Miként kell pontosan közölni és megvalósítani a munkarendeket

I. Miként kell közölni a munkarendeket

A munkarendeknek ez a 10 tétele jelenti az Isten által az egyházban és Isten választott népe között végzett összes különböző munka körét és tartalmát. E munka tartalmának és körének megértése segíti Isten választott népét abban, hogy felügyelje a vezetőket és dolgozókat e munka jó elvégzésében. Másrészt elsősorban abban segíti a vezetőket és dolgozókat, hogy megértsék és felfogják felelősségeik körét, az általuk elvégzendő munkát és a felelősségeket, melyeknek eleget kell tenniük, valamint hogy pontos definícióval rendelkezzenek a „vezetők és dolgozók” címről. Melyek a vezetők és dolgozók felelősségei? Milyen hasonlatosságot kell megélniük? Olyanoknak kell lenniük, mint amilyenek egy állami kormány tisztviselői? (Nem.) A „vezetők és dolgozók” nem hivatalos pozíció vagy cím. A vezetők és dolgozók által végzett kötelességekből kell megérteni, hogy mik a vezetők és dolgozók, valamint abból a megbízatásból, amelyet Isten rájuk bíz, és azokból a mércékből, amelyeket Ő megkövetel tőlük. Így az ember viszonylag konkrét megértésre jut a „vezetők és dolgozók” megnevezésről, és világosabbá válik számára a vezetők és dolgozók definíciója. Melyek azok a felelősségek, amelyeket a vezetőknek és dolgozóknak minimálisan teljesíteniük kell? Pontosan kell közölniük, kiadniuk és megvalósítaniuk minden munkarendet Isten házának követelményeivel összhangban, amint azt a kilencedik tétel említi. Függetlenül attól, hogy a munkarend melyik aspektusra vonatkozik, amennyiben azt a vezetők és dolgozók közlik, nekik az a dolguk, hogy késedelem és megállás nélkül közöljék a munkarendet a gyülekezetekkel, miután teljesen pontos megértésre jutottak róla. Ami azokat illeti, akikkel a munkarendeket közlik, ha Isten háza megköveteli, hogy a munkarendeket minden szintű vezetővel és dolgozóval közöljék, beleértve a prédikátorok, gyülekezetvezetők és gyülekezeti diakónusok szintjén lévő személyeket is, akkor azokat egészen az ezen a szinten lévő személyekig kell közölni, és ennyi; ha a munkarendeket minden testvérrel közölni kell, akkor azokat minden testvérrel közölni kell Isten háza követelményeinek szigorú betartásával. Ha a környezet miatt nem megfelelő a munkarendeket írásos formában közölni, és ez biztonsági kockázatokat vagy még nagyobb bajokat okozna, akkor a munkarendek fontos és fő tartalmát pontosan, szóban kell közölni minden egyes személlyel. Hogyan kell tehát ezt megtenni ahhoz, hogy a munkarendeket közöltnek tekinthessük? Ha a munkarendeket írásban közlik, meg kell győződni arról, hogy mindenki megkapta őket, mindenki tud róluk, és mindenki komolyan veszi őket; ha szóban közlik őket, akkor miután közölték, ismételten meg kell kérdezni az embereket, hogy világosan értik-e őket, és emlékeznek-e rájuk, és akár arra is meg lehet kérni őket, hogy ismételjék el a munkarendeket – csak így tekinthetők a munkarendek valóban közöltnek. Ha az emberek képesek visszamondani és világosan kijelenteni, melyek Isten házának megkövetelt alapelvei, és mi a konkrét tartalom, az bizonyítja, hogy a munkarendek már bekerültek az elméjükbe közlés által, emlékeznek rájuk, és világosan értik őket. Csak ekkor tekinthetők a munkarendek valóban közöltnek. Ha a körülmények, a környezet és más hasonló tényezők mind megfelelőek a munkarendek írásbeli közlésére, akkor azokat feltétlenül írásban kell közölni; ha a környezet miatt nem lehet írásban közölni őket, és ehelyett szóban kell közölni, akkor meg kell győződni arról, hogy a szóban közölt tartalom megegyezik a munkarendekkel, hogy nem torzították el őket, nem adtak hozzájuk személyes értelmezést, és az eredeti szöveget adják tovább – csak így tekinthetők a munkarendek valóban és pontosan közöltnek. A munkarendeket teljes mértékben a konkrét megfogalmazásuk szerint kell közölni; nem szabad felelőtlen módon vagy az emberek személyes értelmezésein és képzelődésein alapuló torzított vagy abszurd interpretációkkal közölni őket. Ami a pontos közlést illeti, az embereknek meg kell érteniük a munkarendek közlésének szigorúsági szintjét; vagyis a közlésüknek pontosnak kell lennie. Vannak, akik azt mondják: „Precízen kell közölnünk őket?” Nem, erre nincs szükség. A precizitás az eszközökre vonatkozó követelmény; ha az emberek csak pontosan tudják közölni őket, már az is elég jó. Például, ami a gyülekezeti életet illeti, Isten házának munkarendjei megkövetelik Isten választott népétől, hogy Istennek az Isten megismeréséről szóló szavait egyék és igyák – könnyű ezt közölni? (Igen.) A munkarendek egy keretet adnak az embereknek, ők pedig elolvashatják Istennek mindezen releváns szavait. Azonban ha valaki félreértelmezi a munkarendeket, hozzáadva személyes értelmezését, elképzeléseit és képzelődéseit, és további szavakat közöl, az nem azt jelenti vajon, hogy eltért a munkarendektől? Pontosan közli-e a munkarendeket? (Nem.) A saját hozzáadásaival közli a munkarendeket – ez tiszta ostobaság. A Fennvalótól származó minden egyes munkarendet többször át kell olvasni, és tisztában kell lenni annak helyes jelentésével, e munkarend kiadásának jelentőségével és azzal, hogy milyen eredményeket kívánnak elérni vele, majd ki kell találni a Fennvaló által elrendelt konkrét munkaelemek gyakorlásának helyes módját, elkerülve a hibák elkövetését. A munkarend közlése, miután ezeket a dolgokat megbeszélték és megértették, teljesen pontos lesz. Először is a lelkipásztori területek vezetőitől és dolgozóitól kell eljuttatni a munkarendeket minden más szintű vezetőhöz és dolgozóhoz, akik aztán végül továbbküldik azokat minden gyülekezet minden csoportjának felügyelőjéhez. Ezután többször beszélni kell Isten házának munkarendjeiről az összejöveteleken, hogy Isten választott népe mind megértse őket és tudja, hogyan kell őket a gyakorlatba ültetni – csak akkor tekinthetők közöltnek, ha ezt a hatást elérték. A munkarendeket az Isten háza által megkövetelt módszer és hatókör szerint kell közölni. Természetesen a közölt tartalomnak pontosnak és hibátlannak kell lennie. A vezetőknek és dolgozóknak nem szabad könnyelműen félreértelmezniük őket és hozzáadniuk a saját ötleteiket – ez nem pontos közlés, és ez azt jelenti, hogy nem tesznek eleget vezetői és dolgozói felelősségeiknek. Így kell érteni a munkarendek pontos közlését és megvalósítását.

