M. Bonyolult háttér

Nézzük most meg a következő megnyilvánulást: bonyolult háttér. Mit gondoltok, milyen típusú embereknek van bonyolult hátterük? (Némelyek mind a bűnöző alvilágban, mind a legitim körökben is benne vannak, és viszonylag bonyolult a társadalmi hátterük – ők vajon beleesnek ebbe a kategóriába?) Amikor bonyolult hátterekről beszélünk, határozottan a világi értelemben bölcs emberekre utalunk. Mi a világi értelemben bölcs emberek jellemző magatartása? Az, hogy leülnek, keresztbeteszik a lábukat, és vég nélkül beszélni kezdenek; az égvilágon mindenről fecsegnek, és belföldi, valamint nemzetközi ügyekről is el tudnak locsogni egy darabig, de egyetlen szó sem igaz abból, amit mondanak – üres beszéd az egész, amely vagy kitalált, vagy csupán elképzelt. A hencegők nem feltétlenül rendelkeznek bonyolult társadalmi háttérrel. A hencegők egyszerűen léhűtők vagy hétköznapi emberek is lehetnek – akárhová mennek, nagy dolgokat mondanak, hangzatos, valószerűtlen dolgokról beszélnek, hogy félrevezessék az embereket, valamint hogy mások nagyra tartsák őket, és nem sok idő elteltével máris odalesz a hírnevük. Miféle embereknek van bonyolult hátterük? Egyesek például belépnek egy politikai pártba a társadalomban, de többévnyi próbálkozás után sem kapnak semmilyen státuszt. Akkor egy másik pártba lépnek be, és végül sikerül egy alacsonyabb szintű vezetői vagy hivatalnoki pozícióhoz jutniuk. Rendkívül bonyolultak a társadalmi kapcsolataik. Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy a barátaik-e vagy az ellenségeik azok az emberek, akikkel érintkeznek – még a saját családjuk sem tudja, csak ők maguk tudják. Hát nem bonyolult hátterűek az ilyen emberek? (De igen.) Ezeknek az embereknek politikai szempontból bonyolult a hátterük. Ma ezt a pártot támogatják, holnap azt; ma az egyik ember megválasztását támogatják, holnap másvalakiét. Röviden: senki nem tudja, mit is gondolnak igazán. A hétköznapi embereknek nem mondják el pontosan, hogy kit támogatnak, hogy pontosan mi a politikai álláspontjuk vagy mik a politikai céljaik; rendkívül titokzatosak ezeket a dolgokat illetően, és a hétköznapi emberek nem tudják róluk ezeket a dolgokat – sőt még a saját családtagjaik sem. Különös szenvedély ég azonban bennük a politika iránt, és ismerőseik is vannak, illetve ismernek pár embert a politika színterén; arról van csak szó, hogy egyelőre még nem valósították meg az ambícióikat. Miután az efféle ember belép a gyülekezetbe, azt látja, hogy a testvérek csupán hétköznapi emberek, akik nem értenek a politikához és nem vesznek részt benne, ő pedig megveti a szívében azokat, akik igazán hisznek Istenben. Ennek ellenére folyton ki akarja használni a gyülekezet hírnevét a vallásos világban és a társadalomban, vagy előnyt akar kovácsolni magának a gyülekezet befolyásából azért, hogy azt tehesse, amit akar, hogy kielégíthesse túlzó vágyait, illetve teljes mértékben kiélhesse a politikai ambícióit – azaz meg akar bújni a gyülekezeten belül, és ki akarja várni a megfelelő alkalmat, hogy a politikai céljai megvalósítására használhassa fel a gyülekezeti közösséget vagy bizonyos embereket, eseményeket és dolgokat. Bonyolult hátterűnek tekinthető vajon ez a fajta ember? (Igen.) A politikával foglalkozó emberek gondolatai, a dolgok kezelését illető alapelveik, a különféle taktikáik, valamint a beszéddel kapcsolatos stratégiáik és módszereik olyan dolgok, amelyeket a hétköznapi emberek nem képesek átlátni. A fiatalok és a társadalmi tapasztalat híján lévő emberek különösképpen nem képesek egyáltalán átlátni ezeket. Az ilyen politikai szempontból bonyolult hátterű emberek játékszernek tekintik csupán a politikához nem értőket, és teljes mértékben lenézik az ilyen embereket. Nem egészen pontos hasonlattal élve, az állatvilágban a kígyók, a rókák és a tigrisek a legravaszabb teremtmények. Az ő szemszögükből nézve ostobák az olyan állatok, amilyen a juh, a nyúl, a szarvas és a kutya. A politikai háttérrel rendelkező emberek ugyanúgy tekintenek a legtöbb testvérre, ahogyan a ravasz állatok, például a rókák és a kígyók tekintenek az olyan jámbor jószágokra, amilyenek a juhok, a szarvasok és a kutyák. Ők világosan látják a testvéreket, ám a testvérek nem képesek átlátni rajtuk. Hogyan ismerhetjük hát fel a politikai szempontból bonyolult hátterű embereket? Akik részt vesznek a politikában, azoknak a politika és a hatalom felé húz a szíve. Amennyiben szeretik a hatalmat és szeretnek politikával