II. Miként kell gondoskodni Isten választott népének biztonságáról a különböző tengerentúli országokban

A. Isten választott népe jogi státuszának rendezése

A gyülekezeti munka különféle tengerentúli országokban történő végzése esetén a kötelességet végző személyzet elhelyezésének megfelelő megszervezése kell, hogy elsőbbséget élvezzen, garantálva a biztonságukat, hogy normálisan végezhessék a kötelességeiket. Egy másik fontos dolog a jogi státusz kérdésének kezelése, amellyel azonnal foglalkozni kell, amint megérkezik Isten választott népe egy új országba. Ha nincs jogi státuszuk, vagy ha nem törvényes a jogi státuszuk, akkor mindig fennáll a deportálás kockázata, akármennyire jó is a lakókörnyezetük. A törvénytelen jogi státuszú személyek illegálisan ott tartózkodóknak minősülnek, és ezeknek az embereknek a biztonsága veszélyben forog; a biztonságuk garantálása nélkül nem tudják sokáig végezni a kötelességeiket. Éppen ezért a tengerentúli országokban a kötelességet végző személyzet megfelelő elhelyezésének a megszervezése a vezetők és a dolgozók elsődleges feladata. Ha megfelelően meg lett szervezve az elhelyezésük, a következő lépésben a jogi státuszuk rendezésének megkezdését kell megszervezni. A jogi státusz rendezésének bármelyik országban az a minimális célja, hogy jogszerűen tartózkodhassanak ott a testvérek. Ez is egy fontos munkaelem a fontos személyzet biztonságának garantálásán belül. A tartózkodási engedély megszerzéséhez az az első követelmény, hogy jogszerű legyen az illető státusza; nem tartózkodhat illegálisan valahol. A vezetőknek és a dolgozóknak minden lehetséges dolgot meg kell tenniük azért, hogy a tartózkodási engedélyre vonatkozó kormányzati előírásoknak megfelelő elhelyezést biztosítsanak a testvérek számára. A vezetők és a dolgozók vagy közvetlenül vehetnek részt ebben az elhelyezési munkában, vagy nyomon követhetik azt. Ha vannak olyan dolgok, amelyeket nem képesek átlátni, haladéktalanul a felsőbb szintű vezetőkhöz és dolgozókhoz kell fordulniuk. Ha nem állnak fenn különleges körülmények, a gyülekezet korábbi szabályai szerint kell gyakorolniuk. A vezetőknek és a dolgozóknak rendszeres időközönként érdeklődniük kell, és ha megtudják, hogy valakinek a jogi státuszával kapcsolatos gondjai vagy bármilyen különleges körülményei adódnak, meg kell szervezniük, hogy a külső ügyeket kezelő személyzet oldja meg a problémákat Isten választott népe jogi státuszának a rendezésével kapcsolatban. Az első lépés természetesen az, hogy találni kell néhány arra szakosodott jogászt a státusz rendezésének kezelésére. A jogászok megbízásakor elővigyázatosságra van szükség, nehogy rászedjék az embert – nem szabad megbízni áljogászokat, sem olyanokat, akik nem a jogi státusz rendezésére szakosodtak. A vezetőknek és a dolgozóknak mindenekelőtt figyelembe kell venniük ezeket a jogi státusz rendezésével kapcsolatos aspektusokat, és jól kell megszervezni ezeket a dolgokat. Ez a munka is része a fontos személyzet megóvásának és a biztonságuk garantálásának, így amikor sor kerül ennek a munkának az elvégzésére, a vezetők és dolgozók nem lehetnek tétlenek. Egyesek ezt mondják: „A kötelességet végző személyzet elhelyezésének megszervezése Isten házának a munkája; nekünk csak azután kell azt végeznünk, miután konkrét rendelkezéseket kaptunk a Fennvalótól. Ha a Fennvaló nem rendeli el, nem szükséges bajlódnunk vele, és még ha rosszul is alakul valami, semmi köze hozzánk. Ezenfelül minden országnak más előírásai vannak a bevándorlásra és jogi státuszra vonatkozóan; mi nem vagyunk képesek egy ilyen nagy ügyet kezelni! Hagyatkozzon csak mindenki saját magára és remélje a legjobbakat – ha ott maradhat egy országban, akkor ott marad; ha nem, akkor hazatér.” Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Mit gondolsz erről a hozzáállásról? (Felelőtlen.) Bizonyos értelemben felelőtlen; egy másik értelemben annak a megnyilvánulása, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát és kibújnak a felelősség alól. A vezetők és dolgozók munkájának az is fontos eleme, hogy megszervezzék a fontos személyzet elhelyezését a tengerentúlon. Ha megfelelően lett megszervezve az elhelyezésük, és normálisan tudják végezni a kötelességeiket, a közvetlenül rákövetkező lépésben a külső ügyekkel foglalkozó személyzet útmutatással kell, hogy szolgáljon számukra a jogi státuszuk rendezését illetően. Ha különleges helyzetek merülnek fel a rendezés során, amelyeket a testvérek nem tudnak kezelni, a vezetőknek és a dolgozóknak át kell gondolniuk, hogy miként lehetne azokra megoldást találni, és nem hagyhatják figyelmen kívül a dolgot. Ha bármilyen probléma adódik a jogi státusz rendezésével, az nem kis dolog, és mielőbb és minél gyorsabban kell azt kezelni és megoldani. Ne késlekedj – amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra; ha halogatod holnapig, az minden képzeletet felülmúlóan szörnyű következményekkel járhat. Ha a vezetők és a dolgozók hanyagok és elmulasztják a felelősségüket, ha nem kezelik sürgősséggel a dolgot és halogatják a jogi státusz rendezésére legalkalmasabb időt, a kötelességét végző személyzet pedig nem képes emiatt normálisan végezni a kötelességeit, azért ki viseli a felelősséget? Ezek az emberek benyújtották a kéréseiket a gyülekezetvezetőkhöz és a rendezést végző személyzethez, a vezetők és a dolgozók pedig tudomással bírtak erről, ám mivel vagy nem vették komolyan a dolgot, vagy kifogásokkal álltak elő, hogy miért nem kezelik azt, a személyzet néhány fontos tagja esetében késedelmet szenvedett a jogi státusz rendezése, ami bizonyos mértékig kihatással volt a gyülekezeti munka bizonyos fontos elemeire. Szerintetek akkor kinek kellene itt viselnie a felelősséget? (A vezetőknek és a dolgozóknak.) Isten háza többször is hangsúlyozta már ezt a dolgot. A vezetőkről és a dolgozókról nem lehet azt mondani, hogy ne lenne erről tudomásuk, és azt sem, hogy tájékozottság vagy megértés híján lennének. Ehelyett tudnak róla, de nem veszik komolyan. Amíg nem érinti a saját dolgaikat, amíg az valaki más problémája, addig, ha csak lehet, halogatják, végül pedig egy olyan fontos dolgot késleltetnek, mint Isten választott népe jogi státuszának a rendezése. Amikor következmények merülnek fel, a vezetőknek és a dolgozóknak kell viselniük a felelősséget. Ez a felelősség nem üres beszéd csupán – ha érinti a gyülekezet munkáját, és különösen Isten házának fontos munkáját, akkor jelentős felelősségük lesz a vezetőknek és a dolgozóknak. Az a legkevesebb, hogy Isten megrovásban részesíti őket, és ez egy vétek lesz – ez a következmény. Ha olyasvalamiről van szó, aminek az elvégzése rád hárul, ami a te felelősségi körödbe esik, te pedig nem végzed el, figyelmen kívül hagyod vagy bizonyos személyes okokból késlelteted, akkor neked kell viselned a felelősséget. Némelyek ezt mondják: „Nem tudtam, hogyan oldjam meg; nem volt semmilyen utam előre.” De vajon komolyan vetted és az első adandó alkalommal segítségért fordultál a felsőbb szintű vezetőkhöz és dolgozókhoz? Mások azt mondják, hogy azért feledkeztek meg róla, mert egyéb munkával voltak elfoglalva. Még ha igazán az elfoglaltságuk miatt feledkeztek is meg róla, hogyhogy nem emlékeznek rá még azután sem, hogy valaki felveti nekik a problémát, és újra meg újra emlékezteti őket? Ez milyen problémát jelez? (Azt, hogy nem viselték a szívükön a testvérek jogi státusza rendezésének az ügyét; nincs semmiféle felelősségérzetük.) Az a tény, hogy meg tudnak feledkezni egy ilyen fontos dologról, azt mutatja, hogy híján vannak a felelősségérzetnek, és hogy nem megbízhatóak. Meg tudsz feledkezni egy olyan jelentős dologról, mint amilyen Isten választott népe jogi státuszának a rendezése – a saját jogi státuszod rendezéséről vajon megfeledkeznél? Ha