A hamis vezetők által tanúsított megnyilvánulások, amikor az antikrisztusok zavarásokat okoznak

Befejeztük a vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi köréről szóló beszélgetést: „Isten választott népének megóvása attól, hogy az antikrisztusok megzavarják, félrevezessék, irányítsák és súlyosan ártsanak nekik, valamint képessé tételük arra, hogy felismerjék az antikrisztusokat és szívükből lemondjanak róluk.” A következőkben egy olyan embertípus megnyilvánulásait fogjuk boncolgatni és leleplezni, akik nem képesek eleget tenni a vezetők és dolgozók felelősségeinek – a hamis vezetőkét –, méghozzá úgy, hogy összehasonlítjuk őket azzal a munkával, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. E munka végzése során számos olyan feladat van, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak fel kell vállalniuk, amelyek megkövetelik tőlük, hogy rendelkezzenek bizonyos képességgel, hogy legyenek figyelmesek, alaposak, lelkiismeretesek, felelősségteljesek, legyenek tekintettel Isten terhére, olyan szerető szívük legyen, amely megóvja Isten választott népét, és hasonlók. Csak ezekkel a tulajdonságokkal tudnak eleget tenni a felelősségeiknek és kötelezettségeiknek. A hamis vezetők azonban ennek szöges ellentétei; ezek a tulajdonságok hiányoznak az emberi mivoltukból. Rendelkezhetnek egy bizonyos képességgel, az igazság felfogásának és az antikrisztusok felismerésének képességével, vagy lehet, hogy valamivel alacsonyabb a képességük, és legalább képesek néhány nyilvánvaló antikrisztust felismerni, akik számos gonosztettet követnek el, még ha teljesen nem is képesek felismerni az antikrisztusok természetlényegét; vagy pedig lehet annyira gyenge is a képességük, hogy nem képesek felismerni vagy átlátni a különbségeket az antikrisztusi lényeggel rendelkezők és az antikrisztusi beállítottsággal rendelkezők között. Mindenesetre a hamis vezetők ezt a két megnyilvánulást mutatják: az egyik az, hogy nem végeznek tényleges munkát; a másik az, hogy csak felszínes, általános ügyekkel kapcsolatos munkát végeznek, miközben teljességgel képtelenek valódi problémák megoldására vagy tényleges munkavégzésre. A tizenharmadik felelősségi körrel kapcsolatos munkában a hamis vezetők e két jellegzetes megnyilvánulása továbbra is kiemelkedő. A következőkben arról fogunk beszélgetni, hogy pontosan milyen konkrét megnyilvánulásaik vannak.

I. Nem leplezik le és nem kezelik az antikrisztusokat attól tartva, hogy megsértik őket

Amikor az antikrisztusok megzavarják, félrevezetik, irányítják Isten választott népét, vagy súlyosan ártanak nekik, a hamis vezetők első megnyilvánulása a tétlenség. Mit jelent a tétlenség? Azt jelenti, hogy nem végeznek tényleges munkát. Okok húzódnak meg amögött, hogy nem végeznek tényleges munkát: elsősorban az emberek megsértésétől való félelem, valamint az alapelvek fenntartásához szükséges bátorság hiánya. Miután vezetővé válnak, ezek az emberek fitogtatni kezdik a hatalmukat, ezt gondolva: „Most már van státuszom, és a gyülekezet tisztviselője vagyok. Irányítanom kell a testvérek élelmezését, ruházkodását, lakhatását és szállítását; tisztán kell látnom, hogy amit a testvérek mondanak, az megfelel-e az igazságnak és a szentek illemének. Látnom kell, hogy őszinték-e Istenhez, hogy normális-e a lelki életük, hogy megtartják-e a reggeli és esti imádságot, hogy normálisak-e a szokásos összejöveteleik – mindezt nekem kell irányítanom.” A hamis vezetők csak ezekkel a kérdésekkel törődnek. A formaságok tekintetében látszólag eleget tesznek a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, de amikor lényeges alapelvi kérdések merülnek fel, vagy akár antikrisztusok jelennek meg, a hamis vezetők elbújnak az árnyékban, és meg sem mukkannak, ott csendben maradnak és úgy tesznek, mintha nem tudnák, és képtelenek lennének bármit is észrevenni. Nem számít, milyen téveszméket terjesztenek az antikrisztusok, úgy tesznek, mintha nem hallanák. Amikor az antikrisztusok megzavarják, félrevezetik és irányítják Isten választott népét, akkor is úgy tesznek, mintha mit sem tudnának, mintha mindez az információ eltűnne, amint eljut hozzájuk. Úgy tesznek, mintha nem lennének képesek felismerni az antikrisztusokat, akiket még a hétköznapi testvérek is felismernek, ezt mondva: „Nem tudok átlátni rajtuk. Mi van, ha rossz embert zárok ki? Mi van, ha tévedek a testvérekkel kapcsolatban? Különben is, Isten házának továbbra is szüksége van olyan emberekre, akik szolgálatot nyújtanak!” Felhasználva mindenféle kifogást, hogy kibújjanak a vezetők és a dolgozók felelősségei alól, elkerülik az antikrisztusokkal való foglalkozást, és nem óvják meg a testvéreket az antikrisztusok ártalmaitól. Egyes hamis vezetők még azt is mondják: „Ha mindig leleplezem az antikrisztusokat, mi van, ha felbujtják a testvéreket, hogy támadjanak meg engem? Akkor a következő választáson senki sem fog rám szavazni, és nem lehetek többé vezető. Az én befolyásom nem olyan erős, mint az övék!” Státuszuk és személyes biztonságuk megóvása érdekében a hamis vezetők egyáltalán nem tesznek eleget annak a felelősségüknek, hogy megóvják Isten választott népét, és nem akadályozzák meg a lehető legnagyobb mértékben az antikrisztusokat abban, hogy ártsanak a testvéreknek. Egyszerre viselkednek úgy, mint akik embereknek akarnak megfelelni, és úgy, mint a páncéljába húzódó teknős, miközben önző és megvetendő emberek. Nem óvják meg a testvéreket, viszont nagyon is alaposan gondolkodnak azon, hogyan óvják meg magukat. Amikor az antikrisztusokkal való foglalkozásról van szó, vagy azok metszéséről és leleplezéséről, azért, hogy a testvérek tisztánlátásra tehessenek szert, akkor halálra rémülnek, aggódnak, hogy elveszítik a státuszukat, és úgy érzik, hogy ha megteszik, az ártalmas rájuk nézve. Teljesen semmibe veszik Isten választott népének érdekeit, kizárólag saját érdekeiket, hírnevüket, személyes biztonságukat és a családjuk biztonságát tartják szem előtt, attól tartva, hogy