III. Hogyan kell a vezetőknek és a dolgozóknak a személyzet elhelyezésének szervezésével kapcsolatos munkát végezniük

Ami a személyzet fontos tagjainak lakókörnyezetét illeti, legyen bár szó a belső vagy a külső környezetről, a vezetőknek és dolgozóknak minden aspektust alaposan figyelembe kell venniük. Nem szabad primitíven gondolkodniuk, mindig azt feltételezve, hogy ha nem érintkezünk a külvilággal, akkor semmi sem fog történni. Napjaink társadalma rendkívül összetett, tele van mindenféle démonnal, és bármilyen helyről legyen is szó, mindig vannak buzgómócsingok, akik figyelnek téged, és lehetetlen elkerülnöd, hogy vizsgálat alá vegyenek. Talán ezt gondolod: „Nem szegtem meg semmilyen törvényt, és nem tettem semmi rosszat azzal, hogy hiszek Istenben. Egyszerűen csak végzem a kötelességemet; semmi sem történhet velem, nem igaz?” A tények azonban nem olyan egyszerűek, mint ahogy képzeled. Vajon miért fordít a Kínai Kommunista Párt annyi emberi és egyéb erőforrást az Istennek való ellenállásra és Isten gyülekezetének az elnyomására? Látod ennek az értelmét? Sosem leszel rá képes. Mennyire tudod átlátni az ördögök és a Sátánok természetét? Túlságosan keveset értesz az ördögökkel és a Sátánokkal kapcsolatban. Ez a társadalom rendkívül összetett, az ördögök és a Sátánok pedig gonosz tetteket elkövető nyomorultak. Semmit sem akarnak jobban, mint letartóztatni Isten választott népét és megzavarni a gyülekezet munkáját. Ha folyton csak hétköznapi emberekként tekintesz a Sátánokra, akkor igazán tudatlan vagy; ez azt mutatja, hogy nem láttad még át ennek a társadalomnak a gonoszságát, és egész biztosan nem láttad át az ördögök és a Sátánok gyűlöletes voltát. Éppen ezért ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók jól végezzék a gyülekezeti munkát, garantálniuk kell a kötelességüket végzők biztonságát – ez mindennél nagyobb fontossággal bír. Egy diktatórikus berendezkedésű országban, ahol nincs lelkiismereti szabadság, elég nehéz garantálni azoknak a biztonságát, akik a kötelességüket végzik. Nem számít azonban, hogy mennyire nehéz, körültekintően kell megválasztani a megfelelő lakóhelyeket; ezzel kapcsolatban nem engedhető meg figyelmetlenség. Isten házának munkarendje tartalmazott már beszélgetést ezekről a dolgokról. A vezetőknek és a dolgozóknak garantálniuk kell, hogy a testvérek zavarástól és a külvilág zavaró hatásaitól szabadon végezhessék a kötelességüket – ha beleteszik a szívüket, akkor meg tudják ezt valósítani. Egyedül akkor van csak gond, ha felületesen és felelőtlenül cselekszenek, ha csak a maguk biztonságát keresik, miközben a testvérek biztonságát figyelmen kívül hagyják. Ez lehetetlenné teszi számukra, hogy jól végezzék a gyülekezet munkáját. Ha figyelmetlenség, a komolyság hiánya, felelőtlenség vagy a környezettől és a gondoktól való félelem miatt nem teszed meg ezeket a dolgokat, és ez a személyzet fontos kötelességeket végző tagjainak letartóztatásához és a testvérek életének a fenyegetéséhez vezet – ami hátráltatja a gyülekezeti munkát és bajt hoz a testvérekre –, akkor vezetőként vagy dolgozóként viselned kell a felelősséget. Ez a felelősség nem oldható meg egyszerűen csak annyival, hogy kárpótlásul elköltesz némi pénzt, vagy hogy imádságban bűnvallást teszel; ez nem ilyen egyszerű. Mi tehát ennek a dolognak a természete? Ez egy letagadhatatlan szégyenfolt, egy örökkévaló vétek – megrovásban részesülsz miatta. Ez a „megrovás” nem egy hétköznapi hibára utal; Isten szemében ez vétek. Ha túl sok a vétked – ha vétkeket követtél el a múltban, még ma is követsz el vétkeket, a jövőben pedig még többet fogsz majd elkövetni – ha több nagyobb vétek adódik össze, akkor elkárhozol és el leszel pusztítva. Isten nem fog többé megmenteni téged, és akkor hiábavaló volt az Istenbe vetett hited. Nem csupán az üdvösségre nem lesz reményed, hanem büntetéssel is szembe fogsz nézni. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a vezetők és a dolgozók az alapelvek szerint végezzék a munkájukat! Megjegyeztétek ezt? (Igen.) A vezetőknek és dolgozóknak eleget kell tenniük a felelősségeiknek, és bármilyen ellenséges vagy veszélyes is a környezet, mindent meg kell tenniük, ami a helyi állapotok mellett lehetséges, hogy megóvják a személyzet fontos tagjainak biztonságát és megfelelően gondoskodjanak az elhelyezésükről. Annak a biztosítása a cél, hogy a gyülekezet munkája normálisan haladhasson előre.

