Vannak-e az antikrisztusoknak az emberek behúzására vonatkozó feltételei? Behúzzák-e azokat, akik szeretik az igazságot és őszintén alávetik magukat Istennek? (Nem.) Azok, akik szeretik az igazságot, és alávetik magukat Istennek, rendelkeznek némi tisztánlátással, nem lehet őket behúzni, és nem fognak antikrisztusokat követni. Akkor kiket húznak be az antikrisztusok? Az antikrisztusok a szívük mélyén leginkább azokat kedvelik, akik jól tudnak hízelegni a státusszal rendelkezőknek, akik mások kegyeibe tudnak férkőzni és mézesmázosan tudnak beszélni, valamint azok közül némelyeket, akik rossz dolgokat tettek és félnek a kiközösítéstől, ezért mindent megtesznek, hogy az antikrisztusok kedvében járjanak. Az emberek oltalmazásának feltételét az antikrisztusok arra használják, hogy behúzzák őket és megnyerjék a szívüket, közel engedve őket. Azon emberek többsége, akit az antikrisztusok behúznak, olyan, aki nem szereti az igazságot, kivéve azokat, akik új hívők és nem értik az igazságot. Vajon mindazok, akik nem szeretik az igazságot, rendelkeznek-e lelkiismerettel és józan ésszel? Egyikük sem jó, és Isten nem választ ilyen embereket. Az antikrisztusok behúzzák ezeket az embereket, és úgy vezetik őket, mint a bohócokat. Sőt, azok még azt is gondolják, hogy hivatalos pozíciót nyertek és státuszuk van, és a szívük mélyén különösen elégedettek. Hát nem szégyentelenség ez? Még milyen típusú embereket húznak be az antikrisztusok? (Azokat, akiknek viszonylag gonosz az emberi mivoltuk.) Pontosan, a gonosz embereket. Hogyan bánnak az antikrisztusok a gonosz emberekkel? Megóvják őket. Tegyük fel például, hogy van egy gonosz ember a gyülekezetben, és a testvérek mindannyian jelentik, hogy ez az ember különösen rossz, amikor csak jelen van, nyugtalanságot okoz a gyülekezetben, mindenkit megzavar a kötelessége végzésében, és megzavarja a gyülekezet munkáját. Mindaddig, amíg behívják kötelességvégzésre, a gyülekezet munkája veszteséget fog szenvedni. Az antikrisztusok azonban hasznosnak találják az ilyen gonosz embereket és maguk mellé állítják őket, hogy nekik szolgáljanak. Az antikrisztusok nem űzik ki a gonosz embereket, hanem megóvják őket. Kivéve, ha bizonyos gonosz emberek nem támogatják az antikrisztust, vagy képesek felismerni őt – akkor elbánik velük. Amíg a gonosz ember hízeleg az antikrisztusnak, támogatja őt, és nem szegül szembe vele, addig behúzza és megnyeri őt, hogy a saját erejét fokozza. Nos, hogyan jönnek ki az antikrisztusok azokkal, akik nem törekednek az igazságra? Az érintkezésük módja lényegében a kölcsönös hízelgés és a mézesmázos beszéd. Bárhová is mennek az antikrisztusok, ezek a gonosz emberek hemzsegnek körülöttük, mint a legyek. Bizonyára nem azért gyűlnek össze, hogy az igazságról beszélgessenek, mivel mindannyian idegenkednek attól, és egyikük sem törekszik arra, hogy a problémákat az igazságról való beszélgetéssel oldja meg. Csupa olyasmit mondanak, amit a nem hívők szoktak, többnyire pletykával viszályt szítanak, másokat lekicsinyelnek, magukat pedig felmagasztalják, és arról tanácskoznak, hogyan lehetne gyötörni az embereket. Továbbá azt tanulmányozzák, hogyan védekezzenek Isten háza ellen, megbeszélik, hogyan szálljanak szembe a Fennvalóval, honnan tudhatják előre, ha valaki jelenteni akarja a problémáikat, és hogyan reagáljanak, ha már tudnak róla. Ezeket a dolgokat beszéli meg ez a gonosz emberekből álló banda. Amikor együtt vannak, soha nem beszélgetnek olyasmiről, mint a kötelességeik végzése, és soha nem beszélgetnek az igazságról a problémák megoldása végett. Például soha nem tárgyalnak meg olyan helyénvaló dolgokat, mint azoknak a testvéreknek a támogatása és segítése, akik negatívvá és gyengévé váltak, akiknek nincs energiájuk a kötelességeik végzésére, vagy mint megoldások és utak keresése a gyülekezeti munka bizonyos aspektusai hatékonyságának a növelésére. Arról beszélnek, hogyan csapják be a Fennvalót, és hogyan csapják be Isten házát, biztosítva, hogy Isten háza ne tudja meg róluk a valóságot. Amint kiderül, hogy