III. Evangelizációs munka

Harmadik tétel, evangelizációs munka. Az evangelizációs munka a konkrét szakmai munka első nagy tétele az adminisztratív munka és a személyzeti munka után Isten házában. Isten háza egymás után sok munkarendet készített e munkaelemre vonatkozóan, konkrét munkarendet készítve az evangélium potenciális befogadói, az evangélium hirdetésének földrajzi kiterjedése, valamint azon módok és eszközök tekintetében, amelyekkel az evangéliumot hirdetni kell. Isten házának ugyanakkor a munkarendekben konkrét megállapításai is vannak az Isten szavait tartalmazó és az evangélium prédikálásához szükséges minden különböző könyv, film, videó és varietéműsor vonatkozásában, sőt még az evangélium lehetséges befogadóinak különféle elképzeléseit és az általuk gyakran feltett kérdéseket illetően is vannak megállapításai. Egyes megállapítások talán nincsenek kifejezetten írásba foglalva, azonban sok közülük megjelenik a verbális és szóbeli közlésekben. Az evangelizációs munka mindig halad és folytatódik, és ahogy ez a munka halad, Isten háza konkrét munkarendeket és kikötéseket dolgozott ki azon problémák tekintetében, amelyek folyamatosan felmerülnek, és amelyekkel folyamatosan szembesülnek az emberek, valamint egyes konkrét követelményeket és feladatokat is kiadott az evangéliumi munkások, evangéliumi diakónusok és az evangelizációs munka felügyelői számára. Bár ebben a későbbi szakaszban Isten háza nem mond sokat az evangelizációs munkára vonatkozó elrendelésekről, az igazság ezen aspektusáról igen gyakran beszélnek a gyülekezetben. Különösen azután, hogy az evangélium a tengerentúlon is terjedni kezdett, Isten háza konkrét munkarendeket készített a különböző nyelvekre történő fordítási munka vonatkozásában. A különböző nyelveket ismerő fordítók és evangéliumi munkások minden tőlük telhetőt megtesznek az efféle munkában történő együttműködés érdekében, és Isten háza sok ilyen humán erőforrást fektetett be az evangelizációs munkában való együttműködésbe, ez pedig összhangban van Isten házának munkarendjeivel. Röviden összefoglalva, a Fennvaló mindig személyesen nyújt útmutatást, tesz fel kérdéseket, követi nyomon és felügyeli az evangélium terjesztésének munkáját. Melyek tehát a felelősségek, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak a munka ezen tételével kapcsolatosan teljesíteniük kell? Az, hogy az evangelizációs munkának felügyelője van, nem jelenti azt, hogy a vezetők és a dolgozók teljes mértékben azt tehetik, amit akarnak, hogy nem kell törődniük a munkával, nem kell érdeklődniük arról, és hogy azt egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják, azt gondolva, hogy: „Hadd alakuljon magától a munka. Egyébként sincs semmi közöm hozzá. Én a gyülekezeti életért és a különféle szakmai munkákért vagyok felelős. Nem az én dolgom, ha problémák vannak az evangelizációs munkával.” Ez rendben van így? (Nincs.) Ez a felelősségetek elhanyagolása. Isten házának valamennyi munkája közül a legfontosabb munkaelem, amelyre a vezetőknek és a dolgozóknak összpontosítaniuk kell, az az evangelizációs munka. Lehet, hogy nem tettek közvetlenül felelőssé a munka ezen tételéért, de érdeklődnöd kell arról, hogy az mennyire fejlődik és mi a haladásának az állapota – nyomon kell követned, tudnod kell róla, és kézben kell tartanod ezeket a dolgokat. Különösen a személyzet bizonyos fontos tagjai tekintetében, mint például az evangéliumot hirdetők és az evangelizációs csapatokban az öntözők, valamint az evangelizációs munka felügyelői, mindig naprakésznek kell lenned a helyzetüket illetően, és ha a személyzet ezen tagjaival kapcsolatosan problémák merülnek fel, azonnal meg kell oldanod őket – nem szabad mosnod kezeidet, miután ezt a munkát kiosztották számodra. Ezenkívül rendszeresen ellenőrizned és irányítanod kell az evangéliumot prédikáló minden személyt, aki részt vesz az evangélium terjesztésének a munkájában, beleértve a gyülekezetben lévőket és az evangéliumot online terjesztő, első vonalbeli hirdetőket, valamint az egyes csapatokban az öntözőket. Isten házának a munkarendjei már régóta megkövetelik, hogy az evangéliumot prédikáló összes személy és öntöző speciális képzésen vegyen részt. Mit jelent a speciális képzés? Azt jelenti, hogy biztosítani kell, hogy az evangéliumot prédikálók és az öntözők világos megértéssel rendelkezzenek a víziók igazságairól, és hogy képesek legyenek ezeket a dolgokat világosan elmagyarázni. Ha a víziók igazságainak bármely aspektusa nem teljesen világos a számukra, akkor arról gyakran beszélni kell, és minél részletesebb az evangéliumot prédikálók és az öntözők megértése, annál jobb. Isten háza rendelkezik munkarendekkel erre vonatkozóan, igaz? (Igaz.) Az evangélium terjesztésének munkája egy konkrét és bonyolult munkaelem, amely sok különálló feladatot foglal magában. Biztosítani kell, hogy minden