Tizennegyedik tétel: Mindenféle gonosz ember és antikrisztus azonnali felismerése, majd kitakarítása, illetve kizárása (Harmadik rész)

A különféle gonosz emberek felismerésének mércéi és alapjai

I. Az ember Istenbe vetett hitének célja alapján

A legutóbbi összejövetelen a vezetők és a dolgozók tizennegyedik felelősségéről beszélgettünk: „Mindenféle gonosz ember és antikrisztus azonnali felismerése, majd kitakarítása, illetve kizárása.” E felelősség tartalma alapján összefoglaltuk a különféle emberek különböző megnyilvánulásait különböző körülmények között, majd a megnyilvánulásaik alapján felismertük ezeket a különféle személyeket. Ezeknek az embereknek a felismerésével az volt a célunk, hogy világosan azonosítsuk azokat, akik gonosz emberek, akiket Isten házának fel kell ismernie és ki kell takarítania – vagyis azokat, akik nem maradhatnak Isten házában, és a kitakarítás célpontjai. Az elmúlt két alkalommal a gonosz emberek különféle fajtáinak három szempont szerinti felismeréséről és kategorizálásáról beszélgettünk. Ma folytatjuk a beszélgetést a gonosz emberek különféle fajtáinak e három szempont szerinti kategorizálásával kapcsolatos különböző részletekről. Először is olvassátok el a tizennegyedik felelősséget és az abban felsorolt három konkrét kategóriát. (A vezetők és a dolgozók tizennegyedik felelőssége: „Mindenféle gonosz ember és antikrisztus azonnali felismerése, majd kitakarítása, illetve kizárása.” Az első az ember Istenbe vetett hitének célja; a második az ember emberi mivolta; a harmadik az ember hozzáállása a kötelességéhez.) Az elolvasást követően fel tudtok idézni valamennyit az előző két beszélgetés alapvető tartalmából? (Igen.) Először is tekintsük át a legutóbbi beszélgetésünk tartalmát. (Isten legutóbb az ember Istenbe vetett hitének céljáról beszélt, ennek a témának a négyestől a nyolcas pontjáig terjedő részét tárgyalva: negyedik, opportunizmus gyakorlása; ötödik, a gyülekezetből való megélés; hatodik, menedék keresése; hetedik, támogató keresése; nyolcadik, politikai célok hajszolása.) A legutóbbi beszélgetésen ezt az öt pontot tárgyaltuk meg. Az emberek ezen öt típusának alapvető megnyilvánulásairól és feltárt romlott lényegéről szóló beszélgetés révén, a viselkedésük és az Istenbe vetett hitükkel kapcsolatos szándékaik és céljaik, valamint az Istennel szembeni állandó követeléseik alapján ítélve, ezeket az embereket testvéreknek kell-e tekinteni, és a gyülekezetben kell-e maradniuk? (Nem, az ilyen embereket el kell takarítani, mert az Istenbe vetett hitük nem az igazságra való törekvésre vagy az üdvösségre való törekvésre irányul. Mindannyiuknak személyes szándékai és tervei vannak, abban a reményben, hogy előnyöket csalnak ki maguknak, és előnyökre tesznek szert Isten házában. Ők nem olyan emberek, akik igazán hisznek Istenben; ők mind álhívők.) Ha az álhívőket nem takarítják ki a gyülekezetből, akkor milyen bajt jelentenek a gyülekezet munkájára és a testvérekre nézve? (Nem eszik és nem isszák Isten szavát, és nem tapasztalják meg Isten munkáját; anélkül tartózkodnak a gyülekezetben, hogy elfogadnák az igazságot. Ráadásul negatív hozzáállás és elképzelések áradnak belőlük, így bomlasztásokat és megzavarásokat okozhatnak, és negatív szerepet játszhatnak.) Ezek a megnyilvánulások alapvetően láthatóak az emberek számára.

