Hogyan viszonyuljunk a sátáni rezsimek ellenségeskedéséhez és megfigyelő tevékenységéhez? El kell utasítanunk és el kell kerülnünk, vagy egyszerűen figyelmen kívül kell hagynunk? Először is, gondolkodj el ezen: fél-e attól a gyülekezet, hogy megfigyelik bármelyik munkáját? (Nem.) Vannak-e titkos tevékenységeink? Teszünk-e állam- vagy kormányellenes politikai nyilatkozatokat? (Nem.) Ez megerősíthető. Az Istenbe vetett hit soha nem foglalja magában a politikában való részvételt. A legtöbben már több mint három éve hisztek Istenben, néhányan már húsz vagy harminc éve. Ennyi évnyi prédikációhallgatás során tapasztalta-e bárki is, hogy a gyülekezet állam- vagy társadalomellenes kijelentéseket tett volna? (Nem.) A legkevésbé sem; Isten házában soha nem beszélünk politikáról. Továbbá, a Mindenható Isten Egyházát Isten alapította, ez Isten földi királyságának előképe, nem egy személy által létrehozott szervezet, nem egy ember által alapított szervezet. Mi tehát az a munka, amelynek elvégzésére Isten az egyházat alapította? Nem az, hogy társadalom-, vallás- vagy politikaellenes munkát végezzen. Mi tehát az egyház munkája? Először is, a fő munkája az, hogy terjessze a jó hírt arról, hogy Isten testté lett, hogy megmentse az emberiséget az utolsó napokban, lehetővé téve az emberiség számára, hogy elfogadja az Isten által kimondott összes igazságot, hogy Istenhez fordulhasson és imádhassa Őt. Másodszor az, hogy az igazság után áhítozókat Isten elé vigye, hogy elfogadják Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és megtisztuljanak, végül pedig elérjék az üdvösséget. Erre a munkára vállalkozik az Isten által alapított egyház, és ez az egyház létének jelentősége és értéke. Ez nem kapcsolódik a politikához, az üzleti élethez, az iparhoz, a technológiához vagy a társadalom bármely más ágazatához, és nincs is köze ezekhez a dolgokhoz. Mi tehát Isten üdvözítő munkájának lényege az egyházon belül? A legegyszerűbben és legmarkánsabban fogalmazva, az emberiség irányítása. Az emberiség irányításának konkrét tartalma az, hogy az embereket Isten elé, Isten szavainak valóságába hozza, lehetővé téve számukra, hogy elfogadják Isten ítéletét és fenyítését, hogy megtisztuljanak és üdvösségre jussanak. Ez az emberiség irányításának konkrét munkája. A gyülekezet által végzett minden munka Isten irányításával, Isten tervével kapcsolatos, és természetesen magában foglalja az Isten által kimondott szavakat; egyáltalán nincs köze a világi emberek által vállalt különböző munkákhoz. Ezért a gyülekezetről szóló bármilyen információ, akár a tanításairól, akár a személyzetéről, akár az igazgatási struktúrájáról, akár a munkájának helyzetéről, vagy akár a gyülekezet pénzügyi helyzetéről van szó, egyáltalán nem kapcsolódik semmilyen országhoz, semmilyen társadalomhoz, semmilyen fajhoz, semmilyen valláshoz vagy emberi csoporthoz – még a legcsekélyebb kapcsolat sincs. Következésképpen, ezeket a pontokat szem előtt tartva, akár a kormánypártról, akár vallási csoportokról, akár társadalmi csoportokról van szó, az, hogy embereket küldenek a gyülekezet megfigyelésére, mit is jelent valójában? (Szükségtelen tevékenység.) A „szükségtelen tevékenység” egy formális kifejezés. Hogyan mondják hétköznapi nyelven? Nincs jobb dolguk, igaz? Meglátásom szerint pontosan erről van szó; napjaikat túl sok kényelem