feladatot jól végezzenek el és azt szorosan nyomon kövessék; ez Isten megbízatása. Minden feladatot jól kell végezni, és biztosítani kell, hogy az egyes feladatok eredményei folyamatosan javuljanak – csak ez van összhangban Isten szándékaival. Minden másféle szakmai munka, mint például a filmgyártás, a szövegalapú munka, a zene, a művészet és a fordítás, az evangelizációs munka támogatására és segítésére létezik, és az evangelizációs munka minden munka első vonalbeli munkája. Ezért azoknak, akik a különféle kötelességeket végzik, jól kell végezniük a saját munkájukat, és el kell érniük az Isten által megkövetelt eredményeket. Ilyen módon részük lesz az evangélium terjesztésének munkájában. Ez azért van, mert ez az összes másféle szakmai munka azért létezik, hogy az evangélium terjesztését szolgálja, és mindezen munkának a középpontjában az evangélium terjesztésének munkája kell, hogy álljon, és ehhez szüntelen utánpótlást kell biztosítania. Manapság az összes anyag, film és a különféle videók, amelyek az evangélium prédikálásához szükségesek, Isten választott népe közül sokak színfalak mögött zajló erőfeszítésével jönnek létre. Minden, amit ezek az emberek a színfalak mögött tesznek, erőteljes támogatást biztosít az evangélium terjesztésének a munkájához. A múltban Isten házának nem voltak különféle filmalkotásai, nem volt sok dala, és a tapasztalati tanúságtételről sem volt túlságosan sok videója. Isten háza csak arra támaszkodott, hogy az evangéliumi munkások folyamatosan beszélgetéseket tartottak. Az evangéliumi munkások addig beszéltek, amíg a szájuk ki nem száradt, és nem feltétlenül láttak bármilyen jelentős eredményt, és nehéz volt akár egyetlen embert is megnyerni. Miután a gyülekezet különféle videókat gyártott, az evangelizációs csapatok munkája viszonylag könnyűvé vált, a korábbinál sokkal könnyebb lett, a munka hatékonysága pedig megnövekedett. Egyesek makacsok és konzervatív gondolkodásúak, és amikor az evangéliumot prédikálod nekik, nem számít, hogyan beszélsz az igazságról, az nem működik, és ők fenntartják az elképzeléseiket, és nem hajlandóak elfogadni az igazságot – mit teszel ilyenkor? Megnézetsz velük egy vagy két filmet az evangéliumi tanúságtételről, és az elképzeléseik átalakulnak, és jó érzés kezdi eltölteni őket az igaz útról. Amikor újra eljönnek keresni, már nem lesznek szívükben nagy gátak és akadályok, és amikor ismét az igazságról beszélsz velük, könnyedén el tudják fogadni azt. Ezért van az, hogy az eredmények valóban nyilvánvalóak, amikor megmutatod az Isten háza által gyártott filmeket az evangélium potenciális befogadóinak, vagy Isten szavait olvasod nekik, vagy megmutatod a tapasztalati tanúságtételről szóló videókat – ez sokkal hatékonyabb, mintha bármennyi szót mondanál nekik. Nem számít, ki keresi és vizsgálja az igaz utat, először nézess meg néhány filmet vele, majd olvastass vele többet Isten szavaiból, ilyen módon előkészítve az utat számára. Ezt követően beszélgess vele az igazságról, hogy eloszlasd az elképzeléseit. Ettől sokkal simábban fognak menni a dolgok. Manapság azok, akik az igaz utat vizsgálják, már sok Isten háza által gyártott filmet és tanúságtételi videót megnéztek az interneten, és különösen sokat olvastak Isten szavaiból; mielőtt eljönnek keresni és vizsgálódni, már jó érzésük van az igaz útról, és alapvetően már felismerték, hogy az az igaz út. Felfedeztetek bármit ebben? Ezek a filmek, ezek az Isten szavainak előadásáról készült videók, ezek a tapasztalati tanúságtételről szóló videók, énekes videók és a többi, amelyeket Isten háza gyárt, annyira hatékonyak az Istenről való bizonyságtételben! Nem szükséges annyi lélegzetet pazarolni az evangélium potenciális befogadóival való beszélgetésre és vitára; miután megnézték ezeket a videókat, képesek elfogadni az igaz utat. Ez sok időt megtakarít az evangéliumot prédikálók számára, és megmutatja, mennyire erőteljes az evangélium prédikálásának minden háttértámogatása! Oly bőségesek az evangélium prédikálására szolgáló különféle erőforrások! Az evangélium potenciális befogadói közül sokan megdöbbennek, amikor felmennek az Internetre, hogy megvizsgálják Isten munkáját, mivel annyira sok minden található Isten házának honlapján és oly bőséges a tartalom! Bővelkedik Isten szavaiban, bőségesen tartalmaz mindenféle filmet és videót, és bőségesen megtalálható minden, amire a tapasztalati tanúságtételekkel kapcsolatosan szükség lehet. Ez valóban a Szentlélek munkájának és útmutatásának eredménye! Mindez valóban Isten munkájából ered. Nem számít, hogy a nagy vörös sárkány és a vallásos világ milyen alaptalan szóbeszédeket terjeszt és hogyan mocskolódik, mindez hiába. Mindenesetre az Isten háza munkájának minden tétele által elért eredményeket és learatott gyümölcsöket mindenki világosan láthatja, és ezek Isten szavai által megvalósított tények.

