A legutóbbi összejövetelen a vezetők és dolgozók felelősségeinek ötödik tételéről beszélgettünk. Az ötödik tételről folytatott beszélgetésünk során a hamis vezetők néhány megnyilvánulását és cselekedetét boncolgattuk, és befejeztük a beszélgetésünket erről a tételről. Most a vezetők és dolgozók felelősségeinek hatodik és hetedik tételéről fogunk beszélgetni. Mi ennek a két tételnek a konkrét tartalma? (Hatodik tétel: Mindenféle alkalmas tehetség támogatása és művelése, hogy minden igazságra törekvő a lehető leghamarabb lehetőséget kapjon a képzésre és az igazságvalóságba való belépésre. Hetedik tétel: A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon.) Boncolgassuk hát a hamis vezetők különféle cselekedeteit és megnyilvánulásait e két tétel tekintetében! Ez a két tétel ugyanabba a kategóriába tartozik, amely a különféle emberek gyülekezet által történő előléptetését, művelését és használatát érinti. Beszélgessünk először Isten házának a mindenféle tehetséges emberek előléptetésével és művelésével kapcsolatos alapelveiről! Ezáltal nem váltok vajon alapvetően képessé néhány olyan alapelv megértésére, amelyeket be kellene tartaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak, amikor ezt a munkát végzik? Talán ezt gondoljátok: „Vezetőkként és dolgozókként gyakran kerülünk kapcsolatba ezekkel a kérdésekkel, ismerős már számunkra ez a munka, és van benne némi tapasztalatunk, úgyhogy még ha semmi többet nem is mondanál róla, akkor is világos lenne a számunkra, és nem szükséges, hogy erről konkrétan még tovább beszélj.” Nincs tehát szükség az erről való beszélgetésre? (Szükségünk van rá, hogy beszélj róla. Még mindig nem fogjuk fel az erre vonatkozó alapelveket, és még mindig nem tudjuk, miként ismerjünk fel bizonyos tehetséges embereket.) A vezetők és dolgozók többsége még mindig nagyon össze van zavarodva azzal kapcsolatban, hogy miként végezze ezt a munkát, még csak tapogatóznak vele kapcsolatban, és nem tudják felfogni a pontos alapelveket, ezért még mindig szükség van rá, hogy a részletekről beszélgessünk.

Hatodik tétel: Mindenféle alkalmas tehetség támogatása és művelése, hogy minden igazságra törekvő a lehető leghamarabb lehetőséget kapjon a képzésre és az igazságvalóságba való belépésre

Annak jelentősége, hogy Isten háza mindenféle tehetséges embert támogat és művel

Miért léptet elő és művel Isten háza mindenféle tehetséges embert? A természettudománnyal, oktatással és irodalommal való foglalkozás végett történik talán a mindenféle tehetséges emberek előléptetése? Isten választottai közül már mindenkinek tudnia kellene, hogy amikor Isten háza különféle típusú tehetséges embereket léptet elő és művel, akkor az nem valamiféle csúcstechnológiás termék előállítása, nem egy csoda megalkotása vagy az emberi fejlődés történetének kutatása céljából, és még kevésbé azért történik, hogy bármiféle terveket alkossanak az emberiség jövőjére vonatkozóan. Akkor hát miért léptet elő és művel Isten háza mindenféle tehetséges embert? Értitek ezt vagy sem? (A királyság evangéliumának terjesztése végett.) A királyság evangéliumának terjesztése végett – ez az egyik ok. Mi van még? (Azért, hogy mindenkinek legyen lehetősége képezni magát, aki törekszik az igazságra.) Így van, ez a válasz igen észszerű és rátapint a lényegre. Azért van ez így, hogy még több igazságra törekvő embernek legyen lehetősége képezni magát, és mielőbb belépni az igazságvalóságba. Mindkét válasz helyes és pontos, amelyet az imént adtatok. A mindenféle tehetséges emberek Isten háza által történő előléptetése és művelése egyfelől a királyság evangéliumának terjesztésével és Isten munkájával, másfelől pedig az egyéni törekvésekkel és belépéssel áll összefüggésben. Ez a két mindenen átívelő aspektus. Konkrétan fogalmazva: mi a jelentősége annak, hogy Isten háza mindenféle tehetséges embert előléptet és művel? Konkrétan milyen munkát végeznek a gyülekezetben ezek az emberek, akik előléptetésben és művelésben részesülnek? Amikor Isten háza csoportvezetővé, felügyelővé vagy gyülekezetvezetővé, esetleg dolgozóvá léptet elő és művel valakit, azzal vajon hivatalnokká válik az illető? (Nem.) Isten háza azért léptet elő és művel embereket, hogy felelősek lehessenek konkrét projektekért vagy munkákért a gyülekezet munkájának különböző elemein belül, amilyen például az evangelizációs munka, a szövegalapú munka, a filmgyártó munka, az öntözés munkája, valamint bizonyos általános ügyek, és így tovább. Hogyan végzik hát el ezeket a konkrét munkákat? Úgy, hogy Isten követelményeinek, az Isten szavában foglalt igazságalapelveknek, valamint Isten háza munkarendjeinek megfelelően felvállalják a gyülekezeti munka