A vezetők és dolgozók felelősségei a felajánlások védelme tekintetében

I. A felajánlások megfelelő védelme

A következőkben azzal folytatjuk, hogy megnézzük, pontosan milyen felelősségeknek kell a vezetőknek és a dolgozóknak eleget tenniük, amikor a felajánlások védelméről van szó. Ami a felajánlásokat illeti, a vezetőknek és a dolgozóknak először meg kell érteniük, mik a felajánlások. Ha az emberek felajánlják a bevételük tizedét, az felajánlás; amikor egyértelműen állítják, hogy pénzt vagy termékeket ajánlanak fel Istennek, azok felajánlások; amikor egyértelműen állítják, hogy felajánlanak egy terméket a gyülekezetnek és Isten házának, az felajánlás. Ha egyszer megértették a felajánlások meghatározását és fogalmát, a vezetőknek és a dolgozóknak világos felfogásuk kell legyen az emberek által tett felajánlásokról és kezelniük kell azokat, valamint megfelelő ellenőrzést kell gyakorolniuk e tekintetben. Először is megbízható embereket kell találniuk, akiknek az emberi mivolta megfelelő színvonalú, hogy gondnokként tevékenykedjenek, hogy rendszerszerű nyilvántartást vezessenek a felajánlásokról és védelmezzék azokat. Ez az első feladat a vezetők és a dolgozók által végzendő munkában. A felajánlások e gondnokai lehetnek átlagos képességűek és alkalmatlanok arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek, ám legyenek megbízhatóak és semmit se sikkasszanak el, amíg a birtokukban van, a felajánlások ne tűnjenek el, illetve ne keveredjenek össze, és védelmezzék megfelelően őket. A munkarendekben vannak erre vonatkozó szabályok. Ennek csak egy megbízható, megfelelő színvonalú emberi mivolttal bíró személy felel meg. Amikor gyenge emberi mivoltú emberek látnak valami szépet, sóvárognak utána, és folyton keresik a lehetőséget, hogy megszerezzék maguknak. Bármi történik, folyton azt keresik, hogy hasznot húzzanak. Ilyen emberek nem használhatók. Annak, akinek az emberi mivolta megfelelő színvonalú, legalább becsületes embernek kell lennie, olyasvalakinek, akiben megbíznak az emberek. Ha azt a feladatot kapja, hogy védelmezze a felajánlásokat vagy kezelje a gyülekezet vagyonát, akkor azt jól, aprólékosan, szorgalmasan és nagy gonddal fogja tenni. Istenfélő szíve van és nem fogja hűtlenül kezelni, kölcsönadni ezeket a dolgokat és így tovább. Röviden: ha az ő kezébe adod a felajánlásokat, biztos lehetsz benne, hogy egy fillér sem fog eltűnni és egyetlen termék sem veszik el. Ilyen embert kell találni. Továbbá Isten házának van egy olyan szabálya, miszerint nem csupán egyetlen ilyen embert kell találni; kettő-három a legjobb – némelyikük a nyilvántartást vezeti, némelyek pedig a védelemről gondoskodnak. Ha megtalálták ezeket az embereket, osztályozni kell a felajánlásokat, és rendszerszerű nyilvántartást kell készíteni arról, hogy ki melyik osztályba tartozó dolgokat védelmezi és mennyit védelmez. Vajon azzal véget ért a történet, ha megtalálták a megfelelő embereket, a dolgokat pedig védelmezik és kategóriákba sorolják? (Nem.) Akkor mi a következő lépés? Három-öt havonta ellenőrizni kell a bevételek és a kiadások számláit, hogy lássák, helytállóak-e – vagyis, hogy a nyilvántartást vezető pontos volt-e a nyilvántartásban, hogy kihagytak-e valamit a nyilvántartásba vételkor, hogy a teljes összeg egyezik-e a bevételek és a kiadások elszámolásával, és így tovább. Az ilyen számviteli munkát aprólékosan kell végezni. Az efféle munkában nem nagyon jártas vezetőknek és dolgozóknak gondoskodniuk kell valakiről, aki viszonylag hozzáértő ahhoz, hogy elvégezze, majd rendszeres felülvizsgálatot kell tartaniuk és meg kell hallgatniuk az illető beszámolóit. Összefoglalva: ők maguk akár értik a számviteli munkát és az átfogó tervezést, akár nem, nem hagyhatják felügyelet nélkül a felajánlások védelmezésének munkáját, és nem is mellőzhetik azt, valamint nem tehetik meg, hogy egyszerűen nem érdeklődnek utána. Ehelyett rendszeres felülvizsgálatot kell végezniük, megkérdezve, hogy az ellenőrzött számlák hogy állnak és egyeznek-e, majd szúrópróbaszerűen ellenőrizve egyes költségnyilvántartásokat, hogy lássák, milyen a kiadások közelmúltbeli helyzete, volt-e pazarlás, milyen állapotban van a könyvelés, valamint hogy a bevételek illeszkednek-e a kiadásokhoz. A vezetőknek és a dolgozóknak szilárdan kézben kell tartaniuk mindezeket a körülményeket. Ez a felajánlások védelméhez tartozó egyik feladat. Mondanátok, hogy könnyű ez a feladat? Van benne bizonyos fokú kihívás? Egyes vezetők és dolgozók azt mondják: „Én nem kedvelem a számokat; megfájdul a fejem, amikor meglátom őket.” Nos akkor találj egy alkalmas személyt, aki segít neked az ellenőrzésben és felülvizsgálatban; kérd meg, hogy segítsen neked ellenőrizni ezeket a dolgokat. Lehet, hogy te nem kedveled ezt a munkát vagy nem értesz hozzá, ám ha tudod, miként használd az embereket és helyesen teszed azt, akkor attól még jól fogod tudni végezni ezt a munkát. Használj megfelelő embereket az elvégzésére, és akkor megteheted, hogy csak meghallgatod a beszámolóikat. Ez is működik. Tartsd magad a következő alapelvhez: rendszeresen ellenőrizd és egyeztesd az összes védelmezett vagyontárgyat az adott munkáért felelős személlyel, majd tégy fel pár kérdést a fontos kiadásokról – ezt meg tudod valósítani? (Igen.) Miért kell a vezetőknek és a dolgozóknak ezt a munkát végezniük? Azért, mert ez a felajánlások védelme – ez a te felelősséged.