A királyság evangéliuma terjesztésének munkája során Isten háza munkájának minden tétele rendkívül módszeresen van megszervezve és rendezett módon halad. Az evangélium terjesztésének munkája kritikus, hosszú távú és fáradságos munkatétel. Így hát azoknak, akik vállalják az evangelizációs munkát, nem számít, hogy felügyelők vagy hétköznapi evangéliumi munkások, a szívükben meg kell erősíteniük e munka fontosságát. Bár ti az evangélium élvonalában dolgoztok és a kötelességeiteket végzitek, mögöttetek, vagyis a színfalak mögött sok testvér végez különféle háttérmunkát, és ők az az erő, amely az evangélium terjesztésének munkáját támogatja. Mit értek ez alatt? Isten háza minden munkájának az evangélium terjesztése áll a középpontjában, az Isten választott népének minden tagja által végzett kötelességek pedig az evangélium terjesztését szolgálják. Minden testvér, aki egy kötelességet végez, részese az evangelizációs munkának, és a munka minden tétele szorosan és közvetlenül kapcsolódik az evangelizációs munkához. Röviden szólva, minden munkaelem, magát az evangelizációs munkát is beleértve, egy kötelesség, amelyet jól kell végezni, hogy Isten munkájáról bizonyságot tegyen az ember, bármely munkaelem szorosan kapcsolódik a legfontosabb munkához, ami az Istenről való bizonyságtétel. Ez teljesen pontos. Isten háza ezért az evangélium terjesztésének munkáját az összes munkaelemet tartalmazó lista tetejére helyezi, és Isten háza munkájának különféle elemei közül ez az első számú – ez teljesen helyénvaló. Ez egy jelentős, fáradságos és hosszú távú munkaelem, és Isten választott népe minden egyes tagjának, minden egyes embernek, aki Istent követi, kitartással, türelemmel és elegendő hittel kell rendelkeznie ahhoz, hogy felkészüljön arra, hogy jól végezze ezt a munkát, és hogy megvívja ezt a hosszú csatát. Akár 10, 20 vagy 30 évig tartasz ki, Istenhez mindig hűségesnek kell lenned, az életedet és az életed teljes hosszát az evangélium terjesztése munkájának kell szentelned, és mindvégig hűségesnek kell lenned Istenhez. Ez egy fontos felelősség, amelyet minden embernek kötelessége vállalni, aki Istent követi, ez mindenki kötelessége, és ez az a megbízatás is, amelyet Isten mindenkire rábíz.

