Amikor kezelve lett a kanadai gyülekezetben az antikrisztus ügye, némelyek ezt gondolták: „Ezek az emberek sok éven át tették a kötelességüket, de mivel felbukkant és zavart okozott egy antikrisztus, el lettek különítve.” Válságérzetük van, és ezt gondolják: „Ó, most láttam először, hogy Isten haragra gerjed és megátkoz embereket. Még az antikrisztus társait, cinkosait és követőit sem kímélte. Isten igazán nincs tekintettel senkinek az érzéseire! Azt szokták általában mondani, hogy Isten szereti az embert és irgalmas hozzá, de ezúttal igazán elviselhetetlen a haragja!” Kényelmetlenül kezdik érezni magukat a szívükben. Mondjátok meg Nekem, helyes az, ha így gondolkodnak az emberek? (Nem.) Miért nem? Hogyan kellene megközelíteniük az embereknek ezt az ügyet? Hány éve hallgattok már prédikációkat? Nem legalább öt éve? Nem kellene akkor képesnek lennünk arra, hogy sok dologban egyetértésre jussunk, különösen azokban a bizonyos dolgokban, amelyekkel kapcsolatban viszonylag világosak az alapelvek? (De igen.) Mit jelent az „egyetértés”? Egyfajta hallgatólagos megegyezést jelent. Teszek valamit anélkül, hogy megmondanám nektek a miértjét, ti pedig pontosan tudjátok a miértjét, meg tudjátok érteni, el tudjátok fogadni és pozitív szemszögből tudjátok felfogni – ezt jelenti a hallgatólagos megegyezés. Hogyan jön létre ez a hallgatólagos megegyezés? Mondjuk, hogy sok prédikációt hallottatok, elértétek az igazság egy bizonyos szintű megértését, és jobban megismertük egymást. Sok dolgot elmagyaráztam nektek, és elmondtam nektek a nézeteimet, az elgondolásaimat, a cselekvésre vonatkozó alapelveimet, valamint azokat a dolgokat, amelyeket meg kell értenetek és tennetek. Elmondtam nektek mindezeket a dolgokat, és hogy mik a nézeteim, ti pedig azután elfogadtátok a nézeteimet, és a nézeteimnek megfelelően közelítettétek meg a dolgokat, a kötelességeteket, a hitet, az életet és a többi embert. Akkor hát nem egyre csak nőtt köztünk a hallgatólagos megegyezés? (De igen.) Elértük vajon ezt a fajta hallgatólagos megegyezést a kanadai gyülekezet kezelése tekintetében? Ha nem magyaráznám el a dolgokat úgy, ahogyan elmagyarázom, mit jelentene a hallgatólagos megegyezésünk? „Példa statuálása végett súlyosan megbüntetni embereket” és „intő jellé tenni embereket mások számára” – ez volna a hallgatólagos megegyezésünk? (Nem.) Ezek az emberek sok éven át hallgattak prédikációkat. Akkor hogyan válthat ki belőlük ilyen választ ez az intézkedésem? Mondjátok meg Nekem, hogyan éreztem vajon, amikor hallottam, ahogy ilyen nézeteket fogalmaznak meg? Azt éreztem miatta, hogy milyen tragikus is, hogy ilyen dolgokat képesek mondani az emberek! Azt kérdezem tőled: vajon így kellett éreznem? (Igen.) Miért mondod ezt? Az a helyzet, hogy nem kellett volna léteznie vagy felmerülnie ennek a fajta kijelentésnek, ennek a fajta nézőpontnak, ennek a fajta megértésnek és ennek a fajta felfogásnak. Ezek mégis felmerültek, és felülmúlták a várakozásaimat. Olyan messzire távolodtak az Én megítélésemtől és várakozásaimtól, hogy szégyellem Magam emiatt az ügy miatt! Valaki ezt mondja: „Ennyire súlyos ez? Nem lehet, hogy csak nagy ügyet csinálsz egy semmiségből?” Hadd mondjam el nektek: ez nem nagy ügy, de nem is jelentéktelen. Attól kezdve, amikor