Annak érdekében, hogy a vezetők és a dolgozók biztosíthassák, hogy a személyzet fontos tagjai számára szervezett szálláshelyek a külvilág zavaró hatásaitól mentesek legyenek, a lakóhelyre és annak környezetére vonatkozó követelmények és alapelvek mellett vannak a vendéglátó család helyzetének különféle aspektusaira vonatkozó követelmények és alapelvek is. Amikor a vezetők és dolgozók találnak egy potenciális vendéglátó családot, először is érdeklődniük kell arról, hogy milyen a család környezete, milyenek a körülményeik, milyen a családtagok helyzete, állnak-e vitában másokkal, vannak-e ellenségeik, kerültek-e összetűzésbe a kormánnyal, gyakran érintettek-e peres ügyekben, vannak-e bonyolult társadalmi kapcsolataik, és így tovább. Mélyrehatóan érdeklődni és tájékozódni kell mindezekről az alapvető helyzetekről. Ha a vendéglátónak vagy a gyermekeinek és más családtagjainak bonyolult társadalmi kapcsolataik vannak, és sosincs nyugta a családnak – ha gyakran látogatják őket kétes alakok, akik bajt keresni vagy adósságot behajtani jönnek, vagy ha fenyegető leveleket kapnak banditáktól vagy rablóktól, valamint idézést a kormánytól vagy a bíróságtól –, ezek mind nagyon problémás dolgok. Ha ebben a családban vennél részt összejövetelen vagy végeznéd a kötelességedet, vajon nem lennének ezek zavaró hatások? Éppen ezért, amikor rátalálsz erre a vendéglátó családra, először is kérdéseket kell feltenned és tájékozódnod kell az alapvető helyzetükről. Az a legjobb, ha nem állnak fenn ezek a problémák, de ha mégis, te pedig jelenleg nem találsz alkalmasabb helyet, akkor gondold át, hogy a vendéglátó vajon hatékonyan tudja-e kezelni ezeket a problémákat. Ha nem tudja őket hatékonyan kezelni, és ha nem tud megszabadulni ezektől a kaotikus problémáktól, akkor ez a család nem alkalmas a testvérek vendégül látására, mivel ha ott élnének a testvérek, az azt jelentené, hogy bármikor szenvedhetnek a külvilág zavaró hatásaitól, valamint a külső emberektől, eseményektől és dolgoktól. Ezek a körülmények nem közvetlenül azokra irányulnak, akik hisznek Istenben. Ugyanakkor a hívők egy különösen érzékeny csoportot alkotnak egy olyan országban, ahol üldözik a vallást, továbbá, miután a kormány kimerítő erőfeszítéseket tett a propaganda terjesztése, az agymosás, a pletykák gyártása és a rágalmazás céljából, a nem hívők nem csupán nem értik meg az Istenben hívő embereket, hanem még el is hiszik a Kínai Kommunista Párt retorikáját, és így különös gyűlölet és ellenségesség támad bennük a hívők irányában. Éppen ezért, ha megtudják, hogy egy bizonyos család hívőket lát vendégül, az nagyon veszélyessé válik mind a vendéglátó családra, mind pedig a testvérekre nézve. Amikor ilyen környezetben élnek a testvérek, nem csupán zavaró hatásoktól szenvednek gyakran, hanem a biztonságuk sem garantálható. Akkor miért kellene továbbra is ott élniük? Az nyilvánvalóan egy veszélyes hely, nem alkalmas az ott lakásra – gyorsan át kell helyezni őket máshová. A vezetőknek és a dolgozóknak nem egyszerűen csak meg kell szervezniük a testvérek elhelyezését, azután pedig moshatják a kezeiket, ezt gondolván: „Ha van egy hely, ahol ehetnek, alhatnak és védve vannak a természet erőitől, akkor minden rendben. Amíg végezni tudják a kötelességüket, addig semmi probléma. Egyébként is, hol találnánk ilyen sok megfelelő helyet?” Ez rendkívül felelőtlen dolog! Ha akkor éppen nem áll rendelkezésre megfelelő hely, átmenetileg ott maradhatnak, de haladéktalanul megfelelő helyet kell keresned nekik, ahová mielőbb áthelyezheted őket; ne kezeld ezt hosszú távú lakhelyként.

