Az akadályozásokat és zavarásokat okozó különféle emberek, események és dolgok összegzése

A vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi köre az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különböző emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos. Ezeket tizenegy pontra osztottuk fel közlés céljából. Az egyes pontokban felsorolt akadályozások és zavarások problémái vagy eseményei az emberek kötelességvégzésével valamint az Istenbe vetett őszinte hitükkel kapcsolatosak. Miért vannak ennyire aprólékosan felosztva? Miért hozok fel minden egyes pontot beszélgetésre és boncolgatásra? Az egyes pontok címéből ítélve az ilyen dolgokat elkövető emberek emberi mivolta nem jó. Az első pont kivételével – gyakori eltérés a témától az igazság közlése közben, ami nem számít súlyosnak – az összes többi meglehetősen súlyos természetű. E megnyilvánulások mind olyan természetűek, hogy bomlasztanak és zavart keltenek, és mind akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, ezért hozzuk fel őket egyenként közlésre és boncolgatásra. Amikor ezek a problémák felmerülnek a gyülekezeti életben vagy az ember kötelességvégzésének folyamata során, az embereknek különösen ébernek kell lenniük, valamint fel kell ismerniük és át kell látniuk őket. Amikor az emberek látják, hogy ilyen események történnek, amelyek bomlasztanak és zavart keltenek, akkor fel kell állniuk, hogy megállítsák és korlátozzák azokat. Ami az első problémát illeti – „gyakori eltérés a témától az igazság közlése közben” –, az emberek néha nem szándékosan teszik ezt, valamint az érintett körülmények és annak természete nem túl súlyosak; ha viszont gyakran térnek el a témától és összefüggéstelenül beszélnek, bosszúságot okozva ezzel hallgatóiknak, és így nem érnek el jó eredményeket a gyülekezeti életben, akkor ez a gyülekezet munkájának akadályozásához és megzavarásához vezet. A többi problémát még csak említeni sem szükséges; egyetlen egy elég közülük ahhoz, hogy akadályozásokat és zavarásokat jelentsen a gyülekezet munkájára és a gyülekezeti élet rendjére nézve. Ezért szükséges mindezeket a problémákat részletesen közölni, elemezni és boncolgatni. Ha rendelkezel tisztánlátással és tudomásod van a gyülekezetet megzavaró gonosz tettekről, amikor rosszindulatú események történnek, akkor fel kell lépned, hogy megállítsd és korlátozd őket. Tágabb értelemben ez a teremtett lény kötelességvégzése; szűkebb értelemben pedig ezzel eleget teszel a gyülekezeti tag kötelességének és felelősségének. Hát nem ez az, amit meg kellene tudnod tenni? (De igen.) Ha képtelen vagy ezt megtenni, mik a következmények? Hogyan kellene jellemeznünk téged, ha képtelen vagy erre? A legkevesebb, hogy ez azt jelenti, hogy zavaros fejű vagy; továbbá hogy hasznavehetetlen gyáva alak vagy, aki fél a Sátántól. Ráadásul, amikor Sátánok és ördögök jelennek meg, hogy megzavarják Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét, te közömbös és tehetetlen maradsz, nem reagálsz, és hiányzik belőled a hit és a bátorság, hogy kiállj harcolni a Sátán ellen, és szilárdan megállj a bizonyságtételedben Isten mellett. Ebben az esetben haszontalan ember vagy, nem méltó arra, hogy Isten követője legyél.

A vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi köre azokat a gyülekezeten belül előforduló különféle eseményeket sorolja fel, amelyek akadályozzák és megzavarják Isten munkáját. Minden egyes esemény érinti a vezetők és dolgozók, valamint a hétköznapi testvérek Istenhez való hozzáállását. Az egyes személyeknek a kötelességükhöz és felelősségeikhez való hozzáállását, valamint álláspontjukat és szemléletüket is érinti ezekkel a negatív eseményekkel és dolgokkal szemben, amelyek megzavarják Isten házának munkáját. Természetesen azt is érinti, hogy az, aki sok éve hisz Istenben és hallgat prédikációkat, rendelkezik-e elegendő érettséggel és hittel ahhoz, hogy küzdjön a Sátán ellen, és bizonyságot tegyen Isten mellett, amikor ezek a negatív események és dolgok felütik a fejüket. Vajon ez kulcsfontosságú kérdéseket érint? Érinti az ember álláspontját és az általa járt utat, valamint az Istenhez, az igazsághoz és a kötelességéhez való hozzáállását is. Ezért, miután hallottátok e szavakat, meg kell értenetek, hogy ezek Isten követelményei az emberekkel szemben. Ne végrehajtandó és alkalmazandó doktrínákként, szabályokként vagy előírásokként kezeljétek őket, hanem inkább gondolkodjatok el rajtuk jobban, hogy megértsétek az igazságot, majd gyakoroljátok őket, és menjetek be ezekbe a szavakba, így téve eleget Isten követelményeinek. Amikor gonosz emberek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, ne ácsorogj tétlenül, ne hárítsd el a felelősségeidet különböző kifogásokkal, mondván, hogy még csak rövid ideje hiszel Istenben, csekély az érettséged, vagy még fiatal vagy és így tovább. Amikor Isten vizsgálja a munkát, amikor környezeteket alakít ki, hogy lássa a hozzáállásodat, Ő nem a korodat nézi, hogy hány éve hiszel Benne, illetve hogy milyen árat fizettél egykor, és milyen érdemeket szereztél; Isten a pillanatnyi hozzáállásodat akarja. Ha általában soha nem gondolkodtál el ezeken a dolgokon, nem kerestél velük kapcsolatban, és minden ügyön zavaros állapotban jutsz át anélkül, hogy bármit is megjegyeznél, keresnéd az igazságot, tanulságot vonnál le, vagy komolyan vennéd az Isten által kialakított különböző környezeteket, ha elmenekülsz, amikor azt látod, hogy gonosz emberek zavart okoznak és bomlasztanak, és soha nem jelented ezt Isten házának, illetve nem mutatod meg a hozzáállásodat, akkor, bár nem vettél részt a gonosz cselekedetben, a viselkedésed ebben az ügyben már felfedte