Amikor olyan típusú emberekről van szó, akiket felfednek és kivetnek, egyértelműen láthatóak a különféle gonosz tetteik megnyilvánulásai, valamint a rosszindulatú szavak és kijelentések, amelyeket a mindennapi életükben felfednek. És mégis, egyes vezetők és dolgozók képtelenek felismerni ezeket a gonosz embereket akként, amik valójában, illetve átlátni a természetlényegüket. Úgy tűnik, ezek a vezetők és dolgozók nincsenek tudatában annak, hogy ezek gonosz emberek és álhívők, és ezért nincsenek a gyülekezetből történő kitisztításukra vagy a megfelelő kezelésükre vonatkozó terveik. Ez vezetőkként és dolgozókként részükről a felelősség súlyos elhanyagolása. Nyitott szemmel végignézik, amint ezek a démoni természetű emberek nem tartják be Isten házának egyetlen szabályát sem, miközben tombolnak és gátlástalanul megzavarják, valamint szabotálják a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti élet rendjét; sőt, még el is nézik ezeknek az embereknek, amikor azok arcátlanul és meggondolatlanul cselekednek, törvénytelenül viselkednek, és a kötelességvégzésük zászlaja alatt kárt okoznak Isten háza érdekeinek. Az Isten háza érdekeinek való károkozás sok mindent magába foglal: Isten háza gépeinek és különböző berendezéseinek megrongálása, különböző irodai eszközök és kellékek tönkretétele, sőt, Isten felajánlásainak elherdálása stb. Ennél is súlyosabb, hogy gátlástalanul különféle eretnekségeket és téveszméket terjesztenek, olyan zavarást okozva, hogy Isten választott népe nem tudja békességben végezni a kötelességeit, olyan zavarást, hogy azok az emberek, akik gyengék és negatívak, felhagynak a kötelességeikkel, és elveszítik a hitüket Isten követésében. Ezek a gonosz emberek mindezeket a rossz dolgokat művelik, elkövetik mindezeket a gonosz tetteket, amelyek megzavarják és akadályozzák a gyülekezet munkáját, és ártanak a testvéreknek, a vezetők és a dolgozók mégis szemet hunynak, fülüket befogják; néhányuk még azt is mondja: „Nem tudtam róla, soha senki sem szólt nekem!” Az a fenevadakból és ördögökből álló banda óriási felfordulást okozott, káoszt szabadított el a gyülekezetben, a vezetők és a dolgozók mégis teljesen tájékozatlanok, és nem tudnak róla! Hát nem söpredékek ezek? Hol van a szívük? Mit csinálnak? Vajon nem csak üres fecsegéssel töltik az időt? Nem hanyagolják el a tényleges feladataikat? Minden olyan nap, amikor ilyen hamis vezetők vannak szolgálatban, egy újabb nap, amikor mindenféle gonosz ember meggondolatlanul megzavarhatja a gyülekezetet, és árthat Isten választott népének. Mivel a hamis vezetők nem tesznek eleget a felelősségeiknek, az a fenevadakból álló banda tétlenül henyél egész nap, semmilyen kötelességet nem végezve, semmilyen szabályt be nem tartva, Isten házán élősködnek, szabadon élvezik Isten házának mindenféle anyagi előnyét és jólétét – sőt, szándékosan zavarják a gyülekezet munkáját, megrongálják Isten házának gépeit és berendezéseit. Így viselkednek, és mégis arra számítanak, hogy kényelmes életet élhetnek, és azt tehetnek, amit akarnak Isten házában, anélkül, hogy bárki háborgathatná vagy provokálhatná őket. Ez nagyon is súlyos probléma, a vezetők és a dolgozók mégis félresöprik, és még akkor sem oldják meg, amikor mások jelentik nekik – hát nem olyan szemetek ezek, akik nem végeznek valódi munkát? Ez vajon nem a