Némely vezetők és dolgozók nem végeznek valódi munkát. Megszervezik egy bizonyos helyen a személyzet fontos tagjainak elhelyezését, megkérdezik tőlük, hogy milyenek az étkezési és a pihenési feltételek, és azt is, hogy kiszúrták-e már őket a nem hívők. Amikor azt hallják tőlük, hogy semmi szokatlant nem vettek észre az elmúlt néhány napban, annyiban hagyják a dolgot, és nem néznek rájuk újra fél évig vagy akár annál hosszabb ideig sem. Azt hiszik, jól megszervezték az elhelyezésüket és eleget tettek a felelősségüknek, és azt gondolják, hogy minden el van intézve és rendben van. Arra, hogy később szenved-e majd zavaró hatásoktól az a környezet, vagy hogy vannak-e potenciális biztonsági kockázatok, már nem fordítanak további figyelmet. Helyénvaló ez? (Nem.) Miért nem helyénvaló? (Az elhelyezések megszervezését követően a vezetőknek és a dolgozóknak nyomon kell követniük a dolgokat. Ha nem teszik meg, a testvérek pedig veszélyes helyzetben találják magukat és nem tudnak máshová átköltözni, megtörténhet, hogy végül letartóztatják őket.) Némely vezetők és dolgozók azonban ezt gondolják: „Felnőttek vagytok mindannyian – valóban szükséges nyomon követnem a dolgokat? Te nem látod, hogy van-e veszély? Ha nem látod, akkor bizonyára nem működik az agyad! Ha veszélyt észlelsz, egyszerűen költözz máshová te magad – valóban nekem kell ezt megmondanom neked?” Így érvelnek. Mit gondoltok, van értelme ennek az érvelésnek? (Nincs.) Miért nincs? (Azért nincs, mert a fontos kötelességeket végzők biztonságának garantálása természeténél fogva a vezetők és a dolgozók felelőssége; ez a szerepükhöz tartozó munka, amelyet el kell végezniük.) Ők nem látják ezt a vezetők és a dolgozók által elvégzendő munka részének; azt gondolják, hogy ez egyszerűen csak a testvérek megsegítése, mint amilyen Lej Feng példájának követése a jó dolgok végzése terén. És nem is a gyülekezeti munka támogatása érdekében végzett tevékenységként tekintenek rá, hanem egyszerűen csak a személyzet elhelyezésének megszervezését látják benne, aminek nincs köze a gyülekezeti munkához. Ugye azt mondanátok erre, hogy ostobaság? Miféle ember gondolkodna így? (Egy felelősségérzet nélküli ember.) A lusta, hűtlen, felelőtlen hamis vezetők gondolkodnak így. Nem támogatják Isten házának a munkáját; miután gondoskodtak egy helyről a testvérek számára, ezt gondolják: „Ilyen jó helyen gondoskodtam az elhelyezésetekről – milyen hatalmas szívességet tettem nektek!” Nem a gyülekezeti munka támogatásának látják ezt. Ha vezetőként és dolgozóként nem gondoskodsz megfelelően a személyzet fontos tagjainak elhelyezéséről, és nem garantálod hatékonyan a biztonságukat, akkor, ha veszéllyel találkoznak és nem tudják normálisan végezni a kötelességüket, nem lesz vajon hátráltatva a gyülekezet munkája? Először is, megfelelően meg kell szervezned az elhelyezésüket, hogy garantált legyen a biztonságuk, és csak azután kezdhetnek el normálisan dolgozni. Ezek a hamis vezetők azonban nem így gondolkoznak; ledobják valahová ezeket az embereket, utána pedig nem törődnek velük, és hosszú időn át feléjük sem néznek. Amikor veszélyes helyzet áll elő, és ők nem tudják elérni a vezetőjüket, nincs más választásuk, mint önállóan átköltözni máshová. Mire a vezetőjük tudomást szerez erről és végre elmegy megnézni őket, már rég odébb álltak az emberek, a vezetőnek pedig fogalma sincs róla, hogy hová mehettek. Miféle ember az ilyen? Miféle vezető és dolgozó az ilyen? Hamis vezető. Azokat a testvéreket, akik más területekről származnak és nem ismerik a helyi környezetet, még inkább szükséges rendszeresen meglátogatniuk és nyomon követniük a vezetőknek és a dolgozóknak. A vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad azt feltételezniük, hogy ha egyszer megszervezték ezeknek a testvéreknek az elhelyezését, akkor azzal minden örökre meg van oldva; valójában messze nincs még befejezve ez a munka. Gyakorta meg kell látogatniuk és nyomon kell követniük őket. Ha kényelmetlen a vezetők és a dolgozók számára, hogy mutatkozzanak az adott helyen, akkor másokat kell megbízniuk azzal, hogy nézzenek rá a testvérekre. Az a legkevesebb, hogy nyomon kell követniük ezt a munkát – fel kell mérniük a személyzet ezen fontos tagjainak a lakókörnyezetét, ellenőrizve, hogy van-e bármilyen veszély vagy bármi szokatlan, illetve adódott-e bármilyen különleges körülmény, és hogy szükség van-e az áthelyezésükre. Ezt mind meg kell tudni és nyomon kell követni. Ha rövid távon ez a hely tűnik a legmegfelelőbbnek, az nagyszerű, de egy idő elteltével vissza kell menniük ellenőrizni a testvérek környezetét és biztonságát, illetve, hogy van-e elég élelmük és ellátásuk – minden ilyen részletre rá kell kérdezni. Lehetséges, hogy a vezetők és a dolgozók nem értik a személyzet fontos tagjainak munkáját; ez esetben ebbe az aspektusba nem szólhatnak bele, de az elhelyezésük megfelelő megszervezése a vezetők és