Bármennyi prédikációt is hallgatnak az antikrisztusok, nem tudják megérteni az igazságot. Amit megértenek és meg tudnak fogalmazni, az mind doktrína. Veszik azokat a szavakat, amelyeket fel tudnak fogni és amelyekre emlékeznek, gondolataikban feldolgozzák, hogy az emberi elképzeléseknek és képzelődéseknek megfelelő szellemi doktrínákká alakítsák őket, majd önkényesen terjesztik, elmagyarázva azokat másoknak. Amikor hallják ezt azok, akiknek nincs lelki megértésük és nem értik meg az igazságot, úgy érzik, hogy tökéletes értelmük van, és hajlandóak elfogadni azokat. Ennek következtében félrevezetik őket, és elkezdik imádni az antikrisztusokat. Ilyenkor jön a baj. Valójában az antikrisztusok egyáltalán nem értik meg az igazságot. Ha figyelmesen hallgatod és felismered az úgynevezett helyes szavaikat, akkor rájössz, hogy ezek üres elméletek, amelyek összhangban vannak az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel. Természetesen azok, akik nem értik meg az igazságot, azt hiszik, hogy ezek a szavak helyesek, és könnyen bedőlnek nekik. Tapasztaltatok már meg ilyen helyzeteket? Tudnátok példákat felhozni? Ha példákat tudtok felhozni, és világosan látjátok, hogy azok, akik értenek a szavak és doktrínák kimondásához, félrevezetnek másokat, ez azt bizonyítja, hogy megértitek és alkalmazni tudjátok azokat. Ha nem tudtok példákat felhozni, az azt jelzi, hogy még nem értettétek meg, és nem tudjátok alkalmazni azokat. Ha olyanokkal találkoztok, akik értenek a szavak és doktrínák kimondásához, biztosan nem lesztek képesek felismerni őket. (Voltam már ilyen állapotban. Amikor a testvérek metszéssel, fenyítéssel, valamint fegyelmezéssel szembesülnek, és nem értik Isten szándékát, akkor eljönnek hozzám, hogy együtt keressük. Valójában én sem értem Isten szándékát, sem ezeknek a kérdéseknek a lényegét. De mondok nekik néhány üres szót, például: „A metszés, a fenyítés és a fegyelmezés mind-mind Isten szeretete és Isten üdvössége. Így hat Isten a mi romlott beállítottságainkra.” Miközben ezt mondom, magam is érzékelem, hogy nem magyaráztam el nekik teljesen a problémájuk lényegét, például azt, hogy miért szembesülnek ezzel a körülménnyel, milyen típusú romlott beállítottság alá tartoznak a tetteik és megnyilvánulásaik, vagy milyen természetűek lehetnek azok, és mi Isten szándéka – ezeket a dolgokat és még sok mást nem voltam képes közölni velük. Csupán néhány helyes doktrínát és szépen hangzó szlogent mondtam, amelyek valójában senkin sem segítenek.) Ez azért van, mert neked magadnak sincs világos megértésed az igazságról, így nem tudod megoldani a testvéreid valós problémáit. Van-e tehát különbség aközött, hogy az antikrisztusok félrevezetik az embereket, és eközött? Az antikrisztusok nem jószándékból segítenek az embereken; indítékuk és céljuk az, hogy félrevezessék és irányítsák őket. Amikor ilyesmiket tesznek, és amikor szlogeneket kiabálnak, nézd csak meg a viselkedésüket, és azt, hogy milyen beállítottságot fednek fel – ez a kulcs az antikrisztusok felismeréséhez. Vannak, akik csekély érettségűek, és nincs világos megértésük az igazságról. Lehet, hogy munkájuk intenzitása nem éri el a szükséges eredményeket, nincs azonban olyan indítékuk és céljuk, hogy félrevezessék vagy irányítsák az embereket. Szeretnék Isten elé vezetni őket – csakhogy a képességük elmarad a vágyuktól. Bár nem értek el nyilvánvaló eredményeket, az emberek láthatják, hogy a szándékaik jók, hogy Isten elé akarják vezetni őket. De vajon mi az antikrisztusok célja? (Az, hogy elnyerjék az emberek elismerését, hogy azok hallgassanak rájuk és kövessék őket.) Akkor mi a különbség aközött, amit ők mondanak, és aközött, amit az az ember mond, akinek a képessége elmarad a vágyától? Az elégtelen képességű ember a szívéből szól, de nem látja át a probléma lényegét és gyökerét; nem tud világosan beszélni arról, és végül nem tudja megoldani a problémát, illetve nem tud gondoskodni másokról. Nos, melyek egy antikrisztus szavai? A szívéből jönnek-e? (Nem.) Nyilvánvalóan nem. Amit mond, az mind hazugság. Miért kell hazugságokat mondania? Be akar csapni és félre akar vezetni téged. Azt juttatja kifejezésre, hogy „Már elvégeztem azt a munkát, amelyet vezetőként végeznem kell, közöltem, amit közölnöm kell, és mindaz, amit mondtam, helyes. Ha nem fogadod el, és a probléma megoldatlan marad, az a te hibád – ne engem hibáztass.” Nem akarja őszintén megoldani a problémáidat, hanem csak úgy tesz, mintha azt tenné. Nincs más választása, mint ezeket a helyes dolgokat mondani, hogy a státuszát fenntartsa. Akarata ellenére mondja ezeket a dolgokat, és még ha ezt mondja is, nem önszántából teszi – valójában a szíve mélyén nem ezt gondolja. Ezért egyes antikrisztusok általában meg tudják tanulni, hogy néhány helyes szót mondjanak, segítve ezzel másokat a negativitásuk leküzdésében, amikor azonban ők maguk szembesülnek metszéssel, vagy elbocsátják őket, akkor rendkívül negatívvá válnak, képtelenek kiismerni magukat, és a testvérekre kell hagyatkozniuk, hogy ők segítsenek nekik. Történt már ilyen? (Igen.) Túl gyakran történik ilyesmi. Azok a szavak és doktrínák, amelyeket egy antikrisztus másoknak folyamatosan hirdet, még rajta sem tudnak segíteni. Ezek a szavak tehát mélyről fakadnak belőle? Vajon a tényleges tapasztalatainak az eredményei? (Nem.) Akkor amiket mond, azok