Tizenötödik tétel: A személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket, annak biztosítása érdekében, hogy a különböző fontos munkaelemek rendben haladhassanak

Hol hagytuk abba legutóbb a vezetők és dolgozók felelősségének témájáról szóló beszélgetésünket? (Legutóbb főként az utolsó három megnyilvánulásról beszélgettünk a vezetők és dolgozók tizennegyedik, a különféle típusú embereknek az emberi mivoltuk alapján történő felismerésével kapcsolatos felelősségén belül. Ez a három megnyilvánulás a gyávaság és gyanakvás, a bajkeresésre való hajlam, valamint a bonyolult háttér.) A legutóbb befejeztük a beszélgetést az utolsó három témáról a vezetők és a dolgozók tizennegyedik felelősségén belül, úgyhogy ma a tizenötödik felelősségről fogunk beszélgetni. Mi a tizenötödik felelősség? („Tizenötödik tétel: A személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket, annak biztosítása érdekében, hogy a különböző fontos munkaelemek rendben haladhassanak.”) „A személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket.” Ebbe a felelősségbe a vezetők és dolgozók felelősségének egy másik aspektusa is beletartozik; ez is egy olyan konkrét munkaelem, amelyet muszáj jól végezniük a vezetőknek és dolgozóknak. Mire vonatkozik ez a munkaelem? (Isten választott népének biztonságban tartására vonatkozik.) A személyes biztonság kérdéseit foglalja magában. Ugye gyakran találkozni ezzel a témával a gyülekezeti munkában? Ismeretlen számotokra ez a téma? (Nem.) Ez a téma nem ismeretlen a kínai testvérek számára, mivel a kínai társadalomban üldözik és letartóztatják a hívőket, és biztonsági garanciákra van szükségük a kötelességük végzését és az élet minden aspektusát illetően. Éppen ezért ez a munka a vezetők és dolgozók felelősségi körébe tartozik; nem holmi opcionális dolog. Függetlenül attól, hogy van-e vallásszabadság egy országban, a különféle fontos kötelességeket végző személyzet elhelyezéséről való megfelelő gondoskodás olyan konkrét munkaelem, amelyet muszáj felvállalniuk a vezetőknek és dolgozóknak. Lehetnek ugyan különbségek ennek a munkának a fókuszában vagy konkrét követelményeiben, de alapvetően arról szól az egész, hogy biztonságban tudják-e végezni a testvérek a kötelességeiket, és hogy biztosíthatóak-e a kötelességeik eredményei. Ne hanyagold hát el ezt a munkát, és ne gondold, hogy irreleváns a számodra, csak mert demokratikus országban élsz. Függetlenül attól, hogy milyen kormányzati rendszer van abban az országban, ahol élsz, vagy hogy üldözik-e ott a hívőket, ez a munka a vezetők és dolgozók felelősségkörébe tartozik; olyan munka ez, amelyet el kell végezniük a vezetőknek és a dolgozóknak – senki sem kivétel ez alól, és ez nem tekinthető „extra” munkának. Beszélgessünk ma akkor mindazokról a különféle kérdésekről, amelyek ebbe a témába tartoznak.

Kik a személyzet fontos tagjai

Nézzük meg először is, hogy mit értünk „a személyzet mindenféle fontos tagja” alatt, akiket a tizenötödik felelősség említ. Ugye olyan téma ez, amelyről beszélgetnünk kell? (Igen.) Mire utal tehát „a személyzet mindenféle fontos tagja” kifejezés? Állapítsuk meg először, hogy milyen kört céloz meg ez a munka. Ki tud ehhez hozzászólni? (A személyzet mindenféle fontos tagja közé azok a testvérek tartoznak, akik a videókészítő csapatok, a filmgyártó csapatok, a lektoráló csapatok és az énekes csapatok tagjai, és akik egyéb fontos kötelességeket végeznek. Azonkívül a különféle fontos munkaelemekben kulcsszerepet játszó testvérek, valamint az egyes csapatok felügyelői is közéjük tartoznak.) Ki szeretne még hozzátenni valamit ehhez? (A vezetők és a dolgozók is beletartoznak.) A vezetőket és a dolgozókat valóban jól meg kell óvni. És még kiket? (Vannak a személyzetnek olyan fontos tagjai is, akik általános ügyeket kezelnek, ilyen például a pénzügyi személyzet.) (És azoknak a testvéreknek is oltalomra van szükségük, akiket köröznek, vagy akiket rendőrségi nyilvántartásba vettek amiatt, hogy hisznek Istenben és a kötelességüket végzik.) Ez egy másik kategória, és egy különleges csoport. Foglaljuk össze, hogy hány kategória van! Az első kategóriába a vezetők és a dolgozók tartoznak. A második kategóriát a személyzet azon tagjai, akik nélkülözhetetlenek Isten házában a különféle munkaelemeknél, különösen a különféle munkaelemek csapatvezetői és felügyelői, valamint a személyzet jó képességű, lelki