hinni kezdesz Istenben, amikor elismered, hogy Isten a te Istened és a te Urad, amikor enni és inni akarod Isten szavait, követed Istent, elfogadod az Ő vezényléseit és rendezéseit, valamint aláveted magad mindannak, amit Isten kér tőled, attól a naptól fogva kapcsolatot létesítettél Istennel. Ha már kapcsolatot létesítettél Vele, egy kulcsfontosságú probléma fog fennállni közötted és Isten között. Mi ez a probléma? Az, hogy ha nem tudod elfogadni azokat a dolgokat, amelyeket Isten tesz, és Isten viselkedésmódjait, ha nem vagy képes megérteni ezeket a dolgokat, és nem vagy képes tenni azért, hogy keresd és megértsd azokat, akkor minden pillanatban válsághelyzetben lesz az Istennel való kapcsolatod. És mit mutat ez a válsághelyzet? Nem számít, Istennek hány szavát eszed és iszod, nem számít, hogy a terveid szerint miként fogod alávetni magad Istennek, ha akár csak egy napig is fennáll ez a válsághelyzet, akkor semmivé, elérhetetlenné és puszta fantáziává válhat az a tény, hogy Istent akarod követni, és az a vágyad is, hogy elfogadd Isten üdvösségét. Miért mondom ezt? Mindaddig, amíg nem normális a kapcsolatod Istennel, és amíg fennáll ez a válsághelyzet, képes leszel vajon normális kapcsolatot fenntartani Istennel? Milyen kapcsolatod lesz akkor Istennel? Összeegyeztethető kapcsolat lesz ez? Családias kapcsolat vagy kollegiális viszony? Pontosan milyen kapcsolat lesz ez? Amíg válsághelyzetben van a kapcsolatod Istennel, akkor bárhol és bármikor képes leszel megítélni és félreérteni Isten cselekedeteit és viselkedését, sőt arra is képes leszel, hogy szembeszegülj azokkal a dolgokkal és ne légy hajlandó elfogadni azokat a dolgokat, amelyeket Isten tesz. Nem lennél akkor veszélyben? Hogyan áll elő ez a veszély? Azért áll elő, mert nem ismered Istent. Nem a pozitív szemszögből fogunk beszélni, hanem inkább a negatív szemszögből. Például mindig egy bizonyos módon látod Istent, és azt gondolod, hogy Isten egy király a földön, egy rendkívül fontos tisztviselő, egy mindenek felett álló személy, aki hatalmat gyakorol a földön. Lelki szemeid előtt mindig ilyesfajta pozícióban jelenik meg Isten, és ha ebből indulsz ki, akkor vajon milyen nézőpontod lesz azokat a dolgokat illetően, amelyeket Isten tesz és mond? Hadd hozzak néhány példát, és akkor talán megértitek, milyen nézőpontra gondolok. Van ez a mondás a világban: „A király közelében lenni éppoly veszélyes, mint tigris mellé feküdni.” Vannak-e olyan emberek, akik az Istennel való kapcsolatukra alkalmazzák ezt a mondást? (Igen.) Vannak ilyen emberek, és sokaknak van ilyen nézőpontja Istent illetően. Van aztán az a korábban már említett mondás is, miszerint „intő jellé tenni embereket mások számára”. Nem úgy állítja be ez is Istent, mint egy földi királyt vagy egy befolyással és státusszal bíró személyt? (De igen.) Azért van ez a megértésük Istent illetően, mert ilyen nézetük van Istenről, és azért kezelik Istent ugyanúgy, ahogyan egy státusszal bíró embert kezelnének a világban, mivel ilyen kapcsolatban vannak Istennel, mivel így látják Őt, és mivel így értelmezik az Ő identitását és státuszát – ez természetes. Van egy másik mondás is, amely így hangzik: „Hogyan tűrheti el valaki azt, hogy egy másik betolakodjon a hatáskörébe?” A világi királyokat, valamint