IV. Hogyan kell bánni azokkal az emberekkel, akiket elbocsátottak

Vannak másfajta emberek is, éspedig azok, akiket elbocsátottak. Velük hogyan kell bánnunk? Akár azért bocsátják el ezeket az embereket, mert nem képesek valódi munkát végezni és a hamis vezetők közé sorolhatók, akár azért, mert az antikrisztusok útját követik és az olyan fajta emberek közé sorolhatók, akik antikrisztusok, más munkára szükséges beosztani ezeket az embereket, és észszerű módon szükséges kirendelni őket. Ha olyan antikrisztusok, akik már sok gonoszságot műveltek, akkor természetesen ki kell zárni őket; ha nem műveltek még sok gonoszságot, de antikrisztusi lényegük van és antikrisztusként jellemezhetők, akkor amennyiben még mindig képesek bomlasztás és zavarás okozása nélkül valamilyen csekély szolgálatot végezni, nem szükséges kizárni őket – végezzenek csak továbbra is szolgálatot, és adjatok nekik esélyt a megtérésre. Azon hamis vezetőket, akik el lettek bocsátva, valamilyen más munkára rendeljétek ki az erősségeik, valamint annak alapján, hogy mely kötelességek elvégzésére alkalmasak, de gyülekezetvezetőként nem szolgálhatnak többé; azon vezetőket és dolgozókat, akik azért lettek elbocsátva, mert rendkívül gyenge képességűek és képtelenek bármiféle munkát végezni, ugyancsak az erősségeik, valamint annak alapján rendeljétek ki más munkára, hogy mely kötelességek végzésére alkalmasak, de nem léptethetők elő többé vezetővé vagy dolgozóvá. Miért nem? Azért nem, mert már ki lettek próbálva. Fel lettek fedve, és már világosan látható, hogy az ilyen emberek képessége és a munkaképessége alkalmatlanná teszi őket arra, hogy vezetők legyenek. Ha vezetőnek alkalmatlanok, akkor vajon más kötelességeket sem képesek elvégezni? Ez nem feltétlenül van így. A gyenge képességük alkalmatlanná teszi őket arra, hogy vezetők legyenek, de más kötelességeket végezhetnek. Az ilyen emberek az elbocsátásukat követően végezhetik azt, aminek a végzésére alkalmasak. Nem kell megfosztani őket attól a joguktól, hogy kötelességet végezzenek; ha a jövőben növekszik az érettségük, újra használni lehet őket. Egyeseket azért bocsátanak el, mert fiatalok és nincs élettapasztalatuk, valamint munkatapasztalatnak is híján vannak, így nem képesek elvállalni a munkát, és végül elbocsátják őket. Van némi mozgástér az efféle emberek elbocsátása terén. Ha megfelelő színvonalú az emberi mivoltuk és elegendő képességgel rendelkeznek, akkor a lefokozásukat követően lehet még használni őket, vagy beoszthatók valamilyen másik, számukra megfelelő munkára. Ha már tisztán értik az igazságot, és szereztek némi ismeretet és tapasztalatot a gyülekezet munkáját illetően, akkor az ilyen emberek a képességük alapján még mindig előléptethetők és művelhetők. Ha az emberi mivoltuk megfelelő színvonalú, de rendkívül gyenge képességűek, akkor semmi érték nem rejlik a művelésükben, és egyáltalán nem lehet művelni vagy megtartani őket.

