Mi a fő jellemzője azoknak a hamis vezetőknek, akik spirituális embereknek adják ki magukat? Az, hogy jók a prédikálásban. Ezek a „prédikációk” nem igazi prédikációk. Nem olyan prédikációk, amelyek az igazságról beszélnek, és nem is olyan prédikációk, amelyekben ott az igazságvalóság. Ehelyett szavakból és doktrínákból álló prédikációk; álspirituális prédikációk, a farizeusok prédikációi. A hamis vezetők nagyon jók abban, hogy keményen dolgozzanak az Isten szavaiban foglalt szavakon és kifejezéseken, különleges figyelmet szentelnek a szavak és doktrínák prédikálásának, mégsem keresik soha az igazságot Isten szavaiban, és soha nem gondolkodnak el azon, hogy miként kellene belépniük az igazságvalóságba. Megelégszenek azzal, hogy mindössze szavakat és doktrínákat tudnak prédikálni; miután világosan és logikusan prédikálták a doktrínát, azt gondolják, hogy ez elég jó, és hogy birtokában vannak az igazságvalóságnak, hogy odaállhatnak mások elé és fölényeskedhetnek, és hogy a magas pozíciójukból kioktathatják az embereket. A felszínen úgy tűnik, hogy az igazsággal kapcsolatos dolgokat mondanak és tesznek, látszólag nem okoznak bomlasztásokat és zavarásokat, és látszólag téves mondásokat sem támogatnak, és téves gyakorlatokra sem buzdítanak. Van azonban egy probléma, mégpedig az, hogy semmilyen valódi munkát nem tudnak felvállalni, és a legkisebb felelősségüknek sem tudnak eleget tenni, ami végül oda vezet, hogy semmilyen problémát nem képesek felfedezni a munkában. Úgy dolgoznak, ahogy egy vak ember tapogatózik az útján. Mindig az érzéseikre és a képzelődéseikre hagyatkoznak, hogy vakon alkalmazzák az ügyekre vonatkozó előírásokat, teljességgel képtelenek világosan látni a problémák lényegét, és mégis ostobaságokat hordanak össze róluk – egyáltalán nem tudnak valódi problémákat megoldani. Ha egy hamis vezető igazán értené az igazságot, természetszerűleg képes lenne felfedezni a problémákat és keresni az igazságot a megoldásuk végett. A hamis vezetők azonban egyértelműen nem értik az igazságot, mégis spirituális embereknek tettetik magukat, azt gondolva magukról, hogy képesek a gyülekezet munkáját végezni, és gátlástalanul élvezni merészelik a státuszukból fakadó előnyöket. Hát nem visszataszító ez? Azt hiszik, hogy van egy valódi készségük – hogy tudnak prédikálni. Ugyanakkor egyszerűen képtelenek valódi munkát végezni. A hamis vezetők által ismert és prédikált szavak és doktrínák nem tudnak segíteni nekik abban, hogy jól végezzék a munkájukat, vagy hogy fel tudják fedezni a problémákat a munkában, abban pedig még kevésbé, hogy meg tudják oldani mindazokat a problémákat, amelyekkel szembesülnek. Miután már dolgoznak egy ideje, semmilyen tapasztalati bizonyságtételről nem képesek beszélni. Megfelelő színvonalú vajon egy ilyen vezető vagy dolgozó? Elég nyilvánvaló, hogy nem az. És hogyan kell kezelni azokat a hamis vezetőket, akik nem megfelelő színvonalúak? Nem csak hogy el kell bocsátani és ki kell rekeszteni őket, hanem ha nem tartanak bűnbánatot, akkor, amikor választásra kerül sor, meg sem lehet újra választani őket arra, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgáljanak. Ha valaki egy korábban kirekesztett hamis vezetőt vagy hamis dolgozót választ meg, azzal tudatosan megzavarja és megkárosítja a gyülekezet munkáját, és ez azt mutatja, hogy a szavazó annak a hamis vezetőnek az imádója és követője, nem pedig olyasvalaki, aki igazán hisz Istenben. Megválasztottatok már valaha is