Egy gyülekezetvezetőnek muszáj legalább lelkiismerettel és józan ésszel rendelkeznie, valamint néhány igazságot is értenie – csakis ekkor érezhet terhet. Melyek a megnyilvánulásai annak, amikor valaki terhet érez? Ha látja, hogy némelyek negatívak, némelyeknek eltorzult a felfogásuk, némelyek elpazarolják Isten házának vagyonát, némelyek felszínesen végzik a munkájukat, némelyek nem a megfelelő feladatokra ügyelnek, amikor a kötelességeiket végzik, némelyek folyton hangzatos szavakat pufogtatnak, de nem végeznek valódi munkát..., ha azt találja, hogy túl sok probléma van és vár megoldásra a gyülekezeten belül, és azt látja, hogy rengeteg munka van elvégezetlenül, ettől teherérzet alakul ki benne. Amióta vezetővé lett, olyan érzés, mintha állandóan tűz égne benne; ha felfedez egy problémát és nem tudja azt megoldani, aggódni és nyugtalankodni kezd, és nem tud enni vagy aludni. Az összejövetelek alatt, amikor egyesek olyan problémákat jelentenek a munkájukban, amelyeket a vezető nem tud azonnal átlátni és megoldani, akkor a vezető nem adja fel; úgy érzi, hogy meg kell oldania ezt a problémát. Miután imádkozott és keresett, és két napon át gondolkodott rajta, amint megtudja, miként oldja meg, gyorsan meg is oldja a problémát. Miután megoldotta a problémát, haladéktalanul ellenőrzi a munka többi elemét is, és felfedez egy másik problémát, miszerint túl sok ember vesz részt egy munkaelemben, ahol a személyzet létszámának csökkentésére van szükség. Akkor gyorsan összehív egy összejövetelt, világos képet kap a helyzetről, csökkenti a személyzet létszámát és észszerű elrendezéseket talál ki, és ezáltal meg lesz oldva a probléma. Bármelyik munkát vizsgálják is, a terhet viselő vezetők mindig képesek azonosítani a problémákat. Bármely olyan probléma esetén, amelyik szaktudással kapcsolatos vagy szembemegy az alapelvekkel, képesek azt azonosítani, utánaérdeklődni, megértést nyerni vele kapcsolatban, és amikor felfedeznek egy problémát, haladéktalanul megoldják azt. Az intelligens vezetők és dolgozók csak a gyülekezeti munkával, szaktudással és az igazságalapelvekkel kapcsolatos problémákat oldanak meg. A mindennapi élet során felmerülő apró-cseprő ügyeknek nem szentelnek figyelmet. Az evangéliumterjesztés Isten által rájuk bízott munkája minden egyes vetületének utánanéznek. Minden olyan problémáról kérdezősködnek és megvizsgálják azt, amelyet képesek észlelni vagy felfedezni. Ha az adott pillanatban ők maguk nem képesek megoldani a problémát, akkor összegyűlnek más vezetőkkel és dolgozókkal, beszélgetnek velük, keresik az igazságalapelveket, és a megoldás módjain gondolkodnak. Ha nagy problémával találkoznak, amelyet valóban nem tudnak megoldani, akkor haladéktalanul a Fennvalóhoz fordulnak, és hagyják, hogy a Fennvaló kezelje és oldja meg azt. Az efféle vezetők és dolgozók olyan emberek, akik elvek szerint cselekednek. Nem számít, milyen problémák vannak, amennyiben meglátták, nem fogják annyiban hagyni azokat; ragaszkodnak hozzá, hogy teljes mértékben megértsék ezeket a problémákat, azután pedig egyenként megoldják. Még ha nem is lesznek alaposan megoldva, az garantálható, hogy ezek a problémák nem fognak újra felmerülni. Ilyen az, amikor valaki teljes szívéből, teljes erejéből és teljes értelméből végzi a kötelességét és maradéktalanul eleget tesz a felelősségeinek. Azok a hamis vezetők és dolgozók, akik nem végeznek valódi munkát, és nem valódi problémák megoldására koncentrálnak, nem tudják felismerni a látókörükbe kerülő problémákat, és nem tudják, hogy milyen munkát kellene elvégezni. Amíg azt látják, hogy a testvérek szorgosan végzik a kötelességeiket, ők tökéletesen elégedettek, úgy