A hamis vezetők nem Isten szavai alapján, hanem a saját preferenciáik szerint bánnak az emberekkel. Mindenféle alapelv nélkül cselekszenek, azt tesznek, amit csak akarnak. Amikor látják, hogy antikrisztusok zavarják meg a gyülekezetet, a hamis vezetők nem gyűlölik őket. Azt hiszik, Isten néhány szavának felolvasása az antikrisztusoknak korlátozhatja az akadályozásaikat és a zavarásaikat. Miféle emberek az antikrisztusok? Ördögök, Sátánok! Nem számít, hány éve hisznek Istenben, az antikrisztusok egyáltalán nem fogadják el az igazságot, valamint képesek akadályozni és megzavarni a gyülekezet munkáját, és megzavarni Isten választott népének életbe való belépését. Ők a valódi ördögök és Sátánok. A hamis vezetők azt remélik, hogy lelkifurdalást kelthetnek az antikrisztusokban, és megváltoztathatják a véleményüket azáltal, hogy felolvasnak nekik néhány szakaszt Isten szavaiból. Hát nem rendkívül ostoba dolog ez? Az olyan emberek, mint az antikrisztusok, egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Mindegy, hány gonosz tettet követnek is el, nem fognak elgondolkodni magukon, illetve nem fogják megismerni önmagukat, és mindegy, mennyi hibát vétenek is, nem fogják beismerni a tévedéseiket. Pokolra szánt nyomorultak, mégis úgy gondolod, hogy néhány szakasz felolvasása Isten szavaiból és néhány intő szó elmondása megváltoztathatja őket – ez nem puszta ábránd? Ha a romlott emberiség ilyen könnyen el tudná fogadni az igazságot, Istennek nem kellene az ítélet és a fenyítés munkáját végeznie. Isten az Ő munkájában miért szól oly sok szót és miért fejez ki oly sok igazságot? Azért, mert az emberek megmentése nem egyszerű, mert túl sok van az emberek nehézségeiből, a lázadásuk pedig túl nagy! Csak azokat lehet megmenteni, akik el tudják fogadni az igazságot. Akik idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot, azokat nem lehet megmenteni. A hamis vezetők azonban azt hiszik, hogy ha mondanak néhány kemény szót az álhívőknek, a gonosz embereknek és az antikrisztusoknak, akkor ezek az egyének lelkifurdalást éreznek majd és megismerik önmagukat, ha pedig ezután szólnak hozzájuk néhány buzdító és vigasztaló szót, akkor megtérnek, és így képesek lesznek a kötelességeik végzésére összpontosítani, hűségessé válni és beállítottságbeli változáson átmenni, engedelmes bárányokká téve az antikrisztusokat. Hát nem ostoba elgondolás ez? Ez az elgondolás rendkívül ostoba! Olyan, mint egy eszelős őrjöngése – hogy is lehetnének a dolgok ennyire egyszerűek! Isten már több mint harminc éve végzi az ítélő munkáját, és vajon mennyi önismeretet és átalakulást értek el az emberek? Az embereknek csupán egy kisebb része ért el némi eredményt. Azok, akik nem szeretik az igazságot, bármennyi prédikációt hallgatnak is, legfeljebb néhány doktrínát értenek meg. Az életfelfogásuk egyáltalán nem változott, és még jó viselkedést és jó cselekedeteket is ritkán látni tőlük. Miféle emberek ezek? Olyan emberek, akik jóllaknak a kenyérrel – egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Csak arra összpontosítanak, hogy élvezzék Isten kegyelmét, és csak az áldásokat hajszolják; nem mások, mint felöltöztetett vadállatok! Az embereket mélyen megrontotta a Sátán; tele vannak romlott beállítottságokkal, csontjaik és vérük pedig tele van a Sátán mérgeivel. Ha nem tudják elfogadni az igazságot vagy Isten ítéletét és fenyítését, hogyan vethetik alá magukat igazán Istennek? Hogyan tudják hűségesen végezni a kötelességeiket? Hogyan tudják félni Istent és kerülni a rosszat? Lehet-e az üdvösség elérése annyira egyszerű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik? A Sátán több ezer éven át rontotta meg az embereket, olyannyira, hogy ördögökké váltak. Most Isten eljött, hogy megmentse őket, és bármennyi szót is szól, az ördöggé vált embereket igazi emberi lényekké