és könnyedség tölti ki, kiküldik hát ezt a néhány tétlenkedő egyént, hogy figyelje meg a gyülekezetet, sőt, ezt politikai feladatként, komoly munkaként kezelik – ez teljesen abszurd! Ezzel az erőfeszítéssel sokkal jobb lenne oktatási vagy jótékonysági intézményeket nyitni. Ez csupán annak az esete, amikor a túl sok testi kényelem tétlenséghez vezet, és nem a megfelelő feladatokra összpontosítanak! Ha az egész emberiség olyan lenne, mint Isten gyülekezete, ahol Isten személyesen terel és vezet, akkor ez a világ, ez az emberiség sok felesleges intézményt, kiadást és gondot takarítana meg magának. A legkevesebb, hogy az olyan szereplők, mint a kémszervezetek és a rendőrség, ezek a biztonsági ágazatok feleslegesek lennének, ezeket fel kellene oszlatni és más munkára átcsoportosítani.

A gyülekezet megfigyelésével megbízott személyek küldetést teljesítenek. Elsődleges feladatuk a gyülekezetbe való beszivárgáskor ez a néhány szempont, amelyről már beszélgettünk; miután felfogtak néhány alapvető és fontos helyzetet a gyülekezeten belül, jelentést tesznek a feletteseiknek. Függetlenül a gondolataiktól, a véleményüktől vagy a munkájuk mögött álló céltól, ezeknek a megfigyelőknek a gyülekezetben való jelenléte arra kell, hogy sarkallja a testvéreket, hogy éberek legyenek, és bölcsen kezeljék őket. Helyes ez a megközelítés? (Igen.) Akkor szükség van-e túlzott riadalomra? (Nincs.) Hogyan álljunk hozzá az ilyen személyek megjelenéséhez? Két alapelv van, nagyon egyszerű. Ha körbejárnak, és kérdezősködnek vagy információk után kutakodnak, az egyértelműen kémnek vagy felderítőnek minősíti őket. Az ilyen személyek emberi mivolta rendkívül aljas és önhitt; komoly zavarokat okoznak a gyülekezetben. Puszta jelenlétük nyugtalanságot okoz az emberek között, akadályozva őket abban, hogy Isten elé járuljanak. Az összejöveteleket és a kötelességek végrehajtását is megzavarják és hátrányosan befolyásolják, és a biztonság is veszélybe kerül. Hogyan kell kezelni egy ilyen személyt? (Ki kell takarítani a gyülekezetből.) Helyes; ha zavart okoz a gyülekezeti életben vagy a gyülekezet munkájában, akkor azonnal el kell takarítani. El kell-e bújni előle, vagy félni kell-e tőle? (Nem.) Néhányan, amikor kémekkel találkoznak a tengerentúlon, pánikba esnek, és mindenhová elbújnak, mintha csak odahaza találkoztak volna a rendőrséggel. Egyes testvérek, amikor kimennek megbízásokat teljesíteni, és közben kémekkel találkoznak, akik kérdéseket tesznek fel nekik, és hallják, hogy a kérdezés hangneme mennyire megfélemlítő, rendőrségi kihallgatáshoz hasonló, annyira megijednek, hogy elszaladnak, anélkül, hogy befejeznék a megbízások teljesítését. Azt mondom: „Hogy lehetsz ilyen nyámnyila? Miért menekülsz el? Mitől kell félni? A nagy vörös sárkány országában oly sok testvér került fogságba, mégsem ijedtek meg; nem lettek júdássá, hanem szilárdan kitartottak bizonyságtételük mellett. Akkor hogyan lehetsz még mindig ennyire félős, miután már a tengerentúlra jöttél? Nem szegtél meg semmilyen törvényt; mitől kellene félned?” Egyesek azt mondják: „Állandóan megpróbálnak a közelembe férkőzni, és folyton faggatnak.” Nem tudsz visszakérdezni? Megkérdezhetnéd: „Milyen jogon faggatsz engem? Ismerlek téged? A nagy vörös sárkány egyik tisztségviselője vagy, aki ellenőrzi az igazolványokat? Kit képviselsz? Ha