megértéssel bíró, valamint az alapelvek felfogására és fontos munkák önálló felvállalására képes tagjai alkotják. Sokféle típusa van a személyzetnek, akik különféle munkaelemeket kezelnek, például azok, akik a szövegalapú munkában, az énekes munkában, a filmgyártó munkában, és így tovább, vesznek részt, valamint – egyebek mellett – azok is, akik az evangéliumot prédikálják, bizonyságot tesznek vagy evangelizációs igazgatókként szolgálnak. Ide tartoznak továbbá a pénzügyi munkát, a vagyontárgyak őrzését és a külső ügyeket kezelő személyzet tagjai is. Ezek a személyek támogató szerepet játszanak a gyülekezeti munkában és nélkülözhetetlenek; mindannyian beletartoznak a különféle munkaelemeket kezelő személyzet fogalmába. Ez a második fő kategória. A harmadik fő kategóriába azok tartoznak, akik a gyülekezet veszélyes munkájában vesznek részt. Különösen az autoriter berendezkedésű, vallásszabadság nélküli országokban van néhány rendkívül veszélyes eleme a munkának, mint például a könyvnyomtatás, a könyvszállítás, a gyülekezeti vagyon őrzése, valamint a fontos kötelességeket végző személyzet vendégül látása és az elhelyezésük megszervezése. Ki tartozik még ide? (Vannak a személyzetnek általános ügyeket intéző tagjai is, akik odakint információkat közvetítenek; az általuk végzett kötelességek is viszonylag veszélyesek.) Ezek a személyek is veszélyes munkában résztvevőknek tekintendők. Ezek az emberek azonban egyértelműen nem alkalmi jelleggel végzik ezt a munkát, hanem ezeknek a fontos és veszélyes feladatoknak a végrehajtására szakosodtak, amilyenek például az információközvetítés, a munkarendek kiosztása, Isten háza minden videójának, filmjének és prédikációfelvételének a terjesztése, és így tovább. A vallásszabadság nélküli, autoriter országokban tisztában kell lenniük azzal a vezetőknek és a dolgozóknak, hogy Isten választott népének mely tagjai végeznek fontos kötelességeket és vállalnak veszélyes munkát. Röviden: ezek a személyek is a személyzet fontos tagjainak egyik kategóriáját képezik, és a vezetők és dolgozók különös figyelmet kell, hogy szenteljenek az ő biztonságuknak; erről nem lehet megfeledkezni. Ez a harmadik kategória. A negyedik kategória egy másik nélkülözhetetlen csoport a gyülekezeti munkában. Ezek a személyek különleges készségekkel és adottságokkal rendelkeznek, például jól értenek az evangélium hirdetéséhez, a prédikáláshoz, a gyülekezet öntözéséhez vagy ahhoz, hogy bizonyos munkaelemek megszervezésért felelősséget vállaljanak. Ezek a személyek lehetnek vezetők és dolgozók, különféle munkaelemek felügyelői vagy veszélyes munkában résztvevő emberek. Ilyen emberek nélkül űr támadna az általuk kezelt fontos munkában, és senki más nem tudná betölteni a szerepüket. Éppen ezért ezeket a személyeket meg kell óvni, és garantálni kell a biztonságukat. Ez az emberek egyik kategóriája. Egy másik kategóriába tartoznak azok, akiket köröznek, vagy akik a rendőrség nyilvántartásában szerepelnek az istenhitük miatt olyan országokban, ahol üldözik a vallásokat. Függetlenül az ellenük kiadott körözés körétől vagy a gyülekezeten belül általuk vállalt konkrét munkától, amennyiben körözik őket az Istenben való hitük és a kötelességük végzése miatt, akkor a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell találniuk a módját, hogy miként óvják meg őket, és gondoskodniuk kell arról, hogy viszonylag biztonságos helyen legyenek elhelyezve, ahol végezhetik a kötelességüket. A vallásos hitet üldöző valamennyi ország közül Kínában a legsúlyosabb az üldözés. A különböző tartományokban és régiókban Kína-szerte sokan vannak, akiket letartóztattak vagy köröznek, és nem tudnak hazatérni. Az egész világon és minden kontinensen van néhány hasonló ország, amely – Kínához hasonlóan – üldözi a vallásos hitet, és ezekben az országokban is vannak olyanok, akik üldöztetéssel néznek szembe és nem tudnak hazatérni amiatt, hogy elfogadták Mindenható Istent. A vezetőknek és a dolgozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy akik üldözöttek és nem tudnak hazatérni, mielőbb teljes munkaidős gyülekezetben legyenek elhelyezve. A vezetőknek és a dolgozóknak a helyi állapotokhoz képest viszonylag biztonságos környezetben kell elhelyezniük őket, hogy végezhessék a kötelességeiket. Ez a munka egyik legfontosabb eleme, amelyet jól kell végezni. Ezek a korábban letartóztatott, illetve körözés alatt