B. Hogyan kell bánni azokkal az emberekkel, akik elképzeléseket terjesztenek

Milyen következményeket eredményez az, ha valaki elképzeléseket és az Istennel való elégedetlenséget terjeszt a gyülekezetben? Közvetlen hatást gyakorol vajon a gyülekezeti élet eredményeire? Megzavarja a normális gyülekezeti életet és a gyülekezet munkáját? (Igen.) Ez hatással van az emberek Istenbe vetett hitére, és befolyásolja abbéli képességüket, hogy normálisan végezzék a kötelességüket. Ezért azokat, akik elképzeléseket terjesztenek, meg kell fékezni. Még ha csak alkalmanként említenek is efféle dolgokat, akkor is meg kell fékezni és tisztán kell látni őket; meg kell nézni, milyen az emberi mivoltuk, hogy az, hogy elképzeléseket terjesztenek, egy átmeneti negativitás és gyengeség miatt, vagy a természetlényegükkel való probléma miatt van-e – hogy következetesen nem törekednek-e az igazságra és szándékosan terjesztenek-e elképzeléseket, hogy több embert félrevezessenek, valamint zavarják és tönkretegyék a gyülekezeti életet. Ha ez csak alkalmi negativitás és gyengeség, elegendő az igazság közlése révén támogatni és segíteni őket. Ha nem szívelik meg a tanácsot és folytatják az elképzelések terjesztését és a gyülekezeti élet zavarását – sőt, másokat is arra késztetnek, hogy negatívvá és gyengévé legyenek, hatást gyakorolnak abbéli képességükre, hogy normálisan végezzék a kötelességüket – akkor az azt jelenti, hogy a Sátán szolgái, és az alapelvek szerint ki kell takarítani őket. Miért nem kaphatnak még egy esélyt? Szerintetek álhívők az ilyen emberek? (Igen.) Bármilyen is az emberi mivoltuk, az efféle emberek álhívők. Az álhívők olyanok, mint konkoly a búza között – ki kell gyomlálni őket. Ha csak néhányat tanúsítanak az álhívők megnyilvánulásai közül és nem okoztak zavarásokat a gyülekezeti életben, és továbbra is a gyülekezet barátaiként tudnak szolgálni és képesek szolgálatot tenni, békén lehet hagyni őket. Azok azonban, akik állandóan elképzeléseket terjesztenek, mindig az álhívők nézőpontjait és megjegyzéseit juttatják kifejezésre. Nem hanyagul vetnek oda dolgokat; a céljuk az, hogy még több embert felbujtsanak, félrevezessenek és csőbe húzzanak, hogy azok eltávolodjanak Istentől. A szándékuk a következő: „Ha nem nyerhetek áldásokat, többé nem fogok hinni. Egyikőtök se remélje, hogy áldásokat nyer, és hinnetek sem szabadna! Ha továbbra is hisztek, mi van akkor, ha kitartotok és végül egy napon áldásokat nyertek – hát nem hoz az nehéz helyzetbe engem? Hogy érezhetnék én akkor belső kiegyensúlyozottságot? Ez így nem fog menni. A jövőbeli megbánást elkerülendő zavarni foglak titeket és megingatom a hiteteket, ráveszlek, hogy eltávolodjatok istentől, eláruljátok istent és velem együtt elhagyjátok a gyülekezetet – ez lenne a legjobb.” Ez a céljuk. Nem kellene kitakarítani az efféle álhívőket? (De igen.) Ki kell takarítani őket. Ha egyes álhívők felhagynak a hittel, a gyülekezet egyszerűen visszaveszi az Isten szavait tartalmazó könyveiket és törli őket. Vannak más álhívők is, akiknek vannak pozitív érzéseik az Istenbe vetett hittel kapcsolatosan és a hívők iránt. Nem játszanak pozitív szerepet a gyülekezetben; a gyülekezet barátaiként csupán alkalmanként kisegítenek. Bár nem törekednek az igazságra, illetve nem közlik az igazságot, az efféle emberek nem terjesztenek elképzeléseket és nem zavarják a gyülekezeti életet. Amennyiben képesek végezni egy kevés szolgálatot, meg kell engedni nekik, hogy a gyülekezetben maradjanak és nem szükséges kitakarítani őket. Ami azonban azokat az álhívőket illeti, akik állandóan elképzeléseket terjesztenek – velük szemben semmiféle irgalmat nem kell tanúsítani. Ők terjesztik az Istennel kapcsolatos elképzeléseiket és félreértéseiket, zavarva a gyülekezeti életet, valamint bomlasztást és zavarásokat okozva a gyülekezet munkájában. Ezek az álhívők a Sátán szolgái. Nekik elképzeléseik vannak; azonban nemcsak hogy nem keresik az igazságot ezek eloszlatása céljából, hanem még terjesztik is az elképzeléseiket, hogy félrevezessék Isten választott népét. Elárulják Istent és néhány másik embert is magukkal akarnak rántani a pusztulásukba. Efféle szándékokkal zavarják a gyülekezet munkáját. Isten vajon meg tud bocsátani nekik? Nem, nem szabad megkímélni őket. Ez nem annak a kérdése, hogy meg kell fékezni vagy el kell különíteni őket; el kell takarítani és örökre törölni kell őket, anélkül, hogy bármiféle engedékenységet tanúsítanának irántuk!

