Az antikrisztusok ravasz, önkényes és zsarnoki viselkedésének és annak boncolgatása, hogyan kényszerítik az embereket a nekik való engedelmességre

I. Az antikrisztusok ravasz viselkedésének boncolgatása

A legutóbb az antikrisztusok megnyilvánulásainak ötödik eleméről beszélgettünk – az antikrisztusok félrevezetik, behúzzák, fenyegetik és irányítják az embereket. Ma a hatodik elemről fogunk beszélgetni – az antikrisztusok ravasz módokon viselkednek, önkényesek és zsarnokiak, sohasem beszélgetnek másokkal, és kényszerítenek másokat, hogy engedelmeskedjenek nekik. Van különbség e között és az ötödik elem között? A beállítottság tekintetében nincs nagy különbség; mindkettő cselekedetei a hatalom megragadásáról, valamint az önkényes és zsarnoki viselkedésről szólnak. Mindkettőnek elvetemült, arrogáns, hajthatatlan és ádáz a beállítottsága; a beállítottságok ugyanazok. Ugyanakkor a hatodik elem az antikrisztusok egy másik szembetűnő megnyilvánulására világít rá, amely nem más, mint hogy ravaszak a cselekedeteik – ez az antikrisztusok cselekedeteinek a természetére vonatkozik. Beszéljünk most először a „ravasz” szóról. A felszínen becsmérlő vagy dicsérő szó az, hogy „ravasz”? Ha valaki valami ravasz dolgot tesz, az jó vagy rossz dolog? (Rossz.) Ha valakiről azt mondják, hogy ravaszul cselekszik, az jó vagy rossz ember? Az embereknek nyilvánvalóan az a benyomásuk és az érzésük, hogy aki ravaszul cselekszik, az egy semmirekellő barom. Ha valaki valami ravasz dologgal találkozik, az örömre ad neki okot, vagy a frászt hozza rá? (A frászt hozza rá.) Ez egyszerűen nem jó dolog. Röviden: a felszínen a „ravasz” egy becsmérlő kifejezés, akár egy cselekvést ír le, akár egy illető cselekvésének a módját, egyik sem pozitív; ez egyértelműen egy negatív szó. Most magyarázzuk meg először azt, hogy mik a ravaszság megnyilvánulásai. Miért nevezik ravasznak, nem pedig csalárdnak? Milyen sajátos jelentést sugall itt a „ravasz” szó? A ravaszság mélyebb, mint a csalárdság. Nem tart tovább és nem nehezebb az emberek számára olyasvalakin átlátni, aki ravaszul cselekszik? (De igen.) Ennyi nyilvánvaló. Használjatok akkor olyan szavakat a „ravasz” kifejezés megmagyarázására, amelyeket mindannyian fel tudtok fogni! A „ravasz” itt alattomosat és fortélyosat jelent, és abnormális viselkedésre utal. Ez az abnormalitás arra utal, hogy mélyen elrejtett és átláthatatlan az átlagember számára, aki így nem képes látni, hogy mit gondolnak vagy tesznek az ilyen emberek. Más szóval: az ilyen típusú ember cselekedeteinek módszereit, indítékait és kiindulópontjait különösen nehéz kifürkészni, és néha a viselkedésük is sunyi és titokzatos. Röviden: van egy kifejezés, amellyel leírható egy ember ravaszságának a tényleges megnyilvánulása és állapota, ez pedig „az átláthatóság hiánya”, ami kifürkészhetetlenné és megérthetetlenné teszi őt mások számára. Az antikrisztusok cselekedetei ilyen természetűek – vagyis amikor azt veszed észre és azt érzékeled, hogy nem egyenes szándékkal tesznek valamit, azt elég rémisztőnek találod, de rövid távon vagy valamely oknál fogva mégsem tudod átlátni a motivációikat és a szándékaikat, és mindössze tudat alatt érzed, hogy ravaszak a cselekedeteik. Miért keltenek ilyesfajta érzést benned? Egyfelől azért, mert senki sem képes ráérezni arra, amit mondanak vagy tesznek. Egy másik ok az, hogy gyakran köntörfalaznak, félrevezetnek téged, mígnem végül már nem vagy biztos abban, hogy mely kijelentéseik igazak és melyek hamisak, és hogy mit is jelentenek valójában a szavaik. Amikor hazudnak, azt gondolod, hogy az az igazság; nem tudod, hogy melyik kijelentés igaz vagy hamis, és gyakran azt érzed, hogy bolondot csináltak belőled és rászedtek. Miért merül fel ez az érzés? Azért, mert az ilyen emberek soha nem cselekszenek átláthatóan; nem láthatod világosan, hogy mit is csinálnak vagy mivel is foglalatoskodnak, amitől óhatatlanul gyanakodni kezdesz rájuk. Végül meglátod, hogy a beállítottságuk csalárd, alattomos és elvetemült is. A „ravasz” szó homályos, és elég szokatlanul hangzik az emberek számára, de miért magyarázzuk meg egy olyan egyszerű kifejezéssel, mint „az átláthatóság hiánya”? Van egy burkolt jelentés ebben a kifejezésben. Mi ez a burkolt jelentés? Az, hogy az antikrisztusok gyakran hamis képet mutatnak neked, amikor tenni akarnak valamit, megnehezítve ezzel, hogy átláss rajtuk. Ha például egy antikrisztus meg akarja ütni a bal orcádat, a jobb orcádat fogja megcélozni az ütéssel. Amikor kitérsz előle, hogy megvédd a jobb orcádat, sikeresen arcul csap balról, és ezzel eléri a célját. Ez ravaszság és cselszövésekkel teli viselkedés – aki csak érintkezik egy antikrisztussal, és akinek csak dolga van vele, az a számítgatásai tárgyává válik. Miért számítgatnak folyton? Amellett, hogy irányítani akarják az embereket és helyet akarnak elfoglalni a szívükben, előnyöket is be akarnak zsebelni mindenkitől. Ezenkívül egyfajta elvetemült beállítottságot is felfedezhetsz az ilyen emberekben: különösen élvezik, amikor kihasználnak másokat, vagy amikor a saját erősségeiket kamatoztatva mások gyengeségein élcelődnek, és örömüket lelik az emberekkel való játszadozásban. Ez az elvetemültségük megnyilvánulása. Világi szavakkal élve: az ilyen emberek agyafúrtnak számítanak. A hétköznapi emberek ezt gondolják: „Csak az idősebb emberek lehetnek agyafúrtak. A fiataloknak nincs még tapasztalatuk, sem világi bölcsességük, hogyan lehetnének akkor agyafúrtak?” Helyes ez a kijelentés? Nem, nem az. Az antikrisztusok elvetemült beállítottsága nem függ az életkortól; ők ezzel a beállítottsággal születnek. Arról van szó csupán, hogy amikor fiatalabbak és kevésbé tapasztaltak, meglehet, hogy kezdetlegesebb és kevésbé kifinomult módon elegyednek ilyen intrikákba. Ahogy idősödnek, kikezdhetetlenné válnak, mint azok az öreg ördögkirályok, akiknek a cselekedetei szigorúan le vannak pecsételve és a legtöbb ember számára teljességgel kifürkészhetetlenek.

