Az antikrisztusok elvetemült beállítottságúak; nem csupán az igazságot nem fogadják el, hanem arra is képesek, hogy ellenálljanak Istennek, hogy saját királyságokat alapítsanak, és kérlelhetetlenül szemben állnak Istennel – ez elvetemült beállítottság. Van bármilyen megértésetek az elvetemült beállítottságokat illetően? Az emberek többsége vélhetően nem tudja, hogyan ismerje fel őket, úgyhogy vegyünk egy példát. Némelyek általában nagyon normálisan viselkednek tipikus körülmények között: nagyon normálisan beszélnek és érintkeznek másokkal, normális embernek tűnnek, és nem tesznek semmi rosszat. Amikor azonban összejövetelekre jönnek, és ott Isten szavait olvassák, valamint az igazságról beszélgetnek, egyesek közülük nem hajlandóak figyelni, egyesek elálmosodnak, egyesek ellenségesen éreznek az igazsággal kapcsolatban és nehezen tudják azt elviselni, nem akarják hallani, némelyek pedig tudtukon kívül elalszanak és semmiről sincs tudomásuk – mi történik itt? Miért nyilvánul meg annyi abnormális jelenség, amikor elkezd az igazságról beszélgetni valaki? Ezek közül az emberek közül némelyek abnormális állapotban vannak, némelyek azonban elvetemülten viselkednek. Nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy gonosz szellemek szállták meg őket, és az emberek olykor nem tudják ezt teljes mértékben felfogni vagy egészen tisztán látni. Az antikrisztusokban gonosz szellemek lakoznak. Ha megkérdezed tőlük, hogy miért ellenségesek az igazsággal szemben, azt mondják, hogy nem ellenségesek az igazsággal szemben, és makacsul megtagadják ennek a beismerését, holott valójában tudják a szívükben, hogy nem szeretik az igazságot. Amikor senki sem olvassa Isten szavait, ők éppúgy kijönnek másokkal, mintha normális emberek volnának, és észre sem veszed, hogy mi lakozik bennük. Ha azonban Isten szavait olvassa valaki, ők nem akarják hallani, és viszolygás támad a szívükben. Ilyenkor lepleződik le a természetük – ők gonosz szellemek; ők ilyenek. Vajon Isten szavai felfedték ezeknek az embereknek a lényegét, vagy érzékeny pontra tapintottak? Egyik sem. Amikor összejöveteleken vesznek részt, nem akarják hallgatni, amikor valaki Isten szavait olvassa – hát nem elvetemültek ilyenkor? Mit jelent „elvetemültnek lenni”? Azt jelenti, hogy minden ok nélkül ellenségesek az igazsággal, a pozitív dolgokkal és a pozitív emberekkel szemben; még ők maguk sem tudják, hogy mi az oka, egyszerűen csak muszáj így cselekedniük. Ezt jelenti „elvetemültnek lenni”, magyarán megmondva pedig egyszerűen csak „aljasságot” jelent. Némely antikrisztusok ezt mondják: „Elég, ha valaki elkezdi olvasni isten szavait, és én nem akarom hallgatni. Elég, ha azt hallom, hogy isten mellett tesz tanúságot valaki, és máris viszolygást érzek, és én magam sem tudom, miért. Amikor látok valakit, aki szereti az igazságot és az igazságra törekszik, nem tudok kijönni vele, ellene akarok fordulni, mindig csak átkozni akarom, ártani akarok neki a háta mögött és tönkre akarom tenni.” Még ők maguk sem tudják, hogy miért éreznek így – ilyenkor ők elvetemültek. Mi ennek a tényleges oka? Az antikrisztusokban egyszerűen nem egy normális ember lelke lakozik, egyszerűen nincs normális emberi mivoltuk – végeredményben ilyenek ők. Ha egy normális ember azt hallja, hogy Isten olyan világosan és érthetően beszél az igazság különböző aspektusairól, ezt gondolja: „Egy ilyen elvetemült és szabados korban, ahol nem lehet különbséget tenni a helyes és a helytelen között, és ahol összekeverik egymással a jót és a rosszat, olyan drága és