Az emberek által Istennek tett felajánlások arra valók, hogy Isten élvezze őket, de használja vajon őket? Szüksége van Istennek erre a pénzre és ezekre az árucikkekre? Nem az evangéliumi munka terjesztését szolgálják vajon ezek az Istennek tett felajánlások? Nem Isten háza munkájának összes költségére szánják őket? Mivel Isten házának munkájához kapcsolódnak, a felajánlások kezelése és elköltése egyaránt magában foglalja a vezetők és a dolgozók felelősségeit. Bárki is ajánlja fel ezt a pénzt, illetve bárhonnan is származnak ezek az árucikkek, amíg Isten házához tartoznak, jól kell kezelned őket és nyomon kell követned ezt a munkát, ellenőrizned kell és törődnöd kell vele. Ha az Istennek tett felajánlásokat nem lehet megfelelően elkölteni Isten evangéliumi munkájának terjesztéséhez, hanem könnyelműen eltékozolják és elpazarolják őket, sőt akár gonosz emberek elragadják vagy birtokba veszik őket, az helyénvaló? Nem a felelősség elhanyagolása az a vezetők és a dolgozók részéről? (De az.) Ez a felelősség elhanyagolása a részükről. A vezetőknek és a dolgozóknak tehát el kell végezniük ezt a munkát. Ez rájuk hárul. A vezetők és a dolgozók felelőssége a felajánlások jó kezelése, lehetővé téve, hogy helyesen használják fel azokat az evangéliumi munka terjesztésében és bármilyen, Isten irányításával kapcsolatos munkában, és ezt nem szabad szem elől téveszteni. A testvéreknek fáradságosan sikerül megtakarítaniuk egy kis pénzt, hogy felajánlják Istennek. Tegyük fel, hogy amiatt, mert a vezetők és a dolgozók hanyagok és nemtörődömök a kötelességükben, ez a pénz gonosz emberek kezére kerül – gonosz emberek gondatlanul eltékozolják és elpazarolják, sőt akár rá is teszik a kezüket. A vezetőknek és a dolgozóknak emiatt nincs elegendő pénzük az utazási költségekre vagy a megélhetési költségekre, és még akkor sincs elegendő pénz, amikor az Isten szavait tartalmazó könyvek nyomtatásáról, illetve a szükséges készülékek és eszközök megvásárlásáról van szó. Hát nem a munka késleltetése ez? Amikor a testvérek által felajánlott pénz gonosz emberek birtokába kerül ahelyett, hogy megfelelően használnák fel, Isten házának munkájára pedig pénzt kell költeni, ám nincs elég, akkor nem akadályozták vajon a munkát? A vezetők és a dolgozók nem mulasztottak el vajon eleget tenni a felelősségüknek? (De igen.) Mivel a vezetők és a dolgozók elmulasztottak eleget tenni a felelősségüknek és nem kezelték jól a felajánlásokat, valamint nem voltak jó sáfárok, illetve nem szívből tettek eleget a felelősségüknek erre a munkára vonatkozóan, a felajánlásokat veszteségek érték és bizonyos gyülekezeti munka a bénultság állapotába merült, illetve egy időre megállt. Hát nem nagy felelősséget viselnek ezért a vezetők és a dolgozók? Ez gonoszság. Lehet, hogy nem ragadtad el, nem tékozoltad, illetve nem pazaroltad el ezeket a felajánlásokat, és lehet, hogy nem tetted zsebre őket, ám ez a helyzet a gondatlanságod és a felelősséged elhanyagolása miatt állt elő. Hát nem kellene felelősséget vállalnod ezért? (De igen.) Ez egy igen nagy felelősség, amelyet viselni kell!

