Tizenkettedik tétel: Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon belőlük (Ötödik rész)

A gyülekezeti életet akadályozó és zavaró különféle emberek, események és dolgok

IX. Negativitás árasztása

Ma folytatjuk a beszélgetésünket a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségéről. „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon belőlük.” A gyülekezeti életben felmerülő különféle bomlasztások és zavarok tekintetében legutóbb a nyolcadik kérdésről – az elképzelések terjesztéséről beszélgettünk, ma pedig a kilencedikről – a negativitás árasztásáról fogunk beszélgetni. A negativitás árasztása szintén olyasmi, amiről gyakran hallani a mindennapi életben. A negativitás árasztásával kapcsolatos cselekedeteket, illetve kijelentéseket hasonlóképp korlátozni kell és le kell állítani, amikor azok megjelennek a gyülekezeti életben, mivel a negativitás árasztása senki számára nem építő jellegű. Ehelyett befolyásolja és megzavarja az embereket, valamint veszteséget okoz nekik. A negativitás árasztása ezért negatív dolog, természetét tekintve hasonló más, a gyülekezeti életet megzavaró viselkedésekhez, tettekhez és kijelentésekhez; az embereket is megzavarhatja és kedvezőtlen hatásai lehetnek. Negativitás árasztásával senki sem tud építeni másokat, illetve nem tud a hasznukra lenni; az csak káros hatásokkal jár, és az emberek kötelességeinek normális végzésére is befolyást gyakorolhat. Ezért amikor a gyülekezetben negativitás árasztására kerül sor, azt hasonlóképp le kell állítani és meg kell fékezni, nem pedig elnézni vagy bátorítani.

A. Mit jelent a negativitás árasztása

Először nézzük meg azt, hogy miként értendő és ismerendő fel a negativitás árasztása. Hogyan ismerjük fel a negativitás árasztását? Az emberek mely megjegyzései és megnyilvánulásai jelentik a negativitás árasztását? Mindenek felett, az emberek által hangoztatott negativitás nem pozitív, hanem valamiféle negatív dolog, amely ellentmond az igazságnak, és olyasmi, ami a romlott beállítottságukból áll elő. A romlott beállítottság megléte nehézségeket okoz az igazság gyakorlásában és az Istennek való alávetésben – e nehézségek miatt pedig az emberekben negatív gondolatok és más negatív dolgok tárulnak fel. Ezek a dolgok abban az összefüggésben keletkeznek, hogy az emberek megpróbálják gyakorolni az igazságot; olyan gondolatok és nézőpontok ezek, amelyek befolyásolják és akadályozzák az embereket, amikor megpróbálják gyakorolni az igazságot, és egészében negatív dolgok. Bármennyire összhangban is állnak ezek a negatív gondolatok és nézőpontok az ember elképzeléseivel, és bármennyire észszerűnek hangoznak is, nem Isten szavainak megértéséből erednek, még kevésbé jelentik Isten szavainak tapasztalati ismeretét. Ehelyett az emberi elme termékei, és egyáltalán nem egyeznek az igazsággal, ezért ezek a negativitás aspektusai, negatív dolgok. A negativitást árasztó emberek szándéka az, hogy sok objektív okot találjanak arra, amiért nem sikerül gyakorolniuk az igazságot, hogy elnyerjék mások együttérzését és megértését. Ezek a negatív kijelentések különböző mértékben befolyásolják és aláássák az emberek kezdeményezését az igazság gyakorlásában, sőt, akár sok embert vissza is tarthatnak az igazság gyakorlásától. E következmények és negatív hatások miatt ezek a dolgok még inkább megérdemlik, hogy negatívként, Istennel szembenállóként, és az igazsággal szemben teljesen elutasítóként jellemezzük őket. Egyesek nem látják át a negativitás lényegét, és úgy vélik, hogy a gyakori negativitás normális, és hogy annak nincs nagy hatása az emberek igazságra való törekvésére. Ez a gondolatmenet hibás; ami azt illeti, igen nagy hatása van, és ha valaki számára már elviselhetetlenné válik a saját negativitása, az könnyedén áruláshoz vezethet. Ezt a szörnyű következményt nem más okozza, mint a negativitás. Nos, akkor miként kell felismerni és értelmezni a negativitás árasztását? Egyszerűen fogalmazva, a negativitás árasztása egyenlő az emberek félrevezetésével és visszatartásával az igazság gyakorlásától; finom taktika, látszólag normális módszerek alkalmazása az emberek félrevezetése és gáncsolása érdekében. Ártalmas ez számukra? Ami azt illeti, mélységesen káros számukra. Így pedig a negativitás árasztása negatív dolog, Isten elítéli; ez a negativitás