álló személyek alkotják az oltalomra szoruló személyzet ötödik kategóriáját. Van egy másik, különleges kategória is a személyzeten belül, akik különböző, fontos munkaelemeket kezelnek. Lehet, hogy jelenleg nem vezetők vagy dolgozók ezek a személyek, és veszélyes munkában sem vesznek részt, de korábban sok fontos kötelességet végeztek, és széleskörű volt a munkájuk. Sok vendéglátó családot ismernek, és olyanokról is tudnak, akik a személyzet fontos kötelességeket végző tagjai. Éppen ezért, ha letartóztatnák ezeket a személyeket, az is nagy csapást jelentene a gyülekezeti munkára. Ezek a személyek „bennfenteseknek” nevezhetők, és ők is a személyzet mindenféle fontos tagja közé sorolandók. A vezetőknek és a dolgozóknak azért kell garantálniuk a biztonságukat, hogy Isten egész választott népének a biztonságát megóvják és hogy biztosítsák a gyülekezeti munka normális előrehaladását. Egyesek ebben a kategóriában különösen gondatlanok; nem tudják, hogyan kell óvatosnak lenni, és nincs sok bölcsességük. Hajlamosak mindig lelkesedésből cselekedni, és meggondolatlanul tesznek dolgokat odakint. Mivel sohasem tartóztatták le és nem kínozták meg őket, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen veszéllyel jár és milyen következményeket vonhat maga után, ha rosszul alakulna valami, azt pedig még kevésbé értik, hogy mennyire lennének súlyosak azok a következmények. Azt hiszik, hogy ők egyszerűen csak hisznek Istenben és semmi rosszat nem tesznek, ezért semmitől sem félnek. Ennek eredményeképpen, miután egy darabig helyben dolgoztak, meglehetősen ismertté válhatnak és kormányzati megfigyelés alá kerülhetnek. Nem jelent ez veszélyt? Ha egyszer letartóztatják őket, és nem tudnak ellenállni a kínzással történő vallatásnak, Júdásokká lehetnek, és eladhatják a testvéreket. Ez óriási veszteséget hozna a gyülekezetre és más testvérek is belekeverednének, a letartóztatás és a bebörtönzés kockázatával néznének szembe, ami súlyos kihatással lenne a gyülekezeti munka különféle elemeire. Éppen ezért az ilyen személyek oltalmát is előtérbe kell helyeznie a gyülekezetnek. Ha helyben nem lehet biztonságos rejtekhelyet találni a számukra, akkor át kell helyezni őket máshová, egy viszonylag biztonságos helyre, hogy ott végezzék a kötelességüket. Ez megint egy másik kategóriája az embereknek. A helyzetük sajátos minősége miatt a vezetőknek és a dolgozóknak gondoskodniuk kell az elhelyezésükről, így aztán ők is a személyzet mindenféle fontos tagja közé tartoznak. Összesen hány kategóriájuk van az embereknek? (Hat kategóriájuk van. Az első kategória a vezetőké és a dolgozóké. A másodikat az Isten házán belül különféle munkaelemeket kezelő, nélkülözhetetlen személyek; a felügyelők, a csapatvezetők és az evangelizációs igazgatók; valamint a munkát felvállalni képes személyek alkotják. A harmadik kategória a veszélyes gyülekezeti munkában résztvevőké. A negyedik azoké, akik különleges készségekkel és adottságokkal rendelkeznek. Az ötödik kategória azokból az emberekből áll, akiket rendőrségi nyilvántartásba vettek, akikre vadásznak, és akiket köröznek. A hatodik kategória pedig a bennfentesek kategóriája.) Alapvetően a személyzet különféle munkaelemekben résztvevő valamennyi fontos tagjára kitértünk, de van még egy kategória, amelyet hozzá kell tennünk: ha a gyülekezetből valamelyik testvér nem képes gondoskodni a kiskorú gyermekéről amiatt, hogy elment a kötelességét végezni, illetve mert letartóztatták vagy egyéb nem várt helyzettel szembesült, akkor a vezetőknek és a dolgozóknak el kell intézniük, hogy megfelelő családba kerüljenek ezek a gyermekek, és így biztosított legyen számukra a megélhetés. Ez is egy különleges eleme a munkának. Noha ez a munkaelem nem a gyülekezet munkájához tartozik, és csak speciális körülményekből eredően merül fel, a vezetőknek és a dolgozóknak felelősséget kell vállalniuk az ilyen kiskorú gyermekek megfelelő elhelyezésének a megszervezéséért. Ha nincsenek megfelelő rokonaik, vagy ha a rokonaik nem hívők és nem hajlandóak magukhoz venni ezeket a gyermekeket, akkor a gyülekezetnek kell befogadnia őket. A gyülekezetnek nem csupán megfelelő vendéglátó otthonról kell gondoskodnia a számukra, hanem gondviselő testvéreket is ki kell jelölnie számukra. Ha gondoskodtak a gyermekek megfelelő elhelyezéséről, azok pedig hisznek Istenben, természetesen az az ideális, és amikor felnőtté