felelősség súlyos elhanyagolása? (De az.) Van, aki azt mondja: „Azért nem oldottam meg a problémát, mert más munkával voltam elfoglalva. Egyszerűen nem jutottam oda!” Megállják a helyüket ezek a szavak? Mégis mivel vagy annyira elfoglalva, ha nem oldasz meg egy ilyen komoly problémát? Van értéke azoknak a dolgoknak, amelyekkel elfoglalod magad? Képes vagy prioritásokat felállítani a munkádban? Nem kellene a problémák megoldásának elsőbbséget élveznie, akármennyire is el vagy éppen foglalva a munkával? A gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró különböző fajta emberek haladéktalan megértése és kezelése a vezetők és a dolgozók felelőssége. Ha félreteszed a valódi problémákat és más dolgokkal foglalod el magad, akkor vajon valódi munkát végzel? Ha problémát észlelsz, vagy valaki jelent neked egy problémát, akkor félre kell tenned az éppen végzett feladatot, és azonnal a helyszínre kell menned, hogy megnézd, mi a probléma forrása. Ha az valami gonosz személy, aki megzavarja és akadályozza a gyülekezet munkáját, akkor először ezt a gonosz személyt kell kitisztítanod. Ezt követően a többi probléma megoldása könnyű lesz. Ha felfedezel egy problémát, és azzal az indokkal, hogy túl elfoglalt vagy, nem oldod meg, akkor valójában nem csak úgy rohangálsz, mint mókus a kerékben? Egyébként meg mi az, amivel ennyire el vagy foglalva? Valódi munka az? Képes vagy világosan elmagyarázni? Megállják a helyüket az indokaid és a kifogásaid? Miért kezeled lényegtelenként a problémák megoldását? Miért nem oldod meg időben a problémákat? Miért keresel kifogásokat és húzod ki magad a dolgok alól, mondván, hogy túl elfoglalt vagy, hogy elintézd azokat? Hát nem felelőtlenség ez? Amikor valaki a gyülekezet egyik vezetőjeként nem tekinti prioritásnak a problémamegoldást, különböző apró ügyekkel foglalja el magát, nem ismeri fel a kritikus problémák létezését, a munkában nem képes különbséget tenni fontosság és sürgősség szerint, és nem képes felfogni a lényeges dolgokat – ezek a rendkívül gyenge képesség megnyilvánulásai, és az ilyen ember egy pancser. Akárhány éve is vagy vezető, nem vagy képes jól végezni a gyülekezet munkáját. El kell ismerned a felelősségedet, és le kell mondanod. Ha egy vezető rendkívül gyenge képességű, akkor bármilyen képzés haszontalan; biztosan képtelen lesz bármilyen munkát elvégezni – ő egy hamis vezető, akit el kell bocsátani és ki kell igazítani a számára kijelölt kötelességet. Milyen következményekkel jár az, ha hamis vezetők vannak szolgálatban? Objektíven szólva minden, amit a hamis vezetők tesznek, sokrétű veszteségeket okoz a gyülekezetnek. Egyrészt a gyülekezet alapvető munkája nincs jól elvégezve, ami közvetlenül gátolja a hatékonyságot a gyülekezet munkájának különböző területein. Ugyanakkor ez árt és kihatással van Isten választott népének életbe való belépésére is. A legfontosabb pedig, hogy ez hatással van a királyság evangéliumának terjesztésére. Ezek a következmények mind közvetlenül összefüggenek azzal, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát. Világosabban fogalmazva a valódi munkát nem végző hamis vezetők okozzák mindezt. Ha más vezetők és dolgozók képesek aktívan részt venni valamennyi valós munkában, felgyorsítva a problémamegoldás ütemét és lerövidítve az átfutási idejét, akkor nem mérséklődnének-e valamelyest