II. Nem törődni a felajánlásokat érintő kiadásokkal és nem kérdezni róluk

A hamis vezetők másik megnyilvánulása a felajánlások védelmezését illetően az, hogy nem tudják, miként kezeljék a felajánlásokat. Csak azt tudják, hogy nem szabad hozzányúlni a felajánlásokhoz, hogy nem szabad önkényesen eltulajdonítani vagy elsikkasztani őket, hogy azok megszenteltek, szentként elkülönítettek, és hogy az embernek nem lehetnek helytelen gondolatai róluk. Amikor azonban arról van szó, hogy pontosan miként kezeljék jól a felajánlásokat, hogyan legyenek jó sáfárok a védelmezésükben, akkor nincs útjuk, nincsenek alapelveik, nincsenek konkrét terveik vagy lépéseik ehhez a munkához. Az afféle ügyekben tehát, amilyen a felajánlások nyilvántartása, egyeztetése és védelmezése, valamint a bevételek és a kiadások elszámolásának ellenőrzése és a költések ellenőrzése, ezek a hamis vezetők meglehetősen passzívak. Amikor valaki jóváhagyás céljából benyújt valamit, aláírják. Amikor valaki visszatérítést igényel, megadják neki. Amikor valaki pénzért folyamodik valamilyen célból, átadják neki. Nem tudják, hogy hol őrzik a különféle gépeket és berendezéseket. Azt sem tudják, hogy a gondnokuk alkalmas személy-e, sem azt, hogy miként állapítsák meg ezt; képtelenek átlátni az emberek szívén és átlátni az emberek lényegén. Így, bár vannak nyilvántartások az összes kimenő felajánlásról, amelyek ezeknek az embereknek az irányítása alá tartoznak, ha megnézzük a kiadások részleteit ezekben az elszámolásokban, sok kiadás észszerűtlen és szükségtelen – sokuk túlzó és pazarló. Ezeknek a vezetőknek és dolgozóknak az aláírása alatt elvesznek a felajánlások. Látszólag úgy tűnik, hogy konkrét munkát végeznek, valójában azonban egyáltalán nincsenek alapelvek abban, amit csinálnak. Nem végeznek átvilágítást – ímmel-ámmal cselekednek, szabályokat és előírásokat tartanak be, semmi több. Ez egyáltalán nem felel meg a felajánlások kezelésére vonatkozó mércéknek, az alapelveinek pedig még kevésbé. Ezért abban az időszakban, amikor hamis vezetők dolgoznak, túl sok az észszerűtlen kiadás. Hogyan keletkeznek ezek az észszerűtlen kiadások, ha van valaki, aki felügyeli és kezeli a dolgokat? Azért van ez, mert ezek a vezetők és dolgozók nem vállalnak felelősséget a munkájukban. Ímmel-ámmal cselekednek és felületes módon foglalkoznak a dolgokkal, és nem az alapelvek szerint cselekednek. Nem sértenek meg másokat, talpnyalókként viselkednek, és nem végeznek megfelelő átvilágítást. Talán egyetlen igazán felelősségteljes személy sincs a felajánlásokat kezelők között, senki, aki valóban el tudja végezni az átvilágítást. A hamis vezetők nem törődnek azzal, hogy a felajánlásokat védelmező emberek alkalmasak-e, vagy hogy azoknak az embereknek a gyülekezeteiben vannak-e veszélyes helyzetek. Ameddig ők maguk biztonságban vannak, addig számukra minden rendben. Amikor veszély merül fel, az első dolog, amire gondolnak az, hogy hová futhatnak, és hogy vajon a saját pénzükön nem ütnek-e rajta, viszont a felajánlások hollétét, illetve azt, hogy azok veszélyben vannak-e, se nem vizsgálják, se nem kérdeznek róla. Pár hónappal vagy akár fél évvel az incidenst követően a lelkiismeretük miatt előfordulhat, hogy kérdeznek, és amikor megtudják, hogy néhány felajánlás a nagy vörös sárkány birtokába került, hogy néhányat gonosz emberek eltékozoltak, néhánynak a holléte pedig ismeretlen, akkor egy darabig rosszul érzik majd magukat – imádkoznak egy kicsit, elismerik a hibájukat és ezzel kész is. Miféle teremtmények ezek az emberek? Hát nincs probléma azzal, hogy így dolgoznak? Hogyan fog Isten bánni egy olyan emberrel, aki ilyen hozzáállást tanúsít a felajánlásokkal szemben? Igaz hívőnek fogja tekinteni? (Nem.) Akkor minek fogja tekinteni? (Nem hívőnek.) Amikor Isten nem hívőnek tekint valakit, az illető megérzi? A lelkében zsibbadttá és nehéz felfogásúvá válik, és amikor cselekszik, nincs benne Isten megvilágosítása és útmutatása, sem világosság. Amikor dolgok történnek vele, nincs ott Isten, aki oltalmazza, és gyakran negatív és gyenge, sötétségben él. Bár gyakran hallgat prédikációkat, a munkájában tud szenvedni és árat fizetni, egyszerűen semmit nem halad előre, és szánalmasan fest. Ezek az ő „eredményei”. Hát nem még nehezebb ezt elviselni, mint a büntetést? Mondd meg Nekem, ha ez az eredménye valaki Istenbe vetett hitének, az örömre és ünneplésre, vagy bánatra és siránkozásra ad okot? Az Én véleményem szerint ez nem jó jel.

