A vezetők és a dolgozók felelőssége (2.) Első szakasz
Kezdjük azzal, hogy áttekintjük az előző összejövetelen folytatott beszélgetés fő tartalmi elemeit. (Legutóbb felsoroltad a vezetők és a dolgozók tizenöt felelősségét, és főként az első kettőről beszéltél. Az első az, hogy el kell odáig vezetni az embereket, hogy egyenek és igyanak Isten szavaiból, megértsék őket, és hogy belépjenek Isten szavainak a valóságába; a második az, hogy ismerni kell minden egyes embertípus állapotait és meg kell oldani olyan, az életbe való belépéssel kapcsolatos különböző nehézségeket, amelyekkel a valós életükben találkoznak. E két tétel alapján boncolgattad a hamis vezetők vonatkozó megnyilvánulásait.) Elgondolkodtatok már azon, hogy e két felelősség közül melyiket tudnátok ellátni, ha vezetők lennétek? Sokan mindig úgy érzik, hogy rendelkeznek némi képességgel, intelligenciával és egyfajta felelősségérzettel, és emiatt versenyezni akarnak azért, hogy vezetővé váljanak, és nem akarnak közönséges követők lenni. Ezért először azt nézzük meg, hogy képes vagy-e ellátni ezt a két felelősséget, és hogy melyik elvégzésére vagy alkalmasabb, melyiket tudod vállalni. Most ne beszéljünk arról, hogy megvan-e a képességed ahhoz, hogy vezetővé válj, vagy hogy rendelkezel-e ezzel a munkaképességgel vagy felelősségérzettel, és először nézzük meg azt, hogy képes vagy-e jól ellátni ezt a két felelősséget. Elgondolkodtatok már ezen a kérdésen? Egyesek azt mondhatják: „Nem tervezem, hogy vezető leszek, akkor miért kellene ezen elgondolkodnom? Nekem csak a saját munkámat kell jól végeznem – ennek a kérdésnek semmi köze hozzám. Soha nem akarok vezető lenni az életem folyamán, és soha nem akarom vállalni egy vezető vagy dolgozó felelősségeit, ezért soha nem kell ilyen kérdéseken gondolkodnom.” Helyes ez a kijelentés? (Nem.) Még ha nem is akarsz vezető lenni, nem kell-e akkor is tudnod, hogy a vezetőd mennyire látja el jól ezt a két felelősséget, hogy eleget tesz-e a felelősségének, hogy rendelkezik-e a szükséges képességgel, készségekkel és teherérzettel, és hogy megfelel-e ennek a két követelménynek? Ha nem érted vagy nem látod át ezeket a dolgokat, és ő egy gödörbe vezet téged, akkor vajon tudatában leszel ennek? Ha csak zavarodottan követed őt, és együgyű vagy, ha nem tudod, hogy ő hamis vezető, vagy hogy tévútra vezet, vagy hogy hová vezet téged, akkor veszélyben leszel. Mivel nem érted a vezetők és a dolgozók felelősségi köreit, és nem ismered fel a hamis vezetőket, zavarodottan fogod követni őket, és mindent megteszel, amire kérnek, nem tudva, hogy amit közölnek veled, az megfelel-e az Isten szavaiban foglalt igazságnak, vagy hogy az a valóság-e. Azt fogod gondolni, hogy ők megfelelő színvonalú vezetők, mivel lelkesek, mivel reggeltől estig serénykednek és keményen dolgoznak, és képesek megfizetni az árat, és mivel a nehézségekkel küzdőknek segítő kezet nyújtanak, és nem hagyják figyelmen kívül őket. Nem tudod, hogy a hamis vezetők nem képesek felfogni Isten szavait, hogy nem számít, milyen sokáig végeznek munkát, nem fogják megérteni Isten szándékait és tudni, hogy mik Isten követelményei, még azt sem lesznek képesek felismerni, hogy mik a doktrínák és mik az igazságvalóságok, nem fogják tudni, hogyan fogják fel Isten szavait és az igazságot tisztán, és azt sem, hogyan kell enni és inni Isten szavait – ebből nyilvánvaló, hogy hamis vezetők. A hamis vezetők nem érnek el eredményeket a munkában, amit végeznek. Közösséget fognak vállalni veled, és színleg teszik a dolgukat, de nem lesznek tisztában azzal, hogy milyen állapotban vagy, milyen nehézségekkel nézel szembe, és hogy ezek valóban megoldódtak-e, és te magad sem fogod tudni ezeket a dolgokat. Az lesz a látszat, hogy olvasták Isten szavait, és beszélgettek veled