a státusszal és befolyással bíró embereket lehet így leírni. Némelyikőtök talán ismer ilyen embereket vagy érintkezett korábban ilyenekkel, és talán ti is ezt a mondást alkalmazzátok Istenre. Vagyis amikor Isten tesz vagy mond valamit, összekapcsolhatjátok azokat a mondásokat Vele, és ekként kezelhetitek Istent. Ha ekként kezelitek Istent és ilyen nézőpontotok van Vele kapcsolatban, akkor pontosan milyen lesz a kapcsolatotok Istennel? Ellenséges lesz. Nem számít, mennyire csodálod és retteged a lelki szemeid előtt megjelenő istent, mennyire tudsz engedelmes lenni és mennyire tudod alárendelni magad neki, valamint az sem, hogy miként viszonyulsz hozzá: Istennel akkor is ellenséges lesz a kapcsolatod. Azt gondolhatjátok, amikor így beszélek, hogy kissé elvontnak tűnnek a szavaim, de ha alaposan megfontoljátok őket, nem látjátok, hogy így állnak a dolgok? Miután kezeltem a kanadai gyülekezetben lévő antikrisztus ügyét, nem magyaráztam el nektek alaposan és részletesen a dolgokat, és nem mondtam meg nektek, hogy miért kezeltem azokat az embereket, így aztán sokan aggódni kezdtek a kilátásaik és a sorsuk miatt. Honnan eredt ez az aggodalom? Isten félreértéséből és Isten nem ismeréséből eredt – ez volt a fő oka! Ha az Istennel kapcsolatos megértésetek egyezik Isten lényegével – például ha az Isten igazságosságával, hatalmával és bölcsességével kapcsolatos megértésetek összhangban van az igazsággal –, akkor nem számít, mit tesz Isten, még ha nem is értitek az okokat, és még ha nem is értitek Isten szándékait, félreértitek vajon Istent? Nem, egyáltalán nem. Miután kezeltem a kanadai gyülekezettel kapcsolatos problémát, némelyek ezt mondták: „Azért tette, hogy intő jellé tegye őket, minket pedig megrémisszen.” Mi a problémájuk? Vajon összhangban van az igazsággal, amit mondtak? Helyes megértést mutat? (Nem.) Miért nem? Hadd mondjak nektek valami rendkívül egyszerű dolgot: a megértésük ellentétben állt a valós helyzettel, a tények nem olyanok voltak, ők pedig félreértésben voltak. Nem egyszerű vajon ezt mondani? (De igen.) Akkor hát miért tesztek ennyi fáradságos erőfeszítést azért, hogy megmagyarázzátok ezt a dolgot? Sosem gondoltam ezt, és soha nem akartam megrémiszteni senkit. A legtöbb ember az évek során folyamatosan javított a hatékonyságán a kötelessége terén, akkor hát most oly módon végzik a kötelességüket, ami megfelelő színvonalú? Nem, ám ugyanakkor afelé tartanak, hogy megfelelő színvonalat érjenek el a kötelességük terén, és ha adódnak kisebb problémák, nem foglalkozom velük. E folyamat során egyesek zavarokat okozhatnak, egyesek talán halogatnak, vagy kisebb problémák merülhetnek fel bizonyos emberek körében, de összességében véve ők elég jók. Van azonban egy dolog, amelyet nem szabad elfelejtened: azért jöttél, hogy a kötelességedet végezd. Nem számít, milyen keményen dolgozol, vagy hogy mennyit szenvedsz, vagy hogy mennyire metszenek meg: hálát kell adnod Istennek. Isten adta neked ezt a lehetőséget, hogy megtapasztalhasd a legkülönfélébb helyzeteket, és hogy mindenféle személyes megtapasztalásokban lehessen részed. Ez jó dolog, és mind azért történik, hogy megérthesd az igazságot. Mi miatt aggódtok tehát? Kivel szemben védekeztek? Semmi szükség arra, hogy ilyenek legyetek. Csak törekedjetek normálisan az igazságra, találjátok meg a megfelelő helyeteket, és végezzétek jól a kötelességeteket és a rátok háruló munkát, és ez elég. Nem kérek ezzel sokat tőletek.