a saját ügyeidről nem feledkeznél meg, de másokéról meg tudsz feledkezni, az azt bizonyítja, hogy szegényes a jellemed, hiányzik belőled a szeretet, valamint önző és alantas vagy. A saját jogi státuszod rendezését elvégezted, a testvérek jogi státuszának rendezését azonban hétköznapi, triviális ügyként kezeled – vagy teljességgel figyelmen kívül is hagyod –, végül pedig késlelteted a jogi státuszuk rendezését, ezt a nagy jelentőséggel bíró dolgot. El tudod hordozni ezt a felelősséget? Hát nincsenek teljes mértékben híján a lelkiismeretnek és a józan észnek az ilyen vezetők és dolgozók? Annyira önzők és alantasak! Csakis magukkal törődnek, másokat pedig semmibe vesznek – ez milyen problémát jelez? Hát nem hamis vezetők? (De igen.) Ezzel teljes mértékben fel lett tárva a problémájuk lényege. Egyszerűen csak nem akarnak foglalkozni a testvérek jogi státuszának a rendezésével; problémásnak találják. Ezt gondolják a szívükben: „Mi közöm a testvérek jogi státuszának a rendezéséhez?” Ezzel a hozzáállással kezelik a testvérek jogi státusza rendezésének a kérdését; végül késleltetik ezt a jelentős dolgot, ami kihatással lesz a testvérek kötelességvégzésére, és kihatással lesz a gyülekezet munkájára is. Elmondható-e, hogy büntetést érdemelnek az ilyen hamis vezetők? (Igen.) Számon kell kérni rajtuk a mulasztásukat, mivel szándékos volt; egész biztosan nem objektív tényezők által előidézett akaratlan késedelemről volt szó. Ha természeti katasztrófa történt volna, például földrengés, árvíz vagy valamilyen jelentős politikai esemény, amely fennakadást okozott volna a közlekedésben és a kommunikációban, és ellehetetlenítette volna ezeknek a dolgoknak a kezelését, az érthető lenne. De ha semmilyen efféle esemény nem következett be, ám ők mégis elfelejtették vagy elhanyagolták a testvérek jogi státuszának a rendezését, késleltetve ezzel egy ilyen fontos dolgot – ezeknek a személyeknek a jogi státuszát –, akkor az ilyen vezetők és dolgozók felelősségmulasztást követtek el, amit érdemtelenségként fel kell róni nekik és amiért felelősségre kell vonni őket. Érted? (Igen.) Tekintettel arra, hogy vezető vagy dolgozó vagy, a te felelősséged elvégezni a munkát, amelyet végezned kell. Mindent megfelelően, Isten házának követelményei szerint kell kezelned és végrehajtanod, ami a felelősségi körödbe tartozik. Ám ha szándékosan kikerülöd vagy késlelteted azt, akkor az felelősségmulasztás, ez a mulasztás pedig vétek. Ha szándékosan késleltetsz és nem kezelsz egy ügyet, a mulasztásodból végül vétek lesz, Isten pedig megrovásban fog részesíteni. Felelősségre leszel vonva a dolog miatt.

Ha bizonyos problémák vannak Isten választott népének jogi státuszával a tengerentúli országokban, vagy ha a szomszédaik vagy idegenek panaszt tesznek rájuk vagy feljelentik őket, akkor a kitelepítés veszélyével nézhetnek szembe. Az is megtörténhet, hogy Isten választott népe közül némelyeket koholt vádak alapján őrizetbe vesznek és megbírságolnak vagy letartóztatnak és bebörtönöznek bizonyos tengerentúli országokban az ottani kormányok. Bármi legyen is a helyzet, ha tudnak róla a vezetők és a dolgozók, akkor nem cselekedhetnek úgy, mint a páncéljukban megbúvó teknősök; már az első pillanatban kezelniük kell ezt az ügyet, aminek a végső célja a testvérek biztonságának garantálása, és nem hagyhatják, hogy gonosz emberek kezére kerüljenek. Ha a vezetők és a dolgozók csak a gyülekezet munkájának megszervezésével törődnek, de a testvérek jogi státuszának kezelésére nem fordítanak figyelmet, amelynek eredményeképpen letartóztatják vagy kitelepítik a testvéreket a jogi státuszuk hiánya miatt, ezek milyen következmények? Nem lehetetlenítették el vajon az ilyen vezetők és dolgozók a testvérek számára, hogy a kötelességüket végezzék? Nincs ez közvetlen kihatással a gyülekezet munkájára? E probléma tehát igen súlyos természetű. Ha korábban még