álspirituális hamis vezetőt? (Igen.) Felteszem, hogy jó néhányat megválasztottatok közülük. Azt gondoljátok, hogy aki sok éve hisz már Istenben, aki sokat olvasott Isten szavaiból, aki sok prédikációt hallott, aki rengeteg tapasztalattal rendelkezik a prédikálás és a munka terén, aki órákon át képes egyhuzamban prédikálni, az biztosan képes munkát végezni. Majd miután vezetővé választjátok az ilyen embereket, felfedeztek egy súlyos problémát: a testvérek soha nem látják, és sosem tudják megtalálni őket, amikor probléma adódik. Senki sem tudja, hol rejtőznek, pedig rejtőznek valahol, és nem hagyják, hogy bárki is megzavarja őket. Ez probléma. Folyton bújócskáznak, amikor kritikus pillanatok adódnak a munkában, és a testvérek soha nem találják őket, amikor szükség lenne rájuk egy probléma megoldásához – hát nem elhanyagolják a megfelelő kötelességeiket? Egyesek miért nem mernek szembenézni a testvérekkel, miután vezetők lettek? Miért nem lehet megtalálni őket sehol? Pontosan mivel vannak elfoglalva? Miért nem oldanak meg valódi problémákat? Bármivel foglalatoskodjanak is, ebben biztosak lehettek: ha egy darabig nem végeznek valódi munkát, akkor hamis vezetők, és gyorsan el kell bocsátani őket, és valaki mást kell megválasztani. A jövőben megválasztanátok egy ilyesfajta hamis vezetőt? (Nem.) Miért nem? Szerintetek milyen következménnyel jár, ha egy vak embert választotok meg vezetőtökké? Az illető maga is vak, elvezethet vajon másokat a helyes útra? Pontosan úgy van, ahogyan Isten szavai mondják a Bibliában: „Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek” (Máté 15:14). A vak ember irány és cél nélkül jár; hogy tudna másokat vezetni? Ha valaki egy vak embert választ vezetőjévé, akkor az még inkább vak. Van egy mondás a nem hívők között: „Vak vezet világtalant.” Aki megválaszt egy hamis vezetőt, hogy gyülekezetvezetőként szolgáljon, az olyan, mint amikor vak vezet világtalant. Ez egy abszurdum, nem igaz? Mindenki, aki hamis vezetőre adja a szavazatát, vak ember, aki a vakokat választja meg, és egyikük sem érti az igazságot.

Amikor némelyek álspirituális embert választanak meg vezetőnek, nagyon boldognak érzik magukat, ezt gondolván: „Van immár egy nagyszerű vezetőnk. A mi vezetőnk igazán jó a prédikálásban. Nagyon logikus és strukturált módon prédikál, és sok értelme van a prédikációinak.” Egyesek, akik híján vannak a tisztánlátásnak, könnyekig hatódnak, szoros kötődést éreznek ehhez a vezetőhöz, és még a kötelességeiket végezni sem akarnak elmenni. Elég világosan megértik a dolgokat, amikor közlést hallgatnak, de amikor problémákat fedeznek fel a kötelességük végzése során, nem tudják, hogyan oldják meg azokat, és zavarodottságot éreznek, ezt gondolván: „Amikor a vezető közlését hallgatom, úgy tűnik, hogy mindent értek; hogy lehetséges akkor, hogy nem tudom megoldani a nehézségeket, amelyekkel a munkámban találkozom?” Mi itt a probléma? Mindaz, amit az efféle hamis vezetők prédikálnak, az nem más, mint szavak és doktrínák, üres frázisok, szlogenek és ostobaságok. Amit prédikálnak, az nem oldja meg a valódi problémáidat; megtévesztettek téged. Illúziókkal táplálnak, mondanak néhány szlogent, hogy tévesen megoldottnak hidd a problémákat, miközben valójában nem a problémáidra vonatkozó igazságalapelvekről beszélnek. Hogyan lehet problémákat megoldani, ha így beszélgetnek? Az általuk prédikált doktrínáknak semmi közük a valódi problémákhoz; ők egyszerűen csak elkerülik minden probléma lényegét, és