A hamis vezetők sosem veszik komolyan a felajánlások kezelésének munkáját. Bár azt mondják: „az embereknek nem szabad hozzányúlniuk az Istennek tett felajánlásokhoz; az Istennek tett felajánlásokat senki sem sikkaszthatja el és nem szabad rossz emberek kezére kerülniük”, és igen jól hangoztatják ezeket a szlogeneket, a szavaik pedig nagyon is erkölcsösnek és tisztességesnek hangoznak, de nem viselkednek emberként. Bár ők nem sikkasztanak el felajánlásokat és nincsenek helytelen gondolataik velük kapcsolatban, sem arra irányuló szándékuk, hogy megkaparintsák őket, néhányan közülük pedig még csak nem is használják Isten házának pénzét, illetve nem nyúlnak az Istennek tett felajánlásokhoz az esetleges kiadásaik fedezésére, hanem a saját pénzüket költik, vezetőként és dolgozóként egyáltalán nem végeznek valódi munkát, amikor a felajánlások kezeléséről van szó. Még olyan egyszerű dolgokat sem tesznek meg, mint hogy a felajánlásokat érintő kiadások állásáról kérdezősködjenek, vagy átvilágítsák a felajánlásokat érintő kiadásokat. Ezek nyilvánvalóan hamis vezetők. Így viszonyulnak a felajánlásokhoz: „Én nem költöm őket és nem sikkasztom el őket, és azzal sem foglalkozom, hogy mások miként költik el őket, illetve mások elsikkasztják-e őket.” Ezeknek a hamis vezetőknek azt mondom, hogy ez a lagymatag hozzáállásuk igen bajos. Az embereknek azt kell tenniük, hogy nem költik és nem sikkasztják el őket, vezetőként és dolgozóként azonban még inkább azt kell tenned, hogy jól kezeled a felajánlásokat, neked pedig mégsem sikerült megtenned ezt. Ezt a felelősség elmulasztásának nevezik. Ez egy hamis vezető megnyilvánulása. Lehet, hogy egy fillért sem költöttél, illetve egyetlen felajánlást sem sikkasztottál el, ám mivel nem végzel tényleges munkát és semmilyen különleges irányító munkát nem végzel a felajánlásokra vonatkozóan, hamis vezetőként jellemeznek, ez pedig indokolt és észszerű. Egyes vezetők egyáltalán soha nem vesznek el, illetve nem használnak fel felajánlásokat – még ha az összes többi vezető és dolgozó használja is azokat, ők nem teszik, amikor pedig Isten háza elrendezi, hogy adjanak nekik valamit, ők visszautasítják. Egészen tisztának és sóvárgástól mentesnek tűnnek, amikor azonban rájuk bízzák a felajánlások kezelését, egyáltalán nem végeznek semmilyen konkrét munkát. Nem számít, ki költi a felajánlásokat, alá fogják írni – egyáltalán nem kérdezősködnek és többet egyetlen szót sem ejtenek róla. Bár ezek az emberek egyetlen fillért sem sikkasztanak el a felajánlásokból, az irányításuk alatt gonosz emberek birtokába kerülnek a felajánlások, és a felelőtlenségük, valamint a felelősségük elmulasztása miatt bárki eltékozolhatja és pazarolhatja a felajánlásokat. Ez a tékozlás és pazarlás nem áll vajon összefüggésben a rossz gazdálkodásukkal? Nem a felelősségük elmulasztása okozza? (De igen.) Nincs részük ezeknek az embereknek a gaztetteiben? Nem viselnek felelősséget értük? Ez nagy felelősség, és nem bújhatnak ki alóla! Csak a saját álláspontjukhoz ragaszkodnak: „Akárhogy is, nem sikkasztom el az Istennek tett felajánlásokat, nem is szeretném, illetve nem is tervezem. Bárki is költi el az Istennek tett felajánlásokat, én nem költöm; bárki is veszi el és használja őket, én nem; bárki is élvezi őket, én nem. Nekem ez a hozzáállásom a felajánlásokhoz – te azt teszel, amit csak akarsz!” Vannak ilyen emberek? (Igen.) Az antikrisztusok csúcsminőségű ruhákra, luxustermékekre, sőt autókra költik a felajánlásokat. Mondjátok meg Nekem, érzékelni tudja vajon ezt a problémát egy efféle hamis vezető? Ő maga nem sikkasztja el a felajánlásokat, ilyen a hozzáállása, nos akkor nem hiszi úgy, hogy rossz elsikkasztani őket? (De igen.) Akkor miért nem vesz tudomást róla, és miért nem vet véget ennek, amikor az antikrisztusok ilyen hatalmas gonoszságot tesznek? Miért nem veszi komolyan? (Nem akar sértődést.) Ez nem gaztett? (De az.) Azt jelenti, hogy nem tesz eleget annak a felelősségnek, amelynek egy sáfár eleget kell tegyen. Ha az irányításod alatt a felajánlások gonosz emberek birtokába kerülnek, ha eltékozolják, pazarolják és észszerűtlen módon költik őket, ha így elfolynak, és te mégsem végzel semmilyen munkát, sőt egy szót sem szólsz, az nem a felelősség elmulasztása vajon? Nem egy hamis vezető