foglalkozni, előbb-utóbb részt is fognak venni a politikában; nem maradhatnak örökké rejtve a gyülekezetben. Amikor felfedik magukat, meg fogod érteni: „Kiderült tehát, hogy politikai célokból hisznek Istenben! Politikai hátterük van, és nem őszintén hisznek Istenben. Más terveik vannak az istenhittel!” Amikor épp csak belépnek a gyülekezetbe ezek az emberek, rendkívül jól rejtőzködnek: normálisan eljárnak az összejövetelekre, és végzik a kötelességüket. Ám amikor megérik rá a pillanat, megpróbálják felhasználni a gyülekezetet arra, hogy megtehessék, amit akarnak, és természetszerűleg lelepleződnek túlzó vágyaik és az igazi arcuk. A testvérek ekkor lesznek csak képesek meglátni rajtuk, hogy álhívők. Amikor lelepleződnek, immár nagyon könnyű felismerni őket. Amikor például egy farkas báránybőrt ölt magára és a nyáj közé vegyül, nem feltétlenül tudod felismerni, hogy farkas-e vagy bárány, de amikor elkezdi megenni a juhokat, fel fogod ismerni, hogy farkas. Azok, akik politikával foglalkoznak, mindannyian álhívők, akik beszivárogtak a gyülekezetbe. Amikor ezek az emberek megpróbálják félrevezetni a testvéreket és rávenni őket is, hogy velük együtt csatlakozzanak valamilyen politikai párthoz és vegyenek részt a politikában, látni fogod, hogy hamis az istenhitük, és hogy a politikába való bekapcsolódás az igazi céljuk – nem számít, mennyire bonyolult a hátterük, felszínre fog kerülni és fel fog tárulni. Ezen a ponton az emberek képesek lesznek felismerni őket. Ez a bonyolult hátterű emberek egyik típusa – azok, akiknek politikai szempontból bonyolult a hátterük.

Van egy másik embertípus is, amely a bonyolult hátterűek kategóriájába esik. Némelyek a társadalomban nem maradnak meg a megfelelő helyükön, és nem élnek tisztességes életet, hanem inkább gyanús alakokkal érintkeznek. Közéjük tartoznak például azok, akik hamisítást és csalást követnek el, valamint a bűnöző alvilág tagjai is; a társadalomban státusszal, hírnévvel és presztízzsel rendelkezők, akik a felszínen kormányhivatalnokok vagy üzletemberek, de a színfalak mögött állandóan illegális dolgokban, bűncselekményekben vesznek részt, összejátszanak bizonyos hivatalnokokkal vagy a bűnöző alvilág tagjaival, hogy fegyvereket, kábítószert vagy az állam által tiltott egyéb dolgokat csempésszenek; továbbá azok is, akiket már többször elítéltek és lecsuktak, és akik gonosz tetteket, például rablást, nemi erőszakot, szexuális bántalmazást követtek el, vagy akik egyenesen emberkereskedők vagy embercsempészek. Az efféle bonyolult hátterű emberek ilyen egyénekkel érintkeznek, sőt különösen szoros kapcsolatban állnak velük – „testvérek”-nek hívják egymást, felhasználják egymást és megtesznek dolgokat egymásért. Ezek az emberek a felszínen nem követnek el semmilyen nyilvánvalóan gonosz tettet, nem követnek el lopást, rablást, gyilkosságot vagy gyújtogatást, de azok a csoportok, amelyekkel érintkeznek, és azok a körök, amelyekben mozognak, mind ilyen tisztességtelen egyénekből állnak. Hát nem meglehetősen ijesztő ez a fajta ember is? (De igen.) Üzleti befektetés céljából partnerkapcsolatra lép ezekkel a tisztességtelen egyénekkel, és amikor a partnere valamilyen illegális dolgot tesz és a segítségére szorul, ő felajánlja a segítségnyújtást. Lehet, hogy nem ő a főbűnös, de bűntárs. Azt lehet mondani az efféle emberről, hogy gyakran billeg a jogszerűség határán. Mit jelent az, hogy „a jogszerűség határán billeg”? (Azt jelenti, hogy gyakran vesz részt olyan tevékenységekben, amelyek potenciálisan törvénysértők lehetnek.) Ez az egyik aspektus. Azonkívül gyakran kihasználja a jogi kiskapukat, és csupa nagyszabású dologban vesz részt. Ha valaha is elkapják, akár csak bűntársként is, tíz vagy akár húsz évre is ítélhetik, vagy súlyos pénzbírsággal sújthatják. Problémásnak mondanád az ilyen típusú embert? (Igen.) Sohasem láttad őt nyilvánvaló gonosztettet elkövetni, sem azt, hogy embereket ölt, gyújtogatott vagy bárkit is becsapott vagy hamisan megvádolt volna, de amikor azok, akik – mind a bűnöző alvilágban, mind legitim körökben – jogszerűtlenül megtömik a maguk zsebét, megszegik a törvényt és törvénytelen tevékenységeket folytatnak, hogy óriási profitra tegyenek szert, akkor ez a fajta ember is részesül a zsákmányból, és ő is kap egy szeletet a tortából. Bonyolult hátterűnek számít szerintetek ez a fajta ember? (Igen.) Jó dolog lenne, ha Isten házában maradnának az ilyen emberek? (Nem.) A bűnöző alvilággal és legitim körökkel is érintkeznek, és ez még nem