II. A hamis vezetők nem az alapelvek szerint kezelik azokat az embereket, akik akadályozzák és zavarják a gyülekezet munkáját

Ami a vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségében felvázolt második feladatot illeti, a hamis vezetők megnyilvánulásait fogjuk leleplezni és boncolgatni. A második feladat az, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak az igazságalapelveket kell alkalmazniuk a problémák azonnali megoldására, amint azonosították azokat. A hamis vezetők azonban ebben a feladatban is alkalmatlanok. Ezért a hamis vezetők második megnyilvánulása, amelyet boncolgatni fogunk, az, hogy nem ismerik azon különféle emberek, események és dolgok kezelésének alapelveit, amelyek akadályozzák és megzavarják Isten munkáját és a gyülekezeti élet normális rendjét. Amikor a hamis vezetők részt vesznek a gyülekezeti életben, akkor eszik és isszák Isten szavait, valamint imádkozva olvassák Isten szavait, mégsem értik meg soha, hogy mit jelentenek Isten szavai, soha nem fogják fel az alapelveit mindannak, amit Isten mond, és nem ismerik azokat az alapelveket és normákat, amelyeket Isten a különféle ügyekben megkövetel. Ez még inkább bizonyítja, hogy a hamis vezetőkből hiányzik az igazság felfogásának adottsága, és rendkívül gyenge képességgel rendelkeznek. Egyesek azt mondják: „Hogy mondhatod, hogy gyenge a képességük? Nagyon jól főznek, stílusosan öltözködnek, és kellemesen beszélnek, amikor másokkal érintkeznek; mindenki szereti hallgatni őket.” Vajon egy ember megjelenése képviselheti a lényegét? Vajon az, hogy képes jól csinálni néhány külsőleges dolgot, azt jelenti, hogy jó a képessége? Ahhoz, hogy bármit is értékeljünk, mérjünk és jellemezzünk, mindig lennie kell egy pontos mércének. Egy ember képességének mérésére a mérce az, hogy tiszta-e a felfogása Isten szavairól. Ha azt mondjuk, hogy ezeknek az embereknek gyenge a képességük, az elsősorban az igazság felfogására való képességük hiányára utal. Egy ember képességét az Isten szavainak felfogására való képessége alapján mérjük. Hát nem nagyon is objektív és méltányos ez így? (De igen.) Teremtett lényként, ha nem tudod megérteni a Teremtő szavait, akkor milyen képességgel rendelkezel? Van működőképes elméd? Az ilyen emberből hiányzik az emberi képesség; a képessége annyira gyenge, hogy még Isten szavait sem tudja megérteni – vajon az ilyen ember, mint Istenben hívő, elnyerheti-e az igazságot?

Most a hamis vezetők második megnyilvánulását fogjuk közölni és boncolgatni. A hamis vezetők nem tudják, hogyan bánjanak azokkal, akik akadályozzák és zavarják a gyülekezet munkáját, és nem tudják felismerni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat. Ez elegendő annak bemutatására, hogy a hamis vezetők képessége gyenge, hiányzik belőlük az igazság felfogására való képesség, és nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felfogják Isten szavait. Például valaki mindig dacol azzal, aki épp a vezető. A hamis vezetők azt is észrevehetik, hogy ennek az embernek problémái vannak, és érzékelhetik, hogy gonosz embernek és antikrisztusnak tűnik. Észrevehetnek néhány jelet bizonyos dolgokkal kapcsolatban, ami nem is olyan rossz. Ha viszont ezt kérdezed tőlük: „Mi alapján mondod, hogy antikrisztusnak és gonosz embernek tűnik? Vannak konkrét megnyilvánulások bizonyítékként? Meg tudod állapítani, hogy ő antikrisztus és gonosz ember, csak azért, mert mindig dacol az éppen aktuális vezetővel? Ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy így jellemezd őt; ez csupán beállítottság kérdése, az arrogancia és az önelégültség problémája. Rendelkezik antikrisztusi természettel? Olyasvalaki, aki idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot? Megzavarta már a gyülekezet munkáját? Vajon elítélte már az összes vezetőt és dolgozót, mint hamis vezetőket és antikrisztusokat? Megtett ezek közül bármit is?” Így válaszolnak: „Úgy tűnik, igen.” Ha ezután megkérdezed: „Akkor hát hogyan kellene jellemeznünk őt és hogyan kellene bánnunk vele?” – akkor azt mondják, hogy nem tudják. Ha megkérdezed: „Ami az ilyen típusú embert illeti, vajon figyelmeztetnünk kell és le kell lepleznünk őt, hogy segítsünk a testvéreknek tisztánlátást nyerni?” – még ekkor sem tudják. Ez annak az esete, amikor valaki teljesen tanácstalan és képtelen átlátni bármit is. Felfedezhetnek néhány jelet, azt viszont nem tudják, hogyan jellemezzék vagy kezeljék alapelvek szerint az ilyen embereket. Meg tudnak-e oldani valós problémákat? Tudnak-e segíteni Isten választott népének tanulságokat levonni? Mivel az ilyen egyének gonosz emberek és antikrisztusok, előbb-utóbb ki lesznek űzve. Ha azonban azelőtt takarítod ki vagy különíted el őket, mielőtt ténylegesen elkövetnének néhány gonosz tettet, akkor dacolni fognak, a testvérek pedig képtelenek lesznek megérteni, hogy miért tetted ezt. Ezért szükséges hagyni, hogy egy ideig tevékenykedjenek. Amikor a gonosz tetteik egyre nyilvánvalóbbá válnak, és elkezdenek téveszméket és alaptalan pletykákat terjeszteni, félrevezetik és megpróbálják maguk mellé állítani a testvéreket, hatalomért és befolyásért versengenek, független királyságot alapítanak és megkísérlik lerombolni a gyülekezet munkáját, a legtöbb ember képes lesz világosan meghatározni a természetlényegüket, és persze képes lesz fellépni, hogy leleplezze, felismerje és elutasítsa őket. Ezután eltakaríthatod őket és foglalkozhatsz velük az igazságalapelvek szerint. Csak az ilyen módon végzett munka segít majd a testvéreknek a tisztánlátás fejlesztésében. Vajon a hamis vezetők tudnak így kezelni és megoldani problémákat? A hamis vezetőkből hiányzik ez a képesség és bölcsesség. Látsz-e olyan hamis vezetőt, aki képes azonnal foglalkozni a gonosz emberekkel és az antikrisztusokkal? Egyetlen egyet sem. Ezért a hamis vezetők egyáltalán nem fogják megóvni a testvéreket a gonosz emberek zavarásaitól és az antikrisztusok félrevezetésétől. A legtöbb hamis vezető nemcsak nem képes megismerni önmagát, miután elbocsátották, hanem sokat panaszkodik is, és azon morgolódik, hogy Isten háza igazságtalan vele szemben, mondván, hogy ez olyan, mintha „levágnák a szamarat, miután lepakolták a malomkövet”, azt állítva, hogy erőfeszítést tett, de nem kapott elismerést, és igazságtalanság érte. Ha leleplezed, mint hamis vezetőt, továbbra is dacos marad, és ezt gondolja: „Több éven át szolgáltam vezetőként; még ha nem is értem el eredményeket, legalább elviseltem a nehézségeket. Miért bocsátottak el? Olyan ez, mintha levágnák a szamarat, miután lepakolták a malomkövet!” Bárhogyan is leplezed le, dacos marad. Még azt is mondja: „Amikor felfedeztem egy antikrisztust, annyira nyugtalan lettem, hogy gyakran felhólyagosodott a szám, és nem tudtam jól aludni. Hogyan is lehetne ilyen teher rajtam, ha hamis vezető lennék?” A szükséges munkából semmit sem végeztek el, képtelenek voltak elvégezni belőle bármennyit is, és még azt sem tudták, mit kellene tenniük, mégis képesek csodálni magukat. Hát nem problémás ez? Hogy ez mennyire undorító!