üresen beszélnek elméletekről. Ők csak szavakat és doktrínákat, valamint spirituális elméleteket prédikálnak. Fogalmuk sincs róla, hogy mi az igazságvalóság, és amikor problémák merülnek fel, összezavarodnak. Az általuk elmondott prédikációk nem tudnak valódi problémákat megoldani, nem mások csupán, mint egyfajta elmélet, egyfajta tudás és doktrína. Az ilyesfajta hamis vezető úgy prédikálja Isten szavait és az igazságot, mintha azok afféle szavak, doktrínák és szlogenek lennének. Minden valódi problémát kerülnek, és csak üres és nem gyakorlati szavakat prédikálnak. És mi történik végül? Bármennyi ideig prédikálnak is, legfeljebb annyi hatása lesz a prédikációiknak, hogy bátorítják és buzdítják az embereket, egy kicsit jobban fellelkesítik őket, és adnak nekik egy kis energialöketet, de semmilyen más problémát nem tudnak megoldani. Az igazság nem különül el a valóságtól, hanem inkább össze van kapcsolva a valósággal és mindenféle ténylegesen létező problémával. Most már akkor képesek lesztek felismerni az álspirituális hamis vezetőket, amikor legközelebb találkoztok velük? Ha nem, akkor amikor vezetővé akartok választani valakit, először oldassatok meg velük néhány problémát. Ha az alapelveknek megfelelően oldják meg azokat, és ha elég jó eredményeket érnek el és az igazságvalóságot használva megoldják a problémákat, akkor szavazhattok rájuk; ha kerülik a problémák lényegét és a valóságos helyzetet, nem beszélnek róluk, és nem tudnak mást tenni, mint semmitmondóan doktrínát prédikálni, szlogeneket kiabálni, valamint előírásokhoz ragaszkodni, akkor nem szavazhattok rájuk. Miért nem szavazhattok ezekre az emberekre? (Azért nem, mert nem képesek valóságos problémákat megoldani.) És miféle emberek nem képesek valóságos problémákat megoldani? Az olyan emberek, akik csak szavakat és doktrínákat tudnak prédikálni – ők képmutató, álspirituális farizeusok. Nincs meg bennük az igazság megértéséhez szükséges képesség, semmi képességük arra, hogy problémákat oldjanak meg; nem tudnak problémákat megoldani, így ha vezetővé választjátok őket, akkor egész biztosan hamis vezetők lesznek belőlük. Nem képesek vezetői munkát végezni, sem vezetői kötelességeket teljesíteni. Nem ártanátok nekik akkor azzal, ha rájuk szavaznátok? Egyesek ezt mondják: „Hogyan ártanánk nekik ezzel? Jó szándékkal szavazunk rájuk. Van némi képességük, és ha megválasztjuk őket, akkor lesz valaki, aki felelősséget tud vállalni a munkáért, nem igaz?” Természetesen az jó, ha van valaki, aki vállalja a felelősséget, ám az efféle emberek nem képesek felelősséget vállalni. Nem tudnak mást tenni, mint semmitmondóan elméletekről beszélni, nem veszik figyelembe a valódi helyzetet, és nem jelentenek segítséget, amikor problémák megoldásáról van szó, úgyhogy azzal, hogy rájuk szavaztok, nem alkalmat adtok vajon nekik arra, hogy gonoszságot műveljenek? Nem arra kényszerítitek őket, hogy egy hamis vezető útján járjanak? Éppen ezért nem szabad ilyen embereket vezetőkké választanotok.