a dolgozók felelőssége – ha nem teszik meg, az a felelősségük elmulasztása, és azt mutatja, hogy hamis vezetők, akik nem végeznek valódi munkát. A más területekről származó testvéreknek még inkább szükségük van különös és nagy odafigyelésre, és nem szabad őket gondatlanul kezelni. A vezetőknek és a dolgozóknak időről-időre rájuk kell nézniük, hogy lássák, van-e bármilyen megoldandó nehézségük, és hogy adódott-e bármilyen probléma vagy különleges körülmény abban a környezetben, ahol jelenleg a kötelességüket végzik, például hogy sor került-e bármilyen szokatlan tevékenységre az önkormányzat, a térségi bizottság vagy a rendőrség részéről. A vezetőknek és a dolgozóknak érdeklődniük és kérdezősködniük kell ezekről a dolgokról, hogy jól informáltak maradjanak. A vezetőknek és a dolgozóknak ezután beszélgetniük kell a vendéglátóval a kötelességüket végzők megfelelő vendéglátására és megóvására vonatkozó alapelvekről és gyakorlási utakról, hogy a vendéglátó teljes mértékben értse ezeket az alapelveket és gyakorlási utakat. És ezzel még mindig nincs vége a dolognak. A vezetőknek és a dolgozóknak időről-időre meg is kell látogatniuk a vendéglátó családot és érdeklődniük kell a helyzetük felől. Bármilyen általuk észlelt ügyet haladéktalanul meg kell oldaniuk annak biztosítása végett, hogy ne merüljenek fel problémák. Csakis ekkor lesz igazán jól elvégezve a munka. Ha a vendéglátó a vendéglátással kapcsolatos nehézségekkel, például anyagi korlátokkal vagy a bölcsesség hiányával találkozik, ami miatt nem képes reagálni a felmerülő helyzetekre vagy kezelni őket, akkor a vezetőknek és dolgozóknak segíteniük kell ezek megoldásában. A pénzügyi korlátokat egyszerű megoldani – Isten háza biztosítani tudja a vendéglátáshoz szükséges összegeket, miközben a vendéglátó családnak csak az emberi erőforrásokkal kell hozzájárulnia. Ha a házigazda híján van a bölcsességnek, az jelentős probléma. A vezetőknek és a dolgozóknak világosan meg kell magyarázniuk a szükséges bölcsességet és néhány gyakorlási elvet erre a területre vonatkozóan. Ha a vendéglátó továbbra is hiányosságokat mutat, akkor a vezetőknek és dolgozóknak találniuk kell a közelben egy bölcs testvért, aki együttműködhet a vendéglátóval abban, hogy jól végezzék ezt a munkát. Ha magával a vendéglátóval van probléma – például az, hogy bátortalan vagy fél a letartóztatástól –, akkor az igazságot közölve kell támogatást és segítséget nyújtaniuk a vezetőknek és dolgozóknak, Isten szándékairól, valamint arról beszélve, hogy mi az értéke és a jelentősége e kötelesség végzésének. Ha az objektív környezettel kapcsolatos problémáról van szó, akkor azt nem lehet halogatni, sem egyszerűen megtűrni, és semmiképpen sem szabad gondatlanul kezelni; haladéktalanul meg kell oldani. Ha például már észrevették ezt a helyet az emberek, ha gyakran jönnek-mennek arrafelé gyanús idegenek, és lehetséges, hogy valaki megfigyeli a helyet, akkor ez veszélyt rejt magában. Úgyhogy azonnal költöztesd át máshová a testvéreket – ha vársz, amíg valami rossz történik, akkor már túl késő lesz. Ha átmeneti a helyzet, és csak egy normális, rutinjellegű eljárásról van szó, attól még elképzelhető, hogy nehezen lehet megbirkózni vele: mondd meg a testvéreknek, hogy az elkerülése végett átmenetileg távozzanak egy-két napra, később pedig visszatérhetnek. Ha már észrevették azt a helyet az emberek, akkor nem lehetséges többé ott maradni, és tartós áthelyezésre van szükség. Ez néhány konkrét probléma azok közül, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak ezen a munkán belül kezelniük és megoldaniuk szükséges. Semmi esetre sem annyit jelent csupán ez a munka, hogy elhelyeznek néhány embert valahol, ahol lesz élelmük és fedél a fejük felett, majd ezzel le van tudva a dolog; sok részletet foglal magában. Egy olyan országban, mint Kína, ahol rendkívül ellenséges a környezet, és súlyos a vallási üldözés, még inkább kivételes figyelemmel kell kezelni és szigorú megfigyelés alatt kell tartani a személyzet fontos tagjainak lakókörnyezetét és a biztonságukkal kapcsolatos kérdéseket. A vezetők és a dolgozók nem lehetnek gondatlanok. A konkrét munka valamennyi aspektusát jól kell elvégezniük annak biztosítása végett, hogy garantálva legyen a fontos személyzet biztonsága, és hogy nyugodtan végezhessék a kötelességüket. Ily módon jól lesz elvégezve a munka. Ez az a munka, amelyet a vendéglátó családokat illetően a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, és jó néhány részlet tartozik bele.