Az utolsó beszélgetés során tárgyalt öt embertípus megnyilvánulásaiból ítélve van-e közös jellemzőjük ezeknek az embereknek? (Igen, van.) Mi a közös jellemzőjük? (Ezek az emberek mind álhívők.) (Nem hisznek Isten létezésében, nem hisznek az igazságban, és nem érdekli őket az igazság.) Ez a lényegüket érinti. Mivel nem hisznek az igazságban, nem fogadják el az igazságot. Akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot, azok lényege az álhívőé. Mik fémjelzik az álhívőket? Azért hisznek Istenben, hogy opportunizmust gyakoroljanak, a gyülekezetből éljenek meg, elkerüljék a csapásokat, támogatót és rendszeres élelmezést keressenek. Néhányuk még politikai célokat is hajszol, bizonyos ügyeken keresztül kapcsolatokat akarnak kiépíteni a kormánnyal, hogy pártfogást szerezzenek, és hivatalos kinevezéshez jussanak. Az ilyen emberek egytől egyig álhívők. Ezeket az indítékokat és szándékokat hordozzák Istenbe vetett hitükben, és nem hiszik teljes bizonyossággal a szívükben, hogy van Isten. Még ha el is ismerik Őt, azt kétkedve teszik, mert a nézetek, amelyekhez ragaszkodnak, ateisták. Csak olyan dolgokban hisznek, amelyeket az anyagi világban látni képesek. Miért mondjuk, hogy nem hisznek abban, hogy van Isten? Mert egyöntetűen nem hiszik és nem ismerik el a tényeket, hogy Isten teremtette a mennyet és a földet és minden dolgot, és hogy amióta megteremtette az emberiséget, Isten vezeti őket és szuverén módon uralkodik felettük. Ezért lehetetlen hinniük a tényben, hogy Isten testté lehet. Ha nem hiszik, hogy Isten testté lehet, akkor képesek-e hinni és elismerni az Isten által kimondott összes igazságot? (Nem képesek.) Ha nem hisznek az Isten által kimondott igazságokban, akkor hisznek-e abban, hogy Isten meg tudja menteni az emberiséget, és hisznek-e Istennek az emberiség megmentésére szolgáló irányítási tervében? (Nem hisznek.) Mindezek közül semmiben sem hisznek. Mi a gyökere a hitetlenségüknek? Az, hogy nem hisznek Isten létezésében. Ők ateisták és materialisták. Azt hiszik, hogy csak az anyagi világban általuk látható dolgok a valóságosak. Úgy hiszik, hogy a hírnév, a nyereség és a státusz csak cselszövésekkel és tisztességtelen eszközökkel érhető el. Abban hisznek, hogy a boldogulás és a boldog élet elérésének egyetlen módja a sátáni filozófiák szerinti élet. Úgy hiszik, hogy a sorsuk csakis a saját kezükben van, és hogy önmagukra kell hagyatkozniuk a boldog élet megteremtésében és biztosításában. Nem hisznek Isten szuverenitásában vagy mindenhatóságában. Azt gondolják, hogy ha Istenre hagyatkoznak, akkor semmijük nem lesz. Végső soron nem hisznek abban, hogy Isten szavai mindent meg tudnak valósítani, és nem hisznek Isten mindenhatóságában. Ezért keletkeznek olyan szándékok és célok, mint például az opportunizmus gyakorlása, a gyülekezetből való megélés, menedék keresése, támogató keresése, barátkozás az ellenkező neműekkel és politikai célok hajszolása – hivatalos pozíció és állandó élelmezés biztosítása maguknak – az Istenbe vetett hitükben. Éppen azért képesek arra, hogy saját szándékaikkal és céljaikkal vakmerően és gátlástalanul beszivárogjanak a gyülekezetbe, tehetségüket kamatoztatandó vagy kívánságaikat megvalósítandó a gyülekezetben, mert ezek az emberek nem hisznek abban, hogy Isten szuverén módon uralkodik mindenek felett. Ez azt jelenti, hogy azért szivárognak be a gyülekezetbe, hogy kielégítsék az áldások megszerzésére irányuló szándékukat és vágyukat; hírnevet, nyereséget és státuszt akarnak szerezni a gyülekezetben, és ezáltal jutnak hozzá az állandó betevőjükhöz. Viselkedésükből, valamint természetlényegükből is látható, hogy Istenbe vetett hitük céljai, indítékai és szándékai nem legitimek, és hogy egyikük sem fogadja el az igazságot vagy hisz őszintén Istenben – még ha be is szivárognak a gyülekezetbe, csak a helyeket töltik fel, és semmilyen pozitív szerepet nem játszanak. Ezért a gyülekezetnek nem szabad befogadnia az ilyen embereket. Bár ezek az emberek beszivárogtak a gyülekezetbe, ők nem Isten választott népe, hanem mások hozták be őket jó szándékból. „Ők nem Isten választott népe” – hogyan kell ezt értelmezni? Ez azt jelenti, hogy Isten nem rendelte el eleve és nem választotta ki őket; nem úgy tekint rájuk, mint munkájának tárgyaira; és nem is rendelte el őket olyan emberi lényekként, akiket meg fog menteni. Ha már beszivárogtak ezek az emberek a gyülekezetbe, természetesen nem kezelhetjük őket testvérekként, mert ők nem azok, akik őszintén elfogadják az igazságot, vagy alávetik magukat Isten munkájának. Néhányan megkérdezhetik: „Mivel