Ma tovább beszélgetünk a vezetők és dolgozók felelősségeiről, valamint a hamis vezetők különféle megnyilvánulásairól. A legutóbbi összejövetelen a vezetők és dolgozók felelősségeinek hatodik tételéről beszélgettünk. Mi a fő tartalma ennek a tételnek? (A hatodik tétel a következő: „Mindenféle alkalmas tehetség támogatása és művelése, hogy minden igazságra törekvő a lehető leghamarabb lehetőséget kapjon a képzésre és az igazságvalóságba való belépésre.”) A legutóbb főként Isten házának az emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó alapelveiről, valamint arról beszélgettünk, hogy miért lépteti elő és műveli Isten háza az embereket. Azokat a problémákat is boncolgattuk, amelyek a különféle tehetséges emberek előléptetésével és művelésével kapcsolatban merülnek fel a hamis vezetőknél. Melyek tehát a hamis vezetők fő megnyilvánulásai e két tételen belül? Miért mondjuk rájuk, hogy hamis vezetők? Lényegében két aspektus van. Az egyik aspektus az, hogy a hamis vezetők nem értik a különféle emberek előléptetésére, művelésére és használatára vonatkozó alapelveket, és nem is keresik ezeket az alapelveket. Nem tudják, hogy a képesség mely aspektusainak fontos, hogy birtokában legyenek az emberek, vagy hogy mely feltételeknek fontos eleget tenni ahhoz, hogy vezető vagy dolgozó legyen valaki. Következésképpen válogatás nélkül használják fel az embereket a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján. Egy másik komoly probléma az, hogy miután előléptették, művelték és felhasználták ezeket az embereket, nem követik nyomon és nem ellenőrzik a munkájukat, és annak sem járnak utána, hogy mennyire mennek jól a dolgaik, hogy végeznek-e valódi munkát, hogy képesek-e teljesíteni a felelősségeiket, hogy milyen a jellemük, vagy hogy illenek-e ezekhez az emberekhez az általuk végzett kötelességek, és nem figyelnek arra, hogy az általuk előléptetett, művelt és felhasznált emberek megfelelő színvonalúak-e és összhangban vannak-e az alapelvekkel – soha nem ellenőrzik ezeket a dolgokat. A hamis vezetők azt gondolják, hogy mindössze az emberek előléptetéséről és a munka rájuk bízásáról van szó, semmi egyébről, s hogy ezzel már teljesítették is a felelősségeiket. A hamis vezetők így végzik a munkájukat, és ez a hozzáállásuk és nézőpontjuk is, miközben dolgoznak. Bizonyíthatja vajon a hamis vezetők e két megnyilvánulása azt, hogy nem teljesítik és nem is tudják teljesíteni a felelősségeiket az emberek előléptetésével, művelésével és használatával kapcsolatban? (Igen.) A hamis vezetők nem ellenőrzik a munkát és nem figyelik meg a különféle embereket, az igazság és az alapelvek tekintetében pedig még kevésbé aprólékosak – nem vetik össze a különféle emberek megnyilvánulásait és állapotait az általuk megértett igazságokkal, valamint az Isten háza által elvárt alapelvekkel; azt sem tudják felismerni, hogy a különféle emberek emberi mivolta és erősségei összhangban vannak-e Isten házának az emberek használatára vonatkozóan előírt alapelveivel. Ezen okokból eredően az emberek előléptetése és felhasználása, valamint a munka rájuk bízása terén különösen zavaros fejűek és hanyagok, és csupán rutinból cselekszenek és felületes munkát végeznek az elképzeléseik és képzelődéseik alapján. Mivel pedig így áll a helyzet, képesek vajon eleget tenni a hamis vezetők annak a kérésnek, hogy észszerűen és megfelelően, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján használják a különféle embereket? (Nem, nem képesek.) Egyelőre tegyük félre azt, hogy milyen a hamis vezetők képessége. Ha csak a munkához való viszonyulásukat és a munkavégzési módjaikat és módszereiket, valamint azt a tényt nézzük, hogy egyáltalán nem végeznek valódi munkát, hanem csak általános ügyeket kezelnek és egy kevés felületes munkát végeznek, amelynek köszönhetően reflektorfénybe kerülnek, továbbá azt a tényt, hogy egyáltalán nem végzik az emberek igazsággal való ellátásának a munkáját, és nem tudják, miként használják az igazságot problémák megoldására – mindez elég annak bizonyításához, hogy a hamis vezetők nem tudják a gyülekezet valódi munkáját végezni. Mindössze azon tény alapján, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát, nem lépnek szoros kapcsolatra a testvérekkel valódi problémák megoldása végett, hanem inkább meglehetősen felsőbbrendűen viselkednek és parancsokat osztogatnak, megerősíthető az állítás, miszerint képtelenek a gyülekezeti munka valamennyi aspektusát jól teljesíteni azért, hogy embereket léptessenek elő és műveljenek Isten háza számára.

