Miként kell megkülönböztetni az antikrisztusokat azoktól az emberektől, akik antikrisztusi beállítottsággal rendelkeznek

Az igazsághoz való hozzáállásuk alapján történő megkülönböztetésük

Ma a vezetők és a dolgozók felelősségeiről folytatjuk a beszélgetést. Mielőtt hivatalosan is elkezdjük a közlést, tekintsük át az egyik antikrisztusokkal kapcsolatos témát, amelyről korábban már beszélgettünk: hogyan lehet megkülönböztetni az antikrisztusi beállítottsággal rendelkező embereket azoktól, akik antikrisztusi lényeggel rendelkeznek, és milyen különbségek vannak e két típusú ember között? Először arról fogunk beszélgetni, hogyan lehet felismerni az antikrisztusokat; ez nem túl bonyolult. Mindenekelőtt világosan kell látnod, hogy melyek azok a nyilvánvaló jellemző megnyilvánulások, amelyeket azok mutatnak, akik antikrisztusok, hogy rövid idő alatt azonosíthasd a valódi antikrisztust, megállapítva, hogy ő határozottan nem olyasvalaki, aki csupán antikrisztusi beállítottsággal rendelkezik, vagy olyasvalaki, aki az antikrisztusok útját járja. Ily módon lesz tisztánlátásod az antikrisztusokkal kapcsolatban, ők pedig többé nem fognak félrevezetni, tőrbe csalni és irányítani téged. Most a legfontosabb dolog az, hogy képes legyél felismerni a nyilvánvaló különbségeket az antikrisztusi természetlényeggel rendelkező emberek, valamint az antikrisztusi beállítottsággal rendelkezők között. Ahhoz, hogy megkülönböztesd ezt a két típusú embert, először is fel kell fognod a fő jellemzőiket. Némelyek csupán az antikrisztusok romlottságának feltárulásait fogják fel a mindennapi életben, úgymint a státuszuk érvényesítésére és mások kioktatására való hajlamaikat, azonban nem tudják felismerni az antikrisztusok természetlényegét. Ez rendben van? (Nincs.) Olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy az antikrisztusok legfeltűnőbb megnyilvánulásai az arroganciájuk, valamint az önhittségük, és minden arrogáns és önhitt embert antikrisztusként jellemeznek. Helyes ez? (Nem.) Miért nem helyes? Azért, mert nem az arrogancia és az önhittség az antikrisztusok legfeltűnőbb megnyilvánulása; ezek olyan romlott beállítottságok, amelyeken minden romlott ember osztozik. Mindenkinek van arrogáns és önhitt beállítottsága, ezért súlyos hiba minden arrogáns és önhitt embert antikrisztusként jellemezni. Tehát mely megnyilvánulások az antikrisztusok lényegi megnyilvánulásai, amelyek első pillantásra világossá tehetik az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek közötti lényegi különbségeket, valamint lehetővé teszik, hogy az ember felismerje, hogy e két típusú ember lényege különbözik, és hogy másként kell bánni az ilyen emberekkel? Bizonyos aspektusok tekintetében, például a cselekedetek, a viselkedések és a beállítottságok terén van-e hasonlóság és egyezés e két embertípus között? (Igen.) Ha nem figyeled meg alaposan, nem teszel komolyan különbséget, valamint a szívedben nem rendelkezel pontos megértéssel és tisztánlátással e két típusú ember beállítottságáról és lényegéről, akkor nagyon könnyű úgy bánni velük, mintha ugyanabba a típusba tartoznának. Talán még össze is tévesztesz egy antikrisztust egy antikrisztusi beállítottságú emberrel, és fordítva, vagyis könnyen hozhatsz ilyen téves ítéleteket. Melyek tehát e két típusú ember fő jellemzői és különbségei, amelyek lehetővé teszik annak szilárd bizonyítékokkal történő felismerését, hogy ki antikrisztus, és ki antikrisztusi beállítottságú ember? Nem szabad, hogy ismeretlen legyen előttetek ez a téma, halljuk tehát a gondolataitokat. (Az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek megkülönböztetésére használt egyik aspektus az igazsághoz való hozzáállásuk; egy másik pedig az emberi mivoltuk. Az igazsághoz való hozzáállásuk szempontjából az antikrisztusok gyűlölik az igazságot, és egyáltalán nem fogadják el azt. Mindegy, hogy mennyi gonosz tettet követnek el, amelyek akadályozásokat és zavarásokat okoznak, és nem számít, hogyan beszélgetsz velük, illetve hogyan metszed meg őket, nem ismerik el ezeket, és rendíthetetlenül visszautasítják a megtérést. Az antikrisztusi beállítottságú emberek szintén tehetnek rossz dolgokat, amikor nem értik az igazságot vagy nem fogják fel az alapelveket, amikor azonban megmetszik őket, el tudják fogadni az igazságot, képesek elgondolkodni magukon és megismerni önmagukat, továbbá képesek megbánást érezni és megtérni. Az igazsághoz való hozzáállásuk szempontjából az antikrisztusok lényege az, hogy gyűlölik az igazságot, míg az antikrisztusi beállítottságú emberek el tudják fogadni az igazságot. Az emberi mivoltuk szempontjából az antikrisztusok lelkiismeret és szégyenérzet nélküli gonosz emberek, míg az antikrisztusi beállítottságú embereknek van lelkiismeretük és szégyenérzetük.) Két jellemzőt említettetek; korábban közlésre került már ez a tartalom? Ezek nyilvánvaló jellemzőknek tekinthetők? (Igen.) Az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek hozzáállása az igazsághoz teljesen különböző. Ez egy nagyon fontos pont, és nyilvánvaló jellemzőkkel bíró megnyilvánulás. Az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól, és egyáltalán nem fogadják el azt. Inkább meghalnának, mintsem elismernék, hogy Isten szavai az igazság. Bárhogyan is beszélgetsz az igazságról, belül ellenállnak és idegenkednek tőle. Még az is lehet, hogy legbelül átkoznak, kigúnyolnak és megvetnek, semmibe véve téged. Az antikrisztusok ellenségesek az igazsággal szemben; ez egy nyilvánvaló jellemző. És melyek az antikrisztusi beállítottságú emberek jellemzői? Hogy pontosak és objektívek legyünk, az antikrisztusi beállítottságú, ám némi lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek megváltoztatni az elképzeléseiket és elfogadni az igazságot azáltal, hogy mások beszélgetnek velük az igazságról. Ha megmetszik őket, akkor arra is képesek, hogy alávessék magukat. Vagyis amennyiben az antikrisztusi beállítottságú emberek őszintén hisznek Istenben, a legtöbbjük különböző mértékben el tudja fogadni az igazságot. Összefoglalva, az antikrisztusi beállítottságú emberek el tudják fogadni az igazságot és alá tudják vetni magukat olyan módszerek segítségével, mint Isten szavainak önálló olvasása, Isten fegyelmezésének és megvilágosításának elfogadása, vagy a testvérek metszése, segítsége és támogatása. Ez egy nyilvánvaló jellemző. Az antikrisztusok azonban mások. Mindegy, ki közli az igazságot, ők nem hallgatnak rá, és nem is vetik alá magukat neki. Csupán egyetlen hozzáállásuk van: inkább meghalnának, mintsem elfogadják az igazságot. Bárhogyan is metszed meg őket, hiábavaló. Még ha a lehető legvilágosabban közlöd is az igazságot, nem fogadják el; sőt, belül ellenállnak és idegenkednek tőle. Vajon egy igazságot gyűlölő beállítottsággal rendelkező ember alá tudja vetni magát Istennek? Határozottan nem. Ezért az antikrisztusok Isten ellenségei és olyan emberek, akiket már nem lehet megváltani.

