Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusok hogyan vezetik félre, húzzák be, fenyegetik, és irányítják az embereket

I. Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusok hogyan vezetik félre az embereket

A legutóbbi összejövetelen befejeztük az antikrisztusok különböző megnyilvánulásairól szóló negyedik tételről való beszélgetésünket. Ma elkezdünk beszélgetni az ötödik tételről: az antikrisztusok hogyan vezetik félre, húzzák be, fenyegetik, és irányítják az embereket. Az antikrisztusok megnyilvánulásainak ezen aspektusában négy ige szerepel, és ebből a négy igéből, valamint az antikrisztusok viselkedéséből láthatjuk a beállítottságukat. Az első ige a „félrevezet”. Vajon milyen beállítottság rejlik ebben? Elvetemültség. Nos, mi a helyzet a „behúzzal”? A behúzáshoz általában kellemes vagy kellemetlen szavakat használnak? (Kellemes szavakat.) Milyen beállítottság irányítja tehát ezt a viselkedést? Az elvetemültség. Mi a helyzet a „fenyegettel” és az „irányítással” – milyen beállítottság irányítja ezeket? (Az ádázság.) Így van, az ádázság. Az ötödik tételből láthatjuk az antikrisztusok beállítottságát. Melyek az antikrisztusok elsődleges megnyilvánulásai ebben a tételben? (Az elvetemültség és az ádázság.) Mindkét beállítottság, az elvetemültség és az ádázság is nagyon szembetűnő és nyilvánvaló. Beszéljük meg egyenként ezeket a viselkedési formákat, kezdjük a „félrevezettel”. Mit jelent általában a „félrevezet” kifejezés? Magában foglalja-e a becsületesség bármilyen megnyilvánulását? Vannak-e benne becsületes szavak? (Nincsenek.) Nincsenek benne becsületes szavak – az egész hamis, hamis benyomásokat, hamis állításokat és megtévesztő szavakat használ, hogy elhitesse másokkal, hogy amit mond, az helyes, és ezzel elérje, hogy azok elismerjék őt és bízzanak benne. Ezt jelenti a „félrevezet”. Vajon azok, akiket félrevezetnek, elnyerik az igazságot és elindulnak a helyes úton? Egyiket sem valósítják meg ezek közül. Az emberek félrevezetésére irányuló viselkedés és gyakorlat egyértelműen inkább negatív, mintsem pozitív. Akik félre vannak vezetve, lényegében be lettek csapva; nem értik a valós tényeket, a valós helyzetet, illetve a valódi összefüggéseket, ezért rossz utat és irányt választanak, és rossz embert követnek. A félrevezetés ilyen hatással van azokra, akik bedőlnek neki. Olyan ez, mint a bevásárlóközpontban lévő reklámok. Nagyon jól meg vannak fogalmazva, és amikor az emberek meglátják, készpénznek veszik, miután azonban megvásárolták a termékeket, használhatatlannak találják azokat. Ez a becsapás. Mi tehát a célja annak, hogy az antikrisztusok úgy viselkednek, hogy félrevezetik az embereket? Milyen módszereket használnak, milyen szavakat mondanak, és milyen dolgokat tesznek, hogy félrevezessék az embereket? Először is beszéljünk a céljukról. Ha egyáltalán nem lenne céljuk, akkor miért kellene erőfeszítéseket tenniük és kellemes dolgokat mondaniuk, hogy behúzzák és félrevezessék az embereket? A nem hívők körében van egy mondás: „Nincs olyan, hogy ingyenebéd.” Ha ezt nem látod át, akkor be fognak csapni. A világ egyszerűen ilyen elvetemült, az emberek egymás ellen áskálódnak, és bántalmazzák egymást. Ez a romlott emberiség élete. Miért fáradoznak az antikrisztusok azon, hogy köntörfalazva beszéljenek, hogy félrevezessék az embereket? Nyilvánvaló céllal beszélnek és cselekszenek, ami nem más, mint a hatalomért és az emberek irányításáért való versengés – ez kétségtelen. Céljaik nem különböznek a politikusok céljaitól. Milyen stratégiákat használnak tehát az antikrisztusok, hogy félrevezessék az embereket? Hogyan teszik azt? Először is, elérik, hogy megkedveld őket. Amint kedvező benyomásod van róluk, többé már nem leszel elővigyázatos velük. Bízni fogsz bennük, majd pedig elfogadod a vezetésüket, és készségesen engedelmeskedsz nekik. Hajlandó leszel hallgatni bármire, amit mondanak, és amit kérnek, hogy megtegyél. Vajon mit jelent ez a hallgatásra való hajlandóság? Azt jelenti, hogy nem használsz ítélőképességet, valamint alapelvek nélkül meghallgatod és engedelmeskedsz. Elítélő szavakkal és módszerekkel elérhetik-e az antikrisztusok azt a hatást, hogy félrevezessék az embereket? Semmiképpen sem. Akkor általában milyen módszereket alkalmaznak ennek a hatásnak az eléréséhez? Legtöbbször olyan szavakat használnak, amelyek összhangban vannak az emberi elképzelésekkel, és az emberi érzelmek doktrínáival is. Néha olyan szavakat és doktrínákat is mondanak, amelyek összhangban vannak