Azok között, akik el lettek bocsátva, két fajta ember van, akiket egyáltalán nem lehet újra előléptetni és művelni: egyfelől az antikrisztusok, másfelől pedig azok, akik túl gyenge képességűek. Vannak azután olyanok is, akik nem számítanak antikrisztusoknak, hanem csupán szegényes emberi mivoltúak, önzők és csalárdak, némelyek pedig lusták közülük, testi kényelemre sóvárognak, és képtelenek nehézséget elviselni. Még ha rendkívül jó képességűek is az efféle emberek, akkor sem lehet ismét előléptetni őket. Ha van egy kevés képességük, akkor hadd tegyék, amire képesek, feltéve, hogy megfelelő intézkedések történtek arra vonatkozóan; röviden: ne léptesd elő őket vezetővé vagy dolgozóvá. A vezetőknek és dolgozóknak azon túl, hogy van képességük és hogy munkaképesek, érteniük kell az igazságot, terhet kell viselniük a gyülekezetért, képesnek kell lenniük arra, hogy keményen dolgozzanak és elviseljék a szenvedést, valamint szorgalmasnak kell lenniük, és nem lehetnek lusták. Ennek tetejébe még viszonylag becsületesnek és egyenes jelleműnek is kell lenniük. Egyáltalán nem választhatsz ki olyan embereket, akik csalárdak. Azok, akik túlságosan elvetemültek és csalárdak, folyton cselt szőnek a testvérek, a feljebbvalóik és Isten háza ellen. Azzal töltik a napjaikat, hogy egyre csak fondorlatos gondolatokon törik a fejüket. Amikor ilyesvalakivel van dolgod, mindig ki kell találnod, hogy mit is gondol igazán, egyre csak tudakozódnod kell azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is csinált mostanában, és állandóan rajta kell tartanod a szemed. Az ilyen embereket túlságosan kimerítő és túlságosan aggasztó lenne használni. Ha egy ilyen személyt előléptetnek, hogy kötelességeket végezzen, még ha ért is egy kevés doktrínát, akkor sem fogja gyakorolni, és az általa elvégzett minden apró munkáért juttatásokat és előnyöket vár majd. Ilyen embereket használni túlságosan aggasztó és túl sok gondot jelent, ezért ilyen emberek nem léptethetők elő. Éppen ezért, ami az antikrisztusokat, a mérhetetlenül gyenge képességű, a rossz emberi mivoltú, a lusta, a testi kényelemre sóvárgó és nehézségeket elviselni nem tudó, valamint a rendkívül elvetemült és csalárd embereket illeti: az ilyesfajta embereket ne léptesd elő másodszor is, miután a használatukat követően egyszer már le lettek leplezve és el lettek bocsátva; ne használd őket újra helytelenül, miután már átláttak rajtuk. Némelyek talán ezt mondják: „Ez az illető korábban antikrisztusként lett jellemezve. Észrevettük, hogy egy ideje már jól teljesít, képes normálisan érintkezni a testvérekkel, és nem korlátoz többé másokat. Elő lehet akkor léptetni?” Ne siess ennyire! Amint előlépteted az illetőt és státuszt kap, fel fog tárulni az antikrisztusi természete. Mások talán azt mondják: „Ez az illető korábban rendkívül gyenge képességű volt; amikor arra kérték, hogy felügyelje két ember munkáját, nem tudta, hogyan osszon ki feladatokat, és ha két dolog történt egyidejűleg, nem tudta, hogyan rendezze azokat észszerűen. Most, hogy egy kicsit idősebb, jobb lesz már ezekben a dolgokban, nem igaz?” Megállja vajon a helyét ez az állítás? (Nem állja meg.) Amikor két dolog történik egyidejűleg, az illető összezavarodik és nem tudja, hogyan kezelje őket. Senkit és semmit nem tud átlátni. Annyira gyenge képességű, hogy nincs munkaképessége és felfogóképessége. Az ilyen embert egyáltalán nem lehet újra vezetővé előléptetni. Ez nem életkor kérdése. A gyenge képességű emberek akkor is csak gyenge képességűek maradnak, amikor nyolcvan évesek lesznek. Nem úgy van, amint azt az emberek elképzelik, hogy ahogy idősödik és több tapasztalatot szerez az ember, már mindent meg tud érteni – ez nem így van. Mindössze lesz némi élettapasztalata, de az élettapasztalat nem egyenlő a képességgel. Nem számít, mennyi dolgot tapasztal vagy hány leckét tanul meg valaki, ez nem jelenti azt, hogy javulni fog a képessége.