Hetedik tétel: A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon (Első rész)

Különböző típusú emberek észszerű felhasználása az emberi mivoltuk alapján

Nektek mi a megértésetek a különféle emberek kirendelésének és használatának módjával kapcsolatban? (Isten házának különböző elvárt normái vannak az előléptetésben és művelésben részesülő különféle embereket illetően, és az embereket Isten házának az emberek előléptetésére vonatkozó alapelvei és normái szerint kell előléptetni és felhasználni. Ha egyes emberek alkalmasak arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek, akkor vezetőkként, dolgozókként és felügyelőkként kell művelni őket; ha egyes embereknek szakmai erősségeik vannak egy bizonyos területen, akkor a szakmai erősségeiknek megfelelően kell rájuk osztani az általuk végzendő kötelességet, hogy észszerűen legyenek beosztva és felhasználva.) Van bárkinek bármi hozzáfűzni valója? (Egy másik dolog az emberi mivoltuk alapján felmérni az embereket. Ha valakinek viszonylag jó az emberi mivolta, szereti az igazságot, és van felfogóképessége, akkor ő egy előléptetésre és művelésre jelölt személy. Ha átlagos az emberi mivolta, de vannak erősségei és képes kötelességet végezni Isten házában, valamint szolgálatot teljesíteni, akkor az erősségei alapján az ilyen típusú személy is kirendelhető egy megfelelő kötelességre, hogy a legjobban hasznosuljon. Ha meglehetősen rossz emberi mivolttal bíró ember, aki akadályozásokat és zavarásokat okozhat, akkor több baj származna abból, ha kötelességet bíznának rá, mint amennyi haszon, úgyhogy nem helyénvaló kötelességvégzésre kirendelni.) Ha az emberi mivoltuk alapján teszünk különbséget az emberek között, akkor amennyiben nem gonoszok, nem okoznak akadályozásokat és zavarásokat, valamint képesek elvégezni egy kötelességet, akkor összhangban vannak Isten házának az emberek hasznosítására vonatkozó alapelveivel. A gonosz emberek és gonosz szellemek mellett egy másik nem használható típusba tartoznak azok, akik nem eléggé intelligensek, vagyis akik semmit sem végeznek el, akik semmit sem képesek megcsinálni, nem tudnak megtanulni egy szakmát, nem képesek egyszerű, átlagos ügyeket kezelni, akiknek még fizikai munkát sem sikerül elvégezniük – a nem eléggé intelligens és elégtelen emberi mivoltú embereket nem lehet hasznosítani. Kik esnek bele a nem eléggé intelligens emberek e kategóriájába? Azok, akik nem értik az emberi nyelvet, akik híján vannak a tiszta felfogásnak, akik folyton félreértik a dolgokat, helytelenül értelmezik a dolgokat, irreleváns választ adnak a kérdésekre, és akik ugyanolyanok, mint a tökfilkók vagy az értelmi fogyatékosok – ezek mind olyan emberek, akik nem eléggé intelligensek. Vannak azután rendkívül abszurd emberek is, akik mindenféle dolgot másként fognak fel, mint a normális emberek – az ő intelligenciájukkal is baj van. Vajon az is beletartozik a nem elégséges intelligencia körébe, ha semmit sem képes megtanulni valaki? (Igen.) Akkor hát aki nem képes megtanulni, hogyan írjon cikkeket, az nem számít eléggé intelligens embernek? (Nem.) Az efféle emberek nem számítanak ide. Vegyük például az éneklés és táncolás elsajátítását, a számítógépes készségek megtanulását vagy egy idegen nyelv megtanulását; ha valaki nem képes megtanulni ezeket a dolgokat, attól még nem számít nem eléggé intelligens embernek. Akkor hát milyen dolgok megtanulására való képtelenség utal arra, hogy nem eléggé intelligens valaki? Egyeseknek például van egy kis tudásuk, de nem képesek megtanulni, hogy miként rendszerezzék a beszédüket, amikor másokkal csevegnek. Az ilyesfajta emberek képesek vajon normálisan beszélgetni az igazságról, imádkozni és másokkal kommunikálni, ha hisznek Istenben? (Nem, nem képesek.) Ha van egy gondolat a fejükben, vagy amikor egy adott állapotban vannak, és meg akarnak nyílni és beszélni akarnak róla embereknek, valamint keresik a megoldáshoz vezető utat, napokon át vég nélkül töprengenek, és nem tudják, hol kezdjék, vagy hogy miként fejezzék ki magukat. Amint megszólalnak, összezavarodnak és zavarosan beszélnek, láthatólag nem engedelmeskedik nekik az ajkuk, a gondolataik pedig szerteszét csaponganak. Például ezt mondod nekik: „Ma szép az idő és süt a nap.” Mire ők ezt felelik: „Tegnap esett és autóbaleset volt az úton.” Nem egy malomban őrölnek azokkal, akikkel társalognak. Elmondható az ilyen emberről, hogy nem eléggé intelligens? (Igen.) Ha például fáj a feje, és megkérdezed tőle, hogy mi baja, azt fogja mondani, hogy egy kis kellemetlenséget érez a szívében. Ennek a válasznak semmi köze a kérdéshez, igaz? (Igaz.) Ez arra utal, hogy az illetőnek nagy hiányosságai vannak az intelligencia terén. Nagyon sok ilyen ember van. Tudtok példát mondani? (Egyesek folyton eltérnek a tárgytól, amikor kérdésekre válaszolnak; egyszerűen nem értik, hogy mit kérdeznek tőlük mások.) Gyakran eltérni a tárgytól beszéd közben – az ilyen ember nem eléggé intelligens. Vannak azután olyan emberek is, akik nem tudnak különbséget tenni a bennfentesek és a kívülállók között, amikor beszélnek, és néha eladják magukat beszéd közben anélkül, hogy észrevennék – az ilyen ember sem eléggé intelligens. Egyes testvérek például nem hívő családtagokkal élnek együtt, akik ezt kérdezik tőlük: „Mit mond nektek az istenetek, mit tegyetek?” Ők ezt felelik: „Az Isten, akiben mi hiszünk, nagyon jó. Azt tanítja nekünk, hogy legyünk becsületes emberek, hogy senkinek sem szabad hazudnunk, és hogy mindenkihez őszintén kell beszélnünk.” A felszínen ez úgy hangzik, mintha tanúságot tennének az Isten által végzett munka mellett, dicsőítenék Istent, és