III. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik gyötörnek másokat és megzavarják a gyülekezet munkáját

A harmadik típusú helyzetben olyan felügyelőkről van szó, akik gyötörnek és korlátoznak másokat, megzavarva ezzel a gyülekezet munkáját. Az első helyzet, amelyről korábban beszéltünk, az volt, amikor némely felügyelők, noha viszonylag jó képességűek és el tudják vállalni a munkájukat, nem veszik komolyan a munkát, és mindössze felületesen viselkednek, miközben a hamis vezetők nem tudnak erről, és nem bocsátják el őket haladéktalanul. A második helyzet az, amikor némely felügyelők gyenge képességűek és nem képesek ellátni a munkát, de a hamis vezetők nem veszik ezt észre és nem váltják le őket haladéktalanul. A mostani, harmadik helyzet azokról a felügyelőkről szól, akik – függetlenül attól, hogy a saját képességük jó vagy rossz – nem a megfelelő munkájukkal törődnek, hanem csak másokat gyötörnek és korlátoznak, megzavarva ezzel a gyülekezet munkáját. Attól fogva, hogy felügyelőkké választják őket, nem igyekeznek megismerni vagy tanulmányozni a területüket, az igazságalapelveket sem keresik, és egész biztosan nem adnak útmutatást másoknak a kötelességeik megfelelő végzését illetően. Ehelyett minden adandó alkalommal piszkálnak valakit, illetve kigúnyolnak és becsmérelnek egy másik embert; ha lehetőségük adódik, mutogatják magukat, és bármit csináljanak is, sosem állnak két lábbal a földön. Egyik nap azt mondják az embereknek, hogy így tegyék a dolgokat, a következő nap pedig azt mondják, hogy amúgy tegyék a dolgokat; egyszerűen csak új trükkökkel állnak elő, mert folyton ki akarnak tűnni. Ez az egész szorongást kelt az emberekben. Valahányszor megszólalnak ezek a felügyelők, egyesek szívét reszketés fogja el. Akkor érzik feldobva magukat, amikor mindenki mást leigáztak, valamint mindenkinél elérték, hogy féljen tőlük és engedelmeskedjen nekik. Függetlenül attól, hogy hamis vezetők-e vagy antikrisztusok, és függetlenül attól, hogy hatalmon vannak-e vagy sem, ezek a fajta emberek tönkreteszik a gyülekezet nyugalmát. Nemcsak hogy nem tudnak valódi munkát végezni, és a kötelességüket sem tudják normálisan végrehajtani, hanem még viszályt is szítanak és konfliktusokat is okoznak az emberek között, megzavarva ezzel a gyülekezet életét. Nem csak hogy nem tudnak segíteni másoknak az igazság megértésében, hanem gyakran még ítéletet is hoznak az emberekről és kárhoztatják őket, valamint ráveszik az embereket arra, hogy mindenben engedelmeskedjenek nekik, olyannyira korlátozva őket, hogy az emberek már azt sem tudják, miként cselekedjenek helyénvaló módon – különösen, ami az életvitelüket illeti: nem fekhetnek le egy kicsit korábban vagy később. Bármit is tesznek, figyelniük kell ezeknek az embereknek az arckifejezését, amitől rendkívül fárasztó lesz az élet. Ha az ilyen emberekből felügyelők lesznek, mindenki más nehéz időknek néz elébe. Ha őszintén beszélsz velük és leleplezed a problémáikat, azt fogják mondani, hogy szánt szándékkal veszed célba és leplezed le őket. Ha nem beszélsz velük a problémáikról, azt fogják mondani, hogy lenézed őket. Ha komolyan és felelősségteljesen kezeled a munkát és tanácsot adsz nekik, dacosak lesznek, és azt fogják mondani, hogy támadod őket, és arrogánsnak neveznek. Mindenesetre bármit is teszel, az nem lesz a tetszésükre. Folyton az emberek gyötrésén gondolkodnak, és korlátozzák az embereket, hogy meg legyen kötve a kezük és a lábuk, valamint úgy érezzék, hogy semmi sem helyes, amit tesznek. Az efféle felügyelők megzavarják a gyülekezet munkáját.

