4. Negativitás árasztása, amikor az ember áldások elnyerésére irányuló vágya megsemmisül

Van a negativitás árasztásának egy másik megnyilvánulása is. Egyesek ezt kérdik: „Oly sok éve hiszek Istenben, és mit nyertem?” Amikor ezek az emberek negativitást árasztanak, a fő dolog, amit mondanak az, hogy „mit nyertem?” – ami azt jelenti, hogy nem nyertek semmit. Azt hiszik, hogy különösen nehéz némi előnyre és áldásra szert tenni Isten házától vagy Istentől, miközben hisznek Benne, és hogy az embereknek hatalmas szeretetet kell felajánlaniuk és hihetetlen kitartással kell bírniuk, és nem szabad gyors eredményekre pályázniuk. Ami Istennek az embereket leleplező, embereket megmetsző, embereket finomító és az embereket a romlottságtól megtisztító szavait illeti, azt hiszik, hogy az csak felszínes, hangzatos szónoklat, amelyben nem lehet teljesen megbízni; úgy vélik, hogy ha Isten szavaival összhangban gyakorolnak, valójában nagy veszteséget fognak szenvedni. Azt hiszik, hogy mindenkor az a legfontosabb, hogy haszonra és előnyökre tegyenek szert, valamint megvalósítsák a törekvéseiket és a kívánságaikat, az pedig, hogy gyakorolják-e az igazságot vagy sem, egyáltalán nem fontos – azt hiszik, hogy amíg nem követnek el gonoszságot, az elég, és a gyülekezet nem fogja kiiktatni őket. A legtöbben hogyan érzik magukat, miután ezeket a negatív szavakat hallották? Belül elfogadják ezeket a szavakat és egyetértenek velük, vagy némi megvetést éreznek ezekkel a szavakkal szemben, és úgy vélik, hogy az emberek önzőek, alávalók, elvetemültek és hitványak, és képesek felismerni, leleplezni és megfékezni őket, megakadályozva őket abban, hogy folytassák a negativitás és a halál terjesztését? Vajon a legtöbb embert taszítják az efféle negatív szavak és elítélik azokat, vagy félrevezethetik őket és negatívvá válhatnak? Egyesek, miután hallják ezeket a szavakat és látják, hogy semmi sincs a kezükben, erre gondolnak: „Hát nem igaz! Én sem nyertem semmit. Isten házában csak napi háromszori ételt kapok, állandóan elfoglalt vagyok, és tényleg semmi mást nem nyertem.” Vannak ilyen gondolataitok? Szoktatok így érezni? Az igazságot értők a következőt fogják mondani: „Hogy érted azt, hogy nem nyertél semmit? Mi oly sokat kaptunk Istentől! Oly sok igazságot megértettünk!” Egyesek azonban talán nem értenek egyet velük, és így szólnak: „Nem tűnik túl valóságosnak azt mondani, hogy »oly sokat« kaptunk. Csupán kaptunk egy kis kegyelmet, kaptunk néhány lehetőséget a kötelességünk végzésére, megértettünk pár doktrínát arról, hogy miként viseljük magunkat, sok testvérrel találkoztunk és sok testvért ismertünk meg különböző helyekről, és sokat tágítottuk a látókörünket. Ez csak annyit jelent, hogy nyertünk egy keveset.” Az említett csoportok közül melyikbe tartoztok? Mindegyik csoportban vannak emberek, nem igaz? (De igen.) Két szemszögből fogjuk tárgyalni ezt. Először is beszéljünk arról, hogy mi a helyzet azokkal, akik mindig a kegyelem elnyerése kedvéért hisznek Istenben – vajon azért hisznek ők Istenben, hogy az igazság elnyerésére törekedjenek, hogy elérhessék az üdvösséget? (Nem, ők az áldások elnyerése érdekében hisznek.) Akkor vajon Isten kevés kegyelmet, oltalmat, kedvességet, megvilágosítást és megvilágítást adott nekik? (Isten sok ilyesmit adott nekik.) Mondhatni, hogy mindenki megkapta Isten oltalmát, aki hisz Istenben. Konkrét vajon Isten oltalma? Vannak rá példák a való életben? Az oltalom mely fajtáiban részesültek az emberek? (Egy viszonylag nyilvánvaló fajtája az, hogy miután hiszünk Istenben, többé nem befolyásolnak minket az elvetemült világi irányzatok. Nem válunk dekadenssé és nem törekszünk ezekre az elvetemült dolgokra, mint például, hogy éjszakai klubokba járjunk, dohányozzunk, igyunk és így tovább. A legkevesebb, hogy nem lesz közünk ezekhez a dolgokhoz, és azt hiszem, ebben a tekintetben elég védettek vagyunk.) Ez egy igen kézzelfogható aspektus, amelyet az emberek láthatnak és személyesen megtapasztalhatnak. Isten oltalmának gyakorlati példája és bizonyítéka az, hogy az embert nem befolyásolják és nem vezetik félre az elvetemült világi irányzatok, ember módjára él