a hamis vezetők által Isten házának okozott különféle veszteségek? Legalább csökkenhetnének. Még ha nem is követeli meg Isten háza, hogy azonnal kezeld a problémákat, amint felmerülnek azok, az a legkevesebb, hogy miután problémákat jelentettek, azonnal kezdj el foglalkozni velük: érdeklődj a testvéreknél a helyzetről, és vitasd meg, illetve beszélj arról más vezetőkkel és dolgozókkal, hogy miként lehetne megoldani a problémákat. Ha komoly a probléma és nem tudod, hogyan lehet megoldani, akkor haladéktalanul jelentsd felfelé, és keress megoldásokat. Ennyit minden vezetőnek és dolgozónak el kellene érnie. De a jelenlegi probléma az, hogy ezek a vezetők és dolgozók, még ha nem is tudnak problémákat megoldani, nem jelentenek felfelé. Nagyon félnek felfelé jelenteni, mert attól tartanak, hogy elárulják a saját alkalmatlanságukat, rendkívül gyenge képességeiket, valamint azt, hogy képtelenek valódi munkát végezni; attól tartanak, hogy elbocsátják őket. Mégsem fognak neki a munkának; nehéz felfogásúak, eltompultak és lassan cselekednek. A problémamegoldáshoz vezető út hiányában csak ügyetlenkednek, ami túl sok megoldatlan probléma felhalmozódásához vezet, és ezzel lehetőséget teremtenek a gonosz embereknek. Ekkor, látva azt, hogy a hamis vezetők semmirekellők, azok a gonosz emberek és azok, akiknek ambícióik vannak, megragadják az alkalmat, hogy gátlástalanul gonosztetteket kövessenek el, káoszba és zűrzavarba taszítva a gyülekezetet, megbénítva a munka minden vonatkozását. Bár az elsődleges felelősséget a hamis vezetőknek kell viselniük, más vezetők és dolgozók sem tettek eleget a kötelességeiknek. Vajon ez nem a felelősség súlyos elhanyagolása a vezetők és a dolgozók részéről? Valójában a gyülekezetben felmerülő problémák többsége közvetlenül összefügg a gonosz emberek és az álhívők által okozott zavarásokkal. Ha a vezetők és a dolgozók nem tudják azonnal azonosítani a problémák gyökerét, nem tudják megtalálni a problémákat okozó főkolomposokat, és mindig máshol keresik az okokat, akkor nem lesznek képesek alapjában megoldani a problémákat, és továbbra is fel fognak merülni problémák a jövőben. Ha elkapják és azonnal felelősségre vonják a bajkeverőket, illetve azokat, akik a színfalak mögött problémákat okoznak, ez a problémák kezelésének leghatékonyabb módja. Azt legalábbis biztosítja, hogy azok az álhívők és gonosz emberek ne merjenek tovább ámokfutást folytatni, valamint bomlasztásokat és megzavarásokat okozni. Vajon nem ez az, amit a vezetőknek és a dolgozóknak el kellene érniük? (De igen.) Határozottan elmondható, hogy annak fő oka, hogy a gyülekezet problémáinak száma növekszik, és azok nincsenek időben megoldva, a vezetők és a dolgozók felelőtlensége, vagy az, hogy a hamis vezetők híján vannak az igazságvalóságnak, és nem képesek valódi munkát végezni. Ha a vezetők és a dolgozók nem tudják megoldani a gyülekezetben felmerülő különféle problémákat, akkor biztosan nem tudják elvégezni a pozíciójukkal járó munkát. Számos helyzetet és okot kell itt egyértelműen megérteni: Ha a vezetők és a dolgozók tapasztalatlan újoncok, akkor türelmesen kell segíteni őket, rá kell vezetni őket a problémák megoldására és arra, hogy a problémák megoldása során megtanuljanak néhány dolgot és felfogják az igazság alapelveit. Így fokozatosan meg fogják tanulni a problémák