Amikor Isten háza különböző anyagi javai elosztásának munkájáról van szó, a hamis vezetők nem csak arra képtelenek, hogy az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint tegyék azt, hanem hagyják, hogy sok személyes érzésük, preferenciájuk és vágyuk, valamint személyes megértésük is belekeveredjen abba. Összevisszasággá és zűrzavarrá teszik ezt a munkát, egyáltalán nem lehet itt alapelvekről beszélni. Amikor tehát egy hamis vezető kezeli Isten házának különböző javait, gyakran előfordul, hogy olyan körülmények között, amikor senki sem tudja, mi történik, a dolgok megrongálódnak, ok nélkül kárba vesznek vagy eltűnnek, és a számok nem stimmelnek. Más javakat egyesek saját személyes használatra vesznek el anélkül, hogy azt nyilvántartanák vagy bejelentenék. A hamis vezetők még egy ilyen egyszerű, általános ügyekkel kapcsolatos munkát sem képesek jól irányítani. Összezavarják ezt a munkát, mégis nyugodtak, mert azt hiszik, hogy sokat dolgoztak. A hamis vezetők soha nem végzik el Isten háza különböző anyagi javainak rendszeres ellenőrzését, karbantartását és fenntartását; szívük mélyén egy cseppet sem törődnek ezekkel a javakkal. Tegyük fel, hogy megkérdezed tőlük: „Van valaki, aki gondoskodik ezeknek a felszereléseknek a karbantartásáról és fenntartásáról? A javításuk során előfordult-e pazarlás a pótalkatrészek beszerzésekor? Vagy olyan, hogy valaki túlköltekezett vagy átverték? Vontak már felelősségre valakit ilyen esetek után? Megbírságoltak vagy figyelmeztettek valakit?” A hamis vezetők nem fognak tudni minderről, és nem is érdekli őket. Hogy a pénzt jogtalanul költötték-e el, amikor Isten házának dolgokat vásároltak, hogy a vásárlás után megbíztak-e valakit, hogy kezelje ezeket a dolgokat, hogy a megvásárolt dolgok megfelelőek-e, és hogy hatékonyan használhatók-e, ha pedig nem, visszavitték-e vagy kicserélték-e őket a megadott határidőn belül – mindezekről nem tudnak. Olyan bolondok – nem tudnak semmit. A hamis vezetők csak azon gondolkodnak, hogy miként hirdessenek doktrínákat az összejöveteleken, hogy az emberek nagyra tartsák őket; amikor a javak kezelésének konkrét ügyéről van szó, nem munkaképesek, és nincs semmiféle hozzáállásuk ehhez a kérdéshez. Nem tudják, hogy ezt a munkát nekik kellene végezniük, és azt sem tudják, hogyan kell végezniük. A hamis vezetők azt a nézetet vallják Isten házának javaival kapcsolatban, hogy azok mindenkié, tehát bárki, aki használni szeretne valamit, az megteheti, és bárki, akinek szüksége van valamire, az elveheti vagy elkérheti a vezetőktől – hogy ez mindenki joga, és hogy Isten házának javai nem lehetnek senki irányítása vagy ellenőrzése alatt. Ezért nem érdekli őket, ha valaki elront vagy elveszít egy gépet, és ha valaki jelentkezik, hogy vásároljon valamit, az sem érdekli őket, hogy az drága vagy olcsó. Az az igazság, hogy Isten házának szabályai vannak ezekre a dolgokra vonatkozóan. Mindaddig, amíg a vezetők és a dolgozók eleget tesznek felelősségeiknek, és