E. Arra való képtelenség, hogy az ember vigyázzon a szájára

Most az ötödik embertípusról fogunk beszélgetni, azokról, akik nem tudnak vigyázni a szájukra. Ez komoly probléma? Szó szerinti értelemben véve nem tűnik jelentős problémának, ha valaki nem képes vigyázni a szájára. Előfordulhat, hogy némelyeknek vannak bizonyos gondolatai azzal kapcsolatban, hogy ezeket a személyeket gonosz embereknek minősítsék: „Mivel az embereknek van szájuk, arra hivatottak, hogy bármikor és bárhol beszéljenek; bármikor és bárhol megvitathatnak dolgokat. Nem túlzás egy kicsit a kitakarítandó gonoszok közé sorolni azokat, akik nem tudnak vigyázni a szájukra?” Mit gondoltok erről? (Ha megzavarásokat és bomlasztásokat okoznak a gyülekezeti életben vagy a gyülekezet munkájában, aminek káros következményei vannak, akkor őket is ki kell takarítani.) Az ilyen emberekkel nem az a probléma, hogy nem vigyáznak a szájukra; az emberi mivoltukkal van probléma. Ha zavarásokat okoznak a testvéreknek, a gyülekezeti életben és a gyülekezeti munkában, vagy a szavaik árulással és a gyülekezet eladásával érnek fel, és még szégyent is hoznak Isten házára és Isten nevére, akkor az ilyen egyéneket kezelni kell. Először is beszéljünk azok megnyilvánulásairól, akik nem tudnak vigyázni a szájukra, majd arról, hogy miképpen kezeljük őket. Lehet-e „nagyszájúnak” nevezni azokat az embereket, akik nem tudnak vigyázni a szájukra? (Igen.) Így van ez? Ez jellemzője az ilyen embereknek? Nagyszájúnak lenni vajon azt jelenti, hogy ostoba vagy, és nem tudod, mit szabad és mit nem szabad mondani, és azt mondod, ami éppen eszedbe jut, anélkül, hogy mérlegelnéd a következményeket? Ezt jelenti az, hogy nem vigyáznak a szájukra? (Nem.) Egyes emberek jól tudnak beszélni és kommunikálni; szókimondók, és viszonylag egyszerűek és becsületesek. Gyakran megosztják másokkal a belső gondolataikat és ötleteiket, a saját romlottságuk feltárulásait, a megtapasztalásaikat, sőt még a hibáikat is. Ezek az emberek azonban nem feltétlenül ostobák vagy olyanok, akik képtelenek vigyázni a szájukra. Úgy tűnik, hogy mindenről beszélnek, és elég egyszerűek és becsületesek; de ami a kritikus kérdéseket illeti, olyan kérdéseket, amelyek szégyent hozhatnának Istenre vagy Isten házára, vagy olyan kérdéseket, amelyek a testvérek vagy a gyülekezet elárulásával járhatnának, és ezáltal ők Júdássá válhatnának, azokról egy szót sem ejtenek. Ezt hívják úgy, hogy vigyáz a szájára. Tehát nem arról van szó, hogy a szókimondó emberek, a nagyszájúak, vagy azok, akik jól tudnak beszélni, nem tudnak vigyázni a szájukra. Mit jelent itt az, hogy valaki nem képes vigyázni a szájára? Az, hogy valaki nem képes vigyázni a szájára, azt jelenti, hogy alapelvek nélkül beszél, és meggondolatlanul beszél, anélkül, hogy figyelembe venné a hallgatóságot, az alkalmat vagy a kontextust. Valamint azt is magában foglalja, hogy egyáltalán nem tudja megóvni a gyülekezet munkáját és Isten házának érdekeit, illetve egyáltalán nem törődik azzal, hogy ez a testvéreknek vagy a gyülekezeti életnek hasznára válik-e, és csak úgy beszél. Mi a következménye annak, ha „csak úgy mond bármit”? Isten háza érdekeinek és a testvérek érdekeinek gondatlan elárulása. Akaratlanul, meggondolatlan beszédük révén, valamint azzal, hogy képtelenek vigyázni a szájukra, muníciót adnak a nem hívők számára Isten háza ellen, lehetővé teszik a nem hívők számára, hogy kigúnyoljanak bizonyos testvéreket, valamint a nem hívők és a nem Istenben hívő emberek tudomására hoznak sok olyan dolgot, amelyet nem kellene. Ennek eredményeként ezek az emberek szabadon nyilvánítanak véleményt és tesznek tiszteletlen megjegyzéseket Isten házának ügyeiről és a gyülekezet belső ügyeiről, és olyan dolgokat mondanak, amelyek rágalmazzák és káromolják Istent. Még az is előfordulhat, hogy pletykákat gyártanak a testvérekről, a gyülekezetről és Isten házának munkájáról, káros következményeket idézve elő. Ez megzavarja Isten házának munkáját, és gonosztettnek minősül. Egyesek különös figyelmet fordítanak arra, hogy megismerjék és kinyomozzák, hogy kik a gyülekezet vezetői és dolgozói, a családi lakcímüket, a testvérek személyes adatait, a gyülekezet pénzügyi és számviteli munkáját, a könyvelőszemélyzetet, valamint a gyülekezetből kitakarított vagy kizárt személyek listáit. Különös figyelmet fordítanak a gyülekezet munkarendjének megismerésére is. Az ilyen viselkedés rendkívül gyanús, és arra is utalhat, hogy ők a nagy vörös sárkány besúgói vagy kémei. Ha ezek a részletek kiszivárognának a nem hívő ördögökhöz, lehetővé téve azt, hogy a nagy vörös sárkány tudomást szerezzen róluk, a következmények elképzelhetetlenek lennének. Egyesek ostobaságból és tudatlanságból esetleg megosztják ezt az információt vagy ennek egy részét a nem hívő családtagjaikkal, akik azután terjesztik azt, vagy átadják a nagy vörös sárkány ügynökeinek. Ez potenciális kockázatokat rejthet magában, és sok bajt hozhat a gyülekezet munkájára, elképzelhetetlen következményekkel. A gyülekezet e belső dolgait gyakran akaratlanul is megosztják nem hívő családtagjaikkal azok, akik fenntartás nélkül nyilvánosságra hoznak mindent. És ezeket még a nem hívő rokonaikkal és barátaikkal is megosztják. Ez ahhoz vezet, hogy szavaik által a gyülekezet belső ügyei folyamatosan kiszivárognak a külvilágba. Milyen következményekkel járnak ezek az információszivárgások? Sok nem hívő családtagjuk, rokonuk és barátjuk tudomást szerez