Az a megértés és hozzáállás, amellyel rendelkezni kell az emberek Isten háza általi támogatásával és művelésével kapcsolatban

Az imént arról beszélgettünk, hogy Isten házának mik a céljai a különféle tehetséges emberek előléptetésével és művelésével. Bármilyen munkát végezzenek is az előléptetésre és művelésre kiválasztottak – legyen az technikai munka, hétköznapi munka vagy a gyülekezet általános ügyeinek intézése –, röviden: mind annak érdekében történik, hogy képessé tegye őket az igazságalapelvek megértésére és az igazságvalóságba való belépésre, valamint, hogy mihamarabb megfelelő színvonalon végezhessék a kötelességüket azért, hogy Isten szándékai teljesülhessenek – ezt követeli Isten az emberektől, és természetesen a gyülekezet munkájához is erre van szükség. Értitek most már, hogy mi a jelentősége annak, amikor Isten háza előlépteti és műveli a különféle tehetséges embereket? Még mindig vannak félreértések? (Nincsenek.) Némelyek ezt mondják: „Most, hogy vezetővé léptették elő ezt az illetőt, és státusza van, többé már nem hétköznapi ember.” Helyes vagy helytelen ezt mondani? (Helytelen.) Mások talán ezt mondják: „Azoknak, akik vezetőkké válnak, státuszuk van, de a csúcson mindenki magányos. Minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz!” Helyes vagy helytelen ezt mondani? Egyértelműen helytelen. Kikre utal az a mondás, hogy „Minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz”? Az ambíciókkal és vágyakkal bíró emberekre, az antikrisztusokra utal. Amikor az igazságra törekvő emberek válnak vezetőkké, az nem magasra törés – ilyenkor Isten kivételt tesz a felemelésükkel, és Isten áldása helyezi rájuk ezt a terhet és teszi lehetővé számukra, hogy vezetőségi munkát végezzenek. Az, hogy „Minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz”, egy a nem hívők által levont következtetés, és annak a következményeit írja le, amikor a nem hívők a hivatalnokság terén csinálnak karriert. Azoknak a nem hívőknek nincs ítélőképességük, hogy pozitív emberekre alkalmazzák ezt a mondást, ami súlyos hiba. Mások ezt mondják: „Ő vidéken született, most pedig gyülekezetvezető lett belőle – a szerény kezdetek után felemelkedő, magasan szárnyaló főnixmadár.” Helyes vagy helytelen ezt mondani? Ezek a nem hívők ördögi szavai, amelyek nem alkalmazhatóak Isten választott népére. Isten házában Isten megáldja azokat, akik törekednek az igazságra, akik becsületesek, akik jószívűek, és akik megóvják Isten házának munkáját. Amikor ezek az emberek megértik az igazságot és némi érettséget nyernek, előbb vagy utóbb elő lesznek léptetve művelés és gyakorlás céljából, hogy azok helyére lépjenek, akik hamis vezetők és antikrisztusok. Isten házában a pozitív emberek, akik sok megpróbáltatáson és próbatételen mentek keresztül, és akik következetesen megóvták Isten házának a munkáját, olyan emberek, akik Isten elismerésében részesülnek, és nem lenne helyénvaló a nem hívők ördögi szavait használni ezeknek az embereknek a leírására. Éppen ezért azok, akik folyton a nem hívők ördögi szavait használják az Isten házán belüli dolgok leírására és a saját nézeteik kifejezésére, olyan emberek, akik nem értik az igazságot, és akiknek ostoba nézeteik vannak a dolgokról. Egyáltalán nem változtak meg a dolgokról alkotott nézeteik, azok még mindig a nem hívők nézetei, ők pedig több éve hisznek már Istenben, de még mindig nem nyertek el semmilyen igazságot, és még mindig nem tudják Isten szavai szerint látni a dolgokat – így aztán ezek az emberek álhívők és nem hívők. Amikor valakit előléptetnek, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgáljon, illetve arra képeznek ki, hogy valamilyen technikai munka felügyelőjévé váljon, az nem több annál, mint hogy Isten háza terhet bíz rá. Ez megbízatás, felelősség, és természetesen egyben egy különleges kötelesség, egy különleges lehetőség, valamint egy kivételes felemelkedés is – nincs benne semmi dicséretes. Amikor valakit Isten háza előléptet és gondoz, az nem jelenti azt, hogy különleges helyzete vagy státusza van Isten házában, hogy különleges bánásmódot és kedvezményeket élvezhet. Ehelyett, miután Isten háza kivételes módon felemelte, kiváló feltételeket kap ahhoz, hogy Isten