különféle elemeit, és ezáltal Isten követelményei szerint végzik a kötelességüket, és az igazságalapelvekkel összhangban cselekszenek. Ha azt a tényt nézzük, hogy ezeket az embereket munkavállalás céljából léptetik elő és művelik, nem egy hivatalos cím vagy státusz birtoklása teszi képessé őket arra, hogy jól végezzék a munkájukat, hanem egy bizonyos képességnek kell, hogy a birtokában legyenek ahhoz, hogy fel tudjanak vállalni egy konkrét munkát, vagyis hogy fel tudják vállalni azt, aminek a megtételét Isten rájuk bízta, avagy más szóval, egy felelősséggel járó kötelességet és kötelezettséget. Ez a konkrét jelentősége és meghatározása a különféle típusú tehetséges emberek előléptetésének és művelésének, amint azt a vezetők és dolgozók felelősségeinek hatodik tételénél említettem. Isten házának az tehát a célja az emberek előléptetésével és művelésével, hogy mindenféle tehetséges embert kiműveljen arra, hogy a gyülekezeti munka különféle elemeit jól, Isten követelményeinek és Isten háza munkarendjeinek megfelelően végezzék, vagyis hogy képessé tegye ezeket az embereket a gyülekezet különféle konkrét feladatainak a felvállalására. Ugyanakkor azért is műveli és képezi Isten háza ezeket az embereket, hogy megtanulják, miként elmélkedjenek Isten szavain, beszélgessenek az igazságról és cselekedjenek az alapelvek szerint, elvezetve őket az igazság gyakorlására, az Isten szavai szerinti életre és az igazságvalóságba való belépésre, valamint képessé téve őket arra, hogy igazi tapasztalataik és bizonyságtételeik lehessenek, minekutána képesek lesznek másokat is vezetni, öntözni és ellátni, illetve jól végezni a gyülekezeti munka különböző elemeit, ezzel egyidejűleg pedig arra is képessé tehetők Isten választottai, hogy alávessék magukat Istennek, Isten mellett tanúskodjanak és teljesítsék az evangélium prédikálásának kötelességét. A különféle tehetséges emberek előléptetésének és művelésének eljárása egyfelől vezetni hivatott az embereket Isten szavainak a gyakorlása és megtapasztalása, önmaguk megismerése, a romlott beállítottságaik levetkőzése, valamint az igazságvalóságba való belépés terén, másfelől pedig az a célja, hogy a vezetők és dolgozók a hűséggel és alávetettséggel kapcsolatos saját gyakorlati tapasztalataikat használva vezessék és műveljék az embereket a kötelességeik teljesítésében és az Isten mellett szóló, hangos bizonyságtételben. Ez a két fő gyakorlási út létezik a különféle tehetséges emberek művelését illetően. Ez a konkrét munka foglaltatik benne a különféle tehetséges emberek előléptetésében és művelésében, és egyben ez az előléptetésük és művelésük igazi jelentősége is.

Az Isten háza által támogatott és művelt különféle tehetséges emberekre vonatkozó előírt kritériumok

I. Vezetőkre, dolgozókra és a különböző munkaelemek felügyelőire vonatkozó előírt kritériumok

Kikre utal „a gyülekezet által előléptetett és művelt különféle tehetséges emberek” fogalma? Mely körök tartoznak bele? Először is az olyan típusú emberek, akik a különféle munkaelemek felügyelői lehetnek. Melyek a különféle munkaelemek felügyelőitől megkövetelt normák? Három fő norma létezik. Először is, képesnek kell lenniük az igazság felfogására. Csakis azok a jó képességű emberek, akik képesek az igazságot tisztán, torzulások nélkül felfogni és következtetéseket levonni. A jó képességű embereknek minimum lelki megértéssel kell rendelkezniük, és tudniuk kell önállóan enni és inni Isten szavait. Isten szavainak evése is ivása közben képesnek kell lenniük önállóan elfogadni Isten szavainak ítéletét, fenyítését és metszését, valamint keresni az igazságot a saját elképzeléseik és képzelődéseik, valamint a saját akaratuk hamisításai, illetve a saját romlott beállítottságaik eloszlatása végett – ha teljesítik ezt a normát, az azt jelenti, hogy tudják, miként tapasztalják meg Isten munkáját, ez pedig a jó képesség egyik megnyilvánulása. Másodszor, terhet kell viselniük a gyülekezet munkájáért. Azok az emberek, akik valóban terhet viselnek, nem csupán lelkesedéssel, hanem igazi élettapasztalattal is rendelkeznek, értenek néhány igazságot, és át tudnak látni néhány problémát. Látják, hogy sok nehézség és probléma vár megoldásra a gyülekezeti munkában és Isten választott népe körében. Látják ezt a szemükkel, és aggódnak miatta a szívükben – ezt jelenti terhet viselni a gyülekezet munkájáért. Ha valaki mindössze jó képességű, és képes az igazság felfogására, de közben lusta, testi kényelmek után sóvárog, nem hajlandó valódi munkát végezni, és csak egy kevés munkát végez, amikor a Fennvaló határidőt szab a munka befejezésére, és amikor nem tudja büntetlenül megúszni, hogy nem végezte el, akkor