a gyülekezet számos olyan belső dolgáról, amelyekről talán még a testvérek sem tudnak, illetve a testvérek lakcíméről, valódi nevükről és magánjellegű házassági dolgaikról. Hogyan szivárognak ki ezek a gyülekezeti dolgok? Hogyan szereznek tudomást róluk a nem hívők? A gyülekezetben „tudósítók” vannak! Hogyan nevezik az ilyen embereket? (Ők azok, akik nem tudnak vigyázni a szájukra.) Pontosan. A nem hívő családtagjaikkal mindent megosztanak, ami a mindennapi gyülekezeti életben történik, vagy a testvérekkel kapcsolatos dolgokat, mint például, hogy egy bizonyos nővér válik, egy másik nővér férjének veszteséges a vállalkozása, vagy szófogadatlan fia van, vagy egy bizonyos testvér házat vásárol, és így tovább. Beszélnek azokról a testvérekről is, akiket a nagy vörös sárkány letartóztatott, és júdások lettek, illetve azokról, akik szilárdan megálltak a bizonyságtételükben, és még azt is megemlítik, hogy a gyülekezet vezetői megmetszették őket. Otthoni beszélgetéseik teljes egészében e témák körül forognak. A családtagjaik még tanácsokat és stratégiákat is kínálnak, hogy segítsenek nekik fellépni a vezetők, a testvérek vagy bárki ellen a gyülekezetben, akivel nem jönnek ki, aki kihívást jelent számukra vagy leleplezte őket. A testvérek közötti összejöveteleken az ilyen egyének különösen engedelmesnek és jól neveltnek tűnnek, keveset beszélnek, nem ügyesek a társalgásban, soha nem beszélnek a saját romlott beállítottságaikról, soha nem beszélnek a tapasztalati megértésükről, és még imádkozni is ritkán szoktak. A testvérekkel zárkózottan viselkednek, miközben a nem hívő családtagjaikat úgy kezelik, mintha azok Isten házának tagjai lennének. A családtagjaiknak minden egyes részletet maradéktalanul elmondanak a gyülekezettel kapcsolatban, mindent megosztanak velük, még azt is, hogy a gyülekezet könyveket nyomtat Isten szaváról, hogy ki milyen tehetséggel rendelkezik a gyülekezetben, és így tovább – ezeket mind megbeszélik a családtagjaikkal és olyan emberekkel, akik nem hisznek Istenben. Függetlenül attól, hogy milyen céllal teszik ezt, a végső következmény az, hogy elárulják a gyülekezet munkáját és a testvéreket. A gyülekezet összes kulcsfontosságú tagjának helyzetéről tájékozottak. Természetesen ezek az emberek a hátuk mögött folytatott beszélgetések és ítélkezések alanyai is, és még az is előfordulhat, hogy titokban elárulják őket. Ha valaki jó kapcsolatban van velük, akkor azt a személyt szüntelenül dicsérik a családjuk előtt. Ezzel szemben, ha valakivel rossz a kapcsolatuk, akkor szüntelenül szidalmazzák az illetőt a családjuk előtt, sőt a családjukat is arra késztetik, hogy csatlakozzanak a szóbeli bántalmazáshoz, idiótának nevezik a testvéreket, vagy azt mondogatják róluk, hogy nem jó emberek. Ezek az egyének ugyanazokkal a becsmérlő szavakkal sértegetik a testvéreket, amelyeket a nem hívők használnak. Olyanok, mint a nem hívők; tisztán álhívők, egyáltalán nem jók, és az ilyen embereket azonnal ki kell takarítani.

A nagy vörös sárkány országában titokban kell tartani mindazok adatait, akik hisznek Istenben, és az adataiknak titokban kell maradniuk még akkor is, amikor Isten választott népe a tengerentúlra költözik. Ez azért van, mert a nagy vörös sárkány kémei a világ minden országában szétszóródtak, és mindenhová beszivárognak azzal a konkrét céllal, hogy információkat gyűjtsenek azokról, akik hisznek Istenben. A szárazföldi Kínában nagyon nehéz és veszélyes az Istent követő testvérek helyzete. Még ha külföldre mennek, akkor is fennáll egy bizonyos szintű veszély. Ha a nagy vörös sárkány kémei begyűjtik az adataikat, akkor egyrészt fennáll a kiadatás veszélye, másrészt pedig az a legkevesebb, hogy belekeverhetik a szárazföldi Kínában élő családtagjaikat és rokonaikat. Biztonsági okokból és az egyének iránti tiszteletből mindenkinek bizalmasan kell kezelnie a testvérek személyes adatait, és nem szabad megosztaniuk azokat olyanokkal, akik nem hisznek Istenben. Még az Istenben hívők körében sem szabad személyes adatokat csak úgy, az illető beleegyezése nélkül közölni másokkal. Teljességgel megengedhetetlen, hogy valaki a testvérekről, a gyülekezeti munkáról, az egyén által végzett kötelességekről, a beszélgetések során megosztott tapasztalatokról vagy más hasonló részletekről szóló információkat a szabadidejében beszélgetési témaként ossza meg nem hívőkkel. Milyen következményekkel jár, ha ezeket a dolgokat megbeszéljük velük? Van bármi pozitív eredménye? (Nincs.) Az ilyen eszmecserék következménye az, hogy ezek a nem hívő ördögök ennek révén tőkét kovácsolnak, gúnyolódnak, megítélnek, sőt átkozódnak és rágalmaznak. Vajon ez jó? (Nem.) Meg kell vizsgálnotok, hogy vannak-e olyan személyek a gyülekezetben, akiknek hátsó szándékaik vannak, akik nem hívőkkel és hitetlen családtagokkal fenntartás nélkül olyan részleteket vitatnak meg, mint a gyülekezeti munka és a gyülekezeti élet aktuális helyzete – valamint azt, hogy ki hisz igazán Istenben, ki törekszik az igazságra, ki végzi a kötelességét, ki nem végzi a kötelességét, ki az, aki gyakran negatív, kinek zavaros a hite, sőt még a testvérekkel kapcsolatos személyes jellegű információkat és helyzeteket is. Ellenőrizzétek, vannak-e ilyen személyek! Vannak olyan dolgok, amelyekről még a gyülekezeten belüli embereknek sem kell tudniuk, ám az ilyen személyek nem hívő családtagjai többet tudnak ezekről az ügyekről, mint a gyülekezeten belüliek – és jobban tisztában is vannak ezekkel. Hogyan történik ez? Ez egy beépített besúgó „hozzájárulása”. Ez a besúgó úgy bánik a családtagjaival, mintha azok gyülekezeti vezetők volnának, és mindenről, amit a gyülekezetben lát, beszámol otthon a „vezetőinek”, megpróbálva behízelegni magát és elmélyíteni a családjával fennálló érzelmi kapcsolatát. Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet összes ilyen ügyét ezek a besúgók árulták el, akik nem tudnak vigyázni a szájukra. Nem tisztelik a testvéreket, és Isten házának munkáját és érdekeit sem óvják. Úgy kezelik Isten házát és a gyülekezetet, mint a társadalmat vagy egy nyilvános helyet, és olyan félvállról tesznek megjegyzéseket és ítélkeznek a testvérek felett, mintha nem hívők lennének, sőt az álhívőkkel és a nem hívőkkel közösen, tartózkodás nélkül mondanak ítéletet a testvérekről. Továbbá, egyesek, miután a vezetők megmetszették őket, vagy miután összetűzések, viták és békétlenségek alakultak ki köztük és a testvérek között, hazamennek, és jelenetet rendeznek, gondoskodva arról, hogy a családjuk mindent megtudjon a történtekről. Ennek az a következménye, hogy a családjuk bosszút akar állni a vezetőkön vagy a testvéreken, arra törekedve, hogy eladják és lebuktassák a gyülekezetet. Ez jó jelenség? (Nem.) Fenntartás nélkül megosztják a családtagokkal, rokonokkal és barátokkal a gyülekezet belső ügyeit, és olyan dolgokat, hogy hány testvér él gyülekezeti életet, és ki milyen kötelességeket végez – miféle nyomorultak ezek? Vajon igaz hívők? (Nem.) Isten házának tagjai? Lehet őket testvéreknek nevezni? (Nem.) Az ilyen besúgók és megbúvó árulók megtartása a gyülekezetben jelentős bajt hoz Isten házára és a testvérekre, akár a múltban, akár a jelenben, akár a jövőben. Még ha látszólag nem is követnek el sok gonosz cselekedetet a gyülekezeti életben, rendkívül káros következményekkel és hatással jár az, hogy titokban különféle részleteket adnak ki Isten házáról a nem hívőknek, a Sátánoknak és az ördögöknek! Szabad-e ilyen söpredéknek a gyülekezetben maradnia? (Nem.) Megérdemlik, hogy Isten háza tagjainak nevezzék őket? Méltók arra, hogy testvérként kezeljék őket? (Nem.) Hogyan kell kezelni az ilyen embereket? (Minél hamarabb ki kell takarítani őket.) Minél hamarabb ki kell takarítani őket. Rúgjátok ki őket! Az indíték a kitakarításukra: „Nem tudsz vigyázni a szádra, nem vagy képes felismerni, hogy mi a jó neked, beleharapsz a kézbe, amelyik etet. Hiszel Istenben és élvezed az Ő kegyelmét, valamint a testvérek segítségét, szeretetét, türelmét és gondoskodását, mégis így eladod a testvéreket és a gyülekezetet. Nem vagy jó ember; takarodj!” Nem szabad felfedni a testvérek dolgait, a gyülekezet dolgait és Isten házának semmiféle munkáját a nem hívők előtt, és céltalan beszélgetések témájaként sem szabad felhasználni őket. Nem szolgáltak rá! Aki ilyen információkat terjeszt, abból elátkozott alak lesz, akit a gyülekezetnek ki kell takarítania, a testvéreknek pedig el kell utasítaniuk. Egyszerűen azon cselekedeteik alapján, hogy eladták a testvéreket és a gyülekezetet, könnyed beszélgetés céljából megosztották a gyülekezet belső dolgait nem hívőkkel, ők kétségtelenül árulók, besúgók és gonosz emberek, akiket ki kell takarítani a gyülekezetből. A testvérek szabadon beszélgethetnek és vitatkozhatnak szükség szerint a gyülekezeten belül végzett bármilyen munkáról – például arról, hogy kit kellene kitakarítani, vagy bizonyos események bekövetkezéséről –, de ezt nem szabad megosztani nem hívőkkel, és nem lehet beszélni róla a nem hívő családtagokkal. Különösen a csekély érettségű új testvérek személyes és családi helyzetét nem szabad felfedni kívülállók előtt. Ha nehezen tudod magadban tartani, imádkozz Istenhez, és hagyatkozz Őrá, hogy megtanuld az önuralmat, és menj, foglalkozz valami értelmes tevékenységgel. Ha tényleg nem tudsz uralkodni magadon, akkor először a gyülekezetnek kell jelentened, hogy megoldást keressenek, hogy megelőzzék a káros következményeket, mert az ilyen információk terjesztése hajlamos a leginkább problémákat okozni. Például a személyes telefonszámok, lakcímek, az, hogy valaki hány éve hisz Istenben, a személyes családi információk, a családi állapot és így tovább, érzékeny témák. Semmi közük az igazsághoz vagy az életbe való belépéshez; ezek a magánélethez tartoznak. Csak az ügynökök és a besúgók vizsgálódnak kifejezetten ezekben a kérdésekben. Ha élvezed az ilyen dolgok megismerését és terjesztését, az milyen beállítottságra utal? Ez némiképp aljas beállítottság! Nem az igazságra törekedni, hanem a pletykákra összpontosítani, besúgóként vagy kémként tevékenykedni, és a nagy vörös sárkánynak szolgálatot tenni – hát nem aljas és alávaló dolog ez? Bárki, aki kifejezetten érzékeny témákról és mások magánügyeiről érdeklődik, nyomoz, és meggondolatlanul terjeszti azokat, az hátsó szándékot rejteget, és álhívő. Isten választott népének különösen óvatosnak kell lennie az ilyen személyekkel szemben. Ha az ilyen emberek nem térnek meg, meg kell szüntetni a gyülekezeti életüket, mert a testvérek eladása a legerkölcstelenebb, legmegvetendőbb és legszégyenletesebb cselekedet. Isten választott népének távol kell tartania magát ezektől az egyénektől. A gyülekezeti életben az embereket korlátozni kell abban, hogy ezekről a kérdésekről érdeklődjenek és beszélgessenek, mivel ezeknek semmi közük az igazság közléséhez, és a róluk folytatott beszélgetés semmiféle hasznot nem hoz másoknak.