árasztásának legegyszerűbb magyarázata. Szóval mi a negativitás árasztásának negatív összetevője? Mely dolgok negatívak és gyakorolnak valószínűleg negatív hatást az emberekre, valamint okoznak zavart és kárt a gyülekezeti életben? Mit foglal magában a negativitás? Ha az emberek tisztán felfogják Isten szavait, lesz vajon bármiféle negativitás az általuk közölt szavakban? Ha az emberek igazi alávetettséggel állnak az Isten által számukra kialakított körülményekhez, akkor lesz vajon bármiféle negativitás az e körülményekkel kapcsolatos ismeretükben? Lesz negativitás abban, amikor mindenkivel megosztják a tapasztalati ismeretüket? Biztosan nem. Ami bármi olyasmit illet, ami a gyülekezetben vagy körülöttük történik – ha az emberek képesek elfogadni azt Istentől, helytálló a megközelítésük és képesek kereséssel és alávetéssel hozzáállni, akkor lesz-e bármennyi negativitás a történtekkel kapcsolatos ismeretükben, megértésükben és tapasztalatukban? (Nem.) Egyáltalán nem lesz. Ilyen szempontból tekintve mi tehát a negativitás? Miként értelmezhető? Vajon nincsenek a negativitásban olyan jellegű dolgok, mint az emberek engedetlensége, elégedetlensége, sérelmei és neheztelése? A negativitás súlyosabb eseteiben ellenállás, dac, sőt akár lázongás is benne foglaltatik. A fenti elemeket magukban foglaló megjegyzések hangoztatása negativitás árasztásaként jellemezhető. Nos, ezekből a megnyilvánulásokból ítélve, amikor valaki negativitást áraszt, van-e a szívében bármennyi alávetettség Istennel szemben? Biztosan nincs. Van-e benne bármilyen hajlandóság arra, hogy fellázadjon a test ellen és eloszlassa a negativitását? Nincs – ellenálláson, lázadó mivolton és ellenkezésen kívül semmi sincs. Ha az emberek szíve ezekkel a dolgokkal van teli – ha a szívükön eluralkodtak ezek a negatív dolgok – akkor az ellenállást, lázadó mivoltot és dacot eredményez Istennel szemben. Ha pedig ez a helyzet, vajon akkor is képesek lesznek gyakorolni az igazságot és alávetni magukat Istennek? Nem lesznek képesek; csupán annyi fog történni, hogy eltávolodnak Istentől és még negatívabbá válnak, sőt akár kétségbe is vonhatják, megtagadhatják és elárulhatják Istent. Hát nem veszélyes ez? Bárki, aki gyakran negatív, képes negativitást árasztani, negativitást árasztani pedig annyit tesz, hogy szembehelyezkedni Istennel és megtagadni Őt; a negativitást gyakran árasztó emberek ily módon hajlamosak bármikor és bárhol elárulni Istent és elhagyni Őt.

A „negativitás” szó jelentéséből ítélve, amikor valaki negatívvá válik, a hangulata nagyon mélyre süllyed és egy rossz lelkiállapotba kerül. A hangulatát negatív elemek töltik ki, hiányzik belőle az aktív előrehaladás és törekvés hozzáállása, valamint híján van a pozitív, aktív együttműködésnek és keresésnek; mi több, nem tanúsít készséges alávetettséget, hanem hihetetlenül csüggedt hangulatot mutat. Mit jelez a csüggedt hangulat? Az emberi mivolt pozitív aspektusait jelzi? Azt jelzi, hogy az embernek van lelkiismerete és józan esze? Azt jelzi, hogy az ember méltósággal, az emberi mivolt méltósága közepette él? (Nem.) Ha nem jelzi ezeket a pozitív dolgokat, akkor mit jelez? Jelezheti-e az Istenbe vetett valódi hit hiányát, valamint az abbéli eltökéltség és elhatározás hiányát, hogy az ember törekszik az igazságra és proaktívan előrehalad? Jelezheti azt, hogy valaki erősen elégedetlen a jelenlegi helyzetével és nehézségeivel, és hogy gondot okoz számára azok megértése, valamint, hogy nem hajlandó elfogadni a jelen tényeit? Jelezhet egy olyan helyzetet, ahol az ember szívét engedetlenség, a dacolás vágya, valamint az abbéli vágy tölti el, hogy elmeneküljön a jelenlegi helyzetből és változtasson rajta? (Igen.) Az emberek ezeket az állapotokat mutatják, amikor negativitással néznek szembe az aktuális helyzettel. Röviden: bármi is legyen, amikor az emberek negatívak, a jelenlegi helyzettel és az Isten által elrendezett dolgokkal szembeni elégedetlenségük nem egyszerűen csak azzal egyenlő, hogy csupán félreértéseik vannak, nem értenek, nem fognak fel, illetve nem képesek tapasztalni. Az, hogy nem fognak fel valamit, lehet képesség vagy idő kérdése, ami az emberi mivolt normális megnyilvánulása. Az, hogy nem képesek tapasztalni, szintén történhet objektív okok miatt, ezeket azonban nem tekintjük negatív dolgoknak. Vannak, akik