D. Az Isten szavait félreértelmező és Isten munkáját megítélő különféle alaptalan szóbeszédek felismerése

Honnan származnak azok a szóbeszédtípusok, amelyekről az imént beszéltünk? A nagy vörös sárkánytól, a vallásos világtól és a nem hívőktől származnak. A külvilágból származó szóbeszédeken kívül az egyház belső ügyeiről is van néhány szólás és pletyka. Sőt, teljesen valótlan állítások szólnak Istenről, Isten munkájáról, Isten napjáról és Isten egyes szavairól, valamint léteznek Istennel és az Ő munkájával kapcsolatos misztériumok is, amelyeket az emberek a képzelődéseik és az elképzeléseik alapján, illetve a téves információk és alaptalan spekuláció folyamatos áramlására alapozva alkotnak. És mivel az emberek kiszínezik az efféle szólásokat, pletykákat és állításokat, kialakulnak ezek a szóbeszédek. Amint a szóbeszédek kialakulnak, egyesek – akik vonzódnak a szóbeszédekhez – fellelkesednek a terjesztésük ügyével kapcsolatosan, valósként kezelve a szóbeszédeket és mindenütt terjesztve őket, és olyan élénken és alaposan írják le azokat, hogy egyeseket – akik nincsenek tisztában a dolgok valódi állásával, és akik nem értik az igazságot, valamint ostobák és tudatlanok, valóban félrevezetnek ezek a szóbeszédek. A félrevezetést követően hatással vannak-e rájuk és zavarják-e őket? (Igen.) Vannak gyakori problémák is, amelyek felbukkannak a gyülekezetben. Bár ezek a szóbeszédek elhalványulnak azokhoz képest, amelyek rágalmazzák és támadják Istent és Isten házát – ezek se nem rágalmazzák, se nem káromolják Istent –, és bár nem okoznak zavarásokat és nem okoznak kárt Isten munkájának, mindazonáltal hatással vannak egyesek életbe való belépésére, és le kell állítani őket. Amikor például egyesek megtévesztő megjegyzéseket hallanak, a szívükben elhiszik és gyorsan elterjesztik azokat az őket körülvevők és a hozzájuk közel állók körében. Ahogy a szóbeszédek keringenek, egyre több és teljesebb részlettel egészülnek ki, és végül a szóbeszédek elkezdenek valós eseményeknek tűnni. Az időhöz, helyhez és szereplőkhöz hasonló elemek mind a helyükön vannak – az efféle szóbeszédek megfelelnek azoknak a feltételeknek, hogy nyilvánosan terjeszthessék őket, nem igaz? Milyen információ terjed? A rémhírterjesztő így szól: „Van egy fontos dolog, amiről ma beszélnem kell nektek. Ha nem teszem, belül kényelmetlenül fogom érezni magam; még Isten szavainak olvasására sem fogok tudni odafigyelni. Annyira izgatott vagyok emiatt a dolog miatt. Most végre van reményünk nekünk, akik hiszünk Istenben!” Amikor mindenki meghallja, hogy van remény, érdeklődővé válnak és lelkesek lesznek; ez a téma nagyon vonzó. Azt mondják: „Isten munkája hamarosan be fog fejeződni. Már több olyan jel felbukkant, amelyeket Isten korábban megjósolt a munkája végét illetően. Például a hold és a nap állapota, a helyzet keleten és nyugaton, Isten választottainak száma az egyes országokban, az, hogy hány ember képes végezni a kötelességét és így tovább – Isten munkája befejeződésének ezek a jelei most itt vannak előttünk. Fel kell készülnünk gyorsan!” Valaki megkérdezi: „Mit kell előkészítenünk?” A rémhírterjesztő így szól: „Jócselekedeteket és ételt kell előkészítenünk, és gyorsan Istennek kell adnunk minden megtakarításunkat felajánlásként, és akkor biztosíthatjuk a jó rendeltetési helyet.” Ezt is mondják: „Ebben és ebben az évben és hónapban, ezen és ezen a napon, ebben és ebben az időpontban össze kell gyűlnünk egy konkrét helyen, ahol Isten várni fog ránk, hogy elvigyen minket. Isten azt