Negyedik tétel: Figyelemmel kísérni a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a körülményeit, és haladéktalanul kiigazítani a számukra kijelölt kötelességeket vagy szükség esetén elbocsátani őket a nem megfelelő emberek használatával okozott károk megelőzése vagy enyhítése, valamint a munka hatékonyságának és gördülékeny előrehaladásának a garantálása végett

A vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük a különböző munkák felügyelőinek körülményeit

Mi a vezetők és a dolgozók negyedik felelőssége? („Figyelemmel kísérni a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a körülményeit, és haladéktalanul kiigazítani a számukra kijelölt kötelességeket vagy szükség esetén elbocsátani őket a nem megfelelő emberek használatával okozott károk megelőzése vagy enyhítése, valamint a munka hatékonyságának és gördülékeny előrehaladásának a garantálása végett.”) Így van, ez az a minimum színvonal, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tudniuk tenni a munkavégzés során. Mind tisztában vagytok azzal, hogy melyek a vezetők és a dolgozók fő felelősségei ezzel a negyedik tétellel kapcsolatban? A vezetőknek és a dolgozóknak világos megértéssel kell bírniuk a különböző munkák felügyelőit és a különféle fontos feladatokért felelős személyeket illetően. A vezetők és a dolgozók felelősségi körébe tartozik, hogy felfogják a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a körülményeit. Kik hát ezek a személyek? Először is ott vannak a gyülekezetvezetők, és őket követik a csapatfelügyelők és a különféle csoportok vezetői. Hát nem kritikus és nagy fontossággal bíró dolog az olyan körülmények megértése és felfogása, mint például az, hogy a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos feladatokért felelős személyek birtokában vannak-e az igazságvalóságnak, elvszerűen cselekszenek-e, és jól tudják-e végezni a gyülekezet munkáját? Ha a vezetők és a dolgozók alaposan felfogják a különböző munkák fő felügyelőinek a körülményeit, és megfelelő személyi kiigazításokat eszközölnek, az ugyanaz, mintha minden egyes munkaelemet megfelelően átvilágítanának, ez pedig egyenlő azzal, hogy eleget tesznek a felelősségeiknek és kötelességeiknek. Ha nem történnek megfelelő kiigazítások ezeket a személyeket illetően, és felmerül egy probléma, az nagy mértékben ki fog hatni a gyülekezet munkájára. Ha ezeknek a személyeknek jó az emberi mivoltuk, ha megalapozott az Istenbe vetett hitük, ha felelősségteljesen kezelik a dolgokat, és képesek keresni az igazságot a problémák megoldása végett, akkor, ha rájuk bízzák a munkát, azzal sok gondot meg lehet spórolni, és ami a legfontosabb: gördülékenyen tud majd előrehaladni a munka. Ám ha a különféle csapatok felügyelői nem megbízhatóak, ha szegényes az emberi mivoltuk, ha nem jó a magaviseletük, és nem ültetik gyakorlatba az igazságot, azonkívül pedig hajlamosak bomlasztásokat és zavarásokat okozni, akkor ez kihatással lesz arra a munkára, amelyért felelnek, valamint az általuk vezetett testvérek életbe való belépésére is. Ez a hatás természetesen lehet nagy vagy kicsi is. Ha a felügyelők mindössze hanyagul végzik a kötelességeiket és nem végzik el a megfelelő munkájukat, az valószínűleg csak némi késedelmet fog okozni a munkában; kissé lassabb lesz a haladás, a munka pedig egy kicsit kevésbé hatékony. Ha azonban ők antikrisztusok, akkor súlyos lesz a probléma: ekkor nem arról lesz szó, hogy egy kissé kevésbé lesz hatékony vagy eredményes a munka – meg fogják zavarni és károsítani a rájuk bízott gyülekezeti munkát, súlyos kárt okozva. Tehát a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos feladatokért felelős személyek körülményeinek a figyelemmel kísérése, valamint, amennyiben kiderül, hogy valaki nem végez tényleges munkát, az illető kötelességének időben történő kiigazítása vagy az illető elbocsátása nem olyan kötelezettség, amely alól kibújhatnak a vezetők és a dolgozók – ez egy nagyon komoly, nagyon fontos munka. Ha a vezetők és a dolgozók haladéktalanul meg tudják ismerni a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a jellemét, illetve az igazsághoz és a kötelességeikhez való hozzáállásukat, valamint az állapotaikat és a teljesítményüket minden egyes időszakban és minden egyes szakaszban, továbbá képesek a körülményeknek megfelelően haladéktalanul kiigazításokat eszközölni, és kezelni azokat az embereket, akkor szünet nélkül haladhat tovább a munka. Ezzel szemben, ha azok az emberek ámokfutóként rossz dolgokat művelnek és nem végeznek valódi munkát a gyülekezetben, a vezetők és a dolgozók pedig nem képesek haladéktalanul azonosítani ezt és időben kiigazításokat végezni, hanem megvárják, amíg mindenféle súlyos probléma üti fel a fejét, jelentős veszteséget okozva a gyülekezet munkájának, és csak ezután próbálják meg esetleges módon kezelni azokat, kiigazításokat végezni, valamint orvosolni és menteni a helyzetet, akkor azok a vezetők és dolgozók söpredékek. Igazi hamis vezetők, akiket el kell bocsátani és ki kell rekeszteni.