Isten házának alapelvei szerinti megfelelő ellenőrzést végeznek, minden ilyen veszteség és pazarlás elkerülhető. A hamis vezetők azonban még ezt a legegyszerűbb munkát sem végzik el, amely megakadályozhatja a veszteségeket. Hát nem ingyen eszik Isten házának ételét? Nem ingyenélők? Nem a hamis vezetők „hamisságának” konkrét megnyilvánulása ez? Ha találkoznátok egy ilyen vezetővel, hogyan bánnátok vele? (Elbocsátanánk őt.) Csak elbocsátanátok, és ennyi? Nem kellene egy-két dologra megtanítanotok őt? „Azt a gépet odatették, megázott, és napokig nem ellenőrizte senki. Nem lehet tudni, hogy működik-e még, vagy a kábeleket megrágták-e az egerek. Miért nem foglalkozol ezekkel a dolgokkal? Az általam használt számítógép elromlott, és meg kell javítani. Ha nem javítják meg, az késleltetni fogja a munkát. Már annyiszor bejelentettem neked – miért nem figyeltél oda? Mivel foglalatoskodsz egész nap vakon, mint egy levágott fejű tyúk? Ha a munka elvégzésében egy ilyen vezetőre számítanak, mint te, akkor minden munka késni fog, minden gép és az anyagi javak is tönkremennek a kezed között. Nem viseled gondját Isten háza különféle javainak, és nem is irányítod azokat. Alkalmatlan vagy arra, hogy vezető legyél – siess és lépj le!” Vajon rendben van így kioktatni őt? (Igen.) Mivel rendelkezik egy olyan ember, aki ki meri oktatni a vezetőket és a dolgozókat? Először is bátornak kell lennie, és igazságérzettel kell rendelkeznie. Egyesek talán azt mondják: „Én nem merném kioktatni a vezetőket és a dolgozókat. Ők tisztek, én pedig csak katona vagyok, az én rangom sokkal alacsonyabb, mint az övék. Ők birtokában vannak az igazságnak, és tudnak prédikálni. Én nem értek semmihez, és nem vagyok abban a helyzetben, hogy kioktassam őket.” Hát nem egy gazember logikája ez? (De igen.) Akkor hogyan oktatnátok ki az ilyen vezetőt? „Ha el tudod végezni ezt a munkát, akkor próbálj meg minden tőled telhetőt megtenni érte, és végezd azt Isten háza alapelveivel összhangban. Bármit is rendelsz el számunkra, mi engedelmeskedni fogunk annak. De ha nem teszel meg minden tőled telhetőt, hogy ezt a munkát elvégezd, ha nem Isten házának alapelvei szerint végzed, akkor soha nem fogunk rád hallgatni! Továbbá, ha nem végzel semmilyen valódi munkát, jogunkban áll eltávolítani téged a tisztségedből és eltakarítani téged! Ha ártani akarsz valakinek, akkor árts magadnak – ne próbálj meg mindannyiunknak ártani.” Mernétek-e őt így kioktatni? (Igen.) Most ezt mondjátok, de tényleg megtennétek-e, ha eljön az ideje, hogy megtegyétek? Általában nem mertek szabadon beszélni az igazságalapelveket és a fontos ügyeket érintő dolgokról, mert attól tartotok, hogy a rálátás és a világos beszéd hiánya azt jelentheti, hogy csak ítélkeztek a vezetők és a dolgozók felett, és zavart okoztok. De képesnek kell lennetek arra, hogy rálátásotok legyen az anyagi javak kezelésének kérdésére; tisztánlátást kell tanulnotok ebben a kérdésben, és meg kell értenetek az alapelveit.

