Tizenkettedik tétel: Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon belőlük (Nyolcadik rész)

A legutóbbi összejövetelen befejeztük a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségével kapcsolatos beszélgetést. Összehasonlítottátok-e magatokat ennek a közlésnek a tartalmával? Elgondolkodtatok ezen a közlésen? Az Én közlésem meghallgatása után azok, akik szeretik az igazságot, valamint azok, akiknek van igazságérzetük és némi emberi mivoltuk, képesek gyakorolni néhány igazságot, miután megértették azokat. Először is, össze tudják vetni az általuk megértett igazságokat a saját helyzetükkel, meg tudják vizsgálni magukat az igazság fényében, be tudják azonosítani a problémáikat, majd fel tudják használni a valós életben és a kötelességek végzése közben előforduló dolgokat és környezeteket e problémák megoldására. Tekintettel az általuk megértett igazságokra, fokozatosan felfogják azokat az alapelveket, amelyeket az embereknek gyakorolniuk kell és be kell tartaniuk. Egyrészt mélyebb megértésre és ismeretre tesznek szert önmagukról, másrészt pedig gyakorlatiasabban és pontosabban megértik, hogy valójában mit mond és mit tartalmaz az igazság. Azoknál viszont, akik nem szeretik az igazságot és idegenkednek tőle, függetlenül attól, hogy mennyi igazságot hallanak, nincs semmiféle tudatosság vagy változás. Az állapotuk, a hozzáállásuk a kötelességük végzése során, a céljaik, amelyekre törekednek, az életmódjuk és a viselkedési elveik egyáltalán nem változnak. Továbbra is úgy viselkednek, ahogyan kedvük tartja, és úgy élnek, ahogyan nekik tetszik; ezek az igazságok nincsenek hatással rájuk, valamint önvizsgálatra és önmaguk megismerésére sem tudják késztetni őket annyira, hogy meggyűlöljék önmagukat. Ha nem képesek eljutni arra a pontra, hogy meggyűlöljék önmagukat, akkor biztosan nem tudnak igazi bűnbánatra jutni. Igazi bűnbánat nélkül nincs valódi belépés; valódi belépés nélkül pedig biztosan nincs beállítottságbeli változás. Ezért sokan, akik már sok éve hisznek Istenben, bár össze is gyűlnek, kötelességeket is végeznek, hosszú évek óta hallgatnak prédikációkat, és gyakran érintkeznek a testvérekkel, nem értik meg önmagukat, nem mutatnak változást, az Istenbe vetett hitük pedig egyáltalán nem növekszik. Istent a kezdeti elképzeléseikkel és képzelődéseikkel, valamint az áldások megszerzésének szándékával és vágyával követik. Mindegy, hány éve hisznek már Istenben, az Istenben való hittel kapcsolatos nézőpontjaik, a dolgokról alkotott nézeteik, a törekvési módszereik és azok a célok, amelyeket hajszolnak, valamint a kötelességeik végzése során tanúsított hozzáállásuk egyáltalán nem változtak. A jelenlegi feltárulásaik és a megnyilvánulásaik, amelyeket megélnek, annak eredményei, hogy nem törekszenek az igazságra. A vezetők és a dolgozók felelősségei közül tizenkettőről beszélgettünk, ennek ellenére egyes vezetők és dolgozók viselkedése egyáltalán nem változott. A kötelességeik végzése során tanúsított és Isten követelményeihez való hozzáállásuk egyáltalán nem változott. A közlés tartalma arra szolgált, hogy emlékeztesse, felügyelje és ösztönözze azokat, akik viszonylag törekszenek az igazságra, valamint azokat, akik rendelkeznek némi emberi mivolttal, és akiknek a lelkiismeretében van egy kis tudatosság. Azonban némelyekre, akik hajthatatlanabbak, ravaszabbak, és egyáltalán nem fogadják el az igazságot, semmilyen hatással nem volt. Miért van ez? Azért, mert ezeknek az embereknek az igazsághoz való hozzáállása ellenálló és utálkozó. Nem számít, mennyi igazságot közölnek velük, a hozzáállásuk ugyanaz marad: „Én mindenesetre teszem a kötelességemet és követem Istent; őszintén Istenért áldozom magam. Mindegy, hogyan viselkedem, amíg a végsőkig kitartok, addig áldásokat nyerhetek!” Van ebben a fajta gondolkodásban bármi észszerűség? Ők teljességgel javíthatatlanok és szégyentelenek, nem igaz? Hát nem csökönyösség ez, és a megbánás elutasítása, bármi történjék is? (De igen.)

A vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelőssége a következő: „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon belőlük.” Korábban tizenkét pontra osztottuk fel az e felelősséggel kapcsolatos beszélgetésünket. E tizenkét pont tartalma főként arra irányul, hogy amikor akadályozásokat és zavarásokat okozó különféle típusú emberek, események és dolgok jelennek meg a gyülekezetben, a vezetőknek és a dolgozóknak hogyan kell foglalkozniuk ezekkel a problémákkal és hogyan kell kezelniük őket egy Isten háza munkáját és a gyülekezet normális rendjét megvédő hatás elérése érdekében, eleget téve ezáltal a vezetők és a dolgozók betöltendő szerepeinek és elvégzendő felelősségeinek. A vezetők és a dolgozók e felelősségébe tartozó valamennyi kérdésről részletesen beszélgettünk, közölve mindegyiknek néhány konkrét megnyilvánulását, és idéztünk néhány konkrét példát. A közölt tartalom alapelvek tekintetében meglehetősen gyakorlatias. Noha a felhozott példák talán nem fednek le mindent, a különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos lényegi problémákról világosan beszélgettünk. Különösen nektek, vezetőknek és dolgozóknak kell megértenetek az igazságnak ezt az aspektusát, hogy megoldhassátok a gyülekezetben felmerülő különböző problémákat. Először is, a közölt tartalomban meg kell találnotok azokat a szavakat, amelyek a problémák lényegét boncolgatják, és összefüggésbe kell hoznotok azokat a problémákkal. A problémák lényegének megértése megkönnyíti a hozzájuk tartozó megoldások megtalálását és a problémák igazságalapelvek szerinti megoldását. A probléma lényegének megértése döntő fontosságú annak megoldása előtt. Amint megérted a probléma lényegét, meg kell értened és fel kell fognod a probléma kezelésének alapelveit is. Mindkét aspektus elengedhetetlen: az egyik a probléma lényege, a másik pedig az ilyen problémák megoldásának alapelvei. Ezek olyan dolgok, amelyekkel a vezetőknek és a dolgozóknak tisztában kell lenniük. Kizárólag e két alapelv felfogása révén tudsz pontosan megoldani minden problémát, és tudod megfelelően kezelni a különböző problémákban érintett embereket, eseményeket és dolgokat, ahelyett, hogy előírásokat alkalmaznál és aránytalanul felnagyítanád a problémákat. Jelenleg, amikor egyes vezetők és dolgozók bizonyos problémákat kezelnek, részben csupán előírásokat követnek, részben pedig nem fogják fel a problémák lényegét, így könnyen igazságtalanul bánnak az emberekkel, és eltéréseket okoznak. Ez megköveteli a problémák részleteinek, sajátosságainak és összefüggéseinek világos megértését. Emellett fontos megnézni az ember következetes viselkedését, hogy meghatározzuk, pontosan melyik kategóriába tartozik. Csakis ezen aspektusok elsajátításával lehet alapelvek szerint kezelni a problémákat. Egyes vezetők és dolgozók a munkavégzésük során csak előírásokat alkalmaznak a problémákra, és aránytalanul felnagyítják azokat, miközben nem képesek átlátni az érintettek tényleges lényegét, hogy azok jó emberek-e vagy pedig rosszak, hogy a viselkedésük szokásszerű-e, vagy csupán alkalmi kihágás. Nem képesek tisztán látni ezeket az aspektusokat, ezért nagyon hajlamosak arra, hogy hibát kövessenek el. Ilyen esetekben, ha a gyülekezet szavazást tud tartani, azzal hatékonyan elkerülhet néhány hibát. Az ilyen eltérések és hibák jelenléte a vezetők és a dolgozók munkájában nagyon világosan megmutathatja, hogy van-e tisztánlátásuk, és az alapelvek szerint kezelik-e az ügyeket. Azt is felfedi, hogy a vezetők és a dolgozók rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Ha egy vezető vagy dolgozó, aki már sok éve hisz Istenben, nem tudja kezelni ezeket a valós problémákat, az elég bizonyíték arra, hogy ez a vezető vagy dolgozó nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik.