valaki kapcsolatban áll a Fennvalóval és jelentette a helyzetüket, azt a pozíciójukra nézve fenyegetésnek, az ügyeikre nézve pedig veszedelmesnek tekintik. Könyörtelenül nyomoznak a felelős után, gyanúsítottakat keresnek, és amint megtalálják, elkülönítik az illetőt, áthelyezik máshová, majd elrendelik, hogy senki ne jelentse a helyzetüket a Fennvalónak. Ez biztosítja azt, hogy senki ne merjen jelentést tenni róluk. Így az antikrisztusok teljesen átveszik az irányítást a gyülekezet felett. A Fennvalónak fogalma sincs, hogy milyen gonosz tettet követnek el a színfalak mögött, amíg nem értesül a helyzetről, és ki nem szúrja a gyenge pontjukat, majd vizsgálatot rendel el ellenük, végül pedig elbocsátja és kizárja őket. Az antikrisztusok és gonosz emberek e csoportja csupán néhány hónap leforgása alatt képes összezavarni a gyülekezet munkáját, és képes arra késztetni a testvéreket, hogy gyanakodjanak egymásra, aláássák, leleplezzék és támadják egymást, megosztva a gyülekezetet. Ez a következménye annak, hogy az antikrisztusok félrevezetik az embereket és átveszik a gyülekezet irányítását. Így az antikrisztusok félrevezetik mindazokat, akik nem törekednek az igazságra, és még néhány hasznos gonosz embert is behúznak, hogy irányítsák a gyülekezetet, megszilárdítva ezzel saját pozíciójukat és hatalmukat. Ha a gonosz emberek hallgatnak rájuk, megóvják őket. Ha nem, akkor először a gonosz emberekkel bánnak el. Ha a gonosz emberek követik őket, és meg lehet nyerni, illetve be lehet húzni azokat, akkor hagyják, hogy a csatlósaik legyenek, a karjuk és szemük a rossz dolgok elkövetésében, hogy beszivárogjanak a testvérek közé, kiderítsék, kinek van ellenük kifogása, ki látja át a tetteiket, mely rossz cselekedeteikre derült fény, és ki akar mindig kapcsolatba lépni a Fennvalóval, hogy jelentse a problémáikat. Az antikrisztusok és a gonosz emberek kifejezetten ezeket a dolgokat vizsgálják, amelyek miatt a leginkább aggódnak. Gyakran vitatnak meg közösen ellenintézkedéseket, és ellenségként kezelik azokat, akik felismerik vagy gyanúsítják őket. Ma ürügyeket keresnek arra, hogy gyötörjenek valakit, holnap pedig már megragadják az alkalmat, hogy másvalakit gyötörjenek; sőt, különböző okokat és ürügyeket is felhasználnak, hogy Isten választott népét arra uszítsák, hogy kitakarítsák és kizárják ezeket az egyéneket. Ilyen tevékenységekbe bocsátkoznak az antikrisztusok, amint vezetőkké vagy dolgozókká válnak. Csupán néhány hónap leforgása alatt káoszba sodorhatják a gyülekezetet, sőt, az új hívők gyülekezetének buzgó lelkesedését is kiolthatják, akár a víz a tüzet. Tehát az antikrisztusok valóban Isten ellenségei, és Isten választott népének ellenségei. Ez egyáltalán nem túlzás – ez hihetetlenül pontos! Ahol antikrisztusok és gonosz emberek birtokolják a hatalmat, ott ocsmány légkör alakul ki a gyülekezetben. Egyáltalán nincs gyülekezeti élet, nincs normális evés és ivás Isten szavából, és nincs meg az igazsághoz való kapcsolódás légköre. Ehelyett tele van a légkör intrikával és féktelen rosszasággal. Ezt jelenti az, ha az ördögé az irányítás. Lehet bármilyen jó eredménye annak, ha az ördögé az irányítás? Ez csak katasztrófát hozhat Isten választott népére – ez kétségtelenül biztos.

Egyes antikrisztusok, amikor egy gyülekezetbe mennek, hogy vezető szerepet vállaljanak, először utánajárnak, hogy a gyülekezetből ki az, aki a múltban gyakran problémákat jelentett a Fennvalónak. Az ilyen embereket távol akarják tartani maguktól, és nem laknak náluk, még akkor sem, ha azok be tudják fogadni őket. Ha valaki jól tud hízelegni az embereknek, állandóan a vezető körül kering és a kegyeibe férkőzik, akkor úgy tervezik, hogy az ő házában lakjanak. Valaki azt mondja: „Ő két nővért fogadott be.” Az antikrisztus így válaszol: „Az nem jó, költözzenek máshová.” Erre az illető azt mondja: „Nem lehet csak úgy tetszés szerint költöztetgetni az embereket; ez a két nővér eléggé megfelelő oda – ha elköltöztetjük őket, az befolyásolhatja a kötelességeik végrehajtását.” Az antikrisztus így