válnak, végezhetik a kötelességüket a gyülekezetben. Ha nem hisznek Istenben, akkor, miután felnőttkorba léptek és bekerültek a társadalomba, nem fognak többé a gyülekezethez kapcsolódni, mi pedig eleget tettünk a felelősségünknek. Attól a ponttól kezdve nem kell többé a dolgaikkal foglalkoznunk. Helyénvaló ez? (Igen.) Habár ebbe a munkába nem tartoznak bele a gyülekezeti munka különféle elemei, attól még benne foglaltatik a vezetők és a dolgozók felelősségkörében. Ha vannak a gyülekezetben kötelességüket végző személyeknek gyermekeik, akiknek elhelyezésre van szükségük, nem szabad figyelmen kívül hagyni őket – kivéve, ha a vezetők és a dolgozók nem tudnak a helyzetről. Ha tudnak róla, kérdéseket kell feltenniük, kezelniük kell a helyzetet, és vállalniuk kell a felelősséget azért, hogy megfelelő elhelyezést biztosítsanak a számukra. A vezetőknek és a dolgozóknak biztosítaniuk kell, hogy a kötelességüket végző – és különösen a fontos munkát vállaló – testvéreknek ne kelljen aggódniuk emiatt a dolog miatt. Ezt a munkaelemet nem nehéz végrehajtani, ugye? (Nem, nem az.) Legalább hat kategóriába sorolhatók a személyzet fontos tagjai. A hetedik egy plusz kategória: egy nagyon speciális típusú körülményt képvisel. A személyzet első hat kategóriában felvázolt tagjai nem feltétlenül vannak mindannyian jelen minden egyes lelkipásztori területen vagy országban. A vezetők és dolgozók, valamint a fontos kötelességeket végzők megóvása azonban az országtól függetlenül kulcsfontosságú munkaelem. Olyan munkaelem ez, amelyre minden vezetőnek és dolgozónak oda kell figyelnie, és olyan felelősség, amelyet jól kell teljesíteniük.

A személyzet fontos tagjainak védelme a külvilág zavaró hatásaitól

I. A vendéglátó családokra vonatkozó biztonsági követelmények

Most, hogy tisztáztuk, kik a személyzet fontos tagjai, nézzük meg a vezetők és dolgozók által végzendő konkrét munkát – amely nem más, mint a személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket. Milyen konkrét munkát szükséges tehát elvégezni ahhoz, hogy hatékonyan meg legyenek védve a külvilág beavatkozásától, a vezetőkről és dolgozókról pedig el lehessen mondani, hogy eleget tettek a felelősségüknek? Amikor konkrét munkavégzésre kerül sor, némely vezetők és dolgozók bizonytalanságban érzik magukat, vakargatják a fejüket, ingerültek és izgatottak lesznek, nem tudván, hogyan cselekedjenek. Van egy fontos alapelv a személyzet ezen fontos tagjai elhelyezésének a megszervezésére vonatkozóan: meg kell védeni őket a külvilág zavaró hatásaitól a biztonságuk garantálása végett. Akár testvérek otthonában, akár bérelt házakban kerülnek elhelyezésre a személyzet fontos tagjai, az a lényeg, hogy garantálni kell a biztonságukat. A biztonságuk garantálása a külvilág zavaró hatásaitól történő megvédésüket jelenti. Mit kell tehát tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak azért, hogy megvédjék ezeket a személyeket a külvilág zavaró hatásaitól? Meg kell szervezniük, hogy azok, akik fontos kötelességeket végeznek, megfelelő helyeken kerüljenek elhelyezésre. Nézzük meg ezt két aspektusból: az egyik a vendéglátó család belső környezete, a másik pedig a külső környezet. Ami a belső környezetet illeti, a vendéglátónak először is igazi hívőnek kell lennie, hajlandónak kell lennie a vendéglátásra, és képesnek kell lennie arra, hogy bizalmasan kezeljen dolgokat, óvatosan cselekedjen és bölcsen foglalkozzon a külvilággal. Ha bármilyen különleges helyzet merül fel, tudnia kell, hogy miként reagáljon rá; passzivitás helyett képesnek kell lennie azt kezdeményező módon kezelni. Azonkívül jó hírnévvel kell rendelkeznie, illetve talán valamiféle presztízzsel és kapcsolatokkal a helyiek körében. Még ha nincs is befolyása, a legkevesebb, hogy olyan embernek kell lennie, aki megmarad a megfelelő helyén, rendes életet él, és soha nem keresi a bajt, valamint nem vonz kétes személyeket az otthonába. Nem lehetnek olyan barátai, akik madzsongoznak vagy isznak. Azonkívül viszonylag normális kapcsolata kell, hogy legyen a külvilággal és a szomszédaival. Nem keveredhet adósságvitákba, és nem lehet konfliktusban a szomszédaival. Más szóval: a vendéglátó otthoni környezetének viszonylag csendesnek kell lennie, nem lehetnek bonyolult kapcsolatai, csak nagyon kevés kívülálló jöhet át hozzá, nehogy zavart okozzanak és így tovább – minden aspektusnak megfelelőnek kell