II. A számlák ellenőrzése

Amellett, hogy a különféle munkával kapcsolatos intézkedéseket megfelelően megvalósítják és képesek közölni az igazságot a problémák megoldása érdekében, a vezetőknek és a dolgozóknak jól kell védelmezniük a felajánlásokat. Alkalmas embereket kell találniuk Isten házának követelményei szerint, rendszerszerűen kell kezelniük a felajánlásokat, valamint időről időre ellenőrizniük kell a számlákat. Egyesek megkérdezik: „Hogyan ellenőrizhetem őket, amikor a körülmények nem engedik?” „A körülmények nem engedik” – ok ez arra, hogy ne ellenőrizzék a számlákat? Akkor is ellenőrizheted őket, amikor a körülmények nem engedik; ha magad nem mehetsz, akkor megbízható, alkalmas személyt kell küldened, hogy elvégezze a felülvizsgálatot és megnézze, hogy a gondnok megfelelő módon védelmezi-e a felajánlásokat, hogy van-e bármilyen eltérés a számlákban, hogy a gondnok megbízható-e, hogy milyen állapotban van mostanában, valamint, hogy negatív-e, érzett-e félelmet, amikor bizonyos helyzetekkel szembesült, és hogy fennáll-e az árulás lehetősége. Tegyük fel, hogy azt hallod, hogy a családja szűkölködik a pénzben – lehetséges-e, hogy esetleg hűtlenül kezeli a felajánlásokat? Beszélgetés és a helyzet kivizsgálása révén láthatod, hogy a gondnok elég megbízható, hogy tudja, hogy nem szabad hozzányúlni a felajánlásokhoz, és hogy bármennyire pénzszűkében van is a családja, nem tette rá a kezét a felajánlásokra. Egy hosszú megfigyelési időszakon keresztül bebizonyosodhat az, hogy a gondnok teljességgel megbízható. Továbbá ellenőrizni kell, hogy veszélyes-e annak a háznak a környéke, ahol a felajánlásokat tartják, hogy letartóztatott-e ott testvéreket a nagy vörös sárkány, hogy a felajánlások gondnoka szembesült-e bármilyen veszéllyel, hogy arra alkalmas helyen tárolják-e a felajánlásokat, valamint, hogy át kell-e helyezni őket vagy sem. A gondnokok otthonának környezetét és körülményeit gyakran át kell vizsgálni, hogy bármikor megfelelően lehessen reagálni és megfelelő terveket lehessen készíteni. Ennek végzése során időről időre érdeklődj arról is, hogy mely csapatok szereztek be új eszközöket a közelmúltban és hogy miként jutottak hozzá ezekhez az eszközökhöz. Ha vásárolták őket, meg kell kérdezned, hogy valaki felülvizsgálta-e a pályázatokat és aláírta-e őket, mielőtt megvásárolták azokat, hogy magas áron vagy észszerű piaci áron vásárolták-e őket, hogy költöttek-e szükségtelenül pénzt és így tovább. Tegyük fel, hogy a számlák ellenőrzése és felülvizsgálata során nem találnak problémákat a könyvvitellel, ám kiderül, hogy bizonyos vásárlók gyakran szertelen módon eltékozolják a felajánlásokat. Bármilyen drága is valami, megveszik; sőt, amikor igen jól tudják, hogy le fognak árazni egy terméket, hogy csökkenni fog az ára, nem várnak, hanem azonnal megveszik azt, valamint a jó dolgokat, a csúcskategóriás dolgokat, a legújabb modelleket vásárolják meg. Ezek a vásárlók alapelvek nélkül és szertelen módon költik a pénzt, és úgy költik a felajánlásokat arra, hogy dolgokat vásároljanak Isten házának, mintha az ellenségük számára tevékenykednének. Sosem vásárolnak praktikus dolgokat az alapelvekkel összhangban, hanem egyszerűen keresnek egy boltot és rögtön megvesznek dolgokat, az áruktól és a minőségüktől függetlenül. Amint visszahozzák ezeket az árucikkeket, azok néhány napi használat után elromlanak, és ezek a vásárlók nem javíttatják meg őket, ha elromlanak – újakat vásárolnak. Abban az esetben, ha a számlák ellenőrzése és a pénzügyi kiadások felülvizsgálata során kiderül, hogy egyesek súlyosan eltékozolták és pazarolták a felajánlásokat, miként kell kezelni ezt? Fegyelmező figyelmeztetésben kell részesíteni ezeket az embereket vagy kártérítésre kell kötelezni őket? Természetesen mindkettő szükséges. Ha kiderül, hogy a szívük nincs a helyén, hogy egyszerűen nem hívők, álhívők, hogy ördögök, akkor a probléma nem oldható meg csupán azzal, hogy fegyelmező figyelmeztetésben részesülnek vagy megmetszik őket. Bárhogyan is közlik az igazságot, ők nem fogják elfogadni; bárhogyan is metszik meg őket, nem fogják komolyan venni. Ha kártérítés fizetésére kérik őket, megteszik, ám a jövőben ugyanúgy viselkednek majd, és nem fognak megváltozni. Biztosan nem fognak Isten házának követelményeivel összhangban cselekedni, hanem akaratos, gondatlan és elvtelen módon cselekednek majd. Miként kell kezelni az ilyen embert? Használható-e a továbbiakban? Nem szabadna; ha használják őt, akkor a vezetők és a dolgozók nagy tökfejek – egyszerűen túl ostobák! Ha ilyen álhívőket fedeznek fel, akkor azokat azonnal el kell bocsátani, ki kell iktatni és el kell takarítani a gyülekezetből. Még csak arra sem alkalmasak, hogy szolgálatot tegyenek – alkalmatlanok erre!