Az emberi mivoltuk alapján történő megkülönböztetésük

Az imént említettetek egy másik jellemzőt is, amely az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek megkülönböztetésére szolgál, mégpedig az emberi mivolt szemszögéből. Ki szeretne még egy kicsit beszélgetni erről a jellemzőről? (Az antikrisztusok különösen rosszindulatú emberi mivolttal rendelkeznek; képesek elnyomni és gyötörni az embereket, és bármennyi gonoszságot követnek is el, nem ismerik a megbánást.) Így van, az antikrisztusok fő jellemzője a rosszindulatú emberi mivoltuk, a szégyentelenségük, valamint a lelkiismeretük és a józan eszük hiánya. Nem számít, mennyi gonosz tettet követnek el a gyülekezetben vagy mennyi kárt okoznak a gyülekezet munkájában, nem gondolják, hogy ez szégyenletes, és bűnösnek sem tekintik magukat. Akár Isten háza leplezi le őket, akár a testvérek metszik meg őket, közömbösek maradnak, és nem érzik magukat feldúltnak, és szemrehányást sem éreznek. Ez az antikrisztusok megnyilvánulása az emberi mivolt vonatkozásában. Fő jellemzőik a lelkiismeret és a józan ész hiánya, valamint a szégyenérzet hiánya és a rendkívül ádáz beállítottság. Elítélnek és gyötörnek bárkit, aki az érdekeiket érinti, a bosszúvágyuk pedig különösen erős, senkit nem kímélnek, még a saját rokonaikat sem. Ennyire ádázak az antikrisztusok. Ezzel szemben az antikrisztusi beállítottságú emberek, függetlenül attól, hogy mennyi romlottságot tárnak fel, nem feltétlenül gonosz emberek. Nem számít, milyen hiányosságaik vagy tökéletlenségeik vannak az emberi mivoltukban, milyen hibákat követhetnek el, vagy milyen tekintetben vallhatnak kudarcot és botolhatnak meg, utólag képesek elgondolkodni önmagukon és tanulságokat levonni. Amikor metszés elé néznek, képesek elismerni a hibáikat és lelkifurdalást érezni; amikor pedig a testvérek kritizálják vagy leleplezik őket – még ha esetleg egy kicsit próbálják is védeni magukat, és az adott pillanatban nem hajlandóak elismerni –, valójában a szívükben már elismerték a hibájukat, és alávetették magukat. Ez bizonyítja, hogy még mindig el tudják fogadni az igazságot és meg tudnak változni. Amikor hibákat követnek el vagy bármilyen problémába ütköznek, a lelkiismeretük és a józan eszük továbbra is működőképes; tudatosak, nem eltompultak és érzéketlenek, illetve nem hajthatatlanok, továbbá hajlandók elismerni a dolgokat. Emellett, bár az ilyen típusú emberek antikrisztusi beállítottsággal rendelkeznek, viszonylag empatikusak és valamelyest kedvesebbek. Amikor különböző dolgokkal szembesülnek, az emberi mivolt vonatkozásában tanúsított jellemzőik a legtalálóbb és legkönnyebben érthető módon úgy írhatók le, hogy viszonylag észszerűek. Ha szigorúan megmetszik őket, legfeljebb egy kissé undorodnak a szívükben, ha viszont az emberi mivoltuk megnyilvánulásából indulunk ki, látható, hogy még mindig ismerik a szégyent, a lelkiismeretük képes vádolni őket, a józan eszük pedig képes bizonyos fékező hatást gyakorolni. Ha veszteségeket okoznak Isten háza érdekeinek, vagy kárt okoznak bármelyik testvérnek, belül mindig kényelmetlenül érzik magukat, és úgy érzik, cserben hagyták Istent. Az antikrisztusi beállítottságú emberek különböző mértékben tárják fel ezeket a megnyilvánulásokat. Még ha nem is azonnal a dolgok bekövetkezése után teszik jóvá vagy hozzák meg a helyes döntéseket, és nem gyakorolnak helyesen, ezeknek az embereknek mégis van egyfajta tudatosság a szívében. Vádolja őket a lelkiismeretük; tudják, hogy rosszat tettek, és hogy nem szabad többé így viselkedniük, továbbá azt is érzik, hogy nem jó emberek – finoman mindannyiuknak lehetnek ilyen érzéseik. Mi több, idővel megfordul majd az állapotuk, és valódi bűnbánatot fognak tartani. Mély lelkifurdalást éreznek majd, sajnálva, hogy eleinte nem a helyes döntéseket hozták meg, illetve nem gyakoroltak helyesen. Ezek a megnyilvánulások pontosan a romlott emberek leggyakoribb és leghétköznapibb megnyilvánulásai. Azok viszont, akik antikrisztusok, egyediek; ők nem emberek, hanem ördögök. Mindegy, mennyi idő telik el, miután gonoszságot vagy bűnt követtek el, egyáltalán nincs lelkifurdalásuk; makacsok maradnak, és a végsőkig kitartanak. Az antikrisztusi beállítottságú emberek képesek alávetni magukat, amikor hétköznapi metszéssel találják szembe magukat. Amikor súlyos metszéssel szembesülnek, akkor talán érvelnek az ügyük mellett, tagadnak dolgokat, és lehet, hogy az adott pillanatban nem hajlandóak elfogadni, később azonban képesek elgondolkodni magukon és megismerni önmagukat, valamint lelkifurdalást érezni és megtérni. Még ha ki is gúnyolja őket valaki, és emberi mivolt nélkülinek ítéli meg őket, érezhetnek fájdalmat a szívükben, ám nem fognak visszavágni, illetve ellenségként bánni az illetővel. Emellett képesek megérteni a másik személyt, és azt gondolják: „Csak magamat okolhatom, hogy elkövettem ezt a hibát; bárhogyan is bánnak velem mások, annál nem érdemlek többet.” Ezek a megnyilvánulások eltérő mértékben tárulnak fel a különböző emberekben. Röviden, ezek a feltárulások az antikrisztusi beállítottságú emberek, a romlott beállítottságú emberek normális és természetes megnyilvánulásai, és ez az, amiben egyértelműen különböznek az antikrisztusoktól. E két állapot eltérő megnyilvánulásain keresztül rögtön világossá válik, hogy pontosan mely egyének gonosz emberek és antikrisztusok, és melyek azok az emberek, akik csupán antikrisztusi beállítottságúak, de nem gonosz emberek.

Megkülönböztetésük az alapján, hogy valódi bűnbánatot tartanak-e vagy sem

Épp az imént esett szó az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek közötti különbségek két aspektusáról: az első aspektus az igazsághoz való hozzáállásuk; az emberek igazsághoz való hozzáállása az Istenhez való hozzáállásuk. Ebben az aspektusban egyértelmű különbség van e két típusú ember között. Másodszor, az emberi mivolt tekintetében is egyértelmű lényegi különbség van e két típusú ember között. Ez a két jellemző nagyon is nyilvánvaló; teljesen különböző típusú emberekről van szó. E két különbségen kívül egy másik aspektus az, hogy van-e a bűnbánatnak bármilyen megnyilvánulása a gonoszság elkövetése után. Azok esetében, akik antikrisztusok, nem számít, hogy milyen gonosz tetteket követnek el – akár embereket gyötörnek, akár független királyságokat alapítanak, akár Istennel versengenek a státuszért, akár felajánlásokat lopnak, vagy bármi más –, még ha közvetlenül le is leplezik őket, nem ismerik be ezeket a tetteket. Ha nem ismerik be ezeket, vajon tudnak bűnbánatot tartani? Inkább meghalnának, mintsem bűnbánatot tartsanak. Nem fogadják el gonosz tetteik tényét. Még ha fel is ismerik, hogy a leleplezés teljesen pontos, akkor is ellenállnak és ellenzik azt. Semmiképpen sem fognak elgondolkodni azon, hogy vajon rossz úton járnak-e, és nem mondják: „Antikrisztusként jellemeznek engem. Ez nagyon veszélyes, és bűnbánatot kell tartanom.” Ilyen gondolatok egyáltalán nem járnak a fejükben. Az emberi mivoltuk nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Ezért az antikrisztusoknak van egy nyilvánvaló jellemzőjük: mindegy, hány éve hisznek Istenben, egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és semmilyen valódi változást nem mutatnak. Amikor épp csak elkezdenek hinni Istenben, szeretnek kitűnni a tömegből, versengeni a hatalomért és a haszonért, embereket gyötörni és klikkeket alkotni, valamint szeretik megosztani a gyülekezetet. Céljuk a hatalom megtartására tett próbálkozásukkal az, hogy a gyülekezetből éljenek, és független királyságot alapítsanak. Miután már három-öt éve hisznek, amikor újra látod őket, még mindig ugyanezeket a megnyilvánulásokat és jellemzőket mutatják, minden változás nélkül. Még nyolc-tíz év elteltével is ugyanazok maradnak. Egyesek azt mondják: „Talán 20 évnyi hit után majd megváltoznak!” Meg tudnak változni? (Nem.) Nem fognak megváltozni. Ugyanezeket a megnyilvánulásokat mutatják, akár néhány egyénnel, akár a többséggel kerülnek kapcsolatba, akár hétköznapi kötelességeket végeznek, akár vezetőként vagy dolgozóként tevékenykednek. Soha nem tartanak bűnbánatot és nem fordulnak vissza, a végsőkig kitartanak ugyanazon az úton. Egyáltalán nem fognak bűnbánatot tartani. Ilyenek az antikrisztusok. Ami az antikrisztusi beállítottságú embereket illeti, még ha némelyikük nem is gonosz ember, ők is romlott beállítottságúak. Arroganciát, csalárdságot, önzést, hitványságot és egyéb típusú romlottságot tárnak fel. Továbbá gyenge emberi mivoltot is mutatnak. Amikor épp csak elkezdenek hinni Istenben, ők szintén a hírnévért és a haszonért akarnak versengeni, ki akarnak tűnni, hogy elnyerjék az emberek csodálatát, továbbá arra irányuló ambícióik és vágyaik vannak, hogy vezetők legyenek és hatalommal bírjanak. Ezek a megnyilvánulások eltérő mértékben vannak jelen a romlott emberekben, és nem sokban különböznek az antikrisztusokéitól. Az Istenben való hit folyamata során azonban megértenek néhány igazságot azáltal, hogy megtapasztalják Isten szavainak ítéletét és leleplezését, és egyre kevésbé tárják fel ezeket a romlott beállítottságokat. Miért tárulnak fel egyre kevésbé ezek a romlott beállítottságok? Azért, mert az igazság megértése után rájönnek, hogy ezek a viselkedések és megnyilvánulások a romlott beállítottságok feltárulásai. Csak ezen a ponton válik tudatossá a lelkiismeretük és látják meg, hogy mélyen romlottak, és valóban hiányzik belőlük az emberi hasonlatosság. Ekkor hajlandóak lesznek törekedni az igazságra és elgondolkodni azon, hogyan vessék le ezeket a romlott beállítottságokat, valamint hogyan szabadulhatnak ki a fogságukból és válhatnak olyasvalakivé, aki az igazságra törekszik és gyakorolja az igazságot. Mi ez a megnyilvánulás? Hát nem ez a fokozatos bűnbánat? (De igen.) Isten munkájának megtapasztalása során felfedezik saját problémáikat, felismerik romlott beállítottságaikat, és megértik különböző állapotaikat. Megismerik emberi mivoltuk lényegét is, a lelkiismeretük pedig egyre tudatosabbá válik; egyre inkább érzik, hogy mélységesen romlottak és alkalmatlanok arra, hogy Isten használja őket, valamint kiérdemelték Isten gyűlöletét, és belül megutálják magukat. A szívük mélyén öntudatlanul fokozatosan bűnbánatot tartanak, és ezzel a bűnbánattal bekövetkezik néhány apró változás, olyan apró változások, amelyek láthatóvá válnak a viselkedésükben. Például eredetileg, amikor valaki leleplezte a problémáikat, undort éreztek, zavarukban dühbe gurultak, megpróbálták kimagyarázni és igazolni magukat, és minden erőfeszítésükkel azon voltak, hogy önmaguk védelmére különböző kifogásokat és okokat találjanak. Azonban folyamatos tapasztalatok révén rájönnek, hogy ez a viselkedés helytelen, és elkezdik helyrehozni ezt az állapotot és viselkedést, keményen dolgozva a helyes nézetek elfogadásán, harmonikus együttműködésre törekedve másokkal. Amikor dolgok érik őket, megtanulnak másoktól kérdezni és beszélgetni velük, valamint megtanulnak szívből kommunikálni és barátságosan kijönni másokkal. Ezek a bűnbánat megnyilvánulásai? (Igen.) Miután hinni kezdenek Istenben, fokozatosan valódi megértést nyernek néhány általuk feltárt antikrisztusi beállítottságról, viselkedésmódról és megnyilvánulásról. Ezután fokozatosan levetik romlott beállítottságaikat, és képesek elhagyni korábbi helytelen életmódjukat, továbbá felhagynak a hírnév és a státusz hajszolásával, valamint képesek az igazságalapelvek szerint cselekedni, viselkedni és a kötelességüket végezni. Hogyan érhető el ilyen változás? Vajon az igazság elfogadásával, folyamatos megfordulással és bűnbánattal érhető el? (Igen.) Ezek a dolgok mind a folyamatos bűnbánat folyamatában érhetők el. Ezt követően az állapotuk minden bizonnyal javul, az érettségük szintén növekszik, ahogy a tapasztalataik elmélyülnek, amikor pedig dolgok érik őket, képesek elgondolkodni önmagukon. Akár visszaesésekkel vagy kudarcokkal találkoznak, akár megmetszik őket, ezeket a dolgokat Isten elé viszik és imádkoznak Hozzá, valamint arra is képesek, hogy Isten szavainak olvasása közben összefüggésbe hozzák azokkal, boncolgassák és megértsék a romlott állapotukat. Bár még mindig tárhatnak fel romlottságot és alakíthatnak ki téves gondolatokat, amikor dolgok érik őket, képesek elgondolkodni magukon és fellázadni önmaguk ellen. Amennyiben tudomást szereznek ezekről a problémákról, folyamatosan keresni tudják az igazságot, hogy megoldják azokat és bűnbánatot tartsanak. Bár ez a folyamat nagyon lassú, az eredmények pedig minimálisak, a szívük legmélyén folyamatosan változnak. Az ilyen típusú emberek mindig fenntartják a megfordulás és a bűnbánat proaktív, pozitív, önmotivált hozzáállását és állapotát. Bár időnként versengenek másokkal a hírnévért és a státuszért, és különböző mértékben az antikrisztusok bizonyos megnyilvánulásait és cselekedeteit tárják fel, némi metszés, ítélet és fenyítés, illetve Isten fegyelmezésének megtapasztalása után ezek a romlott beállítottságok különböző mértékben levetésre kerülnek és átalakulnak. Ezen eredmények elérésének fő kiváltó oka az, hogy az ilyen típusú ember képes a szíve mélyén elgondolkodni és megérteni a romlott beállítottságait, valamint azokat a rossz utakat, amelyekre rátért, és képes megfordulni. Bár a megfordulásukból származó változások, növekedés és nyereségek nagyon kicsik, a fejlődés pedig igen lassú, olyannyira, hogy ők maguk talán észre sem veszik, három-öt évnyi ilyen tapasztalat után érezhetnek némi változást magukban, ezt pedig a körülöttük lévők is láthatják. Mindenesetre különbség van az olyan emberek között, akik antikrisztusi beállítottsággal rendelkeznek, és azok között, akik antikrisztusok. Mi a fő jellemző ebben a tekintetben? (Az antikrisztusi beállítottságú emberek képesek bűnbánatot tartani.) Amikor valami rosszat tesznek, vétket követnek el, illetve metszéssel, ítélettel és fenyítéssel, büntetéssel vagy fegyelmezéssel találkoznak, bűnbánatot tudnak tartani. Akkor is el tudnak gondolkodni önmagukon, amikor rájönnek, hogy rosszat tettek vagy hibát követtek el, és olyan a hozzáállásuk, hogy megfordulnak és szívükben bűnbánatot tartanak. Ez az a jellegzetes különbség, amely teljesen megkülönbözteti az antikrisztusi beállítottságú embereket az antikrisztusoktól.

Az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottsággal rendelkező emberek közötti különbségek összefoglalása

Akik antikrisztusok, azok élő Sátánok. Elmondható, hogy Sátánokként élnek; az emberek számára látható ördögök és Sátánok ők. Akkor tehát foglaljuk össze az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek közötti lényegi különbségeket. Az egyik aspektus az igazsághoz való hozzáállásuk. Az antikrisztusok egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Habár szóban el tudják ismerni, hogy Isten szavai az igazság, valamint pozitív dolgok, az emberek számára pedig hasznos szavak, és minden pozitív dolog mércéje, továbbá azt, hogy az embereknek el kell fogadniuk, alá kell vetniük magukat nekik és gyakorolniuk kell őket – bár mindezt el tudják mondani, egyáltalán nem tudják gyakorlatba ültetni Isten szavait. Miért nem gyakorolják őket? Azért, mert a szívükben nem fogadják el az igazságot. A szájukkal kimondják, hogy Isten szavai az igazság, ám teljesen más indítékból: azért mondják, hogy leplezzék azt a tényt, hogy nem fogadják el az igazságot, és hogy félrevezessék az embereket. Csupán az, hogy az antikrisztusok képesek szavakat és doktrínákat mondani, még nem jelenti azt, hogy a szívükben elismerik, hogy Isten szavai az igazság. Nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, mivel a szívükben alapvetően nem fogadják el Isten szavainak igazságát; nem hajlandók elfogadni az igazságot és gyakorolni az igazságot, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Másrészt az antikrisztusi beállítottságú emberek nem feltétlenül antikrisztusok. Közülük néhányan – változó mértékben – képesek elfogadni az igazságot és alávetni magukat az igazságnak, a pozitív dolgoknak és a helyes szavaknak – ez az egyik különbség. Az antikrisztusi lényeggel rendelkező emberek ellenségesek az igazsággal szemben és hátat fordítanak neki, viszont néhány antikrisztusi beállítottságú ember képes elfogadni és gyakorolni az igazságot. Isten szavainak olvasása, valamint Isten munkájának többéves megtapasztalása révén hozzáállásuk az igazsághoz valamelyest megváltozhat. A szívük mélyén érzik, hogy bár képtelenek gyakorlatba ültetni, az igazság jó és helyes. Csak arról van szó, hogy nem szeretik az igazságot, illetve nem érdekli őket annyira, ezért a gyakorlása némi erőfeszítést és küszködést igényel. Tehát az antikrisztusi beállítottságú, de némi lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek változó mértékben képesek elfogadni az igazságot. Legalábbis a szívük mélyén nem állnak ellen az igazságnak, illetve nem viszolyognak tőle, valamint nem idegenkednek az igazságtól. A legtöbb ember ilyen állapotban van, és efféle megnyilvánulást tanúsít az igazság iránt. Az efféle emberek ily módon való leírása sem nem szépítgeti, sem nem pocskondiázza őket. Ez meglehetősen objektív, nem igaz? (De igen.) Egy másik aspektus az emberi mivolt szemszögéből történő megkülönböztetésük, vagyis a lelkiismeretük, a józan eszük és az emberi mivoltuk jósága vagy gonoszsága alapján történő megkülönböztetésük. Akinek gonosz az emberi mivolta, nem fogadja el az igazságot, és különösen idegenkedik az igazságtól, az kétségkívül álhívő vagy antikrisztus. Egyesek nem szeretik különösebben az igazságot, és nem is érdekli őket. Amikor mások az igazságot közlik, ők elálmosodnak és kedvetlenné válnak. Az ilyen típusú emberek azonban nem rendelkeznek gonosz emberi mivolttal, és nem gyötörnek másokat. Ha Isten szándékairól, az igazságalapelvekről vagy Isten házának szabályairól beszélsz, akkor képesek meghallgatni, valamint hajlandóak elfogadni az igazságot és törekedni rá, de talán nem feltétlenül képesek gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha vezetővé válnak, lehet, hogy nem képesek rávezetni téged az igazság megértésére vagy Isten elé vinni, de gyötörni semmiképp sem fognak. Ilyen az antikrisztusi beállítottságú emberek emberi mivolta. Mindenesetre az antikrisztusi beállítottságú emberek emberi mivolta nem annyira gonosz; változó mértékben el tudják fogadni az igazságot. Ezzel szemben az antikrisztusokból nemcsak a lelkiismeret és a józan ész hiányzik, hanem az emberi mivoltuk is rendkívül ádáz. Az antikrisztusi beállítottságú embereknek van lelkiismeretük és némi józan eszük, és képesek racionálisan kezelni bizonyos dolgokat. Például azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak és melyik oldalra álljanak, amikor Isten házának követelményeivel foglalkoznak, amikor a gyülekezet különféle embereivel foglalkoznak, valamint amikor a pozitív és negatív dolgokkal foglalkoznak, képesek megkülönböztetni ezeket és más hasonló ügyeket, végül pedig képesek a lelkiismeretük alapján helyes döntéseket hozni. Az ilyen típusú embereknek nem annyira gonosz az emberi mivolta, és viszonylag jószívűek. Van egy másik különbség is, amelyről az imént beszélgettünk, mégpedig az, hogy van néhány olyan antikrisztusi beállítottságú ember, aki el tudja fogadni az igazságot, amikor pedig rosszat tesz, képes elgondolkodni rajta, és bűnbánó szíve van. Ezzel szemben az antikrisztusok egyáltalán nem mutatják ezt a két megnyilvánulást. Makacsok és nem változnak, mivel idegenkednek az igazságtól, nem fogadják el az igazságot, az emberi mivoltuk pedig rendkívül ádáz. Az ilyen típusú emberek számára lehetetlen, hogy megforduljanak és bűnbánatra jussanak. Az, hogy valaki valóban bűnbánatot tud-e tartani, főként attól függ, hogy rendelkezik-e lelkiismerettel és józan ésszel, valamint attól, hogy milyen az igazsághoz való hozzáállása. Az antikrisztusi beállítottságú emberekben, mivel nincs gonosz emberi mivoltuk, van némi lelkiismeretük és józan eszük, és változó mértékben el tudnak fogadni néhány igazságot, megvan a megfordulás lehetősége. Amikor hibát követnek el vagy vétkeznek, bűnbánatot tudnak tartani, miután megmetszik őket. Ez meghatározza, hogy az antikrisztusi beállítottságú embereknek van reményük arra, hogy megmentsék őket, míg az antikrisztusok megválthatatlanok; ők az ördögök és a Sátán fajtájából valók. Ez a néhány jellemző jelenti a lényegi különbségeket az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek között. Ez az összefoglalás eléggé objektív? (Igen.) Az antikrisztusok e számos jellemzőjét tekintve azok a részletes megnyilvánulások, amelyekről beszélgettünk, objektívek és megfelelnek a tényeknek, a becsmérlés bárminemű eleme nélkül. Isten választott népe mind találkozott ezzel és tanúja volt ennek; pontosan ilyenek az antikrisztusok. Ami az antikrisztusi beállítottságú embereket illeti, különböző megnyilvánulásokat is lelepleztünk, amelyek mind láthatóak az emberek számára, és megfelelnek a tényeknek, mindenféle szépítgetés nélkül.

Az antikrisztusi beállítottságú emberek emberi mivoltában sok hiányosság és hiba van, és változó mértékben különféle romlott beállítottságokat is feltárnak. Ezeknek a romlott beállítottságoknak mindenkiben van néhány nyilvánvaló jellemző megnyilvánulása. Például egyesek különösen arrogánsak, vannak, akik különösen számítóak és csalárdak, néhányan különösen hajthatatlanok, mások különösen lusták, és így tovább. Ezek a kifejeződések az antikrisztusi beállítottságú emberek megnyilvánulásai, továbbá ezek az ilyen emberek emberi mivoltának jellemzői. Noha ezeknek az embereknek a szívében van némi kedvesség – egyszerűen szólva, valamelyest jószívűek –, amikor dolgokkal találkoznak, világosan látják, hogy Isten házának érdekei sérülnek, de mivel félnek attól, hogy megsértenek másokat, olyanokká válnak, mint a páncéljában rejtőzködő teknősbéka, a Sátán filozófiája szerint élnek, és nem hajlandóak fenntartani az igazságalapelveket. Habár mélyen legbelül érzik, hogy nem így kellene cselekedniük, és hogy azzal, hogy így cselekszenek, méltatlanul bánnak Istennel, mégsem tudják megállni, hogy ne embereknek megfelelni vágyók akarjanak lenni. Miért van ez? Mert azt hiszik, hogy az életben maradáshoz és a túléléshez a Sátán filozófiájára kell támaszkodniuk, és csak így tudják megóvni magukat. Ezért azt választják, hogy embereknek megfelelni akarók lesznek, és nem gyakorolják az igazságot. A szívükben érzik, hogy azzal, ahogy cselekszenek, lelkiismeret és emberi mivolt nélküliek; nem emberek, és rosszabbak, mint egy házőrző kutya. Azonban miután szemrehányást tettek maguknak, amikor egy másik helyzettel szembesülnek, még mindig nem térnek meg, és továbbra is ugyanúgy viselkednek. Mindig gyengék, és mindig éreznek egyfajta bűntudatot. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy bár az antikrisztusi beállítottságú emberek maguk nem antikrisztusok, az emberi mivoltuknak vannak problémái és hiányosságai, így minden bizonnyal sok romlottságot tárnak fel. Ha az ilyen ember összesített megnyilvánulásait nézzük, ő teljes mértékben olyasvalaki, aki változatlanul a Sátán által mélyen megrontott marad; pontosan az, akire Isten a Sátán ivadékaként utal. Miben jobbak az antikrisztusi beállítottságú emberek az antikrisztusoknál? Pontosabban, azok az emberek, akik antikrisztusi beállítottsággal, ám nem antikrisztusi lényeggel rendelkeznek, bár a Sátán különböző romlott beállítottságait tárják fel, biztosan nem gonosz emberek. Olyan a helyzetük, mint amit általában arról mondanak, hogy valaki nem áruló és gonosz, de nem is jó ember; egyszerűen csak őszintén hisznek Istenben, hajlandóak megtérni, és képesek elfogadni az igazságot, miután megmetszették őket, némi alávetettséget tanúsítva. Bár nem gonosz emberek, és még mindig van reményük arra, hogy Isten megmenti őket, messze vannak attól a mércétől, amiről Isten beszél, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat! Egyesek három-öt éve hisznek Istenben, és van náluk némi változás és fejlődés. Némelyek nyolc-tíz évig hisznek Istenben, és egyáltalán nincs náluk fejlődés. Néhányan akár már 20 éve hisznek Istenben, jelentős változások nélkül; még mindig ugyanolyanok, mint korábban voltak. Makacsul ragaszkodnak az elképzeléseikhez. Csak arról van szó, hogy azért nem követtek el nagy hibákat, azért nem követtek el olyan gonosz tetteket, amelyek komoly veszteségeket okoztak Isten házának, és azért nem okoztak nagy csapásokat, mert hallották Isten szavait, és Isten házának különböző szabályai és előírásai megfékezik őket. Isten a végén biztosan nem mentheti meg az antikrisztusi beállítottságú emberek mindegyikét. A legtöbbjük valószínűleg munkás, néhányuk pedig kétségkívül ki lesz iktatva. Mindenesetre, bár nem gonosz emberek, ők gyenge emberi mivolttal rendelkező emberek. Az ő kimenetelük és rendeltetési helyük biztosan nem ugyanaz lesz. Mindez attól függ, hogy el tudják-e fogadni az igazságot, és miként választják meg az útjukat. Egyesek azt mondják: „A szavaid ellentmondásosak. Nem Te mondtad, hogy ezek az emberek megfordulhatnak és megtérhetnek?” Én azt értem ez alatt, hogy ezek az emberek bizonyos körülmények között és különböző környezetekben változó mértékben képesek elfogadni az igazságot. Mit jelent a „változó mértékben”? Azt jelenti, hogy egyeseknél három-öt évnyi Istenben való hit után bekövetkezik némi változás, 10-20 év után pedig jelentős változás. Némelyek 10-20 évig hisznek Istenben, és még mindig ugyanolyanok, mint amikor épp csak elkezdtek hinni, és folyton azt kiabálják: „Meg kell térnem, vissza kell fizetnem Isten szeretetét!” – de valójában nincs semmi változás. Csak azért van ez a kívánság a szívükben, és azért hajlandóak megfordulni és megtérni, mert van némi lelkiismeretük. A hajlandóság azonban nem egyenlő azzal, hogy képesek lennének az igazságot gyakorolni, és a valóságba való belépéssel sem egyenlő. A hajlandóság csupán annyi, hogy nem állnak ellen az igazságnak, nem idegenkednek az igazságtól, nem rágalmazzák nyíltan az igazságot, nem ítélik meg, nem ítélik el és nem káromolják nyíltan Istent – csupán ezek a megnyilvánulások. De ez nem jelenti azt, hogy valaki képes igazán alávetni magát az igazságnak, elfogadni és gyakorolni az igazságot, és azt sem jelenti, hogy képes lázadni a hús-vér test és a saját vágyai ellen. Ez objektív tény? (Igen.) Ez pontosan így van. Az, hogy valakinek az emberi mivoltában van némi lelkiismerete és józan esze, valamint egy kis bűnbánó szíve, nem jelenti azt, hogy nem rendelkezik romlott beállítottsággal. Az antikrisztusi beállítottságú emberek alapvetően különböznek az antikrisztusoktól, ám ez nem jelenti azt, hogy olyan emberek, akik képesek elfogadni az igazságot és alávetni magukat az igazságnak. Azt sem jelenti, hogy ők az igazságvalósággal rendelkező emberek vagy azok az emberek, akiket Isten szeret. E két aspektus között lényegi különbségek vannak; ezek teljesen különbözőek. Az antikrisztusi beállítottságú emberek az emberi mivoltuk, az igazsághoz való hozzáállásuk, valamint a bűnbánatuk mértéke tekintetében biztosan sokkal jobbak, mint az antikrisztusok. Azonban az a mérce, amellyel Isten az embereket méri, nem azon alapul, hogy miben különböznek az antikrisztusoktól; nem ez a mérce. Isten az ember emberi mivoltát méri: azt, hogy van-e lelkiismerete és józan esze, hogy szereti-e és elfogadja-e az igazságot, hogy hűségesen végzi-e kötelességeit, hogy aláveti-e magát Istennek, valamint hogy képes-e az igazság birtokába jutni és elérni az üdvösséget. Ezek azok a mércék, amelyek alapján Isten az embereket méri. Isten különböző követelményeket támasztott azokkal szemben, akik antikrisztusi beállítottságúak. Isten azzal a céllal használja ezeket a követelményeket az antikrisztusi beállítottságú emberek mérésére, hogy megmentse őket. Miután ezt így hallottad, megértetted, igaz? Először is, tisztában kell lenned azzal, hogy mindegy, mennyi antikrisztusi beállítottságod van, amennyiben el tudod fogadni az igazságot, nem vagy antikrisztus. Habár nem vagy antikrisztus, ez nem jelenti azt, hogy olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Istennek. Az, hogy nem viszolyogsz az igazságtól, illetve nem idegenkedsz az igazságtól, még nem jelenti azt, hogy olyasvalaki vagy, aki gyakorolja az igazságot és aláveti magát az igazságnak. Az, hogy van némi lelkiismereted és józan eszed, hogy viszonylag jószívű vagy, és hogy jobb az emberi mivoltod, mint az antikrisztusoké, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó ember vagy. A mérce annak megállapítására, hogy valaki jó vagy rossz ember, nem az antikrisztusok emberi mivoltán alapul. Bármennyi rossz dolgot tesznek is az antikrisztusok, soha nem ismerik be azokat, és soha nem térnek meg, hanem ugyanúgy cselekszenek tovább; soha nem fordulnak vissza, és a végsőkig ellenkeznek Istennel. Bár néhány antikrisztusi beállítottságú ember őszintén meg akar fordulni és meg akar térni, attól még az, hogy egy kicsit megfordulnak, nem jelenti azt, hogy valódi bűnbánatot tartanak. A megtérés elhatározása még nem jelenti azt, hogy képesek megérteni az igazságot, az igazság birtokába jutni és életet nyerni.

Egyesek azt mondják: „Nem vagyok antikrisztus, ezért jobb vagyok, mint az antikrisztusok, és kevésbé mélyen romlott, mint az antikrisztusok.” Helyesek ezek a szavak? Ez eltorzult értelmezés? (Igen, az.) Az antikrisztusi beállítottságú emberek a romlott beállítottságaikban ugyanolyanok, mint az antikrisztusok, a természetlényegük azonban más. Gondolkodjatok el rajta – vajon helyes ez a kijelentés? (Igen.) Akkor magyarázzátok meg. (Az antikrisztusi beállítottságú emberek romlott beállítottságokkal rendelkeznek, épp úgy, mint az antikrisztusok. Mindkettőjüknek vannak arrogáns és elvetemült beállítottságai, és mindketten a státuszra törekszenek. Az emberi mivoltuk lényege azonban különböző. Az antikrisztusi beállítottságú embereknek van némi lelkiismeretük, és változó mértékben képesek elfogadni az igazságot. Nem idegenkednek az igazságtól és nem gyűlölik az igazságot. Ezzel szemben az antikrisztusi lényegű emberek emberi mivoltának lényege rosszindulatú. Nincs lelkiismeretük, továbbá idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot. Ők nem fognak megtérni.) Mindannyian romlott beállítottságokkal rendelkeznek, akkor hát miért jellemzi Isten az antikrisztus lényegével rendelkező embereket antikrisztusokként és az Ő ellenségeiként? (Ez főként az igazsághoz való hozzáállásukon alapul. Az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot, az igazság gyűlölete pedig valójában Isten gyűlölete.) Még valami? (Az antikrisztusok lényege az ördögöké.) Vajon az ördögök lényegével rendelkező embereknek van bármi reményük az üdvösségre? (Nincs.) Ezek az emberek egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és nem lehet megmenteni őket. Tekintve, hogy mindkét típusú ember romlott beállítottságokkal rendelkezik, mi a különbség azok között, akiket meg lehet menteni, és azok között, akik nem menthetők meg? Csupán a romlott beállítottságai tekintetében ez a kétféle ember ugyanolyan, miért van hát az, hogy az antikrisztusokat nem lehet megmenteni, míg az antikrisztusi beállítottságú, ám nem antikrisztusi lényegű embereknek van egy kevés reményük az üdvösségre? (Az antikrisztusi beállítottságú emberek nem olyanok, mint az antikrisztusok, akik annyira ellenségesek az igazsággal és a pozitív dolgokkal szemben. Bár nem szeretik különösebben az igazságot, de nem is viszolyognak az igazságtól, és változó mértékben képesek elfogadni azt, apránként változva. Emellett az ő emberi mivoltuk rendelkezik némi lelkiismerettel, ellentétben az antikrisztusokkal, akiknek nincs szégyenérzetük.) Itt rejlik az üdvösség reménye; ez a lényegi különbség. Az antikrisztusok lényegéből ítélve az ilyen típusú ember megválthatatlan, és nincs reménye az üdvösségre. Még ha meg is akarod menteni őket, nem tudod; nem képesek megváltozni. Ők nem a Sátán romlott beállítottságával rendelkező hétköznapi emberek, hanem olyan típusú emberek, akik az ördögök és a Sátán életesszenciájával bírnak. Az ilyen típusú embert egyáltalán nem lehet megmenteni. Ezzel szemben mi a romlott beállítottságú, hétköznapi emberek lényege? Nekik pusztán romlott beállítottságaik vannak, azonban rendelkeznek bizonyos fokú lelkiismerettel és józan ésszel, és képesek elfogadni néhány igazságot. Ez azt jelenti, hogy az igazságnak lehet bizonyos hatása ezekre az emberekre, reményt adva nekik az üdvösségre. Az ilyen típusú ember az, akit Isten megment. Az antikrisztusokat egyáltalán nem lehet megmenteni, de vajon az antikrisztusi beállítottságú emberek megmenthetők-e? (Igen.) Ha azt mondjuk, hogy megmenthetők, az nem objektív. Csak azt mondhatjuk, hogy van reményük arra, hogy meg legyenek mentve – ez viszonylag objektív. Végső soron az, hogy valakit meg lehet-e menteni, az egyéntől függ. Azon múlik, hogy képes-e valóban elfogadni az igazságot, gyakorolni az igazságot és alávetni magát az igazságnak. Ezért csak annyit lehet mondani, hogy az ilyen típusú embernek van reménye az üdvösségre. Akkor az antikrisztusoknak miért nincs reményük az üdvösségre? Azért, mert ők antikrisztusok; természetük a Sátán természete. Ellenségesek az igazsággal szemben, gyűlölik Istent, és egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Vajon Isten meg tudja még menteni őket? (Nem.) Isten a romlott embereket menti meg, nem pedig a Sátánt és az ördögöket. Isten azokat menti meg, akik elfogadják az igazságot, nem pedig az igazságot gyűlölő söpredéket. Így már világos? (Igen.) Azért beszélgetünk így, hogy elkerüljük, hogy egyeseknek eltorzult értelmezése legyen. Miután megkülönböztettük az antikrisztusokat és az antikrisztusi beállítottságú embereket, némelyek úgy gondolják, hogy ők nem antikrisztusok, ez pedig azt jelenti, hogy biztonságos zónában vannak, hogy tényleg menedéket biztosítottak maguknak, és biztosan nem lesznek a jövőben kitakarítva, kiűzve vagy kiiktatva. Ez vajon eltorzult értelmezés? Az, hogy valakinek van reménye a megmentésre, még nem jelenti azt, hogy meg is lesz mentve. Ez a remény még mindig azt igényli az emberektől, hogy megragadják és felfogják azt. A te hozzáállásod az igazsághoz más, mint az antikrisztusoké. Nem idegenkedsz az igazságtól, illetve az emberi mivoltod valamelyest jobb, mint az antikrisztusoké; rendelkezel némi lelkiismerettel, viszonylag jószívű vagy, nem ártasz másoknak, képes vagy megbánni, amikor valami rosszat teszel, továbbá képes vagy megfordulni. Pusztán e néhány tulajdonság birtoklása azt jelenti, hogy megvannak az alapvető feltételeid az igazság elfogadásához, az igazság gyakorlásához és az üdvösség eléréséhez. De az, hogy nem vagy antikrisztus, még nem jelenti azt, hogy meg leszel mentve. Nem vagy antikrisztus, de attól még mindig romlott emberi lény vagy. Megmenthető-e minden romlott ember? Nem feltétlenül. Még ha nem is antikrisztus vagy gonosz ember valaki, amennyiben nem törekszik az igazságra, akkor továbbra sem menthető meg. Az emberek számára Isten üdvössége az igazság elfogadása és az arra való törekvés révén érhető el. Az emberek romlott beállítottságai ellentétesek Istennel. Amíg valakiben romlott beállítottságok vannak jelen, addig továbbra is lázadhat Isten ellen, dacolhat Istennel, elárulhatja Istent, és így tovább. Ezért el kell fogadniuk Isten szavainak ítéletét, fenyítését, próbatételeit és finomításait; szükségük van Isten szavainak ellátására és vezetésére, Isten metszésére, fegyelmezésére és büntetésére, és hasonlókra – ebből a munkából, amelyet Isten végez, semmi sem hiányozhat. Ezért az üdvösség eléréséhez egyrészt Isten munkájára van szükség, másrészt pedig az emberek elszántsága szükséges az együttműködéshez. Képesnek kell lenniük a nehézségek elviselésére és arra, hogy árat fizessenek, arra, hogy az igazság megértése után belépjenek az igazságvalóságba és egyebekre. Ez az egyetlen módja Isten üdvössége elérésének az utolsó napokban, valamint a megtestesült Isten általi tökéletessé tétel hihetetlenül ritka áldásában való részesülésnek, az igazság megértése alapján. Ennyire egyszerű. Rendben, fejezzük be itt a beszélgetést erről a témáról.