A filmgyártó csapatban volt egy ember, aki a ruhákért felelt. Féktelenül viselkedett, és mindig alattomosan elsikkasztotta Isten házának javait. Amikor elhagyta a filmgyártó csapatot, magával vitt néhány dolgot, a számlák későbbi ellenőrzése során pedig kiderült, hogy az általa átvett pénzek közül sok nem stimmelt. Ráadásul, bár nem dolgozott, volt pénze, és rengeteg csúcskategóriás dolgot is vásárolt. Amíg a filmgyártó csapatban volt, sokan hízelegtek neki, és mindannyian jó viszonyba akartak kerülni vele, hogy ha ruhára van szükségük, csak kérniük kelljen, ő pedig adjon nekik. Ha valaki rossz viszonyban volt vele, még azt a ruhát sem adta oda neki, amit kapnia kellett volna. Vajon milyen probléma ez? Az irányítói személyzettel kapcsolatos probléma. Egyrészt, hogy ő maga tulajdonította el ezeket a dolgokat; másrészt pedig az, hogy nem az alapelveknek megfelelően osztotta el Isten házának javait, hanem az érzései, a saját akarata és a kapcsolatai szerint. Az alapelveknek megfelelően ezt az embert el kellett volna takarítani. Ez egy nyilvánvaló probléma volt. A hamis vezető nemcsak hogy nem tett így, hanem jó embernek vélte, és elintézte, hogy máshová menjen, hogy ott végezze a kötelességét. Nem súlyosbította ez a hibát? Mit gondoltok, hogyan végezte ezt a munkát? Vajon az összhangban volt az alapelvekkel? Eleget tett ez a vezető azoknak a felelősségeknek, amelyeknek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük? (Nem.) Egy pillanatra félretéve azt, hogy a vezető milyen előnyökre tehetett szert azzal, hogy így bánt ezzel az emberrel – csak abból ítélve, ahogyan az ügyet kezelte, mi volt ennek a természete? Érzések alapján védett egy gonosz embert, és nem Isten házának alapelvei szerint bánt vele. Tehát, összekapcsolva ezt a vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételével, milyen hibát követ el ez a fajta vezető és dolgozó Isten házának különböző anyagi javaival való bánásmódja során? Eleget tett ez a vezető a felelősségének? Vajon Isten háza javainak megóvása volt az alap arra, ahogyan ezt az ügyet kezelte? Egyáltalán nem. Nem vette komolyan Isten házának javait, sőt szemet hunyt, és hagyta, hogy a gonosz ember önkényesen tönkretegye vagy elvegye ezeket a javakat. Vajon így kezelné-e, ha a saját dolgai rongálódnának meg, vagy kerülnének mások birtokába? Nem – akkor bosszúálláson és kártérítésen gondolkodna. Akkor miért nem így kezelte Isten házának javait? Még azt is mondta: „Elvihet néhány dolgot, ha akar – nem visz el olyan sokat. Egy kicsit elsikkaszthatja ezeket a dolgokat, ha szeretné – ki ne vágyna erre valamelyest? Mit számít az a kis mennyiség, amit elsikkaszt? Nem mintha mások kevesebbet kapnának.” Miféle hozzáállás ez? Ilyen hozzáállással kell a vezetőknek és a dolgozóknak Isten házának javaihoz viszonyulniuk? (Nem.) Hát nem abba a kézbe harapnak, amelyik enni ad nekik? És végül milyen logikával álltak elő? „Hagyjuk, hogy elsikkassza azokat a dolgokat – nincs szükség arra, hogy ezeket a számlákat rendezzük vele. Mit számít az a kis pénz és azok a jelentéktelen javak? Az antikrisztusok ennél sokkal többet sikkasztanak el. Ezeknek a javaknak az elsikkasztása csak rá és Istenre tartozik – az ő dolga, hogy hogyan fog elszámolni Isten előtt, amikor eljön az idő. Nekünk ehhez semmi közünk.” Milyen gondolatok és érzések kavarognak bennetek, miután hallottátok, hogy egy vezető ilyet mond? Bárki, akinek van egy kis igazságérzete, némi lelkiismereti tudatossága, sírva fakadna e szavak hallatán, megszakadna a szíve és csalódott lenne, még akkor is, ha csak egy egyszerű követő, arról nem is beszélve, ha vezető vagy dolgozó! Az ilyen fajta hamis vezetők oly sokat élveznek Isten kegyelméből és oltalmából, és oly sok igazságát élvezik, mégis ilyen hidegvérrel viszonyulnak az Ő házának javaihoz. Vajon rendelkeznek emberi mivolttal? Alkalmasak-e arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek? (Nem.) Ha egyszer egy ilyen embert elbocsátottak, alkalmas-e arra, hogy a jövőben vezető vagy dolgozó legyen? (Nem – az emberi mivolta silány.) Hogyan nyilvánul meg a silány emberi mivolta? (Úgy, hogy nem védelmezi Isten házának érdekeit.) Mi az a konkrét cselekedet, amelyben nem támogatja Isten házának érdekeit? Mi a lényege ennek a konkrét megnyilvánulásnak? Az ilyen embereknek nincs helyén a szívük, és alantas a jellemük; nagyon szépen beszélnek, de semmi valósat nem tesznek. Az ilyen emberek semmiképpen sem lehetnek vezetők és dolgozók. Akiknek nincs helyén a szívük, azok nem szeretik az igazságot, hanem a saját hasznukra törnek; akiknek nincs helyén a szívük, azok egyáltalán nem törődnek Isten választott népével, és egyáltalán nem támogatják a gyülekezet munkáját, illetve Isten házának érdekeit.