minden: illegális tevékenységekben is részt vesznek – ez egy bonyolult háttér. Ha kormányhivatalnokokkal érintkeznek, de normális módon érintkeznek és tartanak kapcsolatot velük, az elfogadható. Ám ha különféle illegális tevékenységekben és bűncselekményekben részt vevő, negatív alakokkal érintkeznek, akkor az nagyon problémás, és előbb-utóbb valami baj fog történni. Ez a fajta ember szeret ilyen alakokkal érintkezni; az ő farvizükön evez, az ő befolyásukra hagyatkozva akar pénzt keresni, meggazdagodni és jó életet élni. Jó embernek tekinthető akkor? (Nem.) Az emberek gyakran ezt mondják: „Madarat tolláról, embert barátjáról” – ha képes a bűnöző alvilág és legitim körök tagjaival is érintkezni, akkor szerinted tisztességes ember, aki a megfelelő helyén marad? (Nem.) Egész biztosan nem. Egyfelől azért érintkezik azokkal az egyénekkel, hogy hátha hasznára válhat azoknak az embereknek – elintézhet bizonyos feladatokat azok számára, akikkel érintkezik. Másfelől azért teszi, mert kedveli azokat, akikkel mind a bűnöző alvilágból, mind a legitim körökből érintkezik – szüksége van a készségeikre, a képességeikre és a befolyásukra, valamint az általuk nyújtott előnyökre, és élvezi is mindezeket. Akkor hát miféle ember ő? (Nem tisztességes ember.) Ezt csak így lehet megfogalmazni. Ugyanabból a fajtából való, mint azok, akikkel érintkezik – mindannyian felhasználják egymást. Nincs sok olyan ember ezen a világon, aki képes tenni érted dolgokat, aki teljességgel meg tud bízni benned és a barátod lehet, de azért létezik ilyen – nem szükséges az említett alakokkal érintkezni. Az efféle ember egyfelől azért érintkezik velük, mert a közös, gyarló tulajdonságaik miatt jól kijönnek egymással, és mert hasonszőrűek. Másfelől azért, mert ez az ember bármit kész megtenni a saját érdekei kedvéért és a szekuláris világban való túléléséért, és egyáltalán nincsenek alapelvei az emberekkel való érintkezésre vonatkozóan, sőt nincsenek alapelvei semmiben, amit tesz. A nem hívők még ezt is szokták mondani: „Az úriember szereti a gazdagságot, de helyes módon szerzi meg azt”, és ezt tekintik minimális mércének. Függetlenül attól, hogy ők képesek-e e minimális mérce szerint élni vagy sem, ez mindenképpen viszonylag nemes filozófiának számít az emberiség körében való túlélésre vonatkozóan. Az efféle bonyolult hátterű emberek azonban a saját érdekeik kedvéért és nyereségszerzés végett gátlástalanul és válogatás nélkül érintkeznek emberekkel – bárkivel hajlandóak érintkezni, ha abból előnyük származhat. Mi több, nagyon büszkék arra, hogy érintkezni tudnak ezekkel az emberekkel, és nagyszerűnek gondolják azokat a módszereket, amelyeket az emberekkel történő érintkezés során alkalmaznak. Hogyan kellene tehát tekintenünk az ilyen emberre? A bűnöző alvilágban és legitim körökben is ott mozog – ez egy bonyolult háttér. Az efféle ember nagyon ijesztő! Vajon a valódi arcát mutatja? Nem, hanem mindig álarcot visel. Soha nem tudsz átlátni rajta, és nem tudod, mit gondol belül. Álarcot visel, amikor veled érintkezik, és még az Istenben hívők között is ott leselkedik. Ez pont olyan, mint amikor egy ördög beolvad egy embertömegbe, vagy mint amikor egy róka vagy egy farkas belopódzik egy birkanyájba. Biztonságban érzed magad ettől? (Nem.) Miért mondod ezt? A ravasz, ádáz és elvetemült természete alapján; állandóan ármánykodik ellened – olyan, mintha folyton követne téged egy sunyi, gonosz szempár, figyelve minden mozdulatodat – és csak az alkalomra várna, hogy tönkretegyen és felemésszen. Hát nem rémisztő ez? (De igen.) Az ilyen ember sohasem a biztonság érzetét kelti benned, mivel a természete és a háttere miatt mindig úgy érzed, hogy fenyegetést jelent rád nézve. Miféle fenyegetést? Azt, hogy ha a közeledben van, állandóan úgy érzed, hogy bárhol és bármikor képes ármánykodni ellened, játszadozni veled, csapdát állítani neked, és hogy sohasem tudod, mikor fog esetleg felhasználni téged vagy ártani neked, és mikor okozza a halálodat vagy tesz tönkre. Ezért egyáltalán nem szabad a közeledben tartani az ilyen embert. Mondd meg Nekem, hát nem így állnak a dolgok? (De igen.) Ha például egy farkast helyeznek a nyájba, az vajon védelmet jelent majd a juhok számára vagy pusztulást hoz rájuk? (Pusztulást fog hozni rájuk.) Egy farkas a természetének megfelelően soha nem fog a bárányok oldalára állni és óvni a biztonságukat, mert a bárány az ő fejében élelem, és ha bárhol és bármikor megéhezik, fel fogja falni; nincs benne szánalom