az antikrisztusok véletlen megsértése könyörtelenül ellenségessé teheti őket és megtorlást válthat ki. Az ilyen típusú hamis vezetőnek valójában van némi képessége. A képességének és éleslátásának köszönhetően teljesen tisztában van azzal, hogy kik az antikrisztusok, a probléma azonban az antikrisztusok megsértésétől való félelmében rejlik. Látva az antikrisztusok ádáz beállítottságát, nem meri megsérteni őket. Azonban saját maga megóvása érdekében nincsenek aggályai afelől, hogy feláldozza Isten házának és Isten választott népének érdekeit; közömbösen figyeli, ahogy a testvéreket az antikrisztusok kezére adják, lehetővé téve, hogy az antikrisztusok kedvük szerint félrevezessék és irányítsák őket, valamint súlyosan ártsanak nekik. A hamis vezetők csak alkalomadtán mondják ezt a színfalak mögött néhány viszonylag jámbor, jó emberi mivoltú embernek, akik nem jelentenek fenyegetést rájuk nézve: „Az az ember antikrisztus. Félrevezet másokat. Nem jó ember.” A testvérek és az antikrisztusok előtt azonban soha egyetlen „nemet” sem mernek mondani az antikrisztusoknak. Soha nincs bátorságuk leleplezni az antikrisztusok semmilyen gonosztettét vagy azok lényegét. Még az összejövetelek során sem mernek kiadni egy hangot sem, amikor az antikrisztusok kisajátítják a szót, és egy-két órán keresztül beszélnek. Ha az antikrisztusok az asztalra csapnak és mereven bámulják az embereket, akkor túl hangosan még levegőt venni sem mernek. Munkaterületükön belül azok, akik csekély érettséggel rendelkeznek, akik gyáva emberi mivolttal rendelkeznek, valamint azok, akik törekedni akarnak az igazságra, de még nem tettek szert tisztánlátásra, szorongást éreznek, mert nincsenek olyan vezetők vagy dolgozók, akik elő tudnának lépni, hogy leleplezzék és felismerjék az antikrisztusok gonosztetteit. Tehetetlenül nézik, ahogy az antikrisztusok zsarnoki módon viselkednek a gyülekezetben, szándékosan vakmerően cselekszenek és megzavarják a gyülekezeti életet, anélkül, hogy bármilyen módon szembehelyezkednének velük. Eközben a hamis vezetők semmilyen tényleges munkát nem végeznek, és nem oldanak meg valódi problémákat Isten választott népéért. Amikor a testvérek nehézségekbe ütköznek, a hamis vezetők nemhogy nem leplezik le és korlátozzák az antikrisztusok gonosztetteit, de még egyetlen tisztességes szót sem mernek szólni. Még ha érez is valamit a lelkiismeretük, s egy kicsit vádolja is őket, zárt ajtók mögött pedig még néhány könnycseppet is hullatnak Istenhez imádkozva, másnap az összejövetelen, amikor látják, hogy az antikrisztusok felelőtlen megjegyzéseket tesznek Isten házának munkájára, és önkényesen megítélik azt, sőt közvetve még Istent is megítélik, és elképzeléseket terjesztenek Istenről, ők semmit sem tesznek, annak ellenére, hogy tudják, ez helytelen. Még akkor is, amikor látják, hogy az antikrisztusok elherdálják a felajánlásokat, a hozzáállásuk olyan, mintha félvállról vennék azt. Egyáltalán nem leplezik le vagy korlátozzák az antikrisztusokat, a szívükben pedig még csak egy kis szemrehányást sem éreznek – ez rendkívül felelőtlen dolog! Mindenkinek, akinek van némi lelkiismerete, még ha úgy érzi is, hogy a saját ereje túl gyenge, össze kell fognia olyan testvérekkel, akiknek van némi érettségük és tisztánlátásuk, hogy beszélgessenek erről a dologról és megvitassák, hogyan foglalkozzanak az antikrisztusokkal. A hamis vezetőkből viszont hiányzik az efféle elszántság és bátorság, sőt még inkább hiányzik belőlük az efféle felelősségtudat. Még azt is mondják a testvéreknek: „Az antikrisztusok túlságosan ádázak. Ha megsértjük őket, jelenteni fognak minket a kormánynak, akkor pedig egyikünk sem lesz képes hinni Istenben. Az antikrisztusok ismerik a gyülekezeti összejövetelek helyszíneit, ezért nem provokálhatjuk őket.” Ez teljes mértékben az antikrisztusok előtti fegyverletétel és behódolás, valamint a Sátánnal való megalkuvás és a kegyelemért könyörgés csúf magatartása.

Azon kívül, hogy saját magukat óvják, a hamis vezetők semmit sem végeznek el abból a munkából, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kellene végezniük, például Isten választott népének megóvását és segítését abban, hogy tisztánlátásra tegyenek szert az antikrisztusokkal szemben, és egyáltalán nem tesznek eleget semmilyen felelősségnek, mégis folyamatosan azt akarják, hogy a testvérek őket válasszák meg vezetőnek. Miután egy ciklust befejeztek, meg akarják választatni magukat a következőre. Hát nem szégyentelen és orvosolhatatlan ez? Méltók az ilyen emberek arra, hogy vezetők legyenek? (Nem.) Isten háza rád bízza a nyájat, de amikor vadállatok jönnek, a kritikus pillanatban te csak magadat óvod, a nyájat pedig a vadállatok kezére adod. Úgy viselkedsz, mint egy meglapuló teknős: menedéket, biztonságos helyet keresel magadnak, hogy elrejtőzz. Ennek eredményeként pedig a nyáj szenved kárt – a juhok némelyikét halálra marják, némelyek pedig elvesznek. Tegyük fel, hogy egy vezető látja, hogy az antikrisztusok gátlástalanul megzavarják a gyülekezet munkáját, félrevezetik és irányítják Isten választott népét, ennek ellenére olyan hozzáállást tanúsít, hogy egyszerűen félresöpri a dolgot, hogy megóvja a saját méltóságát, státuszát és megélhetését, valamint biztosítsa a saját biztonságát. Ennek következtében Isten választott népének nagy része félre lesz vezetve, tehetetlennek érzi magát, valamint negatívvá és gyengévé válik; némelyek még az antikrisztusok fogságába is esnek, egyesek pedig nem hajlandók végezni a kötelességeiket. Ez a vezető mégsem érez semmit, amikor látja az antikrisztusok által okozott zavarásokat; a lelkiismerete semmiféle szemrehányást nem érez. Van-e emberi mivolta az efféle vezetőnek vagy dolgozónak? Saját céljának – az önfenntartásnak – elérése érdekében nincsenek aggályai afelől, hogy Isten választott népét az antikrisztusok kezére adja, és lehetővé tegye, hogy az antikrisztusok félrevezessék és rombolják őket, valamint súlyosan ártsanak nekik. Miféle