Mit tegyenek a vezetők és dolgozók, ha még mindig nem biztosak abban, hogyan közöljék pontosan a munkarendeket? Van erre egy nagyon egyszerű és könnyű módszer. Miután a vezetők és dolgozók megkapják a munkarendeket, először beszéljék meg azokat a többi vezetővel és dolgozóval, nézzék meg, hány konkrét tételt követel meg a Fennvaló ezekhez a munkarendekhez, és sorolják fel őket egyenként. Ezután e munkarendek alapján vegyék figyelembe a helyi gyülekezet tényleges helyzetét, például az evangelizációs munka körülményeit, a különféle szakmunkákat és a gyülekezeti életet, valamint a különböző emberek képességét és családi körülményeit és így tovább, mindezeket integrálva, hogy lássák, hogyan kell ezeket a munkaelemeket megvalósítani. A beszélgetés révén minden vezetőnek és dolgozónak azonos és pontos megértésre kell jutnia a munkarendekről, és megfelelő módszerekkel kell rendelkezniük azok közlésére – csak így közölhetők pontosan a munkarendek. Ha egy vezető vagy dolgozó megkapja a munkarendeket, és anélkül, hogy tudná, mit tartalmaznak konkrétan, vakon összehívja a testvéreket, és kiadja és közli azokat, az helyénvaló? Ennek az az eredménye, hogy egy-két hónappal a munkarendek közlése után kiderül, hogy minden gyülekezetben eltérően lettek megvalósítva, és csak amikor a vezető vagy dolgozó alaposan megnézi a munkarendeket, akkor jön rá, hogy a munkarendeket eltérésekkel közölték. Ha az a vezető vagy dolgozó annak idején lelkiismeretesen elolvasta volna a munkarendeket és beszélgetett volna róluk, akkor minden rendben lett volna, de mivel átmenetileg lusta és felületes volt, sok hibát és eltérést okozott a gyülekezeti munkában, és utólag ezeket ki kell javítania. Ez egy teljesen felesleges plusz lépést és időpocsékolást jelent. Jobb lett volna, ha közvetlenül és világosan megbeszélte volna a munkarendeket, majd egyenként közölte és megvalósította volna azokat. Hát nem hiba az, ha a munkát nem végzik jól? (De igen.) Ezért vannak lépései a munkarendek pontos közlésének. A vezetőknek és dolgozóknak először valódi felfogással és pontos megértéssel kell rendelkezniük a munkarendek konkrét tartalmáról, majd konkrét megvalósítási tervekkel, megvalósítási módszerekkel és célszemélyekkel kell rendelkezniük a megvalósításához – csak így közölhetők pontosan a munkarendek. Helyénvaló-e, ha a vezetők és dolgozók vakon adják ki és közlik a munkarendeket, amikor csak hiányos megértésük van róluk, csak úgy tűnik, hogy értik őket, homályosak és tisztázatlanok számukra, vagy egyszerűen nem értik a bennük foglalt konkrét követelményeket és tartalmat? (Nem.) Képesek-e az ilyen vezetők és dolgozók jól végezni a munkát? Nyilvánvalóan nem. Tehát olyan helyzetekben, amikor a testvérek nem tudják, melyek a munkarendekben foglalt konkrét megkövetelt normák és alapelvek, vagy hogy pontosan miként kell azokat kivitelezni, a vezetőknek és dolgozóknak már pontos megértéssel kell rendelkezniük a munkarendekről, valamint konkrét tervekkel és lépésekkel azok megvalósítására – csak így tudják a vezetők és dolgozók kivitelezni az első lépést, vagyis a munkarendek közlését. Miután a munkarendeket közölték, és a testvérek mind pontosan értik a munkarendek tartalmát, és némi ismerettel rendelkeznek annak jelentőségéről, értékéről és mércéiről, hogy Isten háza e munkát végzi, akkor a vezetőknek és dolgozóknak azonnal beszélniük kell róla, hogy hogyan osszák be az embereket és a konkrét munkaelemeket, valamint az arra vonatkozó konkrét tervről, hogy ki valósítsa meg és végezze el ezt a munkát – ezek a munkavégzés lépései. Mit gondoltok a munka ilyen módon történő nyomon követéséről? A munka szoros nyomon követésének tekinthető ez? A munka azonnali nyomon követése ez? (Igen.)

