II. Gyenge képességű hamis vezetők

Az imént arról beszélgettünk, hogy milyen megnyilvánulásai vannak a hamis vezetők egy típusának a munkában felmerülő zavarok és nehézségek haladéktalan jelentése és a megoldásuk keresése terén, továbbá, hogy az ilyen emberek miért nem képesek eleget tenni a vezetők és dolgozók felelősségeinek. Az efféle emberek álspirituálisak; mivel nem tudják felfedezni a munkában felmerülő zavarokat és nehézségeket, nem képesek eleget tenni ennek a felelősségnek. Ez az egyik embertípus. Van egy másik embertípus is: ők ugyanolyanok, mint azok az álspirituális emberek – ők sem képesek felfedezni a munkában jelen lévő problémákat, és ezért nem képesek arra sem, hogy haladéktalanul jelentsék azokat a Fennvalónak, és megoldásokat keressenek a Fennvalónál. Az ilyen emberek is el vannak foglalva a munkával, egész nap tétlenkedés nélkül foglalatoskodnak. El vannak foglalva a prédikálással, a különböző helyeken lévő testvérek látogatásával, a munkára vonatkozó előkészületekkel, sőt, még azzal is, hogy mindenféle dolgokat vásárolnak a gyülekezeti munkához. Ha megbetegszik valaki, segítenek neki orvost találni; ha valakinek nehézségei vannak otthon, pénzügyi segítség intézésével segítenek neki; ha rossz állapotban van valaki, a kezdeményezést magukhoz ragadva támogatják és aktívan segítik megoldani a problémáit. Röviden: folyton el vannak foglalva valamilyen általános ügyekkel kapcsolatos munkával. A gyülekezet valódi munkájával, az evangéliumi munkával és a gyülekezeti életben felmerülő nehézségekkel szemben közömbösek. Mindennap kifárasztják magukat az ide-oda futkosással, és folyamatosan elfoglalják magukat a gyülekezet ügyeinek, valamint a testvérek magánügyeinek a kezelésével és megoldásával. Azt gondolják, hogy vezetőként ezeket a feladatokat kell végezniük, de sosem ismerik fel, hogy mi is egy vezető lényeges munkája, és bármilyen keményen dolgoznak, akkor sem találják meg a gyülekezetben fennálló valódi és kritikus problémákat. Így aztán amikor zavarások és akadályok merülnek fel a gyülekezeti életben, és amikor Isten választott népe nehézségekkel találkozik az életbe való belépés terén, akkor ezek a vezetők nem képesek haladéktalanul megoldani ezeket a dolgokat. Noha szorgalmasan dolgoznak és egyetlen napon sem tétlenkednek, ugyan mit tudnak elérni azzal, hogy ennyire elfoglaltak? Sok probléma van a gyülekezetben, de ők nem képesek felfedezni őket. Kívülről úgy tűnik, hogy szorgalmasok, lelkiismeretesek és nem tétlenek, de egyik probléma a másik után merül fel a munkában, ők pedig egyre csak a lyukak befoltozásával, mindenféle „összetett és nehéz problémák” megoldásával és azzal vannak elfoglalva, hogy mindenféle gonosz emberekkel és a gyülekezetben megjelenő zavarásokat és bomlasztásokat okozó emberekkel foglalkoznak. Ilyen munkával foglalják el magukat, de mégsem képesek felismerni még a legalapvetőbb problémákat sem. Nem képesek világosan felismerni, hogy mi a jó emberi mivolt és mi a rossz emberi mivolt, hogy mi a jó képesség és mi a rossz képesség, hogy mit jelent valóságos tehetség és tudás birtokában lenni, és mit jelent adottságokkal rendelkezni. Azt sem tudják átlátni, hogy Isten háza miféle embereket művel és miféléket rekeszt ki, hogy mely emberek törekednek az igazságra és melyek nem, hogy mely emberek végzik készségesen a kötelességüket, és melyek nem végzik a kötelességüket, mely embereket lehet Isten népévé tökéletesíteni, és mely emberek munkások és így tovább. Azokat kezelik a művelés fő célszemélyeiként, akik nagyokat tudnak mondani és üres elméleteket tudnak hangoztatni, de valódi munkát nem tudnak végezni, és úgy rendezik, hogy ők végezzenek fontos munkákat, illetve rájuk bízzák azokat, miközben a tiszta felfogással, képességgel és az igazság megértésének képességével rendelkezők előléptetését és művelését késleltetik, csak azért, mert azok nem hisznek még nagyon régóta Istenben, vagy arrogáns beállítottságot fedtek fel. Gyakran merülnek fel a gyülekezetben efféle problémák, és ez kihatással van a gyülekezeti munka előrehaladására. Ezek az