mondta: »Ha nem mondasz le mindenről, nem vagy méltó arra, hogy a tanítványom légy, és nem vagy méltó arra, hogy a követőm légy«. Most végre eljött Isten napja, és Isten szavai beteljesültek. El kell engednünk minden világi dolgot, nem csupán a kilátásainkat és a pályafutásunkat, hanem a családunkat, a rokonainkat és a testi kapcsolatainkat is. Az összes világi kötődésről le kell mondanunk; találkozni fogunk Istennel!” A legtöbb ember megkérdezi: „Ez igaz?” A rémhírterjesztő így szól: „Igen, én eladtam a házamat és az autómat, és kivettem a megtakarításomat. Ha nekem nem hiszel, nézd meg Isten szavait. Az egyik fejezetben egy bizonyos mondat megfejtésével feltárul egy cím, egy másik fejezetben pedig egy bizonyos szakasz megfejtésével feltárul az év és a hónap...” Ezt hallván van-e bárki, aki nem kavarodik fel? Van-e bárki, aki képes tisztán látni ezeket a szavakat? Hát nem ezek a dolgok foglalkoztatják nagyon az embereket? Nem ezek a dolgok azok, amelyeket az emberek régóta remélnek? Egyesek, miután ezt hallják, majd megnézik Isten szavait és úgy vélik, hogy ez valóban egybevág, elkezdenek fontolgatni egy B tervet. Bár némelyek belül szkeptikusak, mégis remélik, hogy igaz a dolog, és erre gondolnak: „Bár a megadott év és nap egy kicsit messze van, legalább van egy pontos nap és időpont, úgyhogy van reményünk.” Bár nem igazán hiszik el, akkor is szentelnek neki egy bizonyos mennyiségű figyelmet. Mit jelez ez a figyelem? Azt mutatja, hogy az embereket könnyedén befolyásolják és megzavarják ezek a dolgok. Amint ez a fajta szóbeszéd széles körben terjedni kezd a gyülekezetben, az emberek 80-90 százaléka rendkívül izgatottá válik és elöntik őket az érzelmek, erre gondolván: „Végre eljön a nap, amelyet reméltünk! Isten meghallotta az imádságainkat! Isten szeret, és nem hagyott el minket!” Mi lenne a következménye, ha efféle témákat terjesztenének az összejövetelek során? Mindenkinek az érzelmeire hatással lenne vajon? Az emberek képtelenek lennének elutasítani, még ha akarnák is; a szóbeszéd minden mondata a szívükbe találna és lehetetlenné tenné, hogy ne higgyenek. Igen valószínű, hogy az emberek elhiszik ezeket a szavakat; még ha nem is biztosak száz százalékig, akkor is arra vágynak, hogy bárcsak igazak lennének, és ezt gondolják: „Ha elgondolkodunk azon, hogy mennyi nehézséget viseltünk el Isten követése során – a világ elutasít, a kormány vadászik ránk, a vallásos világ üldöz minket, levegőt is alig kapunk, állandó félelemben élve – mikor lesz vége ezeknek a napoknak? Most végre elérkezett Isten napja!” Ezek a gondolatok elárasztják a szívedet: „Oly sokat feláldoztunk magunkból Istenért, olyan elszánt a hitünk Isten követésében, hogy igaznak kell lennie annak, amit hallunk. Nem szabad többé kóborolnunk és szenvednünk ebben a világban – megérdemeljük, hogy ne ezt tegyük!” Amikor ilyen gondolatod van, és annyira meg vagy győződve, és szenvedélyes vagy ezt a szóbeszédet illetően, akkor is akarod még Isten szavait olvasni? Ezen a ponton nem tűnik vajon feleslegesnek Isten szavai bármely szakaszának olvasása? Így érzed: „Miért van az, hogy Isten szavai tapasztalati megértésének a megosztása most oly feleslegesnek tűnik? Többé nem szükséges imádkozni Istenhez, így van? Isten napja eljött és hamarosan szemtől szembe fogunk találkozni Istennel; ha most Istenhez imádkoznánk, nem azt jelentené-e tehát, hogy nem tiszteljük Istent? Amikor a testben éltünk, messze Istentől, olvasnunk kellett Isten szavait, hogy enyhítsünk a sóvárgásunkon. Most