szintén nem képesek tapasztalni, ám amikor olyasmivel találkoznak, amit nem értenek vagy nem látnak át, illetve olyasmivel, amit nem képesek felfogni vagy megtapasztalni, imádkozni fognak Istenhez és keresik az Ő vágyait, várják Isten megvilágosítását és megvilágítását, illetve aktívan kérdezősködnek másoktól és beszélgetnek velük. Egyes emberek azonban mások; nincsenek meg ezek az útjaik a gyakorláshoz, és ilyen hozzáállásuk sincs. Ahelyett, hogy várnának, keresnének vagy találnának valakit, akivel beszélgethetnek, félreértések alakulnak ki a szívükben és úgy érzik, hogy az események és a körülmények, amelyekkel találkoznak, nem igazodnak a vágyaikhoz, preferenciáikhoz és képzelődéseikhez, ami engedetlenséghez, elégedetlenséghez, ellenálláshoz, panaszokhoz, dachoz, lázongáshoz és más hasonló negatív dolgokhoz vezet. Miután ezek a negatív dolgok kialakultak bennük, nem gondolnak sokat rájuk, és Isten elé sem járulnak imádkozni és elmélkedni, hogy megismerjék a saját állapotukat és romlottságukat. Nem olvassák Isten szavait, hogy kutassák Isten vágyait, nem használják fel Isten szavait a problémák megoldására, és még kevésbé kérdezősködnek másoktól és beszélgetnek velük. Ehelyett ragaszkodnak ahhoz, hogy az általuk hitt dolgok helyesek és pontosak, a szívükben engedetlenséget és elégedetlenséget táplálnak, és negatív érzelmek csapdájában rekednek. Amikor ezeknek az érzelmeknek a csapdájában vannak, lehet, hogy egy-két napon át képesek visszatartani őket és ellenállni nekik, egy hosszabb időszak alatt azonban sok minden felmerül az elméjükben, többek között emberi elképzelések és képzelődések, emberi etika és erkölcs, emberi kultúra, hagyományok és tudás és így tovább. Ezeket a dolgokat arra használják fel, hogy felmérjék, számításba vegyék és megértsék a problémákat, amelyekkel szembekerülnek, teljesen belegabalyodnak a Sátán hálójába, és ezzel utat nyitnak az elégedetlenség és az engedetlenség különféle állapotainak. Ezekből a romlott állapotokból azután különféle téves elgondolások és nézőpontok születnek, és többé nem tudják uralni ezeket a negatív dolgokat a szívükben. Ezután keresik a lehetőséget, hogy kiontsák és kiárasszák ezeket a dolgokat. Amikor negativitás tölti meg a szívüket, mondják vajon a következőt: „Belül negatív dolgok töltenek el; nem szabadna meggondolatlanul beszélnem, hogy ne ártsak másoknak. Ha beszélni támad kedvem és nem tudom magamban tartani, akkor majd beszélek egy falhoz vagy valami olyasmihez, ami nem érti az emberi beszédet”? Elég kedvesek-e ahhoz, hogy ezt megtegyék? (Nem.) Nos, akkor mit tesznek? Keresik a lehetőséget, hogy legyen közönségük, amely befogadja a negatív nézeteiket, megjegyzéseiket és érzelmeiket, ezt pedig arra használják, hogy a különféle negatív érzéseiket – mint például az elégedetlenséget, az engedetlenséget és a neheztelést – kiöntsék a szívükből. Azt hiszik, hogy a gyülekezeti élet a legalkalmasabb idő a sopánkodásra, valamint egy jó alkalom arra, hogy kiárasszák a negativitásukat, az elégedetlenségüket és engedetlenségüket, mert nagy a hallgatóság, a szavaik pedig befolyással lehetnek másokra, hogy negatívvá váljanak, és kedvezőtlen következményekkel járhatnak a gyülekezet munkája számára. Azok, akik negativitást árasztanak, természetesen a kulisszák mögött sem tudják visszafogni magukat; folyton árasztják a negatív beszédüket. Ha nincs sok ember, aki hallhatja a sopánkodásukat, unalmasnak találják, amikor azonban mindenki összejön, energikusabbá válnak. A negativitást árasztó emberek érzelmeiből, állapotaiból és más aspektusaiból ítélve a céljuk nem az, hogy segítsenek az embereknek megérteni az igazságot, átlátni azt, hogy mi igaz, eloszlatni az Istennel kapcsolatos félreértéseket vagy kétségeket, megismerni önmagukat és a saját romlott lényegüket, illetve megoldani a lázadó mivoltuk és a romlottságuk problémáját, hogy ne lázadjanak Isten ellen, illetve ne szálljanak szembe Vele, hanem vessék alá magukat Neki. A céljaik lényegében kettősek: egyrészt azért árasztanak negativitást, hogy kiöntsék a saját érzelmeiket; másrészt arra törekednek, hogy maguk mellett még több embert húzzanak negativitásba, valamint az Istennel szembeni ellenállás és lázongás csapdájába. A negativitás árasztását tehát mindenképp meg kell állítani a gyülekezeti életben.