Az imént mindössze egy hozzávetőleges magyarázatot adtam a „ravasz” szóra, úgyhogy most beszélgessünk a ravaszság konkrét állapotairól és megnyilvánulásairól. Nem érdemes beszélgetni erről? Ha nem beszélgetünk erről, képesek lesztek vajon felismerni őket? Át tudtok látni rajtuk? (Nem.) Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem tudod felismerni őket, illetve hogy nem tudsz átlátni rajtuk; néha azt is fogod érezni, hogy valamelyik konkrét személy igazán fortélyos – olyannyira fortélyos, hogy még azután is teljesíted a parancsát, hogy elárult téged –, és hogy óvakodnod kell tőle. Milyen dolgokat tesznek hát az antikrisztusok, és mely olyan beszédet és cselekedeteket fednek fel a testvéreikkel és a körülöttük lévőkkel való bánásmódjukon keresztül, amelyek azt mutatják, hogy ravasz módon és elvetemült beállítottsággal teszik a dolgokat? Érdemes erről beszélgetni. Amikor csak a „ravasz” szót magyarázzuk meg, az emberek általában elég egyszerűnek találják; valószínűleg elég fellapozni a szótárt a jelentése megértéséhez. Amikor azonban arról van szó, hogy az emberek mely cselekedetei, viselkedésformái és beállítottságai állnak összefüggésben ezzel a szóval és tekinthetők e szó konkrét megnyilvánulásainak és állapotainak, akkor már fárasztóbbá és nehezebbé válik a megértése, nem igaz? Először is, gondoljatok azokra az emberekre vagy konkrét antikrisztusokra, akikkel eddig találkoztatok. Mely cselekedeteik miatt éreztétek úgy, hogy ennek a cselekedetnek a természete összefügg a ravaszsággal, illetve mely hétköznapi szavaik, cselekedeteik és viselkedésformáik függtek össze vele? (Egyszer találkoztam egy antikrisztussal, aki nyilvánvalóan a státuszért akart versengeni és vezető akart lenni, de ezt mondta a testvéreknek: „Jelentenünk kell a hamis vezetőkről és a hamis dolgozókról. Csakis így lehet a mienk a szentlélek munkája. Ha nem jelentünk a hamis vezetőkről és nem leplezzük le őket, akkor nem nyerhetjük el a szentlélek munkáját. Ki kell állnunk és közösen meg kell óvnunk a gyülekezet munkáját.” A gyülekezeti munka megóvásának zászlaját lobogtatva arra kereste a módot, hogy miként szerezhetne befolyást a vezetők és a dolgozók fölött, és ezért felfújta az apróságokat és arra biztatta a testvéreket, hogy jelentsenek a vezetőkről és a dolgozókról. Az volt a célja, hogy lejárassa a vezetőket és a dolgozókat, és így lehetősége legyen vezetővé válni. Sok testvér nem ismerte fel ezt, és félrevezette őket ez az illető. Ahelyett, hogy az alapelvek alapján felismerték volna a problémát, belekötöttek apróságokba és a vezetők és a dolgozók által mutatott romlottságokba azért, hogy azután elítéljék és minősítsék őket, hogy aránytalanul felfújjanak dolgokat, káoszba taszítva ezzel a gyülekezetet.) Mondjátok meg Nekem, ez vajon ravaszság? (Igen, az.) Pontosan az. Miért ravasz dolog? Ez az illető a maga titkos céljait próbálta elérni az igazságosság zászlaját lobogtatva, cselekvésre biztatott másokat, miközben ő maga nem mutatkozott, hanem rejtve maradt, hogy megfigyelje a dolgok kimenetelét. Úgy volt vele, hogy ha jól alakulnak a dolgok, annál jobb, ha pedig nem, senki sem fog átlátni rajta, mivel nagyon elrejtőzött. Ez ravaszság – ez az egyik formája a megnyilvánulásainak. Ez az ember nem hozta mások tudomására az igazi, legmélyebb gondolatait, és ha akárcsak egy kicsit is kitaláltál belőlük, gyorsan előállt különféle kifogásokkal és érvekkel, hogy mindenáron elleplezze azokat és megvédje magát, attól tartva, hogy az emberek meglátják az igazságot. Szándékosan bonyolította a dolgokat; ez ravaszság. Még valaki? (Néhány évvel ezelőtt egy antikrisztusokból álló banda lépett színre a gyülekezetünkben és átvette az irányítást, zűrzavarba taszítva ezzel a gyülekezet munkáját. A Fennvaló küldött valakit, hogy vegye át a munkát, de ez az antikrisztusbanda színlelni kezdett, és ezt mondták: „Megvannak a vezetőink, és nem fogadunk el máshonnan áthelyezett vezetőket; magunk is képesek vagyunk kezelni a munkát.” Ennek eredményeképpen sokan félre lettek vezetve és hallgattak az antikrisztusokra, és nem fogadták el a Fennvaló által kirendelt vezetőt. Ezek az antikrisztusok ráadásul elszigetelték valahová a Fennvaló által küldött vezetőt, megtiltva neki, hogy érintkezzen a testvérekkel és lehetetlenné téve számára, hogy segítsen a gyülekezet munkájában, vagy hogy bármilyen munkát végezzen.) Ez szörnyen ravasz dolog volt az antikrisztusok részéről – mi volt a rejtett indítékuk? Ők akarták irányítani a gyülekezetet, és fel akarták állítani a maguk független királyságát. Ez ravasz dolog; ez az a fajta dolog, amelyet az antikrisztusok tesznek.