A gyülekezetben egyesek sosem törekednek az igazságra és sosem értik meg, miként munkálkodik Isten az emberek megmentésén. Bizonyos dolgok megtapasztalását követően félreértések, ellenállás és panaszok alakulnak ki bennük Istennel szemben; az általuk mondott és tett dolgok némelyike elképzelések terjesztését szolgálja. Az általuk terjesztett elképzelések nem csupán eltérések Isten szavainak és munkájának felfogásában, illetve Istent illető félreértések. Egyesek súlyosabbak, egyenest tagadják, hogy Isten szavai az igazság – teljességgel megítélik és elítélik Istent. Az általuk terjesztett egyéb elképzelések pedig akár nyíltan támadják is és káromolják Istent. Nem boncolgatják, illetve nem próbálják meg alávetett szívvel megismerni a saját romlottságukat és lázadásukat, egy teremtett lény, illetve Isten követője szemszögéből kiindulva, sem az igazságot nem fogadják el, és nem beszélnek arról, hogy miként értelmezik Isten munkáját, illetve fogják fel az Ő szándékait. Az általuk kifejezésre juttatott elképzelések pontosan ellentétesek ezekkel a pozitív megértésekkel. Amikor a többiek az elképzeléseiket hallják, nem nyernek megértést Istenről, sem valódi hit nem alakul ki bennük, és persze nem növekszik az Istenbe vetett hitük sem. Ehelyett az Istenbe vetett hitük elhomályosodik, megfogyatkozik vagy akár teljesen elveszik. Isten munkájának víziója ezzel egyidejűleg homályossá válik számukra. Minél többet hallgatják az emberek az általuk terjesztett elképzeléseket, annál zavarosabbá válik a szívük, akár egészen addig a pontig, hogy nem fogják tisztán érezni, miért kellene hinniük Istenben, és kételkedni kezdenek Isten létezésében. Az, hogy Isten szavai az igazság-e, hogy Isten szavai és munkája meg tudja-e tisztítani és meg tudja-e menteni az embereket és más hasonló dolgok – ezek mind homályossá és kétségessé válnak számukra. Amikor az emberek meghallják az efféle egyének által terjesztett elképzeléseket és félreértéseket, kételkedni kezdenek Istenben és óvakodni kezdenek Tőle; a szívükben elkezdik körülhatárolni Istent, félreértések alakulnak ki bennük és panaszokat fogalmaznak meg Istennel szemben, sőt belül el is távolodnak Istentől. Ez nagyon bajos. Ha egyszer ilyen negatív gondolataik, nézeteik, terveik és szándékaik vannak, világossá válik, hogy az általuk elfogadott információk és megjegyzések nem felelnek meg a normális emberi mivolt szükségleteinek, nemhogy az igazságnak – száz százalékig bizonyos, hogy a Sátántól származnak. Az elképzeléseket terjesztők szándékaitól vagy indítékaitól és attól függetlenül, hogy szándékosan vagy akaratlanul terjesztenek-e téveszméket és alaptalan szóbeszédeket, amennyiben káros hatást gyakorolnak a gyülekezetben, meg kell fékezni őket. Persze ha a gyülekezeti életen kívül találnak és ismernek fel ilyen embereket, azokat is haladéktalanul le kell állítani és meg kell fékezni. Ha valaki, aki érti az igazságot, Isten szavai vagy a saját megértése segítségével cáfolni