B. A negativitást árasztó emberek különféle állapotai és megnyilvánulásai

1. Negativitás árasztása, miközben az ember elégedetlen az elbocsátása miatt

Alapvetően ezek a negativitás érzelmei és megnyilvánulásai. Miután ezekről beszéltem, az emberek vessék össze magukat ezekkel és nézzék meg, hogy a való életben mely viselkedéseik, megjegyzéseik és módszereik jelentik negativitás árasztását, és milyen helyzetek miatt esnek negativitásba, ami aztán negativitás árasztásához vezet. Mondjátok meg Nekem, hogy átlagos körülmények között milyen helyzetek miatt válnak negatívvá az emberek? Melyek a negativitás általános formái? (Amikor valakit elbocsátanak vagy amikor megmetszik, némi negativitás támadhat a szívében.) Az elbocsátás egy forgatókönyv, a metszés egy másik. Miért vezet negativitáshoz az elbocsátás? (Egyeseknek, miután elbocsátották őket, nincs önismeretük és azt hiszik, hogy a státuszuk vezetett a bukásukhoz. Ezt követően így nyilatkoznak: „Minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz” – és ezzel negatív nézőpontoknak adnak hangot. Nincs világos felfogásuk az elbocsátásról; a szívükben engedetlenek.) Engedetlenség és elégedetlenség van bennük, amelyek negatív érzelmek. Panaszkodnak vajon? (Igen. Úgy érzik, hogy elviselték a nehézséget és árat fizettek, mindig fáradhatatlanul dolgoztak, anélkül, hogy bármi jót kaptak volna cserébe, és mégis elbocsátották őket. Így aztán a következőt mondják: „Nehéz dolog vezetőnek lenni; szerencsétlen, aki vezető lesz. Előbb-utóbb mindenkit elbocsátanak.”) Ezeknek a megjegyzéseknek a terjesztése negativitás árasztása. Ha csupán engedetlenek és elégedetlenek, ám nem terjesztik azt, az még nem jelenti a negativitás árasztását. Ha az engedetlenségből és az elégedetlenségből fokozatosan kifejlődik egy panaszkodó kedélyállapot, és az emberek nem fogadják el azt a tényt, miszerint szegényes a képességük és képtelenek voltak elvégezni a munkát, majd elkezdenek a kifordult logikájukkal vitatkozni, mindenféle kijelentést, nézőpontot, kifogást, okot, magyarázatot, indoklást és egyebeket megfogalmazva a vita során, akkor az, hogy efféle megjegyzéseket tesznek, felér a negativitás árasztásával. Egyes hamis vezetők, akiket azért bocsátottak el, mert nem végeztek valódi munkát, engedetlenséget és elégedetlenséget táplálnak a szívükben, és egyáltalán nincs bennük alávetettség; folyton így gondolkodnak: „Lássuk, ki tud a helyembe lépni vezetőként. A többiek sem jobbak nálam; ha én nem tudom elvégezni a munkát, akkor ők sem!” Mi teszi engedetlenné őket? Azt hiszik, hogy nem szegényes a képességük és sok munkát elvégeztek, akkor hát miért bocsátották el őket? A hamis vezetőknek ezek a belső gondolatai. Nem gondolkodnak el, hogy megismerjék magukat és meglássák, hogy valójában végeztek-e valódi munkát vagy sem, hány tényleges problémát oldottak meg, illetve, hogy vajon az tény vagy sem, hogy megbénítják a gyülekezet munkáját. Ritkán veszik fontolóra ezeket a dolgokat. Nem gondolják, hogy az a probléma, hogy híján vannak az igazságvalóságnak és nem látnak át dolgokat; inkább azt hiszik, hogy mivel sok munkát végeztek, nem lenne szabad hamis vezetőként jellemezni őket. Ez az engedetlenségük és az elégedetlenségük elsődleges oka. Folyton erre gondolnak: „Sok éven át végeztem a kötelességeimet, mindennap korán keltem és későig fennmaradtam – kiért? Miután elkezdtem hinni Istenben, magam mögött hagytam a családomat, feladtam a karrieremet, sőt, a kötelességeim végzése érdekében még azt is