Harmadik tétel: Közölni azokat az igazságalapelveket, amelyeket meg kell érteni az egyes kötelességek megfelelő végzéséhez (Első rész)

A hamis vezetők csak szavakat és doktrínákat tudnak szólni az emberek buzdítására

Ezután arról fogunk beszélgetni, hogy mi a vezetők és a dolgozók harmadik felelőssége – közölni azokat az igazságalapelveket, amelyeket meg kell érteni az egyes kötelességek megfelelő végzéséhez. Ez a vezetők és a dolgozók fontos és alapvető munkája, és e felelősség alapján fogjuk közölni és boncolgatni a hamis vezetők megnyilvánulásait. Az, hogy egy vezető vagy dolgozó képes-e világosan beszélni azokról az igazságalapelvekről, amelyeket az embereknek meg kell érteniük ahhoz, hogy jól végezzék a kötelességeiket, a legjobb mutatója annak, hogy birtokában van-e az igazságvalóságnak, és ez a kulcsa annak, hogy eldöntsük, képes-e jól végezni a valódi munkát. Most nézzük meg, hogyan kezelik ezt a munkát a hamis vezetők! A hamis vezetők egyik jellemzője, hogy képtelenek alaposan elmagyarázni vagy tisztázni bármilyen, az igazságalapelvekkel kapcsolatos problémát. Ha valaki hozzájuk fordul, akkor csak néhány üres szót és doktrínát tudnak mondani neki. Amikor megoldásra váró problémákkal szembesülnek, gyakran egy ehhez hasonló kijelentéssel válaszolnak: „Ti mind szakértői vagytok e kötelesség végzésének. Ha problémáitok vannak, magatoknak kell megoldanotok őket. Ne engem kérdezzetek; én nem vagyok szakértő, és nem értek hozzá. Foglalkozzatok vele ti magatok.” Egyesek így vághatnak vissza: „Azért fordultunk hozzád, mert nem tudjuk megoldani a problémát; ha meg tudnánk oldani, nem kérdeznénk téged. Nem értjük ezt az igazságalapelveket érintő problémát.” A hamis vezetők így válaszolnak: „Hát nem mondtam már el nektek az alapelveket? Végezzétek jól a saját kötelességeiteket, és ne keltsetek zavart, illetve ne bomlasszatok. Mit kérdezősködtök még mindig? Kezeljétek úgy, ahogy jónak látjátok! Isten szavai már elhangzottak: helyezd előtérbe Isten házának érdekeit.” Ezek az emberek teljesen összezavarodnak, és azt gondolják: „Ez nem megoldás a problémára!” Így kezelik a munkát a hamis vezetők; ők csupán felügyelik azt, mechanikusan cselekszenek, és soha nem foglalkoznak a problémákkal. Függetlenül attól, hogy az emberek milyen problémákat vetnek fel, a hamis vezetők azt mondják nekik, hogy keressék az igazságot saját maguk. Gyakran megkérdezik az emberektől: „Van valami problémád? Hogy haladsz az életbe való belépéssel? Felületesen végzed a kötelességeidet?” Ezek az emberek így válaszolnak: „Időnként felületes állapotban találom magam, de imádkozással megoldom, és korrigálom magam, azonban továbbra sem értem a kötelességvégzésem igazságalapelveit.” A hamis vezetők azt mondják: „Hát nem beszélgettem veled a konkrét alapelvekről a legutóbbi összejövetelen? Még Isten szavainak több passzusával is elláttalak. Nem kellene már értened?” Valójában megérti az összes doktrínát, de még mindig képtelen megoldani a problémáit. A hamis vezetők még fellengzős szavakat is mondanak: „Miért nem tudod megoldani? Egyszerűen csak nem olvastad elég alaposan Isten szavait. Ha többet imádkozol és többet olvasod Isten szavait, akkor minden problémád megoldódik. Meg