Miután megértettük a vezetők és a dolgozók által végrehajtandó felelősségeket, a követendő alapelveket, valamint a munkájuk hatókörét, vissza kell térnünk a beszélgetés e szakaszának témájához: a hamis vezetők leleplezéséhez. Ez a fő téma. Ami a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségét illeti, a mai beszélgetés témáját azok a területek alkotják, amelyeken a hamis vezetők elhanyagolják a felelősségüket, és azok a megnyilvánulásaik, hogy nem végeznek valódi munkát. Először is olvassuk el a tizenkettedik felelősség tartalmát. (Tizenkettedik tétel: „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon belőlük.”) A tizenkettedik felelősség a munka három olyan aspektusát említi egyértelműen, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük. Hogyan kapcsolódik ez a hamis vezetők leleplezéséhez? (Először is, meg kell értenünk a vezetők és a dolgozók számos felelősségét ebben a munkában. Majd összehasonlítjuk, hogy lássuk, a hamis vezetők eleget tettek-e ezeknek a felelősségeknek, és melyek a hamis vezetők megnyilvánulásai; viszonylag pontos, ha e norma szerint mérjük őket.) Így van. Nem úgy ismered fel, hogy valaki hamis vezető-e vagy sem, hogy a szemeddel megnézed az arcát és látod, hogy az arcvonásai jók-e vagy gonoszak, és nem is úgy, hogy megnézed, külsőleg mennyit szenvedett, vagy mennyit lótott-futott. Inkább azt kell megnézned, hogy eleget tesz-e a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, és hogy képes-e használni az igazságot a valós problémák megoldására. Ez az egyetlen pontos mérce, amely alapján értékelni lehet őt. Ez az alapelv annak boncolgatására, felismerésére és megállapítására, hogy valaki hamis vezető-e. Az értékelés csak ily módon lehet igazságos, alapelveknek megfelelő, az igazsággal összhangban lévő, és mindenkivel szemben tisztességes. Annak, hogy valakit hamis vezetőként vagy hamis dolgozóként jellemezzünk, elegendő tényen kell alapulnia. Nem szabad, hogy egy-két incidensen vagy vétségen alapuljon, a romlottság átmeneti feltárulását pedig még kevésbé lehet alapul venni hozzá. Az egyetlen pontos mérce, amely alapján valakit jellemezni lehet, az, hogy képes-e valódi munkát végezni és az igazságot használni a problémák megoldására, valamint hogy rendes ember-e, olyasvalaki, aki szereti az igazságot és alá tudja vetni magát Istennek, és hogy rendelkezik-e a Szentlélek munkájával és megvilágosításával. Csakis e tényezők alapján lehet valakit helyesen hamis vezetőként vagy hamis dolgozóként jellemezni. Ezek a tényezők azok a mércék és alapelvek, amelyek alapján értékelni lehet és meghatározható, hogy valaki hamis vezető vagy hamis dolgozó-e.