tudja és le tudja leplezni azokat, akik efféle dolgokat terjesztenek, segítve a testvéreket a felismerésükben, az még jobb. Ez a Sátán elleni küzdelem. Ha híján vagy az érettségnek, meg kell tanulnod felismerni őket és távol kell tartanod magad tőlük. Ha megvan az érettséged, leplezd le őket. Van bátorságotok ezt megtenni? Tudjátok, hogyan tegyétek? Ez fedi fel a leginkább, hogy valaki birtokában van-e az igazságvalóságnak. Amikor néhány új hívő meghallja azokat az elképzeléseket és félreértéseket, amelyeket az efféle emberek Istenről terjesztenek, megdöbben és így szól: „Hogy beszélhet így egy olyan ember, aki hisz Istenben?” Ha alappal nem rendelkező emberek meghallják ezeket az elképzeléseket és téveszméket, negatívvá és gyengévé válnak vajon? El fogják fogadni ezeket a téveszméket? Félrevezetik őket és elhagyják majd a gyülekezetet? Ez mind lehetséges. Amikor valaki, aki elképzeléseket terjeszt, így szól: „Soha többé nem fogok hinni istenben” – függetlenül attól, hogy milyen állapotban van, amikor ezt mondja, ez azt jelzi, hogy teljesen elvesztette a hitét Istenben és álhívő. Függetlenül attól, hogy milyen céllal terjeszt ilyen szavakat, nyerhetsz bármiféle épülést abból, hogy hallgatod őt? (Nem.) Amikor gyenge vagy és ezeket a szavakat hallod, úgy érezheted: „Ez az ember osztozik a fájdalmamban; amikor az elképzeléseiről beszél, olyan, mintha a saját legbensőbb gondolataimnak adna hangot.” Ha azonban valaki olyan hallja ezeket a szavakat, akinek van hite, így fogja gondolni: „Ez botrányosan lázító! Hogy lehet ilyen szavakat szólni? Hát nem istenkáromlás ez? Én nem mernék ilyesmiket mondani, hiszen ez sérti Isten természetét!” Az a tény, hogy képes ezeket az elképzeléseket terjeszteni, azt jelzi, hogy ezek az elgondolások rég kialakultak és már gyökeret vertek a szívében. Ha az efféle elgondolások még épp csak elkezdtek formálódni és még csak a bimbózás fázisában vannak, és még nem teljesen fejlődtek elképzelésekké, amíg az ember nem önti szavakba őket és nem vezetett félre, illetve nem zavart meg másokat, az azt mutatja, hogy van egy kis józan esze; tud vigyázni a nyelvére és ezáltal elkerüli azt a következményt, hogy kitakarítsák. Ha azonban felszólal és zavarja a gyülekezeti életet, akkor nem szabad további udvariasságot tanúsítani vele szemben; le kell leplezni és ki kell takarítani őt. Azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot és híján vannak az igazság felfogására való képességnek, hajlamosak arra, hogy gyakran formáljanak elképzeléseket. Ugyanakkor azok, akik gyakran olvassák Isten szavait és van felfogóképességük, keresni fogják az igazságot, hogy eloszlassák az elképzeléseiket, még ha azok fel is merülnek. Isten munkája felfedi és kiveti azokat, akik gyakran terjesztenek elképzeléseket; ők olyan emberek, akik egyáltalán nem szeretik az igazságot és akik nem tudják elfogadni az igazságot, mind idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot. Ez minden kétség felett áll.