csupán szavak és doktrínák, nem tükrözik a valódi érettségét. A mások megsegítésére irányuló munkája pusztán abból áll, hogy hamis külső benyomásokat, tetteket és jó magatartást használ, hogy megjátssza magát, hogy az emberek elismerjék, elfogadják és jóváhagyják őt, mint vezetőt. Amint az emberek elismerik őt a vezetőjükként, vajon nem engednek-e neki? Ha engednek neki, nem nyer-e státuszt az antikrisztus? Hát nem biztos-e akkor a státusza? Pontosan ez az ő célja. Egyes vezetők és dolgozók nem értik meg az igazságot, a képességeik pedig elmaradnak a vágyuktól, miközben a munkájukat végzik. Ez legfeljebb annak a jele, hogy csekély érettségűek, és hogy nem megfelelő színvonalú vezetők. Amikor azonban egy antikrisztus munkálkodik, nem gondolkodik azon, hogy tud-e segíteni a testvéreken, vagy hogy tudja-e támogatni őket. Csak a saját státuszára és érdekeire gondol. Ez a különbség kettejük között: eltérő a beállítottságuk. Ezért, még ha az antikrisztus sok kellemesen hangzó szót is mond, azok nem tükrözik a valóságot. Akarata ellenére mondja azokat; csak bizonyos látszólag helyes doktrínákat és szlogeneket, valamint az emberi érzelmeknek megfelelő szavakat használ, hogy tanácsot adjon az embereknek, és megjátssza magát. Miért kell megjátszania magát? Azért, mert ha meglát valakit, aki negatív vagy gyenge, és elmulasztja, hogy segítsen neki, mások azt fogják mondani, hogy nem végez tényleges munkát, és nem teljesíti a vezetői kötelezettségeit. Mivel fél az ilyen vádaktól, nincs más választása, mint cselekedni. Ezért nem csupán az a célja, hogy végezze a kötelességét; attól fél, hogy ha nem jelenik meg azonnal, amikor a testvérek nehézségekkel szembesülnek, hogy segítsen és gondoskodjon róluk, teljesítve a kötelezettségeit, akkor azok nem fogják többé támogatni. Lehet, hogy a következő választáskor nem választják meg, és nem lesz valódi vezető, hanem csak egy üres címe lesz. Pusztán egy üres cím az, amire a szíve mélyén vágyik? (Nem.) Akkor mit akar? Valódi hatalmat és státuszt akar, azt akarja, hogy a testvérek belül imádják, támogassák és kövessék őt. Ezért arra törekszik, hogy minden választáskor megválasszák vezetőnek – ez a célja.

Egyes úgynevezett vezetők és dolgozók a választások közeledtével különösen fellelkesülnek, mindenhol mutogatják magukat, és abnormálisan viselkednek. Az ilyen emberek az antikrisztusok fajtájába tartozhatnak. Ha tényleg képesek így viselkedni, az megvetendő! Aki valóban rendelkezik lelkiismerettel és józan ésszel, az természetesen bűntudatot fog érezni a szívében, amikor indítékok és célok szerint cselekszik. A lelkiismeret és a józan ész által visszafogva ráébred, hogy korábban nem volt ennyire lelkes, és az emberek egyértelműen észreveszik majd hirtelen lelkesedését. Még ő is undorodik önmagától, és inkább nem indul a választásokon, minthogy így viselkedjen. Mivel annyi éve hisz Istenben, és kialakult benne egy kis érettség és némi szégyenérzet, végül képes visszafogni magát. Az antikrisztusok azonban nem fogják vissza magukat; azt teszik, ami nekik tetszik, és úgy cselekednek, ahogyan csak szeretnének. Ambícióik vannak és különféle indítékaik, céljaik és cselszövéseik. A szívük mélyén mindezt tudják, de mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy így tegyék a dolgokat, mindig a saját hírnevükre és státuszukra gondolva. Úgy érzik, hogy ha a gyülekezetért és a testvéreikért tesznek valamit, az túl nagy veszteség, és nem éri meg. Ezért önmagukat helyezik előtérbe mindenben, amit tesznek, és mindig csak a saját érdekeikkel törődnek. Amikor eljön a választások ideje, mindenhol lobbiznak, ahogy csak tudnak, félrevezetve és behúzva az embereket, hogy őket válasszák, sőt, a szavazás során titokban még néhány plusz szavazatot is adnak maguknak. Hát nem undorító, hogy így viselkednek az antikrisztusok? Ha nem lennének ambícióik, miért mennének ilyen messzire? Hát nem egyértelmű, hogy az ambíció van a dologban? Amint valaki megemlíti, hogy valaki ambiciózus, az nem jelent semmi pozitívumot; kétségtelenül undorító és kimondhatatlanul rossz mindaz, amit az ilyen emberek tesznek. Mindaz, amit az antikrisztusok tesznek, hamis és megtévesztő; mindig hamis látszatot használnak, hogy félrevezessék az embereket. Azok, akik nem ismerik az igazságot, látják ezt, és azt gondolják: „A vezető annyi erőfeszítést tett ez alatt a pár nap alatt, nem aludt, nem evett, éjjel-nappal dolgozott, vezető szerepet vállalt mindenben. Elég sokat szenvedett, és annyira kimerült, hogy nagyon lefogyott – sőt, a haja is még őszebb lett.” Egyes testvérek látják ezt, és sajnálják az antikrisztust, végül pedig a választások során rá szavaznak. Vajon nem érte el a célját az antikrisztus? (De igen.) Ezt jelenti a cselszövés és a taktikázás, ezt jelenti az elvetemültség. Az antikrisztusok tehát nemcsak szavakkal, hanem gyakran olyan tettekkel és viselkedéssel is félrevezetik az embereket, amelyek alattomban azt sugallják, hogy mennyire lelkesek, mennyire alávetettek és mennyire figyelmesek a testvérekkel. Ezeket a látszólag jó és helyes kifejezéseket és kívülről hamis látszatot arra használják, hogy újra meg újra elmondják az embereknek, ismételten hangsúlyozzák és tudassák velük, hogy ők megfelelő színvonalú vezetők, jó vezetők, akiket el kell fogadniuk. Ez pontosan olyan, mint a demokratikus országokban