Az imént arról beszélgettünk nagy vonalakban, hogy mennyire fontos megérteni a különböző munkák felügyelőinek valódi állapotait és a munkájuk hatékonyságát és ezekről fogalommal bírni, e valódi tényezők alapján felmérni, hogy a vezetők és a dolgozók eleget tettek-e a felelősségeiknek, valamint leleplezni, hogy az általuk tanúsított megnyilvánulások közül melyek bizonyítják azt, hogy hamis vezetők, ezáltal pedig a hamis vezetők lényegét boncolgatni. Amikor súlyos problémák merülnek fel a gyülekezeti munkában, a hamis vezetők nem tesznek eleget a felelősségeiknek. Nem tudják haladéktalanul felismerni ezeket a problémákat, az időben történő kezelésükről és megoldásukról nem is beszélve. Ez a problémák elhúzódásához vezet, ami pedig késedelmeket és károkat okoz a gyülekezet munkájában, és akár a gyülekezeti munka megbénulásához vagy zűrzavarba torkollásához is vezethet. A hamis vezetők akkor mennek csak el – vonakodva – megfigyelni a gyülekezeti munka színhelyét, amikor ez megtörténik, de még ekkor sem tudják beazonosítani a megfelelő vagy helyénvaló megoldásokat a problémák megoldása végett, végül pedig egyszerűen csak megoldatlanul hagyják azokat. Ez a hamis vezetők elsődleges megnyilvánulása.

A különböző munkák felügyelőinek kiválasztására vonatkozó mércék

Vajon az emberek többsége többé-kevésbé tisztában van a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a kiválasztására vonatkozó mércékkel? A művészeti munka felügyelője például elsősorban minek kell, hogy a birtokában legyen? (Szakmai készségeknek kell, hogy a birtokában legyen ezen a területen, valamint képesnek kell lennie vállalni a munkát.) A szakmai készségek megléte az egyik elmélet. Konkrétan mire utalnak hát ezek a szakmai készségek? Magyarázzuk ezt meg! Ha valaki élvezi a rajzolást és érdekli az alkotás, de ez nem a szakmája, és nincs ismerete ezen a területen, hanem csak szereti, akkor vajon helyénvaló egy ilyen embert egy művészeti csapat felügyelőjévé választani? (Nem, nem az.) Némelyek ezt mondják: „Ha szeret alkotni, akkor el tudja végezni a munkát és fokozatosan tud róla tanulni.” Helyes ez a kijelentés? (Nem.) Egy kivétel van ez alól, éspedig az, amikor a művészeti csoportból senki más sem ismeri a szakmát, ez az illető pedig egy kicsit többet tud és gyorsabban tanul a többieknél. Akkor vajon viszonylag helyénvaló volna őt választani? (Igen.) Ettől a forgatókönyvtől eltekintve, mondjuk, hogy egyedül ez a személy nem ismeri a szakmát az alkotóművészetben részt vevők közül, de mégis őt választják meg, mivel érti az igazságot és szeret alkotni – helyénvaló ez? (Nem, nem az.) Miért nem helyénvaló? Azért nem, mert nem ő az első és egyedüli lehetőség. Hogyan kell akkor kiválasztani az ilyen típusú felügyelőt? Azok közül kell kiválasztani, akik a legprofibbak és a legtapasztaltabbak a szakmában; vagyis szakértőnek kell lennie, aki szakmai készségekkel és munkaképességgel egyaránt rendelkezik – ne válasszatok laikust! Ez az egyik aspektus. Azonkívül terhet kell viselnie, rendelkeznie kell lelki megértéssel, és képesnek kell lennie az igazság megértésére. Az is szükséges, hogy legalább egy alappal rendelkezzen az Istenbe vetett hitében. A fő alapelvek a következők: először is, legyen munkaképes; másodszor, értsen a szakmához; harmadszor pedig legyen lelki megértése és legyen képes az igazság megértésére. Ezt a három kritériumot használjátok a különböző munkák felügyelőinek kiválasztásához.