nem kezelték ezt az ügyet a vezetők és a dolgozók, akkor kereshetnek valakit a testvérek körében, aki ért a külső ügyek kezeléséhez, hogy ő konzultáljon egy jogásszal ennek az ügynek a kezelése érdekében, így igyekezve elérni a testvérek, valamint a fontos személyzet biztonsága megóvásának a célját. Ez is egy fontos munkaelem, amelyet el kell végezniük a tengerentúlon a vezetőknek és a dolgozóknak; a helyi vezetőknek és dolgozóknak maguknak kell kezdeményezniük, hogy valaki foglalkozzon ezzel az üggyel. A helyi testvérek biztonságának megóvása mellett a külföldi testvérek biztonságát még annál is inkább meg kell óvniuk; csakis így biztosítható a gyülekezet munkája. A vezetőknek és dolgozóknak minden országban ennek a felelősségnek kell eleget tenniük a helyi testvérek és a külföldi fontos személyzet vonatkozásában; nem lehetnek tétlenek. Egyes vezetők és dolgozók ezt mondják: „Ők külföldi testvérek, és mi nem ismerjük őket; nincs köztünk személyes kapcsolat. Azért küldte ide őket Isten háza, hogy itt hirdessék az evangéliumot – mi köze ennek hozzánk? Saját magukat sodorták ilyen szerencsétlenségbe; nem tájékozódtak világosan a helyzetről, mielőtt idejöttek, és nem kezelték jól ezeket az ügyeket. Nekünk nincs ráhatásunk a szerencsétlenségükre; ki tudja, mit fog tenni velük a kormány.” Különféle kifogásokkal hozakodnak elő, hogy kihúzzák magukat ezekből az ügyekből és kitérjenek előlük, és nem keresik annak a módját, hogy előrelépjenek a megoldásuk érdekében. Helyes vajon így cselekedni? (Nem az.) Miért nem? (Ha a vezetők és a dolgozók nem lépnek előre e problémák megoldása érdekében, a testvéreknek pedig mindeközben nincs módjuk a problémák megoldására, akkor bizonyosan gond lesz. A vezetők és a dolgozók nem tettek eleget annak a felelősségüknek, hogy megóvják a testvéreket – ez a felelősségük elmulasztása.) A vezetőknek és a dolgozóknak az a kötelességük, hogy minden egyes felelősségnek eleget tegyenek, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük Isten házában. Isten házának hatóköre nem korlátozódik a helyi területre, a helyi régióra vagy egy bizonyos országra; Isten házának nincsenek nemzeti határai, sem regionális korlátai. Vajon faji korlátai vannak-e annak, ahogyan Isten kiválasztja az embereket és megmenti az embereket? (Nincsenek.) Vannak-e korlátok nemzetiség vagy régió tekintetében? (Ilyenek sincsenek.) Nincsenek. E szerint az alapelv szerint végzi Isten az Ő munkáját; vagyis ez az alapelv az igazság! Nem számít, hogy melyik országból valók a testvérek, mindannyian egyazon Istenben hisznek, egyazon Istent követik, valamint azt az igazságot eszik és isszák, amelyet egyazon Isten közöl és biztosít. Azt a munkát tapasztalják meg, amelyet egyazon Isten végez, és egyazon Istent imádják. Isten házában és Isten előtt bőrszíntől és fajtól függetlenül mindannyian egyek – egy családot alkotnak. Mivel ők egy család, nem lehetnek köztük különbségtételek; nem lehetnek faji vagy regionális korlátok; nem lehetnek olyan felosztások, hogy „te ázsiai vagy, én meg európai” vagy hogy „te fehér vagy, én pedig színes bőrű” – nem történhetnek ilyen különbségtételek. Ha te még mindig ilyen különbségeket teszel Isten házában, akkor világos, hogy nem tekintesz Isten házaként Isten házára, és nem tartod magad Isten háza tagjának. Éppen ezért, amikor külföldi testvérek olyan problémákkal találkoznak, mint a deportálás vagy a törvénytelen letartóztatás, akkor bárhonnan származnak is, bármilyen nemzetiségűek is, vagy bármilyen is a bőrük színe, ők testvérek – mivel pedig testvérek, ha problémákkal néznek szembe, akkor a helyi vezetőknek és dolgozóknak elő kell állniuk és kötelességtudóan kell kezelniük ezt az ügyet, és nem tehetnek különbségeket az emberek között. Ez megfelel az alapelveknek, teljes összhangban van Isten szándékaival, és ez az az igazság, amelyet az embereknek gyakorolniuk kell.