Attól a pillanattól fogva, hogy megjelent az antikrisztus a kanadai gyülekezetben és zavarokat kezdett okozni, egészen addig, amíg azok az emberek elérték azt a stádiumot, ahol ma vannak, mennyi ideig viseltem el őket? Nem úgy volt, hogy egyáltalán nem volt tudomásom arról, hogy mi történik velük, sokáig elnéztem a dolgokat. Mennyi mindent néztem el? Hosszú ideig képtelenek voltak kész munkákat produkálni, nem haladtak előre a munkájukban, és egyikük sem foglalkozott a saját dolgaival; mindannyian önkényesek és vakmerők, kicsapongók és féktelenek voltak, és már régen kezelni kellett volna őket. Ha ti is képesek vagytok arra, hogy önkényesek és vakmerők legyetek, és hogy ne foglalkozzatok a saját dolgaitokkal, akkor ne várjátok meg, amíg Én kezellek benneteket. Ragadjátok inkább magatokhoz a kezdeményezést és lépjetek ki; ez méltóságteljesebb lenne. Ez lenne a helyes cselekedet? Nem, ez sem a helyes cselekedet lenne. Ne gondolkodjatok egyre csak az elmenetelen, céltudatosan gyökeret kell itt eresztenetek, és jól kell végeznetek a kötelességeteket. Akár jól tudjátok végezni a kötelességeteket, akár nem, legalább tegyétek bele a szíveteket, és ügyeljetek arra, hogy végül minden feladatotokkal végezzetek. Ne legyetek dezertőrök. Némelyek ezt mondják: „Gyenge a képességem, kevés képzettséget szereztem, és nincs tehetségem. Hibák vannak a személyiségemben, és mindig nehézségekkel találkozom a kötelességemben. Mit fogok tenni akkor, ha nem tudom jól végezni a kötelességemet és elbocsátanak?” Mitől félsz? El tudod végezni egyedül ezt a munkát? Csak egy szerepet vállaltál, senki nem kéri tőled, hogy az egész dolgot vállald magadra. Csak azokat a dolgokat vállald magadra, amelyeket neked kell megtenned, ennyi elég. Akkor máris eleget tettél a felelősségeidnek, nem igaz? Olyan egyszerű ez; miért vagy mindig ennyire gyanakvó? Attól félsz, hogy eltalálják és betörik a fejedet a lehulló levelek, és elsősorban és mindenekelőtt a saját vészforgatókönyveiden gondolkodsz – hát nem semmirekellő az ilyen ember? Mit jelent az, hogy „semmirekellő”? Azt jelenti, hogy nem próbálsz meg fejlődni, nem vagy hajlandó mindent beleadni, folyton ingyenebédet akarsz és élvezni a jó dolgokat – az ilyen emberek söpredékek. Némelyek túlságosan szűk látókörűek. Hogyan írhatjuk le az ilyen embereket? (Rendkívül kicsinyesek.) A rendkívül kicsinyes ember hitvány ember, és bármelyik hitvány ember képes arra, hogy a maga hitvány mércéjével mérje egy úriember jellemét, és éppolyan önzőnek és megvetendőnek tekintsen másokat, amilyen ő maga is. Az ilyen emberek semmirekellők, és még ha hisznek is Istenben, nem lesz könnyű számukra elfogadni az igazságot. Mi miatt van túl kevés hite valakinek? Amiatt, hogy nem érti az igazságot. Ha túl kevés igazságot értesz, és túl sekélyes a megértésed azokkal kapcsolatban, ennek következtében pedig nem vagy képes megérteni minden munkát, amelyre Isten vállalkozik, mindent, amit Isten tesz, és minden követelményt, amelyet veled szemben támaszt, ha nem tudod elérni ezt a megértést, akkor mindenféle