Megváltozhat vajon az olyan ember, akinek túlságosan önző, túlságosan csalárd és túlságosan elvetemült az emberi mivolta, és aki telve van agyafúrt cselszövésekkel és csak önmagára gondol? Ezen okok miatt lett elbocsátva; eltelt azóta tíz év, és sok prédikációt meghallgatott – akkor vajon többé már nem önző, nem elvetemült és nem csalárd az emberi mivolta? Hadd mondjam el neked: az efféle ember nem fog megváltozni, újabb 20 év elteltével is ugyanaz marad. Éppen ezért, ha 20 év múlva ismét találkozol vele és megkérdezed, hogy még mindig önző és csalárd-e, akkor még ő maga is be fogja ismerni ezt. Miért nem változnak meg a gyenge emberi mivoltú emberek? Meg tudnak vajon változni? Ha feltesszük, hogy meg tudnának változni, vajon milyen alapon és milyen feltételekkel történne ez meg? Képeseknek kell lenniük az igazság elfogadására. A gyenge emberi mivoltú emberek nem fogadják el az igazságot, és legbelül megvetik, utálják, kigúnyolják és ellenségesen szemlélik a pozitív dolgokat – egyszerűen nem tudnak megváltozni. Úgyhogy akárhány év telt is el, ne léptesd elő őket, mert képtelenek a változásra. Lehetséges, hogy mire eltelik 20 év, megtanulják majd, hogy miként legyenek még inkább minden hájjal megkentek, és még jobban tudnak majd szépen hangzó és másokat megtévesztő dolgokat mondani. Ám ha érintkezel ezekkel az emberekkel és megfigyeled a cselekedeteiket, egy tényt fogsz felfedezni: azt, hogy egyáltalán nem változtak meg. Úgy véled, hogy miután oly sok év eltelt, olyan sok prédikációt meghallgattak, és olyan hosszú időn át végeztek kötelességeket Isten házában, bizonyosan megváltoztak – de tévedsz! Nem fognak megváltozni. Miért? Annyi prédikációt meghallgattak és olyan sokat olvastak már Isten szavaiból, de egyetlen mondatot sem fogadnak el vagy gyakorolnak belőle, így aztán a legkevésbé sem változtak meg – lehetetlen megváltozniuk. Amikor leleplezik és elbocsátják az ilyen embereket, nem lehet újra használni őket, és ha mégis így teszel, azzal ártasz Isten házának, valamint a testvéreknek. Ha nem vagy bizonyos efelől, figyeld csak meg, hogyan cselekednek, és nézd meg, kinek az érdekeit védik, amikor olyan dolgokkal találkoznak, amelyek esetében a saját érdekeik összeütközésbe kerülnek Isten házának az érdekeivel; egyáltalán nem fogják feláldozni a saját érdekeiket, és nem tesznek meg mindent Isten háza érdekeinek a védelméért. Ebből a szempontból nézve nem megbízhatóak, és nem érdemlik meg, hogy Isten háza előléptesse és használja őket. Ezért vannak arra rendelve az efféle emberek, hogy ne használják őket. Vajon megváltozhatnak még az olyan emberek, akik nem fogadják el az igazságot? Ez nem lehetséges, ez csak hiú ábránd!

Ami a lusta, testi kényelemre sóvárgó és a legcsekélyebb nehézséget eltűrni sem képes embereket illeti: ők még kevésbé képesek a változásra. Vezetőként töltött idejük alatt semmilyen nehézséget nem szenvednek el, még azokat a nehézségeket sem viselik el, amelyet a hétköznapi testvérek képesek elviselni. Csak gépiesen cselekszenek, miközben a kötelességüket végzik – összejöveteleket tartanak és doktrínákat prédikálnak, azután pedig aludni mennek és csak magukkal törődnek. Ha akár csak egy kicsit is későn kerülnek ágyba, reggel még akkor is mélyen fognak aludni, amikor a testvérek már kelnek. Nem hajlandóak akár csak egy kicsit is elfáradni, egy kicsit is elfoglaltnak lenni vagy akár csak egy kevéske nehézséget is elviselni. Semmilyen árat nem fizetnek, és semmilyen valódi munkát nem végeznek. Akárhová mennek is, amint finom ételt és italt látnak, annyira megörülnek, hogy minden másról elfeledkeznek, és sehová sem mennek, hanem ott maradnak enni, inni és jól érezni