A gyülekezetben vannak Júdás-típusú emberek is, akik mindig arról próbálnak tudakozódni, hogy mennyi pénze van Isten házának, és hogy a gyülekezetben ki teszi a legnagyobb felajánlásokat. Mások azt mondják nekik: „Ezt a dolgot nem lehet elmondani neked. Nem válna hasznodra, ha tudnád, és különben is, ez nem olyasmi, amiről tudakozódnod kellene.” Miután ezt meghallották, ellenségessé válnak, és azt mondják: „Mindannyian óvakodtok tőlem, lenéztek, nem bántok velem testvérként; kívülállóként kezeltek. Tudom, kinek az otthonában őrzik a gyülekezet pénzét. Feljelentelek titeket, és hagyom, hogy a rendőrség mindent elkobozzon – akkor majd megtudom, mennyi pénz van!” Bármi történjék is, el akarják árulni vagy fel akarják jelenteni a többieket; egyedül akkor nem jelentenek semmit, amikor hamis vezetők, antikrisztusok és gonosz emberek okoznak zavart a gyülekezetben. Vagy még ha látják is, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok lopnak vagy elkoboznak felajánlásokat, soha nem leplezik le és nem jelentik ezeket a tetteket, és nem is tájékoztatják Isten házát. Az ilyen dolgok nem érdeklik őket. De ha bármelyik testvér provokálja, megbántja vagy semmibe veszi őket, akkor feljelentik. Vagy ha Isten házának valamely munkarendje nem egyezik az elképzeléseikkel, amitől kínosan érzik magukat vagy nehéz helyzetbe kerülnek, akkor így kezdenek gondolkodni: „Feljelentelek téged! Elintézem, hogy elveszítsd a gyülekezetvezetői pozíciódat, elintézem, hogy a gyülekezet munkája kudarcba fulladjon, elintézem, hogy a gyülekezet szétessen!” Látjátok? Még emiatt is fel akarják jelenteni a gyülekezetvezetőt. Egyes gyülekezetekben kiválasztanak néhány olyan embert, aki alkalmas külföldi szolgálatra – családi és személyes körülményeik ezt lehetővé teszik, megfelelnek Isten háza követelményeinek, és a testvérek is mind egyetértenek. Amikor a Júdás-típusú emberek ezt látják, így gondolkodnak: „Nekem soha nem jutnak ilyen jó dolgok. Fel kell jelentenem titeket! Megmondom a rendőrségnek, hogy a gyülekezetünkből bizonyos emberek külföldre mennek a kötelességüket végezni. Elintézem, hogy ne tudjatok elutazni az országból. Elintézem, hogy a nagy vörös sárkány letartóztasson titeket, vagy hogy a kormány megfigyelés alá helyezzen, hogy még az otthonotokba se tudjatok visszatérni!” Amíg a testvérek nem tudnak külföldre menni, ők elégedettek. Mit gondoltok – az ilyen emberek tetteinek természete nem súlyosabb, mint azokénak, akik csak időnként akadályoznak és zavarnak? (De igen.) Ez a fajta ember nagy probléma. Hiányzik belőle az istenfélő szív, és egyáltalán nem féli Istent. Nem számít a helyzet vagy az ok, amíg a dolgok nem az ő szája íze szerint alakulnak, fel akarja jelenteni a gyülekezetet és el akarja árulni a testvéreket – ez ördög! Amikor a gyülekezet ilyen embereket fedez fel, a lehető leghamarabb ki kell őket takarítani vagy ki kell őket közösíteni, hogy megelőzzék a jövőbeli bajokat. Ha a jelenlegi környezet ezt nem teszi lehetővé, vagy a körülmények még nem érettek meg rá, akkor szigorúan meg kell őket figyelni, felügyelni kell őket, és óvakodni kell tőlük. Amikor a körülmények lehetővé teszik, az ilyen veszélyes egyéneket egyáltalán nem szabad eltűrni – a lehető leghamarabb és leggyorsabban ki kell takarítani vagy ki kell közösíteni őket. Ne várjatok addig, amíg elárulják a gyülekezetet és következményeket okoznak, mielőtt intézkednétek. Ha egyszer megteszik, és ez valódi következményekhez vezet, a veszteségek jelentősek lesznek. Ki tudja, hány testvér marad otthon nélkül, ahová visszatérhet, vagy kerül letartóztatásba és börtönbe. Lehet, hogy sok testvér