A hamis vezetők megnyilvánulásai a különböző munkák felügyelőit illetően

A különféle konkrét munkaelemek felügyelőinek kiválasztását követően a vezetők és a dolgozók nem állhatnak csak úgy félre tétlenül; egy ideig képezniük és művelniük is kell ezeket a felügyelőket, hogy lássák, az általuk választott személyek igazán képesek-e felvállalni és a helyes irányba terelni a munkát. Ezt jelenti az, hogy eleget tesznek a felelősségeiknek. Tételezzük fel, hogy a kiválasztás időpontjában azt látod, hogy a jelöltjeid értenek a szakmájukhoz, van munkaképességük, viselnek egy kis terhet és rendelkeznek lelki megértéssel, valamint az igazság megértésének képességével; mivel alkalmasak ezek tekintetében, azt gondolod, hogy minden rendben lesz, és ezt mondod: „Elkezdhettek dolgozni; az összes alapelvet elmondtam nektek. Mostantól fogva tegyétek csak meg, amire Isten háza utasít benneteket, hogy ti magatok megtegyétek.” Ez vajon elfogadható módja a munka végrehajtásának? Miután elrendeztétek a felügyelőket, ez azt jelenti, hogy egyszerűen annyiban hagyhatjátok a dolgot? (Nem, nem azt jelenti.) Akkor hát mit kell tenni? Tegyük fel, hogy egy vezető hetente kétszer találkozik a felügyelőkkel, beszélget velük az igazságról, és ez minden; azt hiszi, hogy mivel azok a felügyelők mind proaktívak, megbízhatóak és képesek megérteni azt, amit mások mondanak, ezért az igazságnak megfelelően tudnak gyakorolni. Ez a vezető azt gondolja, hogy nem kell megvizsgálnia vagy nyomon követnie, hogy konkrétan miként végzik a munkájukat ezek a felügyelők, hogy vajon harmonikusan együttműködnek-e másokkal, hogy felfogták-e a szakmai készségeket ez idő alatt, vagy hogy mennyire végezték el az Isten háza által nekik adott munkát. Így kell vajon kezelnie a munkát egy vezetőnek és egy dolgozónak? (Nem, nem így.) A hamis vezetők végzik így a munkájukat. Megpróbálják az egész munkát egyszer s mindenkorra elvégezni, elrendezik a felügyelőket és egy néhány tagból álló csapatot alakítanak, majd ezt mondják: „Kezdjétek el a munkát. Ha szükségetek van bármilyen eszközre, szóljatok nekem, és Isten háza megveszi majd nektek. Ha a mindennapi életetekben bármiféle nehézséggel vagy bármilyen gonddal találkoztok, bátran vessétek fel őket, Isten háza pedig mindig megoldja majd azokat a számotokra. Ha nincsenek nehézségeitek, akkor koncentráljatok a munkátokra. Ne okozzatok bomlasztásokat vagy zavarásokat, és ne hangoztassatok magasröptű elgondolásokat.” A hamis vezetők úgy rendezik, hogy együtt dolgozzanak ezek az emberek, és azt gondolják, hogy ha van ételük, italuk és fedél a fejük felett, az elég is, és semmi figyelmet nem szükséges fordítani rájuk. Amikor ezt kérdezi a Fennvaló: „Mennyi idő telt el azóta, hogy ki lettek választva ennek a munkának a felügyelői? Hogy halad a munka?”, akkor így felelnek: „Hat hónap. Körülbelül 10 összejövetelt tartottunk nekik, és úgy tűnik, jó hangulatban vannak, a munka pedig folyik.” Amikor ezt kérdezi a Fennvaló: „Na és milyen a felügyelők munkaképessége?”, ők ezt mondják: „Rendben van; ők voltak a legjobbak, amikor kiválasztottuk őket.” „És most hogy állnak? Tudnak valódi munkát végezni?” – kérdezi a Fennvaló, mire a hamis vezetők így felelnek: „Tartottam nekik egy összejövetelt.” „Nem azt kérdeztem, hogy tartottál-e összejövetelt; azt kérdeztem, hogyan áll a munkájuk” – feleli a Fennvaló. Ezt mondják: „Valószínűleg remekül; senki nem jelentett