továbbra is kérdezősködsz, beperellek!” Kell-e félni tőle? (Nem.) Néhányan, amikor ilyen kémekkel találkoznak, nem mernek beszélni, és gyorsan elmenekülnek félelmükben. Néhány zavarodott ember egyáltalán nem képes tisztán látni, és még az evangéliumot is megpróbálja hirdetni ezeknek a sátáni kémeknek és ölebeknek. Néhány próbálkozás után rájönnek: „Ez nem olyan ember, aki hisz Isten létezésében. Miért tűnik olyannak, mintha a nagy vörös sárkány tisztségviselője lenne?” Mivel úgy érzik, hogy valami nincs rendben, feladják. Később átgondolják a dolgot: „Isten megvéd engem; szerencsére nem adtam ki neki semmilyen személyes információt. Micsoda téves riasztás!” Annyira félnek, hogy már nem merik véletlenszerűen hirdetni az evangéliumot bárkinek, akivel találkoznak. Tény, hogy valóban voltak olyan kémek, akiket prédikációval hoztak be a gyülekezetbe. Ők a nagy vörös sárkány által a gyülekezetbe beültetett felderítők, akiket a Sátán szándékosan rendezett el. Olyanok, mint a báránybőrbe bújt farkasok, akik beszivárognak a gyülekezetbe anélkül, hogy ennék és innák Isten szavait, vagy közösséget vállalnának az igazsággal, folyton szaglásznak a gyülekezettel kapcsolatos információk után, és személyes részleteket firtatnak. Amint kiderül, hogy viselkedésük gyanús, vagy már zavart okoztak a gyülekezetben, azonnal el kell őket takarítani – a nagy vörös sárkány felderítőinek, a Sátán szolgáinak semmiképpen sem szabad megengedni, hogy megzavarják a gyülekezetet. Akit csak megtaláltok, takarítsátok ki; ne kegyelmezzetek nekik! Ha valaki jóban van egy kémmel, szeretetből mindig hajlandó kedvesen bánni vele, bármilyen kérdésre válaszolni és a kém ölebének szerepét játszani, az ilyen söpredéket azonnal ki kell zárni! A gyanús személyeket szigorúan szemmel kell tartani és megfigyelni; a gyülekezetről egyetlen részletet sem szabad felfedni előttük, különösen azt nem, hogy kik a vezetők és a dolgozók. Ha egy kém bármilyen információhoz hozzájuthat, az bármikor rejtett fenyegetést vagy katasztrófát jelenthet a gyülekezetre és a testvérekre nézve. Ezért ha valakiről kiderül, hogy gyanús, amennyiben soha nem eszi és issza Isten szavait, vagy nem vállal közösséget az igazsággal, akkor egyértelműen álhívő, és helyes őt azonnal kitakarítani. Még ha az ilyen személy nem is kém, ő nem jó ember, és a kitakarítása semmiképpen sem igazságtalan. Ha valakiről kiderül, hogy szoros kapcsolatban áll egy kémmel, és képes a gyülekezet elárulására, azt minden körülmények között azonnal el kell takarítani. Az ilyen söpredék és gazember csak katasztrófát hozhat a gyülekezetre és a testvérekre. Az ilyenek még az őrkutyáknál is rosszabbak; ha nem is követnek el gonosz tetteket, akkor is ki kell őket takarítani. A nagy vörös sárkány immár az összeomlás szélén áll, de nem hajlandók beletörődni vereségükbe és pusztulásukba. Továbbra is letartóztatják és üldözik Isten választott népét, és kémtevékenységet folytatnak, hogy beszivárogjanak Isten házába. Sosem hagyták abba a gyülekezet munkájának megzavarását és szabotálását. Most néhány nyilvánvalóan gyanús személyt lelepleztek. Az információgyűjtési kísérleteik nagy port kavartak, így mások könnyen átláthattak rajtuk. Amint leleplezték magukat, a gyülekezet kitakarítja őket. De vajon az összes ravasz kém lelepleződött? Ez kizárt. Mindenhol előfordulhat, hogy a