Isten házában különféle adminisztratív rendeletek és előírások vannak, amelyeket Isten választott népének be kell tartania. Többek között az olyan témákat, mint a gyülekezet belső ügyei, a vezetők és a dolgozók személyzeti kiigazításai, a gyülekezet tisztító munkája és a Fennvalótól származó intézkedések, nem szabad könnyelműen terjeszteni a gyülekezeten belül, azt megelőzendő, hogy az álhívők és gonosz emberek elárulják azokat a Sátánnak. Ennek az az oka, hogy Isten háza más, mint a társadalom; Isten megköveteli az emberektől, hogy törekedjenek az igazságra, olvassák többet Isten szavát, elmélkedjenek és beszélgessenek többet. Csak Isten szavainak terjesztése és az Istenről való tanúságtétel teremthet megfelelő légkört; csak a több tapasztalati tanúságtétel megosztása teremthet ilyen légkört. Emellett sok új hívő van Isten házában, akik csak rövid ideje hisznek Istenben. Elkerülhetetlen, hogy néhány álhívő felfedése még várasson magára. Különösen a hit első öt-tíz éve az, amikor feltárul az emberek valódi énje; ez idő alatt bizonytalan, hogy ki tud szilárdan megállni és ki nem, és az is, hogy hány olyan gonosz ember létezik még, aki képes megzavarni a gyülekezetet. A személyes információk és az ilyen külső ügyek, valamint az igazságról való beszélgetéshez nem kapcsolódó dolgok állandó, meggondolatlan terjesztése sok káros következménnyel járhat. Előfordulhat például, hogy valaki megkérdezi: „Honnan származik egy bizonyos vezető? Hol lakik?” Isten választott népének nem kell ismernie ezt a kényes információt. Valaki más esetleg azt kérdezi: „Mennyibe kerül Isten házának, hogy kinyomtasson egy könyvet Isten szavaiból?” Hasznos ezt tudni? (Nem.) Van bármi közöd a nyomdaköltséghez? Kifizettették veled? Úgy tűnik, nincs köze hozzád, ugye? Némelyek esetleg megkérdezik: „Kik most a felső szintű vezetők Isten házában?” Ha nem közvetlenül vezetnek téged, akkor van-e hatással rád az, hogy nem tudod ezt? (Nincs.) A szárazföldi Kínában problémát jelenthet ezeknek a dolgoknak az ismerete. Ha elfog a nagy vörös sárkány, és súlyos kínzásoknak vetnek alá, akkor, ha nem tudod ezeket a dolgokat, akárhogyan is ütlegelnek, nem tudsz semmit sem elárulni, és így nem fogsz Júdássá válni. De ha tudod, és nem bírod elviselni a durva veréseiket, akkor lehet, hogy végül elmondod, és Júdássá válsz. Abban a percben talán majd azt gondolod: „Miért tettem fel akkor meggondolatlanul ezeket a kérdéseket? Sokkal jobb lett volna nem tudni. Még ha agyon is vertek volna, akkor sem tudtam volna ezeket a dolgokat; még ha ki is akartam volna találni válaszokat, akkor sem tudtam volna egyet sem kitalálni. Abban az esetben nem váltam volna Júdássá. Megtanultam a leckét; a legjobb, ha nem tudok túl sokat ezekről a dolgokról, amelyek nem kapcsolódnak az igazsághoz. Az ilyen dolgok firtatása nem hasznos; jobb, ha nem tudom.” Mások pedig talán azt kérdezik: „Hány csapat van Isten házában, akik speciális munkát végeznek?” Mi közöd van hozzá? Csak végezd el azt a munkát, amelyet a saját csapatodra bíztak. Az, hogy ezt nem tudod, nem befolyásolja a kötelességed normális végzésére, a hitedben az igazságra való törekvésre, vagy a gyülekezeti élet megélésére irányuló képességedet; nem befolyásol semmit. Ha ezt nem tudod, az nem akadályoz meg abban, hogy törekedj az igazságra, vagy hogy hívőként elérd az üdvösséget, akkor miért vesződsz a kérdéssel? „Városi területekről vagy vidéki területekről származik a legtöbb testvér? Iskolázottak vagy iskolázatlanok?” Hasznos tudni ezeket a dolgokat? (Nem.) Na és ha mindannyian vidékről származnak? És akkor mi van, ha mindannyian városiak? Ennek semmi köze az igazsághoz. Némelyek talán megkérdezik: „mennyire terjed most az evangéliumi munka?” Ha kérdezünk erről egy kicsit, az rendjén van, de némelyek kíváncsiságból részletesen rákérdeznek arra, hogy pontosan hány országba terjedt el az evangéliumi munka, ami felesleges. Még ha tudnák is ezt, az milyen hatással lenne rájuk? Mi haszna volna az ilyen részletek ismeretének? Ha nem rendelkezel az igazságvalósággal, akkor továbbra sem fogsz rendelkezni vele, még ha tudod is; ez az ismeret egyáltalán nem fog segíteni abban, hogy jól végezd a kötelességeidet, és nem nyújt semmilyen segítséget az életbe való belépésedhez. Nem baj, ha nem érdeklődsz bizonyos általános ügyekről; sőt, jobb nem tudni. Túl sokat tudni teher. Ha az ilyen információ egyszer kiszivárog, az problémává és vétekké válik. Nem jó tudni ezeket a dolgokat: Minél többet tudsz, annál több bajt okozhat. Azok, akik megértik az igazságot, tudják, mit kell mondani, és mit nem szabad. A zavarodottak, akiknek nincs lelki megértésük, nem tudnak különbséget tenni bennfentesek és kívülállók között, amikor beszélnek, és csak ostobaságokat beszélnek. Ezért ezeket a dolgokat nem szabad jelenteni azok felé a gyülekezetben, akik nem értik az igazságot. Ezeknek a dolgoknak az ismerete semmiféle előnnyel nem jár. Először is, ezek az emberek nem tudnak segíteni a problémák megoldásában. Másodszor, nem tudják megóvni a gyülekezet munkáját. Harmadszor pedig, nincs szükség arra, hogy jót mondjanak Isten házáról. Isten minden szava az igazság, és Isten minden cselekedete igazságos – van-e bármi szükség azoknak az álhívőknek és nem hívőknek a talpnyalására és hízelgésére, akiknek nincs lelki megértése? Nem, nincsen. Még ha az egész világon egyetlen teremtmény sem követné Istent vagy imádná Őt, Isten státusza és lényege akkor is változatlan maradna. Isten az Isten, örökké változhatatlan, a körülmények semmilyen változása által meg nem változó. Isten identitása és státusza örökké változatlan. Ezek olyan igazságok, amelyeket érteniük kell azoknak, akik hisznek Istenben. Azok az álhívők és nem hívők úgy beszélnek és cselekszenek, hogy nem tesznek különbséget bennfentesek és kívülállók között – vajon hasznos-e Isten házának munkájára nézve, ha túl sokat tudnak? Szükséges-e, hogy tudjanak Isten házának munkájáról? Nem méltók erre a tudásra. Egyesek talán azt kérdezik: „Ezek a dolgok mind titkok, és ezért nem lehet tudni róluk?” Ti, akik egészen mostanáig hittetek Istenben, úgy gondoljátok, hogy ezek a dolgok titkokat tartalmaznak? (Nem.) Isten választott népe azonban rendelkezik integritással és méltósággal; nem szabad őket kitenni a nem hívők eszmecseréjének vagy gúnyolódásának. Isten háza, a gyülekezet és a testvérek, akár csoportként, akár egyénekként, mind méltósággal bírnak; mind pozitívak, és senki sem próbálhatja meg bemocskolni őket. Aki úgy cselekszik, hogy azáltal lehetővé teszi a Sátánoknak és az ördögöknek, hogy felelőtlenül bemocskolják és mintegy mellékesen becsméreljék vagy megrongálják Isten házának hírnevét, vagy ártsanak a testvérek hírnevének, az átkozott! Ennélfogva a gyülekezet egyáltalán nem engedi meg azoknak a létét, akik nem tudnak vigyázni a szájukra. Ha egyszer azonosították őket, ki kell őket takarítani! Összhangban van ez a megközelítés az alapelvekkel? (Igen.)

