III. A gyülekezet meghatározása

Miután beszéltünk arról a témáról, hogy mi a gyülekezet, most már van némi megértésetek a gyülekezet megalakulásáról, a munkáról, amelyet egy gyülekezet végez, valamint az általa elért eredményekről. A gyülekezet létének értékéből és jelentőségéből is meg tudtok érteni valamennyit. Most tehát tudunk egy precíz meghatározást adni arra, hogy mi is pontosan a gyülekezet? Mindenekelőtt, a gyülekezet nem az a hely, amely érzelmi vigaszt nyújt az embereknek, és nem is az a hely, amely biztosítja az emberek jó táplálását és öltözködését, vagy amely menedéket nyújt az embereknek. A gyülekezet nem az a hely, amely az emberek testi jogait és érdekeit biztosítja, vagy amely megoldja az életükben felmerülő nehézségeket. Ez nem az a hely, amely betölti az emberek lelki ürességét és amely lelki támogatást biztosít. Mivel a gyülekezetek nem olyanok, amilyennek az emberek az elképzeléseik és képzelődéseik szerint feltételezik őket, akkor pontosan mi a gyülekezet konkrét meghatározása? Pontosan mi is a gyülekezet? A Bibliában az Úr Jézus alapvető leírást adott a gyülekezet megnevezéséről. Pontosan hogyan is fogalmazta meg? („Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20).) Ezek a szavak azt jelentik, hogy nem számít, hány ember gyűlik össze, amennyiben ott van a Szentlélek munkája, és érzik, hogy Isten ott van velük, az a hely gyülekezet – pontosan az. Az utolsó napokban Isten megjelent, hogy munkálkodjon és kimondja az igazságot. Amikor az emberek összegyűlnek, hogy egyék és igyák Isten szavait, imádkozva olvassanak és beszélgessenek Isten szavairól, ott Isten jelen van, így pedig a Szentlélek megvilágosítása is, ami azt jelenti, hogy Isten gyülekezetként ismeri el. Ha az emberek összegyűlnek, de nem eszik és isszák Isten szavait, ha csupán üres lelki doktrínákat szajkóznak, és képtelenek érezni a Szentlélek munkáját, akkor az nem gyülekezet, mert Isten nem ismeri el, és így nem rendelkezik a Szentlélek munkájával. Azokat az összejöveteleket, ahol Isten jelen van, az Ő áldása és útmutatása kíséri, és amikor az emberek összegyűlnek az ilyen összejöveteleken, függetlenül attól, hogy eszik és isszák-e Isten szavait, az igazságról beszélgetnek-e, vagy az igazságot használják-e a problémák megoldására, ezek mind Isten követelményeihez és vezetéséhez kapcsolódnak, és ezért mindegyiken az Ő áldása van. Ezért, amennyiben egy bizonyos összejövetel rendelkezik Isten útmutatásával, vezetésével és jelenlétével, gyülekezetnek nevezhető. Ez a gyülekezet legegyszerűbb, legalapvetőbb meghatározása, és ez volt a gyülekezet meghatározása a Kegyelem Korában is. Isten akkori munkájának összefüggéseiből született, és ezért pontos és helytálló. Azonban az utolsó napok ítélő munkájának ezen szakaszában, mivel Isten több szót szólt és nagyobb munkát végzett, a gyülekezet meghatározásának mélyebbre kell mennie a Kegyelem Korának alapvető meghatározásánál. Isten munkája tovább fejlődött. A gyülekezetet már nem pusztán a Szentlélek munkája és Isten jelenléte határozza meg. Most Isten személyesen munkálkodik az Ő gyülekezeteiben, vezérli és pásztorolja őket; Isten választott népe képes enni és inni az Ő jelenlegi szavait, valamint követni Krisztust és bizonyságot tenni Mellette. Ezért az utolsó napokban a gyülekezet meghatározása fejlettebb, mint a Kegyelem Korában volt; mélyebb, pontosabb és konkrétabb leírás, mint korábban, és természetesen elválaszthatatlan az igazságtól és Isten szavaitól. Mi tehát a gyülekezet meghatározásának legpontosabb és legmegfelelőbb módja? Először is, az alapvető meghatározásnak annak kell lennie, hogy olyan emberek csoportja, akik őszintén követik Istent. Pontosabban szólva, a gyülekezet olyan emberek csoportja, akik őszintén követik Istent, akiket az Ő szavai vezérelnek, akik törekszenek az igazságra, gyakorolják és megtapasztalják az Ő szavait, és alá tudják vetni magukat Istennek, és képesek imádni Őt, követik az Ő akaratát, és elérik az Ő üdvösségét. E meghatározás kulcsfontosságú része az „emberek egy csoportja”. A gyülekezet nem egy hely, nem egy kollektíva vagy egy közösség, még kevésbé csupán olyan emberek összejövetele, akiknek van hitük. A „csoport” állhat körülbelül egy tucat emberből, vagy harminc-ötven emberből, vagy természetesen még nagyobb létszámú emberből. Összegyűlhetnek együtt, vagy kisebb csoportokra osztva találkozhatnak, hogy összegyűljenek; ez rugalmas és változtatható. Röviden, amikor Istennek ezek a követői felmagasztalják Őt, bizonyságot tesznek Mellette, imádják Őt, és követik az Ő akaratát, akkor ők gyülekezet. Nem számít, hányan gyűlnek össze közülük, attól még továbbra is gyülekezet maradnak. Például 50 főt kis gyülekezetnek, 100 főt pedig nagy