már nem lesz képes ellátni a kötelességét vagy gyülekezeti életet élni. A következmények beláthatatlanok lesznek. Ezért, ha ti, mint vezetők és dolgozók Júdás-típusú embereket fedeztek fel a gyülekezetben, időben el kell takarítanotok vagy ki kell közösítenetek őket. Ha pedig ti, mint testvérek, ilyen embereket fedeztek fel, a lehető leghamarabb jelentenetek kell őket a gyülekezet vezetőinek és dolgozóinak. Ez a kérdés a gyülekezet testvéreinek biztonságát, valamint a ti saját biztonságotokat is érinti. Ne gondoljátok: „Valójában még nem követtek el árulást, tehát ez nem nagy ügy; csak a pillanatnyi düh beszél belőlük.” Mindenki feldühödik néha – van, aki ilyenkor legfeljebb néhány durva szót mond, kisebb jelenetet rendez, vagy pár napig negatív, de amíg istenfélő szívvel rendelkezik, fél Istentől a szívében, és van némi lelkiismerete és józan esze, valamint alapvető határai a magatartásában, addig soha, semmilyen körülmények között nem tenne olyasmit, amivel másoknak árt. Azonban más a helyzet azokkal, akik született Júdások. Ők egy szempillantás alatt képesek feljelenteni a gyülekezetet és a testvéreket, mindig a Sátán erőit akarva felhasználni a testvérek és a gyülekezet megfenyegetésére, hogy elérjék céljaikat. Ezek az emberek gonosz démonok mögé sorakoznak fel – ami a magatartást illeti, nincsenek alapvető határaik. Ezért mind a gyülekezetvezetőknek, mind a testvéreknek különösen ébernek kell lenniük azokkal szemben, akik egy szempillantás alatt képesek feljelenteni a gyülekezetet. Ha bárki ilyen oktalan, szándékosan bajkeverő és az észérvekre süket embereket fedez fel, azonnal jelentenie kell őket a vezetőknek és a dolgozóknak, majd meg kell figyelni és felügyelni kell őket. Ha a gyülekezetvezetők ilyen embereket fedeznek fel, a lehető leghamarabb tervet kell kidolgozniuk a helyzet kezelésére és megoldására. Meg kell védeniük a testvéreket, és meg kell óvniuk a gyülekezeti életet és a gyülekezet munkáját attól, hogy az ilyen egyének kárt tegyenek benne és megzavarják. Ne feltételezzétek, hogy amikor az ilyen emberek azt mondják, hogy feljelentik a gyülekezetet vagy a testvéreket, akkor csak a pillanatnyi düh beszél belőlük, és ne hagyjátok, hogy lankadjon a figyelmetek. Valójában az, hogy gyakran mondanak ilyeneket, azt bizonyítja, hogy ez a gondolat már megfogant az elméjükben. Ha így gondolkodnak, képesek is eszerint cselekedni. Néha, miután kimondják: „Feljelentelek titeket”, talán nem teszik meg, de ki tudja, mikor fogják valóban megtenni. Ha egyszer megteszik, a következmények beláthatatlanok lesznek. Tehát, ha mindig csak dühös megjegyzésként kezelitek a „Feljelentelek titeket” szavaikat, akkor tudatlanok és ostobák vagytok. E szavak révén nem láttátok át az emberi mivoltuk lényegét, és ez hiba. Egy szempillantás alatt képesek azzal fenyegetőzni, hogy „Feljelentelek titeket” – ez egyáltalán nem egyszerűen egy dühös megjegyzés; azt mutatja, hogy júdási természetük van, és híján vannak az alapvető határoknak a magatartásukat tekintve. Miféle nyomorult az, akinek a magatartásában nincsenek alapvető határok? Az a fajta, akiben nincs lelkiismeret és racionalitás. Lelkiismeret nélkül bármilyen gonosztettre képes, racionalitás nélkül pedig képes a racionalitás határain túl cselekedni, mindenféle ostobaságot elkövetve. Lehetséges, hogy miután feljelentették a gyülekezetet, és látták a testvérek letartóztatását és a gyülekezet munkájának sérülését, könnyeket ejtenek és megbánást tanúsítanak. De ezek az észszerűtlen és szándékosan bajkeverő emberek racionalitás nélkül cselekszenek; ha a jövőben hasonló helyzettel szembesülnek, akkor ugyanígy