A gyülekezetben felmerülő különféle problémákról a hamis vezetők egyértelműen tudják, hogy ezek természetükből adódóan akadályozást és zavarást okoznak a gyülekezet munkájában, mégis figyelmen kívül hagyják őket. Amikor nyilvánvaló problémákat látnak, akkor csak tessék-lássék módon foglalkoznak velük, és nem merik leleplezni a problémák kritikus lényegét. Csupán célozgatnak és némiképp buzdítanak a doktrínák prédikálásával, anélkül, hogy érdemben foglalkoznának a problémákkal, és ennyi. Amikor gonosz emberekkel és antikrisztusokkal találkoznak, tanácstalanok, és közömbös hozzáállást tanúsítanak, mintha semmi közük nem lenne hozzájuk. Nem ismerik ezeknek a kérdéseknek a legmegfelelőbb kezelési módját, nem tudják, mit mondjanak a problémák megoldása érdekében, nem tudják, hogyan óvják meg a testvéreket, és semmiféle terhet nem viselnek. Mindössze egy kis jóindulat van bennük: „Tudom, hogy gonosz ember vagy. Nem fogom hagyni, hogy megzavard a testvéreket és árts nekik. Amíg ebben a pozícióban vagyok, meg kell óvnom a testvéreket, és a végsőkig eleget kell tennem a felelősségemnek.” Mi haszna van ennek? Megoldottad a problémát? Amíg azzal vagy elfoglalva, hogy aggódj, addig vajon az antikrisztusok tétlenek maradnak? Abba fogják hagyni a gyülekezet munkájának megzavarását? Ha azt látják, hogy haszontalan és gyáva vezető vagy, aki szóra sem érdemes, bölcsesség és persze munkaképesség nélkül, akkor egyáltalán nem fognak komolyan venni téged. A legtöbb antikrisztus és gonosz ember különösen ravasz és alattomos. Félrevezetik és megzavarják a testvéreket, neked pedig nem áll módodban megállítani vagy korlátozni őket. Azt sem tudod, kihez fordulj segítségért a problémák megoldásához; csak szorongsz és zaklatott vagy, és sírva imádkozol. Annyira szánalmasnak látszol; úgy tűnik, annyira figyelembe veszed Isten szándékait, és olyan sokat törődsz a testvérekkel. Még az olyan nyilvánvalóan gonosz emberekkel sem tudsz foglalkozni, mint az antikrisztusok. Képtelen vagy az igazság szerint boncolgatni az antikrisztusok cselekedeteit és viselkedését, és arra sem vagy képes, hogy nyilvánosan leleplezd az antikrisztusok szándékait, indítékait és viselkedését, hogy segíts a testvéreknek a tisztánlátás fejlesztésében. Ezek egyikét sem tudod megtenni. Egyes hamis vezetők még azt is mondják: „Senkinek sem szabad lelepleznie az antikrisztusokat. Ha a testvérek tudják, hogy ők antikrisztusok, és elkerülik őket, akkor az antikrisztusok bosszúra fognak törekedni.” Vajon nem egy hasznavehetetlen gyáva az ilyen? Meg tudnak birkózni az ilyen emberek a gyülekezeti munkával? Meg tudják óvni a testvéreket, hogy normális gyülekezeti életet élhessenek? Miféle problémamegoldó módszer ez? Amikor nem történik semmi, akkor vég nélkül tudnak doktrínákat prédikálni, amikor azonban bekövetkezik valami, akkor összezavarodnak és zavarodottá válnak, csupán sírni tudnak. Hát nem hasznavehetetlen gyávák? Látva, amint a testvéreket félrevezetik az antikrisztusok és megzavarják a gonosz emberek, tanácstalanok, és nem tudnak reagálni. Még azt sem tudják, hogyan tegyék meg azt a legalapvetőbb dolgot, hogy összefogjanak azokkal a gyülekezeti testvérekkel, akiknek viszonylag van igazságérzetük, rendelkeznek emberi mivolttal és el tudják fogadni az igazságot, hogy együtt beszélgessenek, Isten szavait használják e problémák megoldására, valamint leleplezzék és felismerjék az antikrisztusokat. Hát nem selejt az ilyen ember? (De igen.) Egyes hamis vezetők túlzottan elővigyázatosak, gyávák és hasznavehetetlenek. Milyen