igazi problémák, ám az ilyen típusú vezető nem képes meglátni és felfedezni őket, sőt a legkevésbé sincs ezek tudatában. Amikor gonosz emberek zavarásokat és bomlasztásokat okoznak, nekik lehetőséget ad arra, hogy megfigyelésen menjenek keresztül és elgondolkodjanak magukon, miközben amikor mások, akik nem gonosz emberek, alkalmanként elkövetnek néhány kis hibát, mivel fiatalok, tudatlanok, és alapelvek nélkül cselekszenek – olyan hibákat, amelyek nem alapelvekkel kapcsolatos problémák –, az ilyen típusú vezető megbocsáthatatlan bűnökként kezeli ezeket a hibákat, és hazaküldi ezeket az embereket. Az ilyen típusú vezető mindennap elfoglaltan dolgozik, és – kívülről nézve – úgy tűnik, mintha sok energiát fektetne be és sokat áldozna az idejéből, de akárhogy dolgozik is, senki nem részesül belőle igazi élet-ellátásban. Bármilyen problémái és nehézségei legyenek is Isten választott népének, az ilyen típusú hamis vezető nem képes azokat az igazságról történő beszélgetéssel megoldani, és csak annyit tud tenni, hogy szerető szívvel biztatja őket, valamint szavakat és doktrínákat prédikál, hogy bátorítsa Isten választott népét. Éppen ezért az ilyen emberek vezetése alatt Isten választott népe nem részesül élet-ellátásban, hanem csak lelkesedésből hisznek Istenben és végzik a kötelességeiket, és nem érnek el életbe való belépést – meddig tudják ezt így folytatni? Ennek eredményeképpen némelyek gyakran negatívak és gyengék, és folyton az után sóvárognak, hogy elérkezzen Isten napja, a látomások pedig egyre kevésbé lesznek világosak a számukra, amikor pedig problémákkal találkoznak, elképzeléseik és félreértéseik lesznek Istennel kapcsolatban, sőt, némelyek még kételkedni is kezdenek Istenben, és óvatossá válnak Vele szemben. Amikor a hamis vezetők ezekkel a problémákkal találkoznak, teljességgel képtelenek megoldani és csak kikerülik őket. Soha nem olvassák Isten szavait és nem imádkoznak Istenhez Isten választott népével az igazság keresése és problémák megoldása végett – soha nem végzik ezt a munkát. Mindössze néhány általános ügyekkel kapcsolatos munkával és bizonyos külső dolgokkal foglalják el magukat mindennap – olyan dolgokkal, amelyeknek semmi közük az életbe való belépéshez, sem az igazsághoz. Azt gondolják, hogy ha elfoglaltan tevékenykednek, az azt jelenti, hogy a kötelességüket végzik, és eleget tesznek a felelősségeiknek, valamint hogy akkor biztosan nem lehetnek hamis vezetők. Valójában az, hogy ezekkel az általános ügyekkel foglalatoskodnak, egyáltalán nem segít a testvéreknek előrehaladni az életben, és még kevésbé teszi lehetővé Isten választott népe számára az igazságvalóságba történő belépést. Mondjátok meg Nekem, nincs vajon probléma az ilyen típusú hamis vezetők képességével? Semmit sem képesek átlátni, és azt gondolják, hogy ha elfoglaltan tevékenykednek, akkor minden probléma csak úgy eltűnik és közvetetten megoldódik majd. Hát nem rettentő zavaros fejűek ezek az emberek? Hát nem nagyon szegényes képességűek? Semmit sem tudnak átlátni, semmilyen valódi munkát nem tudnak végezni, ettől pedig valódi hamis vezetőkké és hamis dolgozókká lesznek. Olyan dolog ez, amelyet a lehető legkönnyebb tisztán látni.

A hamis vezetők és hamis dolgozók mindenütt jelen vannak ma a gyülekezetekben. Csupán a lelkesedésükre hagyatkozva dolgoznak, és egyáltalán nincs megértésük az igazságról. Nem tudják, hogy mi egy vezető vagy dolgozó munkája, és arra sem képesek, hogy beszéljenek az igazságról a problémák megoldása végett – az egész napot azzal töltik csak, hogy vakon foglalatoskodnak valamilyen általános ügyekkel kapcsolatos munkával. Mondjuk például, hogy a gyülekezetnek meg kell vennie egy dolgot. Ez nem nagy feladat; csak el kell intézni, hogy valaki, aki ért az adott területhez, elmenjen és megvásárolja. Egy hamis vezető azonban félt attól, hogy túl sok pénz lesz elköltve, ezért úgy intézte, hogy valaki elmenjen több helyre is, és vegye meg a legolcsóbbat. Ennek az lett az eredménye, hogy egy olcsó terméket vettek meg, amely mindössze néhány napi használat után tönkrement, és egy