Amikor a vezetők és a dolgozók a számlákat és a kiadásokat ellenőrzik, lehet, hogy nem csupán tékozlás és pazarlás eseteire vagy néhány észszerűtlen költésre bukkannak – úgy is találhatják, hogy azok között, akik ezt a munkát végzik, egyesek gyenge jelleműek, alantasak és önzőek, és veszteségeket okoztak a gyülekezeti munkának. Hogyan kellene intézned, ha efféle helyzetre bukkansz? Könnyű elintézni: azon nyomban kezelned kell és meg kell oldanod – bocsásd el azokat az embereket, majd válassz alkalmas embereket a munka elvégzésére. Az alkalmas emberek olyanokat jelentenek, akiknek az emberi mivolta megfelelő színvonalú, akiknek van lelkiismerete és józan esze, és akik képesek Isten házának alapelveivel összhangban kezelni a dolgokat. Amikor Isten háza számára vásárolnak, gazdaságos dolgokat fognak venni, amelyek viszonylag praktikusak és tartósak is, nélkülözhetetlen dolgokat. Nem feltétlenül arra hajlanak, hogy olcsó dolgokat vásároljanak, ám annak sem érzik szükségét, hogy a legdrágább dolgokat vegyék meg; a hasonló termékek csoportján belül azokat fogják választani, amelyek elég jó értékeléseket kaptak és jó hírük van, valamint megfelelő az áruk, és persze ha hosszabb a jótállási idejük, az még jobb. Ilyen embert kell találnod arra, hogy vásároljon Isten házának. Legyen helyén a szíve és legyen tekintettel Isten házára a cselekedeteiben, és gondolja át a dolgokat; valamint kezelje a dolgokat Isten házának követelményei szerint, cselekedjen és viselkedjen jólnevelt módon, félreérthetőség nélkül és világosan. Ha találtál ilyen embert, intéztess el vele néhány dolgot Isten háza számára és figyeld meg őt. Ha viszonylag alkalmasnak tűnik, használhatod. Azzal azonban még nincs vége a történetnek, ha ezt megszervezted – a továbbiakban találkoznod kell vele, beszélgetned kell vele és ellenőrizned kell a munkáját. Egyesek megkérdezik: „Ez azért van, mert nem szabad megbízni benne?” Nem teljesen a bizalom hiánya miatt van – még ha meg is lehet bízni benne, néha akkor is szükségesek az ellenőrzések. És mit kell ellenőrizni? Nézd meg, hogy voltak-e eltérések a gyakorlatában olyan helyzetekben, amikor nem értette meg az alapelveket, illetve, hogy rejteget-e eltorzult felfogást. Az átvilágítás elvégzésével segíteni kell őt. Tegyük fel például, hogy van a piacon egy igen népszerű termék, ő azonban nem tudja, hogy Isten háza hasznát veszi-e, és aggódik, hogy ha nem veszi meg most, lehet, a jövőben nem lehet majd többé kapni. Tőled kérdezi, hogy miként kezelje ezt. Ha nem tudod, akkor el kell küldened, hogy kérdezzen meg egy olyan embert, aki az adott szakmunkával foglalkozik. Az a szakember majd elmondja, hogy a termék egy újdonság, aminek legtöbbször nem veszik hasznát, és hogy nem szükséges pénzt költeni rá. A szakember véleményére hivatkozva eldől, hogy nem szükséges megvásárolni a terméket, hogy a megvásárlása pazarlás lenne, és ha nem vennék meg most, az nem jelentene veszteséget. A vezetőknek és a dolgozóknak eddig terjedően kell végezniük a munkájukat. Nem számít, hogy egy dolog mennyire fontos vagy jelentéktelen, ha látják, eszükbe jut, vagy tudomást szereznek róla, akkor egységesen nyomon kell követniük és meg kell vizsgálniuk azt, ezt pedig az előírt módon, Isten házának követelményeivel összhangban kell megtenniük. Ezt jelenti az, hogy az ember eleget tesz a felelősségének.

Egyesek gyakran igénylik bizonyos termékek beszerzését, arra kérve Isten házát, hogy vegye meg ezeket a termékeket, alapos felülvizsgálat és ellenőrzés révén pedig rendszerint kiderül, hogy öt kért dolog közül csak egyet kell megvenni, a másik négy dolog megvásárlása pedig nem szükséges. Mi a teendő ilyen esetekben? Szigorúan meg kell vizsgálni és fontolóra kell venni az általuk igényelt termékeket, nem szabad sietve megvenni azokat. Nem szabad megvenni őket csak azért, mert azok az emberek azt mondják, hogy a munka megkívánja – nem szabad hagyni, hogy azok az emberek önkényesen, tetszés szerint igényeljenek dolgokat azzal az ürüggyel, hogy azok a munkájukhoz kellenek. Függetlenül attól, hogy ezek az emberek milyen álcát öltenek, és függetlenül a sürgetésüktől, a vezetőknek és a dolgozóknak, illetve a felajánlások kezelésével megbízott embereknek mindenképp állhatatosnak kell lenniük a szívükben. Lelkiismeretesen meg kell vizsgálniuk és ellenőrizniük kell ezeket a dolgokat; a legkisebb hiba sem fordulhat elő. A vezetőknek meg kell vizsgálniuk azokat a dolgokat, amelyeket mindenképp meg kell vásárolni, és zöld utat kell adniuk nekik, ha pedig nem kötelező megvenni őket, akkor meg kell tagadni őket, nem pedig jóváhagyni. Ha a vezetők és a dolgozók