a bárányok iránt, és nem fogja megkímélni őket. Egy farkas nem rendelkezik egy kutya adottságaival. Ha egy kutya bárányokkal együtt nő fel, akkor úgy tekint a bárányokra, mint akiket óvnia kell, és ha egy farkas rátámad a bárányokra vagy felfalja őket, a kutya harcba fog szállni vele, szent kötelességként vállalva magára a bárányok megóvásának a felelősségét – a kutyákban egyszerűen ott van ez a velük született tulajdonság. A farkasok azonban mások; a farkasoknak az a velük született tulajdonságuk, hogy fel akarják falni a bárányokat. Amikor egy ilyen, bonyolult hátterű ember szivárog be a gyülekezetbe, az ugyanolyan, mint amikor egy farkas szivárog be egy birkanyájba – ha a farkas nem éhes, lehet, hogy nem jelent veszélyt a juhokra, de amikor megéhezik, egész biztosan a juhok lesznek az étel, amit megeszik, és ezen a tényen senki sem tud változtatni. Ezt a természete határozza meg. Ha meg akarod oldani azt a problémát, hogy a farkas felfalja a bárányokat, mielőbb azonosítanod kell a farkast. Ha egyszer azonosítottad, hogy ki a báránybőrbe bújt farkas, azonnal meg kell szabadulnod tőle – ne tétovázz és ne tanúsíts semmiféle irgalmat iránta. Az efféle bonyolult hátterű emberekkel körültekintően kell bánni. Ha azt veszed észre, hogy gonoszságot művelnek és megzavarják a gyülekezetet, egyáltalán nem szabad semmiféle udvariasságot tanúsítanod az irányukban. Ezt kell mondanod nekik: „Te egy világi értelemben bölcs személy vagy, és nem vagy alkalmas az istenhitre. Rossz helyet választottál, amikor Isten házába jöttél; ez a hely nem megfelelő a számodra. A saját lehetőségeid megvalósítására kellene törekedned a társadalomban. Az Istenben hívő emberek csak Isten szavait olvassák, beszélgetnek az igazságról és végzik a kötelességüket, hogy eleget tegyenek Istennek; nem vesznek részt cselszövésekben és fondorlatokban, és nem kapcsolódnak be a politikába. Itt nem léphetsz feljebb a ranglétrán, nem gazdagodhatsz meg, és nem élhetsz a többiekénél magasabb rendű életet. Akármeddig tartózkodsz is itt, az csak elpazarolt idő lesz.” Így rá lehet beszélni őket a távozásra, nem igaz? (De igen.) Egyes bonyolult társadalmi kapcsolatokkal rendelkező emberek nem feltétlenül gonosz emberek, és nagy gonoszságot sem műveltek, de egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és igazán az álhívők kategóriájába tartoznak. Megpróbálni rávenni az ilyen embereket arra, hogy őszintén higgyenek Istenben és törekedjenek az igazságra, olyan, mintha egy farkast báránnyá próbálna változtatni valaki – lehetetlen. Nem számít, milyen sokáig visel báránybőrt egy farkas, akkor is csak farkas marad; soha nem lesz belőle bárány. Ez a helyzet. Úgyhogy az ilyen emberek Istenben való hite kész vicc; rossz ajtón kopogtatnak, amikor Istenben kezdenek hinni!

Van egy másik embertípus is, amelyiknek bonyolult a háttere. Az ilyen emberek hisznek ugyan Istenben, de szoros kapcsolatban vannak némelyekkel a különféle felekezetekből való vallási vezetők, hivatalnokok vagy státusszal bíró személyek közül. Szeretnek ezekkel az emberekkel érintkezni, és gyakran elmennek a különféle felekezetek vallásos programjaira; kapcsolatokat építenek és barátságokat ápolnak ezekkel az emberekkel, valamint felhasználják egymást és megtesznek egymásért dolgokat. Időről időre – szándékosan vagy akaratlanul – még olyan általános ügyekkel kapcsolatos munkákat vagy a személyzettel kapcsolatos munkákat is a tudomásukra hoznak ezeknek a személyeknek, amelyek a gyülekezet belső információját képezik. Ez nagyon problémás dolog. Ha mindössze beszélgetsz ezekkel a vallásos emberekkel, vagy ha képtelen vagy elszakadni ezektől a vallásos helyszínektől, továbbá a különféle vallási ünnepek programjain és a különféle vallásos szertartásokon is szeretsz részt venni, az elfogadható. A gyülekezeti munkát vagy a testvérekre vonatkozó információkat azonban nem hozhatod nyilvánosságra ezeken a helyeken. Nem közölhetsz például olyan dolgokat, mint hogy egy bizonyos személy elfogadta a Keleti Villámlást, hogy milyen kötelességet végez a Mindenható Isten Egyházában, hogy hol lakik, és hogy általában kivel szokott érintkezni – ha közlöd ezeket a dolgokat, az azt mutatja, hogy nagyon erkölcstelen vagy. Ha valaki jelenti ezt az információt a kormánynak, az elképzelhetetlen következményekkel jár majd. Ha nagyon közel állsz vallásos emberekhez, vagy összefonódnak az érdekeid az övékkel, vagy ha szívességet tettetek egymásnak, az legfeljebb bonyolult háttérnek