megnyilvánulása ez? Ha nem mondod ki, amit kellene, nem végzed a munkát, amit kellene, nem teszel eleget a felelősségnek, amelynek kellene, és bár minden doktrínát értesz, egyszerűen nem végzel tényleges munkát, akkor egyértelműen hamis vezető vagy. A következőt hiszed: „Akárhogy is, én nem sikkasztom el a felajánlásokat; ha mások megteszik, az az ő dolguk.” Hát akkor nem vagy hamis vezető? Az, hogy nem sikkasztod el a felajánlásokat, a személyes ügyed, de vajon jól védelmezted a felajánlásokat? Eleget tettél a felelősségednek a felajánlásokkal kapcsolatban? Ha nem, akkor hamis vezető vagy. Ne keress kifogásokat, mondván: „Akárhogy is, én nem sikkasztom el a felajánlásokat, úgyhogy nem vagyok hamis vezető!” A felajánlások el nem sikkasztása nem minősül olyan mércének, amelyhez egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalát mérik; a valódi mércéje annak, hogy megfelelő színvonalú-e, az, hogy eleget tesz-e a felelősségének, végrehajtja-e azt, amit egy embernek meg kell tennie, valamint teljesíti-e azt a kötelezettséget, amelyet egy embernek teljesítenie kell az Isten által rábízott dolgokban – ez a legfontosabb. Mi tehát a kötelezettséged és a felelősséged a felajánlások kezelésében? Mindet végrehajtottad? Teljesen világos, hogy nem. Csak ímmel-ámmal cselekszel; félsz megsérteni az embereket, attól azonban nem félsz, hogy megsérted Istent. Semmibe veszed a felajánlásokat, mert attól tartasz, hogy megsérted az embereket, hogy tönkreteszed a szemükben rólad kialakult jó képet – ha ilyen megnyilvánulásod van, akkor minden bizonnyal hamis vezető vagy. Ez nem egy címke rád aggatása. Mindenki láthatja a feltárt tényeket: még a kötelezettségedet sem tudod teljesíteni és a felelősségednek sem tudsz eleget tenni – oly önző vagy! A saját dolgaidat, a személyes tulajdonodat igen jól, lelkiismeretesen és körültekintően kezeled. Nem hagyod, hogy ezek a dolgok ki legyenek téve az elemeknek; nem engeded, hogy bárki elragadja őket, és nem hagyod, hogy bárki kihasználjon téged. A felajánlásokkal kapcsolatosan azonban egyáltalán nincs felelősségérzeted – még a tizedét sem viseled annak a felelősségnek, amit akkor viselsz, amikor a saját dolgaid kezeléséről van szó. Hogyan tekinthetnek téged jó sáfárnak? Hogyan tekinthetnek téged vezetőnek vagy dolgozónak? Nyilvánvalóan hamis vezető vagy. Ez az egyik fajta hamis vezető megnyilvánulása.

III. Észszerű kiadások korlátozása

Van egy másféle hamis vezető is, és az is meglehetősen utálatos. Miután az ilyen emberek vezetők lesznek, látják, hogy a felajánlásokat védelmező személy szertelenül és nagyon pazarló módon költi a pénzt, ezért elbocsátják. Azután olyan embert szeretnének találni, aki képes az alapos tervezésre és a körültekintő költségvetésre, aki valóban fogához veri a garast és aki tudja, miként kell gazdaságosan vezetni egy otthont. Azt hiszik, ő az a fajta ember, aki jó sáfár lenne, és kiderül, hogy senkit sem tartanak alkalmasnak, végül pedig ők maguk védelmezik a felajánlásokat. Amikor a testvérek azt mondják, hogy az evangélium hirdetéséhez nyomtatni kell pár példányt az Isten szavait tartalmazó könyvekből, ezek a vezetők nem engedélyezik ezt, mert szerintük a könyvnyomtatás elég sokba kerül; nem érdekli őket, hogy sürgősen szükség van rá a munkához – számukra addig van minden rendben, amíg pénzt takarítanak meg. Egyszerűen nem tudják, hogy az Istennek tett felajánlások felhasználása hol igazodna leginkább az Ő szándékaihoz; csak annyit tudnak, hogy védeniük kell az Istennek tett felajánlásokat és nem szabad engedniük, hogy bárki hozzájuk nyúljon. Nem költik el, amit el kellene – tényleg „jól” végzik az átvilágítást, bizony! Hogyan haladhat így előre a munka? Vannak ezeknek a vezetőknek alapelveik a cselekedeteikben? (Nincsenek.) Nem engedik az elvégzendő munka elvégzését, nem engedik a nyomtatandó könyvek kinyomtatását, illetve nem engedik az elköltendő pénz elköltését – semmilyen észszerű kiadást nem engedélyeznek. Gazdálkodás ez? (Nem.) Mi ez? Az alapelvek megértésének hiánya. Azok az emberek, akik nem értik az alapelveket, nem tudják, miként kezeljék a felajánlásokat a munkájuk során. Azt hiszik, hogy őrködniük kell a pénz felett és nem szabad hagyniuk, hogy az egyetlen fillérrel is megfogyatkozzon, és hogy