lennie. Azonkívül a gyermekeinek vagy rokonainak támogatniuk kell a vendéglátót az Istenbe vetett hitében, vagy legalábbis nem ellenezhetik azt, hogy testvéreket lát vendégül, és természetesen nem beszélhetnek ezekről a dolgokról meggondolatlanul mindenfelé. „Nem könnyű olyan vendéglátó családot találni, amelyik ennek az összes kritériumnak megfelel!” – mondhatják némelyek. Arról van itt szó csupán, hogy viszonylag megfelelő helyet kell találni; nincs megkövetelve a teljes tökéletesség. Legalább a lakókörnyezetnek megfelelőnek – csendesnek és külső zavaró hatásoktól mentesnek – kell lennie, teljesítve azt a követelményt, hogy megvédje a személyzet fontos tagjait a külvilág zavaró hatásaitól. Némely vendéglátó családoknak nem minden tagja hívő ugyan, de a vendéglátó személynek presztízse van a családon belül, és ő hozza a döntéseket. Nem hívő gyermekei vagy rokonai nem merik megzavarni őt az istenhitében, sem a testvérek vendégül látásában; még ha belül nem is értenek egyet vele, nem mernék megosztani ezt az információt a családon kívül álló emberekkel. Ha valóban történik valami, még segíthetnek is az ott élők megóvásában. Ily módon a vendéglátónál megszálló testvérek is érintetlenül maradnak a külvilág zavaró hatásaitól. Bizonyos esetekben a vendéglátók gyávák; félnek attól, hogy a gyermekeik felfedhetik az Istenbe vetett hitüket, hogy a szomszédok tudomást szerezhetnek a hitükről és jelenthetik őket, és főleg attól, hogy esetleg rosszra fordulnak a dolgok és letartóztatják őket. Ha egyszer elkezdenek vendégül látni testvéreket, mindennap tűkön ülnek, nappal nem tudnak enni, éjjel nem tudnak aludni, és az egész napot aggodalomban és félelemben töltik, akár a tolvajok. Valahányszor azt hallják, hogy valami készül, például hogy a kormány a lakcímbejelentések ellenőrzését tervezi, vagy hogy különféle ürügyekkel kormányhivatalnokok jönnek majd a házukhoz, rettentően félni kezdenek, és folyton azt akarják, hogy azonnal távozzanak a testvérek, hogy ők maguk ne keveredjenek bele semmibe. Amikor látják ezt a testvérek, azonnal el kell menniük máshová, mivel az a hely nem alkalmas többé a vendéglátásra; mindössze átmeneti szállásként használható néhány napig. Ha a vendéglátó család gyermekei, rokonai vagy barátai gonosz emberek, és amikor megtudják, hogy hívőket fogadott az otthonába a vendéglátó, képesek lehetnek arra, hogy eljöjjenek zavart kelteni vagy akár a rendőrségnek is átadják a testvéreket, az túlságosan veszélyes. Egy ilyen vendéglátó család nem alkalmas arra, hogy náluk lakjon valaki. Némely szülők rabszolgaként cselekszenek a gyermekeik előtt; „Minden rendben, a gyermekeim hallgatnak rám” – mondhatják, de valójában a helyzettől függ a gyermekeik engedelmessége. Amikor a saját érdekeikről van szó, nem hallgatnak rájuk a gyermekeik. Egy ilyen illető nem merné a gyermekei tudomására hozni, hogy testvéreket lát vendégül. Ha megtudnák a gyermekei vagy a rokonai, egész biztosan elzavarnák a testvéreket, a vendéglátó pedig nem lenne képes megállítani őket – nem az övé az utolsó szó a saját családjában. Egy ilyen ember nem alkalmas a vendéglátásra; lehet, hogy vágyik rá, de nincs meg hozzá a bátorsága. Valóban lenne mersze egy gyáva illetőnek ahhoz, hogy vendégeket fogadjon? Ha nem tudod garantálni a testvérek biztonságát, akkor nem vagy alkalmas erre a kötelességre – nem kellene önként vállalkoznod rá, és nem kellene üres ígéreteket tenned a vezetőknek és a dolgozóknak, valamint elfogadnod sem kellene ezt a kötelességet. Ha a vezetők és a dolgozók ilyen vendéglátó családnál helyezik el a testvéreket, az szerintetek helyénvaló? (Nem.) Ez kiváltképp nem helyénvaló. Ne küldjétek a halál torkába a testvéreket! Lehet, hogy másutt elég nagy biztonságban éltek a testvérek; ha úgy intézed, hogy ennek az illetőnek az otthonában legyenek elhelyezve, ahol a gyermekek vagy a rokonok nem hívők, és jelenthetik vagy átadhatják őket a rendőrségnek, amint rájönnek, hogy hívők szálltak meg náluk, veszélybe sodorva ezzel a vendégek életét, nem lenne vajon akkor jaj annak a vendéglátónak? Ha a vendéglátó hajlandó kockára tenni az életét azért, hogy megóvja a testvéreket ilyen helyzetekben, és hatékonyan tudja garantálni a biztonságukat, valamint ha többnyire igen nagy bölcsességről tesz bizonyságot, akkor mégis megfelelő választás lehet az a vendéglátó család. Ha azonban nem képes kockáztatni az életét