tekinthető. Ha azonban titokban más dolgokat is művelsz, például nyilvánosságra hozod Isten házának munkarendjeit vagy Isten házának belső ügyeit vagy a testvérek személyes információit, akkor ennek már árulás lesz a természete, ez pedig elítélendő. Némely testvérek különösképp nem akarják, hogy mások megismerjék a helyzetüket, vagy hogy az nyilvánosságra legyen hozva, mivel korábban már letartóztatták őket, vagy jelenleg körözési listán vannak; az ilyen bonyolult hátterű személy azonban úgy tekint erre az információra, mint amit bizonyos előnyökre cserélhet, vagy egyszerűen csak jelentéktelennek látja és ezért nyilvánosságra hozza, bajt okozva ezzel az adott testvéreknek. Ha Isten háza tudomást szerez ilyen dolgokról, semmiképpen sem fogja hagyni, hogy könnyen megússza az illető; az ilyen embereket azonnal ki kell takarítani. Olyan társadalmi kontextusban, ahol üldözik az embereket azért, mert hisznek Istenben, még arra is nehezen adódik lehetőségük a hívőknek, hogy kötelességet végezzenek, és mindenki igazán megbecsüli azt. Senki sem akarja, hogy lehetséges kockázatok fenyegessék a kötelességvégzésüket akár mások ostobasága, akár a sajátjuk miatt. Éppen ezért, ha bárki is lehetséges kockázatokat idéz elő a testvérek kötelességvégzésére vagy személyes biztonságára nézve, vagy ha bárki is akadályt gördít mások elé az Istenben való hitük útján, Isten háza nem fogja hagyni, hogy könnyen megússzák. Amint Isten háza tudomást szerez róluk, azonnal ki fogja takarítani vagy ki fogja zárni őket, és egyáltalán nem fogja majd vissza magát! Ha védekezni kezdenek, magyarázatokat és kifogásokat kreálva, ezt mondván: „Csak egy pillanatnyi nyelvbotlás volt, mivel nem figyeltem”, egyáltalán nem szabad ezt elhinned – az efféle kifogások nem állják meg a helyüket. Miért nem a saját családi ügyeikről beszéltek az embereknek? Miért a testvérek ügyeiről beszéltek inkább? Nyilvánvalóan rossz szándékot táplálnak magukban. Nyilvánosságra hozták a gyülekezeti munkát és a testvérekkel kapcsolatos információkat; ha ez bajt hoz a testvérekre, akkor meg kell átkozni őket! Avagy nem kell megátkozni az ilyen embereket? (De igen.) Miközben a gyülekezet terjeszti az evangelizációs munkáját, óhatatlanul fog néhány ilyen ember is csatlakozni a gyülekezethez. Ezek gátlástalanul eladják a gyülekezetet, eladják a testvéreket, sőt még Isten házának érdekeit is elárulják. Titokban mindenféle emberekkel érintkeznek, és nem tiszta szándékkal érintkeznek velük. Amikor ezekkel az emberekkel beszélgetnek, képtelenek tartani a szájukat, minden belső gyülekezeti információt elmondanak, amiről tudnak, semmit ki nem hagyva, ez pedig végül bajt hoz a testvérekre és a gyülekezetre. A felelősséget ezeknek az embereknek kell viselniük ezért, akik képtelenek voltak tartani a szájukat. Némelyikük talán azt mondja, hogy nem szándékosan tett így, ám attól, hogy nem szándékosan történt, még nem lesz elfogadható. Ha nem volt szándékos, akkor miért nem magadnak ártottál inkább? Miért kizárólag csak másoknak ártottál? Bajt hoztál a gyülekezetre és a testvérekre, ez megállapított tény. Éppen ezért téged terhel érte a felelősség. Ha megölnél valakit, majd ezt mondanád: „Nem szándékosan tettem; soha nem állt szándékomban megölni azt az embert – eszemben sem volt ilyesmi”, vajon ártatlannak találna a törvény emiatt a kijelentés miatt? (Nem.) Még ha az igazat mondanád is, hasztalan lenne. Tény, hogy megöltél valakit, és perdöntő bizonyíték van rá, úgyhogy a tények alapján bűnösnek kell nyilvánítani téged. Elkövetted a gyilkosság bűnét, úgyhogy gyilkos vagy, és bármennyire is próbálod igazolni magad, az nem fog segíteni rajtad. Némelyek gyakran hoznak bajt a gyülekezetre a cselekedeteikkel; időnként jelentős ez a baj, és nem csupán a testvérek letartóztatását és bebörtönzését eredményezi, hanem a gyülekezet munkáját is súlyosan érinti. Isten háza egyáltalán nem fogja hagyni, hogy az ilyen emberek megússzák; mindegyiküket ki fogja zárni, akit csak elkap, és meg fogja átkozni őket – egyáltalán nem fogja majd vissza magát Isten háza! Ha a Törvény Korában történtek volna ezek a dolgok, a gonosztevőket kirángatták és botokkal halálra verték vagy halálra kövezték volna; akkoriban így kellett kezelni az ilyen eseteket. Most, mivel ez nem része Isten háza adminisztratív rendeleteinek, kizárják őket, a testvérek pedig közösen megátkozzák őket. Semmi esély arra, hogy áldásokat vagy üdvösséget nyerjenek – a pokolba kell küldeni és meg kell büntetni őket!