A hamis vezetők jók a felületes munkában, de valódi munkát soha nem végeznek. Nem mennek el időben, hogy megvizsgálják, felügyeljék vagy irányítsák a különféle szakmai munkákat, vagy hogy megtudják, mi folyik a különböző csapatokban, megvizsgálva, hogy miként halad a munka, milyen problémák vannak, hogy a csapatok felügyelői értenek-e a munkájukhoz, és hogy milyen visszajelzést vagy értékelést adnak a testvérek a felügyelőkről. Nem vizsgálják meg, hogy korlátoznak-e bárkit is a csapatok vezetői vagy felügyelői, hogy elfogadják-e az emberek helyénvaló javaslatait, hogy elnyomnak vagy kizárnak-e bárkit is, aki tehetséges vagy törekszik az igazságra, hogy zaklatják-e bármelyik jámbor embert, hogy támadják, kitakarítják vagy kizárják-e azokat az embereket, akik leleplezik és jelentik a hamis vezetőket, illetve alkalmaznak-e megtorlást velük szemben, hogy gonosz emberek-e a csapatvezetők vagy a felügyelők, és hogy gyötörnek-e bárkit is. Ha a hamis vezetők semmi efféle konkrét munkát nem végeznek, akkor el kell bocsátani őket. Mondjuk például, hogy valaki jelenti egy hamis vezetőnek, hogy van egy felügyelő, aki gyakran korlátoz és elnyom embereket. A felügyelő rosszul tett bizonyos dolgokat, de nem hagyja, hogy a testvérek bármiféle javaslattal szolgáljanak, sőt, kifogásokat keres, hogy felmentse és megvédje magát, és soha nem ismeri el a hibáit. Nem kellene vajon haladéktalanul elbocsátani az ilyen felügyelőt? Olyan problémák ezek, amelyeket a vezetőknek időben orvosolniuk kell. Némely hamis vezetők nem engedik, hogy az általuk kinevezett felügyelők le legyenek leplezve, bármilyen probléma merült is fel a munkájukban, és egész biztosan nem engedik, hogy jelentsék őket a felsőbb vezetőknek – még azt is mondják az embereknek, hogy tanulják meg alávetni magukat. Ha valaki feltárja a problémákat egy felügyelővel kapcsolatban, ezek a hamis vezetők megpróbálják megvédeni az illetőt és elkendőzni az igazi tényeket, ezt mondván: „Ez a probléma a felügyelő életbe való belépésével kapcsolatos. Normális, ha arrogáns a beállítottsága – mindenki arrogáns, akinek van egy kis képessége. Nem nagy ügy, egyszerűen csak beszélgetnem kell vele egy keveset.” A felügyelő a beszélgetés során kifejezi az álláspontját, ezt mondván: „Elismerem, hogy arrogáns vagyok. Elismerem, hogy időnként a saját hiúságommal, büszkeségemmel és státuszommal vagyok elfoglalva, és nem fogadom el mások javaslatait. De mások nem jók ebben a szakmában, gyakran értéktelen javaslatokkal állnak elő, így megvan az oka annak, hogy nem hallgatok rájuk.” A hamis vezetők nem próbálják meg alaposan megérteni a helyzetet, nem nézik meg a felügyelő munkájának eredményeit, azt pedig még kevésbé, hogy milyen az emberi mivolta, a beállítottsága és a törekvése. Nem tesznek mást, mint hogy elbagatellizálják a dolgokat, mondván: „Ezt jelentették nekem, úgyhogy rajtad tartom a szemem. Adok neked még egy esélyt.” A beszélgetésük után azt mondja a felügyelő, hogy hajlandó bűnbánatot tartani, de hogy ezt követően valóban tart-e bűnbánatot, vagy csak hazudik és megtéveszt másokat, arra már nem figyelnek a hamis vezetők. Ha kérdéseket tesz fel valaki ezzel a dologgal kapcsolatban, a hamis vezetők ezt mondják: „Már beszéltem vele, sőt, Isten szavainak sok részét is közöltem vele. Hajlandó bűnbánatot tartani, és már meg lett oldva a probléma.” Amikor az illető megkérdezi: „Milyen annak a felügyelőnek az emberi mivolta? Olyan ember, aki elfogadja az igazságot? Adtál neki egy esélyt, de vajon képes lesz valóban bűnbánatot tartani és megváltozni?” A hamis vezetők, mivel nem képesek ezt átlátni, így felelnek: „Továbbra is megfigyelem őt.” „Mióta figyeled őt? Jutottál már bármilyen következtetésre?” – kérdez vissza a másik, mire a hamis vezetők ezt mondják: „Már több mint hat hónapja, és még mindig nem jutottam semmilyen következtetésre.” Ha több mint hat hónapnyi megfigyelés után még semmilyen eredményt nem értek el, az mennyire nevezhető hatékony munkavégzésnek? A hamis vezetők azt hiszik, hogy a felügyelővel folytatott egyetlen beszélgetés hatékony és megoldja a problémát. Helytálló ez az elgondolás? Azt