fel fogják jelenteni a gyülekezetet. Hát nem utal ez a természetükkel kapcsolatos problémára? Pontosan ez a természetlényegük. Egyes gyülekezetvezetők még mindig azt hiszik, hogy amit mondanak, az csak a pillanatnyi düh szava, és hogy a természetük nem rossz. Úgy gondolják, ez nem az emberi mivoltuk természetes megnyilvánulása, és nem tükrözi az emberi mivoltukat. Helytelen ez a nézőpont? (Igen.) Még ha általában nem is tanúsítanak olyan viselkedést, amely aljas jellemről árulkodna, az a tény, hogy gyakran mondják, hogy feljelentik a testvéreket, és hogy a legkisebb, nekik nem tetsző dolog is arra késztetheti őket, hogy a feljelentésen gondolkodjanak, elegendő annak bizonyítására, hogy a jellemük alantas és aljas, és hogy nem megbízhatóak. Az ilyen embereknek nincs lelkiismeretük és józan eszük. Úgy viselik magukat, ahogy nekik tetszik, azt teszik, amit akarnak, a saját érdekeik és preferenciáik alapján, lelkiismereti határok nélkül. Az ilyen embereket kitakarítással kell kezelni, és nincs szükség arra, hogy elnézőek legyünk velük, mert nem gyermekek; felnőttek, és tudniuk kellene, milyen következményekkel jár a testvérek és a gyülekezet feljelentése. Teljesen tisztában vannak azzal, hogy ez a legkegyetlenebb lépés, a leghatékonyabb. Adunak tekintik, a testvéreken és a gyülekezeten való bosszúállás legvégső módjának. Mondjátok meg Nekem, nem gonosz ördögök az ilyen emberek? (De igen.) Akkor miért kellene elnézőnek lenni a gonosz ördögökkel? Meg kell várnotok, amíg látjátok, hogy nyíltan felhívják a nagy vörös sárkány figyelmét a testvérekre és a vendéglátó családokra, mielőtt elismernétek, hogy Júdások? Mire ezeket a tényeket meglátjátok és jellemzitek őket, már túl késő lesz. Valójában a természetlényegük már abban a pillanatban lelepleződik, amikor valamilyen probléma felmerülésekor a gyülekezet feljelentéséről kezdenek kiabálni. Ne várjatok azzal, hogy felismeritek és kitakarítjátok őket, addig, amíg cselekednek – az már túl késő lenne. Ha senki – sem gyülekezetvezető, sem testvér – nem hallotta őket arról beszélni, hogy feljelentik a testvéreket, és senki nem ismeri őket jól, amikor pedig valaki provokálja vagy megbántja őket, feljelentik az illetőt, úgyhogy a testvéreknek nincs más választásuk, mint elrejtőzni és elkerülni a veszélyt, és néhányan, akik a kötelességüket végzik, gyorsan át kell hogy költözzenek, akkor egy ilyen forgatókönyv esetén nem lehet a testvéreket hibáztatni azért, mert ostobák és képtelenek átlátni rajtuk. De ha gyakran mondják, hogy feljelentik a testvéreket, és az emberek mégsem veszik ezt komolyan, az valóban ostobaság lenne. Miután annyi igazságot hallottak, még mindig nem tudják felismerni az embereket – hát nem zavaros fejűek? (De igen.) Ami azokat illeti, akik bármikor Júdássá válhatnak, ne gondoljátok, hogy az árulásuk oka az, hogy keveset értenek az igazságból, vagy az, hogy rövid ideje hisznek Istenben, vagy valamilyen más ok. Ezek egyike sem az ok. Eredendően arról van szó, hogy aljas a jellemük; lényegüket tekintve gonosz emberek. Teljesen helyes őket így felismerni és jellemezni, majd gonosz emberként kitakarítani vagy kiközösíteni. Ezáltal védelmezitek a testvéreket, és egyúttal megóvjátok a gyülekezet munkáját a sérüléstől. Ez a gyülekezet vezetőinek és dolgozóinak felelőssége. Ezért a vezetőknek és a dolgozóknak haladéktalanul óvakodniuk kell az ilyen emberektől és felügyelniük kell őket, majd pedig beszélgetniük kell a testvérekkel, hogy mindenki felismerhesse őket. Igyekezniük kell, hogy az ilyen embereket még azelőtt eltakarítsák, hogy a mesterkedéseik sikerülnének, megelőzve ezzel bármilyen, a