változtatni hihetetlenül nehéz feladat. Nemcsak Istennek kell sok igazságot kifejeznie, hanem az embereknek is mindent meg kell tenniük, hogy együttműködjenek az igazságra való törekvés, az igazság elfogadása és annak gyakorlása által – csak ekkor szabadulhatnak meg a Sátán befolyásától és érhetik el Isten megmentését. Isten egyszer azt mondta: „Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” Bár sok ember hisz Istenben, csak azokat lehet megtisztítani és tökéletessé tenni, akik valóban megtapasztalják Isten ítéletét és fenyítését, és teljes mértékben alávetik magukat az Ő munkájának. Azok az álhívők, gonosz emberek és antikrisztusok, akik az igazság legcsekélyebb részét sem fogadják el, a szívükben idegenkednek az igazságtól; ők soha nem fogják elérni Isten megmentését, és csak Isten munkája által lehet őket felfedni és kiiktatni. A hamis vezetőknek nincs megértésük Isten munkájáról. Annyira egyszerűen gondolkodnak Isten embereket megmentő munkájáról, hogy azt hiszik, ha felolvasnak néhányat Isten szavaiból a gonosz embereknek és az antikrisztusoknak, majd szólnak néhány kemény metsző szót, azok megtérnek és megváltoznak majd, és hűségessé válnak a kötelességeik végzésében. Mi itt a probléma? Azon túl, hogy nem törekszenek az igazságra és nem értik meg az igazságot, még az is, hogy a hamis vezetők rendkívül gyenge képességgel rendelkeznek; ezért egyáltalán nincs semmiféle megértésük, amikor Isten munkájáról van szó, valamint arról, hogy Isten hogyan menti meg az embereket. Ahhoz, hogy lássuk, mi egy ember lényege, hogy rendelkezik-e az igazságvalósággal, továbbá hogyan kell bánni vele, figyelembe kell venni a képességét és hozzáállását az igazsághoz – meg kell figyelned, milyen a felfogása az igazságról, valamint hogy el tudja-e fogadni az igazságot. Mi alapján mérjük tehát, hogy valaki fel tudja-e fogni az igazságot? Ez elsősorban a képességének minőségén múlik, valamint azon, hogy a felfogása tiszta-e Isten szavairól. Néhány ember az ötven-hatvan éves kort is megéri, és még mindig nem tudja átlátni az emberiség romlottságának lényegét és valóságát. Még mindig gyönyörűnek képzeli az emberi társadalmat, és békében és harmóniában akar élni másokkal. Hát nem rendkívül ostoba és naiv dolog ez? Ha az Istenben való hit mindenkit jó emberré változtathatna, akkor vajon szükség lenne Isten ítélő és fenyítő munkájára, hogy megmentse az embereket? A hamis vezetők nem Isten szavai alapján jellemzik a különféle embereket, hanem kizárólag azok külső viselkedése és személyes benyomások alapján. Az általuk végzett munka is nagyon felületes, olyan, mint amikor a gyerekek felnőttet játszanak. Úgy gondolják, néha megtalálhatják Isten megfelelő szavait, amelyeket egy adott helyzetre alkalmazhatnak, és ha csupán felolvasnak néhány szót Isten szavaiból az embereknek, az meg fogja változtatni őket: „Nézzétek, az én vezetésem és buzdításom alatt, a szeretetteljes segítségemmel, Isten szavai hatottak az emberekre. Nem akarnak többé antikrisztusok lenni, és hajlandóak megváltoztatni nézeteiket az Istenben való hitről. Nem fognak többé hatalomért és nyereségért versengeni, és független királyságokat sem fognak létrehozni; többé nem fogják akadályozni és megzavarni a gyülekezet munkáját, és többé nem fogják félrevezetni vagy behúzni a testvéreket!” Tudod-e korlátozni őket? Azokat soha nem tudod korlátozni, akik igazán gonosz emberek, akik akadályozásokat és zavarásokat okoznak. Mivel a gonosz emberek lényegével rendelkeznek, a nappal vagy az éjszaka bármely szakaszában gonosz tetteket követnek el; amikor csak alkalmuk nyílik rá, gonoszságot követnek el. Rendben van számodra, hogy nem takarítod ki őket a gyülekezetből? Vajon önként abbahagyják majd a gonosz tetteiket? Ők nem emberek; ők ördögök és Sátánok! Hány éve állnak ellen az ördögök és a Sátánok