vezető az ilyen? (Hamis vezető.) Hát nem a Sátán cinkosa? Melyik oldalon áll valójában? Bár hamis vezetőként jellemzik, e probléma lényege talán még súlyosabb, mint az, hogy hamis vezető. Olyan a természete, hogy elárulja a testvéreket, éppúgy, ahogy azok az emberek, akiket letartóztatnak és megkínoznak, és Júdásokká válnak, átadják a testvéreket a nagy vörös sárkánynak, hogy az súlyosan ártson nekik. Milyen természete van tehát annak a hamis vezetőnek, aki az antikrisztusok kezére adja Isten választott népét? Hát nem rendkívül aljasak az ilyen hamis vezetők? Összehasonlítva az antikrisztusokkal, kívülről nem tűnik úgy, hogy ezeknek a hamis vezetőknek szándékukban állna ellenállni az igazságnak. Látszólag képesek közölni néhány igazságot, van némi felfogóképességük, és képesek az igazság egy részét gyakorolni, néhányan közülük pedig még nehézségeket elviselni és árat fizetni is képesek. Ennek ellenére, amikor Isten háza rájuk bízza Isten nyáját, és amikor gonosz emberek és démonok jelennek meg, nem használják saját életüket arra, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek Isten választott népének megóvásáért. Ehelyett minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy magukat óvják meg, a testvéreket pedig védőpajzsként tolják előre, hogy biztosítsák saját biztonságukat és érdekeiket. Mennyire megvetendőek és önzőek ezek az emberek! A felszínen úgy tűnik, hogy az emberi mivoltukkal nincsenek nagyobb problémák. Szeretik az embereket, képesek segíteni másokon, hajlandóak árat fizetni, és bármilyen nehézséget képesek elviselni, miközben a kötelességeiket végzik. Amikor viszont antikrisztusok jelennek meg, valami váratlan és felfoghatatlan dolgot tesznek: nem számít, hogyan vezetik félre Isten választott népét az antikrisztusok, vagy hogyan zavarják meg a gyülekezeti életet, semmit sem tesznek, és nem számít, hogy az antikrisztusok hány embert támadnak meg, zárnak ki, vagy hánynak ártanak, ezt figyelmen kívül hagyják. Azzal, hogy ezt teszik, ezek a vezetők teljesen átadják Isten választott népét az antikrisztusok irányításának, lehetővé téve, hogy az antikrisztusok kedvük szerint félrevezessék őket és súlyosan ártsanak nekik, miközben ezek a vezetők maguk egyáltalán nem végeznek semmilyen munkát. Amikor az antikrisztusokat eltakarítják, és a probléma megoldódik, ezek a vezetők előjönnek, hogy az önismeretükről beszéljenek, arról, hogy milyen gyengék, gyávák, rémültek, önzőek és csalárdak voltak, és hogy nem voltak hűségesek, nem óvták meg jól Isten választott népét, valamint csalódást okoztak Istennek és a testvéreknek. Nagyon bűntudatosnak tűnnek; úgy tűnik, megfordultak, és képesek a bűnbánatra. Amikor azonban ismét antikrisztusok jelennek meg, ugyanúgy az antikrisztusok felé lökik a testvéreket, mint legutóbb, maguknak pedig biztonságos helyet keresnek, hogy elrejtőzzenek. Bár őket nem vezették félre az antikrisztusok, és nem is ártottak nekik, mégis elhanyagolták a felelősségeiket és elárulták Isten megbízatását, a kötelességükhöz és Isten választott népéhez való hozzáállásuk, valamint valódi énjük pedig teljesen lelepleződik. Valahányszor antikrisztusok jelennek meg, nem választják azt, hogy Isten oldalára álljanak és a végsőkig harcoljanak az antikrisztusok ellen, továbbá semmit sem mondanak abból, amit mondaniuk kellene, és egy kicsit sem végeznek el abból a munkából, amelyet Isten választott népének megóvása érdekében végezniük kellene, hogy ezáltal a lelkiismeretük nyugodt legyen, és még kevésbé tesznek eleget a vezetők felelősségeinek, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak. E hamis vezetők minden döntése és cselekedete teljes mértékben a saját státuszuk ártalmaktól való védelmét szolgálja. Nem törődnek Isten választott népének életével vagy halálával. Számukra minden rendben van, amíg a saját hírnevük, érdekeik és státuszuk nem sérül. Ki leplezi le az antikrisztusokat, ki zárja ki az antikrisztusokat, hogyan kell kezelni az antikrisztusokat – mintha ezeknek a dolgoknak semmi közük nem lenne hozzájuk; nem érdekli őket, és nem is avatkoznak bele. Amikor antikrisztusok zavarják meg a gyülekezeti életet, ártanak Isten választott népének, rágalmazzák és gyötrik azokat, akik az igazságra törekszenek, ők ezt figyelmen kívül hagyják. Ezek a dolgok mit sem számítanak nekik; számukra mindez rendben van, amíg a státuszuk veszélybe nem kerül. Mit gondolsz az efféle emberekről? Többnyire az emberi mivoltuk nem tűnik rossznak, és úgy tűnik, hogy képesek némi munkát végezni. Amikor metszéssel szembesülnek, úgy tűnik, képesek megismerni önmagukat, a szívükben pedig van egy kis bűntudat. Amikor azonban a gyülekezetet megzavaró antikrisztusokkal találkoznak, teljesen elveszítik a józan eszüket, nincs igazságérzetük, sőt még bátorságuk sincs ahhoz, hogy harcoljanak az antikrisztusok ellen. Amikor ördögöket és Sátánokat látnak, megalkusznak; amikor zavarásokat okozó gonosz embereket látnak, elkerülik őket. A gonosz emberekhez és az antikrisztusokhoz való hozzáállásukból ítélve vajon pontosan milyen utat követnek? Hát nem szemlélteti ez jól a problémájukat? (De igen.) Lehet, hogy az ilyen ember a felszínen nem tűnik antikrisztusnak, viszont a gonosz emberek és antikrisztusok tetteivel és viselkedésével szemben tanúsított hozzáállása pontosan az antikrisztusok beállítottsága, és ennek a természete szörnyű. Azt lehet mondani, hogy ez a felelősségeik feladásának, valamint Isten választott népe elárulásának a természete. Hát nem nagyon súlyos ez a természet? Tanúsítanak-e bármiféle hűséget a gyülekezet munkája és Isten megbízatása iránt? Van-e bennük akár csak egy cseppnyi felelősségteljes hozzáállás is? Mindegy, mikor bízzák meg őket egy megbízatással vagy a feladattal, az alapelvük az emberek megsértésének elkerülése, és önmaguk megóvása. Ez a legmagasabb mércéjük a saját viselkedésükkel szemben, valamint a dolgok elvégzésére vonatkozó alapelvük, ez pedig soha nem fog megváltozni. Egyelőre tegyük