gondolják, ha egyszer befejezték valakivel a beszélgetést, az illető képes lesz megváltozni, ha pedig valaki kifejezi az elhatározását, hogy nem követi el újra a hibát, akkor teljes mértékben hisznek neki, anélkül, hogy bármiféle további vizsgálatot végeznének, vagy újra utánanéznének a helyzetnek. Ha senki sem foglalkozik az üggyel, akkor előfordulhat, hogy fél éven át még arra sem veszik a fáradságot, hogy megvizsgálják vagy nyomon kövessék a munkát. A hamis vezetők még akkor sincsenek tudatában a dolognak, amikor a felügyelő teljesen elfuserálja a munkát. Nem képesek felismerni, hogy a felügyelő csak trükközik és játszadozik velük. Ami még ennél is gyűlöletesebb, az az, hogy amikor valaki jelenti a felügyelővel kapcsolatos problémákat, a hamis vezetők figyelmen kívül hagyják azokat, és nem vizsgálják meg ténylegesen, hogy fennállnak-e a problémák, vagy hogy valósak-e a problémák, amelyeket jelentett. Nem veszik fontolóra ezeket a problémákat – túlságosan nagy hitük van önmagukban! Függetlenül attól, hogy milyen helyzetek merülnek fel a gyülekezeti munkában, a hamis vezetők nem sietnek foglalkozni velük; azt gondolják, hogy amúgy sem az ő gondjuk. A hamis vezetők rendkívül nehézkesen reagálnak ezekre a problémákra, nagyon lassan intézkednek és mozdulnak, folyamatosan köntörfalaznak és állandóan újabb esélyt adnak az embereknek a bűnbánatra, mintha olyan drágák és fontosak lennének azok az esélyek, amelyeket az embereknek adnak, mintha megváltoztathatnák velük az emberek sorsát. A hamis vezetők nem tudják, hogyan lássák meg valakinek a természetlényegét azon keresztül, ami megnyilvánul az illetőben, vagy miként ítéljék meg egy ember természetlényege alapján, hogy melyik úton jár, vagy miként lássák meg, hogy valaki alkalmas-e felügyelőnek vagy vezetői munkára annak alapján, hogy milyen úton jár. Nem képesek így látni a dolgokat. A hamis vezetők csak két dolgot képesek tenni a munkájuk során: egyfelől eldiskurálnak az emberekkel és megszokásból teszik a dolgokat, másfelől pedig esélyt adnak az embereknek, mások kedvében járnak, és senkit nem sértenek meg. Végeznek vajon tényleges munkát? Nyilvánvalóan nem. A hamis vezetők azonban azt hiszik, hogy ha eldiskurálnak valakivel, az tényleges munka. Nagyon értékesnek és fontosnak tekintik ezeket a társalgásokat, az általuk hangoztatott üres szavaknak és doktrínáknak pedig rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. Azt gondolják, hogy komoly problémákat oldottak meg és tényleges munkát végeztek ezeken a társalgásokon keresztül. Nem tudják, hogy Isten miért ítéli, fenyíti, metszi és próbálja meg, illetve finomítja az embereket. Nem tudják, hogy egyedül Isten szavai és az igazság képes megoldani az ember romlott beállítottságait. Annyira leegyszerűsítik Isten munkáját és az emberiség Isten által történő üdvösségét! Azt hiszik, hogy ha szólnak néhány szót és doktrínát, az helyettesíti Isten munkáját, és meg tudja oldani az ember romlott beállítottságának problémáját. Vajon nem ostobaság és tudatlanság ez a hamis vezetők részéről? A hamis vezetők a legkevésbé sincsenek az igazságvalóság birtokában, akkor hát miért olyan magabiztosak? Megismerik vajon önmagukat az emberek azáltal, hogy néhány doktrínát hangoztatnak? Képessé teszi ez őket a romlott beállítottságaik levetésére? Hogy lehetnek ennyire tudatlanok és naivak ezek a hamis vezetők? Valóban ennyire egyszerű megoldani egy ember hibás gyakorlatait és romlott viselkedését? Ennyire egyszerű megoldani az ember romlott beállítottságainak problémáját? Annyira ostobák és sekélyesek a hamis vezetők! Isten nem csupán egyetlen módszert használ arra, hogy megoldja az ember romlottságának problémáját. Sok módszert használ, és különféle körülményeket alakít ki az emberek felfedése, megtisztítása és tökéletesítése végett. A hamis vezetők ezzel szemben hihetetlenül monoton és felületes módon végzik a munkát: eldiskurálnak az emberekkel, végeznek egy kis tanácsadói munkát az emberek gondolkodásmódjára vonatkozóan, egy kicsit buzdítják az embereket, és azt hiszik, hogy ez valódi munkavégzés. Ez felületesség, nem igaz? És vajon milyen probléma rejlik