megoldását. Ha a vezetők és a dolgozók nem igaz emberek, teljes mértékben elutasítják az igazság elfogadását, és inkább a nem hívők álláspontját és módszereit használják a problémák megoldásához, ez nem felel meg az igazság alapelveinek. Az ilyen emberek nem alkalmasak vezetőnek és dolgozónak, ezért időben el kell bocsátani és ki kell iktatni őket; azután megismételt választást kell tartani, hogy megfelelő vezetőket és dolgozókat válasszanak. Csak ez a megközelítés képes a problémát maradéktalanul megoldani. Gyülekezetvezetőnek lenni nem könnyű feladat, és elkerülhetetlen, hogy legyenek olyan problémák, amelyeket nem lehet kezelni. Ha azonban valaki rendelkezik józan ésszel, akkor a számára megoldhatatlan problémákkal szembesülve nem szabad azokat elrejtenie, illetve eltussolnia és figyelmen kívül hagynia. Ehelyett több, az igazságot értő emberrel kell konzultálnia, hogy közösen találjanak megoldást, ami a problémák hetven-nyolcvan százalékát megoldhatja, legalább ideiglenesen megakadályozva a komolyabb problémák felmerülését. Ez egy járható út. Ha a problémákat valóban nem lehet megoldani, akkor bölcs döntés az, ha a Fennvalónál keres az ember megoldást. Ha eltitkolod és nem jelented a problémákat, mert félsz a tekintélyed elvesztésétől vagy attól, hogy a Fennvaló meg fog metszeni az alkalmatlanságod miatt, az teljesen passzív magatartás. Ha úgy viselkedsz, mint egy eltompult, nehéz felfogású bolond, aki nem tudja, mit tegyen, az késlelteti a dolgokat. Az ilyen helyzetek könnyen lehetőséget teremtenek a gonosz embereknek és az antikrisztusoknak, lehetővé téve számukra, hogy kihasználják a káoszt a cselekvésre. Miért mondható, hogy kihasználják a káoszt a cselekvésre? Mert pontosan erre a lehetőségre várnak. Amikor a vezetők és a dolgozók képtelenek kezelni bármi problémát, Isten választott népe pedig szorong és nyugtalan, valamint már elvesztette bennük a bizalmát, a gonosz emberek és az antikrisztusok igyekeznek kihasználni ezt a rést. Úgy gondolják, hogy a gyülekezet vezetés és irányítás nélküli állapotban van. Meg akarják ragadni ezt az alkalmat, hogy megmutassák a képességeiket és elérjék, hogy Isten választott népe felnézzen rájuk, támogassa őket, és elhiggye, hogy a vezetőknél és a dolgozóknál jobb képességekkel rendelkeznek, alkalmasabbak a problémák megoldására és kivezetni őket a bajból, és jobban tudják megfordítani a helyzetet a káoszban. Hát nem ezt akarják leginkább megtenni a gonosz emberek és az antikrisztusok? Ilyenkor, amikor a vezetők és a dolgozók erőtlenek, és gonosz emberek és antikrisztusok állnak fel megoldani a problémákat, sőt, a kiúthoz is elvezetnek, kinek fog hinni Isten választott népe? Természetes, hogy a gonosz emberekben és az antikrisztusok erőiben fognak hinni. Mit mutat ez meg? Azt mutatja, hogy a vezetők és a dolgozók semmirekellők, és semmit sem visznek véghez, a döntő pillanatokban kudarcot vallanak. Vajon az ilyen emberek továbbra is méltók arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek? Bár az antikrisztusok nem rendelkeznek az igazságvalósággal, és nem képesek valódi munkát végezni, mindannyiuk rendelkezik különböző mértékben bizonyos adottságokkal, és viszonylag élesebb elméjűek a külsődleges dolgokban, éppen ebben áll az előnyük, és így tudják félrevezetni az embereket. De ha vezetőkké és