félre azt a kérdést, hogy meg lehet-e menteni az ilyen embereket – csupán az antikrisztusokkal való foglalkozás munkája szempontjából ítélve vajon ezek a hamis vezetők méltók arra, hogy elfogadják Isten megbízatását? Méltók arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek? (Nem.) Ezek az emberek méltatlanok arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Ennek az az oka, hogy hiányzik belőlük a lelkiismeret és a józan ész, és nem méltók arra, hogy felvállalják a gyülekezetvezetés munkáját; nem akadályozzák meg a lehető legnagyobb mértékben az antikrisztusokat abban, hogy ártsanak Isten választott népének, és nem is tesznek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy eleget tegyenek ennek a felelősségnek, vagy jól végezzék ezt a munkát Isten választott népének megóvása érdekében – nem arról van szó, hogy gyenge a képességük és képtelenek megtenni ezt, hanem inkább arról, hogy egyszerűen nem teszik meg. Ezért ebből a szemszögből nézve azok az emberek, akik félnek megsérteni másokat, teljesen méltatlanok arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Hát nem meglehetősen sok az ilyen vezető és dolgozó? (De igen.) Amikor még semmi sem történik, bárki másnál lelkesebben szaladgálnak; annyira elfoglaltak, hogy még a hajukat sem fésülik meg, vagy az arcukat sem mossák meg, mintha nagyon spirituális szintre jutottak volna. Amikor azonban antikrisztusok jelennek meg, eltűnnek; mindenféle kifogást találnak, hogy kivonják magukat, és egyszerűen nem foglalkoznak az antikrisztusokkal. Mi ennek a viselkedésnek a természete? A kötelességvégzésük iránti hűség hiánya és a megbízhatatlanság. Kritikus időkben még Istent is elárulhatják, és a Sátán oldalára állhatnak, szemet hunyva afelett, hogy a gyülekezet munkáját gonosz emberek és antikrisztusok zavarják meg és károsítják. Még annyira sem hasznosak, mint egy házőrző kutya. Ez a hamis vezetők egyik típusa.

II. Nem képesek felismerni az antikrisztusokat

Van egy másik típusú hamis vezető is: amikor antikrisztusok jelennek meg, nem tudja felismerni, hogy milyen beállítottságuk és lényegük van, milyen megnyilvánulásaik vannak és mit tárnak fel, miféle zavarokat okoznak a testvéreknek, mely kijelentéseik, gondolataik, nézőpontjaik és viselkedéseik vezethetik félre és zavarhatják meg a testvéreket, milyen módszereket használnak az antikrisztusok az emberek irányítására, az antikrisztusok milyen körülmények között vezethetik félre, irányíthatják a testvéreket és árthatnak súlyosan nekik és hasonlók – ezek mind olyan kérdések, amelyeket a hamis vezetők képtelenek felismerni. Az antikrisztusok félrevezetik a testvéreket; ők és a félrevezetett testvérek elszakadnak a gyülekezettől, hogy saját összejöveteleket tartsanak és független királyságokat alakítsanak ki. Nem fogadják el Isten házának vezetését, nem fogadják el Isten házának munkarendjeit, és semmilyen elrendezésnek vagy iránymutatásnak nem vetik alá magukat, amely Isten házától származik, még kevésbé vetik alá magukat Isten emberekkel szemben támasztott követelményeinek. A hamis vezetők azonban nem tekintik problémának az antikrisztusok mindezen, Isten választott népének félrevezetésére irányuló cselekedeteit. Képtelenek észrevenni, mi nem stimmel ezekben a helyzetekben, azt pedig még kevésbé tudják észrevenni, hogy az antikrisztusok szavai, cselekedetei, gondolatai és nézőpontjai hogyan zavarják meg, vezetik félre az embereket és hogyan ártanak nekik. Képtelenek észrevenni ezeket a negatív hatásokat, és nem tudják, hogyan ismerjék fel őket. Néhány hétköznapi testvér, mivel sokat látott és hallott, rendelkezhet egy kis tisztánlátással, érzékeléssel és tudatossággal, ám a hamis vezetők nem tudják átlátni ezeket a dolgokat. Még amikor valaki rámutat, hogy X. Y. a színfalak mögött tesz bizonyos dolgokat az emberek félrevezetésére és klikkek kialakítására, a hamis vezetők ezt is akadályozzák, mondván: „Nem terjeszthetjük ezeket a kijelentéseket. Ne okozz zavarokat. Jó a kapcsolatuk – mi a baj azzal, hogy beszélgetnek egymással? Szabadságot kell adnunk az embereknek!” Még mindig nem tudják átlátni. Ha nem tudnak átlátni a dolgokon, akkor megfigyelhetnének, kereshetnének, és beszélgethetnének olyan testvérekkel, akik megértik az igazságot és rendelkeznek némi tisztánlátással. A hamis vezetők azonban igencsak önelégültek. Amikor a testvérek emlékeztetik őket, nem fogadják el, azt gondolva: „Te vagy a vezető, vagy én vagyok? Mivel engem választottak vezetőnek, bizonyára jobban értem az igazságot, mint az átlagemberek. Máskülönben miért engem választanának, és nem valaki mást? Ez azt bizonyítja, hogy jobb vagyok mindannyiótoknál. Függetlenül attól, hogy idősebb vagy fiatalabb vagyok nálatok, az én képességem határozottan jobb, mint a tiétek. Amikor megjelenik egy antikrisztus, nekem kell először azonosítanom őt. Ha ti azonosítjátok először, nem fogok egyetérteni az értékelésetekkel. Megvárjuk, amíg én azonosítom, mielőtt bármit is tennénk!” Ennek eredményeként az antikrisztus sok eretnekséget és téveszmét terjeszt a testvérek között, nyíltan ellenáll Isten háza munkarendjeinek, valamint nyíltan zúgolódik a gyülekezet ellen, Isten háza ellen és a Fennvalótól származó munkarendek ellen, és ellenzi ezeket. Az antikrisztus még nyíltan a maga oldalára is vonzza a testvéreket, hogy zárt körű összejöveteleken vegyenek részt, ahol a résztvevők kizárólag az antikrisztus prédikációját hallgatják, és az ő vezetését fogadják el. A gyülekezetben még a leggyengébb képességűek is láthatják, hogy ez az ember antikrisztus. Csakis ilyen helyzetben ismerik el a hamis vezetők: „Ó, jaj, ő egy antikrisztus! Hogyhogy csak most jöttem rá erre? Nem, valójában már korábban rájöttem, de nem mondtam semmit, mert féltem, hogy a testvérek érettsége csekély, és nincs tisztánlátásuk.” Még egy pompás hazugságot is kiagyalnak maguknak. Egyértelműen azért hagyták, hogy testvérek annyi ártalmat szenvedjenek el az antikrisztustól, mert ők maguk