E közlésem révén van-e lelkesedés mindannyiótok szívében, és elkezdtétek-e már fontosnak tartani az evangelizációs munkát? Egyesek korábban azt mondták: „Nem értek semmilyen műszaki szakmához, nem tudok előadni és nem lehetek színész, nem rendelkezem szilárd alappal, ha szavakat kell használni, így cikkeket sem tudok írni, nem értek a zenéhez és még kevesebbet tudok a művészetről. Azért helyeztek az evangelizációs csapathoz, mert semmiben sem vagyok jó. Az evangelizációs csapatok vajon nem egy elfeledett hátsó polccal egyenértékűek Isten házában? És mivel egy elfeledett hátsó polcra kerültem, van még bármilyen reményem az üdvösség elérésére?” Így van ez vajon? Ha valóban így értelmezed ezt a helyzetet, akkor félreértetted Istent: az evangélium prédikálása minden egyes ember kötelező feladata. Ha semmiben nem vagy jó és semmilyen műszaki szakmához nem értesz, és csak az evangéliumot tudod prédikálni, akkor arra leszel rendelve, hogy egy evangelizációs csapatban végezd a kötelességedet. Ez az utolsó esélyed, és ez azért történik, hogy biztosan ne kallódj el, mint egy darabka anyag, és hogy amennyire lehet, hasznos lehessél, hogy emberi lényként a lehető legnagyobb mértékben teljesíthesd a feladatodat. Semmiben sem vagy jó, lassú felfogású vagy mindenben, amit csinálsz, de képes vagy jól végezni az evangélium prédikálásának kötelességét, és még ha arra is kérnek, hogy kutass fel az evangéliumot befogadó embereket, képes vagy ezt praktikus módon megtenni, és képes vagy átadni az evangéliumot prédikálóknak az evangélium lehetséges befogadóit, akiket találsz. Ugyanakkor fokozatosan megtanulhatod, hogyan prédikálj Isten szavairól, Isten munkájáról és Isten szándékairól, és hogyan hozd az embereket Isten elé. Hát nem ez a kötelességed? Mások némi eredményt érnek el szövegalapú munka, filmgyártó munka és másféle munkák végzésével, te azonban nem tudod, hogyan végezd ezeket a dolgokat, és nincs különleges tehetséged vagy adottságaid, az erődet mégis az evangelizációs munkának szenteled, mindenedet beleadod és jól végzed a kötelességedet, és vállalod az Isten által adott megbízatásodat, vajon ezek nem jó cselekedetek? Ezek is jó cselekedetek, és Isten emlékezni fog rájuk. Ez beteljesíti a következő szavakat: Az emberek által végzett kötelességek között nincs különbség nemesség vagy alantasság tekintetében; csak az számít, hogy hűséges vagy-e a kötelességedben, és hogy azt a megfelelő színvonalon végzed-e. Isten mindenkit méltányosan és egyenlően kezel; mivel semmit sem tudsz megcsinálni, az evangélium prédikálására kérnek fel téged – ezt azért teszik, hogy lehetőséged legyen az utolsó lehetséges feladatod elvégzésére olyan körülmények között, amikor semmi más kötelességet nem vagy képes vállalni. Ezen keresztül egy lehetőséget kapsz és a remény egy szikráját; nem vagy megfosztva a jogtól, hogy a kötelességedet végezd. Istennek még mindig van egy megbízatása számodra, és Ő nem elfogult veled szemben. Így hát azokat, akiket evangelizációs csapatokhoz rendelnek, nem elfeledett hátsó polcra küldenek, és nem is hagyják el őket, hanem ők egy másik helyen végzik a kötelességüket. Az evangelizációs munka munkarendjeiről szóló közlés alapján most már helyesen tekintetek az evangelizációs munkára, és nincsenek már azzal kapcsolatos félreértéseitek? (Igen.) Önelégültnek fogjátok-e érezni magatokat miatta? Nem számít, hogy az emberek milyen kötelességet végeznek, Isten rájuk vonatkozó követelményei nem változnak: Isten a hűségüket és az őszinteségüket akarja. Ha azt mondod: „Kerülöm a feltűnést, nem leszek önelégült, csak megteszem, amire Isten megkér”, de nem vagy hűséges és nem vagy őszinte, az nem fog működni. Nem számít, miként fogod fel az evangelizációs munkát, mindenesetre, ha hűségre és őszinteségre teszel szert, akkor a kötelességed végzése megfelelő színvonalú lesz. Nem számít, milyen jónak tekinted az evangélium prédikálásának kötelességét, vagy hogy milyen pozitívan állsz hozzá, ha nem vagy képes elviselni a nehézséget, nincs kitartásod és nincs hűséged, az sem fog működni. Ezért nem számít, hogy hova helyeznek téged, hogy mikor vagy éppen milyen helyen vagy, hogy milyen emberekkel kerülsz kapcsolatba és milyen kötelességet végzel. Isten mindig látni fog téged, és átvizsgálja a szíved legmélyét. Ne gondold, hogy csak mert egy evangelizációs csapat tagja vagy, Isten nem figyel rád, vagy hogy Isten nem lát téged, így hát megtehetsz mindent, amit csak akarsz. És ne gondold, hogy ha egy evangelizációs csapatba helyeznek téged, már nem reménykedhetsz a megmentésben, és ne közelíts hozzá negatívan emiatt. Mindkét gondolkodásmód helytelen. Nem számít, hogy hova helyeznek, vagy milyen kötelesség végzésére rendelnek téged, ez az, amit tenned kell, mégpedig szorgalmasan és felelősségteljesen. Isten rád vonatkozó követelményei nem változnak, és így az Isten elrendeléseinek való alávetettségednek sem szabad változnia. Az evangéliumi munkások státusza ugyanaz, mint a más kötelességeket végzőké; az ember értékét nem az általa végzett kötelességgel mérik, hanem inkább azzal, hogy az igazságra törekszik-e és rendelkezik-e az igazságvalósággal. Ez minden, amit az evangelizációs munkáról, erről a hatalmas és konkrét munkaelemről közölni fogok.