Napjainkban Isten választott népének Kínából származó tagjai közül sokan mennek különböző tengerentúli országokba az evangéliumot hirdetni és Isten mellett bizonyságot tenni. Miután megérkeznek ezekbe az országokba, a jogi státuszuk rendezése az első dolog, amit meg kell tenniük, és csak ezután dolgozhatnak nyugodtan. A jogi státusz rendezése nem egyszerű ügy; a helyi gyülekezethez tartozó emberek együttműködésére van szükség hozzá. A különböző országokban lévő gyülekezetek vezetőinek meg kell kérniük néhány testvért, akik értik az országuk előírásait és ismerik a törvényét, hogy segítsenek megoldani Isten választott népe Kínából érkezett tagjainak a jogi státusz rendezésének ügyét. Ennek az ügynek a megoldása kiemelkedő fontosságú. A különféle országok gyülekezeteinek vezetői és dolgozói minden erőfeszítést meg kell, hogy tegyenek azért, hogy dolgozzanak rajta, mivel csak akkor haladhat előre normálisan a gyülekezet munkája, ha az emberek jogi státuszának ügye maradéktalanul megoldásra kerül; ha nem így történik, az kihatással lesz a gyülekezet munkájára. A különböző országokban lévő gyülekezetek vezetőinek előre gondoskodniuk kell olyan emberekről, akik képesek az efféle ügyeket kezelni. Ha így tesznek, az javára válik a gyülekezet munkájának, valamint annak is az egyik megnyilvánulása, hogy tekintettel vannak Isten szándékaira. Némely vezetők és dolgozók ezt mondhatják: „Sohasem kezeltünk még ilyesfajta ügyet, és mi sem tudjuk, mit kell tenni.” Ebben a helyzetben olyanoktól kell segítséget kérniük, akik értenek az ilyen típusú ügyekhez. Isten választott népe körében minden országban vannak képzett és tanult egyének, valamint olyanok is, akik értik az ország törvényeit és szabályozásait. Nekik nincs szükségük másra, csak némi konzultációra ahhoz, hogy módot találjanak ezeknek az ügyeknek a kezelésére – vagy nem így van talán? Egy ilyen típusú ügy kezelésekor nem lehetsz passzív és inaktív; ha nem értesz valamit, keresned kell egy jogászt, akivel konzultálhatsz. Ha megtalálod az ügynek megfelelő jogászt, természetszerűleg meglesz a mód a megoldására. Mi talán nem értjük ezt az ügyet, de a jogász érteni fogja. Az a helyes hozzáállás, ha kereső szíve van az embernek; ha kereső szíve van valakinek, az a felelősségérzet megnyilvánulása. Ha bizonyos nehézségek merülnek fel, közösen, egy szívvel és értelemmel kell imádkoznotok, keresnetek és beszélgetnetek, és miután megtaláltátok az alapelveket és az utat a probléma megoldásához, maradéktalanul meg kell azt oldanotok. Csakis akkor tud gördülékenyen előrehaladni a gyülekezet munkája. Ha a vezetők és a dolgozók felfedeznek egy problémát, és haladéktalanul utána tudnak járni, nyomon tudják követni és meg tudják oldani, akkor nem felelős vezetők és dolgozók vajon? (De igen.) Az ilyen vezetőknek és dolgozóknak nem csupán felelősségérzetük van, hanem haladéktalanul meg is tudják oldani a problémákat, ami azt jelenti, hogy van reményük arra, hogy megfelelő színvonalú vezetőkké és dolgozókká váljanak. Függetlenül attól, hogy mennyire mély megértéssel bírnak az igazságról, ha a problémák megoldására koncentrálnak, akkor képesek lesznek valódi munkát végezni. A legkevesebb, amit elérhetnek, hogy kevesebb hibát fognak elkövetni vagy egyáltalán nem hibáznak; és még ha el is követnek néhány hibát, haladéktalanul helyre tudják hozni őket, és így megtérülhetnek bizonyos veszteségek, végül pedig elérhetik a célt, hogy oltalmazzák Isten házának munkáját. Mit gondoltok, nehéz vajon eleget tenni ennek a felelősségnek? (Nem az.) Valójában nem nehéz; attól függ, hogy van-e hűség az emberekben a kötelességük teljesítése terén, és hogy eleget tudnak-e tenni a felelősségüknek a munkájukban. Mindössze némi gondolkodásra van szükséged, csak el kell töltened egy kis időt és be kell fektetned némi energiát; nem kell hozzá pénzt költened vagy bármiféle kockázatot vállalnod. Csak elő kell állnod, hogy segíts megoldani a problémákat és jól kezelni az ügyeket, és ily módon megfelelő színvonalúvá