az álláspontodat és a nézőpontodat – kívülálló vagy, aki a Sátánt támogatja. Isten mindent átvizsgál, és Őt nem tudod becsapni. Ezért, amikor ezek a negatív dolgok bekövetkeznek, amikor különböző embereket, eseményeket és dolgokat fedezel fel, amelyek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti élet normális rendjét, az egyértelműen felfedi a hozzáállásodat Istenhez. Lehetséges, hogy csupán rövid ideje hiszel Istenben, hogy meglehetősen fiatal vagy, és csekély az érettséged, de ha az alapelvek szerint cselekszel, amikor bekövetkeznek ezek a dolgok, és megpróbálod megállítani, korlátozni, vagy akár leleplezni a gonosz embereket, kockázatot vállalva és saját biztonságodat figyelmen kívül hagyva kiállsz és megóvod Isten házának érdekeit – ha ilyen szíved van, akkor az Istenhez való hozzáállásod, valamint az elszántságod, hogy tanúságot tegyél Isten mellett és harcolj a Sátán ellen, olyan bizonyságtétellé válik, amit az emberek és Isten is látni fognak. Az emberek gonosztettei, az, hogy rászedik Istent és rejtőzködnek Előle, hogy elhárítják felelősségeiket, hogy engednek a Sátánnak és megalkusznak vele, amikor az rosszat tesz – Isten látni fogja mindezt, és ezek a gonosztettek egy napon elszámolásra kerülnek, és ítéletet kapnak. De ugyanígy, ha olyankor, amikor a Sátán bomlaszt és megzavar, valaki ki tud állni, hogy felszólaljon Isten házáért és a testvérekért, és harcol a Sátán ellen, hogy megóvja Isten házának érdekeit, azzal az elhatározással keresve az igazságot, hogy tanúságot tegyen Isten mellett – még ha néha úgy is érzi, hogy erőtlen és egyedül van, és híján van a bölcsességnek, és hogy csak felületesen érti az igazságot, és nem tudja világosan kifejezni magát annak ellenére, hogy beszélgetni akar az igazságról, és emiatt néhányan gúnyolják és le is nézik őt – Isten látja az őszinteségét, és jó cselekedeteknek tekinti ezeket a cselekedeteket és viselkedésformákat. A gonosztettek egy napon ítéletet kapnak, és lezárásra kerülnek Isten előtt, ahogyan a jótettek is – a végső következtetés azonban mind a kétféle viselkedés esetén teljesen eltérő lesz. A gonosztettek méltó megtorlást kapnak majd, a jótetteket pedig jó bánásmóddal fogják jutalmazni. Isten már régen meghatározta ezt minden ember számára, csak arra vár, hogy az emberek Isten munkájának időszakában tanúsított különböző megnyilvánulásai megalapozott tényekké váljanak, mielőtt megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt.

A vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi köre tizenegy olyan – emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos – problémát sorol fel, amelyek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Fontos ez a tizenegy probléma? Egyértelműen felfedik az embereket? Amikor az egyes problémákról beszéltek, több erőfeszítést kell tennetek, hogy világosan értsétek az igazságot. Ez érinti azt, hogyan tartják fenn az emberek az igazságosságot és a pozitív dolgokat, valamint hogyan tartják fenn Isten bizonyságtételét; azt is érinti, hogyan állnak ki az emberek a Sátán ellen harcolni, hogyan leplezik le és fedik fel a Sátán képét, és hogyan állítják meg és korlátozzák a Sátán gonosztetteit – ezt a két szempontot érinti. Amikor a Sátán akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját, neked van benne szereped? Milyen szerepet játszol? Megtetted-e, amit Isten megkövetel tőled? Eleget tettél-e azoknak a kötelezettségeknek és felelősségeknek, amelyeknek Isten követőjének eleget kell tennie? Amikor felmerülnek ezek a problémák, megalkuszol, elsimítod a dolgokat, és a középutat választod, ahogyan az embereknek megfelelni vágyók, vagy kiállsz, hogy megállítsd és korlátozd a Sátán gonosztetteit, együttműködve több igaz testvérrel, hogy megóvd Isten házának érdekeit? Mit óvsz meg? A gonosz emberek érdekeit, a Sátán érdekeit óvod, vagy Isten házának érdekeit? Ha bármi olyan történik, ami akadályozza vagy megzavarja a gyülekezet munkáját, te pedig nem teszel semmit, csupán úgy viselkedsz, mint aki az embereknek akar megfelelni, és magadat véded, biztosítva, hogy sikeresen kezelhesd a személyes kapcsolataidat és sértetlen maradhass, anélkül, hogy valaha is aggódnál vagy szoronganál a gyülekezet munkájának megzavarása miatt, anélkül, hogy gyűlöletet vagy haragot éreznél a gonosz emberek gonosztettei iránt, anélkül, hogy terhet viselnél Isten háza és valamennyi testvér érdekeiért, anélkül, hogy lekötelezettnek éreznéd magad Istennel szemben, valamint anélkül, hogy bármiféle önvádat éreznél, akkor veszélyben vagy. Ha Isten szemében te ízig-vérig embereknek megfelelni akaró vagy, aki passzívan, összefont karokkal figyel mindent, ami történik, kitérve előle, és nem teszel eleget egynek sem a felelősségeid vagy kötelezettségeid közül, akkor igazán veszélyben vagy, és esélyes, hogy Isten kiiktat. Ha Istennek olyan gondolata támad, hogy még csak az a szándéka sem marad meg, hogy hagyjon téged munkát végezni, és elege van belőled, akkor ezen a ponton kiiktatásra vagy ítélve, ami hihetetlenül veszélyes! Amikor Isten azt mondja, hogy nem akar többé hozzád hasonló embereket látni, és hogy nem értékeli, ha a hozzád hasonló emberek bármilyen kötelességet vagy munkát végeznek Isten házában, akkor egy napon a gyülekezet kiiktathat téged, egy pillanatban a nem túl távoli jövőben, ami megváltoztatja a sorsodat. Ez azért van, mert az Istennel való kapcsolatod többé már nem normális, vagy mert eltávolodtál Istentől és elárultad Őt, és ennek meglett az eredménye. Látod ezt a tényt? Amikor felismered ezt a tényt, függetlenül attól, hogy el tudod-e fogadni, a szívedben minden szép remény egy pillanat alatt szertefoszlik majd.