aprólékosan, konkrétan és mélyrehatóan végzik ezt a munkát, az csökkenteni fogja a felajánlások eltékozlásának és pazarlásának eseteit, és persze még inkább csökkenteni fogja az észszerűtlen kiadásokat. Ennek a munkának a végzése nem csupán abból áll, hogy alaposan megnézik, melyek a könyvelésben nyilvántartott bevételek és kiadások, mik a számok. Ez másodlagos. A legfontosabb szempont az, hogy a helyén legyen a szíved, és hogy minden kiadást és minden tételt úgy kezelj, mintha a saját bankszámládon szereplő tétel lenne. Akkor majd részletesen megnézed őket, és képes leszel emlékezni rájuk, és képes leszel megérteni őket – ha pedig van valami eltérés vagy hiba, meg fogod tudni mondani. Ha úgy tekintesz rájuk, mint valaki más számláira vagy közszámlákra, akkor biztosan nem lesz szemed és eszed hozzá, képtelen leszel bármilyen problémát felfedezni. Egyesek megtakarítanak egy kis pénzt a bankban, és minden hónapban olvassák a kivonatukat, megnézik a kamatot, majd ellenőrzik a számlát – ellenőrzik, hogy mennyit költenek az egyes hónapokban, hányszor vesznek ki pénzt és mennyit helyeznek letétbe. Minden egyes tételt nyilvántartanak a fejükben, minden számot úgy ismernek, mint a saját címüket, és tisztában vannak ezekkel a fejükben. Ha valahol probléma merül fel, egy pillantással kiszúrják, és a legkisebb hibát sem tévesztik szem elől. Az emberek a saját pénzükkel oly gondosak tudnak lenni, de vajon az Istennek szóló felajánlások iránt is ugyanezt a figyelmet tanúsítják? Véleményem szerint az emberek 99,9%-a nem teszi, ezért amikor az Istennek szóló felajánlásokat átadják az embereknek, hogy védelmezzék azokat, gyakoriak a tékozlás és a pazarlás esetei, valamint a különféle észszerűtlen kiadások, ám mégsem érzi senki, hogy ez gond lenne, és azok az emberek sem éreznek soha lelkiismeret-furdalást, akik ezért a munkáért felelősek. Arról nem is beszélve, hogy elveszítenek száz jüant – még ha ezer, tízezer jüant veszítenek, akkor sem éreznek szemrehányást, adósságot vagy vádat a szívükben. Miért ennyire zavarodottak az emberek, amikor erről a dologról van szó? Nem azt jelzi ez, hogy a legtöbb ember szíve nincs a megfelelő helyen? Hogy lehet az, hogy annyira tisztában vagy vele, hogy mennyi megtakarított pénzed van a bankban? Amikor Isten házának pénzét ideiglenesen a te számládon helyezik el, hogy megőrizd, nem veszed komolyan, illetve nem törődsz vele. Miféle mentalitás ez? Még akkor sem vagy hűséges, amikor az Istennek szóló felajánlások védelmezéséről van szó; akkor hát még mindig hiszel Istenben? Az emberek hozzáállása a felajánlásokhoz az Istenhez való hozzáállásuk bizonyítéka – a felajánlásokhoz való hozzáállásuk igen beszédes. Az emberek közömbösek a felajánlásokat illetően és nem foglalkoznak velük. Nem keseríti el őket, ha a felajánlások elvesznek; nem vállalnak felelősséget és nem törődnek velük. Hát nem ugyanígy viszonyulnak Istenhez is? (De igen.) Van, aki a következőt mondja? „Az Istennek szóló felajánlások az Övéi. Amíg én nem kívánom meg azokat vagy nem teszem rájuk a kezem, minden rendben van. Aki elbitorolja őket, azt megbüntetik – ez az ő ügye és megérdemli. Nekem semmi közöm ehhez. Nem kötelességem, hogy foglalkozzam vele.” Helyes ez a megnyilatkozás? Nyilvánvalóan nem. Akkor hol romlik el a dolog? (A szíve nincs a helyén; nem védelmezi Isten házának munkáját és nem óvja a felajánlásokat.) Miféle emberi mivolta van az ilyen embernek? (Önző és alantas. A saját dolgaival igen sokat törődik és nagyon jól óvja azokat, az Istennek szóló felajánlásokkal azonban nem foglalkozik és nem érdeklődik utánuk. Az efféle emberek emberi mivolta oly alacsony minőségű.) Mindenekelőtt önző és alantas. Hát nem hidegvérűek az efféle emberek? Önzőek és alantasak, hidegvérűek és híján vannak az emberi érzésnek. Szerethetik az ilyen emberek Istent? Alá tudják vetni magukat Neki? Lehet istenfélő szívük? (Nem.) Akkor az ilyen emberek minek követik Istent? (Azért, hogy áldásokat nyerjenek.) Hát nem szégyentelenség ez? Az, hogy valaki miként kezeli az Istennek szóló felajánlásokat, igen jól felfedi a természetét. Az emberek valójában semmit sem képesek megtenni Istenért. Még ha képesek is végezni egy kis kötelességet, az igen korlátozott. Ha még az Istent illető felajánlásokkal sem tudsz helyesen bánni, illetve nem tudod jól védelmezni azokat, ha efféle szemléletet és hozzáállást táplálsz, akkor nem olyasvalaki vagy, aki igen híján van az emberi mivoltnak? Nem hamis az, amikor azt mondod, hogy szereted Istent? Nem megtévesztő? Annyira megtévesztő! Az efféle emberben egyáltalán nincs emberi mivolt – Isten vajon megmentene egy ilyen söpredéket?