ők nem testvérek, akik valóban hisznek Istenben, miért nem takarítja ki vagy zárja ki őket a gyülekezet?” Isten szándéka az, hogy az Ő választott népe tanuljon meg tisztán látni ezek által az emberek által, és ezáltal átlásson a Sátán cselszövésein, és utasítsa el a Sátánt. Amint Isten választott népe rendelkezik tisztánlátással, ezeket az álhívőket ki kell tisztítani. A tisztánlátás célja leleplezni ezeket az álhívőket, akik ambícióikkal és vágyaikkal beszivárogtak Isten házába, és kitakarítani őket a gyülekezetből, mert ezek az emberek nem igaz istenhívők, és még kevésbé olyanok, akik elfogadják az igazságot, és törekednek rá. Semmi jó nem származik abból, ha a gyülekezetben maradnak – nagy baj viszont fog származni. Először is, miután beszivárogtak a gyülekezetbe, ezek az álhívők soha nem eszik és nem isszák Isten szavait, és az igazság legapróbb morzsáját sem fogadják el. Mindig más dolgokról beszélnek, mint Isten szavai és az igazság, és ezzel megzavarják mások szívét. Csak akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, és ezzel ártanak Isten választott népe életbe való belépésének. Másodszor, ha a gyülekezetben maradnak, akkor a nem hívőkhöz hasonlóan féktelenkednek, gaztetteket követnek el, akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, és sok rejtett veszélynek teszik ki a gyülekezetet. Harmadszor, még ha a gyülekezetben maradnak is, nem fognak önként szolgálatot végezni, és bár talán végeznek egy kis szolgálatot, azt csak azért teszik, hogy áldást nyerjenek. Ha eljön a nap, amikor megtudják, hogy nem nyerhetnek áldást, dühbe gurulnak, megzavarják és hátráltatják a gyülekezet munkáját. Ahelyett, hogy ezt eltűrnétek, jobb, ha a lehető leghamarabb kitakarítjátok őket a gyülekezetből. Negyedszer, ezek az álhívők hajlamosak arra, hogy frakciókat alakítsanak, hogy antikrisztusokat támogassanak és kövessenek, gonosz erőt hozva létre a gyülekezeten belül, amely nagy veszélyt jelent annak munkájára. E négy megfontolás fényében fel kell ismerni és le kell leplezni ezeket az Isten házába beszivárgó álhívőket, majd ki kell őket takarítani. Ez az egyetlen mód a gyülekezeti munka normális előrehaladásának fenntartására és annak hatékony biztosítására, hogy Isten választott népe ehesse és ihassa Isten szavait, hogy normálisan élhesse a gyülekezeti életet, és így az Istenbe vetett hit helyes útjára léphessen. Ez azért van így, mert ezeknek az álhívőknek a gyülekezetbe való beszivárgása nagyon károsan hat Isten választott népének az életbe való belépésére. Sokan vannak, akik nem tudják felismerni őket, és ehelyett testvérekként kezelik őket. Egyesek, látva, hogy van néhány adottságuk vagy erősségük, megválasztják őket, hogy vezetőként és dolgozóként szolgáljanak. Így keletkeznek hamis vezetők és antikrisztusok a gyülekezetben. A lényegüket vizsgálva látható, hogy egyikük sem hiszi, hogy Isten létezik, vagy hogy az Ő szavai az igazság, vagy hogy Ő szuverén módon uralkodik mindenek felett. Isten szemében ők nem hívők. Nem törődik velük, és a Szentlélek nem fog munkálkodni rajtuk. Lényegük alapján tehát nem tárgyai Isten üdvösségének, és bizonyosan nem eleve elrendeltek vagy kiválasztottak Általa. Isten semmiképpen sem tudná megmenteni őket. Akárhogy is nézzük, ezek közül az álhívők közül senki sem Isten választott népe. Őket azonnal és pontosan fel kell ismerni, majd ki kell takarítani. Nem szabad hagyni, hogy a gyülekezetben ólálkodjanak és megzavarjanak másokat. Ezek az álhívők különböző célokkal és indítékokkal szivárognak be a gyülekezetbe, és lehet, hogy kezdetben nem vagy képes átlátni rajtuk vagy felismerni őket. Azonban ahogy telik az idő, ahogy egyre gyakrabban érintkezel velük, és egyre több dolgod van velük, egyre jobban meg fogod érteni őket, és egyre világosabban fogod látni azokat a különféle megnyilvánulásokat, amelyek arra utalnak, hogy álhívők. Akkor nem könnyebb Isten szavai alapján felismerni őket? (De igen.) Ha Isten választott népe mind képes felismerni az álhívőket, akkor itt az ideje, hogy felfedjék és kitakarítsák őket. Függetlenül attól, hogy milyen a jellemük, milyen a társadalmi helyzetük, vagy milyen magas a rangjuk a gyülekezetben, ha több év prédikációhallgatás után még mindig nem tudják elfogadni az igazságot, és tele vannak Istenről alkotott elképzelésekkel, akkor már fel vannak fedve mint álhívők. Figyelembe véve az Istenbe vetett hitük céljait és megnyilvánulásait, ők kétségtelenül azok, akiket ki kell takarítani vagy ki kell zárni. Ez az a megtisztító munka, amelyet a gyülekezetnek minden időszakban el kell végeznie.