jó benyomást keltenének hallgatóikban a hívőket illetően, valamint bizalmat ébresztenének irántuk, de vajon csakugyan így van? Mit fognak mondani a nem hívők ennek hallatán? Ezt fogják mondani: „Mivel a ti istenetek arra kért benneteket, hogy legyetek becsületes emberek, mondjátok meg nekünk őszintén: mennyi pénze van a gyülekezeteteknek? Ki adakozik a legtöbbet? Ki a gyülekezetetek vezetője? Hány összejövetelre alkalmas helyetek van?” Meglepődnél ezen, nem igaz? Hát nem homályos elméjűek az ilyen emberek? Miért beszélsz ördögöknek és nem hívőknek arról, hogy milyen becsületes embernek lenni? Isten előtt valójában nem feltétlenül vagy ennyire becsületes. Hát nem eladod magad azzal, hogy ennyire komolyan veszed a becsületességet a nem hívők előtt? Hát nem magadnak ásol vermet és állítasz csapdát ezzel? Nem egy tökfilkó vagy? Amikor kitárod a szíved valaki előtt vagy őszintén beszélsz vele, számításba kell venned, hogy kivel beszélsz – ha egy ördög vagy egy Sátán az illető, elmondhatod-e neki, hogy mi is valójában a helyzet? Amikor tehát ilyen emberekről van szó, gyakorolnotok kell, miként legyetek „okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” – ez Isten tanítása az emberiségnek. A tökfilkók nem tudják ezt megtenni. Csak előírásokhoz tudnak ragaszkodni, és ilyesmiket mondanak: „Mi, hívők annyira becsületesek vagyunk, mi nem csapunk be senkit. Nézzetek magatokra ti, nem hívők: telve vagytok hazugsággal, miközben mi mindannyian őszintén beszélünk.” Miután őszintén beszéltek, az embereknek hatalmuk lesz, amelyet felhasználhatnak ellenük. Hát nem arról van itt szó, hogy nem tudnak különbséget tenni a bennfentesek és a kívülállók között? Nem az a helyzet, hogy nincs ki mind a négy kerekük? Értenek néhány doktrínát, de nem tudják, miként alkalmazzák azokat. Hangoztatnak néhány jelmondatot, azután pedig igazán lelkinek érzik magukat, és azt gondolják, hogy értik az igazságot és birtokában vannak az igazságvalóságnak, és mindenütt felvágnak, végül azonban a Sátánok és az ördögök kihasználják és ellenük fordítják ezt. Az ilyen ember nem eléggé intelligens.

Az imént a nem eléggé intelligens emberek különböző típusairól beszéltünk. Az egyikbe azok tartoznak, akik nem értik az emberi nyelvet, és akiknek nem sikerül megérteniük és felfogniuk más emberek szavainak a lényegét és kulcsfontosságú pontjait; egy másik típus a tökfilkóké, akik semmit sem képesek elvégezni, és akik, bárhogy próbálják is, nem tudják felfogni az alapelveket és a kulcsfontosságú pontokat; további típust alkotnak azok, akiknek mindenről rendkívül bigott és abszurd nézeteik vannak. Megint másik típust alkotnak azok, akik semmit sem képesek megtanulni, még csak azt sem, hogy miként beszéljenek vagy csevegjenek, illetve hogyan fejezzék ki világosan a gondolataikat és véleményeiket, hogy mások megérthessék őket; noha valamennyire tanultak, nem tudják rendszerezni a fejükben a mondandójukat, sem világosan beszélni, helyes nézeteket kifejteni vagy bármit is elvégezni. Ezek mind olyan emberek, akik nem eléggé intelligensek. Bármilyen szakmákat vagy készségeket tanuljanak is, sohasem képesek felfogni az alapelveket és a szabályokat. Még ha alkalmanként jól végeznek is egy szakmát vagy készséget, az csak a véletlen műve; ők sem tudják, hogyan sikerült jól elvégezniük. Következő alkalommal, amikor nem sikerül jól elvégezniük, ennek sem tudják az okát. Képtelenek bármit is megtanulni, vagy bármiben is profivá válni. Ha egy szakma vagy műszaki készség megtanulására kérik őket, mindegy, mennyi időt töltenek a tanulásával, csak az elméletet fogják fel. Sok éve hallgatnak már prédikációkat, de az igazságot nem értették meg. Ha arra kérik őket, hogy fogják és alakítsák alapelvekké és gyakorlási úttá ezeket a szavakat és konkrét kijelentéseket, amelyekről gyakran beszélget Isten háza, akkor sem lesznek képesek így tenni, még ha halálra dolgozzák is magukat, illetve bárhogyan tanítsák is őket. Ez azt igazolja, hogy ezek az emberek nem eléggé intelligensek. Egyesek pontosan ugyanazzal az eredménnyel végeznek valamit 50 vagy 60 évesen, mint egykor 30 évesen, anélkül, hogy bármit is fejlődtek volna. Egyetlen dolgot sem tanultak meg sikeresen az életük során. Nem töltötték tétlenül az idejüket, nagyon figyelmesek és odateszik magukat, mégsem sikerült semmit sem megtanulniuk; ez azt mutatja, hogy nem eléggé intelligensek. Annak alapján, amiről beszélgettünk, jobban kibővül azoknak a köre, akikről azt mondhatjuk, hogy nem eléggé intelligensek, igaz? Ti magatok vajon nem számítanátok nem eléggé intelligens embereknek? (De igen.) Egy kicsit igen – kisebb vagy nagyobb mértékben. Miért mondom ezt? Az emberek többsége öt éve hallgat prédikációkat, de még mindig nem érti, hogy mi az igazság, vagy hogy mik Isten szándékai; némelyek pedig 10 éve hallgatnak prédikációkat, vagy akár 20 vagy 30 éve, és még mindig nem tudják, hogy mi az igazságvalóság, illetve hogy mik a szavak és a doktrínák; doktrínákkal van tele a szájuk, és azokat kiválóan hangoztatják – ez a probléma az intelligenciájukkal kapcsolatos. Tegyük most félre egyelőre az igazság felfogását, és mondjuk csak azt, hogy a következő megnyilvánulásokat mutatják az emberek bizonyos külső dolgok és az emberi élet józan ésszel felfogható kérdései iránt: nem számít, hány éve csinálnak már valamit, ugyanaz marad a helyzetük, az állapotuk és az érzékelésük, mint amikor épp csak elkezdték megtanulni az adott dolgot, és bármilyen iránymutatást vagy tanítást kapjanak, illetve bárhogy gyakoroljanak is, még mindig nem haladtak előre egyáltalán. Az ilyen emberek nem eléggé intelligensek.