ott tartunk, hogy hamarosan túllépünk ezen a világon és hamarosan személyesen találkozunk Istennel, ezért nem szükséges Isten szavait olvasni. Semmi, amit most teszünk, nem oly lényeges, mint az, hogy találkozzunk Istennel abban az adott évben, hónapban, napon és időpontban. Milyen csodálatos dolog is lesz! Ahhoz képest, hogy azon a napon azon a helyen találkozunk Istennel, Isten szavainak olvasása oly jelentéktelennek tűnik.” Nem tudsz többé Isten szavainak olvasására összpontosítani. A szíved nyugtalanná vált és az után sóvárog, hogy azonnal eljöjjön az a nap! Hát nem nehéz kifejezni ezt a hangulatot? Az efféle szóbeszédek igen vonzóak a közízlés számára, és nagyon könnyen tudnak terjedni a gyülekezeten belül. Egy ember elterjeszti kettőnek, kettő elmondja tíznek, és egyre jobban terjednek a szóbeszédek, egy gyülekezetből két gyülekezetbe, két gyülekezetből ötbe, egyre szélesebb körben terjedve. Mik a következmények? Ezek miatt a szóbeszédek miatt az emberek kételkednek Istenben, eltávolodnak Istentől, elfeledkeznek Isten igaz szeretetéről az emberiség megmentésében, elfeledkeznek az általuk végzendő kötelességről, és elfeledkeznek az általuk követendő útról. Helyette egyoldalúan arra törekednek, hogy meglássák, amint eljön Isten napja, és meglássák, hogy kaphatnak-e áldásokat. Amikor tényleg eljön az a nap és semmi sem történik, az emberek csak akkor jönnek rá, hogy a szóbeszédekbe vetett hit kárt okozott az életüknek. Ezután vissza tudsz térni vajon a régi önmagadhoz, jólnevelten viselkedve, tartva magad a kötelességedhez, két lábbal a földön állva törekedve az igazságra, mindenben keresve az igazságalapelveket, valamint Isten szavainak megfelelően viselve magad és végezve a kötelességedet? Az idő addigra elmegy és nem hozható vissza. Ki a hibás ezért? Magadat hibáztasd, hogy sosem voltál olyan ember, aki az igazságra törekszik. A fellegekben jártál, az eredménye pedig az lett, hogy bedőltél a szóbeszédeknek.

Ami azokat illeti, akik hisznek Istenben, ám nem értik az igazságot, egyetlen szóbeszéd is végtelen mélységbe vezetheti és tönkreteheti őket. Mit értünk végtelen mélység alatt? Eredetileg volt egy normális hited Istenben és volt reményed az üdvösségre, ám egyetlen szóbeszéd tévútra vezetett. Anélkül, hogy észrevetted volna, a Sátán félrevezetett téged, elhitted a Sátán által mondott ördögi szavakat és követted őt. A Sátán által számodra kijelölt úton jársz és aszerint törekszel, és minél messzebb mész, a szíved annál sötétebbé válik, te pedig annál messzebb kóborolsz Istentől. Amikor már teljesen elhagytad és elutasítottad Istent, nem csupán kétségeid vannak Istennel kapcsolatban a szívedben, hanem ami még súlyosabb, panaszokat fogalmazol meg Istent illetően és megtagadod Istent. Vajon nem az út végét jelenti számodra az, amikor idáig jutsz? Nem ez a végtelen mélység? Olyasmi ez, amit látni akarsz? Vajon elérheted még az üdvösséget, amikor idáig jutsz? Nem, és igen nehéz visszafordulni. Miért? Mert Isten befejezte a munkálkodást, a Szentlélek befejezte a munkálkodást, téged pedig sötétség tölt el. Egy magas fal emelkedett közted és Isten között. Mi ez a fal? Azok az elképzelések, képzelődések és szóbeszédek, amelyeket a Sátán elültetett benned, valamint a személyes vágyak. A pozitív dolgokról, mint például az Isten identitásáról, lényegéről, státuszáról és hasonlókról való tudásod hirtelen elhomályosul, sőt fokozatosan el is tűnik. Ez nagyon félelmetes. Hát nem a végtelen mélységbe való zuhanás ez? (De igen.) Amikor ebbe a