A legtöbb hamis vezető gyenge képességű. Habár tagolt beszédűnek tűnnek, egyáltalán nem képesek felfogni az igazságot – olyannyira nem, hogy nincs lelki megértésük. Vak a szemük és az értelmük, semmilyen dolgot nem képesek átlátni, és egyáltalán nem értik az igazságot, ami önmagában is halálos probléma. Van egy másik, még súlyosabb problémájuk is, mégpedig az, hogy amikor megértettek és elsajátítottak néhány szót és doktrínát, és képesek néhány szlogent hangoztatni, azt gondolják, hogy birtokában vannak az igazságvalóságnak. Így bármilyen munkát végeznek és bárkit választanak is ki arra, hogy használják az illetőt, nem keresik az igazságalapelveket és nem beszélgetnek másokkal, Isten háza munkarendjeit és alapelveit pedig még ennél is kevésbé tartják be. Nagyon magabiztosak, mindig azt hiszik, hogy helyesek az elgondolásaik, és azt teszik, amit csak szeretnének. Ezért aztán amikor valamilyen nehézséggel vagy rendkívüli körülménnyel találkoznak, tanácstalanul állnak. Azonkívül – tévesen – gyakran azt hiszik, hogy mivel sok éve dolgoznak már Isten házában, és elegendő tapasztalatuk van az ottani vezetői szolgálat terén, tudják, hogy miként működtessék és fejlesszék a gyülekezet munkáját. Úgy tűnik, mintha megértették volna ezeket a dolgokat, ám valójában egyáltalán nem tudják, hogy miként végezzenek el bármiféle munkát. Úgy végzik a gyülekezet munkáját, ahogy épp jónak látják, a saját elképzeléseiket és képzelődéseiket, a tapasztalatukat és rutinjaikat és a saját előírásaikat követve. Ez elfuserálja és káoszba taszítja a gyülekezeti munka különböző részeit, őket pedig megakadályozza abban, hogy bármiféle valódi eredményt produkáljanak. Ha van pár ember egy csoportban, akik értik az igazságot és tudnak egy kis valódi munkát végezni, akkor ők fenn tudják tartani a normalitást annak a csoportnak a munkájában. Ennek azonban egyáltalán semmi köze a hamis vezetőjükhöz. Azért lehet jól elvégezni a munkát, mert van néhány jó ember a csoportban, akik tudnak egy kis valódi munkát végezni és gondoskodni a munka folytatásáról; ez nem azt jelenti, hogy a hamis vezetőjük valóságos munkát végzett. Semmilyen munkát nem lehet anélkül elvégezni, hogy néhány ilyen jó ember lenne felelős érte. A hamis vezetők egyszerűen képtelenek elvégezni a feladatukat, és egyáltalán semmilyen funkciót nem töltenek be. Miért fuserálnák el a hamis vezetők a gyülekezet munkáját? Az első oka az, hogy a hamis vezetők nem értik az igazságot, nem tudnak beszélgetni az igazságról problémák megoldása végett, és nem keresik a módját a problémák megoldásának, ami a problémák felgyülemléséhez vezet, és elakad miatta a gyülekezeti munka. A második az, hogy a hamis vezetők vakok, és nem képesek felismerni a tehetséges egyéneket. Nem tudnak megfelelően kiigazításokat eszközölni a csoportfelügyelő munkatársakat illetően, minek eredményeképpen egyes munkákért nem arra alkalmas személy lesz a felelős, és azok így elakadnak. A harmadik ok az, hogy a hamis vezetők túlságosan úgy viselkednek, mint a hivatalnokok. Nem felügyelik vagy igazítják el a munkát, és ahol van egy gyenge láncszem a munkában, nem vesznek részt proaktív módon a konkrét munkarészekben és nem szolgálnak útmutatással azokkal kapcsolatban. Tegyük fel például, hogy egy bizonyos munkarészt végzők közül többen is új hívők, akiknek nincs túl sok alapjuk, akik nem értik az igazságot, nem nagyon ismerik az adott munkaterületet, és nem igazán fogták még fel a munka alapelveit. A hamis vezetők nem képesek meglátni ezeket a problémákat, mivelhogy vakok. Azt hiszik, hogy amíg valaki elvégzi a munkát, minden rendben van; nem számít, hogy jól vagy rosszul lesz elvégezve. Nem tudják, hogy ha bárhol is van egy gyenge láncszem a gyülekezet munkájában, akkor annak utána kell járniuk, vizsgálatokat kell folytatniuk és eligazítással kell szolgálniuk, hogy személyesen részt kell venniük a problémák megoldásában és egészen addig támogatniuk kell a kötelességüket végzőket, amíg azok megértik az igazságot, képesek az alapelvek szerint cselekedni és rálépnek a helyes útra. Csakis ekkor nem szükséges annyira