Az első alapvető dolog, amit a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell tenniük, az, hogy megfelelően őrködjenek Isten házának különböző anyagi javai felett, hogy megfelelően végezzék az átvilágítást és őrt álljanak Isten háza felett, ne hagyják, hogy a javak bármelyike is megsérüljön, kárba vesszen, vagy gonosz emberek birtokába kerüljön. Ez a minimum, amit meg kell tenniük. Ha egyszer vezetővé vagy dolgozóvá választanak, Isten háza a sáfárának tekint. A vezetői osztályhoz tartozol, és az általad vállalt feladat nehezebb, mint másoké. Óriási a felelősséged. Ezért minden hozzáállásod, minden cselekedeted, a problémák kezelésére irányuló minden terved és minden problémamegoldási módszered érinti Isten házának érdekeit. Ha még csak figyelembe sem veszed Isten házának érdekeit, illetve nem is veszed a szívedre, akkor alkalmatlan vagy arra, hogy az Ő házának sáfára legyél. Miféle ember az ilyen? Miért nem alkalmas arra, hogy Isten házának sáfára legyen? A hamis vezetők között vannak olyanok, akik nem csupán gyenge képességűek – a fő problémájuk az, hogy nem viselnek terhet; nem tudják, hogyan kell dolgozni, de nem is keresik az igazságot, és még azoknak a minimális felelősségeknek is képtelenek eleget tenni, amelyeknek egy sáfárnak eleget kellene tennie. Nincs lelkiismeretük és józan eszük. Ez azért van, mert nincs helyén a szívük, alantas jelleműek, önzőek és aljasak; egyáltalán nem támogatják a gyülekezet munkáját, hanem gyakran károsítják és elárulják a gyülekezet érdekeit, az emberek kegyét hajhászva és a másokkal való kapcsolataikat fenntartva, a gyülekezet érdekeinek sérelme árán. Hagyják, hogy Isten házának anyagi javai megrongálódjanak, kárba vesszenek, elvesszenek, vagy akár a gonosz emberek birtokába kerüljenek, egyáltalán nem törődnek ezzel, és a legkevésbé sem éreznek emiatt lekötelezettséget vagy bűntudatot. Tehát, amikor a vezetők és a dolgozók kiválasztására kerül sor, az emberi mivolt szempontjából nézve mi a legalapvetőbb dolog, amivel rendelkezniük kell? Lelkiismerettel és igazságérzettel kell rendelkezniük, az indítékaiknak pedig megfelelőknek kell lenniük. Először is az emberi mivoltuknak át kell mennie a próbán. Nem számít, hogy mennyi a munkaképességük, vagy milyen képességűek, az ilyen emberek akkor lesznek megfelelő színvonalú sáfárok, ha felügyelőként szolgálnak. Legalábbis képesek lesznek Isten házának érdekeit és a testvérek közös érdekeit támogatni. Semmiképpen sem fogják elárulni a testvérek érdekeit, sem pedig Isten házának érdekeit. Amikor Isten házának érdekeit és a testvérek érdekeit kár vagy sérülés fenyegeti, akkor előre gondolnak rá, és elsőként lépnek elő, hogy védelmezzék azokat, még akkor is, ha ez a saját biztonságukat érinti, vagy ha ezért meg kell fizetniük az árat és szenvedniük kell. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket a lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek megtenni. Egyes hamis vezetők és dolgozók, amikor veszélyes körülményekkel szembesülnek, rohannak, hogy biztonságos helyet keressenek, ahová elbújhatnak, de Isten házának fontos dolgaival – az Isten szavait tartalmazó könyvekkel, mobiltelefonokkal, számítógépekkel és így tovább – nem törődnek velük, és nem is érdeklődnek felőlük. Ha aggódnának amiatt, hogy a letartóztatásuk milyen hatással lenne a gyülekezet munkájának összképére, akkor elküldhetnének másokat, hogy foglalkozzanak ezekkel a dolgokkal – ezek a hamis vezetők azonban csak rejtőzködnek a saját biztonságuk érdekében. Halálra vannak rémülve, és a saját biztonságukat védve nem teszik meg, amit meg tudnak tenni. Ezért sokszor előfordul, hogy amikor veszélyes helyzetek adódnak, a hamis vezetők hanyagsága, tétlensége és felelőtlensége miatt a nagy vörös sárkány kifosztja és elragadja Isten házának különböző javait és az Istennek szánt adományokat, ami súlyos veszteségekhez vezet. Amikor a gyülekezetben éppen ilyen helyzetek adódnak, a vezetők és a dolgozók első gondolata az kell, hogy legyen, hogy Isten házának felszereléseit és anyagi javait megfelelő helyre tegyék, megfelelő embereknek adják át kezelésre; semmiképpen sem szabad megengedni, hogy a nagy vörös sárkány elragadja azokat. A hamis vezetők azonban soha nem gondolnak ilyesmire; soha nem Isten házának érdekeit, hanem a saját biztonságukat helyezik előtérbe. Az, hogy a hamis vezetők nem végeznek valós munkát, gyakran okoz veszteségeket vagy károkat Isten háza különböző fontos javainak. Hát nem súlyos felelősségmulasztás ez a hamis vezetők részéről? (De igen.)

A vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételét tekintve, mi a hamis vezetők fő megnyilvánulása, amelyet leleplezünk? A hamis vezetők hozzáállása Isten házának anyagi javaihoz a közömbösség és a semmibe vevés; nem az alapelvek szerint járnak el, hanem ötletszerűen, saját képzelődéseik és preferenciáik alapján osztják el ezeket a dolgokat. Irányításuk során Isten házának javai gyakran kisebb-nagyobb mértékben sérülnek és kárba vesznek, ami veszteségeket okoz Isten házának munkájában. Ez a hamis vezetők fő megnyilvánulása. A hamis vezetők még ezzel az egyetlen, legegyszerűbb, általános ügyekkel kapcsolatos munkával sem képesek megbirkózni; még ezt sem tudják elvégezni, illetve jól elvégezni – akkor vajon mire képesek? Amikor tehát ilyen embereket láttok vezetőként tevékenykedni, ellenőrizhetitek és felügyelhetitek a munkájukat. Ha elrontják ezt az egyetlen, általános ügyekkel kapcsolatos munkát úgy, hogy még azt sem teszik meg, amit megtehetnek, és nem keresnek más alkalmas embert, aki elvégezze azt, ha nekik nincs rá idejük, akkor az ilyen vezetőket azonnal el kell bocsátani és el kell távolítani a tisztségükből. Isten háza soha nem fogja használni őket. Helyénvaló ez? (Igen.) Vajon miért? Akinek nincs helyén a szíve, akinek a felfogása eltorzult, és aki csak az érzései, önző, alantas ambíciói és vágyai szerint cselekszik, az nem megbízható. Milyen munkát képes jól végezni egy megbízhatatlan ember? Milyen kötelességet képes jól végezni? Vajon képes hűségesen végezni egy kötelességet? (Nem.)

A vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételéről folytatott mai beszélgetésen keresztül nem fektettem-e le világosan egy másik olyan alapelvet és normát, amelyet a vezetőktől és a dolgozóktól megkövetelnek? Itt nem a képességről és nem is a munkaképességről van szó, hanem az emberi mivoltról. Figyeljétek meg azokat az embereket, akik vezetőként és dolgozóként szolgálnak, vagy azokat, akiket a gyülekezet művel, és nézzétek meg, hogy vannak-e közöttük olyanok, akiknek silány az emberi mivolta, akiknek nincs helyén a szíve, akiknek az emberi mivolta olyan, mint a tizedik tételben boncolgatott hamis vezetőké. Ha valóban találtok ilyen vezetőket és dolgozókat, el kell bocsátanotok őket, és nem szabad megfeledkeznetek arról, hogy soha ne válasszatok ilyen embereket vezetőnek, és soha ne műveljetek ilyen embereket, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Ha valaki nem érti meg az ilyen emberek emberi mivoltának minőségét, és megválasztja őket, azonnal jelentsétek. Ne adjatok esélyt arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Ezek az emberek nem azért lesznek vezetők és dolgozók, hogy valós munkát végezzenek, hanem azért, hogy tönkretegyék a gyülekezet munkáját. Ha vezetők lesznek, akkor Isten házának különböző anyagi javai csak tönkremennek annak következtében. Akartok-e ilyen következményt látni? (Nem.) Akkor hogyan kellene bánnotok az ilyen emberekkel? Ha jelenleg is vezetőként szolgálnak, jelentsétek őket, és távolítsátok el a tisztségükből. Ha nem szolgálnak vezetőként, ha még nem választották meg őket, akkor mondjátok el mindenkinek: „Ez az ember nem megfelelő. Bármit is tesztek, ne válasszátok meg őt; az kárára lenne a gyülekezetnek.” Ha pedig az embereket becsapták és félrevezették, hogy megválasszák őt, akkor azonnal tájékoztatnod kell mindenkit: „Ma valami rosszat tettünk. Egy olyan embert választottunk meg vezetőnknek, akinek silány az emberi mivolta, akinek nincs helyén a szíve. Most, hogy ezt megtettük, Isten házának érdekei veszteségeket és károkat szenvednek majd. Azonnal el kell távolítanunk őt a tisztségéből, hogy Isten házának érdekei és különböző javai ne sérüljenek. Nem szabad hagynunk, hogy a cselszövése sikerrel járjon.” Vajon helyes ezt tenni? (Igen.)

Akiket vezetőknek és dolgozóknak választanak, azoknak képességgel és munkaképességgel kell rendelkezniük; most már az emberi mivoltuk minőségével kapcsolatban is vannak követelmények. Mit szóltok, vajon nem az a helyzet, hogy az emberek többsége nem felel meg a vezetői és dolgozói kritériumoknak? E három közül melyik a legfontosabb? (Az emberi mivolt.) És másodsorban? (A munkaképesség.) Azután? (Az, hogy rendelkeznek-e képességgel vagy sem.) Ez a sorrend meglehetősen pontos. Amikor a jövőben vezetőket választotok, e sorrend szerint mérjétek fel őket. Egyesek azt mondják: „Van egy probléma ezzel a sorrenddel. Tegyük fel, hogy az emberi mivolt az első, és vannak olyanok, akiknek jó az emberi mivoltuk, de meglehetősen gyenge képességűek, és ha őket választjuk vezetőknek, akkor nem lesznek képesek valós munkát végezni – még mindig rendben van, hogy csak az emberek emberi mivoltát vegyük figyelembe?” Az emberek emberi mivolta a legfontosabb, és ez az első, amit meg kell vizsgálnotok, de nem ez az egyetlen dolog, amit figyelembe kell venni, amikor vezetőket és dolgozókat választotok. Ha az illető emberi mivolta megfelelő