az igazságról, de te továbbra is egy téves állapotban fogsz élni, bármiféle változás nélkül. Bármilyen nehézséggel is találkozol, úgy tűnik majd, hogy elvégzik a felelősségeiket, de egyik nehézséged sem fog megoldódni a közlésük vagy a segítségük hatására, és a problémák továbbra is fennmaradnak majd. Vajon megfelelő színvonalú az ilyen vezető? (Nem.) Tehát milyen igazságokat kell megértened ahhoz, hogy felismerd ezeket a dolgokat? Meg kell értened, hogy a vezetők és a dolgozók minden feladatot az Isten szavaiban foglalt követelményekkel összhangban végeznek-e, és minden problémát azokkal összhangban kezelnek-e, illetve hogy minden kimondott szavuk gyakorlatias-e, és megfelel-e az Isten szavaiban foglalt igazságnak. Ezenkívül meg kell értened, hogy amikor különféle nehézségekkel szembesülsz, a problémák megoldásához való hozzáállásuk elvezet-e téged Isten szavainak megértéséhez és a gyakorlás útjának elnyeréséhez, vagy csak néhány szót és doktrínát mondanak, szlogeneket hangoztatnak, vagy elmarasztalnak téged. Egyes vezetők és dolgozók buzdítással, mások motiválással, megint mások pedig leleplezéssel, vádaskodással és metszéssel szeretnek segíteni az embereknek. Függetlenül attól, hogy milyen módszert alkalmaznak, ha az valóban el tud vezetni téged odáig, hogy belépj az igazságvalóságba, meg tudja oldani a valódi nehézségeidet, meg tudja értetni veled Isten szándékait, és ezáltal lehetővé teszi számodra, hogy megismerd önmagad és utat találj a gyakorláshoz, akkor, amikor hasonló helyzetekkel szembesülsz a jövőben, lesz egy út, amit követni tudsz. Ezért a legalapvetőbb mércéje annak, hogy egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú-e, az az, hogy képes-e az igazságot használni az emberek problémáinak és nehézségeinek megoldására, lehetővé téve, hogy megértsék az igazságot és megtalálják a gyakorlás útját.
Legutóbb többé-kevésbé a vezetők és a dolgozók első és második felelősségéről beszélgettünk, és e két felelősséggel kapcsolatban boncolgattuk a hamis vezetők bizonyos megnyilvánulásait. Az elsődleges megnyilvánulásuk egyrészt az, hogy sekélyesen és felszínesen fogják fel Isten szavait, másrészt pedig az, hogy nem értik meg az igazságot. Nyilvánvaló, hogy emiatt nem tudnak másokat elvezetni odáig, hogy megértsék Isten szavait, és felfogják az Ő szándékait. Amikor az emberek nehézségekkel szembesülnek, a hamis vezetők nem tudják a saját tapasztalati tudásuk alapján elvezetni ezeket az embereket odáig, hogy megértsék az igazságot és belépjenek a valóságba, hogy legyen egy útjuk, amit követhetnek. Arra sem képesek, hogy rávegyék az embereket, hogy a különböző nehézségek közepette elgondolkodjanak önmagukon és megismerjék önmagukat, és egyúttal megoldják ezeket a nehézségeket. Ezért ma beszéljünk először arról, hogy mik az életbe való belépés nehézségei, és hogy melyek azok a különböző nehézségek az életbe való belépés terén, amelyekkel az emberek gyakran szembenéznek a mindennapi életükben. Készítsünk egy részletes összegzést ezekről a dolgokról. Kell beszélni erről? (Igen.) Most már valamelyest érdeklődtök az életbe való belépéssel kapcsolatos témák iránt, igaz? Amikor először kerültem kapcsolatba veletek és beszéltem nektek, függetlenül attól, hogy mit mondtam, ti közönyösek, tompák és fáradtak voltatok, és lassan reagáltatok. Úgy tűnt, mintha nem értenétek semmit, és nem rendelkeznétek semmilyen érettséggel, az életbe való belépésről nem is beszélve. Most, amikor az életfelfogás megváltoztatásával kapcsolatos ügyekről beszélünk, a legtöbben valamennyire érdeklődtök e téma iránt, és reagáltok is rá. Ez egy pozitív jelenség. Ha nem végeznétek a kötelességeiteket, akkor elérhetnétek ezeket a dolgokat? (Nem, nem tudnánk.) Ez Isten kegyelme; mindez az Ő jóindulatának köszönhető.