aggódniuk. A hamis vezetők nem így dolgoznak. Amikor azt látják, hogy van valaki, aki majd elvégzi a munkát, ügyet sem vetnek többé rá. Nem folytatnak vizsgálatokat, akárhogy halad is a munka. Ahol van a munkában egy gyenge láncszem vagy egy gyenge képességű felügyelő, nem szolgálnak személyesen eligazítással a munkát illetően, és ők maguk nem vesznek részt benne. Amikor pedig egy felügyelő képes felvállalni a munkát, akkor a hamis vezetők még kevésbé ellenőrzik a dolgokat vagy szolgálnak útmutatással; egyszerűen csak könnyedén veszik az egészet, és még ha problémát jelent is valaki, akkor sem kérdeznek rá – azt gondolják, hogy ez szükségtelen. A hamis vezetők semmilyen efféle konkrét munkát nem végeznek. Összefoglalva: a hamis vezetők korcsok, akik egy szemernyi valódi munkát sem végeznek. Bármilyen munkáról legyen is szó, azt hiszik, hogy ha van, aki felelős érte, és ha mindenki készen áll rá, akkor ők végeztek is és nyugodtan hátradőlhetnek. Azt hiszik, nincs más dolguk, mint időnként tartani egy-egy összejövetelt, és érdeklődni, ha probléma merül fel. Miközben így dolgoznak a hamis vezetők, még mindig azt hiszik, hogy jó munkát végeznek, és igencsak elégedettek magukkal. Ezt gondolják: „Egyik munkarésszel sincs semmi probléma. Mindenki ki van rendelve a feladatára, és a felügyelők is a helyükön vannak. Annyira jó vagyok ebben a munkában, olyan tehetséges!” Hát nem szégyentelen dolog ez? Annyira vak a szemük és az értelmük, hogy semmilyen elvégzendő feladatot nem látnak és semmilyen problémát nem tudnak felfedezni. Egyes helyeken megakadt a munka, de ők mégis elégedettek és ezt gondolják: „A testvérek mind frissek, üdék és fiatalok. Úgy birkóznak meg a kötelességeikkel, mint akik sosem fogynak ki az energiából; egész biztosan jól el tudják végezni a munkát.” Ezek a fiatalok valójában újoncok, akik semmilyen szakmai készséghez nem értenek. Menet közben kell majd megtanulniuk a dolgokat. Nyugodtan kijelenthető róluk, hogy még semmilyen munkának nem ismerik a mikéntjét: némelyek közülük talán értenek egy keveset, de nem szakértők, nem fogják fel az alapelveket, és miután elvégeztek egy feladatot, azt többször is korrigálni kell, vagy akár gyakran újra el is kell végezni. Olyan fiatalok is vannak, akik képzetlenek, és eddig még nem volt részük metszésben. Rendkívül hitványak és lusták, és mohón vágynak a kényelemre; egy szemernyit sem fogadnak el az igazságból, ha pedig szenvednek egy keveset, szüntelenül morgolódnak. A többségük felületes, kényelemre sóvárgó korcs. Az efféle fiatalokkal mindenképp gyakran kell beszélgetni az igazságról, és még ennél is fontosabb, hogy meg legyenek metszve. Ezekre a fiatalokra muszáj, hogy felügyeljen és figyeljen valaki. Lennie kell ott egy vezetőnek vagy dolgozónak, aki személyes felelősséget vállal a munkájukért, és aki személyes felügyeletet és eligazítást biztosít nekik. Csakis ekkor teremhet egy kis gyümölcsöt a munkájuk. Ha a vezető vagy dolgozó elhagyja a munkahelyet és nem ügyel a munkára, vagy nem kérdez utána, akkor ezek az emberek szétszóródnak, széthullanak, és egyáltalán semmilyen gyümölcsöt nem fog teremni a kötelességük végzése. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem látnak bele ebbe. Mindenkit testvérnek látnak, olyan embereknek, akik engedelmesek és alávetettek, így nagy bizalmat szavaznak nekik, munkákat bíznak rájuk, azután pedig ügyet sem vetnek rájuk többé – ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a hamis vezetőknek vak a szemük és az értelmük. A hamis vezetők egyáltalán nem értik az igazságot, nem képesek tisztán látni a dolgokat, és képtelenek bármiféle problémát is feltárni, mégis azt gondolják, hogy remekül csinálják a dolgokat. Miről gondolkodva töltik a napjaikat? Arról gondolkodnak, hogy miként cselekedjenek hivatalnokként, és hogyan élvezzék a státuszból fakadó előnyöket. A hamis vezetők – akárcsak a meggondolatlanok – a legkevésbé sem törődnek Isten szándékaival. Semmilyen valódi munkát nem végeznek, mégis azt várják, hogy megdicsérje és előléptesse őket Isten háza. Ezek aztán valóban nem ismerik a szégyent!