A gyülekezeti életben a különböző országokban és helyeken bizonyára létezik az elképzelések terjesztésének problémája, ugyanis az igazságot nem szerető emberek mindenütt jelen vannak. Azok, akik nem törekednek az igazságra, azok, akik idegenkednek az igazságtól, azok, akik testi örömöt keresnek, valamint az álhívők, a gonosz emberek és mások – mivel nem törekednek az igazságra, folyton elképzeléseket táplálnak Isten szavaival és a megtestesült Istennel kapcsolatosan. A szívük teli van elképzelésekkel, teli képzelődésekkel Istenről és követelésekkel Vele szemben, és képtelenek tisztán felfogni és megérteni minden Isten által mondott szót; csak a saját elképzeléseik, preferenciáik, sőt akár a személyes nyereségeik és veszteségeik alapján értelmezik őket. A szívüket különféle elképzelések, képzelődések és Istennel szemben támasztott észszerűtlen követelések töltik meg, Istenről alkotott különféle félreértésekkel és ítéletekkel együtt és így tovább. Ezért az ilyen emberek számára természetes, hogy elképzeléseket terjesztenek – ez nem újdonság. Amíg léteznek efféle emberek, az elképzelések terjesztése időről időre elő fog fordulni, és bármelyik pillanatban megtörténhet. Amikor valami, amit Isten mond vagy tesz, nem igazodik az elképzeléseikhez és a kívánságaikhoz, és amikor sérti az érdekeiket, haragra gerjednek, és elkezdenek szót emelni a saját érdekeik mellett, valamint vitatkoznak Istennel és az Ő munkájával. Ezek az emberek mindig szemben állnak az igazsággal és Istennel, elemzik és átvizsgálják Isten szavait, Isten természetét és Isten munkáját. Folyamatosan átvizsgálják és vizsgálgatják Isten szavainak és munkájának helyességét, és azt is ellenőrizni akarják, hogy Isten megtestesült teste vajon megfelel-e Isten identitásának és státuszának. Az ellenőrzési folyamatuk során igen nehezen tudnak pontos válaszokhoz jutni; az ő szemükben az is nagyon nehéz, hogy Isten szavai teljesüljenek és valóra váljanak. Ezért aztán sok a mondanivalójuk, amikor elképzeléseket terjesztenek. Időtől, helytől és kontextustól függetlenül terjesztik az elképzeléseiket. Amikor bármilyen módon elégedetlenséget éreznek Istennel szemben, az elképzeléseik segítségével mérik a dolgokat. Ha Isten szavai és munkája nem egyeznek az elképzeléseikkel, gyorsan kifejezésre juttatják az elképzeléseiket. Az efféle kifejezésre juttatást terjesztésként jellemezzük. Miért nevezzük „terjesztésnek”? Azért, mert az általuk kifejezésre juttatott dolgoknak nincs pozitív hatásuk Isten választott népére, a gyülekezeti életre, illetve Isten házának munkájára. Ehelyett csak zavarást, bomlasztást és kárt okoznak. Ezért pontos az, ha az efféle megjegyzések kimondására „terjesztésként” utalunk.

Miután szerzel némi alapvető tisztánlátást az elképzelések terjesztésének kérdéséről, az igazság alapján kell boncolgatnod és felismerned az emberek különféle téves elképzeléseit és megjegyzéseit, majd Isten házának előírásai szerint kell kezelned és eloszlatnod őket. A vezetőknek és a dolgozóknak természetesen olyan felelőssége az efféle problémák megoldása, amely alól nem bújhatnak ki. Ezzel egyidejűleg – miután hallotta ezt a közlést – Isten egész választott népének is kötelessége és felelőssége az, hogy leleplezze és boncolgassa az elképzeléseket terjesztő embereket, valamint a szavaikat és a viselkedésüket. Ha nincs hozzá bátorságod, hogy leállítsd vagy megfékezd őket, beszélgethetsz és vitatkozhatsz velük Isten szavai és az általad megértett igazság alapján. Mi a célja az efféle vitának? Az, hogy – miután meghallgatták a vitát – a kicsi érettséggel rendelkezőket