érzéketlenek, nehéz felfogásúak, gyenge képességűek és képtelenek felismerni az antikrisztust. Ahelyett, hogy bűntudatot éreznének, a testvéreket okolják, amiért ostobaságokat beszélnek, alaptalan szóbeszédeket terjesztenek, félreértik az embereket és hasonlók. Miféle vezető az ilyen? Hát nem teljesen zavarodott? Az ilyen vezető alapvetően alkalmatlan arra, hogy felvállalja a gyülekezet munkáját. Látszólag gyakran eszi és issza Isten szavait, imádkozik, összejövetelekre jár, prédikációkat hallgat, lelki jegyzeteket és bizonyságtevő cikkeket ír, úgy tűnik, sok erőfeszítést tesz, ám amikor problémák merülnek fel, nem tudja megoldani azokat, nem tudja Isten szavai szerint keresni az igazságot, és biztosan nem tudja felismerni az antikrisztusokat Isten szavai alapján. A hamis vezetők általában képesek egy-két órán át prédikálni, amikor pedig Isten szavairól és a saját tapasztalataikról beszélnek, képesek vég nélkül fecsegni, ám amikor az antikrisztusok eretnekségeket és téveszméket terjesztenek, félrevezetik a testvéreket és megzavarják a gyülekezet munkáját, akkor nincs mit mondaniuk, és egyáltalán nem végeznek semmilyen munkát. Nemcsak, hogy nem rendelnek el semmilyen megelőző intézkedést, illetve nem vezetik rá a testvéreket az antikrisztusok eretnekségeinek és téveszméinek felismerésére, hanem még akkor sem leplezik le vagy boncolgatják őket, amikor látják az antikrisztusok által okozott akadályozásokat és zavarásokat, és meg sem metszik az antikrisztusokat; egyáltalán nem végeznek semmilyen munkát. Mi a probléma az ilyen emberekkel? (Túl gyenge a képességük.) Gyenge képességük ellenére mégis azzal dicsekednek, hogy lelki emberek, jó vezetők, valamint ők azok, akik az igazságra törekednek és szeretik Isten szavait, továbbá szégyentelenül azt állítják, hogy feladták a családi és testi örömöket, hogy eleget tegyenek a vezetők és a dolgozók felelősségeinek. Valójában ők igazi hamis vezetők, akik felelőtlenek, lelkiismeret és józan ész nélküliek, valamint rendkívül érzéketlenek és nehéz felfogásúak – hamisítatlan, képmutató farizeusok. Csak doktrínák prédikálásához értenek és ahhoz, hogy jelszavakat harsogjanak. Amikor az emberek kérdéseket tesznek fel nekik, képesek elméletek özönét zúdítani rájuk, hogy félrevezessék őket, de ténylegesen egyáltalán nem tudják világosan elmagyarázni az igazságalapelveket. Ennek ellenére úgy tekintenek magukra, mint akiknek van felfogóképességük és akik megértik az igazságot. A szívükben világosan tudják, hogy amikor az emberek megoldást keresnek náluk a problémákra, nem tudnak olyan válaszokat adni, amelyek megfelelnek az igazságnak, ennek ellenére továbbra is úgy tesznek, mintha jó vezetők és lelki emberek lennének. Hát nem szégyentelen ez egy kissé? (De igen.) A legtöbb hamis vezetőnek van egy közös vonása és egy közös problémája: szégyentelenek. Úgy gondolják, hogy ha vezetői státuszuk és címük van, és képesek lelki elméletekről beszélni, az lelki emberré teszi őket. Több időt töltenek Isten szavainak evésével és ivásával, prédikációk hallgatásával és az Isten házából származó videók nézésével, mint mások, és többet beszélnek másoknak Isten szavairól, ezért azt hiszik, hogy képesek elvégezni a vezetők és a dolgozók munkáját, és eleget tudnak tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek. Ám a tény az, hogy amikor felmerül az a fő probléma, hogy az antikrisztusok gátlástalanul félrevezetik és megzavarják Isten választott népét, ők csak nézik, de tehetetlenek, és nem tudják, Isten szavainak mely részeit kapcsolják az antikrisztusokhoz és használják azok boncolgatására, hogy a testvérek tisztánlátást nyerjenek, szívükből elutasítsák az antikrisztusokat, valamint elkerüljék, hogy azok félrevezessék és irányítsák őket. Bár néha éreznek belül egy kis pánikot, mégis azt gondolják, hogy már régóta hisznek Istenben, sok prédikációt hallgattak, és hogy jobban értik az igazságot, mint az átlagember, és ékesszólóan tudnak beszélni. Gyakran dicsekednek: „Lelki ember vagyok. Tudok prédikálni. Bár nem tudom megoldani annak problémáját, hogy az antikrisztusok félrevezetik és megzavarják Isten választott népét, továbbá nem tudom Isten szavait az antikrisztusokhoz kapcsolni és felismerni őket, elvégeztem a munkát, amelyet el kellett végeznem, és elmondtam, amit el kellett mondanom. Amíg a testvérek meg tudják érteni, ez rendben van!” Ami a végső eredményt illeti – azaz megóvták-e Isten választott népét –, ezt a szívükben nem látják tisztán. Emellett okosnak gondolják magukat és úgy tesznek, mintha problémákat oldanának meg, ám végül csak rengeteg szót és doktrínát mondanak, anélkül, hogy ténylegesen megoldanák a problémákat. Nem tudják közölni az igazságot, hogy leleplezzék és boncolgassák az antikrisztusokat. Ehelyett csak szavakat és doktrínákat ontanak, hogy igazolják és megvédjék magukat, egy-két órán át beszélnek, teljesen összezavarva az embereket, akik végül még azokban a dolgokban is elbizonytalanodnak, amelyeket eredetileg megértettek. Nem tudják megmenteni a testvéreket az antikrisztusok félrevezetésétől, sem képessé tenni őket arra, hogy felismerjék az antikrisztusokat és szívükből elutasítsák őket – soha nem érik el azt az eredményt, hogy megóvják a testvéreket. Még ha látják is ezt a következményt, továbbra is vezetői identitást vallanak magukénak, és nem alázkodnak meg, hogy másokkal együtt keressék az igazságot, vagy hogy a problémát felfelé jelentve megoldásokat keressenek. Hát nem gazemberek az ilyen emberek? Semmi vagy, de azért továbbra is színlelsz. Mire föl színlelsz? Mivel nem lehetsz vezető, vissza kellene lépned, és máshol kellene színlelned. Nem szabad ártanod Isten választott népének! Amíg te színlelsz, az antikrisztusok megragadják az alkalmat, hogy számos olyan gonosz dolgot tegyenek, amelyek megzavarják és irányításuk alá vonják az embereket, sokakat félrevezetnek és ártanak nekik! Ki fog ezért felelősséget vállalni? Isten háza ki fogja deríteni, hogy ki a felelős!