bármilyen kiadásról is van szó, nem szabad hozzányúlni a pénzhez. Összhangban van ez Isten szándékaival? (Nincs.) A dolgok alapelvek nélküli szabályozása és az alapelvek nélküli átvilágítás végzése nem gazdálkodás. A féktelen költés, a pazarlás és a tékozlás nem gazdálkodás, ám az sem gazdálkodás, ha átvilágítás miatt egyetlen fillért sem engednek elkölteni és korlátozzák az észszerű kiadásokat. Az alapelvekkel sem áll összhangban. Mivel egyesek nem értik a felajánlások felhasználásának, elosztásának és kezelésének alapelveit, mindenféle komédia kerekedik és mindenféle káosz áll elő. Ezek a vezetők kívülről igen felelősségteljesnek és elkötelezettnek tűnnek, de milyen munkát végeznek? (Elvek nélkülit.) És mivel a munka elvek nélküli, az evangelizációs munka akadályokba és korlátokba ütközik a területükön, a felajánlások felhasználását illető túlságosan szigorú átvilágításuk miatt pedig bizonyos szakmai munka is korlátozott. Látszólag igen lelkiismeretesnek és felelősségteljesnek tűnnek abban, ahogyan a felajánlásokat védelmezik. Valójában azonban – mivel nincs lelki megértésük és csak az elképzeléseik és képzelődéseik alapján cselekszenek, és még Isten háza számára is átvilágítást végeznek azzal az ürüggyel, hogy a gyülekezet érdekében takarékosak – anélkül, hogy egyáltalán tudnának róla, súlyos hatást gyakorolnak a gyülekezeti munka különféle elemeinek előrehaladására. Jellemezhetők hamis vezetőként az ilyen emberek? (Igen.) Ez hamis vezetőnek minősíti őket. Bizonyos mértékig máris zavarásokat és megszakításokat okoztak az evangéliumi munkában és a gyülekezet munkájában. Ezeket a zavarásokat és megszakításokat az idézi elő, hogy nem értik az alapelveket, valamint az, hogy a saját preferenciáik és elképzeléseik alapján vakmerően dolgoznak, és nem keresik az igazságalapelveket, illetve nem beszélnek meg dolgokat és nem működnek együtt másokkal. Amikor náluk vannak a felajánlások, nem pazarolják és nem tékozolják el azokat, ám nem tudják észszerűen, az alapelvek szerint használni a felajánlásokat, és csak amiatt, hogy megóvják, nem engedik felhasználni azokat, ennek következtében pedig az evangélium terjesztésének munkája késlekedik, és ez kihatással lesz Isten háza munkájának normális működésére. E megnyilvánulás alapján tehát egyáltalán nem túlzó hamis vezetőként jellemezni őket. Miért jellemzik hamis vezetőként az ilyen embereket is? Nem tudják, miként kell munkát végezni, a felajánlások kezelésének mikéntjéről és a kezelésük módjairól alkotott felfogásuk pedig annyira eltorzult – más munkát képesek vajon jól végezni? Biztosan nem. Nincs ezeknek az embereknek gond a felfogásával? (De van.) A felfogásuk eltorzult, előírásokhoz tartják magukat, színlelnek és álspirituálisak. Nincsenek tekintettel Isten házának munkájára és nem cselekszenek az alapelvek szerint – nem tudnak rátalálni a cselekvés alapelveire, és csak a saját kicsinyes okosságuk és a saját akaratuk szerint járnak el és előírásokhoz tartják magukat. Ezért eredményez zavarásokat és megszakításokat a munkájuk. Buta és esetlen módon dolgoznak – undorító. Az ilyen emberek nyilvánvalóan hamis vezetők. Van bárki, aki ezt mondja: „Olyan jól védelmezem a felajánlásokat, olyan odafigyeléssel végzem ezt a munkát, mégis hamis vezetőként jellemeznek. Akkor többé nem fogom kezelni őket! Aki költeni akarja, költheti; aki használni akarja, használhatja; aki el akarja venni őket, elveheti”? Van bárki, aki így gondolkodik? Nos, akkor mi céllal leplezzük le a különféle hamis vezetők különböző állapotait és megnyilvánulásait? (Azért, hogy az emberek felfogják az alapelveket, és elkerüljék azt, hogy a hamis vezetők útján járjanak.) Így van. Azért, hogy az emberek felfogják az alapelveket, hogy képesek legyenek jól végezni a munkájukat és az alapelvek szerint eleget tenni a felelősségüknek, hogy ne képzelődésekből és elképzelésekből induljanak ki, ne legyen bennük emberi akarat és hevesség, ne engedjék, hogy egy általuk elképzelt elmélet az igazságalapelvek helyébe lépjen, ne tegyenek úgy, mintha spirituálisak lennének, és az általuk spiritualitásnak hitt dolgokat ne használják az alapelvek hamisítványaként vagy helyettesítőjeként. Igenis léteznek ilyen emberek a vezetők és a dolgozók között, és érdemes figyelmeztetésnek venni őket.