házától képzésben részesüljön, hogy gyakorolja néhány alapvető gyülekezeti munka elvégzését, Isten háza pedig magasabb mércét állít majd az illetővel szemben, ami nagyon előnyös az életbe való belépése szempontjából. Amikor Isten házában valakit előléptetnek és fejlesztenek, az azt jelenti, hogy szigorú követelményeknek vetik alá és szorosan felügyelik. Isten háza szigorúan ellenőrzi, felülvizsgálja és előmozdítja majd az általa végzett munkát, és meg fogja értetni vele az életbe való belépését, valamint figyelmet fordít rá. Ezen szempontok alapján, vajon az Isten háza által előléptetett és fejlesztett emberek különleges bánásmódot, különleges státuszt és különleges helyzetet élveznek? Egyáltalán nem, és még kevésbé élveznek bármilyen különleges tekintélyt. Ami azokat az embereket illeti, akiket előléptettek és fejlesztettek, ha úgy érzik, hogy a kötelességük valamelyest hatékony végzése eredményeként tőkével rendelkeznek, és ezért stagnálnak és abbahagyják az igazságra való törekvést, akkor veszélyben lesznek, amikor próbatételekkel és megpróbáltatásokkal találkoznak. Ha az emberek érettsége túl kicsi, akkor valószínűleg nem lesznek képesek szilárdan megállni. Egyesek azt mondják: „Ha valakit vezetőnek léptetnek elő és fejlesztenek, akkor van tekintélye. Még ha nem is az elsőszülött fiúk közül való, legalább van reménye arra, hogy Isten népének tagjává váljon. Engem soha nem léptettek elő, illetve nem fejlesztettek, akkor hát nincs reményem arra, hogy Isten népéhez tartozzak?” Helytelen így gondolkodni. Ahhoz, hogy Isten népéhez tartozhass, élettapasztalattal kell rendelkezned és olyasvalakinek kell lenned, aki aláveti magát Istennek. Mindegy, hogy vezető, dolgozó vagy közönséges követő vagy-e, bárki, aki rendelkezik az igazságvalóságokkal, az Isten népéből való. Hiába vagy vezető vagy dolgozó, ha híján vagy az igazságvalóságoknak, akkor csak munkás vagy. Valójában nincs semmi különleges azokban az emberekben, akiket előléptetnek és művelnek. Egyedül abban térnek el másoktól, hogy kedvezőbb a környezetük, kedvezőbbek a lehetőségeik, és jobbak az állapotaik ahhoz, hogy az igazságalapelveket magukban foglaló, konkrét munkát végezzenek. Még ha az általad végzett munka javarészt egy konkrét foglalkozást foglal is magában, ha nincsenek igazságalapelvek, amelyek által szabályozni és ellenőrizni lehet azt, akkor az általad végzett kötelesség nem lesz összhangban az alapelvekkel, te pedig akkor csak munkát végzel, és egész biztosan nem fogsz Isten elismerésében részesülni. Melyek Isten házának követelményei a különféle tehetséges emberekre vonatkozóan, akiket előléptet és művel? Ahhoz, hogy előléptesse és művelje őket Isten háza, legalábbis lelkiismerettel és józan ésszel bíró embereknek kell lenniük, olyan embereknek, akik el tudják fogadni az igazságot, akik hűségesen végzik a kötelességüket, és akik alá tudják vetni magukat Isten vezényléseinek és rendeléseinek, valamint minimum képeseknek kell lenniük elfogadni, amikor metszéssel szembesülnek, és alávetni magukat annak. Az Isten háza általi művelésen és képzésen áteső embereknek nem azt az eredményt kell elérniük, hogy hivatalnokokká vagy főnökökké tudnak válni, esetleg az élen tudnak járni, vagy hogy tanácsot adhatnak az embereknek a gondolkodásmódjukkal kapcsolatban, és persze még kevésbé azt, hogy jobb szakmai készségeik, magasabb szintű végzettségük vagy nagyobb hírnevük legyen, de nem is az, hogy egy napon lehessen említeni őket azokkal, akik a világban a szakmai készségeikről vagy politikai hőstetteikről híresek. Ehelyett az az elérendő eredmény, hogy értsék az igazságot, éljék meg Isten szavait, valamint hogy olyan emberek legyenek, akik félik Istent és kerülik a rosszat. Miközben képzik magukat, képesek megérteni az igazságot, felfogni az igazságalapelveket, valamint jobban tudni, hogy mi is pontosan az Istenben való hit, és hogyan kövessék Istent – ez rendkívül hasznos azok számára, akik a tökéletesség elérése végett törekednek az igazságra. Ez az a hatás és norma, amelyet Isten háza el szeretne érni a különféle tehetséges emberek előléptetésével és művelésével, és egyben ez a legnagyobb aratás, amelyet az előléptetett és használt emberek learatnak.