mértékben gyávák és hasznavehetetlenek? Amikor gonosz emberek jelennek meg, hogy akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, különösen nyersen és öntelten beszélve, akkor ők annyira megijednek, hogy reszketnek, és ezt gondolják: „Nem merek foglalkozni velük. Veszélyesek; gonosz emberek a világban. Ha leleplezem őket, hogy megóvjam a testvéreket, biztosan találnak majd valamit ellenem, és megtorolják. Hogyan lehetek akkor továbbra is vezető? Tudják, hol élek. Ártani fognak a családomnak? Vajon fel fognak jelenteni azért, mert hiszek Istenben?” Az ilyen hamis vezetők nem tudják ellátni a gyülekezeti munkát. Túlzott félelmük tétlenségben tartja őket; természetesen nem is érthetik meg az ilyen problémák és az ilyen emberek kezelésének alapelveit. Bárki, akit a gyülekezeti munka akadályozójaként és megzavarójaként jellemeznek, az nem olyasvalaki, aki csak időnként hibázik. Inkább annyira gonosz az emberi mivolta, hogy állandóan meggondolatlan gaztetteket követ el, és számos gonosz cselekedetet hajt végre. Az ilyen egyének kétségtelenül a gonosz emberek lényegével rendelkeznek. A gonosz emberekkel való bánásmód is bölcs módszereket igényel. Figyelembe kell venni a hátteret és a környezetet, valamint azt, hogy milyen lépéseket tehetnek a gonosz emberek, miután foglalkoztak velük, továbbá, hogy ez bajt hozhat-e a gyülekezetre. Csak ezen aspektusok gondos mérlegelése által tudod megfelelően kezelni az ügyet, oly módon, ami megfelel az igazságalapelveknek, és bölcsességet alkalmaz. Azok, akik értik az igazságot, tudtukon kívül is felfogják az alapelveket, miközben ilyen problémákkal foglalkoznak. Ahogy ezt a munkát végzik, fokozatosan megértik majd, hogyan bánjanak a különféle emberekkel, módszereket és eljárásokat fejlesztenek ki, a szívükben pedig bölcsesség lesz. A hamis vezetőkből azonban teljesen hiányoznak ezek a módszerek, ezek az eljárások és ez a bölcsesség. Ez azért van, mert nem veszik figyelembe Isten szándékait; nem gondolják át, hogy Isten házának munkája érintett lehet-e, illetve hogy veszéllyel fognak-e szembenézni a vezetők és a dolgozók. Mivel nem veszik figyelembe ezeket a dolgokat, alapelvek nélkül, és még inkább bölcsesség nélkül kezelik az ügyeket. A hamis vezetők nem tudják kezelni ezeket a problémákat, és nem vonnak le belőlük tanulságokat, ami azt bizonyítja, hogy nem hajlandóak tanulni, alkalmatlanok, elhanyagolják a megfelelő feladatokat, és képtelenek bármilyen munkát elvégezni. Amikor gonosz embereket és antikrisztusokat látnak gonoszságot elkövetni és zavarásokat okozni, nem leplezik le ezeket az embereket, és nem oldják meg a problémákat. Csak a saját érdekeik megóvására gondolnak, tekintet nélkül a gyülekezet munkájára vagy Isten választott népének életbe való belépésére. Egyes hamis vezetők zaklatják a gyengéket, miközben félnek a náluk erősebbektől is; könyörtelenül zsarnokoskodnak és fitogtatják az erejüket a viszonylag szelídekkel szemben, de amikor gonosz emberekkel és antikrisztusokkal találkoznak, árad belőlük a mosoly és a hízelgés. Vajon szeretheti-e Isten az ilyen hamis vezetőket és hamis dolgozókat, akik nem rendelkeznek alapelvekkel? Semmiképpen sem. Nevelhet-e Isten háza vezetőkké és dolgozókká olyan embereket, akik megfélemlítik a gyengéket és félnek az erősektől, és akiknek nincs igazságérzetük? Semmiképpen sem! Ezek az emberek mind álhívők és nem hívők, akiknek nincs lelkiismeretük és józan eszük, továbbá egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és Isten háza nem akarja őket.