az igazsággal. Ez megkönnyíti számukra, hogy elérjék céljukat, az emberek félrevezetését, és az emberek valószínűleg el is fogadják őket. Ha például a testvérek valami rosszat tesznek, ami veszteséget okoz a gyülekezet munkájában, és negatívnak meg gyengének érzik magukat, akkor az antikrisztusok nem közlik az igazságot, hogy támogassák és segítsék őket. Ehelyett azt mondják: „Gyakran előfordul az, hogy az emberek gyengék – ez normális. Én is gyakran vagyok gyenge. Isten nem emlékszik ezekre a dolgokra.” Valójában tudják-e, hogy Isten emlékszik-e ezekre a dolgokra vagy sem? Nem, nem tudják. Azt mondják: „Nem számít, hogy ezt az ügyet nem megfelelően kezeltétek. Csak legközelebb javítsátok ki. Isten háza nem tudja, és senki sem érdeklődik róla. Amíg nem jelentem ezt feljebb, addig a felsőbb vezetőség nem fog tudni róla, a fennvaló biztosan nem fogja tudni, és akkor isten sem fogja tudni – ezért isten nem fog figyelmet szentelni ennek az ügynek. Mindannyian romlott emberek vagyunk; bennetek is van romlottság, és bennem is. Vezetőként olyan vagyok, mint egy szülő. Bármilyen hibát is követtek el, az az én felelősségem. Az én hibám, hogy csekély érettségű vagyok, és nem vagyok képes támogatni és segíteni benneteket, ezért csináltátok rosszul a dolgokat. Ha nagyobb lett volna az érettségem, segíthettem volna nektek, és nem követtetek volna el hibát. Ezért engem terhel a felelősség. Bár ez okozhatott némi veszteséget a gyülekezet munkájában, mi magunk is fel tudjuk dolgozni, és ezzel az ügy le is zárul. Senkinek sem kellene érdeklődnie erről az ügyről, és senkinek sem kellene feljebb jelentenie azt; maradjon csak köztünk. Ha nem említem meg a többi testvérnek, senki sem fogja jelenteni azt a vezetőségnek, és az ügyet ejteni fogják. Csak imádkoznunk kell, és megesküdnünk isten előtt, hogy soha többé nem teszünk ilyesmit, és nem követünk el újból ilyen hibát. Vezetőként az a felelősségem, hogy megóvjalak benneteket. Isten olyan magasztos – valószerű-e részünkről az, hogy az ő oltalmát kérjük? Különben is, isten nem foglalkozik ilyen jelentéktelen dolgokkal az emberek életében, így a ti védelmetek felelőssége értelemszerűen rám hárul, mint vezetőre. Csekély az érettségetek, ezért én viszem el a balhét, ha hibáztok. Ne aggódjatok, ha eljön az idő, hogy valami nagyon rosszul sül el, és a fennvaló rájön vagy megtudja, kiállok értetek.” Amikor az emberek ezt hallják, azt gondolják: „Ez nagyszerű! Annyira aggódtam a felelősségvállalás miatt – ez a vezető olyan csodálatos!” Hát nem félrevezette őket? Abban, amit az antikrisztusok mondtak, van-e valami, ami összhangban van az igazsággal? Van-e valami, ami hasznos vagy építő jellegű az emberek számára? Van-e valami, ami az alapelvek szerint kezeli a dolgokat? (Nincs.) Akkor miféle szavak ezek? Olyan szavak, amelyek az emberi érzelmeket, az empátiát és a megbocsátást használják a kapcsolatok kiépítésére, az érzésekre és a barátságra helyezik a hangsúlyt, hogy a kapcsolatot egy bizonyos szintre emeljék, és az emberek úgy érezzék, hogy az antikrisztusok különösen megértőek, különösen megbocsátóak és toleránsak velük szemben. Ebben azonban nincsenek alapelvek vagy igazságok. Mi ez a felszínes megértés? Ez csupán a dolgok szépítgetése, olyan, mintha egy gyereknek hízelegnénk. Milyen stratégiákat alkalmaznak itt? Hízelgést, trükközést, kapcsolatok kiépítését, a dolgok szépítgetését és annak színlelését, hogy jó emberek, mindezt a testvérek érdekeinek rovására. Elárulják Isten házának érdekeit, hogy elérjék céljukat, az emberek becsapását és félrevezetését. Mi ennek a végső következménye? Arra készteti az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől, óvakodjanak Istentől, és közelebb kerüljenek az antikrisztusokhoz. Sőt, miután félrevezették őket, még azt is mondják: „Miután elkövettem azt a hibát, annyira aggódtam. Sokszor imádkoztam Istenhez, de Ő nem vigasztalt meg engem. A szívem mélyén bizonytalannak és nyugtalannak éreztem magam, Istennél pedig nem találtam megoldást. De most már rendben van; ha a vezetőhöz megyek, minden problémám megoldódik. Igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen vezetőm van. A mi vezetőnk jobb, mint bárki más!” Ekkor a szívük és a nézőpontjuk már az antikrisztusok felé fordult, és azok irányítják őket. Miért irányíthatják őket az antikrisztusok? Mert biztonságérzetet találnak ezekben az antikrisztusokban. Empátiát kapnak, szívük mélyén pedig megnyugvást és vigaszt nyernek. Ez azt jelzi, hogy félrevezették őket.