Amikor az emberek először kezdenek hinni Istenben, mindannyiuk szíve buzgó. Bár nem látják a jövőbeli rendeltetési helyüket vagy kilátásaikat, mindig éreznek egyfajta Istenre hagyatkozást. Mindig szép és pozitív dolgokra törekszenek. Honnan jön ez az erő? Az emberek nem tudják; nem tudnak rájönni: „Az emberek mind egyformák, mind ugyanabban a légtérben és ugyanazon nap alatt élnek. Miért van hát, hogy a nem hívők szívéből hiányoznak ezek a dolgok, míg bennünk megvannak?” Hát nem misztérium ez? Ez az erő Istentől ered. Ez túlságosan is értékes dolog; nem olyasvalami, amivel az emberek születnek. Ha mindenki rendelkezne vele születésétől fogva, akkor mindenki ugyanolyan lenne; az emberiség körében nem lenne különbség magas és alacsony, nemes és alantas között, és nem lenne különbség azok között, akik hisznek Istenben, és azok között, akik nem. Te birtokolhatod azt, amivel ők nem rendelkeznek; a tiéd lehet az emberiség körében létező legértékesebb dolog. Miért nevezik a legértékesebb dolognak? Éppen e remény és várakozás miatt tudod ráhangolni az elmédet arra, hogy végezd a kötelességeidet Isten házában. Ez a legalapvetőbb feltétel ahhoz, hogy valaki képes legyen elérni az üdvösséget. E várakozás miatt van lehetőséged és némi elszántságod arra, hogy áldozatot hozz Istenért, hogy teremtett lényként végezd a kötelességedet, valamint hogy jó ember, megmentett ember legyél. Az ebből származó előnyök oly nagyszerűek! Honnan származik tehát ez a dolog? Istentől jön; Isten adja. Amikor azonban Isten már nem akar valakit, ezt a dolgot elveszi tőle. Az illető többé már nem vágyik szép dolgokra, és nem is várja azokat; többé már nem reménykedik ezekben. A szíve elsötétül, és süllyedni kezd. Elveszíti a lelkesedést, hogy bármi szépre vagy pozitívra, valamint Isten ígéreteire törekedjen. Épp olyanná vált, mint egy nem hívő. Ha ez a dolog egyszer elveszett, maradhat-e még az illető Isten házában, és folytathatja-e az Istenben való hitet és az Ő követését? Vajon nem ért itt véget az Istenbe vetett hitének útja? Amikor elveszted ezt az előfeltételt, hogy legyen elszántságod a törekvésre, akkor két lábon járó holttestté válsz. Mit jelent az, hogy „két lábon járó holttest”? Azt jelenti, hogy többé már nem tudod megérteni Isten szavait. Amikor rendelkezel ezzel az előfeltétellel, akkor meg tudod érteni Isten szavait, lehet reményed, inspirálódhat a hited, és ez az előfeltétel motivációt adhat neked az igazságra való törekvéshez. Amikor azonban elveszíted ezt az alapvető előfeltételt, ez a motiváció eltűnik. Nincs lelkesedésed, sem érdeklődésed Isten szavainak hallgatása iránt. Az ígéretek és várakozások többé már nem érdekelnek és nem motiválnak téged. Isten szavai számodra elvont elméletté váltak. Nem törekszel rájuk, Isten pedig nem világosít meg többé. Semmilyen igazságot nem nyerhetsz Isten szavaiból. Nem ért-e véget számodra az Istenbe vetett hitnek ez az útja? Ezen a ponton Isten már visszautasított téged; vajon rá tudod még venni Istent, hogy meggondolja Magát? Nem lesz egyszerű. Amikor Isten már eldöntötte, hogy egy bizonyos személyt nem akar többé, akkor az illető ezt érzi belül. Amikor megfosztanak ettől, a különböző dolgokhoz, például az Istenben való hithez, a kötelességeid végzéséhez, valamint a megmeneküléshez való hozzáállásod teljesen más lesz, mint azelőtt. Visszatekintve egykori szenvedélyes törekvésedre, érthetetlennek, felfoghatatlannak és hihetetlennek fogod azt találni. Amikor hihetetlennek találod, összehasonlítva mostani önmagadat a korábbival, a belső állapotod minőségi változáson ment keresztül; teljesen más ember leszel, nem leszel ugyanaz az ember, mint aki korábban voltál. Miért fog ez megtörténni? Nem azért, mert a környezet megváltozott; nem azért, mert idősebb és ravaszabb lettél; nem azért, mert több tapasztalatra és életfelismerésre tettél szert, amelyek megváltoztatták a gondolataidat és nézőpontjaidat. Inkább azért lesz, mert Isten meggondolta Magát, megváltoztak a gondolatai, és veled szembeni hozzáállása és elvárásai is megváltoztak. Így önkéntelenül is más emberré váltál. Most így nézve, ha valaki elveszíti azt, amit Isten neki ad, de amit ő a legapróbb, legjelentéktelenebb dolognak tart, akkor ezen a ponton az illető a szenvedés csapdájába esik, és szó sem lesz boldogságról. Tehát soha ne juss el erre a pontra! Ha mégis eljutsz, akkor talán úgy érzed, mintha egy súlyt vettek volna le a válladról, mintha felszabadulnál, ellazulnál, hogy többé nem kell hinned Istenben, sem tenned a kötelességeidet, és hogy szabadon és züllötten élhetsz, mint a nem hívők, mint a kalitkájából kiszabadult madár. De ez csupán átmeneti kényelem, öröm és önmagad kényeztetése. Ahogy haladsz tovább előre, nézd meg az előtted álló utat – vajon még mindig ilyen boldog leszel? Nem, nem leszel. Nehéz idők előtt állsz! Amikor a Teremtő uralma alatt élsz, függetlenül