másikat kellett vásárolni. Így nemcsak hogy nem spóroltak, hanem éppen ellenkezőleg: végül többet költöttek. Elvszerű módja ez a feladat kezelésének? Nem szükséges híres márkát venni vásárláskor, viszont úgy helyénvaló, hogy legalább megfelelő minőségű és használható dolog kerüljön megvásárlásra. A hamis vezetők sokat aggódnak az általános ügyekkel kapcsolatos munka miatt, és nincs is ezzel semmi baj. Ugyanakkor Isten házának a kritikus fontosságú munkáját nem veszik komolyan, ez pedig nagy hiba; azt jelenti, hogy nem végeznek lényeges munkát. Az olyan munkaelemek, mint az evangéliumi munka, a filmgyártó munka, a szövegalapú munka, a tapasztalati bizonyságtételek videós munkája, valamint a vezető és dolgozó személyzetet érintő változtatások munkája mind kritikus fontosságú, és a hamis vezetők mégsem tartják ezeket fontosnak, hanem félreteszik és figyelmen kívül hagyják ezeket a munkaelemeket. Elégtelen képességűek, és nem tudják, hogyan végezzék el a munkát, de megtanulni sem próbálják, hanem helyette ezt gondolják: „Amíg valaki meg van bízva ezzel a munkával, addig minden rendben. Bizonyára nincs szükség még rám is, nem igaz? Én a fontos munkákat kezelem. Ezek apróságok csupán, amelyekkel nem nekem kell bajlódnom. Miután elmondtam nekik az alapelveket, én elvégeztem a munkámat.” A hamis vezetők kívülről nagyon elfoglaltnak tűnnek, de amikor megnézed, hogy milyen dolgokkal foglalatoskodnak, egyik sem kritikus fontosságú eleme a gyülekezeti munkának, egyik sem olyan munkaelem, amely élet-ellátást biztosítana az embereknek, és egyik sem olyan munkaelem, amelyen belül problémák megoldására kerülne sor az igazság használatával. Azok a dolgok, amelyekkel elfoglalják magukat, semmiféle értékkel nem bírnak, és ezek a hamis vezetők egyszerűen csak vakon foglalatoskodnak. Nem tudják, hogy milyen munkákat kell végezniük a vezetőknek és dolgozóknak ahhoz, hogy összhangban legyenek Isten szándékaival; csupán a lelkesedésükre hagyatkozva foglalkoznak bizonyos feladatokkal, amelyeket élvezettel végeznek. Részletekbe menően kérdezősködnek a gyülekezeti munkához nem kapcsolódó triviális dolgokról, például arról, hogy milyen ruhát hordanak a testvérek, hogy milyen a hajviseletük, hogy miként érintkeznek másokkal, és hogy hogyan beszélnek és viselkednek. Azt gondolják, hogy ettől barátságosak és megközelíthetőek lesznek, és hogy az emberek valós életében felmerülő problémák megoldása olyasvalami, amit meg kell tennie egy vezetőnek, és amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kell. Ugyanakkor az evangéliumi munkának, a filmgyártó munkának, az énekes munkának, a szövegalapú munkának, az adminisztratív munkának, az új hívők öntözési munkájának, a gyülekezetalapítás munkájának, az emberek előléptetési és művelési munkájának, stb. kritikus fontosságú munkáját mégsem veszik komolyan. Semmiben nem vesznek részt ebből a munkából, és nem kísérik figyelemmel; olyan, mintha semmi közük nem lenne ehhez a munkához. Ezek a hamis vezetők nem oldják meg a gyülekezetben felgyülemlő sok problémát, nem bocsátják el a hamis vezetőket, akiket el kellene bocsátaniuk, nem korlátozzák és kezelik a gonosz embereket, akik gonoszságot művelnek, és rossz dolgokat cselekedve ámokfutást rendeznek, valamint nem beszélnek az igazságról annak a problémának a megoldása végett, hogy egyesek felületesek, féktelenek és fegyelmezetlenek, illetve ímmel-ámmal végzik a kötelességeiket. Milyen probléma ez? Nem keresik az igazságot ezeknek a tényleges problémáknak a megoldása végett – olyan emberek ők vajon, akik valódi munkát végeznek? Az általuk végzett jelentéktelen és irreleváns feladatokat életbevágónak és fontosnak érzik a szívükben. Ezekkel az értéktelen dolgokkal foglalják el magukat egész nap, abban a hitben, hogy eleget tesznek a felelősségeiknek és hűségesek, de egyetlen alapvető munkaelemet sem végeznek el, amelyet rájuk bízott Isten – hát nem hamis vezetők az ilyenek? Épp olyanok, mint a társadalomban a járási hivatalok vezetői – egyszerűen csak helyi fontoskodó emberek –, akkor vajon még mindig Isten házának a