gyülekezetnek neveznek – a gyülekezet méretét a tagok száma határozza meg. Vannak nagy, közepes és kis méretű gyülekezetek, a gyülekezet tagjainak létszáma nincs rögzítve. Nézzük meg még egyszer a gyülekezet definícióját: olyan emberek csoportja, akik őszintén követik Istent, akiket az Ő szavai vezérelnek, akik törekszenek az igazságra, gyakorolják és megtapasztalják az Ő szavait, és alá tudják vetni magukat Istennek, és képesek imádni Őt, követik az Ő akaratát, és elérik az Ő üdvösségét. Miért van így definiálva a gyülekezet? Mert Isten a gyülekezetekben akar munkálkodni, és mert Ő meg akarja menteni ezt az embercsoportot. Csak ilyen embercsoportot lehet gyülekezetnek nevezni. Csak amikor az embereknek egy ilyen csoportja összejön, akkor tudják normálisan enni és inni Isten szavait és gyakorolni azokat, és igazán imádkozni Istenhez, alávetni magukat Neki és imádni Őt. Ezt az embercsoportot Isten szavai irányítják és vezetik; tehát egy ilyen embercsoporton keresztül jön létre a gyülekezet meghatározása. Mivel a vallásos emberek nem fogadják el az igazságot, és nem fogadják el Isten munkáját, Isten pedig nem menti meg őket, ők nem gyülekezetek, hanem vallási közösségek. Ez a legnyilvánvalóbb különbség a gyülekezet és a vallás között. Csak egy gyülekezetet vezérelnek Isten szavai, és csakis a Krisztus által személyesen pásztorolt gyülekezetet vezérlik Isten szavai. Mit jelent az, hogy Isten szavai vezérlik? Vajon meg kell itt említenünk a Szentlélek munkáját, vagy a Szentlélek útmutatását, megvilágosítását és megvilágítását? (Nem.) Mondjátok meg Nekem, melyik a gyakorlatiasabb: ha valakit Isten szavai vezérelnek, vagy ha rendelkezik a Szentlélek munkájával? (Ha Isten szavai vezérlik.) Isten szavainak vezérlése alatt állni gyakorlatiasabb és konkrétabb. A Szentlélek munkája csupán némi megvilágosítással és megvilágítással látja el az embereket, hogy segítsen nekik megérteni az igazságot, és rávezesse őket arra, hogy gyakorlási alapelveket találjanak Isten szavaiban. Az elért eredmény az, hogy Isten szavai vezérlik őket. Ha a Szentlélek nem munkálkodna, vajon az emberek akkor is jól tudnák végezni a kötelességeiket Isten szavainak megértése és az alapelvek felfogása által? (Igen.) Mostanra Isten szavai oly sokszor hangzottak el; az emberek gyakran hallgatnak prédikációkat, és meg tudják érteni Isten szavait. Még a Szentlélek munkája nélkül is tudják az emberek, hogy mit kell tenniük. Azok, akik szeretik az igazságot, képesek gyakorolni Isten szavait és alávetni magukat Isten munkájának, amennyiben megértik az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, azok még akkor sem fogják megérteni Isten szavait, ha hallják őket, és még ha valamennyire meg is értik, akkor sem lesznek hajlandóak gyakorolni, így pedig csak kirekeszteni lehet őket. Az utolsó napokban Isten közvetlenül fejezi ki az igazságot, hogy személyesen vezesse és pásztorolja az embereket. A Szentlélek munkája csupán kiegészítő jellegű. Olyan ez, mint amikor egy gyermek éppen járni tanul; néha egy felnőtt a kezét nyújtja, hogy segítsen neki. Amint a gyermek már stabilan tud járni és szaladni, többé nincs szüksége mások támogatására. Ezért a Szentlélek munkája nem mindenek felett álló, és nem is létfontosságú. Amikor az embereket Isten szavai vezérlik, az azt jelenti, hogy megértik Isten szavait, megértik az igazságot, és tudják, mit jelentenek Isten szavai, és mik azok az alapelvek és normák, amelyeket Isten megkövetel az emberektől, valamint azt, hogy képesek megérteni és alkalmazni ezeket az alapelveket és normákat. Ezt jelenti az, hogy az emberek szívét Isten szavai vezérlik. Isten már elég világosan és áttekinthetően beszélt ezekről a dolgokról, ezért a Szentlélek munkáját itt nem szükséges megemlíteni. Az utolsó napokban Isten oly sok igazságot mondott ki, minden igazságot világossá és érthetővé téve az emberek számára. Ezért a Szentlélek munkája nem annyira fontos, és csupán kiegészítő jellege van. A Szentlélek csak akkor végez egyfajta kiegészítő, ösztönző jellegű munkát, amikor az emberek nem értik az igazságot, vagy amikor Isten még nem mondott el ilyen alaposan és világosan ennyi szót. Ez a munka egyszerű világosságot nyújt az embereknek, és arra szolgál, hogy egy kicsit serkentse őket, segítve őket a helyes döntések meghozatalában, valamint abban, hogy a helyes úton járjanak az életükben és a különféle környezetekben. Most Isten szavainak korszaka van, amikor Isten személyesen szól, hogy vezesse az emberiséget, és mindent Isten szavai uralnak. A Szentlélek munkája csupán kiegészítő szerepet tölt be. Amikor az emberek megértik az igazságot, képesek gyakorolni Isten szavait, és Isten szavai szerint élni, akkor Isten szándékai beteljesednek.