válaszol: „Vezetőként az van, amit mondok, és engedelmeskedned kell nekem!” Majd kényszeríti a két nővért, hogy költözzenek el. Miért ragaszkodik ahhoz, hogy ebben a házban lakjon? Azért, mert ez a család jámbor és gyenge, így nem jelent veszélyt az antikrisztusra nézve. Bármilyen gaztetteket is követ el, és bármennyire féktelenül is viselkedik az emberek háta mögött, a család nem fogja jelenteni őt. Ezért ilyen helyet keres, hogy ott lakjon. Egy idő után magával viszi a gonosz társait is, és ott hajtják végre a gaztetteiket, ellenintézkedéseket beszélve meg, és kitervelve, hogyan gyötörjék ezt vagy azt az embert. Amikor egy antikrisztus vagy egy gonosz ember megjelenik a gyülekezetben, először is olyanokat keres, akiket kedvel, és akiket kihasználhat, mindenekelőtt kiterjesztve és biztosítva az erejét. Egyelőre békén hagyja azokat, akik megértik az igazságot, hogy ne veszélyeztesse a saját pozícióját. Még nem szakítja meg a jelenlegi rendet. Miután megszilárdította a pozícióját és megfelelő cinkosokat talált, elkezdik megvitatni az ellenintézkedéseket, hogy gyötörjék azokat a testvéreket és elbánjanak azokkal a testvérekkel, akik törekednek az igazságra. Hogyan gyötri őket, és hogyan bánik el velük? Először is, behúzza azokat, akik elismerik őt, akik nem ismerik fel őt, és akiket fel tud használni. Ha vannak olyanok, akiket nem tud behúzni, vagy akik felismerik őt, akkor talál egy kifogást vagy okot arra, hogy elkülönítse és kitakarítsa őket. Milyen beállítottságot tár fel az antikrisztusok ezen viselkedése? (Ádázságot.) Ahol vezetői szerepet vállalnak, azon a helyen ocsmány légkör alakul ki. Megszakad a gyülekezeti élet rendje. Ha nem hallgatsz rájuk, akkor elnyomnak, korlátoznak, sőt, akár ki is takarítanak vagy kizárnak. Vannak antikrisztusok, akik úgy viselkednek, mint a gengszterek, a banditák vagy a hárpiák. Miután már hisznek Istenben, még akkor is pozíciót akarnak szerezni, önkényesen akarnak cselekedni Isten házában, és irányítani akarják Isten választott népét. Így összezavarják a gyülekezetet. Ha az embereknek nincs ítélőképességük, akkor félre fogják vezetni és irányítani fogják őket, ami végül a saját vesztükhöz vezet.

Nagyjából befejeztük a beszélgetésünket arról, hogy az antikrisztusok hogyan húzzák be az embereket. Hallgatva ezeket, amikről beszéltem, úgy érzitek-e, hogy ők valamiféle ritkaságnak számítanak? Megdöbbentetek, és azt gondoljátok: „Ez tényleg megtörténhetett? Ugye, ez lehetetlen? Hogyan létezhetnek ilyen emberek a hívők között?” Hadd mondjam el nektek, hogy ennél még rosszabb is lehet. Mások előtt mindenki felveszi az emberi hasonlatosság álarcát, igazi arcukat azonban az fedi fel, hogy milyenek a színfalak mögött. Amit mások előtt mondanak és tesznek, az csupán álca, hamis benyomás. Amit a színfalak mögött mondanak és tesznek, az tükrözi a valódi énjüket. Ha valaki egyféleképpen jelenik meg az emberek előtt, a színfalak mögött pedig másféleképpen, akkor meg kellene tudnotok különböztetni, hogy melyik a valódi és melyik a hamis, nem igaz? Az antikrisztus nagyon udvariasnak tűnhet az emberek előtt, ha azonban tudnák, hogy mit csinál a színfalak mögött, azt undorítónak találnák. Úgy éreznék, hogy az antikrisztussal foglalkozni szégyen, hogy az nem tisztességes személy, hanem aljas és kicsinyes. Így vajon ki tud jönni az antikrisztus a normális emberekkel? Nem, nem tud. Itt nem arról van szó, hogy a normális embernek van néhány rossz szokása, hanem a beállítottságáról. Amint meglátjátok a beállítottságát, rájöttök, hogy nem ember, hanem egy vadállat, egy ördög. Mondjátok meg Nekem, milyen érzés az, amikor az emberek állatokkal lépnek kapcsolatba? Olyan, mintha egy malacot bevinnél a házba, megmosdatnád, ruhácskákba öltöztetnéd, és háziállatként bánnál vele. Másnap azt veszed észre, hogy a ház disznóóllá vált. Ott eszik, iszik és végzi a dolgát, egyáltalán nem törődve a tisztasággal. Ekkor döbbensz rá, hogy így nem lehet malacokat tartani – azok állatok! Az olyan emberek, mint az antikrisztusok, kívülről úgy tűnhetnek, mint