gyülekezetbe beszivárognak a nagy vörös sárkány ügynökei. Néhány személyt, miután foglyul ejtette őket a nagy vörös sárkány, a Sátán fenyegetésekkel, kísértésekkel és különféle más eszközökkel kényszerít, hogy a nevében cselekedjen, és azután beszivárogjon a gyülekezetbe. Ezek a rejtett kémek. Az ilyen felderítők alattomosak és ravaszak, rendelkeznek némi eszességgel és intelligenciával. A nem hívők szavaival élve, van némi képességük. A gyülekezet megfigyelése során feltűnés nélkül, csendben és titokban járnak el, soha nem fedik fel valós szándékaikat az érintkezéseik során. A legtöbb ember nem észlel semmit, amikor érintkezik velük; nincs tudatában annak, hogy a kém információkat gyűjt, és nem érzi a kém ellenszenvét az Istenben való hit iránt. A kém talán már azelőtt megismerte a gyülekezet alapvető helyzetét, mielőtt a legtöbb ember egyáltalán észrevenné, hogy azért van ott, hogy megfigyelje a gyülekezetet. Kívülről nézve az ilyen személyek nem okoznak semmilyen zavart a gyülekezet vagy a legtöbb ember számára, hogyan kell tehát bánni velük? Kell-e valamilyen intézkedést tennünk vagy valamilyen megoldást alkalmaznunk azzal kapcsolatban, hogy megfigyelik a gyülekezetet? Ahogy korábban említettük, fél-e az egyház a megfigyelésüktől bármilyen szempontból? (Nem.) Az egyházunk létezése és az általa végzett különféle munkák nyilvánosak és tisztességesek; ezek a munkák a legigazabb ügyek az emberiség körében. Ha bármely szervezet meg akarja érteni az egyház bármely aspektusát, az egyház tapasztalati tanúságtételei nyilvánosan közzé vannak téve az interneten – bárki tetszése szerint megtekintheti őket. Nincsenek titkok, nincsenek illegális tevékenységek, és természetesen nem fordul elő a társadalmi rend megzavarása vagy a társadalmi renddel ellentétes beszéd vagy cselekedetek. Ha tehát titokban vizsgálják és megfigyelik a gyülekezet helyzetét, akkor csak tegyék. Miért mondom ezt? Ezek az ügynökként dolgozó személyek rendelkeznek egy bizonyos szakmai színvonallal, és a hétköznapi emberek nem képesek felismerni, hogy pontosan milyen feladatokat hajtanak végre a színfalak mögött. Tehát, ameddig nem okoznak zavart, addig nem kell velük foglalkozni; csak békén kell hagyni őket. Ráadásul ezek az álhívők, ateisták és politikailag elkötelezett egyének nem szoktak hozzá a gyülekezeti élethez, és nem is érdeklődnek iránta. A gyülekezetben, ahol az emberek nap mint nap Isten szavait olvassák, ítéletet és fenyítést fogadnak el, és önmaguk megismerését, Isten megismerését és a beállítottságbeli átalakulást vitatják meg, hogyan ne éreznék magukat tűkön ülve vagy gyötrelemnek kitéve? Minden összejövetelen izegnek-mozognak, mint a sajtkukac; nem igazán akarják erőltetni a gyülekezetben maradásukat. A szívükben megértik, hogy a gyülekezet csak egy gyülekezet, és egyáltalán nem egy politikával foglalkozó szervezet. Azáltal, hogy megfigyelik és megismerik a gyülekezetet, és tisztában lesznek azzal, hogy pontosan mit is csinál, felvilágosítást kapnak a tényről, hogy Isten szuverén módon uralkodik minden dolgok és az emberiség sorsa felett, és kiszélesedik a látókörük, hogy ne éljenek ilyen tudatlanságban. Ők is teremtett lények, de még azt sem tudják, hogy az embert Isten teremtette, ami mutatja, hogy milyen ostobák és jelentéktelenek! Van-e bármi kockázata annak, ha maradhatnak a