Az emberek annak alapján történő szelektálása és felhasználása, hogy van-e emberi mivoltuk, összhangban van az alapelvekkel; mondjátok akkor meg Nekem, hogy kell-e vajon művelnünk és használnunk a gyenge emberi mivoltú, nem eléggé intelligens embereket, vagy akiken a gonosz szellemek munkálkodnak? Ez egyáltalán nem lenne jó. Az imént említett jó néhány embertípuson kívül, akik nem felelnek meg Isten házának az emberek felhasználására vonatkozó alapelveinek, a többi ember többségében észszerűen felhasználható az emberi mivolta alapján. Ami az átlagos, sem jónak, sem rossznak nem nevezhető emberi mivoltúakat illeti, ők csak hétköznapi csapattagok lehetnek. Ami az elég jó emberi mivoltúakat illeti, akik eléggé racionálisak és van lelkiismeretük, akik szeretik a pozitív dolgokat, akik különösen egyenes jelleműek, akiknek van igazságérzetük, és akik meg tudják védeni Isten házának az érdekeit, ezeknél az embereknél a művelésükre és a felhasználásukra helyezhető a hangsúly. Az, hogy kell-e vezetőkként vagy csoportvezetőkként, vagy valamilyen fontos munka végzése céljából művelni és felhasználni őket, a képességüktől és az erősségeiktől függ. Ez a különféle emberek felhasználhatóságának az emberi mivoltuk alapján történő mérlegelése.

Különböző típusú emberek észszerű felhasználása az erősségeik alapján

Beszéljünk a továbbiakban arról, hogy miként használhatók fel a különféle emberek az erősségeik alapján. Egyeseknek a képességeik mellett szakmai készségeik is vannak, amelyekben jeleskednek. Mit értünk az „erősségek” szó alatt? (Azt, amikor valakinek van egy készsége egy szakterületen, például tud zenét szerezni, hangszeren játszani vagy képeket festeni.) Érteni a zeneelmélethez, a művészethez, vagy éppen a tánchoz és az íráshoz – ezek mind erősségek. A színjátszás és a rendezés a filmgyártással összefüggő erősségek, a fordítás nyelvi erősség, a videókészítés és a speciális effektusok használata ugyancsak konkrét területeken belüli erősségek. Amikor erősségekről beszélünk, olyan szakmai készségekre utalunk, amelyek kapcsolódnak a gyülekezet központi munkájához. Némelyeknek már van alapszintű szakértelmük, mások pedig azután tanulják ezeket a dolgokat, hogy Isten házába jöttek. Ha valakinek van alapszintű szakértelme, de az emberi mivolta nem megfelelő színvonalú, ha azok közé tartozik, akik nem eléggé intelligensek, ha gonosz ember vagy gonosz szellem, akkor nem használható fel. Ha valakinek megfelelő színvonalú az emberi mivolta, és olyan erősséggel rendelkezik, amelyre szüksége van Isten házának, akkor előléptethető, művelhető és felhasználható, illetve beosztható az erősségeihez illő vagy a birtokában lévő szakmai készségekhez kapcsolódó csoportba, és azonnal munkába állítható. Némelyeknek nincs még szakmai erősségük, de hajlandóak tanulni, és igen gyorsan felveszik a fonalat. Ha az emberi mivoltuk megfelelő színvonalú, akkor művelheti őket Isten háza és megteremtheti a tanulásuk feltételeit, valamint hasznosíthatók is az ilyen emberek. Összegezve: az emberek képessége és erősségei alapján történik a kötelességek kiosztása, és a különböző erősségekkel bíró embereket amennyire csak lehet, a saját szakterületükön belüli munkára kell kirendelni, hogy kamatoztatni tudják ezeket az erősségeket. Ha nincs többé szüksége az erősségeikre Isten házának, akkor bármire kirendelhetők a képességük és emberi mivoltuk alapján, amit el tudnak végezni; ezt nevezik az emberek észszerű felhasználásának. Ha még mindig szüksége van az erősségeikre Isten házának, akkor meg kell engedni nekik, hogy továbbra is ezen a területen végezzék a kötelességüket, és nem helyezhetők át tetszőlegesen, kivéve, ha túl sok ember dolgozik az adott szakmában. Ez esetben a helyzettől függően csökkenthető az emberek száma, éspedig a szakmájukban legkevésbé kompetensek más kötelességekre történő átirányításával; ez az emberek észszerű felhasználása.