a választások, ahol a jelöltek körbejárnak, beszédeket tartanak, lobbiznak és kampányolnak. Sőt, még csalnak is az urnáknál. Ezek az emberek azonban nem szégyellik magukat; azt vallják, hogy „A valódi férfinek könyörtelennek kell lennie.” Bármilyen szükséges eszközt felhasználnak a választás megnyeréséhez – ez a nem hívők gondolkodása és álláspontja. Vajon ezek az antikrisztusok is ezt teszik? Teljes mértékben! Ezek az emberek a szívük mélyén a hatalom és a státusz kedvéért mindenben lelkesen és buzgón tevékenykednek, és törik a fejüket, hogy véghez vigyék azokat. Egyáltalán nem elégedettek a sorsukkal. Ha tehát végül megválasztják vezetőnek azokat, akiket nagymértékben lelkesít a hatalom és a státusz, vagyis akik képtelenek uralkodni az ambícióikon, akkor ők nem csak hogy követik az antikrisztusok útját, hanem akár maguk is antikrisztussá válhatnak. Nektek vannak-e ambícióitok? Képesek vagytok-e az emberi mivolt és a józan ész határain belül kordában tartani az ambícióitokat? Ha képesek vagytok kordában tartani, akkor elkerülhetitek azt a veszélyt, hogy az antikrisztusok útját kövessétek, nem váltok antikrisztussá, és nem lesztek kiiktatva. Ha úgy érzitek, hogy túl nagyok az ambícióitok, hogy gyakran bármire képesek vagytok a státusz kedvéért, még az evésről és ivásról is hajlandóak vagytok lemondani, szenvedést elviselni, sőt készen álltok bármilyen aljas módszert bevetni, ha már eljutottatok arra a pontra, hogy szégyentelenek vagytok, és nehéz kordában tartani az ambícióitokat, akkor baj van – kétségtelenül antikrisztusok vagytok. Ha csak egy antikrisztus megnyilvánulásait mutatjátok, akkor még van remény az üdvösségre. De vajon túl vagytok-e a veszélyen? Még nem. Ha egy antikrisztus ezen megnyilvánulásait mutatod, az azt jelenti, hogy még mindig szemben állsz Istennel, készen arra, hogy bármikor ellenállj Neki és elutasítsd Őt. Vagy lehet, hogy azért, mert valami, amit Isten tett, nincs összhangban az elképzeléseiddel, tanulmányozod Istent, félreérted Őt, ítélkezel Fölötte, és még elképzeléseket is terjesztesz Róla. Akkor előfordulhat, hogy elutasítod Istent és a saját utadat járod, végül pedig Isten kiiktat téged. Azok a dolgok, amelyeket bármikor és bárhol felfedsz, képviselhetik a beállítottságodat. Ezért azok a dolgok, amelyeket minden időben és minden helyen felfedsz, a beállítottságod feltárulását jelentik. Miért beszélünk mindig a beállítottságbeli változásokról? Azért, mert az az ember, akinek a beállítottsága nem változik, Isten ellensége. Az antikrisztusok mind ádázul bűnbánatot nem tanúsító emberek, akik arra teszik fel az életüket, hogy szembeszegüljenek Istennel, és a végsőkig ellenálljanak Neki. Még ha magukban el is ismerik Isten létezését, azt, hogy Isten teremtette az emberiséget, és hogy Isten képes megmenteni az emberiséget, természetükből adódóan nem tudják megváltoztatni azt az utat, amelyen járnak, és nem tudják megváltoztatni az Istennel szembeni ellenállás és a Vele való ellenségeskedés lényegét sem.

Az antikrisztusok viselkedésének lényege az, hogy folyamatosan különböző eszközöket és módszereket használnak törekvéseik és vágyaik kielégítésére, az emberek félrevezetésére és behálózására, valamint a magas státusz megszerzésére, hogy az emberek kövessék és imádják őket. Lehetséges, hogy a szívük mélyén nem szándékosan kelnek versenyre Istennel az emberiségért, de egy dolog biztos: még ha nem is versengenek Istennel az emberekért, akkor is szeretnének státuszt és hatalmat szerezni közöttük. Még ha el is jön a nap, amikor rájönnek, hogy Istennel versengenek a státuszért, és egy kicsit visszafogják magukat, akkor is különböző módszereket alkalmazva törekednek a státuszra és a hírnévre; a szívükben egyértelmű számukra, hogy úgy fognak törvényes státuszt biztosítani maguknak, hogy kivívják bizonyos emberek elismerését és csodálatát. Röviden, noha minden, amit az antikrisztusok tesznek, látszólag a kötelességük teljesítését szolgálja, annak következménye az emberek félrevezetése, hogy imádják és kövessék őket – vagyis ez esetben a kötelességük ily módon való teljesítése önmaguk felmagasztalása és az önmagukról való tanúságtétel. Az emberek irányítására, illetve az egyházbeli státusz és hatalom megszerzésére irányuló törekvésük soha nem fog változni. Javíthatatlan antikrisztusok. Nem számít, mit mond vagy tesz Isten, és nem számít, mit kér az emberektől, az antikrisztusok nem teszik azt, amit tenniük kellene, illetve nem teljesítik a kötelességeiket az Ő szavaihoz és követelményeihez illő módon, és nem mondanak le a hatalomra és státuszra való törekvésükről sem az igazság bármely részének megértése miatt. Törekvéseik és vágyaik mindenkor megmaradnak, továbbra is ezek töltik be a szívüket és irányítják az egész lényüket, ezek irányítják a viselkedésüket és a gondolataikat, és ezek határozzák meg az utat, amelyen járnak. Ők valódi antikrisztusok. Mi látszik leginkább az antikrisztusokon? Egyesek azt mondják: „Az antikrisztusok versenyre kelnek Istennel, hogy megnyerjék az embereket, nem ismerik el Istent.” Nem arról van szó, hogy nem ismerik el Istent; a szívükben őszintén elismerik az Ő létezését, és hisznek Benne. Hajlandóak Őt követni, és az igazságra akarnak törekedni, de nem tudnak uralkodni magukon, és ezért képesek arra, hogy gonosz dolgokat tegyenek. Bár sok mindent mondhatnak, ami