attól, hogy a Teremtő hogyan vezényli le a dolgokat számodra, mit és hogyan tesz veled, hány megpróbáltatást és gyötrelmet hoz, mennyi szenvedést viselsz el, vagy akár ha értetlenség, félreértések és más dolgok merülnek is fel, legalább érzed majd, hogy Isten kezében vagy, hogy Isten a támaszod, a szíved pedig békében van. Amikor azonban Isten nem akar többé téged, és már nem vagy képes érzékelni, hogyan bánik veled Isten, és elveszted ezt a támaszt, az olyan, mintha az egész világ összedőlne körülötted. Olyan ez, mint amikor gyerek voltál, és csak arra tudtál gondolni, hogy „anyu a legkedvesebb, anyu törődik velem, és ő szeret engem a legjobban, anyu nem halhat meg”. Nem bírtad elviselni, amikor meghallottad, hogy édesanyád beteg. Azt gondoltad, ha édesanyád valóban meghalna, összeomlana az ég, és nem tudnád tovább élni az életed. Ugyanez a logika érvényes az Istenben való hitre is. Az ember Istenbe vetett hitében a legnagyobb béke és öröm abból fakad, ha Istenre támaszkodik, ha hisz abban, hogy sorsa a Teremtő kezében van. Az ember stabilitásérzete ebből az őszinte bizalomból és ráhagyatkozásból ered. Amikor úgy érzed, hogy ez a bizalom és ráhagyatkozás eltűnt, a szívedet pedig olyan üresnek érzed, mint egy frissen ásott gödröt, akkor vajon nem omlott össze az égbolt a fejed felett? Van erőd tovább élni, amikor elveszted a támaszod? Az ilyen emberek olyanok, mint a két lábon járó holttestek, akik csak tömik a fejüket, miközben a végüket várják.

Jelenleg egyesek következetesen rossz magatartást tanúsítanak, és kötelességvégzésük közben folyamatosan gonosz dolgokat tesznek, akadályozzák, megzavarják és károsítják a gyülekezet munkáját, akár olyannyira, hogy nagy veszteségeket okoznak Isten háza érdekeinek. Soha nem mutattak őszinteséget vagy hűséget Isten iránt, alávetettségről nem is beszélve. Így Isten soha nem ismerte el őket. Ők gonosz emberek, akik azzal a szándékkal szivárogtak be Isten házába, hogy áldásokat nyerjenek. Isten azért engedi, hogy belépjenek, hogy választott népe tanulságokat vonhasson le, és fejlődjön a tisztánlátásban. Bár ők szintén az elhívottak közé tartoznak, a következetesen tanúsított viselkedésük miatt azonban nem lettek kiválasztva. Milyen az állapotuk? Rákérdezhettek; egyikük élete sem megy jól. Azok életminősége, akik Istenre támaszkodnak, és bármikor, bárhol az Ő ellátásában részesülnek, gyökeresen különbözik azokétól, akik nem kapják meg Isten ellátását és segítségét, és folyton a feneketlen mélységbe esnek, amikor helyzetekkel szembesülnek. Azoknak, akik nem részesülnek Isten ellátásában, nincs békességük és örömük, egész nap félelmet, kényelmetlenséget, nyugtalanságot és aggodalmat tapasztalnak. Hogy telnek a napjaik? Könnyű-e a feneketlen mélységben tölteni a napokat? Nem, nem könnyű. Félretéve ezt a feneketlen mélységet, már akkor is iszonyúan fogsz szenvedni, ha néhány napot sorban egymás után negativitásban töltesz. Ezért hát becsüld meg a jelen időszakot, és ne maradj le erről a nagyszerű lehetőségről! Megtiszteltetés tenni a kötelességedet Isten hatezer éves irányítási munkájában. Ez minden ember számára megtiszteltetés. Nem megaláztatásról van szó; a kulcs az, hogy miként bánsz ezzel az Istentől kapott megtiszteltetéssel, és hogyan hálálod meg azt. Isten felemelt téged; ne kövesd el azt a hibát, hogy nem értékeled az Ő jóságát! Tudnod kell viszonozni Isten kegyelmét. Hogyan kell viszonoznod? Istennek nem kell a pénzed vagy az életed, és a családodban öröklődő kincsekre sem vágyik. Mit akar Isten? Isten az őszinteségedre és hűségedre vágyik. Hogyan nyilvánul meg ez az őszinteség és hűség? Olyan módon nyilvánul meg, hogy függetlenül attól, mit mond Isten, a tőled telhető legtöbbet meg kell tenned azért, hogy őszinte szívet hozz elő magadból, és Isten szavai szerint cselekedj. Mik Isten szavai? Isten szavai az igazság. Ha egyszer elismered és elfogadod az igazságot, hogyan kell alkalmaznod? Az igazságalapelvek szerint kell gyakorolnod. Tégy pontosan úgy, ahogy Isten mondja! Ne szájhősködj az igazság gyakorlását illetően, hogy majd a helyzetekkel szembesülve a saját akaratod szerint cselekedj, később pedig kifogásokat keress és álcázott, csaló szavakat szólj – ez nem őszinte és nem hűséges –, és Isten nem ezt akarja látni. Az emberben az őszinteség a legértékesebb dolog. Hogyan viselkedjen egy őszinteséggel rendelkező ember? Pontosan úgy kell tenned, ahogy Isten azt megköveteli, kitartóan követve Isten szavait. Még ha túlzásba is viszed, és úgy cselekszel, mintha előírásokat követnél, és mások egy kissé ostobának is tartanak, amikor ezt látják, továbbra sem törődsz ezzel, és folytatod a cselekvést Isten szavai szerint, Isten ezt az őszinteséget akarja az emberektől. Ha mindig cselszövő és körmönfont vagy, és sosem vagy kész bolondnak tűnni mások szemében, a saját érdekeidet érő legcsekélyebb veszteséget sem vagy kész