Istennek? Mind a mai napig ellenállnak Istennek. Az antikrisztusok és mindenféle gonosz emberek, akik akadályozzák és megzavarják Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét, valódi ördögök és Sátánok; ők az ellenségek a való életben. Meg tudják vajon változtatni a lényegüket néhány tőled származó szó vagy a szerető szíved miatt? Annyira ostoba vagy! Azt gondolod, meg tudod menteni az embereket a bűntől, csak mert értesz egy kis doktrínát? Meg tudod menteni őket? Ők a pokolra rendeltettek, te pedig azt hiszed, néhány kedves szó meg tudja változtatni őket. Ez ennyire egyszerű? Ha ennyire egyszerű lenne megmenteni az embereket, Istennek nem kellene annyi szót szólnia, illetve nem kellene az ítélet és a fenyítés munkáját végeznie. Vajon szükséges lenne ennyi időt és az Ő szívének oly sok vérét áldoznia arra, hogy megmentse az embereket?

Jelenleg a gyülekezetben a különféle emberek már fel lettek fedve, és a fajtájuk szerint besorolták őket. Mindenkit saját típusa szerint kell besorolni, Isten házában pedig vannak alapelvek és adminisztratív rendeletek, amelyek szabályozzák, hogyan kell bánni a különböző típusú emberekkel és hogyan kell kezelni őket. Isten türelemmel és toleranciával, irgalommal és szerető kedvességgel, valamint igazságos természettel rendelkezik – de ne felejtsük el, hogy Istennek van haragja és fensége is. Egyesek azt mondják: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon.” Ez igaz, de Isten arra vágyik, hogy „minden ember” üdvözüljön, nem pedig minden dolog vagy minden ördög. Amikor az emberek elkárhoznak, Isten szomorúságot és bánatot érez. Amikor ördögök kárhoznak el, az az ő jogos végük és megérdemelt büntetésük; Isten nem bánkódik miattuk. Ez Isten természete és az emberek kezelésére vonatkozó alapelve. Az emberek mindig ellent akarnak mondani Istennek, azt gondolva, hogy azok az álhívők, gonosz emberek és antikrisztusok szintén emberek. Úgy vélik, hogy akik következetesen akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, szintén emberek; akik státuszért versengenek és független királyságokat alapítanak, szintén emberek; és akik következetesen paráználkodásba bonyolódnak, szintén emberek. Mindezeket az egyéneket, akik az ördögök fajtájából valók, Isten választott népe közé sorolják. Hát nem abszurd? Nem megy ez szembe azzal, amire Isten vágyik? Mivel a dolgokról alkotott nézőpontjuk teljesen ellentmond Isten szavainak és az igazságnak, a különböző negatív alakokról, ördögökről és Sátánokról alkotott véleményük teljesen ellentétes Isten szavaival, nagy mértékben eltér azoktól. Isten soha nem kezelte emberként a Sátánt követő ördögöket. Hogyan jellemzi Isten ezeket az embereket? Az ördög Sátán szolgái; vadállatok. A hamis vezetők jó szándékukból és zavarodott szeretetükből, valamint saját vágyálmaiktól vezérelve testvérekként bánnak ezekkel az álhívőkkel, ördögökkel és a Sátán szolgáival. Ezért nagy szeretetet és kedvességet tanúsítanak irányukban, folyamatosan segítve és támogatva őket. Ennek eredményeként, mivel a hamis vezetők kiterjesztik támogatásukat, segítségüket és vezetésüket ezekre az emberekre, az igazi testvérek, akiket Isten meg akar menteni, súlyosan összezavarodnak; a gyülekezeti élet soha nem tud a helyes útra lépni, a testvérek pedig soha nem tudják normálisan enni és inni Isten szavait, és a gonosz emberek zavarása nélkül közölni az igazságot. Hát nem ez a hamis vezetők „teljesítménye”? Az ő „teljesítményük” igen jelentős: nemcsak nem óvják meg a testvéreket, hanem még jogosulatlan tiszteletet és oltalmat is nyújtanak ezeknek a gonosz embereknek és antikrisztusoknak. Ez vajon nem a gyülekezet munkájának az akadályozása? Annak természete, hogy a hamis vezetők ezt teszik, az akadályozás, mégis azt gondolják, hogy fenntartják a gyülekezet munkáját, valamint segítik és