III. Mindenféle kiadás nyomon követése, átvizsgálása és ellenőrzése, szigorú átvilágítás végzése

Ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók jó sáfárai legyenek Isten házának, az első munka, amelyet jól kell végezniük, az a felajánlások megfelelő kezelése. A felajánlások megfelelő védelmén túl szigorú átvilágítást is kell végezniük a felajánlások kiadásai tekintetében. Mit jelent a szigorú átvilágítás végzése? Elsősorban azt jelenti, hogy teljesen megszüntetik az észszerűtlen kiadásokat, valamint azon igyekeznek, hogy a felajánlások összes felhasználását észszerűvé és hatékonnyá tegyék a felajánlások eltékozlása vagy pazarlása helyett. Pazarlás vagy tékozlás eseteinek felfedezése esetén a vezetőknek és a dolgozóknak nem csupán azonnal véget kell vetniük ezeknek, hanem el is kell számoltatniuk velük, valamint meg kell találniuk a munka elvégzésére alkalmas embereket. A vezetőknek és a dolgozóknak pontosan tudniuk kell, hogy hová kerülnek az egyes kiadások, illetve, hogy mire szánják az egyes kiadásokat az irányítási körükön belül – szigorúan felül kell vizsgálniuk ezeket a dolgokat. Például ha egy szobából hiányzik a ventilátor, meg kell adniuk annak paramétereit, hogy ki vegye meg, mennyit költsenek rá, és lehetőleg milyen funkciói legyenek. Egyes vezetők és dolgozók azt mondják: „Elfoglaltak vagyunk, nem tudunk időt szakítani arra, hogy elmenjünk megvenni.” Nem arra kérnek, hogy menj és vedd meg magad. Egy jó embert, egy ügyes embert kell szerezned, aki elintézi ezt a feladatot. Ne egy tökfejjel vagy egy rossz emberrel vetesd meg, akinek nincs helyén a szíve. A normális emberi mivolttal bíró emberek tudják, hogy megfelelő funkciókkal rendelkező és megfelelő árú termékeket kell vásárolniuk – a többletfunkciók haszontalanok és jóval többe kerülnek. Az élvhajhászok, akiknek nincs helyén a szívük, ezzel szemben nem praktikus dolgokat vásárolnak, amelyek különféle funkciók összevisszaságát kínálják, ami több pénzbe kerül. A vevőknek legyen józan eszük; érteniük kell az alapelveket. A megvásárolt termékek legyenek praktikusak, anélkül, hogy sokba kerülnének, és mindenki tartsa megfelelőnek őket. Ha egy felelőtlen személlyel intézteted ezt a vásárlást, aki szereti válogatás nélkül költeni és tékozolni a pénzt, csak magas árat fog fizetni egy csúcskategóriás légkondicionálóért, tízszer annyit, mint amennyibe egy ventilátor megvétele kerülne. Azt hiszi, hogy bár egy kicsit többe kerül, az embereknek kell elsőbbséget élvezniük – ez a légkondicionáló nem csupán megszűri a levegőt, hanem a páratartalmat és a hőmérsékletet is tudja szabályozni, valamint különféle időzítőkkel és beállításokkal rendelkezik. Hát nem pazarlás ez? Ez pazarlás és tékozlás. Az illető szórakozni akar, és az izgalom kedvéért költi a pénzt, azért, hogy felvágjon, nem pedig azért, hogy praktikus dolgokat vegyen. Az ilyen embereknek nincs helyén a szívük. Ha maguknak vásárolnak, megtalálják a módját, hogy spóroljanak, leárazott termékeket keresnek és megpróbálnak alkudozni. Ott spórolnak, ahol tudnak – minél olcsóbb, annál jobb. Amikor azonban Isten háza számára vásárolnak, nem számít, mennyi pénzt költenek el, nem érdekli őket. Még arra sem veszik a fáradságot, hogy megnézzék az olcsó dolgokat; csakis drága, csúcsminőségű, csúcstechnológiás dolgokat akarnak venni. Ez azt jelenti, hogy nincs helyén a szívük. Használhatók az olyan emberek, akiknek nincs helyén a szívük? (Nem.) Amikor Isten háza számára intéznek feladatokat, azok, akiknek nincs helyén a szívük, csak képtelen és értéktelen dolgokat tesznek. Nem a megfelelő dolgokra költik a pénzt; csak elpazarolják és eltékozolják a felajánlásokat, és minden egyes kiadásuk észszerűtlen.