az az illető nem visel terhet. A terhet nem viselő emberek olyan emberek, akik nem törekednek az igazságra, igazságérzet nélküli emberek, és semmirekellők, akik egész álló nap csak tömik magukat, miközben semmiről nem gondolkodnak el komolyan. Harmadszor, munkaképességgel is rendelkezniük kell. Mit jelent a „munkaképesség”? Egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy nem csupán kiadni tudják a munkát és utasításokat osztogatni az embereknek, hanem a problémák azonosítására és megoldására is képesek – ezt jelenti, amikor valaki „munkaképes”. Azonkívül szervezőkészségre is szükségük van. A szervezőkészséggel bíró emberek különösen jól értenek ahhoz, hogy miként hozzák össze az embereket, szervezzék meg és rendezzék el a munkát, valamint oldjanak meg problémákat, és a munkák elrendezése, illetve a problémák megoldása közben alaposan meg tudják győzni és engedelmességre tudják bírni az embereket – ezt jelenti, ha van szervezőkészsége valakinek. Azok, akik igazán rendelkeznek munkaképességgel, képesek az Isten háza által rendelt konkrét munkák elvégzésére, és ezt gyorsan és határozottan, mindennemű hanyagság nélkül tudják megtenni, azonkívül jól el tudják végezni a különféle munkákat. Ez Isten házának a vezetők és dolgozók művelésére vonatkozó három normája. Ha valaki teljesíti ezt a három normát, az kivételes, tehetséges egyén, aki azonnal előléptetendő, művelendő és képzendő, majd miután egy ideig gyakorolt, elvállalhatja a munkát. Aki rendelkezik képességgel, terhet visel és munkaképes, annak nincs szüksége arra, hogy folyton aggódjanak miatta, hogy felügyeljék és noszogassák őt az emberek a munkájában. Helyette proaktív, tudja, hogy mely munkákat mikor kell elvégezni, hogy mely munkákat kell megvizsgálni és felügyelni, és hogy mely munkákat kell alaposan ellenőrizni vagy közelről figyelemmel kísérni. Az ilyen emberek nagyon is tisztában vannak ezekkel a dolgokkal. Viszonylag megbízhatóak, és lehet számítani rájuk a munkájukban, és semmilyen nagyobb probléma nem történik. Még ha fel is merülnek problémák, ezek jelentéktelen ügyek lesznek csupán, amelyek nincsenek kihatással a dolgok összességére, Istennek pedig nem kell aggódnia az általuk végzett munka miatt. Csak azok rendelkeznek igazán munkaképességgel, akik valóban meg tudnak állni a saját lábukon a munkájuk terén. Azok, akik nem tudnak megállni a saját lábukon, és akikért mindig aggódniuk kell másoknak, akiken rajtuk kell, hogy tartsák a szemüket, és akiket felügyelniük kell másoknak, sőt, még a kezüket is fogniuk kell, és meg kell tanítaniuk nekik, hogy mit tegyenek, azok olyan típusú emberek, akik rendkívül gyenge képességűek. A hétköznapi képességű emberek által végzett munka egyértelműen hétköznapi eredménnyel jár, és ezek az emberek arra szorulnak, hogy mások rajtuk tartsák a szemüket és felügyeljék őket, mielőtt bármit is tenni tudnának. Ezzel szemben a jó képességű emberek meg tudnak állni a saját lábukon, miután egy ideig képezték őket, és valahányszor utasítást ad nekik a Fennvaló egy feladatra vonatkozóan, valamint beszél nekik bizonyos alapelvekről, fel tudják fogni az alapelveket, képesek azoknak megfelelően végrehajtani a munkát, és alapjában véve túl nagy elhajlások és hibák nélkül a helyes úton járni és elérni azokat az eredményeket, amelyeket el kell érniük – ezt jelenti, amikor van munkaképessége valakinek. Amikor például Isten háza felszólítja a gyülekezetet a megtisztulásra és az antikrisztusok és gonosz emberek azonosítására és a gyülekezetből való kirekesztésére, akkor az olyan típusú emberek, akiknek van munkaképességük, alapvetően nem hajlanak el e feladat végrehajtása közben. Miután megjelenik egy antikrisztus, legalább fél évbe telik a felfedése és kitakarítása. Ez idő alatt a munkaképességgel bíró emberek képesek azonosítani az illetőt, az antikrisztus megnyilvánulásainak boncolgatása végett az igazságról beszélgetni, valamint segíteni a testvéreknek abban, hogy fel tudják ismerni az antikrisztust és ne legyenek félrevezetve, képessé téve őket ezáltal arra, hogy fel tudjanak kelni és közösen le tudják leplezni és ki tudják rekeszteni az antikrisztust. Amikor antikrisztusok vagy gonosz emberek jelennek meg a munkaképességgel bíró emberek munkájának hatókörében, a testvérek többsége alapvetően nem lesz félrevezetve vagy befolyásolva. Csak néhány zavaros fejű ember, illetve a nagyon gyenge képességűek lesznek félrevezetve, ez pedig normális jelenség. A jó képességű és munkaképességgel bíró emberek el tudják érni ezeket az eredményeket a munkájukban, és az ilyen emberek birtokában vannak az igazságvalóságnak, illetve vezetőként és dolgozóként megfelelő színvonalúak.