Régebben a Fennvaló megtudta, hogy egy bizonyos gyülekezetben van valaki, akinek rossz az emberi mivolta, aki állandóan zavaró és bomlasztó dolgokat tesz a bűnbánat bármely jele nélkül, ezért azt mondta a helyi gyülekezet vezetőjének, hogy tisztítsa ki ezt az embert. Amikor a helyi gyülekezet vezetője ezt meghallotta, arra gondolt: „Kitisztítani őt? Ezt meg kell gondolnom. Ő az én emberem – nem tisztíthatjátok ki csak úgy. Ki kell állnom érte. A fennvaló nem érti a dolgok valós állapotát. Megpróbálni csak úgy kitisztítani őt, az tényleg túlzás. Annyira összetörne a szíve!” Szóban bele is egyezett, hogy kitisztítja az illetőt, de a szíve mélyén nem állt szándékában megtenni. Ki tudod-e találni, hogyan kezelte ezt? Elgondolkodott rajta: „Hogyan kezelhetem ezt a helyzetet úgy, hogy a beosztottjaim elégedettek legyenek velem, mint vezetőjükkel, és a fennvaló se vessen meg engem?” Miután átgondolta a dolgot, előállt egy tervvel. Mindenkit meghívott egy összejövetelre, és azt mondta: „Ma egy különleges üggyel kell foglalkoznunk. Miről is van szó? Van valaki, akivel a fennvaló nem túlságosan elégedett, és ki akarja tisztítani. Nos, mit kellene tennünk ez ügyben? Döntsük el együtt szavazással, hogy kitisztítsuk-e őt vagy sem.” Összeszámolták a szavazatokat, és az emberek 80-90%-a egyetértett azzal, hogy az illetőt ki kell tisztítani, de volt néhány ellenszavazat. Nem fogunk beszélni arról, hogy ezek a másként gondolkodók a gonosz ember megrögzött hívei voltak-e, vagy más okokból tettek így, mindenesetre néhányan nem értettek egyet, és a vélemény nem volt egyhangú. Majd a vezető így szólt: „A szavazás során észrevettem, hogy vannak különvélemények. Ez egy jelentős ügy, és tiszteletben kell tartanunk ezeket a véleményeket. Gyakorolnunk kell a demokráciát. Nézzétek, milyen nagyszerű a nyugati demokratikus rendszer. Nekünk is így kell gyakorolnunk a gyülekezetben, a legjobb tudásunk szerint kell törekednünk a demokrácia és az emberi jogok megvalósítására. Most, hogy van néhány ellenszavazat, nem tisztíthatjuk ki ezt az embert. Tiszteletben kell tartanunk a testvéreink véleményét. Kik is a testvérek? Ők isten választott népe! Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a véleményüket. Ha isten választott népe közül csak egyvalaki is nem ért egyet, akkor nem kezdhetjük el a kitisztítást.” Valójában semmi alapja nem volt annak, amit mondott, Isten soha nem mondott ilyesmit. Csak ostobaságot beszélt. Később, amikor a Fennvaló megtudta, hogy a gonosz embert még mindig nem tisztították ki, megkérte a helyi vezetőt, hogy siessen vele. Az megígérte, mondván: „Rendben, hamarosan meglesz.” Vajon mit jelentett az ígérete? Azt jelentette, hogy halogatni fogja. Azt gondolta: „Arra kértek, hogy tisztítsam ki őt, de nem tudom azonnal megtenni. Ki tudja, ha elég idő telik el, talán megfeledkeztek róla, és nem kell őt kitisztítanom.” Később mindenkit meghívott egy újabb összejövetelre és egy újabb szavazásra. A beszélgetés és a mérlegelés során mindenki számára világossá vált, hogy az illetőt valóban ki kell tisztítani. Az ellenszavazatok száma csökkent, de még mindig volt egy szavazat a kitisztítás ellen. A vezető újból nem tisztította ki, mondván: „Amíg egy ellenszavazat is van, addig nem tisztíthatjuk ki.” Az emberek többsége azt gondolta: „Ha a Fennvaló elrendelte a kitisztítást, akkor tisztítsuk ki. A Fennvaló bizonyára át tudja látni ezt az ügyet, nemde? Bizonyára nem hibázik, ugye?” Alávetni magunkat a Fennvaló intézkedéseinek egy alapelv? Ez az igazság? (Igen.) Ez a vezető nem tudta, hogy ez az igazság. Mit tett? Azt mondta: „Még mindig van egy ellenszavazat, így nem tudjuk kitisztítani. Feltétlenül tiszteletben kell tartanunk a testvéreink véleményét. Ezt hívják a legfőbb emberi jognak.” Később, amikor a Fennvaló újból érdeklődött az ügyről, a vezető továbbra is felületesen foglalkozott vele, és tovább húzta az időt. Végül, amikor a Fennvaló látta, hogy nem tisztítja ki a gonosz embert, elbocsátotta és kitisztította őt is. A Fennvaló tette őt vezetővé, ő pedig nem hallgatott rá; a Fennvalónak megvan a hatalma arra, hogy használja, illetve elbocsássa őt – ez egy adminisztratív rendelet. Ezt követően a szövetségeseit is kitisztította. Vajon a Fennvaló intézkedéseit mindenkinek meg kell szavaznia? (Nem.) Miért nem? Nem tudjátok megmagyarázni, hogy miért; úgy tűnik, hogy eléggé hasonlítotok arra a zavarodott vezetőre, nem így van? Mondjátok meg Nekem, ezek a szavak, amelyeket nektek mondok, doktrínák vagy valóságok? (Valóságok.) Ha