kell tanulnotok megvitatni a dolgokat és közösen megoldást találni, így végül megoldódnak a problémáitok. Ami a szakmai kérdéseket illeti, ne engem kérdezzetek; az én felelősségem a munka ellenőrzése. A feladatomat elvégeztem, a többi pedig szakmai ügyeket érint, amiket én nem értek.” Azért, hogy lerázzák az embereket és kitérjenek a kérdések elől, a hamis vezetők gyakran használnak ehhez hasonló indokokat és kifogásokat: „Én nem értem, soha nem tanultam ezt, nem vagyok szakértő.” Lehet, hogy egész alázatosnak tűnnek; ez azonban leleplez egy komoly problémát a hamis vezetőkkel kapcsolatban – egyáltalán nem értik a szakmai tudást igénylő problémákat bizonyos feladatok esetében, tehetetlennek érzik magukat, és rendkívül ügyefogyottnak és zavartnak tűnnek. Mit tesznek ilyenkor? Csak arra képesek, hogy kigyűjtenek néhány passzust Isten szavaiból, és azokról beszélgetnek mindenkivel az összejöveteleken, és néhány doktrínát hangoztatnak, hogy buzdítsák az embereket. Azok a vezetők, akikben van egy kis kedvesség, mutathatnak némi törődést az emberek iránt, és időről időre megkérdezhetik tőlük: „Szembesültetek mostanában valamilyen nehézséggel az életetekben? Van elég ruhátok? Volt köztetek olyan, aki rosszul viselkedett?” Ha mindenki azt mondja, hogy nincsenek ilyen problémái, akkor így válaszolnak: „Akkor nincs probléma. Folytassátok a munkátokat; nekem más dolgaim vannak”, majd sietve távoznak, mert attól félnek, hogy valaki felhoz kérdéseket és megkéri őket, hogy foglalkozzanak azokkal, és ezzel kínos helyzetbe hozzák őket. Így végzik a munkájukat a hamis vezetők – semmilyen valós problémát nem tudnak megoldani. Hogyan tudnák hatékonyan elvégezni a gyülekezeti munkát? Ennek következtében a megoldatlan problémák felhalmozódása végül hátráltatja a gyülekezet munkáját. Ez a hamis vezetők munkavégzésének egyik kiemelkedő jellemzője és megnyilvánulása.

Munkájuk során a hamis vezetők csak a prédikálás iránt lelkesednek, és leginkább szavakat és doktrínákat szeretnek hangoztatni, és olyan szavakat mondanak, amelyekkel buzdítják és vigasztalják az embereket, azt gondolva, hogy ha ráveszik az embereket arra, hogy energikusan és szorgalmasan végezzék a kötelességeiket, az ugyanaz, mintha jól végezték volna a munkájukat. Ezenkívül a hamis vezetők szenvedélyesen foglalkoznak az összes ember mindennapi életének állapotával. Gyakran megkérdezik az embereket, hogy vannak-e nehézségeik e tekintetben, és ha valakinek valóban vannak, hajlandóak segíteni ezeknek a nehézségeknek a megoldásában. Valóban lefoglalják magukat ezekkel az általános ügyekkel, néha még az étkezést is elhalasztják, és gyakran későn fekszenek le és korán kelnek. Az ő elfoglaltságuk és kemény munkájuk mellett miért maradnak megoldatlanok a gyülekezet munkájában felmerülő problémák és azok a nehézségek, amelyekkel Isten választott népe szembesül a kötelességvégzése során? Ez azért van, mert a hamis vezetők soha nem tudják világosan elmagyarázni a kötelességvégzéssel kapcsolatos igazságalapelveket. Az általuk elmondott szavak, doktrínák és buzdítások teljesen hatástalanok, és egyáltalán nem képesek megoldani a valós problémákat. Bármennyit is beszélnek, és bármilyen elfoglaltak vagy kimerültek