A különféle tehetséges embertípusok között, melyeket az imént említettem, az első típusba azok tartoznak, akik a különböző munkaelemek felügyelői lehetnek. Az első követelmény velük szemben az, hogy meglegyen bennük a tehetség és a képesség az igazság felfogására. Ez a minimumkövetelmény. A második követelmény az, hogy hordozzanak terhet – ez elengedhetetlen. Egyesek az átlagembereknél gyorsabban felfogják az igazságot, van lelki megértésük és jó képességűek, van bennük munkaképesség, és miután egy ideig gyakoroltak, tökéletesen meg tudnak állni a saját lábukon. Van azonban ezekkel az emberekkel egy súlyos probléma – nem hordoznak terhet. Szeretnek enni, inni, szórakozni és csavarogni. Nagyon érdeklik őket ezek a dolgok, de ha valamely olyan konkrét munka elvégzésére kérik meg őket, amelyhez nehézséget kell elszenvedniük és árat kell fizetniük, valamint egy kissé meg kell fékezniük magukat, akkor kedvüket vesztik és azt állítják, hogy valami bajuk vagy nyavalyájuk van, és hogy minden ízükben kényelmetlenül érzik magukat. Féktelenek és fegyelmezetlenek, nemtörődömök, makacsok és léhák. Akkor esznek, alszanak és szórakoznak, amikor épp akarnak, és csak akkor végeznek némi munkát, amikor úgy tartja kedvük. Ha egy kissé nehéz vagy fárasztó a munka, akkor érdeklődésüket veszítik és nem akarják többé a kötelességüket végezni. Ez vajon teherviselés? (Nem.) A lusta és testi kényelem után sóvárgó emberek nem azok, akiket elő kell léptetni és művelni kell. Olyan emberek is vannak, akiknek a képessége több mint megfelelő egy munkához, azonban sajnos egyszerűen nem hordoznak terhet, nem szeretnek felelősséget vállalni, nem szeretik a gondokat és nem szeretnek aggódni. Nem látják meg az elvégzendő munkát, és még ha látják is, nem akarnak foglalkozni vele. Az efféle emberek jelöltek lehetnek vajon az előléptetésre és a művelésre? Egyáltalán nem; az embereknek terhet kell hordozniuk ahhoz, hogy előléptessék és műveljék őket. A teherviselés a felelősségérzet megléteként is leírható. A felelősségérzet meglétének inkább az emberi mivolthoz van köze; a teherviselés azon mércék egyikére utal, amelyeket Isten háza az emberek mérésére használ. Azok, akik terhet hordoznak, miközben még két másik dolog – az igazság felfogására való tehetség és képesség, valamint a munkaképesség – birtokában is vannak, azok a fajta emberek, akik előléptethetők és művelhetők, és ilyen típusú emberek lehetnek a különböző munkaelemek felügyelői. Ezek az emberek előléptetésének és művelésének szükséges mércéi ahhoz, hogy különféle felügyelők legyenek, az előléptetésre és a művelésre pedig azok az emberek a jelöltek, akik megfelelnek ezeknek a mércéknek.

II. A különleges tehetséggel vagy adottságokkal rendelkező, különböző szakmákban tehetséges emberekre vonatkozó előírt kritériumok

Azon típusú emberek mellett, akik a különböző munkaelemek felügyelői lehetnek, az előléptethető vagy fejleszthető emberek egy másik típusát azok alkotják, akik különleges tehetséggel vagy ajándékokkal rendelkeznek, illetve elsajátítottak valamilyen szakmai készséget. Mi az a mérce, amit Isten háza megkövetel az ilyen emberek csoportvezetővé neveléséhez? Először is nézd meg az emberi mivoltukat – amíg viszonylag szeretik a pozitív dolgokat és nem gonosz emberek, addig ez elég. Lehet, hogy egyesek megkérdezik: „Miért nem követelmény, hogy olyasvalakik legyenek, akik az igazságra törekszenek?” Azért, mert a csoportvezetők nem gyülekezetvezetők vagy dolgozók, és nem is öntözők, és túl sok lenne azt követelni tőlük, hogy megfeleljenek az igazságra való törekvés mércéjének, a legtöbbjük számára pedig elérhetetlen. Ez nem követelmény olyanoktól, akik az általános ügyek munkáját, illetve a szakmai munka konkrét tételeit végzik; ha az lenne, csak kevesen felelnének meg, így a mércét alacsonyabbra kell tenni. Amíg az emberek értik a szakmájukat, képesek vállalni a munkát, és nem követnek el gonoszságot, illetve nem okoznak zavarást, az elég. Ezeket az embereket illetően, akik jártasak bizonyos készségekben és szakmákban, valamint rendelkeznek bizonyos erősségekkel, ha Isten házában olyan munkát fognak végezni, amely bizonyos készségismeretet igényel és kapcsolódik a szakmájukhoz, amennyiben a jellemük tekintetében viszonylag jámborak és becsületesek, nem gonoszak, nem eltorzult a felfogásuk, képesek elviselni a nehézségeket és hajlandóak megfizetni az árat, akkor ez elég. Az ilyen emberek csoportvezetővé válás céljából történő művelésére vonatkozó első követelmény tehát az, hogy viszonylag szeressék a pozitív dolgokat, azonkívül pedig képeseknek kell lenniük nehézséget elviselni és árat fizetni. Mi van még? (Egyenes jelleműeknek kell lenniük, és nem lehetnek gonoszak, valamint nem lehet eltorzult a felfogásuk.) Viszonylag egyenesnek kell lennie a jellemüknek, nem lehetnek gonosz emberek, és nem lehet eltorzult a felfogásuk. Némelyek esetleg megkérdezik: „Akkor hát magas szintűnek tekinthető az igazság felfogására való képességük? Miután hallották az igazságot, rá tudnak ébredni az igazságvalóságra, és be tudnak menni az igazságvalóságba?” Nem szükséges elvárni mindezeket; elegendő annyit megkövetelni, hogy ne legyen eltorzult a felfogásuk az ilyen embereknek. Amikor olyan emberek végzik a munkájukat, akiknek nincs eltorzulva a felfogásuk, annak az az egyik előnye, hogy valószínűleg nem fognak akadályozásokat okozni vagy bármi nevetséges dolgot tenni. Isten háza sok ízben beszélt már például a színészi jelmezek színére vonatkozó alapelvekről, amelyeknek