akiknek van némi képességük és neveltetésük, vagy valaha a társadalom tekintélyes tagjai lehettek, ami némi tiszteletet szerez számukra. Legtöbbjük azonban olyan, mint az állatok, még a lelkiismeret és az észszerűség is hiányzik belőlük. Vajon rendelkeznek normális emberi mivolttal? (Nem.) Normális emberi mivolt hiányában még mindig embernek tekinthetők? El tudjátok fogadni a vezetésüket? Mi fog történni, ha a testvérek ilyen emberek kezébe kerülnek? Félre fogják vezetni, be fogják húzni őket, és biztosan szenvedni fognak. Az antikrisztusok ördögök, nincs lelkiismeretük, illetve józan eszük. A felszínen nagyon szeretetteljesnek, megértőnek és együttérzőnek tűnnek egyesek nehézségeivel, gyengeségeivel és érzelmi szükségleteivel szemben. Valójában ezek azok az emberek, akiket kedvelnek, és akik hízelegnek nekik. Ha azonban ezek az emberek veszélyeztetik a státuszukat vagy a hírnevüket, még velük sem bánnak kedvesen, hanem gátlástalanul fogják kezelni őket, még fondorlatosabb módszerekhez folyamodva, az együttérzés vagy a tolerancia legcsekélyebb nyomát is nélkülözve. Az antikrisztusok szeretete és toleranciája teljes egészében álarc, a céljuk pedig egyáltalán nem az, hogy Isten elé vigyék az embereket, hanem az, hogy azok őket imádják és kövessék. Az emberek ily módon való tőrbe csalásának célja az, hogy biztosítsák a saját pozíciójukat, valamint elérjék, hogy azok imádják és kövessék őket. Bármilyen módszert is használjanak az antikrisztusok az emberek félrevezetésére és behúzására, egyvalami biztos, törik a fejüket, és minden szükséges eszközt bevetnek a saját hatalmuk és státuszuk érdekében. Az is biztos, hogy bármit is tesznek, nem azért teszik, hogy végezzék a kötelességeiket, és biztosan nem is azért, hogy jól végezzék a kötelességeiket; inkább azért teszik, hogy elérjék azt a céljukat, hogy hatalmat gyakoroljanak a gyülekezetben. Továbbá, bármit is tesznek, soha nem veszik figyelembe Isten házának érdekeit, és biztosan nem veszik figyelembe Isten választott népének érdekeit sem. Az antikrisztusok szótárában ez a két szempont nem létezik; eredendően nélkülözik azt. Függetlenül attól, hogy milyen szintű vezetők, a legkevésbé sem törődnek Isten házának, illetve Isten választott népének az érdekeivel. A gondolataikban és a nézeteikben a gyülekezeti munka, valamint Isten házának érdekei lényegtelenek és méltóságukon aluliak. Csak a saját pozíciójukra és a saját érdekeikre gondolnak. Ebből látható, hogy az antikrisztusok természetlényege amellett, hogy elvetemült, különösen önző és aljas. Csak a saját hírnevük, nyereségük és státuszuk érdekében cselekednek, anélkül, hogy a legcsekélyebb figyelmet is fordítanák mások életére és halálára. Gátlástalanul elnyomnak és kirekesztenek, valamint teljes mértékben gyötörnek bárkit, aki veszélyt jelent a pozíciójukra. Időnként, amikor túl sok gonoszság elkövetése miatt jelentik őket, és a Fennvaló tudomást szerez róluk, és úgy érzik, hogy el fogják veszíteni a pozíciójukat, elkezdenek keserves könnyeket hullatni. Kívülről bűnbánónak tűnnek, és mintha visszafordulnának Istenhez, de mi a valódi ok a könnyeik mögött? Igazából mit sajnálnak? Azért bánkódnak és szenvednek, mert elvesztették az emberek szívét, a saját pozíciójukat és a hírnevüket. Ez az, ami a könnyeikben rejlik. Ugyanakkor már a következő lépéseiket tervezgetik, hogy megszilárdítsák a pozíciójukat, tanuljanak a kudarcaikból és visszatérjenek. Ebből a viselkedésükből ítélve az antikrisztusok soha nem éreznek bűntudatot, és nem gyötrődnek a vétkeik, valamint az általuk feltárt romlott beállítottságok miatt, és bizonyosan nem fogják igazán megismerni önmagukat, sem pedig bűnbánatot gyakorolni. Lehet, hogy térdre borulnak Isten előtt, keserves könnyeket hullatnak, önvizsgálatot tartanak, és megátkozzák önmagukat, ez azonban csak álarc, amivel félre akarják vezetni az embereket, és egyesek talán még el is hiszik, hogy ez őszinte. Lehetséges, hogy abban a pillanatban az érzéseik őszinték. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az antikrisztusok soha nem fognak őszinte bűntudatot érezni. Még ha egy napon fel is fedik és ki is rekesztik őket, akkor sem fognak őszintén bűntudatot érezni. Csak a saját kudarcukat fogják elismerni, hogy elszúrták a játékukat, és minden gonosz tettüket felfedték. Miért mondom ezt? Azért, mert az antikrisztusok a természetükből adódóan, miszerint gyűlölik az igazságot és Istent, soha nem fogják elfogadni az igazságot. Ezért az antikrisztusok önismerete örökké hamis. Csak azt fogják beismerni, hogy azért vesztették el az emberek szívét, mert nem ragadták meg a lehetőségeket, hogy megkaparintsák a hatalmat és megszilárdítsák a pozíciójukat. Ezért van bűntudatuk, és ezért szenvednek. Amikor az antikrisztusok gyötrődnek, akkor könnyeket is hullathatnak, de miért sírnak? Mi rejlik a könnyeik mögött? Azért sírnak, mert gonosz tetteik sokasága lelepleződött, és elvesztették a pozíciójukat. Ha valóban képesek lennének bűntudattal rendelkezni és sírni, mert rosszat cselekedtek, és úgy éreznék, hogy lekötelezettek Istennel szemben, akkor nem követnének el ilyen sokféle gonoszságot. Nincs lelkiismeret-furdalásuk, és nem ismerik be gonosz tetteiket – hogyan alakulhatna így ki őszinte bűntudat? A gonoszság elkövetése után nem éreznek bűntudatot; teljesen közömbösek, csak azt érzik, hogy elvesztették a tekintélyüket, és bohócot csináltak magukból. Talán kissé romlik a hangulatuk. Annak ellenére, hogy kívülről nézve úgy tűnik, mintha semmi baj nem lenne, valójában mélyen legbelül olyanok, mint a néma gyermek, akinek anyja sem érti szavát – csendben szenvednek. Érzelmek viharzanak a szívükben, és keserves könnyeket hullatnak, de nincs őszinte bűntudat. Ez a dolgok valós állapota. Lehet, hogy az antikrisztusok időnként mondanak néhány kellemesen hangzó szót, például: „Azért nem végeztem megfelelően a munkámat, azért követtem el néhány zavaró és bomlasztó cselekedetet, mert gyenge képességű voltam; nem tudtam átvenni az irányítást, és nem vagyok méltó arra, hogy vezető legyek. Isten fegyelmezzen és átkozzon meg engem. Ha úgy döntötök, hogy a jövőben nem engem választotok vezetőnek, nem fogok panaszkodni.” Rögtön ezután könnyekben törnek ki. Vannak, akik ítélőképesség híján együttéreznek velük, és azt mondják: „Ne sírj, a jövőben újra téged fogunk választani.” Ezt hallva azonnal abbahagyják a sírást. Látjátok-e most már az igazi arcukat? Azért mondanak néhány szép szót, hogy megnyerjék az emberek szívét, félrevezessék és becsapják őket, és némelyek még be is dőlnek annak. Valahányszor az antikrisztusok könnyeket hullatnak, kétségtelenül valami szándék van amögött. Amikor az őket imádók elkezdik megkérdőjelezni őket, és a státuszuk ingataggá válik, sírva fakadnak. Annyira kétségbeesnek, hogy nem tudnak enni és aludni, és azt mondogatják a családjuknak: „Hogyan tudnék úgy élni, hogy nem vagyok vezető szerepben?” A családjuk azt válaszolja: „Nem éltél jól korábban státusz nélkül is? Miért nem tudsz tovább élni?” Azt felelik: „Részesültem volna-e a státuszom nélkül is ezekben az előnyökben? Akkor is ilyen jól élnénk? Miért vagy ilyen ostoba?” Egyesek otthon ezt nyíltan is kimondják: „Mi értelme státusz nélkül élni? Mi értelme van az életnek? A családunk csak néhány emberből áll, és otthon csak ezt a néhányat tudom irányítani. Csak egy családfő vagyok, és nincs kiemelt státuszom. A gyülekezetben kellene tisztséget betöltenem, különben hiábavaló az életem. Különben is, lehetne-e a családunknak ilyen jó élete a gyülekezetben betöltött pozíció nélkül?” Zárt ajtók mögött őszintén beszélnek, és lelepleződnek az ambícióik. Hát nem szégyentelen ember ez? Az antikrisztusok félrevezetése nem alkalmi vétek – nem véletlen. Ha ezek alkalmi és nem szándékos rossz cselekedetek lennének, akkor nem tekintenénk őket antikrisztusnak. Az antikrisztusok szándékosan vezetik félre az embereket; a Sátán természete irányítja őket. Ezért vezetik következetesen félre az embereket, céltudatosan használva ezt a módszert, hogy irányítsák őket és végül hatalomra jussanak. Valójában az antikrisztus célja