Van egy másik embertípus is, amelyiknek bonyolult a háttere; ők azért jönnek a gyülekezetbe, hogy különleges küldetéseket teljesítsenek. Az efféle egyének némelyikét kormányok küldik, míg másokra bizonyos vallási vagy társadalmi csoportok bíznak küldetéseket. Ilyen küldetés lehet például a testvérek megfigyelése, a gyülekezet megfigyelése vagy a gyülekezet különféle munkaelemeinek és különböző időszakokból való munkarendjeinek a firtatása. Bármi legyen is a küldetésük, a mi szempontunkból az ilyen emberek mindenképp bonyolult hátterűek. E bonyolult hátterű emberek többsége álhívő; ők azok, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Ők mások, mint a kishitű, szegényes képességű vagy sok elképzeléssel bíró emberek – utóbbiak őszintén hisznek, ám ezekkel a bonyolult hátterű emberekkel komoly probléma van. Gondoljuk át először is a következőt: Vajon milyen emberi mivoltuk van az ilyen embereknek? (Rossz emberi mivoltuk van, elvetemültek és a Sátán bandájának tagjai.) Akkor hát miféle emberek ők? (Ördögök.) Így van, a fején találtad a szöget – ördögök, akik beszivárognak a gyülekezetbe. Olyan emberek, akik beszivárognak a gyülekezetbe és az árnyékban élnek, miközben különféle terveket és célokat szőnek magukban. Az ilyen emberek ördögök. Kezdettől fogva, ahogy belépnek a gyülekezetbe, nem jó szándékot táplálnak magukban ezek az emberek. Függetlenül attól, hogy ki bízta meg őket – némelyeket talán kormányok vagy bizonyos csoportok bíztak meg, míg másokat talán egyáltalán nem bízott meg senki, hanem egyszerűen csak maguktól szeretnének beszivárogni a gyülekezetbe –, az ilyen emberek tisztán világi értelemben bölcs egyének. Az emberek széles körével érintkeznek, és összetett személyes kapcsolataik és társadalmi összeköttetéseik vannak – bonyolult a hátterük. A „bonyolult háttér” azt jelenti, hogy különösen tisztátalanok és messze nem egyszerűek a társadalmi összeköttetéseik, a személyes kapcsolataik és az életkörülményeik; ők nem olyanok, mint a hétköznapi emberek, akik egyszerűen csak megpróbálnak pénzt keresni és jó életet élni. Ezek az emberek kiemelkedő, vezető vagy viszonylag kivételes szerepet játszó alakok a társadalom különféle körein és csoportjain belül – ők azok a fajta emberek, akiket „hozzáértő egyénnek” vagy „gurunak” szoktak nevezni a nem hívők. Bárhol legyenek is, nem olyan emberek, akik megmaradnának a megfelelő helyükön, és nem tisztességesek. Akár a személyes nyereségszerzés, akár a hatalomhoz jutás, akár mások irányításának a lehetőségét keresik a különféle csoportokon és körökön belül, ez a céljuk, és evégett léteznek. Függetlenül attól, hogy melyik gyülekezetben vannak, ördögi gondolkodásmódjuk van; folyton nyughatatlanok, kézbe akarják venni a helyzeteket, az embereket és a pénzt, befolyást és hatalmat akarnak gyakorolni. Ezek ennek az embertípusnak a megnyilvánulásai. Éppen ezért, függetlenül attól, hogy van-e küldetése az ilyen embereknek, vagy hogy a kormány vagy valamilyen társadalmi csoport bízta-e meg őket, képtelenek megmaradni a megfelelő helyükön, miután a gyülekezetbe jönnek. Még ha nincs is küldetésük, és még ha nem is a gyülekezetet vagy a testvéreket célozzák meg, hogy kihasználják, ők nem olyan emberek, akik őszintén akarnának hinni Istenben, és bizonyosan nem olyan emberek, akik hisznek Isten létezésében. Egyáltalán nem tiszta szándékkal csatlakoznak a gyülekezethez – egy dolog legalábbis nagyon igaz rájuk, éspedig az, hogy „a gyülekezet farvizén eveznek” és csak az alkalomra várnak, hogy megvalósítsák a saját programjaikat. Ha nem sikerül elérniük a céljaikat és ha szertefoszlanak a vágyaik, akkor fennáll a valószínűsége, hogy bármikor elhagyják a gyülekezetet. Úgy keresik az alkalmakat, hogy kivárják a megfelelő pillanatot – ha adódik valaki, akit kihasználhatnak, vagy egy megfelelő pillanat arra, hogy megvalósítsák a céljaikat, ambícióikat és törekvéseiket, akkor biztosan nem fogják elszalasztani sem az adott személyt, sem azt a pillanatot. Ha továbbra sem sikerül alkalmat találniuk, elkedvetlenednek, csalódottak lesznek, és el akarják hagyni a gyülekezetet. Éppen ezért az ilyesfajta személy is veszélyes embertípus a gyülekezeten belül, akit fel kell ismerni és távol kell tartani. Egy másik fontosabb alapelv az, hogy ha nem vagy biztos valakinek a hátterében, vagy ha az a halvány megérzésed támad, hogy nagyon bonyolult a háttere, akkor vezetőként vagy dolgozóként legalább annyit tudnod kell, hogy az illetőt nem szabad fontos pozícióba helyezni, és azt sem szabad engedni, hogy státusza vagy hatalma legyen, illetve bármilyen fontos munkát végezzen a gyülekezetben. Ha nem tudsz átlátni rajta, akkor megfigyelheted őt, de semmiképpen sem szabad elhamarkodottan vagy idő előtt cselekedned. Ha azelőtt adsz neki státuszt vagy teszed meg egy fontos munkaelem felelősévé, hogy átláttál volna rajta, akkor rendkívül ostoba vagy! Minél kevésbé tudsz átlátni rajta, annál kevésbé szabad fontos munkát rábíznod, annál