és a normális emberi mivolt közepette él egy emberi lény hasonlatosságával. Van még több is? (Az, hogy a gonosz szellemek nem zavarnak és Isten oltalma alatt élhetünk.) Ez is egy gyakorlati példa. A legtöbb embernek volt ilyen tapasztalata? Fel tudjátok fogni az ebben rejlő értelmet? Egyesek ezt mondják: „A nem hívőket sem zavarják gonosz szellemek. Hány nem hívőt zavarnak gonosz szellemek?” Helyes ez az állítás? Úgy érzitek, hogy ez az állítás megfelel a tényeknek? (Jó néhány osztálytársamat zavarták gonosz szellemek. Egyesek alvásparalízist tapasztalnak, mások pedig hangokat hallanak. Ők nem hisznek Istenben, és nem tudják, mi történik. Mindenütt keresik a kezelést, de nem tudnak meggyógyulni ebből, félelemben és rettegésben élnek; ez gyötrelmes. Mivel azonban én gyerekkorom óta hiszek Istenben, sosem zavartak meg, illetve nem szenvedtem ily módon. A szívem legtöbbször viszonylag nyugodt és békés.) Az Istenben igazán hívőkben nincs ilyen aggodalom. Mi nem aggódunk amiatt, hogy konverziós zavar kínoz minket, vagy hogy gonosz szellemek zavarnak, illetve szállnak meg minket; mi nem félünk, mert nekünk ott van Isten. Ráadásul a való életben a nem hívők állandóan arcjóslásról, feng shuiról és jövendőmondásról beszélnek, Nyugaton pedig még az asztrológia is ott van. Egyesek híres buddhista szobrokat, gonosz szellemeket és bálványokat imádnak, mások pedig nem, de akár teszik, akár nem, bizonyos mértékig mindannyiukat befolyásolják és korlátozzák ezek a dolgok. Például, mielőtt elmennek otthonról, egy kis jóslást kell végezniük, hogy lássák, melyik irány kedvező és melyik kedvezőtlen. Amikor boltot nyitnak, meghatározzák, hogy a pult melyik helyen fog pénzt hozni és melyiken nem, miket helyezzenek el a boltban és milyen bálványokat imádjanak a gazdagság bevonzása érdekében, és hová helyezzenek el bizonyos dolgokat, elkerülendő a feng shui akadályozását. Költözéskor meg kell állapítaniuk a költözéshez kedvező időpontot, hogy biztosítsák a család jövőbeli jólétét, a balszerencsét pedig elkerüljék, és meg kell állapítaniuk, hogy mely időpontok kedvezőtlenek. Ezek a hiedelmek még a diákokat is befolyásolják, amikor felvételi vizsgát tesznek. A vizsga napján kerülik a kudarcot sugalló szavakat, és helyettük afféle szavakat kell mondaniuk, mint „jeleskedik” és „siker”. Az élet minden egyes aspektusát – attól kezdve, hogy a gyerekek iskolába járnak, a szülők élik a mindennapi életüket, pénzt keresnek, költöznek, munkát keresnek, valamint a gyermekek házassága és így tovább – többek között az úgynevezett feng shui és a szerencse befolyásolja. Amikor tehát ezek a dolgok befolyásolják az embereket, mi korlátozza őket? Gonosz szellemek korlátozzák őket; gonosz szellemek irányítják mindezeket a dolgokat. Nos, akkor miért imádják az emberek ezeket a gonosz szellemeket? Miért befolyásolják őket ezek a dolgok? Egy olyan egyszerű dologban, mint a költözés, miért kell az embereknek állandóan azon elmélkedniük, hogy mely időpont kedvező a költözéshez és melyik nem, mi az, amit kedvező először elköltöztetni, és mi az, amit kedvező nem elköltöztetni? Miért kell mindig fontolóra venniük ezeket a dolgokat? Azért kell fontolóra venniük, mert ha nem teszik, a gonosz szellemek lépni fognak, gyötörve és kínozva őket. Mit láttok ezekből a dolgokból? Az egész emberiség a gonoszok irányítása alatt él. Kik a gonoszok? A nagyobb gonoszok a Sátán és az ördögök, a kisebb gonoszok pedig a gonosz szellemek a különböző helyeken, azok, akik a különböző emberfajtákat irányítják. Az emberi élet összes aspektusát ezek a gonosz szellemek korlátozzák és irányítják. Még házépítéskor is, a fő gerenda beépítése során az emberek vörös szövetet akasztanak fel és petárdákat gyújtanak egy kis jó szerencséért, az építőmunkások pedig mind piros ruhát viselnek, a pénzügyi jólét megteremtése és a balesetek elkerülése érdekében. Mindezeket a dolgokat illetően van néhány konkrét követelmény és szólás, valamint tabu, és kerülniük kell ezeket a tabukat és követniük kell ezeket a szólásokat. Egyesek például gyakran szembesülnek nehézségekkel és nem mennek simán a dolgaik – elveszítik a munkájukat, a feleségük