méltóságteljeseknek és illendőknek kell lenniük, valamint inkább színeseknek, mintsem drapp színűnek. Mégis vannak még mindig olyanok, akik egyszerűen nem tudják értelmezni, amit mondanak nekik, nem értik a hallottakat, és képtelenek felfogni, valamint nem képesek azonosítani azokat az alapelveket, amelyek Isten házának ezen követelményeiben rejlenek, végül pedig csupa szürke jelmezt választanak – hát nem eltorzult felfogás ez? (De igen.) Ezt jelenti, amikor eltorzult felfogása van valakinek. Mit jelent az elsősorban, amikor valaki viszonylag szereti a pozitív dolgokat? (Azt, hogy képes elfogadni az igazságot.) Így van. Azt jelenti, hogy képes elfogadni az igazsággal egyező szavakat és dolgokat, valamint képes elfogadni Isten szavait és az igazság valamennyi aspektusát, és alávetni magát azoknak. Függetlenül attól, hogy a gyakorlatba tudják-e ültetni az ilyen emberek ezeket a dolgokat, az a legkevesebb, hogy legbelül nem állhatnak ellen nekik, illetve azok nem taszíthatják őket. Az ilyen emberek jó emberek, és köznyelven azt lehet mondani róluk, hogy rendes emberek. Melyek a rendes emberek jellemzői? Taszítást, visszatetszést és utálatot éreznek a nem hívők által előszeretettel elkövetett gonosz cselekedetekkel, valamint a nem hívők által követett gonosz irányzatokkal kapcsolatban. Például, a nem hívő világ irányzatai a gonosz erőket népszerűsítik, és sok nő arra törekszik, hogy gazdag emberhez menjen feleségül vagy valakinek a szeretője legyen. Hát nem elvetemült dolog ez? Az igazságot szerető emberek különösen visszataszítónak találják ezeket a dolgokat, és némelyikük ezt mondja: „Még ha nem is találnék senkit, akihez hozzámenjek, még ha halálosan szegény lennék is, akkor sem cselekednék soha úgy, mint ezek”; más szóval lenézik és megvetik az ilyen embereket. A rendes emberek egyik jellemzője az, hogy visszataszítónak és felháborítónak tartják a gonosz irányzatokat, illetve lenézik azokat, akiket az efféle irányzatok rabul ejtettek. Ezek az emberek meglehetősen egyenesek; az Istenben való hit, a jó emberként való élet, a helyes úton járás, Isten imádata és a rossz kerülése, a gonosz irányzatok kerülése, valamint a világban fellelhető valamennyi rossz magatartás kerülése hallatán a szívük mélyén érzik, hogy ez jó dolog. Függetlenül attól, hogy képesek-e mindezek megvalósítására, és hogy milyen nagy az elhatározásuk, hogy higgyenek Istenben és a helyes úton járjanak, végül is arra vágynak a szívük mélyén, hogy a világosságban élhessenek, és hogy egy olyan helyen lehessenek, ahol az igazság uralkodik. Az efféle egyenes emberek olyan típusúak, akik meglehetősen szeretik a pozitív dolgokat. Azoknak, akiket majd előléptet és művel Isten háza, minimum az egyenes emberek jellemével és a pozitív dolgok szeretetével rendelkezniük kell. Ugyancsak ez az első elvárt norma azon típusú tehetséges emberek előléptetését illetően is, akik szakmai készségek és erősségek birtokában vannak. A második norma az, hogy az ilyen emberek legyenek képesek nehézséget elszenvedni és árat fizetni. Ez azt jelenti, hogy amikor olyan ügyekről vagy munkáról van szó, amelyekért szenvedélyesen lelkesednek, akkor képesek félretenni a saját vágyaikat, félretenni a testi gyönyöröket vagy a kényelmes életvitelt, sőt akár a saját jövőbeni kilátásaikról is lemondani. Azonkívül nem nagy ügy a számukra egy kis nehézség vagy némi fáradságérzet; ha valami értelmes dolgot tehetnek, amit helyesnek hisznek, akkor boldogan lemondanak érte a testi gyönyörökről és előnyökről – vagy legalábbis megvan bennük az elhatározás és a vágy arra, hogy így tegyenek. Némelyek ezt mondják: „Időnként az illető még mindig testi kényelmek után sóvárog: időnként sokáig akar aludni vagy jó ételeket akar enni, máskor meg bóklászni vagy őgyelegni akar – legtöbbször azonban képes nehézséget elviselni és árat fizetni; arról van csak szó, hogy olykor ilyen gondolatokra vezeti a hangulata. Problémának számítana ez?” Nem számítana annak. Túl sokat kérnénk, ha azt követelnénk az illetőtől, hogy egészen tegye félre a testi gyönyöröket, kivéve sajátos körülmények esetén. Általánosságban elmondható, hogy amikor elvégzendő munkát bízol az ilyen emberekre – függetlenül attól, hogy nagy munkáról van-e szó vagy sem, vagy hogy olyasvalami-e, amit szeretnek csinálni, és az sem számít, hogy mennyire nehéz az a munka, vagy mekkora nehézséget kell elviselniük, vagy milyen árat kell fizetniük, ha rájuk bízod azt a munkát, ők garantáltan a legjobb képességük szerint fogják elvégezni, és még csak arra sem lesz szükség, hogy rajtuk tartsd a szemed, vagy felügyeld őket. Az ilyen emberek képesek nehézséget elszenvedni és árat fizetni, és ez a rendes emberek egy másik megnyilvánulása. Mit jelent az, amikor valaki képes nehézséget elszenvedni és árat fizetni? Azt jelenti, hogy alapos az illető, hogy rendkívül elszánt és gondos, és hogy bármilyen nehézség elszenvedésére és bármilyen ár megfizetésére hajlandó azért, hogy rendesen el legyenek végezve a dolgok. Amikor a dolgok elvégzésére kerül a sor, az ilyen emberek megtartják az ígéreteiket és megbízhatóak – szemben azokkal, akik falánkak és tétlenek, akik a pihenést szeretik és a munkát gyűlölik, és akik a nyereséget helyezik minden más elé. Utóbbiak megszegik az ígéreteiket, állandóan hamis szavakat szólnak, hogy megtévesszenek és hízelgéssel rászedjenek másokat, és habozás nélkül hazudoznak és hamisan esküdöznek a céljaik elérése végett – Isten nem fogja megmenteni ezeket az embereket. Isten a becsületes