Melyek az antikrisztusok ravasz cselekvésének elsődleges megnyilvánulásai? Az egyik az átláthatóság hiánya, egy másik pedig az, hogy titokban kimondhatatlan cselszövéseket folytatnak. Ha mindenkivel közölnék a terveiket és a szándékaikat, vajon képesek lennének megvalósítani azokat? Biztosan nem. Miért teszik így a dolgokat azok az emberek, akik ravasz módszereket alkalmaznak? Milyen cél van e cselekedetek mögött? Eddig csak a gyülekezet feletti irányításról gondolkodtatok, de bizonyos dolgokba nem tartozik bele a gyülekezet vagy mindenki irányítása. Egy gyülekezet vagy egy régió embereinek félrevezetése viszonylag jelentősebb dolog, milyen cél rejlik hát az antikrisztusok ennél kisebb horderejű viselkedései és cselekedetei mögött az átlagos időkben? Az, hogy kihasználják az embereket és rávegyék őket arra, hogy erőfeszítéseket tegyenek az érdekeik kielégítése és a saját céljaik végett. Miközben Isten vezényli az embereket és uralkodik a sorsuk felett, az antikrisztusok is szeretnék megszabni az emberek sorsát és manipulálni őket. Ha azonban egyenesen megmondanák, hogy manipulálni szeretnének téged, vajon beleegyeznél? Ha azt mondanák, hogy rabszolgaként szeretnének ugráltatni téged, beleegyeznél? Ha azt mondanák, hogy ők a vezetők, neked pedig hallgatnod kell rájuk, beleegyeznél? Biztosan nem egyeznél bele. Éppen ezért kevésbé szokványos módszerekhez kell folyamodniuk, hogy a tudtodon kívül kihasználhassanak; ezt nevezzük ravaszságnak. A nagy vörös sárkány például ravasz módon tevékenykedik, és látszólag jogszerű ürügyeket használva vezeti félre az embereket. Hogyan járt el a földbirtokosok és a tőkések vagyonának elkobzásakor? Vajon írásban rögzített egy szabályzatot, amely előírta, hogy egy bizonyos összeg felett mindent át kell adni az államnak? Működött volna a dolog, ha nyíltan kihirdeti ezt? (Nem működött volna.) Mivel ez nem működött volna, mit tett? Találnia kellett egy mindenki által helyesnek hitt módot arra, hogy igazolható módon elkobozhassa és lefoglalhassa a földbirtokosok és a tőkések vagyonát. Ezzel megfosztotta hatalmuktól a földbirtokosokat és a tőkéseket, gazdaggá tette az államot, és megszilárdította uralmát. Hogyan tette meg ezt a nagy vörös sárkány? (A földbirtokosok megtámadásával és a föld újraelosztásával.) A „földbirtokosok megtámadása és a föld újraelosztása”, valamint az „egyenlőséget mindenkinek” zászlaját lobogtatta, azután pedig „A fehérhajú lány”-hoz hasonló történeteket talált ki, hogy beskatulyázzon és elítéljen minden földbirtokost és tőkést. A közvélemény és a propaganda hatalmát felhasználva sulykolta bele az emberekbe ezeket a téveszméket, minek következtében mindazok, akik tájékozatlanok voltak, azt gondolták, hogy a földbirtokosok és a tőkések rosszak és nem egyenlők a dolgozó tömegekkel, hogy immár a nép az ura a saját országának, hogy az állam az embereké, hogy ennek a néhány embernek nem kellene olyan nagy vagyonnal rendelkeznie, és hogy azt el kellene kobozni és szét kellene osztani mindenki között. Az ilyen úgynevezett jó, helyes és szegénypárti ideológiáktól és elméletektől felbujtva az emberek félre lettek vezetve, el lettek vakítva, és harcolni kezdtek a helyi mágnások ellen, valamint támadni kezdték a földbirtokosokat és a tőkéseket. S hogy mi volt a végeredmény? E földbirtokosok és tőkések némelyikét halálra verték, másokat megnyomorítottak, megint mások pedig messzire menekültek. Röviden: az volt a végeredmény, hogy a nagy vörös sárkány elérte, amit akart. Ezek az ostoba és tudatlan tömegek fokozatosan az ilyen átverésektől irányítva kezdtek cselekedni, hogy elérjék azokat a célokat, amelyeket ezek az ördögök akartak. Hasonlóképpen az antikrisztusok is ilyen ravasz módszereket vetnek be, amikor különféle dolgokat tesznek. Amikor például egy antikrisztus együttműködik valakivel, aki vezető szerepet tölt be, és azt látja, hogy az illetőnek van igazságérzete, hogy érti az igazságot és képes felismerni őt, bizonytalanul kezdi érezni magát: „Lehetséges, hogy ez az alak a hátam mögött aláás engem? Lehet, hogy készül valamire a színfalak mögött? Vajon miért nem tudom kiismerni őt? Vajon az én oldalamon áll vagy sem? Képes lenne jelenteni engem a fennvalónak?” Ezekkel a gondolatokkal a fejében aggódni kezd amiatt, hogy nincs biztonságban a státusza, nem igaz? Mit tesz hát ezután? Közvetlenül gyötri az illetőt? Némely antikrisztusok nyíltan gyötörnének egy efféle személyt, de a ravasz fajtából valók nem közvetlenül tennék meg. Helyette azzal kezdenék, hogy beszélnének néhány viszonylag gyengébb, zavarosabb fejű és a tisztánlátásra képtelen testvérrel, és óvatosan kikérdeznék és tesztelnék őket: „Ez és ez az illető már több mint egy évtizede hívő, akkor hát valamelyest megalapozott hitének kellene lennie, igaz?” Valaki talán így felelne: „De hiszen elég jó alapokkal rendelkezik. Mindazon évek során, amióta hisz Istenben, lemondott a családjáról és a karrierjéről; nagyobb a hite, mint a mienk. Bizonyára elég jó lenne számodra, ha együttműködnél vele.” Az antikrisztus ezt mondaná: „Igen, elég jó lenne, de ő sosem elegyedik a többi testvérrel. Nem tűnik igazán társasági embernek.” Valaki más talán hozzátenné: „Nem ez a helyzet – sokkal inkább törekszik az igazságra, mint mi. Gyakran szoktunk beszélgetni egymással, de leginkább Isten szavainak az olvasásával, prédikációk hallgatásával és himnuszok tanulásával tölti az idejét, amikor pedig velünk van, akkor Isten szavait közli.” E kedvező és elismerő megjegyzések hallatán úgy érzi az antikrisztus, hogy sokkal többet nem tud mondani, úgyhogy témát vált és így szól: „Ő sok éve hisz már istenben, és nagyobb tapasztalata van nálunk. Többet kellene érintkeznünk vele a jövőben, és nem kellene elszigetelnünk őt.” A többiek ennek hallatán még mindig nem ismernek fel semmit. Látva, hogy az emberek többsége elismerően szól az illetőről, az antikrisztus nem mond többet a témáról, mivel képtelen elérni a céljait. Később talál egy másik embercsoportot és megkérdezi őket: „Szoktátok valamikor is látni, hogy ez és ez az illető isten szavait olvassa? Az a benyomásom, hogy folyton másokkal beszélget és hogy a felszínen elfoglaltnak látszik; miért nem olvassa soha isten szavait?” Ez a csoport jobb megfigyelő, olvasnak a sorok között, és ezt gondolják: „Úgy tűnik, mintha valami viszály lenne kettejük között; arra próbál rávenni bennünket, hogy ássuk alá és rekesszük ki az illetőt.” Így hát ezt felelik: „Hát igen, ő mindig jelentéktelen feladatokkal foglalja le magát, mindig túlgondolja az embereket és a dolgokat. Ritkán olvassa isten szavait, és amikor mégis, a végén egyszerűen elalszik; jó néhányszor észrevettem már ezt.” Az első és a második embercsoporttal folytatott beszélgetéséből ítélve milyen beállítottság van jelen az antikrisztus szavaiban? Nem elvetemült? (De igen.) Milyen a cselekedeteinek a természete és eszköztára? Ravasz. Míg az első embercsoport nem jött rá, hogy mit is próbál csinálni az antikrisztus, a másodiknak volt némi rálátása arra, hogy mi is történik, aztán viszont egyetértett azzal, amit az antikrisztus mondott. Az antikrisztus, látván, hogy a második csoport egyetértett azzal, amit mondott, és hogy be lehet húzni őket, ezt a csoportot felhasználva akar megszabadulni a párjától. Ez a gondolatmenet ravasz. Mindenféle győzködést követően a második csoport félre lesz vezetve és be lesz húzva, majd ezt mondja: „Mivel az az illető nem felel meg a gyülekezetvezetőkre vonatkozó alapelveknek és feltételeknek, szerintem legközelebb nem kellene őt megszavaznunk vezetőnek, igaz?” Ez a csoport meglehetősen