jól hangzik, van valami, ami soha nem fog változni: a hatalom és a státusz iránti ambíciójuk és vágyuk soha nem fog megváltozni. Soha nem fognak lemondani a hatalomra és státuszra való törekvésről sikertelenségek vagy kudarcok miatt, vagy azért, mert Isten félredobta vagy elhagyta őket. Ilyen az antikrisztusok természete. Nos, mit szóltok, volt-e valaha olyan antikrisztus, aki megváltoztatta az útját és elkezdett törekedni az igazságra, mert nehézséget szenvedett el, vagy megértett egy keveset az igazságból és szerzett egy kis ismeretet Istenről – vajon léteznek ilyen emberek? Ilyet még soha nem láttunk. Az antikrisztusok státuszra és hatalomra irányuló ambíciója és törekvése soha nem fog változni, és ha egyszer megkaparintják a hatalmat, soha nem fogják elengedni azt; ez pontosan meghatározza a természetlényegüket. A legkisebb pontatlanság sincs abban, hogy Isten az ilyen embereket antikrisztusokként jellemzi; ezt a természetlényegük határozta meg. Egyesek talán azt hiszik, hogy az antikrisztusok megpróbálnak versengeni Istennel az emberiségért. Néha azonban az antikrisztusoknak nem kell feltétlenül versengeniük Vele; tudásuk, megértésük, valamint a státusz és hatalom iránti igényük eltér a normális emberekétől. A normális emberek időnként dicsekvőek lehetnek; megpróbálhatják megnyerni mások bizalmát, jó benyomást kelteni bennük, és megpróbálhatnak versengeni a jó helyezésért. Ez a normális emberek ambíciója. Ha elbocsátják őket a vezetői posztból, elveszítve a státuszukat, az nehéz lesz számukra, de környezetváltozással, az érettségük némi növekedésével, az igazságba való valamiféle belépés elérésével, valamint az igazság mélyebb megértésének elnyerésével az ambíciójuk fokozatosan csökken. Megváltozik az út, amelyen járnak, és az irány, amerre haladnak, a státuszra és hatalomra való törekvésük pedig elhalványul. Fokozatosan csökkennek a vágyaik is. Az antikrisztusok azonban másak. Soha nem tudtak lemondani a státuszra és hatalomra való törekvésükről. Bármikor, bármilyen környezetben, és függetlenül attól, hogy milyen emberek veszik körül őket, bármilyen idősek is legyenek, az ambíciójuk és a vágyuk soha nem fog megváltozni. Mi jelzi, hogy az ambíciójuk soha nem fog megváltozni? Tegyük fel például, hogy gyülekezeti vezetők. A szívük mélyén mindig azon gondolkodnak, hogyan tudnának a gyülekezetből mindenkit irányítani. Ha áthelyezik őket egy másik gyülekezetbe, ahol nem ők a vezetők, akkor vajon örömmel lesznek normális követők? Semmiképpen sem. Továbbra is azon fognak gondolkodni, hogyan szerezzenek státuszt, és hogyan irányítsanak mindenkit. Bárhová is mennek, uralkodni akarnak, akár egy király. Még ha olyan helyre kerülnének is, ahol nincsenek emberek, egy birkanyájba, akkor is vezetni akarnák a nyájat. Ha macskák és kutyák közé kerülnének, akkor a macskák és kutyák királya akarnának lenni, és uralkodni az állatok felett. Felemészti őket az ambíció, nem igaz? Hát nem démoniak a beállítottságai az ilyen embereknek? Ezek nem a Sátán beállítottságai? A Sátán pontosan ilyen. A Sátán a mennyben egyenrangú akart lenni Istennel, és miután levettetett a földre, mindig megpróbálta irányítani az embert, hogy az imádja őt, és Istenként bánjon vele. Az antikrisztusok mindig irányítani akarják az embereket, mivel sátáni természetük van; sátáni beállítottságuk szerint élnek, amely már meghaladta a normális emberek észszerűségének határait. Nem abnormális ez kissé? Mit jelent ez az abnormalitás? Azt jelenti, hogy a viselkedésük nem a normális emberi mivoltban keresendő. Akkor mi ez a viselkedés? Mi irányítja? A természetük irányítja. A gonosz szellem lényege van bennük, és eltérnek a normális romlott emberiségtől. Ez a különbség. Az, hogy az antikrisztusok a hatalomra és státuszra irányuló törekvésük során semmitől sem riadnak vissza, nemcsak a természetlényegüket tárja fel, hanem azt is megmutatja az embereknek, hogy förtelmes ábrázatuk pontosan olyan, mint a Sátán és a démonok arca. Nemcsak az emberekkel versengenek a státuszért, hanem még Istennel is versengeni merészelnek a státuszért. Csak akkor lesznek elégedettek, amikor magukhoz ragadják Isten választottjait, és azok teljesen az irányításuk alá kerülnek. Bármelyik gyülekezetben vagy csoportban is legyenek az antikrisztusok, státuszt akarnak szerezni, hatalmat birtokolni, és rávenni az embereket, hogy rájuk hallgassanak. Függetlenül attól, hogy azok hajlandóak-e vagy egyetértenek-e, az antikrisztusok azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó, és hogy az emberek engedelmeskedjenek nekik és elfogadják őket. Vajon nem ez egy antikrisztus természete? Hajlandóak-e az emberek hallgatni rájuk? Megválasztják és ajánlják őket? Nem. De az antikrisztusok mégis azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó. Függetlenül attól, hogy az emberek egyetértenek-e vagy sem, az antikrisztusok az ő nevükben akarnak beszélni és cselekedni, azt akarják, hogy észrevegyék őket. Sőt, még az elgondolásaikat is megpróbálják ráerőltetni másokra, ha pedig azok nem fogadják el, az antikrisztusok törik a fejüket, megpróbálva elfogadtatni velük. Milyen probléma ez? Szégyentelenség és szemtelenség. Az ilyen emberek igazi antikrisztusok, és függetlenül attól, hogy vezetők-e vagy sem, mindenképpen antikrisztusok. Egy antikrisztus természetlényegével rendelkeznek.