gyanúk, képzelődések, félreértések és elképzelések fognak felmerülni benned Istent illetően. Ha csakis ezekkel a dolgokkal van telve a szíved, lehet-e vajon igaz hited Istenben? Nincs igazi hitetek Istenben, és ezért érzitek mindig kényelmetlenül magatokat és aggódtok folyton amiatt, hogy nem tudjátok, mikor fognak esetlegesen elbocsátani benneteket. Félelmet éreztek, és ezt gondoljátok: „Isten bármikor eljöhet ide, hogy ellenőrzést tartson.” Nyugodjatok meg! Amíg jól végzitek a munkát, amellyel Isten háza megbíz benneteket, akkor még ha valamelyest hiányos is az igazságra törekvésetek és az életbe való belépésetek, elnézem a dolgot. Ami azt illeti, hogy mi a helyzet az összejövetelekre járásotokkal és a prédikációhallgatásotokkal, a gyülekezeti életetekkel, valamint azzal, ahogy Isten szavait eszitek és isszátok: nem fogom ellenőrizni ezeket a dolgokat, és nem foglak zavarni benneteket a munkátokkal kapcsolatban. Miért nem foglak zavarni benneteket? Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy ti jobban ismeritek a különböző szakmai készségeket, mint Én. Az elmúlt néhány évben végzett munkátok során bizonyára fejlődtetek a tapasztalataitok vagy a szakmai készségeitek terén, és előálltatok egy programmal a munkátokra vonatkozóan. Szóban vagy írásban, de bizonyára összefoglaltatok néhány szabályt és előírást. Én nem tudom, hogy milyen munkamódot alkalmaztok, és nem kívánom felborítani a munkaterveiteket és a munkamódszereiteket. Követhetitek a saját munkastílusaitokat vagy mintáitokat, vagy a szabályaitokat és előírásaitokat, és úgy végezhetitek a munkát, ahogy az könnyű és kényelmes, amitől mindenki szabadnak és felszabadultnak érzi magát, és ami magas szintű hatékonyságot eredményez. Vagyis teljes szabadságot adok nektek a munkátokat illetően. Néha ugyan körbejárom a gyülekezeteket, de félreállok az útból, hogy ne lássatok Engem – minden Tőlem telhetőt megteszek azért, hogy szabadnak és felszabadultnak érezzétek magatokat. Miért teszem ezt? Egyikőtök sem ismeri nagyon a szakmai készségeket; fokozatosan kell eligazodnotok a tanulási folyamat során. Akár szakmai készségeket tanulnak, akár az igazságba lépnek be az emberek, mindenkinek megvan a maga haladási üteme és hatékonysági szintje. Nem lehet olyan dolgok megtételére kényszeríteni az embereket, amelyek meghaladják a képességeiket. Az embereknek át kell menniük egy folyamaton, meg kell tapasztalniuk kudarcokat, akadályokat, vagy le kell vonniuk bizonyos tanulságokat a hibáikból, azután pedig fokozatosan össze kell foglalniuk az előre vivő utat, és minden téren el kell sajátítaniuk bizonyos alapelveket. Ekkor fognak fejlődni. Nektek megvannak a magatok munkastílusai és a magatok módszerei – nem lenne helyénvaló, ha zavarnálak benneteket ilyesmi miatt. Ezért kapcsolódom be csak nagyon ritkán az olyan beszélgetésekbe, amelyek ezekről a munkátokkal kapcsolatos dolgokról folynak. Ez az ok veletek kapcsolatos. Van olyan elsődleges ok is, amely Velem kapcsolatos. Őszinte leszek veletek: amit ti képesek vagytok meglátni vagy gondolni, akár szakmai készségek, akár művészet, vagy még inkább az igazság tekintetében, Számomra mind nagyon sekélyesnek látszik. Képesek lennétek elviselni, ha gyorsabb fejlődésre próbálnálak kényszeríteni benneteket? Nem, nem