alattomos, és miután beszéltek, megfigyelik az antikrisztus hozzáállását. Az antikrisztus ezt mondja: „Ez nem lesz jó így; igazságtalan lenne. Ez isten háza, nem pedig a társadalom!” Ennek hallatán ezt kérdezik: „Ez tényleg nem fog működni? Akkor hát mit tegyünk? Jó, akkor rá szavazunk legközelebb.” Az antikrisztus azonnal ezt mondja: „Az sem fog működni, ha rá szavaztok.” Látjátok? Akármit mondjanak is, az nem helyes; ez probléma. Az antikrisztus valójában csupán a maga útjára akarja vezetni ezeket az embereket, vermet ásva nekik, amelybe beleeshetnek. Végül, miután meghallgattak ezt és azt, ezek az emberek rájönnek az antikrisztus szándékaira: „Tartsunk tisztességes választást. Nem sok minden szól mellette, úgyhogy lehet, hogy amúgy sem választják meg.” Az antikrisztus elégedett. Nézd csak meg: Itt egy farkas és néhány róka, akik összeállnak, hogy kéz a kézben cselekedjenek. Ez az alapelve és természete az antikrisztusok és mindazon erők cselekedeteinek, akik követik őket az egyházban; ez a megnyilvánulásuk. Az antikrisztusokat követő emberek ezt mondják: „Akkor hát szavazzunk! Egyébként meg, ő nem olyan nagyszerű; ha szavazunk, lehet, hogy nem is lesz megválasztva.” Van itt valami gyanús? Terveznek ezek valamit? Már észrevették az utalásokat egymás szavaiban, de senki sem mondja ki egyenesen, hogy mit kéne csinálni; hallgatólagos megállapodás van közöttük, és ezt mindenki felfogja. A felszínen az antikrisztus senkit sem utasít közvetlenül arra, hogy ne a társát válassza, és az alatta lévők sem mondják ezt: „Nem őt fogjuk választani, hanem téged.” Miért nem mondják meg ezt kereken? Azért nem, mert egyik sem akarja előnyhöz juttatni a másikat. Hát nem ravasz ez? Ez színtiszta elvetemültség. Figyelik egymás beszédének hangvételét, de senki sem beszél egyenesen, és végül egyetértésre jutnak. Ezt sátáni párbeszédnek nevezik. Van közöttük egy „ostoba”, aki figyel, de még ezután sem ért semmit, és megkérdezi a többiektől, hogy arra az illetőre fognak-e szavazni vagy sem. Hogyan válaszol az antikrisztus? Ha ezt mondaná: „Tégy, ahogy jónak látod”, az túl nyilvánvaló lenne. Egy efféle válasz a fenyegetés és a rábeszélés természetét hordozza magában; az elvetemült emberek nem így beszélnek. Helyette ezt mondják: „Hát nincsenek isten házának munkarendelései? Szavazz arra, akire szavaznod kell; ha valakit nem kell megválasztani, ne szavazz rá.” Hát nem kétértelmű beszéd ez? Az antikrisztusok egy látszólag jogszerű ürüggyel állnak elő, ezt mondván: „Az alapelvek szerint kell cselekedned; nem hallgathatsz rám. Nem számít, hogy én mit mondok. Nem én jelentem az alapelveket; isten szavai az alapelvek.” Az „ostoba” hallja ezt és ezt gondolja: „Ha az alapelvek szerint kell cselekednünk, akkor erre az illetőre fogok szavazni.” A csoport látva, hogy ez az ember ostoba és tönkreteheti a terveiket, kollektíven kiveti őt, nem engedve, hogy az „ostoba” köztük maradjon. Végül, amikor az „ostoba” egyre csak azt kérdezgeti, hogy arra az illetőre szavazzon-e vagy sem, valaki így szól: „Beszéljünk róla később. Majd a teljesítménye alapján eldöntjük.” Van bármi határozottság ezekben a szavakban? Van bennük egy szemernyi becsületesség is? (Nincs.) Akkor mi van valójában ezekben a szavakban? Ezek a szavak az antikrisztus elvetemült beállítottságát, valamint titkos motivációit, szándékait és céljait hordozzák magukban. Bennük rejlik a közöttük – a farkas és a rókák között – fennálló titkos összeesküvés, hogy megszabaduljanak attól a személytől, aki szúrja az antikrisztus szemét. Miért képes így cselekedni ez az embercsoport? Amellett, hogy az elvetemült beállítottságuk vezérli őket, azért is képesek így cselekedni, mert feljebbvalójuk, az antikrisztus nem szereti azt a személyt. Ha rá szavaznak, és az antikrisztus megtudja ezt, annak nem lesz jó vége. Így az a legsürgősebb és legfontosabb teendőjük, valamint az számukra a legelőnyösebb, ha nem szavaznak arra a személyre. Mindannyian hallgatnak az antikrisztusra; bármit mond is az antikrisztus, bármely irányba hajlanak is a szavai, ezek az emberek követik, félretéve az igazságalapelveket és Isten szavait. Látod, ha megjelenik egy antikrisztus, óhatatlanul lesznek, akik engedelmeskednek neki. Amennyiben egy antikrisztus cselekszik, egyesek mellé szegődnek és követni fogják – nincs olyan antikrisztus, aki egy szál magában és elkülönülve cselekedne.

Amit az imént megbeszéltünk, az az antikrisztusok ravasz cselekvésének az egyik megnyilvánulása volt. Az itt említett ravaszság arra utal, hogy az antikrisztusoknak megvannak a maguk céljaik és motivációik, amikor cselekszenek, de nem fogják elmondani neked, és azt sem engedik, hogy meglásd. Amikor rájössz, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy elleplezzék azt, és különféle eszközökhöz folyamodnak azért, hogy félrevezessenek téged és megváltoztassák a róluk alkotott nézetedet. Ez az antikrisztusok ravasz aspektusa. Ha indítékaikat könnyen felfednék, széles körben ismertetnék és mindenkivel megosztanák, hadd tudják meg az emberek, az vajon ravaszság lenne? Ez nem lenne ravaszság; hanem mi lenne? (Ostobaság.) Nem ostobaság lenne, hanem a józan ész elvesztéséig fajuló arrogancia. Az antikrisztusok ravaszul viselkednek. Milyen tekintetben ravaszak? A viselkedésük állandó trükközésen alapul, a szavaik pedig semmit sem árulnak el, így az emberek nehezen tudják kifürkészni a szándékaikat és céljaikat. Ez a ravaszság. Bármit tesznek vagy mondanak, soha nem vonnak le következtetéseket könnyedén; úgy alakítják a dolgokat, hogy a hallgatóságuk, és akik alájuk vannak rendelve, érzékelhessék a szándékukat, és ezek az emberek, miután megértették az antikrisztust, az ő programjának és motivációinak megfelelően cselekedjenek és végrehajtsák a parancsait. Ha teljesül egy feladat, az antikrisztus boldog. Ha nem teljesül, senki nem talál semmit, amit felróhatna az antikrisztusnak, és nem fürkészheti ki a cselekedetei hátterében húzódó motivációkat, szándékokat vagy célokat. A titkos cselszövések és célok teszik ravasszá az antikrisztusok cselekedeteit, amivel az a szándékuk, hogy mindenki mást megtévesszenek, kijátsszanak és irányítsanak. Ez a ravasz viselkedésük lényege. A ravaszság nem annyit jelent csupán, hogy hazudik vagy rosszat csinál valaki; nagyobb szándékok és célok járnak vele, amelyek az átlagember számára kifürkészhetetlenek. Ha olyasvalamit tettél, amiről nem szeretnéd, hogy bárki is tudjon, majd mondasz egy hazugságot, az vajon ravaszságnak számít? (Nem.) Ez csupán csalárdság, és nem üti meg a ravaszság szintjét. Mitől mélyebb a ravaszság, mint a csalárdság? (Attól, hogy az emberek nem tudják kifürkészni.) Nehezen tudják kifürkészni az emberek. Ez is hozzátartozik. És még mi? (Semmit sem tudnak felróni egy ravasz embernek.) Így van. Az a lényeg, hogy nehezen találnak bármit is az emberek, amit felróhatnának az illetőnek. Még ha tudják is róla némelyek, hogy rossz dolgokat követett el, nem tudják eldönteni, hogy jó vagy rossz ember, hogy gonosz ember, vagy pedig antikrisztus. Az emberek nem látnak át az antikrisztusokon, hanem azt hiszik róluk, hogy jók, és az antikrisztusok félre tudják vezetni őket. Ez a ravaszság. Az emberek úgy általában hajlamosak a hazugságra és az apró cselszövésekre. Ez csupán csalárdság. Az antikrisztusok azonban sokkal alattomosabbak a közönséges, csalárd embereknél. Olyanok, mint az ördögkirályok; senki sem tudja kifürkészni, mit csinálnak. Számtalan gonoszságra képesek az igazság nevében, és ártanak az embereknek, ám az emberek mégis ódákat zengenek róluk. Ezt nevezik ravaszságnak.