Amikor egy hamis vezető munkájában problémák adódnak, mindig úgy reagál, hogy kibújik a felelősség alól. A leggyakoribb mondása a „beszélgettem velük”. Burkoltan erre utal: „Mindent elmondtam, amit kellett, tehát az ő felelősségük, ha valami balul sül el. Nekem semmi közöm hozzá.” Ez az oka annak, hogy a „beszélgettem velük” mondat a hamis vezetők védőpajzsa és jelmondata. Ha egy hamis vezető azt látja, hogy egy antikrisztus saját törvénye szerint él, önkényesen cselekszik és zavarást okoz a gyülekezetben, akkor ő is a beszélgetés és a segítségnyújtás módszerét alkalmazza. Miután mond néhány intő és figyelmeztető szót, azt feltételezi, hogy az antikrisztus engedelmes és alávetett lesz, és nem fogja többé félrevezetni az embereket, illetve nem fogja megzavarni a gyülekezeti életet. Hát nem ostoba feltételezés ez? Az antikrisztus zavarásainak korlátozására ilyen ostoba megközelítést alkalmaz – így dolgozik egy hamis vezető, és ez valóban rendkívül ostoba dolog! Egy hamis vezető mást sem tesz, csak vakon szorgoskodik. Csupán általános ügyekkel foglalja le magát, miközben képtelen alapvető munkát végezni. Nem öntözi azokat, akik képesek elfogadni az igazságot, nem korlátozza azokat, akik akadályoznak és megzavarnak, és nem takarítja el azokat, akik meggondolatlanul gaztetteket követnek el, és az ismételt intések ellenére sem hajlandók megváltozni. Különösen arra nem figyel, hogy az antikrisztusok hogyan követnek el gonoszságot és okoznak zavarásokat. Le sem leplezi és fel sem ismeri őket, ki sem takarítja, illetve nem űzi el őket, lehetővé téve az antikrisztusok számára, hogy gonoszságot műveljenek és megzavarják a gyülekezet munkáját. Egyáltalán nem érdekli, és úgy véli, semmi köze az antikrisztusok gonosz tetteihez. A hamis vezetők a munkájukban csupán látszatcselekvésre képesek; végeznek egy kis általános ügyekkel kapcsolatos munkát, majd azt gondolják, hogy tényleges munkát végeztek, és hogy vezetőként és dolgozóként megfelelő színvonalúak. Függetlenül attól, hogy ki akadályozza és zavarja meg a gyülekezet munkáját, csupán ledarálnak neki néhány doktrínát, néhány intésben és figyelmeztetésben részesítik, és úgy gondolják, a probléma megoldódott. Egész nap kisebb-nagyobb ügyekkel foglalják el magukat, és úgy vélik, jó munkát végeznek. Még dicsekednek is, mondván: „Nézzétek a mi gyülekezetünket. Mindenkit jól alkalmaznak: akik tudják hirdetni az evangéliumot, azok hirdetik az evangéliumot, akik tudnak videókat készíteni, azok videókat készítenek, akik tudnak énekelni, azok himnuszokat vesznek fel – a gyülekezeti életünk virágzik!” Azonban egyáltalán nem látják a gyülekezetben jelen lévő sok rejtett problémát. Nem merik kezelni azokat a gonosz embereket és álhívőket, akik folyamatosan akadályozzák és megzavarják a gyülekezeti életet, ezért nem vesznek róluk tudomást. Szemet hunynak az antikrisztusok felett, akik a maguk módján cselekszenek, és akik közül mindegyik azon van, hogy behúzza az embereket és létrehozza a saját kis csoportját. Képtelenek foglalkozni azzal a sok kérdéssel, amelyet az új hívők vetnek fel, akik éheznek és szomjaznak az igazságra. Ahelyett, hogy megoldási módokat keresnének ezekre a tényleges problémákra, a hamis vezetők mindig igyekeznek elkerülni ezeket, miközben továbbra is azt állítják, hogy „a gyülekezeti élet virágzik”. Vajon nem színlelést és csalást folytatnak? A hamis vezetők meghagyják ezeket az álhívőket, gonosz embereket és antikrisztusokat a gyülekezetben, anélkül, hogy kitakarítanák őket vagy foglalkoznának velük, lehetővé téve számukra, hogy meggondolatlanul gaztetteket kövessenek el, és teljes káosszá változtassák a gyülekezeti életet, miközben úgy tesznek, mintha nem látnák. Az ilyen hamis vezetők rendkívül vakok! Úgy viselkednek, mint az álhívők, a gonosz emberek és az antikrisztusok védőernyői, sőt