A hamis vezetők teljességgel haszontalanok a munkájuk végzésében, és nincs bennük semmi dicséretes. Nem tudják felfogni a dolgok összességére vonatkozó alapelveket, a konkrét munkarészekkel kapcsolatosakról nem is beszélve. Egyeseknek például erős szakmai készségeik vannak, de rendkívül szegényes az emberi mivoltuk, míg másoknak semmi problémájuk az emberi mivoltukat illetően, azonban gyenge képességűek, és gyengék a szakmai készségeik. Amikor arról van szó, hogy miként kellene észszerűen használni és kirendelni ezeket az embereket, ezekről a konkrétabb és részletesebb kérdésekről még kevesebbet tudnak a hamis vezetők. Így valahányszor megkérdezik a hamis vezetőktől, hogy találtak-e valakit, aki elég jó képességű, akit művelni lehetne, azt mondják, hogy még senkit sem találtak. A hamis vezetők borzasztóan vakok – hogy találhatnának bárkit is? Ha megkérdezed tőlük, hogy milyen ez és ez a nővér, azt fogják mondani róla, hogy testi kényelemre sóvárog; ha megkérdezed tőlük, hogy milyen ez és ez a testvér, azt fogják mondani róla, hogy gyakran negatív; ha megkérdezed tőlük, hogy milyen valaki más, azt fogják mondani, hogy nem régóta hisz Istenben az illető, és nincs alapja. Az ő szemükben senki sem felel meg az elvárásoknak. Csak a hibákat, hiányosságokat és vétkeket nézik másokban; képtelenek azt nézni, hogy megfelel-e az illető Isten háza előléptetésre és művelésre vonatkozó alapelveinek, vagy hogy jó jelölt-e arra, hogy előléptessék és műveljék. Nem tudják megmondani, hogy ki alkalmas valóban az előléptetésre és a művelésre, hanem azokat léptetik elő nagy lelkesedéssel és gyorsasággal, akik nem felelnek meg Isten háza követelményeinek és alapelveinek. Kivétel nélkül a tehetős nőket, jómódú férfiakat és gazdag családok fiait és lányait léptetik elő a gyülekezetben, valamint azokat, akik tisztviselőként szolgáltak odakint a világban, akik tagolt beszédűek, és akik tudják, miként csaljanak és szélhámoskodjanak – minden esetben azt léptetik elő, aki odakint a világban jól ismert és megkülönböztetett, és aki szeret a figyelem középpontjában lenni. Azt hiszik, hogy csakis ezek az emberek a tehetségesek, és senki olyat nem vesznek észre és léptetnek elő, aki igazán rendelkezik felfogóképességgel, és igazán el tudja fogadni az igazságot. Egy hamis vezető nehezebben tudna egyetlen, igazán alkalmas tehetséget biztosítani Isten háza számára, mint elrepülni a Holdra. Tegyük fel például, hogy éppen szövegalapú munkához van szüksége tehetséges egyénekre Isten házának – az egyik gyülekezetben, amely egy hamis vezetőre van bízva, van egy ilyesfajta személy, de a hamis vezető nem tesz javaslatot az illetőre. Amikor megkérdezik a hamis vezetőt, hogy miért nem léptette elő és művelte azt a személyt, ezt mondja: „Az illető kétszer is paráználkodott, amíg egyetemre járt, de azóta, hogy megházasodott, nem tett ilyet. Nem tudtam, hogy előléptessem vagy sem.” Miféle kijelentés ez? Képes vagy garantálni, hogy az általad előléptetett, jómódú és hatalommal bíró emberek sosem paráználkodtak? Nem lehet, hogy ők még gyakrabban tesznek ilyet? Hogy lehet, hogy egyszerűen nem látod ezt? A hamis vezetőknek nagyon hamis a lelkiségük; azt állítják, hogy ismernek néhány alapelvet, és kifogásokat keresnek annak igazolására, hogy miért nem léptetik elő azokat, akiket elő kellene léptetni és akiket művelni kellene. Az ő szemükben mindenki alacsonyabb rendű náluk. Mi történik végül? Eddig vajon szilárdan megálltak a hamis vezetők által előléptetett „elit” és „tehetséges emberek”? Nem azt mondjuk, hogy ezek az emberek egész biztosan nem jó emberek. Elsősorban azt leplezzük itt le, hogy a hamis vezetők azt az alapelvet alkalmazzák az emberekkel való bánásmód terén, hogy emberi elképzeléseket használnak mérceként az igazság helyett, az emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó alapelvük pedig az, hogy a saját elképzeléseik, képzelődéseik és preferenciáik, valamint teljességgel a nem hívők nézőpontja szerint járnak el ahelyett, hogy az Isten háza által elvárt normákat használnák fokmérőként. Miért képesek ezt tenni a hamis vezetők? Mivel nem értik az igazságot, sem Isten szándékait, képesek azokat előléptetni, akik egyszerűen nem felelnek meg Isten háza követelményeinek, az ő művelésükre összpontosítanak, és engedik, hogy ők töltsenek be fontos munkaköröket Isten házában. Ilyen munkát végeznek a hamis vezetők. Nézd csak meg a körülötted lévő hamis vezetőket; talán nem így munkálkodnak, és nem így bánnak az emberekkel?