elhagyja őket és nem marad semmijük. Még a lakáshitelüket sem tudják visszafizetni és úgy tűnik, semmi sem megy jól. Nem tettek semmi rosszat, akkor miért történnek velük ezek a dolgok? Más lehetőségük nem lévén hamis istenek és gonosz szellemek imádásához folyamodnak, vagy sürgősen keresnek valakit, aki ellenőrzi a feng shui-jukat, hogy fordítson a szerencséjükön, és miután ezt megtették, a dolgok fokozatosan elkezdenek jól alakulni számukra. Korábban nem hittek ezekben a dolgokban, most azonban, amikor problémák merülnek fel, őszintén imádják a hamis isteneket és a gonosz szellemeket, és mielőtt bármit tennének, egyeztetniük kell a jóslással vagy a jövendőmondással. Hát nem fárasztó így élni? (De igen.) Kifejezetten fárasztó! Bár akarnak, nem tudnak szabadon és könnyeden élni, illetve nem tudnak megszabadulni ezeknek a szólásoknak és szabályoknak a korlátaitól. Ha megszegik ezeket a szabályokat, a gonosz szellemek lépnek és zavarják őket, ezek a gonosz szellemek erőszakkal legyőzik őket, és naponta imádniuk kell azokat, hogy az életük zökkenőmentesen folyjon. Az Istenben hívőket azonban nem korlátozzák ezek a feudális babonák és a gonosz szellemek működése. Kedvük szerint költözhetnek vagy mehetnek, anélkül, hogy bármilyen tabut kerülniük kellene. A kontinentális Kínában a kommunista párt állandóan elnyomja és üldözi a vallásos hiedelmeket. Ha egy hívő többé nem élhet egy adott helyen, gyorsan kell költöznie – ki kell vajon választania egy kedvező napot vagy órát ehhez, illetve imádnia kell valamit? Nem. Imádkozik Istenhez, Isten pedig oltalmat ad neki. Minden Isten kezében van – ezek a dolgok nem korlátozzák őt. Amikor csak enni akar valamit vagy el akar menni hazulról, tudakozódnia kell vajon a kalendáriumban vagy meg kell néznie, hogy megsért-e egy tabut? Nem; imádkozik Istenhez és minden Isten kezében van. Amikor az emberek Isten fennhatósága és szuverenitása alatt élnek, Isten oltalmával és útmutatásával, a gonosz szellemek és a tisztátalan lelkek – nagyok és kicsik egyaránt – félreállnak az útból; nem mernek fellépni azokkal szemben, akik hisznek Istenben. Hát nem védettek ezek az emberek? Nem szabadon és könnyeden élnek? (De igen.) Nagy ez a kegyelem? (Igen.) Akár elnyerted már az igazságot, akár nem, amennyiben olyan ember vagy, aki őszintén hisz Istenben, olyasvalaki vagy, akit Isten eleve elrendelt és kiválasztott, amikor pedig Isten elé járulsz, így oltalmaz téged, és engedi, hogy ilyen kegyelmet élvezz. Micsoda hatalmas kegyelem ez! A személyes biztonságod és minden mozdulatod biztonságban van és védett, Isten felelősséget vállal ezekért és oltalmazza őket, így nem kell aggódnod. Az emberek legtöbbször nem is imádkoznak, illetve nem gondolkodnak tudatosan így: „Imádkozni fogok Istenhez és kérem Istent, hogy oltalmazzon engem. Remélem, minden rendben és semmi rossz nem történik.” Még imádkoznod sem kell. Amíg megvan a szívedben az az egyszerű meggyőződés, miszerint: „hiszek Istenben; minden Isten kezében van” – Isten cselekedni fog. Az emberek ilyen óriási kegyelmet élveznek Istentől – ez azt jelenti, hogy kapnak egy keveset? (Azt jelenti, hogy elég sokat kapnak.) Isten az egyes egyedüli Legfőbb Úr a világon. Az életed és minden tulajdonod Isten kezében van, ennek a Legfőbb Úrnak a kezében, a szíved békés, állandó és nyugodt, és nem kell aggódnod semmi miatt. Nem számít, mennyi ismereted van Istenről vagy hány igazságot értesz, a szívedben teljesen bizonyos lehetsz efelől. Minden Isten kezében van. Ha az Istenben hívők szívében van hely Számára és értik az igazságot, a gonosz szellemek nem mernek zavarni, kárt okozni vagy közel férkőzni hozzájuk, következésképp a hívőknek nem kell részt venniük ezekben a szükségtelen folyamatokban. Ez oly mérhetetlen kegyelem – hogy mondhatod mégis azt, hogy semmit sem nyertél az Istenbe vetett hitből? Hát nem vagy híján a lelkiismeretnek? Anélkül, hogy bármi mást megvizsgálnánk, már önmagában az is a lelkiismeret teljes hiányát bizonyítja, hogy valaki azt állítja, hogy nem nyert semmit, valamint azt is bizonyítja, hogy az illető lelkiismerete a velejéig romlott; a többiről nem is kell többet beszélni.