az emberek gyakorolják és gyakorlatba ültetik azokat, az helyes lesz? (Igen.) Ha helyes, akkor szükséges-e, hogy mindenki leadja a szavazatát, és szavazzon arról? (Nem.) Vajon a Fennvaló bánhat valakivel méltatlanul annak elrendelésével, hogy tisztítsák ki? Semmiképpen sem. Amikor tehát a Fennvaló elrendelte ennek a gonosz embernek a kitisztítását, és ez a vezető megtagadta annak végrehajtását, mi volt itt a probléma? (A nyílt ellenszegülés.) Ez több mint nyílt ellenszegülés, ez egy független királyság létrehozása. Amikor a Fennvaló elrendelte a gonosz ember kitisztítását, ez a hamis vezető húzta az időt, és nem hajtotta végre, sőt, még szavazást is tartott, és felmérte a közvéleményt. Milyen közvéleményt mért fel? Mi a közvélemény? Mi a többség? Vajon az emberek többsége megérti és birtokolja az igazságot? (Nem.) Az emberek többsége még csak ítélőképességgel sem rendelkezik, vagyis lehetnek-e ők olyanok, akik megértik az igazságot? Ez a vezető még a közvéleményt is felmérte – valóban megoldhat ez bármilyen problémát is? Szükség van erre? Az emberek többségének nincs ítélőképessége, a Fennvaló pedig személyesen irányította és rendelte el a gonosz ember kitisztítását, ez az antikrisztus azonban húzta az időt, és nem tisztította ki őt, menedéket és védelmet nyújtott egy gonosz embernek, megengedve neki, hogy a gyülekezetben maradjon, és zavarásokat okozzon. Ahol gonosz emberek vannak, ott káosz és rendetlenség van. Isten választott népe nem tudja normálisan végezni a kötelességeit, és a gyülekezet munkája sem tud normálisan haladni. Csak a gonosz emberek azonnali kitisztítása biztosíthatja, hogy a gyülekezet munkája normálisan haladjon. Ahol azonban antikrisztusok vannak hatalmon, ott nem lehet kitisztítani azokat, akik ártanak Isten háza érdekeinek, zavarásokat okoznak, észszerűtlenül cselekszenek, és a legcsekélyebb őszinteség nélkül végzik kötelességeiket. Az antikrisztusok ámokfutást folytatnak, rossz dolgokat művelve a gyülekezetben, menedéket és védelmet nyújtanak ezeknek a gonosz embereknek és álhívőknek. Milyen ürüggyel teszik ezt? Azzal az ürüggyel, hogy ők tisztségviselők, tehát mások urai kell, hogy legyenek. Isten házában tisztségviselőknek adják ki magukat, és mások urai akarnak lenni. Mondjátok csak, ki az ember ura? (Isten.) Isten és az igazság az ember Ura. Ezek az antikrisztusok semmik! Az urai akarnak lenni ezeknek az embereknek, de még azt sem tudják, hogy ki az ő uruk! Hát nem gazemberek? Az antikrisztusok így mondják el az embereknek: „Én lehetek a ti uratok. Ha bármilyen panaszotok, elégedetlenségetek van, vagy ha bármilyen igazságtalanságot vagy nehézséget szenvedtetek el, én, mint a ti vezetőtök, el tudom rendezni nektek.” Ezek az antikrisztusok félrevezetik azokat, akik nem értik meg az igazságot és a valós tényeket. Azok úgy bánnak velük, mint ősökkel és Istennel, akit követni és imádni kell. Mit éreznek azok, akik megértik az igazságot, amikor ilyen antikrisztusokkal találkoznak? Undorodnak tőlük, és visszataszítónak találják őket, mondván: „Szóval, te akarsz a mi urunk lenni és irányítani bennünket? Azt már nem! Azért választottunk vezetőnkké, hogy Isten elé vezess bennünket, ne pedig magad elé.” Ez azt jelenti, hogy átlátnak az antikrisztusok cselszövésein. Az antikrisztusok azzal az ürüggyel vezetik félre az embereket, hogy ők az uraik, és elhitetik velük, hogy ez megfelel a szükségleteiknek, legyenek azok érzelmi, pszichológiai, szellemi vagy egyéb szükségletek. Akik nem értik meg az igazságot és a valós tényeket, gyakran esnek áldozatául az antikrisztusok félrevezetésének, olyannyira, hogy miután félrevezették őket, nemcsak hogy képtelenek visszafordulni és elgondolkodni, de még az is előfordulhat, hogy kiállnak ezen antikrisztusok mellett, és védelmezik őket. Az a tény, hogy képesek kiállni az antikrisztusok mellett és védelmezni őket, kellőképpen bizonyítja, hogy valóban félre lettek vezetve – nem így van? (De igen.) Miért hisznek az emberek Istenben? Nem azért, hogy elnyerjék az üdvösséget? Ha antikrisztusokat követsz, akkor vajon nem állsz-e ellen Istennek, és nem árulod-e el Őt? Nem az Istennel szemben ellenséges erők oldalán állsz-e? Isten ebben az esetben is akarni fog még téged? Ha névlegesen Istent követed, azonban embert követsz, hogyan fog Isten tekinteni rád, és hogyan fog bánni veled? Ha elutasítod Istent, vajon Ő nem fog-e visszautasítani téged? Ha az emberek még ezt a kis doktrínát sem értik meg, akkor meg tudják érteni az igazságot? Hát nem zavaros fejűek ezek az emberek?