Van az embereknek egy bizonyos típusa, akiknek semmilyen speciális készségeik nincsenek – tudnak egy kicsit cikkeket írni, tudják tartani a dallamot, ha énekelnek, és bárminek az elvégzését meg tudják tanulni, de nem a legjobbak ezekben a dolgokban. Miben a legjobbak? Van egy kevés képességük, viszonylag van igazságérzetük, és valamelyest van szemük ahhoz, hogy miként ítéljék meg és hasznosítsák az embereket. Ezen túlmenően legfőképpen szervezőkészséggel rendelkeznek. Ha feladatot vagy munkát adsz nekik, meg tudják szervezni, hogy az emberek elvégezzék azt. Ugyanakkor munkaképességgel is bírnak, vagyis, ha adsz nekik egy munkát, megvan hozzá a képességük, hogy jól elvégezzék és befejezzék. Van a fejükben egy terv, lépésekkel és struktúrával. Tudják, hogyan használják az embereket, hogyan osszák be az időt, és kit használjanak erre a feladatra. Ha megjelenik egy probléma, tudják, miként beszéljék meg mindenkivel a megoldást. Tudják, hogyan hozzák egyensúlyba és oldják meg mindezeket a dolgokat. Az ilyen emberek nem csupán munkaképességnek vannak birtokában, hanem viszonylag jól is beszélnek. Világosak és rendezettek a szavaik, és nem zavarják össze az embereket. Amikor kiadták a munkát, mindenki világosan érti és tudja, hogy kinek mit kell csinálnia; senki sem tétlen, és nincsenek tévedések a munkában. A munka részleteit is viszonylag világosan és rendezetten magyarázzák el, a különösen bonyolult kérdések esetében pedig elemzésekkel állnak elő, megbeszélik azokat, és felsorolják a részleteket, hogy mindenki értse az adott kérdést, tudja, miként végezze el a munkát, és azt is, hogy miként haladjon tovább. Ezen túlmenően arról is tudnak beszélni, hogy mely cselekvési módok lehetnek hibásak, mely munkamódszerek lesznek hatással az eredményességre, mire kell figyelniük az embereknek a munkájuk során, és így tovább. Vagyis másoknál többet gondolkodnak, mielőtt munkához látnának – részletekbe menőbb módon, reálisabban és átfogóbban gondolkodnak másoknál. Egyfelől van agyuk, másfelől pedig ékesszólóak. Az, hogy van agyuk, azt jelenti, hogy szervezett módon, lépéseket követve és terv szerint, valamint nagyon világosan teszik a dolgokat. Az, hogy ékesszólóak, azt jelenti, hogy képesek használni a nyelvet az elméjükben lévő gondolatok, tervek és számítások világos és érthető kifejezésére, valamint tudják, miként beszéljenek egyszerűen és tömören, így nem zavarják össze a hallgatóikat. Olyan nyelven fejezik ki magukat, amely különösen világos, pontos, őszinte és helyénvaló. Ezt jelenti ékesszólónak lenni. Az ilyen emberek ékesszólóak, van munkaképességük, szervezőkészségük, és ennek tetejébe még felelősségérzetük is, továbbá viszonylag az igazságérzetnek is a birtokában vannak. Nem az embereknek akarnak megfelelni, és nem is békefenntartók. Amikor azt látják, hogy gonosz emberek akadályozásokat és zavarásokat okoznak a gyülekezet munkájában, vagy tökfilkókat és aljas embereket látnak, akik nem a megfelelő ügyeikkel foglalkoznak és minden hájjal megkenten cselekszenek, akkor ők megharagszanak, elégedetlenséget éreznek, és képesek haladéktalanul megoldani és kezelni ezeket a problémákat, valamint megvédeni Isten háza munkáját és érdekeit. Felelősségérzet és igazságérzet – nem ezek talán az efféle emberek emberi mivoltának megnyilvánulásai és legfőbb tulajdonságai? (De igen.) Az ilyen emberek talán nem jók a társas érintkezésben, vagy nem igazán értenek egyetlen konkrét szakmai készséghez sem, de ha birtokában vannak az előbb ismertetett tulajdonságoknak, akkor lehet őket vezetőkként és dolgozókként művelni. Ezek a tulajdonságok egyben az erősségeik is, azaz ékesszólóak, van munkaképességük, szervezőkészségük, és viszonylag igazságérzetük is. Kulcsfontosságú, hogy valakinek legyen igazságérzete. A gonosz embereknek és az antikrisztusoknak vajon van igazságérzetük? (Nem, nincsen.) Az antikrisztusok gonosz természetűek; lehetetlen, hogy legyen igazságérzetük. Egy másik kulcsfontosságú dolog, hogy az ilyen embereknek van lelki megértésük, és fel tudják fogni az igazságot; ennek a képességükhöz van köze. Az ilyen emberek erősségei alatt azokat az Általam imént említett emberi tulajdonságokat és tehetségeket, valamint a következő három normát értjük: az igazság felfogásának képességét, a gyülekezetért történő teherviselést és a munkaképességet. Az ilyen embereket lehet vezetőkként művelni; nincs ezzel probléma. Egy vezetőnek amellett, hogy van agya és képessége, az igazság felfogásának képességével, szervezőkészséggel, valamint a munkáját illetően munkaképességgel is rendelkeznie kell, továbbá ékesszólónak is kell lennie. Egyes emberek nagyon jó képességűek, van lelki megértésük, de amikor eljön az ideje, hogy beszéljenek az összejöveteleken, teljesen összekuszálják, amit mondani próbálnak, teljességgel híján vannak a rendszerezett beszéd képességének, és minden logikát nélkülöz, amit mondanak. Lehet vajon vezetőkként művelni az ilyen embereket? (Nem, nem lehet.) Vannak, akik nagyon kevés embernek még csak-csak tudnak beszélni; tudnak beszélgetni néhány állapotról, véleményről és az igazság felfogásáról, és képesek másokat támogatni, ellátni és segíteni, de ha több ember van jelen, nem mernek felszólalni, félnek, sőt idegességükben akár könnyekre is fakadnak. Lehet vajon művelni az ilyen embereket? Az olyan embereket, akik viszonylag gyenge és félénk emberi mivoltúak, akik hajlamosak a lámpalázra, abban az esetben lehet csoportvezetőkké vagy gyülekezetvezetőkké művelni, ha van emberi mivoltuk, vannak erősségeik, és van felfogóképességük. Először csak műveljétek és képezzétek őket; miután egy ideig tapasztaltak, bepillantást nyernek és ezáltal egy kissé bátrabbá válnak, valamint nem fognak többé félni a beszédtől, és lámpalázuk sem lesz. Összegezve: azokat, akik birtokában vannak az imént átbeszélt emberi mivolttal kapcsolatos jellemzőknek és erősségeknek, abban az esetben lehet vezetőkké művelni, ha az emberi mivoltuk megfelelő színvonalú. Amint azt a legutóbb mondtuk: ahhoz, hogy vezetőként lehessen művelni valakit, nem feltétlenül kell értenie minden igazságot, képesnek lennie alávetni magát Istennek, istenfélő szívűnek lenni, és így tovább. Nem feltétlenül szükséges teljesíteni ezeket a kritériumokat. Ha valakinek van bizonyos képessége, van lelki megértése, és képes az igazság elfogadására, akkor előléptethető és művelhető. Hát nem ez az emberek észszerű felhasználása? (De igen.) Az a legfontosabb kritérium, hogy megfelelő színvonalú-e az illető emberi mivolta vagy sem.