Az Istenbe vetett hit céljának témája nyolc pontot érintett, ami azt jelenti, hogy nyolcféle embertípus van, amelyek megnyilvánulásai elegendőek ahhoz, hogy felismerjük a különféle gonosz embereket, majd pontos jellemzést adjunk róluk, és aszerint kezeljük őket. Egyszóval, ez a nyolcféle ember nem maradhat a gyülekezetben. Valaki megkérdezheti: „Vajon e nyolc embertípus mindegyike csak egyfajta viselkedést mutat?” Ez nem feltétlenül van így; egyesek Istenbe vetett hitének célja négy vagy öt pontot foglal magában – menedéket keresnek, a gyülekezetből élnek meg, opportunizmust gyakorolnak, politikai célokat hajszolnak, és véletlenszerűen keresnek ellenkező neműeket, azért szivárognak be a gyülekezetbe, hogy válogatás nélkül elcsábítsanak másokat. Egyesek Istenbe vetett hitének célja esetleg két pontra terjed ki – az egyik, hogy a gyülekezetben igyekeznek tisztségviselővé válni, a másik, hogy opportunizmus révén keresik az áldásokat, vagy egyesek esetleg ellenkező neműeket keresnek, valamint a gyülekezetből élnek meg. Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek azért jönnek Isten házába, hogy kihasználják a lehetőséget, és arra akarják használni Isten házát vagy a testvéreket, hogy segítsenek nekik bizonyos dolgok elvégzésében, hogy erőfeszítéseket tegyenek értük; céljaik elérése és kívánságaik kielégítése érdekében minden lehetséges eszközt felhasználnak, hogy a testvéreket rávegyék arra, hogy szolgálják őket. Röviden, ezeknek az álhívőknek és opportunistáknak, akik beszivárogtak a gyülekezetbe, és akiket ki kell takarítani vagy ki kell zárni, az a nyilvánvaló célja azzal, hogy Isten házába jönnek, hogy ingyenélők legyenek, és személyes haszonszerzésre használják ki a helyzetet. Akár a beszédükben, akár a tetteikben, a céljuk homályosan, de mindig felismerhető. Ezek az emberek egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és nem érdekli őket az igazság; néha még az ellenszenv vagy az ellenállás hangulatát és hozzáállását is mutatják. Bármilyen kötelességet is rendezzen számukra a gyülekezet, csak vonakodva és csak akkor működnek együtt, ha az a javukra válik. Ha számukra nincs haszna, akkor belsőleg ellenállnak, és negativitást, illetve passzivitást, sőt, akár ellenszenvet vagy elutasítást is tanúsítanak. Csak akkor vesznek részt egy kis munkában, ha annak haszna van; enélkül vagy kibújnak alóla, vagy passzívan átvergődnek rajta. A munka kritikus pillanataiban bújócskát játszanak, eltűnnek és elhanyagolják a gyülekezeti munkát. Ezekből a megnyilvánulásokból világosan látszik, hogy az Istenbe vetett hitük csupán ingyenélésre szolgál; még a szolgálatra való felhasználásuk is több kárt okoz, mint hasznot.

I. A gyülekezet megfigyelése

Ma az Istenbe vetett hit céljával kapcsolatos téma utolsó pontjáról fogunk beszélgetni. A korábban említett nyolc ponton kívül van egy másik embertípus is, akinek az Istenbe vetett hitének célja és szándéka nem legitim. Mi különbözteti meg őket a fent említettektől, akiket kizárólag a haszon motivál, és mindent megtesznek a hírnév, a nyereség és a státusz megszerzéséért? Ez a fajta ember nem azért lép be a gyülekezetbe, hogy tisztségviselővé váljon, hogy státuszhoz vagy állandó élelmezéshez jusson, illetve, hogy kényelmesebbé tegye az életét, és így tovább; neki olyan célja van, amely a hétköznapi emberek számára nehezen felismerhető. Mi ez a cél? Az, hogy megfigyelje és irányítsa a gyülekezetet. A gyülekezet megfigyelése az Istenbe vetett hit céljával kapcsolatos téma kilencedik pontja. Ezek az emberek azzal a feladattal lépnek be a gyülekezetbe, hogy megfigyeljék azt, céljuk a gyülekezet fejlődési pályájának irányítása. Akik kiküldik őket, a feletteseik vagy főnökeik talán a kormányt, egy adott vallási csoportot vagy a társadalom valamely szervezetét képviselik. Mivel nem ismerik a gyülekezetet, tele vannak kíváncsisággal, sőt nyugtalansággal a gyülekezet keletkezését, kialakulását és létét illetően, szándékukban áll mélységében megismerni a gyülekezetet, megismerni a gyülekezet felépítését, munkáját és különböző körülményeit. Ezért néhány embert kiküldenek a gyülekezetbe, hogy elvégezzék a megfigyelés feladatát. Azok, akik vállalják a gyülekezet megfigyelésének feladatát, akár a kormánytól, akár vallási csoportoktól, akár bármilyen társadalmi szervezettől jönnek, olyan céllal hisznek Istenben, amely teljesen eltér az igaz testvérekétől. Nem azért vannak itt, hogy elfogadják Isten üdvösségét; nem azért jöttek, hogy elfogadják Isten szavait, az igazságot és Isten üdvösségét az Istenbe vetett hit és Isten elismerése alapján. Istenbe vetett hitükhöz politikai célok vagy valamely szervezet által adott feladat társul. Így a gyülekezet megfigyelése egyszerre célja a gyülekezetbe való beszivárgásuknak és az Istenbe vetett hitüknek, és a feletteseik által rájuk bízott feladat; ez egy olyan munka, amit azért végeznek, hogy megkeressék a fizetésüket.