ritka dolog ennyi igazságot és ilyen kiváló szavakat hallani!” Miért drága ez? Isten szavai felébresztik a vágyakat és az inspirációt azokban, akiknek szívük és lelkük is van. Milyen inspirációt? Vágynak az igazságosság és a pozitív dolgok után, vágynak arra, hogy Isten előtt éljenek, hogy méltányosság és igazságosság legyen a világon, és hogy Isten eljöjjön és hatalmat gyakoroljon a világ fölött – ez után kiáltanak mindazok, akik szeretik az igazságot. De az antikrisztusok vajon ezekre a dolgokra vágynak? (Nem.) Mire vágynak az antikrisztusok? „Ha én lennék hatalmon, elpusztítanám mindazokat, akiket nem szeretek! Amikor valaki amellett tesz tanúságot, hogy krisztusban isten jelent meg és munkálkodik, hogy isten az emberiség legfőbb ura, hogy isten szavai az igazság, az emberiség életére vonatkozó legfőbb útmutatás és az emberi túlélés alapja, én viszolygást és gyűlöletet érzek, és nem akarom hallani!” Ez rejlik ott mélyen az antikrisztusokban. Nem ilyen beállítottságuk van az antikrisztusoknak? Ha valaki imádja őket, felnéz rájuk és követi őket, akkor az haver és a csapat tagja; ha valaki folyton az igazságról beszélget és Isten mellett tesz tanúságot, akkor az antikrisztusok kerülik őt, viszolyognak tőle, sőt megtámadják, kirekesztik és kínozzák is – ez elvetemültség. Amikor elvetemültségről beszélünk, az mindig a Sátán ravasz terveire utal; a Sátán elvetemült dolgokat tesz, a nagy vörös sárkány elvetemült dolgokat tesz, az antikrisztusok elvetemült dolgokat tesznek, és amikor azt mondjuk rájuk, hogy elvetemültek, akkor az elsősorban arra utal, hogy ellenségesek minden pozitív dologgal szemben, és különösen arra, hogy szembeszegülnek az igazsággal és Istennel – ez elvetemültség, és ez az antikrisztusok beállítottsága.

Gondolkodj el azon, hogy mely olyan antikrisztusokkal találkoztál, illetve mely olyan antikrisztusokról hallottál, akik ilyen elvetemült beállítottságot tanúsítanak. Egyszer találkoztam egy házsártos nőszeméllyel, akinek rendkívül rosszindulatú volt az emberi mivolta. Valahányszor a hamarosan elérkező nagy katasztrófákról, valamint arról prédikált Isten háza, hogy nincs sok idő, illetve, hogy miként kell a testvéreknek jó cselekedeteket előkészíteniük, erőfeszítést tenniük az igazságra való törekvés érdekében, jól végezniük a kötelességeiket, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak, és hogy semmit sem szabad sajnálniuk, tehát valahányszor ezekről a dolgokról prédikált Isten háza, ez az asszony átkozódott a szívében és ezt gondolta: „A világ vége? Az élet nagyszerű! Számodra lehet, hogy itt a világ vége, de számomra nincs! Még ha el is jönnek a nagy katasztrófák, nekem akkor is élnem kell. Ha bárkinek meg kell halnia, ti meghalhattok!” Esztelen ez az asszony, vagy micsoda? Valahányszor az igazságnak erről az aspektusáról beszélgetett valaki, neki elment az esze, viszolygás támadt a szívében és ezt gondolta: „Nagyszerű az életem úgy, ahogy van! Van sok pénzem, autóim, házaim, magas fizetésem, nagymenő vagyok a környéken, és senki sem merészelne megsérteni engem. Nagyon jók az életkörülményeim, úgyhogy, ha elérkeznek a nagy katasztrófák, nem fog vajon veszteség érni? Nem vagyok még kész meghalni!” Milyen szemlélettel tekintett Isten munkájára és arra, hogy Isten el akarja pusztítani ezt az elvetemült világot és az elvetemült emberiséget? (Ellenségesen.) Bármit tett is Isten, ha az érintette az ő érdekeit, ha sértette az érdekeit, akkor ő utálta azt, ellenségesen viszonyult hozzá, és nem értett vele egyet, ezt gondolván: „Rossz, amit