a testvérek megóvása érdekében, és amikor a családjában lévő nem hívők azzal fenyegetőznek, hogy jelentik a testvéreket és átadják őket a rendőrségnek, akkor nincs erre megoldása, és nem tud egyebet tenni, csak meghúzni magát, mint amikor a teknős behúzza fejét a páncéljába, valamint nem óvja meg a testvéreket, hanem egyszerűen csak hagyja, hogy a nem hívők átadják őket, akkor ez a család nem alkalmas a vendéglátásra. Ha néhány napig átmenetileg ott szállnak meg a testvérek, azután pedig azonnal átköltöznek egy megfelelő helyre, amint találnak ilyet, az még éppen csak elviselhető. Nem lenne helyénvaló, ha hosszú távon egy ilyen otthonban maradnának a testvérek a kötelességüket végezni. Az a legkevesebb, hogy a vendéglátónak képesnek kell lennie a testvérek biztonságának megóvására – ez az egyik követelmény egy vendéglátóval szemben. Ahhoz, hogy akik a kötelességüket végzik, elkerüljék a külvilág zavaró hatásait, egyfelől megfelelő lakókörnyezet szükséges; azonkívül magának a vendéglátónak minden tekintetben megfelelő tulajdonságokkal kell rendelkeznie – vagyis képesnek kell lennie arra, hogy megvédje a személyzet fontos tagjait a külvilág zavaró hatásaitól. Csakis akkor helyezhetik el a vezetők és a dolgozók a vendéglátó otthonában a személyzet fontos tagjait, ha a vendéglátó meg tudja ezt valósítani. Ha a vendéglátónak kicsiny a hite, és ha nem kompetens vagy gerinctelen, ha nem képes elérni, hogy az övé legyen az utolsó szó a családjában, és ha bármelyik nem hívő gyermeke vagy rokona foghatja magát és hatalmat vehet felette, akkor az meglehetősen problémás. Egy ilyen hely egyáltalán nem alkalmas a vendéglátásra. Még ha nagy is a ház, ha sok szobája is van, ha kényelmes is a környezete és egyébként jó állapotban van, akkor sem alkalmas a vendéglátásra. A megfelelő lakókörnyezet önmagában nem elég; a vendéglátónak is megfelelőnek kell lennie. Az az elsődleges dolog, hogy a vendéglátó biztosítani tudja a kötelességeit végző személyzet általa vendégül látott tagjának megóvását a külvilág zavaró hatásaitól. A lakókörnyezetet csak ezután kell figyelembe venni. Egy kissé kevésbé ideális környezet még elfogadható – legyen bár szó arról, hogy kisebb a hely, korlátozott az internet, egyszerűbb az étel vagy kevésbé kényelmesen lehet hozzáférni a vízhez. Ha alkalmas a vendéglátó, ha képes reagálni a veszélyre annak felmerülése esetén, ha képes különféle összetett helyzeteket kezelni, különösen pedig megfelelően jól boldogul bármely esetlegesen felmerülő különleges körülmény között a testvérek biztonságának garantálása érdekében, akkor megfelelő színvonalú vendéglátó. A vendéglátó család lakókörnyezetére vonatkozó elvárásaink nem magasak; a legfontosabb dolog az, hogy garantálni tudja a biztonságot. Nem szükséges tovább részletezni ezt a pontot.

II. A környezetre vonatkozó követelmények a lakóhelyen

Ami a vendéglátó család lakóhelyét körülvevő külső környezetet illeti, a vezetőknek és a dolgozóknak azt kell először mérlegelniük, hogy biztonságos-e. Függetlenül a vendéglátó család körülményeitől vagy attól, hogy egy testvér háza vagy bérelt ház-e a lakóhely, szükséges figyelembe venni, hogy biztonságos-e a lakóhely külső környezete; ez a legfontosabb kérdés. Először is, az csak akkor megfelelő, ha nem köztudomású a vendéglátó család Istenben való hite, és ha nem szerepelnek a hitükkel összefüggésben a Közbiztonsági Hivatal nyilvántartásában. Ha a múltban, amikor testvérek jöttek ott össze, a szomszédok jelentették ezt a kormánynak, a kormánynak pedig már tudomása van arról, hogy ez a család gyakran tart összejöveteleket idegenekkel, akkor ez a hely nem alkalmas a vendéglátásra. Bérlés esetén, egy ilyen család házát kibérelni sem megfelelő. Ez az egyik aspektus. Azonkívül egyes helyeken gyenge a közbiztonság, gyakran fordul elő rablás, gyilkosság és különféle egyéb eset. A lakók is viszonylag bonyolult egyének, és gyakran vonul ki oda a rendőrség – egyebek mellett – a lakcímbejelentéseket és a személyi igazolványokat ellenőrizni, valamint bűnügyek gyanúsítottjai után nyomozni. Mondd meg Nekem, ha ilyen helyen szállnál meg, nem szenvednél gyakorta zavaró hatásoktól? (De igen.) Az ilyen helyek sem alkalmasak az ott lakásra. Néhány naponta bekopogtat a rendőrség, azt mondják, hogy lopás vagy gyilkosság történt a közelben és a nyomozással történő együttműködést kérnek, valamint azt mondják az