Vannak, akik mindig nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy megtudják, kik a gyülekezet vezetői, kik vesznek részt az evangélium hirdetésében, hol laknak, kikkel állnak szoros kapcsolatban, és így tovább. A Sátán kémeihez hasonlóan állandóan kíváncsiskodnak, és kiderítik ezeket a dolgokat. Miért foglalkoznak mindig ezekkel a dolgokkal? Sokan nem tudják felfogni az indítékaikat, egyszerűen csak úgy érzik, hogy ezek az emberek kissé furcsák. Az emberek többségét nem érdeklik ezek a dolgok; eléggé lefoglalják őket a saját kötelességeik, és nincs idejük alkalmatlankodni. A saját kötelességeik végzésére koncentrálnak, az igazság gyakorlására összpontosítanak, és anélkül, hogy észrevennék, megváltozik a beállítottságuk – ez Isten kegyelme. Van azonban olyan típusú ember, aki különösen lelkesen kíváncsiskodik, és mindenféle dolgot kiderít a gyülekezettel kapcsolatban. Ha találkozik egy vezetővel, megkérdezi: „Hogyan bántatok ezzel és ezzel a gonosz emberrel a gyülekezetben?” A vezető így válaszol: „Mi közöd hozzá, hogy hogyan bántunk vele? Miért kíváncsiskodsz? Ismered azt az embert?” Az illető azt mondja: „Csak érdekel, tudod? Ez isten házának ügye. Isten házának tagjaként buzgólkodnunk kell, és nagy figyelmet kell fordítanunk az ő házának ügyeire. Hogyan lehetnénk közömbösek ezek iránt?” A vezető azt mondja: „Nem kellene firtatnod ezt az ügyet. Összpontosíts a prédikációk meghallgatására és az összejöveteleken való részvételre. A te dolgod Isten szavainak evése és ivása. Elegendő neked, ha megfelelően hiszel Istenben.” Az illető kitart: „Ez nincs rendjén, nekem törődnöm kell ezzel.” Mivel senki sem mondja el neki, kitalálja, hová menjen kíváncsiskodni. Amikor a felsővezetők az ő házánál tartanak munkatársi összejövetelt, érzi, hogy a belépés és a csatlakozás kissé indokolatlannak tűnne, ezért úgy tesz, mintha vizet hozna, és arról érdeklődik, hogy azt a gonosz embert kizárták-e, vagy megengedték, hogy maradjon. Amikor senki sem mondja el neki, kimegy, résnyire nyitva hagyja az ajtót, ott áll, és hallgatózik. Hát nem elmebeteg ez az ember? Igen, elmebeteg; a köznyelvben ezt úgy mondjuk, hogy „minden lében kanál”. Az ilyen embernek kétségtelenül vannak ambíciói. Vezetővé akar válni, de nem tud, ezért beleüti az orrát mások ügyeibe, hogy vigasztalja magát, és egyúttal biztosítsa, hogy az emberek lássák, hogy sokat tud és rendkívüli éleslátással rendelkezik. Így lehet, hogy a jövőben megválasztják vezetőnek. Ahhoz, hogy vezetővé váljon, mindenben részt akar venni, mindenről érdeklődik, és mindent tudni akar. Azt hiszi, azzal, hogy nap mint nap részt vesz ezekben az ügyekben, még ha nem is válik vezetővé, akkor is irányítani fogja a dolgokat, és elérheti, hogy az emberek felnézzenek rá. A legkevésbé sem érdekli az igazság; csak az érdekli, hogy beleüsse az orrát mások ügyeibe – szakértő abban, hogy olyasmiket firtasson, amikről tudni akar. Bárhol is legyen probléma, ő ott terem, ott repdes, mint egy bosszantó légy. Hát nem undorítóak az ilyen emberek? Annyira zavarodottak, mégis eléggé tele vannak élettel – csak azon nem gondolkodnak, hogy rendes munkát végezzenek. Teszik a kötelességüket, hogy vendégül látnak másokat az otthonukban, de azért nem hajlandóak felmosni a konyhapadlót, még akkor sem, ha az piszkos. Úgy gondolják, hogy ők fontos ügyeket intéznek, a padló felmosása pedig olyasmi, amit a hétköznapi emberek csinálnak. Az ő képességükkel nem végezhetnek ilyen alantas feladatokat. Semmilyen igazi munkát nem végeznek, nem képesek intézni a saját kötelességükhöz tartozó munkát, nem tudnak jól végezni semmilyen kötelességet, nem őszintén és megalapozottan teszik a dolgokat; ehelyett égnek a vágytól, hogy a gyülekezeti munkát, valamint a gyülekezet vezetőit, dolgozóit és testvéreit érintő jelentős ügyeket firtassák. Mindenről véleményt akarnak mondani, és ha az emberek nem hajlandóak hallgatni rájuk, azt mondják: „Ha nem szívleled meg a szavaimat, akkor veszteség fog érni!” Hát nem ostobaság ez? (De igen.) Egyes antikrisztusok tehát rejtettek; nem kell feltétlenül státusszal rendelkezniük. Még anélkül is egyfolytában ugrálnak. Ha státuszt kapnának, mennyivel lenne rosszabb a helyzet? Mennyivel magasabbra ugranának? Még azt sem bánnák, ha a halálba zuhannának. Mondd csak, ha ilyen embereket választanának vezetőnek, boldogan élhetne-e Isten választott népe? Egyes antikrisztusok rejtettek – vajon mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az antikrisztusok nem akkor válnak antikrisztussá, amikor státuszt szereznek; kezdettől fogva antikrisztusok voltak. Csak azért, mert az emberek csekély érettségűek voltak, és nem tudták felismerni őket, vagy talán egyes gyülekezetek nem találtak olyanokat, akik törekedtek az igazságra, ezért választották meg vezetőnek ezeket a lelkes embereket, akik tudtak tervezni és ügyeket intézni. Egyelőre ne vitassuk azt, hogy helyes vagy helytelen volt-e őket vezetőnek választani; összpontosítsunk arra, hogy mit kell tenni, ha kiderül, hogy antikrisztusok. Le kell leplezni és el kell utasítani őket. Ha valakit antikrisztusként jellemeztek és elbocsátottak a pozíciójából, vajon az ilyen embert ismét vezetőnek kellene választani a jövőben? (Nem, nem kellene.) Miért? (A természete nem fog megváltozni.) Nem kellene senkit, akit antikrisztusként jellemeztek, újra vezetőnek választani, mert a természetlényege nem tud megváltozni. Az antikrisztusok csak a Sátánnak dolgoznak; ők csupán a Sátán rabszolgái. Soha semmit nem fognak tenni vagy mondani az igazságért. Egy antikrisztus lényege, hogy ellenséges Istennel szemben, idegenkedik az igazságtól, elutasítja azt, és megvetéssel bánik vele. A természete nem fog megváltozni. Ha az ilyen emberek korábban nem voltak vezetők, akkor nem kellene őket megválasztani, ha pedig előzőleg vezetők voltak, de elbocsátották őket, vajon meg fognak-e változni, ha a jövőben újból vezetők lesznek? (Nem, nem fognak.) Ők még mindig antikrisztusok. A természetlényegük határozza meg ezt.

II. Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusok hogyan húzzák be az embereket

Az imént az antikrisztusok azon megnyilvánulásait vitattuk meg, amelyek félrevezetik az embereket. A félrevezetés és a behúzás nagyjából ugyanazt jelenti, de mind természetükben, mind módszerükben különböznek. A félrevezetés hamis látszat felhasználása az emberek megtévesztésére, elhitetve velük, hogy azok igazak. A behúzás bizonyos módszerek tudatos felhasználása annak elérésére, hogy az emberek figyeljenek egy bizonyos személyre, és kövessék az ő útját – a szándéka teljesen világos. A félrevezetés és a behúzás azt jelenti, hogy az emberek félrevezetésére látszólag helyes szavakat használ, a félrevezetésük érdekében olyasmiket mond, amik összhangban vannak az emberi elképzelésekkel, és amit azok készségesen elfogadnak. Akaratlanul is elkezdenek hinni benne, követni őt, mellé állnak, és csatlakoznak a bandájához. Az antikrisztusok így vonzzák el az embereket a helyes csoporttól a saját táborukba. Egyszóval, ha azok elfogadják az antikrisztusok ilyen ténykedéseit, akkor lehet, hogy hisznek bennük és imádják őket, majd pedig elfogadják mindazt és engedelmeskednek mindannak, amit az antikrisztusok mondanak, és öntudatlanul is követni kezdik őket. Hát nem lettek átverve és megtévesztve? Egyes antikrisztusok, amikor kapcsolatba lépnek másokkal és beszélgetnek velük, gyakran alkalmaznak bizonyos taktikákat, hogy elérjék céljukat, az emberek félrevezetését és behúzását, ennek következtében pedig a gyülekezet frakciókra és klikkekre bomlik. Ha egy antikrisztus például délről jött, és találkozik egy másik délivel, lehet, hogy azt mondja: „Mindketten déliek vagyunk, ugyanannak a folyónak a vizén nőttünk fel, és ugyanazt a nyelvet beszéljük. Az északiak nem beszélik a nyelvünket – lehetetlen közel kerülni hozzájuk! Bár mindannyian ugyanabban az istenben hiszünk, az északiaknak más az életmódjuk, mint a miénk, és a személyiségünk sem összeegyeztethető. Nincs miről beszélgetnünk. Szóval, te meg én olyanok vagyunk, mint egy család, és össze kell tartanunk.” Ez észszerűnek hangozhat, mintha csak egy bizonyos nézőpontot fejezne ki, ő azonban indítékkal és céllal mondja, az embereknek pedig fel kellene ismerniük ezt. Valójában az antikrisztus nem azt mondja, ami a szívében van; ő egy kaméleon, aki annak függvényében változtatja a szavait, hogy kihez beszél. Ha az antikrisztus északiakkal találkozik, lehet, hogy azt mondja: „Észak nagyszerű, ott friss a levegő. Habár én délen születtem, északi vízen nőttem fel. Ha egyéb nem is, ez közel hoz bennünket egymáshoz.” Amikor az északiak ezt hallják, úgy érezhetik, hogy az antikrisztus elég jó ember, és elkezdenek barátkozni vele. Az antikrisztus hihetetlenül ügyesen félre tudja vezetni és behúzni az embereket, különböző taktikákat alkalmazva, hogy megossza a gyülekezetet, arra késztetve a délieket és az északiakat, hogy külön csoportokat alkossanak, mindezt a saját hasznára, hogy elérje célját, hogy szövetkezzen, és saját frakciót alakítson. Különösen a gyülekezeti választások során, ha az antikrisztus látja, hogy egy északi testvér kerülhet megválasztásra, háttérintézkedésekbe bocsátkozhat, titokban kicserélve a szavazatokat, és végül az összes megválasztott gyülekezeti vezető és diakónus déli lesz. Az antikrisztusok semmitől sem riadnak vissza, hogy félrevezessék és behúzzák az embereket, bomlasztást és frakciókat idézve elő, illetve ilyen módszereket alkalmazva a gyülekezet megosztására és irányítására. Mi a céljuk ezzel? (A saját független királyságuk létrehozása.) Mi a független királyság létrehozásának a természete? Azt jelenti, hogy összeegyeztethetetlenek Krisztussal, igényt tartanak Isten választott népére, és egyenrangúként szállnak szembe Istennel. Nem olyan ez, mintha vetélkedőt rendeznének Istennel? (De igen.) Pontosan erről van szó. Nos, milyen következményekkel jár az, ha az antikrisztusok így viselkednek? A tetteik súlyosan félbeszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját, és ők olyasvalamik, amik közvetlenül megsértik Isten természetét. Isten haraggal fog reagálni rájuk, és biztos, hogy minden ilyen antikrisztusnak büntetéssel és pusztulással kell szembenéznie – ez kétségtelen. A Törvény Korában a Mózes felett ítélkező kétszázötven vezető azonnali büntetést kapott. A Kegyelem Korában azok, akik keresztre feszítették az Úr Jézust, szintén közvetlen büntetéssel szembesültek; átok sújtotta őket, és rossz véget értek. Ez a sorsa az Istennel szembeszegülő antikrisztusoknak, és ez az elkerülhetetlen vége azoknak, akik ellenállnak Istennek.