Egyesek viszonylag felelősségteljesen végzik a kötelességüket, és elismeri őket Isten választott népe, így aztán vezetőkké vagy dolgozókká műveli ki őket a gyülekezet. Miután státuszra tettek szert, elkezdik úgy érezni, mintha kiemelkednének a tömegből, és ezt gondolják: „Miért rám esett a választása Isten házának? Talán nem azért, mert mindannyiótoknál jobb vagyok?” Nem úgy hangzik ez, mint amit egy gyerek mondana? Éretlen, nevetséges és naiv. Valójában a legkevésbé sem vagy jobb másoknál. Csupán arról van szó, hogy megfelelsz az Isten háza által történő művelés kritériumainak. Az, hogy képes vagy-e vállalni ezt a felelősséget, jól végezni ezt a kötelességet, vagy teljesíteni ezt a megbízatást, már más kérdés. Amikor vezetővé választanak meg valakit a testvérek, vagy előléptet valakit Isten háza, hogy egy bizonyos munkarészt vagy egy bizonyos kötelességet végezzen, az nem azt jelenti, hogy különleges státusza vagy pozíciója van az illetőnek, sem azt, hogy mélyebb igazságokat vagy több igazságot ért másoknál – azt pedig még kevésbé, hogy képes alávetni magát Istennek és nem fogja elárulni Őt. Természetesen nem jelenti azt sem, hogy ismeri Istent, és hogy olyasvalaki, aki féli Istent. Valójában ezek egyikét sem érte el. Az előléptetése és a művelése mindössze a szó egyszerű értelmében vett előléptetés és művelés, és nem egyenlő azzal, hogy Isten előre elrendelte és érdemesnek találta volna őt. Egyszerűen azt jelenti az előléptetése és a művelése, hogy elő lett léptetve és művelésre vár. Ennek a művelésnek a végső kimenetele pedig attól függ, hogy törekszik-e az illető az igazságra, és hogy képes-e az igazságra való törekvés útját választani. Így aztán, amikor az egyházban valakit vezetővé léptetnek elő és művelnek, akkor azt csak a szó legegyszerűbb értelmében véve léptetik elő és művelik; ez nem azt jelenti, hogy vezetőként már megfelelő színvonalú és hozzáértő, vagy hogy máris képes vezetői munkát elvállalni és valódi munkát végezni – nem ez a helyzet. A legtöbb ember nem látja át ezeket a dolgokat, és a saját képzelődései alapján becsüli azokat, akiket előléptettek. Ez hiba. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, vajon valóban birtokában vannak az igazságvalóságnak azok, akiket előléptettek? Nem feltétlenül. Képesek-e végrehajtani Isten házának munkarendjeit? Nem feltétlenül. Van felelősségérzetük? Hűségesek? Képesek alávetni magukat? Képesek keresni az igazságot, ha problémával szembesülnek? Mindez ismeretlen. Van-e istenfélő szíve ezeknek az embereknek? És pontosan milyen nagy az istenfélő szívük? Képesek-e arra, hogy kerüljék a saját akaratuk követését, amikor cselekednek? Képesek-e keresni Istent? Abban az időszakban, amíg vezetői munkát végeznek, képesek-e gyakran Isten elé járulni, hogy Isten szándékait keressék? Képesek-e az embereket az igazságvalóságba vezetni? Minden bizonnyal képtelenek ilyesmikre. Nem kaptak képzést, és nincs elegendő tapasztalatuk, ezért képtelenek ezekre a dolgokra. Ezért az, hogy valakit előléptetnek és művelnek, nem jelenti azt, hogy az illető már érti az igazságot, és azt sem jelenti, hogy már képes oly módon végezni a kötelességét, amely megfelelő színvonalú. Mi tehát a célja és a jelentősége annak, hogy valakit előléptetnek és művelnek? Az, hogy ezt a személyt, mint egyént, annak érdekében léptetik elő, hogy gyakoroljon, valamint, hogy különleges öntözésben és képzésben részesüljön, ezáltal lehetővé téve számára az igazságalapelveknek, valamint a különböző dolgok végzése és a különféle problémák megoldása alapelveinek, eszközeinek és módjainak, valamint annak a megértését, hogy miként kezelje azokat a különféle környezeteket és embereket, amelyekkel és akikkel Isten szándékai szerint találkozik, és miként foglalkozzon velük, mégpedig oly módon, ami óvja Isten házának érdekeit. E pontok alapján ítélve vajon kellőképpen képesek az Isten háza által előléptetett és művelt tehetséges emberek a munkájuk elvállalására és arra, hogy jól végezzék a kötelességüket az előléptetés és a művelés időszaka alatt, vagy az előléptetést és művelést megelőzően? Természetesen nem. Így aztán elkerülhetetlen, hogy a művelés időszaka alatt metszésben, ítéletben, fenyítésben, valamint leleplezésben, sőt akár elbocsátásban is részük legyen ezeknek az embereknek; ez normális, ez a képzés és művelés. Az embereknek nem lehetnek magas elvárásaik vagy irreális követelményeik azokkal szemben, akiket előléptetnek és művelnek; ez észszerűtlen lenne, valamint igazságtalan az irányukban. Ti felügyelhetitek a munkájukat. Ha problémákat vagy az alapelveket sértő dolgokat vesztek észre a munkájuk során, akkor felvethetitek a problémát és