az emberek félrevezetésével és irányításával az, hogy rávegye őket, hogy hallgassanak rá, kövessék őt, és eltávolodjanak Istentől. Az antikrisztus szándékai nagyon világosak; az a célja, hogy versengjen Istennel az emberekért. Tettei nem a romlottság pillanatnyi feltárulásai, nem is hirtelen, akarata ellenére, és egész biztosan nem különleges körülmények által kényszerítve történnek. Teljes mértékben gonosz természete, felfuvalkodott ambíciói és vágyai, alattomos beállítottsága és cselszövéseinek sokasága miatt vannak. Hogy képes-e most ezeket a dolgokat megtenni, azt a természetlényege határozza meg. Amióta hisz Istenben, ezeket a szándékokat és terveket dédelgette, és csak arra várt, hogy vezetővé váljon, hogy elkezdhesse megvalósítani ezeket az álmokat és elérje a céljait. Ez az antikrisztus szívének valós állapota, és a legkevésbé sem tér el ettől.

A fent megbeszéltekből meg kellene értenetek azt az igazságot, amelybe be kell mennetek. Egyrészt fel kellene ismernetek az antikrisztusokat és a gonosz embereket, akik ilyen viselkedést és természetlényeget mutatnak. Másrészt pedig össze kellene hasonlítanotok magatokat, hogy lássátok, ti mutattok-e ilyen viselkedési formákat. Nos, ha egyezést találtok a szavaitok és az antikrisztusok beszéde között, vagy ha hasonló helyzetekben ugyanazokat a viselkedési formákat mutatjátok, akkor fel tudjátok-e ismerni a köztetek és az antikrisztusok közti hasonlóságokat a feltárt beállítottságotokban és a gyakorlatban? Az Általam említett néhány példán, illetve az ezekben a példákban leírt részleteken, szavakon és cselekedeteken keresztül fel tudjátok-e fogni az igazságot, amelyről itt beszélgettünk, illetve meg tudjátok-e érteni az emberek romlott beállítottságait, amelyek itt lelepleződnek? Képesek vagytok-e így figyelni? Milyen szemszögből figyeltek? Ha teljes mértékben a szemlélő szemszögéből ismeritek fel az antikrisztusok ezen beállítottságát és lényegét, illetve szemlélitek ezeket a viselkedési formákat és gyakorlatokat, akkor vajon el tudjátok nyerni az igazságot? (Nem.) Akkor milyen szemszögből kellene figyelnetek? (Összehasonlítva magunkat.) Hasonlítsátok össze magatokat – ez a legalapvetőbb dolog. Másvalami? (Szerelkezzünk fel az igazsággal.) Helyes, meg kell értenetek azt az igazságot, amelyet az Általam említett minden egyes példából meg kell értenetek. Azok, akiknek nincs lelki megértésük, csak a tényeket tudják felfogni, míg azok, akiknek van lelki megértésük és jó képességűek, képesek megérteni és elsajátítani azokból az igazságot. Össze tudjátok-e foglalni a megbeszélt történetekben és példákban rejlő igazságokat? Az egyes történetekről vagy példákról való beszélgetés azt a célt szolgálja, hogy segítsen az embereknek összekapcsolni azokat a valósággal, jobban megérteni a valóságban tükröződő különböző kérdéseket, és elmélyíteni benyomásaikat az igazság ezen aspektusával kapcsolatos különböző megnyilvánulásokról és lényegekről. Vagyis, amikor az igazság vagy a természetlényeg ezen aspektusáról van szó, akkor egy konkrét példára vagy jelenetre fogsz gondolni. Így, amikor megérted önmagad, vagy felismersz másokat, olyan képi megértésre teszel szert, amely könnyebben felfogható, gyakorlatiasabb és konkrétabb annál, mintha csak elméletet vagy szöveget olvasnál. Ha csak szövegről van szó, és nincs tapasztalatod azzal kapcsolatban, akkor a szöveg megértése magukra a szavakra korlátozódhat, mindig korlátoznak a saját szűkös tapasztalataid, és csak ebben a tartományban maradsz. Ha azonban a beszédemet kiegészítem bizonyos példákkal, összekapcsolom néhány történettel, néhány képpel, konkrét szavakkal, cselekedetekkel és viselkedési formákkal, az segítő hatással lesz arra, hogy megértsd az igazságot ebben az aspektusban. Ha ez a hatás megvalósul, az azt jelenti, hogy megértetted az igazságnak ezen aspektusát. Milyen mértékű megértést kell elérned ahhoz, hogy az megértésnek számítson? Nem kell, hogy 100%-os legyen, de legalább az igazság ezen aspektusáról való felfogásodnak, definíciódnak, fogalmadnak és