embereket szereti. Csak a becsületes emberek tartják a szavukat és hűek a kötelességeikhez, és Isten csak azokat mentheti meg, akik képesek nehézséget elviselni és árat fizetni az Istentől kapott megbízatásuk teljesítése végett. A nehézség elviselésére és ár fizetésére való képesség a második jellemző és megnyilvánulás, amelynek birtokában kell lennie valakinek ahhoz, hogy előléptesse és művelje őt Isten háza. A harmadik norma az, hogy ne legyen eltorzult az illető felfogása. Vagyis, hogy miután meghallgatta Isten szavait, minimum tudnia kell azt, hogy mire utalnak a szavak, tudnia kell értelmezni, amit Isten mond, és a felfogása nem lehet torz vagy abszurd. Ha például a kék színről beszélsz, ne gondolja tévesen feketének, ha pedig a szürke színről beszélsz, ne gondolja tévesen lilának. Ez az abszolút minimum. Még ha olykor eltorzult is a gondolkodása, el tudja fogadni, ha mások rámutatnak, ha pedig azt látja, hogy valaki másnak tisztább a felfogása, mint neki, akkor készségesen el tudja azt fogadni – az ilyen típusú embernek tiszta felfogása van. Negyedszer, nem szabad gonosz embernek lennie az illetőnek. Ez könnyen érthető? Az, hogy nem gonosz ember valaki, azt jelenti, hogy legalább egy dolgot megtesz, éspedig azt, hogy miután nem sikerült elérnie, amire Isten háza megkérte, vagy miután megsértette az alapelveket és rosszul csinált valamit, képes ellenállás, valamint negativitás vagy elképzelések terjesztése nélkül elfogadni és alávetni magát, amikor megmetszik. Azonkívül, bármelyik csoportban legyen is, a legtöbb emberrel jól ki tud jönni és harmonikus kapcsolatban tud lenni velük. Még ha meg is bántja valaki azzal, hogy valami kellemetlent mond, el tudja viselni anélkül, hogy számontartaná, és ha valaki piszkálja, nem fizet rosszal a rosszért, hanem helyette bölcsen megtalálja a módját, hogy elkerülje az illetőt és távol tartsa magát tőle. Noha az ilyen egyének nem érnek fel odáig, hogy becsületes emberek lennének, az minimum elmondható róluk, hogy meglehetősen jámbor emberek és nem követnek el gonoszságot, ha pedig megsérti őket valaki, nem állnak bosszút rajta, nem gyötrikk és nem nyomják el. Azonkívül, az ilyen emberek nem próbálnak meg saját királyságokat alapítani, Isten házával ellentétesen cselekedni, elképzeléseket terjeszteni Istenről, ítéletet mondani Róla, illetve bármi bomlasztót tenni vagy zavarásokat okozni. A fenti négy pont képezi az alapvető kritériumait a bizonyos erősségekkel rendelkező vagy bizonyos szakmai készségekhez értő tehetséges emberek előléptetésének és művelésének. Amennyiben teljesítik ezt a négy kritériumot, akkor alapjában véve el tudnak vállalni bizonyos kötelességeket, és megfelelő módon el tudnak végezni bizonyos munkákat.

Némelyek ezt kérdezhetik: „Hogyhogy nem tartozik a tehetséges emberek előléptetéséhez és műveléséhez teljesítendő kritériumok közé az, hogy értsék az igazságot, legyenek birtokában az igazságvalóságnak, és legyenek képesek félni Istent és kerülni a rosszat? Hogyhogy nem tartozik közéjük az, hogy legyenek képesek megismerni Istent, legyenek képesek alávetni magukat Istennek, legyenek hűségesek Istenhez és olyan teremtett lények legyenek, akik megfelelő színvonalúak? Elmaradtak ezek a dolgok?” Mondjátok meg Nekem, ha valaki érti az igazságot és belépett az igazságvalóságba, valamint képes magát alávetni Istennek, hűséges Istenhez, és istenfélő szíve van, továbbá ismeri Istent, nem áll ellen Neki, és olyan teremtett lény, aki megfelelő színvonalú, szükséges-e őt még mindig művelni? Ha igazán elérte mindezt, azzal nem teljesült máris a művelés eredménye? (De igen.) Éppen ezért ezek a kritériumok nem szerepelnek a tehetséges emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó követelmények között. A jelölteket olyan emberi lények közül léptetik elő és művelik, akik nem értik az igazságot, és akik telve vannak romlott beállítottságokkal, éppen ezért lehetetlen, hogy ezek az előléptetésben és művelésben részesülő jelöltek máris birtokában legyenek az igazságvalóságnak, vagy előtte már teljességgel alávessék magukat Istennek, arról nem is beszélve, hogy teljes mértékig hűségesek lennének Istenhez, attól pedig egész bizonyosan még távolabb vannak, hogy ismerjék Istent, és istenfélő szívük legyen. Az előléptetéshez és műveléshez mindenekelőtt azoknak a kritériumoknak kell eleget tennie mindenféle tehetséges embernek, amelyeket az imént említettünk – ezek a legreálisabbak és legkonkrétabbak. Némely hamis vezetők ezt mondják: „Itt nincsenek tehetséges emberek, akiket elő lehetne léptetni és művelni lehetne. X nem érti az igazságot, Y istenfélő szív nélkül teszi a dolgokat, V nem tudja elfogadni a metszést, Z-ben nincs hűség...” – és így tovább, egy egész seregnyi hibát felsorolnak. Mit sugallnak ezek a hamis vezetők azzal, hogy ilyeneket mondanak? Azt sugallják, mintha ezeket az embereket nem lehetne előléptetni és művelni, mert nem értik az igazságot, nem tapasztalják meg Isten munkáját, nincsenek még az igazságvalóság birtokában, és így tovább, miközben maguk a vezetők már vezetővé tudnának válni, mivel már van némi gyakorlati tapasztalatuk, és birtokában vannak az igazságvalóságnak. Avagy nem ezt akarják mondani ezek a hamis vezetők? Az ő szemükben senki sem olyan jó, mint ők maguk, és rajtuk kívül senki sem alkalmas arra, hogy vezető legyen. Ez a hamis vezetők arrogáns beállítottsága; tele vannak elképzelésekkel és képzelődésekkel azzal kapcsolatban, hogy Isten háza miként léptesse elő és művelje az embereket.