Mit figyelnek meg azok, akik megfigyelés céljából szivárognak be a gyülekezetbe? Számos szempontot megfigyelnek, például a gyülekezet tanításait, céljait, az általa támogatott dolgokat, az általa végzett munkát, valamint a tagok gondolatait és nézeteit, és értékelik, hogy a gyülekezet ártalmas-e a kormányra, a vallásokra vagy a társadalomra nézve. Ellenőrzik, hogy a beszédekben nem szerepelnek-e társadalom-, kormány- vagy államellenes kijelentések. A tanítások tekintetében megfigyelik, hogy pontosan mik azok az eszmék, amelyeket a gyülekezet képvisel. Lehet, hogy nem könnyű észrevenned ezeket a személyeket, amikor beszivárognak a gyülekezetbe, mert előfordulhat, hogy figyelmesen hallgatnak és komoly jegyzeteket készítenek az összejövetelek alatt anélkül, hogy elszundítanának. Még az is lehet, hogy komolyan összefoglalják minden egyes összejövetel különféle felszólalóinak beszédeit, végül összefoglalják és kategorizálják a különféle emberek különböző gondolatait és nézeteit, hogy lássák, melyek igazodnak a nemzeti kormány érdekeihez és követelményeihez, és melyek ártanak az állam kormányzásának, ellentétesek a kormánnyal, és így tovább. Lehet, hogy aprólékosan összefoglalják és kategorizálják a gyülekezeti tagok e mélyen gyökerező nézeteit, és nyilvántartást vezetnek ezekről. Miért teszik ezt? Mert ez a munkájuk, a feladatuk; jelenteniük kell a felettesüknek. Ez a munkájuk első része: a gyülekezet tanításainak és minden tagja ideológiai tendenciáinak felfogása. Amint úgy vélik, hogy ezek a tendenciák a társadalomra vagy az államra káros elemeket tartalmaznak, vagy ha úgy vélik, hogy radikális gondolatok és nézetek merülnek fel, azonnal jelentik ezt felettesüknek, hogy megfelelő intézkedéseket tehessenek. Először a gyülekezet tanításait igyekeznek megérteni – ez az egyik fő feladatuk a gyülekezet megfigyelése terén –, majd ezt követik a gyülekezet személyzetére vonatkozó információk. Például információt gyűjtenek arról, hogy kik a gyülekezet rangidős vezetői, beleértve a lakcímüket, életkorukat, megjelenésüket, iskolai végzettségüket, érdeklődési körüket és hobbijaikat, egészségi állapotukat, hogy miről beszélnek a mindennapi életben, hova járnak, milyen munkát végeznek, valamint a napi munkaidejüket és a munka tartalmát. Megvizsgálják, hogy ezek a vezetők tettek-e olyan kijelentéseket vagy hajtottak-e végre olyan cselekedeteket, amelyek a kormány, a vallások vagy a társadalmi irányzatok ellen irányulnak, valamint többek között azt, hogy ezek a vezetők miként reagálnak a nemzet kormányzati rendszerére és az aktuális politikai fejleményekre. Ezek mind olyan szempontok, amelyeket a gyülekezetet megfigyelők igyekeznek felfogni. Továbbá folyamatosan figyelemmel kísérik a gyülekezet felépítését és igazgatási struktúráját is. Nyomon követik például, hogy kik a gyülekezet vezetői és dolgozói, milyen szintű vezetőket bocsátottak el, hogyan rendelkeztek velük kapcsolatban elbocsátásuk után, mely vezetőket tartóztatták le, és ki vette át a munkájukat utána. Egyéb konkrét információk mellett információt gyűjtenek az utódok életkoráról, neméről, arról, hogy hány éve hisznek Istenben, milyen az iskolai végzettségük, és – ha tehetséges egyetemi diplomások – van-e bármilyen negatív hatásuk az országra vagy a társadalomra, és