testvéreket vagy a gyülekezetet érintő bajt. Ez az a tisztánlátás és ezek a dolgok kezelésének azon alapelvei, amelyekkel a vezetőknek és a dolgozóknak rendelkezniük kell, amikor ilyen emberekkel szembesülnek, és így kell gyakorolniuk az ilyen helyzetekben. Világos ez? (Igen.) Természetesen az a legjobb, ha az ilyen embereket bölcsen kezelik, biztosítva, hogy a kitakarításuk a jövőben ne okozzon gondot a gyülekezetnek. Ha egy rejtett fenyegetés kezelése később még többhöz vezet, akkor az ezt végző gyülekezetvezető súlyosan alkalmatlan és messze nem megfelelő színvonalú; nem tudja, hogyan kell végezni a munkát, és híján van a bölcsességnek. Másrészről, ha egy gyülekezetvezető úgy tud kezelni egy rejtett fenyegetést, hogy elkerüli a kedvezőtlen következményeket, hasznára van a gyülekezet munkájának, és a testvéreket is segíti a tisztánlátásban való növekedésben, az azt jelenti, hogy valóban tudja, hogyan kell végezni a munkát. Csak az ilyen vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú.

Ha egy vezető vagy dolgozó olyan emberekkel találkozik, akik képesek elárulni a gyülekezetet, de nem ismeri fel őket, nem érzékeli, milyen emberi mivoltuk van, vagy milyen bajt hozhatnak a gyülekezetre és a testvérekre, és mindezekről nincs világos képe a szívében, továbbá nem tudja, hogyan kellene bánnia az ilyen emberekkel vagy kezelnie őket, hogyan végezze ezt a munkát, vagy akár azt sem tudja, hogy ezt a feladatot a vezetőknek és a dolgozóknak kell elvégezni – vagy még ha tudja is, de nem hajlandó megbántani az ilyen embereket, és egyszerűen szemet huny a dolog felett anélkül, hogy kitakarítaná vagy kiközösítené őket –, az miféle vezető, illetve dolgozó? (Hamis.) Vezetőként, illetve dolgozóként nem megfelelő színvonalú. Egyrészt ostobán próbál segíteni mindenkin, mindenkivel szemben szeretetet és türelmet tanúsít, és mindenkit testvérekként kezel. Ez egy zavaros fejű ember, hamis vezető vagy hamis dolgozó. Másrészt, amikor Júdás-típusú embereket fedez fel a gyülekezetben, nem tesz semmit a probléma azonnali kezelésére vagy megoldására. Ehelyett szemet huny, úgy tesz, mintha semmit sem venne észre. A szívében ezt gondolja: „Amíg a saját státuszom nincs veszélyben, addig rendben van. Nem érdekel a gyülekezet munkája, a testvérek biztonsága vagy isten házának érdekei. Amíg ezt a pozíciót betöltöm és mindennap megtapasztalhatom az élvezetet, nincs szükségem másra.” Nem végez valódi munkát, és amikor problémákat lát, nem oldja meg őket; csak a státuszával járó előnyöket élvezi. Hamis vezető ez? (Igen.) Például tegyük fel, hogy egy olyan típusú ember, aki bármikor képes árulást elkövetni, már régóta zsarnokoskodik a gyülekezetben, és állandóan azzal fenyegetőzik, hogy feljelenti a gyülekezetet és a testvéreket. Egyes hamis vezetők ezt látják, de nem tesznek semmit. Még akkor sem veszik komolyan, vagy gondolnak róla bármit, amikor valaki feljelenti ezt az egyént, és a felsőbb szintű vezetők úgy kezelik az illetőt, hogy kitakarítják. Azt gondolják: „Jelentsen fel, akit akar. Amíg engem nem jelent fel, illetve nincs hatással a gyülekezetvezetői szerepemre, addig rendben van.” Az ilyen vezető vagy dolgozó hamis vezető vagy dolgozó? (Igen.) Csak azért tölti be a pozícióját, hogy élvezze annak előnyeit, anélkül, hogy valódi munkát végezne; észrevesz valakit, aki bármikor képes elárulni a testvéreket, de nem takarítja ki vagy nem közösíti ki – az ilyen hamis vezető, és haladéktalanul el kell bocsátani a tisztségéből. Egyes hamis vezetők az elbocsátásuk után is dacosak maradnak. Azt mondják: „Milyen jogon bocsátotok el engem? Csak azért, mert nem takarítottam ki