magukat, és semmiféle munkát nem végeznek. Nem figyelnek oda, amikor megmetszi őket a Fennvaló, és a testvérektől sem fogadnak el figyelmeztetéseket és leleplezést. Úgy döntöttek, hogy a lehető legkényelmesebben fognak élni, anélkül, hogy bármilyen árat fizetnének, hogy teljesítenék a felelősségeiket, vagy hogy elvégeznék a kötelességüket, így semmirekellőkké lettek. Képesek vajon megváltozni az efféle emberek? Az ilyen emberek túlságosan lusták, és testi kényelemre sóvárognak; nem tudnak megváltozni. Ilyenek most, és ilyenek lesznek a jövőben is. Némelyek talán azt mondják: „Az az illető megváltozott; egy ideje már sok erőfeszítést fektet a munkájába.” Ne siess ennyire! Ha előlépteted vezetővé az efféléket, vissza fognak esni és olyanok lesznek, mint régen – ők már csak ilyenek. Pont olyanok, mint a szerencsejátékos, aki, amikor elfogy a pénze, tovább játszik, még ha kölcsön is kell kérnie, még ha el is kell adnia a házát, vagy akár a feleségét és a gyerekeit is. Ha az utóbbi időben nem játszott, az talán azért van, mert bezárt a kaszinó, és nincs hol játszania, vagy mert az összes szerencsejátékos haverját elkapták, és nem tud többé kivel játszani, vagy mert mindenét eladta, amit csak tudott, és nem maradt pénze, amit eljátszhatna. Amint pénzhez jut, újra elkezd játszani, és nem lesz képes kiszállni belőle – ő már csak ilyen. Hasonlóképpen képtelenek a változásra azok is, akik lusták és testi kényelemre sóvárognak. Amint valamilyen státuszt nyernek, azonnal felveszik újra az eredeti formájukat, és megmutatják a valódi arcukat. Amikor nincs státuszuk, senki sem tartja nagyra és senki sem szolgálja ki őket, és ha semmit sem csinálnak, akkor ki kell takarítani őket, a gyülekezet ugyanis nem támogat tétlen embereket, nincs más választásuk, mint vonakodva megcsinálni ezt-azt. Ők nem úgy teszik a dolgukat, mint a többiek. Mások proaktívan cselekszenek, ők viszont passzívan. Habár külsőleg nincs különbség, a lényeget illetően van. Mások, amikor státuszuk van, azt teszik, amit tenniük kell, és képesek a felelősségeiket teljesíteni; amikor ezeknek az embereknek lesz státuszuk, megragadják az alkalmat, hogy kiélvezzék a státuszukból fakadó előnyöket és semmilyen munkát ne végezzenek, ezáltal pedig lelepleződik a lusta és kényelemre sóvárgó természetlényegük. Éppen ezért az efféle emberek semmilyen körülmények között nem fognak megváltozni, és az ilyen embereket, ha le lettek leplezve és el lettek bocsátva, soha többé nem szabad újra előléptetni és használni – ez az alapelv.

Amikor különböző helyzetben lévő emberekről van szó, ezek az előléptetésükre és használatukra vonatkozó alapelvek. A minimum norma az, hogy legyenek képesek erőfeszítést tenni és szolgálatot végezni Isten házában anélkül, hogy zavarást okoznának; máskülönben nem végezhetnek kötelességet Isten házában. Ha még ennek a minimum normának sem tudnak eleget tenni, akkor bármilyen emberi mivolttal és erősségekkel rendelkezzenek is, nem alkalmasak arra, hogy kötelességet végezzenek, és az ilyen embereket ki kell rekeszteni a kötelességet végzők soraiból. Ha valakinek rosszindulatú és egy antikrisztuséval egyező az emberi mivolta, akkor amint bebizonyosodik róla, hogy antikrisztus, Isten háza soha többé nem fogja használni, előléptetni vagy művelni őt. Némelyek talán megkérdezik: „Az rendben van, ha engedjük őket szolgálatot végezni?” Ez a helyzettől függ. Ha a szolgálatvégzésük negatív kihatással lehet és hátrányos következményekkel járhat Isten házára nézve, akkor még szolgálatvégzésre sem fog lehetőséget adni nekik Isten háza. Ha az illető tudja magáról, hogy gonosz ember vagy antikrisztus, aki ki lett zárva, de hajlandó szolgálatot