elszenvedni, akkor képtelen vagy az igazság gyakorlására, mert nincs benned őszinteség. Azok az emberek, akik híján vannak az őszinteségnek, mégis próbálnak csalárd módon trükközgetni, túlságosan agyafúrtak, Isten pedig nem szereti őket. Amikor Isten szavait gyakorolják, válogatnak, csak azt gyakorolva, ami hasznukra van, ami pedig nincs, azt elkerülik. Általában kellemesen beszélnek, csak nagyszerűnek hangzó eszméket szajkóznak, de amikor problémák adódnak, elrejtőznek, nyomtalanul eltűnnek, és csak akkor bukkannak fel újra, amikor mások már megoldották a problémákat. Miféle nyomorult ember az ilyen? Amikor valami kifizetődő számára, kezdeményez és előlép, és mindenki másnál proaktívabb. Amikor azonban a személyes érdekei forognak kockán, visszakozik, és negatívvá válik. Elveszíti minden kellemesen hangzó szavát, álláspontját és nézőpontjait. Isten nem kedveli az ilyen típusú embert. Inkább szeretne olyasvalakit, aki mások szemében ostobának tűnik, mint olyat, aki ennyire ravasz.

XII. A politika megvitatása

Befejeztük a vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi körébe tartozó tizenegy problémával kapcsolatos beszélgetést. Kiegészítésként adjunk hozzá még egyet a tizenegy problémához. Bár a gyülekezeti életben nem gyakori, mégis szükséges itt megemlíteni, így ez lesz a tizenkettedik probléma – a politika megvitatása. Helyénvaló-e a politikai témák megvitatása a gyülekezeti életben? (Nem.) A gyülekezeti élet Isten szavainak olvasására, Isten imádatára, valamint az emberek Istennel kapcsolatos megértésének és Isten szavairól szerzett tapasztalati tudásának megosztására való. Ebben az időszakban azonban egyesek hosszasan beszélnek a politikáról, úgymint politikai helyzetekről, politikai szereplőkről, a politikai környezetről, politikai nézetekről és politikai álláspontokról. Helyénvaló ez? Amikor olyan témákat vitatnak meg, mint azt, hogy Isten szuverenitást gyakorol minden dolog és az emberiség felett, egyesek automatikusan alkalmazzák azt az elgondolást, hogy a politikai szereplők szintén Isten kezében vannak, mondván, hogy bizonyos politikai szereplők is hisznek Istenben, és követik Őt, sőt, lelki jegyzeteket és egyebeket is írnak. Vajon ez nem zavarja össze a többieket? Még olyanok is vannak, akik azt mondják: „Nekünk, keresztényeknek támogatnunk kell ezt a politikust, mert nem csupán hívő, hanem a mi érdekeinket, a hívők érdekeit is megóvja. A mi oldalunkon áll, így támogatnunk kellene és meg kellene választanunk őt.” A gyülekezeti életben még széles körben népszerűsítik is ezt a politikai személyiséget. Helyénvaló ez? A keresztények részt vesznek-e a politikában? (Nem.) Mit tehetsz azért, hogy elkerüld a részvételt? Először is, függetlenül attól, hogy melyik pártot támogatod, vagy milyen politikai nézeteid vannak, ne hozd be azokat a gyülekezeti életbe megvitatásra. Természetesen még ennél is fontosabb, hogy a különböző politikai nézeteket valló emberek közötti viták sem jelenhetnek meg a gyülekezeti életben. Például ha neked és valaki másnak különböző nézeteitek vannak, és más politikai személyiségeket támogattok, akkor előfordulhat, hogy ezt meg szeretnétek vitatni, amikor találkoztok egymással; ez megengedett, de ezt semmiképpen sem tehetitek az összejöveteleken. Ti ketten küldhettek privát üzeneteket egymásnak, találkozhattok és beszélgethettek, vagy akár vitatkozhattok is addig, amíg az arcotok vörös nem lesz, és senki sem fog közbeszólni; ez az állampolgárok joga egy demokratikus rendszerben. A gyülekezeti életben azonban nem csak egy ország polgára vagy; ami még fontosabb, te a Mindenható Isten Egyházának tagja vagy. Ebben a környezetben ez a te identitásod. Ne hozz politikai témákat vagy politikai személyiségekkel kapcsolatos témákat a gyülekezetbe! Amit megvitatsz, az csakis a te személyes álláspontodat és nézeteidet képviseli, nem pedig az egyházét. Az egyház nem érdeklődik sem a politika, sem pedig semmilyen politikai rendszer, szereplő, vezető vagy csoport iránt, mivel ezek a kérdések nem érintik az igazságot, és mellékesek az Istenben való hit szempontjából. Semmilyen politikával kapcsolatos témát nem szabad felhozni a gyülekezeti életben. Egyesek azt kérdezik: „Szóval az rendben van, ha mindenki a gyülekezeti élet keretein kívül találkozik és vitatja meg ezt?” A legjobb nem tenni. Ha eltérő politikai nézeteket valló nem hívők közötti vitába akarsz bekapcsolódni, a te dolgod; ez a te szabadságod, és Isten háza nem fog beleszólni. De ha összejönnek a gyülekezeti tagok, vagy hivatalos összejövetelek alkalmával ne hozd fel ezeket a politikai nézeteket vagy vitákat fő témaként, és ne színleld hamis módon, hogy a politikai nézeteidnek bármi közük lenne Isten szavaihoz, az igazsághoz vagy Isten szuverenitásához! A politikai nézeteidnek semmi közük az igazsághoz, a legtávolabbi kapcsolat sincs közöttük, ezért ne tégy úgy, mintha lenne!