Vannak, akik különösen óvatosak és körültekintőek, amikor a testvérekkel beszélnek, kommunikálnak, érintkeznek vagy barátkoznak, de amint hazaérnek, fecsegővé válnak, és mindent kifecsegnek, még a testvérek személyes adatait is, úgy, hogy a családtagjaik, a hitetlen, nem hívő emberek, valamint azok, akik csak névleg hisznek, sokat tudnak a gyülekezet ügyeiről. Az ilyen ember besúgó, áruló – egy Júdás –, és pontosan az a fajta ember, akit a gyülekezetnek ki kell takarítania. Minél tovább marad a gyülekezetben, annál több információt tud majd meg a testvérekről, annál több árulást fog elkövetni, és annál több olyan dolog lesz, amelyet megragadnak a nem hívők, hogy tőkét kovácsoljanak belőle és rágalmazásra használják. Ha nem félsz attól, hogy elárulják ezeket az információkat a nem hívőknek, akkor tartsd meg őket; ha nem szeretnéd, hogy a személyes információidat és a gyülekezet belső ügyeit ország-világnak kifecsegjék, akkor a lehető leghamarabb takarítsd ki ezeket a besúgókat. Helyénvaló ez? (Igen.) Az ilyen emberekkel szemben nem szabad engedékenységet tanúsítani; nem táplálnak jó szándékot, és ők maguk sem jók. Hogyan viszonyíthatók az ilyen emberek a korábban említett két embertípushoz, a bosszúvágyókhoz, valamint a züllöttekhez és féktelenekhez? Jobbak vagy rosszabbak? (Rosszabbak.) Ezek az emberek még talán a kötelességeiket is végzik, valamennyi erőfeszítést is tesznek, és némi nehézséget is elviselnek; az is lehet, hogy megtesznek bármit, amit Isten háza kér tőlük, és nem tagadják meg, de van egy probléma: Mindent elárulnak Isten házáról a nem hívőknek. Mindennap eljátsszák az áruló, a besúgó szerepét. Éppen ezért nem tűrheti meg őket a gyülekezet, és ki kell takarítani őket. Érted? (Igen.) Függetlenül attól, hogy boldogok vagy boldogtalanok a gyülekezetben, hogy ki provokálja őket, ki jön ki velük, megválasztják-e őket gyülekezetvezetőnek vagy elbocsátják őket – bármi is történik, mindig minden részletet meg kell osztaniuk a nem hívő családtagjaikkal. Gondoskodnak a nem hívő családtagjaik és a nem hívők azonnali tájékoztatásáról, hogy azok haladéktalanul felfogják a gyülekezet belső helyzetét. Az ilyen egyénekkel szemben semmiképpen nem szabad sem engedékenységet, sem irgalmat tanúsítani; amint felfedeztek egyet, takarítsátok ki. Milyen ez a megközelítés? (Helyénvaló.) Kegyetlenség így cselekedni? (Nem.) Ez nem kegyetlenség. Testvérként kezeled őket, de ők egyáltalán nem óvják meg sem Isten házának, sem a testvéreknek az érdekeit. Ehelyett minden adandó alkalommal eladják Isten házának, illetve a testvéreknek az érdekeit. Családtagnak tekinted őket, de vajon ők is családtagnak tartanak téged? (Nem.) Akkor ne mutass engedékenységet velük szemben; ha ki kell őket takarítani, akkor takarítsd ki őket. Találkoztatok valaha ilyen emberekkel? (Igen. Mindent megosztottak a testvérekről a családtagjaikkal, és néha az első adandó alkalommal tájékoztatták a családtagjaikat bizonyos dolgokról és a gyülekezeten belüli konkrét intézkedésekről is. A családtagjaik ezután muníciót gyűjtöttek, hogy a háta mögött pletykáljanak a gyülekezetről.) Ki lettek takarítva ezek az emberek? (Igen.) Miután ki lettek takarítva, panaszkodtak? Előfordulhat, hogy igazságtalannak érzik ezt, és azt gondolják: „Nem tettem semmit, ez nem minősül az adminisztratív rendeletek megsértésének, nem okoztam bomlasztásokat vagy megzavarásokat sem, akkor miért takarítottak ki?” Úgy gondoljátok, hogy a cselekedeteik jellege súlyosabb annál, mint bomlasztásokat és megzavarásokat okozni? (Igen.) Meg lehet váltani az ilyen embereket? Vajon könnyen meg tudnak változni? (Nem.) Miért mondjátok, hogy nem lesz könnyű? Milyen vonatkozás mutatja, hogy nehezen tudnak megváltozni? (Ők nem részei Isten házának, nem testvérek; a lényegük az álhívőké és a nem hívőké.) Ez a lényegük. Nos, honnan tudjátok, hogy nem hívők és álhívők? (Bármilyen érzelmeik támadnak a gyülekezetben, azokat a családjuknak öntik ki, azt jelezve, hogy bármi is történik, nem fogadják el azt Istentől, még kevésbé vonnak le bármilyen tanulságot. Az ilyen emberek nem tapasztalják meg Isten munkáját, és nem fogadják el az igazságot, tehát lényegük az álhívőké.) Ez a lényegük most már világos. Érzelmeiket a családjuknak öntik ki, és mindent az érzelmeik alapján kezelnek. Honnan tudjátok, hogy nem Isten házához tartoznak, hanem nem hívők, akik beszivárogtak Isten házába? (Onnan, hogy képesek eladni Isten házának érdekeit, árulóként és besúgóként viselkedve, valamint onnan, hogy alapvetően nem olyan emberek, akik megóvják Isten házának munkáját és érdekeit. Tehát ezeknek az embereknek nem egy a szíve Isten házával.) Ez a magyarázat nem talált célba. Hadd magyarázzam meg Én. Bár ezek az emberek részt vesznek a gyülekezeti életben és elvégzik a kötelességeiket, vajon tekintették valaha is családjuknak a testvéreket? Egyszerűen fogalmazva: az övéiknek tekintették-e a testvéreket? (Nem.) Akkor minek tekintik a testvéreket? (Kívülállóknak.) Így van, kívülállóknak, ellenfeleknek. Minek tekintik akkor Isten házát és a gyülekezetet? Ez nem csak egy munkahely számukra? (De igen.) Isten házát és a gyülekezetet úgy tekintik, mintha