Más emberek gondolkodásmódját az ínség határozza meg, és azt hiszik, a legolcsóbb dolgokat kell megvenniük, amikor Isten háza számára vásárolnak; minél olcsóbb, annál jobb. Azt hiszik, ez spórolás Isten házának pénzével, ezért kizárólag elavult, leértékelt dolgokat vásárolnak. Ennek eredményeképp a legolcsóbb gépeket veszik meg, amelyek selejtesek. Ezek a gépek azonnal elromlanak, amint használatba veszik őket, nem lehet megjavítani őket és használhatatlanok. Aztán másikat kell venni, ami megfelelő minőségű, és amit normálisan lehet használni, így pedig egy újabb összeg kerül elköltésre. Hát nem ostobaság ez? Az efféle embereket fösvénynek kell hívni, és az ínség határozza meg a gondolkodásmódjukat. Folyton spórolni akarnak Isten házának pénzével, és mi származik az összes filléreskedésükből és spórolásukból? Pazarlás, a pénz eltékozlása lesz belőle. Még mentegetik is magukat: „Nem direkt tettem. Jó szándékkal voltam – csak megpróbáltam spórolni Isten házának pénzével – nem akartam válogatás nélkül pénzt költeni.” Jó az bármire, hogy nem akarják ezt tenni? A helyzet az, hogy válogatás nélkül költik a pénzt, igenis veszteséget okoznak, ez pedig pénzt és munkaerőt emészt fel. Az efféle emberek sem használhatók – tökfejek, nem elég hozzáértők. Röviden: azokat, akiknek nincs helyén a szívük, sem a tökfejeket, nem szabad arra használni, hogy Isten házának vásároljanak. Azokat kell használni, akik hozzáértő emberek, akiknek van bizonyos tapasztalatuk a vásárlásban és van bizonyos képességük, valamint mindent torzítás nélkül szemlélnek. Bármit is vásárolnak, annak praktikusnak, az árának pedig méltányosnak kell lennie, és ha el is romlik, könnyen meg lehessen javítani és könnyen lehessen alkatrészeket vásárolni hozzá. Ez észszerű. Miután egyesek vásárolnak valamit, látják, hogy egy hónapig vissza lehet vinni és sietnek, hogy kipróbálják, és egy hónapon belül eredményre jutnak. Ha egy kicsit hibás és nem működik jól, azonnal visszaviszik és választanak valami mást, csökkentve a veszteséget. Ezeknek az embereknek viszonylag jó az emberi mivoltuk. Az emberi mivolt híján lévő emberek vesznek valamit és félredobják. Nem próbálják ki, hogy lássák, van-e bármi baja vagy tartós-e, és azt sem nézik meg, meddig tart a jótállás, illetve meddig kell visszavinniük – ezek egyikével sem törődnek. Amikor egy napon hirtelen érdekelni kezdi őket az adott termék, előveszik és kipróbálják, és csak akkor jönnek rá, hogy nem működik. Ellenőrzik a blokkot és látják, hogy lejárt a határidő, amíg visszavihetik, és a terméket már nem lehet visszavinni. Aztán így szólnak: „Akkor vegyünk egy másikat.” Hát nem pazarlás ez? „Vegyünk egy másikat” – ezzel a mondattal Isten házának újabb pénzösszeget kell kifizetnie. Egy másik vásárlásának igénylése a felszínen úgy tűnik, mintha a gyülekezet munkájának érdekében történne és észszerű kiadás lenne, pedig valójában az áll az egész mögött, hogy a kötelességük elmulasztása miatt nem ellenőrizték azonnal a terméket, miután megvásárolták. Egy összeget elpazaroltak, egy másikat pedig kifizettek a felajánlások összegéből, az új terméket illetően pedig még mindig nincs senki, aki vigyázna rá, így azt is csak rövid ideig használják, mielőtt tönkremegy. Meglepő, hogy nincs senki, aki felügyelje ezeket a dolgokat, senki, aki kezelje a felmerülő problémákat – mit csinálnak a vezetők és a dolgozók? Ami ezt a munkát illeti, teljesen elhanyagolták a kötelességüket – nem végezték el a felügyelet, az ellenőrzés és az átvilágítás feladatát, így aztán a felajánlásokat ily módon eltékozolják és elpazarolják. Ha a vásárlók felelősségteljes emberek, azonnal visszavisznek egy általuk megvásárolt terméket, amikor látják, hogy az nem praktikus. Ez csökkenti a veszteséget és a pazarlást. Ha felelőtlen emberek, akiknek nincs helyén a szívük, selejtes dolgokat fognak vásárolni, így pazarolva a felajánlásokat. Nos, pontosan kinek is kell tulajdonítani ezt a pénzveszteséget? Vajon a vevő, a vezetők és a dolgozók nem mindannyian viselik ezért a felelősséget? Ha a vezetők és a dolgozók lelkiismeretesen, konkrétan és gondosan kezelték volna ezt a dolgot, vajon nem fedezték volna fel ezeket a problémákat? Nem korrigálták volna ezeket a hibákat? (De igen.) Ha a vezetők és a dolgozók gyakran elmennek a különböző helyeken található gyülekezetekbe, hogy ellenőrizzék a felajánlások költésének állását, képesek lesznek felfedezni a problémákat és megszüntetni az efféle tékozlást és pazarlást. Ha a vezetők és a dolgozók lusták és felelőtlenek, ismételten fel fognak merülni az észszerűtlen kiadások, valamint a tékozlás és a pazarlás ezen esetei – tovább szaporodnak majd. Mi okozza ezt a szaporodást? Nincs valami köze ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók nem végeznek valódi munkát, hanem inkább mások fölé helyezik magukat és eredménytelen hivatalnokokként viselkednek? (De van.) Az ilyen vezetőknek és dolgozóknak nincs lelkiismeretük, illetve józan eszük, és nincs emberi mivoltuk. Mivel a gyülekezet által elköltött összes pénz Isten házáé, és az összes Istennek tett felajánlás, ők pedig azt hiszik, semmi köze hozzájuk, se nem törődnek vele, se nem kérdezősködnek róla, és legyintenek rá. A legtöbb ember azt hiszi, hogy Isten házának pénzét el kell költeni, hogy bármilyen módon el lehet költeni, hogy ameddig nem teszik zsebre vagy nem sikkasztják el, addig nem számít, ha pazarolják, csupán arról van szó, hogy az emberek tapasztalatot szereznek és szélesítik a látókörüket. A vezetők és a dolgozók egyszerűen szemet hunynak fölötte: „Bárki elköltheti azt a pénzt, ahogyan csak akarja, és megvehet, amit csak akar. Nem számít, mennyit pazarolnak el – aki elpazarolja a pénzt, az a felelős érte, a jövőben majd megtorlással és büntetéssel néz szembe – nekem ehhez semmi közöm. Elvégre nem én költöm és nem is az én pénzemet költik.” Vajon nem ugyanezt a nézetet és hozzáállást vallják a nem hívők is a közpénzek elköltésével kapcsolatosan? Épp mintha az ellenségük pénzét költenék. Amikor nem hívők dolgoznak egy gyárban, ha a vezetőség laza, a közös dolgokat mindig ellopják, és az emberek hazaviszik vagy nemtörődöm módon tönkreteszik, ha pedig elromlik valami, a gyárat kérik meg, hogy vegyen újat. Amikor a gyár számára vásárolnak, kizárólag jó, drága dolgokat vesznek. Akárhogy is, a pénzt önkényesen, és mindenféle felső határ nélkül költik el. Amennyiben az Istenben hívők is így gondolkodnak a felajánlásokról, megmenthetők vajon? Fog Isten munkálkodni egy ilyen embercsoporton? (Nem.) Ha az emberek így viszonyulnak az Istennek tett felajánlásokhoz, akkor anélkül is tudnod kell, milyen hozzáállást tanúsít Isten az ilyen emberek irányában, hogy Én elmondanám neked.