velük kapcsolatban semmi rosszat.” A Fennvaló így válaszol: „Az, hogy senki nem jelentett róluk semmi rosszat, nem mérce. Meg kell nézned, hogy milyen a munkaképességük és milyenek a szakmai készségeik, és látnod kell, hogy rendelkeznek-e lelki megértéssel, valamint hogy végeznek-e valódi munkát.” Ezt felelik: „A kiválasztáskor úgy tűnt, hogy rendben vannak. Egy ideje nem érdeklődtem már ezek felől a részletek felől. Ha tudni akarod, megkérdezem újra.” Így dolgoznak a hamis vezetők. Egyre csak összejöveteleket tartanak, és vég nélkül beszélgetnek az alájuk tartozókkal, de ami a Fennvalót illeti, előle kitérnek, és Neki felületes válaszokat adnak. A legjobb felületes válaszuk ez: „Tartottam nekik egy összejövetelt. Legutóbb a munkáról kérdeztem őket elég részletesen.” Így felelnek a Fennvalónak. Vajon valódi munkát végeznek ezek a hamis vezetők? Azonosítottak valódi problémákat? Megoldották őket? A hamis vezetők a felügyelők elrendezése után semmit sem tudnak arról, hogy a felügyelők eleget tettek-e a felelősségeiknek vagy hűségesek voltak-e, hogy miként zajlik a munka, hogy jók vagy rosszak-e az eredmények, hogy milyen visszajelzést adnak róluk a testvérek, illetve hogy vannak-e alkalmasabb személyek a munkára. Miért nem tudnak ezekről a dolgokról? Azért nem, mert nem ezt a valódi munkát végzik; haszontalan dolgokkal foglalják el csupán magukat. Úgy gondolják, hogy nem szükséges ennyire folyamatosan felügyelni és ellenőrizni a munkát, hogy az azt jelentené, hogy nem bíznak a felügyelőkben. Az van a fejükben, hogy az összejövetelek tartásával eleget tesznek a felelősségeiknek és hűségről tesznek tanúságot. Ez az elsődleges megnyilvánulása annak, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát.

I. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik nem végeznek valódi munkát

A hamis vezetők szemet hunynak a gyülekezetben folyó mindenféle munka felügyelőinek különféle körülményei felett; nem fogják fel, nem vizsgálják meg, nem kezelik és nem oldják meg ezeket a körülményeket. Milyen konkrét körülményeik vannak a felügyelőknek? Az első az, amikor a felügyelők nem viselnek terhet, és esznek, isznak, és a szórakozást keresik, anélkül, hogy a megfelelő munkájukkal törődnének, vagy valódi munkát végeznének. Hát nem súlyos probléma ez? (De igen.) Némelyek munkaképesek, profik egy szakmában, és ők a legjobbak; artikuláltan beszélnek és intelligensek, ha pedig megkérik őket, hogy ismételjék el az utasításokat, anélkül tudják ezt megtenni, hogy egyetlen szót is kihagynának, igen okosak; mindenkitől elég jó értékeléseket kapnak, és már jó ideje hívők. Következésképpen felügyelőkké választják meg őket. Senki sem tudja azonban, hogy gyakorlatiasak-e ezek az emberek, képesek-e megfizetni az árat, vagy képesek-e valódi munkavégzésre. Mivel az emberek megválasztották őket, kezdetben előléptetik, hogy próbajelleggel műveljék és használják őket. Csakhogy miután már dolgoznak egy ideje, kiderül, hogy a szakmai készségeik és tapasztalataik ellenére falánkok és lusták, valamint nem hajlandók megfizetni az árat. Rögtön abbahagyják a munkát, amint egy kissé fárasztóvá válik, és senkire sem akarnak figyelni, akinek problémái vagy nehézségei vannak és az útmutatásukra lenne szüksége. Reggel, amint kinyitják a szemüket, ezt gondolják: „Mit fogok ma enni? A konyha már napok óta nem készített párolt sertéshúst.” Rendszerint ezt mondják másoknak: „A