Nézzük meg a gyülekezet alapvető meghatározásának első kifejezését: „Őszintén követik Istent.” Ez az „őszintén” sajátos jelentéssel bír. Nem azokra vonatkozik, akik csak eltöltik az időt, akik csupán névlegesen töltik meg a helyeket, akik jóllaknak kenyérrel, akik a kegyelemre hagyatkoznak az üdvösségért, vagy akiknek bármilyen hátsó szándékuk és céljuk van. Mit jelent tehát az, hogy „őszintén”? A legalapvetőbb és legegyszerűbb magyarázat a következő: amikor valaki hall Istenről, az igazságról vagy a Teremtőről, akkor vágyakozást érez a szívében, készségesen lemond, készségesen odaadja magát, készségesen elviseli a nehézségeket, és hajlandó Isten elé járulni, hogy elfogadja Isten hívását, továbbá mindenről lemond, hogy Istent kövesse. Amennyiben őszinte szíve van, az már elegendő. Egyesek azt mondják: „Miért nem azt mondod, hogy ez egy hittel teli emberek csoportja, akik követik Istent?” Az emberek nem képesek elérni ezt a szintet. Azok közül, akik most végzik a kötelességeiket, néhányan már körülbelül tíz éve hisznek, míg mások húsz-harminc éve; ez az őszinteség alapvetően már elegendő. Ezt úgy határozni meg, hogy tele vannak hittel, nem pontos. A mi meghatározásunk a gyülekezetről egy alapvető és konkrét helyzeten alapul, anélkül, hogy a szavakon lovagolnánk, vagy túl magasra tennénk a meghatározást és a mércét, mivel ez nem lenne praktikus. Egyesek azt mondják: „Azt mondani, hogy »őszintén« és »tele hittel«, nem elegendő. Igazságos emberek csoportjának kellene nevezni, akik félik Istent és kerülik a rosszat – az nagyszerű lenne!” Ha ilyen magasra tesszük a mércét, akkor a következő kifejezések: „törekednek az igazságra, gyakorolják és megtapasztalják az Ő szavait” mind szükségtelenek lennének. A lényeg az, hogy a gyülekezet minden tagja az, akit Isten meg akar menteni. Ez az embercsoport tele van a Sátán romlott beállítottságaival, valamint tele van elképzelésekkel és képzelődésekkel Istenről. Reálisabban szólva, tele vannak lázadással, hiányzik belőlük az alávetettség, nem értik az igazságot, és egyáltalán nincs ismeretük Istenről – ez a reálisabb helyzet. Ezért Isten szemében a gyülekezeti tagok ilyen valós helyzetben és ilyen tényleges állapotban vannak. Az, ahogyan Isten az embereket kiválasztja, ezen az alapvető feltételen alapul: vajon tudják őszintén követni Istent, és valóban tudnak-e áldozatot hozni és lemondani. Egyesek azt mondják: „Ha őszinték, akkor miért vannak még mindig túlzó vágyaik? Ha őszinték, miért akarnak még mindig áldásokat nyerni?” Ezek fokozatosan meg fognak változni, ahogy az emberek megtapasztalják Isten munkáját. Jelenleg a gyülekezet alapfogalmát határozzuk meg. Ez az alapfogalom a minimális követelménye és a legalacsonyabb mércéje annak, ahogyan Isten az embereket kiválasztja. Ezek a mércék egyáltalán nem üresek vagy eltúlzottak; különösen igazodnak a valós helyzetetekhez. Más szavakkal, amikor Isten kiválaszt titeket és úgy dönt, hogy bárkit megment közületek, ezek azok a kritériumok, amelyeket Isten megvizsgál. Ha megfelelsz ezeknek a követelményeknek, Isten bevisz téged az Ő házába, és a gyülekezet tagjává válsz. Ez a tényleges helyzet. Ezért a gyülekezet meghatározásának első kifejezése, az „őszintén követik Istent”, viszonylag pontos. Ez az embercsoport alulmarad az istenfélelemben és a rossz kerülésében, nem képes elszakadni a sötét befolyástól, és nem képes teljesen fellázadni a világ és a nagy vörös sárkány ellen. Mindezekben alulmaradnak. Miért? Azért, mert a meghatározás megemlíti azt is, hogy képesnek kell lenni az Isten szavainak gyakorlására való törekvésre. A törekvés folyamatában, mivel az embereknek olyan szívük van, amely szereti az igazságot és vágyik az igazságra, megtapasztalhatják és gyakorolhatják Isten szavait, végül pedig imádhatják Istent. Isten imádata magában foglalja az Istennek való alávetettséget, Isten szavainak meghallgatását, Isten vezénylésének elfogadását, valamint Isten szuverenitásának és elrendezéseinek elfogadását. Végül ez az embercsoport elérheti az üdvösséget. Ez a gyülekezeti tagok tényleges státusza Isten szemében. Hát nem ez a legalapvetőbb feltétel? (De igen.) Egyesek azt mondják: „Nem említetted a Sátán romlott beállítottságainak levetését, és a megtisztulás elérését. A gyülekezetnek ez a meghatározása nem tartalmazza ezeket.” Beletartoznak ezek ebbe a meghatározásba? (Igen.) Melyik rész tartalmazza őket? Az Isten szavainak gyakorlására való törekvés. Ha tudsz