válhatsz. Ez tehát nem nehéz dolog, a vezetők és a dolgozók pedig könnyen el kell, hogy tudják ezt érni. Van azonban néhány ember, akik még egy ilyen könnyű dolgot sem tudnak megvalósítani, és teljesen világos, hogy ez nem az elégtelen képességük vagy adottságuk miatt van, és nem is amiatt, hogy a körülmények vagy a környezet nem teszi ezt lehetővé a számukra, hanem inkább azért, mert ők nem hajlandók rá. Amikor a személyzet fontos tagjainak jogi státuszát vagy tartózkodását, illetve az elhelyezésükkel kapcsolatos dolgokat érintő sajátos helyzetek állnak elő, a vezetők és a dolgozók felelőssége elvállalni ezt a munkát. Nem számít, hogy kinek az elhelyezését szervezed meg, vagy hogy milyen nemzetiségű vagy fajú az illető; nincs szükség másra, mint hogy elfogadd ezt Istentől. Isten bízta rád ezt a munkát; ez a te felelősséged, kötelezettséged és küldetésed is. Istentől ered ez a munka, amelyet elfogadsz, nem pedig embertől, úgyhogy nem kell azzal foglalkoznod, hogy kik ezek az emberek, akiknek az elhelyezését megszervezed. „A helyi testvérek megóvása elfogadható, de ha külföldi testvérek jönnek ide, az nem a mi gondunk” – mondhatják némelyek. Van felelősségérzetük vagy emberi mivoltuk azoknak, akik ezt mondják? (Nincs.) A helyi testvéreket testvéreknek tekintik, de a külföldi testvéreket nem tekintik testvéreknek – helytálló ez így? (Nem az.) Összhangban van az igazsággal? (Nincs.) Miért nincs összhangban az igazsággal? (A hamis vezetők nincsenek tekintettel Isten szándékaira; figyelmen kívül hagyják a külföldi testvéreket, és nem állnak elő, hogy kezeljék a dolgokat, amikor problémák merülnek fel – nem oltalmazzák Isten házának a munkáját.) A hamis vezetők különféle kifogásokkal bújnak ki a felelősség alól, és nem végeznek valódi munkát. Azt állítják, hogy hajlandóak feláldozni magukat Istenért és hajlandóak gyakorolni az igazságot, de amikor igazán a gyülekezeti munkával kapcsolatos kritikus fontosságú dolgok adódnak, elrejtőznek. Ez felelőtlenség. A vezetőknek és a dolgozóknak haladéktalanul kezelniük kell minden ügyet a testvérek tengerentúlon történő megóvásával kapcsolatban; felelősségként és elvégzendő feladatként kell tekinteniük erre. Nem próbálhatnak kifogásokkal kibújni alóla, és azt sem engedhetik, hogy ennek a munkának az elhanyagolása kihatással legyen Isten háza munkájának a különféle elemeire.

B. Jogi alapismeretek nyújtása az összes testvér számára

Mely olyan egyéb aspektusai jutnak még eszetekbe a munkának, amelyek a testvérek tengerentúli biztonságával kapcsolatosak? (A tengerentúli országokban jogi alapismereteket is nyújtaniuk kell a vezetőknek és dolgozóknak az összes testvér számára, hogy kialakuljon bennük egyfajta jogi tudatosság, és ne vegyenek részt törvénysértő tevékenységekben.) A vezetőknek és a dolgozóknak az összes testvér számára jogi alapismereteket, valamint a különféle kormányzati előírások megértését kell nyújtaniuk. Többet meg kell tudniuk ezekről a területekről a helyi testvérektől abban az országban, ahol vannak, így például a bevándorlással, valamint a mindennapi élettel kapcsolatos szabályozásokról, azután pedig meg kell szervezniük, hogy a testvérek tanulmányozzák ezeket, hogy aztán szigorúan betartsák a nemzeti kormányok előírásait, és tartózkodjanak minden törvénysértő cselekménytől. Isten választott népének Kínából származó tagjai, akik oly sok éve diktatúrában élnek, különösen híján vannak a jogi ismereteknek, és nem értik a törvény fontosságát. Ennek eredményeképpen könnyelműen és gondatlanul, civilizálatlan emberek módjára cselekszenek. Amikor a tengerentúlra jönnek lakni, igen tudatlannak tűnnek, és gyakran tesznek olyan dolgokat, amelyek e szabályok megértésének a hiányáról tanúskodnak. Némely nyugati demokratikus országokban például nagyon jól szabályozzák a társadalmi rendet; olyan előírások vannak, amelyek este 10 és reggel 8 között tiltják a zajongást – semmilyen zajkeltés nem megengedett, így a kutyaugatás vagy az építőipari gépek zúgása sem. Ha valaki