IV. Különféle szakmunkák

Negyedik tétel, különféle szakmunkák. Ez magában foglalja a filmgyártást, a szövegalapú munkát, a zenét, a művészetet, a fordítást és így tovább. Egyesek azt mondják: „Mi, jelmezkészítők, szintén részt veszünk a filmgyártási munkában. A jelmezkészítés egyfajta munkának számít?” A jelmezkészítés a filmgyártási és a zenei jellegű munkák közé tartozik; ez egyfajta támogató munka, amely az ilyen jellegű munkákkal működik együtt. Isten háza minden szakaszban konkrét munkarendekkel rendelkezik az ilyen jellegű szakmunkákra vonatkozó konkrét követelményeket illetően. Néhányat írásban közölnek, néhányat pedig szóban közölnek az összejöveteleken a beszélgetés során. A közlés módjától függetlenül a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell a felelősséget értük, fel kell jegyezniük az Isten háza által ezen munkaelem vonatkozásában kiadott konkrét követelményeket, és e feljegyzéseket rendezniük kell, majd konkrétan beszélniük kell róluk és részt kell venniük a konkrét megvalósításukban. Ez is a munka egy nagy tétele, és az evangelizációs munkát követő második konkrét munkaelem. E konkrét munkaelem tekintetében Isten háza a különféle szakmákban foglalkoztatott személyzet egészétől megköveteli, hogy folyamatosan tanulmányozzák a kötelességeikhez kapcsolódó szakmai ismereteket, és keressenek információkat annak megállapítására, hogy mely dolgok hasznosak Isten háza munkájának a számára. Isten háza ugyanakkor folyamatosan beszél az igazságalapelvekről és konkrét terveket biztosít a különféle szakmunkák tekintetében. Néha az ilyenfajta munkákról egyszerre beszélnek a felügyelőknek és a csapattagoknak, néha pedig egyedül az adott munkaelemért felelős vezetőknek, dolgozóknak és felügyelőknek beszélnek róluk. Függetlenül attól, hogy írásban vagy az összejöveteleken közlik őket, illetve beszélnek róluk, mindenesetre az efféle munkákat folyamatosan fejlesztik és szabványosítják, és az evangelizációs munka igényeinek megfelelően folyamatosan konkrét munkarendek készülnek. Tegyük fel például, hogy Isten háza filmet gyárt egy viszonylag új témáról, és a filmet igencsak professzionális módon forgatják. Miután a filmet feltöltötték a világhálóra, meglehetősen magas a rákattintások aránya. Egy ehhez hasonló helyzetben Isten háza a visszajelzések és az evangelizációs munka igényei alapján konkrét követelményeket hoz létre az ilyen típusú munkára vonatkozóan. Röviden, ezt a munkaelemet rendszeresen összefoglalják és fejlesztik, és az folyamatosan növekedik is.