Isten ingyen adományozza az embereknek az igazságot és az életet, úgy látja el az embereket a szavaival, hogy semmit sem kér cserébe. Bár az emberek úgy érezhetik, hogy még mindig éretlenek, hogy nem sokat értettek meg az igazságból és hogy nem tudják világosan kifejezni azt a keveset sem, amit értenek, ha csak ezeket a dolgokat nézzük, amelyeket Istentől kaptak, ezt a ragaszkodást és szeretetet – micsoda mérhetetlen kegyelem ez! Isten a legdrágább dolgokat adta az embereknek; az emberek Istentől kapták a legértékesebb dolgokat a világon. Akár érezted, akár nem, Isten ezeket már odaadta az embernek. Miért kell az embereknek még mindig panaszkodniuk? Méltók arra, hogy ezekben a dolgokban részesüljenek? Az Isten által kiválasztottak a legboldogabb emberek a világon. Isten kiválogatott és kiválasztott téged; a világ egyik legboldogabb és legszerencsésebb embere vagy. Hogy mondhatod azt, hogy nem nyertél semmit? Az egyik legboldogabb és legszerencsésebb ember lettél, mivel Isten kiválogatott és kiválasztott téged, és ezért a gonosz szellemek és a tisztátalan lelkek nem mernek a közeledbe jönni. Egyesek ezt kérdik: „Ez azt jelenti, hogy a státuszom és az identitásom tiszteletreméltóvá vált?” Lehet ezt mondani? Nem, mert ez mind Isten szeretete és Isten tettei miatt van. Oly sokat nyertek az emberek! Már csak ebben az életben is oly sokat nyertek az emberek; egyáltalán hogy alkalmasak az emberek arra, hogy megkapják mindezt? Egyesek, akik hisznek Istenben, egyáltalán nem törekednek az igazságra és még mindig ezt kérdezgetik: „Mit nyertem én abból, hogy sok éven át hittem Istenben?” Magad nem tudod kiszámolni? A szívedben tudod, hogy érted-e az igazságot, hogy mennyivel kevesebb gonoszságot követtél el, sőt, a szíved mélyén még inkább tudod, hogy mennyi kegyelmet élveztél. Ha a szívedben tisztában lennél ezekkel a szempontokkal, nem mondanál efféle lelkiismeretlen dolgokat. Egyesek ilyesmit is mondanak: „Isten háza ellát élelemmel, ruházattal és hajlékkal is.” Hát nem nagyon jelentéktelen ez Isten kegyelméhez és oltalmához képest? Ez még csak említésre sem méltó, ugye? A lelkiismerettel bírók azonban érzik, hogy bár ez nem említésre méltó, mégis Isten kegyelmének része. Isten kegyelme mérhetetlen; Isten oly sokat adott az embereknek! Ami ezeket az anyagi dolgokat illeti – Isten szemszögéből nézve – Ő még csak nem is számol velük.

Isten cselekedeteinek egyik aspektusa az, hogy oltalmazza az embereket, a másik pedig az, hogy az üdvösség útjára vezeti őket, hogy megmenekülhessenek. Az emberek élvezik Isten e szándékát és az irántuk érzett szeretetét, és Isten bőséges kegyelemben részesíti őket! Ráadásul van még valami, ami a legfontosabb: az igazság, amelyet Isten az embereknek ajándékozott, nevezetesen: olyan szavak, amelyeket az emberi történelemben, egyetlen korban sem hallott vagy kapott meg senki. Függetlenül attól, hogy Isten hányszor teremtette meg az emberiséget, sosem végezte ezt a munkát és nem mondta ezeket a szavakat. Az emberiséggel kapcsolatos összes misztériumot, amit az emberek el tudnak viselni, értelmezni tudnak és meg tudnak érteni – Isten mindet elmondta nektek. Lehet ezeket a misztériumokat, ezeket az igazságokat bármilyen összegben mérni? Ezeket nem lehet mérni; az emberek több életen át sem meríthetik ki a belőlük fakadó élvezeteket. Miért mondom ezt? Azért, mert ezek az Istentől származó szavak az emberek létezésének alapjai és az örökkévalóságig létezhetnek. Ha valóban elég szerencsés vagy ahhoz, hogy túlélj és örökké élj, akkor ezek az Istentől származó szavak és igazságok az örökkévalóságig gondoskodhatnak rólad. Mit jelent az örökkévalóság? Azt jelenti, hogy az idő nem korlátoz, határtalanságot jelent. Ha szó szerint értelmezzük, azt jelenti, hogy nincs vége – az ember örökké él, akárcsak Isten Maga. Ezek az Istentől származó szavak és igazságok egészen addig az időpontig létezhetnek. „Az az időpont” az idő emberi nyelven kifejezett fogalma és meghatározása, de valójában határozatlan időt jelent. Mondjátok meg Nekem, nagy az értéke ezeknek az Istentől származó szavaknak vagy sem? Hihetetlenül