gyülekezetben? Ha nem jelentenek veszélyt vagy zavart a gyülekezetre, illetve a testvérekre nézve, akkor békén kell hagyni őket. Amint olyasmit tesznek, ami zavart okoz, az az ő lelepleződésük pillanata, és ez a megfelelő alkalom a kezelésükre. A tények és bizonyítékok alapján azonnal ismerjétek fel és jellemezzétek őket – küldetésük véget ér, és a gyülekezet természetesen kizárja őket. Jó ez a megközelítés? (Igen.) Egyesek azt kérdezik: „A gyülekezet munkája nyílt és tisztességes, nem igaz? Miért korlátozzuk az emberek megfigyelését?” Ez elsősorban a nagy vörös sárkány, a Sátán rezsimje ellen irányul. A gyülekezet megfigyelése Isten választott népének elnyomása, letartóztatása és bántalmazása céljából történik; ebből következően Isten háza nem hagyja, hogy megfigyeljék, hogy megakadályozza Isten választott népének üldöztetését és lemészárlását. Ha demokratikus országokból vagy vallási csoportokból érkeznek egyének az igaz utat kutatni, utánanézhetnek az interneten, vagy felvehetik a kapcsolatot a gyülekezettel. A gyülekezet mindenkit fogad, aki őszintén keresi az igazságot. De ha a másik fél rossz szándékot táplál, és arra törekszik, hogy eltorzítsa a jót és a rosszat, valamint hogy rágalmazza a gyülekezetet, akkor hogyan engedhetné meg nekik Isten háza a megfigyelést? Nem volna rendkívül ostoba dolog engedélyezni nekik a megfigyelést? Nem lenne ostobaság és tudatlanság? (De igen.) Isten háza mindig is szívesen fogadta az igazságot keresőket, és szívélyesen fogadja őket, ami teljes összhangban áll Isten szándékaival. Ha az emberek ezt nem értik, akkor az az ostobaságuk és tudatlanságuk miatt van. A gyülekezet külső irányelvei nyíltak és tisztességesek, teljes összhangban vannak az igazság alapelveivel; intelligencia és bölcsesség hatja át őket. Ha valaki nem képes megérteni ezeket a pozitív dolgokat, akkor az egy abszurd ember, egy zavarodott ember. Egyesek azt mondják: „Ha felderítők vagy a Sátán szolgái jönnek, hogy a gyülekezetről szerezzenek ismereteket, becsületes embereknek kell-e lennünk, és igazat kell-e válaszolnunk a kérdéseikre?” Az ördögöknek és a Sátánoknak igazat mondani ostobaság; ettől nem lesz valaki becsületes ember, hanem a Sátán ölebévé válik. Amikor a Sátán fajzata fel akarja térképezni és meg akarja ismerni a gyülekezet helyzetét, Isten választott népének nem kötelessége elmondani nekik ezeket. Nem tudják elfogadni az igazságot, és nincs bennük jóakarat, ezért nincs mit mondanunk nekik! Ha ezt tesszük, akkor nem hevesen, hanem bölcsen cselekszünk. Egyesek azt kérdezik: „Ha megkérdezik tőlem: »Ki vezeti a gyülekezeteteket? Hány éve hisz ő?«, megmondhatom nekik?” Meg kell kérdezned tőlük: „Mi a célod azzal, hogy megtudd ezeket a vezetőnkről? Előbb mondd el nekem, átgondolom, aztán eldöntöm, hogy tájékoztatlak-e vagy sem.” Bölcs ez a válasz? (Igen.) Ezt nevezzük alapelvek szerinti cselekvésnek. Értitek? Ahogy terjed az evangéliumi munka, és fokozatosan növekszik a gyülekezetben lévők száma, a különböző országok és régiók gyülekezeteiben időről időre megjelenhetnek a felderítők és ügynökök. Az ilyen személyek esetében elegendő, ha egyszerűen értesítjük Isten választott népét, hogy bölcsen bánjanak velük. Ha kiderül, hogy megzavarják vagy akadályozzák a munkát, akkor haladéktalanul ki kell takarítani őket. A legtöbb ember kell, hogy rendelkezzen