Van egy bizonyos nézet, amely gyakran feltárul a hamis vezetőknél: azt gondolják, hogy az ismerettel bírók, a státusszal rendelkezők és azok, akik tisztviselőkként szolgáltak odakint a világban, mind tehetséges emberek, és hogy az ilyen embereket kell művelnie és használnia Isten házának, miután hinni kezdtek Istenben. Igen nagyra becsülik és imádják ezeket az embereket – egyenesen úgy bánnak velük, mintha a rokonaik és családtagjaik lennének. Amikor bemutatnak egy ilyen embert másoknak, gyakran beszélnek arról, hogy az illető odakint a világban valamelyik vállalat főnöke, valamelyik kormányhivatal vezetője, valamelyik újság szerkesztője vagy az állambiztonsági hivatal igazgatója volt, vagy arról, hogy mennyire gazdag az illető. A hamis vezetők különösen nagyra tartják az efféle embereket. Mit mondtok, vannak képességeik a hamis vezetőknek? Nem arról van szó, hogy hamis a lelkiségük, és nem képesek átlátni a dolgokon? A hamis vezetők azt gondolják, hogy mivel ezek az emberek tehetséges egyének voltak a társadalomban, Isten házának művelnie kell őket és fontos szerepet kell adnia nekik, amikor ide jönnek. Vajon helyes ez a nézet? Összhangban van az igazságalapelvekkel? Ha ezek az emberek egyáltalán nem szeretik az igazságot, és híján vannak a lelkiismeretnek és a józan észnek, vajon művelheti őket és adhat nekik fontos szerepet Isten háza? Nem alkalmasak a művelésre. Az a tény, hogy a nem hívők között tehetséges egyének voltak, még nem jelenti azt, hogy Isten házában is tehetséges emberek, de ezek a hamis vezetők szeretnek tisztviselők lenni és különösen imádják azokat, akik tisztviselők voltak. Valahányszor olyan embereket látnak, akik tisztviselők voltak, vagy akiknek státuszuk volt odakint a világban, hajlonganak, dörgölőznek, és roppant szolgalelkűen viselkednek irányukban, akárcsak a rabszolgák az uruk előtt; mindenáron anyunak vagy apunak, vagy pedig „nővéremnek” vagy „bátyámnak” akarják hívni őket, valamint azt szeretnék, hogy vezetőkké vagy dolgozókká legyenek előléptetve ezek az emberek a gyülekezetben. Mondjátok meg Nekem, vajon olyan emberek ezek, akik törekednek az igazságra? Az, hogy van egy kis státuszuk, és hogy némi hírnévnek örvendenek odakint a világban, azt jelenti vajon, hogy alkalmasak arra, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgáljanak Isten házában? Ha nem értik az igazságot és telve vannak arrogáns és önhitt beállítottságokkal, méltók vajon arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek Isten házában? Vajon az alapelvekkel összhangban lévő dolog csakis a státuszukra és a hírnevükre összpontosítva, és a jellemüket figyelmen kívül hagyva előléptetni embereket? Tudják vajon a hamis vezetők, hogy milyen embereket szeret Isten, hogy Ő milyen embereket léptet elő és használ? Isten házának munkarendjei újra meg újra hangsúlyozzák, hogy három norma szerint kell előléptetni és művelni az embereket: az első, hogy lennie kell emberi mivoltuknak, lelkiismeretüknek és józan eszüknek; a második, hogy olyasvalakiknek kell lenniük, akik szeretik az igazságot és el tudják azt fogadni; a harmadik pedig, hogy rendelkezniük kell bizonyos mértékű képességgel, és munkaképeseknek kell lenniük. Csak azok képesek az előléptetésre és művelésre, és csak azok alkalmasak arra, hogy jelöltek legyenek, és hogy vezetőkké vagy dolgozókká váljanak, akik megfelelnek e három normának. Ha pusztán csak képessége és adottsága van valakinek, az egyáltalán nem elég. A jellem az első, másodsorban pedig az is elengedhetetlen, hogy el tudja fogadni az illető az igazságot – ez a két legfontosabb norma. Ha gonosz embereket léptetnek elő, akikben egyáltalán nincs szeretet az igazság iránt, az katasztrofális következményekkel fog járni, úgyhogy azokat, akik híján vannak az emberi mivoltnak, egyáltalán nem szabad előléptetni. A hamis vezetők azonban figyelmen kívül hagyják Isten házának követelményeit. Mindig arra összpontosítanak az emberek kiválasztásakor és használatakor, hogy van-e státusza az illetőnek a társadalomban, hogy milyen a háttere és a pozíciója, hogy magas szintű oktatásban részesült-e, és hogy mennyire magas a társadalmi megítélése – ezekre az aspektusokra koncentrálnak, amikor előléptetik és művelik az embereket. Vajon összhangban van ez az Isten háza által előírt alapelvekkel? Összhangban van Isten szavainak igazságával? Kik azok az emberek, akiknek státuszuk van a társadalomban? Elmondható róluk, hogy mind olyan emberek, akik mindenáron harcolnak a hatalomért és a státuszért, és hogy a Sátántól valók. Amennyiben ők gyakorolnák a hatalmat Isten házában, vajon még mindig Isten egyháza lenne Isten háza? Mi a céljuk a hamis vezetőknek azzal, hogy olyan embereket léptetnek elő vezetőkké, akik a Sátántól valók? Az, hogy így cselekszenek, vajon összhangban van Isten házának az emberek művelésére és használatára vonatkozó alapelveivel? Nem a gyülekezet munkájának égbekiáltó megzavarása és megkárosítása ez vajon? Amikor a hamis vezetők elvtelen módon léptetik elő és művelik az embereket, az okozza a legnagyobb bomlasztást és zavarást a gyülekezet munkájában, és ez az Istennek való ellenállás egyik módja.