II. Miként kell megvalósítani a munkarendeket

Nem arról van szó, hogy miután a vezetők és a dolgozók megkapnak egy munkarendet, csupán közölniük és kiadniuk kell azt, és ezzel vége is. Vajon a munkarend megvalósítottnak tekinthető, amint Isten választott népe minden gyülekezetben tudomást szerez annak kiadásáról? Ez nem egy munkarend valódi végrehajtása vagy megvalósítása, nem a felelősségeik teljesítése, és nem is az a norma, amelyet Isten végső soron megkövetel. Egy munkarend közlése és kiadása nem a cél – annak megvalósítása a cél. Hogyan kell tehát konkrétan megvalósítani a munkarendeket? A vezetőknek és a dolgozóknak össze kell hívniuk az összes érintett felügyelőt és testvért, és meg kell beszélniük velük, hogyan kell elvégezni a munkát, ugyanakkor ki kell választaniuk egy fő felügyelőt és csapattagokat a munka elvégzésére. Az első dolog, amit a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kell a munka megvalósítása során, az a közös megbeszélés – annak megbeszélése, hogyan kell a munkát az alapelvekkel összhangban és Isten házának e munkarendjéhez alkalmazkodva végezni, és hogyan kell úgy végezni, hogy az azt jelentse, Isten házának e munkarendje megvalósult, és végre lett hajtva. A megbeszélés során a testvéreknek, valamint a vezetőknek és a dolgozóknak különféle terveket kell javasolniuk, és végül ki kell választaniuk azt a módot, módszert és lépéseket, amelyek a legmegfelelőbbek és leginkább összhangban állnak az alapelvekkel, eldöntve, mit kell először és mit kell később tenni, hogy a munka rendezett módon haladhasson. Ha ezt elméletben megértették, amikor az embereknek már nincsenek nehézségeik vagy képzelődéseik, amikor nem éreznek semmi ellenállást ezzel a munkával szemben, és meg tudják érteni Isten háza e munkarendjének jelentését és célját, a munka még mindig nem tekinthető megvalósítottnak. Azt is el kell dönteni, ki a legalkalmasabb és legképzettebb erre a munkára, ki tudja vállalni ennek a munkának a felelősségét, és kinek van képessége ennek a munkának az elvégzésére. Ki kell választani azokat az embereket, akik ezt a munkát elvállalják, meg kell határozni a megvalósítási tervet és a befejezési határidőt, valamint elő kell készíteni és világosan meg kell szabni a munka elvégzéséhez szükséges forrásokat, anyagokat és egyéb efféle dolgokat – csak ekkor tekinthető a munka megvalósítottnak. Természetesen a megvalósítás előtt konkrét kommunikációt és megbeszéléseket is kell folytatni az ezért a munkáért felelős személyekkel egyénileg, megkérdezve, hogy végezték-e már ezt a munkát, és mik a nézeteik és gondolataik róla. Ha olyan terveket és gondolatokat vetnek fel, amelyek összhangban állnak az alapelvekkel, akkor ezeket el lehet fogadni. Ezenkívül minden munka megvalósítása során figyelmet kell fordítani arra is, hogy felfedezzük, valójában hány probléma létezik – ezt a lépést nem szabad elhanyagolni. A problémák felfedezése után módot kell találni a problémák időben történő megoldására, és csak az összes létező probléma alapos megoldása után valósul meg ténylegesen a munkarend. Továbbá nem kell-e azt is keresnetek, hogyan végezzétek ezt a munkát oly módon, amely megfelel Isten háza megkövetelt alapelveinek? Ezenkívül az, hogy Isten házának van-e bármilyen időbeli követelménye erre a munkára vonatkozóan, milyen időkereten belül kell azt elvégezni, vannak-e konkrét előírások a szakmai készségek tekintetében és így tovább, mind olyan témák, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell beszélniük az érintett felügyelőkkel. Ez a megvalósítás. A megvalósítás ugyanis nem merül ki a szóbeli közlésben vagy az elméletben, hanem magában foglalja az adott munka tényleges előrehaladását, valamint bizonyos konkrét megoldandó problémákat és nehézségeket is. Ezek mind olyan szempontok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak figyelembe kell venniük, amikor a munkarendet a felügyelőkkel együtt megvalósítják. Vagyis mielőtt ezt a konkrét munkát elvégeznék, a vezetőknek és a dolgozóknak ilyen jellegű közlést, elemzést és eszmecserét kell folytatniuk a felügyelőkkel – ez a megvalósítás. Ez a megvalósítás a vezetők és a dolgozók felelőssége, és ezt kell a vezetőknek és a dolgozóknak elérniük. Ily módon gyakorolni annyi, mint valódi munkát végezni. Tegyük fel, hogy egy vezető ezt mondja: „Jelenleg én sem tudom, hogyan kell ezt a munkát elvégezni. Mindenesetre átadtam neked. A munkarendet is közöltem veled, és kiadtam neked, és minden kapcsolódó dologról tájékoztattalak téged. Ami azt illeti, hogy tudod-e, vagy sem, hogyan csináld, jól vagy rosszul csinálod-e, és mennyi ideig tart, az mind rajtad múlik. Ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzám. Ennyi munka elvégzésével eleget tettem a felelősségemnek.” Ezt kellene mondaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak? (Nem.) Ha egy vezető ezt mondja, miféle ember ő? Hamis vezető. Amikor a Fennvalónak követelményei vannak, és a munkarendek szerint kell munkát végezni, ez a fajta ember teljesen másra tolja azt, mondván: „Te csináld, én nem tudom, hogyan kell. Te úgyis mindent értesz. Te szakértő vagy, én laikus.” Ez egy „híres mondás”, amelyet a hamis vezetők gyakran mondanak; találnak egy kifogást, majd eliszkolnak.