azok a nem hívő világ vállalatai vagy szervezetei lennének, a testvérekre kívülállókként tekintenek, olyanokként, akik ellen védekezni kell, ellenfelekként. Ezáltal könnyedén képesek különböző információkat és különféle aktuális helyzeteket elárulni a testvérekről azoknak, akik alapvetően nem hisznek Istenben. Tisztában vannak azzal, hogy ezeknek a nem hívő embereknek nem lesz egy jó szavuk sem, sőt, meg is rágalmazhatják a testvéreket, és becsmérelhetik Isten házát – mindezt tudják, mégis felelőtlenül, a legcsekélyebb fenntartás nélkül közlik a testvérek és a gyülekezet helyzetét ezekkel a nem hívőkkel. Nyilvánvaló, hogy a testvérekre kívülállókként, ellenfelekként tekintenek, és amikor bármilyen kellemetlenség merül fel, azonnal összefognak a nem hívőkkel, hogy a hátuk mögött kigúnyolják és rágalmazzák a testvéreket, és fellépjenek ellenük, így elégítve ki a saját vágyaikat. Úgy érzik, a gyülekezetben nem lenne kivitelezhető bármelyik testvér megítélése, mert úgy érzik, ha a gyülekezet dolgairól vagy a testvérekről maguk a testvérek előtt beszélnének, akkor viselniük kellene ennek következményeit, ami számukra kedvezőtlen lenne. Viszont az, hogy ezeket a dolgokat a családjukkal beszélik meg, teljesen kielégíti a személyes indulataikat, vágyaikat és érzelmeiket, anélkül, hogy bármilyen következményt el kellene viselniük, hiszen a család mégiscsak család, aki nem adná el őket. Nem így van azonban a testvérekkel, akik bármikor és bárhol jelenthetik, leleplezhetik és megmetszhetik őket, sőt, akár a kötelességeik és pozíciójuk elvesztését is okozhatják. Egyáltalán nem hamis tehát a kijelentés, hogy ellenfeleikként tekintenek a testvéreikre. Az ellenfél olyasvalaki, aki ellen védekezni kell. Ezért nem szólnak a testvérekhez, nem beszélgetnek velük, és nem tárnak fel semmit előttük. Ehelyett otthon, a nem hívő családtagjaikkal „élik a gyülekezeti életet”, ott mindent elmondanak, és kiöntik a szívüket. A gondolataikat, véleményüket, frusztrációjukat, elégedetlenségüket és az összes torz nézetüket fenntartások és mindenféle gátlás nélkül fejezik ki, felszabadulást és örömöt találva ebben. A családtagjaik nem vetik meg, hanem segítik őket és együttműködnek velük. Ha így beszélnének a gyülekezetben, akkor teljes mértékben lelepleződne a valódi, álhívő természetük, és a gyülekezetnek ki kellene takarítania őket. Ezért a testvérekre nem családtagokként, hanem ellenfelekként tekintenek. Ez az egyik vonatkozás. A másik vonatkozás az, hogy soha nem tekintik magukat a gyülekezet részének, így bármi, ami a gyülekezettel történik, legyen az rágalmazás és istenkáromlás a vallásos világ részéről, alaptalan szóbeszédek és gúnyolódás a nem hívők részéről, vagy koholt vádak és üldöztetés az ország kormánya részéről, ez nekik személy szerint lényegtelen és jelentéktelen. Tegyük fel, hogy igazából így éreznének: „Ha sérül a gyülekezet megítélése, és Isten nevét meggyalázzák, akkor hívőként a mi méltóságunk is komolyan megkérdőjeleződik. Emiatt soha nem beszélnék gyülekezeti dolgokról vagy Isten házának ügyeiről nem hívőkkel, így nem is teszem lehetővé számukra, hogy pletykáljanak és nevessenek rajta. Még abból a célból sem beszélnék könnyelműen Isten házának dolgairól a nem hívő családtagjaimmal, hogy magamat megóvjam” – ha rendelkeznének ilyen tudatossággal, vajon akkor tudnának vigyázni a szájukra? Akkor miért nem tudják ezt megtenni? Világos, hogy alapvetően nem tartják magukat Isten háza részének, és nem is tartják magukat hívőnek. Egyesek azt mondják: „Nem helytállóak a szavaid. Ha nem tartják magukat Isten háza részének, ugyan miért járnának még mindig összejövetelekre?” Mindenféle ember akad azok között, akik hisznek Istenben. Ugye korábban már beszélgettünk erről? Sokan vannak, akik különféle nem helyénvaló indítékokkal és célokkal jutnak el az Istenben való hitre, és ez az egyik ilyen típus. Szórakozásból, unaloműzésként vagy lelki táplálékhoz jutás céljából hinni Istenben – ugye gyakoriak az ilyen álhívők? Ugye, hogy bőséges számban találhatók ilyen emberek? (Igen.) Még csak nem is vallják magukat Isten hívőinek. Természetesen egyáltalán nem érdekli őket a gyülekezet munkája, sem az, hogy Isten választott népe a kötelességét végzi, ezeknek nem szentelnek figyelmet. Emiatt képesek lazán és könnyedén megbeszélni a nem hívőkkel a gyülekezet munkájának helyzetét, a gyülekezet belső ügyeit, sőt, még a testvérek között felmerülő problémákat is. Miután befejezték a mondandójukat, a nem hívők pletykálkodásba fognak, rágalmaznak és gúnyolódnak, de ez őket a legkevésbé sem zavarja. Még talán csatlakoznak is a nem hívőkhöz, és együtt szidalmazzák a testvéreket, ítélkeznek Isten háza felett, és tesznek megjegyzéseket Isten házának munkájára és munkarendjére. Vajon ők Isten hívői? (Nem.) Egy igaz hívő soha nem tenne így. Még ha a saját méltósága és érdekei megóvása lenne is a tét, soha nem harapná meg az őt etető kezet, és nem állna a gyülekezeten kívüliek oldalára. Nem így van ez? (De igen.) Ennélfogva az ilyen személyek gonosz emberek és álhívők, akiket ki kell takarítani. Minél hamarabb lesznek kitakarítva, annál hamarabb lesz nyugalom a gyülekezetben.