is legyenek, a gyülekezet munkája soha nem halad előre. Bár kívülről úgy tűnik, hogy mindenki végzi a kötelességeit, nem sok tényleges eredményt érnek el, mert a hamis vezetők képtelenek közölni a kötelességvégzéssel kapcsolatos igazságalapelveket, és nem tudják az igazságot valódi problémák megoldására használni – ezért nem képesek megoldani sok olyan problémát, amely a kötelességek végzése során merül fel. Isten házának egyszer például könyveket kellett nyomtatnia Isten szavaiból, és egy vezetőnek ki kellett választania két személyt, akik ezért a feladatért felelnek. Milyen mércék szerint kell kiválasztani az embereket? Viszonylag jó emberi mivolttal kell rendelkezniük, megbízhatónak kell lenniük, és képesnek kell lenniük kockázatot vállalni. Az egyének kiválasztása után ez a vezető így szólt hozzájuk: „Ma azért hívattalak ide titeket, hogy rátok bízzak egy ügyet: Isten házának van egy könyve, amelyet ki kell nyomtatni, és az a feladatotok, hogy keressetek egy nyomdát, és miután az összes példány kinyomtatásra került, azonnal szét kell osztanotok őket Isten kiválasztott népe kezébe, hogy késedelem nélkül ehessék és ihassák Isten szavait. Eltökéltek vagytok, hogy elvégezzétek ezt a feladatot? Hajlandóak vagytok vállalni ezt a terhet és kockázatot?” A két személy hitt abban, hogy ezáltal Isten felemeli őket, ezért igent mondtak. A vezető ezután megkérdezte tőlük: „Megvan bennetek az elszántság Isten megbízatásának teljesítése iránt? Hajlandóak vagytok esküt tenni?” A két személy ekkor esküt tett: „Ha nem tudjuk teljesíteni Isten megbízatását és elrontjuk ezt a feladatot, veszteségeket okozva Isten házának munkájában, akkor csapjon belénk a villám és a mennydörgés az égből. Ámen!” A vezető azt mondta: „Ezenkívül beszélgetnünk kell az igazságról. Ezzel a munkával vajon ti üzleti ügyet intéztek? Arra kértek titeket, hogy alkalmazottként dolgozzatok?” A két személy így válaszolt: „Nem, ez a mi kötelességünk.” A vezető azt mondta: „Mivel ez a kötelességetek, viszonoznotok kell Isten szeretetét. Nem okozhattok bosszúságot vagy aggodalmat Istennek. Nem elég, ha hajlandóak vagytok kockázatot vállalni; hűségesen kell végeznetek a kötelességeteket. Amikor problémákkal találkoztok, többet kell imádkoznotok és konzultálnotok kell egymással. Ne legyetek önfejűek, és ne cselekedjetek önkényesen. Miért intéztem úgy, hogy együtt kelljen működnötök egymással? Azért, hogy ha felmerül valami, megbeszélhessétek a dolgokat, és könnyebben tudjatok cselekedni. Ha nem tudtok megegyezni, akkor imádkozzatok. Mindkettőtöknek el kell engednie a saját véleményét, és csak akkor cselekedjetek, ha egyetértésre jutottatok. Remélem, hogy ti ketten sikeresen el tudjátok végezni ezt a munkát!” Végül ez a vezető talált egy passzust Isten szavaiban arról, hogyan kell az embernek jól végeznie a kötelességét, amit többször elolvastak hármasban, imádkozás közben. A vezető úgy tekintette, hogy ezzel az ügyet rájuk bízta, és ő teljesítette a felelősségét. Hogyan végezte a vezető ezt a munkát? A vezető meglehetősen elégedettnek érezte magát, ahogyan a másik két személy is. A külső szemlélők azt mondták: „Ez a vezető valóban tud néhány dolgot a munka elvégzéséről; a beszéde összeszedett