szülővárosomban igazán finomak a nassolnivalók; minden ünnepkor elmentünk otthonról, hogy ilyeneket együnk. Amikor iskolába jártam, hétvégenként addig aludtam, amíg magamtól fel nem ébredtem, utána pedig anélkül mentem enni, hogy arcmosással vagy fésülködéssel bajlódtam volna. Délutánonként pizsamában játszottam videójátékokat otthon, néha másnap hajnali ötig. Most az Isten házában végzett munka kényszerített erre, és felügyelőként meg kell tennem bizonyos dolgokat. Nézzétek meg, milyen jó mindannyiótoknak; nektek nem kell megfizetnetek ezt az árat. Nekem felügyelőként el kell tudnom viselni a nehézséget.” Ezt mondják, de vajon fellázadnak-e a test ellen? Megfizetik-e az árat? Tele vannak panaszokkal, és semmilyen tényleges munkát nem hajlandóak végezni. Akkor mozdulnak csak, ha noszogatják őket, és felügyelet hiányában felületesen viselkednek. Fesztelenek és fegyelmezetlenek a kötelességük végzése közben, gyakran rafináltak és lazsálók, és a legkevésbé sem felelősségteljesek. Ami az általuk felismert szakmai problémákat illeti: nem igazítják helyre őket más emberek érdekében, és örülnek, amikor hozzájuk hasonlóan mindenki más is felületesen cselekszik. Nem akarják, hogy bárki is komolyan vegye a munkát. Némely felügyelők lazán és felületesen befejezik a kezük ügyében lévő feladatokat, azután pedig maratoni filmnézésbe kezdenek. Mi az oka a maratoni filmnézésüknek? „Befejeztem a feladataimat; nem élősködöm Isten házán. Csak pihenek, hogy felfrissítsem az elmém. Máskülönben túl fáradt leszek, azt pedig a munkám hatékonysága sínyli meg. Hadd pihenjek egy darabig, hogy javuljon a munkám hatékonysága!” Egymás után nézik a tévéfilmeket éjjel 2-ig vagy 3-ig. Amikor másnap reggel 8-kor már mindenki végzett a reggelivel és elkezdte a kötelességét végezni, ezek a felügyelők még alszanak, és akkor sem kelnek ki az ágyból, amikor már magasan jár az égen a nap. Később vonakodva felkelnek, nyújtózkodva és ásítozva vonszolják előre a lusta testüket, amikor pedig azt látják, hogy mindenki más elkezdte már a munkát, attól tartanak, hogy a többiek észreveszik majd a lustaságukat, és kifogásokat kezdenek keresni: „Túl sokáig maradtam fent éjszaka, túl sok dolgom volt, és túlságosan leterhelt a sok munka. Egy kicsit fáradt vagyok. Még azt is álmodtam múlt éjjel, hogy valami baj van a munka egyik részével. Amikor ma reggel felébredtem, úgy állt a kezem, mintha egy számítógépen gépelnék. Nagyon zavaros az elmém, és szundítanom kell egyet ma délután.” Ilyen későn kelnek fel és még délutáni szundításra is szükségük van – hát nem disznókká váltak? Nyilvánvalóan lazsáltak, mégis kifogásokat keresnek, hogy igazolják és megvédjék magukat, azt állítva, hogy azért fáradtak, mert késő éjjelig végezték a kötelességüket. Nyilvánvaló, hogy maratoni filmnézést tartottak, elmerültek a testi kényelemben és önmagukat kényeztető állapotban éltek, végül azonban még egy jól csengő kifogást is találtak, hogy becsapjanak másokat. Nem arról van itt szó, hogy nem törődtek a megfelelő munkájukkal? (De igen.) Az efféle emberek talán rendelkeznek munkaképességgel és szakmai készségekkel, de vajon felügyelőként megfelelő színvonalúak? Nyilvánvalóan nem. Nem alkalmasak arra, hogy felügyelők legyenek, mivel túlságosan lusták, elmerülnek a testi kényelemben, ételre, italra és szórakozásra sóvárognak, és nem tudják felvállalni egy felügyelő feladatait, illetve eleget tenni azoknak.