A vezetők és a dolgozók által a tizenkettedik felelősségi körön belül elvégzendő három feladat

I. Az akadályozásokat és zavarásokat okozó különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása

A vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelőssége három feladatot, vagyis három lépést foglal magában. Ha követjük ezt a három lépést e munka elvégzéséhez, akkor betartjuk e munka alapelveit, és eleget teszünk e munka felelősségeinek. Mi ez a három feladat? (Először is, az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása. Másodszor, ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása. Harmadszor pedig az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon belőlük.) Ebből a három feladatból állnak a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben támasztott követelmények a tizenkettedik felelősségben. Kezdjük azzal, hogy az első követelmény a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben az, hogy azonnal és pontosan azonosítsák az Isten munkáját és a gyülekezeti életet akadályozó és megzavaró különféle embereket, eseményeket és dolgokat. Ez azonnali és pontos azonosítás, nem pedig lomha és érzéketlen reakció, s nem is vak és hanyag jellemzés – a meggondolatlan jellemzések elfogadhatatlanok. Egyes vezetők és dolgozók rossz képességük és zavarodottságuk okán jelentéktelen dolgok miatt meggondolatlanul megmetszik és kioktatják az embereket, önkényes jellemzéseket alkotnak, és vakon, az alapelvekhez való ragaszkodás nélkül határoznak meg dolgokat. Az így végzett munka megszegi az igazságalapelveket. Ezért Isten házában a vezetőknek és a dolgozóknak legalább arra képesnek kell lenniük, hogy tisztán lássák a különféle embereket, eseményeket és dolgokat. Csak tisztánlátás révén tudják azonnal és pontosan beazonosítani a gyülekezetben felmerülő különböző problémákat. Mi az első követelmény ahhoz, hogy valaki elérje a különféle emberek, események és dolgok felismerésének képességét? Először is, szükséges megérteni Isten követelményeit a különböző típusú emberekkel szemben, valamint azt, hogy Isten hogyan határozza meg a különböző embereket és a bennük kialakuló különböző állapotokat. Ezen kívül fontos boncolgatni, hogyan keletkeznek a különböző negatív állapotok, és mik a gyökereik. Továbbá meg kell érteni a különféle emberek, események és dolgok Isten munkájára és a gyülekezet normális rendjére gyakorolt hatását. Mi az alapja annak, hogy teljesüljenek ezek a feltételek? Mindenekelőtt milyen munkát kell a vezetőknek és a dolgozóknak felvállalniuk? Ha a vezetők és dolgozók mindig gőgösen távolságtartók, bürokrataként viselkednek és nem érintkeznek a testvérekkel, nem fogják fel a testvérek különféle állapotait, nincs szoros kapcsolatuk a különböző típusú emberekkel, és nincs róluk részletes megfigyelésük és mélyreható megértésük, az vajon elfogadható? Ez biztosan nem elfogadható. Egyes vezetők és dolgozók gyakran elrejtőznek a szobájukban, a lelki áhítatot és a tapasztalati bizonyságtételeket tartalmazó cikkek írását használva ürügyként arra, hogy figyelmen kívül hagyják a gyülekezet munkáját és ne fogják fel azt. A felszínen úgy tűnik, a gyülekezet ügyein dolgoznak, miközben a szobájukban rejtőznek, valójában azonban már elzárkóztak a gyülekezet munkájától és Isten választott népétől. Megoldhatja-e az efféle munkavégzés azokat a problémákat, amelyek jelen vannak a különféle gyülekezeti munkáknál? Segíthet-e Isten választott népének jól végezni a kötelességeit? Amikor a szobájukban rejtőznek, hogy bizonyságtételes cikkeket írjanak, vajon Isten munkáját tapasztalják? Ezért ez a megközelítés helytelen. A tizenkettedik felelősség szerint a vezetők és a dolgozók első feladata az, hogy Isten szavai és az igazságalapelvek alapján azonnal azonosítsák a különféle embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Egyesek ezt kérdezik: „Csak azért kell a vezetőknek és a dolgozóknak mélyen belefolyniuk a gyülekezeti életbe, hogy azonnal és pontosan azonosítani tudják az akadályozó és zavarást okozó embereket, eseményeket és dolgokat?” Helyes ez a felfogás? (Nem.) Ez eltorzult felfogás. A vezetőknek és a dolgozóknak megfelelő hozzáállással és szemlélettel kell viszonyulniuk a munkájukhoz, és az alapok szintjén is mélyen el kell merülniük. Csak így tudják azonnal és pontosan azonosítani és megoldani a problémákat. Ha nem mélyednek el az alapok szintjén és nem élnek együtt Isten választott népével, akkor nagyon nehéz lesz minden problémát azonosítani a gyülekezeti munkában. Ha csak akkor tudnak megoldani néhány problémát, miután az emberek beszámoltak ezekről és megoldásokat kerestek, akkor nagyon korlátozott lesz ennek a munkának a hatása. A vezetők és a dolgozók munkavégzésének leginkább téves módja az, ha elzárkóznak és zárt ajtók mögött dolgoznak, mint az ókori tudósok, akik teljességgel a bölcsek könyvei tanulmányozásának szentelték magukat, és nem figyeltek a külső ügyekre. Ez a hozzáállás és életmód a vezetők és a dolgozók esetében elfogadhatatlan. Egyedül maradsz a szobádban, prédikációkat hallgatsz, Isten szavait olvasod, szellemi áhítatokat jegyzetelsz, és prédikációkat írsz, de vajon néhány doktrína és szó elsajátítása azt jelenti, hogy érted az igazságot? Azt jelenti, hogy megérted az emberek tényleges helyzeteit és valódi állapotait, amelyeket az igazság leleplez? (Nem.) Ezért, noha a lelki áhítattal teli élet nélkülözhetetlen a vezetők és dolgozók munkájában, a legfontosabb az, hogy helyes munkamódszerekkel és életmóddal rendelkezzenek.