törekedni Isten szavainak gyakorlására, vajon a romlott beállítottságaid nem oldódnak fel fokozatosan? Vajon nem vagy képes levetni a Sátán romlott beállítottságait, és beállítottságbeli változást elérni? (De igen.) A beállítottságbeli változás elérésének időszakában fokozatosan megérted Isten szavait, és eloszlatod saját romlott beállítottságaidat. Ahogy eloszlatod néhány romlott beállítottságodat, növekszik-e az Istenbe vetett hited és az Istennek való alávetettséged? Van-e kapcsolat ezek között? (Igen.) Minél jobban imádod Istent, annál inkább aláveted magad Istennek. Ahogy növekszik az Istennek való alávetettséged, vajon nem kerülsz-e egyre közelebb az üdvösség eléréséhez? (De igen.) Tehát milyen emberekből áll ez a csoport? Ők azok, akik elérhetik az üdvösséget. Ez a gyülekezeti tagok tényleges helyzete. Egyesek azt mondják: „A gyülekezetnek ez a meghatározása nem említi azt a munkát, amelyet a gyülekezet végez.” Van-e itt olyan rész, amely a gyülekezet alapvető munkájához kapcsolódik? (Az üdvösség elérésére való törekvés.) Ez a rész szorosan összefügg vele. Az a munka, amelyet egy gyülekezet végez – legyen szó akár Isten szavainak népszerűsítéséről, akár az emberek Isten szavainak evésére és ivására való rávezetéséről, az emberek segítéséről önmaguk megismerésében és a Sátán romlott beállítottságainak levetésében – végső soron arra irányul, hogy segítse az embereket az üdvösség elérésében. Tehát el tudjátok-e most fogadni a gyülekezetnek ezt a legalapvetőbb és legegyszerűbb fogalmát? (Igen.) Ez a meghatározás nem túlzó vagy üres, és nem használ hangzatos kifejezéseket és szólamokat, hanem a gyülekezet alapításának vagy meghatározásának legalapvetőbb szükségleteit foglalja magában.

Értitek-e a gyülekezet fogalom-meghatározásának hátterét, most, hogy elmagyaráztam nektek? (Igen.) Ha nem így magyaráztam volna el, azt gondolnátok, hogy a gyülekezet alapvető munkája és a gyülekezet meghatározása nagyon mélyreható. Most, hogy értitek a gyülekezet meghatározását, úgy érzitek, hogy az értelmezésetek a gyülekezetről nagyon felszínes. A gyülekezet meghatározása világossá vált – ez pontosan ennyire gyakorlatias. Minél gyakorlatiasabbak a dolgok, az emberek annál gyakrabban érzik azokat felszínesnek. Valójában, ha közelebbről megnézed, e meghatározás minden szava kapcsolódik és szorosan összefügg gyakorlati és konkrét helyzetekkel, és egyáltalán nem felszínes. A gyülekezet meghatározásának első kifejezése: „őszintén követik Istent”. Ez az „őszintén” az, amit Isten akar. Hány ember rendelkezik ilyen őszinteséggel? Könnyű az embereknek ilyen őszinteséggel rendelkezni? Nem könnyű. Ami pedig azt illeti, hogy az „Ő szavai vezérelnek”, azt már elérted? Úgy gondolod, hogy ez a kifejezés felszínes és könnyen megvalósítható. Ha Isten azt mondja: „Keljetek fel, kövessetek Engem, és tegyétek a kötelességeteket”, az emberek pedig engedelmeskednek, vajon az azt jelenti, hogy Isten szavai vezérlik őket? Ez csupán azt jelenti, hogy az emberek hajlandóak hinni Istenben és követni Istent, de még nem jutottak el arra a pontra, ahol Isten szavai vezérlik őket – még mindig messze vannak tőle! Mit kell birtokolnod ahhoz, hogy Isten szavai vezéreljenek? A minimális követelmény az, hogy értened kell Isten szavait; tudnod kell, hogy mire utalnak Isten szavainak követelményei, milyen alapelveket követelnek meg Isten szavai, és amikor különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szembesülsz, hogyan alkalmazd Isten szavait, és hogyan fordítsd át Isten szavait gyakorlásoddá, hogy eleget tegyél Istennek. Ez nem könnyű. Isten szavainak hosszú időn át tartó evésére és ivására, imádkozva olvasására, megtapasztalására és megértésére, valamint Isten szándékainak és Isten természetének megértésére van szükség ahhoz, hogy fokozatosan valamelyest Isten szavai vezéreljenek. Ezért az, hogy az „Ő szavai vezérelnek”, a felszínen egyszerűnek tűnik, mintha a legtöbb embert Isten szavai vezérelnék, ám valójában nem ez a helyzet. Az emberek tényleges helyzetéből ítélve egyértelmű, hogy ez a kifejezés pusztán Isten emberekkel szembeni követelménye, amelyet még egyáltalán nem értek el. A következő kifejezés: „törekednek az Ő szavainak gyakorlására”, Isten követelménye az emberekkel szemben. Még nem érted el Isten szavainak gyakorlását; csupán törekszel arra, hogy gyakorold Isten szavait. Hogyan törekedj? Amikor helyzetekkel találkozol, gyakorolj Isten követelményei szerint. Ne hazudj; légy