Az antikrisztusoknak nem alkalmi megnyilvánulása az, hogy félrevezetik az embereket; gyakran teszik ezt, következetes cselekvési alapelvük, vagy mondhatnánk, hogy az alapjuk, módszerük és cselekvési módjuk – ez a cselekedeteik következetes stílusa. Különben ki nézne fel rájuk? Először is, nem értik meg az igazságot. Másodszor, rossz az emberi mivoltuk. Harmadszor, hiányzik belőlük az Istent félő szív is. Hogyan képesek tehát elérni, hogy az emberek teljes mértékben elfogadják őket, felnézzenek rájuk, és csodálják őket? Különböző eszközökre és módszerekre támaszkodnak, hogy kérkedjenek, az emberek pedig felnézzenek rájuk és imádják őket. Ezeket a módszereket arra használják, hogy félrevezessék az embereket, bizonyos hamis benyomásokat keltve bennük, elhitetve velük, hogy szellemi emberek, szeretik Istent, megfizetik az árat, gyakran mondanak helyes szavakat és adnak elő helyes elméleteket, valamint védik a testvérek érdekeit. Majd ezeket a hamis benyomásokat arra használják, hogy tiszteletet és csodálatot keltsenek az emberekben, elérve céljukat, hogy képesek legyenek félrevezetni az embereket, és rávenni arra, hogy kövessék őket. Amikor így félrevezetik az embereket, vajon az, amit tesznek, összhangban van az igazsággal? Bár mindent helyesen mondanak, amit tesznek, az semmiképpen sincs összhangban az igazsággal. Akiknek nincs ítélőképességük, nem képesek meglátni a problémát. Ami az emberek félrevezetésének lényegét illeti, a cselekedeteik megnehezítik az emberek számára azt, hogy meglássák, hogy nincsenek összhangban az igazsággal. Ha ez látható lenne, vajon az emberek nem vennék észre a csalást? Valójában, amit tesznek és amit felfednek, az hamis szellemiség. Mi tehát a hamis szellemiség megnyilvánulása? A hamis szellemiséghez tartozó viselkedési formák, cselekedetek és mondások közül sok helyesnek tűnik, valójában azonban csak külsődleges cselekedetek, és semmi közük az igazság gyakorlásához. Akárcsak a farizeusok, akik ellenálltak az Úr Jézusnak. A Szentírással a kezükben hangosan imádkoztak az utcasarkokon, mondván: „Ó, uram...”, mutogatva az embereknek a jámborságukat. Ennek következtében napjainkban a „farizeus” a képmutató emberekre vonatkozó alternatív kifejezéssé vált. Milyen jelző áll a farizeus előtt? Képmutató. Valójában anélkül, hogy kimondanánk azt, hogy „képmutató”, már a „farizeus” szó említéséből is tudható, hogy ez nem egy pozitív szó – ugyanolyan, mint a „gazember” vagy az „ördög”, és ugyanazt a jelentést hordozza. Ha már a hamis szellemiségről beszélünk, manapság nem sokan beszélnek szellemiségről, amikor pedig valaki megemlíti a szellemiséget, mit tesz elé? (Hamis.) Így van, hamis. A legtöbb esetben az antikrisztusok azon megnyilvánulásai, hogy félrevezetik az embereket, valójában a hamis szellemiség megnyilvánulásai. A hamis szellemiséghez kapcsolódó szavak, cselekedetek és viselkedési formák elég jónak, elég ájtatosnak és az igazsággal összhangban lévőnek tűnnek. Ha látják, hogy valaki gyenge, még az étkezésükről is elfelejtkeznek, és rohannak, hogy támogassák. Ha látják, hogy valakinek gond van a családjában, mellőzik a saját dolgaikat, és a segítségére sietnek. A segítségük azonban annyiból áll, hogy bizonyos helyes szavakat vagy kellemesen hangzó és együttérző szavakat mondanak, de a sok beszéd nyomán egyáltalán nem oldódnak meg a másik ember tényleges problémái. Mi a célja akkor annak, hogy így viselkednek? Az embereket különösen meghatja a viselkedésük, és úgy érzik, hogy csodálatos dolog, hogy egy ilyen vezetőjük van, akire szükség esetén támaszkodhatnak – igazán boldogok. Ezért azt mondhatjuk, hogy az antikrisztusok nemcsak szavakat használnak az emberek félrevezetésére, hanem ugyanakkor különböző viselkedési formákat is alkalmaznak, hogy félrevezessék őket, hogy elhitessék az emberekkel, hogy ők rendkívül szellemiek, figyelemre méltóak, valamint méltók a bizalmukra és arra, hogy rájuk támaszkodjanak. Némelyek talán még azt is gondolják: „Az Istenben való hit egy kicsit túl elvontnak tűnik, a vezetőnkben való hit azonban gyakorlati. Annyira valóságos és igaz. Megérintheted őt, láthatod, amikor pedig valami foglalkoztat, közvetlenül megkérdezheted és beszélhetsz vele. Milyen csodálatos ez!” Ilyen eredményeket megvalósítva az antikrisztusok elérték céljaikat, de akiket félrevezettek, azok nyomorultul végzik. Miután az antikrisztusok egy ideig félrevezették őket, amikor ezek az emberek újra Isten elé járulnak, már nem tudják, hogyan imádkozzanak és hogyan tárják ki a szívüket Előtte. Sőt, amikor összegyűlnek, hízelegnek egymásnak, úgy tesznek, mintha szellemiek lennének, félrevezetik és becsapják egymást. Végül az antikrisztusok még azt is állítják: „A gyülekezetünkben minden egyes testvér szereti istent. Ha