III. Az általános ügyekkel kapcsolatos munkával foglalkozó személyzetre vonatkozó előírt kritériumok

Az imént kétféle embert említettem, akiknek a művelésére összpontosít Isten háza. Az egyik embertípusba azok tartoznak, akikből vezetők és dolgozók lehetnek, a másikba pedig azok, akik különféle szakmai munkát tudnak vállalni. Van még egy további embertípus is. Nem lehet elmondani róluk, hogy valamilyen speciális erősség vagy szakmai készség birtokában lennének; nem tartozik semmilyen fejlett technológia a munkájukhoz; vagyis ezek az emberek bizonyos általános ügyekkel kapcsolatos munkát végeznek a gyülekezetben, és olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek kívül esnek a gyülekezet lényegi munkáján. Ők olyan típusú emberek, akik általános ügyekkel kapcsolatos munkát végeznek. Melyek Isten házának a legfőbb követelményei az ilyen emberekre vonatkozóan? A legfontosabb követelmény az, hogy képesek legyenek megvédeni Isten házának az érdekeit, ne segítsék a kívülállókat Isten házának a kárára, és ne árusítsák ki Isten házának az érdekeit azért, hogy a Sátán kegyeibe férkőzzenek. Ez minden. Akár tehetséges kommunikátorok, a társadalom krémje, akár különleges talentumuk van, meg kell tudniuk védeni Isten házának az érdekeit, amikor külső ügyeket intéznek Isten háza számára. Mik tartoznak Isten háza érdekei közé? A pénz, az anyagi javak, Isten háza és a gyülekezet jóhíre, valamint a testvérek biztonsága – ezek mindegyike nagyon fontos aspektus. Aki képes megvédeni Isten házának az érdekeit, az normális emberi mivolttal rendelkező, kellőképpen egyenes jellemű és az igazság gyakorlására hajlandó ember. Egyeseknek nincs ítélőképességük, és ezt mondják: „Van egy gonosz emberi mivoltú személy, de meg tudja védeni Isten házának a munkáját.” Lehetséges ez? (Nem, nem az.) Hogyan tudnák megvédeni a gonosz emberek Isten házának a munkáját? Csak a saját érdekeiket tudják megvédeni. Vagyis, ha valaki igazán képes megvédeni Isten házának az érdekeit, annak bizonyosan jó jelleme és emberi mivolta van; ebben nem lehet tévedés. Ha valaki Isten házának a kárára segít kívülállóknak, amikor Isten házáért tesz dolgokat, és eladja annak érdekeit, valamint nem csupán nagy gazdasági és anyagi veszteséget okoz Isten házának, hanem Isten háza és a gyülekezet jó hírében is hatalmas kárt tesz, az vajon jó ember? Az ilyen emberek egész biztosan nem jók. Nem törődnek azzal, hogy mekkora anyagi és pénzügyi veszteséget szenved Isten háza; az számít nekik a leginkább, hogy maguknak kedvezzenek, és hogy a nem hívők kegyeibe férkőzzenek; nem csupán ajándékokat küldenek a nem hívőknek, hanem a tárgyalások alkalmával állandóan engedményeket is tesznek nekik – az nem jut az eszükbe, hogy Isten háza érdekeiért harcoljanak. Mégis hazudnak Isten házának, azt mondják, hogy elvégezték a munkát és megvédték Isten házának az érdekeit, miközben valójában máris veszteségeket szenvedett a gyülekezet munkája, a nem hívők pedig nagy hasznot húztak Isten házából. Ha valaki minden tekintetben képes megvédeni Isten házának az érdekeit, amikor külső dolgokat intéz, az vajon jó ember? (Igen.) És ha egy ilyesfajta ember nem képes semmilyen más munkát végezni Isten házában, és csakis az efféle, általános ügyekkel kapcsolatos munkára alkalmas, azt vajon elő kell léptetnie Isten házának? (Igen.) A munkaképességük és amellett, hogy képesek a munkájukat az Isten háza által megkövetelt alapelveknek megfelelően végezni, arra is képesek, hogy megvédik Isten házának az érdekeit, így megfelelő színvonalúak, az ilyen embereket pedig elő kell léptetni. Másfelől azonban azok, akik állandóan kárt okoznak Isten háza érdekeiben, akik állandóan potenciális fenyegetést jelentenek a testvérek biztonságára nézve, és akik állandóan negatív hatást és következményeket idéznek elő Isten háza és a gyülekezet jó hírére nézve – az ilyen embereket nem kell előléptetni vagy művelni; ha előléptetik és használják, gyorsan el kell bocsátani őket. Olyanok is vannak, akik mindig bajba kerülnek, miközben a munkájukat végzik, például mert balesetbe keverednek vezetés közben, összekuszálják az általuk intézett ügyeket, vagy olyan konfliktust idéznek elő, amely állandó panaszokhoz vezet, ha pedig