A különféle szakmunkák tekintetében Isten házának elrendelései megkövetelik, hogy az emberek többet tanuljanak, valamint hogy tanárokat és különféle erőforrásokat és tananyagokat találjanak, hogy azokból tanuljanak. Vegyük például az éneklést; tanárt találni, akitől tanulni lehet, és felkérni az énektanításra szintén egy konkrét munkarend. Miután ezt az elrendelést hallották, a vezetőknek és a dolgozóknak találniuk kell egy erre a munkára alkalmas tanárt a Fennvaló követelményeinek megfelelően, és fel kell kérniük őt arra, hogy oktassa az énekeseinket, segítve őket abban, hogy megtanulják a megfelelő ének-zenei ismereteket és az éneklés helyes módját, és természetesen klasszikus műveket is találni kell, amelyekből tanulni lehet. A zeneszerzéssel és a karénekkel kapcsolatos szakmai ismereteket folyamatosan tanulni kell, és Isten házának munkarendjei mindig megkövetelik az emberektől, hogy folyamatosan tanulmányozzák a kötelességeikkel kapcsolatos szakmai ismereteket, illetve megtanulják egyes fejlett és gyakorlati módszerek használatát, és így tovább. Nem úgy van, hogy egyszer kiadják ezeket a munkarendeket és követelményeket, és ezzel vége is az ügynek, hanem a vezetőktől és a dolgozóktól megkövetelik, hogy gyakran beszéljenek ezekről a munkarendekről, nyújtsanak útmutatást a szakmunkával foglalkozóknak, lehetővé téve számukra a folyamatos tanulást, és arra törekedve, hogy a szakmunka minden fajtája folyamatosan és hatékonyan fejlődjön és mélyüljön, és ne rekedjen meg. Egyesek azt gondolják: „A munkarendeket a mai napon adták ki nekünk, ezért csak ebben a hónapban kell gyakorolnunk őket, és ezzel a dolognak vége is. Ha a Fennvaló semmit sem mond róla a jövőben, akkor talán nem kell folytatni a gyakorlásukat.” Valóban ez a helyzet? (Nem.) A vezetőknek és a dolgozóknak egyáltalán nem szabad így gondolkodniuk, hanem időről időre érdeklődniük kell és fel kell tenniük a kérdést: „Hogy mennek a szakmával kapcsolatos tanulmányaid? Szembesülsz bármilyen nehézséggel? Van bármi, ami ellentmondásban van az alapelvekkel vagy ellentétes azokkal? Ki teljesített a legjobban a tanulmányai során, ki a legképzettebb, és ki sajátította el a leggyorsabban a tanultakat? Miután tanulmányoztad ezeket az elméleteket, a tanultak közül melyek azok a dolgok, amelyek a véleményed szerint alkalmasak arra, hogy Isten házának a munkájához használják őket?” A vezetőknek és a dolgozóknak ezenkívül olyan kérdéseket is fel kell tenniük azoknak, akik az evangelizációs csapatban idegen nyelveket tanulnak, hogy: „Hány éve tanulod ezt az idegen nyelvet? Hogy halad a tanulás az utóbbi időben? Naponta hány társalgásban tudsz részt venni? Képes vagy általános spirituális kifejezések lefordítására? Tudod használni ezt az idegen nyelvet az evangélium prédikálásával kapcsolatos ezen igazságok közlésére? Mi megy jobban jelenleg, a beszéd vagy az írás? Szükséged van tanárra, hogy segítsen neked tanulni? Van bárki más, aki alkalmasabb az idegen nyelvek tanulására és ügyesebb benne? Nőtt az ilyen típusú személyzet száma? Van aki úgy érzi, hogy egy nyelv megtanulása túlságosan fáradságos és nehéz, ezért már nem akarja azt megtanulni, feladja félúton, és egy másik kötelességre akar váltani?” Ezekről az ilyenfajta munkával kapcsolatos konkrét ügyekről időről időre érdeklődni kell, és felügyelni kell őket. Mivel a Fennvaló konkrét munkarendeket készített, a felügyelőknek mindvégig felelősséget kell vállalniuk ezekért a konkrét feladatokért. Ne várj passzívan arra, hogy a Fennvaló érdeklődjön; ha a Fennvaló hat hónapig vagy egy évig egyáltalán nem érdeklődik, neked akkor is minden munkát jól kell végezned, a legjobb tudásod szerint, és mindenkor készen kell állnod, hogy fogadd a Fennvaló ellenőrzését és irányítását – ez a helyes gondolkodásmód. Ez azért van, mert a munkarendeket kiadták és közölték, te pedig annak felügyelőjeként felelős vagy a munka nyomon követéséért, és ezért teljesítened kell a felelősségeidet. Ha azonban nem vagy képes a felelősségeid teljesítésére, akkor egy semmirekellő vagy, és téged el kell bocsátani és ki kell iktatni. A vezetőknek és a dolgozóknak ezért gyakran elmélkedniük és beszélniük kell ezekről a Fennvalótól érkezett konkrét munkarendekről vagy közlésekről, majd meg kell valósítaniuk azokat és a munkát nyomon kell követniük a helyzetnek megfelelően. Meg kell nézniük, hogy milyenfajta munkákat hagytak figyelmen kívül az utóbbi időben és nem ellenőriztek már hosszú ideje, és melyek azok, amelyekben ők személyesen nem nagyon jók, és amelyekről az utóbbi időben nem kérdeztek, és amelyek aktuális állapotát következésképpen nem ismerik, majd pedig utána kell nézniük azoknak. Ezenkívül, ami a különféle szakmunkákat illeti, Isten házának van egy másik konkrét elrendelése: megköveteli, hogy folyamatosan keresni, művelni és támogatni kell a megfelelő tehetséges egyéneket. Mit kell tehát a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük, amikor kézhez veszik ezt a munkarendet? Oda kell figyelniük arra, hogy van-e valaki, aki alkalmas az efféle munka végzésére. Ha néhányan alkalmasak az ilyen munkára, de a műszaki szakmáról nem sok fogalmuk van, akkor gyorsan művelni kell őket, és intézkedni kell arról, hogy azt megtanulhassák és gyakorolhassák. Röviden összefoglalva, a különféle szakmunkák is fontos munkaelemet képeznek. Ez a munka nagyon sok részből áll, és az alkalmazási területe is hatalmas, Isten háza pedig sok konkrét munkarendet készített erre vonatkozóan. Ami ehhez a munkaelemhez szükséges, az a folyamatos tanulás, összefoglalás és elmélyítés, és a megfelelő alapelveket is meg kell találni a folyamatos szabványosítás elvégzéséhez. Ezenkívül, az ezen kötelességek végzésére alkalmas tehetséges személyeket folyamatosan művelni kell. Ez a különféle szakmunkák e nagy munkaelemére vonatkozó munkarend, amit könnyű megérteni is.