és alapos, és lépésről lépésre végzi a dolgokat. Először kiosztotta a feladatot annak a két személynek, majd megoldotta a gondolatokat és a nézőpontokat érintő problémáikat, végül pedig néhány szigorú szóval rávette őket, hogy esküt és fogadalmat tegyenek. Valóban módszeresen végezte el a munkát, és valóban megérdemli a vezetői címet – tapasztalt, és elbírja a terhet.” Végül a vezető azt mondta nekik: „Ezt jegyezzétek meg: a könyvnyomtatás nem könnyű feladat, nem olyasmi, amit egy átlagos ember el tud végezni. Ezt a munkát nem én bíztam rátok, és nem is Isten háza; ez Isten megbízatása. Nem hagyhatjátok cserben Őt! Ha jól elvégzitek ezt a munkát, akkor az életetek előre fog haladni, és lesz valóságotok.” Elméletileg nem volt semmilyen elvi probléma ezekkel a szavakkal; többé-kevésbé helyesnek tekinthetők. Elemezzük tehát ezt az ügyet, és nézzük meg, hol nyilvánult meg a „hamisság” ebben a hamis vezetőben. Adott-e a vezető utasításokat különböző részletkérdésekre, például a feladathoz kapcsolódó szakmai és technikai szempontokra vonatkozóan? Közölt-e bármilyen konkrét igazságalapelvet vagy megkövetelt normákat? (Nem.) Csupán néhány üres és értelmetlen szót mondott – olyan szavakat, amelyeket a legtöbb ember gyakran mond, olyan szavakat, amelyeknek nincs semmi súlyuk. Mivel a vezető személyesen beszélt és adott utasításokat, az emberek úgy érzékelték, hogy ezeknek a szavaknak a szokásosnál nagyobb súlyuk van, de a valóságban ez irreleváns duma volt, és egyáltalán nem volt hatással a könyvnyomtatással kapcsolatos egyetlen valódi probléma megoldására sem. Melyek tehát a könyvnyomtatással kapcsolatos konkrét problémák? Meg kell vitatnunk őket, és meg kell néznünk, hogy az a munka, amit ez a vezető végzett, egy hamis vezető munkája volt-e.

Először is, a könyvnyomtatás magában foglalja a szöveg tördelését és korrektúrázását, a tartalomjegyzék és a főszöveg formázását, valamint a papír tömegét, színét és minőségét. Ott van továbbá a borító anyaga, hogy puha vagy kemény legyen-e, valamint a borító terve, színe, mintázata és betűtípusa. Végül ott van a kötés, hogy ragasztott vagy varrott legyen-e. Ezek mind olyan kérdések, amelyek a könyvnyomtatás körébe tartoznak. Beszélt a vezető ezek közül bármelyikről? (Nem.) Egy másik kérdés a nyomda keresése: korszerűek-e a nyomda- és kötőgépek, milyen a nyomtatás és a kötés minősége, hogyan alakulnak az árak – hát nem kellett volna utasításokat adnia mindezekre vonatkozóan, és nem kellett volna meghatároznia az alapelveket és a hatásköröket? Ha a vezető azt mondta volna, hogy „én nem értek ezekhez a dolgokhoz, csak találjatok valamit”, akkor hasznos vezető lenne? Vajon az általa elmondott lényegtelen szavak helyettesíteni tudják a könyvnyomtatással kapcsolatos különböző részletkérdéseket? (Nem.) Ez a hamis vezető mégis azt hitte, hogy igen. Azt gondolta: „Már annyi igazságot közöltem, és elmondtam nekik az összes alapelvet. Meg kellene érteniük ezeket a dolgokat!” Ez a „kellene” a logikája és a problémamegoldó módszere ennek a hamis vezetőnek. Végül, amikor a könyveket kinyomtatták, mivel a papír nagyon silány minőségű és vékony volt, átlátszott a lapok másik oldalán lévő szöveg, ami nagyon megerőltetővé