Egyes nők gyakran böngésznek az interneten ruhákat, cipőket, kozmetikumokat és ételeket keresgélve, miután pedig végeztek, maratoni filmnézésbe kezdenek. Az emberek ezt mondják: „Miért tartasz maratoni filmnézést, amikor még nem fejezted be a munkádat? Ráadásul másoknak még mindig nagyon sok problémájuk van. Felügyelőként útmutatással kell szolgálnod a számukra. Miért nem teszel eleget a felelősségeidnek?” Ezek a nők ezt mondják: „A filmmaraton is a munkám része. Fejleszteni kell Isten házának videóit és filmjeit, és inspirációt kell nyernem ezekből a filmekből!” Hát nem megtévesztő dolog ilyet mondani? Ha ebben a szakmában vagy, elfogadható, ha alkalmanként filmeket nézel, hogy ihletet meríts, de az vajon inspirációkeresés, ha éjjel-nappal egyfolytában nézed őket? Hát nem megtévesztő ez? (De igen.) Mindenki tudja, hogy mi történik, úgyhogy, ha ilyen dolgokat mondasz, eladod a méltóságodat és az integritásodat. Némelyeknek már szokásukká vált, hogy videójátékokat játszanak, és ez az életük szerves része lett. Miután azonban felügyelőkké választották őket, vajon nem kellene változtatniuk ezeken a rossz szokásokon és hibákon? (De igen.) Ha nem tudsz fellázadni ellenük, amikor felügyelővé választanak, akkor ezt kell mondanod: „Nem tudom elvállalni ezt a munkát. Videójáték-függő vagyok. Amikor videójátékokkal játszom, megszűnik körülöttem a világ, és senki sem tud beavatkozni vagy kizökkenteni. Ha engem választotok, egész biztosan hátráltatni fogom a munkát. Cselekedjetek hát gyorsan, és ne engedjétek, hogy felügyelő legyek.” Ha nem jelented ki ezt előre, és elégedettséget és büszkeséget érzel, amikor megválasztanak, nagy becsben tartva ezt a státuszt, de továbbra is ugyanúgy kényed-kedved szerint játszol a videójátékokkal, mint azelőtt, hogy felügyelővé lettél volna, az nem helyénvaló, és egész biztosan hátráltatni fogja a munkát.

Némely felügyelőknek vannak bizonyos rossz szokásaik. Amikor megválasztják őket a testvérek, némelyek nem értik a helyzetüket, míg mások azt hiszik róluk, hogy teljes időben fel tudják áldozni magukat Istenért, és azt gondolják, hogy a fiatalok rossz szokásai és hibái a korral és az igazság folyamatos megértésével talán fokozatosan megváltoznak majd. Sok embernek ilyen a hozzáállása és nézőpontja, amikor felügyelőkké választja ezeket a személyeket. Ezek a személyek, miután megválasztják őket, végeznek némi munkát, de nem telik sok időbe, hogy negatívvá váljanak és ezt gondolják: „Felügyelőnek lenni nem könnyű. Korán kell kelnem és sokáig fent kell maradnom, továbbá lépten-nyomon több dolgot kell tennem és több megfigyelést kell végeznem másoknál. Azonkívül többet kell aggódnom, és több időt és energiát kell ráfordítanom. Kemény ez a munka; nagyon fárasztó!” Ennek következtében azon gondolkodnak, hogy kilépnek. Ha nem viselsz terhet, nem tudod elvégezni egy felügyelő munkáját. Ha viszont terhet viselsz a szívedben, akkor hajlandó leszel aggódni a munka miatt, és még ha egy kicsit fáradtabb is vagy másoknál, nem fogod úgy érezni, hogy szenvedsz. Még akkor is ezen fogsz gondolkozni, amikor elérkezik a pihenés ideje: „Hogy ment a mai munka?” Ha hirtelen eszedbe jut egy probléma, amely megoldatlanul maradt, nem leszel képes aludni. Ha terhet viselsz a szívedben, mindig a munkáról fogsz gondolkodni, és még az sem fog érdekelni, hogy eszel vagy pihensz-e rendesen. Ha felügyelőként túl kevés terhet viselnek az emberek, a kevéske lelkesedésük mindössze néhány napig tud kitartani, idővel pedig némelyikük nem fogja tovább bírni. Ezt gondolják: „Annyira fárasztó ez a munka. Hogyan szórakozhatnék vagy kapcsolódhatnék ki egy kicsit? Játszani fogok néhány videójátékkal!” Egy rövid ideig jól teljesítenek, de hirtelen vágyat éreznek rá, hogy