Egyesek szeretnének a politikáról beszélgetni, de otthon nincs kivel megvitatniuk ezt a témát, így a beszélgetés soha nem jöhet létre. Látva, hogy a testvérek mind felnőttek, úgy vélik, lehetőséget találtak arra, hogy megvitassák a politikát, és szabad folyást engedjenek a politikai nézeteiknek. Izgatottak, hogy megtalálták ezt a jó lehetőséget, és politikai nézetekről, aktuális eseményekről és a nemzetközi helyzetről akarnak beszélgetni. Ezek megvitatását így kezdik: „Mindezek Isten szuverenitása alatt állnak. Az emberiség politikája és ezek a politikusok is Isten szuverenitása alatt állnak. Isten rendelte el őket.” E bevezető után elkezdik hosszasan megvitatni a politikát és az aktuális eseményeket, majd ezzel zárják: „A politika nem kerülheti el Isten szuverenitását; mindez Isten jó szándékait hordozza.” Ha az emberek nem képesek átlátni ezeket a dolgokat, nem szabadna meggondolatlanul beszélniük róluk. Az igazság közlése az igazság közlése; ne a politikát vagy a politikai személyiségeket vitassátok meg! A politika megvitatása nem az igazság közlése, hanem az emberek félrevezetése. Ha politikáról akarsz beszélgetni, keress egy olyan csoportot, amelyik szereti a politikát, és menj el velük beszélgetni egyedül; akkor annyit beszélhetsz, amennyit csak kedved tartja. Mi a célod azzal, hogy mindig ezekről a témákról beszélsz a gyülekezetben? Szándékosan próbálod elérni, hogy az emberek téged csodáljanak, és vezetőnek válasszanak? Ez hátsó szándéknak minősül! Azok, akik szeretnek politikáról beszélni, olyan emberek, akik nem a megfelelő feladatukkal foglalkoznak, és biztosan nem törekednek az igazságra. Soha ne vitassatok meg politikai témákat gyülekezeti összejöveteleken! Egyesek azt kérdezik: „Ha nem beszélhetünk a szabad országok demokratikus választásairól, politikai rendszereiről és politikájáról, akkor mi a helyzet a nagy vörös sárkány országában a vezető tisztségviselők politikájával és botrányaival, például azzal, hogy mennyi aranyat fogadott el egy korrupt hivatalnok, és hány szeretője van? Ezeket a dolgokat megvitathatjuk?” Nem undorodsz ezektől a témáktól? Miért foglalkozol ennyit ezekkel az undorító dolgokkal? Miért érzem Én úgy, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozni és olvasni róluk undorító? Egyeseket kifejezetten érdekelnek ezek a dolgok, egyáltalán nem találják undorítónak őket. Szívesen olvasnak ezekről a dolgokról az interneten, és ezt teszik, amikor csak van rá idejük. A szívük kényelmesen, biztonságban és elégedettnek érzi magát, amikor ezekről a dolgokról olvasnak. Hogy lehet, hogy Isten szavait olvasva nem érzik magukat ilyen elégedettnek? Hát nem aljas dolog ez egy kicsit? Nem a megfelelő feladatok elhanyagolása ez? Ilyen nagyszerű időkben már egy séta az udvaron, némi friss levegő beszippantása és a kilátásban való gyönyörködés is feldobná a hangulatod. Egyesek azonban nem hajlandók megtenni ezeket; ehelyett, amikor csak van egy kis szabadidejük, a számítógépet bámulják, híreket keresgélnek, pletykákat gyűjtögetnek – melyik korrupt tisztségviselőről derült ki, hogy hány szeretője van, melyik korrupt tisztségviselő vagyonából mennyit foglaltak le az otthonában, a nagy vörös sárkány melyik felsőbb embere kit buktatott meg, vagy ki gyilkolt meg kit. Jellemzően ezek azok a dolgok, amelyekkel foglalkoznak. Úgy érzik, tele vannak tudással, miután összegyűjtötték ezeket az információkat, amelyekkel aztán mindenkit leterhelnek az összejöveteleken. Hát nem méregterjesztés ez? A gaztettek elkövetése nem túlságosan is normális az ilyen gonosz ördögök számára? Egyesek azt mondják: „Normális, hogy gaztetteket követnek el, de el sem tudnád képzelni, hogy milyen szörnyű dolgokat tesznek.” Mi haszna lenne elképzelni őket? Vajon azért kaptál agyat, hogy el tudd képzelni, milyen elvetemült dolgokat tesznek? Ez nem a megfelelő feladataid elhanyagolása? Azt gondolod, hogy ha tudsz néhány elképzelhetetlen elvetemültségről, attól felsőbbrendű leszel? Mit nyerhetsz ebből? Ettől nem fogsz csak még jobban undorodni? Ezek az emberek, akik elhanyagolják a rendes feladataikat, mindig a politikai színtér ezen erkölcstelen, aljas ügyeivel foglalkoznak. Hát nem együgyűek? Miért kellene mindig az ő dolgaik miatt aggódnod, ahelyett, hogy