dolgozókká válnának, vajon tényleg képesek lennének az igazság segítségével megoldani Isten választott népének problémáit? Valóban képesek lennének Isten választott népét rávezetni, hogy Isten szavait egyék és igyák, megértsék az igazságot, és bemenjenek az igazságvalóságba? Egyáltalán nem. Bár rendelkeznek bizonyos adottságokkal és ékesszólóak, teljesen hiányzik belőlük az igazságvalóság. Alkalmasak arra, hogy a gyülekezet vezetői és dolgozói legyenek? Egyáltalán nem! Ez olyan dolog, amit Isten választott népének át kell látnia; soha nem szabad, hogy gonosz emberek és antikrisztusok félrevezessék vagy becsapják őket. Az álhívők, a gonosz emberek és az antikrisztusok egyáltalán nem törekednek az igazságra, és szemernyi igazságvalósággal sem rendelkeznek. Szóval mondd meg Nekem, tudnak-e valami lelkiismereteset és észszerűt mondani, például: „Bár jelenleg senki nem felelős a gyülekezetért, kötelességünk saját magunk kezdeményezésére cselekedni. Isten házának előírásai nem szeghetők meg, az Isten háza által megkövetelt alapelvek nem változtathatók meg. Meg kell tennünk, amit kötelességünk megtenni; mindenkinek tartania kell magát az elvégzendő kötelességeihez, végre kell hajtania felelősségeit, és nem bomlaszthatja a rendet.” Vajon tudnának valami hasonlót mondani? (Nem.) Egyáltalán nem! Milyen lépéseket fognak tenni ezek az álhívők és gonosz emberek? Felügyelet és ellenőrzés nélkül még a kötelességeiket sem végzik, elmerülnek az evésben, az ivásban, a játékban és a szórakozásban, üres fecsegéssel, viccelődéssel töltik az időt, sőt, még flörtölnek is. Egyesek az egész éjszakát a nem hívő világ videóinak nézegetésével töltik, majd azzal az ürüggyel, hogy késő estig fennmaradtak a kötelességeiket végezve, lustálkodnak és túl sokat alszanak. Ezek a gonosz emberek, az ördögöktől való emberek cselekedetei. Amikor ezeket a rossz cselekedeteket elkövetik, éreznek-e bármi bűntudatot? Hirtelen feltámad a lelkiismeretük, fogják magukat, és eleget tesznek valami emberi felelősségüknek és tesznek valami hasznosat Isten házáért, a gyülekezetért és a testvérekért? Egyáltalán nem. Amikor valaki figyel, akkor kelletlenül végeznek némi munkát, ami jó színben tünteti fel őket, épp csak annyit és csupán azért, hogy élelemhez jussanak. Ez az egyetlen, amit képesek megtenni; ezen kívül nincs egyetlen jó tulajdonságuk sem ezeknek az embereknek. Vagyis van értelme annak, hogy ezek az emberek Isten házában maradjanak? Egyáltalán semmi értelme nincs. Az ilyen emberek feleslegesek, és ki kell őket tisztítani.

Hogyan lehet mérni azt, hogy valaki szereti-e az igazságot? Hadd mondjak egy példát, hogy megértsétek. Egyesek belemerülnek egy szakmába, és minél többet tanulnak, minél tovább haladnak a tanulmányaikban, annál több mindent megértenek, annál inkább hajlandóak foglalkozni vele, és annál kevésbé hajlandóak elhagyni a szakmát. Miféle megnyilvánulás ez? Vajon azt jelenti, hogy valóban szeretik ezt a szakmát? (Igen.) Bármennyi nehézséget viselnek is el, akármi is az ára, akármennyi erőfeszítést is tesznek bele, nem bánkódnak, nem tágítanak, továbbra is kitartanak a szakmájuk mellett. Ez igazi szeretet, mély, őszinte vonzalom. Tegyük fel, valaki azt állítja, hogy szeret egy bizonyos foglalkozást, de nem hajlandó nehézséget elviselni vagy megfizetni az árat a szakmai készségek