becsületes ember. Meg tudod ezt tenni? Nem könnyű megtenni. Amikor megmetszenek, képesnek kell lenned alávetni magad, elgondolkodni magadon és megismerni önmagad, valamint az igazság szerint gyakorolni. El tudod ezt érni? Ha ezt megerőltetőnek érzed, vagy ha a saját akaratod túlságosan erős, és mindig hagyni szeretnéd, hogy előtörjön a lobbanékonyságod, akkor törekedned kell arra, hogy az alapelvek szerint kezeld a dolgokat, és ne leplezd le a lobbanékonyságodat, és ne viselkedj akaratosan és önkényesen; úgy kell cselekedned, ahogyan Isten szavai mondják, fogadd el a metszést, ismerd fel vétkeidet, és értsd meg, hol hibáztál. Ezt nevezik úgy, hogy Isten szavainak gyakorlására való törekvés. Ha valaki elkezdi gyakorolni Isten szavait, az azt jelenti, hogy megváltozott? Ez nem ilyen egyszerű. Ha vezetőnek vagy dolgozónak választanak téged, képes vagy-e tartózkodni attól, hogy akaratosan és önkényesen viselkedj? Ez nem egyszerű; megköveteli tőled, hogy értsd az igazságot, képes legyél Isten szavainak gyakorlására, és egy ideig tapasztalj; csak ekkor érheted el ezt. Ha azt mondod, hogy gyakorolni akarod Isten szavait, de csupán ez a szóbeli hajlandóság van meg benned, és nincs motiváció a szívedben, az nem lesz elegendő. Amikor a szíved hajlandóságot érez és tényleg gyakorolni akarod az igazságot, akkor tudod gyakorlatba ültetni az igazságot. Amikor nem vagy hajlandó gyakorolni az igazságot a szívedben, akkor, még ha esküt is teszel, vagy ha mások támogatnak is, semmi haszna nem lesz. Kell, hogy legyen elszántságod, vagyis olyan szívvel kell rendelkezned, amelyben óriási vágy él Isten iránt. Tudnod kell, Isten hogyan határoz meg egy bizonyos dolgot, és mit követel meg vele kapcsolatban: találd meg és gyűjtsd össze Isten összes szavát, amely kapcsolódik ehhez az aspektushoz, majd imádkozva olvasd és értsd meg őket. Írd le őket egy jegyzetfüzetbe, vagy helyezd őket olyan helyre, ahol könnyen láthatod. Amikor szünetet tartasz a munkában, nézd át, olvasd el őket, és idővel meg fogod jegyezni Isten szavait, és megőrzöd őket a szívedben. Minden nap elmélkedj Isten szavainak valódi jelentésén, és gondolkodj el azon, hogy pontosan milyen beszéd- és cselekvésmód számít Isten szavai gyakorlásának. Ezt nevezik Isten szavai gyakorlására való törekvésnek. Könnyű ezt elérni? Nem könnyű; ez nem olyasvalami, amit egyik napról a másikra vagy egy egyszeri nagy erőfeszítéssel el lehet érni. Egyesek azt mondják: „vérrel esküszöm”, ám ez hasztalan. Azt mondod: „böjtölni és imádkozni fogok anélkül, hogy ennék vagy innék”, ám ez is hasztalan. Azt mondod: „egész éjjel fennmaradok és szenvedek”, ám ez szintén hasztalan. Az igazságra kell törekedned; rendelkezned kell az igazságra való törekvés megnyilvánulásaival, valamint kell, hogy legyen utad az igazságra való törekvésre; rendelkezned kell a megfelelő eszközökkel és módszerekkel. Mindegy, milyen eszközeid vagy módszereid vannak, nem térhetsz el Isten szavaitól; erőfeszítéseket kell tenned Isten szavaiba, mindent össze kell vetned Isten szavaival, Isten szavait kell használnod minden helyzetben a problémák megoldására, és Isten szavait kell legfőbb prioritásoddá tenned. Ezt nevezik igazságra való törekvésnek. Például a másokkal való érintkezés terén látnod kell, mit mondanak erről Isten szavai, és meg kell találnod Isten azon szavait, amelyek a másokkal való érintkezésre vonatkoznak. A harmonikus együttműködés érdekében keresd meg Isten azon szavait is, amelyek erre az aspektusra vonatkoznak. Ami a kötelesség hűséges végzését illeti, keresd meg Isten szavait arról, hogyan végezd a kötelességeket a megfelelő színvonalon, és jegyezd meg Isten lényeges szavait, a szívedben őrizve azokat. Ami azt illeti, hogy mi a hamis vezető, milyen megnyilvánulásaik vannak a hamis vezetőknek, hogy van-e lelkiismeretük és józan eszük, továbbá hogyan jellemzi Isten a hamis vezetőket, keresd meg Isten ezekre vonatkozó kulcsszavait, és írd le egy jegyzetfüzetbe, tedd őket olyan helyre, ahol könnyen láthatod, és imádkozva olvasd őket, amikor csak időd engedi. Minden olyan ügyben, amely az életbe való belépéseddel és a beállítottságbeli változásoddal kapcsolatos, ilyen módon gyakorolj és tégy erőfeszítést. Ezt nevezik az igazságra való törekvésnek. Ha erőfeszítésed nem éri el ezt a szintet, akkor az nem nevezhető igazságra való törekvésnek; ezt látszatcselekvésnek, felszínes hozzáállásnak, és mindennapjaid céltalan tengetésének nevezik.