te teszel!”, és abban a pillanatban megtagadta Isten cselekedeteit. Azonkívül, az volt a legelvetemültebb dolog vele kapcsolatban, hogy nem szerette, ha valahol méltányosság és igazságosság uralkodott; bárkinél volt is a hatalom, még ha Isten volt is hatalmon, és még ha a méltányosság és igazságosság érvényesült is, nem felelt meg neki, amennyiben sértette az érdekeit – az érdekei fontosabbak voltak a számára Istennél. Hát nem démoni természetűek voltak a cselekedetei? És amikor démoni természet van jelen, az vajon nem ugyanaz a természet, mint amikor egy gonosz szellem száll meg valakit, és azt mondja, hogy nem akarja hallani Isten szavait? (De igen.) Valahányszor Isten szavait olvassa valaki, az a gonosz szellem azt fogja mondani, hogy nem akarja hallani. Valahányszor Isten napjának a közelgő elérkezéséről vagy a nagy katasztrófák közeli eljöveteléről beszélt egy testvér, ez a házsártos nőszemély gyűlölte és átkozta ezt a szívében. Miért átkozta? Ha Isten eljönne, hogy elpusztítsa a világot, akkor ő minden vagyonát elveszítené – ha valami érintette az érdekeit, ő megátkozta. Éppen ezért ugyanolyan természetű volt az átkozódása, mint amikor egy gonosz szellem azt mondja, hogy nem akarja hallani Isten szavait. Van egy közös vonásuk, mégpedig az, hogy amint valaki megemlíti az igazságot, feltárja a lelkük mélységeit, feltárja a rútságukat, az elvetemültségüket és az alattomosságukat, akkor gyűlölet, ellenállás és ellenkezés támad a szívükben, mire átkozódni és szitkozódni kezdenek – ilyen egy gonosz szellem. Kívülről nézve ez a házsártos nőszemély éppúgy beszélt, mint egy normális ember, nem pedig úgy, mintha démon szállta volna meg, ám a cselekedetei éppolyan természetűek voltak, mint az a démon. Amikor lehetőségetek adódik, megkérdezhetitek a gazdag embereket a gyülekezetben: „Fel fog zaklatni téged, ha majd elérkezik Isten napja, és eljönnek a nagy katasztrófák, neked pedig elvész a teljes családi vagyonod? Várod már Isten napjának az elérkezését? Várod már, hogy Isten átvegye a hatalmat, és hogy méltányosság és igazságosság uralkodjék? Várod már, hogy Isten gyorsan megsemmisítse ezt az elvetemült emberiséget, még akkor is, ha ezzel te is meg leszel semmisítve? Kész vagy arra, hogy ez megtörténjen?” Nézd meg, hogy mi az álláspontjuk. Egyesek készek lesznek arra, hogy ez megtörténjen, egyesek pedig nem. Ha az egész világot, az egész világmindenséget, az Isten által kormányzott összes anyagi dolgot vesszük – itt most nem beszélünk az immateriális dolgokról, hanem csak a materiális dolgok körébe tartozókról: a családi vagyonról, az autókról, a házakról, a pénzről és így tovább –, mindezek együttvéve érnek vajon annyit, mint egy homokszem Isten kezében? (Nem.) Ugyanakkor, amikor megkapják ezeket a dolgokat az emberek, nem akarják feladni őket, és úgy érzik, megvan a tőkéjük ahhoz, hogy vitába szálljanak Istennel, ezt mondván: „Ha elveszed a családi vagyonomat, akkor gyűlölni foglak téged, szembe fogok szegülni veled, és nem fogom elismerni, hogy isten vagy!” Vajon a te elismerésedtől függ, hogy Isten Isten-e vagy sem? (Nem.) Az a kis családi vagyon vajon elég tőkét biztosít neked ahhoz, hogy vitába szállj Istennel? Olyan tudatlan vagy! A gyémántok a legértékesebb dolgok a Földön. Amikor hétköznapi emberek látnak egy egykarátos gyémántot, ámulva mondják: „Milyen nagy gyémánt! Biztos ér vagy tíz-húszezer USA dollárt!” Azt hiszik, hogy nagyon értékesek a gyémántok. Hallottam azonban egy híradást, miszerint egy, a Földtől nem is távoli bolygó teljes egészében