némi megértéssel és tisztánlátással arról, ahogyan ezek az ügynökök beszélnek és cselekednek, vagy a magatartásukról, és mindenképpen lesz némi tudatosságuk vagy érzékelésük, amikor kapcsolatba lépnek velük. Ha egy gyülekezetben csak néhány testvér vesz észre ilyen személyeket, de nem biztosak abban, hogy ezek kémek vagy felderítők-e, akkor óvatosan és bölcs megközelítéssel kell velük bánni. Ha a legtöbben észrevették, tájékoztathatják egymást, és óvintézkedéseket tehetnek. Ha a feltételezett kémek nem mutatnak barátságot a gyülekezet, illetve a testvérek felé, állandóan arra törekednek, hogy csapdába csalják a testvéreket és megzavarják a gyülekezetet, és mindig olyan bizonyítékokat keresnek, amelyekkel lejárathatják a gyülekezetet, akár odáig is elmennek, hogy fényképeket vagy felvételeket készítenek a testvérekről, vagy csábítást és kísértést alkalmaznak, hogy megszerezzék azokat az információkat, amelyeket tudni szeretnének, akkor az ilyen személyeket, ha egyszer felfedezték őket, nem lehet ellenőrzés nélkül hagyni – azonnal ki kell őket takarítani a gyülekezetből. Előfordulhat, hogy még nem találkoztatok ezekkel a helyzetekkel, ezért előre figyelmeztetlek benneteket. Ez az emberiséggel, a társadalommal, a politikával és a világgal kapcsolatos ismereteitek bővítéséről szól – ez egyszerűen ennyire sötét és ennyire gonosz.

Ami az Istenbe vetett hit kilencedik célját illeti – a gyülekezet megfigyelését –, ezzel lezárul az alapvető tartalomról szóló beszélgetés. Mindent világosan megbeszéltünk? (Igen.) Milyen tartalmakat akarnak megfigyelni azok, akik megfigyelik a gyülekezetet? (A gyülekezet tanításait, a személyzeti körülményeket, a munkakörülményeket és az anyagi helyzetet.) Alapvetően ez a négy terület foglalkoztatja őket leginkább. Mit foglal magában ez a négy szempont? Ezek azt foglalják magukban, ami miatt a legjobban aggódnak: a gyülekezet jelenlétének a társadalomra, a nemzetre és a vallási világra gyakorolt hatását. Aggódnak amiatt is, hogy a gyülekezet a vallást ürügyként használhatja a politikai szerepvállalásra és a kormány megdöntésére, és ezt tartják a legnagyobb rejtett veszélynek. Ezért elnyomják, üldözik és betiltják a gyülekezetet, és letartóztatják a tagjait. A nagy vörös sárkány országa minden vallásos hitet betiltott, egyes országok bizonyos hiteket tiltanak, és a legtöbb ország fél a hatalommal bíró igazságtól, és fél attól, hogy az emberek elfogadják az igazságot, ami veszélyezteti az uralmukat. Röviden, minél inkább munkálkodik Isten egy helyen, és minél inkább kifejezi az igazságot, és minél inkább munkálkodik a Szentlélek egy gyülekezetben, annál valószínűbb, hogy a különböző kormányok megfigyelik, és ellenségesen tekintenek rá. Ennélfogva a kormányok gyakran küldenek az igaz utat kutató embereknek álcázott ügynököket, hogy feltérképezzék és megismerjék a gyülekezet helyzetét, hogy megfigyeljék a gyülekezet minden dinamikáját. Emellett megpróbálják megismerni a gyülekezet munkájának tendenciáit, hogy megtudják egyebek között azt, hogy nem vesz-e részt a gyülekezet a politikában, nem vesz-e részt bizonyos politikai tevékenységekben a gyülekezeti munka álcája alatt, vagy nincs-e kapcsolata a tengerentúli vallási erőkkel. Ezeket szeretnék megismerni, és ezek miatt aggódnak. Ezenkívül a gyülekezet pénzügyi helyzete is olyasvalami, amit