helyzetbe kerülsz, vajon akkor is el tudod még viselni a nehézséget és meg tudod fizetni az árat a kötelességed végzéséért? Akkor is tudsz még az üdvösség elérését célzóan az igazságra való törekvés útján járni? Elmondom neked, hogy igen nehéz visszafordulni. Ez azt jelenti, hogy tévútra vezettek! Egyetlen szóbeszédnek, ha egy pillanatig nem vigyázol és félrevezetnek, elképzelhetetlen eredményei lehetnek. Ezért amikor ilyen szóbeszédek jelennek meg a gyülekezetben Isten munkájáról, azonnal le kell állítani és korlátozni kell őket. Az ember nem találhat ki légből kapott dolgokat, és nem eszelhet ki mindenféle hazugságot, amelyeket az emberek hallani szeretnének, azért, hogy félrevezesse őket és leterelje őket a helyes útról. Még ha az emberek szeretik is ezeket a témákat, mi jó származik abból, ha az ember a szívében ezekre összpontosít és terjeszti őket? Milyen előnnyel járhat? Egyesek ezt mondják: „Az illető azt mond, amit csak akar, hiszen az ő szája. Úgyhogy hadd beszéljen, ahogy szeretne.” Ez attól függ, mi a mondandó. Ha olyasmi, ami építi az embereket, azt el lehet mondani és lehet terjeszteni – bármilyen módon terjeszthető. Ezek a szóbeszédek azonban a legkevésbé sem építik az embereket; ezek csak félrevezetik az embereket és elterelik a figyelmüket, megzavarják a törekvésüket és leterelik őket a helyes útról, hatással vannak az Istennel való kapcsolatukra, hatással vannak a kötelességük normális végzésére, és hatással vannak a gyülekezet munkájának normális rendjére. Ha egyszer az emberek elfogadják ezeket a szóbeszédeket, az olyan, mintha egy labirintus csapdájába esnének, ahonnan nem tudnak menekülni. Amikor tehát ezeket a szóbeszédeket hallod, ha valaki egyedül neked mondja el őket, vissza kell utasítanod. Ha mások körében beszél róluk, nem csupán vissza kell utasítanod, hanem le is kell leplezned és boncolgatnod is kell őket – ne hagyd, hogy több embert félrevezessenek. Különösen azok esetében, akik csupán egy-két éve vagy két-három éve hívők – ők még nem látják át a rendeltetési hellyel, az Istennel való találkozással és az elragadtatással kapcsolatos dolgokat, még nem alakult ki bennük érdeklődés az igazságot illetően, valamint nincs útjuk az igazságra való törekvéshez és a beállítottságbeli változásra való törekvéshez a hitükben. Ilyen helyzetekben ezek a szóbeszédek őket vezetik a legkönnyebben félre és őket befolyásolják, ha pedig egyszer félrevezetik őket, a következmények elképzelhetetlenek. Olyan, mintha mérget fogyasztanának; még ha van is ellenszer, a testedben attól már megtörtént a sérülés, nem igaz? Még ha túl is élsz, elhanyagolható-e a testedet ért szenvedés és sérülés? Amikor tehát ezekkel a szóbeszédekkel szembesülsz, fel kell ismerned és el kell utasítanod őket, sem történetekként, sem valós eseményekként nem kezelheted azokat. Egyeseket különösen érdekelnek ezek a szóbeszédek, és mindenütt elhintik és terjesztik őket, megosztják másokkal, mintha azok lennének az igazság. Mi ennek a természete? Hát nem a Sátán szolgáiként való viselkedés ez? Az ilyen embereket meg kell metszeni és figyelmeztetni kell. Ha nem tartanak bűnbánatot, ki kell takarítani őket. Ha egy ponton feleszmélnek és ezt mondják: „hiba volt szóbeszédeket terjeszteni; a Sátán szolgájaként viselkedtem, és soha többé nem fogom terjeszteni őket” – akkor megfigyelésnek lehet alávetni őket. Ha bűnbánatot tartanak és jó viselkedést tanúsítanak, átmenetileg vissza lehet fogadni őket a gyülekezetbe. Ha visszaesnek, akkor ki kell takarítani őket.