IV. A felajánlások elkobzása és élvezete

Van egy másik fajta hamis vezető is, és az ő munkája még inkább zűrös, amikor a felajánlások kezeléséről van szó. Azt hiszi, hogy vezetőként vagy dolgozóként a szeme nem szegeződhet mindig a felajánlásokra, illetve nem lehet mindig olyan figyelmes, amikor a felajánlásokról van szó. Azt hiszi, csak jól kell végeznie a gyülekezet adminisztratív munkáját, és jól kell végeznie a gyülekezeti élet, valamint Isten választott népe életbe való belépésének munkáját, emellett pedig gondoskodnia kell arról, hogy jól végezzék el a különféle szakmai munkákat. Azt hiszi, hogy a felajánlások pénz és Isten által a gyülekezet számára biztosított pénz és tárgyak, és hogy ez a pénz és ezek a tárgyak azért vannak, hogy kielégítsék a vezetők és a dolgozók igényeit az életükben és a munkájukban. Ebből az következik, hogy a felajánlások a vezetők és a dolgozók számára készülnek, és hogy ha egyszer valakit vezetővé vagy dolgozóvá választanak, Isten megengedi neki, hogy élvezze ezeket a felajánlásokat, a vezetők és a dolgozók pedig elsőbbséget élveznek az elosztásukban, az élvezetükben és a költésükben – így ha valakiből vezető vagy dolgozó lesz, akkor a felajánlások urává, a felajánlások kezelőjévé és tulajdonosává válik. Amikor efféle emberek felajánlásokkal kerülnek kapcsolatba a munkájukban, nem veszik nyilvántartásba, nem egyeztetik és nem védelmezik azokat, sem a bejövő és kimenő felajánlások elszámolását nem ellenőrzik, a kiadásaik és az elosztásuk állapotát pedig még kevésbé vizsgálják. Ehelyett annak néznek utána és azt értik meg, hogy milyen felajánlások vannak, és hogy vannak-e olyanok, amelyeket a vezetők és a dolgozók élvezhetnek. Ezek a vezetők és dolgozók ekképpen állnak a felajánlásokhoz. Nézetük szerint a felajánlásokat nem kell nyilvántartani, egyeztetni, védelmezni, illetve a bevételeiket és a kiadásaikat, valamint a kiadásaik állapotát nem kell vizsgálni – ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzájuk – nekik csak ki kell osztaniuk a felajánlásokat a vezetőknek és a dolgozóknak, elsőbbséget nyújtva számukra, amikor a felajánlások élvezetéről van szó. Nézetük szerint az az alapelv, amit a vezetők és a dolgozók mondanak – az ő döntésük, hogy miként költik és osztják el a felajánlásokat. Azt hiszik, hogy az, hogy valakit vezetőnek vagy dolgozónak választanak, azt jelenti, hogy már tökéletessé tették, és hogy egy paphoz hasonlóan kiváltságában áll, hogy élvezze a felajánlásokat, valamint kimondja az utolsó szót, joga van a használathoz és joga van az elosztáshoz, amikor a felajánlásokról van szó. Egyes gyülekezetekben, mielőtt a megfelelő személyzet nyilvántartásba vehetné, egyeztethetné és raktárba helyezhetné a testvérek által felajánlott dolgokat, a vezetők és a dolgozók már átnézték, átrostálták és megszűrték azokat, és megtartják mindazt, amit használni tudnak, megeszik mindazt, amit tudnak, felvesznek mindent, amit viselni tudnak, mindazt pedig, amire nincs szükségük, közvetlenül elosztják azok között, akiknek szükségük van rá, így dirigálva Isten helyett. Ez az ő alapelvük. Mi folyik itt? Valóban papnak gondolják magukat? Nem a józan ész rendkívüli hiánya ez? (De az.) Vannak más vezetők és dolgozók, akik látják, hogy az egyik családban hiányzik két szék, hogy egy másikban hiányzik egy tűzhely, és hogy valakinek gyenge az egészsége és egészségmegőrző kiegészítőket kell szednie, és aztán Isten házának pénzét használják, hogy megvegyék mindezeket a dolgokat. Az összes felajánlás elosztása, fogyasztása, elköltése és felhasználási joga ezeket a vezetőket és dolgozókat illeti – van ennek értelme? Nem az okozza ezt a megközelítést, hogy valami baj van a felfogásukkal? Milyen alapon dirigálnak? Van a vezetőknek és a dolgozóknak joguk ahhoz, hogy irányítást gyakoroljanak a felajánlások felett? (Nincs.) Az a dolguk, hogy gazdálkodjanak a felajánlásokkal, nem pedig az, hogy irányítást gyakoroljanak felettük és használják őket. Nem áll kiváltságukban, hogy élvezzék őket. A vezetők és a dolgozók papokkal egyenrangúak? Olyan emberekkel, akiket tökéletessé tettek? Tulajdonosai a felajánlásoknak? (Nem.) Akkor miért döntenek úgy, hogy arra használják a felajánlásokat, hogy engedély nélkül vásároljanak dolgokat ennek és annak a családnak – miért van joguk ehhez? Ki adta nekik ezt a jogot? A munkarendek vajon előírják a következőt: „miután elfoglalják a helyüket, az első dolog, amit a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kell, az, hogy teljes irányítást gyakorolnak Isten házának pénzügyei felett”? (Nem.) Akkor a vezetők és a dolgozók egy része miért hiszi ezt? Mi itt a probléma? Mi folyik ott, amikor egy testvér drága ruhát ajánl fel, és van egy vezető vagy dolgozó, aki másnap viseli azt? Miért kerülnek egy egyén kezére a testvérek által tett felajánlások? Az „egyén” itt nem mást jelent, mint a vezetőt vagy a dolgozót. Nem csupán a felajánlásokat nem sikerül jól kezelnie, hanem élen jár abban, hogy megkaparintsa és személyesen élvezze azokat. Mi itt a probléma? Ha annak fényében tekintünk erre a vezetőre vagy dolgozóra, hogy nem végez tényleges munkát, amikor a felajánlások kezeléséről van szó, akkor hamis vezetőként jellemezhető – ha azonban abból a szempontból nézzük, hogy megkaparintja és személyesen élvezi a felajánlásokat, akkor száz százalékosan antikrisztusként jellemezhető. Nos, józan módon pontosan hogyan jellemezhető a szóban forgó személy? (Antikrisztusként.) Hamis vezető és antikrisztus is. A felajánlások kezelése során a hamis vezetők átnézik az összes felajánlást, és embereket bíznak meg a kezelésükkel. Mielőtt azonban ezt megtennék, egy részüket megkaparintják maguknak, egy másik rész elosztásáról pedig engedély nélkül döntenek. Ami a megmaradt dolgokat illeti – amelyek nekik nem kellenek, vagy amelyeket nem ismernek fel, ám nem szeretnének elajándékozni – ezeket a dolgokat egyelőre félreteszik. Amikor arról van szó, hogy hol vannak ezek a felajánlások, hogy van-e alkalmas személy, aki őrizze őket, hogy rendszeresen ellenőrizni kell-e, hogy valaki ellopja-e vagy megkaparintja-e azokat, a hamis vezetők egyöntetűen nem foglalkoznak ezekkel a dolgokkal. Az alapelvük a következő: „Én már rátettem a kezem azokra a dolgokra, amelyeket élveznem kell és amelyekre szükségem van. Aki el akarja venni a megmaradt dolgokat, amelyekre nincs szükségem, elveheti; aki kezelni akarja őket, kezelheti. Azéi, aki először megragadja őket – az hasznosítja, akinek a kezébe kerülnek.” Miféle alapelv és logika ez? Az efféle emberek egyszerűen ördögök és fenevadak!