kereshetitek az igazságot ezeknek a problémáknak a megoldása végett. Megítélnetek, elítélnetek, támadnotok vagy kirekesztenetek azonban nem szabad őket, mivel még csak a művelés időszakában vannak; nem szabad olyan emberként tekintenetek rájuk, mint akik már tökéletesítve lettek, és még kevésbé hibátlan emberekként vagy olyanokként, akik birtokában vannak az igazságvalóságnak. Hozzátok hasonlóan még csak a képzés időszakában járnak. Az a különbség, hogy ők több munkát és feladatot vállalnak, mint a hétköznapi emberek. Felelősségük és kötelességük több munkát végezni; nagyobb árat kell fizetniük, több nehézséget kell elszenvedniük, több mentális erőfeszítést kell tenniük, több problémát kell megoldaniuk, több bírálatot kell elviselniük az emberek részéről, és természetesen nagyobb erőfeszítést kell tenniük, valamint – a kötelességeiket végző hétköznapi emberekhez viszonyítva – egy kicsit kevesebbet alhatnak, egy kicsit kevesebbet élvezhetnek a jó dolgokból, és nem pletykálkodhatnak annyit. Ez bennük a különleges; ezt leszámítva ugyanolyanok, mint bárki más. Milyen céllal mondom ezt? Azért, hogy mindenki megtudja, hogy helyesen kell megközelítenie az Isten házában előléptetett és művelt, különféle típusú tehetséges embereket, hogy nem támaszthat szigorú követeléseket ezekkel az emberekkel szemben, és természetesen nem lehet irreális a róluk alkotott véleményében. Ostoba dolog túlságosan becsülni őket és felnézni rájuk; embertelen és irreális dolog túlságosan szigorú követeléseket támasztani az irányukban. Mi tehát a velük való bánásmód legészszerűbb módja? Az, ha hétköznapi embereknek tekintitek őket, és ha akkor, amikor ki kell kérnetek valakinek a véleményét egy problémával kapcsolatban, beszélgettek velük, tanultok egymás erősségeiből, és kiegészítitek egymást. Azonkívül mindenkinek felelőssége felügyelni a vezetőket és a dolgozókat, hogy lássák, végeznek-e valódi munkát, tudják-e problémák megoldására használni az igazságot; ezek azok a normák és alapelvek, amelyek mentén felmérhető, hogy megfelelő színvonalú-e egy vezető vagy dolgozó. Ha egy vezető vagy dolgozó képes általános problémákkal foglalkozni és azokat megoldani, akkor kompetens. Ám ha még hétköznapi problémákat sem tud kezelni és megoldani, akkor nem alkalmas arra, hogy vezető vagy dolgozó legyen, és akkor gyorsan el kell távolítani a pozíciójából. Valaki mást kell kiválasztani, Isten házának a munkája pedig nem szenvedhet késedelmet. Aki késlelteti Isten házának a munkáját, az magának és másoknak is árt, ez pedig senkinek sem jó.

Egyeseket előléptet és művel az egyház, így jó esélyük van arra, hogy képezzék magukat. Ez jó dolog. Elmondható róluk, hogy Isten felemelte és kegyelemben részesítette őket. Akkor hát hogyan kell végezniük a kötelességüket? Az első betartandó alapelv az igazság megértése – ha nem értik az igazságot, akkor keresniük kell az igazságot, és ha még azután sem értik, hogy egyedül keresik, akkor találhatnak valakit, aki érti az igazságot, hogy beszélgessenek és együtt keressenek vele, és így gyorsabban és időben meg lehet oldani a problémát. Ha arra összpontosítasz, hogy több időt tölts Isten szavainak az önálló olvasásával és azzal, hogy eltöprengj e szavakon, mert így akarsz eljutni az igazság megértéséig és a probléma megoldásáig, az túl lassú; ahogy a mondás tartja: „A lassú megoldás nem enyhíti a sürgető szükséget.” Ha gyors előrehaladást szeretnél elérni az igazságot illetően, akkor meg kell tanulnod másokkal harmóniában együttműködni, több kérdést feltenni és még inkább keresni. Csakis ekkor fog gyorsan növekedni az életed, és csak ekkor leszel képes haladéktalanul megoldani problémákat, egyik téren sem késlekedve. Mivel még csak most léptettek elő, és még mindig próbaidős vagy, és nem érted igazán az igazságot, illetve nem vagy az igazságvalóság birtokában – mert még mindig híján vagy ennek az érettségnek –, ne gondold, hogy az előléptetésed azt jelenti, hogy az igazságvalóság birtokában vagy; nem ez a helyzet. Mindössze azért lettél kiválasztva előléptetésre és művelésre, mert magadénak érzed a munka terhét, és mert vezetői képességgel bírsz. Így kell gondolkodnod. Ha azután, hogy előléptettek, és vezető vagy dolgozó lettél, bizonygatni kezded a státuszodat, és azt hiszed, hogy az igazságra törekvő ember vagy, és hogy birtokában vagy az igazságvalóságnak – és ha függetlenül attól, hogy milyen problémáik vannak a testvéreknek, úgy teszel, mintha értenéd és mintha szellemi ember volnál –, akkor ez ostobaság a részedről és a képmutató farizeusokéval egyező viselkedés. Őszintén kell beszélned és cselekedned. Amikor nem értesz valamit, megkérdezhetsz másokat vagy