Nézzük meg az „Isten imádatát”. Isten imádata magában foglalja az őszinte, áhítatos megrettenést, félelmet, tiszteletet és őszinteséget, valamint azt, hogy az ember Istenként bánik Istennel, hogy Istennek helye van a szívében, észszerűen kezeli az Isten által kialakított környezeteket és az Isten által adott megbízatásokat, valamint komolyan és felelősségteljesen bánik Isten minden kimondott szavával és így tovább. Mindezeket a megnyilvánulásokat nevezik imádatnak. Akár olyan szavakról van szó, amelyeket Isten szemtől szemben mondott neked, akár az összes szóról, amelyet Ő valaha is kimondott, amennyiben ismered őket és emlékszel rájuk, és amennyiben megérted és megerősíted őket a szívedben, úgy kell kezelned őket, mint arra vonatkozó kritériumokat, hogy hogyan viseled magad, hogyan élsz és így tovább – ez Isten imádatának megnyilvánulása. Amikor bizonyos dolgokkal szembesülsz, függetlenül attól, hogy azok megfelelnek-e a saját ízlésednek, vágyaidnak vagy elképzeléseidnek, képesnek kell lenned lecsendesíteni a szívedet, és elgondolkodni: „Ezt Isten tette? Istentől származik? Miért tette ezt Isten? Mit akar Isten finomítani bennem, mit akar átalakítani bennem? Pontosan mi Isten szándéka? Hogyan vessem alá magam Isten elrendezéseinek? Hogyan tegyek eleget Isten szándékának? Emberi lényként hogyan kell eleget tennem a felelősségemnek?” Mindezek a megnyilvánulások, a többi hasonló mellett, Isten imádatának megnyilvánulásai. Még ha több igazságot nem is értesz meg, normális emberként, olyasvalakiként, aki hisz Isten létezésében, olyasvalakiként, aki őszintén követi Istent, legalább ilyen hozzáállást kell tanúsítanod Isten iránt. Mindent, ami Istennel kapcsolatos, mindent, ami Isten szavaival kapcsolatos, mindent, ami Isten neked adott megbízatásával, valamint a kötelességeddel és a felelősségeddel kapcsolatos, mindezeket gondosan és körültekintéssel kell kezelned, nem könnyelműen, nem hanyagul, nem megvetően – ezt nevezzük Isten imádatának. Mindent, ami Istennel kapcsolatos, óvatosan, körültekintően, istenfélő és Istent rettegő szívvel kezelni – ezt nevezzük Isten imádatának. Könnyű ezt elérni? Nem könnyű. Valódi tapasztalat nélkül még azt a két szót is nehéz megérteni, hogy „Istent imádni”, Isten imádatának tényleges gyakorlásáról nem is beszélve. A gyülekezet meghatározásának utolsó kifejezése az, hogy „elérni az Ő üdvösségét”. Hogyan kell ezt érteni? Az üdvösség eléréséhez vezető út hosszú, és itt még több a követelmény. Először is, az útnak, amelyen jársz, helyesnek kell lennie; képesnek kell lenned elfogadni az Isten szavaiban található valamennyi igazságot, továbbá olyannak kell lenned, aki törekszik Isten szavainak gyakorlására, és aláveti magát Istennek. Az életedet Isten szavainak kell vezérelniük. Nemcsak el kell ismerned Isten létezését, hanem szeretned kell az igazságot is, és az igazság szerint kell cselekedned; valódi félelemmel és alávetettséggel kell viszonyulnod Istenhez, gyakran kell imádkoznod Istenhez a szívedben, és fokozatosan át kell térned Isten imádatára. Ekkor olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, és aláveti magát Istennek; pontosan az a fajta ember vagy, akit Isten meg akar menteni. Az az ember, aki őszintén hisz Istenben, igaz ember kell, hogy legyen. Mi az előnye annak, ha valaki igaz ember? Az előnye az, hogy számodra az üdvösség elérése nem lesz túl nehéz; lesz reményed annak elérésére. Ez az összes közlés, amelyet a gyülekezet meghatározásának konkrét részleteiről folytattunk.