ismeretednek meg kellett volna szilárdulnia. Mit jelent ez a megszilárdulás? Azt jelenti, hogy viszonylag tisztává válik, alapvetően nem keveredik bele mindenféle emberi ismeret, elképzelés, képzelődés és spekuláció, vagy azokból kevesebb keveredik bele. Ilyen hatással bírnak ezek a példák. Lehet, hogy ismered azokat az embereket vagy eseményeket, amelyeket e példák némelyikében említek, vagy akár kapcsolatba is kerültetek, és elég jól ismered az ilyen embereket, vagy lehet, hogy kapcsolatba kerültél ilyen eseményekkel, és akár szemtanúja is lehettél annak az egész folyamatnak, ahogyan ezek az emberek ilyen dolgokat tesznek. De mi hasznodra válik ez az igazság megértése és felismerése szempontjából? Lehetséges, hogy éltél együtt ilyen emberekkel, láttál ilyen történeteket kibontakozni, és saját magad tapasztaltad meg mindazt, ami ezekben a történetekben szerepelt, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megérted az igazságnak ezen aspektusát. Mit értek ez alatt? Ne feltételezd, hogy azért, mert ismered vagy tudomásod van arról az emberről vagy eseményről, amiről beszélek, nem kell figyelned az itt közölt részletekre és igazságra, valamint a konkrét tartalomra. Ez nagy hiba lenne. Még ha ez az ember olyasvalaki is, akit nagyon jól ismersz, ez sem jelenti azt, hogy már megértetted és felfogtad itt az igazságot. Miért emlékeztetlek erre? Annak megelőzése végett, hogy fennakadj a részleteken. Valahányszor látod, hogy valaki ilyesmit tesz, Isten pedig példaként hozza fel őt, kigúnyolod és megveted az ilyen embert. Ez az igazsághoz való helyes hozzáállás? (Nem.) Milyen hozzáállás ez? Ez nem a tárgytól való eltérés? Ez egy előítéletes felfogás. Ezeknek az eleven példáknak, történeteknek, konkrét embereknek és eseményeknek köszönhetően valóban mindenki tisztában lehet azzal, hogy milyen az emberek romlott beállítottságának feltárulása, hogy valóban tanúja legyen annak, hogy milyen az emberek romlott beállítottságának és természetlényegének feltárulása, mi az emberek természetlényege, mi a romlott beállítottság, milyen úton járnak egy bizonyos romlott beállítottsággal és természetlényeggel rendelkező emberek, mit szeretnek, milyen kiterjedésűek az érzelmeik, hogyan viselik magukat és hogyan viszonyulnak a világhoz, milyen az életszemléletük, milyen alapelveik vannak a dolgokhoz való viszonyulásukban, illetve milyen lehet a hozzáállásuk Istenhez és az igazsághoz. Pontosan ezeknek a példáknak, konkrét személyeknek és eseményeknek köszönhető, hogy az emberek jobban össze tudják kapcsolni az igazságvalóságot Istennek az emberi lényegről való kinyilatkoztatásával, valamivel tisztább és pontosabb képet kapva ezekről. Mit fejezek ki tehát e szavak mögött? Azt, hogy nem kellene alábecsülnöd ezeket a történeteket. Függetlenül attól, hogy milyen történetet mesélek, kinek a története, vagy milyen típusú ember története, egyetlen célom van, mégpedig az, hogy segítsek neked megérteni az igazságot. Ha elnyered belőle az igazságot, akkor elértem a kívánt hatást. Így ezek a történetek talán csak azt teszik lehetővé, hogy első hallásra megérts néhány felszínes igazságot, hogy felfogd a felszíni jelentést vagy a szó szerinti értelmet. Ahogy azonban tovább növekszik az érettséged, ahogy öregszel, ahogy különböző körülmények között növekedsz az életben, az életed is fokozatosan érik, és másként fogod megérteni az ezekben a történetekben szereplő eseményeket, valamint a különböző emberek itt tükröződő természetlényegét, viselkedését és megnyilvánulását. Hogyan születnek ezek a megértések? A történetekben szereplő igazságokból születnek, nem pedig magukból a történetekből. Ha csak elmesélek egy történetet, mint például „a farkast kiáltó fiú” történetét, akkor miután meghallgattad, annyi; semmi köze az igazsághoz. Csupán arra tanítja meg az embereket, hogyan cselekedjenek. Nagyon egyszerű és felszínes. Amikor azonban az igazságról van szó, egy ilyen történet mélysége túlmutat azokon a felszíni jelentéseken, amelyeket az ember könnyedén megérthet. Érinti az emberek