azt az embert? Nem oldódna meg a probléma, ha egyszerűen ti magatok takarítanátok ki? Különben is, csak azt mondta, hogy feljelenti a testvéreket, valójában nem tette meg. És nem okozott semmi bajt a gyülekezetnek. Miért kellene foglalkozni vele?” Még meg is vannak sértődve. Nem végeznek valódi munkát; csak a státuszuk előnyeit élvezik, és amikor egy ilyen nyilvánvaló Júdás megjelenik a gyülekezetben, nem kezelik és nem takarítják ki. Egyes testvérek állandó félelemben élnek, mondván: „Van közöttünk egy Júdás, aki mindig azzal fenyeget, hogy feljelenti a testvéreket – ez nagyon veszélyes! Mikor fogják kitakarítani ezt az embert?” Többször is szólnak erről a problémáról a gyülekezetvezetőnek, de a vezető nem foglalkozik vele, ehelyett azt mondja: „Semmiség. Ez csak egy személyes vita, nem érinti a gyülekezet munkáját vagy a testvérek biztonságát.” Nem kezeli az ügyet. Mi az egyetlen munka, amit elvégez? Az egyik fajta a felsőbb szintű vezetők által ráosztott munka, amelyet kénytelen elvégezni. A másik pedig olyan típusú, ahol a munka el nem végzése befolyásolná vagy veszélyeztetné a státuszát – ebben az esetben vonakodva elvégez néhány olyan feladatot, amitől jó színben tűnik fel. De ha a státuszát nem érinti, akkor kerüli a munkát, amikor csak teheti. Hamis vezető? (Igen.) Amikor valóban egy bizonyos környezettel vagy letartóztatással szembesül, ő az első, aki fedezékbe menekül, csak a saját biztonságával törődve, anélkül, hogy bármennyire is aggódna a testvérek biztonságáért, és nem védi a gyülekezet munkáját és Isten házának érdekeit. Bármit is tesz, az mind azért van, hogy megőrizze saját státuszát. Amíg a Fennvaló nem bocsátja el, és amíg a következő választáson a testvérek változatlanul rá szavaznak, és továbbra is vezető maradhat, vonakodva végez némi munkát. Ha valami, amit tesz, befolyásolhatja, hogyan vélekedik róla a Fennvaló, esetleg elbocsáthatja miatta, vagy ha tettei és megnyilvánulásai miatt a testvérekben rossz benyomás alakulna ki róla, és legközelebb nem választanák meg, akkor azzal próbálja menteni az imázsát, hogy legalább némi munkát elvégez, ami éppen előtte van. Így elszámolhat a feletteseinek és az alatta lévőknek is – egyedül Istennek nem tud elszámolni. Mindent, amit tesz, csak a látszatért teszi. Amíg a felsőbb szintű vezetők nem bocsátják el, és a testvérek továbbra is támogatják, elégedettnek érzi magát. Gyülekezetvezetői tisztsége alatt nem követ el nagyobb gonoszságot, és külsőleg mindig elfoglaltnak tűnik, de nem végez valódi munkát. Különösen akkor nem tesz semmit, amikor látja, hogy gonosz emberek zavarják a gyülekezetet. Fél megsérteni ezeket a gonosz embereket, ezért amikor csak lehetséges, megpróbálja őket lecsillapítani és tárgyalni velük, csak a harmónia fenntartására törekedve. Senkit nem akar megsérteni; még ha ezek az emberek zavarják is a gyülekezet munkáját, vagy fenyegetik a testvérek biztonságát, akkor sem tesz semmit. Ez a szó legigazibb értelmében vett hamis vezető.

Ha azok a hamis vezetők, akik nem végeznek valódi munkát, a testvérek ismételt emlékeztetése és problémamegoldásra való kérése ellenére sem végeznek valódi munkát, nem oldják meg a valódi problémákat, és nem javítják ki a hibákat, akkor ezt jelentenetek kell felfelé. Ha a magasabb szintű vezetők és dolgozók nem foglalkoznak az üggyel, akkor minden lehetséges módon el kell távolítanotok ezeket a hamis vezetőket. Valójában ezeket a szavakat már sok éve mondom, de az alattuk lévők többsége szolga, aki inkább elszenved némi személyes veszteséget és elvisel némi sérelmet, mintsem hogy megsértsen másokat. Bármilyenek is a körülmények, mindig