problémákkal szembesülnek, mindegyikük felnő a feladathoz – még ha a nagy vörös sárkány le is tartóztatná őket, mindannyian képesek lennének bizonyságtételükben szilárdan megállni. Egyetlen Júdás sem lenne közöttünk – ezt garantálom!” Mint kiderült, amikor letartóztatták őket, legtöbbjük Júdássá vált. Hát nem egy rakás gazember? Az antikrisztusok ezeket az üres szavakat és szlogeneket használják, hogy megtévesszék, félrevezessék és becsapják a testvéreket. Az emberek többsége ostoba és tudatlan, nincs ítélőképességük, és hagyják, hogy az antikrisztusok önkényesen viselkedjenek. A Fennvaló munkára vonatkozó rendelkezései már régóta hangsúlyozzák, hogyan kell kezelni a felmerülő körülményeket, és milyen munkát kell végezni, azzal a céllal, hogy Isten választott népének egésze biztonságos környezetben végezhesse a kötelességeit. Letartóztatások és üldöztetés esetén a veszteségeket a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Ha Isten választott népéből mindenkit letartóztatnak és mindannyian börtönbe kerülnek, teljesen elveszítve a gyülekezeti életüket, vajon nem vezet ez veszteséghez az életbe való belépésükben? Éretté válhat-e az ember élete anélkül, hogy a börtönben képes lenne enni és inni Isten szavait? A himnuszokból csupán néhány szóra emlékszik, és az élete minden nap ettől a néhány szótól függ. Amikor éjszakánként imádkozik, csak csendben, a szívében teheti azt, és nem meri mozgatni az ajkát. Csupán ilyen gondolatok maradnak a szívében: „Ne add el magad, ne légy Júdás, állj meg szilárdan az Isten melletti bizonyságtételedben, és dicsőítsd Őt, ne szégyenítsd meg Őt”, nincs semmi más – az embereknek csak ez a csekély kis érettségük van. Az antikrisztusok nem veszik figyelembe ezeket a dolgokat. Vajon miért hívják őket antikrisztusoknak? Szemrebbenés nélkül bántalmaznak másokat, és ártanak a testvéreknek! A Fennvaló munkára vonatkozó rendelkezései megkövetelik, hogy az emberek biztonságos keretek között végezzék a kötelességeiket, és a lehető legnagyobb mértékben kerüljék a baleseteket, az antikrisztusok azonban nem követik ezeket a munkára vonatkozó rendelkezéseket, amikor a munkájukat végzik. Kiabálnak és vakon, a saját akaratuk szerint cselekednek, figyelmen kívül hagyva a biztonságot. Néhány ostoba embernek nincs ítélőképessége, és azt gondolják: „Miért hozza mindig elő a Fennvaló a biztonságot? Miért fél annyira a balesetektől? Mitől kell félni? Minden Isten kezében van!” Hát nem ostobaság ilyesmit mondani? Lehet, hogy csekély az érettséged, lehet, hogy nincs megértésed, és lehet, hogy nem látod át a dolgokat, de nem cselekedhetsz ostobán! A Fennvaló elrendelte, hogy az embereknek bizonyos körülmények között hogyan kell összegyűlniük, és milyen alapelveket kell követniük – mire valók ezek a részletes rendelkezések? Pontosan azért vannak, hogy megóvják Isten választott népét, hogy normális és biztonságos módon gyülekezhessenek és végezhessék a kötelességeiket. A biztonság lehetővé teszi, hogy továbbra is higgy Istenben, hogy normálisan éld a gyülekezeti életedet, és normálisan edd és idd Isten szavait. Ha még a biztonságod is elveszett, ha a nagy vörös sárkány letartóztat, és a börtönben nem hallhatod vagy olvashatod Isten szavait, nem énekelhetsz himnuszokat, és nem vehetsz részt összejöveteleken – hogyan hihetsz még mindig Istenben? Lehet, hogy csak névleges hívővé válsz. Az antikrisztusok nem törődnek ezekkel a dolgokkal; nem érdekli őket, hogy az emberek élnek-e vagy halnak. A saját ambícióik és vágyaik kielégítése érdekében mindenkit arra bátorítanak, hogy fellázadjanak és vakon kiáltsák: „Nem félünk a körülményektől – nekünk van istenünk!” Akik ostobák, semmit sem értenek, és félrevezetik őket ezek a szavak. Mindenkinek homályos és üres gondolatai vannak, és azt gondolják: „Hiszünk Istenben, Isten pedig megóv minket; ha valami történik velünk, az Isten engedélyével történik.” Vajon nem üres szavak ezek? Így tesznek az antikrisztusok és azok, akik nem értik meg az igazságot. Bár lehet, hogy a testvérek nem értik meg, de neked, mint vezetőnek, aki gyakran beszélsz a munkára vonatkozó rendelkezésekről, nem szabadna tájékozatlannak lenned ezekben a kérdésekben. A munkára vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell végrehajtanod a munkát, és nem szabad mindig olyan sokat beszélned, hogy kielégítsd a saját ambícióidat és vágyaidat, még azt is gondolva, hogy minél többen hallgatják, annál jobb, és minél többen vannak, annál lelkesebb lesz a szónoklatod. Azért, hogy megnyerjék az alattuk lévőket, és rávegyék őket, hogy hallgassanak az utasításaikra, az antikrisztusok a szabadidejükben összegyűjtik ezeket az embereket, egyáltalán nem törődve a környezet biztonságával, és végül a bukásukba vezetik őket.