gyémántból van, és hirtelen rájöttem valamire: az emberek igen rövidlátóak. Amikor látsz egy csillogó gyémántot, nagyon tetszik neked, és nagyszerűnek találod, de milyen lesz a szemléleted, amikor meghallod, hogy van egy egész bolygó, amelyik gyémántból van? Megváltozik a gyémántokkal kapcsolatos szemléleted. Vagyis, ha egyszer hallasz valamilyen más információt, hirtelen kitágul a látóköröd, már nem csupán a közvetlenül előtted lévő, kicsiny teret látod, nem vagy többé kútban élő béka, mert immár több információ áll a rendelkezésedre, a szemléleted pedig megváltozott és fejlődött. E világon élve az emberek látóköre állandóan változik, ahogy folyamatosan találkoznak a velük történő dolgokkal és különböző körülményekkel, ezzel egyidejűleg pedig állandóan megújulnak a szemléleteik. Ez normális, és Isten ezen a folyamaton keresztül végzi el, hogy az emberek fokozatosan előrehaladjanak ebben az életben, és fokozatosan fejlődjenek az éleslátás, a szemléletmód, valamint a teljes világ és Isten tetteinek a megértése terén. Most tehát, miután hallottátok mindazt, amit erről a kérdésről mondtam, hogyan kell vajon kezelnetek? Ezt kell vajon gondolnotok: „Ó, a Földön élő emberek olyan tudatlanok, nincs éleslátásuk, és olyan keveset tudnak!”? Azt akarom mondani ezzel, hogy talán épp olyanok a nézeteid és meglátásaid az egész világmindenséggel, az egész emberi fajjal, valamint mindazon dolgokkal kapcsolatban, amiket Isten megparancsol, mint amennyit arról a kis gyémántról értesz, amelynek az értékét egy bolygóval vetik össze, igaz? (Igaz.) Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Nem számít, milyen eredményeket ért el, milyen hírnévre tett szert, milyen csodálatosan teljesített valaki a Föld nevű bolygón, nem szabad dicsekednie, mivel az emberi lények olyan jelentéktelenek, és fabatkát sem érnek! Isten elkészített néhány gyémántot a földön, és az emberek harcoltak értük. Hát nem tudják az emberek, hogy milyen sok bolygó van Isten kezében, amelyeken még a gyémántoknál is jobb dolgok vannak? Hát nem szánalmasak az emberek? (De igen.) Ennyire szánalmasak az emberek; ennyire tudatlanok.

Az antikrisztusok képtelenek nem ellenszegülni Istennek; természetükből adódóan gyűlölik az igazságot és a pozitív dolgokat, és még csak békén hagyni sem képesek azokat, akik az igazságra törekednek és szeretik a pozitív dolgokat, hanem helyette elítélik, elnyomják és kizárják az ilyen embereket. Azokkal, akik egyetértésben vannak velük, természetszerűleg összekapcsolódnak, megóvják egymást, védelmezik egymást, és egymás talpát nyalják. Láthatjuk ebből, hogy azok az emberek, akik antikrisztusok, reinkarnálódott gonosz szellemek és tisztátalan démonok, és nincs normális emberi mivoltuk. Nem számít, mennyire értik meg az általuk hallott igazságot, vagy hogy mennyire világosan prédikálnak szavakat és doktrínákat: amikor a gyakorlásra kerül a sor, nem választanak mást, mint hogy szembemenjenek az igazsággal és ellenálljanak Istennek, illetve, hogy megvédjék a saját státuszukat és érdekeiket – ez az ő elvetemültségük. Mi a legnagyobb elvetemültség a részükről? Az, hogy gyűlölik az igazságot; minden ok vagy magyarázat nélkül gyűlölik az igazságot. Ha megkérdezed tőlük, hogy miért gyűlölik az igazságot, talán képtelenek megmagyarázni, de minden cselekedetük antikrisztusi beállítottságot és módszereket tükröz, és minden cselekedetük félrevezeti és csapdába ejti az embereket, megzavarja és akadályozza Isten házának munkáját – ez minden cselekedetük eredménye. Végezzetek összehasonlítást, és