IV. Az emberekben a gyülekezetet illetően meglévő elképzelések és nézetek

Éppen az imént beszéltünk arról, hogy mi a gyülekezet, arról az alapvető munkáról, amelyet egy gyülekezet végez, valamint arról, hogy mit képzelnek az emberek egy gyülekezetről, és mit követelnek meg tőle az elképzeléseik szerint. Végül adtunk egy meghatározást a gyülekezet fogalmára. Most, hogy meghatározásra került, már pontos értelmezéssel kell rendelkeznetek a „gyülekezet” megnevezést illetően; alapvető megértéssel kell rendelkeznetek arról a munkáról, amelyet egy gyülekezetnek végeznie kell, arról a szerepről, amelyet egy gyülekezet betölt abban, hogy segítse az embereket az igazság elnyerésében és az üdvösség elérésében, valamint a gyülekezet jelentőségéről mindenki számára, aki követi Istent. Rövid reprezentatív boncolgatást és leleplezést is végeztünk arról, hogy az emberek szerint mi a gyülekezet létének értéke, valamint arról, hogy az elképzeléseik szerint milyen munkát kell végeznie egy gyülekezetnek. Van bármi is, amit képtelenek vagytok átlátni vagy felfogni az emberek elképzeléseiben élő, a gyülekezetekkel kapcsolatos értelmezésekkel és magyarázatokkal kapcsolatban? Egyesek úgy gondolják, hogy egy gyülekezetnek végeznie kell valamilyen munkát a társadalomban, illetve be kell töltenie valamilyen szerepet a társadalomban, mint például az igazságosság fenntartását. Az emberek elképzeléseiben a gyülekezet pozitív képet képvisel, akkor hát miért ne tarthatná fenn az igazságosságot? Vajon az igazságosság fenntartásának van bármi köze egy gyülekezet munkájához vagy Isten követelményeihez? (Nincs.) Mire utal ez az „igazságosság fenntartása”, amiről az emberek beszélnek? (Amit az emberek az igazságosság fenntartásának neveznek, az nem igazi igazságosság. Csupán a test érdekeinek védelme, és nem felel meg az igazságnak.) Ennek az igazságosságnak van-e bármi köze az igazsághoz? (Nincs.) Ez az, amit az emberiség nevez igazságosságnak. Például néhány gonosz erő legyőzése, néhány igazságtalanság és néhány olyan eset orvoslása, amikor az embereket sérelem és megaláztatás érte, illetve a gonosz emberek megérdemelt büntetésének kiszabása, valamint a sebezhető csoportok érdekeinek helyreállítása és megóvása és így tovább – az emberek ezeket nevezik az igazságosság fenntartásának. Mi a fő célja ennek az igazságosság fenntartásának? Van ennek bármi köze az emberek igazságra való törekvéséhez? Van ennek bármi köze az emberek megmentéséhez? (Nincs.) Ez csupán egy mondás, amely az erkölcsi igazságosság és az etika alapján keletkezik; egyáltalán nincs köze az igazsághoz. Mondhatjuk, hogy nem emelkedik az igazság szintjére? (Igen.) Biztosan? (Nem; a kettő között nincs összefüggés.) Így igaz, teljesen függetlenek egymástól – ez két különböző dolog. Az emberiség miféle igazságosságot tart fenn? Azt a fajtát, amikor egy valamivel alacsonyabb társadalmi státuszú átlagembert a gonosz emberek elnyomnak, illetve megfosztanak minden jogától vagy érdekétől, majd a gonosz embereket megfelelően megbüntetik, az átlagember vagy hétköznapi ember pedig nem szenved többé rossz bánásmódot. Ez az emberek testi érdekeinek helyreállításáról és garantálásáról szól, az emberek közötti viszonylagos egyenlőség eléréséről, a társadalmi rétegek közötti szakadékok megszüntetéséről, továbbá annak biztosításáról, hogy a gonosz emberek ne járjanak sikerrel gonosz cselekedeteikben, és hogy orvoslásra kerüljenek azok sérelmei, akikkel igazságtalanul bántak. Ez az, amit az emberiség az igazságosság fenntartásának nevez, ennek pedig egyáltalán nincs köze az igazsághoz. Hogyan mondhatjátok még mindig, hogy ez nem emelkedik az igazság szintjére? Kapcsolódik ez az igazsághoz? Nem, nem kapcsolódik. Mondjátok meg Nekem, vajon azok a hétköznapi és átlagemberek, akik sérelmeket szenvedtek, szükségszerűen jó emberek? (Nem feltétlenül.) Megakadályozni, hogy sérelmeket szenvedjenek – ez az igazságosság? Összhangban van ez az igazsággal? Akkor hát meg lehet menteni ezeket az embereket? Ez nyilvánvalóan két különböző dolog – hogyan lehet őket egy kalap alá venni? Fel sem merülhet, hogy ez az igazság szintjére emelkedjen; ez egyszerűen nem ugyanaz, mint az igazság. Ha vannak ellenvetéseitek ezzel a kérdéssel kapcsolatban, akkor talán a