vezetői és dolgozói? Ők valódi hamis vezetők és hamis dolgozók. Miért jellemezhetők hamis vezetőkként és hamis dolgozókként ezek az emberek? (Azért, mert túl szegényes képességűek, nem tudnak valódi munkát végezni, és nem tudnak mást tenni, mint néhány triviális ügyet kezelni.) Ez a konkrét ok. Ezeknek az embereknek túl szegényes a képességük; nem számít, hány prédikációt hallgatnak meg, hány munkarendet olvasnak el, hány éven át végzik a kötelességüket Isten házában, vagy hány évig vezetők, soha nem tudják, hogy mit is csinálnak éppen, hogy helyes vagy helytelen, amit csinálnak, vagy hogy eleget tesznek-e azoknak a felelősségeknek, amelyeknek eleget kell tenniük. Aszerint, ahogy ők a vezetők és dolgozók megnevezését és titulusát definiálják, addig minden rendben, amíg elfoglaltak. Ahogy a szamár hajtja a malomkövet, úgy húzzák ők is egyre az igát, amíg mozdulni sem tudnak többé, és ezt tekintik annak, hogy eleget tesznek a felelősségeiknek. Nem számít, hogy melyik irányba húzzák az igát, és az sem, hogy helyénvaló energiát fektetnek-e bele a húzásba, szerintük a felelősségeiknek tesznek ezzel eleget. Sok problémát nem képesek átlátni, és nem próbálják megoldani őket, nem jelentik azokat a Fennvalónak, és megoldásokat sem keresnek a Fennvalónál. Függetlenül attól, hogy hány éven át dolgoznak, vagy hogy hány éven át vannak kapcsolatban az emberekkel, még csak azt sem tudják, hogy egy illető megnyilvánulásai egy – a hitben sekélyen megalapozott, és az igazságot nem értő – új hívő, vagy pedig egy álhívő megnyilvánulásai-e, és azt sem tudják, hogy miként kellene tisztán látniuk és jellemezniük az illetőt. Amikor két ember közül mindkettő negatív állapotban van, nem tudják, hogy melyiküket érdemes művelni, és melyiküket nem; amikor két ember valamelyest felületesen végzi a kötelességét, nem tudják megmondani, hogy melyikük igazságra törekvő ember, és melyikük munkás, hogy melyikük képes belépni az igazságvalóságba, és melyiküknek nincs igazságvalósága. Nem tudják, hogy mely emberek fogják esetlegesen az antikrisztusok útját követni, ha egyszer vezetőkké lesznek, még akkor sem, ha évek óta kapcsolatban vannak már ezekkel az emberekkel. Nem számít, hogy hány értelmetlen gyakorlatban vesznek részt, vagy hány haszontalan munkát végeznek el, vagy hány probléma veszi körül őket, nincsenek tudatában, és nem ismerik fel ezeket a dolgokat. Mivel az ilyen emberek szegényes képességűek, zavaros gondolkodásúak és képtelenek a munkavégzésre, nagyon nehezen tudnak egy vezető vagy dolgozó felelősségeinek eleget tenni. Ezek a vezetők és dolgozók azon kívül, hogy néhány általános ügyekkel kapcsolatos, egyszerű munkát el tudnak végezni, semminek az elvégzésére nem képesek, ami a gyülekezet lényeges munkájával kapcsolatos, és semmilyen valódi problémát nem képesek meglátni vagy megoldani a munkában. Méltó lehet a művelésre egy efféle vezető, akinek ilyesfajta képessége van? Még csak azt sem tudják, hogy mik azok a zavarok és nehézségek, és még kevésbé tudják az alapelvek szerint kezelni azokat. Még ha nagyon gyakoriak is azok a problémák, amelyekkel a gyülekezeti munkában találkoznak, akkor sem tudják összefoglalni és osztályozni őket, és azt sem tudják, hogy miként beszélgessenek az igazságról a megoldásuk végett – az ilyen típusú hamis vezetők egységesen képtelenek kezelni vagy megoldani ezeket a gyülekezetben gyakran felmerülő problémákat. Nem az a legnagyobb gond velük, hogy nem hajlandóak árat fizetni, vagy hogy félnek attól, hogy elfoglaltak legyenek és fáradtnak érezzék magukat, hanem inkább az, hogy szegényes képességűek, homályos elméjűek, és nem képesek a gyülekezet fontos munkáját és valódi munkáját végezni. Ehelyett mindössze néhány általános ügyekkel kapcsolatos munkát végeznek, vagy irreleváns dolgokkal foglalkoznak szívesen, azután pedig el akarják játszani a vezetők és dolgozók szerepét – hát nem túlságosan nagy ambíciókkal és vágyakkal bíró, zavaros fejű emberek ők? A szegényes képességű emberek egységesen képtelenek a gyülekezet lényegi munkáját végezni, amely az igazságalapelveket