nézzétek meg a vezetőket és a dolgozókat minden szinten, vagy a körülöttetek lévő hétköznapi testvéreket, akiket ismertek és akikkel kapcsolatban vagytok, hogy lássátok, van-e köztük olyan, aki ok nélkül gyűlöli az igazságra törekvő testvéreket, és aki folyton meg akarja támadni és ki akarja zárni ezeket az embereket. Ők maguk is tudják, hogy ez nem helyes, de nem tudnak másként tenni, mint szemtől-szembe kellemesen csengő szavakat mondani ezeknek a testvéreknek, de a hátuk mögött nagyon másként tenni a dolgokat, felfedni démoni arcukat és elkezdeni szembeszállni velük. Ha ez nem elvetemültség, akkor mi az? Mi a legundorítóbb az antikrisztusokban? Gyakran mondanak helyes dolgokat azért, hogy félrevezessék Isten választott népét és a körülöttük lévőket, sőt azért is, hogy rászedjék és becsapják a Fennvalót, és még inkább az a céljuk, hogy negédes beszéddel becsapják Istent és elnyerjék az emberek bizalmát, azután pedig ámokfutásba kezdenek, meggondolatlanul cselekszenek, és azt teszik Isten házában, amit csak akarnak. Tudják, hogyan beszéljenek helyesen és hogyan beszéljenek helytelenül, tudják, hogyan kellene cselekedniük és hogyan nem kellene cselekedniük, hogy mik alapelvek és mik nem alapelvek, hogy mit jelent szembemenni az alapelvekkel, és mit jelent az alapelvekkel összhangban cselekedni. Nincs homály a szívükben ezeket a dolgokat illetően, sőt, némelyikük nagyon is tisztán és világosan ismeri ezeket a dolgokat, de akármennyire jól értik és akármilyen világosan tudják is az alapelveket, amikor cselekszenek, egyáltalán nem gyakorolják az igazságot, és szünet nélkül rossz dolgokat tesznek, a saját kívánságaik szerint. Ez határozza meg, hogy a természetük sátáni és antikrisztusi. Nem csupán idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot, hanem a pozitív dolgokat is gyakran gyűlölik és elítélik. Miért gyűlöli a nagy vörös sárkány az igazságot és Istent? Ezt teljes egészében a sátáni természete dönti el. Egyes testvéreket annyira üldöznek és kergetnek, hogy nem tudnak hazatérni az otthonaikba, azok az ördögök és Sátánok pedig ezt mondják: „Ezek az emberek immár nem normálisan élnek; elhagyták a családjukat.” Valójában azért nem tudnak hazamenni, mert üldözi őket a nagy vörös sárkány. Gyakran történik ilyesmi. Mi másról hallottatok még? (A nagy vörös sárkány azt mondja, hogy ha túl sokat olvassák Isten szavait az emberek, akkor agymosottak lesznek.) A nagy vörös sárkány ezt mondja: „Az emberek agymosottak lesznek isten szavaitól; elárasztják őket istennel.” Ezzel a feje tetejére állítják az igazságot. Világos, hogy a nagy vörös sárkány az, aki megrontja az embereket és kimossa az agyukat, ő viszont kifordítja a dolgot és azt mondja, hogy Isten szavaitól lesznek agymosottak az emberek – ezek a démonok annyira elvetemültek! A nagy vörös sárkány magának tulajdonítja mások minden jó cselekedetét, az általa elkövetett rossz dolgokért pedig másokat hibáztat. Az antikrisztusok ugyanezt teszik; pontosan ugyanazok a módszereik, mint a nagy vörös sárkánynak, a Sátánnak. Valóban a Sátán szolgái ők!