megkockáztattam, hogy letartóztatnak és börtönbe zárnak. Milyen sok nehézséget viseltem el! Most pedig azt mondják, hogy nem végeztem tényleges munkát és egyszerűen elbocsátanak – ez olyan igazságtalan! Még ha nem is értem el semmilyen eredményt, elviseltem a nehézséget; ha nem is a nehézséget, akkor fáradságot! Ha az én képességemmel és arra való tehetségemmel, hogy megfizessem az árat a munkámban, még mindig nem tartanak megfelelő színvonalúnak és elbocsátanak, akkor azt hiszem, aligha van olyan vezető, aki megfelel a színvonalnak!” Negativitást árasztanak vajon azzal, hogy ezeket a szavakat szólják? Van-e köztük egyetlen olyan mondat, amely alávetettséget fejez ki? Van-e bármi nyoma annak, hogy az illető keresni akarja az igazságot? Van-e benne bármiféle önvizsgálat, mint például a következő: „Azt mondják, nem megfelelő színvonalú a munkám, akkor pontosan hol vannak a hiányosságaim? Milyen tényleges munkát nem végeztem el? A hamis vezetők mely megnyilvánulásait tanúsítom?” Elgondolkodtak-e így önmagukról? (Nem.) Akkor milyen jellegűek az általuk szólt szavak? Panaszkodnak? Önigazolást keresnek? Mi a céljuk az önigazolással? Nem az vajon, hogy elnyerjék az emberek együttérzését és megértését? Nem azt akarják vajon, hogy még többen keljenek a védelmükre, hogy sajnálkozzanak az általuk elszenvedett igazságtalanság miatt? (De igen.) Akkor ki ellen lázonganak? Hát nem Istennel vitatkoznak, és nem Ellene lázonganak vajon? (De igen.) A beszédük Istenre panaszkodik, Istennel száll szembe. A szívüket sérelmek, ellenállás és lázadó mivolt tölti el. És nem csak erről van szó; azzal, hogy negativitást árasztanak, arra törekednek, hogy még többen megértsék őket, együttérezzenek velük, és hozzájuk hasonlóan még több emberben negativitás alakuljon ki, még több ember tápláljon sérelmeket, ellenállást és dacot Istennel szemben, illetve lázongjon Ellene, épp ahogyan ők teszik. Hát nem e cél elérése érdekében árasztanak negativitást? Egyszerűen az a céljuk, hogy még több ember megismerje az úgynevezett tényállást, valamint hogy elhitessék másokkal, hogy méltánytalanul bántak velük, hogy helyes volt az, amit tettek, hogy nem kellett volna elbocsátani őket és hogy hiba volt elbocsátani őket; azt akarják, hogy még többen keljenek a védelmükre. Remélik, hogy ezen keresztül helyreállítják a tekintélyüket, a státuszukat és a hírnevüket. Miután elbocsátják őket, az összes hamis vezető és antikrisztus ehhez hasonlóan negativitást áraszt, hogy megnyerje az emberek együttérzését. Egyikük sem képes elgondolkodni önmagán és megismerni önmagát, beismerni a hibáit, vagy őszinte megbánást és bűnbánatot tanúsítani. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok mind olyan emberek, akik nem szeretik és egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Így – miután leleplezik és kiiktatják őket – képtelenek megismerni önmagukat az igazságon és Isten szavain keresztül. Senki sem látta őket, amint megbánást mutatnak vagy őszinte ismeretük van önmagukról, és azt sem látta senki, hogy valódi bűnbánatot tanúsítanak. Úgy tűnik, sohasem ismerik meg önmagukat, illetve sohasem ismerik be a hibáikat. Ebből a tényből ítélve a hamis vezetők és az antikrisztusok elbocsátása teljességgel helyénvaló és egyáltalán nem igazságtalan. Annak alapján, hogy teljességgel híján vannak az önvizsgálatnak és az önismeretnek, valamint, hogy mindenféle bűntudat hiányzik belőlük, nyilvánvaló, hogy súlyos az antikrisztusi beállítottságuk, és hogy egyáltalán nem szeretik az igazságot.