Némely vezetők és dolgozók, miután megszervezték, hogy a személyzet bizonyos fontos tagjai megfelelő vendéglátó otthonokban legyenek elhelyezve, ügyet sem vetnek többé rájuk, és nem követik nyomon következetesen a vendéglátó családok helyzetét. Ezt mondják: „Mindennap lefoglal a gyülekezeti munka – hogy lenne időm meglátogatni ezeket az embereket? Azonkívül, egy csomó más munka is van, és elég veszélyes is. Nem könnyű a mi munkánkat végezni!” Folyamatosan objektív okokat hangsúlyoznak, a saját felelősségeiknek azonban nem akarnak eleget tenni. Mit gondoltok: megállja a helyét ez a kijelentésük? (Nem.) Miért nem? (Valójában ennek a munkának a végzése nem követel túl sok időt és energiát a vezetőktől és a dolgozóktól. Jártukban-keltükben is meglátogathatják őket. Ha pedig nincs rá idejük, a környékbeli testvéreket is elküldhetik látogatóba.) Ha a vezetők jól akarják végezni ezt a munkát, akkor még ha kissé le is foglalja őket a saját, elsődleges munkájuk, akkor is időt fognak szakítani arra, hogy erre a munkára koncentráljanak. Ha nincs idejük rá, hogy ők maguk menjenek el, elküldhetnek másokat. Akár másokat küldenek el, akár ők maguk mennek, ez a munka végső soron a vezetők és dolgozók felelősségi körébe tartozik. A vezetők és dolgozók egyik fontos felelőssége, hogy jól végezzék ezt a munkát, és azt nem hanyagolhatják el. Ha maguk a vezetők és a dolgozók túlságosan elfoglaltak és nincs idejük, valamint másokat sem küldenek el, akkor senki sem foglalkozik majd ezzel a dologgal. Ha valami rosszul alakul, az felelősségmulasztás lenne a vezetők és a dolgozók részéről. A vezetőknek és dolgozóknak a problémák minden aspektusát figyelembe kell venniük azért, hogy a fontos kötelességeket végzők ne szenvedjenek a külvilág zavaró hatásaitól, a lehető legnagyobb mértékig garantálva, hogy békében végezhessék a kötelességeiket és rendezett módon hajthassák végre a kezük ügyébe eső munkát. Ha a személyzet fontos munkát végző tagjai megfelelően meg vannak óvva, az egyenértékű magának a fontos munkának a megóvásával. Amikor a személyzet fontos tagjai normálisan tudnak dolgozni, a fontos munka is rendezett módon haladhat előre. Éppen ezért az, hogy a vezetők és dolgozók megóvják a személyzet fontos tagjait, valójában minden egyes fontos munkaelem védelmének a céljából történik. Ha némely vezetők és dolgozók ezt mondják: „Te fontos kötelességet végzel, engem pedig arra kértek, hogy óvjalak meg téged, de én vezető pozícióban vagyok, és én sem vagyok biztonságban. Még a saját biztonságomat sem tudom garantálni, hogyan óvhatnálak meg akkor téged?” – helyénvaló ez a kijelentés? (Nem helyénvaló.) Milyen felfogása van az ilyen vezetőknek és dolgozóknak? (Szegényes a felfogásuk; az ilyen emberek önzők és torzításokra hajlamosak.) Olyan személyek, akik hajlamosak a torzításokra. Híján vannak vajon a racionalitásnak a torzításra hajlamos személyek? (Igen.) Ha ezek a testvérek nem Isten házában végeznék a kötelességeiket, hanem helyette munkahelyeken dolgoznának és a világban élnék az életüket, vajon akkor is szükségük lenne arra, hogy megóvják őket? Pontosan azért kell megfelelően megóvni a személyzet fontos tagjait, mert gyülekezeti munkát és fontos kötelességeket végeznek Isten házában, és mert a letartóztatásuk esetén börtönre ítélhetik vagy annyira megverhetik őket, hogy sérülést vagy fogyatékosságot szenvednek, ez pedig súlyos kihatással lenne a gyülekezet munkájára. Csakis így haladhat előre rendezett módon a gyülekezet munkája. Ha demokratikus országokban élnek, ahol vallásszabadság van és nem üldözik az Istenben hívőket, akkor egyszerűvé válik ez a munka a vezetők és dolgozók számára. Alapvetően nem kell mást tenniük, mint egy megfelelő házat találniuk a helyi törvényekkel és előírásokkal összhangban, és megfelelően megszervezniük a kötelességüket végzők elhelyezését. Legfeljebb annyit szükséges megkérdezni tőlük, hogy miként alakult az utóbbi időben a mindennapi életük, és hogy a lakókörnyezetük megsért-e bármilyen kormányzati előírást. Ha fennáll valamilyen szabálysértés, akkor tisztázni szükséges, hogy mi a probléma, valamint azt is, hogy miként kellene azt kiigazítani és megoldani. Ha nem áll fenn szabálysértés, de mégis gondot okoz a kormány, vagy ha gonosz emberek vagy ismeretlen egyének részéről történik zaklatás, akkor konzultálni kell egy ügyvéddel ezeknek az ügyeknek a megfelelő kezelése érdekében. Egyes szabad, demokratikus országokban legfeljebb erre a fajta munkára van szükség. A diktatúrákban azonban, ahol nincs vallásszabadság, szigorúbbaknak kell lenniük a vendéglátó családok környezetére és körülményeire vonatkozó követelményeknek, és több – valamint részletekbe menőbb – munkát szükséges végezni a biztonságot illetően. Természetesen az efféle munka nagyobb nehézséggel is jár. Ami a személyzet fontos tagjainak a külvilág zavaró hatásaitól történő megvédését illeti, ha a környezet minden aspektusát alaposan figyelembe vesszük, akkor viszonylag lecsökkenthetők a környezetből eredő zavaró hatások. Ha mind a külső környezetet, mind pedig a belső környezetet teljes mértékben tekintetbe vesszük, akkor egy reális és megvalósítható utat lehet találni. Ily módon bizonyos fokig javítható a környezet, a zavaró hatások pedig csökkenthetők. Ez egy viszonylag helyénvaló hozzáállás.