Képesek vagytok felismerni, hogy a körülöttetek lévő emberek közül – akikkel gyakran kerültök kapcsolatba, és akiket elég jól ismertek – ki az, aki csak arra képes, hogy semmitmondóan doktrínákról beszéljen, és nem képes valódi problémákat megoldani? Ki az, aki mindig magasröptű elméleteket prédikál és újszerű és egyedi terveket javasol, amelyekről korábban még soha senki nem hallott, de összezavarodik és megnémul, ha arról kérdezik, hogy miként kell a konkrét működési terveket és a konkrét részleteket gyakorolni és megvalósítani? Amit az ilyen emberek mondanak, az nagyon üres és teljesen valószerűtlen, nem áll kapcsolatban és nem egyezik a valódi helyzettel, a tényleges körülményekkel, az emberek által ténylegesen elérhető dolgokkal, az emberek érettségével, valamint a szakmai készségeik szintjével sem. Még inkább jellemző, hogy amit mondanak, az nem áll összhangban Isten háza követelményeivel; egyszerűen képtelenségeket beszélnek, elmerülnek a képzeletben, és csak impulzívan mondják azt, ami éppen eszükbe jut. Azt gondolják, hogy semmiért sem kell felelősséget vállalniuk, amit mondanak, még akkor sem, ha dicsekszenek és hencegnek. Ezzel a hozzáállással fejezik ki a nézeteiket és terjesztik elő az elgondolásaikat – hát nem álspirituális emberek ők? (De igen.) Egyesek azt hiszik, hogy amúgy sem veszi komolyan senki a dicsekvést, a hencegést és a hangzatos elgondolásokat, és megmutatják, hogy milyen rátermettek. Azt gondolják, hogy ha elrontanak valamit, akkor nem szükséges felelősséget vállalniuk érte, ha pedig jól csinálnak valamit, akkor mindenki nagyra fogja tartani őket, így azt mondanak, amit csak akarnak, és mindent nagyon könnyűnek állítanak be. Sok elgondolásuk van, de egyik sem párosul konkrét gyakorlási tervvel, és nem valósítható meg megfelelően. Semmilyen általuk propagált nézetet nem vesznek komolyan, legyen az tiszta vagy eltorzult. Ma mondanak valamit, holnap meg valami mást, és noha a nézetek, elméletek és alapok, amelyekről beszélnek, mind nagyon magasröptűek, mind üresek, és nem gyakorlatiasak. Alkalmanként beszélnek olyan tervről, amely nem üres és nem eltorzult, de amikor megkérdezik tőlük, hogy konkrétan hogyan kell végrehajtani a tervet, nem tudják megmondani. Amikor szlogeneket hangoztatnak, jól csengő szavakat szólnak és nézeteket fejeznek ki, nagyon lelkesek és proaktívak, ám amikor konkrét munkavégzésre és konkrét tervek megvalósítására kerül sor, nyomtalanul eltűnnek, elrejtőznek, és nincsenek többé nézeteik. Lehetnek vajon vezetők az ilyen emberek? (Nem.) Akkor hát milyen következményekkel fog járni, ha vezetők lesznek az ilyen emberekből? Nem fognak vajon maguknak és másoknak is ártani? Késedelmeket fognak okozni a gyülekezeti munkában, azonkívül pedig nagy kárt fognak okozni maguknak. A doktrínák, amelyeket prédikálnak, korlátozott dolgok csupán, és amikor befejezték a prédikálásukat, nincs semmi más mondandójuk, így mindig el kell rejtőzniük, és „el kell vonulniuk, hogy az önművelésre koncentráljanak”. Vajon ez nem nehezíti meg számukra a dolgokat? Amint vezetővé válnak, úgy fogják érezni, mintha egy hatalmas kőszikla nehezedne rájuk; mindennap kimerültnek fogják érezni magukat, és azt fogják érezni, hogy nagy nyomás nehezedik rájuk – mi értelme így szenvedniük? Nincs meg az ahhoz szükséges képességük, hogy vezetők legyenek, és amikor problémákkal találkoznak, csak véletlenszerűen alkalmazzák az előírásokat a képzelődéseik szerint, és nem tudnak valódi problémákat megoldani – az ilyen emberek nem lehetnek vezetők. Nem képesek valódi munkát végezni, így hamis vezetők lesznek, és továbbra is meglehetősen nagyszerűnek fogják gondolni magukat, még akkor is, amikor késedelmeket okoznak a testvérek életbe való belépése terén. Ha fel tudnátok ismerni és fel tudnátok fogni ezeknek az álspirituális embereknek a képességét és jellemét, akkor is megszavaznátok, hogy vezetők legyenek? Ha te magad ilyesfajta ember vagy, és valaki rád