magában foglaló munka vagy komplikált szakmai munka, mint például az evangélium terjesztése, a gyülekezetben lévő új hívők öntözésének munkája, a filmgyártó munka, a szövegalapú munka, és a különböző szintű vezetőket és dolgozókat érintő, személyzeti munka. Miért képtelenek ezt a munkát végezni? Azért, mert túl szegényes képességűek, és nem tudják felfogni az alapelveket; egyetemlegesen nem tudják teljesíteni mindezt a munkát, és képtelenek megtanulni a mikéntjét. Mondjuk például, hogy adnak öt embert egy ilyen vezetőnek, és arra kérik, hogy ossza ki a munkát ennek az öt embernek a képzettségük szintje, a képességük, az erősségeik és a jellemük alapján. Könnyű vajon elvégezni ezt a feladatot? Van ennek bármi köze a vezetők és dolgozók képességéhez? (Igen.) Az átlagos képességű vezetők és dolgozók viszonylag helyesen fogják kiosztani a munkát, miután eltöltöttek némi időt az öt ember megfigyelésével, megismerésével, és a velük történő érintkezéssel. A szegényes képességű vezetők és dolgozók azt fogják gondolni, hogy túl sok az öt ember; amikor túl sok ember van, összezavarodnak, és nem tudják, hogyan osszák ki nekik a munkát, és még ha ki is osztják nekik a munkát, nem fogják tudni a szívükben, hogy helyénvaló módon teszik-e azt, vagy sem. Ez történik a munkatársak tekintetében. Amikor ügyek kezelésére kerül sor, például ha két vagy három ügyet kell egyidejűleg kezelniük, nem fogják tudni, hogy miként ítéljék meg és lássák tisztán a kapcsolatot ezen ügyek között, és azt sem lesznek képesek mérlegelni, hogy melyik problémát kellene elsőként megoldaniuk, és melyik probléma oldható meg utána anélkül, hogy késedelmeket okoznának. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem tudják, hogyan mérlegeljék az érveket és az ellenérveket, nem tudják, hogyan rangsorolják a feladatokat fontossági és sürgősségi sorrendben, és nem tudják, hogyan oldjanak meg problémákat. Mivel azonban vezetők és dolgozók, még ha nem is értenek valamit, úgy kell tenniük, mintha értenék, még ha nem is fognak fel valamit, úgy kell tenniük, mintha felfognák, és semmit sem tehetnek azonkívül, hogy kitartanak, és prédikálnak néhány doktrínát, hogy átvészeljék a helyzetet, és mondanak néhány kellemesen csengő szót, majd sietve rövidre zárják a dolgokat. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy helytálló-e, amit mondanak, vagy sem, hogy összhangban van-e az alapelvekkel, vagy sem, hogy meg tud-e oldani problémákat, vagy sem, de csak át akarják vészelni a helyzetet. Nagyon jól tudják, hogy nem lesznek képesek megoldani a problémákat azzal, amit tesznek, de akkor sem jelentik a problémákat a Fennvalónak, így végül késedelmeket okoznak a munkában, és el lesznek bocsátva. Mondjátok meg Nekem, hát nem bolondok ezek az emberek? Amikor egyes vezetők és dolgozók problémákat jelentenek, felidézik az összes régi, jelentéktelen eseményt, amelyek egészen mostanáig történtek, majd miután egy csomó mindent elmondtak, még mindig segítened kell nekik annak elemzésében és megítélésében, hogy mely problémák is állnak fenn. Még csak azt sem értik, hogy miként vessenek fel egy problémát, és órákon át tudnak beszélni anélkül, hogy világosan megmagyaráznák, mi is egy probléma magva és lényege. Amit mondanak, az mind felszínes dolgokkal kapcsolatos csupán, és csak egy csomó képtelenség! Hát nem arról van itt szó, hogy túl szegényes képességűek, és nincs ki mind a négy kerekük? Vajon a képességgel bíró emberek hajlandóak meghallgatni ezeket a dolgokat? Akihez beszélnek, azt akarja csupán tudni, hogy mi az aktuális helyzete és hogy milyen megnyilvánulásai vannak az illetőnek, akiről jelentenek, és hogy mely állapotot illetően vannak összezavarodva, és melyiket nem képesek megoldani. Ezek az emberek mégis folyton arról beszélnek, hogy milyen munkát végzett az illető a múltban, és nem beszélnek a jelenlegi helyzetéről, valamint azt sem mondják el, hogy nekik maguknak milyen zavaraik és problémáik vannak. Egy csomó mindent mondanak, és senki sem tudja megmondani pontosan, hogy miről is beszélnek. Még ha kérdést akarnak is