támogatják Isten választott népét. Isten hogyan tekint a hamis vezetők ilyen cselekedeteire? Isten megveti őket, különösen megveti őket! A hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát, hanem a gonosz emberek védelmére összpontosítanak, a Sátán szolgáiként tevékenykednek. Ez ahhoz vezet, hogy Isten választott népe – azok, akik szeretik az igazságot – képtelen a gyülekezet támogatásában és táplálékában részesülni, annak ellenére, hogy gyülekezeti életet élnek, és végezni akarják a kötelességüket, mégsem vehetik garantáltnak a biztonságukat. A hamis vezetők teljesen megfeledkeznek ezekről a dolgokról, és azt gondolják: „Én mindenkivel egyenlően bánok, akkor miért panaszkodtok? Mégis mit kell tennem, hogy eleget tegyek nektek? Ez jelenti az emberekkel való tisztességes bánásmódot. Egyszerűen csak válogatósak vagytok és nehéz a kedvetekben járni! Különben is, én Istennek tartozom elszámolással; mindent Isten előtt teszek!” Hát nem érzéketlenek a józan észre, hogy képesek ilyen szónoklatot ontani magukból? Hát nem a végletekig ostobák? Valóban érzéketlenek a józan észre és a végletekig ostobák. Isten háza mindennap arról beszél, Isten hogyan menti meg az emberiséget, a hamis vezetők azonban soha nem értik meg Isten szavait. Úgy gondolják, hogy mindegy, kiről van szó, mindegy, milyen az illető lényege, mindegy, mennyire gonosz dolgokat tett, és mindegy, mennyire rosszindulatú az emberi mivolta, Isten szavainak útmutatása mellett és az emberek szerető támogatásának segítségével végül majd megtér és visszafordul. Hát nem teljesen téves ez a nézőpont? (De igen.) Isten szavainak súlyosan megtévesztő felfogása mellett a hamis vezetők úgy tesznek, mintha értenék Isten szándékait, és egyoldalúan gondolkodva, valamint saját önző vágyaik alapján működve kedvességet és szeretetet tanúsítanak a gonosz emberek és az antikrisztusok iránt. És mi az eredmény? Végül a gonosz embereket és az antikrisztusokat védelmezik, a tettestársaikká válnak, lehetőségeket és táptalajt biztosítva számukra, hogy akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti életet. Mindeközben a testvéreket, akiknek valóban szükségük van oltalomra, a hamis vezetők mellőzik, és soha nem kérdezik meg tőlük: „Hogy érzitek magatokat attól, hogy a gyülekezetben vannak ezek a gonosz emberek és antikrisztusok, valamint azok, akik negativitást árasztanak és elképzeléseket terjesztenek? Egyetértetek azzal, hogy bent tartsuk őket a gyülekezetben? Hajlandóak vagytok velük együtt végezni a kötelességeiteket és élni a gyülekezeti életet?” Soha nem kérdezik meg, hogy a testvérek hogyan érzik magukat ezek bármelyikével kapcsolatban. Mit gondoltok – hát nem meglehetősen undorítóak az ilyen vezetők és dolgozók? A vezetők és dolgozók szerepében tetszelegve és ilyen címeket viselve tevékenykednek, de valójában a Sátán és a Sátán szolgái védelmének a munkáját végzik. Ez igazán szomorú! Ha azt mondjátok, hogy az ilyen vezetők és dolgozók gyenge képességűek és nem végeznek tényleges munkát, talán szkeptikusak lesznek. Megbántva érzik majd magukat, azt gondolva, hogy mindennap elfoglaltak és nem tétlenkednek, hogyan lehetséges akkor, hogy nem végeznek tényleges munkát? Megnyilvánulásaik alapján azonban, mivel mindkét embercsoportot fontosnak érzik és úgy gondolják, mindkettővel egyformán kell bánni, a méltányos bánásmódot ürügyként használják arra, hogy lehetővé tegyék a gonosz emberek és azok uralmát a gyülekezetben, akik akadályozást és zavarást okoznak, valamint hagyják, hogy a különféle gonosz cselekedetek fennmaradjanak a gyülekezetben – mik is ezek a vezetők és dolgozók? Megnyilvánulásaik, munkamódszerük és a munkára vonatkozó alapelveik, valamint a munkavégzést illető indítékaik alapján ők félreérthetetlenül hamis vezetők és zavaros fejű bolondok. Vajon pontos, ha ezt mondjuk? (Igen.)