volnátok képesek. Ha úgy cselekednék köztetek, ahogy kívánok, akkor a veletek szemben támasztott követeléseim meghaladnák a szakmai készségetek jelenlegi, valóságos szintjét és az életbe való belépést illető valóságos érettségeteket. Nem szeretném ezt tenni, mivel Számomra nagyon fárasztó, számotokra pedig nagyon kimerítő lenne. Mind kényelmetlen helyzetbe kerülnénk, és ez nem lenne jó; nem ez az, amit látni szeretnék. Ezek az Én gondolataim az üggyel kapcsolatban, és így áll a helyzet. Két ok miatt kezeltem így a dolgokat: az egyik veletek kapcsolatos, a másik pedig az, hogy megvannak a saját gondolataim ezzel az üggyel kapcsolatban. A dolgok ily módon való kezelése megfelelő a fokozatos növekedésetek szempontjából. Ami az életbe való belépést illeti: vannak Isten szavait tartalmazó könyveitek, vannak mindenféle összejövetelek és prédikációk, valamint vezetők és dolgozók is vannak, akik öntöznek és támogatnak benneteket; annyi minden van, amit ehettek, ihattok, és amiből ellátást kaphattok. Egy másik aspektus az, hogy az emberek életének növekedése ahhoz hasonló folyamat, mint amikor egy magot elvetnek a földbe, megöntözik és megtrágyázzák, azután pedig fokozatosan kicsírázik és egészen addig növekszik, míg végül gyümölcsöt nem terem. Ez egy nagyon lassú folyamat. Természetesen a lassú folyamat, amelyen keresztülmentek, még lassabb is lehet annál, mint ahogy egy mag eljut a csírázástól a gyümölcstermésig. Miért van ez? Ennek sok gyakorlati és objektív oka rejlik az emberekben. Az egyik az, hogy az embereknek romlott beállítottságaik vannak, de erről nem fogunk beszélni. Egy másik az, hogy az emberek fásultak és gyakran negatívvá válnak. Lusták, érzéketlenek és lassúak, amikor az igazságról és pozitív dolgokról van szó. Azonkívül az emberek nem szeretik a pozitív dolgokat. Éppen ezért, amikor az emberek megpróbálnak bemenni az igazságba és elérni az életbe való belépést, akkor nehéz küzdelem vár rájuk, és az árral szemben úsznak. Az árral együtt úszó, ingyenélő, a szekuláris világra törekvő és a trendeket követő ember sodródik az áramlattal, ami könnyű, és szubjektív szemszögből nézve valójában így akarnak cselekedni az emberek, míg az igazságra törekedni, azt tenni, ami igazságos, és igazságérzettel rendelkező, a maga feladataival foglalkozó embernek lenni nagyon kimerítő a számukra. Fel kell lázadniuk a szubjektív kívánságaik, a saját érzéseik, a saját elképzeléseik ellen, és a lustaságuk, valamint más ilyen negatív dolgok ellen is fel kell lázadniuk. Amikor olyan emberekkel, munkatársakkal vagy körülményekkel néznek szembe, akik vagy amelyek nem olyanok, ahogyan ők azt elképzelték, sőt akkor is, amikor felkavaró vagy kellemetlen dolgokat hallanak, az imádságra hagyatkozva felül kell kerekedniük ezeken, és így óriási ellenállással találkoznak az igazságra törekvés útján az Istenbe vetett hitükben. Ha különösképp megvan bennük az elszántság és rendkívüli energiával törekednek az igazságra, egy-két év tapasztalás után látni fognak némi előrelépést. Máskülönben, ha úgy cselekednek, ahogy kedvük tartja, és egyszerűen csak hagyják folyni a dolgokat a maguk természetes útján, akkor nagyon lassan fognak csak fejlődni. Talán némi idő múltán egy különleges eseménnyel találják szemben magukat, amely