feltenni, akkor sem tudják, hol kezdjék, nem tudják, hogyan fejezzék ki olyan módon, amely hatékony lehet, és amelynek köszönhetően megérthetik azokat az emberek – még csak arra sem képesek, hogy rendszerezzék a beszédüket. Hát nem annak a megnyilvánulása ez, hogy rendkívül szegényes képességgel bírnak? Némely hamis vezetők szegényes képességűek, és amikor jelentenek egy problémát, egy rakás értelmetlen és érthetetlen dolgot mondanak, majd ezt gondolják: „Elegendően sok információval láttalak el, ugye? Még az összes múltbeli és jelenlegi dolgot is elmondtam neked erről a problémáról, úgyhogy most már meg tudod mondani, hogy milyen kérdést akarok feltenni, nem igaz?” Bármit kérdezel is tőlük és bárhogy irányítod is őket, nem tudják, mit mondjanak, és sosem tudják megmondani, hogy mi a probléma kulcspontja. Nem arról van szó, hogy híjával lennének a szavaknak, amelyekkel kifejezhetik magukat, vagy hogy túl alacsony szintű végzettségük lenne, hanem inkább arról, hogy szegényes képességűek és agyatlanok, ezért nem tudják, miként fejezzék ki ezeket a dolgokat; zavaros fejűek, és nem tudják olyan világosan kifejezni magukat, hogy mások megértsék őket. Van némi teherérzetük, és az idő múlásával tudatára ébrednek bizonyos problémáknak, de nem tudják, miként fejezzék ki őket, és nem képesek felfogni, hogy mi a problémák lényege, összefoglalni pedig még kevésbé tudják a problémákat. Tudnak vajon munkát végezni a szegényes képességű emberek? Eleget tudnak tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? Nem, nem tudnak. Még ha időt és lehetőségeket adsz is nekik, és lehetővé is teszed a számukra a problémák jelentését és leírását, akkor sem tudják ezt megtenni; akkor hát folytathatsz-e még beszélgetést az ilyen emberekkel? Lehet-e őket ennek ellenére használni? (Nem.) Miért nem lehet használni őket? Még csak világosan beszélni sem tudnak, és az emberi lények azon minimális ösztöne sincs meg bennük, hogy a gondolataik, elgondolásaik és hozzáállásaik kifejezésére használják a nyelvet; milyen munkát tudnak akkor elvégezni? Lehet, hogy van valamilyen erősségük, őszinte lelkesedésük, egy kevés felelősségérzetük és egy meglehetősen egyenes szívük, ám túl szegényes képességűek, semmit sem tudnak megtanulni, akárhogy tanítod is őket, és még ha meg is tanítod nekik, hogy miként beszéljenek, nem lesznek képesek megragadni az értelmét, úgyhogy ingerült és dühös leszel. Amikor beszélnek, mindent összekevernek, te pedig összezavarodsz; semmit sem tudnak világosan elmondani, és egyszerűen csak egy rakás értelmetlenség, amit mondanak. Az a legsajnálatosabb dolog velük kapcsolatban, hogy nem értik az emberi nyelvet, de mégis folyamatosan vakon cselekszenek, továbbra is hozzáértőnek gondolják magukat, és dacolnak, amikor megmetszed őket. Hogyan tudnák jól végezni a vezetőségi munkát? Amikor egy vezető vagy dolgozó annyira szegényes képességű, hogy nem képes a nyelvet használva kifejezni magát, attól még a munkában lehet kompetens? (Nem.) És mit jelez az, ha valaki nem kompetens a munkájában? Azt jelzi, hogy nem képes haladéktalanul felfedezni azokat a nehézségeket és problémákat, amelyekkel a munkában találkozik, és természetesen azt is jelzi, hogy bármilyen problémák merüljenek is fel a munkában, sosem képes azokat haladéktalanul megoldani, sem pedig haladéktalanul jelenteni őket a Fennvalónak, és megoldásokat keresni a Fennvalónál – ez túl nehéz a számára, és képtelen megtenni. Amikor efféle emberekről van szó, akik szegényes képességűek, számukra rendkívül nehéz ez a munka; ez olyan, mint arra kényszeríteni egy halat, hogy a szárazföldön éljen, vagy egy disznót arra, hogy repüljön – nagyon megterhelő a számukra ezt a munkát végezni.