Mostanra javarészt befejeztük az antikrisztusok elvetemült, alattomos és csalárd megnyilvánulásairól való beszélgetést? Amiről ma beszéltem, nem különbözik attól és nem valóságosabb annál, amit szó szerint meg tudtok érteni? Isten háza sok videót készített az elmúlt években, köztük himnuszokat és filmeket is, és így tovább, amelyek mind fel lettek töltve az internetre. Egy, a kontinentális Kínában élő antikrisztus látta ezeket az interneten és ezt mondta: „Ti elkészítettétek ezeket a programokat külföldön, és mi is meg tudjuk ezt csinálni Kínában.” Ezután toborozni kezdett, talált egy csapatnyi embert, és elindított egy kórust a nagy vörös sárkány nemzetén belül. Ezeket az embereket végül letartóztatták. Miért kellett ezt tennie az antikrisztusnak? Volt valami célja? (Igen.) Mi volt a célja? (Az emberek irányítása.) Nem egyszerűen csak irányítani akarta az embereket. Saját frakciót akart létrehozni. Ez volt az elgondolása: „Isten házának lehet kórusa, és nekem is lehet! Ha sikerrel járok, saját frakcióm lesz. Elég lesz meglendítenem a karomat, sok ember eljön majd!” Ily módon Isten gyülekezetének a helyébe léphetne. Nem ezt a célt akarta talán elérni? Az lett azonban az eredmény, hogy a nagy vörös sárkány lecsapott, és semmivé lett a vágyálma. Isten háza a garantált biztonság feltételével végzi ezt a munkát. Adott volt számára ez a feltétel abban az országban, amely fölött a nagy vörös sárkány uralkodik? Nem volt adott ez a feltétel, de ő akkor is fel akart vágni. Csakhogy ez nem sikerült valami jól, és a végén rosszra fordultak számára a dolgok. Néhány éve egy másik csoport készített egy programot és felrakták az internetre. Régi dallamokat énekeltek, tánccal kísérték, és virágmintás kisebbségi népviseletben voltak. Túlságosan hagyományos és idejétmúlt volt az egész. Mondjátok meg Nekem, nem csak zavarásokat okoztak ezek az antikrisztusok? (De igen.) A nem hívők és a vallásos emberek nem ismerték a valós helyzetet, és azt hitték, hogy valóban az egyház tette ezeket a dolgokat. Az antikrisztusok folyton ostobaságokat csinálnak; nem csupán elvetemültek, hanem ostobák is. Miért ostobák? Azért, mert annyira elvetemültek, hogy az elvetemültségtől elbutultak? Nem. Nem számít, milyen képességű valaki, ha ért valamennyi igazságot, akkor még ha nincs is előre vezető útja, amikor különféle dolgokat tesz, és még ha nem is tudja, mit helyénvaló és mit nem helyénvaló tennie, a szívében van egy irányelv: nem fog meggondolatlanul vagy vakon cselekedni. Nem ez talán a helyzet? (De igen.) Azok az emberek viszont, akik nem értik az igazságot, és akik olyan arrogánsak, hogy esztelenek, önkényesen cselekszenek. Mit jelent az, hogy önkényesen cselekszenek? Az ilyen embereknek nincs józan eszük, és akiknek nincs józan eszük, azok nem tudnak megfontolni dolgokat. Mit értek „megfontolás” alatt? Azt értem alatta, hogy mit kell tenni a korai szakaszokban, mit kell elkészíteni, milyen dolgokra van szükség cselekvés közben, miért kell elkészíteni ezt a programot, majd, miután elkészült a program, hány ember lehet érintett, hány ember épülhet, és hogy vannak-e következmények vagy hátrányok – mindezeket fel kell mérni. Ezt a kiértékelési folyamatot nevezzük „megfontolásnak”. Meg tudnak fontolni dolgokat ezek az ostoba emberek? (Nem.) Azok az emberek, akik nem képesek megfontolni a dolgokat, racionalitás nélkül valók; van bármiféle megértésük az igazságot illetően? Biztosan nincs. Ha valaki igazán ért valamennyi igazságot, a logikai érzéke világosabbá és megbízhatóbbá válik. Világosabbá válik a számukra, hogy mi pozitív és mi negatív, hogy mi helyes és mi helytelen, és hogy milyen hatókörbe tartozik ez és ez az alapelv; azaz bármit tesznek is, legyen az valami jó vagy valami rossz, van a szívükben egy norma. Ha például valaki azt mondaná neked, hogy meztelenül szaladj végig az utcán, megtennéd? (Nem.) Ha valaki megverne, akkor megtennéd? Ha valaki tízezer jüant adna neked, megtennéd? (Szégyenletes dolog volna ilyet tenni. Én nem tudnám