Hogyan használnak az antikrisztusok különböző módszereket az emberek behúzására, hogy megosszák a gyülekezetet? Először is, az antikrisztus azokat fogja behúzni, akik tehetségesek és ékesszólóan tudnak beszélni, előbb jó benyomást keltve bennük, saját hatáskörét kiterjesztve azáltal, hogy barátságot köt velük. Nem fog odafigyelni a szegényekre vagy a gyengébb képességűekre, illetve azokra, akik viszonylag jámborak, sőt, akár ki is rekesztheti őket. Kitalálja, hogyan nyerje meg a társadalmi státusszal és vagyonnal rendelkezőket, míg azokat a testvéreket, akik őszintén feláldozzák magukat, de kevés pénzük van, illetve azokat, akiknek alacsony a társadalmi státuszuk, nincs említésre méltó hatalmuk és könnyen megfélemlíthetőek, másodrangú állampolgárokká nyilvánítja a gyülekezetben. Így a pár tucat tagot számláló gyülekezet észrevétlenül két osztályra bomlik. Ki a felelős ezért? (Az antikrisztusok.) Az antikrisztusok fognak ilyesmiket tenni. Ha egy jó vezető, aki valóban megérti az igazságot, észrevesz a gyülekezeten belül egy ilyen helyzetet, akkor azt az igazság segítségével fogja megoldani. Nem fogja megengedni, hogy a gyülekezet tagjait rang szerint elkülönítsék vagy a társadalmi státuszuk alapján osztályozzák, és megosztani sem fogja a gyülekezetet. Biztosítani fogja, hogy minden testvér, függetlenül attól, hogy honnan származik, vagy milyen társadalmi státusza van, egy legyen Isten szavaiban és Isten előtt. Az antikrisztusok viszont nemhogy nem oldják meg az ilyen problémákat, hanem felhasználják az emberek romlott beállítottságait, hogy saját céljaikat elérjék. Megkeresik a társadalmi státusszal és vagyonnal rendelkezőket, és behúzzák őket. Hogyan húzzák be őket? Lehet, hogy azt mondják: „A társadalmi státuszod isten áldása, amelyet isten rendelt el. Arra kellene használnod az állapotaidat, hogy teljesítsd a kötelességedet isten házában. Most már vezető lettem, és a környéken eléggé ismert vagyok a hitemről. A családom nagyon sokat üldöz engem, és a vezetői szerepemmel is jár némi kockázat. Ilyen emberekre van szükségem, mint te, hogy megvédjenek engem. Ha ezt meg tudod tenni értem, akkor a jövőben nagy áldásokat fogsz kapni, és gyors fejlődést érsz el az életben!” Az antikrisztusok így húzzák be és csábítják el az embereket, hogy kövessék őket. Ha az antikrisztus megkedvel valakit, vagy hasznosnak találja, akkor elintézi, hogy könnyű kötelességeket kapjon, vagy olyan kötelességeket, ahol reflektorfényben lehet, és mindent megtesz, hogy előléptesse őt. Nem érdekli, hogy az illető megfelel-e az emberek Isten házában való felhasználása alapelveinek. Ha társadalmi státusszal rendelkezik és hasznos lehet számára, akkor behúzza őt. Az antikrisztusok a saját céljaik elérése érdekében közel kerülnek azokhoz és hízelegnek azoknak, akiknek vagyonuk és társadalmi státuszuk van, behúzzák őket, miközben hasznot húznak belőlük. Van egy másik módszerük is, amellyel behúzzák a pénzzel, hatalommal és státusszal rendelkező embereket, éspedig az, hogy kényeztetik őket. Az ilyen emberek gyakran követnek el helytelen cselekedeteket a gyülekezetben, ami elfojtja a testvérek lelkesedését, és megzavarja a gyülekezeti életet. Az antikrisztusok boldogan végignézik és hagyják, hogy bármilyen gaztettet elkövessenek, amit csak szeretnének. Mi a célja az antikrisztus engedékenységének? Még mindig az, hogy behúzza őket, és ha az már megtörtént, akkor hasznot húzzon belőlük. Az antikrisztusok még úgy is tesznek, mintha azt mondanák nekik: „Bár engem választottatok vezetőnek, és az a felelősségem, hogy vezesselek benneteket, ez a gyülekezet nem egyedül az enyém. Nem hozhatok egymagam döntéseket a gyülekezetben. Nektek is segítenetek kell; ha bármi felmerül, ti is beleszólhattok – ezt jelenti az együttműködés.” Ezt azoknak mondják, akik gazdagok, befolyásosak és előnyösek számukra, mindent megtesznek, hogy behúzzák ezeket az embereket, amíg el nem jutnak arra a pontra, hogy irányítani tudják őket. Mindent megtesznek azonban azért, hogy kirekesszék, támadják vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják azokat, akik valóban hisznek Istenben, de nincs pénzük, társadalmi státuszuk vagy bármilyen nyilvánvaló hasznuk. Mit jelent az ő semmibevételük? „Ha mi néhányan összefogunk, és vasbástyájává válunk, úgy vélem, hogy ti egyszerű emberek nem tudtok semmilyen jelentős