hogy potenciálisan felvehetők-e a kormányzati hivatalokba dolgozni. Még arról is tudni akarnak, amikor konkrét gyülekezetvezetők elfoglalják pozíciójukat, vagy elbocsátják őket. Vagyis a személyzet státusza, a konkrét igazgatási munka és a gyülekezet felépítése mind olyan szempontok, amelyekkel igyekeznek megismerkedni. Ezen túlmenően arra törekednek, hogy teljes mértékben megismerjék többek között az olyan információkat, hogy hány munkakör van a gyülekezetben, hány csoport van, és az egyes csoportok vezetőinek adatait. Körbejárva kérdezősködnek, megfigyelnek és tanulnak, munkájukat nagyon részletesen végzik. Az ilyen típusú, a gyülekezetbe beszivárgó embereknek az a dolguk és feladatuk, hogy a gyülekezet helyzetének és különböző fejleményeinek minden aspektusát azonnal felfogják, hogy elérjék a gyülekezet megfigyelésének célját. Ide tartozik például, hogy hogyan fejlődik az egyház a tengerentúlon, hány országba terjedt el az evangélium, és mely országokban jöttek létre gyülekezetek – mindezeket a részleteket fel kell fogniuk. Ezek a fő feladataik, amelyeket a gyülekezet megfigyelése során ellátnak: Először is, felfogni a gyülekezet tanításait; másodszor, felfogni a gyülekezet személyi állományának helyzetét; és harmadszor, felfogni a gyülekezeti munka helyzetét és közelmúltbeli kulcsfontosságú dinamikáját. Teljes mértékben a Sátán, a nagy vörös sárkány cinkosaiként és csatlósaiként működnek; ők a Sátán valódi szolgái.

Az ilyenfajta emberek, akik megfigyelik a gyülekezetet, azért szivárognak be a gyülekezetbe, hogy a gyülekezet tanításával, személyi állományával, a munkafolyamatokkal, a gyülekezet méretével és egyéb szempontokkal kapcsolatos információkat felfogják. Céljuk, hogy felfogják e szempontok mindegyikét, majd jelentsék azokat feletteseiknek, akik bármikor kidolgozhatják a megfelelő szabályozási terveket vagy intézkedéseket a gyülekezet kezelésére a helyzet alapján. Röviden, a gyülekezet megfigyelésének célja egyáltalán nem jó szándékú. Máskülönben miért figyelnék meg a gyülekezetet még mindig, tekintve, hogy az nem hoz nekik sem gazdagságot, sem hasznot? Nem azért, mert nyugtalanok a gyülekezet létezése miatt? Nem hiszik el, hogy az Isten által alapított és vezetett gyülekezet olyan emberekből áll, akik tisztán Istenben hisznek, és nincsenek kapcsolatban az állammal, a társadalommal vagy a politikai csoportokkal és szervezetekkel. De függetlenül attól, hogy hogyan tekintenek bele a gyülekezetbe, továbbra is nyugtalanok maradnak. Miért? Mert ateisták, nem ismerik el Istent, és gyűlölik az igazságot is. Ezért képesek olyan ostoba és abszurd cselekedetekre, mint a hívők elnyomása és letartóztatása, valamint a gyülekezet megfigyelése. Miért vezetnek be megfigyelési és ellenállási intézkedéseket a gyülekezettel szemben? Mert a legnagyobb aggodalmuk az, hogy ha túl nagyra nő és túl sok tagot számlál a gyülekezet, akkor majd jelentős hatást gyakorol az országra, a kormányra és a társadalomra, sőt, még a hagyományos kultúrákat és a hagyományos vallási csoportokat is veszélyezteti és befolyásolja. Ez a valódi ok a gyülekezet megfigyelése és a gyülekezettel szembeni ellenállásuk mögött. Ezért kezelik végrehajtandó politikai feladatként a gyülekezet megfigyelését és a gyülekezettel szembeni ellenállást.