a középutat választják, és mindenkinek megfelelni vágyóként viselkednek, hogy senkit ne sértsenek meg. Mi az ára annak, ha nem sértünk meg embereket? Az, hogy Isten házának munkáját és érdekeit áldozzák fel, ezzel kárt okozva Isten háza érdekeinek és megzavarva a testvéreket. Ha nem bánnak el a gonosz emberekkel, sokan, akik a kötelességüket végzik, érintettek lesznek. Ez nem egyenlő azzal, hogy Isten házának munkája csorbát szenved? (De igen.) Amikor Isten házának munkája csorbát szenved, senki sem aggódik vagy nyugtalankodik, ezért mondom, hogy a legtöbb ember Isten házának munkáját és érdekeit áldozza fel azért, hogy fenntartsa a harmóniát és a jó viszonyt másokkal. Kerülik a vezetők és a testvérek megsértését; senkit sem sértenek meg. Mindenki az embereknek megfelelni vágyóként viselkedik. A gondolkodásmódjuk ez: „Te jó vagy, én jó vagyok, mindenki jó – végül is állandóan látjuk egymást.” És mi az eredmény? Ez lehetővé teszi a gonosz emberek számára, hogy kihasználják a helyzetet; újra és újra zsarnokoskodnak, azt tesznek, ami nekik tetszik. Tehát, ha a gyülekezetvezetők megbízhatatlanok, és nem takarítják el a gonosz embereket, akkor a testvéreknek minden lehetséges módon meg kell védeniük magukat; kerülniük kell, távol kell tartaniuk magukat, és el kell szigetelniük a gonosz embereket, amikor találkoznak velük. Vannak, akik azt kérdik: „Ha elszigeteljük őket, és dühösek lesznek, nem fognak újra feljelenteni minket?” Ha valóban feljelentenének, félnél? (Nem. Ez leleplezné azt, hogy gonosz emberek.) Ha újra feljelentenek, az csak tovább bizonyítja, hogy született Júdások, gonosz ördögök. Nem szabad félnetek tőlük. Ha a vezetők és dolgozók vakok, és képtelenek átlátni a dolgokon, zavarodottak és haszontalanok, vagy ha határozatlanok, soha senkit meg nem sértenek, csak átadják magukat a státuszuk előnyeinek anélkül, hogy valódi munkát végeznének, akkor a testvéreknek többé nem szabad reménykedniük bennük. Az alapelvek szerint össze kell fogniuk, hogy elbánjanak a gonosz emberekkel és megszabaduljanak a Júdásoktól. Lehet, hogy változtatniuk kell az összejövetel helyén, vagy bölcs módszerrel kell kitakarítaniuk őket, hogy elkerüljék ezeknek az embereknek a zavarását. A legfontosabb a gyülekezeti élet normális működésének és minden gyülekezeti munka normális haladásának biztosítása. Ha egy gyülekezetvezető valódi munkát végez, elegendő képességgel rendelkezik, és az emberi mivolta is meglehetősen jó, akkor amíg a munkarendnek megfelelően végzi a munkáját, mindenkinek engedelmeskednie kell neki. Ha nem végez valódi munkát, akkor nem szabad együttműködni vele vagy rá támaszkodni. Ilyenkor a problémákat Isten szavai és az igazságalapelvek szerint kell megoldani. Ha a vezetőt el kell bocsátani, akkor el kell bocsátani; ha új választásra van szükség, akkor tartsanak egyet. Ha ez a hamis vezető nem védi Isten házának érdekeit, nem biztosítja azt a környezetet, amelyben a testvérek a kötelességüket végzik, és nem törődik a testvérek biztonságával, akkor nem megfelelő színvonalú; alkalmatlan, csak egy hatalmas darab szemét, amelynek nincs valódi funkciója – a testvéreknek nem szabad hallgatniuk rá, és nem szabad, hogy korlátozza őket. Minden olyan vezető és dolgozó, aki szükség esetén nem képes kitakarítani a Júdásokat, hamis vezető és hamis dolgozó; az ilyen hamis vezetőkkel és hamis dolgozókkal a fent leírt módon kell bánni. Ha nem bánnak el velük haladéktalanul, a testvéreket mind elárulják a Júdások, és a gyülekezet megszűnik létezni. Ezzel befejezzük a nyolcadik megnyilvánulásról szóló beszélgetésünket: „bármikor képesnek lenni az árulásra”.