romlott beállítottságát és természetlényegét, beleértve azt, hogy miként különböztessük meg az embereket, hogyan válasszuk meg az utat, hogyan közelítsük meg az igazságot, és milyen hozzáállással kellene válaszolniuk az embereknek Isten követelményeire. Ez magában foglalja azt, hogy mit kellene elutasítaniuk és mit kellene magukévá tenniük az embereknek. Ha minden alkalommal, amikor prédikációkat hallgattok, képesek vagytok így figyelni, akkor nyerni fogtok valamit, több világosságra tesztek szert, az igazság különböző aspektusait illetően több alapelvet fogtok megérteni, és megtapasztaltok némi életbe való belépést. Ahogy az emberek öregszenek, ahogy az idő telik, ahogy a társadalmi körülmények változnak, ahogy az irányzatok cserélődnek, az igazság tovább munkálkodik az emberek szívében, és tudni fogják, hogyan gyakorolják az igazságot, valamint hogyan tekintsenek az igazság alapján az emberekre és dolgokra. Ezt jelenti életet nyerni – az igazság az ember életévé válhat. Ezért, bármikor is mesélnek el egy történetet, ne csupán meghallgassátok, és azzal elintézettnek tekintsétek. Továbbra is figyeljetek, és ha nem értitek, akkor beszélgethettek róla. Ha a jelenlegi állapotodban nehéznek tűnik felfogni, akkor lehet, hogy nem elégséges az érettséged. Ebben az esetben figyelj arra, amit fel tudsz fogni, és válaszd ki azt, ami megfelel a jelenlegi érettségednek. Ha egy történet világosnak tűnik, amikor hallod, később azonban mélyenszántónak tűnik, ha meghaladja a felfogóképességedet, vagy nincs összhangban a jelenlegi tapasztalataiddal és életkörülményeiddel, akkor őrizd meg a szívedben, és hagyd, hogy hatással legyen rád. Amikor később hasonló helyzetekkel találkozol, lehet, hogy visszatükröződik a felszínen az, amit a szívedben őriztél. Akárcsak a szókincs és a kifejezések, amelyeket megtanultál, vagy az információ, amelyet az agyad feldolgozott. Minden nap gondolsz rájuk? Valószínűleg nem. Általában nem időznek el rajtuk a gondolataid, amikor azonban olyan környezetben találod magad, ahol ezek a kifejezések, szókincs vagy információk relevánsak, akkor eszedbe jut közülük néhány. Az embereknek vannak emlékeik, és természetes módon tárolnak az elméjükben bizonyos dolgokat. Ezek megfelelőek arra, hogy a mindennapi életben használd őket, és némileg hasznosak lehetnek, ha azonban tudatosan próbálod használni azokat, és mereven alkalmazod a szabályokat, akkor sokkal hajlamosabb vagy hibákat elkövetni. Szelektíven kellene figyelned, a saját érettségednek és az általad megtapasztalt körülményeknek megfelelően. Így gyorsabb lesz a fejlődésed. Azok, akik tudják, hogyan figyeljenek, többet fognak nyerni, míg azok, akik nem, kevesebbet, vagy talán semmit sem fognak nyerni. Sőt, az is lehet, hogy úgy érzik, hogy egyik történetre sem akarnak odafigyelni, hogy egyikben sincs benne az igazság, és csodálkoznak, hogy miért nem beszélek az igazságról ahelyett, hogy állandóan üres fecsegésbe és pletykálkodásba bocsátkoznék. Vajon miféle emberek mutatnak ilyen viselkedést? (Azok, akiknek nincs lelki megértésük.) Azok gondolkodhatnak így, akiknek nincs lelki megértésük. Azt gondolhatják, hogy amikor prédikációkat tartok, csak ezekről a mindennapi dolgokról beszélek; nos, ők is így tehetnek, amikor nincs más dolguk, akkor üres fecsegésbe bocsátkoznak másokkal. Lehet, hogy több pletykát tudsz, mint ami az Én történeteimben van, de vajon amit mesélsz, az magában foglalja az igazságot? (Nem.) Ha nem foglalja magában az igazságot, vigyázz, hogy ne beszélj nyakra-főre, mert lehet, hogy végül még olyasmikről beszélsz, amiknek semmi közük az igazsághoz. Azért mesélek történeteket, hogy segítsek az embereknek megérteni az igazságot. Nem kellene vakon utánoznotok Engem. Csak arra kellene összpontosítanotok, hogy keressétek az igazságot, megértsétek az igazságot, és törekedjetek arra, hogy az alapelvek szerint kezeljétek a dolgokat. Úgy beszédetekben, mint tetteitekben is az igazságalapelvekkel való összhangot helyezzétek előtérbe. Így fokozatosan bementek majd az igazságvalóságba.