Az ilyenfajta embereket, akik megfigyelik a gyülekezetet, talán nem könnyű felismerni a gyülekezeten belül, mert hátsó szándékaik vannak, és mélyen elrejtik magukat, hogy mások ne vehessék észre őket. Így előfordulhat, hogy a gyülekezet többségével tartanak, nem tesznek semmi szokatlant, kifejezetten jól neveltnek tűnnek, és soha nem fejezik ki eltérő véleményüket a gyülekezet által végzett munkával kapcsolatban. Ezeknek az egyéneknek azonban van egy jellemzőjük: langyosak az Istenbe vetett hitet illetően, se nem túl aktívak, se nem túl passzívak. A rájuk osztott kötelességekből el tudnak végezni egy keveset, de soha nem fedik fel személyes információikat, például azt, hogy hol dolgoznak, milyen a családi állapotuk, vagy hogy hittek-e már korábban Istenben. Ha valaki megemlíti, hogy kormányzati hivatalnál dolgozik, akkor nagyon óvatosak, és nem mondanak véleményt a kormányról, a politikáról, egyes intézkedésekről vagy a vallásról. Viselkedésükre jellemző, hogy kerülik az érzékeny témákat; nem kritizálják és nem dicsérik a kormányt, és nem vitatják meg annak politikáját vagy kormányzati rendszerét. Amikor valaki rámutat arra, hogy egy adott személy kém, ők feltűnően idegesek lesznek, és akár gyorsan védekezni is kezdhetnek. Amellett, hogy idegesek, a tekintetükből esetleg észreveszed azt is, hogy hajlamosak kerülni az ilyen érzékeny témákat; távol tartják magukat mindenkitől, aki átlát rajtuk. Emellett gyakran hívják őket ismeretlen számról, vagy olyan titokzatos személyek keresik fel őket és beszélgetnek velük, akiknek nincs közük a gyülekezethez, és amint felvesznek egy ilyen hívást, azonnal eltávolodnak a többiektől. Ha valaki véletlenül meglátja őket ezekben a pillanatokban, láthatóan idegesek lesznek, elpirulnak, és rendkívül nyugtalannak tűnnek, mert attól félnek, hogy felfedezik kilétüket. Amellett, hogy titokban információkat gyűjtenek a gyülekezetről, időről időre érdeklődnek a testvérek helyzetéről is, és olyan kérdéseket tesznek fel, mint például: „Hány éve hiszel Istenben? A szüleid hisznek? A családtagjaid a kontinensen élnek? A kontinensen élő családtagjaid közül kik és hány éve hisznek Istenben? Hány évesek? Hányan vagytok a helyi gyülekezetetekben? Hogy vannak most?” Időről időre olyan érzékeny és magánjellegű információk után kutatnak, amelyeket az emberek nem hajlandóak felfedni. A testvérek egymás közötti általános érintkezése során senki sem kérdez rá szándékosan vagy aktívan érzékeny személyes információkra, ha valaki nem hajlandó megosztani azokat. Ez a személy azonban különös figyelmet fordít az ilyen dolgokra, sőt, odáig megy, hogy követi egyes vezetők és dolgozók vagy fontos munkáért felelős személyek mozgását, megpróbál hozzáférni az említett személyek számítógépeinek és mobiltelefonjainak adataihoz vagy a címadataikhoz, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket az adatokat alaposan kivizsgálja. Ha észreveszi, hogy egy bizonyos vezető nem vett részt egy összejövetelen, megkérdezi: „X. Y. nincs ma az összejövetelen. Mit csinál most?” Ha valaki megemlíti, hogy elfoglalt, akkor tovább vizsgálódik: „Mivel van elfoglalva? Megint öntözi az új híveket? Kik azok az új hívők? Mikor kezdtek el hinni? Hogyhogy én nem tudok erről?” Egyre mélyebbre ás. A testvérek azt mondják: „Ha nem szabad tudnunk, akkor ne is kérdezzük. Miért kérdezed folyton? Ez nem az életbe való belépésről szól, nincs köze az igazsághoz; nem kell tudni.” Erre a beszivárgott így válaszol: „De ezek Isten házának ügyei, a gyülekezet munkája; miért nem tudhatunk róla? Mindannyian hiszünk Istenben, egy kis tudás nem árt. Ha ti nem akarjátok tudni, az azt jelenti, hogy nem érdekel titeket a gyülekezet munkája vagy a gyülekezet vezetői. Pontosan kivel ment találkozni a vezető? Hány új hívő van? Hol vannak? Én is szeretnék találkozni velük.” Folyton ezekről a dolgokról kérdezősködik.