Egyes hamis vezetők – miután elbocsátják őket – egyáltalán nem ismerik el a hibáikat, sem az igazságot nem keresik azért, hogy önvizsgálatot tartsanak és megismerjék önmagukat. A legkevésbé sincs bennük alávetettséget tanúsító szív vagy hozzáállás. Ehelyett félreértik Istent és panaszkodnak, hogy Isten igazságtalanul bánik velük, törik a fejüket, hogy különféle kifogásokat és indokokat találjanak az önigazolásra és az önvédelemre. Egyesek még ezt is mondják: „Korábban sosem akartam vezető lenni, mivel tudtam, hogy bonyolult feladat. Ha jól csinálod, nem jutalmaznak meg, ha pedig nem csinálod jól, elbocsátanak és hírhedtté leszel, a testvérek elutasítanak és egyáltalán nem marad tekintélyed. Ezek után hogyan mutatkozhatna bárki? Most, hogy elbocsátottak, még inkább meg vagyok győződve arról, hogy nem könnyű vezetőnek vagy dolgozónak lenni; ez fáradságos és hálátlan feladat!” Mit jelent az a kijelentés, hogy „vezetőnek és dolgozónak lenni fáradságos és hálátlan feladat”? Közvetít ez bármiféle szándékot az igazság keresésére vonatkozóan? Nem az a helyzet, hogy gyűlölni kezdték azt a tényt, miszerint Isten háza úgy rendezte, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek, most pedig mások félrevezetésére használják ezt a kijelentést? (De igen.) Milyen következményekkel járhat ez a kijelentés? Ezek a szavak a legtöbb ember elméjét, gondolkodását, valamint az e dologról alkotott felfogását és megértését befolyásolni és zavarni fogják. A negativitás árasztása ezzel a következménnyel jár az emberekre nézve. Ha például nem vagy vezető és ezt hallod, megriadsz majd, és erre gondolsz: „Milyen igaz! Nem szabad, hogy vezetőnek válasszanak. Ha megteszik, gyorsan mindenféle okot és kifogást kell találnom, hogy visszautasítsam. Majd azt mondom, hogy nincs meg a képességem és nem tudom elvégezni a munkát.” Egyesekre, akik vezetők, szintén hatást gyakorol ez a kijelentés, és erre gondolnak: „Milyen szörnyű! Vajon nekem is hozzájuk hasonló sorssal kell szembenéznem a jövőben? Ha a dolgok így fognak alakulni, mindenképp visszautasítom, hogy vezető legyek.” Zavarják vajon az embereket ezek a negatív érzelmek és ez a negatív kijelentés? Nyilvánvalóan zavart okoznak. Nem számít, hogy kiről van szó, hogy jó vagy szegényes-e a képessége, amikor ezeket a szavakat hallja, önkéntelenül is ezeket fogja először befogadni, és ezek a szavak fognak uralkodó helyet elfoglalni az elméjében és különböző mértékben befolyásolni őt. Mik a befolyásoltság következményei? A legtöbb ember nem lesz képes helyesen kezelni a vezetőség és a vezetőségből való elbocsátás kérdését, és nem alávetettséggel áll majd hozzá, hanem olyan szívük lesz, amely mindig félreérti Istent és óvakodik Tőle, negatív érzelmek alakulnak ki bennük a kérdéssel kapcsolatban, és különösképpen érzékenyek és félénkek lesznek, amikor a kérdés említésre kerül. Amikor az emberek ilyen viselkedésformákat tanúsítanak, nincsenek-e a Sátán kísértésének és félrevezetésének hatása alatt? Nyilvánvalóan félrevezették és megzavarták őket a negativitást árasztó emberek. Mivel a negativitást árasztó emberek által árasztott dolgok az emberek romlott beállítottságaiból és a Sátántól erednek, és mivel nem az igazság értelmezése, illetve az Isten által kialakított környezeteknek való alávetés révén nyert tapasztalati meglátások, különböző mértékben megzavarják azokat, akik hallják őket. Az emberekből áradó negativitás mindenkire gyakorol némi kedvezőtlen, zavaró hatást. Egyeseket, akik aktívan keresik az igazságot, kevésbé ér ártalom. Másokat, akikben egyáltalán nincs ellenállás, ez óhatatlanul felzaklat és