Összefoglalva, a hamis vezetők felelőtlenek a munkájukban. Függetlenül attól, hogy képességük erős vagy gyenge, illetve hogy alkalmasak-e a munkára, a lényeg az, hogy nem figyelmesek, nem teszik bele a szívüket, és mindig felületesen járnak el. Ezek a felelőtlenség megnyilvánulásai. Tegyük fel, hogy egy vezető vagy dolgozó némileg híján van a képességnek és a tapasztalat mélységének, de figyelmesen tud dolgozni, és szívét-lelkét beleadja a munkájába. Bár a munkájában elért eredményei nem túl kimagaslóak, legalább felelősségteljes személy, teljes szívét beleadja a munkájába, és minden tőle telhetőt megtesz. Csak azért nem végzi jól a munkát, mert némileg híján van a képességnek, és kicsi az érettsége. Ha miután egy ideig képzi magát, teljes mértékben alkalmassá válik a munkájára, akkor az ilyen vezetőt továbbra is művelni kell. Ha egy vezetőnek egy szemernyi lelkiismerete vagy józan esze sincs, és csak a pozíciójához ragaszkodik, miközben átadja magát a státusz előnyeinek, de egyáltalán nem végez valódi munkát, akkor ő egy hamisítatlan hamis vezető, és azonnal el kell bocsátani, és soha többé nem szabad megengedni, hogy előléptessék vagy alkalmazzák. Egy igazi vezető, egy felelősségteljes vezető mindent belead a munkájába – elméjét annak szenteli, mindenféle módot talál Isten megbízatásának teljesítésére, és a lehető legnagyobb erőfeszítést teszi – ily módon eleget tesz a felelősségének. Miközben megvalósítják Isten házának munkarendjeit, a felelősségteljes vezetők meg is figyelik és nyomon is követik a megvalósítás állását. Váratlan helyzet esetén képesek válaszlépéseket és megoldásokat alkalmazni, ahelyett, hogy eliszkolnának, és mosnák kezeiket az ügyben. A munka ilyen módon történő megvalósítását nevezik felelősségteljes viselkedésnek. Amikor egy munkarendet kiadnak, a vezetőknek és a dolgozóknak azt a munkát kell a jelenleg legfontosabbnak tekinteniük és kézbe venniük; személyesen kell nyomon követniük, az elejétől a végéig felelősnek kell lenniük érte, és csak akkor engedhetik el a munkát, ha az már a helyes vágányon halad, és minden csoport vezetője tudja, hogyan kell azt végezni. De miután elengedték, a vezetőknek és a dolgozóknak továbbra is tisztában kell lenniük a munka állapotával, és időről időre ellenőrizniük kell azt; csak így biztosítható, hogy a munka jól legyen elvégezve. Az, hogy a vezetők és a dolgozók nem hagyják el a posztjukat, kitartanak az elejétől a végéig, és a munkát a helyes vágányra terelik – ezt nevezik valódi munkavégzésnek. Ez idő alatt a vezetőknek és a dolgozóknak más munkaelemek előrehaladásával is törődniük kell, és azokat is figyelemmel kell kísérniük. Nem számít, milyen nehézségek vagy problémák merülnek fel a munkában, a vezetőknek és a dolgozóknak gyorsan a munka helyszínére kell sietniük, hogy irányítást és megoldást nyújtsanak. A fő vezetőnek ragaszkodnia kell a legkritikusabb munkához, ugyanakkor szükséges, hogy nyomon kövesse, megértse, ellenőrizze és felügyelje a gyülekezet egyéb munkáit, és biztosítsa, hogy mindezek rendben haladjanak. Ami a legkritikusabb munkát illeti, a fő vezetőnek személyesen a helyszínen kell dolgoznia, és irányítania ezt a munkát, és különösen a munka kritikus szakaszaiban semmiképpen sem hagyhatja el a munka helyszínét. Ha egy személy nem elegendő, egy másik személyt kell bevonni, hogy együttműködjön vele, és irányítsa a munkát – ez azt jelenti, hogy minden erőfeszítést megtesznek és közös céllal egyesülnek a kritikus munka megfelelő elvégzése érdekében. Mivel Isten házának minden szakaszban és időszakban van egy legkritikusabb munkája, ha a fő vezető nem végzi jól a kritikus munkát, akkor probléma van a képességével, és el kell bocsátani. A fő vezetőnek kell felelnie a legkritikusabb munkáért, míg más vezetők ugyanezt teszik a szokásos munkával; a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell tanulniuk fontossági és sürgősségi sorrendbe állítani a munkát, valamint mérlegelni az előnyöket és hátrányokat. Ha a vezetők és a dolgozók el tudják sajátítani ezeket az alapelveket, akkor megfelelő színvonalú vezetők és dolgozók.