A hamis vezetők rendkívül gyenge képességűek, és egyáltalán nem képesek felfogni az igazságot. Nem számít, hány prédikációt hallgatnak meg, vagy hogy Istennek hány szavát olvassák el, még mindig nem képesek tisztán felfogni vagy megérteni az igazságot, és akárhány éve prédikálnak doktrínákat, nem értik, amit mondanak, üres beszéd az egész, aminek se eleje, se veleje! Képesek egy kevés doktrínát megjegyezni és prédikálni, ezért azt gondolják, hogy az igazságvalóság birtokában vannak, de semminek nincs köze az igazsághoz, amit tesznek – tipikus farizeusok ők. Külsőleg úgy tűnik, hogy gyakran prédikálnak embereknek és szépen hangzó dolgokat mondanak, mintha értenék az igazságot, de amit tesznek, az ellentétes és szembemegy az igazsággal. Azt is állítják, hogy Istent szolgálják és a gyülekezet munkáját végzik, miközben valójában minden, amit tesznek, teljességgel ellenséges Istennel szemben. A hamis vezetők soha nem léptetik elő a tehetséges embereket, akik hasznosak Isten háza számára, és figyelmen kívül hagyják és szem elől tévesztik a viszonylag becsületes embereket, akik igazán törekednek az igazságra. Helyettük azokat léptetik elő és művelik, akik hízelegnek, akik minden hájjal megkentek és csalárdak, és akikben ott él az ambíció és a vágy, hogy munkát vállaljanak a gyülekezetben. Mindennek az az eredménye, hogy amikor már egy ideje munkában állnak ezek az emberek, a gyülekezeti munka különböző elemei leállnak és gyakorlatilag a bénultság állapotába kerülnek, így pedig tönkremegy a gyülekezet munkája ezeknek a hamis vezetőknek a kezében. Hát nem megvetendők az olyan emberek, amilyenek ezek a hamis vezetők? El kellene vajon bocsátani őket? Igenis el kell bocsátani őket! A késlekedés minden egyes napja egész álló nap kihat a gyülekezet munkájára. Egyes hamis vezetők tudják magukról, hogy képtelenek valódi munkát végezni, de mégsem hajlandóak önként lemondani, és állandóan a státuszból fakadó előnyök megszállottjai, sőt, egészen odáig is elmennének, hogy ártanak a gyülekezet munkájának. Van ezekben az emberekben egy szemernyi józan ész? A hamis vezetőknek nincs felfogóképességük, sem semmilyen igazi adottságuk és valós tudásuk, nem az igazságra törekvő emberek, és a státuszból fakadó előnyök után sóvárognak – szégyentelen emberek, ezért semmiképpen nem szabad előléptetni és művelni őket. Ha azt gondolod, hogy nagyon gyenge képességű vagy, és hogy nem vagy képes megkülönböztetni a helyest a helytelentől, valamint nem vagy képes felfogni az igazságot, akkor bármit teszel is, ne merülj el az ambícióidban és vágyaidban, és ne töprengj azon, hogy miként törekedhetnél arra, hogy valamiféle tisztviselővé válj a gyülekezetben, azaz hogy gyülekezetvezető légy; vezetőnek lenni nem olyan könnyű. Ha nem vagy becsületes ember, és nincs benned szeretet az igazság iránt, akkor amint vezetővé válsz, vagy antikrisztus vagy hamis vezető leszel. Az antikrisztusok és a hamis vezetők is olyan emberek, akikből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, és akik képesek gonoszságot művelni és megzavarni a gyülekezet munkáját. Miközben igaz az az állítás, miszerint az antikrisztusok ördögök és Sátánok, a hamis vezetők sem jó emberek; az a legkevesebb, ami elmondható róluk, hogy pimaszul szégyentelen emberek, akikből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész. Van-e bármi dicsőséges abban, ha hamis vezető valaki, és elbocsátják? Ez szégyenletes dolog, egy szégyenfolt, és egyáltalán nincs benne semmi dicsőséges. Ha érzed a felelősség terhét a gyülekezeti munkát illetően, és szeretnél részt venni benne, az jó; ám el kell gondolkoznod azon, hogy érted-e az igazságot, hogy képes vagy-e beszélgetni az igazságról problémák megoldása végett, hogy képes vagy-e igazán alávetni magad Isten munkájának, és hogy képes vagy-e megfelelően, a munkarendek szerint végrehajtani a gyülekezeti munkát. Ha megfelelsz ezeknek a kritériumoknak, akkor indulhatsz a választáson, hogy vezető vagy dolgozó légy. Azt akarom mondani ezzel, hogy az embereknek minimum öntudattal kell rendelkezniük. Nézd meg először, hogy képes vagy-e felismerni az embereket, hogy meg tudod-e érteni az igazságot és tudod-e elvszerűen tenni a dolgokat. Ha teljesíted ezeket a követelményeket, akkor alkalmas vagy arra, hogy vezető vagy dolgozó légy. Ha nem vagy képes felmérni magad, akkor megkérheted rá a körülötted lévőket, akik ismernek téged, vagy közel állnak hozzád. Ha mind azt mondják, hogy nincs elegendő