egyszerűen csak élnéd a saját életedet? Hát nem ostobaság ez? Nem arról van szó, hogy nincs jobb dolgod? Egyesek azt mondják: „A hívőket üldözi a nagy vörös sárkány. Gyűlölniük kell a nagy vörös sárkányt. A hívőket bizonyára érdekelnék a nagy vörös sárkány vezető tisztségviselőinek botrányai, korrupciója, visszaélései és kicsapongásai, valamint azok a kétes dolgok, amiket művelnek. Hát nem kellene a hívőknek tapsolniuk örömükben, amikor ezek a botrányok lelepleződnek?” Azért hiszel Istenben és követed Őt, hogy ezeket a dolgokat elérd? Politikai ügyekről beszélni a gyülekezetben, különösen a nagy vörös sárkány vezető tisztségviselőinek leleplezett botrányairól, a legundorítóbb dolog. Egyáltalán nem szabad megvitatnod ezeket! És Velem se beszélj ezekről; Én undorodom ezektől! Azt mondom neked, ne beszélj és még csak ne is olvass róla, különben előbb-utóbb eljön a nap, amikor megbánod, hogy elolvastad ezeket a dolgokat. Amikor megbánod, megtudod, milyen érzés; nincs határa annak, hogy milyen undorítóvá tudnak válni ezek a dolgok. Semmi hasznot nem hoz, ha túl sokat hallasz és olvasol ezekről a dolgokról. Miért mondom, hogy semmi hasznot nem hoz? Azért, mert ha ezekkel az undorító dolgokkal árasztod el az elmédet, akkor nem marad vágyad arra, hogy Isten szavait hallgasd. Bár ezek a témák érintik a politikát, azok az ügyek még undorítóbbak. Ha ezekről a dolgokról akarsz beszélni, menj és öntsd ki a szíved néhány nem hívő előtt, mondj nekik bármit, amit csak akarsz, de semmi esetre se beszélj ezekről a gyülekezeti életben vagy a testvérek között! Egyesek azt mondják: „A nagy vörös sárkány vezető tisztségviselőinek aljas és elvetemült tetteiről való beszélgetés segít növekedni a testvéreknek a tisztánlátásban, és lehetővé teszi számukra, hogy kiengedjék a dühüket.” Mi haszna a düh kiengedésének? A düh kiengedése talán tanúságtétel? Ez a te kötelezettséged vagy kötelességed? Ezekről a dolgokról beszélni haszontalan, egyáltalán nincs értéke. Nem számít, mennyire leplezed le a nagy vörös sárkány elvetemült tetteit, Isten nem fog emlékezni rá. Ezzel szemben ha arról beszélsz, hogy a nagy vörös sárkány országában hogyan tapasztaltad meg annak üldözését, és szabadultál ki annak megfélemlítéséből és fenyegetéseiből, és győzted le azokat, valamint hogyan támaszkodtál Istenre, és álltál meg szilárdan a bizonyságtételben ilyen környezetben, azt Isten elfogadja. A politikáról való beszélgetésnek azonban semmi köze az életbe való belépéshez, és Isten nem fogadja el azt. Egyesek azt mondják: „Leleplezem a nagy vörös sárkány tisztségviselőinek korrupcióját, hogy miként költenek el több tízezer jüant egyetlen étkezésre, illetve mennyit költenek luxusszállodákra; ez rendben van?” Mi köze lehet ebből bárminek is hozzád? Hát nem pont ilyen ez a világ és ez a társadalom? Kiért állsz ki? Ez nem Isten melletti tanúságtétel, és nem is a nagy vörös sárkány lényegének leleplezése, sem pedig a nagy vörös sárkány elleni lázadás megnyilvánulása. Ne zavard össze az embereket, és ne légy képmutató; ezek egyike sem az igazság gyakorlása. A korrupt tisztségviselők és politikusok sikkasztása nem tartozik ránk, és nem is olyasmi, amit nekünk kell lelepleznünk. Ne foglalkozz ezekkel az ügyekkel! Ezek a dolgok a történelem során végig jelen voltak a Sátán uralmában, és amit ők tesznek, annak semmi köze ahhoz, hogy mi megtapasztaljuk Isten munkáját, vagy tanúságot teszünk Isten mellett. Ezért semmi esetre se keverd ezeket a témákat „a nagy vörös sárkány elleni lázadás és annak leleplezése az Isten melletti tanúságtétel céljából” témájával, és ne hozd be ezeket a furcsa, undorító és elvetemült ügyeket a gyülekezeti életbe és a testvérek közé megvitatásra! Ha tényleg a politikát akarod megvitatni, tedd azt nem hívőkkel! Bárhogyan is vitatod meg ezt négyszemközt azokkal, akiknek ilyen hobbijai és érdeklődési körei vannak, az rendben van. Ez a személyes hobbid és érdeklődési köröd; a te szabadságod és jogod, és senki sem szól bele. Összejövetelek során és a testvérek előtt azonban ne vitasd meg ezeket a dolgokat! Még ha valaki hajlandó is meghallgatni, ne beszélj ezekről, mivel ez befolyásolja a gyülekezeti életet, és hatással van Isten választott népének az igazságról alkotott megértésére!