Némelyek ezt mondják: „Sajnálom azokat az embereket. Annyit sürgölődnek mindenféle feladatokat intézve, és végül hamis vezetőkként jellemzik őket a szegényes képességük miatt. Azt jelenti ez, hogy hiába volt mindaz a szenvedés, amelyet elviseltek? Nem igazságtalan bánásmód ez az emberekkel szemben?” A hamis vezetők elbocsátása Isten választott népéért és a gyülekezet munkájáért való felelősségvállalást jelent, hogyan lehetne akkor igazságtalan bánásmód az emberekkel szemben? Ha feltétlenül hagyni akarod, hogy a hamis vezetők megmaradhassanak a vezetői szerepükben, ezzel nem ártasz vajon Isten választott népének? Azt akarod mondani, hogy ha ártasz Isten választott népének, az nem igazságtalan bánásmód az emberekkel szemben? Amikor Isten háza elbocsát egy hamis vezetőt, akkor nem ítéli el azt a hamis vezetőt, és a pokolba sem küldi le, hanem helyette esélyt ad neki arra, hogy üdvösséget nyerjen. Üdvösséget nyerhet vajon, ha továbbra is hamis vezető marad? Mi lesz a végső sorsa? Miért nem így gondolkozol erről a kérdésről? Egyébként mi a célja az Istenben való hitnek? Biztosan az az egyetlen előre vivő út, ha vezető valaki? Nem lehet más kötelességeket végezni, ha nem vezető valaki? Nincs útjuk a túléléshez azoknak, akik nem vezetők, és akik szegényes képességűek? (Nem, ez nem igaz.) Mi hát akkor a gyakorlás útja? Most az ilyen típusú, szegényes képességű hamis vezetők megnyilvánulásait és a bennük meglévő problémákat boncolgatjuk; nem ítéljük el vagy átkozzuk meg, hanem csak boncolgatjuk őket. Azzal a céllal boncolgatjuk őket, hogy az ilyen típusú ember pontosan megismerje és betájolja magát, hogy megismerje a maga nagyságát, és hogy pontosan értse, mik is a vezetők és a dolgozók, hogy milyen munkát kell végezniük a vezetőknek és dolgozóknak, azután pedig összevesse önmagával ezeket a dolgokat, hogy lássa, alkalmas-e arra, hogy vezető vagy dolgozó legyen. Ha igazán nagyon szegényes képességű vagy, annyira szegényes, hogy nem vagy képes kifejezni magad verbálisan, vagy nem vagy képes kifejezni a gondolataidat és a nézeteidet, és nem vagy képes problémákat felfedezni, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy vezető vagy dolgozó légy, nem vagy kompetens egy vezető vagy dolgozó kötelességét végezni, és nem vagy képes egy vezető vagy dolgozó munkáját végezni. Mivel pedig szegényes képességű vagy, rendelkezned kell ezzel a fajta önismerettel. Némelyek ezt mondják: „Szegényes a képességem – na és akkor mi van? Jó emberi mivoltom van, úgyhogy vezetőnek kell lennem.” Ez vajon az alapelv? Mások ezt mondják: „Amellett, hogy jó emberi mivoltom van, szenvedést elviselni és árat fizetni is hajlandó vagyok, tudok prédikálni, van alapja a hitemnek, és zártak már börtönbe az Istenbe vetett hitem miatt. Nem biztosítanak vajon tőkét ezek a dolgok ahhoz, hogy vezető vagy dolgozó legyek?” Vajon az az igazság, hogy az embernek tőkével kell rendelkeznie ahhoz, hogy vezető vagy dolgozó legyen? (Nem.) Most a vezetők és dolgozók felelősségeiről beszélgetünk, ezen a témán belül pedig a képesség kérdéséről beszélünk. Ha szegényes képességű vagy és nem vagy képes eleget tenni ezeknek a felelősségeknek, akkor ezzel az önismerettel kell bírnod: „Nincs meg ez a képességem, és nem lehetek vezető vagy dolgozó. Bármilyen tőkém van is, semmi haszna.” Azt mondod, hogy jó emberi mivoltod van, hogy megbízható vagy, hogy megvan benned az elhatározás a szenvedés elviselésére, és hogy hajlandó vagy árat fizetni – akkor hát igazságtalanul bánt-e veled Isten háza? Azért használja így az embereket Isten háza, hogy mindenkit a legjobban felhasználjon, rászabja a szerepeket minden egyes emberre, és ezt pont megfelelően teszi. Ha jó emberi mivoltod van, de szegényes a képességed, akkor jól kell végezned a kötelességedet teljes szíveddel és erőddel; ebben nem az a helyzet áll fenn, hogy vezetőnek vagy dolgozónak kell lenned ahhoz, hogy Isten elismerjen téged. Még ha hajlandó is vagy fáradozni, de nem vagy képes úgy fáradozni, ahogyan egy vezetőnek kell, és nem vagy birtokában annak a képességnek, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy vezető légy, és híján vagy ennek a képességnek, akkor mit tehetsz? Ne kényszerítsd magad, és ne nehezítsd meg a dolgodat; ha 25 kilót tudsz cipelni, akkor cipelj 25 kilót! Ne akarj felvágni azzal, hogy feszegeted a határaidat és ezt mondod: „25 kiló nem elég. Ennél is többet akarok cipelni. 