körültekintőbbnek kell lenned, annál inkább figyelned kell rá, és annál szigorúbb figyelemmel kell kísérned. Valójában akár van küldetésük az ilyen bonyolult hátterű embereknek, akár nincs, végül nem maradnak sokáig a gyülekezetben. Azért nem, mert ezek az álhívők viszolyognak a szívükben a hit dolgaitól. Az ateisták nem hisznek Isten létezésében, és semmi sem érdekli őket, ami Istennel, Isten munkájával vagy az Isten által kimondott igazsággal kapcsolatos. Állandóan ezt vizsgálják: „Származik-e hasznom abból, ha hiszek istenben? Sok pénzt kereshetek-e vele és meggazdagodhatok-e belőle? Vajon itt is ugyanúgy bevethetem a cseleimet és trükkjeimet, mint a világban?” Amikor látják, hogy Isten háza nem támogatja ezeket a dolgokat, hanem inkább mindig arról beszél, hogy becsületesnek kell lenni, és hogy azokat, akik felületesen vagy lagymatagon végzik a kötelességüket, gyakran megmetszik, ezek az emberek viszolygást, boldogtalanságot és korlátozottságot éreznek Isten házában, és egyre csak az alkalmat keresik a távozásra. Ha valaki igazán Isten nyájához tartozik, ha egyike Isten választottainak, az akkor sem fog beleunni azoknak az igazságoknak a hallgatásába, amelyekről gyakran esik szó az Istenben való hit során, ha húsz vagy harminc éven át hallgatja is őket; akár egész életén át képes lenne hallgatni, és még akkor is újszerűnek találná őket. Minél többet hallgatja ezeket az igazságokat, annál világosabbá válnak a számára; minél többet hallgatja őket, annál inkább táplálni fogja a szívét; minél többet hallgatja őket, annál inkább vágyakozni fog az igazságra. Még ha minden nap hallgatná is ezeket a szavakat, azt is készségesen megtenné. Amikor számára hasznos tapasztalati tanúságtételeket hall, akkor különösen olyan boldognak és elégedettnek érzi magát, mintha nagy lakomán vett volna részt – boldogabb, mintha aranyrögöt talált volna. Ami ezeket az álhívőket, ezeket az ördögöket – és különösen ezeket a bonyolult hátterű embereket – illeti, ők minél több közlést hallanak az igazságról, annál bosszúsabbak lesznek; minél többet hallgatják, annál nagyobb zaklatottságot és viszolygást éreznek belül. Amikor hallják ezeket a szavakat, unalmasnak, egyhangúnak és fárasztónak találják őket. Ha leülteted őket, hogy prédikációkat hallgassanak, úgy érzik magukat tőle, mintha kínzáson kellene keresztülmenniük. Ezt mondják: „Hogy lehet az, hogy ti mind annyira szeretitek hallgatni ezeket a szavakat, mintha nagy lakomán vennétek részt? Bennem miért kelt ilyen erős viszolygást, amikor hallom őket?” Amikor már hosszú ideje hallgatnak, képtelenek többé nyugton ülni a helyükön. Ha nem lehetnek vezetők, nem hajlandóak a kötelességüket végezni, sem nehézséget elviselni, és idővel értelmetlennek találják az egészet; felmerül bennük a hitük feladásának a gondolata. Így lepleződnek le az álhívők. Ami ezeket a bonyolult hátterű embereket illeti, ha a megfigyelésük során a tudomásodra jut az, hogy kétes eredetűek és bonyolult hátterűek, akkor minden tőled telhető módon próbálj alkalmat találni arra, hogy rábeszéld őket a távozásra. Az ilyen emberekkel szemben, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot, némi bölcsességet szükséges alkalmazni. Mondhatod nekik ezt: „Meg akarsz gazdagodni, és arról álmodsz, hogy hivatalnok leszel – valóban lemaradnál valamiről, ha anélkül élnéd le az egész életedet, hogy hivatalnok válna belőled! Hivatalnokká kellene válnod, meg kellene gazdagodnod, és a világra kellene törekedned – ott vannak a kézzelfogható előnyök. Van eszed az üzlethez és tökéletesen alkalmas vagy hivatalnoknak – ha törekszel a világra, biztosan meggazdagodhatsz és hivatalnok lehet belőled.” Ennek hallatán azt fogják gondolni, hogy rokonlélekre bukkantak, és ezt fogják mondani: „Teljesen igazad van! Jó ideje úgy érzem már, hogy semmi értelme istenben hinni – igazán megérintett, amit mondtál. A hitnek valójában csak pszichológiai hatása van; nem igazán számít, hogy van-e hited vagy nincs. Az élet rövid – néhány évtized csupán, amely egy szempillantás alatt elmúlik. Semmit sem nyertem eddig abból, hogy mindig itt pocsékolom az időmet istenben hívő emberekkel, és folyton elégedetlenséget érzek. Hát nem csak ártok magamnak ezzel? Kimenni a világba és sok pénzt keresni – ez az, ami igazán számít!” Egyet fognak érteni azzal, amit mondtál. Ha egyetértenek, akkor egy napon talán egyszerűen maguktól elmennek, mivel úgy érzik, hogy értelmetlen a gyülekezetben maradniuk, és mert ennek tetejébe még rosszul is alakulnak számukra bizonyos dolgok, vagy kudarcokban és kedvezőtlen fordulatokban és némi metszésben van részük. Hát nem nagyszerű ez? (De igen. Ez egy bölcs megközelítés.) Könnyű rávenni az ördögöket a gyülekezet elhagyására: Ha egyszer rájöttél a gondolkodásmódjukra, akkor, ha akarnak valamit, biztasd őket, hogy törekedjenek rá. Ily módon rá tudod beszélni őket a távozásra. Ússz együtt az árral a kitessékelésük érdekében. Így kell kezelni ezt a fajta álhívőt.