Második tétel: Ismerni minden egyes embertípus állapotait és megoldani olyan, az életbe való belépéssel kapcsolatos különböző nehézségeket, amelyekkel a valós életükben találkoznak (Második rész)
Az életbe való belépés nehézségeinek nyolc típusa
I. A kötelesség végzésével kapcsolatos nehézségek
Ami az életbe való belépés nehézségeit illeti, először nézzük meg általánosságban a kötelességek végzésével kapcsolatos nehézségeket. Amikor a kötelességeid végzése során olyan problémákkal szembesülsz, amelyek az igazság gyakorlásával kapcsolatosak, te pedig nem tudod az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, vajon az nem az életbe való belépés nehézsége? (De, az.) Egyszerűen fogalmazva, ezek azok a különféle állapotok, elgondolások, nézőpontok és bizonyos helytelen gondolkodásmódok, amelyek a kötelességek végzése közben felmerülnek. Milyen konkrét nehézségek vannak tehát ebben a tekintetben? Például, ha valaki a kötelességei végzésekor mindig próbál felületes lenni, kibúvókat keresni és lazsálni – vajon ez nem egy gyakran megnyilvánuló és feltáruló állapot a kötelességek végzése során? Az is előfordul, hogy valaki nem a megfelelő munkájával foglalkozik, és folyamatosan másokhoz hasonlítja magát a kötelességvégzése közben, és játszótérként vagy csatatérként kezeli a kötelességvégzése helyét, és arra gondol, hogy kell találni egy „viszonyítási pontot” a kötelességvégzés során, és azt mondja magában: „Megnézem, ki jobb nálam, és ki tudja felébreszteni bennem a küzdőszellemet, aztán versenyezni fogok vele, vetélkedni fogok vele, és össze fogom mérni magamat vele, hogy kiderüljön, ki ér el jobb eredményeket és nagyobb hatékonyságot a kötelességvégzése során, és ki tudja jobban megnyerni az emberek szívét.” Aztán olyan is van, hogy valaki megérti a kötelességvégzés alapelveit, de nem akarja betartani őket, vagy nem akar az Isten szavaiban foglalt igazsággal, illetve Isten házának követelményeivel összhangban cselekedni, és mindig szívesebben végzi úgy a kötelességét, hogy abba a személyes preferenciáit is belekeveri, mondván: „Én így szeretem csinálni, én úgy szeretem csinálni; én így vagyok hajlandó csinálni, én úgy akarom csinálni.” Ez önfejűség – ha valaki mindig a saját akaratát akarja követni, és a saját preferenciái szerint akar cselekedni, Isten házának minden követelménye süket fülekre talál nála, és inkább letér a helyes útról. Hát nem ezek azok a valódi megnyilvánulások, amelyeket a legtöbb ember a kötelességvégzése során mutat? Nyilvánvaló, hogy mindezek a problémák a kötelességvégzés során felmerülő nehézségekkel kapcsolatosak. Mondjatok még további példákat, kérlek. (A másokkal való harmonikus együttműködés elmulasztása a kötelességvégzés során, és ha valaki mindig önkényesen hoz döntéseket.) Ez is nehézségnek számít. Ha valaki nem tud harmonikusan együttműködni másokkal a kötelességvégzése közben, és mindig önkényesen akar döntést hozni, és azt akarja, hogy az övé legyen az utolsó szó; ha szeretne alázatosan tanácsot kérni és meg akarja hallgatni mások véleményét, amikor problémákkal szembesül, de képtelen ezt gyakorolni, és kényelmetlenül érzi magát, amikor megpróbálja ezt gyakorolni – ez probléma. (Mindig a saját érdekeit védelmezi egy kötelesség végzése során, önzőn és aljasul viselkedik, és bár valójában tudja, hogyan kell megoldani egy