mélyen megbánt, még akkor is, ha tudják, hogy a szavak tévesek. Attól függetlenül, hogy Isten mit mond, miként beszél a dologról vagy milyen követelményei vannak, mindezt figyelmen kívül hagyják, és helyette a negativitást árasztók szavait tartják észben, folyton figyelmeztetve magukat, hogy ne lankadjon az éberségük, mintha ezek a negatív kijelentések a védőernyőik, a pajzsuk lennének. Bármit is mond Isten, ők nem tudják elengedni az óvatosságukat és a félreértéseiket. Ezek az emberek, akiknek nincs belépésük az igazságba vagy Isten szavaiba, és akik nem értik az igazságvalóságot, nem ismerik fel ezeket a negatív kijelentéseket és nincs bennük ellenállás velük szemben. Végezetül korlátozzák és gúzsba kötik őket ezek a negatív kijelentések, és többé nem tudják elfogadni Isten szavait. Hát nem ártott ez nekik? Mily mértékben ártott? Isten szavait nem tudják befogadni és megérteni, hanem az emberek által hangoztatott negatív szavakat, az elégedetlenség, az engedetlenség és a panasz szavait tartják pozitív dolgoknak, személyes mottójuknak tekintve őket, amelyeket a szívükbe kell zárniuk, és arra használják őket, hogy vezéreljék az életüket, hogy szembeszálljanak Istennel és dacoljanak a szavaival. Hát nem estek a Sátán hálójába? (De igen.) Ezek az emberek önkéntelenül csapdába esnek a Sátán hálójában, és a Sátán foglyul ejti őket. A negatív állítások, amelyeket ezek az emberek egy olyan egyszerű dologgal kapcsolatban hangoztatnak, mint egy pozícióból való elbocsátás, mindazonáltal óriási hatást gyakorolnak másokra. Ennek van egy eredendő oka: azok, akik elfogadják ezeket a negatív állításokat, már teli voltak elképzelésekkel és képzelődésekkel – sőt akár némi félreértéssel és óvatossággal is – azzal kapcsolatban, hogy vezetők legyenek. Bár ezek a félreértések és ez az óvatosság nem teljesen alakult még ki az elméjükben, ezeknek a negatív állításoknak a hallatán még inkább meg vannak győződve arról, hogy az óvatosságuk és a félreértéseik helyesek; úgy érzik, még több okuk van azt hinni, hogy vezetőnek lenni sok szerencsétlenséggel és nem sok jóval jár, és hogy semmiképp sem szabad vezetővé vagy dolgozóvá válniuk, elkerülendő a hibák elkövetése miatti elbocsátást és elutasítást. Hát nem teljesen félrevezették és befolyásolták őket azok, akik negativitást árasztanak? Csak egy elbocsátott ember által hangoztatott negatív állítások, valamint az engedetlenség és az elégedetlenség benne lévő érzései okozhatnak ilyen jelentős hatást és kárt az embereknek. Mit gondoltok – súlyos probléma az, hogy az emberekből áradó negatív érzelmek teli vannak a halál hangulatával? (Igen, súlyos.) Mi teszi ilyen súlyossá? Az, hogy tökéletesen kiszolgálja az emberek mélyen gyökerező óvatosságát és félreértéseit Istennel szemben, miközben az emberek Istent félreértő és Benne kételkedő állapotait, valamint az Ő irányában tanúsított belső hozzáállásukat is tükrözi. A negativitást árasztó emberek által terjesztett kijelentések ezért közvetlenül az emberek létfontosságú pontjaira csapnak le, az emberek pedig teljesen elfogadják azokat, olyannyira beleesve a Sátán hálójába, hogy képtelenek kiszabadulni. Jó vagy rossz dolog ez? (Rossz dolog.) Mik ennek a következményei? (Arra készteti az embereket, hogy elárulják Istent.) (Arra készteti az embereket, hogy óvakodjanak Istentől és félreértsék Istent, eltávolodjanak Istentől a szívükben, negatívan álljanak a kötelességeikhez, és tartsanak a fontos megbízatások elfogadásától. Megelégednek a mindennapi kötelességek végzésével, és így sok lehetőséget kihagynak a tökéletesedésre.) Megmenthetők-e az ilyen emberek? (Nem.)