és nehézzé tette a könyvek olvasását az idősebb és a rosszul látó egyének számára. Az utolsó lépés, a kötési folyamat szintén felvetett kérdéseket – az, hogy megfelelő színvonalú-e a kötés, befolyásolja a könyv általános minőségét és tartósságát. Mivel a vezető nem adott utasításokat, és azok, akik ezt a munkát végezték, nem rendelkeztek alapelvekkel és tapasztalattal, és felelőtlen alkudozásba bocsátkoztak, a nyomda silány munkát végzett, és rosszabb minőségű anyagokat használt, hogy ne legyen vesztesége, és végül a testvéreknek kiosztott könyvek két hónapon belül elkezdtek szétesni. A borítók és a lapok kihullottak, és így az egész nyomdai munka hiábavaló volt. Kinek a felelőssége volt ez? Ha valakit felelősségre kellene vonni, akkor a közvetlen felelősség a könyvek nyomtatásáért felelős két személyt terhelné, a közvetett felelősség pedig a hamis vezetőt. A hamis vezetőnek még kifogása is volt, és azt mondta: „Nem hibáztathattok engem azért, hogy ez a munka rosszul megy; én sem értek hozzá! Soha nem nyomtattam még könyveket, és nyomdám sincs. Honnan is tudhatnék én ezekről a dolgokról?” Megállja a helyét ez a kifogás? Vezetőként ez a munka a te felelősségi körödbe tartozik. Függetlenül attól, hogy ez a munka egy szakmával, készséggel, egyfajta tudással vagy az igazsággal kapcsolatos-e, nem kell minden részét értened, azonban tettél-e erőfeszítést arra, hogy megtanuld, amit nem tudsz? Komolyan és lelkiismeretesen teljesítetted-e a felelősségeidet? Néhányan azt mondhatják: „Szeretném teljesíteni a felelősségeimet, de én sem értem ezt. Akármennyire is próbálom megtanulni, egyszerűen nem értem!” Ez azt jelenti, hogy vezetőként nem vagy megfelelő színvonalú; ízig-vérig hamis vezető vagy. A testvérek kissé nehezteltek a könyvek gyenge minősége miatt, és azt mondták: „Bár nem kell fizetnünk ezekért a könyvekért, a minőségük túl silány! Hogyan végezte ez a vezető a feladatát? Hogyan hajtotta végre ezt a munkát?” Amikor a vezető ezt meghallotta, így válaszolt: „Engem hibáztattok ezért? Nem az enyém a nyomda, és nem én mondom ki az utolsó szót. Ráadásul nem spóroltam-e pénzt Isten háza számára? Rossz dolog pénzt spórolni Isten háza számára?” A vezető szavai helyesek voltak, nem tévedtek; a vezetőnek nem kellett jogi felelősséget vállalnia. Volt azonban egy probléma, mégpedig az, hogy a könyvnyomtatásra költött pénz kárba veszett. A testvéreknek kiosztott könyvek két hónapon belül elkezdtek szétesni, és a lapjaik kihullottak. Kinek kell vállalnia a következményeket? Hát nem a vezető felelőssége volt ez? Ez a te munkád keretein belül történt, abban az időszakban, amikor vezetőként szolgáltál; nem kellene tehát vállalnod a felelősséget? Vállalnod kell az elmarasztalást; nem tagadhatod meg a felelősségedet! Egyesek talán még észszerűtlenül is beszélnek, és azt mondják: „Soha nem végeztem még ilyen munkát. Nem követhetek el hibákat egy olyan munkában, amit még soha nem csináltam?” Már csak ezen kijelentés alapján is alkalmatlan vagy a munkádra, és el kellene bocsátani téged. Nem vagy alkalmas vezetőnek; valódi hamis vezető vagy. Sok szépen hangzó szót mondani, de semmilyen valódi munkát nem végezni – ez a hamis vezetők legnyilvánvalóbb megnyilvánulása.