érzik, hogy ez az ő valódi munkájuk eredménye; azt gondolják, hogy a munka valamennyi aspektusa elég jó, és hogy nekik személy szerint nincs sok teendőjük, illetve nincs semmi általuk megoldandó probléma, úgyhogy eztán a státuszukból fakadó előnyök élvezésére koncentrálnak. Folyton fel akarnak vágni és dicsekedni akarnak magukkal a testvérek között. Valahányszor meglátják a testvéreket, ezt mondják: „Légy jó hívő! Végezd jól a kötelességedet! Ne cselekedj rutinszerűen! Ha rakoncátlan vagy, illetve bajt okozol, el foglak bocsátani téged!” Csak a státuszuk megerősítéséhez és az emberek kioktatásához értenek. Az összejövetelek alatt mindig azt kérdezgetik, hogy milyen problémák vannak jelen a munkában, és megkérdezik, hogy vannak-e nehézségeik az alattuk levőknek, de amikor mások kifejezésre juttatják a problémáikat és a nehézségeiket, nem tudják megoldani azokat. Ennek ellenére mégis boldogok, és továbbra is tiszta lelkiismerettel élik az életüket. Ha semmilyen nehézséget vagy problémát nem hoznak fel a testvérek, akkor úgy érzik, hogy nagyon jól végzik a munkájukat, és önteltek lesznek. Azt gondolják, hogy a munkáról való kérdezősködés az a munka, amelynek az elvégzésére ki lettek jelölve, amikor pedig problémák merülnek fel és a Fennvaló hozzájuk vezeti vissza a felelősséget, akkor megdöbbennek. Mások eléjük tárják a munka nehézségeit és problémáit, de ők még mindig arról panaszkodnak, hogy azok miért nem keresik az igazságot a problémák megoldása végett. Mivel ők maguk nem oldanak meg valódi problémákat, átpasszolják a labdát az alattuk lévő felügyelőknek, és szigorúan megfeddik a konkrét feladatokat végzőket. Ez a feddés segít nekik a haragjuk levezetésében, sőt még azt is tiszta lelkiismerettel elhiszik, hogy ők maguk valódi munkát végeznek. Soha nem éreztek még aggodalmat vagy nyugtalanságot amiatt, hogy nem képesek felfedezni vagy megoldani a problémákat, és olyan sem történt, hogy ne tudtak volna enni vagy jól aludni emiatt – soha nem szenvedtek efféle megpróbáltatást.

Valahányszor meglátogatok egy farmgyülekezetet, megoldok néhány problémát. Soha nem azért megyek, mert találtam valamilyen konkrét problémát, amellyel foglalkozni kell; arról van csak szó, hogy van némi szabadidőm körbejárni és megnézni, hogy megy a gyülekezetben a különféle csapatok munkája, és hogy milyen az emberek állapota az egyes csapatokon belül. Összegyűjtöm a felügyelőket egy beszélgetésre, és megkérdezem tőlük, hogy milyen munkát végeztek ebben az időszakban, és hogy milyen problémák vannak; hagyom őket, hogy felvessenek néhány problémát, azután pedig beszélgetek velük arról, hogy miként kell ezeket megoldani. Amikor velük beszélgetek, néhány új problémát is fel tudok fedezni. A problémák egyik típusa azzal kapcsolatos, hogy a vezetők és a dolgozók miként végzik a munkájukat; egy másik típusba a felelősségi körükön belüli munkában felmerülő problémák tartoznak. Azonkívül abban is segítek és útmutatással szolgálok a számukra, hogy miként végezzenek konkrét munkát, hogyan valósítsák meg a munkát, milyen munkát végezzenek, legközelebb pedig nyomon követem a dolgokat, és megkérdezem tőlük, hogy ment a legutóbb rájuk bízott munka. Szükséges az ilyen felügyelet, ösztönzés és nyomon követés. Habár ez nem jár nagy csinnadrattával és kiabálással, sem hangszórók használatával a bejelentésekhez, ezeknek a konkrét munkáknak és feladatoknak a kommunikálása és megvalósítása néhány olyan vezetőn és dolgozón keresztül történik, akik képesek valódi munkát végezni. Így minden egyes csapat munkája rendezett lesz és előrehalad, javul a munka hatékonysága, és jobbak lesznek az eredmények. Végül mindegyik csapatban