Nem számít, hogy a politikát vagy a politikusok magánéletének botrányait érintik-e, ne hozd be ezeket a témákat a gyülekezeti életbe megvitatni! Ha valakit nem érdekel az összejövetelek tartalma a gyülekezeti életben, és mindig ezeket a témákat szereti megvitatni, minden összejövetelen ezekről beszél, akkor mit kell tenniük a testvéreknek? Korlátozniuk kell az ilyen embereket, mondván: „Ez az összejövetel ideje, ne beszélj ezekről a szemét dolgokról! Ha ezekről akarsz beszélgetni, menj haza, és tedd ott!” Mi van akkor, ha nem lehet őket korlátozni, és továbbra is ezekről beszélnek? Dobd ki őket, és mondd meg nekik, hogy akkor jöjjenek vissza, ha abbahagyták! Van egy másik módszer is, ami még hatékonyabb: amint kinyitják a szájukat, hogy politikáról beszéljenek, a testvérek álljanak fel, menjenek át egy másik szobába, és hagyják őket, hadd beszéljenek egyedül. Röviden: minden bizonnyal léteznek olyan emberek, akik szeretnek politikáról beszélni. Az ilyen emberek elhanyagolják a megfelelő feladatokat, nem törekszenek az igazságra, nem gondolkodnak el azon, hogyan végezzék jól a kötelességeiket, nem gondolkodnak el azon, hogy milyen nehézségek vannak jelen a gyülekezet munkájában, vagy milyen nehézségekkel szembesülnek a testvérek, és nem gondolkodnak el azon, hogy mely saját valós problémáik igényelnek megoldást – nem gondolkodnak el ezeken a megfelelő dolgokon. Ehelyett csak azokon az aljas, becstelen dolgokon gondolkodnak, és azokért lelkesednek különösen. Főleg most, hogy az információ széles körben elterjedt és mindenféle csatornán hozzáférhető – ez lehetővé teszi ezeknek az embereknek, hogy kedvükre foglalkozzanak a hobbijaikkal és érdeklődési köreikkel. Nem avatkozunk bele a hobbijaikba és érdeklődési köreikbe, Isten házának van azonban egy olyan előírása, hogy a politikai témák megvitatása az összejöveteleken a gyülekezet munkája akadályozásának és megzavarásának problémája alá sorolandó. Így ezek a témák szigorúan tiltottak a gyülekezeti élet során, valamint akkor, amikor összejönnek a testvérek. Egyesek azt kérdezik: „Ezek a témák tiltottak, de mi a helyzet a különböző politikai nézeteinkkel, azzal, hogy melyik pártot szeretjük, és melyiket nem, hogy kire szavazunk, és kire nem – ezekbe beleszól-e az egyház?” Tisztázzuk: szavazz arra, akire akarsz, szeresd, akit akarsz – az egyház nem szól bele ezekbe a kérdésekbe, ez a te szabadságod. Nem elég engedékeny már ez a be nem avatkozás is? Teljes mértékben élvezed az állampolgári kötelezettségeidet és emberi jogaidat; ez a tisztelet nem elég? Ez már így is elég jó; te pedig továbbra is szabadon és szíved szerint akarsz beszélni a gyülekezetben? Ez ellenkezik a szabályokkal. Ha ilyen emberekkel találkozol, találd meg a módját, hogy korlátozd őket. Először is beszélj velük egyértelműen, mondván: „Új vagy még a hitben? Először vagy összejövetelen, és nem ismered Isten házának szabályait? Akkor el kell, hogy mondjam neked: ez a hely összejöveteli hely, ez az idő pedig az összejövetel ideje. Bármilyen politikai nézeteid vagy eszméid vannak is, semmiképpen sem szabad a gyülekezetben terjesztened azokat, és ne vitasd meg őket az összejöveteleken! Nem akarjuk hallani, és nem is vagyunk kötelesek meghallgatni, ahogy ezekről a dolgokról beszélsz. Rossz helyet választottál. Az összejövetel után, amikor elhagyod ezt a helyet, azt mondhatsz, amit csak akarsz; senki sem szól bele. Ez a te szabadságod.” Ha megérti és megjegyzi, amit mondtál, és legközelebb nem beszél róla, akkor rendben van, és megmutatta, hogy van némi józan esze. De ha a beszélgetés után továbbra is így beszél, és minden összejövetelen állandóan politikai nézeteket oszt meg, akkor korlátozni kell őt a beszédben? (Igen.) Akár érintett valaki a politikában, akár nem, amennyiben politikai témákról beszél, ezt ugyanúgy kell kategorizálni, mint a klikkek kialakítását, a státuszért való versengést, a negativitás árasztását és az egyéb hasonló viselkedéseket, mint amilyenek a különböző emberek, események és dolgok, amelyek akadályozzák és megzavarják Isten házának munkáját. Az ilyen emberekkel nem lehet udvariasan viselkedni; meg kell állítani és korlátozni kell őket. Természetesen a politikáról beszélő emberek nem feltétlenül gonoszak vagy jók; lehet, hogy egyszerűen csak szeretik ezeket a kérdéseket és témákat. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ezek az emberek nem igazán törekednek az igazságra. Röviden, már egyértelműen közöltem az ilyen emberekkel való bánásmód alapelvét: mondd el nekik Isten házának előírásait! Ha miután világosan elmagyaráztad nekik, továbbra is politikai témákról beszélnek, és nem veszik figyelembe a figyelmeztetéseket, akkor szigeteld el őket! Csak azután folytathatják a gyülekezeti életet, miután bűnbánatot tartottak. Ha soha nem térnek meg, akkor ne engedd őket az összejövetelekre járni! Ilyen egyszerűen kell kezelni ezt az ügyet. Egy egyszerű ügyet ne komplikáljunk, az senkinek sem használ!

2021. július 24.