e felületesség hátterében? Nem naivitás? A hamis vezetők rendkívül naivak, és az embereket és a dolgokat is hihetetlenül naivan látják. Az emberek romlott beállítottságainál semmit sem nehezebb megoldani – a párduc nem rejtheti el foltjait. A hamis vezetők egyáltalán nem tudják átlátni ezt a problémát. Éppen ezért, ami azokat a fajta felügyelőket illeti a gyülekezetben, akik állandóan zavarásokat okoznak, akik mindig korlátozzák és gyötrik az embereket, a hamis vezetők semmit sem tesznek azon kívül, hogy beszélnek velük, néhány szóval megmetszik őket, és ez minden. Nem igazítják ki a számukra kijelölt kötelességeket és nem bocsátják el őket haladéktalanul. A hamis vezetőknek ez a hozzáállása hatalmas kárt okoz a gyülekezet munkájának, és gyakran ahhoz vezet, hogy néhány gonosz ember általi zavarás miatt a gyülekezeti munka fel lesz tartóztatva, késleltetve lesz, kárt szenved, és nem tud normálisan, gördülékenyen és hatékonyan haladni – ami mind annak a szörnyű következménye, hogy a hamis vezetők az érzéseik alapján cselekszenek, megszegik az igazságalapelveket, és nem megfelelő embereket használnak. A hamis vezetők látszólag nem szándékosan követnek el számtalan gonoszságot és teszik a dolgokat a maguk módján, illetve hozzák létre a saját független királyságukat, mint ahogy az antikrisztusok. A hamis vezetők azonban nem képesek haladéktalanul megoldani a gyülekezeti munkában felmerülő különféle problémákat, és amikor különböző csapatok felügyelőivel kapcsolatban problémák merülnek fel, és amikor ezek a felügyelők nem tudják ellátni a munkájukat, a hamis vezetők nem képesek haladéktalanul kiigazítani a számukra kijelölt kötelességeket vagy elbocsátani őket, amivel súlyos veszteségeket okoznak a gyülekezeti munkának. És mindezt az okozza, hogy a hamis vezetők elhanyagolják a felelősségüket. Hát nem roppant megvetendők a hamis vezetők? (De igen.)

IV. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik szembeszállnak a munkarenddel és a maguk módján teszik a dolgokat

A hamis vezetők nem képesek haladéktalanul kezelni a gyülekezetben felmerülő gonosz cselekedeteket, például azt, amikor a felügyelők gyötörnek másokat, akadályozzák őket és megzavarják a gyülekezet munkáját. Hasonlóképpen, amikor egyes felügyelők szembeszállnak Isten házának munkarendjeivel és a maguk módján teszik a dolgokat, a hamis vezetők akkor sem képesek megfelelő megoldásokkal előállni e problémák haladéktalan megoldása végett. Ez veszteségeket okoz a gyülekezet munkájának és Isten házának anyagi és pénzügyi forrásaiban. A hamis vezetők naivak és sekélyesek, képtelenek megérteni az igazságalapelveket, és különösen nem képesek átlátni az emberek természetlényegét. Következésképpen gyakori, hogy felületesen végzik a munkájukat, megszokásból cselekszenek, betartják az előírásokat és szlogeneket hangoztatnak, de nem mennek ki a helyszínre, hogy megvizsgálják a munkát, hogy megfigyeljenek minden egyes felügyelőt és kérdezősködjenek felőlük, vagy hogy időben érdeklődjenek arról, hogy mit tettek addig ezek a felügyelők, hogy milyen alapelvek irányítják a cselekedeteiket, és hogy azok később milyen hatásokkal járnak. Ennek eredményeképpen teljes tudatlanságban vannak azzal kapcsolatban, hogy az általuk használt emberek kik is valójában és mit tettek eddig. Éppen ezért, amikor ezek a felügyelők titokban szembeszállnak Isten házának munkarendjeivel és a maguk módján teszik a dolgokat, akkor a hamis vezetők nemcsak hogy nem tudnak erről, hanem még védeni is próbálják a felügyelőket. Még ha hallanak is erről, nem vizsgálják meg és nem kezelik haladéktalanul. A hamis vezetők egyfelől inkompetensek a munkájuk terén, másfelől pedig hanyagul végzik a kötelességeiket. Vegyünk egy példát: egy bizonyos vezető kertésztechnikusnak választott valakit, akit egy másik csapatból korábban kirekesztettek. Nem ellenőrizte, hogy van-e az illetőnek releváns tapasztalata és szakértelme, hogy jól el tudná-e végezni a munkát, vagy hogy komoly és felelősségteljes-e a hozzáállása, és miután ebbe a szerepbe helyezte, teljes mértékben felügyelet nélkül hagyta, ezt mondván: „Eredj, és kezdj zöldségeket