és az igazságot nem értőket képessé tedd annak felismerésére, hogy kinek a szavai állnak összhangban az igazsággal, ahelyett, hogy az egyes emberek által terjesztett elképzelések és téveszmék zavaros módon félrevezetnék őket. Ez jótékony Isten választott népe és a gyülekezeti élet számára. Amikor kiderül, hogy valaki olyan szavakat szól, amelyek nem állnak összhangban az igazsággal – akár emberi elképzelések, akár téveszmék –, vitára van szükség. Az efféle viták az emberek épülését szolgálják. E viták meghallgatását követően a szemlélők legalább azt tisztán láthatják, hogy az elképzeléseket terjesztők szavai valójában elképzelések, és megérthetik, hogy ezeknek az elképzeléseknek mely aspektusai nem igazodnak az igazsághoz, mi az elképzelések lényege, miért nem felelnek meg az igazságnak, miért jellemzik elképzelésekként őket, miért kell megfékezni az őket terjesztő embereket és így tovább – képesek arra, hogy pontos rálátásuk legyen ezekre a dolgokra, ahelyett, hogy zavaros módon félrevezetnék őket és játszadoznának velük. Bár az emberek által terjesztett elképzelések okozhatnak némi zavart és kárt Isten választott népének életbe való belépése és a gyülekezeti élet számára, egyáltalán nem rossz dolog az, ha az emberek megtapasztalják ezeket a dolgokat. Legalább azt lehetővé teszi számukra, hogy növekedjenek a tisztánlátásban, meglássák az elképzeléseket terjesztők valódi arcát, meglássák, hogy milyen beállítottságokat tárnak fel az elképzelések terjesztése során, és meglássák a különbséget az általuk terjesztett elképzelések és az igazság között. Egyrészt az emberek képesek lesznek felismerni ezeket a megjegyzéseket és immunisak lesznek rájuk, másrészt némi tisztánlátásuk is lesz ezeket az embereket illetően, és tudni fogják, miféle szavakat mondanak az álhívők, azok, akiknek egyáltalán nincs birtokában az igazság és gyakran táplálnak Istennel kapcsolatos elképzeléseket, valamint tudni fogják, hogy az ő hitük nem őszinte – az emberek legalább efféle tisztánlátást szerezhetnek. Persze ha még nem találkoztál ezekkel a problémákkal, ne imádkozz meggondolatlanul, mondván: „Ó, Istenem, kérlek alakíts számomra olyan környezetet, hogy megláthassam, mit értenek az »emberek által terjesztett elképzelések« alatt.” Az elképzelések terjesztését látni nem játék és könnyen félrevezethet. Ha pedig tényleg megtörténnek ezek a dolgok, helyesen kell kezelned őket. Ne hagyd, hogy kicsússzanak a kezeid közül, és ne kerüld őket; helytállóan nézz szembe velük, és minden Isten által számodra kialakított környezethez komoly és szigorú hozzáállással közelíts. Egy igazságra törekvő embernek ilyen hozzáállással kell rendelkeznie az igazság elérése érdekében. Ha olyasvalakivel találkozol, aki elképzeléseket terjeszt, meg kell tanulnod imádkozni Istenhez: „Ó, Istenem, kérlek, légy velem, világosíts meg és vezess engem, hogy fel tudjam ismerni ezeket a szavakat és az efféle embert, és tégy képessé annak felismerésére is, hogy van-e bennem egy is ezeknek az embereknek az elképzelései közül.” Azután az imádkozást követően menj, és tapasztald meg ezt a dolgot. Persze ez lesz annak az ideje is, amikor próbára leszel téve, hogy valójában mennyit értesz az igazságból és milyen nagy az érettséged. Ha hallod, amint valaki elképzeléseket terjeszt, és nincs belső reakciód, illetve gondolataid, hanem épp olyan vagy, mint egy rádió – bármilyen általa kifejezett és terjesztett elképzelést elfogadsz, mindenféle ellenállás vagy a visszautasítására való képesség híján, sőt minden abbéli képesség híján, hogy felismerd, az nem nagyon bajos vajon? Amikor