Egyes vezetők és dolgozók semmilyen valódi munkát nem végeznek, amikor az antikrisztusokkal kapcsolatos eseményekkel foglalkoznak, és felismerni sem tudják az antikrisztusokat. Abban az időszakban, amikor az antikrisztusok félrevezetik és irányítják a testvéreket, ők soha nem leplezik le igazán az antikrisztusok gonosz tetteit és lényegét, és világosan megmagyarázni sem tudják azokat. Később Isten választott népéből néhányan, akik rendelkeznek tisztánlátással, leleplezik és kizárják az antikrisztusokat, ezek a hamis vezetők pedig úgy érzik, ez a saját érdemük. Az antikrisztusok kizárása után összegzést készítenek, és mondanak néhány doktrínát: „Nézzétek, amikor az antikrisztusok beszélnek és cselekszenek, a gyülekezeti élet rendellenessé válik, az emberek zavarttá válnak, az életük pedig veszteségeket szenved. Az antikrisztusok ártalmának elkerülése végett fel kell ismernünk az antikrisztusok tetteit, szavait, emberi mivoltát, lényegét és hasonlókat – mindezeket meg kell értenünk. Isten azért engedi meg az antikrisztusok megjelenését a gyülekezetben, és azért teszi lehetővé számukra, hogy megtegyenek bizonyos dolgokat és leleplezzék a saját rútságukat, felfedve ezáltal az antikrisztusokat, hogy mi felvértezhessük magunkat az igazsággal, növekedhessünk a tisztánlátásban, és a lehető leggyorsabban növelhessük az érettségünket – ebben Isten szándékai rejlenek! Most már felismertük az antikrisztusokat, és többé nem korlátoznak minket; mindenki képes elutasítani őket. Ez ünneplésre méltó dolog!” A hamis vezetők végül hivatalos hangnemet vesznek fel, és úgy adják elő összegzésüket, mintha rengeteg valódi munkát végeztek volna, nagy árat fizettek volna, és jelentős szerepet játszottak volna az antikrisztusok kizárásában. Hát nem szégyentelen ez egy kissé? Világos, hogy az elejétől a végéig nem tudták felismerni, mi is valójában egy antikrisztus; nem értik, hogyan vezetik félre az embereket az antikrisztusok, mit tesznek Isten választott népével, vagy mi az antikrisztusok beállítottságlényege, mégis úgy tesznek, mintha rengeteg munkát végeztek volna. Nyilvánvaló, hogy a testvérek voltak azok, akik felismerték az antikrisztusokat és akik kizárták őket a gyülekezetből; nyilvánvaló, hogy a hamis vezetők nem töltötték be azt a szerepet, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak be kellene tölteniük, illetve nem tettek eleget a vezetők és dolgozók felelősségeinek, mégis összegzést készítenek és maguknak tulajdonítják az érdemet, mintha már mindent jóval előre megterveztek volna, most pedig azt mondják a testvéreknek, hogy az ő cselekedeteik hoztak eredményeket és arattak nagy sikert. Hát nem szégyentelen ez? Miért beszélsz ilyen hivatalos hangnemben? Semmilyen valódi munkát nem végzel, mégis úgy beszélsz, mint egy tisztviselő. Talán a nagy vörös sárkány tisztviselője vagy? Hát nem farizeusok az ilyen emberek? (De igen.) Csak jelszavak kiabálásához és doktrínák hirdetéséhez értenek. Amikor bizonyos dolgok megtörténnek, nemcsak, hogy nem kezelik őket helyesen, hanem gyakorlási útjuk sincs. Csak ostobaságokat locsognak, és vakon előírásokat alkalmaznak; alapvetően képtelenek bármilyen problémát megoldani. Miután elmúlnak a dolgok, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, jó embernek tettetik magukat, és arcátlan szégyentelenséggel maguknak tulajdonítják az érdemet. Ezek az emberek a farizeusok tankönyvi példái. Csak doktrínákat tudnak hirdetni, jelszavakat kiabálni, némi erőfeszítést tenni és némi nehézséget elviselni, valódi munkát pedig képtelenek végezni, ennek ellenére továbbra is lelki embereknek tettetik magukat. Ők farizeusok. Ez az ilyen típusú hamis vezetők lényege. Annyi doktrínát tudnak hirdetni mindenki előtt, akkor hát miért nem tudják leleplezni és kezelni az antikrisztusokat? Képesek órákon át prédikálni, és nagyszerű szónoki készséggel rendelkeznek, akkor hát miért van az, hogy amikor valódi problémákkal szembesülnek – különösen az antikrisztusok gonosz tetteivel –, akkor képtelenek kezelni azokat, és a döbbenettől szóhoz sem jutnak? Mi ennek az oka? Az, hogy a képességük túl gyenge. Mégis mennyire gyenge? Nincs lelki megértésük. Műveltek és intelligensek, meglehetősen agyafúrtak a külső ügyek kezelésében, és némileg értik a törvényt. Amikor azonban az Istenben való hitről, lelki dolgokról, valamint különféle lényegi problémákról van szó, képtelenek bármit is felismerni és átlátni, és egyetlen igazságalapelvre sem tudnak rátalálni. Amikor nincs közvetlen probléma, olyan nyugodtan ülnek, akárcsak egy halász, aki kapásra vár, ám amikor problémák merülnek fel, nevetséges pojácaként viselkednek, mint a hangyák a forró serpenyőn, és szánalmas látványt nyújtanak. Időnként rendkívül komolyan és ünnepélyesen viselkednek. Amikor nem ünnepélyesek, normálisnak tűnnek, ám amikor ünnepélyessé válnak, az valójában megnevetteti az embereket. Ez azért van, mert amikor ünnepélyesek, semmi mást nem mondanak, csak lelki megértés nélküli megtévesztő dolgokat és szavakat, amelyek mind amatőr megjegyzések. Mégis komoly arccal megőrzik ünnepélyességüket – hát nem nevetséges? Ha valaki megválaszolandó kritikus kérdéseket tesz fel nekik, megzavarodnak, elnémulnak, és láthatóan különösen zavarba jönnek. Sok ilyen hamis vezető létezik. Elsődleges megnyilvánulásaik a gyenge képesség és a lelki megértés hiánya; ők zavarodott emberek. Mit jelent a lelki megértés hiánya? Amikor lelki kérdésekről és az igazsággal kapcsolatos dolgokról van szó, olyan, mintha ógörögöt próbálnának fordítani – semmit nem értenek belőle. Ennek ellenére még mindig színlelnek, mondván: „Én lelki vagyok. Régóta hiszek Istenben. Sok igazságot értek. Ti új hívők vagytok, épphogy elkezdtetek hinni Istenben, és nem értitek az igazságot. Nem vagytok megbízhatóak.” Mindig úgy tekintenek magukra, mint akik már régóta hisznek Istenben, és megértik az igazságot. Az ilyen emberek egyszerre gyűlöletesek és nevetségesek. Ezzel zárul a közlés az ilyen hamis vezetők megnyilvánulásairól.