meg akarnak ismerni. Elgondolkodnak: „Ennek a gyülekezetnek gyorsan nőtt a taglétszáma, és rohamosan fejlődött – honnan van a pénzük? Mely szervezetek vagy gazdag magánszemélyek adományoznak nekik?” Röviden, nincs olyan dolog, amelyről ne gondolhatnánk azt, hogy ők fontolóra vették. Miért? Mert gonoszak; gonosz emberek. A gyülekezet helyzetének megismerésére tett kísérleteik abból fakadnak, hogy mérhetetlenül aggódnak az egyház létezése miatt, attól tartanak, hogy az egyház több emberre gyakorolhat befolyást, ami veszélyt jelentene az uralmukra; pontosan ez az, ami miatt aggódnak a gyülekezettel kapcsolatban. Akármennyire is igazságos vagy törvényes a gyülekezet által végzett munka, ők akkor sem hisznek. Miért? Mert ők álhívők, ateisták és materialisták – a materialisták éppen ennyit tudnak tenni. Ez az a négy helyzet, amely miatt aggódnak. Éppen az imént beszélgettünk két alapelvről az ilyen személyek megfelelő kezelésével kapcsolatban, miután megértettük az imént említett négy helyzettel kapcsolatos aggodalmaik mögött meghúzódó okokat és célokat. Fogalmazzatok meg egy egyszerű összefoglalót ezekről az alapelvekről, és beszéljetek róluk. (Ha zavart okoznak a gyülekezetben, akkor takarítsátok el őket; ha nem okoznak zavart, akkor nem kell velük foglalkozni.) Ha zavart okoznak, mindenhol szaglásznak és pánikot keltenek, akkor irgalom nélkül takarítsátok el őket; ha nem okoznak zavart, és a legtöbb ember nem veszi észre őket, illetve nem képes felismerni őket, akkor ne törődjetek velük. Ha egyszer világosan látják, hogy ez valóban gyülekezeti munka, csupa vallási tevékenység, és egyáltalán nincs köze a politikához, akkor ennek a pontnak a megerősítésével maguktól is el fognak menni. A demokratikus országok ezt a megközelítést alkalmazzák a vallási helyzetek megértésére. Korábban az is elhangzott, hogy az emberiség nagyon összetett. Mi az oka az emberiség összetettségének? Nem az emberiség gonoszságából származik? (De igen.) Honnan ered az emberiség gonoszsága? Miért mondják, hogy az emberiség gonosz? Azért, mert a Sátán túl mélyen megrontotta az emberiséget. Hogyan mondják ezt közérthetően? Úgy, hogy a Sátán démonokká változtatta az embereket; az egész emberiség az ördögök uralma alatt áll, túl sok kis és nagy ördöggel, így azok a helyek, ahol az emberek összegyűlnek, démonok városaivá váltak. Ha sok démon gyűlik össze, a helyzet bonyolulttá válik; képesek mindenféle gonosz tettet elkövetni és mindenféle aljas tevékenységet folytatni. Mivel minden ördög gonosz, és mindig van közöttük viszály, és soha nem tudnak egymással összeférni, ez bonyolítja a dolgokat. Amikor olyan emberek jönnek össze, akik valóban hisznek Istenben, sokkal egyszerűbb a helyzet; mindannyian hajlandóak Isten szavait olvasni és gyülekezeti életet élni, és mindannyian élvezettel végzik a kötelességeiket és a megfelelő feladatokat. Nem vesznek részt elvetemült és aljas tevékenységekben – legfeljebb némi romlottságot fedhetnek fel. Csakis az ilyen emberek érhetik el az üdvösséget az Istenbe vetett hit által. Az ördögök soha nem üdvözülhetnek az Istenbe vetett hit által, mert a párduc nem rejtheti el foltjait. Még ha az ördögök évtizedekig vagy évszázadokig hinnének is Istenben, akkor sem változnának meg, ami mindenki számára látható tény. Na most, sok gyülekezet eltakarította azokat, akik