rendkívüli jelentőséggel bír a számukra, és levonnak egy tanulságot, meg lesznek metszve, és a szívük legmélyén óriási fájdalmat fognak elszenvedni és nagyon erősen érintve lesznek, és csak ezután lesznek képesek kissé jobbra fordítani a dolgokat az életbe való belépésüket illetően. Ez a „jobbra fordulás” vajon képessé teheti őket az előrehaladásra? Nem. Az előrehaladásuk attól függ, hogy miként keresik az igazságot ez idő alatt. Ha olyan emberek, akik csak kifogásokat tudnak keresni, akik a testi kényelemben merülnek el, és akik valójában nem szeretik az igazságot, akkor felszínes tanulságon kívül semmit sem nyernének ebből az eseményből, és nem érnék el az igazság megértését. Az életben való fejlődésetek e lassú ütemének megfelelően tartok ilyen távolságot a veletek való érintkezésemben és alkalmazom ezt a módszert. Helyénvalónak tartjátok ezt? (Igen.) Ez nagyon előnyös a számotokra; legalább nyugodtnak érzitek magatokat. Nem rakok rátok további terheket, egész álló nap figyelve benneteket és rajtatok tartva a szememet, a nap 24 órájában nem hagyva benneteket pihenni, szorgalmas és fáradhatatlan munkára késztetve titeket. Nem találok ki ilyesmit, hanem helyette hagyom, hogy a maguk természetes útján menjenek a dolgaitok. Azt jelenti ez, hogy a saját vágyaitok kielégítésébe süppedhettek? (Nem.) Hogyan tudok akkor magabiztosan úgy dönteni, hogy nem figyellek benneteket? Azért, mert a Szentlélek átvizsgál titeket. Azonkívül, ha valaki törekszik az igazságra, megvan benne ez az igény, és hajlandó törekedni az igazságra a szíve legmélyén, akkor, még ha nem is figyeled őt, akkor is törekedni fog az igazságra – tisztességes ember, aki foglalkozik a saját dolgaival. Ha nem tisztességes ember, akkor hiába figyeled őt, hasztalan lesz. Ha figyeled őt, mindössze azért cselekszik egy bizonyos módon a felszínen, hogy felületesen bánjon veled, és amikor egy pillanatig nem figyelsz, mindjárt úgy cselekszik, ahogy normálisan szokott, és visszaesik oda, ahol korábban volt. Az igazságra törekvés nem olyasvalami, amit ellenőrzés alatt lehet tartani. Olyasvalami ez, amit teljesen értek, és ezért választottam a veletek való érintkezésnek és interakciónak ezt a módszerét. Teljességgel helyénvaló, hogy ezt teszem.

Mostanra világosan meg lett magyarázva a kanadai gyülekezet ügye, igaz? Ti pedig megértettetek néhány igazságot ebből az ügyből, ugye? Ha a jövőben ismét egy ilyen üggyel találkoztok, vajon még mindig azt fogjátok mondani róla, hogy példa statuálása végett büntetek meg súlyosan embereket, és hogy intő jellé teszem őket mások számára? Mielőtt ez megtörtént, úgy érezted, hogy senki sem tudja megszakítani az Istennel való kapcsolatodat, és hogy már összeegyeztethető vagy Istennel. Amikor azonban találkoztál ezzel az üggyel, fel lett fedve, hogy milyen csekély érettségnek vagy a birtokában. Miféle érettség ez? Azt gondoltad, hogy tudsz nehéz terheket viselni és szenvedni, hogy nagyobb elhatározásod és hited van, mint korábban, és hogy hamarosan tökéletesítve leszel; ezt a téves felfogást dédelgetted a szívedben. És mit gondolsz most? Egy kissé elhamarkodott volt a gondolkodásod! Nézz Rám! Külsőleg így nézek ki, megérinthető és látható vagyok – vajon a személyiségem nyitottnak és világosnak tekinthető? A