III. Az antikrisztusok védőernyőjeként viselkednek

Van egy másik típusú hamis vezető, amelyik még gyűlöletesebb. Nemcsak hogy elmulasztja leleplezni az antikrisztusokat, hanem az antikrisztusok védőernyőjeként is működik, a szeretetteljes segítséget ürügyként használva arra, hogy elnézze az antikrisztusok gonosztetteit, amelyek megzavarják a gyülekezet munkáját. Mindegy, mennyi téveszmét terjesztenek az antikrisztusok, hogy félrevezessék az embereket, ezek a hamis vezetők nemcsak hogy nem cáfolják meg vagy leplezik le őket, hanem még lehetőségeket is biztosítanak az antikrisztusoknak arra, hogy szabadon kifejezhessék nézőpontjukat és felszólalhassanak. Függetlenül attól, hogy Isten választott népe miféle zavarásokat, félrevezetéseket vagy ártalmakat szenved el, ők közömbösek maradnak. A hamis vezetők még akkor is előlépnek, hogy felszólaljanak az antikrisztusok érdekében, amikor egyesek rámutatnak: „Ezek az emberek antikrisztusok. Ők azok, akiket Isten házának korlátoznia kell; nem szabad előléptetni vagy művelni őket, és semmiképpen sem szabad megóvni őket. Már eleget ártottak a testvéreknek. Itt az ideje, hogy elszámoljunk velük, valamint alaposan leleplezzük őket és foglalkozzunk velük.” Figyelembe véve az olyan tényezőket, mint az antikrisztusok életkora, az Istenbe vetett hitük évei, valamint a korábbi hozzájárulásaik, különféle ürügyeket használnak, hogy felszólaljanak értük és megvédjék őket. Amikor a felsőbb szintű vezetők mennek, hogy ellenőrizzék a munkát vagy foglalkozzanak az antikrisztusokkal, a hamis vezetők megakadályozzák, hogy testvérek jelentést tegyenek felfelé az antikrisztusok gonosztetteiről. Még lépéseket is tesznek a gyülekezet lezárására, hogy a felsőbb szintű vezetők ne szerezzenek tudomást a gyülekezetet megzavaró antikrisztusokról, a tisztánlátással rendelkező testvéreket pedig megakadályozzák abban, hogy leleplezzék az antikrisztusokat. Függetlenül attól, hogy a hamis vezetők milyen kifogásokat hoznak fel, vagy mik a céljaik azzal, hogy az antikrisztusok védőernyőjeként viselkednek, azzal, hogy ezt teszik, végső soron az antikrisztusok érdekeit óvják, miközben elárulják a gyülekezet és Isten választott népének érdekeit. Különféle kifogásokat használnak az antikrisztusok megóvására, például: „az antikrisztusok is hisznek Istenben, és joguk van beszélni Isten házában” és „korábban veszélyes kötelességeket végeztek; Isten házának figyelembe kell vennie múltbeli hozzájárulásaikat”. Megakadályozzák a testvéreket abban, hogy felismerjék az antikrisztusokat, és nem engedik, hogy a felsőbb szintű vezetők tudomást szerezzenek azok különféle gonosztetteiről, ugyanakkor ők maguk nem leplezik le és biztosan nem metszik meg az antikrisztusokat. Ezek az antikrisztusok lehetnek a családtagjaik, közeli barátaik, vagy még valószínűbb, hogy olyan emberek, akiket bálványoznak, és érzelmileg nehezen tudnak elengedni. Függetlenül a helyzettől, amennyiben tudják, hogy ezek az emberek antikrisztusok, és mégis védelmezik a gonosztetteiket, azt mondva másoknak, hogy bánjanak velük szeretettel, sőt különféle eszközöket használva, hogy az antikrisztusoknak lehetőséget biztosítsanak különféle téveszmék terjesztésére, hogy félrevezessék és megzavarják Isten választott népét, ezek a megnyilvánulások azt mutatják, hogy az antikrisztusok védőernyőjeként viselkednek. Egyes hamis vezetők más területeken talán végeztek némi valódi munkát, de amikor az antikrisztusokkal való foglalkozásra kerül sor, nem Isten házának követelményei szerint kezelik őket. Ráadásul nem tesznek eleget a vezetők és dolgozók felelősségeinek sem, ahogy azt Isten háza megköveteli – nem akadályozzák meg a lehető legnagyobb mértékben az antikrisztusokat abban, hogy elképzeléseket, negatív érzelmeket, eretnekségeket és téveszméket terjesszenek, és ezzel félrevezessék az embereket a gyülekezetben. Ehelyett gyakran pozitív dolgokként fenntartják az antikrisztusok által hangoztatott megtévesztő doktrínákat, valamint azon kijelentéseiket és megjegyzéseiket, amelyek tudásra vagy a Sátán filozófiájára vannak alapozva. Ezek mind annak a megnyilvánulásai, hogy az antikrisztusok védőernyőiként viselkednek. Természetesen olyan hamis vezetők is vannak, akik azért nem foglalkoznak az antikrisztusokkal, mert értékelik azok társadalmi befolyását. Azt mondják: „A legtöbb testvér a társadalom alsóbb rétegeiből származik, és nincs befolyásuk. Noha ez az ember egy gonosz emberi mivolttal rendelkező antikrisztus, a világban hatalommal és befolyással bír, és rátermett. Amikor a testvérek vagy a gyülekezet veszéllyel szembesül, vajon nincs szükségünk egy félelmetes emberre, aki előlép és megóv minket? Hunyjunk hát szemet a gaztettei felett, és ne vegyük annyira komolyan azokat.” A hamis vezetők hajlandóak az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedni, hogy az antikrisztusok kiálljanak mellettük és támogassák őket – még ez sem áll távol a hamis vezetőktől. Olyan hamis vezetők is vannak, akik téves nézeteket vallanak. Azt mondják: „Egyes antikrisztusok státusszal és befolyással bírnak a társadalomban; presztízsük van. A mi gyülekezetünkben két ilyen személy van. Jóllehet antikrisztusok, ha eltakarítjuk őket, az emberek azt fogják gondolni, hogy a gyülekezetünkben nincsenek rátermett emberek, a vallási körökben forgók pedig lenéznek majd minket. Magunk körül kell tartanunk őket a látszat kedvéért. Ezért ez a két ember a gyülekezetünk kincse; senki sem ismerheti fel vagy takaríthatja el őket. Meg kell óvni őket.” Miféle logika ez? Tehetségeknek tekintik az antikrisztusokat, ezért megóvják őket. Hát nem gazemberek ezek a hamis vezetők? (De igen.) A körülményektől függetlenül, amennyiben a vezetők és a dolgozók megengedik az antikrisztusoknak, hogy azt tegyenek a gyülekezetben, amit csak akarnak, és megzavarják a gyülekezet munkáját, akkor hamis vezetők és dolgozók. Függetlenül attól, hogy az antikrisztusok és a gonosz emberek hogyan terjesztenek téveszméket, ezáltal hány embert vezetnek félre, hogyan támadják és zárják ki a pozitív alakokat, és hánynak ártanak Isten választott népéből, a hamis vezetők ezt figyelmen kívül hagyják és játsszák az ostobát – amíg meg tudják védeni magukat, ez számukra rendben van. Ezek a hamis vezetők elsődleges megnyilvánulásai. Mindegy, mit mondanak vagy tesznek az antikrisztusok, a hamis vezetők nem leplezik le, nem boncolgatják és nem korlátozzák őket, hogy a testvérek felismerhessék és elutasíthassák őket. Ehelyett úgy dédelgetik az antikrisztusokat, mint házi kedvenceiket, úgy szolgálják és óvják őket, mint méltóságokat, szabad utat adnak nekik, és különféle lehetőségeket teremtenek számukra a szereplésre. Kinek az érdekeit áldozzák fel, miközben hagyják, hogy az antikrisztusok teljes mértékben élvezzék a szabadságukat? (Isten választott népének érdekeit.) A hamis vezetők nemcsak hogy nem óvják meg Isten választott népét, hanem még azt is megengedik az antikrisztusoknak, hogy átvegyék az irányítást a gyülekezetben, arra kényszerítve a testvéreket, hogy úgy szolgálják az antikrisztusokat, mint az ökrök és a lovak, mint a rabszolgák; az antikrisztusok parancsainak követésére, megtévesztő megjegyzéseik, gondolataik és nézőpontjaik elfogadására, az irányításuk elfogadására, sőt még az általuk okozott súlyos ártalmak és hasonlók elfogadására is késztetik őket. Ez az a munka, amit a hamis vezetők végeznek. Vajon a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzák az antikrisztusokat abban, hogy súlyosan ártsanak Isten választott népének? Eleget tettek a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? Elvégezték Isten választott népe megóvásának a munkáját? (Nem.) Röviden, függetlenül az októl, minden vezető, aki szabad utat ad az antikrisztusoknak, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak, anélkül, hogy bármilyen munkát végezne, az hamis vezető. Miért mondom, hogy hamis vezető? Azért, mert amikor az antikrisztusok félrevezetik és irányítják Isten választott népét, ő hagyja, hogy a testvérek különféle ártalmakat szenvedjenek el az antikrisztusoktól, nem teljesítve az Istentől kapott megbízatását. Isten háza rád bízta Isten juhait, Isten választott népét, te pedig nem tettél eleget a felelősségednek. Méltatlan vagy arra, hogy Isten megbízatását viseld! Függetlenül az októl vagy bármilyen esetleges indoklásodtól, ha a vezetőként töltött hivatali időd alatt az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedtél, és emiatt a testvérek bőven szenvedtek az antikrisztusok zavarásai, félrevezetése, irányítása és súlyos ártalma miatt, akkor mindörökre bűnös vagy. Ennek nem az az oka, hogy nem tudod felismerni az antikrisztusokat vagy átlátni a lényegüket – egyértelműen tudod a szívedben, hogy az antikrisztusok Sátánok és ördögök, mégsem engeded Isten választott népének, hogy leleplezze és felismerje őket. Ehelyett hagyod, hogy a testvérek hallgassanak rájuk, elfogadják őket és engedelmeskedjenek nekik. Ez teljes mértékben ellentétes az igazsággal. Vajon ez nem tesz téged mindörökre bűnössé? (De igen.) Nemcsak, hogy nem óvtad meg azokat, akik őszintén végzik a kötelességeiket és az igazságra törekszenek, hanem még elő is léptetted az antikrisztusokat vezetői és dolgozói pozíciókba, házi kedvencekként dédelgetve őket, a testvéreket pedig arra kényszerítve, hogy engedelmeskedjenek a parancsaiknak. Isten háza nem azért bízta rád Isten választott népét, hogy az antikrisztusok vagy a te rabszolgáidként szolgáljanak, hanem azért, hogy Isten választott népét a Sátán és az antikrisztusok elleni harcba vezesd, valamint arra, hogy felismerjék és elutasítsák az antikrisztusokat, és hogy lehetővé tedd Isten választott népe számára, hogy normális gyülekezeti életet éljen, normálisan végezze a kötelességeit, bemenjen az igazságvalóságba, és Isten útmutatása alatt alávesse magát Istennek és tanúskodjon Isten mellett. Ha még ennek a felelősségnek sem tudsz eleget tenni, akkor megérdemled-e, hogy embernek nevezzenek? Te pedig ennek ellenére továbbra is meg akarod óvni az antikrisztusokat. Talán az őseid vagy a bálványaid az antikrisztusok? Még ha vérrokonság van is köztetek, akkor is ragaszkodnod kell az igazságalapelvekhez, és az igazságosságot a család fölé kell helyezned. Kötelességednek kellene tekintened, hogy eleget tegyél a vezetők és a dolgozók felelősségeinek – leleplezve, felismerve és elutasítva az antikrisztusokat, valamint minden tőled telhetőt megtéve azért, hogy a lehető legnagyobb mértékben megóvd a testvéreket és megakadályozd, hogy az antikrisztusok ártsanak nekik. Ez a kötelességed hűséges végzése és Isten megbízatásának beteljesítése; csak akkor lehet téged megfelelő színvonalú vezetőnek vagy dolgozónak nevezni, ha ezt teszed. Ha nem teszel eleget a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, és önként az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedsz, mi más lehetnél, mint mindörökre bűnös? Ezzel zárul az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedő hamis vezetőkről szóló közlés. Nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek hamis vezetők közé sorolása egyáltalán nem igazságtalan; ez az igazi hamis vezetők egyik megnyilvánulása.