képességed ahhoz, hogy vezető légy, és hogy már az is elég jó, ha a jelenlegi munkádat végzed, akkor gyorsan meg kell ismerned önmagadat. Mivel gyenge képességű vagy, ne töltsd azzal az egész idődet, hogy vezető akarj lenni – csak tedd meg, amit tudsz, végezd a kötelességedet megfelelően, két lábbal a földön járva, hogy lelki békéd lehessen. Ez is jó. Ha pedig képes vagy arra, hogy vezető légy, ha igazán birtokában vagy ilyen képességnek és adottságnak, ha munkaképes vagy, és ha érzed a felelősség terhét, akkor pontosan az a fajta tehetséges ember vagy, akinek híján van Isten háza, és biztos, hogy előléptetnek és művelnek majd; de minden dologban ott van Isten időzítése. Ez a kívánság – annak kívánsága, hogy előléptessenek – nem ambíció, de meg kell lennie benned a vezetővé váláshoz szükséges képességnek, és teljesítened kell annak kritériumait. Ha gyenge képességű vagy, mégis azzal töltöd minden idődet, hogy vezető akarsz lenni, valamilyen fontos feladatot akarsz elvállalni, te akarsz felelni az egész munkáért, vagy olyasvalamit akarsz tenni, amelynek köszönhetően kitűnhetsz, akkor ezt mondom neked: ez ambíció. Az ambíció katasztrófát idézhet elő, úgyhogy óvakodj tőle! Minden emberben ott a vágy az előrehaladásra, és mindannyian hajlandóak törekedni az igazság felé, ami nem probléma. Egyeseknek van képességük, megfelelnek a vezetővé válás kritériumainak, és képesek az igazság felé törekedni, ez pedig jó dolog. Másoknak nincs képességük, így ki kell tartaniuk a saját kötelességük mellett, megfelelően, elvszerűen és Isten házának követelményei szerint végezve az éppen előttük lévő kötelességet; számukra ez jobb, biztonságosabb és reálisabb.

Azoknak, akiket vezetőkké és dolgozókká választanak, vagy előléptetnek és művelnek, nem szabad vágyálmokba ringatniuk magukat, ezt érezvén: „Olyan sok ember közül engem választottak ki a testvérek, Isten háza engem léptetett elő, úgyhogy biztosan lennie kell valamilyen adottságomnak, és jobb vagyok a hétköznapi embereknél; az igazi aranynak előbb-utóbb fel kell csillannia.” Jó dolog vajon így gondolkodni? Nem egy romlott beállítottság felfedése ez? (De igen.) Ha előléptetnek és művelnek valakit, az jó dolog és jó lehetőség, de az, hogy tudsz-e járni ezen az úton, nagyban függ attól, hogy miként állsz hozzá ehhez a lehetőséghez, és hogy tudod-e azt értékelni. Isten megadta neked ezt az esélyt, ám ez nem azt jelenti, hogy valóban bármivel is jobb lennél bárki másnál; lehet, hogy egy kicsit jobb képességű vagy másoknál, vagy vannak adottságaid, de nehéz megmondani, hogy milyen az életbe való belépésed, és hogy birtokában vagy-e az igazságvalóságnak, mivel minden embernek ugyanolyan romlott beállítottságai vannak, és te is a romlott emberi faj tagja vagy. Ha fel tudod ezt ismerni, akkor képes leszel helyesen megközelíteni azt, amikor előléptet és művel téged Isten háza. Nem szabad tehetséges emberként tekintened magadra, vagy azt gondolnod, hogy birtokában vagy az igazságvalóságnak. Arról van csak szó, hogy van némi képességed, és az igazság felé is tudsz törekedni, úgyhogy képessé váltál arra, hogy képezd magad. Ez egy próbaidő, és még nem biztos, hogy igazán olyasvalaki vagy-e, aki törekszik az igazságra, vagy hogy méltó vagy-e a művelésre. Nehéz megmondani, hogy képes leszel-e szilárdan megállni azután, hogy ebben az időszakban lehetőséget kapsz arra, hogy kipróbáld magad. Lehet, hogy megtartanak majd azért, hogy tovább műveljenek, de az is lehet, hogy ki leszel rekesztve – ez mind attól függ, hogy mennyi erőfeszítést teszel. Erről szól az emberek vezetőkké és dolgozókká történő előléptetése, és ezt meg kell értened. Értelmetlen dolog önmagadat tehetséges embernek tartani. Ha Isten háza nem léptet elő és nem művel téged, akkor semmi vagy. Ha nem törekszel az igazságra, és nem vagy hajlandó arra, hogy használjon téged Isten háza, akkor semmit sem tudsz elérni. Ha azután ezt mondod: „Isten háza nem használ engem, kimegyek a társadalomba”, akkor menj csak ki a társadalomba és próbáld meg – figyeld meg, ki léptet majd elő téged, és figyeld meg, mit vagy képes elérni. Azt akarom mondani neked ezzel, hogy helyes megértésednek és megközelítésednek kell lennie az Isten háza általi előléptetésedet és művelésedet illetően. Azok, akik szegényes vagy közepes képességűek, és akik nem képesek teljesíteni az Isten házában való előléptetéshez és műveléshez elvárt normát, azoknak mindössze a kötelességüket kell megfelelően és kitartóan