A személyzet fontos tagjai biztonságának megőrzése

I. Miként kell gondoskodni Isten választott népének biztonságáról azokban az országokban, ahol üldözik a hitet

A vezetők és dolgozók tizenötödik felelőssége mindenekelőtt a személyzet fontos tagjainak megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól; ezenkívül a vezetőknek és dolgozóknak biztonságban is kell tartaniuk ezeket az embereket. A biztonságban tartásukra vonatkozó követelmények még szigorúbbak. Nézzük meg először is, hogy mely aspektusok foglalják magukban a biztonságot – milyen biztonsággal kapcsolatos dolgok jutnak eszetekbe? A fontos kötelességeket végzők biztonságának garantálásához alapvetően szükséges először is azt garantálni, hogy ne érintsék őket a külvilág zavaró hatásai – ez a legkevesebb, amit el kell érni, és csak ezen az alapon garantálható végül a biztonságuk. A biztonság, amelyről itt beszélünk, egyszerűen csak képességet jelent annak a garantálására, hogy a kötelességeiket végzőket ne zavarják meg, illetve ne tartóztassák le, valamint hogy normálisan tudják végezni a kötelességeiket. Ilyen egyszerű a dolog. Ha a vezetők és a dolgozók nem tudják garantálni, hogy a kötelességeiket végzők védve legyenek a zavaró hatásoktól és a letartóztatástól, akkor semmiképpen sem garantálható a biztonságuk. Gondoljatok bele – mire kellene figyelmet fordítaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak ahhoz, hogy garantálhassák a személyzet fontos tagjainak biztonságát? Először is, meg kell szervezniük, hogy a személyzet fontos tagjai megfelelő helyen kerüljenek elhelyezésre. Mit jelent a megfelelő hely? Legalább két feltételnek kell eleget tennie. Először is, mentesnek kell lennie a környezetből származó mindennemű zavaró hatástól. Másodszor, nem vonhatja magára a figyelmet; csak néhány testvér tudhatja, hogy ez a család hisz Istenben és vendégül lát másokat, miközben senki másnak nem lehet erről tudomása. Csakis egy ilyen hely alkalmas arra, hogy ott fontos kötelességeket végző személyeket lássanak vendégül. Miután beköltöztek a személyzet ezen fontos tagjai, a személyes információikat, például az egyes emberek nevét, származási helyét, valamint a konkrét körülményeit, például, hogy milyen típusú gyülekezeti munkában vesz részt, vagy hogy letartóztatta-e korábban vagy körözi-e a kormány, nem szabad könnyelműen mások tudomására hozni. Minél kevesebb ember tud róla, annál jobb. Mivel túl csekély az emberek érettsége, és nem biztos, hogy meg tudnának állni szilárdan, ha letartóztatnák és bebörtönöznék őket, rendelkezniük kell öntudattal és tartózkodniuk kell attól, hogy csak úgy könnyedén a testvérek személyes információiról érdeklődjenek, nehogy bajt hozzanak magukra a jövőben. Az erre vonatkozó alapelvekről és bölcsességről gyakran kell beszélni, hogy mindenki megértse őket. Ez nem csupán Isten házának a munkája számára előnyös, hanem az egyes személyeknek is hasznukra válik. Éppen ezért a vezetőknek és dolgozóknak el kell igazítaniuk a vendéglátó családokban lévő testvéreket, hogy vigyázzanak a nyelvükre, és ne hozzák a nem hívő családtagjaik tudomására a fontos kötelességeket végzők személyes információit. Szükséges-e elvégezni ezt a munkát? (Igen, az.) A vendéglátó családokban lévő testvérek némelyike nem képes vigyázni a nyelvére. Valaki például vendégül látott néhány vezetőt és dolgozót, ők pedig megismerték ezeknek az embereknek a családi helyzetét, a családi hátterét, és hogy milyen kötelességeket végeznek. Azután ezt mondták a gyermekeiknek: „Nézd, ő ugyanolyan idős, mint te. Tíz éve hisz Istenben és még a munkahelyéről is kilépett, hogy a kötelességét végezze. Azelőtt egy kormányhivatalban dolgozott ebben és ebben a városban, és több tízezer jüan volt az éves jövedelme!” Látod, úgy hozta a nem hívő családtagjai tudomására ezeknek a fontos kötelességet végző embereknek a helyzetét, mintha csak kedélyesen cseverésztek volna. Sőt, olyanok is vannak, akik, amikor korábban letartóztatott vagy bebörtönzött testvéreket látnak vendégül, ezt mondják a családtagjaiknak: „Nézd meg, ők évekig voltak börtönben, de soha nem váltak Júdássá. A szabadon bocsátásukat követően folytatják a kötelességük végzését. A kormány most újra le akarja tartóztatni őket, úgyhogy nem mehetnek haza, hogy újra találkozzanak a családjaikkal, de mégsem negatívak. Látod, milyen nagy a hitük? Te miért nem tudsz rendesen hinni?” Ily módon, miközben a gyermekeiket okítják, könnyelműen kiadnak fontos információkat a testvérekről. Vezethetne ez gondokhoz a jövőben? (Igen.) Probléma ez? (Igen.) Ha semmi sem történik emiatt, az nagyszerű, ám ha egyszer letartóztatásokat hajt végre a nagy vörös sárkány, akkor az ő nem hívő családtagjaik fognak elsőként előállni és jelenteni a testvéreket: „Biztos úr! X. Y. egy vezető – ő az, akit keres.” Az elárult személyt azután letartóztatja a nagy vörös sárkány és félholtra verik, s így kérdésessé válik, hogy képes lesz-e tovább végezni a kötelességét, illetve normális életet élni. Ez