mindenki szilárdan ki tud tartani a maga kötelessége mellett, tudván, hogy mit kell tennie és azt hogyan. Az a legkevesebb, hogy mindenki a megfelelő kötelességét végzi, mindannyiuknak van feladat a kezük ügyében, és amit tesznek, az Isten házának követelményei szerint történik, valamint az alapelvek szerint végezhető. Hát nem némi eredmény elérése ez? Tudják vajon a hamis vezetők, hogy miként kell így dolgozni? A hamis vezetők így töprengenének: „Szóval így hajtja végre a munkát a Fennvaló: összehív néhány embert egy csevegésre, mindenki jegyzetel egy kis füzetbe, és miután elkészültek a jegyzetek, be van fejezve a Fennvaló munkája. Ha a Fennvaló így hajtja végre a munkát, akkor mi is ugyanígy fogjuk végezni.” Vagyis a hamis vezetők ekképpen utánoznak. Lemásolják a külsőségeket, de végül egyáltalán semmilyen valódi munkát nem végeznek, semmit nem valósítanak meg azokból a feladatokból, amelyek elvégzésére felkérték őket, hanem csak tétlenül múlatják az időt, a semmiről beszélgetve. Néha a zöldségmezőkre és az üvegházakhoz is elmegyek, hogy lássam, hogyan növekednek a palánták, illetve megtudjam, hány körben lehet növényeket felnevelni az üvegházban a tél folyamán és milyen gyakran kell megöntözni őket. E feladatok közül – legyenek bár kicsik vagy nagyok – mindegyikhez hozzátartoznak a zöldségtermesztéssel kapcsolatos technikai dolgok, és ha szorgalmasan végzi őket valaki, akkor teljesíteni tudja őket. Elsősorban miben mutatkozik meg a hamis vezetők hamissága? A legszembetűnőbb az, hogy nem végeznek valódi munkát; csak néhány olyan feladatot végeznek el, ami jó színben tünteti fel őket, majd elintézettnek tekintik a dolgot, és elkezdik élvezni a státuszukból fakadó előnyöket. Akármennyit végeznek is el ebből a típusú munkából, az vajon azt jelenti, hogy valódi munkát hajtanak végre? A legtöbb hamis vezető nem fogja fel tisztán az igazságot, csak néhány szót és doktrínát ért, ami nagyon megnehezíti a valódi munka jó elvégzését. A hamis vezetők egy része még csak általános ügyekkel kapcsolatos problémákat sem tud megoldani; ők egyértelműen szegényes képességűek, és híján vannak a lelki megértésnek. Teljességgel értéktelen a művelésük. Némely hamis vezetőnek van egy kevés képessége, de nem végez valódi munkát, és elmerül a testi kényelmekben. A testi kényelmekben elmerülő emberek nem nagyon különböznek a disznóktól. A disznók alvással és evéssel töltik a napjaikat. Semmit nem csinálnak. Amikor azonban az etetésükkel járó egy évnyi kemény munka után az év végén az egész család a húsukat eszi, azt lehet mondani rájuk, hogy jó szolgálatot tettek. Ha egy hamis vezetőt úgy tartanak, mint egy disznót, ha naponta háromszor ingyen eszik és iszik, megerősödik és meghízik, de semmilyen valódi munkát nem végez, hanem egy naplopó, akkor vajon nem volt hiábavaló eltartani őt? Volt bármi haszna? Csak ellenpontként szolgálhat, és ki kell iktatni. Valóban jobb disznót tartani, mint egy hamis vezetőt. A hamis vezetőknek lehet „vezető” titulusuk, elfoglalhatják ezt a pozíciót, naponta háromszor jókat ehetnek, Istennek sok kegyelmét élvezhetik, év végére kikerekedhetnek és pirospozsgássá válhatnak a sok evéstől – de mi van a munkával? Nézd meg mindazt, amit elértél a munkádban ebben az évben: Voltak-e eredményeid ebben az évben bármelyik munkaterületen? Milyen valódi munkát végeztél? Isten háza nem azt kéri, hogy minden munkát tökéletesen végezz, de a kulcsfontosságú munkát – például az evangéliumi munkát vagy a filmgyártó munkát, a szövegalapú munkát stb. – jól kell végezned. Ezek mindegyikének gyümölcsözőnek kell lennie. Normális körülmények között a legtöbb munkának járnia kell valamilyen