Történt a múltban egy eset, ahol egy vezető a Fennvalóval való érintkezése és beszélgetése során tájékoztatva lett Isten házának néhány munkatervéről. Akkor még nem lett hivatalosan kiadva a munkarendelés. Miután visszatért, elkezdett felvágni, bár nem lehetett megmondani róla, hogy ez felvágás. Nagyon komolyan beszélt az egyik összejövetelen, és hirtelen, a közlése kellős közepén, olyasvalamit mondott, amit senki sem hallott még azelőtt: „Mostanáig isten munkájának minden egyes lépése be lett fejezve, és az emberek alapvetően stabilizálódtak. A következő hónaptól fogva terjeszteni fogjuk az evangéliumot, úgyhogy evangelizációs csoportokat kell alakítanunk. Hogy miként kellene megalakítani az evangelizációs csoportokat? Van néhány részlet ebben a...” A többiek ezt gondolták ennek hallatán: „Honnan jöttek ezek a szavak? A Fennvaló még semmilyen munkarendelést nem adott ki. Ő honnan tudja akkor? Biztosan előre látja a dolgokat!” Imádták őt, nem igaz? Azonnal megváltozott az emberek hozzá való viszonyulása. Mindössze megemlítette az evangelizációs csoportok alakítását, de utána semmilyen konkrét munkát nem végzett – üres szlogeneket pufogtatott csupán. Persze megvolt a célja az üres szlogenek pufogtatásával; felvágott, azt akarta, hogy nagyra tartsák és imádják őt az emberek. Nem sokkal később a Fennvaló kiadta a munkarendelést. Amikor a testvérek meglátták ezt, elámultak és ezt mondták: „Hihetetlen! Hát nem profetikus? Honnan tudtál erről? Te jobban érted az igazságot, mint mi; nagyobb fokú érettséggel rendelkezel. A mi érettségünk túlságosan alacsony fokú. Mire eljön az ideje az evangélium hirdetésének, addigra te már elmondtad ezt nekünk, miközben mi ostobák és tudatlanok voltunk. Nézd meg, nem felel talán meg az, amit közöltél, a Fennvalótól származó munkarendelésnek? Véletlen egybeesés, és most igazolást nyert.” Ezen az eseten keresztül mindenki még jobban imádta őt, és nem szokványos módon, hanem teljes alávetettséggel, majdhogynem letérdelve és leborulva előtte. Az emberek többsége nem tudott erről a dologról; ha ő maga nem beszélt volna róla, akkor senki sem tudná, csak egyedül Isten. Olyan nyilvánvaló dolog volt, és ő senkinek sem fedte fel, hanem azt választotta helyette, hogy ilyen pimaszul becsapja őket. Ravasznak számít ez a viselkedés? (Igen.) Miért csapott így be másokat? Miért tudott így viselkedni és cselekedni? Mit gondolt valójában a szívében? Azt akarta, hogy másnak lássák őt az emberek, hogy azt gondolják róla, ő nem egy hétköznapi ember. Olyasvalami ez, aminek megtalálhatónak kell lennie a normális emberi mivolton belül? (Nem.) Az ilyen ember cselekedetei undorítóak és szégyentelenek. Ravasznak tekintenéd ezt? (Igen.) Amellett, hogy ravasz, némileg még undorító is.