Az Isten házában lévő vezetők és dolgozók többsége fiatal, kezdők, és munkavégzésre képzik őket, ezért a legfontosabb számukra az, hogy megtanulják elsajátítani az alapelveket. Egyesek talán azt mondják: „Nem túl magasak-e Isten házának követelményei a vezetőkkel és dolgozókkal szemben?” Valójában egyáltalán nem. Hogyan lehet magas követelmény az, hogy az emberek elsajátítsák az alapelveket? Hogyan tudja valaki jól végezni a gyülekezeti munkát, ha nem tudja elsajátítani az alapelveket? Hogyan lehet valaki vezető vagy dolgozó, ha alapelvek nélkül intézi az ügyeket? Az alapelvek elsajátítása a vezetőkkel és dolgozókkal szembeni követelmény, nem a hétköznapi emberekkel szembeni; ha valaki nem tudja elsajátítani az alapelveket, akkor nem lesz képes jól végezni a munkát. Akiknek túlságosan hiányos a képességük, nem felelnek meg az alapelveknek, Isten háza nem fogja őket művelni, és arra sem alkalmasak, hogy vezetők legyenek. Vannak, akik mindig úgy érzik, hogy nehéz vezetőnek lenni, és ennek két oka van: az egyik az, hogy egyáltalán nem értik az igazságot, és nem képesek az igazságot felhasználni a problémák megoldására; a másik ok az, hogy hiányos a képességük, nem tudják, mit jelent munkát végezni, nem tudják világosan elmagyarázni a munka gyakorlásának alapelveit és útját, és még a doktrínákat sem tudják világosan elmondani. Az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy vezetők legyenek. Tegyük fel, hogy valakinek túl gyenge a képessége, nem tudja, hogyan kell munkát végezni, és egyáltalán nem hatékony a kötelessége végzésében – vagyis több napig tart neki egy olyan munka elvégzése, amelynek egy napig kellene tartania, és hat hónapig egy olyan munkáé, amelynek egy hónapig kellene tartania – az ilyen emberek haszontalanok, semmirekellők. Akiknek túl gyenge a képességük, egyetlen kötelességet sem tudnak jól elvégezni. Igazságos és észszerű Részemről, hogy ezeket a követelményeket támasztom az emberekkel szemben, és ezek olyan dolgok, amelyeket a vezetők és dolgozók el tudnak érni. Vannak, akik úgy érzik, hogy Isten házának követelményei túl magasak – ez azt mutatja, hogy túl gyenge a képességük, hogy nem alkalmasak vezetőnek és dolgozónak, és hogy vállalniuk kell a felelősséget, és le kell mondaniuk. Te nem vagy alkalmas arra, hogy vállald egy vezető vagy dolgozó felelősségét, és nem vagy alkalmas arra, hogy az legyél, így még ha vezető is vagy, hamis vezető vagy. Ha egyetlen munkát sem tudsz jól elvégezni, hogyan tudnál egyszerre más munkával is foglalkozni? Méltóak-e arra a túlságosan gyenge képességű emberek, hogy vezetők és dolgozók legyenek? Ha még egy őrkutyával sem érnek fel, akkor nem méltóak arra, hogy embernek nevezzék őket. Amikor egy kutya őrzi a házat, nemcsak az előkertet, a hátsó udvart és a veteményeskertet őrzi, hanem még a ház csirkéit, libáit és juhait is képes őrizni. Abban a pillanatban, amikor idegent észlel közeledni, ugatni kezd – senkit sem enged be az udvarra, és tudja, hogy figyelmeztetnie kell a gazdáját az idegen közeledtére. Még egy kutya elméje sem egyszerű. Ha valakinek túl gyenge a képessége, és még egy kutyához sem hasonlítható, nem haszontalan-e az ilyen ember? Vannak, akik szeretik a tétlenséget és utálják a munkát, falánkak és lusták, és ingyen akarnak élni Isten házában anélkül, hogy ők maguk bármit is tennének – nem élősködők-e ők? Azzal, hogy megköveteli a vezetőktől és dolgozóktól, hogy alapelvekkel kezeljék az ügyeket, Isten háza arra neveli és képzi őket, hogy képesek legyenek az igazságot gyakorolni és a valóságba belépni kötelességeik teljesítése során. Vannak vezetők és dolgozók, akik képesek az igazságra törekedni és alávetni magukat Isten háza rendelkezéseinek – ezek az emberek mind Isten által megáldottak. Azokat, akik szeretik a tétlenséget és utálják a munkát, és akik nem tesznek semmi valódit, ki kell iktatni. Mindazokat a haszontalan embereket, akik a kényelmet áhítják, akik félnek a nehézségtől és a fáradtságtól, akik mindig panaszkodnak a nehézségekre és bajokra, és egyáltalán nem tudják elviselni a nehézséget, ki kell iktatni – egyetlenegy sem maradhat! Ha a vezetők és dolgozók munkájuk megkezdésekor különféle nehézségekkel találkoznak, meg kell keresniük a probléma forrását, majd ki kell tisztítaniuk azokat az akadályozó és észszerűtlen bajkeverőket – azokat a botlásköveket és akadályokat. Amikor a megmaradtak mind olyan emberek, akik képesek elfogadni az igazságot, engedelmeskedni és alávetni magukat, sokkal könnyebb lesz vezetni őket. Amikor a vezetők és dolgozók dolgoznak, először világosan kell beszélniük az igazságról, hogy az embereknek legyen útjuk előre, miután meghallgatták őket. Nem szabad doktrínákat hangoztatniuk, jelszavakat kiabálniuk, és még kevésbé arra kényszeríteniük az embereket, hogy figyeljenek rájuk, engedelmeskedjenek nekik, és gyakoroljanak. Ha a vezetők és dolgozók világosan beszélnek az igazságról, akkor a legtöbb ember hajlandó lesz azt a gyakorlatba ültetni. Aggasztó, ha a vezetők és dolgozók nem magyarázzák el a dolgokat világosan és érthetően, mégis megkövetelik a testvérektől a gyakorlást, a testvérek pedig nem tudják, hogyan gyakoroljanak, és nem találják a gyakorlás útját – ez hatással lesz a munka eredményére. Amíg a vezetők és dolgozók képesek