többségetek nem látja át az igazságosság fenntartásának kérdését, és valamelyest még mindig ragaszkodik hozzá, azt gondolva: „Hogyan lehetne ez helytelen? Hogy lehet, hogy ez nem az a munka, amelyet egy gyülekezetnek végeznie kell?” Valójában ennek semmi köze a gyülekezet munkájához. Olyan emberek is vannak, akik úgy gondolják, hogy a gyülekezetnek olyan helynek kell lennie, ahol a gonoszságot megbüntetik, a jót pedig előmozdítják, hogy ezt a funkciót kell betöltenie: meg kell büntetni a gonosz cselekedeteket és a gonosz, sötét erőket, miközben a jó és erényes dolgokat elő kell mozdítani. Ez a helyzet? Vajon a gonosz megbüntetése és a jó előmozdítása felemelkedhet az igazság szintjére? Amikor arról van szó, hogy mi a gonosz és mi a jó, az emberek nem tudnak egyértelműen különbséget tenni ezek között. Mit értenek az emberek a gonosz megbüntetése és a jó előmozdítása alatt? Vajon kapcsolódik ez ahhoz, amiről Isten beszél – a gonosz megbüntetéséhez, a jó megjutalmazásához, valamint ahhoz, hogy minden a maga fajtája szerint legyen besorolva? (Nem.) Nem kapcsolódik hozzá. Mi az emberiség mércéje a gonosz és a jó meghatározására? A kínai emberek meghatározása szerint mi a gonosz és mi a jó? Ők mi alapján határozzák meg a gonoszt és a jót? A buddhista kultúra alapján. A buddhizmus olyan fogalmakról beszél, mint a világ segítése és az emberek megmentése, a gyilkolástól való tartózkodás és hasonlók – ezeket jónak tekintik, míg a csirke, hal, marha vagy bárány fogyasztását gonosznak tartják, és azokat, akik így tesznek, szerintük meg kell büntetni. Nem szabad húst enni, és egyetlen élőlényt sem szabad megölni. A gyilkosságot gonosznak tartják, és azoknak, akik ölnek, be kell vallaniuk tettüket, és bocsánatért kell könyörögniük Buddha előtt. Ez a gonoszság buddhista definíciója; ez ugyanaz, mint az a gonoszság, amelyről Isten beszél? (Nem.) Két különböző dologról van szó, így a gonoszság előbbi definíciójának semmi köze az igazsághoz, és biztosan nem emelkedhet az igazság szintjére. Mit ért tehát a buddhizmus a jó alatt? Ez még abszurdabb, felszínesebb és képmutatóbb. A buddhisták úgy vélik, hogy jó nem ölni meg az élőlényeket, és a fogságba esett állatok kiszabadítása jó. Függetlenül attól, hogy egy gonosz ember hány embert ölt meg vagy hány bűnt követett el, ha leteszi a henteskést, azonnal egy buddhává válhat – ezt jónak tekintik. Van ez a mondás is: „egy élet megmentése többet ér, mint egy hétszintes pagoda építése”, ami azt jelenti, hogy az emberek vakon, feltételek és elvek nélküli megmentése – még az ördögök, gonosz emberek, gengszterek, huligánok és bárki más megmentése is – jónak számít. Miféle jó ez? Az ilyen emberek tökkelütöttek, mindenféle tisztánlátás, álláspont és alapelv nélküliek. Bárkit megmenteni és bárkinek megbocsátani – vajon tekinthető ez jónak? Ez még csak említésre sem méltó; ez a Sátán és az ördögök színlelése. Állatokat nem ölnek, viszont számtalan lelket felemésztettek. Ez az, amit ők jónak neveznek, ám ez valójában csak színlelés. Tehát megállja a helyét az az emberi elképzelés, hogy a gyülekezetnek a gonosz megbüntetésének és a jó előmozdításának szerepét kell betöltenie? (Nem.) Bármely faj vagy vallás kulturális hátterétől függetlenül a gonosz megbüntetésének és a jó előmozdításának semmi köze a gyülekezet munkájához vagy a gyülekezet bizonyságtételéhez. Ne gondoljátok, hogy csak azért, mert ezek a kifejezések igazságosnak és dicsérőnek tűnnek, kapcsolódniuk kell a gyülekezet munkájához, vagy hogy ez az a szerep, amelyet egy gyülekezetnek a társadalomban be kell töltenie. Ez emberi elképzelés és képzelődés. Az „igazságosság fenntartása”, valamint a „gonosz megbüntetése és a jó előmozdítása” mellett más, az emberi elképzelések szerint jó kifejezések, mint például az „emberek jogaiért és érdekeiért való küzdelem” vagy az „aggodalmak enyhítése és a nehézségek megoldása”, szintén nem kapcsolódnak a gyülekezet munkájához vagy a gyülekezet bizonyságtételéhez. Mindannyiótoknak képesnek kell lennie arra, hogy ezt megértse. A gyülekezet meghatározása, a munka, amelyet egy gyülekezetnek végeznie kell, sőt még a gyülekezet létének értéke és jelentősége is többé-kevésbé világosan közlésre került.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.