Annak legközvetlenebb módja, ahogyan egy ember Istenhez való hozzáállása megnyilvánul, a felajánlásokhoz való hozzáállásában látszik. Bárhogyan is viszonyulsz a felajánlásokhoz, úgy viszonyulsz Istenhez. Ha úgy kezeled a felajánlásokat, ahogyan a saját bankszámlád tételeit – aprólékosan, körültekintően, óvatosan, szigorúan, felelősségteljesen és figyelmesen –, akkor többé-kevésbé ugyanez az Istenhez való hozzáállásod is. Ha úgy állsz a felajánlásokhoz, ahogyan a köztulajdonhoz, a piaci zöldségekhez – alkalomszerűen megveszel egy keveset abból, amire szükséged van, és rá sem nézel az általad nem szeretett zöldségekre, fittyet hányva rájuk, bárhol is halmozták fel őket, nem törődve azzal, ha valaki elviszi és használja őket, úgy téve, mintha nem látnád, amikor a földre esnek és valaki rájuk lép, azt hiszed, hogy neked ehhez semmi közöd – akkor ez bajt jelez számodra. Felelős ember vagy te, ha ily módon viszonyulsz a felajánlásokhoz? Egy hozzád hasonló ember tud jól kötelességet végezni? Nyilvánvaló, hogy milyen az emberi mivoltod. Tömören: a felajánlások kezelésének munkájában – azon túl, hogy jól védelmezik őket – a vezetők és a dolgozók fő felelőssége az, hogy nyomon kell követniük a rákövetkező munkát – a legfontosabb, hogy rendszeresen ellenőrizniük kell a számlákat, valamint nyomon kell követniük, meg kell vizsgálniuk és ellenőrizniük kell mindenféle kiadást, és szigorú átvilágítást kell végezniük. Teljes mértékben meg kell szüntetniük az észszerűtlen kiadásokat, mielőtt azok tékozlást és pazarlást eredményeznek; ha pedig az észszerűtlen kiadások már ezekhez vezettek, számon kell kérniük a felelős személyeket, figyelmeztetésben kell részesíteniük őket és kártérítést kell fizettetniük velük. Ha még ezt a munkát sem tudod jól végezni, siess és mondj le – ne foglald egy vezető vagy dolgozó helyét, mert nem tudod elvégezni a munkáját. Ha még ezt a munkát sem tudod a kezedbe venni és nem tudod jól csinálni, akkor miféle munkát tudsz végezni? Mondd meg Nekem módszeresen: hány feladat van összesen, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak a felajánlások tekintetében végezniük kell? (Az első a felajánlások védelmezése. A második a számlák ellenőrzése. A harmadik a mindenféle kiadás nyomon követése, átvizsgálása és ellenőrzése, és szigorú átvilágítás végzése; meg kell szüntetni az észszerűtlen kiadásokat, és bárki is okozza a tékozlást vagy a pazarlást, felelősségre kell vonni az illetőt és kártérítést kell fizettetni vele.) Könnyű ezek szerint a lépések szerint dolgozni? (Igen.) Ez egy világosan körülhatárolt munkamódszer. Ha még egy ilyen egyszerű munkát sem tudsz elvégezni, akkor mi az, amit vezetőként vagy dolgozóként – Isten házának sáfáraként csinálni tudsz? Minduntalan vannak példák arra, hogy pazarolják és tékozolják a felajánlásokat, és ha vezetőként vagy dolgozóként nincs tudomásod erről és egyáltalán nem érzed rosszul magad emiatt, akkor Isten ott van egyáltalán a szívedben – van ott egyáltalán hely a Számára? Kérdéses. Azt mondod, hogy nagy az Istent szerető szíved és hogy igenis istenfélő a szíved, mégis, amikor ily módon tékozolják és pazarolják a Neki tett felajánlásokat, valahogy nem vagy tudatában ennek és egyáltalán nem érzed rosszul magad emiatt – nem kérdőjelezi ez meg az Isten iránti szeretetedet és az istenfélelmedet? (De igen.) Már a hited is kérdéses, nemhogy az Isten iránti szereteted és az istenfélelmed. Az Isten iránti szereteted és az istenfélelmed nem áll meg – nem tartható! A felajánlások jó védelmezése a vezetők és a dolgozók által teljesítendő kötelezettség és az ő kikerülhetetlen felelősségük. Ha a felajánlásokat nem jól védelmezik, az a felelősség elhanyagolása a részükről – azt lehet mondani, hogy mindazok, akik gyatrán védelmezik a felajánlásokat, azok hamis vezetők és hamis dolgozók.