V. Gyülekezeti élet

Ötödik tétel, gyülekezeti élet. Isten háza konkrét rendelkezéseket és kikötéseket tett a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalomra, a gyülekezeti élet formájára, valamint a gyülekezeti életet élők létszámára vonatkozóan. Isten háza különleges körülmények és helyzetek esetére is rendelkezik megfelelő munkarendekkel az összejövetelek formájára és a gyülekezeti élet tartalmára vonatkozóan. Az ilyen jellegű munkarendeket túlnyomórészt írásos formában adják ki. A különböző országokban az újonnan érkezők gyülekezeti életére vonatkozó munkarendek – összejöveteleik formája és gyakorisága, valamint az összejöveteleken evett és ivott tartalom stb. – néhány különleges körülménytől eltekintve alapvetően megegyeznek a kínai nemzetiségűek gyülekezeti életére vonatkozó munkarendekkel. A gyülekezeti életre vonatkozó munkarendek hatókörét az imént nagyjából ismertettem – ez magában foglalja mind Isten szavainak tartalmát, amelyeket megesznek és megisznak, illetve az igazságról való beszélgetés tartalmát az összejöveteleken az elmúlt időszakban, valamint a közösség formáját az összejöveteleken. Például, hogy egyetlen személy nem dominálhat a közlésben az összejöveteleken, hogy mennyi a maximális idő, ameddig minden egyes személy beszélhet, hogyan kell bánni azokkal az emberekkel és kezelni őket, akik terjengősen beszélnek és nem érthetően fejezik ki magukat, és így tovább – mindezekről a gyülekezeti élethez és az összejövetelekhez kapcsolódó konkrét dolgokról konkrét kijelentések találhatók a munkarendekben. A vezetők és dolgozók egyrészt felelősek ezeknek a munkarendeknek a kiadásáért és közléséért, másrészt felelősek azért, hogy világosan beszélgessenek róluk a testvérekkel, lehetővé téve a gyülekezet minden tagjának, hogy megértse és elfogadja őket, ami után már csak szigorúan végre kell hajtaniuk és be kell tartaniuk azokat. Különösen azokat kell korlátozni, akik gyakran eltérnek a tárgytól, zavart okoznak, szavakat és doktrínákat mondanak, és szlogeneket kiabálnak, amikor az összejöveteleken beszélnek, a munkarendekben pedig konkrét kikötések vannak az ilyen jellegű különleges körülményekre vonatkozóan. A gyülekezeti életre vonatkozó munkarendek főként az összejövetelekkel kapcsolatos különféle dolgokra vonatkoznak, nem bonyolultak, nagyon egyszerűek, és nem számít, milyen kötelességet végez valaki, csak be kell tartania az ezekben a munkarendekben foglalt alapelveket. Például az evangéliumi csoportoknak az összejöveteleken csak be kell tartaniuk a gyülekezeti életre vonatkozó munkarendekben foglalt alapelveket – nincs bennük semmi különös. Más csoportok csak más munkát végeznek, mint a többi ember, minden ugyanaz, amikor olyan dolgokról van szó, mint az összejövetelek, az igazságról való közlés, Isten szavainak imádságos olvasása és a személyes tapasztalatokról való beszélgetés – ez a hatókör nincs túllépve. Csak Isten házának jelenlegi, a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalomra, a közösség formájára és az összejövetelek formájára vonatkozó kikötései szerint kell gyakorolniuk. Ha a feltételek megengedik, az emberek személyesen is összegyűlhetnek, egyébként online is tarthatnak összejöveteleket. Ennek egy nagyon egyszerű, világosan körülhatárolt ügynek kell lennie. Néhány gyülekezeti tag különböző kontinenseken és országokban van szétszóródva, néhányan Európában, néhányan pedig a Közel-Keleten; ilyen helyzetben online összejövetelekre van szükség. A helyi gyülekezetek döntik el, mikor tartanak összejöveteleket és milyen gyakran; Isten háza nem tesz konkrét kikötéseket ebben az ügyben, és nem is avatkozik bele. Miért nem avatkozik bele ebbe az ügybe Isten háza? Néhány ember a gyülekezetben nem teljes munkaidőben végzi a kötelességeit; van munkahelyük és családjuk, egyéni körülményeik különbözőek, ráadásul a különböző országok időzónái is eltérőek, ezért