eredménnyel és el kell érnie valamit három-öt hónap elteltével; ha egy év után sincs semmilyen eredmény, akkor az komoly probléma. A te felelősségi körödben melyik munka volt eddig a leggyümölcsözőbb? Melyikért fizettél a legnagyobb árat és szenvedtél a legtöbbet az év során? Mutasd be ezt az eredményt és gondolkozz el azon, hogy vajon kihoztál-e értékes eredményeket abból, hogy egy éven át élvezted Isten kegyelmét; világosan érezned kell ezt a szívedben. Ugyan mit csináltál, amíg mindezen idő alatt Isten házának az ételét etted és Isten kegyelmét élvezted? Elértél-e bármit is? Ha semmit nem értél el, akkor csak elevickéltél; ízig-vérig hamis vezető vagy. Vajon el kell bocsátani és ki kell iktatni az efféle vezetőket? (Igen.) Fel tudjátok ismerni az efféle hamis vezetőket, amikor találkoztok velük? Észre tudjátok venni, hogy hamis vezetők, akik csak elevickélnek, hogy ingyen étkezési jegyet kapjanak? Addig esznek, amíg zsíros nem lesz a szájuk, de sosem tűnik úgy, mintha aggódnának vagy nyugtalanok lennének a munka miatt, és semmilyen konkrét feladatban nem vesznek részt, illetve nem érdeklődnek felőle. Még ha érdeklődnek is, annak oka van; csak akkor tesznek így, amikor a Fennvaló nyomást gyakorol rájuk az eredmények miatt, máskülönben nem foglalkoznának vele. Folyton elmerülnek az élvezetben, gyakran néznek filmeket vagy tévéműsorokat. Másoknak adják tovább a munkát, és miközben mindenki más szorgosan végzi a kötelességét, ők pihengetnek, és jól érzik magukat. Ha van egy probléma, és megpróbálod megtalálni őket, hogy kezeljék azt, sehol sem láthatók, de az étkezésekről sosem késnek el. Evés után pedig, amikor mindenki más visszamegy dolgozni, ők elmennek, hogy még több szabadságot vegyenek ki. Ha megkérdezed őket: „Miért nem mész ki és ellenőrzöd a munkát? Mindenki a te utasításodra, a te intézkedéseidre vár!”, ők ezt mondják: „Miért vártok rám? Ti is mind meg tudjátok ezt csinálni, mindannyian tudjátok, hogy kell csinálni – hát nem ugyanúgy van akkor is, amikor nem vagyok ott? Hát nem pihenhetek egy darabig?” „Ez pihenés volna? Egyszerűen csak filmeket nézel!” „Szakmai készségeket tanulok, azt tanulmányozom, hogyan forgatják a filmeket.” Még kifogásokkal is előhozakodnak. Egyik filmet a másik után nézik meg, és amikor éjszaka mindenki pihen, akkor ők is. Minden nap így evickélnek el, de milyen mértékben? Mindenki ellenszenvesnek találja őket, mindenki kellemetlenül érzi magát miattuk, végül pedig senki nem figyel oda rájuk. Mondjátok meg Nekem, ha az ilyen vezetők nincsenek a posztjukon, vajon attól még haladhat előre a munka? Nélkülük talán nem forog tovább a Föld? (De igen, forog tovább.) Akkor hát le kell leplezni őket, hogy mindenki láthassa: nem a megfelelő feladatokkal foglalkoznak, és hogy senkit ne korlátozzanak. Az efféle hamis vezetőket, akik nem a megfelelő feladatokkal foglalkoznak, le kell leplezni és ízekre kell szedni, hogy mindenki felismerhesse őket, azután pedig el kell bocsátani őket, hogy álljanak félre! Fel tudjátok ismerni az efféle hamis vezetőket, amikor találkoztok velük? Hamis vezetők nélkül mind úgy éreznétek, mintha kapitány nélküli tengerészek lennétek? Elvégeznétek-e a munkát és véghezvinnétek-e a feladatokat önállóan? Ha nem, akkor veszélyben vagytok. Ha efféle hamis vezetőkkel állnátok szemben, akik nem végzik megfelelően a kötelességüket, nem példát mutatva vezetnek, és online csevegéssel ütik el az időt, lenne-e vajon ítélőképességetek egy ilyen helyzetben? Befolyásolhatnának-e benneteket, hogy ti is vegyetek részt hiábavaló csevegésben és késleltessétek a kötelességeiteket? Képesek vagytok-e még mindig efféle hamis vezetőket követni? (Nem.)