A társadalomban, függetlenül attól, hogy az emberek melyik csoportjáról vagy osztályáról van szó, nem tesznek különbséget gonosz és jó emberek között, azt pedig még kevésbé vitatják meg, hogy a Sátán miként rontja meg az embereket, vagy mi a lényege a romlott emberiségnek; még csak különbséget sem tesznek jó és gonosz között. Isten házában azonban minden Isten szavain alapul; az igazság soha nem változik, Isten szavai pedig mindent megvalósítanak. A gyülekezetben Isten szavai feltárnak mindenféle embert, és természetesen mindegyiket a maga fajtája szerint sorolják be. Mindenféle embernek az emberi mivolta, a törekvései és a lényege alapján kell a legjobb hasznát venni. Ez az emberek rang szerinti osztályozása? Ez nem az emberek rang szerinti osztályozása, hanem a kategorizálásuk. Minden embert a maga fajtája szerint kell besorolni – oda kell helyezni őket, ahová tartoznak. A vegyítésük nem elfogadható; a vegyítés ideiglenes, és meghatározott időre szól. Amikor például a konkoly és a búza összekeveredik, ha a konkoly kihúzása hatással van a búzára és a búza pusztulását okozhatja, akkor a konkolyt még nem szabad kihúzni. De az, hogy nem húzzák ki, nem jelenti azt, hogy nincs kategorizálva – mikor kell tehát kihúzni? A megfelelő időben; Isten előkészíti majd az időt. Most annak van itt az ideje, hogy mindenki a maga fajtája szerint legyen osztályozva; mindenféle embert kategorizálni kell. Ez szükségszerű. Miért kell elvégezni ezt a munkát? Elméleti szempontból, ott van Isten szavainak alapja; a tényleges helyzet szempontjából pedig szükséges ezt megtenni – gyakorlati értéke van, és elengedhetetlen a megtétele. Amikor a konkoly kihúzása nem befolyásolja a búzát, a konkolyt ki kell húzni és el kell választani a búzától. Ha az álhívőkkel és a gonosz emberekkel – azokkal, akik a konkolyt jelentik – testvérekként bánnak, az túlságosan igazságtalan mindazokkal a testvérekkel szemben, akik őszintén áldozatot hoznak Istenért. Egyrészt, ezeket az embereket gyakran megzavarják, befolyásolják és bántják majd azok a gonosz emberek, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Másrészt, néhány csekély érettségű ember nem érti az igazságot és korlátozottá, negatívvá és gyengévé válik, vagy akár meg is botlik, amikor akadályozó és zavaró gonosz emberekkel kerül kapcsolatba. Ezenkívül mindaz, amit azok tesznek, akik akadályoznak és zavarnak, valamint minden általuk kimondott szó káoszt, rendetlenséget és rendbontó helyzeteket idéz elő. A legéletszerűbb helyzet az, hogy amikor kötelességet vagy valamilyen munkát végeznek, meggondolatlanul gaztetteket követnek el és nem követik az alapelveket, ami az emberi erőforrások, anyagi és a pénzügyi források jelentős pazarlásához vezet, anélkül, hogy bármilyen eredményt elérnének. Végül mi történik? Amikor elbocsátják őket, mindenkinek fizetnie kell az ő gonosz tetteikért. A munkát újra el kell végezni, és a munkaerő, az anyagi erőforrások, az idő, valamint az a legértékesebb energia, amit az illetők elbocsátása előtt mindenki feláldozott, veszendőbe