ördögök, ami jó dolog, és teljesen megfelel Isten szándékainak. Egyes gyülekezetekben az emberek fele ördög, míg másokban kisebbségben vannak az ördögök. Könnyű-e elvégezni a gyülekezeti munkát az ilyen gyülekezetekben? Határozottan nem. Ha az ördögöket eltakarítják, és csak a romlott emberiség marad, a gyülekezeti munka sokkal könnyebben elvégezhetővé válik. A legszánalmasabb helyzet az, amikor hamis vezetők vagy antikrisztusok vannak hatalmon egyes gyülekezetekben, és ördögök veszik át a vezető szerepet; ekkor Isten választott népe ezekben a gyülekezetekben valóban szenved. Mondjátok meg Nekem, hozhatnak-e hamis vezetők vagy hatalmon lévő antikrisztusok békét és örömet Isten választott népének? A hamis vezetők és az antikrisztusok gondolatai és eszméi teljesen gonoszak és ellentétesek az igazsággal. Ha tíz vagy húsz élő démon támogatja őket, akkor egy ilyen gyülekezetben élni olyan, mintha egy olyan helyen élnél, ahol démonok gyülekeznek, démonok barlangjában, amelyet egy ördögkirály irányít; ez ahhoz hasonlít, mintha egy húsdarálóban élnél, ami nyugtalanságot okoz az elmédben és a lelkedben. Minden nap olyan dolgok foglalkoztatják a gondolataidat, hogy kivel kell harcolnod vagy küzdened, kivel kell barátkoznod és kihez kell közeledned, kit kell kerülnöd és kitől kell óvakodnod, és így tovább; még csak békés környezeted sincs, állandó félelemben és szorongásban élsz, egy csepp nyugalom nélkül. Nem olyan ez, mintha húsdarálóban lennél? (De igen.) Ez a gonosz társadalom, ez a gonosz emberiség mindenkit és minden csoportot vagy szervezetet egyformán kezel, mindenkire ugyanazokat a véleményeket és nézeteket alkalmazza. Hasonlóképpen nyugtalanok még a gyülekezettel, egy viszonylag pozitív intézménnyel szemben is, és nem kímélik. Ettől függetlenül az alapelvek szerint bánunk velük, nem igaz?

Az ember Istenbe vetett hitének kilencedik célját – a gyülekezet megfigyelését – mostanra már teljes mértékben megbeszéltük, és a vezetők és dolgozók tizennegyedik felelőssége első kategóriájának összes tartalmát is alapvetően megbeszéltük. Ezeknek az álhívőknek és ateistáknak Istenbe vetett hite céljainak összefoglalása alapvetően ezeket a pontokat foglalja magában. Az utolsóként megbeszélt cél tartalmában némileg eltér az előzőektől. Amikor beszivárognak a gyülekezetbe azok, akik megfigyelik a gyülekezetet, ők nem az élelmezésüket, a státuszukat vagy az élet és a munka kényelmét hajszolják, hanem politikai célokkal érkeznek. Céljaiktól függetlenül, ha egyszer átlátunk rajtuk és felismerjük őket, azonnal meg kell tennünk a megfelelő lépéseket, ki kell takarítanunk, illetve ki kell zárnunk ezeket a személyeket, és semmiképpen sem szabad megengednünk, hogy sokáig a gyülekezetben ólálkodjanak. Ez fontos feladat a vezetők és a dolgozók számára. Az Istenbe vetett hitük célja alapján felismerni és meghatározni, hogy kik az igaz testvérek – Isten választott népe –, és kik azok a különféle gonosz emberek, akiket a gyülekezetnek ki kell takarítania vagy ki kell zárnia; azonnal azonosítani ezeket a gonosz embereket, majd azonnal elfogadni a kitakarításukra vagy kizárásukra vonatkozó megfelelő megközelítést. Ez a gonosz emberek különféle típusai felismerésének és kategorizálásának első kategóriája: az ember Istenbe vetett hitének célja. Befejeztük az erről szóló beszélgetésünket.