Egy hamis vezető egyszer azt mondta, hogy elég sok dolog van a raktárban, és én megkérdeztem, hogy nyilvántartásba vette-e őket. Így szólt: „Azt sem tudom, némelyikük micsoda, úgyhogy nincs rá mód, hogy nyilvántartásba vegyem őket.” Így szóltam: „Ez képtelenség. Hogyhogy nem volt módod nyilvántartásba venni? Lenniük kellene róluk feljegyzéseknek abból az időből, amikor idehozták őket!” „Az elég rég volt, nem lehet tudni.” Miféle beszéd ez? Felelősséget vállal az illető? (Nem.) „Van néhány ruha – nézzük, melyik testvérnek van szüksége rájuk és utaljuk ki nekik a ruhákat” – mondtam. „Némelyik kiment a divatból. Senkit sem érdekel.” Azt mondtam: „Utaljuk ki azt, amire szükségük van a testvéreknek, amire pedig nincs, azt kezeljük megfelelően.” Nem hajtotta végre. Lelkiismeretes és gondos volt? Amikor egy munka elvégzésére kérik, folyamatosan panaszkodik, negatív dolgokat mond és nehézségekre mutat rá. Amiről nem szól, az az, hogy jól fogja kezelni ezeket a dolgokat, az alapelvek szerint. Egyáltalán nem áll szándékában alávetni magát. Bármilyen követelményt is támaszt valaki vele szemben, folyamatosan a nehézségekről beszél, mintha azzal, hogy így folytatja, belé tudná fojtani a szót az illetőbe, és akkor ő győz és fölénybe kerül, és aztán készen lesz a munkájával. Miféle teremtmény ez az ember? Nem azért tettek vezetővé vagy dolgozóvá, hogy bajt okozhass vagy hogy rámutathass a nehézségekre és a problémákra, hanem azért, hogy megoldd a problémákat és kezeld a nehézségeket. Ha valóban hozzáértő vagy a munkádban, akkor – miután felvetetted a problémákat és a nehézségeket, a továbbiakban arról kellene beszélned, hogy miként kezelnéd és oldanád meg azokat az alapelvek szerint. A hamis vezetők csak szlogeneket tudnak kiabálni, doktrínát tudnak hirdetni, nagyot tudnak mondani, valamint objektív indokokról és kifogásokról tudnak beszélni – egyáltalán nincs valódi munkaképességük, a felajánlások kezelését illetően pedig hasonlóképp képtelenek az alapelvek szerint cselekedni, illetve eleget tenni a kötelességüknek. Ilyen gyengeelméjűek és alkalmatlanok, mégis úgy érzik, hogy most, hogy vezetők vagy dolgozók, kiváltságaik vannak és státuszuk van, megkülönböztetett identitással rendelkeznek, valamint ők a felajánlások tulajdonosai és használói. Az efféle hamis vezető csak azt tudja, miként élvezze a felajánlások költésének kiváltságát – nem látja és nem tudja felfedezni a felajánlások költésének észszerűtlen, válogatás nélküli eseteit, és akár az is lehet, hogy látja, mégsem tesz semmit a kezelésük érdekében. Miért van ez? Azért, mert csak a vezetői vagy a dolgozói mivolttal járó felsőbbrendűségi érzést tudja élvezni – egyáltalán nem érti Isten vezetőkkel és dolgozókkal szemben támasztott követelményeit, illetve az Isten háza munkájának végzésére vonatkozó alapelveket. Ezek csak semmirekellők, csak szemetek és egyszerűen csak gyengeelméjűek. Hát nem undorító, hogy ilyen zavaros fejű emberek még mindig élvezni szeretnék a státusz előnyeit? Mit értettetek meg az efféle hamis vezetőt illető leleplezésünkből? Amint egy ilyen ember vezetővé vagy dolgozóvá válik, terveket akar szőni a felajánlásokkal kapcsolatban, a szeme pedig a felajánlásokra szegeződik. Az ember egyetlen pillantásból megmondhatja, hogy régóta ácsingózik arra, hogy őrülten költse a pénzt és eltékozolja a felajánlásokat. Most végre megvan az esélye; önkényesen költheti a pénzt ily módon és tetszése szerint használhatja az Istennek tett felajánlást, olyan dolgokat élvezve, amelyekért nem dolgozott meg. Így teljességgel lelepleződik a kapzsi valója. A múltban és a jelenben láttatok-e, illetve láttok-e ilyen embereket a vezetők és a dolgozók között? Folyton félremagyarázzák a vezetők és a dolgozók felelősségeit és meghatározását, és amint vezető vagy dolgozó lesz belőlük, Isten háza urainak tekintik magukat, a papok soraiba sorolják magukat, és előkelő személynek gondolják magukat. Nem gyengeelméjű ez egy kicsit? Arról van szó, hogy ha egyszer valakiből vezető vagy dolgozó lesz, nem romlott ember többé? Arról van szó, hogy azonnal megszentelt személlyé válik? Ha egyszer vezető lesz belőle, többé nem tudja, hogy kicsoda, és azt hiszi, neki kell élveznie az áldásokat – hát nem gyengeelméjűek az ilyen emberek? Az efféle emberek határozottan gyengeelméjűek, nincs meg bennük a normális emberi mivolthoz tartozó józan ész. Még akkor sem tudják, melyek a vezetők és a dolgozók kötelességei és felelősségei, miután így beszélgettünk. Biztosan vannak ilyen vezetők és dolgozók, és az ilyen emberek megnyilvánulásai elég nyilvánvalóak és feltűnőek.