Az Isten munkájával kapcsolatos szóbeszédek nem korlátozódnak ezekre. Az emberek a képzelődéseiket és az elképzeléseiket, valamint az elméjüket használva elemeznek és vizsgálódnak; átvizsgálják Isten szavait és különféle próféciákat, ahogyan különféle katasztrófákat, jeleket és történéseket is a társadalomban és a világban, sőt még az álmaikra támaszkodva szabadon megjegyzéseket is tesznek Isten munkájára – sok szóbeszédet költenek. Sok ember nem olvassa rendszeresen Isten szavait, illetve nem fektet rendszeresen erőfeszítéseket az igazságba, még kevésbé fektet rendszeresen erőfeszítéseket abba, hogy keresse az alapelveket a kötelességei végzésében. Ehelyett efféle kérdéseken töpreng: „Hogyan kezdődött Isten megjelenése és munkája? Ki kezdte el mindezt? Az emberek milyen szerepet játszottak? Milyen események történtek?” Átvizsgálják ezeket a külső jelenségeket, valamint a gyülekezet adminisztratív szerkezetét, személyzetét és így tovább. Az egész vizsgálódást követően összefoglalják az egészet, és néhány úgynevezett szabállyal, illetve jelenséggel állnak elő, és úgy terjesztik őket a gyülekezetben, mintha azok lennének az igazság. A terjesztésük során élénken és alaposan írják le őket, a tisztánlátással nem rendelkezők pedig akár azt is gondolhatják, hogy Isten munkáját vitatják meg. A tisztánlátással bírók azonban erre gondolnak: „Hát nem ostobaságot szajkózol, valamint eretnekségeket és téveszméket engedsz szabadjára? Hát nem Isten munkáját ítéled meg? Ez nem a megértés és a tapasztalatok megosztása – ennek nincs köze az igazsághoz. Ez szóbeszédek költése, és azonnal le kell állítani, különben néhányan félre lesznek vezetve!” Ezek a szóbeszédeknek minősülő téveszmék és eretnekségek nem felelnek meg az igazságnak, és megzavarják az embereket az igazság megértésében. Ha a szóbeszédek terjesztése megjelenik a gyülekezetben, azonnal le kell állítani.

Vannak olyan szóbeszédek is, amelyek Isten munkáját megítélő ördögi szavak. Ha például azt nézzük, hogy Isten kit szeret, kit ment meg és kit tesz tökéletessé, egyesek – a saját kicsinyes okosságukat felhasználva – megfigyelnek és következtetést vonnak le, és ezt mondják: „Amikor isten házába jönnek azok, akik a világban ügyesek, és azok, akik tisztviselőként szolgáltak, valamint azok, akik vállalatok osztályvezetői és vezérigazgatói voltak, rögtön vezetők lesznek, vagy azonnal átveszik az általános ügyek és a pénzügyek irányítását. Isten ezeket az embereket teszi tökéletessé.” Hát nem szóbeszédek gyártása ez? Ez bizony szóbeszédek gyártása. Mi a szóbeszéd? Felelőtlen beszéd, vak ítéletalkotás és alaptalan következtetések levonása, a tényekkel nem egyező módon; ezek a szavak mind szóbeszédek. Mások ezt mondják: „X. Y. több tízezer jüan felajánlást tett. Nagy a hite, beléphet a királyságba.” Emiatt azok, akiknek nincs pénzük, negatívvá válnak és aggodalmat éreznek. Így szólnak: „Bár én is tettem már jó néhány felajánlást, az nem tesz ki annyit, mint amennyit ő egyszerre felajánlott. Ez vajon azt jelenti, hogy engem nem lehet megmenteni és tökéletesíteni? Isten nem akar olyasvalakit, mint én?” Mások, akik szóbeszédeket költenek, azután ezt mondják: „A gazdagok nem léphetnek be a királyságba; isten a szegényeket akarja.” Akkor ezek a szegény emberek boldogok lesznek: „Bár nem ajánlottam fel sok pénzt, akkor is beléphetek a királyságba, míg a gazdagok kimaradnak.” Bármit is mondanak azok, akik szóbeszédeket gyártanak, az így vagy úgy befolyásolja a szegény embereket; nem látják át a tényt, miszerint ezek mind csak szóbeszédek és ördögi szavak. Miért van ez? Azért, mert nem értik az igazságot és híján vannak a tisztánlátásnak, ezért állandóan félrevezetik őket. Azok, akik szóbeszédeket gyártanak, és azok, akik terjesztik őket, egyaránt mind ördögök. Nem számít, mennyit beszélnek, nem tudod, mely szavak igazak és melyek hamisak, pontosan