keresheted a Fennvaló közlését – nincs ebben semmi szégyellnivaló. Még ha nem is kérdezel, a Fennvaló akkor is ismerni fogja az igazi érettségedet, és tudni fogja, hogy nincs meg benned az igazságvalóság. Keresni és beszélgetni – ez az, amit tenned kell; ennek az értelemnek kell ott lennie a normális emberi mivoltban, és ez az az alapelv, amelyet be kell tartaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak. Nem olyasvalami ez, ami miatt zavarba kellene jönni. Ha azt gondolod, hogy ha már vezető vagy, akkor kínos, ha nem érted az alapelveket, illetve ha állandóan kérdéseket teszel fel másoknak vagy a Fennvalónak, és félsz, hogy mások lenéznek majd téged, emiatt pedig színjátékot kezdesz játszani és úgy teszel, mintha mindent értenél, mintha mindent tudnál, mintha munkaképes lennél, mintha bármilyen gyülekezeti munkát el tudnál végezni, és nem lenne rá szükséged, hogy bárki is emlékeztessen téged vagy beszélgessen veled, sem arra, hogy ellásson vagy támogasson téged, akkor ez veszélyes, te pedig túlságosan arrogáns és önigaz vagy, aki túlságosan híján van az észszerűségnek. Még saját magadat sem tudod felmérni – nem tesz ez vajon zavarosfejűvé téged? Az ilyen emberek valójában nem tesznek eleget az Isten háza által történő előléptetés és művelés kritériumainak, és előbb vagy utóbb el lesznek bocsátva és ki lesznek rekesztve. Így aztán minden éppen most előléptetett vezetőnek és dolgozónak tisztában kell lennie azzal, hogy nincs az igazságvalóság birtokában – rendelkeznie kell ennyi öntudattal. Nem azért vagy most vezető vagy dolgozó, mert Isten nevezett ki, hanem mert más vezetők és dolgozók léptettek elő, vagy mert Isten választott népe választott meg azzá; ez nem azt jelenti, hogy az igazságvalóság birtokában vagy és igazi érettséggel rendelkezel. Amikor ezt megérted, lesz egy kis józan eszed – az a józan ész, amellyel rendelkezniük kell a vezetőknek és a dolgozóknak. Most már érted? (Igen.) Pontosan hogyan kellene tehát dolgoznotok? Hogyan kellene gyakorlatba ültetnetek a harmonikus együttműködést? Hogyan kellene keresnetek az igazságot a problémák megoldása végett, valahányszor találkoztok velük? Ezeket a dolgokat meg kell érteni. Ha romlott beállítottságok tárulnak fel, mielőbb keresd az igazságot és oldd meg őket! Ha nem kerülnek időben megoldásra és kihatással vannak a munkádra, az probléma. Ha nem ismerős számodra egy szakma, akkor haladéktalanul kezdd el megtanulni! Mivel bizonyos kötelességekkel szakmai ismeret is együttjár, az is kihatással lesz a munkád eredményére, ha csak az igazságot érted, de semmilyen szakmai ismeretet nem fogsz fel. Az a legkevesebb, hogy fel kell fognod és meg kell értened bizonyos alapvető szakmai ismereteket, hogy azután hatékonyan követhesd nyomon és eligazíthasd az emberek munkáját. Ha csak profi vagy valamilyen szakmában, de az igazságot nem érted, akkor ugyancsak hiányosságok lesznek majd a munkádban, ezért a kötelességed megfelelő végzéséhez arra is szükséged lesz, hogy törekedj az igazságra és együttműködj az igazságot értő emberekkel. Ha profi vagy szakmai készségek terén vagy egy bizonyos tudásterületen, az még nem jelenti azt, hogy képes vagy az alapelvek szerint tenni a dolgokat, ezért alapvető fontosságú, hogy keresd a közösséget az igazságot értő emberekkel – ez egy olyan alapelv, amelyet be kell tartanod. Bármit teszel is, nem szabad színlelned. A képzés és a művelés időszakában vagy, romlott beállítottságod van, és egyáltalán nem érted az igazságot. Mondd meg Nekem, Isten tud vajon ezekről a dolgokról? (Igen.) Nem látszanál akkor ostobának, ha színlelnél? Ostoba emberek akartok lenni? (Nem, nem akarunk.) Ha nem akartok ostoba emberek lenni, akkor miféle embereknek kell lennetek? Józan ésszel bíró embereknek, olyan embereknek, akik képesek alázatosan keresni az igazságot és akik el tudják fogadni az igazságot. Ne színleljetek, ne legyetek képmutató farizeusok! Mindössze némi szakmai ismeret az, amit tudsz, nem pedig az igazságalapelvek. Meg kell találnod a módját annak, hogy megfelelően használd ki a szakmai erősségeidet, és az igazságalapelvek megértése alapján hasznosítsd az általad megszerzett tudást és tanultságot. Ez vajon nem egy alapelv? Nem a gyakorlás egyik útja? Ha megtanulod ezt tenni, akkor lesz követendő utad, és képes leszel belépni az igazságvalóságba. Bármit teszel is, ne légy makacs és ne színlelj! A makacsság és a színlelés nem racionális cselekvési mód, hanem inkább ostoba cselekvési mód. Azok az emberek, akik a romlott beállítottságaik szerint élnek, a legostobább emberek. Csakis azok a legokosabb emberek, akik keresik az igazságot és az igazságalapelvek szerint kezelik a dolgokat.