Kétezer évvel ezelőtt Pál sok nézőpontot felvázolt és sok levelet írt. Azokban a levelekben sok téveszmét mondott. Mivel az emberek híján vannak a tisztánlátásnak, azok, akik az elmúlt kétezer évben a Bibliát olvasták, javarészt elfogadták Pál gondolatait és nézőpontjait, miközben az Úr Jézus szavait félretették, és nem fogadták el az Istentől származó igazságokat. Isten elé járulhatnak-e azok, akik elfogadják Pál gondolatait és nézőpontjait? El tudják-e fogadni az Ő szavait? (Nem.) Ha nem tudják elfogadni Isten szavait, Istenként tudnak-e bánni Istennel? (Nem.) Képesek-e felismerni Istent, amikor Isten megérkezik és eléjük áll? Képesek Őt Istenükként és Urukként elfogadni? (Nem.) Miért nem? Pál megtévesztő gondolatai és nézőpontjai megtöltötték az emberek szívét, mindenféle elméleteket és szólásokat megfogalmazva. Amikor az emberek ezek segítségével mérik Istent, az Ő munkáját, az Ő szavait, az Ő természetét és az Ő emberek iránti hozzáállását, többé nem a hétköznapi, egyszerű fajta romlott emberek, hanem szemben állnak Istennel, átvizsgálva és elemezve Őt, és ellenségessé válnak Vele szemben. Megmenthet-e Isten ilyen embereket? (Nem.) Ha Isten nem menti meg őket, akkor is lesz vajon lehetőségük arra, hogy üdvösségben részesüljenek? Isten eleve elrendelése és kiválasztása lehetőséget biztosított az emberek számára, ám ha Isten eleve elrendelését és kiválasztását követően az emberek a Pált követő utat választják, vajon továbbra is létezik-e ez a lehetőség az üdvösségre? Egyesek így szólnak: „Engem Isten eleve elrendelt és kiválasztott, úgyhogy én már a biztonságos zónában vagyok. Én biztosan üdvözülni fogok.” Megállnak vajon ezek a szavak? Mit jelent Isten által eleve elrendeltnek és kiválasztottnak lenni? Azt jelenti, hogy jelölt lettél az üdvösségre, ám az, hogy üdvözülni fogsz-e, attól függ, hogy milyen jól törekszel, és hogy a helyes utat választottad-e. Arról van szó, hogy végül az összes jelölt kiválasztásra kerül és üdvözül? Nem. Hasonlóképp, ha az emberek elfogadják a negativitást árasztók által kifejezett érzéseket, mint például az engedetlenséget, az elégedetlenséget és a sértettséget, illetve megjegyzéseket, gondolatokat és nézőpontokat, és a szívüket eltöltik és megszállják ezek a negatív dolgok, az nem azt jelenti, hogy csupán egyetértenek egy kicsit – az azt jelenti, hogy teljesen elfogadják őket, és ezek szerint a dolgok szerint akarnak élni. Amikor az emberek ezek szerint a negatív dolgok szerint élnek, mivé válik az Istennel való kapcsolatuk? Ellenséges kapcsolattá válik. Ez nem a Teremtő és a teremtett lények közötti kapcsolat, sem Isten és a romlott emberiség közötti kapcsolat, és egész biztosan nem Isten és az üdvösségben részesülők közötti kapcsolat. Ezek helyett Isten és a Sátán, Isten és az Ő ellenségei közötti kapcsolattá válik. Az tehát, hogy az emberek részesülhetnek-e üdvösségben, kérdőjellé, ismeretlen tényezővé lesz. Az elbocsátottak negatív kijelentései teli vannak panasszal, félreértésekkel, indoklásokkal és védekezéssel; sőt, olyasmiket is mondanak, amik félrevezetik és feléjük vonzzák az embereket. Miután az emberek ezeket a kijelentéseket hallják, félreértés és óvatosság alakul ki bennük Istennel szemben, sőt a szívükben eltávolodnak Tőle és elutasítják Őt. Így amikor az ilyen emberek negativitást árasztanak, azonnal meg kell fékezni és le kell állítani őket. Arra való képtelenségük, hogy elfogadják Istentől az általuk megtapasztalt helyzeteket, keressék az igazságot és alávessék magukat Istennek, a saját ügyük, és nem szabad megengedni nekik, hogy másokat befolyásoljanak. Ha ezt nem tudják elfogadni, hadd emésszék és oldják ezt meg fokozatosan. Ha azonban negativitást árasztanak, valamint befolyásolják és megzavarják más emberek normális belépését, időben le kell állítani és meg kell fékezni őket. Ha nem lehet megfékezni őket és folytatják a negativitás árasztását, hogy félrevezessenek és a maguk oldalára állítsanak embereket, akkor haladéktalanul ki kell takarítani őket. Nem szabad megengedni nekik, hogy folytassák a gyülekezeti élet zavarását.