megtenni.) Tudván, hogy szégyenletes dolog lenne ilyet tenni, ez olyasfajta gondolkodás, olyasfajta ítélet és olyasfajta hozzáállás, amely a racionalitásból fakad, vagyis csak e racionalitás birtokában vagy képes ilyen gondolkodásra és ilyen hozzáállásra. Ezért aztán nem számít, hogy pénzzel csábítanak vagy kegyetlenül kínoznak és gyötörnek-e, nem számít, hogy miként kényszerítenek, akkor sem tennéd meg, így hát egyáltalán nem érintene a dolog, és szilárdan megállnál. Az antikrisztusok nem értik az igazságot, és ezért nincs fogalmuk semmiről sem, amit tesznek. Mit jelent itt a „fogalom”? Azt jelenti, hogy nem tudják, mit csináljanak ahhoz, hogy Isten mellett tegyenek bizonyságot. Ez az antikrisztus azt hitte, hogy rendkívül szerető szíve van, összeszedett egy csoportnyi embert, hogy kórusvideót készítsenek, míg végül rengeteg pénzt elköltött és veszélybe sodorta magát. A kontinentális Kínában rosszabb a helyzet, mint külföldön, úgyhogy mi van, ha balul sül el valami? Vajon megfontolta ezt? Valamilyen mértékig talán megfontolta a helyzetet, de nem tudta, hogy mely programokat kellene megcsinálnia vagy milyen eredményeket kellene elérnie – egyáltalán semmit sem értett. Miért nem értett semmit? Azért, mert nem volt meg benne ez a racionalitás. Hogyan alakul ki ez a racionalitás? Csakis az igazság megértésén keresztül képes fokozatosan világossá és megbízhatóvá válni az emberek értelme. Az antikrisztusoknak az igazságot gyűlölő természetük van, belülről fakadóan ellenzik a pozitív dolgokat, és a szívük legmélyén sosem képesek szeretni az igazságot, akkor hát meg tudják érteni az igazságot? (Nem.) Ha nem tudják megérteni az igazságot, akkor birtokában lehetnek vajon a normális emberi mivoltra jellemző gondolkodásnak? Sosem lehetnek a birtokában. Van racionalitásuk azoknak az embereknek, akiknek nincs normális emberi mivoltra jellemző gondolkodásuk? Nem, nincs nekik. Amikor az antikrisztusok tesznek és mondanak valamit, a szemléletük és mindaz, amit tesznek, semmiben sem különbözik az ördögök és gonosz szellemek által tett dolgoktól. Miért mondom azt, hogy nincs köztük különbség? Valaki például igazán szeret prédikálni és mutogatni magát, ezért folyton olyanokat keres, akik meghallgatják, ahogy prédikál. Még ha nem is szeretik hallgatni őt az emberek, akkor is prédikál; ha mások viszolyognak tőle, ő ezt nem tudja, és nem próbálja megfigyelni őket, nem látja, hogy mire van szükségük másoknak, és csak a saját igényeit elégíti ki. Hát nem szégyenletes ez? Ez szégyenletes, ő pedig híján van a racionalitásnak. Van bármi különbség a racionalitás ezen hiánya, valamint egy, a Sátán és gonosz szellemek által megszállt ember véletlenszerű és önkényes beszéde és cselekedetei között? Habár talán nem olyannak tűnik, mint egy elmebeteg, aki őrülten, mezítelenül rohangál az utcán, az látható, hogy racionalitás nélkül cselekszik. Amikor megkérik, hogy öntözzön meg néhány testvért, vagy hogy hirdesse az evangéliumot, vagy végezzen valamilyen kötelességet, teljességgel nélkülözi az alapelveket, és csak meggondolatlanul cselekszik, ahogyan épp akar. Vannak, akik már 20 éve hirdetik az evangéliumot anélkül, hogy egyetlen embert is megnyertek volna, de mégis vezetők akarnak lenni még mindig. Vannak ilyen emberek? Igen, vannak. Egyáltalán nincsenek alapelveik, bármibe fognak, mindent összekuszálnak, és mégis vezetők akarnak lenni, és vezetni akarnak másokat – biztosan sok ilyen ember van. Oly sok éve hisznek már Istenben, Isten sok szavát olvasták már, és sok prédikációt meghallgattak, de