személyiségemből ítélve nem olyasvalaki vagyok, aki a hátatok mögé kerül, amikor felvetődik egy probléma, és nem mond nektek semmit, hanem titokban intézkedik, azután pedig csak találgathatjátok, hogy mik is a szándékai. Nem az a fajta ember vagyok. Bármilyen probléma vetődik is fel, mindig világosan elmagyarázom nektek, de ti még mindig képesek vagytok ilyen elméleteket összefoglalni és ezt mondani: „Ez az én legmagasabb szintű megértésem Istennel kapcsolatban.” Mit gondolsz erről a megértésről? Most levontál egy tanulságot, nem igaz? Nem lehet vajon azt mondani, hogy ez volt eddig a legnagyobb kudarcod az Istennel kapcsolatos megértésed terén? Halljátok a szavakat, amelyeket szólok, és látjátok a megjelenésemet; egy hús-vér személy vagyok, aki megérinthető és látható. Megtettem azt az intézkedést, és egyikőtök sem volt képes felfogni, és nem voltunk képesek egyetértésre jutni – még csak egy szemernyi hallgatólagos egyetértés sem volt közöttünk. Olyan nagyon távol vagy Istentől! Még mindig messze vagy attól, hogy megértsd Istent! Ezek igaz szavak; ez az igazi helyzet. Ne gondold, hogy érted Istent, csak mert tudsz egy keveset végezni a kötelességedből, sok éve hiszel Istenben és tudsz néhány doktrínáról beszélni. Hadd mondjam el neked, hogy elhamarkodott a gondolkodásod! Ne gondold, hogy valóban tudsz egy-két dolgot. Valójában még mindig messze vagy Isten megértésétől; még csak a szélét sem érintetted ennek a megértésnek. Bármilyen ügy során fel lehet fedni az embereket, és egyeseket ez a kanadai gyülekezet kezelésével kapcsolatos ügy fedett fel. Az embereknek folyamatosan növekedniük kell, és folyamatosan el kell jutniuk önmaguk és Isten megértésére ezeken a különböző helyzeteken és eseményeken keresztül azért, hogy Isten cselekedeteiről és természetéről tanuljanak, hogy megértsék a saját lázadó mivoltukat, hogy megértsék, pontosan milyen kapcsolatban vannak Istennel, és hogy tisztán lássák, pontosan milyen szinten van az igazságot illető megértésük és ismeretük, valamint az Istenről alkotott megértésük. Ezeken a dolgokon keresztül lesz megmérve az igazi érettséged és az igazi állapotod. Levontatok valamilyen tanulságot ez alkalommal? Igyekezzetek, hogy legközelebb ne ilyen megértésetek legyen. Ez annyira bántó, és az egész olyan hihetetlen! Mit gondoltok, érdemes volt ilyen hosszan magyarázni ezt az ügyet? Nem kellett volna, hogy szükség legyen rá. Miért mondom, hogy nem kellett volna, hogy szükség legyen rá? Az általatok felfogott szavak és doktrínák alapján át kellett volna tudnotok lépni azon az akadályon, amelyet ez az ügy jelentett; képesnek kellett volna lennetek arra, hogy viszonylag tisztán megértsétek azáltal, hogy elgondolkodtok rajta magatokban és hogy együtt mindannyian beszélgettek róla, és akkor nem vált volna ilyen szélsőségessé a megértésetek. De mint kiderült, szélsőséges megértések merültek fel, és szükségessé vált, hogy beszéljek bizonyos részletekről. Ugye hogy felderült a szívetek, miután meghallgattátok ezt a beszélgetést? Most már nem kellene, hogy további elgondolásaitok legyenek erről az ügyről, igaz? Akkor tehát túlzásnak tartjátok azt, ahogy ezeket az embereket kezeltem? (Nem.) Fejezzük be itt a beszélgetést erről az ügyről, és elkezdek a fő témáról beszélni.