honnan származnak ezek a szavak, pontosan mik az indítékaik arra, hogy ezeket a szavakat terjesszék, és milyen célok elérésében reménykednek. Ha valaki nem tudja átlátni ezeket a dolgokat és vakon elfogadja, valamint terjeszti a szóbeszédeket, az vajon nem teszi bolonddá őt? A bolondot nem nevezik gazembernek is? Bár ez a szó nem túl elegáns, elég találónak érzem. Miért találó? Azért, mert az ilyen emberek felelőtlenül beszélnek. Meggondolatlanul terjesztenek szóbeszédeket, vakmerő következtetéseket vonnak le és szóbeszédeket gyártanak bizonyos jelenségekre alapozva, majd meggondolatlanul terjesztik ezeket a szóbeszédeket és szavahihető módon úgy írják le őket, mintha valós események lennének – ez következésképp hatással van néhány emberre és megzavarja őket. Ők nem olvassák Isten szavait, illetve nem értik az igazságot; a napjaikat azzal töltik, hogy szóbeszédeket terjesztenek és ostobaságokat beszélnek a gyülekezetben. Ma látnak valakit, aki sok felajánlást tesz, és azt mondják, hogy az illető üdvözülhet. Holnap látnak valakit, akit bebörtönöztek és nem vált Júdássá, majd ezt mondják: „Ez az ember egy szívű istennel. Beléphet a királyságba és jó rendeltetési helye lehet. A jövőben húsz várost fog irányítani isten házában; mi egyszerű gyalogos katonák nem érhetünk fel hozzá.” Hát nem ördögi beszéd ez? Nem szóbeszédek ezek? (De igen.) Függetlenül azoknak az embereknek az indítékaitól és céljaitól, akik ezeket a szavakat mondják, vajon nem lesznek-e hatással ezek a szavak egyes emberekre és nem zavarják-e meg őket? Némelyeknek kevés hite van, és amikor meghallják ezeket a szóbeszédeket és ördögi szavakat, töprengeni kezdenek: „Vajon üdvözülhetek? Vajon örömét leli bennem Isten?” A szívükben egész nap ezeken a dolgokon gondolkodnak, ingadoznak és aggódnak miattuk. A szóbeszédeket költők alaptalan ostobaságai miatt úgy érzik, nincs reményük az üdvösségre, ezért Isten elé járulnak és imádkoznak: „Hát nem szeretsz engem, Istenem? Oly sok mindenről lemondtam Érted. Mikor leszek képes eleget tenni Neked?” Egy csomó sérelmük van. Semmi sem történt, akkor mégis honnan származnak ezek a sérelmek? Azok a szóbeszédek okozzák őket – ezek az egyének meg lettek mérgezve és elbuktak. Semmiféle lelkifurdalást vagy bűntudatot nem éreznek, bármilyen romlott beállítottságokat fednek is fel vagy bármilyen vétkeket követtek is el, sosem sírnak emiatt – még csak egy könnyet sem ejtenek –, amikor azonban meghallják, amint a szóbeszédek gyártói azt mondják, hogy a hozzájuk hasonló embereknek nincs reményük az üdvösségre, azonnal aggodalmat éreznek. Ez talán nem volt hatással rájuk? Hatással volt rájuk és megzavarta őket. Ezek az emberek éretlenek, nem értik az igazságot, és nagyon ostobák. Azok, akik szóbeszédeket gyártanak, olyannak látják ezeket az embereket, akikkel könnyű játszadozni, és ezért kitalálnak pár szóbeszédet, hogy palira vegyék őket. Ma azt mondják, van reményed az üdvösségre, te pedig boldog vagy; holnap azt mondják, nincs reményed az üdvösségre, te pedig sírsz és aggodalmat érzel. Miért hallgatsz rájuk? Miért korlátoznak állandóan? Övék az utolsó szó? Ők legfeljebb csak bohócok. Még az ő sorsuk is Isten kezében van, milyen jogon értékelnek hát másokat? Milyen jogon mondják meg, hogy ki üdvözülhet és ki nem, illetve, hogy milyen embereket lehet és nem lehet tökéletessé tenni? Értik ők az igazságot? Melyik szavuk felel meg Isten szándékainak és Isten szavainak? Egyetlen szavuk sem felel meg Isten szavainak, miért hiszed hát el őket? Miért zavarnak meg? Hát nem az ostobaság okozza ezt? (De igen.) Akár ostobaság és tudatlanság okozza, akár amiatt van, mert túl csekély az érettséged és nem érted az igazságot, mindenesetre azok, akik szóbeszédeket terjesztenek a gyülekezetben, a legutálatosabbak. Fel kell ismerni, le kell leplezni, majd korlátozni kell vagy ki kell takarítani őket.