bármilyen hiba adódik, nem tudják, miként orvosolják. Az ilyen emberek gyengeelméjűek, balszerencsehozók és pazarlók. Ha egy ilyen típusú emberből csoportvezető, felügyelő, vezető vagy dolgozó lesz, nem csupán gyorsan el kell bocsátani, hanem ki is kell takarítani a gyülekezetből. Azért van így, mert az ilyesfajta ember a katasztrófa garanciája és balszerencsét hoz. Amíg van egy-két ilyen ember a gyülekezetben, addig ott nem lehet békesség. Úgy tűnik, az ilyen emberekben gonosz szellemek lakoznak, vagy pestisesek. Aki csak kapcsolatba lép velük, azt balszerencse fogja érni, úgyhogy az ilyen embert haladéktalanul ki kell gyomlálni. Ezeknek az embereknek még az arcvonásaik is egészen rosszak, telve vannak fondorlatos vagy ördögi vonásokkal, vagy pedig rettentően csúnyák, és aki csak kapcsolatba lép velük, úgy fogja érezni, mintha valami rossz dolog lenne készülőben. Az ilyen típusú embereket el kell bocsátani és ki kell takarítani, és csak ekkor mehetnek jól a gyülekezet dolgai. A különböző emberek gyülekezeten belüli előléptetése és művelése – az alapelveknek megfelelő cselekvés végett – az alapelvek betartását, valamint az ítélőképesség gyakorlását követeli meg. A különböző típusú emberek közül, akiket előléptetnek és művelnek, ott vannak azok, akik gyülekezetvezetőként és dolgozóként szolgálnak, akik a különféle szakmákért felelnek a gyülekezetben, valamint azok is, akik általános ügyeket intéznek a gyülekezet számára. Arról is világosan beszélgettünk már, hogy milyen különböző kritériumoknak kell eleget tenniük a tehetséges emberek ezen különböző típusainak. Ha világosan látjátok a vezetők és dolgozók kiválasztására, valamint az emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó alapelveket, akkor az egész gyülekezeti munka helyes mederbe fog terelődni.

Némelyek talán ezt kérdezik: „Miért nevezzük tehetséges embereknek ezeket az embereket, akiket előléptet és művel Isten háza?” Az általunk emlegetett tehetséges emberek fogalma az előléptetésre és művelésre jelölt emberekre utal. Más követelmények érvényesek azokra az emberekre, akik különböző kötelességeket tudnak végezni, és mivel az előléptetés és a művelés folyamatában vannak, ezért elegendő, ha az általunk imént említett kritériumoknak eleget tesznek ezek az úgynevezett tehetséges emberek. Irreális lenne azt várni tőlük, hogy máris legyenek birtokában az igazságvalóságnak, máris legyenek engedelmesek és hűségesek, és máris féljék Istent. Így hát a tehetséges emberek, akikről beszélünk, pusztán csak azok, akik birtokában vannak valamennyinek azon tulajdonságokból és integritásból, amelyekkel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kellene, valamint az igazság megértésének képességével is – és ekként már alkalmasnak számítanak. Nem azt jelenti, hogy már megértették az igazságot és beléptek az igazságvalóságba, és azt sem jelenti, hogy már elérték az Istennek való teljes alávetettséget, miután elfogadták ítéletét és fenyítését, sem semmi effélét. A „tehetséges emberek” kifejezés természetesen nem azokra utal, akik egyetemre jártak vagy PhD fokozatot szereztek, és nem is azokra, akik kiváltságos családi hátterűek vagy magas társadalmi helyzetűek, illetve akik különleges képességekkel vagy ajándékokkal rendelkeznek – nem ezekre az emberekre utal. Mivel még előléptetés és művelés előtt állnak, némelyek azok közül, akik szakmai munkát fognak végezni, korábban talán soha nem gyakorolták vagy tanulták még azt a szakmát, de amennyiben eleget tesznek az előléptetés és a művelés kritériumainak, valamint hajlandóak megtanulni egy adott szakmát és jók annak a megtanulásában, akkor Isten háza előléptetheti és művelheti őket. Mit értek ez alatt? Nem azt értem, hogy csak akkor lehet előléptetni és művelni valakit, ha természetszerűleg kitűnő egy bizonyos szakmában, hanem inkább azt, hogy ha megvan benne a hajlandóság a tanulásra, és megvannak nála a feltételek, vagy ha egyszerűen csak birtokában van az adott szakma alapjainak, akkor előléptethető és művelhető – ez az alapelv. Itt ér véget a beszélgetésünk azokról a kritériumokról, amelyeknek eleget kell tenniük azoknak a különféle tehetséges embereknek, akiket Isten háza elő akar léptetni és művelni akar.