Egyesek, miután meghallgatták, amit mondtam, úgy érzik, hogy már eleget tettek a vezetővé válás kritériumainak, és elő kellene léptetni őket. Ez egy félreértés a részükről, nem igaz? Ilyen egyszerű dolog vajon vezetőnek lenni? Ezt gondolják: „Igazán szisztematikus vagyok, van szervezőkészségem, valamint ékesszóló vagyok, azaz még a legösszetettebb dolgokat is világosan el tudom magyarázni, akkor miért nem léptet engem elő Isten háza? Miért nem választanak vezetővé a testvérek? Hogyhogy nem veszik észre a felsővezetők, hogy tehetséges vagyok?” Ne aggódj! Ha valóban teljesíted a vezetővé vagy dolgozóvá válás kritériumait, akkor – előbb vagy utóbb – elő fognak léptetni és lehetővé teszik a számodra, hogy képezd magad. Most az számít, hogy az igazság gyakorlása és a dolgok alapelvek szerinti kezelése terén képezd komolyan magad, hogy proaktív módon segíts másoknak és hogy valóságos problémákat oldj meg Isten választott népe számára. Amikor Isten választott népe azt látja, hogy jó képességű vagy és képes vagy valódi problémákat megoldani, akkor ajánlani fognak és megválasztanak majd téged. Ha nem kezdeményezel és végzel némi valódi munkát, és csak várod a napot, amikor majd hirtelen vezetővé választ vagy kivételesen előléptet a Fennvaló, az sosem fog megtörténni. Végezned kell némi valódi munkát, hogy mindenki láthassa; amikor már mindenki meglátta az erősségeidet és érzi, hogy olyasvalaki vagy, akit előléptetni, művelni és használni kellene, akkor magától értetődően ajánlanak és megválasztanak majd. Ha jelenleg alkalmasnak érzed magad arra, hogy vezető légy, de senki sem választott meg téged, és nem léptetett elő Isten háza, az miért van? Egy dolog biztos: nem vagy még elismert a testvérek szemében. Talán az emberi mivoltod, talán a törekvésed vagy talán az erősségeid és a képességeid miatt van ez. Ha a testvérek nem ismerik el vagy nem hagyják jóvá ezen aspektusok valamelyikét, akkor sem megválasztani, sem ajánlani nem fognak téged. Folyamatosan keményen kell tehát dolgoznod, egyre törekedned kell és képezned kell magad, és amikor már igazán érted az igazságot és képes vagy az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, akkor majd magától értetődően ajánlani fognak és megválasztanak téged az emberek; így haladnak a természetes medrükben a dolgok, amikor megfelelőek a körülmények. Nem szükséges állandóan azt várni, hogy vezető legyen az ember, sem folyton erről gondolkodni; ez egy extravagáns vágy. Legyen hétköznapi szíved, légy az igazságra törekvő ember, légy tekintettel Isten szándékaira, valamint tanulj meg engedelmesnek és türelmesnek lenni. Nem törekedhetsz vakon arra, hogy vezető légy; ez ambíció, és nem ez a helyes út. Nem lehet állandóan ilyen ambíciód és vágyad. Még ha valóban van is képességed, várnod kell, amíg belépsz az igazságvalóságba, és csak azután válhatsz késszé arra, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgálj. Ha nem érted az igazságot és nem tudod, hogyan gyakorold azt, akkor még ha vezetővé vagy dolgozóvá választanak is, semmilyen valódi munkát nem leszel képes végezni, és el kell, hogy bocsássanak és ki kell, hogy rekesszenek téged, ami gyakran megtörténik. Ha azt gondolod magadról, hogy alkalmas vagy vezetőnek, hogy megvan a vezetéshez szükséges tehetséged, képességed és emberi mivoltod, de mégsem léptetett eddig elő téged Isten háza, és nem választottak meg a testvérek, vajon miként kellene kezelned a dolgot? Van itt egy gyakorlási út, amelyet követhetsz. Alaposan ismerned kell magad. Figyeld meg, nem az áll-e a háttérben, hogy probléma van az emberi mivoltoddal, vagy hogy taszítja az embereket a romlott beállítottságod valamelyik aspektusának a feltárulása; esetleg az a gond, hogy nem vagy az igazságvalóság birtokában, hogy nem vagy meggyőző mások számára, vagy talán az, hogy nem megfelelő színvonalon végzed a kötelességedet. El kell gondolkodnod mindezeken a dolgokon és látnod kell, hogy pontosan hol van hiányosságod. Miután már gondolkodtál egy ideje és rájöttél, hogy hol van veled probléma, haladéktalanul keresned kell az igazságot annak megoldása végett, be kell lépned az igazságvalóságba és törekedned kell arra, hogy változást érj el és növekedj, hogy a körülötted lévők ennek láttán ezt mondják: „Mostanában sokkal jobb ez az illető, mint korábban volt. Stabilan dolgozik és komolyan veszi a hivatását, valamint különösen odafigyel az igazságalapelvekre. Nem tesz hevesen vagy felületesen dolgokat, és lelkiismeretesebb és