megy és nem pótolható azok meggondolatlan gaztettei miatt. Túlságosan nagy az a negatív hatás, amelyet erre a munkára gyakoroltak! Senki sem tudja viselni ezt a felelősséget. Még ha később jól el is végzik a munkát, a korábbi veszteségeket senki sem tudja ellensúlyozni. Egyesek azt mondják, hogy legyenek pénzfizetésre kötelezve; ezt is meg kellene tenni, de lehet-e pénzért időt venni? Pénzért megvehető-e a testvérek ideje és energiája, vagy az általuk meghozott őszinte áldozat? Nem, nem vehető meg – ezek megfizethetetlenek! Nem számít, hány ember okoz akadályozásokat és zavarásokat a gyülekezetben, a következmények felmérhetetlenek. Kihat majd számos testvér életbe való belépésére. A veszteség jelentős, és nem lehet ellensúlyozni. Ellensúlyozható-e a testvérek életében bekövetkezett veszteség? Ki fogja megfizetni ezt a veszteséget? Ezeket a gonosz embereket tehát ki kell tisztítani. Ők nem abból a fajtából valók, mint azok a testvérek, akik az igazságra törekszenek. Ők az ördögök és a Sátán seregéhez tartoznak, és azért jönnek Isten házába, hogy zavarást okozzanak és pusztítsanak. Ha ezeket a gonosz embereket nem takarítják ki a gyülekezetből, akkor soha nem biztosítható a gyülekezet munkája és a gyülekezeti élet rendje. Függetlenül attól, hogy egy bizonyos csoport hány emberből áll, amíg van közöttük egy olyan ember, aki akadályoz és zavar – valaki, aki meggondolatlanul gaztetteket követ el, soha nem az alapelvek szerint kezeli a dolgokat, soha nem fogadja el a pozitív dolgokat vagy az igazságot, senkire sem hallgat, szándékos önkényességgel cselekszik, függetlenül attól, hogy van-e bármilyen státusza vagy hatalma, és lényegében egy élő Sátán – mindaddig, amíg az ilyen személy a gyülekezetben marad, előbb-utóbb nagy zavarást és pusztítást fog okozni a gyülekezet munkájában. Amikor eljön a napja, hogy kitakarítsák és foglalkozzanak vele, hány embernek kell majd feltakarítania az általa okozott káros következményeket és rendzavaró helyzeteket! Ezért ezeknek a gonosz embereknek és antikrisztusoknak a kitakarítása és kiűzése olyan fontos feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell, és nem szabad félvállról venniük. A hamis vezetők azonban kedvességet és szeretetet tanúsítanak azok iránt, akiket ki kellene takarítani vagy ki kellene űzni, szemet hunynak a gonosz tetteik felett, elviselik és testvérekként befogadják őket, sőt azokat, akik hasznosak számukra, tehetséges embereknek tekintik, fejlesztik és használják őket. Mindegy, milyen rossz dolgokat tesznek, a hamis vezetők találnak ürügyet arra, hogy felmentsék őket, sőt még szeretetteljes segítséget és támogatást is nyújtanak nekik. Valamilyen szinten ez nem szándékos akadályozás? (De igen.) A hamis vezetők saját elgondolásaik, valamint saját kedvességük és lelkesedésük szerint cselekszenek, végül nagy bajt okozva ezzel a gyülekezetnek és Isten választott népének! Ha ezek a gonosz emberek vannak hatalmon, a katasztrófák és a következmények, amelyeket a gyülekezetre hoznak, felbecsülhetetlenek.