Alapvetően ezek a különféle hamis vezetők megnyilvánulásai a felajánlások védelmezése tekintetében. Akiknek súlyosabb problémáik vannak, azok nem a hamis vezetők csoportjába tartoznak – ők antikrisztusok. Ezért jól meg kell értenetek ezt a kört. Ha valaki hamis vezető, akkor az – ő nem jellemezhető antikrisztusként. Az antikrisztusok emberi mivolt, tettek, megnyilvánulások és lényeg tekintetében sokkal ocsmányabbak a hamis vezetőknél. A legtöbb hamis vezető szegényes képességű, gyengeelméjű, hiányzik belőle a munkaképesség, eltorzult a felfogóképessége és nincs lelki megértése, a jelleme alantas, önző és aljas, a szíve pedig nincs a helyén. Emiatt nem képes valódi munkát végezni és nem is végez valódi munkát a felajánlások védelme tekintetében, ez pedig hatást gyakorol a felajánlások észszerű kezelésére és megfelelő védelmezésére. Amiatt, mert a hamis vezetők hanyagok a felelősségeikben, nem végeznek valódi munkát és nem cselekszenek az alapelvek és Isten házának követelményei szerint, a felajánlások egy része még gonosz emberek kezére is kerül – ez a fajta probléma is elég gyakran felmerül. A hamis vezetők különféle megnyilvánulásai a felajánlások védelmezésében alapvetően a következőképpen lepleződnek le: alantas a jellemük, önzőek és aljasak, eltorzult a felfogóképességük, híján vannak a munkaképességnek, szegényes a képességük, egyáltalán nem keresik az igazságalapelveket, valamint ostoba és gyengeelméjű emberekhez hasonlatosak. Egyesek talán ezt kérdezik: „Az Általad leleplezett összes többi megnyilvánulást elismerjük, ha azonban ostobák és gyengeelméjűek, hogyan válhattak vezetővé?” Elismeritek, hogy egyes vezetők és dolgozók ostobák és gyengeelméjűek? Léteznek ilyen emberek? Egyesek talán a következőt mondják: „Túl kevésre tartasz minket. Mindannyian modern emberek vagyunk, főiskolát vagy középiskolát végzettek – ami ezt a társadalmat és az emberiséget illeti, kiváló felismerőképességünk van. Hogyan választhatnánk gyengeelméjű embert a vezetőnknek? Ez nem történhet meg!” Mi ebben a lehetetlen? A legtöbben közületek gyengeelméjűek és megfelelő intelligenciájuk sincs, úgyhogy igen könnyedén választotok vezetőnek egy gyengeelméjű embert. Miért mondom, hogy a többségetek gyengeelméjű? Azért, mert a legtöbben közületek – függetlenül attól, hogy mennyit tapasztaltatok – képtelenek átlátni a dolgok lényegét és képtelenek felfogni az alapelveket. Éveken át ki tudtok tartani abban, hogy csak előírásokat tartotok be, változatlanul ugyanazt a megközelítést választjátok, és képtelenek maradtok arra, hogy felfogjátok az alapelveket, bárhogyan is közlik veletek az igazságot. Mi itt a probléma? Túl szegényes a képességetek. Nem tudjátok átlátni a problémák lényegét, illetve gyökerét, és képtelenek vagytok rátalálni a dolgok alakulásának mintázatára, még kevésbé vagytok képesek követni azokat az alapelveket, amelyeknek birtokában kellene lennetek a dolgok végzésében – ezt gyengeelméjűségnek hívják. Mennyi időbe telik, amíg mindannyian felfogjátok a kötelességeitekkel kapcsolatos dolgokra vonatkozó alapelveket? Vannak, akik több éve szövegalapú munkát végeznek, ám az általuk írt cikkek és írások még most is mind üres szavak, még mindig nem képesek felfogni az alapelveket és nem tudják, mi a valóság, vagy hogy miként mondjanak valami valóságosat. Ez azt jelenti, hogy túl szegényes a képességük és túl alacsony az intelligenciájuk. Az általatok birtokolt intelligenciával vajon nem egykönnyen választanátok-e gyengeelméjű személyt vezetőnek? És nemcsak megválasztanátok, hanem a szívetek is rajta csüngene. Ha el kellene bocsátani, nem akarnád, hogy ez megtörténjen. Két évvel később, amikor már átláttál rajta és megértést szereztél, akkor lennél képes felismerni, hogy az illető hamis vezető, ám akkoriban mondhattak neked bármit, nem engedted volna, hogy elbocsássák. Hát nem vagy te még nála is gyengeelméjűbb? Miért mondom azt, hogy egyes vezetők és dolgozók elégtelen intelligenciával