ültetni! Kiválaszthatod a magokat, és bármekkora összeget is költesz, én jóvá fogom hagyni. Végezd csak úgy ezt a munkát, ahogy jónak látod!” Ezt mondta a vezető, úgyhogy ez a felügyelő elkezdte végezni a munkát úgy, ahogy épp jónak látta. Első feladata a magok kiválasztása volt. Amikor az interneten keresgélt, ezt a felfedezést tette: „Egyszerűen túl sok különböző zöldségfajta van – tele van különleges dolgokkal ez a hatalmas világ! Elég jó móka magokat válogatni. Soha nem végeztem korábban ezt a munkát, és nem tudtam, hogy ennyire érdekel majd. Mivel ennyire érdekel, mindent bele fogok adni!” A paradicsommagok kínálatát nyitotta meg először, és egyszerűen le volt nyűgözve. Volt ott mindenféle fajtájú és mindenféle méretű, a színüket illetően pedig pirosak, sárgák és zöldek is voltak. Még egy többszínű fajta is akadt köztük – a felügyelő soha nem látott semmi ahhoz foghatót, és ez igazán kitágította a látókörét! De hogyan válassza ki a megfelelő magokat? Elhatározta, hogy minden fajtából ültet valamennyit, különösen abból a sokszínűből, amely olyan egyedinek tűnt. Kiválasztott több mint tíz fajta, különböző méretű, színű és formájú paradicsomot. A paradicsommagok kiválasztása után ideje volt a padlizsánokkal is elvégezni ugyanezt. Az emberek jellemzően hosszúkás és lila vagy fehér padlizsánt szoktak enni, ő azonban ezt gondolta: „Nem kellene csupán erre a két fajtára korlátozni a padlizsánokat. Zöld, mintás, hosszúkás, kerekded és ovális változatok is léteznek. Választok egy kicsit mindegyik fajtából, hogy mindenkinek tágulhasson a látóköre és különféle padlizsánokat ehessen. Nézzétek, milyen hozzáértőn és merészen válogatom a magokat felügyelőként, mennyire tekintettel vagyok a testvérekre, és mindenki ízlésének eleget teszek.” Azután a hagymamagokat választotta ki. Összesen tizennégy hagymafajta volt helyben elérhető, és mindegyiket kiválasztotta, amikor pedig végzett, igencsak elégedett volt. Csakugyan „merész” ez a felügyelő? Ki merne ilyen sok fajtát kiválasztani? Később tovább boncolgattam ezt a témát, és valaki még ezt is mondta: „Nem csak tizennégy fajta érhető el helyben; van még néhány másik fajta, amelyeket nem választott ki!” Arra céloztak ezzel, hogy a tizennégy fajta nem is olyan sok, és hogy voltak még mások is, amelyeket nem választott ki a felügyelő, úgyhogy nem tett semmi rosszat. Hát nem lassú észjárású, aki ezt mondta? Ilyen az, amikor valaki lassú észjárású, nem érti az emberi nyelvet és nem tudja, hogy miért boncolgatom a témát. A felügyelő a hagymamagok kiválasztása után még legalább nyolc burgonyafajtát is kiválasztott. Mi volt a célja azzal, hogy ilyen sok fajtát választott ki? Tágítani akarta mindenkinek a látókörét, és meg akart kóstoltatni velük különböző ízeket. A felügyelő azt hitte, hogy a testvéreknek való kedvezés alapelve szerint kell kiválasztani a magokat. Mit gondoltok az indítékáról? Vajon az az Isten háza által elvárt alapelv, hogy valaki egy mindenki más helyett gondolkodó és mindenkit kiszolgáló hozzáállás alapján cselekedjen? (Nem.) Akkor hát mi Isten házának az alapelve a magok kiválasztására vonatkozóan? Ne ültessetek holmi furcsa és ritka fajtákat, amelyeket általában nem fogyasztunk! Ami a rendszerint fogyasztott fajtákat illeti: ha korábban nem ültettük még őket és nem tudjuk, hogy megfelelnek-e a helyi talaj- és éghajlati viszonyoknak, egy vagy kettő, de legfeljebb három-négy fajtát válasszatok belőlük. Először is, meg kell felelniük a helyi talaj- és éghajlati viszonyoknak; másodszor, könnyen nevelhetőknek kell lenniük, és nem lehetnek fogékonyak betegségekre és kártevőkre; harmadszor, magot kell hozniuk a következő évre; végül pedig, jó terméshozamuk kell, hogy legyen. Ha ízletesek, de gyenge a terméshozamuk, akkor nem megfelelőek. A magok kiválasztásából ítélve, ez a felügyelő az alapelveknek megfelelően cselekedett? Keresett? Alávetette magát? Tekintettel volt Isten házára? Azzal a hozzáállással cselekedett, amelynek egy kötelesség végzése során a birtokában kellett lennie? (Nem.) Világos, hogy rossz dolgokat művelve ámokfutást rendezett, nyíltan szembeszállt Isten házának