Van egy embertípus az antikrisztusok között, akit soha nem hallottak semmi rosszat mondani, és soha nem láttak semmi rosszat tenni; általánosságban mindenki jónak tartja és helyesli azt, amit tesz és ahogyan viselkedik. Gyakran mosolyog, olyan arcot vág, akár egy irgalmas szent, és soha nem metsz meg senkit. Nem számít, milyen hibákat vétenek az emberek, ő mindig annyira megbocsátó szívvel tolerálja, akár egy szerető anya. Sohasem kezeli a gyülekezetben azokat, akik megsértik az adminisztratív rendeleteket, bomlasztásokat és zavarásokat okoznak, vagy gonosz tetteket követnek el. Vajon ennek az az oka, hogy nem képes meglátni vagy felismerni ezeket a dolgokat? Nem, egyik sem; képes meglátni és felismerni őket, de a szívében úgy hiszi, hogy ha ki lennének tisztítva ezek az emberek, és a gyülekezet békéssé válna és csakis becsületes emberekkel lenne tele, akik törekednek az igazságra és őszintén feláldozzák magukat Istenért, akkor őt magát könnyen fel lehetne ismerni, és talán nem tudná többé megvetni a lábát a gyülekezetben. Így maga körül tartja ezeket az embereket, hagyja, hogy a gonosztevők továbbra is gonoszságot műveljenek, a hazugok tovább hazudozzanak, a zavarók folytassák a zavarást, biztosítva ezeken a zavarásokon keresztül, hogy soha ne legyen nyugta a gyülekezetnek, és megerősítve ezáltal a saját státuszát. Mit mond tehát, amint arra kerül a sor, hogy valakit kiközösítenek, valakivel foglalkoznak, valakit elkülönítenek vagy eltávolítanak a pozíciójából? „Esélyt kell adnunk az embereknek a megtérésre. Kinek nincs hiányossága vagy romlottsága? Ki nem követett még el hibákat? Toleranciát kell tanulnunk.” A testvérek átgondolják ezt, és így szólnak: „Toleránsak vagyunk azok iránt, akik igazán hisznek Istenben és akiknek vétkeik vannak, vagy akik ostobák és tudatlanok, de a gonosz embereket nem toleráljuk. Ő egy gonosz ember.” Az antikrisztus így válaszol: „Hogy lenne ő gonosz ember? Csupán időnként nyers szavakat mond; ez nem gonoszság. Azok az igazán gonosz emberek, akik gyilkosságot követnek el és gyújtogatnak a világban.” De mit gondol valójában az antikrisztus? „Ő gonosz ember? Annyira gonosz, mint én? Nem láttad, hogy én mit tettem, nem tudod, hogy mit gondolok belül. Ha tudnátok, nem tisztítanátok ki engem? A kitisztításán gondolkozol? Szó sem lehet róla! Nem fogom engedni, hogy kezeld őt. Ha bárki is megpróbálja, dühös leszek rá és nagyon meg fogom nehezíteni számára a dolgokat! Aki csak megpróbálja kezelni őt, azt kiközösítem!” De vajon kimondaná ezt hangosan az antikrisztus? Nem, nem mondaná ki. Mit tesz hát ezután? Először is lenyugtatja a helyzetet, stabilizálja a dolgok állását, és olyannak tűnik, aki képes vezetni a gyülekezetet és egyensúlyt teremteni a különböző erők között, hogy a gyülekezet ne tudjon boldogulni nélküle. Ily módon vajon nincs biztosítva a pozíciója? Ha biztosított a pozíciója, akkor vajon nem marad meg a megélhetése? Ezt nevezik ravaszságnak. Ezért nem tud átlátni az ilyen egyéneken a legtöbb ember. Miért nem? Sosem az igazságot szólják, és könnyelműen sem cselekednek. Bármire kéri is meg őket a Fennvaló, rutinszerűen megteszik, amit kell, bármilyen könyveket kell is kiosztani, kiküldik azokat; megtartják azt a néhány összejövetelt egy héten, és nem sajátítják ki maguknak a közlést az összejöveteleken. A felszínen minden tökéletesnek és hibátlannak tűnik, és semmi sem ad okot a kritikára. Van azonban egy dolog, amit felismerhettek náluk: sohasem kezelik a gonosz embereket. Éppen ellenkezőleg: megóvják, folyamatosan fedezik és védelmezik őket. Hát nem ravasz dolog ez? Mi itt a viselkedésük ravasz aspektusa, mire összpontosít? Muszáj tisztázni ezeket a dolgokat. Sosem az igazságot szólják, mindig hazugságokat mondanak, hogy becsapják Isten házát. Látják, ahogy a gonosz emberek gonoszságot művelnek, de nem kezelik őket, folyton elsimítják a dolgokat, valamint türelmet és toleranciát gyakorolnak. Mi az indítékuk arra, hogy ezeket a dolgokat tegyék? Valóban az, hogy segítsenek az embereknek kiegészíteni egymás erősségeit és toleránsnak lenni egymás iránt? (Nem.) Akkor mi a céljuk? A saját befolyásukat akarják megszilárdítani, és a státuszukat stabilizálni. Tudják, hogy amint a gonosz embereket kitisztítják, ők lesznek a következők, akiknek menniük kell; ez az, amitől félnek. Éppen ezért maguk körül tartják a gonosz embereket; amíg azok ott vannak, biztonságban van az antikrisztus státusza. Ha a gonosz embereket kitisztítanák, az antikrisztusnak befellegzene. A gonosz emberek jelentik az antikrisztusok védőernyőjét és pajzsát. Így aztán mindegy, hogy ki leplezi le a gonosz embereket vagy javasolja a kitisztításukat, az antikrisztusok nem értenek egyet vele, ezt mondván: „Még mindig tudják végezni a kötelességeiket, még mindig tudnak pénzt felajánlani; legalábbis munkát végezni még mindig tudnak!” Okokat és ürügyeket keresnek, hogy megvédjék a gonosz embereket, és jellemző módon, a tisztánlátás nélküli emberek nem tudják meglátni a bennük rejlő rossz szándékot, nem képesek felismerni azt.

Vannak még más esetek, amikor mély benyomást gyakoroltak rátok egy antikrisztus ravasz cselekedetei? Ossza meg valaki! (Van egy nővér, aki egy evangelizációs csapat felügyelője volt, és minden hónapban sikerült megnyernie néhány embert, akik közül néhányan nem hívők voltak. Az antikrisztus a kontextusából kiemelve értelmezett egy munkarendet, azt mondván, hogy az evangélium prédikálásának főként felekezeti embereket kellene megcéloznia, míg a nem hívők másodlagosak, és ha a nem hívőkön van a fő hangsúly, akkor az a munkarend súlyos megsértése. Még Isten szavait is felhasználta a „Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot” című közlésből ennek a viselkedésnek a boncolgatása végett. Aztán mindenkit szavazásra hívott fel, ezt kérdezve: „Egy ilyen ember még mindig lehet felügyelő?” Akkoriban a gyülekezetben sokan új, mindössze egy-két éves hívők voltak, és nem tudtak tisztán látni, ezért úgy érezték, hogy a munkarend megsértése súlyos dolog, és megegyeztek a nővér elbocsátásában. A nővér akkor nagyon negatív lett; miután ízekre szedte és elítélte őt ez az antikrisztus, úgy érezte, hogy ő maga antikrisztus, hogy Isten egész biztosan ki fogja rekeszteni, és rendkívül negatív lett, nem akart élni. Azonkívül ez az antikrisztus a Fennvalótól származó néhány prédikációt és közlést is visszatartott, nem engedve, hogy meghallgassuk azokat. Azt állította, hogy a Fennvalótól származó közlés túl szigorú, és hogy mi csekély érettségű új hívőkként elképzeléseket fogunk kialakítani a meghallgatása után. A felszínen úgy tűnt, mintha velünk törődne, de valójában attól félt, hogy ha meghallgatnánk a Fennvalótól származó prédikációkat, akkor képesek lennénk felismerni őt, akkor pedig nem lenne képes irányítani bennünket. Ezeket a látszólag észszerű módszereket alkalmazta azért, hogy gyötörje és rászedje az embereket, és úgy tűnjön, hogy logikus és Isten háza munkarendjei szerint való volt, amit tett.) Ez az eset minden bizonnyal ravasznak nevezhető. Egy antikrisztusnak mindig ugyanazok az állandó gyakorlatai vannak, azok a legkevésbé sem változnak, és bármit is tesz, ugyanazokkal a szándékokkal és ugyanazokra a célokra irányulóan teszi. Vajon ez nem azt bizonyítja, hogy az antikrisztusok csakugyan démonok és gonosz szellemek? (De igen.) Teljes mértékben. Tökéletesen helyénvaló és egyáltalán nem túlzás ravaszként jellemezni az antikrisztusoknak – ezeknek a démonoknak és gonosz szellemeknek – a cselekedeteit.