végezni, és úgy teszi a dolgokat, ahogyan azt a gyülekezet elrendezi a számára, és képes magát jól viselve szolgálatot végezni anélkül, hogy ártana Isten háza érdekei bármelyikének, akkor ebben az esetben meg lehet tartani őt. Ha még szolgálatot végezni sem képes rendesen és több kár származik a szolgálatából, mint amennyi jó, akkor még szolgálatvégzésre sem lesz lehetősége, és még ha végez is szolgálatot, Isten háza akkor sem fogja használni őt, mivel még a szolgálatvégzésre sem alkalmas, illetve a szolgálatvégzés kritériumait sem teljesíti. Az ilyen embereknek tehát nem szabad visszajönniük – menjenek csak, ahová akarnak. Némelyek talán azt mondják: „Ha nem használ engem isten háza, akkor magam fogom prédikálni az evangéliumot, és átadom majd isten házának azokat az embereket, akiket az evangélium prédikálásával megnyerek.” Rendben lenne ez vajon? (Igen.) Némelyek talán ezt mondják: „Ha még szolgálatvégzésre se használnád az illetőt, akkor milyen alapon kellene átadnia Neked azokat az embereket, akiket az evangélium prédikálásával megnyer? Milyen alapon kellene a Te javadra prédikálnia az evangéliumot?” Isten háza különböző aspektusok miatt nem használja az ilyen embereket. Az egyik az, hogy nem felelnek meg Isten házának az emberek használatára vonatkozó alapelveinek. Egy másik, hogy Isten háza nem meri használni az efféle embereket, mivel amint használják őket, nem lesz vége a bajoknak. Mi hát a magyarázat arra, hogy hajlandóak prédikálni az evangéliumot? Isten az, aki mellett tanúságot tesznek, miközben az evangéliumot prédikálják, illetve Isten szavai és Isten munkája miatt képesek embereket megnyerni. Habár ezen emberek megnyerése a prédikálásukon keresztül történik, ez semmiképpen sem tudható be az ő érdemüknek. Legfeljebb csak az emberi felelősségeiket teljesítették vele. Függetlenül attól, hogy antikrisztus vagy-e vagy gonosz ember, vagy hogy kitakarítottak vagy kizártak-e, az emberi felelősségeid teljesítése olyasvalami, amit végezned kell. Miért mondom, hogy olyasvalami, amit végezned kell? Tömérdek igazságot kaptál Istentől, és ez is Isten szívének vére. Isten háza oly sok éven át öntözött téged és gondoskodott rólad, de Isten követel-e tőled bármit is? Nem. A különféle könyvek, amelyeket Isten háza kioszt, mind ingyenesek, senkinek sem kell egy fillért sem költenie rájuk. Hasonlóképp ingyenes az örök élet igaz útja és az életnek szavai, amelyeket Isten az embereknek adományoz, és Isten házának a prédikációit és közléseit is mind ingyen hallgathatják az emberek. Így akár hétköznapi személy vagy, akár egy speciális csapat tagja, olyan sok igazságot kaptál ingyenesen Istentől, hogy minden bizonnyal rendjén való, hogy terjeszd Isten szavait és Isten evangéliumát az embereknek, és behozd az embereket Isten jelenlétébe, nem igaz? Minden igazságot Isten adományozott az emberiségnek; kinek lenne módjában visszafizetni ezt a nagy szeretetet? Isten kegyelme, Isten szavai és Isten élete felbecsülhetetlenek, és senki emberfiának nem áll módjában visszafizetni őket! Ennyire becses volna az ember élete? Olyan értékes talán, mint az igazság? Éppen ezért senkinek nem áll módjában visszafizetni Isten szeretetét és kegyelmét, és ebbe azok is beletartoznak, akiket kitakarított, kizárt és kirekesztett a gyülekezet – ők sem kivételek. Ha van némi lelkiismereted, józan eszed és emberi mivoltod, akkor nem számít, hogyan bánik veled Isten háza, neked teljesítened kell azt a kötelezettségedet, hogy terjeszted Isten szavait és tanúságot teszel az Ő munkája mellett. Ez az emberek megkerülhetetlen felelőssége. Éppen ezért nem számít, hogy hány embernek prédikálod Isten szavait és az Ő evangéliumát, vagy