teljesíteniük. Ameddig teljes szíveddel és értelmeddel végzed a kötelességedet, Isten nem fog igazságtalanul bánni veled. Éppen ezért ne küzdj az előléptetésért és művelésért, de ne is utasítsd vissza ezeket; egyszerűen csak hagyd, hadd haladjon minden a maga természetes medrében; egyfelől engedelmeskedned kell Isten háza rendeléseinek, másfelől pedig Istennek alávetett szíved kell, hogy legyen – ez a helyes út. Egyszerű ezt tenni? (Igen, az.) Származik abból bármi előny, ha egy gyenge képességű ember vezető lesz? Hogyan fog érezni végül ezzel kapcsolatban, amikor hamis vezetőként jellemzik és kirekesztik? Ez az lesz, amit akartatok? (Nem.) A homlokodon fogod viselni a „hamis vezető” bélyegét, és akármerre jársz, azt fogják mondani rólad, hogy „Ez az ember egykor hamis vezető volt”. Jó dolog ez vagy rossz dolog? Ez nem jó dolog, és nem valami dicsőséges. Az embereknek helyes megértéssel és hozzáállással kell rendelkezniük az előléptetést és a művelést illetően; az igazságot kell keresniük ezekben a kérdésekben, nem pedig a maguk akaratát követni, vagy ambíciókat és vágyakat táplálni. Ha úgy érzed, hogy jó képességű vagy, de még sosem léptetett elő téged Isten háza, és egyáltalán nem is tervezi a művelésedet, akkor ne válj frusztrálttá és ne kezdj panaszkodni, hanem csak az igazságra törekvésre és az előre haladásra összpontosíts! Ha van némi érettséged, és képes vagy valódi munkát végezni, akkor Isten választott népe magától értetődően vezetővé fog választani téged. Ha pedig úgy érzed, hogy gyenge képességű vagy, és hogy semmi esélyed az előléptetésre és a művelésre, valamint hogy lehetetlen elérned az ambícióidat, az vajon nem jó dolog? Ez meg fog óvni téged! Mivel gyenge képességű vagy, akkor ha egy csoportnyi vak és zavaros fejű emberrel találkozol, akik vezetővé választanak téged, az nem olyan lesz vajon a számodra, mintha izzó parázson kellene járnod? Képtelen vagy arra, hogy bármilyen munkát végezz, és vak a szemed és az elméd. Akadályozás minden, amit teszel; gonosz tett minden megmozdulásod. Jobban teszed, ha a jelenlegi kötelességedet jól elvégzed; akkor legalább nem fogod kellemetlen helyzetbe hozni magad, és jobb ez, mint hamis vezetőnek, valamint a színfalak mögött a kritika célpontjának lenni. Emberként fel kell mérned magad, és rendelkezned kell egy kevés önismerettel; ha így teszel, képes leszel elkerülni azt, hogy a rossz útra lépj és súlyos hibákat kövess el.

Hamis vezető szeretnél lenni vagy pedig hétköznapi követő? (Hétköznapi követő.) Ha megválasztanak téged a testvérek, adj egy esélyt a dolognak; talán pontosabb a rólad alkotott képük, mint a saját, önmagaddal kapcsolatos érzéseid. Ha úgy gondolják a testvérek, hogy meg tudod csinálni, akkor adj bele mindent. Ha valóban megpróbálsz megtenni minden tőled telhetőt, de mégis kudarcot vallasz a munkádban, és annyira mardossa a szíved az aggodalom, hogy nem tudsz enni és aludni miatta, és egyszerűen nem tudod, hogyan tedd megfelelően a dolgokat, akkor ne légy tovább vezető vagy dolgozó – túl nehéz ez a számodra. Ha tovább folytatod, valószínűleg hamis vezető válik belőled, úgyhogy haladéktalanul add be a felmondásod, melyben kijelented: „Mivel gyenge képességű vagyok, és nem vagyok képes valódi munkát végezni, ha továbbra is vezető maradok, akkor nemsokára egész biztosan hamis vezetőként fogom végezni, ezért inkább benyújtom a felmondásomat, és készségesen leköszönök a pozíciómból.” Ez a legbölcsebb, ahogyan eljárhatsz, és a legmegfelelőbb dolog, amit tehetsz! Észszerű cselekedet, és jobb, mint betölteni a pozíciót és hamis vezetőnek lenni. Ha nagyon jól tudod, hogy gyenge képességű vagy, és hogy nem vagy képes arra, hogy vezető légy, de képtelen vagy feladni a státuszt, helyes vajon ezt mondanod magadnak: „Miért nem tudom ezt megcsinálni? Ki nyújthatna nekem némi segítséget? Milyen nagyszerű lenne, ha úgy tarthatnám meg a vezetői státuszomat, hogy közben valaki más találná ki helyettem az összes tervet és stratégiát! Most éppen nincs senki, aki alkalmas lenne arra, hogy átvegye a helyemet, úgyhogy nem tehetek mást, mint hogy vezető maradok és minden nap kiélvezem azt, hogy enyém az állás; még ha nem is tudom elvégezni a munkát, akkor is én vagyok a vezető, vezetőnek lenni pedig jobb, mint hétköznapi testvérnek. Ha Isten háza nem bocsát el engem, és nem távolítanak el a testvérek, akkor én nem fogok lemondani”? Helyénvaló ez? (Nem.) Miért nem helyénvaló? (Mert észszerűtlen; ha nem