embereknek, hogy azonnal jelentsék, ha látják az elkövetőt. A rendőrség folyton mindenféle ürüggyel kopogtat be az ajtókon, azt állítva, hogy egy ügyben nyomoznak, valójában azonban kívülállók és idegenek után kutatnak – pontosabban Istenben hívő embereket keresnek. Neked lenne bármiféle biztonságérzeted, ha egy ilyen vendéglátó otthonban szállnál meg? (Nem lenne.) Kétségkívül egész álló nap tűkön ülnél. Még ha semmi közük is a vendéglátó családhoz ezeknek az odakint történt bűncselekményeknek, akkor sem éreznéd nyugodtnak magad. Ha ilyen helyen él valaki, attól gyakran érzi úgy, hogy fenyegetve van a személyes biztonsága. Ki tudja, hogy egy napon, a testvérek felkeresésekor a rendőrség nem fogja-e majd elkezdeni kérdőre vonni ezeket az idegeneket, végül pedig nem tartóztatják-e le őket. Szerinted nem rémisztő ez a helyzet? (De igen.) Azonkívül a kínaiak többsége nem ügyel a biztonságra; amint meghallják, hogy kopog valaki, máris ajtót nyitnak, és jellemzően nem zárják az ajtóikat, ami könnyen vezet incidensekhez. A nyugati országokban, ahol szabadság és demokrácia van, magánterületnek tekintik a magánlakhelyeket. Ha egy kívülálló engedély nélkül lép be magánterületre, az jogellenesnek minősül, és az ott élők kihívják a rendőrséget. A birtoksértőre azután jogi felelősségre vonás vár. Éppen ezért, ha idegen kopog, nem kell kinyitnod az ajtót – megtagadhatod. Még ha meg is beszélt veled valaki egy látogatást, akkor sem kell kinyitnod az ajtót, amennyiben nem állsz rá készen vagy meggondoltad magad; megegyezhetsz az illetővel egy másik időpontban. A nyugati országokban joguk van ehhez az embereknek, és tudatában vannak ennek a joguknak. A kínai emberekből azonban hiányzik ez a jogi tudatosság. Valahányszor kopogást hallanak az ajtón, sietnek, hogy kinyissák. Ez az éberség hiányát, az önvédelemmel kapcsolatos tudatosság hiányát és a vonatkozó törvények ismeretének a hiányát mutatja. Azért van így, mert Kínában diktatúra van, az egypárti uralom fölötte áll a törvénynek, vagyis az ottani jogrend csupán kirakat. A nagy vörös sárkány a törvényt és a rendet teljesen figyelmen kívül hagyva cselekszik Kínában, meggondolatlanul követnek el gaztetteket, az embereknek pedig egyáltalán nincsenek emberi jogaik. A kínai emberek egyáltalán nem figyelnek az emberi jogokra, és nem alakult ki bennük a fegyelmi előírások betartására és a törvénynek való megfelelésre való érzék; különösen híján vannak az önvédelemmel kapcsolatos tudatosságnak, és a legtöbben nem tudják, hogyan használják a törvényt önmaguk megóvására. Ennek következtében nincs semmi garancia a biztonságra. Összegezve: minden olyan helyen könnyen érinthetik az embereket a külvilág zavaró hatásai, ahol gyenge a közbiztonság, ahol bonyolult hátterűek és identitásúak a lakók, ahol gyakoriak az ellenőrzések, vagy ahol gyakran fordulnak elő bűncselekmények. Egy ilyen hely nem alkalmas arra, hogy ott szálljon meg valaki. Ez egy olyan közbiztonsági tényező, amelyet figyelembe kell venni a személyzet fontos tagjainak elszállásolásakor.

A kötelességüket végzők lakókörnyezetét körültekintően kell kiválasztani; a legjobb kerülni a nyüzsgő városi területeket és a veszélyes helyszíneket. Mely helyekre utalunk nyüzsgő városi területekként? Ide tartoznak a vasútvonalakhoz, autópályákhoz, útkereszteződésekhez és piacokhoz közel eső helyek – különösen a fő vasútvonalak mentén, ahol számtalan vonat halad el nap mint nap, és minden egyes elhaladó vonatnál megremeg a közeli házak padlója. Egy ilyen környezetben teljességgel lehetetlen békességre lelni, miközben a kötelességét végzi az ember. Azonkívül egyesek, akik idáig éveket töltöttek azzal, hogy az otthonuktól távol végzik a kötelességüket, állandó aggodalomban élnek, és nincs a legjobb állapotban a szívük, amitől még kevésbé megfelelő számukra, hogy ilyen helyeken éljenek. Ha bizonyos munka – például a felvételkészítés munkája vagy a szövegalapú munka – csendes környezetet követel, legalább zavaró zajhatásoknak nem szabad lenniük, és a biztonságot is garantálni kell – ez lenne az ideális. Ha egyáltalán nincs biztonságos hely, akkor egy viszonylag biztonságos helyet kell találni. Ebben az esetben elfogadható egy kis zaj, és nem szabad túl magas követelményeket szabnunk; ha biztonságos a lakókörnyezet, akkor az elegendő. Azonkívül, ha forgalmas helyen található a ház, például közlekedési lámpák vagy