érthetően elmagyarázni a minden egyes konkrét munka során érintett igazságalapelveket és világosan beszélni róluk, addig a legtöbb ember megértő és észszerű lesz, és hajlandó lesz tenni a dolgát. Mindenki hajlandó meghallgatni valakit, ha amit mond, az helyes, összhangban van az igazsággal, és hasznos a gyülekezeti munka és a testvérek életbe való belépése szempontjából. Azonban van olyan helyzet, amikor egyes vezetők és dolgozók csak szavakat és doktrínákat beszélnek, és amikor valaki megkérdezi tőlük a gyakorlás konkrét útját, nem tudják elmagyarázni, és ehelyett nagyívű doktrínákat mondanak és szlogeneket kiabálnak, majd útjukra bocsátják az illetőt. Az illető nincs meggyőződve, és azt gondolja: „Arra kérsz, hogy ültessem ezt a gyakorlatba, de te nem magyaráztad el világosan – hogyan tudnám akkor gyakorolni? Nincs utam, amit követhetnék! Azért kérdeztelek téged, mert nem értem, de kiderül, hogy te sem érted, és csak doktrínákat tudsz beszélni és jelmondatokat kiabálni. Nem vagy jobb nálam. Miért engedelmeskednék neked? Az igazságnak engedelmeskedem, nem neked, aki doktrínákat beszélsz és szlogeneket kiabálsz!” Ilyen helyzet előfordul. Ha a vezetők és dolgozók el tudják kerülni azt, hogy üres doktrínákat mondjanak, igazat szólnak, és világosan közlik a gyakorlás alapelveit és útját, akkor a legtöbb ember képes lesz engedelmeskedni. Ezért a gyülekezet munkája valójában könnyen elvégezhető; amíg a vezetők és dolgozók komolyan meg tudják valósítani a munkarendeket, kitartanak a munkahelyükön, és részt vesznek a konkrét munkában, addig feltétlenül képesek lesznek jól végezni a munkát. Ami aggasztó, az az, ha a vezetők, dolgozók és felügyelők felelőtlenek, és felsőbbrendűen viselkednek, csak doktrínákat tudnak beszélni és jelmondatokat kiabálni, és nem vesznek részt konkrét helyszíni munkában – akkor biztosan problémák lesznek a munkában. Ez azért van, mert az alattuk lévők nem látnak át az ilyen dolgokon, szükségük van valakire, aki megmutatja nekik az utat, szükségük van egy tartóoszlopra, szükségük van valakire, aki személyesen vezeti őket, és megmondja nekik, mit tegyenek, szükségük van valakire, aki felügyeletet biztosít és ellenőrzéseket végez, különben a munka nem valósul meg. Ha arra számítasz, hogy státuszodból kiindulva megteheted, hogy csak kiabálsz néhány doktrínát és jelmondatot, az alattad lévők pedig cselekedni fognak és azt teszik, amit te mondasz, álmodozz csak. Az alsóbb szinten lévők olyanok, mint a gépek: ha senki sem aktiválja őket, nem fognak cselekedni. Ha azok, akik vezetőként és dolgozóként szolgálnak, még ezt sem látják át, akkor túlságosan hiányos a rálátásuk! Amikor a hamis vezetők dolgoznak, semmin sem látnak át. Nem tudják, melyik munka kritikus és melyik általános ügyekkel kapcsolatos munka, és nem képesek rangsorolni a feladatokat fontosság és sürgősség szerint. Bármit is tesznek, nincsenek alapelveik, nem tudják világosan elmagyarázni a gyakorlás útját, és csak doktrínákat beszélnek és szlogeneket kiabálnak, csupán néhány gyakorlatiatlan dolgot mondva. Következésképpen egyáltalán nem képesek semmilyen munkát végezni, és csak kiiktatni lehet őket. A vezetőknek és dolgozóknak tudniuk kell, hogyan szervezzék és valósítsák meg a munkát, és tudniuk kell, hogyan ellenőrizzék és irányítsák a munkát, valamint oldják meg személyesen a felmerülő problémákat. Csak az ilyen vezetők és dolgozók képesek valódi munkát végezni és teljesen meggyőzni az embereket. Ha egy vezető nem tudja irányítani a munkát, vagy felfedezni és megoldani a problémákat, ha csak arra képes, hogy folyamatosan kioktasson és metsszen másokat, és másokat hibáztat, amikor ő maga rontja el a dolgokat, akkor ez egy alkalmatlan vezető. Az ilyen vezető haszontalan ember, hamis vezető, és ki kell iktatni. Ha te nem tudod, hogyan végezz el egy konkrét munkát, akkor legalább találnod kell két megfelelő embert, akik asszisztenseidként járnak el, hogy segítsenek neked jól elvégezni ezt a konkrét munkát, és először legalább a zavarást okozó akadályozó embereket kezelned kell és ki kell tisztítanod. Nem teremt-e ez kedvező feltételeket e munka jó elvégzéséhez? Ha, amikor olyan embereket találsz, akik képesek valami valódit tenni, azonnal előlépteted őket, és ha azonnal kezeled és kitakarítod azokat, akik zavarásokat és bomlasztásokat okoznak, akkor sokkal kevesebb nehézség lesz, amikor te folytatod ezt a munkát. Azok a vezetők, akiknek túlságosan hiányos a képességük, nem képesek így dolgozni. Félnek megsérteni az embereket, és amikor látják, hogy egy gonosz ember folyamatosan zavarásokat és bomlasztásokat okoz, nem kezelik őt. Azt sem tudják megmondani, ki képes valami valódit tenni, és nem tudják, ki alkalmas arra, hogy előléptessék a munka vezetésére. Az ilyen vezetők vakok, és nem képesek elvégezni a munkájukat. Ha a vezetők és dolgozók nem értik az igazságot és a szakmai készségeket, nem fogják jól végezni a munkájukat, ezért a vezetőknek és dolgozóknak gyakran kell képezniük magukat a valódi munkavégzésre. Amíg elsajátítják az alapelveket, tudják, hogyan rangsorolják a feladatokat fontosság és sürgősség szerint, és tudják, hogyan mérlegeljék az előnyöket és hátrányokat, addig jól tudják végezni a munkájukat, és megfelelő színvonalú vezetőkké és dolgozókká válnak.