E példák után némi rálátást kellett, hogy nyerjetek; elkezdett-e kialakulni bennetek valamilyen tisztánlátás az antikrisztusok ravasz cselekedeteivel kapcsolatban? Ha valamihez ravasz viselkedés tartozik, rejtett szándékokkal és indítékokkal, az nem egy normális ember cselekedete, nem egy becsületes ember cselekedete, és egész biztosan nem olyasvalakinek a cselekedete, aki az igazságra törekszik. Vajon az igazságot gyakorolják azzal, amit tesznek? Vajon Isten háza érdekeit támogatják? (Nem.) Akkor hát mit csinálnak? Akadályozzák és lerombolják a gyülekezet munkáját, gonoszságot művelnek; nem követik Isten útját, és nem támogatják Isten házának munkáját. Amit ők tesznek, az nem a gyülekezet munkája; mindössze álcaként használják a gyülekezet munkájának végzését azért, hogy a maguk programját kövessék, különös tekintettel a személyes érdekeik és a Sátán érdekeinek a megvédésére. Vannak más példák is? (2015-ben a Fennvaló kiadott egy munkarendet, arra utasítva bennünket, hogy „a Felébredettek”-ből származó cikket használjuk a hamis vezetők felismeréséről, valamint az igaz és a hamis gyülekezetek megkülönböztetéséről szóló beszélgetéshez. Volt egy vezető a gyülekezetben, akit éppen azelőtt bocsátottak el, és aki azt mondta, hogy mi újak vagyunk az Istenben való hit terén és csekély az érettségünk, és hogy túlságosan felületesen fogtuk fel a Fennvaló munkarendjét – Isten cselekedetei kifürkészhetetlenek, és a Fennvaló mélyebb tartalommal adta ki ezt a rendelkezést. Ezt is mondta: „A hamis vezetők és antikrisztusok felismerésével kapcsolatos igazságokat illetően már sok közlése volt korábban a fennvalónak, és nagyon világosan megmagyarázta azt. Ha egyszerűen csak a hamis vezetők és az antikrisztusok felismeréséről lenne szó, akkor szükség lenne vajon másik munkarend kiadására?” Ezt követően kiemelt a kontextusból részeket a Fennvaló korábbi munkarendjeiből, prédikációiból és közléseiből, több tízezer szó terjedelmű anyagot állítva össze azért, hogy félrevezesse a testvéreket, arra vezetve bennünket, hogy helyette „a Felébredetteket” ismerjük fel. Abban az időben félre voltunk vezetve, és nem a hamis vezetők és antikrisztusok felismerésére összpontosítottunk. Később antikrisztusként fel lett fedve az illető. Attól tartott, hogy ha mindenki elkezdi felismerni a hamis vezetőket és az antikrisztusokat, akkor felfedik a gonosz tetteit és felismerik őt, így hát szándékosan félrevezetett bennünket, hogy inkább „a Felébredetteket” ismerjük fel.) Ez egy bűvészmutatvány volt, egy félrevezető taktika, azzal a céllal történő elterelés, hogy másra összpontosítsatok, és így senki se figyeljen őrá. Nem hangzik ismerősen ez a módszer? Amikor a nagy vörös sárkány válsággal áll szemben, amilyen például a politikai rendszerén belüli zavargás, vagy ha a nép sztrájkokat vagy lázadásokat tervez, akkor ő ugyanezt a taktikát használja: a figyelemelterelést. Gyakran alkalmazza ezt a módszert. Valahányszor válság áll elő, háború miatti pánikot szít, a hazafiságot előmozdítva, azután szüntelenül az ellenállás háborúiról és a hazafiságról szóló filmeket játszik vagy álhíreket terjeszt a nemzeti érzelmek felébresztése végett, hogy elterelje a figyelmet. A nagy vörös sárkány hátsó szándékkal teszi ezeket a dolgokat, ki nem mondott célokat rejtegetve – ezt nevezik ravasz viselkedésnek. Ki az antikrisztusok őse? A nagy vörös sárkány, az ördög. Cselekedeteik természete pontosan ugyanolyan, mintha csak összejátszanának egymással. Honnan erednek az antikrisztusok cselszövései és módszerei? Ősük, az ördög Sátán tanította nekik azokat. A Sátán bennük lakozik, így meglehetősen normális számukra az, hogy ravasz módon működjenek; ez teljességgel felfedi azt, hogy antikrisztusi természetük van.

(Isten, meg akarok osztani egy példát. Ez az antikrisztussal kapcsolatos eset a Csicsin lelkipásztori területen esett meg úgy 2012 tavaszának környékén. Egy An nevű antikrisztus sok téveszmét terjesztett különböző gyülekezetekben, és még egy könyvecskét is írt „Mi foglalkoztatja leginkább Istent a Földről való távozása előtt?” címmel, amelyet titokban minden gyülekezethez eljuttatott. Azt állította, hogy Istent leginkább az foglalkoztatja a távozása előtt, hogy az Ő távozását követően hallgat-e majd Isten választott népe a Szentlélek által használt férfira, ezért meg kell értenünk Isten szándékait; és hogy most elég mindössze a Szentlélek által használt férfi prédikációit, közléseit és munkarendjeit olvasni, és ez lép Isten szavai evésének és ivásának szükségessége helyébe. Ennek eredményeképpen sok testvér félre lett vezetve; felhagytak Isten szavainak evésével és ivásával, és éppen ez volt az a cél, amelyet az antikrisztus el kívánt érni. Az antikrisztus alattomossága abban rejlett, hogy a Szentlélek által használt férfi mellett való tanúságtétel leple alatt elterelte az embereket Isten szavaitól, akik így elhagyták Isten szavainak evését és ivását, azonkívül eközben azt az érzést keltette az emberekben, hogy mélyen megérti Isten szívét. Mivel ő elgondolkodott azon, hogy mi foglalkoztatja Istent a távozása előtt, ezért nagyra becsülték és imádták őt az emberek.) Vajon miért magasztalta fel a Szentlélek által használt férfit? A Szentlélek által használt férfi egy ember, akárcsak ő. Azzal, hogy felmagasztalta a Szentlélek által használt férfit, valójában arra vette rá az embereket, hogy őt imádják és magasztalják; ez volt a célja. Nem tudjuk egyszerűen csak azt megítélni, hogy igaz volt-e vagy hamis, amit mondott; a szavai által elért következményeket és célokat is meg kell néznünk; ez kulcsfontosságú. A Szentlélek által használt férfi felmagasztalásával tehát valójában önmagát akarta felmagasztalni; ez volt a célja. Tudta, hogy a Szentlélek által használt férfi felmagasztalását biztosan nem ellenzi majd senki sem, és az emberek egyet fognak érteni vele, és magasztalni fogják őt. Ám ha közvetlenül magasztalta volna fel önmagát és tett volna tanúságot önmaga mellett, akkor az emberek leleplezhették, felismerhették és elutasíthatták volna őt. Éppen ezért az antikrisztus a Szentlélek által használt férfi felmagasztalásának taktikáját alkalmazta önmaga felmagasztalásának és az önmaga mellett történő tanúságtételnek az elérése végett; ez volt az antikrisztus alattomossága. Az An nevű antikrisztus cselekedetei nagyon ravaszak voltak, és könnyen félrevezették az embereket – ez egy tipikus antikrisztusi eset. Isten választott népének felismerést kell tanulnia ebből az antikrisztusi esetből, s meg kell értenie az antikrisztusok ravasz aspektusait, valamint azokat a gyakori módszereket és eszközöket, amelyeket azért használnak, hogy elérjék az emberek félrevezetésének következményét. Ezek megértése nagyon hasznos az emberek számára az antikrisztusok felismerése terén. Kinek van még megosztható példája?