nagy! Ha nem törekedsz rájuk, akkor az a te veszteséged; azt jelenti, hogy bolond vagy. Ha azonban törekedsz rájuk, ezek a szavak olyan értéket hordoznak számodra, amely messze túlmutat ezen az életen; az örökkévalóságig terjed. Mindig hatékonyak és hasznosak lesznek számodra, és örökké lesz értékük és jelentésük, örökké gondoskodnak rólad. Ha érted ezeket a szavakat, elsajátítod őket és ezek szerint élsz, akkor örökké élhetsz majd. Egyszerűbben fogalmazva: örökké fogsz élni anélkül, hogy megízlelnéd a halált. Hát nem olyasmi ez, amiről az emberek álmodnak? Számtalan kor fog eltelni, számtalan ember hal majd meg, te azonban akkor is életben maradsz. Milyen eszközökkel maradsz életben? Isten szavai, az igazság révén válsz méltóvá arra, hogy így élj tovább. Mit fogsz kezdeni ezzel a folytonos élettel? Ott van neked Isten megbízatása, Isten vezetése, és küldetésed is van. Mi a küldetésed? Isten azt akarja, hogy dicsőítsd Őt és légy az Ő bizonyságtétele azáltal, hogy megéled az Ő szavait. Ez Isten szavainak értéke. Annak az igazságnak és azoknak a szavaknak az értéke és jelentősége, amelyeket az emberek hallanak, amelyekkel kapcsolatba kerülnek és amelyeket megtapasztalnak ebben a korban, az örökkévalóságig létezni fog. Miért fog az örökkévalóságig létezni? Isten e szavai nem teológiát, elméletet, jelmondatot vagy egyfajta tudást jelentenek, hanem ezek az élet szavai. Amennyiben magadévá teszed ezeket a szavakat, azok szerint élsz és azok szerint maradsz életben, Isten meg fogja engedni, hogy tovább élj és nem hagyja, hogy meghalj. Vagyis nem fog elpusztítani és nem veszi el az életedet – engedni fogja, hogy tovább élj. Hát nem nagyszerű áldás ez? (De igen, nagyszerű.) Ezeken a szavakon keresztül Isten azt akarja, hogy ízelítőt kapj ebből az áldásból ebben az életben, az eljövendő világban pedig elnyerd azt. Ez Isten ígérete. Figyelembe véve azt az óriási ígéretet, amelyet Isten az emberiségnek adott, sokat kaptak az emberek? (Igen.) Isten oly nagy ígéretet tett az emberiségnek, mindenki tudtára adva azt. Beszélt róla neked, engedte, hogy gyere, és szabadon elvedd. Nem kell feláldoznod az életedet, sem átadnod az összes vagyonodat; csak meg kell hallgatnod Isten szavait, valamint Isten követelményei és vágyai szerint cselekedned, és megkaphatod ezt az ígéretet Istentől. Hát nem sokat adott Isten az emberiségnek? Jelenleg azon az úton vagy, hogy elnyerd ezt az ígéretet: bár még nem teljesen kaptad meg, keveset kaptál vajon? Az Isten által az emberiségnek adott ígéretet tekintve az emberek elég sokat kaptak. Jelentős előnyt szereztek; egyáltalán nem veszítettek és nem szenvedtek veszteségeket. Csupán egy kis időt fektettek be, és a testük talán elviselt némi fáradozást. Talán feláldoztak valamennyi személyes otthoni derűt, személyes testi örömöt és vágyat, feladták egyes saját célkitűzéseiket, érdekeiket és kívánságaikat és így tovább. Ám az igazság megértéséhez, az üdvösség eléréséhez és Isten ígéretének elnyeréséhez viszonyítva mindezek a személyes kilátások, célok és célkitűzések említésre sem érdemesek, mivel csak a pokolba vezethetnek téged, és Isten nem fogja az ígéretét adni ezekre a dolgokra vonatkozóan. Ezzel szemben, amikor az emberek befektetnek egy korlátozott mennyiségű időt, egy olyan árat, amelyet hajlandóak és képesek is megfizetni, végül megértik az igazságot és felfognak néhány misztériumot, magaviseletre vonatkozó alapelvet, minden esemény és dolog bizonyos lényegét és eredendő okát és egyéb dolgokat, amit az emberiség Isten teremtése óta nem értett meg. Sőt, ami még fontosabb: szereznek némi ismeretet Istenről és képesek félni Őt. Miután mindezt elnyerték, nem érdemes vajon megfizetni ezt az árat? Milyen sérelmeik vannak az embereknek? Miért mondják azt, hogy semmit sem nyernek az Istenben való hitből? Hát nem rothadt meg teljesen a lelkiismeretük? Oly sokat nyertél, és mégsem vagy elégedett. Mit akarsz még? Akkor elégedett lennél, ha elnökké vagy milliárdossá válnál? Ha Isten neked adná ezeket a dolgokat, akkor nem lennél Isten kiválasztottja. Isten ilyen embereket nem akar megnyerni.