videójátékozzanak. Ha egyszer elkezdik, nem tudják abbahagyni; miközben játszanak, elkopik az a kis teher, amelyet egykor viseltek, ahogyan az önmaguk feláldozására érzett lelkes késztetésük, az elhatározásuk, valamint kötelességeik végzésében tanúsított pozitív hozzáállásuk is. Amikor valaki kérdez tőlük valamit, türelmetlenné válnak. Vagy megmetszik az embereket, vagy kioktatják őket és megjegyzéseket tesznek rájuk, vagy pedig felületesen teszik a dolgokat és felhagynak a munkájukkal. Hát nincs probléma ezekkel a felügyelőkkel? (De van.) Napközben épphogy csak elvégzik a munkájukat valamiféle zavaros elmeállapotban, éjszaka pedig, amikor senki sem figyel, titkon videójátékokkal játszanak, és egy szemhunyást sem alszanak egész éjjel. Kezdetben nyugodtnak érzik magukat emiatt, ezt gondolván: „Nem hátráltattam a munkát a nap folyamán. Minden munkát elvégeztem, amelyet el kellett végeznem. Minden problémát megoldottam, amelyekkel kapcsolatban megkérdeztek mások. Még ha nem is alszom éjjel, hogy jusson időm videójátékokkal játszani, összességében talán nem számítok hűségesnek így?” Ennek eredményeképpen, ha egyszer elkezdenek videójátékokkal játszani, nem tudják abbahagyni, és senkire sem hallgatnak. Habár ez nem érinti mások pihenését vagy a munkakörülményeket, vajon képesek az ilyen felügyelők továbbra is vállalni a munkájukat? Képesek azt jól végezni? (Nem.) Miért nem? Gyakran egész éjjel videójátékokkal játszanak, anélkül, hogy aludnának, napközben pedig dolgozniuk kell – mennyi energiája lehet egy embernek? Vajon magas szintű lesz a munkájuk hatékonysága, ha ennyire ragaszkodnak a videójátékozáshoz? Egész biztosan nem. Éppen ezért az ilyen felügyelők egyáltalán nem tudják jól végezni a kötelességeiket vagy vállalni a munkájukat. Noha vannak szakmai készségeik és némi képességük, szeretnek játszani, és egyáltalán nem a megfelelő munkájukkal törődnek. Nem kellene elbocsátani ezeket a felügyelőket? Ha nem bocsátják el őket, a munka késedelmet fog szenvedni. Némelyek ezt mondják: „Ha elbocsátjuk őket, senki mást nem leszünk képesek találni, aki rendelkezik azokkal a szakmai készségekkel, amelyekkel ők. Hagynunk kell, hadd végezzék ők ezt a munkát – attól még tudják vállalni a munkát, hogy videójátékokkal játszanak.” Helyes ez a kijelentés? (Nem.) Egy ember nem tud egyszerre két dologra koncentrálni; az emberek energiája korlátozott. Ha a játszásra összpontosítod az energiád többségét, az érinteni fogja a kötelességeid végzése iránti odaadásodat, és nagymértékben romlani fog a hatékonyságod a kötelezettségeid végzése során. Ez felelőtlen hozzáállás a kötelességedhez. Még ha teljes szívével és minden energiájával végzi is valaki a kötelességeit, nem feltétlenül lesznek száz százalékig megfelelő színvonalúak az eredmények. Még rosszabb lesz a helyzet, ha a szívedet és az energiád javarészét a játszásnak szenteled – így nem sok energiád és gondolatod marad, amelyet a kötelességeid végzése során használhatnál, ez pedig kihatással lesz a hatékonyságodra a kötelességeid végzése során. Amikor azt mondom, hogy kihatással lesz rá, még finoman fogalmaztam; valójában súlyos kárt fog szenvedni a hatékonyságod a kötelezettségeid végzése során. Ha azonosítva lettek az ilyen felügyelők, haladéktalanul ki kell igazítani a számukra kijelölt kötelességeket, és el kell bocsátani őket, mert már le lettek írva. Nem csak arról van szó, hogy a kötelességeik végzése nem megfelelő színvonalú – többé már nem képesek vállalni a munkájukat, és semmilyen pozitív hatást nem tudnak gyakorolni a munkájukra. Éppen ezért jobb választás volna náluk egy olyan embert találni a munkájuk elvállalására, aki komoly és felelősségteljes, még ha kissé kevesebb szakmai készséggel rendelkezik is.