Néhány hamis vezető képtelen arra, hogy a valódi munka minden egyes elemét megfelelően és határozottan, két lábbal a földön állva végezze el. Csak néhány általános ügyet tudnak elintézni, és azt hiszik, hogy ettől már megfelelő színvonalú vezetők, hogy csodálatosak, és gyakran dicsekednek, mondván: „Mindenért nekem kell aggódnom a gyülekezetben, és minden problémát nekem kell kezelnem. Vajon képes elboldogulni a gyülekezet nélkülem? Ha nem tartanék összejöveteleket nektek, vajon nem hullanátok szét? Ha nem tartanám szemmel és nem segíteném fenntartani a filmgyártó munkát, nem lennének állandóan olyanok, akik megzavarnák azt? Zökkenőmentesen haladhatna a filmgyártó munka? Bár laikus vagyok a himnuszokkal kapcsolatos munkában, ha nem jönnék rendszeresen ellenőrizni a munkátokat, nem támogatnálak titeket, és nem szerveznék összejöveteleket nektek, képesek lennétek megalkotni azokat az énekeket? Mennyi ideig tartana nektek kitalálni a dolgokat?” Ezek a kijelentések észszerűnek és helyesnek tűnhetnek, de ha közelről nézed, akkor hogyan haladnak a hamis vezetők által felügyelt szakmai munka különböző elemei? Képesek-e világosan közölni az igazságalapelveket? (Nem.) Egyszer egy filmgyártó csapat a jelmezek színével kapcsolatban keresett útmutatást. Készítettek néhány állóképet, amelyek hátterei és szereplői különböztek, de a jelmezek színei alapvetően egy színsémához tartoztak – mind földszürkék és sárgák voltak. Megkérdeztem: „Mi folyik itt? Miért ilyen színű ruhákat viselnek?” Azt mondták, hogy szándékosan választották ezeket a színeket, és hogy nagy fáradsággal és erőfeszítéssel kutatták fel őket egy piacon. Azt kérdeztem: „Miért ezeket a színeket választottátok? Adott a Fennvaló utasításokat erre vonatkozóan? Hát nem arra utasított titeket a Fennvaló, hogy sokféle színt használjatok, és hogy a színek méltóságteljesek és illendőek legyenek? Hogy lehet, hogy ez lett az eredmény?” Végül a kérdések után néhányan azt válaszolták: „A többi szín nem tűnik elég méltóságteljesnek és illendőnek, vagy olyannak, amilyeneket az Istenben hívők vagy a szentek viselnek. Csak ez a színséma tűnik olyannak, amilyet a hívőknek viselniük kellene. Így mindenki egyetértett abban, hogy az ilyen színű ruhák viselése dicsőíti leginkább Istent, és képviseli a legjobban Isten házának imázsát.” Azt mondtam: „Soha nem mondtam nektek, hogy ilyen színű ruhákat viseljetek. Rengeteg méltóságteljes és illendő szín létezik. Gondoljatok arra, hogy milyen gyönyörű a szivárvány, amit Isten az emberiséggel kötött szövetségének jeléül alkotott meg. Van benne vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya – minden szín képviselteti magát, kivéve azokat, amelyeket ti viseltek. Miért választottátok ezeket a színeket?” Elvégezte a vezetőjük azt a konkrét munkát, hogy ellenőrzéseket folytasson ezekkel az ügyekkel kapcsolatban? Merem állítani, hogy egyáltalán nem. Ha a vezető tiszta felfogással rendelkezett volna és valóban megértette volna az igazságot és Isten követelményeit, akkor a filmgyártó csapat tagjai nem választottak volna ilyen jelmezeket, és nem konzultáltak volna a Fennvalóval ezekkel kapcsolatban. A jelmezek kérdését alacsonyabb szinten is meg lehetett volna oldani, de a hamis vezető képtelen volt foglalkozni vele. Ehelyett szégyentelenül megkérdezték erről a Fennvalót. Hát nem kellene megmetszeni egy ilyen embert? Ez a hamis vezető még ezt a legegyszerűbb problémát sem tudta megoldani – mire jó az ilyen? Te egyszerűen egy darab szemét vagy! Arra kértek téged, hogy dicsőítsd Istent és tegyél tanúságot Róla, de végül megszégyenítetted Istent. Hát nem értesz meg egész sok mindent? Hát nem tudsz elmondani egy csomó tudást és doktrínát? Akkor miért volt hatástalan mindaz a doktrína és mindaz a tudás ebben a helyzetben? Hogyan lehetséges, hogy még a jelmezek kérdésével kapcsolatos ellenőrzést sem tudtad megoldani és elvégezni? Gyakoroltál olyan hatást, amit vezetőként kellett volna? Teljesítetted azokat a felelősségeket, amelyeket vezetőként teljesítened kellett volna? Ez egy hamis vezető megnyilvánulása. A hamis vezetők nem értik az alapelveket egyetlen konkrét feladatban sem. Képtelenek arra, hogy időben kijavítsák és megoldják az igazság eltorzult felfogásával kapcsolatos problémákat, és hogy lehetővé tegyék az emberek számára, hogy irányt és utat találjanak ezen keresztül. A hamis vezetők csak szavakat és doktrínákat mondanak és szlogeneket hangoztatnak; képtelenek elvégezni bármilyen konkrét munkát.