Beszéljünk rólatok. Példának okáért, ha a szüleid nem hisznek Istenben, vagy ha a testvéreid vagy a legjobb barátaid nem hisznek Istenben, de nem ellenzik a hitedet, és valójában nagyon is támogatják azt, beszélnél-e velük mindenről, ami a gyülekezetben történik? Tegyük fel, hogy az egyik barátnőd megkérdezi: „Vannak olyan férfiak a gyülekezetetekben, akik társat keresnek? Van közöttük olyan, aki különösen jámbor, valamint magas, gazdag és jóképű?” A nem hívők között is vannak tisztességes emberek, akik szeretnének tisztességes társat találni, akivel együtt tölthetik napjaikat. A barátnőd szeretne találni valakit, aki hisz Istenben, szóval hajlandó leszel elmondani neki? (Nem.) Azt kell mondanod neki: „a hívők iránti vonzalmad értelmetlen. Te nem vagy hívő, és alapvetően összeférhetetlen vagy a hívőkkel. Nincs közös nyelvetek, különböző utakon jártok! Nézd csak, milyen feltűnően öltözködsz – a gyülekezetünkből melyik testvérnek tetszenél meg?” Nem tartod sokra őt, akkor vajon tudnál vele gyülekezeti dolgokról beszélni? (Nem.) Már néhány szó után megtörne a beszélgetés a teljesen eltérő álláspontok miatt. Még ha néhány nem hívőnek jó benyomása is van a hívőkről, és még ha fenn is tartják veled a barátságot, miután hívővé váltál, vajon hajlandó lennél megosztani velük a gyülekezet belső ügyeit vagy a kötelességeid végzése során felmerülő nehézségeket? (Nem.) Még ha támogatják is az Istenbe vetett hitedet, mi értelme lenne gyülekezeti dolgokról beszélgetni velük? Például néhány testvér kiállta a nagy vörös sárkány kínzásait és kihallgatásait anélkül, hogy Júdássá vált volna. Ez egy olyan bizonyságtétel, amelyet még a nem hívők is csodálnak – hajlandó lennél megosztani ezt velük? (Nem.) Miért nem lennél hajlandó beszélni róla? (Az ilyen dolgok nem lényegesek számukra, és nem is érthetik ezeket a tapasztalati tanúságtételeket.) Nem tudnák megérteni. Milyen negatív hatásai lehetnének e dolgok megbeszélésének? (Lehet, hogy a végén inkább a gyülekezetet ítélnék el.) Így ítélkeznének: „Miért teszitek ki magatokat ennek? Miért kell szembeszegülni az ország kormányával?” Látod, egyetlen megjegyzés is leleplezheti a természetüket. Hogyan tekinthető ez az ország kormányával való szembeszegülésnek? Világos, hogy az országot uraló ördögkirályok komolyan ártanak Isten választott népének, és nem hagyják élni őket. Még ha tanúi is ennek, úgy tesznek, mintha nem tudnának róla. Egyértelműen úgy beszélnek, hogy ellenkezőjére fordítják az igazságot, és kiforgatják a tényeket. Ugyan mi egyebet beszélhetnél még meg velük? Nem beszélhetsz velük semmiről, ami az Istenbe vetett hittel kapcsolatos; erről semmit nem mondhatsz nekik. Akik nem tudnak vigyázni a szájukra, azok képesek mindent elmondani a gyülekezetről a nem hívőknek. Ők nyilvánvalóan álhívők; ördögök, akik csak téblábolni jönnek Isten házába, fenevadak, akik egy cseppnyi lelkiismeret, illetve józan ész nélkül harapnak abba a kézbe, amelyik eteti őket. Szerintük Isten háza vagy a gyülekezet érdekeinek vagy hírnevének bármilyen sérelme egyáltalán nem hat rájuk, nem érinti a saját érdekeiket, és a legcsekélyebb bánatot sem érzik; ezért a legcsekélyebb gátlás nélkül, gondtalanul beszélhetnek a gyülekezet belső ügyeiről a nem hívőknek és azoknak az embereknek, akik nem hisznek Istenben. Gyűlöletesek az ilyen emberek? (Igen.) Vajon képes elfogadni az igazságot az az álhívő, aki nem tekinti családtagnak a testvéreket, de családtagnak tekint nem hívőket? (Nem.) Képes elismerni, hogy Isten az igazság? (Nem.) Egy olyan ember, aki nem tartja magát gyülekezeti tagnak, vajon félre tudja tenni saját érdekeit, hogy az igazságra törekedjen és belépjen az igazságvalóságba, amikor meghallja Isten szavait az ember megmentéséről? (Nem.) Mindennapi tevékenységük csak abból áll, hogy eladják a gyülekezet érdekeit, kívülállók pártjára állnak, és besúgóként, Júdásként és árulóként szolgálnak, mintha ez lenne a küldetésük. Nem megfelelő úton járnak, hanem azért élnek, hogy gonoszságot műveljenek; megérdemlik a halált és az átkot! Ezek a Júdások, árulók és a Sátán szolgái, akik beleharapnak abba a kézbe, amelyik eteti őket, negatív nyomorultak, ártalmasak az emberiségre, és mindenki megveti őket. Nem teljesen helyénvaló-e tehát, hogy a gyülekezet kezelje és kitakarítsa őket? (De igen.) Teljesen helyénvaló! Ti talán örülnétek, ha eladnának benneteket? Ha valaki eladná a gyülekezetet vagy Isten házát, a legtöbben talán nem éreznének mélyen együtt, és nem lennének túlságosan elkeseredve; csak belül egy kicsit kényelmetlenül éreznék magukat, elvégre ők is tagjai. De mi lenne, ha a gyülekezetből valaki téged adna el a nem hívőknek, és mivel eladott téged, a nem hívők kiforgatnák a tényeket, rágalmaznának, gúnyolnának, megítélnének és elítélnének téged? Akkor hogyan éreznéd magad? Nem tapasztalnád meg azt a megaláztatást és szégyent, amit a gyülekezet és Isten háza szenvedett el? (De igen.) Ebből a szempontból helyénvaló kitakarítani az ilyen személyeket? (Igen.) Ki kell takarítani őket; nem szükséges engedékenységet tanúsítani velük szemben. Ami azokat illeti, akik nem tudnak vigyázni a szájukra, a viselkedésük és megélésük különböző megnyilvánulásai alapján ők álhívők a gyülekezeten belül, egyfajta gonosz emberek, akiket ki kell takarítani. Függetlenül attól, hogy a cselekedeteit titokban vagy nyíltan végzi, ha egyszer kiderül, hogy valaki nem tud vigyázni a szájára, és az emberi mivoltának lényege a mélységesen álhívőé, akkor azonnal jelentsd őt a vezetőknek és a dolgozóknak, és értesítsd a testvéreket. Az ilyen személyeket időben és pontosan fel kell ismerni, majd a lehető leghamarabb ki kell őket takarítani a gyülekezetből. Ne engedd, hogy bármi közük legyen a gyülekezethez, annak munkájához vagy a testvérekhez; a helytálló lépés a teljes kitakarításuk. Ezzel zárul az emberi mivolt e megnyilvánulásáról szóló beszélgetés – az arra való képtelenségről, hogy az ember vigyázzon a szájára.