meg kell engedni nekik, hogy maguk döntsenek arról, hetente hányszor gyűlnek össze, és mikor vannak az egyes összejövetelek. Isten háza nem tesz konkrét kikötéseket ebben a tekintetben, hanem csak egy alapelvet biztosít. Isten háza megszabta a hatókörét annak, hogy az új hívők milyen gyakran gyűljenek össze hetente, és különbség van abban, hogy hetente hányszor gyűlnek össze azok, akik végzik a kötelességüket, és azok, akik nem. Van olyan munkarend, amely megköveteli az új hívőktől, hogy hetente hétszer gyűljenek össze? (Nincs.) Tehát mi alapján dől el, hogy az új hívők hetente hányszor gyűljenek össze? (Az új hívők idejétől függ.) Hetente legfeljebb kétszer vagy háromszor, de legalább egyszer összejönni teljesen megfelelő. Egyesek azt mondják: „A mi környékünkön az emberek nagyon tétlenek a mezőgazdasági holtszezonban, ezért mindenki minden nap össze akar gyűlni – még napi kétszeri összejövetel is jó lenne nekünk. Nagyon szeretnénk összejönni.” Az új hívők szíve tele van lelkesedéssel, és mindig több igazságot akarnak megérteni. Ha a családi körülményeik megengedik, akkor jó dolog, ha több összejövetelt kérnek, amíg az nem befolyásolja a mindennapi életüket. Azt, hogy hetente konkrétan hányszor gyűljenek össze az emberek az egyes területeken, Isten választott népének családi és munkahelyi helyzete alapján kell meghatározni – Isten háza nem tesz konkrét kikötéseket ebben az ügyben. Azok Isten választott népéből, akiknek megvannak ehhez a feltételeik, többször is összegyűlhetnek, és akkor több igazságot fognak megérteni, és gyorsabban érnek el növekedést az életben. Ez jó dolog. Azonban azok, akiknek nincsenek meg a megfelelő feltételeik, nem alkalmasak az ilyen módon történő összejövetelre, és nekik jó az, ha hetente legalább egy vagy két összejövetelen részt vesznek. Az, hogy a különböző területek gyülekezetei hetente hányszor tartanak összejöveteleket, Isten választott népének döntésére van bízva, és ebbe senki sem avatkozhat bele. A legfontosabb dolog az, hogy az összejöveteleket azért tartják, hogy az emberek megértsék az igazságot, és nem bármi más okból. Ezért azt, hogy egy gyülekezet hányszor tart összejöveteleket, a konkrét körülmények alapján döntik el. Ha Isten választott népe hetente egy további összejövetelen is részt tud venni, az előnyösebb az életben való növekedésük szempontjából. Ha vannak olyan emberek, akik nem törekszenek az igazságra és nem akarnak több összejövetelen részt venni, akkor ezt nem szabad rájuk erőltetni. Különösen a fizetett dolgozók esetében, akik kicsit elfoglaltabbak és nincs idejük több összejövetelen részt venni, nem szabad ezt megkövetelni tőlük. Függetlenül attól, hogy az emberek abban a helyzetben vannak-e, hogy részt vegyenek az összejöveteleken, vagy hogy hányszor gyűlnek össze, Isten háza nem avatkozik bele, és nem vezet be korlátozásokat. Ez azért van, mert az egyes hívők körülményei és hátterei mind különbözőek, ezért nem szabad őket semmilyen kényszer alá helyezni. Ami a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalmat illeti, Isten házának megvannak az azokra vonatkozó kikötései a munkarendjeiben, és a gyülekezet minden szintű vezetőjének, valamint a testvéreknek világosan meg kell érteniük ezeket. A vezetőknek és a dolgozóknak pontosan meg kell érteniük, milyen konkrét feladatok és ügyek végrehajtását követelik meg a Fennvaló munkarendjei, és a testvéreknek is felügyelniük kell a vezetőket és dolgozókat, hogy lássák, végzik-e ezt a munkát. Ami a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalmat, valamint az összejövetelekkel kapcsolatos, megértendő és követendő munkarendeket illeti, a vezetőknek és a dolgozóknak konszenzusra kell jutniuk Isten választott népével – a változatok abszolút nem megengedettek. A gyülekezeti élet munkájára vonatkozó munkarendek nagyon egyszerűek, az emberek könnyen megértik őket, és nem elvontak.