Ha ilyen bonyolult hátterű embereket találsz a gyülekezetben, haladéktalanul rá kell beszélni őket a távozásra vagy ki kell takarítani őket; ne próbáld maradásra biztatni őket. Hogy miért ne? Egyrészt semmilyen jó szerepet nem játszanak a gyülekezetben; másrészt egyáltalán nincsenek ott Isten választottai között. Azonkívül, még ha a gyülekezetben is maradnak, végül mégiscsak lehetetlen lesz számukra, hogy elfogadják Isten szavait, Isten munkáját, valamint Isten fenyítését és ítéletét az üdvösség elnyerése végett. Ha a gyülekezetben maradnak, az hátrányos lesz a gyülekezet munkájára nézve, és félrevezethetnek, valamint befolyásolhatnak néhány csekély érettséggel bíró testvért. Az Isten házában lévő emberek visszatetszőnek találják őket, ők pedig cserébe hasonló nemtetszéssel szemlélik a testvéreket Isten házában. A szívükben mindig ellenségesen tekintenek Isten házára, a gyülekezetre és a testvérekre. Mondd hát meg Nekem, zavarna-e téged, ha egy ilyen ellenség, egy ilyen ellenfél lenne a gyülekezetben? (Igen.) Éppen ezért a legjobb nem biztatni maradásra az efféle embereket. Ha egyszer felfedezted őket, haladéktalanul beszéld rá a távozásra, takarítsd ki vagy zárd ki őket. Hogyan kell kezelni az ilyen embereket, ha az evangéliumhirdetés során találkozol velük? (Egyszerűen maradj távol tőlük, és hagy őket figyelmen kívül.) Amikor ilyen típusú emberrel találkozol, ne hirdesd neki az evangéliumot. Nagyon túlzó és alaptalan módon beszél, és elég beszédes, de valójában egyáltalán nincs semmi tehetsége. Isten házának nincs szüksége efféle bonyolult hátterű emberekre; ők nincsenek ott Isten választottai között. Még ha most meg is térnek, előbb vagy utóbb akkor is ki kell takarítani őket. Éppen ezért, amikor ilyen emberekkel találkoznak az evangélium hirdetői, egyszerűen le kell mondaniuk róluk. Isten háza nem akarja és nem is látja szívesen az efféle embereket. Így kell kezelni a bonyolult hátterű embereket, és ez az alapelv. Természetesen ennek az ügynek a kezelésekor nem szükséges aránytalanul felfújni a dolgokat; világosan értened kell, hogy egy adott személy a bonyolult hátterű emberek kategóriájába esik-e. Ha a megnyilvánulásai megfelelnek ezen embertípus tulajdonságainak, akkor ebbe a csoportba kell sorolni. Ha azonban csak alkalmanként dicsekszik vagy beszél nonszensz dolgokat valaki, és ha a túlzott dicsekvése miatt – tévesen – bonyolult hátterű személynek látják őt, valójában azonban őszinte az Istenbe vetett hite és nem tartozik ebbe a kategóriába, akkor másként kell kezelni ezt a helyzetet, nehogy tévesen legyen megvádolva egy jó ember.

III. Az ember kötelességvégzés során tanúsított hozzáállása alapján

Többé-kevésbé befejeztük a beszélgetésünket arról a kritériumról, hogy miként kell az embereket az emberi mivoltuk alapján felismerni. Van egy másik kritérium is: az embereknek a kötelességük végzése során tanúsított hozzáállása alapján történő felismerése. Elég sokat beszéltünk erről a kritériumról az előző prédikációkban, úgyhogy semmi többet nem szükséges mondani róla.

Nagyszerű! Ezzel vége a mai beszélgetésünknek. Viszontlátásra!

2024. július 6.