felelősségteljesebb a munkája terén. Korábban szeretett időnként nagyot mondani, és állandóan fényezte magát, most azonban már sokkal visszafogottabb, és már nem basáskodó. Még ha képes is néhány dolog megtételére, nem dicsekszik vele, és amikor befejezett valamit, ismételten elgondolkodik rajta, mert fél, hogy esetleg helytelenül tett valamit. Sokkal óvatosabban és istenfélőbb szívvel cselekszik, mint azelőtt – mindenekfelett pedig tud beszélgetni az igazságról néhány probléma megoldása végett. Ez az ember csakugyan növekedett.” A körülötted lévők, akik már egy ideje érintkeznek veled, úgy találják, hogy nyilvánvaló változáson és növekedésen mentél keresztül; minden korábbinál több erőfeszítést teszel az emberi életedben, a magaviseleted és a dolgok kezelése, a munkádhoz való hozzáállásod és az igazságalapelvek kezelése terén egyaránt, valamint a beszédedben és a cselekedeteidben is szigorúbb vagy. A testvérek mind látják és megszívlelik ezt. Akkor talán képes leszel majd jelöltként indulni a következő választáson, és lesz arra reményed, hogy vezetővé válasszanak. Ha igazán el tudsz végezni néhány fontos kötelességet, el fogod nyerni Isten áldását. Ha igazán van rajtad teher és van ilyen felelősségérzeted, valamint vágysz terhet hordozni, akkor siess és képezd magad! Koncentrálj az igazság gyakorlására és kezdj elvszerűen cselekedni! Ha van élettapasztalatod és tudsz bizonyságtevő cikkeket írni, akkor igazán növekedtél. Ha pedig tanúságot tudsz tenni Isten mellett, akkor bizonyosan elnyerheted a Szentlélek munkáját. Ha munkálkodik benned a Szentlélek, az azt jelenti, hogy Isten jóindulattal tekint rád, és mivel a Szentlélek vezet téged, hamarosan lehetőséget kapsz majd. Talán van most terhed, de nem elegendő az érettséged és túl sekélyes az élettapasztalatod, így még ha vezetővé válnál is, hajlamos lennél a bukdácsolásra. Először törekedned kell az életbe való belépésre, meg kell oldanod az extravagáns vágyaidat, készséges követőnek kell lenned, és el kell kezdened igazán alávetni magad Istennek anélkül, hogy bárminemű panasz elhagyná a szád amiatt, amit Ő vezényel vagy rendez el. Amikor ilyen érettség birtokában vagy, el fog érkezni számodra a lehetőség. Jó dolog az, hogy szeretnél nehéz terhet magadra venni, az, hogy rajtad van ez a teher. Azt mutatja, hogy proaktív szíved van, amely keresi az előrehaladás módját, és hogy tekintettel akarsz lenni Isten szándékaira és követni akarod Isten akaratát. Ez nem ambíció, hanem igazi teher; ez az igazságra törekvők felelőssége és a törekvésük tárgya. Nincsenek önző indítékaid, és nem a saját érdekedben cselekszel, hanem hogy tanúságot tégy Isten mellett és eleget tegyél Neki – ezt áldja meg Isten a leginkább, és Ő megfelelő módon rendezi majd el számodra a dolgokat. Egyelőre foglalkozz csak az életbe való belépésre törekvéssel, teljesítsd először megfelelően a kötelességedet, azután pedig írj néhány tapasztalati bizonyságtevő cikket, amelyekkel tanúságot teszel Isten mellett. Ha igazak és gyakorlatiak a tanúságtételeid, akkor az azokat olvasó emberek csodálni és kedvelni fognak majd téged, és hajlandóak lesznek majd érintkezni veled és ajánlani téged, akkor pedig elérkezik számodra a lehetőség. Éppen ezért feltétlenül fel kell vértezned magad az igazsággal még azelőtt, hogy eljönne a lehetőség. Először legyen gyakorlati tapasztalatod, azután magától értetődően lesz majd igazi bizonyságtételed; a kötelességed eredményei egyre jobbak lesznek, mígnem végül már akkor sem leszel képes elrejteni azokat, ha akarnád, a körülötted lévő testvérek pedig ajánlani fognak téged. Ez azért van, mert nem csupán Isten házának van szüksége olyan emberekre, akik az igazságvalóság birtokában vannak, hanem Isten választott népének is; mindenki szeret olyanokkal érintkezni, akiknél ott az igazságvalóság, és mindenki szeret az igazságvalóság birtokában lévő barátok társaságában lenni. Ha eddig jutsz a tapasztalás terén, és mindenki látja, hogy igazi bizonyságtételed van és elismeri, hogy birtokában vagy az igazságvalóságnak, akkor még abban az esetben sem fogod tudni elkerülni, hogy vezetővé válj, ha akarnád, a testvérek pedig ragaszkodni fognak a megválasztásodhoz. Vagy nem így van? Amikor a tékozló fiú visszafordul és visszatér Istenhez, Isten elégedettséget, boldogságot és megnyugvást érez a szívében. Ha rendelkezel az igazságvalósággal, hogy is történhetne meg, hogy ne használjon téged Isten? Ez lehetetlenség volna. Istennek az a szándéka, hogy több