elsajátítása folyamán, és amikor sok probléma merül fel a munkában, nem keres megoldásokat, fél a vesződéstől, sőt gyakran úgy érzi, hogy ebben a szakmában dolgozni csak bosszankodást, illetve terhet jelent. A szakmaváltás azonban nem könnyű, és figyelembe véve az ezzel a szakmával esetlegesen járó anyagi előnyöket, ez a személy kelletlenül elvégzi, de soha nem fog kiemelkedő teljesítményt nyújtani ebben a szakmában. Szóval vajon valóban szereti ezt a szakmát? (Nem.) Nyilvánvalóan nem. Van egy másik típusú ember, aki szavakban ugyan kifejezi szeretetét egy bizonyos szakma iránt, és abban is dolgozik, de soha nem visel el nehézséget vagy fizet árat azért, hogy jól elsajátítsa a szakmai készségeket. A tanulási folyamat során akár ellenszenv vagy utálat is kialakulhat benne a szakma iránt, és egyre kevésbé lesz hajlandó tanulni. Amikor az ellenszenve elér egy bizonyos szintet, pályát vált, és utána említeni sem hajlandó egyetlen folyamatot, történetet vagy bármi mást abból az időből, amikor azt a szakmát űzte. Az ilyen emberek valóban szeretik a szakmát? (Nem.) Nem szeretik. Könnyen képesek feladni a szakmát és undorodhatnak tőle, sőt akár pályát is válthatnak, ami azt bizonyítja, hogy valójában nem szeretik a szakmát. Azért tudják elhagyni a szakmát, mert miután sok időt, energiát és pénzt fektettek bele, a szakma nem tette lehetővé számukra, hogy a vágyott gazdag életet éljék, vagy jó anyagi körülményeket élvezzenek. Idegenkednek a szakmától és a szívükben átkozzák azt, még másoknak is megtiltják, hogy említést tegyenek róla, maguk sem beszélnek róla többé, sőt szégyellik, hogy korábban ezzel a szakmával foglalkoztak, és azt tartották célkitűzésüknek és az életük legfőbb követendő céljának. Tekintettel arra, hogy mennyire képesek idegenkedni a szakmától, vajon őszinte volt-e a szakma iránt tanúsított kezdeti szeretetük? (Nem.) Csak egyféle ember van, aki igazán szereti a szakmát – függetlenül attól, hogy jó anyagi létet vagy jelentős előnyöket biztosít-e neki a szakma, és függetlenül attól, hogy hány nehézségbe ütközik vagy mennyi szenvedést visel el ebben a szakmában, ő képes rendíthetetlenül kitartani a végsőkig. Ez az igazi szeretet. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy valaki szereti-e az igazságot. Ha valóban szereted a pozitív dolgokat, a pozitív dolgok szeretetéből az igazság szeretetébe fejlődve, akkor bármilyen helyzetbe kerülsz is, kitartóan fogod keresni az igazságot és törekedni rá, anélkül, hogy megváltoztatnád életcélodat. Ha képes vagy könnyedén feladni az Istenbe vetett hitedet és elhagyni az üdvösség útját, az nem az igazság valós szeretete. Ahogyan azok esetében, akik nem törekednek az igazságra, de nem is adják fel, egy oka van csupán a kitartásuknak: Úgy gondolják, hogy amíg van egy szikrányi remény egy jó sorsra és rendeltetési helyre, egy jó jövőre, addig érdemes kockáztatni, és ki kell tartaniuk a végsőkig. Úgy vélik, hogy ez az állhatatosság szükséges; egyszerűen úgy alakult, hogy a katasztrófák egyre súlyosabbak, és nincs hová menniük, ezért akár itt is maradhatnak, és szerencsét próbálhatnak. Van-e az ilyen embereknek egy szemernyi szeretet is a szívükben az igazság iránt? (Nincs.) Nincs nekik. Amikor épp csak elkezdenek hinni Istenben, ezek az emberek arról is beszélnek, hogy gyűlölik a világot, gyűlölik a