munkarendjeivel és a maga módján tette a dolgokat! Így herdálta el az Istennek adott felajánlásokat, hogy a saját kíváncsiságát és szórakozási vágyát kielégítse, és játékként kezelt egy ilyen fontos feladatot, de a hamis vezetője kérdés és beavatkozás nélkül hagyta, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Amikor megkérdezték tőle: „Végzett ténylegesen bármilyen munkát az általad választott felügyelő? Mik voltak az eredmények? Segítettél neki átvilágítás elvégzésével, amikor a magok kiválasztására került sor?” A hamis vezető nem fordított figyelmet ezekre a dolgokra, hanem csak ennyit mondott: „A magok el lettek ültetve; ellátogattunk a területre az ültetés idején.” Semmilyen más dologgal nem törődött. Hogyan derült ki végül a probléma ezzel a felügyelővel kapcsolatban? Ültetett néhány eperpalántát. A vonatkozó szakmai előírások szerint az első évben nem szabad letakarni az eperpalántákat, sem pedig hagyni, hogy teremjenek, és minden virágot el kell távolítani róluk, máskülönben nem lesz gyümölcs a második évben, az első évben pedig, ha lesz is gyümölcs, nagyon apró lesz. Noha a szakértők megmondták ezt a felügyelőnek, ő nem hallgatott rájuk. Az interneten fellelt információra alapozta az érvelését, miszerint elfogadható, ha valaki műanyag fóliával fedi le az eperpalántákat az első évben, és hagyja, hogy teremjenek. Ennek az lett az eredménye, hogy a palánták különféle formátlan és apró, magokkal teli epreket hoztak – némelyik savanyú volt, némelyik édes, némelyik pedig ízetlen; mindenféle volt közöttük. Ennyire súlyossá vált a probléma, de az ottani hamis vezetők mégis teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Hogy miért? Azért, mert azt gondolták, hogy amúgy sem ők fogják megenni azokat az epreket, így aztán nem foglalkoztak a dologgal. Ha nem ehetnek valamiből, az azt jelenti, hogy nem is kell törődniük vele? Mi a helyzet a krumplikkal és a hagymákkal, amelyeket később megehettek – azokkal vajon törődtek? Egyik hamis vezető sem törődött velük; csak végignézték, ahogy a felügyelő a saját tetszése szerint cselekszik. Egyik nap meglátogattam őket, és valaki azt jelentette, hogy a saláta megöregedett, és hogy ha nem szedik fel mihamarabb, akkor senki sem fogja tudni megenni, hanem megy a szemétbe. A felügyelő azonban mindenképpen ott akarta hagyni, és azt mondta, hogy ha felszedik, akkor más zöldségeket kell ültetniük, amit problémásnak talált. A hamis vezetők semmit sem tettek, noha tudtak erről. Végül a Fennvalónak kellett elrendelnie, hogy gyorsan szedjék fel a salátát és kezeljék a helyzetet; máskülönben a saláta fogja elfoglalni az egész földet, és így nem lehet majd elültetni a nyári zöldségeket. Annak ellenére, hogy ennyire jelentős probléma merült fel a munkában, a hamis vezetők egyike sem tett semmit vele kapcsolatban; túlságosan féltek attól, hogy megsérthetik az embereket. Mivel a felügyelőt egy hamis vezető léptette elő, és soha nem ellenőrizte a munkáját az előléptetését követően, hanem hagyta szabadon cselekedni, valamint segítette és támogatta, a többi vezető pedig nem mert beavatkozni, hanem szorosan együttműködött velük, végül sok probléma merült fel. Ezt a munkát végezték a vezetők. Vajon még mindig vezetőknek lehet nevezni őket? Annak ellenére, hogy ilyen súlyos dolog történt közvetlenül az orruk előtt, nem ismerték fel, hogy probléma, a megoldásáról nem is beszélve. Hát nem hamis vezetők ezek? (De igen, azok.) Egyfelől az embereknek akartak megfelelni, és féltek attól, hogy megsérthetnek másokat. Másfelől nem tudták, hogy milyen súlyos a probléma, híján voltak a pontos ítélőképességnek, nem tudták, hogy problémáról van szó, és nem voltak tudatában annak, hogy ez a munka a felelősségi körükbe tartozik. Hát nem semmirekellők és naplopók? Hát nem a felelősség elhanyagolása ez? (De igen.) Ez a negyedik helyzet: amikor a felügyelők szembeszállnak Isten házának munkarendjeivel és a maguk módján teszik a dolgokat. Bemutattunk egy példát, amely leleplezi a hamis vezetők azon megnyilvánulását, hogy elhanyagolják a felelősségeiket ebben a dologban, valamint napvilágra hozza a hamis vezetők természetlényegét.

V. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik antikrisztusok és független királyságokat alapítanak

Egy másik helyzet az, amikor a felügyelők fellázadnak a feletteseik ellen és független királyságokat alapítanak – ezek a felügyelők antikrisztusok. A hamis vezetők nem képesek betölteni a felvigyázók szerepét, amikor olyan problémákról van szó, mint például az, hogy a felügyelők szegényes képességűek, rossz emberi mivoltúak, vagy rossz dolgokat művelve ámokfutást rendeznek. Az efféle felügyelők által végzett munkát és a velük kapcsolatos problémákat sem vizsgálják meg haladéktalanul, illetve nem kérdezősködnek felőle, hogy megállapíthassák, alkalmasak-e. Hasonlóképpen, a hamis vezetők még ennél is inkább képtelenek átlátni az antikrisztusok természetlényegét, akik sötét és ádáz emberek. Nem csupán képtelenek ezt átlátni, hanem ezzel egyidejűleg félnek is valamennyire ezektől az emberektől, és egy kissé tanácstalanok és tehetetlenek is, olyannyira, hogy az esetek többségében az orruknál fogva vezetik őket az antikrisztusok. Milyen súlyossá válhat ez a dolog? Az antikrisztusok klikkeket alakíthatnak a hamis vezetők munkaterületein belül, a saját erőiket bevonva és független királyságokat alapítva, mígnem végül megtörténhet, hogy ők kerekednek felül, ők kezdenek diktálni, a hamis vezetőkre pedig bábszerepet osztanak. Ezek a hamis vezetők valahogy tudatlanságban maradnak azokat a dolgokat illetően, amelyekről az antikrisztusok döntenek és tudnak, és sötétségben vannak ezekkel kapcsolatban. Csak akkor szereznek tudomást róluk, miután történik valami, és valaki jelenti nekik azokat, ám akkorra már túl késő. A hamis vezetők még azt is megkérdezik az antikrisztusoktól, hogy miért nem tájékoztatták őket, amire ez a válaszuk: „Mi haszna lett volna elmondanunk neked? Semmiről sem tudsz döntéseket hozni, úgyhogy nem volt rá szükség, hogy megbeszéljük ezt veled; meghoztuk magunk a döntéseket. Még ha tájékoztattunk is volna, biztosan beleegyeztél volna. Miféle véleményed lehetett volna?” A hamis vezetők tanácstalanok ezekben a kérdésekben. Ha nem tudod felismerni, megoldani vagy kezelni ezeket az antikrisztusokat, akkor jelentened kell őket a Fennvalónak, de még csak ezt sem mered megtenni – hát nem egy semmirekellő vagy? (De igen.) Amikor ilyen dolgokkal szembesülnek ezek a hatalmas semmirekellők, egyszerűen csak odajönnek Hozzám, hogy könnyek között panaszkodjanak és zsörtölődjenek: „Nem az én hibám; nem én hoztam azt a döntést. Semmi köze hozzám, hogy helyes döntést hoztak-e vagy sem, mivel nem tájékoztattak engem, és nem is szóltak róla, amikor meghozták.” Mit akarnak ezzel? (Lerázzák magukról a felelősséget.) Vezetőként ismerned kellene és fel kellene fognod ezeket a dolgokat; ha az antikrisztusok nem tájékoztatnak ezekről a dolgokról, miért nem mész és kérdezed meg te magad proaktívan? Vezetőként minden ügyben neked kell szervezkedned, elnökölnöd és döntéseket hoznod; ha semmiről sem tájékoztatnak téged, és egyedül hoznak döntéseket, majd utólag elküldik neked a számlákat aláírásra, azzal nem a te hatalmadat bitorolják? Amikor a hamis vezetők a gyülekezeti munkát megzavaró antikrisztusokkal találkoznak, meghökkennek; olyan tehetetlenek, akár a farkassal szembenéző ostoba emberek, és erőtlenül nézik végig, ahogy bábszerepet osztanak rájuk és elbitorolják a hatalmukat. Semmit a világon nem tudnak tenni ellene – micsoda haszontalan szerencsétlenek! Nem tudnak problémákat megoldani, nem tudják felismerni vagy leleplezni az antikrisztusokat, és egész biztosan nem tudják korlátozni őket abban, hogy gonosz tetteket kövessenek el. Ugyanakkor nem jelentik ezeket a problémákat a Fennvalónak. Hát nem semmirekellők ezek? Mi haszna vezetővé választani téged? Az antikrisztusok rossz dolgokat művelve ámokfutást rendeznek, nyíltan tékozolják el a felajánlásokat, saját erőket állítanak fel, amelyeknek az élére állnak és független királyságokat alapítanak a gyülekezeten belül; mindeközben te teljes mértékben elmulasztod felügyelni, felfedni, korlátozni és kezelni őket, mégis idejössz Hozzám panaszkodni. Miféle vezető vagy te? Valóban egy semmirekellő vagy! Nem számít, mit csinálnak, ezek az antikrisztusok vezette bandák titokban megbeszéléseket tartanak maguk között, azután pedig felhatalmazás nélkül döntéseket hoznak. Még