Most, hogy beszéltem a munkarendek Isten házának követelményeivel összhangban történő pontos közlésének, kiadásának és megvalósításának e tartalmáról, ti, vezetők és dolgozók, rendelkeztek-e már némi alapvető megértéssel arról, hogyan közelítsétek meg és valósítsátok meg a munkarendeket? És rendelkeztek-e már némi konkrét megértéssel azokról a felelősségekről és kötelezettségekről, amelyeket a munkarendek megvalósításakor teljesítenetek kell? (Igen.) Most, hogy rendelkeztek ezzel a konkrét megértéssel, meg kell fontolnotok, mit kell tennetek, és milyen mértékben vagytok képesek azt megtenni, és akkor képesnek kell lennetek megítélni, hogy rendelkeztek-e a képességgel ahhoz, hogy vezetők vagy dolgozók legyetek, és hogy alkalmasak vagytok-e a vezetői munkára. Ami bizonyos gyenge képességű és valódi munkát nem végző vezetőket és dolgozókat illet – vagyis azokat, akiket hamis vezetőknek nevezünk –, miután megértették a vezetők és dolgozók kilencedik felelősségének konkrét tartalmát, mit kellene tenniük? Vannak, akik azt mondják: „Korábban nem igazán értettem a vezetők és dolgozók felelősségeit, és miután vezető lettem, csak az elképzeléseimre és képzelgéseimre támaszkodtam, hogy végezzek némi látszatmunkát, és azt gondoltam, hogy mivel lelkes vagyok és hajlandó vagyok elviselni a szenvedést, valószínűleg megfelelő színvonalú vezető vagyok. Szinte elnémulok a döbbenettől, ahogy hallgatom Istent ilyen módon beszélni. Kiderül, hogy hamis vezető vagyok, túl gyenge a képességem, és nem tudok valódi munkát végezni. Még Isten házának egyetlen konkrét munkarendjét sem vagyok képes megvalósítani. Korábban azt hittem, hogy ha többször elolvasok egy munkarendet, mindenkinek továbbadom, majd sürgetem és felügyelem az alattam lévőket, amíg dolgoznak rajta, az azt jelenti, hogy megvalósítom azt a munkarendet. Egy idő után felfedeztem, hogy a munka nem lett jól elvégezve, és sok konkrét feladatot figyelmen kívül hagytak, és csak ekkor jöttem rá, hogy a képességem valóban hiányos, és nem vagyok vezetőnek való.” Mit kellene tehát egy ilyen embernek tennie? Rendben lenne, ha feladná a munkáját? (Nem.) Akkor van-e mód ennek a problémának a megoldására? Vagy ez a probléma megoldhatatlan? (Nem, nem megoldhatatlan. Azoknak az embereknek igyekezniük kell jobban teljesíteni Isten követelményeivel összhangban.) Ez egy pozitív és aktív nézőpont; ez egy nagyon jó nézőpont. Igyekezniük kell jobban teljesíteni Isten követelményeivel összhangban, hinniük kell és Istenre támaszkodniuk, és nem szabad negatívvá válniuk, vagy feladniuk a munkájukat – ez az egyik megoldás. Jó megoldás ez? (Igen.) De ez az egyetlen megoldás? (Nem, nem az. Ha túl gyenge a képességük, és valóban nem tudnak semmilyen tényleges munkát végezni, akkor vállalhatják ezért a felelősséget, és lemondhatnak a pozíciójukról.) Ez a második megoldás. Ha már korábban próbálták, és úgy érzik, nem tudnak vezetői munkát végezni – vagyis ha ez nagyon megerőltető és fáradságos számukra, és nagyon aggódnak miatta, és nem tudnak jól aludni, és mindennap úgy érzik, mintha egy nagy hegy nehezedne rájuk, hogy nem tudják felemelni a fejüket vagy levegőt venni, és még azt is érzik, hogy nehezek a lábaik, amikor járnak –, és miután meghallgatták ezeket a konkrét követelményeket, még inkább úgy érzik, hogy túl gyenge a képességük, és egyszerűen nem tudják elvégezni a munkát, mit kellene tenniük? Van valami, amit tehetnek, mégpedig az, hogy azonnal lemondanak. Ha nem tudnak valódi munkát végezni, akkor nem szabad hatással lenniük Isten házának munkájára – ezzel a józan ésszel kell rendelkezniük. Nem szabad vakon túlfeszíteniük a határaikat, ragaszkodniuk ahhoz, hogy olyasmit próbáljanak megtenni, ami meghaladja a képességeiket, vagy ostobaságokat cselekedniük. Csak azok rendelkeznek józan ésszel, akik tartózkodnak ezektől a dolgoktól. Az észszerű embereknek van önismeretük; tisztában vannak a saját képességükkel, és ismerik a saját hiányosságaikat. Az emberek csak akkor tudják pontosan megérteni, hogy mire képesek, mire nem, és mire a legalkalmasabbak, ha világosan ismerik a saját mértéküket. Miért kell az embereknek ismerniük a saját képességüket? Ez segít nekik megállapítani, milyen kötelességet kellene végezniük, és abban is segít nekik, hogy jól végezzék azt a kötelességet. Ha már megvizsgáltad magad, és láttad, hogy csak ennyi képességed van, és tudod, hogy nem tudsz vezetői munkát végezni, akkor nincs szükség arra, hogy újra megvizsgáld magad és újra bebizonyítsd. Azonnal le kell mondanod – ne ragaszkodj a