akarna szavazni, mit tennél? (Lenne némi önismeretem, és kijelenteném, hogy nem vagyok alkalmas vezetőnek.) És ha ezután a kijelentésed után még mindig azt gondolja mindenki, hogy jó vagy, és ragaszkodnak hozzá, hogy rád szavazzanak, akkor mit kell tenned? Ezt mondd nekik: „Nem tudok vezetői munkát végezni, nem tudom vállalni ezt a munkát. A felszínen úgy tűnik, mintha lenne némi képességem, és olykor van néhány jó ötletem és szolgálok egy kis világossággal, de a legtöbbször csak szavakat és doktrínákat prédikálok. Én valóban nem lehetek vezető vagy dolgozó. Semmivel sem vagyok jobb nálatok. Bármit tesztek is, kérlek, ne szavazzatok rám! Még ha én kapom is a legtöbb szavazatot, akkor sem lehetek vezető. Nem árthatok senkinek! Szolgáltam már korábban vezetőként, és minden alkalommal kudarcot vallottam és elbocsátottak. Valahányszor elbocsátottak, az mindig azért volt, mert szegényes volt a képességem, híján voltam a munkaképességnek, és nem tudtam valódi munkát végezni. Nem tudtam egyebet tenni, mint szavakat és doktrínákat prédikálni, emellett pedig egy felelősségnek sem voltam képes eleget tenni azok közül, amelyeknek a vezetőknek eleget kell tenniük. Hamis vezető voltam.” Ilyen az, amikor valakinek van önismerete, és nem csupán mond néhány szót arról, hogy nem alkalmas vezetőnek, majd annyiban hagyja a dolgot. Némelyek ezt gondolják: „Olyan sok éve végzem már a kötelességemet ebben a csoportban, és mindenképpen vezető beosztású munkatársnak kell tekinteni engem. Még ha hozzájárulást soha nem is tettem, keményen dolgoztam; hogy lehet akkor, hogy senki sem ismerte fel az erősségeimet? Én is vezetőnek való vagyok. Gyakran állok elő olyan gondolatokkal, elgondolásokkal és javaslatokkal, amelyek elég értékesek, és amelyek használhatók a gyakorlatban. Akár elfogadják őket a vezetők, akár nem, én mindenképpen egy hozzáállással, elgondolásokkal és nézetekkel bíró személy vagyok. Miért nem szavaz rám senki?” Ha így gondolkozol, akkor így értékelheted magad: A gondolataid, elgondolásaid és javaslataid vajon csak kijelentések, vagy pedig valóban használhatók a gyakorlatban? Képes vagy felfedezni és megoldani a munkában felmerülő mindenféle nehézségeket? Használhatók-e a gondolataid és elgondolásaid? Képes vagy-e felvállalni a munkát? Ha a gondolataid és nézeteid megmaradnak a szavak és doktrínák szintjén, ha egyszerűen nem használhatók a gyakorlatban, és ami még fontosabb: ha egyszerűen nincsenek összhangban Isten háza munkára vonatkozó alapelveivel, akkor pontosan milyen a képességed? Ha vezetővé választanak, eleget tudsz-e tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? Ambícióból akarsz vezető lenni, vagy teherérzettől vezérelve? Ha igazán van munkaképességed, és képes vagy problémákat megoldani; ha akkor, amikor látod, hogy bizonyos vezetők és dolgozók nagyon gyengén végzik a munkát és semmilyen problémát nem képesek megoldani, ez nyugtalanít téged, és javaslatokat teszel nekik, ám ők nem hallgatnak meg, és nem képesek problémákat megoldani, de mégsem jelentik azokat a Fennvalónak, te pedig aggodalmat és nyugtalanságot érzel Isten házának a munkájáért; továbbá ha elviselhetetlenül felzaklat, amikor azt látod, hogy hamis vezetők késedelmeket okoznak a gyülekezet munkájában – mindez azt mutatja, hogy van teherérzeted. Ám ha mindenki elismerését meg akarod szerezni, ha nagyobb közönséget akarsz, és azt akarod, hogy több ember hallgasson a prédikálásodra és a kioktató beszédedre, csak mert van