Van még egy feladat, amelyre rendkívül sok figyelmet fordítanak azok, akik megfigyelik a gyülekezetet, ez pedig a gyülekezet pénzügyi helyzetének megismerése. Egyrészt igyekeznek megérteni a gyülekezet pénzügyeinek forrásait. Tudni akarják, hogy a gyülekezet alapított-e gyárakat vagy vállalkozásokat, rendelkezik-e munkáskizsákmányoló üzemekkel, alkalmaz-e gyerekmunkásokat, és hogy a gyülekezet különböző munkái között vannak-e nyereséges vállalkozások. Például, hogy a videók, filmek, énekek gyártása és az Isten szavait tartalmazó könyvek nyomtatása eredményez-e nyereséget vagy termel-e túlzott nyereséget a gyülekezet számára; mik a gyülekezet pénzügyi forrásai; vannak-e tehetős magánszemélyek, akik adományokkal támogatják a gyülekezetet; vannak-e közöttük a politikai elit tagjai vagy multimilliomosok és milliárdosok – ezek azok a részletek, amelyeket meg akarnak ismerni. A gyülekezet igazgatási struktúráinak és pénzügyi forrásainak feltérképezésén túl a gyülekezet pénzügyeinek felügyeletét is igyekeznek megérteni, azzal a céllal, hogy nyomon kövessék e pénzeszközök irányát. Hogyan költi el a pénzét a gyülekezet, bocsátkozik-e törvénytelen tevékenységekbe, szervezi-e a társadalmi elit tagjait, illetve együttműködik-e különböző társadalmi szervezetekkel és csoportokkal diktatórikus kormányok elleni közös fellépés és az emberi jogok védelme érdekében, és így tovább – ezek is azok közé a fontos helyzetek közé tartoznak, amelyeket igyekeznek megismerni. Egyesek azt kérdezik: „Vajon a gyülekezet megfigyelésének munkáját csak a nagy vörös sárkány népe végzi?” Helytálló ez az állítás? Valójában az egész világ és az emberi társadalom egésze ellenáll Istennek. Nemcsak a diktatórikus uralom alatt álló nemzetek állnak ellen Istennek; még az úgynevezett keresztény országokban is ateista és nem hívő a hatalmon lévők többsége, és még azok között is, akiknek van hitük, vagy akik kereszténynek vallják magukat, kisebbségben vannak azok, akik képesek elfogadni az igazságot. A legtöbb ember nem ismeri el az igazságot, nemhogy elfogadná azt. Szóval nem olyan emberek ezek, akik hisznek Istenben, mégis ellenállnak neki? Például az olyan vallások esetében, mint a kereszténység, a katolicizmus, vagy a judaizmus Izráelben, a felsőbb rétegek olyan emberekből állnak-e, akik elfogadják az igazságot? Egyáltalán nem. Egyikük sem jut odáig, hogy Isten munkáját vizsgálja; egyikük sem képes elfogadni az igazságot. Konkrétan ők mindannyian álhívők; mindannyian ellenállnak Istennek, és antikrisztusok. Megzavarják és szabotálják Isten munkáját, és brutálisan elnyomják és üldözik azokat, akik Istent követik, amit Isten utolsó napokbeli munkáját illető bánásmódjuk bizonyít. Melyik felekezet engedi meg híveinek, hogy szabadon kutassák az igaz utat, más felekezetbeli prédikátorokat hallgassanak, vagy idegeneket fogadjanak? Egyetlenegy sem képes erre. Melyik faj vagy nemzet barátságos az egyházzal? (Egyik sem.) Már az is dicséretes, ha egy kis vallásszabadságot és némi lélegzetvételnyi teret biztosítanak. Még mindig elvárod, hogy ezen felül is támogassanak téged? Amikor Isten gyülekezete megjelenik, vagy amikor a gyülekezet elkezdi hirdetni az evangéliumot, akkor ezek az emberek, akik egyáltalán nem hisznek Isten létezésében, és akik különös undort és ellenszenvet éreznek az Isten által kifejezett igazságok iránt, egy különleges feladatot vállalnak fel, mégpedig azt, hogy kijelölnek bizonyos személyeket a gyülekezet szoros megfigyelésére. A „megfigyelni” itt azt jelenti, hogy felügyelni, megismerni és ellenőrizni; vagyis a gyülekezet minden aspektusát minden időszakban szigorúan felügyelni, megismerni és ellenőrizni. Egyesek azt mondják: „Nem ítélték el nyilvánosan Isten munkáját, és nem ellenezték azt, és itt helyben nem szenvedtünk üldöztetést vagy zaklatást. Úgy érezzük, hogy Istenben hinni, összejövetelen részt venni, a kötelességünket végezni és az evangéliumot terjeszteni a tengerentúlon sokkal jobb és biztonságosabb, mint a nagy vörös sárkány országában. Nem tapasztaltunk semmilyen beavatkozást.” Csak azért, mert nem történt beavatkozás, és némi szabadságot kaptál, nem szabadna tagadni a gyülekezet megfigyelésére irányuló munkájukat. Az a kis vallásszabadság, amelyben részesülsz, egy alapvető társadalmi intézmény; amit élvezel, az pusztán a bármely állampolgárt megillető alapvető jog abban az országban, ahol élsz. Ezeknek az alapvető jogoknak a megléte nem jelenti azt, hogy a nemzeti kormány, a társadalmi csoportok vagy a vallásos világ elfogadta és elismerte Isten és a gyülekezet munkáját, barátságossá vált, vagy hogy megszűnt az ellenséges magatartás és a megfigyelés. Nem így van? (De igen.) Ez nem elvont dolog, ugye? (Nem, nem az.)