II. A gonosz emberek haladéktalan megállítása és korlátozása

A vezetőkkel és a dolgozókkal szemben a tizenkettedik felelősségben lefektetett második követelmény az, hogy amikor azonosítják a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró különféle embereket, eseményeket és dolgokat, képesek legyenek az azonnali és pontos ítéletalkotásra. Világosan fel kell ismerniük a különféle emberek és események természetét, és meg kell érteniük, azok hogyan befolyásolják a gyülekezeti életet, hogy fenyegetik-e, megzavarják-e vagy szabotálják-e Isten választott népének állapotát, életbe való belépését és kötelességvégzését, továbbá befolyásolják-e az emberek kötelességvégzését – a vezetőknek és a dolgozóknak azonnal és pontosan kell megítélniük és értékelniük ezeket a dolgokat. Ez a vezetők és dolgozók felelőssége. Ha nincs meg ehhez az eszük, és nem rendelkeznek a megfelelő képességgel, akkor képtelenek lesznek a gyülekezet munkáját végezni. Ezenkívül a vezetőknek és a dolgozóknak éles reakcióval és tisztánlátással kell rendelkezniük a különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatban. Például, amikor viták merülnek fel a gyülekezetben és különböző akadályozások és megzavarások történnek, akkor nem tudod azonosítani a problémát és jelentéktelennek tartod, aminek következtében sok ember érintetté válik, és nem végzi jól a kötelességeit. Hát nem érzéketlen és vak az ilyen vezető vagy dolgozó? (De igen.) Ez a vezetőkkel és a dolgozókkal kapcsolatos probléma. Mit kellene tenned, ha felfedezed, hogy valaki akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját? Először is meg kell állapítanod a probléma súlyosságát, valamint értékelned kell és meg kell ítélned az ilyen emberek lényegét, valamint az ilyen dolgok hatását és következményeit a gyülekezeti munkára és a gyülekezeti életre. Mi legyen az ilyen ítélet alapja? Isten szavain és az igazságon kell alapulnia. Egyesek azt kérdik: „Hogyan alapozod Isten szavaira? Én ezt üres beszédnek tartom.” Valójában ez nem üres beszéd. Miért mondom ezt? Amikor ilyen dolgokkal találkozol, vagy ilyeneket látsz vagy hallasz, egyszerűen össze kell hasonlítanod őket az Isten szavai által feltárt problémákkal. Nézd meg, Isten szavai hogyan leplezik le és boncolgatják az ilyen embereket és ügyeket, és Ő hogyan jellemzi ezeket a problémákat, például hogyan leplezi le a hamis vezetőket és az antikrisztusokat, vagy hogyan leplezi le a különböző emberek romlott beállítottságait és így tovább. Ezután a szavai alapján összehasonlítod és boncolgatod ezeket a dolgokat, végül pedig a testvérekkel folytatott beszélgetés és a saját megfigyeléseid révén pontos értékelést és jellemzést tudsz adni a látott emberekről, eseményekről és dolgokról, és ezekhez tartozó megoldásokat fogalmazol meg. Hogyan kell kezelni azokat, akiket úgy határoztak meg, hogy a különféle akadályozó és megzavaró emberek közé tartoznak? Nemcsak le kell leplezni és boncolgatni kell őket, hogy segítsünk az embereknek felismerni őket, hanem meg is kell állítani és korlátozni kell őket, azokat pedig, akik az ismételt figyelmeztetések ellenére javíthatatlanok maradnak, el kell takarítani. Mik azok a módszerek és konkrét megközelítések, amelyekkel meg lehet állítani és korlátozni lehet őket? (A megmetszésük és figyelmeztetésük.) A metszés jó módszer? (Igen.) A tetteik leleplezése, a legkirívóbb