néhány elgondolásod, és ha ki akarsz tűnni a tömegből, akkor ez nem teherérzet – ez ambíció. Az ambiciózus emberek csak szavakat és doktrínákat tudnak prédikálni, és az elgondolásaik is mind üres szavak és doktrínák csupán. Amikor az ilyen emberekből vezetők lesznek, egész biztosan hamis vezetők válnak belőlük, ha pedig ők gonosz emberek, akkor antikrisztusok. Ha az elgondolásaid megmaradnak az üres szavak szintjén, akkor, ha egyszer vezető leszel, egész biztosan ugyanolyan leszel, mint minden álspirituális hamis vezető. Mindig „el kell vonulnod, hogy az önművelésre koncentrálj”, máskülönben úgy fogod érezni, hogy válságba kerültél, és nem lesz miről prédikálnod. Ha pont ugyanolyan vagy, mint ők, és miközben magas lóról prédikálsz, képtelen vagy a munkában felmerülő bármilyen problémát felfedezni, és természetesen arra is képtelen vagy, hogy bármilyen problémát megoldj, akkor egész biztosan hamis vezető vagy. És mi történik végül a hamis vezetőkkel? Elbocsátják őket a pozíciójukból, mivel nem képesek valódi munkát végezni – bizonyos, hogy ezen az úton fognak járni.

Sokan vannak, akik mindig méltatlankodnak és tettre készek a szívükben, és valahányszor eljön a vezető- vagy felügyelőválasztás ideje, mindig azt akarják, hogy őket válasszák meg. Egyesek azt gondolják, hogy ők hisznek a legtöbb éve Istenben, ők viselték el a legtöbb nehézséget, ők végzik a legrégebb óta és a legnagyobb hűséggel a kötelességüket, és ők a leginkább jogosultak arra, hogy vezetők legyenek, ezért azt akarják, hogy őket válasszák meg a többiek. Mire leszel képes, ha megválasztanak a többiek? Képes leszel-e elkerülni, hogy elnyerd a „hamis vezető” titulust? Képes leszel eleget tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? Ezek mind valódi problémák, de senki sem veszi fontolóra az efféle dolgokat. Ezek közül az emberek közül némelyek elegendő képességgel rendelkeznek. Tudják keresni az igazságot, amikor problémák adódnak a kötelességük terén, és amikor értik az igazságot és képesek az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, akkor megfelelő színvonalúak lehetnek. Amennyiben ezek az emberek értik az igazságot, szeretik az igazságot, tudnak az igazságra törekedni, azonkívül pedig viszonylag jó emberi mivoltuk van, akkor semmi problémájuk nem lesz azzal, hogy megfelelő színvonalú vezetőkké és dolgozókká legyenek – ez nem lesz nagyon nehéz számukra. Némelyek folyton panaszkodnak, hogy nehéz munkát végeznek, nem hajlandók erőfeszítést tenni vagy megfizetni az árat, amikor az igazságról van szó, és zúgolódnak, amikor megmetszik őket. Lehetnek vajon megfelelő színvonalú vezetők és dolgozók az ilyen emberek? Egyszerűen rossz a szándékuk és a hozzáállásuk, nem az igazságra törekvő emberek, és bármit követel is tőlük Isten, negatív hozzáállást tanúsítanak. Az efféle emberek nem érdemlik meg, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Semmi teherérzet nincs a szívükben, és bármilyen világosan és érthetően legyenek is megfogalmazva Isten házának munkarendjei, ők akkor sem hajlandóak keményen dolgozni azért, hogy jól végezzék a munkát. Valójában nem nehéz jól végezni a munkát. Miért nem nehéz? Először is, Isten házának konkrét munkarendjei vannak a gyülekezet valamennyi munkájához, a Fennvaló pedig konkrét kikötéseket szabott meg arra vonatkozóan, úgyhogy semmilyen munkaelem tekintetében nem kell innovatívnak lennetek, vagy önállóan elvégeznetek azt. A Fennvaló adott nektek egy hatáskört és egy