az árulás következménye. Hát nem a házigazda könnyelmű beszéde miatt történt ez? (De igen.) Ha a személyzet fontos tagjai ilyen biztonsági kockázatoknak vannak kitéve, az nem azt jelenti vajon, hogy a vezetők és a dolgozók nem végezték alaposan a munkájukat? (De igen.) A vendéglátó ezt gondolja: „A mi családtagjaink mind jó emberek; nem fognak eladni téged. Támogatják az Istenben való hitet – még zöldségeket és húst is vesznek, amikor jöttök!” Úgy bánnak a nem hívő családtagjaikkal, mintha testvérek volnának, és képtelenek tisztán látni, hogy mit képesek megtenni a családtagjaik, vagy hogy mennyire súlyos következményekkel járhatna, ha eladnák a testvéreket. Ráadásul nagyon érdekli őket a testvérek helyzete, és így kérdezősködnek: „Hány éve végzed ezt a kötelességet? Végeztél már valaha veszélyes kötelességeket? Tudják rólad a helyiek, hogy istenhívő vagy? Letartóztattak valaha?” Azok esetében, akiket köröznek vagy rendőrségi nyilvántartásba vettek az istenhitük miatt, és akik másik régióban vagy országban prédikálják az evangéliumot, különösen igaz, hogy folyton a rájuk vonatkozó információk felől érdeklődik és ezt kérdezi a vendéglátó: „Köröznek? Helyi, tartományi vagy országos elfogatóparancsot adtak ki ellened?” „Szerepelsz a bűnügyi nyilvántartásban. Hányszor tartóztattak le? Hány év börtönre ítéltek?” Rendkívüli részletességgel érdeklődnek e dolgok felől. Az otthonukban megszálló testvérek látják rajtuk, hogy igen lelkes vendéglátók és nem rossz emberek. Úgy érzik, udvariatlannak tűnhetnek, ha nem osztják meg magukról ezt az információt, és emiatt nehéz helyzetbe kerülnek. Némelyek úgy érzik, hogy kénytelenek elmondani néhány dolgot, és miután beszéltek, az olykor óhatatlanul súlyos következményekhez vezet. Éppen ezért a vezetőknek és a dolgozóknak közvetlenül el kell igazítaniuk a vendéglátót: „Van néhány szabály, amelyet követned kell, amikor testvéreket látsz vendégül. Ne érdeklődj és ne kérdezősködj meggondolatlanul – nem fog a javadra válni, ha túl sokat tudsz róluk! Ha történik valami, te pedig nem tudsz ellenállni a kínzás gyötrelmének, a végén még Júdássá válhatsz. Ebben az esetben az általad megismert és felfogott információ lényegében kikövezi az utat ahhoz, hogy Júdássá válj. Ha ez megtörténik, életed végéig bánni fogod, végül pedig büntetéssel fogsz szembenézni. Ha nem ismered ezeket a részleteket, akkor nem lesz belőled Júdás. Így aztán egyáltalán nem szabad ezekről a dolgokról érdeklődnöd és tudakozódnod. A nem tudás megóv téged és nem lesz kihatással a vendéglátásodra, sem arra, hogy eljuss az igazságra az Istenben való hited terén. Az a legjobb, ha nem tudsz ezekről. Az világos előtted, hogy a kötelességüket végezni vannak itt ezek a testvérek, és hogy nem rossz vagy gonosz emberek, úgyhogy szükségtelen tovább tudakozódnod. Az a legfontosabb, hogy teljesítsd a vendéglátásukkal kapcsolatos kötelességedet, és elég, ha garantálod a biztonságukat.” Olyan munkaelem ez, amelyet a vezetőknek és dolgozóknak el kell végezniük. Azonkívül azoknak a helyi hívőknek, akiknek nincs megalapozott hitük, és csak névlegesen hívők, akik szószátyárok és hajlamosak kérdezősködni, akik közeli kapcsolatot ápolnak állami alkalmazottakkal, akik, ha gond adódik, azonnal elbújnak, akár a páncéljukba behúzódó teknősök – és akikről az is elképzelhető, hogy eladják a gyülekezetet és Júdássá válnak –, azoknak egyáltalán nem szabad a tudomásukra hozni, hogy testvéreket látnak vendégül a vendéglátó családok. Ha szükség van néhány testvér segítségére a fontos személyzet vendégül látásának munkájában, akkor csak azokat szabad kiválasztani az együttműködésre, akiknek megalapozott az Istenbe vetett hitük, és akiknek van bölcsességük. Az alap vagy bölcsesség nélkül való testvérek egyáltalán nem alkalmasak erre. Pontosan hogyan kell tehát történnie a segítségnyújtásnak? A vendéglátó családokban lévő testvéreknek az otthonukban végzett vendéglátásra kell koncentrálniuk, miközben a bölcsességgel és hittel rendelkező helyi testvérek kívülről támogatják őket a fedezésükkel és a környezet biztosításával. Befolyásos emberekkel kell kapcsolatban lenniük, naprakésznek kell lenniük a kormányzati szabályozásokat, irányzatokat és potenciális műveleteket illetően, és haladéktalanul értesíteniük kell a vendéglátó családokban lévő testvéreket. Így, ha bármilyen letartóztatási műveletet indít a kormány, haladéktalanul meg lehet tenni a megelőző intézkedéseket, és még mindig marad idő a kiköltözésre és áthelyezésre, vagy pedig az elrejtőzésre, és így kikerülhető lesz bármely veszély. Csakis ily módon garantálható alapvető szinten a fontos kötelességeket végzők biztonsága. Röviden: nincs rendben, ha a vezetők és dolgozók a dolgokat leegyszerűsítő gondolkodásmóddal közelítik meg ezt a munkát; mindig jobb összetetten gondolkodni ebben a tekintetben, mint egyszerűen gondolkodni, mivel a biztonsági kérdéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni – ha rosszul alakul valami, az nem kis probléma lesz!