Most, e közlésnek köszönhetően, helyes megértésetek és nézetetek van-e már azzal kapcsolatban, ahogyan Isten háza előlépteti és műveli a különféle tehetséges embereket? (Igen.) Most, hogy helyes nézetetek van ezzel kapcsolatban, képesek vagytok-e helyesen hozzáállni ezekhez az emberekhez? Helyesen kell hozzáállnotok az erősségeikhez, valamint azokhoz a hiányosságokhoz és gyengeségekhez is, amelyekkel az emberi mivoltuk, munkájuk, szakmájuk és különféle egyéb aspektusok tekintetében rendelkeznek – helyesen kell megközelítenetek mindezeket a dolgokat. Azonkívül, függetlenül attól, hogy előléptetnek és kiművelnek-e benneteket vezetőkké vagy dolgozókká, vagy hogy tehetséges egyének vagytok-e különféle szakmákban, mindannyian közönségesek vagytok, mindannyiótokat megrontott a Sátán, és egyikőtök sem érti az igazságot. Így hát egyikőtök se álcázza magát és ne rejtőzködjék, hanem tanuljatok meg inkább kitárulkozni a beszélgetésben. Ha nem értetek valamit, akkor ismerjétek el, hogy nem értitek. Ha nem tudjátok, hogyan kell megcsinálni valamit, akkor ismerjétek el, hogy nem tudjátok, hogyan kell megcsinálni. Bármilyen probléma vagy nehézség merüljön is fel, mindenkinek együtt kell beszélgetnie és keresnie az igazságot a megoldás megtalálása végett. Az igazság előtt minden ember olyan, akár egy csecsemő – minden ember szegény, szánalomra méltó és nincstelen. Az embereknek alávetetten kell megállniuk az igazság előtt, alázatos és sóvárgó szívűeknek kell lenniük, valamint keresniük kell és el kell fogadniuk az igazságot, azután pedig gyakorolniuk kell az igazságot és el kell jutniuk az Istennek való alávetettségre. Ezt téve beléphetnek Isten szavai igazságának a valóságába a kötelességeik teljesítése közben és a valós életükben. Az igazság előtt mindenki egyenlő. Azok, akiket előléptetnek és művelnek, nem sokkal jobbak másoknál. Mindenki nagyjából ugyanannyi ideje tapasztalja Isten munkáját. Azoknak, akiket még nem léptettek elő, illetve nem művelnek, ugyancsak törekedniük kell az igazságra, miközben a kötelességeiket végzik. Senki sem foszthat meg másokat az igazságra való törekvés jogától. Egyesek buzgóbban törekednek az igazságra, és van némi képességük, így előléptetik és művelik őket. Ez az Isten háza munkájával kapcsolatos szükségletek miatt van. Akkor hát miért vannak Isten házának ilyen alapelvei az emberek előléptetésére és használatára vonatkozóan? Azért, mert az emberek különböző képességűek és jelleműek, és mindenki más utat választ, ami másféle kimenetelekhez vezet az emberek Istenbe vetett hite terén. Azok, akik törekednek az igazságra, megmenekülnek és a királyság embereivé válnak, míg azok, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot, akik nem végzik hűségesen a kötelességüket, ki vannak rekesztve. Isten háza annak alapján műveli és használja az embereket, hogy azok törekednek-e az igazságra, és hogy hűségesek-e a kötelességük végzésében. Van-e különbség a különféle emberek hierarchiájában Isten házában? Egyelőre nem áll fenn hierarchia a különféle emberek pozíciója, értéke, státusza vagy helyzete tekintetében. Azon időszakban legalábbis, amikor Isten az emberek megmentésén és útbaigazításán munkálkodik, nincs különbség a különféle emberek rangja, pozíciója, értéke vagy státusza között. Egyedül a munkamegosztásban és a kötelességteljesítés szerepköreiben van különbség. Természetesen ezen időszak alatt némelyeket – kivételes jelleggel – előléptetnek és kiművelnek valamilyen különleges munkák végzésére, miközben némelyek különböző okokból nem kapnak ilyen lehetőségeket – például mert probléma van a képességükkel vagy a családi környezetükkel. De vajon azokat, akik nem kaptak ilyen lehetőségeket, nem is menti meg Isten? Nem ez a helyzet. Vajon alacsonyabb az értékük és a pozíciójuk másoknál? Nem. Az igazság előtt mindenki egyenlő, mindenkinek van lehetősége az igazságra törekedni és elnyerni azt, Isten pedig mindenkivel igazságosan és észszerűen bánik. Mely ponton vannak észrevehető különbségek az emberek pozíciója, értéke és státusza között? Amikor az útjuk végére érnek az emberek, és véget ér Isten munkája, valamint levonásra kerül a végső következtetés az üdvösségre való törekvés során és a kötelességük végzése közben tanúsított hozzáállásaikat és nézeteiket, továbbá az Isten iránti különféle megnyilvánulásaikat és hozzáállásaikat illetően – azaz amikor elkészül a feljegyzés Isten jegyzetfüzetében –, ekkor történik majd különbségtétel az emberek értéke, pozíciója és státusza