irányt, valamint alapelveket és minimumkövetelményeket is adott nektek; nem a levegőben vagdalkoztok, és nem irány nélkül végzitek a munkátokat. Másodszor, bármelyik munkaelem esetében úgy van, hogy nem számít, ki a felügyelő, vagy hogy a tengerentúlra vagy belföldre összpontosul-e a munka, a legelsődlegesebb dolog az, hogy a Legfőbb testvér konkrét módon nyomon követi, irányítja, felügyeli, vizsgálja és világítja át a munkát, és gyakran érdeklődik felőle. Mennyire specifikusak ezek a tevékenységek? A Legfőbb testvér személyesen vesz részt és végez ellenőrzést minden forgatókönyv, minden film, minden program, minden himnusz, stb. esetében. Én is bekapcsolódok néhány munkába, és általános útmutatást és keretet adok nektek. Harmadszor, a munka minden olyan aspektusa esetében, amely magában foglalja az igazságalapelveket, a Fennvaló az igazságalapelvekről is gyakran beszél nektek, és eligazítja a munkátokat; meg is metsz benneteket a Fennvaló, elvégzi az átvilágítást nálatok, és a torzulásaitokat is mindenkor kiigazítja. Negyedszer, a fő munkatársakat és az adminisztratív munkát illetően a Fennvaló személyesen segít nektek az átvilágítás elvégzésével és döntéshozatallal. Az a helyzet, hogy bármilyen munkát végeztek is, nem önállóan végzitek el; mindent a Fennvaló rendez el, vezet, irányít és világít át. Akkor mi az, amit ti csináltok? Ti csak élvezitek az előre elkészített dolgokat – olyan áldottak vagytok! Semmi felől nem szükséges aggódnotok; mindössze annyit kell tennetek, hogy nekigyürkőztök a munkának. Ez a munka esik rátok. Fizettetek valaha is további árat? (Nem.) A Fennvaló már elvégezte ezt az egész fő és fontos munkát; éppen ezért az általatok végzett munka egésze nagyon könnyű, és egyáltalán nincsenek nagy nehézségek. Ha ilyen körülmények között az emberek még mindig nem végzik jól a munkájukat, az megbocsáthatatlan, és azt bizonyítja, hogy egyszerűen nem teszik bele a szívüket és az erőfeszítésüket a munkájukba, sem abba, hogy eleget tegyenek a felelősségeiknek. Némelyek ezt kérdezik: „Ki nem hibázik soha, amikor munkát végez? Hát nem lehetnek problémáik az embereknek?” Nem kell tökéletes értékelést elérned a munkádban; csak annyi az elvárás, hogy „megfelelt” minősítést kapj, és akkor az úgy tekintendő, hogy eleget tettél a vezetők és dolgozók felelősségeinek. Nagyon megterhelő ez? (Nem.) A Fennvaló útmutatása és átvilágítása alapján könnyű „megfelelt” minősítést kapni; azon múlik csak, hogy az emberek őszintén törekszenek-e az igazságra. Ha semmilyen erőfeszítést nem tesznek az igazságot illetően, és mindig felületesek akarnak lenni, valamint ha megelégszenek csupán a rutinszerű munkavégzéssel, valamint azzal, hogy nem tesznek semmi rosszat, nem okoznak semmilyen zavarást vagy bomlasztást, és semmi sem bántja a lelkiismeretüket, akkor nem érhetnek el „megfelelő” minősítést. A legtöbb vezető és dolgozó ezzel a fajta hozzáállással dolgozik; végeznek egy kis munkát, de nem akarják kimeríteni magukat, megelégszenek a középszerűséggel, azt illetően pedig, hogy milyen eredményekkel jár a munkájuk, azt gondolják, hogy ez Isten dolga, és hogy semmi közük hozzá. Elfogadható ez a hozzáállás? Ha ilyen hozzáállásod van, akkor nagyon korlátozott az a munka, amit el tudsz végezni, és nem teszel bele minden tőled telhetőt, ami azt mutatja, hogy vagy nem vagy képes valódi munkát végezni, vagy nem végzel valódi munkát, és így hamis vezetőként kell jellemezni téged – ez teljességgel helytálló, és nem