Vajon a ma megbeszélt három embertípus súlyosabb eset, mint az előzőleg megbeszélt két típus? (Igen.) Az ő körülményeik rosszabbak, az emberi mivoltuk aljasabb és megvetendőbb, és nagyobb a károkozásuk és a hatásuk a gyülekezet és minden testvér érdekeire. Ezért ne vegyétek félvállról ezt a három embertípust; éberen kell védekezni ellenük, és nem szabad elnézni a viselkedésüket. Ha valakit e három típus egyikeként azonosítanak, azonnal le kell leplezni és fel kell ismerni, majd a lehető leggyorsabban meg kell szabadulni tőle. Ha fontos kötelességet végez, azonnal találjatok valakit, aki átveszi a kötelességét, majd távolítsátok el abból a kötelességből, és takarítsátok ki őt. Megértettétek? (Megértettük.) A gyülekezet testvéreinek különböző állapotait, a különböző megnyilvánulásaikat az egyes időszakokban, a gyülekezet munkáját, sőt egyes belső ügyeit is csak a testvérek között szabad megvitatni és velük lehet beszélgetni róla. Azért, hogy Isten választott népe világosabban megértse és belássa az Isten háza által megkövetelt alapelveket, és ezáltal képessé váljon arra, hogy az igazságalapelvek szerint cselekedjen. Egy alapelvnek azonban világosnak kell lennie: Legyen szó akár az Isten választott népének életbe való belépésére vonatkozó igazságokról vagy alapelvekről, akár az általános ügyekre vonatkozó előírásokról, ezekről semmiképpen sem szabad beszélni a nem hívőkkel, mert ez azt eredményezné, hogy a nem hívők megjegyzéseket tennének és ujjal mutogatnának. Ez teljes mértékben tilos. Némelyek esetleg megkérdezik: „Ha ez teljes mértékben tilos, akkor ez azt jelenti, hogy ez egy adminisztratív rendelet?” Úgy is fogalmazhatunk, hogy aki információt szivárogtat ki, az viselni fogja a vele járó következményeket. Miért kell viselniük a következményeket? Mert akik kiszivárogtatják a gyülekezet belső dolgait, azok nem óvják meg a gyülekezetet és a testvéreket, és könnyen elárulhatják a gyülekezetet és a testvéreket. Mivel árulóként és Júdásként viselkednek, nem szabad tovább engedékenységet tanúsítani irántuk, sem testvéreknek vagy családtagoknak tekinteni őket. Árulókként és Júdásokként meg kell szabadulni tőlük, és azonnal ki kell őket takarítani a gyülekezetből. Némelyek azt mondják: „Régebben rossz szokásom volt, hogy fecsegtem, hajlamos voltam meggondolatlanul beszélni. Most, hogy látom az ilyen cselekedetek következményeit, nem merek többé meggondolatlanul beszélni.” Jó. Mivel ezt elmondtad, a viselkedésed megfigyelés alá kerül. Ha igazán megbánást tanúsítasz és megfordulsz, nem továbbítasz többé meggondolatlanul információkat, illetve nem árulod el a testvérek érdekeit, és tudsz vigyázni a szádra, Isten háza adni fog neked egy esélyt. Ha ismét kiderül, hogy ezt tetted, hogy te voltál az, aki valamilyen információt terjesztett, akkor nem fognak irántad elnézést tanúsítani – a testvérek összefognak a gyülekezetben, hogy kitakarítsanak téged. Ha ez megtörténik, ne sírj, és ne panaszkodj, hogy nem kaptál előzetes figyelmeztetést. Most, hogy a dolgokat világosan elmagyaráztam, ha ez még egyszer megtörténik, Isten háza egyáltalán nem lesz elnéző. Megértetted? (Megértettem.) Ha láttok valakit, aki nem értette meg, magyarázzátok el neki; adjatok neki támpontokat a ma megbeszéltek alapján. Ha észrevesztek valakit, aki ilyen viselkedés jeleit mutatja, vagy aki már korábban így viselkedett, beszéljetek vele, figyelmeztessétek, és tájékoztassátok az ilyen cselekedetek természetéről és következményeiről, valamint Isten házának az ilyen dolgokhoz és emberekhez való hozzáállásáról. Miután egyértelművé tettétek a dolgokat, figyeljétek meg őket, hogy képesek-e megbánni, és mit fognak tenni a jövőben. Ha megváltoznak, és többé nem viselkednek így, akkor vissza lehet őket fogadni, és testvérként lehet kezelni őket. De ha makacsul nem tanúsítanak megbánást, és titokban továbbra is így viselkednek, takarítsátok ki őket, amikor csak rábukkantok egy ilyen személyre. Ha egy párt találtok, akkor takarítsátok ki mindkettőjüket, ha egy csoportot találtok, akkor takarítsátok ki mindannyiukat. Ne tanúsítsatok semmi engedékenységet. Némelyek azt kérdezik: „Beszélhetek azokkal a családtagjaimmal, akik egykor hittek, de később kitakarították őket?” Úgy tűnik, hogy azok, akik szeretik jártatni a szájukat és szeretnek pletykálkodásba bonyolódni, nem könnyen uralkodnak magukon, mindig makacsul megkérdezik, hogy szabad-e azt tenni. Mit gondoltok, szabad? (Nem.) Nem szabad senkivel sem beszélni, mert az könnyen következményekhez vezet. Az összes ilyen emberrel Júdásként kell bánni, és ennek megfelelően kell eljárni velük szemben. Nem szabad beszélni azokkal, akik nem hívők, akiket kitakarítottak, akik közel állnak hozzád, akik megbízhatóak, akik támogatják az Istenbe vetett hitedet, akiknek kedvező benyomása van az Istenbe vetett hitről, és azokkal sem, akik névlegesen hisznek Istenben, akik pusztán gyülekezeti életet élnek, és olvasnak egy kicsit Isten szavaiból, de egyáltalán nem végzik a kötelességüket – ha valaki mégis beszél velük, akkor meg fognak szabadulni tőle, mint Júdástól. Megértettétek? (Megértettük.) Ki tartozik még azok közé, akik nem végzik a kötelességeiket? Vajon ide tartoznak a közönséges gyülekezeti tagok is? (Igen.) Ne felejtsétek el ezt a dolgot; ne legyetek ostobák. Jól fel kell fognotok az alapelveket. Ne folytassátok tovább a hiteteket csupán azért, hogy a végén Júdássá váljatok, és eláruljátok Isten házát, eláruljátok a testvéreket úgy, hogy észre sem veszitek, sőt még büszkék is vagytok rá. Ha valaki nem képes vigyázni a szájára, és még a gyülekezet munkáját és a testvéreket is elárulja, az súlyos vétek. Isten számontartja azokat, akik ilyen gonoszságot követnek el. Most, hogy ezt világosan elmagyaráztam neked, és te megértetted, ha újra megteszed ezt, az már nem egyszerű vétség; az az adminisztratív rendelet megsértése, ami téged a kitakarítás célpontjává tesz, és meg leszel fosztva az üdvösséghez való jogodtól. Megértetted? (Megértettem.)

2021. december 11.