Némelyek ezt mondják: „Nézd X. Y-t, azokkal az arányos arcvonásaival; gyülekezetvezetőnek választották. X. Y. jól boldogul a társadalomban, mindenki kedveli, aki találkozik vele; miután hinni kezdett istenben, a testvérek is kedvelik, és isten is kedveli őt.” Van egyetlen helytálló állítás is ezekben a szavakban? (Nincs.) Miért? (Nem felelnek meg az igazságnak.) Így van, ezek a szavak nem felelnek meg az igazságnak, ördögi beszéd mind. Egyesek ezt mondják: „X. Y. családja gazdag, jó életkörülményeik vannak és értelmesek. Így hát ők kezelik a pénzügyeket és az általános ügyeket isten házában. Hasznosak és tudják vállalni ezt a kötelességet. Ez isten elrendelése.” Attól, hogy hozzáteszik, hogy „isten elrendelése”, megfelel ez az állítás az igazságnak? Hát nem ördögi beszéd ez? Az efféle ördögi beszédet összefoglalva szóbeszédeknek nevezzük. Minden olyan felelőtlen állítás, amely nem felel meg a tényeknek, amely ellentmond az Isten által elrendelt tényeknek, vakmerő szó és önkényes következtetés; az efféle állítások mind szóbeszédek. Miért kell szóbeszédeknek minősíteni őket? Azért minősülnek szóbeszédeknek, mert ezek az állítások, amint nyilvánosságra kerülnek, meg fogják zavarni és károsítani fogják egyesek normális gondolkodásmódját és törekvéseit. Isten szavai szerint Isten csupán annyit mond, hogy az emberek születési helyét, családi hátterét, kinézetét, műveltségi szintjét és hasonlókat Isten rendelte el; soha nem mondta azt az embereknek, hogy a kinézet, a társadalmi háttér vagy az emberek bármely csoportjának veleszületett körülményei az áldottság feltételei. Az egyetlen norma, amelyet Isten megkövetel az emberektől, az, hogy legyenek képesek törekedni az igazságra és érjék el az Istennek való alávetettséget. Ez a legfontosabb. Ha Isten szavai nem állítanak egyértelműen valamit, és az csupán az emberek szubjektív képzelődéseinek vagy spekulációinak a terméke, az efféle állítások is szóbeszédeknek tekintendők. Az emberek mindig a megfigyeléseik és a megértésük révén, és emellett a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján akarják megítélni, hogy valaki áldott lehet-e. Ezután közzéteszik ezeket a téveszméket, hogy befolyásolják mások igazságra való törekvését, önkényesen döntve arról, hogy ki üdvözülhet és ki nem, ki tartozik Isten népéhez és kik munkások. Ezek mind szóbeszédek. Ami a szóbeszédeket illeti, ördögi szavaknak is nevezhetjük őket. Függetlenül attól, hogy miféle szóbeszédek vagy ördögi szavak tűnnek fel, a gyülekezetvezetőknek azonnal fel kell lépniük, hogy leállítsák és megfékezzék őket; természetesen ha bármelyik testvérnek van tisztánlátása, neki is fel kell lépnie annak boncolgatása és felismerése érdekében, hogy honnan származnak a szóbeszédek és milyen a természetük. Amikor ezek a testvérek megértik e dolgokat, kiállhatnak, hogy cáfolják és vitassák ezeket a szóbeszédeket, valamint a szóbeszédeket terjesztőket is megfékezzék, együttesen fellépve ellenük. Hogyan kellene ezt tenniük? Mindenki előtt nyíltan kifogást emelve ezekkel az emberekkel kapcsolatban: „Amit mondasz, az mind szóbeszéd és ördögi beszéd, nem felel meg Isten szavainak, sem a mi szükségleteinknek nem felel meg. Ha az intések ellenére folytatod a szóbeszédek terjesztését, ki fogunk takarítani, és nem hagyunk lehetőséget számodra, hogy szóbeszédeket találj ki és megzavard a gyülekezetet!” Milyen ez a gyakorlat? (Jó.) Ha az ember így tesz, az megfelel az igazságalapelveknek. Ha a személyes tapasztalati megértésedről beszélsz, olyasmiket mondasz, ami építi az embereket, akkor bárhogyan is beszélsz, az rendben van. Bármilyen szót használhatsz, ami tetszik, legyen az hivatalos vagy köznyelvi; az mind megengedett. Az egyetlen dolog, amit nem tehetsz, a szóbeszédek terjesztése.