problémát, amikor az felmerül, de úgy érzi, hogy semmi köze hozzá, fél a felelősségvállalástól, ha rosszul alakulnak a dolgok, és emiatt nem mer előrelépni.) Ha lát egy problémát, nem oldja meg, úgy gondolja, hogy az nem tartozik rá, és nem vesz róla tudomást – ez is a kötelességvégzés iránti hűség hiányának számít. Függetlenül attól, hogy felelős vagy-e egy feladatért, vagy sem, ha képes vagy átlátni és megoldani egy problémát, akkor teljesítened kell ezt a felelősséget. Ez a te kötelességed és a rád eső feladat. Ha a felügyelő meg tudja oldani, akkor rábízhatod, de ha nem, akkor előre kell lépned és meg kell oldanod. Ne oszd fel a problémákat aszerint, hogy kinek a felelősségi körébe tartoznak – ez hűtlenség Istenhez. Van még valami? (Ha valaki az intelligenciájára és az adottságaira hagyatkozva dolgozik, miközben végzi a kötelességét, és nem keresi az igazságot.) Sok ilyen ember van. Mindig azt hiszik, hogy rendelkeznek intelligenciával és képességgel, és közömbösek minden iránt, ami történik velük; egyáltalán nem keresik az igazságot, és kizárólag a saját akaratuk szerint cselekszenek, és emiatt egyetlen kötelességet sem tudnak megfelelően végrehajtani. Ezek mind olyan nehézségek, amelyekkel az emberek a kötelességeik végzése során szembesülnek.
II. Azzal kapcsolatos problémák, ahogyan az ember a kilátásait és a sorsát kezeli
Az ember hozzáállása a saját kilátásaihoz és sorsához szintén egy jelentős kérdés, amely az életbe való belépéshez kapcsolódik. Vannak, akik hajlandóak megfizetni az árat, ha úgy hiszik, hogy van reményük az üdvösségre, de ha úgy vélik, hogy nincs, akkor negatívvá válnak. Ha Isten háza nem lépteti elő és nem műveli őket, akkor nem hajlandóak megfizetni az árat, és a kötelességeiket csak tessék-lássék módjára, felelősségvállalás nélkül végzik. Bármit is tesznek, mindig mérlegelik a kilátásaikat és a sorsukat, és azt kérdezik maguktól: „Vajon tényleg jó rendeltetési helyem lesz? Említést tesznek Isten ígéretei arról, hogy milyen kilátása és rendeltetési helye lesz a hozzám hasonló embereknek?” Ha nem találnak pontos választ, akkor nem lelkesednek semmilyen tevékenység iránt. Ha Isten háza előlépteti és műveli őket, tele lesznek energiával, és kimondottan kezdeményezőek mindenben, amit tesznek. Ha azonban nem végzik jól a kötelességüket, és elbocsátják őket, azonnal negatívvá válnak, és feladják a kötelességüket és minden reményüket. Amikor metszéssel szembesülnek, azt gondolják: „Vajon Isten már nem szeret engem? Ha így van, akkor már korábban kellett volna szólnia, ahelyett, hogy akadályozza a világra való törekvésemet!” Ha elbocsátják őket, azt gondolják: „Hát nem lenéznek engem? Ki jelentett engem? Vajon most kiiktatnak engem? Ha így van, akkor korábban kellett volna szólniuk erről!” Ráadásul a szívük tele van ügyletekkel, követelésekkel és észszerűtlen kérésekkel Isten felé. Bármilyen feladatot is bíz rájuk a gyülekezet, csak akkor teszik meg, ha úgy vélik, hogy az jó kilátásokat és jó sorsot biztosít számukra, Isten áldásaival együtt. A minimális előfeltételük az, hogy kedves arckifejezéssel és hozzáállással bánjanak velük, és hogy elismerjék őket – csak ebben az esetben fogadják el a feladatot, és vetik alá magukat. Hát nem a kilátásaik és a sorsuk kezelésének megnyilvánulásai ezek? Egészítsétek ki a felsorolást! (Ha eltérések