Az antikrisztusok értenek ahhoz, hogy nagy dolgokat mondjanak, és bizonyos üres, hamisan szellemi és elméleti alapokat használjanak fel az emberek félrevezetésére. Sokan, akiknek nincs ítélőképességük, csak hallgatnak rájuk, és engedelmeskednek nekik, bárhogyan is manipulálják őket, ami bajhoz és letartóztatáshoz vezet. Hogyan merülnek fel ezek a bajok? Talán egyesek azt mondják, hogy azért, mert Isten nem óvta meg őket. De ez vajon nem panaszkodás Istenre? Ebben a kérdésben nem lehet Istenre hárítani a felelősséget. Isten megengedi az embereknek, hogy különböző körülmények között megtapasztalják az Ő munkáját. Ha a munkára vonatkozó rendelkezések szerinti alapelveknek megfelelően végzed a gyakorlásodat, és amikor a környezet megengedi, függetlenül attól, hogy hányan gyűlnek össze, képes vagy normálisan enni és inni Isten szavait, megtapasztalni Isten munkáját, és végezni a kötelességedet, akkor Isten vezetni fog, és megvalósítja benned az Ő munkáját. Ha szembeszállsz a Fennvaló követelményeivel, és vakon, a saját akaratod szerint cselekszel, és valami történik, az csak ostobaság és tudatlanság. Isten nem szándékozik mindenkit börtönbe zárni, hogy finomítsa őket. Az a szándéka, hogy minden ember megfelelően egye és igya az Ő szavait, és megtapasztalja az Ő munkáját. Az antikrisztusok azonban ezt nem értik meg. A saját logikájukban hisznek, azt gondolják, hogy Isten oltalma alatt nincs mitől félni. Nem értik meg Isten oltalmának az alapelveit, és vakon követik az előírásokat, állandóan behatárolva Istent. Sok embert félrevezetnek, és azok vakon velük együtt cselekednek, figyelmen kívül hagyva a Fennvaló rendelkezéseit, ennek következtében pedig történik valami – letartóztatják és megkínozzák őket a börtönben. Vajon milyen érettségük van ezeknek az embereknek, ha gond merül fel? Csak egy kis lelkesedésük van, értenek egy keveset a doktrínából, és kiabálni tudnak néhány szlogent, de egyáltalán nincs tudásuk Istenről, nincs valódi megértésük, tudásuk vagy tapasztalatuk az igazságról, valamint nincs megértésük arról sem, hogy hogyan munkálkodik Isten az emberek megmentésén. Egyszerűen csak a lelkesedésükre támaszkodnak, hogy kövessék Istent, és van bennük egy kis elhatározás. Képesek-e tanúskodni az ilyen érettséggel rendelkező emberek, ha letartóztatják és börtönbe vetik őket? Semmiképpen sem. Milyen következményekkel jár az, ha eladják magukat? Elkezdenek gondolkodni: „Hát isten nem mindenható? Minden az ő kezében van, akkor miért nem ment meg engem? Miért hagyja, hogy így szenvedjek? Van egyáltalán isten? Lehetséges, hogy tévedtünk, hogy ennyire lelkesek voltunk? Ha a vezetőink tévútra vezetnek minket, akkor isten miért nem fegyelmezi őket? Miért hozott ide minket isten? Miért hagyta, hogy ilyen körülménnyel szembesüljünk?” Kezdenek felszínre törni a panaszok, rögtön utána pedig következik Isten tagadása: „Isten cselekedetei nincsenek összhangban az emberi akarattal. Lehet, hogy az ő tettei nem mindig helyesek, és lehet, hogy ő nem feltétlenül az igazság.” Végül, miután sokat szenvedtek, és egy ideig tűrték azt, eltűnik még az a kevés doktrína is, amelyet ismertek, és az a kis buzgalom is, amely bennük volt. Megtagadják Istent, és elveszítik a hitüket, sőt Júdássá válnak. Miután kiszabadulnak a börtönből még azt is gondolják: „Most már soha többé nem kell aggódnom a körülmények miatt. Nézd, milyen jó dolguk van azoknak, akik nem hisznek istenben. Annyira szabadok odakint. Mit teszünk mi, akik titokban hiszünk? Ha az ország megtiltja a hitet, akkor ne higgyünk.” Vajon később még tudnak hinni Istenben az ilyen emberek? (Nem, nem tudnak.) Miért nem tudnak? Istennek nem kellenek többé. Isten csak egyszer választ ki, te pedig már elvesztetted az esélyed, ezért Isten másodszor nem akar téged. Milyen reményük van az ilyen embereknek arra, hogy elnyerjék az üdvösséget? Nulla, nincs többé remény. Ez az a következmény, amelyet az antikrisztusok végső soron azzal idéznek elő, hogy önkényesen viselkednek, és bizonyos hamis szellemi elméleteket használnak fel az