színvonalú, akkor a következő lépés a munkaképesség vizsgálata. Ha nincs munkaképessége, és nem tud valós munkát végezni, akkor kérhettek tőle olyan munkát, amely nem túlságosan megterhelő a képességeihez mérten. Ha jó az emberi mivolta, és képes vállalni a munkát, illetve mindent megtesz, hogy jól végezze azt, valamint megbízható ember, és Isten házának nem kell aggódnia amiatt, hogy használja őt, valamint a testvérek többsége számára építő, szolgálatkész és hasznos, akkor megfelelő színvonalú. Ha gyenge képességű, és nincs munkaképessége, vagy ha csak átlagos a munkaképessége, akkor néhány egyszerű munkát vagy egyetlen munkát végeztessetek vele. Ha jó képességű és erős munkaképességgel rendelkezik, akkor elvégezhet néhány fontos munkát vagy több különböző munkát is. Még az ilyen jellegű intézkedésekkel sem tudtok megbirkózni? Ha silány az emberi mivolta, és nincs helyén a szíve, akkor bármilyen nagyszerű is a munkaképessége, vajon képes lesz-e jól végezni a munkát? (Nem.) Ha egy céget vagy néhány alkalmazottat irányítana, ez talán nem lenne probléma – de milyen gondok merülnének fel, ha arra kérnék, hogy Isten házának különféle anyagi javaival gazdálkodjon? Először is, egyáltalán nem gazdálkodna ezekkel a javakkal, és nem kezelné a dolgokat az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint. Nincs helyén a szíve, nem szereti az igazságot, és a szívében csak ármánykodás, elvetemült eszmék és gondolatok vannak, így valahányszor cselekszik, azt a saját preferenciái szerint, és a saját érdekei alapján teszi, nem az igazságalapelvek, sem pedig a méltányosság alapján. Csak azt veszi figyelembe, hogy mit veszíthet vagy nyerhet, és nem gondol az Isten háza által megkövetelt alapelvekre – és így arra van ítélve, hogy kudarcot valljon a vezetői és a dolgozói munkában. Mi határozza meg ezt? Az emberi mivoltának minősége határozza meg, nem pedig a munkaképessége. Amikor tehát azt mérlegelitek, hogy valaki nemes-e vagy alantas, és hogy megfelel-e Isten házának a vezetők és dolgozók kiválasztására vonatkozó normáinak, először nézzétek meg az emberi mivoltát. Ha az emberi mivolta megbízható és megfelelő színvonalú, akkor a következő szempont, hogy rendelkezik-e munkaképességgel és visel-e terhet; ezután vizsgáljátok meg az egyéb szempontokat.

Ez a vezetők és dolgozók felelősségének tizedik tétele. Többé-kevésbé ez az, amit a tizedik tétel a hamis vezetők különböző megnyilvánulásaival kapcsolatban boncolgat. Abból a hozzáállásból és azokból a megnyilvánulásokból, ahogyan a hamis vezetők Isten házának anyagi javait kezelik, látható, hogy legtöbbjüknek nincs lelkiismerete és józan esze, hogy túlságosan silány az emberi mivoltuk, és nem vállalnak felelősséget – azt lehet mondani, hogy nincs helyén a szívük. Hát nem rendelkezünk most egy újabb bizonyítékkal, amely alapján megállapítható, hogy valaki hamis vezető-e? Egyes hamis vezetők nem tudnak munkát végezni, mert gyenge képességűek, és mert vakok és nincs rálátásuk a dolgokra. Egyesek nem végeznek tényleges munkát, mert nincs helyén a szívük, és kizárólag a saját hasznukra törekednek – nem támogatják Isten házának érdekeit, és nem érdekli őket, hogy Isten választott népe él-e vagy hal-e. A lehető leggyorsabban el kell bocsátani és ki kell rekeszteni mindenféle hamis vezetőt, nehogy késleltessék Isten házának munkáját és kárt okozzanak az Ő választott népének.

2021. május 1.