50 kilót akarok cipelni. Hajlandó vagyok megtenni, ha bele is halok a kimerültségbe!” Nem vagy képes arra, hogy vezető vagy dolgozó légy, de ha egyre csak feszegeted a határaidat azért, hogy felvágj, akkor, még ha nem is merülsz ki, késedelmeket fogsz okozni a gyülekezet munkájában, kihatással leszel a munka előrehaladására és hatékonyságára, és sok ember életben való előmenetelét hátráltatni fogod – nem engedheted meg magadnak egy ilyen felelősség felvállalását. Mivel nincs megfelelő képességed, ha van önismereted, akkor proaktív módon fel kell ajánlanod a lemondásodat, és valaki olyat kell vezetőnek vagy dolgozónak jelölnöd, aki jó képességű, aki szereti az igazságot, és aki felelősségteljesebb nálad. Ez lenne az értelmes cselekedet, és csak így lehetnél olyasvalaki, akinek valóban van emberi mivolta és józan esze, illetve aki valóban érti és gyakorolja az igazságot. Ha lemondasz a pozíciódról, mivel nem vagy képes elvégezni a vezetői munkát, azután pedig választasz egy hozzád illő kötelességet és felajánlod a hűségedet, hogy Isten elismerhessen téged, akkor rendkívül okos ember vagy. Folyton ezt gondolod: „Szegényes képességű vagyok ugyan, de jó emberi mivoltom van, hajlandó vagyok fáradozni, szenvedést elviselni és árat fizetni, elszánt vagyok, mindannyiótoknál nagyobb ellenállóképességgel végzek mindent, széles látókörű vagyok, és nem félek a metszéstől és a próbától. Habár egy kicsit szegényes a képességem, attól még lehetek vezető.” Az, ha szegényes valakinek a képessége, nem probléma. Ez nem kárhoztatni hivatott téged, hanem csak osztályozni és tisztán megértetni veled, hogy pontosan mit tudsz megtenni, és milyen kötelességre vagy alkalmas. A jelen probléma viszont az, hogy szegényes a képességed, és nem vagy képes arra, hogy vezető vagy dolgozó légy. Habár vezetőnek vagy dolgozónak választottak, nem vagy képes jól végezni ezt a munkát, és nem tudsz mást csinálni, mint elrontani azt. Ha jó emberi mivoltod van, ha van lelkiismereted és józan eszed, és ha hajlandó vagy fáradozni és árat fizetni, akkor lesz olyan munka, amelynek az elvégzésére alkalmas vagy, és olyan kötelesség, amelyet végezned kell, Isten háza pedig észszerűen intézkedéseket hoz majd veled kapcsolatban. Az, hogy nem engedik meg, hogy vezető légy, Isten háza előírásain és alapelvein nyugszik. Ugyanakkor Isten háza egyáltalán nem fogja megtagadni tőled a kötelességvégzés jogát a szegényes képességed miatt, sem az ahhoz való jogodat, hogy higgy Istenben, és kövesd Őt. Hát nem helyénvaló ez? (De igen.) Szükséges-e, hogy részletesebben beszéljünk erről a témáról? Egyes szegényes képességű emberek így gondolkoznak ennek hallatán: „Ne beszélgessünk erről többet! Túlságosan szégyellem magam ahhoz, hogy bárkivel is szembenézzek. Tudom, hogy szegényes képességű vagyok, és hogy nem leszek többé gyülekezetvezető vagy dolgozó. Csak egy csapatvezető vagy felügyelő leszek, vagy pedig kétkezi munkákat fogok végezni, főzést vagy takarítást. Bármi megfelel. Panasz nélkül fogom elviselni a pozíciómmal járó nehézségeket, alávetem magam Isten háza intézkedéseinek, és alávetem magam Isten vezényléseinek. Isten kegyelméből vagyok szegényes képességű, és ebben Isten jó szándékai vannak. Minden helyes, amit Isten tesz.” Ha így tudod látni a dolgokat, az jó, és azt jelenti, hogy van némi önismereted. Nem fogok hosszasan beszélni erről a témáról. Összegezve: ezeket a szegényes képességű embereket illetően csak azért boncolgatjuk a problémát és tárjuk fel a tények igazságát, hogy többeknek legyen helyes hozzáállásuk és nézőpontjuk velük kapcsolatban, és hogy ezek az emberek helyes hozzáállással és nézőponttal rendelkezzenek a saját szegényes képességük kérdését illetően, azután pedig képesek legyenek helyesen betájolni magukat, hozzájuk illő pozíciót és kötelességet találni, ily módon pedig észszerűen lehessen hasznosítani és kiaknázni az áldozatvállalásban tanúsított állhatatosságukat, valamint a szenvedés elviselésére vonatkozó elhatározásukat. Ez nincs kihatással arra, ahogyan az igazságot megérted és gyakorlod, sem pedig arra, hogy milyen kép alakul ki rólad Isten házában.