között is, mivelhogy különböző sorsuk és rendeltetési helyük lesz. Csakis ekkor lehet meglátni és hozzávetőlegesen megállapítani mindezeket a dolgokat, míg most mindenki ugyanolyan. Megértettétek? Várjátok azt a napot? Várjátok és féltek is tőle egyszerre? Várni azért várjátok, mert azon a napon végre lesz majd eredmény, és minden nehézség ellenére végre eljuttok majd addig a napig; félni pedig attól féltek, hogy esetleg nem megfelelően jártok majd az úton addig, hogy elbuktok és kudarcot vallotok útközben, és hogy a végső kimenetel nem lesz kielégítő, hogy rosszabb lesz, mint képzeltétek és elvártátok – milyen szomorú, milyen fájdalmas és milyen kiábrándító lenne ez! Ne gondolkodj ennyire előre, nem praktikus ennyire előre gondolkodni. Arra nézz először, ami a szemed előtt van, járj helyesen a lábad alatt lévő úton, végezd jól a kezed ügyébe eső munkát és teljesítsd a kötelességeket és feladatokat, amelyeket Isten rád bízott. Ez a leglényegesebb és legfontosabb. Értsd meg a kötelességed végzésére vonatkozó azon igazságot és alapelveket, amelyeket most kell megértened, és beszélgess róluk, amíg kristálytisztává nem válnak – miután az elmédben megfejtetted őket, és immár mindenben, amit teszel, világosan és pontosan tudod az alapelveket –, valamint gondoskodj arról, hogy ne sértsd meg az alapelveket, ne térj el tőlük, ne okozz akadályozásokat vagy zavarásokat, illetve ne tégy semmit, ami árt Isten háza érdekeinek – jelenleg ezek azok a dolgok, amelyekbe be kell menned. Nincs szükség arra, hogy bármi ennél távolabbi dologról beszéljünk, és arra sincs szükség, hogy ilyesmiről kérdezz vagy gondolkodj. Haszontalan ennyire előre gondolkodni – ez nem olyasvalami, amin gondolkodnod kellene. Némelyek talán kérdezik: „Miért ne gondolkodjunk róla? Annyira elhatalmasodott mostanra a katasztrófa, nem ideje hát ilyen dolgokról gondolkodni?” Ideje volna? Az a tény, hogy hatalmas a katasztrófa, vajon befolyásolja az igazságba való belépésedet? (Nem.) Annyira hatalmas lett a katasztrófa, de Én ugyan mikor tartok összejöveteleket vagy prédikálok kifejezetten a katasztrófa témájában? Soha nem összpontosítok a katasztrófa kérdésére, mindig csak az igazságról beszélek, hogy megérthessétek az igazságot, megérthessétek Isten szándékait, és így azt is érthessétek, hogy miként végezzétek jól a kötelességeteket és lépjetek be az igazságvalóságba. Egyesek még azt sem értik mostanában, hogy mi az igazságvalóság, és mik a doktrínák. Mindössze ugyanazt a néhány szót és doktrínát hangoztatják és üres beszédet szólnak nap mint nap, de mégis úgy érzik, hogy beléptek az igazságvalóságba. Aggódom értük, ők viszont nem aggódnak maguk miatt. Még mindig azokon a távoli jövőbeli dolgokon gondolkodnak – nem praktikus azokon a dolgokon gondolkodni.

A különféle tehetséges emberek előléptetésének és művelésének nem az a célja, hogy aktív emberekké váljanak, és nem is azt a tervet szolgálja, hogy valamiféle tartóoszlopok legyenek a jövőben, hanem az, hogy némelyek, akik – viszonylagosan – jobban törekednek az igazságra, és akik eleget tesznek az előléptetés és a művelés kritériumainak, lehetőséget kapjanak arra, hogy megfelelő környezetben és kedvezőbb feltételek mellett képezzék magukat. Az a legfontosabb dolog, hogy képesek legyenek megérteni Isten szavait, megérteni az igazságot és belépni az igazságvalóságba. Nem ezt kellene vajon elérniük az embereknek azáltal, hogy hisznek Istenben? Nem ezt kellene nyerniük az embereknek azáltal, hogy hisznek Istenben? Mi az a fő dolog, amelyre jelenleg törekednetek kell ahhoz, hogy belépjetek az igazságvalóságba? Vannak-e terveitek vagy lépéseitek ennek a megvalósításához? Mondok nektek egy trükköt, amely egyszerű, könnyű és gyors. Egyszerűen fogalmazva, az igazságvalóságba való belépés valójában az igazság gyakorlása. Az igazság gyakorlásához először is a romlott beállítottságaival kell foglalkozni az embernek. Mi a leggyorsabb kiindulópont az ember romlott beállítottságainak a megoldásához? Számotokra az a legegyszerűbb, leggyorsabb és legproblémamentesebb módja, ha először is a felületes kötelességvégzés problémáját oldjátok meg, lépésről lépésre megoldva a romlott beállítottságaitokat. Meddig tarthat nektek ennek a megoldása? Van tervetek? Az emberek többségének nincs terve, csak az elméjükben töprengenek róla, anélkül, hogy tudnák, hivatalosan mikor kezdjenek hozzá. Tudják ugyan magukról, hogy felületesek, de egyszerűen nem látnak neki a megoldásának, és nincs semmilyen konkrét