egyetlen igazságot sem értenek. Vajon mivel függ össze a megértésük hiánya? Mi az oka annak, hogy nem értenek semmit? Talán az, hogy túlságosan nagy hiányosságaik vannak a képesség és a felfogóképesség terén, vagy hogy rossz a jellemük, és nem szeretik az igazságot? (A lényegükkel függ össze.) Miért a lényegükkel függ össze? (Azért, mert elvetemült a lényegük, nem részesülhetnek a Szentlélek munkájában, és Isten nem munkálkodik az ilyen embereken, ezért hát akárhogy eszik és isszák is Isten szavait, sosem fogják megérteni az igazságot.) Ez egy objektív ok. Az objektív ok természetesen az, hogy nem munkálkodik rajtuk a Szentlélek, és így biztosan nem lesznek képesek megérteni semmit – ez bárkire vonatkozik. Van egy szubjektív ok is, és mi az? (Az ilyen emberek gyűlölik az igazságot.) És minek tekintik az igazságot azok, akik gyűlölik azt? (Az antitézisüknek.) Az antitézisüknek tekintik; ez az egyik aspektus. És még mi más? Képesek felfogni az igazság gyakorlati oldalát? Sohasem képesek. Ha még ezt a szintet sem képesek felfogni, akkor, mondjátok meg Nekem, hogy az igazság megértésére képesek-e vajon? Nem, sohasem képesek megérteni az igazságot. Az objektív ok az, hogy az ilyen emberek nem képesek részesülni a Szentlélek munkájában, és Isten nem világosítja meg őket. A szubjektív ok az, hogy ellenségesek Istennel, az igazsággal és a pozitív dolgokkal szemben, és, ami őket illeti, számukra egyetlen pozitív dolog sem pozitív. Akkor hát milyen dolgokat hisznek pozitívnak a szívükben? Az olyan dolgokat, amilyeneket a Sátán támogat – az elvetemült, üres és bizonytalan dolgokat. No és képesek-e vajon ezek az igazságot gyűlölő, elvetemült emberek az igazság megértésére? Sohasem képesek megérteni azt, mivel nem fogadják el. Mondd meg akkor Nekem, hogy van-e bármi értelme az igazságról beszélgetni ilyen emberekkel? Hajlandóak lehetnek odafigyelni, amikor Isten szavait olvasod nekik? Ők mindannyian nem hívők és démonok, hogyan figyelhetnének akkor Isten szavaira? Egyesek nem képesek átlátni ezt a dolgot és ezt mondják: „Miért nem értik az igazságot, amikor az igazságról beszélgetek velük? Hát nem emberek ezek?” Nem tudod hova tenni őket, és nem tudsz szót érteni velük. Egyesek szavaira egyszerűen nem tudsz figyelni, és egyszerűen képtelen dolgokat tesznek – ezek nem hívők, démonok, és minden észérv süket fülekre talál náluk. Miért mondom azt, hogy „minden észérv süket fülekre talál náluk”? Te hiszed, hogy Isten létezik, és hogy szuverenitást gyakorol minden dolog fölött – hát nem pozitív dolgok ezek? (De igen, azok.) És ezek az emberek mit hisznek? „Hát így gyakorol isten szuverenitást minden dolog fölött? Nem valami nagy szám.” Hát nem süket fülekre talál náluk minden észérv? (De igen.) Az ilyen emberekkel lehetetlen kommunikálni; ők egy külön fajt alkotnak, vadállatok, és minden észérv süket fülekre talál náluk. A vadállatok sohasem értik, hogy mik a pozitív dolgok, vagy hogy mi az igazság, ezért lehetetlen kommunikálni velük. Az, hogy nem vagy képes kommunikálni velük, nem az idővel és nem is azzal kapcsolatos probléma, hogy komoly erőfeszítést teszel-e, vagy hogy mennyi erőfeszítést teszel ennek érdekében, hanem inkább abból fakad, hogy egyszerűen képtelenek a megértésre, akkor hát mi mást mondhatnál még nekik? Pontosan mi van az ilyen emberekben? Becsületesség, egyenesség és jóság nincs a szívükben, hanem csak elvetemültség; telve vannak elvetemültséggel. Ezért van az, hogy az ilyen embereknél minden észérv süket fülekre talál, és ezért nem lehet megmenteni őket.