emberek félrevezetésére, ami arra készteti őket, hogy külső szellemiségre és buzgóságra törekedjenek. Mi ez a következmény? (Tönkremennek.) Hogy Isten megmenti-e őket vagy sem, az Isten dolga, de legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy amikor az emberek Istenbe vetett hitének útja eléri ezt a pontot, akkor a kilátásaik és rendeltetési helyük alapvetően tönkremennek. Végső soron ki okozta ezt? Az antikrisztusok okozták. Ha nem cselekedtek volna ilyen vakon, hanem a munkára vonatkozó rendelkezésekkel összhangban cselekedtek volna, a Fennvaló követelményei szerint vezetve a testvéreket, és mindenkit Isten elé vittek volna, akkor ezek a dolgok nem történtek volna meg. Vajon lett volna még remény arra, hogy ezek az emberek üdvözüljenek? (Igen.) Még mindig meglenne a reményük az üdvösségre. Mivel az antikrisztusok ambíciói és vágyai nagyon megnövekedtek, ha nincs senki, aki megvédje őket és aki meghallgassa őket, úgy érzik, hogy az élet unalmas és egyhangú. Az őket követő zavaros fejűeket ágyútöltelékként és manipulálandó játékszerként kezelik, mindannyiukat ráveszik, hogy kövessék őket. Úgy érzik, hogy rátermettek, vannak örömeik, és érdemes élni ezt az életet. Az ambícióik és a vágyaik kielégítése érdekében ezeket az úgynevezett szellemi és kellemesen hangzó szavakat arra használják, hogy félrevezessék azokat, akik követik őket, miután pedig félrevezették, eltérítik őket az igaz úttól és Isten szavaitól, elérik, hogy eltávolodjanak Istentől, hogy őket kövessék, és az antikrisztusok útjára lépjenek. Vajon mi a végeredmény? Ezeknek az embereknek a kilátásai és rendeltetési helye tönkremegy, és elveszítik esélyüket az üdvösségre. Milyen következményekkel jár az, ha az emberek nem hisznek helyesen Istenben, hanem másokat követnek? Még mindig irigyeltek-e bárkit, aki szelleminek tűnik? (Nem, nem irigylünk.) Mi a helyzet a „szellemi” kifejezéssel? Üres. Az emberek hús-vér testből valók – teremtett lények. Ha valóban szellemi lennél, akkor a tested nem létezne többé, és milyen szellemi lennél akkor? Ez nem csak üres beszéd? Látod tehát, hogy maga a „szellemi” kifejezés nem állja meg a helyét; csak üres beszéd. A jövőben, ha hallod, hogy valaki azt mondja, hogy szellemiségre törekszik, mondd ezt neki: „Arra kellene törekedned, hogy becsületes ember legyél, és Isten színe előtt élj – ez sokkal reálisabb. Ha szellemiségre törekszel, az zsákutca! Soha ne törekedj szellemiségre; ez nem olyasmi, amire az emberek törekednek – egyszerűen nem állja meg a helyét.” Mondd csak, ki az, aki szellemi emberré vált, miután sok éven át hitt Istenben? Azok a híres vallási személyiségek és bibliamagyarázók, ők vajon szellemiek? Mindannyian képmutatók, egyikük sem szellemi ember. Akik kitalálták a „szellemi” kifejezést, arra használják ezt az üres szót, hogy félrevezessenek másokat. Gazemberek és ördögök. Miféle ember képes ilyen üres dolgokat mondani? Van lelki megértése? (Nem, nincs.) Ha még azt sem tudod megérteni, hogy mire kellene törekedniük az embereknek, ha hisznek Istenben, vagy hogy miből kellene lenniük, akkor vajon képes vagy megérteni az igazságot? Eredendően teremtett lény vagy, a Sátán által megrontott emberiség tagja. A valamiből való létet illetően a hús-vér testből való vagy – ez az emberek jellemzője. Természetesen, ha a hús-vér testből akarsz lenni, akkor a Sátántól való vagy. Ez a világ útján való járás. Azoknak, akik hisznek Istenben, az igazságra kellene törekedniük – ez így helyes. Ha az emberek azon igyekeznek, hogy szellemiek és Istenhez hasonlatosak legyenek, akkor ez olyasmi-e, aminek meg tudnak felelni? Akárhogyan is törekszenek arra, hasztalan. Ez nem az Istenben való hit helyes útja. Ezért azon igyekezni, hogy szellemiek és Istenhez hasonlatosak legyenek, csak egy szlogen, egy hamis szellemi elmélet, ami nem kapcsolódik az igazsághoz. Ha hiszel Istenben és követed Őt, akkor megfelelően kell végezned a teremtett lényi kötelességedet, valamint képesnek kell lenned arra, hogy alávesd magad Istennek, és eleget tegyél Neki. Ez az igazságvalóság.