Az emberek folyton azt mondják, hogy semmit sem nyertek az Istenben való hitből, ami azt mutatja, hogy nincs lelkiismeretük, híján vannak az igazság felfogásához szükséges képességnek, nem törekednek az igazságra és kivételesen alantas jellemek. Az efféle emberek többek között nem fogják fel tisztán, hogy Isten mit tesz, mit követel meg az emberektől és mit ajándékozott az embereknek. Végül, amikor olyasmi történik, ami kissé elkedvetleníti őket, a rengeteg düh, ami felgyülemlett bennük, azonnal kirobban: „Mit nyertem én az Istenben való hitből? A testem oly sokat szenvedett. Minden kötelességet elvégeztem, amit a gyülekezet rám osztott. Bármilyen nehéz vagy fárasztó volt is, sosem panaszkodtam; bármilyen nagyok voltak is a nehézségek, sosem szóltam semmit. Sosem támasztottam semmilyen követelést Isten házával szemben. Mit nyertem a nagy szeretetemmel és a nagy hűségemmel? Ha még én sem nyerek semmit, a többieknek még kevesebb a reményük arra, hogy bármit is nyerjenek!” A burkolt célzás ez: „Nem ajánlottatok fel annyit, mint én, nem fizettétek meg az árat, amelyet én megfizettem; ha még én sem nyertem semmit, akkor ti mit nyerhettek? Legyetek mind óvatosak; ne legyetek ostobák!” Hát nem hiányzik a lelkiismeret az ilyen emberekből? A lelkiismeretlen emberek folyton ostoba és makacs szavakat beszélnek. Az Isten által közölt sok igazság, illetve a sok tiszta és pozitív dolog és állítás közül egyetlenegyet sem tudnak felfogni, hanem makacsul ragaszkodnak a saját szempontjaikhoz: „Elviselem a nehézségeket és megfizetem az árat Istenért, ezért Istennek meg kell áldania engem és lehetővé kell tennie számomra, hogy többet nyerjek másoknál. Ha nem, akkor lázongani fogok, ki fogok robbanni, szitkozódni fogok! Bármit is akarok, Isten adja meg nekem, és ha nem kapom meg, akkor Isten nem igazságos, és azt fogom mondani, hogy nem nyertem semmit – így hangzik a meztelen igazság!” Hát nem hiányzik belőlük az emberi mivolt? Egy emberi mivolt híján lévő ember szavai biztosan nem tudnak szilárdan megállni, arról nem is beszélve, hogy megfelelnének az igazságnak; ez utóbbi egy kicsit túl nagy kérés lenne tőlük. Az ember által kimondott szavaknak jogos kéréseknek, helytálló kijelentéseknek, nem pedig kiforgatott érveknek kell lenniük; szilárdan meg kell állniuk, bárki is hallgatja vagy bárki is mérlegeli őket. A gyenge emberi mivolttal bíró emberek szavai és tettei azonban nem tudnak szilárdan megállni. Amikor toporzékolnak és kiadják a sérelmeiket, egyesek erre gondolnak: „Miért mondják azt, hogy semmit sem nyertek? Lehet, hogy Isten háza valamilyen módon rosszul bánt velük? Arról van szó, hogy Isten házának egyes lépései nem állnak összhangban az alapelvekkel és nem kerülhetnek napvilágra? Úgy tűnik, hogy az illető általában képes elviselni a nehézségeket és megfizetni az árat, ma azonban oly hevesen kitört és azt mondja, hogy nem nyert semmit; úgy tűnik, tényleg nem nyert semmit. Hát nem egy jólnevelt ember haragra gerjesztése ez? Nos, jobb, ha óvatos vagyok; nem szabad a korábbihoz hasonló nehézséget elviselnem, illetve árat fizetnem, amikor a kötelességeimet végzem!” Így kerülnek befolyás alá egyes zavarodott emberek, akikből hiányzik a tisztánlátás.

Ami azokat illeti, akik gyakran árasztanak negativitást, hadd beszéljenek először ők és leplezzék le a nézeteiket, ha valóban vannak nézőpontjaik vagy elgondolásaik, amelyeket ki akarnak fejezni. Miután megtették, mindenki érteni fogja: „Úgy érzik, hogy az általuk fizetett ár nem egyezik azzal, amit nyertek. Úgy érzik, hogy semmilyen előnyre nem tettek szert és hogy veszteségeket szenvedtek, ezért vonakodóvá váltak. Panaszkodnak Istenre, remélve, hogy alkudozhatnak Istennel, kegyelmet és előnyöket követelve!” Az átlagember képes vajon felismerni egy ilyen embert, miután hallotta beszélni? Amint mindenki képes felismerni őt, mondd neki a következőt: „Befejezted a beszédet? Ha nincs több mondanivalód, akkor fogd be, különben bolondot csinálsz magadból. Ha mindenki előtt lelepleződik az elvetemült természeted, és nem zabolázzák meg azonnal, az közfelháborodást fog szítani. Ha mindenki leleplez és elutasít, túl késő lesz a megbánásra.” Figyelmeztesd ily módon, és ezáltal meg is fékezted. Vagy a következőt is mondhatod: „Ha úgy érzed, rajtavesztettél, nem kell hinned Istenben. Úgy érzed, nem nyertél semmit; nos pontosan mi is az, amit nyerni akarsz? Ha az a célod, hogy vagyont szerezz és gazdag légy, vagy hogy magas hivatalt tölts be, akkor sajnálom, de ezek nem olyasmik, amiket az ember megszerezhet csak mert akarja; ezeket a dolgokat Isten rendeli el. Isten megjelenése és az ember üdvösségét célzó munkája nem arról szól, hogy ilyesmiket adjon az embereknek. Menj oda, ahol megkaphatod őket; Isten háza nem a világ, ördögöket és Sátánokat nem tud kielégíteni. Jobb, ha nem követelsz ilyen