bírnak? Azért, mert csak a legegyszerűbb munka elvégzésének módját ismerik. Amikor kissé összetettebb munkáról van szó, nem tudják, hogyan csinálják meg, amikor egy kis nehézséggel találkoznak, nem tudják, hogyan kezeljék, amikor pedig kapnak még egy plusz feladatot, nem tudják, mit kezdjenek magukkal. Nem az intelligenciájukkal van gond? Vajon nem ti választotok ilyen vezetőket? És csodálattal borultok le előttük: „Hisz Istenben, anélkül, hogy romantikus partnert keresne, és több mint húsz éve feláldozza magát Istenért. Bizony megvan benne az elhatározás, hogy szenvedjen, és valóban komolyan veszi a munkáját.” „De vajon érti-e az alapelveket a munkájában?” „Ki, ha ő nem?” Aztán pedig az ellenőrzéskor kiderül, hogy a munkája teljes káosz – semennyit nem képes végrehajtani a munkából. Elmondják neki a munkájára vonatkozó alapelveket, ő azonban sosem tudja, hogyan végezze el. Csupán állandóan kérdez, és nem tudja, mit tegyen, hacsak nem mondják meg neki egyenesen. Ha elmondják neki az alapelveket, az ugyanaz, mintha semmit nem mondanának; még ha egyesével fel is sorolják az alapelveket, akkor sem tudja, miként hajtsa végre a munkát. Vannak ilyen vezetők? Bárhogyan is mondják el nekik az alapelveket, nem értik meg azokat, és képtelenek végrehajtani a munkát. Beszélgessetek velük vagy igazítsátok el őket több alkalommal ugyanazokról a szavakról vagy dologról, és mégsem fogják megérteni, a probléma pedig a későbbiekben is teljesen megoldatlan marad – akkor is azt fogják kérdezni, hogy mit tegyenek, és ha egyetlen sor is kimarad, az nem járja. Hát nem gyengeelméjűek? Hát nem gyengeelméjű vezetők ezek, akiket ti választottatok? (De azok.) Nem tagadhatjátok, ugye? Egyértelműen vannak ilyen vezetők.

A hamis vezetők különféle megnyilvánulásai, amelyekről ma beszélgettünk, főként a felajánlások kezelésének munkájával kapcsolatosak. A hamis vezetők különféle megnyilvánulásainak leleplezésén keresztül az embereknek tudniuk kell, hogy a felajánlások kezelése fontos feladat a vezetők és a dolgozók számára, és hogy nem szabad figyelmen kívül hagyniuk. Bár az általános ügyeket érintő munka ezen eleme különbözik a többi munkától, mégis összefügg Isten háza egyéb munkájának normális működésével. A felajánlások kezelése tehát nagyon fontos, létfontosságú feladat. Milyen tekintetben fontos? A felajánlások kezelésének munkáján belül védelmezett dolgok Istenéi – hogy egy kissé helytelenül fogalmazzunk, ezek a dolgok Isten személyes tulajdonát képezik, tehát a vezetőknek és a dolgozóknak annál inkább odaadónak, lelkiismeretesnek és szorgalmasnak kell lenniük e munka tekintetében. Ha a jellege szempontjából nézzük ezt a munkát, nem hiszem, hogy túlzás lenne az adminisztratív munkák közé sorolni. Annak oka, amiért az adminisztratív munkák csoportjába soroljuk, az, hogy ennek a munkának a végzése az emberek Istennel és az Ő vagyonával szembeni hozzáállásával kapcsolatos. Ezért szükséges, hogy az embereknek helyes legyen a hozzáállása és felfogják a helyes alapelveket ennek a munkának a végzésében. Annak oka, amiért az adminisztratív munkák csoportjába soroljuk, az, hogy a vezetőkkel és a dolgozókkal megértessük, hogy ennek a feladatnak az elvégzése nagyon fontos, és hogy ez a munka egy igen súlyos megbízatás és egy nagyon nehéz teher. Az, hogy megértessük velük, hogy nem szabad úgy közelíteniük hozzá, mintha szokásos általános ügyekkel kapcsolatos munka lenne – hogy pontos, mély ismeretük kell legyen ennek a munkának a jelentőségéről, majd odaadóan, lelkiismeretesen és szorgalmasan kell hozzáállniuk. Az emberek lehetnek figyelmetlenek másokkal szemben – még ha előfordulnak is hibák, az nem nagy probléma. Én azonban arra buzdítom az embereket, hogy ne legyenek zavarodottak, ne legyenek felületesek, és ne csak a szájuk járjon abban, ahogyan Istennel bánnak. Jól végezni a felajánlásokkal való gazdálkodás munkáját fontos megbízatás Istentől a vezetők és a dolgozók számára.

2021. május 8.