(Isten, nekem is van egy antikrisztussal kapcsolatos esetem, amelyet meg tudok osztani. Ez az eset a honani lelkipásztori területen esett meg. 2011 körül a Jü nevű antikrisztust, egy hamis vezetőt, akit előtte bocsátottak el, azzal bízott meg a gyülekezet, hogy ő feleljen a megtisztítás munkájáért, mivel volt némi adottsága és munkatapasztalata. Akkoriban a Fennvaló kiadott egy munkarendelést a hamis vezetők és az antikrisztusok alapos leleplezése és kiiktatása céljából. Jü, aki odavolt a státuszért, lehetőséget látott ebben a visszatérésre. A munkarendelés megvalósításának leple alatt folyamatosan arról beszélgetett a testvérekkel, hogy kövessék a Szentlélek munkájának folyamát, valamint összpontosítsanak a hamis vezetők és az antikrisztusok felismerésére. Azonban nem a felismerésükre vonatkozó alapelvekről beszélt, hanem inkább arra vezetett bennünket, hogy a vezetőkre és a dolgozókra összpontosítsuk a figyelmünket. Minden összejövetelen megkérte a testvéreket, hogy beszéljenek a vezetők és a dolgozók teljesítményéről. Miután beszéltünk, kiragadott néhány eltérést a munkájukban, valamint az általuk mutatott romlott beállítottságokat, felnagyította ezeknek az ügyeknek a természetét, valamint egyenesen hamis vezetőknek titulálta és elbocsátotta őket. Utána folyamatosan arról tett tanúságot a testvéreknek, hogy miként iktatta ki ezeket a hamis vezetőket és dolgozókat, amitől úgy érezték, hogy jó felismerő képességgel rendelkezik és van munkaképessége. Valójában az volt a célja, hogy ezeknek a vezetőknek és dolgozóknak az elbocsátásával lehetőséget teremtsen magának a visszatérésre és vezetőként folytassa. Amikor a testvérek, akiket Jü félrevezetett, meglátták a vezetők és a dolgozók által mutatott romlottságokat és az eltéréseket a munkájukban, elkezdtek azon tűnődni, hogy vajon nem hamis vezetők-e, sőt még a gyülekezetvezetőket is megkérdőjelezték minden szinten, így nem tudtak normálisan együttműködni a vezetők és a dolgozók munkájával. Sok csekély érettségű vezető és dolgozó is nagy mértékben korlátozva lett, a negativitás és az óvatosság állapotában éltek, és nem voltak képesek normálisan végezni a kötelességeiket, ami káoszhoz vezetett a gyülekezetben. Akkoriban sokan imádták ezt az antikrisztust, aki mintegy tucatnyi gyülekezetet vezetett félre és irányított. Egyesek még azután sem tudták felismerni ezt az antikrisztust, hogy fel lett fedve; azt hitték róla, hogy támogatja a gyülekezet munkáját, némelyek pedig még ki is álltak mellette.) Mi történt később azokkal a testvérekkel, akik félre lettek vezetve? (Némelyek beszélgetéssel és segítséggel felismerést nyertek az antikrisztust illetően, és meg lettek mentve, míg mások makacsul és elszántan kitartottak az antikrisztus követése mellett, akárhogy beszélgettek is velük mások, és ezek az emberek végül ki lettek rekesztve.) Az emberek többsége most már felismeri ezt az antikrisztust? (Most már rendelkeznek némi felismeréssel.) Azok, akik makacsok és megváltoztathatatlanok maradnak, megérdemlik, hogy elvesszenek; ez a kimenetele egy antikrisztus követésének.

Az imént az antikrisztusok ravasz cselekedeteinek a különféle megnyilvánulásairól beszélgettünk. Végezzünk most egy összefoglalást: Milyen lényeget és beállítottságot fejez ki az antikrisztusok ezen viselkedése? (Elvetemültséget.) Olyan beállítottság ez, amelyet elsősorban az elvetemültség jellemez. Mondhatjuk akkor azt, hogy az elvetemült beállítottságú emberek általában ravaszul cselekednek, és hogy akik ravaszul cselekednek, azoknak nagyon elvetemült beállítottságuk van? (Igen.) Logikus érvelés ez? Bár a felszínen valamelyest érvelésnek tűnik, valójában pontosan így állnak a dolgok – az elvetemült beállítottságú emberek gyakran ravasz módokon működnek. A ravaszul cselekvő antikrisztusok természetlényege a Sátántól ered; elég világos, hogy hasonlóak az ördögökhöz és a Sátánhoz. Ha megfigyeled, hogy miként cselekednek az antikrisztusok, megértheted az ördögök és a Sátán működésének mikéntjét. A valódi ördögök és a Sátán, valamint a nagy vörös sárkány még ennél is súlyosabb módon cselekednek. Még egy egyszerű antikrisztus is képes olyan ravaszul és olyan okos taktikákkal cselekedni és kiskapukat nem hagyva beszélni, hogy senki sem képes hibát találni benne vagy rajtakapni őt. Akkor mennyivel inkább így van ez az öreg ördögök és a Sátán esetében! Ha az antikrisztusok ravasz viselkedésének a szemszögéből nézzük, a státusz nélküli, hétköznapi emberek, akik ritkán kommunikálnak vagy nyílnak meg másoknak, akik átláthatóság nélkül cselekednek és nem akarják, hogy mások megtudják, miről gondolkodnak vagy minek a megtételét fontolgatják legbelül, illetve hogy milyen szándékokkal cselekednek, akik mélyen elrejtik és szorosan becsomagolják magukat – nem utal vajon valami az ő beszédükben és a cselekedeteikben is a ravaszságra? Ha az ilyen embereket nem jellemzik antikrisztusokként, akkor biztosan egy antikrisztus útján járnak. Ez bizonyos. Azok, akik antikrisztusi úton járnak, ha nem fogadják el a metszést, és mások javaslatait sem fogadják meg, és még kevésbé fogadják el az igazságot, akkor, ha egyszer státuszt nyernek, óhatatlanul antikrisztusokká fognak válni; ez csak idő kérdése. Ha egyeseknek ilyen elvetemült beállítottságuk van, és valaha egy antikrisztus útján jártak, bizonyos hasonlóságokat mutatva egy antikrisztussal, de miután elfogadták a metszést, megtérnek, el tudják fogadni az igazságot, elhagyják a korábbi útjukat, meg tudnak fordulni és képesek az igazságot gyakorolni, annak mi lesz az eredménye? Egy ilyen átalakulás még inkább eltávolítja őket az antikrisztusi úttól, és megkönnyíti számukra, hogy rálépjenek az Istenben való hit helyes útjára, és akkor lesz reményük arra, hogy meg legyenek mentve. Ez minden, amit közölni akarok annak megnyilvánulásairól, hogy miként cselekednek ravaszul az antikrisztusok; a következő megnyilvánulás, amelyről beszélgetni fogunk, az lesz, hogy miként önkényesek és zsarnokiak az antikrisztusok.