dolgokat Isten házától, sem a testvérektől; ha ezeket merészeled kérni Istentől, akkor megsérted az Ő természetét és kivívod a haragját. Ez azért van, mert Isten bőséges kegyelemben részesítette az embereket, és még több igazsággal ajándékozta meg az embereket, hogy azok az életükké váljanak. Az, hogy te az igazság elnyerését nem tekinted értékesnek, a te ostobaságod és tudatlanságod.” Mindenki így feddi és metszi meg őket. Mit gondoltok erről a gyakorlatról? Vagy mondhatod ezt is: „Isten háza nem tartozik neked semmivel. Az, amit Istenre fordítottál és a kötelességeid végzése mind önkéntes volt. Tudod, mennyi kegyelmet élveztél Istentől, mióta hinni kezdtél Benne és kötelességeket végzel? Ha van egyáltalán lelkiismereted, nem szabad azt mondanod Istennek, hogy semmit sem nyertél; Isten elé kell járulnod és fel kell ismerned a saját problémáidat. Ha valóban hiszed, hogy Isten az igazság, hogy minden, amit Isten tesz, az igazság és az Ő szavai az igazság, akkor nem szabad ezt mondanod; nem szabad panaszkodnod. Az aktuális hozzáállásod nem az, amivel egy Istenben hívő embernek rendelkeznie kell, és nem is az, amivel egy igazságot kereső embernek rendelkeznie kell. Te lázadozni próbálsz, újra akarod tárgyalni a régi problémáidat Istennel! Megpróbálsz elválni Istentől, hogy rendezd a végső számlát! Isten azonban nem tartozik neked semmivel, és Isten háza sem. Ha el akarsz számolni Isten házával, akkor siess és hagyd el a házát. Ne zaklasd Isten házát, különben kihívod a haragját és le fog csapni rád. Ez nem lenne nagyszerű következmény. Ha van bármennyi lelkiismereted vagy józan eszed, higgadj le, hogy imádkozz és keress, hogy megnézd, van-e valami baj a törekvésed mögötti szemponttal az Istenbe vetett hitedben, és hogy az út, amelyen jársz, az-e, amelynek járását Isten megköveteli tőled. Oly sok észszerűtlen követelésed van Istennel szemben, oly nagy a neheztelés; ez azt jelzi, hogy valami elromlott a törekvésedben. Nem egy-két nap alatt alakítottad ki ezt a mély neheztelést; hosszú ideje formálódik. Vagy az is lehet, hogy hibás szemlélettel járulsz Isten elé, mióta hinni kezdtél Benne, és bármit is mondott, te tompa voltál, és emiatt nem érzel semmiféle megbánást vagy adósságot. Meglehet, ez vezetett a dolgok mai állásához. Jobban teszed, ha sietsz gyónni és bűnbánatot tartani; még van idő a bűnbánatra. Ha nem teszed, és folytatod a gonoszkodást és a negativitás árasztását, akkor ördöggé, antikrisztussá fogsz válni. Amikor Isten háza kitakarít, többé nem lesz esélyed az üdvösségre – amit Isten háza elítél, azt Isten is elítéli. Azzal a megfontolással részesítünk ebben a figyelmeztetésben, hogy az alatt a sok év alatt, amióta hiszel Istenben, képes voltál elviselni a nehézséget és megfizetni az árat. Esélyt adunk neked. Ha ragaszkodsz a saját utadhoz és nem vagy hajlandó hallgatni a tanácsra, Isten háza pedig a kitakarításod mellett dönt, akkor többé nem leszel testvér. A reményed az üdvösségre nulla lesz. Amikor eljön az az idő, valóban semmit nem fogsz nyerni. Akkor ne sajnálkozz. Ami most számodra a legfontosabb, az az, hogy megváltoztasd a gondolataidat, a szemléletedet és a törekvésed irányát. Többé ne keresd mindig azt, hogy nyerj valamit. Hallgasd Isten szavait; nézd, mennyin tudsz elgondolkodni és mennyit ismersz fel magadban abból, amit Isten az emberek romlott beállítottságaiból leleplez. Megoldottad már azokat a problémákat, amelyeket felismersz magadban, amelyeket világosan látsz? Felismerted már az Isten elleni lázadásodat? Megszüntetted? A legnagyobb probléma, amellyel most szembenézel az, hogy folyton el akarsz számolni Istennel – mi ez a probléma? Nem olyan probléma ez, amelyet meg kell oldani? Mindig valamilyen szándékkal, egy ügyletet szem előtt tartva hiszel Istenben; folyton azon buzgólkodsz, hogy áldásokat nyerj, remélve, hogy az erőfeszítéseket, ráfordításokat és a testi szenvedést a menny királyságának áldásaira cseréled – hát nem egy bandita logikája ez? Miért nem nézed meg, hogy Isten milyen embereket részesít áldásokban, melyek Isten emberekkel szemben támasztott követelményei, mit mondott Isten az embereknek, és mit kell az embereknek elérniük ahhoz, hogy megkapják Isten ígéreteit? Ha igazán hiszel Istenben és igazán üdvözülni akarsz, akkor ne próbálj mindig valamit nyerni Istentől. Meg kell nézned, hogy Isten szavaiból mennyit ültettél a gyakorlatba, hogy olyan ember vagy-e, aki követi Isten szavait. Isten szavait követni annyi, mint Isten követelményei és az igazságalapelvek szerint gyakorolni és élni, nem csupán egy kis testi szenvedés és egy alacsony ár megfizetése. A romlott beállítottságod nem szűnt meg, és minden általad megfizetett ár és minden elviselt nehézség mögött valamilyen szándék rejtőzik. Isten ezt nem helyesli; Ő nem akar ilyen árat. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy elszámolj Istennel, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy vitatkozz és hadakozz Istennel, akkor megsérted a természetét, Ő pedig hagyni fogja, hogy a saját utadat járd, le a pokolba, ahol megbűnhődsz. Ez a megtorlás a gaztettekért. Sok Istentől származó áldást és kegyelmet élveztél, és Ő némi különleges anyagi bánásmódot is biztosított számodra. Már megkaptad, amit kell – mi mást akarsz még Istentől?” Ha ezeket a szavakat közölnéd, vajon a hallásukra nem hagyna alább a panaszos hangulata egy kevés lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező embernek? A tiszta felfogás szavai ezek, amelyek összhangban állnak az igazsággal? (Igen.) Ha valakinek van lelkiismerete és józan esze, képes megérteni és elfogadni őket. Csak az emberi mivolt, a lelkiismeret és a józan ész nélkül való emberek gondolnák azt, hogy ezek a szavak be akarják csapni őket, hogy hangzatos szónoklatok, hiteltelenek, és hogy nem oly kézzelfoghatóan hasznosak, mint a látható kegyelem vagy az anyagi áldások. Ezért mielőtt nem látják ezeket a kézzelfogható előnyöket, hasztalan bármit is mondanod; nem fogják elfogadni. Lehet, hogy szemtől szemben nem ellenkeznek, de a hátad mögött a szívükben továbbra is ellenállnak, időről időre negativitást árasztanak, a saját hozzájárulásaikat mutogatva, számba véve az általuk elviselt nehézségeket, valamint azt, hogy Isten háza miként bánik velük és ők miként viselik el Isten házát – folyton a szívükben tartják ezeket a dolgokat. Bármi is történik velük, amíg nem kapják meg, amire vágynak, kitör belőlük a bestia, felrobbannak a dühtől, leleplezik a szégyenteljes viselkedésüket és negativitást árasztanak. Még mindig próbálnod kellene meggyőzni egy ilyen személyt? Mi a teendő akkor, ha egy egyszerű felhívást követően még mindig ugyanazt a jellemet mutatja, visszatérnek a régi problémái és az ördögi mivolta ismét fellángol? Ekkor ideje korlátozásokat bevezetni. Ne adj neki esélyt a megbánásra. Olyan, mint a korhadt fa; ostoba, makacs, nyomorult. Milyen értelemben „ostoba, makacs nyomorult”? Abban az értelemben, hogy nem fogadja el a tiszta utat és nem fogadja el a pozitív dolgokat. Ehelyett kiforgatott érveket, eretnekségeket és téveszméket tesz magáévá, és ragaszkodik abbéli saját szemléletéhez, hogy kézzelfogható előnyökre tegyen szert, hasznot húzzon és ne szenvedjen veszteséget. Bárhogyan is közli Isten háza az igazságot, ő mindig a következőt mondja: „Ezek mind szép szavak. Ki ne tudna egy pár kedves dolgot mondani? Ha te vesztettél volna rajta, nem mondanád ezt.” Makacsul ragaszkodik az efféle véleményhez, amikor pedig valami kellemetlenség történik vagy veszteséget szenved, úgy érzi, semmit sem nyert abból, hogy hisz Istenben, és ismét negativitást fog árasztani. Még mindig kell esélyt adni neki? Nincs több esély. Ha nem végzi jól a kötelességeit, hanem zavar másokat, azonnal állítsátok le és fékezzétek meg őt. Ne engedjétek, hogy szabadon beszéljen. Ha folytatja a negativitás terjesztését és mások zavarását, ne tanúsítsatok több udvariasságot vele szemben. Sietve takarítsátok ki. Ez nem szeretetlenség, ugye? (Nem.) Tálcán kapta az igazságot a közösségben, de képtelen befogadni, akárhogy is közlik vele – mit jelez ez? Ez az ember látszólag álhívőnek tűnik, lényegében azonban ördög. Azért jött Isten házába, hogy kegyelmet és áldásokat kérjen Istentől, hogy előnyökre tegyen szert, és addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi őket. Ha semmilyen előnyre nem tett szert, miután hitt egy ideig, ki fog törni a sátáni beállítottsága; árasztani fogja az elégedetlenségét Istennel, gonoszságot követ el és zavart kelt. Ez egy ördög. Az a kevés szenvedés és ráfordítás, amit vállalt, alapvetően nem Isten szavainak gyakorlása. Pusztán arról szól, hogy üzletet kössön, előnyöket és áldásokat nyerjen magának. Amikor valami éri azokat, akik mindig nyerni akarnak valamit az Istenbe vetett hitükből, és negatívak és gyengék, mindig a következőt mondják: „Semmit sem nyertem abból, hogy hiszek Istenben.” Aztán feladják és elkezdenek meggondolatlanul cselekedni, megtorlást keresnek és gyakran árasztanak negativitást, hogy kiöntsék az elégedetlenkedő érzelmeiket. Már elmondtuk, miként kell bánni az ilyen emberekkel: az alapelvek szerint kell kezelni őket. Ha képesek elfogadni az igazságot és kezeskednek arról, hogy a jövőben nem fognak több zavart kelteni, kaphatnak még egy esélyt arra, hogy a gyülekezetben maradjanak. Ha folyton azon vannak, hogy megzavarják és tönkretegyék a gyülekezet munkáját és életét, akkor takarítsátok el őket. Ez a gyülekezet munkájának védelmét és annak biztosítását szolgálja, hogy Isten választott népe zavartalanul élhesse a gyülekezeti életet. Ez a döntés ezen alapelv alapján születik, ezt a módszert pedig ezen alapelv alapján alkalmazzák. Ez helyénvaló.