egyesek hallják, amint valaki elképzeléseket juttat kifejezésre, a szívükben érzik, hogy rossz az, amit mond, és beszélgetni és vitatkozni akarnak az illetővel, ám nem tudják, miként fejezzék ki helyesen magukat, illetve miként kellene leleplezniük és boncolgatniuk az illetőt. Attól is félnek, hogy ha nem sikerül hatásosan visszavágniuk, elvörösödnek majd, amikor pedig végül vereséget szenvednek, elveszítik a méltóságukat és kínos helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor vonakodnak is vita nélkül elengedni a dolgot, és erre gondolnak: „Sok prédikációt meghallgattam és egész sokat értek is, akkor miért vagyok híján a szavaknak, hogy megcáfoljam őket? Nekem nincsenek elképzeléseim Istenről és igaz hitem van Istenben, akkor miért nem tudom világosan elmagyarázni a dolgokat most, hogy ideje megcáfolni a téveszméiket?” Figyelik, amint az elképzeléseket terjesztő ember egyre többet beszél, a szavai egyre durvábbak és utálatosabbak lesznek, de egyszerűen nem tudják megcáfolni, illetve boncolgatni az illetőt, és képtelenek kiállni és leleplezni őt, arra pedig még inkább képtelenek, hogy leállítsák, amitől belül rendkívüli szorongást és aggodalmat éreznek. Csak ebben a pillanatban döbbennek rá, hogy túl kicsi az érettségük, és látják meg, hogy az igazságról szóló megértésük még nem formálódott teljes és helyes nézőponttá, hogy az csak néhány töredékes kifejezés, szórványos világosság és elgondolások, és egyáltalán nem az igazság valódi ismerete. Igen jól tudják, hogy az illető elképzeléseket terjeszt és félrevezeti az embereket, valamint, hogy álhívő, és le akarják leplezni és cáfolni akarják a nézeteit, csakhogy híján vannak az ehhez szükséges megfelelő és erőteljes nyelvezetnek. Csak ennyit tudnak mondani: „Minden, amit Isten tesz, jó; el kell fogadnod. Isten szent és tökéletes; egyáltalán nem olyan, amilyennek mondod. Isten szuverén minden dolog felett, az emberek pedig teremtett lények. Alá kell vetniük magukat Istennek. Az emberek nem veszítenek azzal, hogy alávetik magukat Istennek.” Csak ezeknek a felszínes elméleteknek képesek hangot adni, amelyek egyáltalán nem találják el a legfontosabb pontokat. Miután megtapasztalták ezt a különleges eseményt, rájönnek, hogy túl kicsi az érettségük, és erre gondolnak: „Miért vagyok én ennyire tehetetlen? Általában képes vagyok hosszasan beszélni grandiózus doktrínákról, elég ékesszólóan fogalmazva; gond nélkül tudok egy órán át beszélni egy összejövetelen, és szemrebbenés nélkül három-öt oldalnyi prédikációs jegyzetet megírni, és ebben a tekintetben igen magabiztosnak érzem magam. Amikor azonban olyasvalakivel kerülök szembe, aki ehhez hasonlóan elképzeléseket terjeszt, ehhez hasonlóan megítéli és káromolja Istent, miért nincs bennem éberség, nincs válasz? Miért nem tudok egy erőteljes leleplezéssel és cáfolattal szolgálni?” Mit fedeznek fel ebből? Vajon nem azt, hogy rájönnek: nem értik az igazságot? Jó vagy rossz dolog ez a felismerés? (Jó dolog.) Végre ráébrednek a tényleges érettségükre. Ha nem találkoztak volna valakivel, aki elképzeléseket terjeszt, talán továbbra is azt hinnék, hogy van érettségük, értik az igazságot, van tisztánlátásuk és mindent átlátnak, képesek különféle szellemi doktrínákat hirdetni és nagy jártassággal tudnak beszélni egy keveset az összes igazságról. Amikor azonban olyasvalakivel állnak szemben, aki elképzeléseket terjeszt – még ha tudják is, hogy az helytelen –, tehetetlennek érzik magukat, képtelenek bármit is tenni és végül vereséget szenvednek. Kínos ez? Dicsőséges dolog ez? (Nem.) Nos, akkor miként kellene megoldani