megszegi ezeket az előírásokat, és feljelentik, a rendőrség fogja kezelni az ügyet. A kontinentális Kínában senki sem szabályozza ezeket a dolgokat; ahol csak emberek laknak, mindenütt féktelen zajongás van – hangos zene, tánc, ivászat és mulatozás zaja hallatszik, de senki sem avatkozik közbe. Ha bárki is megpróbál tenni valamit, megtorlással nézhet szembe, úgyhogy a kínai embereknek nincs más választásuk, mint tűrni. A nyugati országok mások; a törvény mindenkit véd. Ha a kutyád gyakran ugat az éjszaka közepén, megzavarva a szomszédod pihenését, akkor az fel fog jelenteni. Olyat teszel, ami kihatással van mások normális életére, és amivel megszegted a jogszabályi előírásokat – a szomszédod joggal élhet a törvény fegyverével és jelenthet fel. Olyanok is vannak, akik éjjel 11-ig vagy éjfélig végeznek építési munkálatokat, ami kihatással van a szomszédok pihenésére, és panaszokhoz vezet. Akkor aztán jön a rendőrség, hogy pénzbírságot szabjon ki rájuk és figyelmeztesse őket, hogy ne zajongjanak a pihenésre kijelölt órákban. Némelyek még a tiszta környezet fontosságának sincsenek a tudatában: folyton szemetelnek és szanaszét szórva hagyják az utcákon a szemetet. A nyugati demokratikus országok különösen rendezettek. A lakosok meghatározott időpontokban rakják ki a szemetet, és az ütemezett napokon jönnek a szemeteskocsik, hogy elszállítsák a hulladékot. A szemétszállítás után tiszták maradnak az utcák. Azok, akik ezt nem értik, elképzelhető, hogy szemetelni fognak, ami ugyancsak az előírások megsértésének minősül. Ez kihatással van a köztisztaságra és a város megjelenésére, így aztán fel lehet jelenteni őket. A tengerentúlon élő, a szabályokat nem követő kínaiakat gyakran jelentik fel. Ha már sokszor feljelentették őket, véleményt formálnak a nyugati emberekről, és ezt mondják: „A nyugatiak imádnak feljelentést tenni; minden apróság miatt feljelentést tesznek”, amire Én ezt mondom: „Olyan sok minden miatt jelentettek már fel téged, és te mégsem gondolkodtál el magadon. Ehelyett őket hibáztatod, amiért feljelentettek. Igazuk volt, hogy feljelentést tettek? Helyes dolgokat tettél vagy sem?” Teljes mértékben igazuk volt, hogy megtették azokat a feljelentéseket; ártottál az érdekeiknek és kihatással voltál az életükre, akkor hát miért ne jelentsenek fel téged? Ez a társadalmi rend védelmében történik, és azt mutatja, hogy ez az ország jogállam; a törvény mindenkit megvéd, és ebben az országban nem csak úgy mutatóban van – mindenki fegyverként használhatja a saját jogai és érdekei megvédésére. Azért jelentenek fel, mert nem érted a törvényt, és megszegted a helyi előírásokat. Először meg kellene ismerned a helyi előírásokat, és a törvényeknek és előírásoknak megfelelően kellene cselekedned – mit gondolsz, vajon még akkor is feljelentenének téged? (Többé nem jelentenének fel.) Akkor hát a kínaiak miért nem tesznek soha feljelentést, akármilyen súlyos is az ügy? (Túl sokáig nyomta el őket a kormány. Nem mernek panaszt tenni. A jogaik védelméről sincs fogalmuk a kínaiaknak.) Kína nem jogállam. Nem a törvény szerint kormányozzák. A kínai törvények csak mutatóban vannak, és Kínában hasztalan feljelentést tenni. Ha feljelentést teszel, és a másik félnek megvan hozzá a hatalma és a befolyása, utánad mehet. Ha nincs befolyásod, akkor még csak nem is mersz feljelentést tenni; ha feljelentést teszel, azzal könnyen bajt hozhatsz a saját fejedre. Amikor tehát üldözéssel találkoznak a kínaiak – különösen azokban az esetekben, ahol meg is ölnek valakit –, bármennyire igazságtalan is a halál, egyszerűen maguk között intézik el a dolgot, amennyiben kifizet egy összeget az elkövető. Miért nem indítanak pert az áldozat családtagjai? Tudják, hogy sosem nyernének; sok pénzbe kerülne, de akkor sem szolgáltatnának nekik igazságot, és az elkövetőt sem állítanák bíróság elé, ezért úgy döntenek, hogy nem terelik jogi útra az ügyet, hanem maguk között intézik el. Kína törvényei csupán mutatóban vannak; Kína nem jogállam, ott nincs tere az