Egyes hamis vezetők torkosak és lusták, és jobban szeretik a kényelmet a kemény munkánál. Sem dolgozni, sem aggodalmaskodni nem akarnak, kibújnak az erőfeszítés és a felelősség alól, és csak a kényelemben akarnak elmerülni. Szeretnek enni és játszani, és rendkívül lusták. Volt egy hamis vezető, aki reggelente azután kelt csak fel, miután mindenki más végzett már az evéssel, éjszaka pedig még akkor is tévéműsorokat nézett, amikor már mindenki más pihent. Az egyik főzésért felelős testvér nem bírta ezt tovább elviselni és megkritizálta az illetőt. Gondoljátok, hogy hajlandó volt hallgatni egy szakácsra? (Nem.) Tegyük fel, hogy egy vezető vagy egy dolgozó intette volna meg, ezt mondván: „Szorgalmasabbnak kell lenned; azt a munkát, amelyet szükséges elvégezni, el kell végezni. Vezetőként eleget kell tenned a felelősségeidnek, bármilyen munkáról legyen is szó; biztosítanod kell, hogy ne legyenek vele problémák. Most, hogy kiderült egy probléma, te pedig nem vagy jelen, hogy megoldd, ez kihatással van a munkára. Ha következetesen így dolgozol, az nem hátráltatja vajon a gyülekezet munkáját? El tudod-e viselni ezt a felelősséget?” Vajon erre hallgatott volna? Nem feltétlenül. Az ilyen hamis vezetőket a döntéshozó csoportnak haladéktalanul el kell bocsátania, és más munkára kell őket kirendelni, hogy azt végezhessék, amit képesek elvégezni. Ha semmirekellők, akik bármerre járnak is, csak potyázni akarnak, és semmit sem képesek elvégezni, akkor el kell küldeni őket, anélkül hogy bármiféle kötelesség végzését megengednék nekik. Nem méltók arra, hogy kötelességet végezzenek; nem emberek, híján vannak a normális emberi mivoltra jellemző lelkiismeretnek és józan észnek, és szégyentelenek. Ha egyszer átláttak az ilyen naplopókkal felérő hamis vezetőkön, közvetlenül el kell bocsátani őket; szükségtelen az intésükkel próbálkozni, és nem kell lehetőséget biztosítani nekik arra, hogy megfigyelésen menjenek keresztül, valamint az igazságról sem szükséges beszélni nekik. Hát nem hallottak már elég igazságot? Ha megmetszenék őket, vajon meg tudnának változni? Nem tudnának. Ha valaki szegényes képességű, ha olykor abszurd nézeteket vall, vagy tudatlanságból nem látja az összképet, de szorgalmas, terhet hordoz és nem lusta, akkor az ilyen ember annak ellenére, hogy eltérések vannak a kötelességvégzésében, meg tud térni, amikor azzal szembesül, hogy megmetszik. Az a legkevesebb, hogy ismeri a vezetők felelősségeit és tudja, hogy mit kell tennie, van lelkiismerete és felelősségérzete, és van szíve. Azok azonban, akik lusták, akik jobban szeretik a kényelmet a kemény munkánál, és akiken nincs teher, nem tudnak megváltozni. Nincs teher a szívükben; bárki metszi is meg őket, hasztalan. Némelyek ezt mondják: „Akkor, ha utoléri őket Isten ítélete, fenyítése, próbatételei és finomítása, az meg fogja változtatni azt a problémájukat, hogy nincs rajtuk teher?” Ez nem változtatható meg; az ember természete határozza meg, ahogy egy kutya sem képes változtatni azon a szokásán, hogy mocskot egyen. Valahányszor látsz valakit, aki lusta és teher nélkül való, és közben vezetőként szolgál, biztos lehetsz benne, hogy hamis vezető. Némelyek talán ezt mondják: „Hogy tudod hamis vezetőnek nevezni őt? Jó képességű, eszes, át tudja látni a dolgokat és képes terveket szőni. A világban vállalkozásokat irányított, vezérigazgatóként dolgozott; nagy tudású, tapasztalt és világi bölcsességgel bíró!” Ezek a tulajdonságok megoldhatják vajon azt a problémáját, hogy lusta és teher nélkül való? (Nem.)