hogy hány embert nyersz meg, nem illet miatta dicséret. Isten olyan sok igazságot kimondott, és te mégsem hallgatod meg, illetve fogadod el őket. Egy kis szolgálatot végezni és prédikálni az evangéliumot másoknak – bizonyára ez az, amit tenned kell, nem igaz? Tekintve, hogy ma idáig jutottál, nem kellene vajon bűnbánatot tartanod? Nem kellene keresned a lehetőségét, hogy viszonozd Isten szeretetét? De még mennyire, hogy kellene! Isten házának vannak adminisztratív rendeletei, az emberek kitakarítása, kizárása és kiiktatása pedig olyan dolgok, amelyek az adminisztratív rendeletek szerint és Isten követelményei szerint történnek – ezeket a dolgokat helyes megtenni. Némelyek talán azt mondják: „Elég kínos olyanokat a gyülekezetbe fogadni, akik kitakarított vagy kizárt emberek evangéliumhirdetésén keresztül lettek megnyerve.” Ez valójában az emberek által végzendő kötelesség, és nincs semmi, ami miatt kínosan kellene érezned magad. Az emberek mindannyian teremtett lények. Még ha ki is takarítottak vagy ki is zártak, gonosz emberként vagy antikrisztusként el is ítéltek téged, esetleg a kirekesztés célpontja lettél, nem vagy attól még mindig teremtett lény? Ha kitakarítottak, attól még vajon Isten nem továbbra is az Istened? Egy csapásra semmivé lettek talán azok a szavak, amelyeket Isten szólt hozzád, és azok a dolgok, amelyekkel ellátott? Nem léteznek többé? De igenis léteznek; arról van csak szó, hogy te nem tartottad becsben őket. Minden megtért ember – akárki térítette is meg – teremtett lény, és alá kell vetnie magát a Teremtőnek. Éppen ezért, ha ezek az emberek, akik ki lettek takarítva vagy zárva, hajlandóak prédikálni az evangéliumot, nem fogjuk korlátozni őket; de bárhogy prédikáljanak is, Isten házának az emberek használatára vonatkozó alapelvei és Isten házának adminisztratív rendeletei változhatatlanok maradnak, és ez soha de soha nem lesz másként.

E különféle elbocsátott emberek közül a többség valószínűleg nem fog igazán bűnbánatot tartani, és nem szabad ismét használni őket. Csak azok előléptetésének és használatának van helye, akik esetében azért került sor elbocsátásra vagy a számukra kijelölt kötelességek kiigazítására, mert nem volt munkatapasztalatuk, és így átmenetileg nem voltak képesek végezni a munkájukat. Az efféle emberek elegendő képességgel rendelkeznek és nincs jelentős probléma az emberi mivoltukkal, hanem csak kisebb hiányosságaik, hibáik vagy a családjuktól örökölt rossz szokásaik vannak – ezek egyike sem nagy probléma. Ha Isten házának szüksége van rájuk, a megfelelő időben előléptethetők és ismét használhatók; ez észszerű, mivel nem gonosz emberek, és nem fognak antikrisztusokká válni. Megfelelő a képességük, csak nem dolgoztak még régóta, és nem volt tapasztalatuk, ezért nem volt kompetenciájuk a munka elvégzéséhez, ami nem egy súlyos probléma. Ha ezen okokból lettek elbocsátva, akkor van hova fejlődniük a jövőben, és meg tudnak változni. Ha valaki munkaképes, van képessége, és megfelelő színvonalú az emberi mivolta, akkor az idő alatt, amíg tapasztalja Isten munkáját és végzi a kötelességét, az ilyen ember fokozatosan megváltozik, változik az emberi mivolta, növekszik az életbe való belépés terén, lesz néhány ennek megfelelő változás a beállítottságában, és lesz nála némi előrelépés az igazság megértése terén. Az ilyen emberek a környezettől, az általuk végzett kötelességektől és a személyes elhatározásuktól függően különböző mértékben fognak megváltozni és növekedni, így elmondható, hogy az ilyen emberek előléptethetők és használhatók. Általánosságban ezek a korábban elbocsátott különféle emberek ismételt előléptetésére és használatára vonatkozó alapelvek.