Sátánt, gyűlölik a negatív dolgokat, szeretik a pozitív dolgokat, és vágyakoznak a fényre. De milyen a viselkedésük, amikor belépnek Isten házába, a gyülekezetbe? Mi a hozzáállásuk, amikor felfedezik, hogy ők munkások, amikor rájönnek, hogy a cselekedeteik, a viselkedésük és a természetük nem tetszik Istennek? Miféle viselkedést tanúsítanak? Elmondható, hogy amikor úgy érzékelik, érzik vagy gondolják, hogy már nem kedvelik őket Isten házában, hogy ki fogják őket rekeszteni, akkor néhányuk a távozás mellett dönt. Mások ugyan vonakodva ottmaradnak a gyülekezetben, de átadják magukat a kétségbeesésnek, és végül távozásra kényszerülnek. Az ilyen emberek egyáltalán nem szeretik az igazságot; amikor az áldások iránti vágyuk meghiúsul, képesek elárulni Istent és elfordulni Tőle. Ezek a különféle megnyilvánulások mutatják a különböző emberek igazsághoz való hozzáállását.

IV. E háromféle ember különféle sorsa

Az imént beszélgettünk háromféle ember jellemzőiről: a munkásokról, a bérmunkásokról és Isten népéről. A jellemzőikből egyértelműen kitűnik, hogy végső sorsukat nem objektív körülmények vagy feltételek határozzák meg, hanem a saját törekvéseik és természetlényegük. Természetesen objektív szempontból Isten határozza meg az emberek sorsát, de Isten annak alapján teszi ezeket a meghatározásokat, hogy az emberek szeretik-e az igazságot és képesek-e elfogadni az igazságot. A munkások is azt állítják, hogy szeretik az igazságot és a pozitív dolgokat, de végül, amikor Isten munkája befejeződik, az Istenről alkotott elképzeléseik és képzelődéseik, az Istennel szembeni túlzó követeléseik és az Isten ellen elkövetett árulásuk változatlanok maradnak. Azért van így, mert Isten munkájának időszakában Isten követése és a kötelességeik végzése során soha nem fogják feloldani a romlott beállítottságaikat. Annak, hogy nem foglalkoznak a romlott beállítottságaikkal, az az elsődleges oka, hogy alapvetően nem fogadják el az igazságot. Bár megvan bennük a vágy, hogy alávessék magukat Istennek, a megnyilvánulásaik valójában csak a feladás képessége és az ár megfizetésére való hajlandóság, anélkül, hogy valaha is keresnék az igazság alapelveit vagy az Istennek való alávetettség útját. A végeredmény az, hogy bár rengeteg erőfeszítést tesznek, a legcsekélyebb ismeretük sincs Istenről. Még mindig képesek elárulni Istent és hangoztatni a Róla alkotott elképzeléseiket és képzelődéseiket, valamint a Vele szemben támasztott észszerűtlen követeléseiket más emberek és a Sátán előtt. Amikor Isten munkája befejeződik, még mindig azt tartják magukról, hogy „nekem jó az emberi mivoltom, igazán hiszek Istenben, képes vagyok lemondani dolgokról és nehézséget elviselni, és biztosan képes leszek megmenekülni”, és ezért nyugodtak. Valójában mindig is a munkás útját járták, anélkül, hogy egyáltalán törekedtek volna az igazságra; ezáltal mindig megőrzik munkás identitásukat. Az emberek egy másik kategóriáját, a bérmunkásokat nem fogjuk megtárgyalni. Megint másik kategória Isten népe, akiket épp az imént említettünk. Isten követése során úgy, mint a munkások, feláldozzák magukat Érte, odaszánják az idejüket és az energiájukat, sőt a fiatalságukat is, valamint sok szenvedésen mennek keresztül és rengeteg árat fizetnek. Ez ugyanaz, mint a munkások esetében. Akkor mi a különbség? Az, hogy amikor Isten munkája