még egyfajta büszkeségérzet is eltölti őket emiatt, azt gondolva, hogy ha nem takarítják ki ezeket az elfajzottakat, az szeretetnek és Isten választott népe megóvásának számít. Vajon ez nem a gyülekezet munkájának akadályozása és megzavarása? Vajon nem szándékos ellenállás Istennek és szembefordulás Vele? A hamis vezetők azonban egyáltalán nincsenek tudatában ennek. Ha megkérdezed tőlük, hogy megoldódtak-e ezek a tényleges problémák, azt mondják: „Megmetszettem őket; beszélgettem velük”, ezzel azt sugallva, hogy a problémák megoldódtak, és már semmi közük hozzájuk. Vajon ez nem kibújás a felelősség alól? Egy hamis vezető szerint, amikor csak helytelenül viselkedik valaki, ha felületesen megmetszi az elkövetőt, valamint némi figyelmeztetésben és intésben részesíti, akkor ő elvégezte a munkáját, ez pedig olyan, mintha megoldotta volna a problémát. Vajon ez nem csalárdságba bocsátkozás? A hamis vezetők nyilvánvalóan elmulasztják, hogy azonnal eltakarítsák az álhívőket, a gonosz embereket és az antikrisztusokat, majd tetszetős kifogásokkal hozakodnak elő, mondván: „Beszélgettem velük Isten szavairól, mindannyian felismerték, mit tettek, és lelkifurdalást éreztek, továbbá mindannyian sírtak és azt mondták, hogy biztosan meg fognak térni, és többé nem próbálnak saját független királyságot létrehozni.” Vajon ezek a hamis vezetők nem csupán megtévesztik magukat, mint a felnőttet játszó gyerekek? Ezek az álhívők, gonosz emberek és antikrisztusok mind olyan emberek, akik idegenkednek az igazságtól. Egyikük sem fogadja el az igazságot egyáltalán, és nem Isten üdvösségének célpontjai; inkább Isten utálatának és gyűlöletének célpontjai. A hamis vezetők azonban testvérekként bánnak ezekkel az álhívőkkel, gonosz emberekkel és antikrisztusokkal, és szeretettel segítik őket. Mi itt a probléma természete? Vajon az ostobaság és a tudatlanság akadályozza meg őket abban, hogy tisztán lássák ezeket az embereket, vagy azért próbálnak a kedvükben járni, mert attól félnek, hogy megsértik őket? Mindegy, mi az ok, leginkább az számít, hogy a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát és nem fogadják el az igazságot, illetve nem ismerik el a hibáikat, amikor megmetszik őket. Ez elegendő annak bemutatására, hogy a hamis vezetők egyáltalán nem rendelkeznek igazságvalósággal. Nem dolgoznak Isten házának munkarendje szerint, és különösen akkor, amikor a gyülekezet megtisztításának munkájáról van szó, felületes módon cselekszenek. Csak látszattevékenységet folytatnak azzal, hogy kitisztítanak néhány nyilvánvalóan gonosz embert. Amikor lelepleződnek és megmetszik őket, még különböző okokat és kifogásokat is találnak, hogy kibújjanak a felelősség alól, és saját maguk mellett érveljenek. Ezért egy hamis vezető, aki nem végez tényleges munkát, olyan buktató, amely gátolja Isten akaratának megvalósulását. A hamis vezetők csupán némi felületes, általános ügyekkel kapcsolatos munkával foglalkoznak, ami teljesen értéktelen. Soha nem oldják meg a gyülekezetben felmerülő különféle problémákat; egyszerűen csak elkerülik azokat. Ez nemcsak a gyülekezet munkájának normális előrehaladását késlelteti, hanem hatással van Isten választott népének életbe való belépésére is. Egyértelmű, hogy a hamis vezetők akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, és védőernyőként szolgálnak az álhívők, a gonosz emberek és az antikrisztusok számára. A szellemi hadviselés kritikus pillanatában a gonosz emberek és az antikrisztusok oldalán állnak, hogy ellenálljanak Istennek és megtévesszék Őt. Vajon ez nem Isten elárulásának a megnyilvánulása? A hamis vezetők nézeteiből és viselkedéséből ítélve világos, hogy ők egyszerűen nem olyan emberek, akik az igazságra törekszenek, egyáltalán nem értik az igazságot, és teljes mértékben képtelenek elvégezni a vezetés munkáját.