A vezetők és dolgozók felelősségeinek hetedik tétele a következő: „A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon.” Az iménti közlésemben már világosan elmagyaráztam, mit is jelent úgy elhelyezni az embereket, hogy a lehető legjobban hasznosuljanak. Ha a legcsekélyebb érték is rejlik valakinek a művelésében, és amennyiben megfelelő színvonalú az illető emberi mivolta, akkor Isten háza lehetőséget fog adni neki. Amíg valaki törekszik az igazságra és szereti a pozitív dolgokat, addig Isten háza nem fog lemondani róla, és kirekeszteni sem fogja olyan könnyen. Amíg az emberi mivoltod és a képességed megfelel azoknak a normáknak, amelyekről az imént beszéltem, addig bizonyosan helyet biztosít neked Isten háza arra, hogy kötelességet végezz, és egészen biztos, hogy észszerűen használ majd téged, valamint elegendő teret biztosít ahhoz, hogy kamatoztasd a képességedet. Röviden: ha rendelkezel erősségekkel és szakértelemmel egy bizonyos szakmában, amelyre szükség van a gyülekezet munkájához, akkor Isten háza bizonyosan engedni fogja, hogy megfelelő kötelességet végezz. Ha azonban nincs benned elhatározás vagy akarat, és nem akarsz felfelé törekedni, akkor csak tedd meg, amit tudsz, végezz valamilyen, a képességeiden belül eső kötelességet és semmi többet ne tégy. Ha van benned elhatározás, és ezt mondod: „Több igazságot akarok megérteni és elnyerni, mielőbb rá akarok lépni az üdvösséghez vezető útra, és be akarok lépni az igazságvalóságba. Hajlandó vagyok tekintettel lenni Isten terhére, hajlandó vagyok nehéz terhet viselni Isten házában, másoknál több nehézséget elszenvedni, több erőfeszítést tenni és több mindent feladni”, és ha minden tekintetben megfelelő vagy, de még mindig nem ajánl téged senki, akkor magadat is előterjesztheted. Hát nem észszerű ez? Összefoglalva: ezek Isten házának mindazon alapelvei, amelyek a különféle emberek használatára vonatkoznak, a céljuk pedig nem több, és nem kevesebb, mint képessé tenni az embereket az igazságvalóságba történő belépésre. Melyek az igazságvalóságba való belépés megnyilvánulásai? Az, hogy az ember érti az igazságot, érti az igazságalapelveket a különféle munkaelemek végzése közben, valamint képes a megfelelő igazságokat gyakorolni, amikor különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal találkozik a mindennapi életben ahelyett, hogy zavarodott és tanácstalan lenne, amikor éri valami – ez a cél. Ha pedig ez lett célul kitűzve, akkor efelé kell törekednetek!

Itt a vége a vezetők és dolgozók felelősségeinek hetedik tételéről folytatott beszélgetésünknek. Némelyek talán azt mondják: „Nem fejezted még be a beszélgetést, nem leplezted még le a hamis vezetőket e tétel tekintetében.” Azt felelném erre, hogy szükségtelen leleplezni őket. Egyfelől, a hamis vezetők gyenge képességűek és nem képesek valódi munkát végezni; másfelől, híján vannak a lelkiismeretnek és a józan észnek, nem hordoznak terhet, egyáltalán nem teszik bele a szívüket a munkájukba, és még néhány egyszerű dolgot sem tudnak jól elvégezni. Valahányszor összetett vagy az igazságalapelvekkel kapcsolatos problémával találkoznak, egyáltalán nem tudják felismerni, és még kevésbé tudnak a probléma lényegéig ellátni. Így aztán szükségtelen leleplezni őket. Még ha le is lennének leplezve, nem fogadnák el, és hiábavaló beszéd lenne az egész. Mi több: ha az általuk megtett dolgokról beszélnénk, az émelyítő volna, és belül minden ember megharagudna miatta. Hiba volt az emberek használatakor ilyen fontos munkát bízni ezekre a hamis vezetőkre. Már attól is semmirekellőnek érzik magukat, hogy nem képesek elvégezni a munkájukat, a leleplezésük és boncolgatásuk esetén pedig még meggyötörtebben fogják érezni magukat. Hagyjátok hát, hogy amennyire csak tudják, hadd állítsák összevetésbe önmagukat és vizsgálják meg a saját problémáikat ezek a hamis vezetők. Ha rá tudsz jönni a saját problémáidra, akkor nézd meg, hogy képes vagy-e javítani a dolgokon a jövőben; ha nem tudsz rájuk jönni, akkor tovább kell vizsgálódnod, és a körülötted lévőket is megkérheted, hogy segítsenek neked elemezni és megoldani a dolgot. Ha beszélgettek már veled mások, te pedig beletetted a szívedet, de még mindig nem tudsz rájönni a saját problémáidra, és még mindig nem tudod, hogy miként ismerd fel, illetve hogyan oldd meg őket, akkor igazán hamis vezető vagy, és ki kell téged rekeszteni.

2021. március 6.