vagy problémák merülnek fel a kötelességeik végzése közben, és megmetszik őket, akkor panaszkodnak Istenre, és bizalmatlanná válnak Vele szemben; félnek attól, hogy feltárják és kiiktatják őket, és mindig hagynak maguknak egy menekülési utat.) Félnek attól, hogy feltárják és kiiktatják őket, és mindig hagynak maguknak egy menekülési utat – ezek is annak megnyilvánulásai, hogy miként kezelik a kilátásaikat és a sorsukat. (Amikor valaki látja, hogy Isten leleplező és karakterizáló szavai illenek rá, vagy amikor metszéssel szembesül és szégyelli magát, akkor arra a következtetésre jut, hogy ő zavaros fejű, egy ördög és egy Sátán, és hogy képtelen elfogadni az igazságot. Megállapítja, hogy nincs reménye az üdvösségre, és negatívvá válik.) Az emberek nem tudják teljesen elengedni a saját szándékaikat és vágyaikat a kilátásaikkal és a sorsukkal kapcsolatban. Következetesen ezeket kezelik a legfontosabb dolgokként, és ennek megfelelően törekednek rájuk; ezeket tekintik minden törekvésük mozgatórugójának és előfeltételének. Amikor ítélettel, fenyítéssel, próbatételekkel, finomítással vagy feltárással szembesülnek, vagy veszélyes körülményekkel találkoznak, akkor azonnal azt gondolják: „Isten már nem akar engem? Visszautasít engem? Olyan szigorú hangnemben beszél hozzám; vajon nem akar megmenteni? Ki akar iktatni engem? Ha ki akar iktatni, akkor azt minél előbb mondania kellene, amíg még fiatal vagyok, hogy ne akadályozza a világra való törekvésemet.” Ez negativitást, ellenállást, ellenkezést és lazsálást szül bennük. Ez néhány olyan állapot és megnyilvánulás, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy miként kezelik az emberek a kilátásaikat és a sorsukat. Ez egy jelentős nehézség, amely az életbe való belépéshez kapcsolódik.
III. Az egyének közötti kapcsolatokkal járó nehézségek
Vessünk egy pillantást egy másik szempontra – az egyének közötti kapcsolatokra. Ez is egy jelentős nehézség, amely az életbe való belépéshez kapcsolódik. Hogyan bánsz azokkal, akiket nem kedvelsz, akiknek a véleménye eltér a tiédtől, akik az ismerőseid, akikkel családi kapcsolatban állsz, illetve azokkal, akik kedvességet tanúsítottak irántad, és azokkal az emberekkel, akik mindig időben figyelmeztetnek, és igaz szavakat mondanak neked és segítenek? És képes vagy-e méltányosan bánni minden egyes emberrel, illetve hogyan gyakorolsz, amikor vitád támad valakivel, és féltékenység meg viszálykodás alakul ki köztetek, és nem tudsz harmonikusan kommunikálni, vagy akár a kötelességeid végzése során harmonikusan együttműködni – ez néhány olyan állapot és megnyilvánulás, amelyek az egyének közötti kapcsolatokhoz tartoznak. Van még más is? (Ha valaki az embereknek akar tetszeni, és nem mer megszólalni, amikor észreveszi egy másik ember problémáit, mert fél, hogy megsérti őt.) Ez az állapot akkor keletkezik, amikor az ember fél attól, hogy megsért másokat. (Az is, ahogyan az ember a vezetőkkel és a dolgozókkal, illetve a hatalommal és státusszal rendelkezőkkel bánik.) Hogy miként bánsz a vezetőkkel és a dolgozókkal, illetve a hatalommal és státusszal rendelkező emberekkel – akár hízelgő és talpnyaló módon, akár helyesen –, ez egy konkrét megnyilvánulása annak, hogy miként bánsz a hatalommal és befolyással rendelkezőkkel. Többé-kevésbé ezek az egyének közötti kapcsolatok nehézségei.