útkereszteződés közelében, akkor számtalan gyalogos és jármű fog elhaladni előtte minden egyes nap. Egy ilyen ház ki van téve annak, hogy számos járókelő lássa, és ha egy-egy pillantást vetnek rá az arra járók, könnyen megláthatják azokat, akik odabent vannak. Különösen tisztán látható, hogy mi történik a házban, amikor esténként fel vannak kapcsolva a lámpák. Mondanád-e egy ilyen házra, hogy az még mindig elfogadható szálláshely? Megfelelő-e ez a környezet? (Nem, nem az.) Bizonyosan nem megfelelő. Akik ilyen helyen szállnak meg, gyakran szenvednek zavaró hatásoktól, és sokszor látják, hogy idegenek figyelik meg őket. Amikor találkozik a tekintetük egy idegenével, megijednek, mindennap nyugtalanságot éreznek, állandóan úgy érzékelik, mintha figyelnék őket – ki tudja, nincs-e mögötte valaki, aki irányítja és vezérli a dolgokat? Szerinted érezheti magát nyugodtnak valaki, ha ilyen környezetben él? Azonkívül egyes házak szegényes minőségűek és rossz a hangszigetelésük, így amikor hangosan beszélnek vagy himnuszokat játszanak le odabent, a kint lévők mindent hallanak. Ráadásul némely házak a település legmagasabb pontján találhatók, és ez esetben nem csupán a villámcsapásoknak vannak kitéve, hanem így a környező szomszédok minden alkalommal láthatják a testvéreket, amikor kilépnek a házból. Még az is kényelmetlen a számukra, hogy alkalmanként kinyissák az ablakot kiszellőztetni vagy lehűteni a lakást; szorosan csukva kell tartani az ablakokat, a függönyöket pedig behúzva, így soha nem jut be semmi fény, kimenni és a ház körül mozgolódni pedig még ennél is kényelmetlenebb. Állandó az aggodalmuk amiatt, hogy a kint lévő emberek megfigyelik és észreveszik őket. Noha a testvérek nem egyszerre jönnek és mennek mindannyian, valahányszor belép vagy távozik valaki, tisztán láthatják őt a kint lévő emberek. Végül lesz egy általános elképzelésük arról, hogy hány idegen lakik abban a házban. Mondanátok-e azt, hogy továbbra is garantálható az ott lakó emberek biztonsága? (Nem, nem lehet.) Némelyek ezt gondolják: „Az idő nagy részében odabent végezzük a kötelességünket, és még ha ki is megyünk, felváltva tesszük, és nem megyünk ki egyszerre mindannyian. Mivel így gyakorlunk, semmiről sem fognak tudni a környező szomszédok.” De még ha felváltva mentek is ki, akkor is baj lesz belőle, ha észreveszi valaki, hogy idegen vagy. Sok nem hívő saját maga nem él valami szép életet, hanem abban leli különös gyönyörűségét, hogy megfigyel másokat és beleüti az orrát az ügyeikbe. Némelyek még akár távcsövet is használhatnak, hogy kémkedjenek utánad, és figyeljék, hogy mit csinálsz odabent. Ha rájönnek, hogy összejövetelt tartanak a hívők, sietve jelentik a kormánynak a jutalomért. Ha egyszer egy ilyen ember felfigyelt rád, az vajon nem veszélyes helyzet? (De igen.) Ha egyszer felfigyelt rád, kisülhet abból bármi jó? A végén egész biztosan le leszel tartóztatva! Nem számít, melyik országról vagy régióról van szó, buzgómócsingokból soha nincs hiány. Még ha nem is keresnek egy fillért sem azzal, hogy megfigyelnek téged, a legnagyobb készséggel teszik – akár a saját zsebükből is fizetnének és a saját munkájukkal is elkésnének, csak hogy megfigyeléssel töltsék az időt. Ha pedig jutalom jár azért, hogy jelentenek rólad, még buzgóbban fognak így tenni. A Kínához hasonló diktatúrákban különösen sok ember van, aki megfigyeli az Istenben hívőket. Mivel idegenkednek az igazságtól és idegenkedést éreznek az Istenben hívők iránt, amint észreveszik, hogy a hívők érintkeznek egymással vagy összejönnek, ők máris jelentik. Ha jutalom jár a jelentésért, sosem szűnő megelégedésüket lelik benne. Nem hoz ez vajon könnyen bajt a gyülekezetre? (De igen.) Ha ilyen zavaró hatások érnek, az vajon nem azért van, mert a vezetők és a dolgozók nem jól szervezték az elhelyezéseket? Ha nem megfelelő az a hely és környezet, ahol a személyzet fontos tagjait elhelyezik, mivel a vezetők és a dolgozók nem gondolták át alaposan a dolgokat, az ilyen következményekkel jár. Ha túl sok figyelmet von magára a hely, ahol az ember él, az könnyen vezethet a dolgok rosszra fordulásához. Amikor rosszra fordul valami, és csak ekkor jössz rá, hogy ez a hely nem alkalmas arra, hogy ott szállj meg, már túl késő. Éppen ezért a megfelelő lakóhely kiválasztása a kötelességüket végzők számára ugyancsak kulcsfeladat, a rossz választás pedig könnyen veszélyt szülhet.