problémáikra való rámutatás, a lényegük boncolgatása valamint a figyelmeztetésük – hát nem megvalósítható módszerek mindezek? Természetesen a legfontosabb dolog az, hogy felolvassuk nekik Isten szavait, és Isten szavait használjuk alapul a meggyőzésükre és a boncolgatásukra. Ha nem fogadják el az igazságot, és hajthatatlanul elutasítják, hogy beismerjék a hibáikat, akkor szigorúbb intézkedésekre van szükség. Először részesítsd figyelmeztetésben őket, majd használd az egyház adminisztratív rendeleteit a korlátozásukra, nem engedve, hogy vakmerően vétségeket kövessenek el és megzavarják a testvéreket. Meg is kell metszeni, majd felügyelni kell őket. Ezek szükséges módszerek, mind a gyülekezeti munka jó elvégzését és az emberek megmentését biztosítják, a helyes útra terelve őket. E módszerek alkalmazása biztosan jó eredmények eléréséhez vezet. Mindenekelőtt használjátok az emberek által megértett igazságot, hogy meggyőzzétek és leleplezzétek őket, boncolgatva a beállítottságukat és a lényegüket, leleplezve tetteik természetét, valamint az általuk okozott súlyos következményeket – ez a minimum, amit az emberek megtehetnek. A következő lépés az, hogy boncolgassátok és ismerjétek fel őket Isten szavai alapján, és annak megfelelően jellemezzétek őket. Ha hallgatnának a tanácsra, elfogadnák azt és megtérnének, természetesen az lenne a legjobb. Ha viszont nem fogadják el és folytatják a gyülekezet munkájának megzavarását, akkor mi a teendő? Ebben az esetben nincs szükség udvariasságra. Isten házának vannak adminisztratív rendeletei, és ezen a ponton az illetőt meg kell állítani és korlátozni kell Isten házának adminisztratív rendeletei szerint. Ha az illető csekély érettségű új hívő, aki nem érti az igazságot, akkor szeretettel lehet neki segíteni; közölheted vele az igazságot, hogy segítsd megismerni önmagát. Azokat, akik el tudják fogadni az igazságot és meg tudnak térni, nem kell megállítani, korlátozni vagy megmetszeni. Ha nem fogadják el az igazságot, akkor nem arról van szó, hogy sekélyes az alapjuk vagy csekély az érettségük, és nem értik az igazságot; ez az emberi mivoltukkal kapcsolatos probléma. Az ilyen embereknél adminisztratív irányítást és adminisztratív büntetést kell alkalmazni, hogy megállítsátok és korlátozzátok őket. Az elért végső hatás a gyülekezeti munka és a gyülekezeti élet normális rendjének fenntartása, lehetővé téve, hogy a gyülekezeti élet rendben folyjon. Ezt nevezik a dolgok megfordításának, és ez az a hatás, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak a munkájukban el kell érniük. Csak akkor tesznek eleget felelősségüknek, ha ezt a hatást érik el. Ha a vezetők és a dolgozók bármilyen felmerülő problémát figyelmen kívül hagynak, és csupán felületesen, néhány szóval és doktrínával reagálnak, vagy egyszerű módon, csupán néhány szóval dorgálják és metszik meg azokat, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, az vajon meg tudja oldani ezt a problémát? Ez nemcsak hogy nem tudja megoldani a problémát, hanem még nagyobb káoszhoz is vezet a gyülekezetben – a legtöbb ember elveszti a kötelességei elvégzéséhez szükséges akaratot, és különböző mértékben zavarttá válik, ami hatással van a kötelességvégzésére. Eleget tettek-e az ilyen vezetők és dolgozók a felelősségüknek? (Nem.) Ez azt mutatja, hogy ezek a vezetők és dolgozók nem kompetensek a munkájukban.