Konkrét helyzetek is vannak, amelyekre oda kell figyelni a fontos személyzet biztonsága garantálásának a munkáján belül. Némelyek kockázatos kötelességeket vállalnak, például az Isten szavait tartalmazó könyvek szállítását, a munkarendek átadását vagy az utóhatások kezelését a veszélyes területeken. Az ilyen veszélyes munkát végzők sohasem lakhatnak együtt a fontos kötelességeket végzőkkel, és azt sem szabad tudniuk, hogy az ilyen személyek hol élnek, vagy hogy melyik család látja őket vendégül. Azért nem, mert azoknál, akik veszélyes munkát végeznek, fennáll a kockázata, hogy követhetik és bármikor letartóztathatják őket. Ha elfogják és kínzásnak vetik alá őket, elárulhatják a gyülekezetet, amivel azután a fontos kötelességet végzőket és a vendéglátó családokat is bajba sodorhatják. Nem merül fel itt a biztonság kérdése? Ha a személyzet fontos kötelességet végző tagjai közül némelyek elmennek ügyeket intézni, és abban állapodnak meg, hogy három napon belül visszatérnek, de mégsem térnek vissza három nap után, szerintetek veszélyesnek mondható ez a helyzet? Ki kell akkor költöznie a kötelességeit végző személyzet többi tagjának? (Igen.) Ilyen esetben azonnali kiköltözésre van szükség; nem szabad késlekedniük, és semmilyen kockázatot nem szabad vállalniuk – gondolkodásmódjuk nem hagyatkozhat a szerencsére. Némelyek lusták, problémásnak érzik a kiköltözést, és vonakodnak kiköltözni, ezt mondván: „Mi baj lehet abból, ha maradok még egy napig? Talán csak valamilyen különleges helyzet hátráltatta őket.” Egy újabb napnyi várakozás csak tovább növeli a veszélyt. Ha kiköltözöl, és nem történik semmi, bármikor visszatérhetsz, és ez nem lenne hiba. Ám ha nem költözöl ki, hanem vársz még egy napig, baj történhet, mire pedig megtörténik, már túl késő lesz megbánni. Ezért aztán, ha nem térnek vissza a megbeszélt időre a testvérek, akik elmentek ügyeket intézni, lehetséges, hogy rosszul alakult valami. A velük kapcsolatban álló testvéreknek – minden eshetőségre felkészülve – azonnal ki kell költözniük és egy viszonylag biztonságos helyre kell áttelepülniük. Amint megfelelő lakóhelyet találtak, újra elkezdhetik normálisan végezni a kötelességeiket, és akkor nem lesz még túl késő. Egy másik helyzet, amikor a nagy vörös sárkány letartóztatja azt a személyt, aki a kötelességüket végző testvérek elhelyezésének a megszervezésével kapcsolatos munkáért felel a helyi gyülekezetben. Mit kell tenni ilyen helyzetekben? (Azonnal át kell helyezni máshová a személyzet fontos tagjait.) A vezetők és dolgozók elsődleges feladata, hogy azonnal helyezzék át a személyzet fontos tagjait egy viszonylag biztonságos helyre. Mindennél fontosabb a biztonságukat garantálni. Semmiféle kockázatnak nem lehetnek kitéve. További munka az áthelyezésüket követően végezhető. Egyes zavarosfejű emberek gondolkodásmódja folyton a szerencsére hagyatkozik: „X. Y.-t letartóztatták, de minden rendben; elég erős a hite, és mindig is különösen erős volt ellenséges körülmények között. Soha semmiképp nem vetemedne árulásra. Úgyhogy garantálhatom, hogy egyáltalán nincs veszély – semmi szükség arra, hogy bárki is át legyen helyezve.” Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Olyan emberek is vannak, akik ezt mondják: „Még ha árulásra vetemednek is, meg fogják válogatni a szavaikat – csakis lényegtelen dolgokról fognak elárulni információkat, ami egész biztosan nem lesz kihatással a biztonságotokra.” Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Ezek a szavak nem állják meg a helyüket! Tisztán tudnak látni az emberek másokkal kapcsolatban? Még ha érett is a szóban forgó személy, kerülnünk kell a túlságosan magabiztos beszédet, mivel senki sem tudja elhordozni annak a következményeit, ha rosszul alakul valami. Milyen egyéb munkára van még szükség a fontos kötelességeket végző személyzet biztonságának megóvásához? Amikor elkezdik végezni a kötelességeiket, a vezetőknek és a dolgozóknak világosan közölniük kell velük a kötelességük végzésével kapcsolatos igazságalapelveket, valamint a helyzetek felmerülésekor alkalmazandó alapelveket és bölcsességet is. Azonkívül, amikor elmennek a kötelességüket végezni, a vezetőknek és a dolgozóknak ki kell jelölniük a velük történő együttműködésre egy-két olyan embert, aki rendelkezik a társadalomban szerzett tapasztalattal és bölcsességgel. Egyedül ez a módszer biztonságos és megbízható. Az ily módon történő gyakorlással egyrészt megóvható a személyes biztonságuk, másrészt ez segíthet nekik néhány olyan probléma megoldásában, amelyet egyedül nem tudnának megoldani. Ez elejét fogja venni bizonyos gondoknak, és garantálni fogja, hogy akik elmennek a kötelességüket végezni, azok normálisan végre tudják hajtani a munkájukat. A vezetők és a dolgozók munkájának nagyon fontos eleme a kötelességüket végzők biztonságának garantálása, különösen azokban az országokban, ahol nincs vallásszabadság. Ha jól akarják végezni a gyülekezeti munkát, a kötelességeit végző személyzet biztonságának garantálása kell, hogy az elsődleges dolguk legyen, függetlenül attól, hogy helyben vagy otthonuktól távol végzik-e a kötelességeiket. Csak azok a vezetők és dolgozók alkalmasak arra, hogy Isten használja őket, akik jól tudják kezelni a biztonsággal kapcsolatos munkát. Akik nem tudják elvégezni ezt a munkát, éretlen emberi mivoltú emberek, akik híján vannak a belátásnak és a bölcsességnek. Ők nehezen válnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket.