III. A hamis vezetők nem leplezik le és nem állítják meg a gonosz embereket

A következőkben a hamis vezetők harmadik megnyilvánulásáról fogunk beszélgetni, ami az, hogy nem vesznek tudomást és nem érdeklődnek azokról az emberekről, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját – még akkor sem figyelnek oda, amikor felfedezik, hogy gonosz emberek és antikrisztusok zavarják meg a gyülekezet munkáját. Ez súlyosabb természetű, mint az első két megnyilvánulás. Miért mondják, hogy súlyosabb? Az első két megnyilvánulás a hamis vezetők képességét érinti, ez a megnyilvánulás azonban a hamis vezetők emberi mivoltával kapcsolatos. Egyes hamis vezetők képessége olyannyira gyenge, hogy nem tudják átlátni a gyülekezeti munka akadályozásának és megzavarásának természetét. Néhány hamis vezető, bár fel tudja ismerni a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró problémákat, sajnos nem érti az igazságot, és nem tudja kezelni és megoldani ezeket a problémákat. Mindig a saját elgondolásaik és lelkesedésük szerint cselekednek, azt csinálják, amit szeretnek, szívükben ezt gondolva: „Amíg a gyülekezet munkáját végzem, ez rendben van; ami pedig azokat illeti, akik akadályoznak és megzavarnak, az az ő személyes ügyük, és semmi közöm hozzá.” Olyan hamis vezetők is vannak, akiknek van némi képességük és tudnak egy kevés munkát végezni, és akik valamelyest ismerik mindenféle ember kezelésének alapelveit. Azonban félnek attól, hogy megsértik az embereket, ezért amikor felfedezik, hogy gonosz emberek és antikrisztusok akadályozásokat és zavarásokat okoznak, nem merik leleplezni, megállítani vagy korlátozni őket. Sátáni filozófiák szerint élnek és szemet hunynak olyan dolgok felett, amelyekről úgy érzik, semmi közük hozzájuk. Egyáltalán nem törődnek azzal, hogy milyenek a gyülekezet munkájának eredményei, vagy hogy mennyire érintett Isten választott népének az életbe való belépése; úgy gondolják, hogy az ilyen dolgokhoz semmi közük. Így egy ilyen hamis vezető hivatali ideje alatt a gyülekezeti élet normális rendje nincs fenntartva, és Isten választott népének kötelességeit és életbe való belépését sem óvják meg. Milyen természetű ez a probléma? Nem arról van szó, hogy ezek a hamis vezetők azért nem tudnak munkát végezni, mert gyenge a képességük; hanem arról, hogy azért nem végeznek valódi munkát, mert az emberi mivoltuk gyenge, továbbá nincs lelkiismeretük és józan eszük. Milyen értelemben hamisak a hamis vezetők? Hiányzik belőlük az emberi mivolt lelkiismerete és józan esze; ezért az idő alatt, amíg vezetőként dolgoznak, egyáltalán nem oldódik meg a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró gonosz emberek és antikrisztusok problémája. Néhány testvér nagymértékben károsul, és a gyülekezet munkája is óriási veszteségeket szenved. Amikor az efféle hamis vezető észrevesz egy problémát, amikor azt látja, hogy egy gonosz ember vagy egy antikrisztus akadályozást vagy zavarást okoz, tudja, mi a felelőssége, mit kellene tennie és hogyan kellene tennie, mégsem tesz semmit, sőt, játssza a hülyét, teljesen figyelmen kívül hagyja az ügyet és nem jelenti a feletteseinek. Úgy tesz, mintha nem tudna és nem látna semmit, és hagyja, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Vajon nincs probléma az emberi mivoltával? Vajon nem ugyanabba a táborba tartozik, mint a gonosz emberek és az antikrisztusok? Vezetőként milyen alapelvet alkalmaz? „Én nem okozok akadályozásokat vagy zavarásokat, de semmi olyat nem fogok tenni, ami sértő, vagy ami mások méltóságát sérti. Jellemezz csak hamis vezetőként, akkor sem fogok semmi olyat tenni, ami sértő. Kiutat kell hagynom magamnak.” Miféle logika ez? Ez a Sátán logikája. És miféle beállítottság ez? Hát nem nagyon sunyi és csalárd? Az ilyen ember a legkevésbé sem őszinte Isten megbízatásának kezelésében; a kötelességvégzésében mindig rafinált és minden hájjal megkent, megannyi mocskos számítással, mindenben csak önmagára gondolva. A legkevésbé sem gondol a gyülekezet munkájára, és egyáltalán nincs sem lelkiismerete, sem józan esze. Alapvetően méltatlan arra, hogy gyülekezetvezetőként szolgáljon. Az ilyen emberek a legcsekélyebb terhet sem viselik a gyülekezet munkája vagy Isten választott népének életbe való belépése vonatkozásában. Csakis a saját érdekeikkel és élvezetükkel törődnek; kizárólag a státuszból származó előnyök kiélvezésére összpontosítanak, anélkül, hogy valamennyire is törődnének azzal, hogy Isten választott népe milyen állapotban van. Hát nem a legönzőbb és legmegvetendőbb az ilyen ember? Még ha rá is jön, hogy gonosz emberek és antikrisztusok zavarják meg a gyülekezet munkáját, nem figyel oda erre, mintha ezeknek a dolgoknak semmi közük nem lenne hozzá. Ez olyan, mint amikor a pásztor látja, hogy a farkas felfalja a juhokat, de nem tesz semmit, csak a saját életének megőrzésével törődik. Az ilyen ember nem alkalmas arra, hogy pásztor legyen. Minden, amit az ilyen típusú hamis vezető tesz, az a saját hírnevének, státuszának, hatalmának és az általa jelenleg élvezett különféle előnyök megóvásának a maximalizálása. Nincs teher a szívében Isten megbízatása, a gyülekezet munkája vagy Isten választott népének életbe való belépése vonatkozásában, amelyek az ő kötelességei és felelősségei; ezeket soha nem veszi figyelembe. Azt gondolja: „Miért kell egy vezetőnek elvégeznie ezeket a feladatokat? Ezeknek a feladatoknak az el nem végzése miért vezet metszéshez, elítéléshez és a testvérek általi elutasításhoz?” Nem érti, és teljesen közömbös. Függetlenül attól, hogy az ilyen ember mennyire tűnik jó magaviseletűnek vagy mennyire szabálykövető, szűkszavú, illetve mennyire szorgalmas és hozzáértő, az Én szememben az a tény, hogy alapelvek nélkül cselekszik és nem vállal felelősséget a gyülekezet munkájáért, rákényszerít Engem, hogy új megvilágításban lássam őt. Végül így határoztam meg ezt a fajta embert: talán nem követ el nagy hibákat, de nagyon sunyi és csalárd; egyáltalán nem vállal semmiféle felelősséget, és egyáltalán nem támogatja a gyülekezet munkáját – nincs emberi mivolta. Úgy érzem, hogy olyan, mint valamilyen állat – a ravaszságát tekintve kicsit olyan, mint a róka. Az emberek azt mondják, hogy a rókák ravaszak, de valójában ezek az emberek még a rókáknál is ravaszabbak. Kívülről úgy tűnik, nem tettek semmi rosszat, valójában azonban minden, amit mondanak és tesznek, a saját hírnevükért, nyereségükért és státuszukért van. Minden, amit tesznek, azért van, hogy élvezzék a státuszukból származó előnyöket, és egyáltalán nem veszik figyelembe Isten szándékait. Egy kicsit sem oldják meg a gyülekezet munkájában felmerülő problémákat, és nem foglalkoznak az Isten választott népének életbe való belépésével kapcsolatos tényleges kérdésekkel sem. Ezek a hamis vezetők semmilyen munkát nem végeznek annak érdekében, hogy Isten választott népét az igazságvalóságba vezessék. Pontosan mi is a célja mindannak, amit tesznek? Nem egyszerűen csak az, hogy az emberek kedvében járjanak és elérjék, hogy mások nagyra becsüljék őket? Igyekeznek elérni, hogy mindenki jó véleménnyel legyen róluk, anélkül, hogy bárkit is megsértenének, így élvezve a hírnevüket és a státuszuk előnyeit. Ami a leginkább gyűlöletet kelt velük kapcsolatban, az az, hogy egyetlen tettük sem hoz semmiféle hasznot Isten választott népének életbe való belépése számára; ehelyett félrevezetik az embereket, és ezzel elérik, hogy mások csodálják és bálványozzák őket. Vajon ezek az emberek nem sunyibbak és csalárdabbak még a rókáknál is? Ők tankönyvbe illő, valódi hamis vezetők. Vezetői státusszal rendelkeznek és ezt a címet viselik, de semmilyen tényleges munkát nem végeznek, csupán néhány látható, felszínes általános ügyet intéznek, vagy kelletlenül elvégeznek egy keveset a Fennvaló által külön rájuk bízott munkából. Ha nincs külön megbízás a Fennvalótól, akkor a gyülekezet semmilyen alapvető munkáját nem végzik el. A gyülekezet munkájának és a gyülekezeti élet rendjének fenntartásával kapcsolatos dolgokat illetően félnek attól, hogy megsértik az embereket, és nem merik fenntartani az alapelveket. Semmit sem oldanak meg a gyülekezeti munka során felgyülemlett problémákból, sőt amikor látják, hogy Isten házának vagyonát antikrisztusok és gonosz emberek herdálják el, még akkor sem tesznek semmit, hogy ezt megállítsák vagy korlátozzák. A szívükben világosan tudják, hogy ezek az emberek gonoszságot művelnek és ártanak Isten háza érdekeinek, mégis játsszák a hülyét, egy szót sem szólnak. Ezek a sunyi és csalárd emberek. Hát nem ravaszabbak ezek az emberek, mint a rókák? Kívülről mindenkivel barátságosak, és nem tesznek olyasmiket, ami bárkinek is ártana, de késleltetik Isten választott népe életbe való belépésének fő ügyét, a gyülekezet munkáját, valamint az evangélium terjesztésének munkáját. Vajon méltóak az ilyen emberek arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek? Nem a Sátán szolgái ők? Nem ők azok, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját? Bár látszólag nem követtek el nyilvánvaló gonoszságot, annak következményei, hogy így dolgoznak, még súlyosabbak, mint a gonoszság elkövetésének. Gátolják Isten akaratának végrehajtását, ellenállnak Istennek, valamint akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Ártanak Isten választott népének, sőt Isten választott népének üdvösségre való reményét is elpusztíthatják. Mondd meg Nekem, ez nem gonoszság elkövetése? Ez pontosan az, amit az embereknek megfelelni vágyó tesz, aki egyáltalán nem tartja fenn az alapelveket. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, nem tudják teljes mértékben érzékelni a hamis vezetők ily módon végzett munkájának szörnyű következményeit, és felfogni sem tudják, hogy mik a szándékaik, az indítékaik és a céljaik. Soha nem fogod kifürkészni, hogy a szívükben valójában mit akarnak tenni – az ilyen emberek túlságosan sunyik! Képletesen szólva sunyi rókák; pontosan kifejezve pedig élő ördögök, élő ördögök az emberek között!

Amikor arról van szó, hogy miként kellene jellemezni ezeket a hamis vezetőket, a beállítottság-lényegük alapján nem lehet őket önkényesen a gonosz emberek, antikrisztusok, képmutatók és hasonlók kategóriáiba sorolni. Azonban abból ítélve, amit kinyilvánítanak, például az emberi mivoltuk megnyilvánulásaiból, valamint a gyülekezet munkájához való hozzáállásukból, továbbá abból, hogy nem foglalkoznak az általuk felfedezett problémákkal, ők a hamis vezetők legelfajzottabb fajtája. A különféle megnyilvánulásaikból ítélve, noha nem kezdeményezik klikkek alakítását, illetve nem hozzák létre saját független királyságaikat, és ritkán tesznek bizonyságot önmagukról, és bár jól ki tudnak jönni a testvérekkel, elviselik a nehézségeket, árat fizetnek, tartózkodnak a felajánlások ellopásától, sőt, szigorúan türtőztetik is magukat attól, hogy különleges kiváltságokat keressenek, mindazonáltal, amikor szembesülnek a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, illetve mindenféle olyan emberrel, akik eltékozolják a felajánlásokat és megkárosítják Isten házának tulajdonát, nem állítják meg és nem kezelik őket, nem mondanak semmit, illetve nem végeznek semmilyen munkát. Az ilyen emberek rémisztőek! Ők a hamis vezetők legmegvetendőbb típusa; menthetetlenek! Miért mondom, hogy menthetetlenek? Nem arról van szó, hogy gyenge a képességük, vagy hogy nem tudják felfogni Isten szavait – rendelkeznek bizonyos felfogóképességgel és munkaképességgel, de amikor felfedezik, hogy valaki akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját, nem kezelik és nem oldják meg azt. Csak akkor végeznek el kelletlenül egy keveset ebből a munkából, amikor felettes vezetőik szigorú felügyeletével és gyakori kérdezősködésével szembesülnek, illetve amikor már megmetszették őket. Mindegy, hogy elvégzik-e ezt a munkát vagy sem, illetve hogyan végzik el, számukra önmaguk megóvása az elsődleges. Egyáltalán nem tesznek eleget a vezetők és a dolgozók felelősségeinek. Önmaguk megóvásán és a saját érdekeik fenntartásán kívül semmilyen lényeges munkát nem látnak el, és csupán egy kevés felületes munkát végeznek, amit muszáj megtenniük. Önmaguk megóvásán kívül semmi mással nem törődnek. Hát nem sunyibbak és furfangosabbak a rókánál? Egyesek azt mondják: „A róka ösztöne, hogy kis állatokat egyen, akkor vajon önmaguk megóvása nem szintén ösztön a hamis vezetőknél is?” Vajon ez egy ösztön? Ez az ő természetük! Ezek a hamis vezetők megóvják a saját státuszukat, hírnevüket és tekintélyüket, ápolják az emberekkel való kapcsolataikat, és elkerülik, hogy bárkit is megsértsenek, annak árán is, hogy ezzel ártanak Isten háza érdekeinek és kárt tesznek a gyülekezet munkájában. Még a személyzet elbocsátását vagy eligazítását sem intézik személyesen, hanem másokat bíznak meg, hogy végezzék el helyettük. Úgy gondolják: „Ha az illető bosszút akar állni, nem engem fog keresni. Először önmagamat kell megóvnom minden helyzetben, amellyel szembesülök.” Ezek az emberek túlságosan is sunyik! Vezetőként még ezt a felelősséget sem tudod felvállalni, méltó vagy-e hát arra, hogy vezető legyél? Csak egy haszontalan gyáva vagy! E csipetnyi bátorság nélkül még mindig Isten hívője vagy? Azok az emberek, akik trükkökhöz folyamodnak, hogy kötelességeik végzése során kibújjanak a felelősségeik alól, vajon Isten követői? Isten nem akar ilyen embereket. Ezek a hamis vezetők olyan sunyik és furfangosak, mint a rókák. Amikor látnak valakit, aki akadályozást vagy zavarást okoz, nem kezelik és nem is oldják meg azt – egyszerűen nem végeznek tényleges munkát. Mindegy, hogyan leplezik le és metszik meg őket, nem cselekszenek. Mivel nem teszel eleget a vezetők és dolgozók kötelességeinek, miért töltöd be ezt a pozíciót? Azért, hogy a dekoráció része lehess? Azért, hogy a státusz előnyeit élvezhesd? Nem vagy rá alkalmas! Nem végzel tényleges munkát, mégis azt akarod, hogy a testvérek tiszteljenek és bálványozzanak téged – ez vajon nem egy ördög gondolkodásmódja? Ez annyira szégyentelen! Egyesek azt mondják, hogy egyáltalán nem akarnak vezetők lenni. Akkor miért tartod fenn a hírnevedet és a státuszodat? Mi a célod az emberek félrevezetésével? Ha nem akarsz vezető lenni, akkor kezdeményezheted a lemondásodat. Miért nem mondasz le? Miért töltöd be ezt a pozíciót, és miért nem lépsz vissza? Ha nem akarsz lemondani, akkor kötelességtudóan el kell végezned valamennyi tényleges munkát. Nincs más választás – ez a te felelősséged. Ha nem tudsz tényleges munkát végezni, akkor a legjobb lenne, ha vállalnád a felelősséget és lemondanál; nem szabad késleltetned a gyülekezet munkáját vagy ártanod Isten választott népének. Ha még ennyi lelkiismereted és józan eszed sincs, akkor van-e még emberi mivoltod? Méltatlan vagy arra, hogy embernek nevezzenek! Függetlenül attól, hogy lehetnek-e vezetők vagy dolgozók, azok, akik hisznek Istenben, csak akkor érdemlik meg, hogy embernek nevezzék őket, ha legalább egy kis lelkiismerettel és józan ésszel rendelkeznek.

Ahhoz, hogy valaki vezető vagy dolgozó legyen, bizonyos szintű képességgel kell rendelkeznie. Az ember képessége határozza meg a munkaképességét, valamint azt, hogy milyen mértékben fogja fel az igazságalapelveket. Ha a képességed valamelyest hiányos és nem elég mély a megértésed az igazságról, viszont képes vagy gyakorolni annyit, amennyit meg tudsz érteni, valamint gyakorlatba tudod ültetni azt, amit megértesz, a szívedben pedig tiszta és becsületes vagy, és nem mesterkedsz semmiben a saját érdekedben, illetve nem törekszel hírnévre, nyereségre és státuszra, továbbá el tudod fogadni Isten átvizsgálását, akkor igaz ember vagy. A hamis vezetők azonban nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Nem nyugtalankodnak a gyülekezetben felmerülő akadályozások és zavarások különféle problémái miatt; még ha észre is veszik ezeket a problémákat, nem törődnek velük. Ha megkérdezik tőlük, hogy tudatában vannak-e a helyzetnek, azt mondják: „Úgy gondolom, tudok róla egy keveset, de nem mindent.” Közvetlenül az orrod előtt történt – miért mondod, hogy nem tudsz róla? Nem próbálod rászedni az embereket? Mivel tudsz róla, gondolkodtál-e már azon, hogyan kezeld? Végeztél-e bármilyen munkát? Próbáltál-e valamilyen megoldással előállni? Így felelnek: „Annak az embernek jobb a képessége, mint az enyém, továbbá választékosan fejezi ki magát és jól beszél; nem merek közbelépni. Mi van akkor, ha olyasmivel foglalkozom, ami valójában nem is probléma, és megsértem őt? Később ez megnehezítené a munkámat!” Mivel nem mersz, hasznavehetetlen gyáva vagy, valamint elhanyagolod a felelősségeidet, és méltatlan vagy arra, hogy vezető legyél! Amikor ilyen helyzettel szembesülsz, tudod, hogyan kezeld? Azt mondják: „Még ha tudom is, hogyan kell kezelni, mégsem merem. Nem ezért van a Fennvaló? És ott van a döntéshozó csoport is. Hogy lehetnék én az, akire ez a feladat hárul?” Mivel láttad és tudsz róla, neked kellene kezelni ezt a helyzetet. Ha az érettséged túl alacsony és nem tudsz foglalkozni ezzel a kérdéssel, akkor szóltál a feletteseidnek a problémáról? Jelentetted? Megtetted azt, ami a te felelősségeid és a rád háruló munka hatáskörébe tartozik? Egyáltalán eleget tettél bármennyinek is a kötelességeid közül? Egyáltalán nem! A szívükben nagyon is jól tudják: „Tudtam erről a problémáról, mégsem cselekedtem. Bűnösnek érzem magam. Jelentenem kellett volna ezt a dolgot, de nem tettem. Hiszen mások sem tették meg – mi közöm nekem ehhez?” Vajon mások is vezetők? Hogy mások megteszik-e vagy sem, az az ő dolguk – te miért nem tetted meg? Ha mások nem teszik meg, vajon az azt jelenti, hogy neked sem kell megtenned? Ez az igazság? Még ha mások meg is tették volna, az helyettesíthetné-e azt, hogy te csináld? Amit te teszel, az a te dolgod. Eleget tettél a felelősségeidnek és kötelezettségeidnek? Ha nem, akkor elhanyagolod a felelősségeidet, alkalmatlan arra, hogy vezető legyél, és felelősséget kell vállalnod és le kell mondanod. Nem értékeled azt, ahogyan felemeltek; méltatlan vagy a testvérek bizalmára, méltatlan Isten házának bizalmára, és még inkább méltatlan vagy arra, hogy Isten felmagasztaljon. Szívtelen nyomorult vagy. A hamis vezetők harmadik típusánál a jellemmel van probléma. Függetlenül attól, hogy milyenek a személyes törekvéseik és milyen az életbe való belépésük, pusztán abból a tényből ítélve, hogy a hivatali idejük alatt nem végeznek tényleges munkát, nem hozzák helyre a gyülekezetnek okozott veszteségeket, és biztosan nem képesek azonnal megállítani vagy kezelni a gonosz emberek gonosz cselekedeteit, az ilyen embereknek nem csupán a gyenge képességgel van problémájuk és azzal, hogy nem végeznek tényleges munkát, hanem ami a legfontosabb, nincs emberi mivoltuk. A lelkiismeretük teljesen rothadt, és semmi józan ész nem szorult beléjük. Hétköznapi nyelven szólva: erkölcsileg csődbe mentek; a végletekig önzők és megvetendők, és nem megbízhatók. Az általunk boncolgatott e három típusú ember közül ennek a típusnak a legrosszabb az emberi mivolta. Az első két típusú ember gyenge képességgel rendelkezik, nem tud dolgozni, továbbá nem felel meg Isten házának az emberek fejlesztésére és előléptetésére vonatkozó alapelveinek és normáinak, így ők nem fejleszthetők vagy használhatók. A képességük rendkívül gyenge, vakok és érzéketlenek, gyakorlatilag halott emberek – nem érdemes leleplezni vagy boncolgatni őket. A harmadik típusú ember a legaljasabb. Emberi mivoltukat tekintve rendkívül megvetendőek, és ezt a típust sunyinak és furfangosnak jellemezzük. Ezek az emberek még a rókáknál is sunyibbak. Semmilyen tényleges munkát nem végeznek, mégis bőven van kifogásuk, és tökéletesen nyugodtnak érzik magukat. Függetlenül attól, hogy a gonosz emberek és az antikrisztusok miként zavarják meg a gyülekezet munkáját, nem szoronganak és nem aggódnak emiatt, és továbbra is vezetők akarnak maradni. Miért ennyire hatalomfüggők? Ezek a vezetők azt mondják: „Az ember felfelé törekszik, a víz lefelé folyik. Mindenki szereti a hatalmat!” Semmilyen tényleges munkát nem akarnak végezni, de továbbra is ragaszkodni kívánnak a pozíciójukhoz, és élvezni a státuszuk előnyeit. Miféle nyomorult az ilyen? Tisztán a Sátán fajtája, semmiképpen sem jó.

Ma három pontot közöltünk a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségéről. A tizenkettedik felelősségben boncolgatott hamis vezetők alapvetően ugyanazok, mint az általunk korábban leleplezett hamis vezetők. Bár három pontot boncolgattunk, ezek főként két problémát fednek le: az egyik az, hogy gyenge képességgel rendelkeznek és nem tudnak tényleges munkát végezni; a másik pedig az, hogy az emberi mivoltuk aljas, megvetendő, sunyi és furfangos, és nem végeznek tényleges munkát. Ezek a hamis vezetők alapvető, lényegi problémái. Amennyiben valakinél fennáll e két probléma egyike, akkor ő hamis vezető. Ez minden kétségen felül áll.

2021. szeptember 4.