ezt? Ha nem vagy a megfelelő szavak birtokában ahhoz, hogy vitatkozz vele, és a szégyent is el akarod kerülni, és szilárdan meg akarsz állni a bizonyságtételedben, hogy teljesen megszégyenítsd és legyőzd a Sátánt, mit kell tenned? Mondok nektek egy hatásos módszert: ha azt látod, hogy valaki vég nélkül elképzeléseket terjeszt, a legtöbb ember pedig híján van a tisztánlátásnak és az illető befolyásolja őket, te azonban nem tudsz meggyőzőbben érvelni nála, akkor ideje felvenni a kesztyűt; az asztalra kell csapni és így szólni: „Fogd be! Te miről beszélsz? Lehet, nem tudok nálad meggyőzőbben érvelni, de tudom, hogy egy álhívő vagy! Nézd meg, mit mondasz; van egyetlen szó is, amely összhangban áll az igazsággal? Oly sok éve élvezed Isten kegyelmét – szóltál valaha is egyetlen dicsérő szót vagy tanúságot Isten mellett? Sérelmeid vannak Istennel szemben; ha úgy érzed, megteheted, menj egyenest a harmadik égbe és beszélj közvetlenül Istennel. Ne okozz itt több zavarást. Ezennel hivatalosan megparancsolom, hogy húzz el!” Mernétek ezt mondani? Nem hevesség ez? (Nem, nem az.) Ez egy nyilatkozat kiadása a Sátánnak. Tegyétek csak ezt. Mondjátok meg neki: „Húzz el, te álhívő! Oly sokat élveztél Isten kegyelméből a semmiért, te lelkiismeretlen nyomorult; nem érdemled meg, hogy ember légy!” Csak két szó: „Húzz el!” Hogy hangzik? Erőteljes, ám nem szabad meggondolatlanul használni. A hitben új testvéreknek, akik még nem értik az igazságot, nem szabad ezt mondanotok, az álhívőknek és a Sátán szolgáinak azonban irgalmatlanul adhattok ilyen utasításokat: „Ez Isten háza, az igaz testvérek otthona, azok otthona, akik Istent követik. Nem ördögök és Sátánok otthona. Ördögökre és Sátánokra nincs itt szükség. Ördög és Sátán vagy, úgyhogy húzz el!” Helyénvaló ez? (Igen.) Nem ez a legjobb módszer; csakis azért tanítom nektek ezt a módszert, mert kicsi az érettségetek, mert nincs elegendő érettségetek, hogy harcoljatok a Sátánnal. Ami azt illeti, ez nem ideális. Az ideális módszer az, hogy – ha sok igazságot értetek és valódi hitetek van Istenben és valóban ismeritek Istent – képesek vagytok megcáfolni az illetőt, és oly alaposan megcáfoljátok, hogy teljesen megszégyenül, és végül mindenkinek ezt mondja: „Nem tarthatom meg a hitemet; túlságosan szégyellem magam, hogy bármelyikőtökkel szembenézzek. Ördög és Sátán vagyok; magam fogom elhagyni a gyülekezetet.” Mivel most nincs meg ez a képességetek, az Általam tanított módszer szerint kell kezelnetek azokat, akik gyakran terjesztenek elképzeléseket.

Most már tudjátok, miként kezeljétek azokat, akik gyakran terjesztenek elképzeléseket a gyülekezetben? Most már fel tudjátok ismerni azokat, akik elképzeléseket terjesztenek az emberek félrevezetése céljából? (Igen.) Melyek az elképzeléseket terjesztő beszéd fő típusai? Az egyik típus Isten szavait, a másik Isten munkáját, és megint egy másik Isten természetét és lényegét veszi célba. Ezek a beszédtípusok az enyhétől – képzelődések Istenről és Isten félremagyarázása – a súlyosig terjednek, amilyen Isten megítélése, elítélése és káromlása. Ezeken kívül ott vannak az emberek negatív és ellenálló megjegyzései: a panaszaikhoz, dacukhoz és az Istennel való elégedetlenségükhöz hasonló dolgok kifejezésre juttatása. Összegezve: az elképzeléseket terjesztő szavak mind olyan természetűek, amelyek dacolnak Istennel, elítélik, megítélik és káromolják Istent, az általuk okozott következmény pedig az, hogy az emberek gyanakvóvá és óvatossá válnak Istennel szemben, félreértik Istent és eltávolodnak Tőle, sőt el is utasítják Őt. Ezeket könnyen fel lehet ismerni.