pozíciódhoz, és ne utasítsd el a lemondást; ne befolyásolj másokat, és ne okozz fennakadásokat másoknak, miközben nem vagy képes konkrét munkát végezni. A lemondás vajon nem egy előre vezető út? Ez a két út áll előtted, és választhatsz egyet; nem vagy előre vezető út nélkül, és nem csak egyetlen út van. Gyakorlatias és pontos ítéleteket hozhatsz a tényleges helyzetedről az önmagadról való megértésed, valamint a körülötted lévő, téged ismerő testvérek rólad alkotott értékelései alapján, majd meghozhatod a helyes döntést. Isten háza nem fogja megnehezíteni a dolgokat a számodra. Mit gondolsz erről? (Ez jó.) Vannak, akik azt mondják: „Újra meg akarom próbálni, és igyekezni fogok jobban teljesíteni. Azt hiszem, képes vagyok rá. Csak nem fordítottam túl nagy figyelmet az igazságra való törekvésre azokban az években, és miután vezető lettem, még mindig nem tudtam, hogyan keressem az igazságot, és zavaros módon dolgoztam. Korábban azt hittem, hogy gyülekezeti vezetőnek lenni nagyon könnyű, hogy mindössze annyiból áll, hogy megszervezem az embereket az összejövetelekre, élen járok az igazságról való beszélgetésben, időben megoldom a felmerülő problémákat, és azonnal megvalósítok minden, a Fennvalótól érkező intézkedést, és ennyi. Soha nem képzeltem, hogy miután egy ideig vezető leszek, felfedezem majd, hogy annyi probléma van, amit nem tudok megoldani, hogy amikor a Fennvaló a munkáról kérdez, nem tudom, hogyan válaszoljak, és hogy amikor Isten választott népe közül némelyek valós problémákat vetnek fel, nem tudok választ adni. Ezekben az években, amióta a testvérek hisznek Istenben, mindannyian gyakran olvasták Isten szavait, és hallgattak prédikációkat. Bizonyára mindannyian értenek néhány igazságot, és rendelkeznek némi tisztánlátással. Az igazságvalóság nélkül valóban nem tudom őket öntözni és ellátni.” Most már világos, hogy nem olyan egyszerű Isten házában bármilyen konkrét munkát jól elvégezni. Egyrészt az embereknek rendelkezniük kell képességgel, másrészt terhet kell viselniük, valamint meg kell érteniük az igazságot – mindezek feltétlenül szükségesek. Az nem elfogadható, ha valaki nem törekszik az igazságra, vagy hiányos a képessége, és az sem elfogadható, ha valakinek hiányos az emberi mivolta, és nem visel terhet. A konkrét munka konkrét megközelítést igényel, és ez nem olyan egyszerű dolog. Vannak azonban, akik továbbra sincsenek meggyőződve. Még mindig újra meg akarják próbálni, és újabb esélyt kérnek – kapjanak-e az ilyen emberek újabb esélyt? Ha munkaképességük és képességük is átlagos, de képesek elvégezni néhány konkrét munkát, és nem felületesek, hanem a problémák megoldására összpontosítanak, hogy eredményeket érjenek el a munkájukban, és képesek engedelmeskedni és alávetni magukat minden, a Fennvaló által hozott intézkedésnek, és alapvetően Isten házának munkarendjei és megkövetelt alapelvei szerint valósítják meg a munkát, és bár korábban nem végezték jól a munkájukat, mert fiatalok voltak, nem értették az igazságot, és sekélyes alapokkal rendelkeztek, akkor ők igaz emberek. Akkor újabb esélyt kell kapniuk, és tovább kell képezniük magukat – ne bocsássátok el őket vakon. Nem olyan könnyű vezetőnek vagy dolgozónak lenni, és vezetőt vagy dolgozót választani sem olyan könnyű. Most a legtöbb vezető és dolgozó rendelkezik némi megértéssel a felelősségeiről, és legalább valamivel jobbak lesznek a munkájukban, mint korábban – ez tény.

Most, hogy befejeztem a közlést a vezetők és dolgozók kilencedik felelősségére – vagyis Isten háza különféle munkarendjeinek pontos közlésére, kiadására és megvalósítására annak követelményei szerint, útmutatás, felügyelet és ösztönzés nyújtására, valamint a megvalósításuk állapotának ellenőrzésére és nyomon követésére – vonatkozó igazságalapelvekről, a szívetek mind ragyog, és van utatok a gyakorlásra. Most nemcsak képesek vagytok jól végezni a kötelességeteket és van belépésetek az életbe, hanem rendelkeznetek kell némi ismerettel vagy tisztánlátással is a vezetőkről és dolgozókról, és az a minimum, hogy világosságra és megértésre kellett jutnotok azokkal a felelősségekkel kapcsolatban, amelyeket a vezetőknek és dolgozóknak teljesíteniük kell, valamint azzal a munkával kapcsolatban, amelyet el kell végezniük. Röviden, annak tudása, hogy a vezetők és dolgozók végeznek-e valódi munkát, vagy sem, hasznos és előnyös Isten választott népe közül minden egyes ember számára, és így a vezetők és dolgozók felelősségeiről alkotott megértésük többé nem lesz üres, hanem konkrétabbá válik.

2021. április 10.