Isten házában jelenleg van egy olyan előírás, hogy bárki követ is el gaztetteket, amennyiben ez veszteséget okoz Isten házának, kompenzálnia kell azt. Ha a veszteség túl nagy és a következmények súlyosak, megoldható-e a probléma pusztán pénzbeli kártérítéssel? Bizonyos veszteségek semmilyen összegű pénzbeli kártérítéssel sem tehetők jóvá; jóvátehetetlenek és pótolhatatlanok. Most minden egyes nap nagyon értékes és döntő fontosságú. Ha egyszer eltelt egy nap, vissza lehet-e nyerni azt az időt? Ez szintén pótolhatatlan. Miért mondjuk, hogy bizonyos dolgok elmulasztása életre szóló megbánással jár? Pontosan azért, mert az időt nem lehet visszanyerni. Hogy mit értek ez alatt? Legjobb megelőzni a problémákat, mielőtt azok bekövetkeznének, ahelyett, hogy pénzt költenénk a megoldásukra, miután bekövetkeztek; ez a problémák megoldásának legjobb módja. Az „istálló ajtajának bezárása a ló szökése után” a végső megoldás. Legjobb megelőző munkát végezni, mielőtt a dolgok bekövetkeznének. Ez azt jelenti, hogy mielőtt bármilyen akadályozás vagy zavarás bekövetkezne, a vezetőknek és a dolgozóknak világos felismeréssel és alapos megértéssel kell rendelkezniük a gyülekezetben lévő különféle típusú emberekről, továbbá gondosan meg kell figyelniük és azonnal fel kell fogniuk a különböző típusú emberek állapotát, beállítottságát és törekvéseit, valamint a kötelességvégzés közbeni hozzáállásukat és nézőpontjaikat, hogy biztosítsák az összes testvér számára a normális gyülekezeti életet, valamint a kötelességeik elvégzéséhez szükséges környezetet. A gyülekezet munkája így rendezett módon haladhat előre. Ezek a vezetők és a dolgozók felelősségei. Természetesen a hamis vezetők nem alkalmasak erre a munkára; ők zavaros fejű bolondok és hasznavehetetlen emberek. Most van egy okos ötletük: „Aki nem követi az alapelveket és elrontja a munkát, az pénzbírságot kap! Ha egy antikrisztus valami rosszat tesz, akkor pénzbírságot kap!” Úgy gondolják, hogy a bírságok kiszabása a legjobb megoldás és a legjobb gyakorlási alapelv. Ha minden problémát meg lehetne oldani bírságok kiszabásával, akkor mi értelme lenne az igazságra való törekvésnek? Miért nevezik hamisnak a hamis vezetőt? Azért, mert nem érti az igazságot, és az előírások követését az igazság gyakorlásának tekinti, valamint az általa megértett szavakat és doktrínákat az igazságnak véli, amikor pedig történik valami, egyáltalán nem tudja megtalálni a helyes alapelveket vagy irányt, és nem tudja a problémákat a gyökerüknél megoldani. Nem érti Isten szavait, és egyáltalán nem tudja felfogni, hogy mire gondol Isten, de mégis dolgozni akar, és vezető vagy dolgozó akar lenni – micsoda ostobaság! Ebben a tekintetben mi a hamis vezető legfőbb megnyilvánulása? Nem képes átlátni azoknak a különféle típusú embereknek a lényegét, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, nem tudja kategorizálni őket, és biztosan nem tud az alapelvek szerint bánni velük és azok szerint kezelni őket. A hamis vezető fejében mindez zavaros összevisszaság. Lelkesedése, valamint saját elképzelései és képzelődései alapján találgatja Isten szavait és azt, hogy Ő vajon mit ért alattuk. Ugyanakkor ráerőlteti Istenre saját kedvességét, lelkesedését, valamint személyes képzelődéseit és elképzeléseit, mivel úgy véli, hogy ezek a dolgok megfelelnek az igazságnak, megfelelnek Isten szándékainak, és képviselhetik azt, amit Isten kíván. Így ezekre a dolgokra támaszkodva munkálkodik és vezeti Isten választott népét. Ez a hamis vezető fő megnyilvánulása. Itt befejezzük a hamis vezetők második megnyilvánulásáról szóló beszélgetésünket.