IV. Az emberi érzésekkel kapcsolatos problémák
Beszéljünk egy kicsit az emberi érzésekről. Milyen kérdések kapcsolódnak az érzésekhez? Az első az, hogy miként értékeled a saját családtagjaidat, és hogyan viszonyulsz azokhoz a dolgokhoz, amiket tesznek. A „dolgok, amiket tesznek” itt természetesen magában foglalja azt, amikor akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, amikor a hátuk mögött mondanak ítéletet más emberekről, amikor az álhívők némely gyakorlatában vesznek részt, és így tovább. Képes vagy elfogulatlanul közelíteni meg ezeket a dolgokat? Amikor értékelést kell írnod a családtagjaidról, képes vagy ezt objektíven és pártatlanul megtenni, félretéve a saját érzéseidet? Ez összefügg azzal, hogy hogyan viszonyulsz a családtagjaidhoz. Ezenkívül vannak-e érzéseid azok iránt, akikkel jól kijössz, vagy akik korábban segítettek neked? Tudod-e objektívan, pártatlanul és pontosan nézni a tetteiket és a magatartásukat? Ha akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, képes leszel-e azonnal jelenteni vagy leleplezni őket, amint tudomást szerzel róla? Továbbá, vannak-e érzéseid azok iránt, akik viszonylag közel állnak hozzád, vagy akiknek hasonló az érdeklődési körük? Képes vagy-e pártatlanul és objektíven megítélni, meghatározni és kezelni a tetteiket és a viselkedésüket? Tegyük fel, hogy a gyülekezet az alapelvek szerint kezeli ezeket az embereket, akikhez érzelmileg kötődsz, és ennek az eredménye nem felel meg a saját elképzeléseidnek – hogyan viszonyulnál ehhez? Képes lennél engedelmeskedni? Titokban továbbra is kapcsolatban maradnál velük, és hagynád, hogy félrevezessenek, sőt, bátorítsanak, hogy mentegesd, igazold és védd meg őket? Vajon a segítségére sietnél azoknak és meghalnál azokért, akik segítettek neked, figyelmen kívül hagyva az igazságalapelveket és Isten házának érdekeit? Hát nem az érzésekkel kapcsolatos különféle problémák ezek? Egyesek azt mondják: „Az érzések nem csak a rokonokra és a családtagokra vonatkoznak? Az érzelmek hatóköre nem csak a szüleidre, a testvérekre és más családtagokra terjed ki?” Nem, az érzések az emberek széles körére kiterjednek. Ne is álmodj arról, hogy elfogulatlanul értékeled a saját családtagjaidat – egyes emberek még a jó barátaikat és a cimboráikat sem képesek elfogulatlanul értékelni, és elferdítik a tényeket, amikor róluk beszélnek. Például, ha a cimborájuk a kötelessége végzése során nem a rendes munkájával foglalkozik, és mindig tisztességtelen és elvetemült gyakorlatokhoz folyamodik, akkor meglehetősen játékos természetűnek írják le, és azt mondják, hogy az emberi mivolta éretlen és még nem stabil. Vajon nincsenek érzések ezekben a szavakban? Ez azt jelenti, hogy érzésektől vezérelve beszél valaki. Ha egy olyan ember nem foglalkozik a rendes munkájával, és folyamodik mindig tisztességtelen és elvetemült gyakorlatokhoz, akivel nem állnak kapcsolatban, akkor súlyosabb dolgokat fognak mondani róla, és akár el is ítélik őt. Hát nem az érzések alapján való beszéd és cselekvés megnyilvánulása ez? Vajon pártatlanok azok az emberek, akik az érzéseik szerint élnek? Becsületesek ők? (Nem.) Mi a baj azokkal az emberekkel, akik az érzéseik szerint beszélnek? Miért nem tudnak méltányosan bánni másokkal? Miért nem tudnak az igazságalapelvek szerint beszélni? Akik kétértelműen beszélnek, és sohasem a tényekre alapozzák a szavaikat, azok elvetemült emberek. Ha valaki nem pártatlanul és az igazság alapelvei szerint, hanem mindig az érzései alapján és a saját érdekében beszél, nem gondol Isten házának munkájára, és csak a saját személyes érzéseit, hírnevét, nyereségét és státuszát védi, akkor ez az antikrisztusok jelleme. Így beszélnek az antikrisztusok; minden szavuk elvetemült, zavaró és bomlasztó. Azok az emberek, akik a hús-vér test preferenciái és érdekei közepette élnek, az érzéseik körében élnek. Akik az érzéseik szerint élnek, azok azok, akik egyáltalán nem fogadják el és nem gyakorolják az igazságot. Akik az érzéseik alapján beszélnek és cselekednek, azok egyáltalán nem birtokolják az igazságvalóságot. Ha az ilyen emberek vezetőkké válnak, akkor kétségtelenül hamis vezetők vagy antikrisztusok lesznek. Nemcsak arra képtelenek, hogy valódi munkát végezzenek, hanem különféle gonosz cselekedeteket is elkövethetnek. Őket biztosan ki fogják iktatni és meg fogják büntetni.