embert megnyerjen, akik tanúságot tudnak tenni Róla; az, hogy tökéletesítse mindazokat, akik szeretik Őt, és hogy mielőbb teljessé tegyen egy olyan embercsoportot, akik Vele egy szívűek és gondolkodásúak. Éppen ezért Isten házában mindenkinek nagyszerű kilátásai vannak, aki csak törekszik az igazságra, az Istent őszintén szeretők kilátásai pedig határtalanok. Mindenkinek meg kell értenie Isten szándékait. Ha valakin ott ez a teher, az csakugyan pozitív dolog és olyasvalami, aminek birtokában kell lenniük a lelkiismerettel és értelemmel bíróknak, de nem feltétlenül lesz képes mindenki nehéz terhet magára venni. Honnan ered ez a különbözőség? Bármilyen erősségeid vagy képességeid legyenek is, és bármilyen magas legyen is az IQ-d, a törekvésed a döntő fontosságú, valamint az út, amelyen jársz. Ha megfelelő színvonalú az emberi mivoltod és van egy bizonyos képességed, de nem vagy az igazságra törekvő ember, és ha csupán jó emberi mivoltod és némi teherérzeted van, úgy vajon jól el tudod végezni a gyülekezetvezetés munkáját? Garantálod, hogy meg tudsz oldani problémákat az igazságot használva? Ha nem tudod ezt garantálni, akkor még mindig nem vagy kompetens a munkád terén. Még ha vezetővé választanának vagy jelölnének is ki téged, akkor is képtelen lennél elvégezni a munkát, úgyhogy akkor mi célt szolgálna ez? Habár a hiúságodat kielégítené, ártana a testvéreknek és hátráltatná a gyülekezet munkáját. Ha teljesíted a vezetővé vagy dolgozóvá válás kritériumait és olyasvalaki vagy, aki törekszik az igazságra, valamint némi tapasztalati bizonyságtétellel is rendelkezel, akkor egész biztosan képes leszel vezetői munkakörben jó munkát végezni, mivel vannak tapasztalati bizonyságtételeid, az igazságot értő ember vagy, és képes vagy felvállalni a gyülekezetvezetői lét nehéz terhét. Az, hogy megfelelő színvonalú az emberi mivoltod, és hogy bizonyos erősségeid is vannak, mindössze az alapvető kritériumai annak, hogy Isten háza előléptessen, műveljen és használjon téged, ám az, hogy képes vagy-e jó munkát végezni vezetői munkakörben, attól függ, hogy birtokában vagy-e valódi tapasztalatnak és az igazságvalóságnak – ez számít leginkább. Egyes emberek korrektek és törekednek az igazságra, de még csupán három-öt éve hisznek, és nincs gyakorlati tapasztalatuk. Jól el tudják vajon végezni az ilyen emberek a gyülekezet vezetőségi munkáját? Attól tartok, hogy nem lesznek kompetensek a munkájukban. Hol vannak elmaradásaik? Híján vannak a gyakorlati tapasztalatnak és nem értették még meg az igazságot. Még ha sok szót és doktrínát tudnak is szólni, az még mindig meghaladja a képességeiket, hogy az igazságot használva problémákat oldjanak meg. Éppen ezért még mindig nem kompetensek a vezetői munka terén, és tovább kell képezniük magukat ahhoz, hogy eljussanak az igazság megértéséig és az igazságvalóságba való belépésig. Vegyünk például egy olyan személyt, akinek megfelelő színvonalú az emberi mivolta és aki meglehetősen becsületes, ritkán hazudik és csal, valamint bomlasztás és zavarás okozása nélkül végzi a kötelességét, de gyenge az igazságra való törekvés terén; ki lehet vajon művelni egy ilyen személyt vezetővé vagy dolgozóvá? Ez nagyon nehéz lenne. Egy olyan személy, aki eleget tesz az előléptetés, művelés és használat kritériumainak, de nem törekszik az igazságra, képes lenne vajon az igazságra törekvő emberré válni, ha vezetővé vagy dolgozóvá léptetnék elő? El tudna kezdeni az igazságra törekedni? Képes lenne vajon belépni az igazságvalóságba azután, hogy egy ideje már vezetőként vagy dolgozóként dolgozik? Ez lehetetlenség volna. Nem számít, milyen kritériumoknak tesz eleget valaki, ha nem az igazságra törekvő ember, akkor semmiképpen nem lehet vezetővé vagy dolgozóvá megválasztani vagy előléptetni. Ha valakinek megfelelő színvonalú az emberi mivolta és a képessége, valamint képes arra, hogy elfogadja az igazságot és keresztülmenjen néhány változáson, akkor előléptethető, művelhető és használható, minek eredményeképpen lehetőséget fog kapni arra, hogy képezze magát, belépjen az igazságvalóságba, és rálépjen az üdvösséghez és tökéletesítéshez vezető útra. Éppen ezért bárkit léptessen is elő vezetővé, dolgozóvá vagy felügyelővé Isten háza, azzal nem a személyes kívánságaid és ambícióid kielégítése, és nem is a vágyaid teljesítése a célja, hanem az, hogy képessé tegyen téged arra, hogy rálépj az üdvösség útjára és tökéletesített emberré válj.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.