csak azt a jogot sem biztosítják a vezetőknek, hogy tudhassanak a történésekről, a döntéshozatal jogáról nem is beszélve. Közvetlenül megtagadják a vezetőket, minden hatalmat ők maguk gyakorolnak, és ők döntenek mindenről. Mit csinálnak mindezek közepette a vezetők, akik feladatul kapták az irányításukat? Teljes mértékben elmulasztják a vizsgálatot, a felügyeletet, az irányítást és a döntéshozatalt ezzel a munkával kapcsolatban. Végül pedig hagyják, hogy az antikrisztusok átvegyék a hatalmat és felülről irányítsák őket. Hát nem a hamis vezetők munkájából adódik ez a probléma? Mi ennek a problémának a lényege? Honnan ered? Abból ered, hogy a hamis vezetők szegényes képességűek, híján vannak a munkaképességnek, az antikrisztusok pedig egyáltalán nem tisztelik őket. Az antikrisztusok ezt gondolják: „Mit tehetsz vezetőként? Úgysem fogok hallgatni rád, és továbbra is rajtad átlépve teszem majd a dolgokat. Ha jelented ezt a Fennvalónak, gyötörni fogunk téged!” A hamis vezetők nem merik jelenteni az efféle dolgokat. Nem csupán a munkaképességnek vannak híján a hamis vezetők, hanem az alapelvek tiszteletben tartásához szükséges bátorságnak is; félnek attól, hogy megsértik az embereket, és teljességgel hiányzik belőlük a hűség – hát nem súlyos probléma ez? Ha igazán lenne némi képességük és értenék az igazságot, akkor ezt mondanák annak láttán, hogy ezek a fickók rosszak: „Egyedül nem merem leleplezni őket, úgyhogy beszélgetni fogok néhány testvérrel, akik jobban keresik és értik az igazságot ezeknek a problémáknak a megoldása végett. Ha a velük történt beszélgetést követően még mindig nem tudunk foglalkozni az antikrisztusokkal, akkor jelenteni fogom a problémát a Fennvalónak, és hagyom, hogy Ő oldja meg. Semmi mást nem tehetek, de mindenekelőtt Isten házának az érdekeit kell megvédenem; semmiképpen sem szabad engedni, hogy tovább folytatódjanak a problémák, amelyeket átláttam és felfedeztem.” Hát nem a probléma kezelésének egy módja ez? Nem tekinthető ez is úgy, hogy eleget tesz a felelősségének? Ha ezt meg tudod tenni, akkor nem fogja azt mondani rád a Fennvaló, hogy szegényes a képességed, és hogy híján vagy a munkaképességnek. Te azonban még jelenteni sem tudod a problémákat a Fennvalónak, úgyhogy semmirekellőként és hamis vezetőként vagy jellemezhető. Nem csupán szegényes a képességed és híján vagy a munkaképességnek, hanem még csak ahhoz sincs hited és bátorságod, hogy Istenre hagyatkozz az antikrisztusok leleplezése és az ellenük folytatandó küzdelem végett. Hát nem egy semmirekellő vagy? Vajon szánni valók azok az emberek, akik ellen az antikrisztusok jogbitorlást követtek el? Szánni valónak tűnhetnek; semmi rosszat nem tettek, és nagyon óvatosak a munkájukban, nagyon félnek attól, hogy hibát követnek el, hogy megmetszik őket, és hogy megvetik őket a testvérek. Végül mégis teljes jogbitorlást követnek el ellenük az antikrisztusok, közvetlenül az orruk előtt; semminek nincs hatása, amit mondanak, és nem igazán számít, hogy ott vannak-e vagy sem. Kívülről szánni valónak tűnhetnek, de valójában igen megvetendők. Mondd meg Nekem, Isten háza meg tud-e oldani olyan problémákat, amelyeket az emberek nem tudnak? Jelenteniük kell-e az embereknek a problémákat a Fennvalónak? (Igen, jelenteniük kell.) Isten házában nincsenek olyan problémák, amelyeket ne lehetne megoldani, és Isten szavai bármely problémát meg tudnak oldani. Van-e igaz hited Istenben? Ha még ezzel a kicsiny hittel sem rendelkezel, hogy lennél alkalmas arra, hogy vezető légy? Nem egy haszontalan nyomorult vagy? Nem csupán arról van itt szó, hogy hamis vezető vagy; még a legalapvetőbb hited sincs meg Istenben. Álhívő vagy, és nem érdemled meg, hogy vezető légy!

Öt helyzetet soroltunk fel a vezetők és a dolgozók negyedik felelősségét illetően annak leleplezése céljából, hogy a hamis vezetők miként közelítik meg a különféle munkaelemeket és a felügyelőket. Ezen öt helyzet alapján boncolgattuk a hamis vezetők rendkívül szegényes képességének, hozzá nem értésének és valódi munkavégzésre való képtelenségének a különféle megnyilvánulásait. E beszélgetésnek köszönhetően tisztábban látsz-e kissé azzal kapcsolatban, hogy miként kell felismerni a hamis vezetőket? (Igen.) Rendben, akkor ma itt fejezzük be a beszélgetésünket! Viszontlátásra!

2021. január 23.