vagyok képes valódi munkát végezni, mégsem mondok le, az csak hátráltatni fogja a gyülekezet munkáját.) Ha így cselekszel, azzal hátráltatod a gyülekezet munkáját – ártasz másoknak és ártasz önmagadnak. Tudod, mit jelent vezetőnek lenni? Azt jelenti, hogy közvetlen közöd van sok ember életbe való belépéséhez, a vezetői léted pedig közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy miként járnak az előttük lévő úton. Ha jól vezetsz és ha elvezeted őket a helyes útra, akkor képesek lesznek a helyes útra rálépni. Ha gyatrán vezetsz és árokba vezeted őket, ők pedig hozzád hasonló farizeusokká válnak, akkor nagy a te bűnöd! Miután elkövetted ezt a nagy bűnt, azzal vajon vége is a dolognak? Isten fel fogja jegyezni! Nagyon jól tudod, hogy gyenge képességű vagy, hogy hamis vezető vagy, és hogy képtelen vagy valódi munkát végezni, de mégsem ismered be a hibáidat és nem mondasz le, hanem pimaszul ragaszkodsz a pozíciódhoz, és nem adod át azt senki másnak. Ez bűn, Isten pedig számon fogja tartani. Vajon jó vagy rossz lesz számodra a jövőben az, hogy Ő számon tartja ezt? Bajban leszel! Őszintén megmondom neked az igazat: Isten minden egyes emberre vonatkozóan számon tartja ezeket a dolgokat, és minden tételt világosan lejegyez. Ha valami ennyire súlyos dolog történne az üdvösséghez vezető utadon, az óriási hatással lenne rád! Bármit teszel is, ne járj ezen az úton, és ne légy ilyen ember!

Az előbbiekben a hamis vezetők néhány olyan gyakorlatáról és megnyilvánulásáról beszélgettünk röviden, amelyeket a különböző típusú tehetséges emberek előléptetése és művelése tekintetében tanúsítanak. Összegezve: azok a fajta emberek, akik hamis vezetők, nem végeznek valódi munkát, és képtelenek valódi munkát végezni. Gyenge képességűek, vak a szemük és az értelmük, nem képesek felismerni problémákat, nem tudnak átlátni a különféle embereken, így aztán a különféle típusú tehetséges emberek előléptetésének és művelésének a fontos munkáját sem képesek felvállalni. Így aztán semmiképpen sem fogják jól végezni a gyülekezet munkáját, és sok nehézséget fognak okozni Isten választott népének az életbe való belépése terén. E tényezőket figyelembe véve világos, hogy a hamis vezetők nem alkalmasak arra, hogy gyülekezetvezetők legyenek. Vannak más hamis vezetők is, akik semmilyen konkrét munkát nem végeznek a gyülekezetben és nem tartanak kapcsolatot a konkrét munkák felügyelőivel, ezért nem tudják, hogy melyik munka elvégzésére mely tehetséges egyének képesek, hogy melyik munkára melyikük alkalmas, vagy hogy összhangban van-e az alapelvekkel a munkavégzésük. Így aztán nem képesek előléptetni és művelni a tehetséges embereket. Hogyan tudnák akkor az ilyen emberek jól végezni a gyülekezet munkáját? Annak, hogy a hamis vezetők nem tudnak valódi munkát végezni, az a fő oka, hogy gyenge képességűek; semmire nincs rálátásuk, és nem tudják, mi a valódi munka. Ez gyakori stagnáláshoz vagy bénultsághoz vezet a gyülekezet munkájában. Ezek a dolgok közvetlen kapcsolatban állnak azzal, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát. Isten háza az elmúlt néhány évben újra meg újra hangsúlyozta, hogy a gonosz embereket és az álhívőket ki kell takarítani, és hogy a hamis vezetőket és a hamis dolgozókat el kell bocsátani. Miért kell kitakarítani a különféle gonosz embereket és álhívőket? Azért, mert ezek az emberek még azután sem fogadják el egyáltalán az igazságot, hogy már évek óta hisznek Istenben, és eljutottak arra a pontra, ahol nincs többé remény a megmentésükre. És miért kell elbocsátani minden hamis vezetőt és hamis dolgozót? Azért, mert nem végeznek valódi munkát, és soha nem léptetik elő és művelik az igazságra törekvőket; helyette mindössze értelmetlen erőfeszítéseket folytatnak. Emiatt aztán káoszba és bénultságba fullad a gyülekezet munkája, a meglévő problémák továbbra is fennállnak és megoldatlanok maradnak, és Isten választott népének az életbe való belépése is lelassul. Ha elbocsátanák mindezeket a hamis vezetőket és hamis dolgozókat, és ha ki lennének takarítva mindezek a gonosz emberek és álhívők, akik megzavarják a gyülekezet munkáját, akkor a gyülekezet munkája természetszerűleg elkezdene simán haladni, a gyülekezet élete természetszerűleg sokkal jobbá válna, Isten választott népe pedig képes lenne normálisan enni és inni Isten szavait, valamint végezni a kötelességeit és rámenni az Istenben való hit helyes útjára. Ez az, amit Isten látni szeretne.

2021. február 27.