megoldásuk. Ha valaki lustán végzi a kötelességét, nem aprólékos, valamint felelőtlen, és nem veszi azt komolyan, az mind a felületesség megnyilvánulása. Az első lépés a felületesség problémájának a megoldása. A második lépés annak a problémának a megoldása, hogy a saját akarata szerint cselekszik. Ami az egyéb dolgokat illeti, például azt, ha alkalmanként nem becsületesen beszél, vagy ha csalárd és arrogáns beállítottságokat fed fel – ezekkel egyelőre ne törődjetek. Hát nem praktikusabb és hatékonyabb először a felületességgel és a saját akarat szerinti cselekvéssel foglalkozni? Nem ezt a két problémát a legkönnyebb észrevenni? Nem könnyű talán megoldani ezeket? (De igen.) Te tudatában vagy annak, amikor felületes vagy? Felismered, amikor lustálkodáson gondolkodsz? Felismered, amikor azon töprengsz, hogy miként trükközhetnél, hunyhatnál szemet valami fölött vagy szolgálhatnád a magad érdekeit a trükközéssel? (Igen.) Ha felismered, akkor azt könnyű megoldani. Kezdd azoknak a problémáknak a megoldásával, amelyeket könnyen érzékelni tudsz és amelyek tudatosulnak benned. A felületes kötelességvégzés nagyon nyilvánvaló és gyakori probléma, ugyanakkor makacs is, amelyet igazán nehéz megoldani. Amikor kötelességet végez az ember, meg kell tanulnia lelkiismeretesnek, szigorúnak, aprólékosnak és felelősségteljesnek lenni, valamint szilárdan megalapozott módon végezni azt, vagyis egyik lábát mindig a másik elé letéve. Minden erejét be kell vetnie azért, hogy jól végezze azt a kötelességet, egészen addig, amíg elégedett nem lesz azzal, ahogyan elvégezte. Ha valaki nem érti az igazságot, keresse az alapelveket és cselekedjen azok, valamint Isten követelményei szerint; legyen hajlandó több erőfeszítést tenni azért, hogy jól végezze a kötelességét, és soha ne végezze azt felületes módon. Csakis akkor érezhet békét a szívében anélkül, hogy vádolná őt a lelkiismerete, ha így gyakorol. A felületességet könnyű vajon megoldani? Amennyiben van lelkiismereted és józan eszed, meg tudod oldani. Először is imádkoznod kell Istenhez: „Istenem, most kezdem a kötelességemet. Ha felületes vagyok, arra kérlek, hogy fegyelmezz engem és dorgálj meg a szívemben! Arra is kérlek, hogy vezess, hogy jól végezzem a kötelességemet, és ne legyek felületes!” Gyakorolj így minden nap, és figyeld meg, meddig tart majd, amíg megoldod a felületességed problémáját, amíg alábbhagy a felületes állapotod, amíg megfogyatkoznak a hamisítások a kötelességed terén, és amíg javulni fognak a valóságos eredményeid, valamint hatékonyabbá válik a kötelességed teljesítése. Anélkül végezni a kötelességedet, hogy felületes lennél – olyasvalami ez vajon, amit önmagadra hagyatkozva el tudsz érni? Amikor felületes vagy, képes vagy azt irányítani? (Nem könnyű.) Akkor ez cseles. Ha igazán nehéz ezt irányítanotok, akkor nagy problémával álltok szemben! Akkor hát milyen dolgokat vagytok képesek anélkül végezni, hogy felületesek lennétek? Egyeseknek nagyon pontos elképzelésük van arról, hogy mit egyenek; ha egy étel nem az ízlésük szerint való, egész nap nem lesz jókedvük. Egyes nők imádnak kiöltözni és kisminkelni magukat; egyetlen hajtincs sem kerüli el a figyelmüket. Egyeseknek jó üzleti érzékük van, és fillérre pontosan kiszámolnak mindent. Ha ezzel a fajta lelkiismeretes hozzáállással cselekszel, akkor elkerülheted a felületességet. Először a felületesség problémáját oldd meg, azután pedig a saját akaratod szerinti cselekvés problémáját. Gyakori probléma, hogy a saját akaratuk szerint cselekszenek az emberek, és ezt is könnyen észlelni tudják magukban. Egy kis önvizsgálattal máris fel tudják ismerni, hogy a saját akaratuk szerint cselekszenek oly módon, ami nem felel meg az igazságalapelveknek. Azokat a problémákat, amelyeket fel tudnak ismerni az emberek, könnyű megoldani. Tűzzétek ki célul először e két probléma megoldását – az egyik a felületesség problémája, a másik pedig a saját akaratotok szerinti cselekvésé. Igyekezzetek egy vagy két éven belül eredményeket elérni, hogy bármit tesztek is, ne legyetek felületesek, illetve ne a saját akaratotok szerint vagy az akaratotok hamisításainak megfelelően cselekedjetek. Ha megoldjátok ezt a két problémát, nem lesztek távol attól, hogy úgy végezzétek a kötelességeteket, hogy az megfelelő színvonalú legyen. Ha ezeket sem tudjátok megoldani, akkor még távol vagytok attól, hogy alávessétek magatokat Istennek, vagy hogy tekintettel legyetek az Ő szándékaira – akkor ennek még csak a felszínét sem kapargatjátok.