befejeződik, addigra már foglalkoztak a számtalan elképzelésükkel, képzelődésükkel és az Istenhez intézett túlzó követeléseikkel. Addigra levetették a romlottság azon megnyilvánulásait, állapotait és megnyilatkozásait, amelyek nyilvánvalóan ellenállnak Istennek a romlott beállítottságaikon belül. Amelyeket még nem oldottak meg, azok feloldódnak, ahogy a tapasztalataik révén fokozatosan megértik az igazságot. Bár a romlott beállítottságaikat nem fogják addigra teljesen levetni, az életfelfogásukban némi változás fog bekövetkezni. A legtöbb esetben képesek lesznek az általuk megértett igazságalapelvek szerint gyakorolni, és a romlott beállítottságaik megnyilatkozásai jelentősen csökkenni fognak. Bár nem arról van szó, hogy semmilyen körülmények között ne fednék fel azokat, ezek az emberek egy alapvető követelménynek addigra meg fognak felelni: teljesíteni fogják Isten azon követelményét, hogy becsületesek legyenek; alapvetően becsületes emberek lesznek. Továbbá amikor ezek az emberek romlott beállítottságokat fednek fel vagy vétkeket követnek el, illetve Istennel kapcsolatos elképzeléseket és Vele szembeni lázadásokat táplálnak, függetlenül attól, hogy milyen környezetben teszik ezt, bűnbánó lesz a hozzáállásuk. És van még egy pont, ami a legfontosabb: bármilyen konkrét lépéseket is tesz Isten, és bárhogyan is cselekszik az utolsó napok ítéletének munkájában, bármit is szándékozik tenni a jövőben, bárhogyan is rendezi el az emberiség sorsát, és bárhogyan is élnek majd maguk az emberek az Őáltala elrendezett környezetben, mindannyian alávetett szívvel és az alávetettség hozzáállásával fognak rendelkezni, személyes választásoktól, valamint személyes tervektől és elgondolásoktól mentesen. Ezeknek a különféle és pozitív megnyilvánulásoknak köszönhetően addigra már olyan emberré válnak, amilyet Isten megkövetel, olyanná, aki Isten útját követi, azaz féli Őt és kerüli a rosszat. Bár még mindig messze lesznek a valódi mércétől – „féld Istent, kerüld a rosszat, és légy tökéletes ember” –, ahogyan Isten megfogalmazta, amikor Isten próbatételei elérik őket, képesek lesznek keresni és alávetni magukat, ami elegendő. Nem lesznek panaszaik, csak várnak majd és alávetik magukat. Bár a jelenlegi helyzetetek esetleg még messze áll ettől az eredménytől, és egyesek számára ez esetleg nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnik, ha képesek vagytok elfogadni az igazságot és Isten szavait az alapelvetekként és a létezésetek alapjaként kezelni, akkor higgyetek abban, hogy egy napon te, vagy ti mindannyian, már nem lesztek messze attól, hogy Isten igaz népévé váljatok, akiket Ő szeret – higgyetek abban, hogy ez a nap már kilátásban van. Akár jövendölik jelenleg, akár már kilátásban van, a végső eredmény egyik esetben sem egy fantázia, hanem egy tény, amely hamarosan megvalósul és beteljesül. Hogy pontosan kiben fog ez a tény beteljesülni, mely emberekben fog beteljesülni, az attól függ, hogy ti ténylegesen hogyan törekedtek az igazságra. Más szavakkal, a választ arra, hogy valóban annyira szereted-e az igazságot, hogy képes vagy törekedni rá és gyakorolni azt, vagy csak egy kicsit szereted az igazságot, de nem tudod teljes mértékben elfogadni és gyakorolni azt, a végeredmény fogja megadni neked. Rendben, ezzel itt befejezzük a beszélgetésünket erről a témáról.