igazságtalan. Némelyek folyton ezt mondják: „Túl magasak a követelményeid velünk szemben. Ha nem végezzük el ezt a munkát, akkor hamis vezetők vagyunk, ha pedig nem felelünk meg annak a követelménynek, akkor is hamis vezetők vagyunk. Minek nézel Te bennünket? Nem vagyunk robotok, nem vagyunk tökéletesek. Hétköznapi emberek vagyunk csak, halandók csupán. Azt mondod nekünk, hogy legyünk hétköznapi emberek, átlagos emberek, akkor hát miért vannak ilyen magas követelményeid velünk, vezetőkkel szemben?” Valójában nem magasak a veletek szemben támasztott követelményeim. Csupán azt kérem tőletek, hogy tegyetek eleget azoknak a felelősségeknek, amelyeknek egy emberi lénynek eleget kell tennie. Olyasvalami ez, amit vezetőként és dolgozóként meg kell tenned, muszáj megtenned, és el tudsz érni. Ám ha nem dolgozol keményen azért, hogy az igazságra törekedj, és ha folyton félsz a nehézségek elszenvedésétől és mindig kényelemre áhítozol, akkor bármilyen érveid vagy kifogásaid legyenek is, biztosan hamis vezető leszel. Olyan ez, mint azok a dolgok, amelyeket a normális emberi mivoltú embereknek el kell érniük, és amelyekre a felnőtteknek maguknak kell ügyelniük, például, hogy mikor keljen fel reggel egy felnőtt, hányszor étkezzen és hány órát dolgozzon egy nap, és hogy mikor mossa ki a szennyesét – neked magadnak kell kezelned ezeket a dolgokat, és nem szükséges bárki mást megkérdezned ezekről. Ha mindenről másokat kérdezel meg és semmit sem értesz, az nem azt jelenti vajon, hogy nincs elég intelligenciád, és hogy együgyű vagy? Nem azt jelenti, hogy nem vagy képes gondot viselni magadról? Lehetnek vajon vezetők az ilyen emberek? Hát nem hamis vezetők ezek? Az ilyen embereket el kell bocsátani. Az ilyen emberek még mindig ragaszkodni akarnak a pozíciójukhoz és nem akarnak visszalépni, hanem továbbra is vezetők akarnak lenni! Némely hamis vezetők az elbocsátásukat követően úgy érzik, hogy igazságtalanság érte őket, és egyre csak sírnak emiatt. Addig sírnak, amíg teljesen fel nem dagad a szemük. Miért sírnak? Nem tudják magukról, hogy mifélék is ők. Amikor azt mondom, hogy nem magasak az emberekkel szemben támasztott követelményeim, akkor arra gondolok, hogy annak a megtételére kérlek, amit el tudsz érni; ki lett már kövezve számodra az út, és meg lett határozva a hatókör, és meg lettek hozva a döntések, neked pedig csak cselekedned kell. Olyan ez, mint az evés: elő lettek készítve számodra a gabonafélék, zöldségek, mindenféle fűszerek, az edények és a tűzhely is, neked pedig nem kell mást tenned, mint megtanulnod főzni; ez az, amit egy felnőttnek meg kell tennie és el kell érnie. Ha nem tudod ezt elérni, akkor együgyű vagy, és nem lehet a normális felnőttek intelligenciatartományába sorolni. Egyes vezetők nem képesek elvégezni ezt a valódi munkát, így el kell bocsátani őket. Akkor hát hogyan definiálhatjuk és határozhatjuk meg, hogy valaki képes-e ennek a fajta munkának az elvégzésére? Ha birtokában vagy egy felnőtt intelligenciájának és képességének, és birtokában vagy annak a lelkiismeretességnek és felelősségérzetnek, amelynek egy felnőtt ember a birtokában kell, hogy legyen, akkor el kell tudnod végezni ezt a fajta munkát. Ha nem tudod elvégezni vagy nem végzed el, akkor hamis vezető vagy. Ezt így lehet és így helyes meghatározni. Ez nem a kárhoztatása vagy megítélése egy embernek, akkor hát szigorú-e? A tények mind ismertek, és ez egyáltalán nem szigorú.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.