Vajon milyen megnyilvánulásokat és jellemzőket mutatnak azok, akik túlzottan lusták? Először is, bármit csinálnak, felületesen cselekszenek, piszmognak, kényelmes tempóban haladnak, pihengetnek és halogatják a dolgokat, amikor csak lehet. Másodszor, nem törődnek a gyülekezet munkájával. Bárki, aki szeret ilyen dolgok miatt aggódni, az felőlük megteheti. Ők nem fognak. Ha valami miatt aggódnak, az a saját hírnevük, nyereségük és státuszuk érdekében van – számukra csak az számít, hogy képesek legyenek élvezni a státuszból származó előnyöket. Harmadszor, visszariadnak a munkájukban jelentkező nehézségtől; nem tudják elfogadni, hogy a munkájuk akár csak egy kicsit is fárasztó legyen, ha pedig az, akkor nagyon neheztelnek, képtelenek elviselni a nehézséget, illetve megfizetni az árat. Negyedszer, képtelenek kitartani bármilyen munkában, mindig félúton feladják, és képtelenek véghezvinni a dolgokat. Ha átmenetileg jó kedvük van, akkor lehet, hogy szórakozásból végeznek valamilyen munkát, ha viszont valami hosszú távú elköteleződést igényel, és lefoglalja őket, sokat kell gondolkodni rajta, a hús-vér testüket pedig kifárasztja, akkor idővel zsörtölődni kezdenek. Egyes vezetők például a gyülekezeti munkáért felelnek, és ezt eleinte újnak és frissnek találják. Nagyon motiváltak, amikor az igazságról beszélnek, és ha látják, hogy a testvéreknek problémáik vannak, képesek segíteni és megoldani azokat. De miután egy ideig kitartottak, kezdik a vezetői munkát túl kimerítőnek találni, és negatívvá válnak – könnyebb munkára szeretnének váltani, és nem hajlandóak elviselni a nehézségeket. Az ilyen emberekből hiányzik a kitartás. Ötödször, egy másik jellemző, ami megkülönbözteti a lusta embereket az, hogy nem hajlandóak valós munkát végezni. Mihelyt a hús-vér testük szenved, kifogásokkal állnak elő, hogy kibújjanak a munka alól, illetve másra hárítsák azt. És amikor az a másik befejezi a munkát, szégyentelenül maguk aratják le a babérokat. Ez a lusta emberek öt fő jellemzője. Ellenőriznetek kellene, hogy a gyülekezetek vezetői és dolgozói között vannak-e ilyen lusta emberek. Ha ilyet találtok, azonnal el kell bocsátani azt. Vajon tudnak-e a lusta emberek vezetőként jó munkát végezni? Bármilyen képességűek is, illetve bármilyen minőségű is az emberi mivoltuk, ha lusták, akkor képtelenek lesznek jól végezni a munkájukat, és hátráltatni fogják a munkát és a fontos ügyeket. A gyülekezet munkája sokrétű; minden egyes aspektusa sok részletes feladatot foglal magában, és a problémák megoldásához beszélgetni kell az igazságról, hogy jól végezzük. Ezért a vezetőknek és a dolgozóknak szorgalmasnak kell lenniük – sokat kell beszélniük és rengeteget kell dolgozniuk nap mint nap, hogy biztosítsák a munka hatékonyságát. Ha túl keveset beszélnek vagy tesznek, akkor nem lesz eredmény. Ha tehát egy vezető vagy dolgozó lusta, akkor minden bizonnyal hamis vezető, és képtelen valós munkát végezni. A lusta emberek nem végeznek valós munkát, még kevésbé mennek el maguk a munkaterületekre, és nem hajlandóak problémákat megoldani, illetve részt venni valamilyen konkrét munkában. Egyáltalán nem értik meg vagy fogják fel a problémákat semmilyen munkában. A fejükben csupán egy felszínes, homályos elgondolás él abból, amit másoktól hallottak, és csupán átevickélnek rajta egy kis doktrínát prédikálva. Képesek vagytok-e felismerni ezt a fajta vezetőt? Képesek vagytok-e megmondani, hogy hamis vezetők? (Valamelyest.) A lusta emberek felületesek, bármilyen kötelességet is végeznek. Bármilyen kötelességet is végezzenek, hiányzik belőlük a kitartás, ötletszerűen dolgoznak, és panaszkodnak, valahányszor valamilyen nehézség éri őket, és véget nem érő sérelmek áradnak belőlük. Szidalmazzák azt, aki kritizálja vagy megmetszi őket, házsártos asszonyként sértegetik az utcán az embereket, mindig másokon akarják levezetni a haragjukat, és nem akarják végezni a kötelességüket. Vajon mit jelez az, hogy nem akarják végezni a kötelességüket? Azt jelzi, hogy nem viselnek terhet, nem hajlandóak felelősséget vállalni, és lusták. Nem akarnak nehézségeket elszenvedni, illetve megfizetni az árat. Ez különösképpen vonatkozik a vezetőkre és a dolgozókra: Ha nem viselnek terhet, akkor eleget tudnak-e tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? Egyáltalán nem.