hatást gyakorolni. Ha engedelmesen hallgatsz a szavaimra, akkor megengedem, hogy továbbra is higgy. De ha folytatod a szőrszálhasogatást, véleményt nyilvánítasz rólam, vagy jelentesz a fejeseknek, akkor gyötörni foglak és kizárlak!” Ez a tervük. Vannak, akiknek nincs ítélőképességük, és félni kezdenek, mondván: „Nem szabad megsértenünk őket. Megalakították a saját frakciójukat, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy megsértsük őket. A szavainknak kevés súlya van, és ha véletlenül olyat mondunk, amivel felbosszantjuk őket, és a vezető valóban kizár bennünket, akkor elveszítjük az esélyünket arra, hogy higgyünk Istenben.” Ezek az emberek halálra vannak rémülve. Ahogy az antikrisztusok behúzzák az embereket, ebben a viselkedésben elvetemült, ádáz és rosszindulatú beállítottság rejlik. Mi a céljuk az emberek behúzásával? Az is, hogy megszilárdítsák a pozíciójukat. Mi a céljuk a klikkek vagy bandák kialakításával? Az, hogy kiterjesszék a saját hatáskörüket, hogy az emberek támogassák őket, még inkább biztosítva ezzel a hatalmukat és státuszukat. Találkozott-e már valamelyikőtök ilyesmivel? Ha egy antikrisztus irányít egy gyülekezetet, akkor mindenki, akinek pénze, státusza van, vagy uralkodó, köré gyűlik, és együtt veszik át az irányítást, frakcióvá, négy, öt vagy hat emberből álló bandává válnak. Senkinek sem engedik meg, hogy felfedje a problémáikat. Az antikrisztus azért húzza be ezeket az embereket, mert kihívást jelent számára, hogy irányítsa őket. Közel kell húznia őket magához, a segítőivé kell tennie őket, ezzel biztosítva a pozícióját. Ráadásul ezeknek az embereknek olyan értékük van, amelyet az antikrisztus kihasználhat. A módszere, amellyel behúzza őket, bizonyos értelemben egy módja annak, hogy lecsillapítsa őket és megakadályozza, hogy veszélyt jelentsenek a pozíciójára.

Ami az antikrisztusoknak ezt az aspektusát illeti, hogy behúzzák az embereket, az imént két megnyilvánulásról beszélgettünk. Történnek-e ilyesmik a ti gyülekezetetekben? Mondjátok meg Nekem, létezik ilyesmi? (Igen.) Kétségtelenül létezik. Tehát mindabból, ami az emberek behúzásával kapcsolatos, melyek az antikrisztus természetének egyéb megnyilvánulásai, amelyek behúzzák az embereket? Milyen következményei vannak a behúzásuknak? Miért akarják az antikrisztusok behúzni az embereket? Ha nem húznak be embereket, vajon el tudják érni azt a céljukat, hogy irányítsák az embereket? (Nem tudják.) Olyanokat kell maguk mellé állítaniuk, akik hallgatnak rájuk, és igazodnak az akaratukhoz, hogy pozíciót foglalhassanak el, és legyen, ami felett hatalmat gyakoroljanak. Ha senki nincs körülöttük, aki hallgat rájuk, nem lesznek-e képtelenek kielégíteni a státuszra és hatalomra irányuló ambícióikat? Ezért csak akkor nyernek pozíciót és hatalmat, ha mindenféle embert behúznak, akit csak be lehet húzni. Hogyan bánnak azokkal, akiket nem lehet behúzni? (Kirekesztik és támadják őket.) Elkezdik támadni és kirekeszteni őket. Nem voltak-e olyan antikrisztusok, akik a gyülekezetből azokat, akiket nem lehetett behúzni, úgynevezett „hallgatósággá” tették? A gyülekezet által kiadott prédikációkat, himnuszokat és Isten szavait tartalmazó könyveket egyszerűen nem adják oda ezeknek az embereknek, vagy hosszabb ideig nem értesítik őket az összejövetelekről. Bizonyára vannak ilyen dolgok, és ezek mind olyasmik, amit az antikrisztusok tesznek. Akiket az antikrisztusok támadnak és kirekesztenek, azoknak nem a gyülekezet törölte ki a nevét, nem önszántukból léptek ki, és nem önként hagyták abba az összejövetelek látogatását. Ők mindannyian őszintén hisznek Istenben, de mivel van némi tisztánlátásuk az antikrisztusokkal kapcsolatban, gyakran ki vannak rekesztve, és nem férhetnek hozzá azonnal az Isten szavait tartalmazó könyvekhez, prédikációkhoz, himnuszokhoz és a gyülekezet által kiadott különböző, munkára vonatkozó rendelkezésekhez, és nem is ehetik és ihatják Isten szavait. Másrészt, akik az antikrisztusok alatt állnak, vagyis akik képesek hallgatni rájuk, akiket behúztak, és akik megadták magukat nekik, azok elsőbbséget élveznek az Isten háza által terjesztett különböző könyvekhez és videókhoz való hozzáférésben, ilyen kedvező bánásmódban részesülnek. Így az antikrisztusok viselkedése és tettei miatt a gyülekezet káoszba sodródik és megosztottá válik, az emberek szíve pedig nyugtalan.