igazságszolgáltatásnak. Értelmetlen pert indítani. Így aztán bármilyen törvénytelen helyzettel találkozzanak is a kínai emberek, nem mernek feljelentést tenni. Azért van ez, mert a Kommunista Párt egyebet sem tesz, csak gaztetteket követ el, túlmegy a józan ész határain, és nem a törvény szerint kormányoz. Ha valaki egyszerű ember Kínában, akkor bármennyire súlyos üggyel találkozik, az nem számít figyelemre érdemes dolognak a Kommunista Párt szemében – senki sem fog vele foglalkozni. A Kommunista Párt egyszerűen nem veszi figyelembe a mások pihenését megzavaró dolgokat, de akár még a lopás, a rablás és a betörés eseteit sem. A nyugati országokban azonban másként van. A nyugat demokratikus berendezkedésű és a jog által szabályozott társadalom; ha megzavarják valakinek a pihenését, az panaszt tesz, a rendőrség pedig kiszáll, hogy megvizsgálja és kezelje az ügyet. A nyugati emberekben megvan ez a jogi tudatosság és nem tesznek ilyen ostobaságokat; csak azok tesznek ilyen ostobaságokat, akik a tengerentúlról érkeznek és nem értik a szabályokat. Amikor a kínai emberek a tengerentúlra érkeznek, gyakran tesznek panaszt ellenük. Idővel megismerik a helyi törvényeket és előírásokat, és azután már nem mernek olyan dolgokat tenni, amelyek törvénysértők vagy zavarnak másokat. Éppen ezért a vezetőknek és dolgozóknak meg kell szervezniük, hogy a testvérek tanuljanak annak az országnak a különböző törvényeiről és előírásairól, ahol élnek. Bármit szándékoznak is tenni, először meg kell nézniük, hogy mit mond a törvény – még ha csak a saját udvarukon akarnak is csirkéket vagy disznókat nevelni, akkor is a kormányzati előírásokat kell először ellenőrizniük. Kikereshetik az információkat az interneten, vagy konzultálhatnak a helyi testvérekkel, és így pontos válaszokra találhatnak. A különböző nyugati országokban minden dologra vonatkozóan konkrét előírásai vannak a kormánynak. Az építkezés terén például elő van írva, hogy milyen magasan kell lenniük a konnektoroknak a padlótól számítva, és hogy egymástól mekkora távolságra legyenek az egyes konnektorok. A lépcsőkorlátok vastagságára és a korlátot tartó oszlopok szélességére is konkrét szabványok vonatkoznak. A kormány alkalmazottai az építkezés minden egyes lépését megvizsgálják, így aztán ritkán fordulnak elő az építési szabályzatokba ütköző épületek, illetve szabályozatlan építkezések. Ha házat, szerszámoskamrát vagy kerti tárolót akarnak építeni a lakók az udvarukon, hatósági jóváhagyást kell hozzá beszerezniük. Ha csirkéket vagy kacsákat akarnak nevelni, előírások szabják meg, hogy milyen messzire kell lennie a kifutónak a szomszédok telkétől. Ha a vezetők és dolgozók nem is értik ezeket a törvényeket és előírásokat, akkor is figyelmet kell fordítaniuk rájuk, amennyiben a gyülekezeti munkában felmerülnek ilyen dolgok. Először is meg kell nézniük, hogy mit mondanak a helyi törvények és előírások; ha végre tisztán látnak ezekben a kérdésekben, az javára válik a kötelességük végzésének. Habár a jogi kérdések nincsenek közvetlen összefüggésben a gyülekezet belső munkájával, attól még hasznos dolog jogi alapismereteket nyújtani mindenki számára. Így legalább némi tudásra tehetnek szert, megérthetnek néhány szabályt, megtanulhatják, hogy miként kell megfelelően élni, és elérhetik az emberi mivolt hasonlatosságát. Azonkívül a vezetőknek és a dolgozóknak beszélgetniük kell azokkal, akik a külső ügyekért felelősek, segítve őket a jogi tudatosság kialakításában. Kisebb ügyek esetén szükségtelen jogásszal egyeztetniük – csak a helyi előírásokat kell megérteniük és szigorúan betartaniuk. Jelentősebb ügyek esetén azonban egyeztetniük kell egy jogásszal a helyi törvények megértése végett. Összegezve: bármit csináljanak is, minden tevékenységnek meg kell felelnie a törvényeknek és az előírásoknak. Ha egy ideig így gyakorolnak az emberek, megtapasztalhatják a törvények és előírások követésének fontosságát, és a szabályokat követve fognak cselekedni. Ez a gyülekezet munkájának is a javára válik.