Isten háza anyagi javainak jó kezelése Isten választott népe egészének a felelőssége

Miután megértettétek a vezetők és a dolgozók felelősségeit, megértettétek-e azokat az alapelveket is, amelyeket minden egyes testvérnek fel kell fognia azt illetően, ahogyan Isten házának különféle anyagi javaival bánik? Talán nem vagytok vezetők és dolgozók, de a felügyeleti felelősségnek akkor is eleget kell tennetek. Ez Isten választott népének joga. Továbbá Isten házának különféle anyagi javaival – a könyvekkel és mindenféle eszközökkel; a napi ételekkel, italokkal és tárgyakkal; és így tovább – mindenkinek szeretettel és gondoskodással kell bánnia. Emellett mindenkinek rendszeres ellenőrzéseket, javításokat és karbantartást kell végeznie az általa használt különféle dolgokon, illetve észszerűen kell használnia azokat – ne hagyd, hogy a te birtokodban megsérüljenek és kárba vesszenek, illetve ne dobd ki őket válogatás nélkül. Vannak, akik azt mondják: „Ez a dolog amúgy sem az enyém. Nem az én pénzemből vettem. Isten háza adta ki nekem – ez köztulajdon. Nem kell törődnöm azzal, hogy mikor van karbantartva és javítva, illetve hol van tárolva. Nem vihetem folyton magammal, mintha kisajátítottam volna.” Észszerű gondolkodás ez? Nem nagyon önző és emberi mivolt nélküli? (De igen.) Milyen alapelveket kell tehát betartani Isten háza anyagi javainak használatakor? Ha valamit a te használatodra osztottak ki, akkor a te feladatod, hogy megjavítsd és vigyázz rá, amíg te használod azt. Teljes mértékben felelős vagy; bárki más ösztönzése vagy felügyelete nélkül úgy kell kezelned, becsben tartanod és megóvnod, mintha az a te személyes tulajdonod lenne. Ezt jelenti az, hogy emberi mivoltod van. Bármilyen állapotban is volt a dolog, amikor kiadták neked, ha már nem szabad használnod, vagy végeztél vele, tökéletesen sértetlenül és eredeti állapotában kell visszaadnod annak, aki azt őrzi. Ezt nevezik józan észnek; ez olyasvalami, aminek az emberi mivoltban meg kell lennie. Azt mondod, hogy hiszel Istenben, hogy lelkiismerettel és józan ésszel rendelkezel, hogy szereted az igazságot, törekszel rá, és aláveted magad annak, de ha még azzal a legminimálisabb emberi mivolttal sem rendelkezel, amivel az anyagi javakkal való bánásmódhoz rendelkezned kellene, akkor hogyan beszélhetsz egyáltalán az igazság szeretetéről vagy annak gyakorlásáról? Nem túl üres ez egy kissé? Ha még annak a felelősségnek sem tudsz eleget tenni, aminek az anyagi javak kezelése során eleget kellene tenned, az azt jelenti, hogy nem jó az emberi mivoltod – „hiányzik az emberi mivoltod”, ahogyan ezt mondani szokták. Továbbá, akárhogyan is használod a saját javaidat, akár durván, akár pedánsan bánsz velük, az a te jogod. Senki sem fog beleszólni. Isten házának azonban alapelvei vannak a javai használatára vonatkozóan. Ezek az alapelvek mind a lelkiismereten és a józan észen alapulnak, és bár nem emelkedhetnek az igazság magaslatára, de legalább megfelelnek az emberi mivolt normáinak. Ha még ennek az emberi mivoltra vonatkozó normának sem tudsz megfelelni, ha még az Isten háza által neked kiadott eszközöket és ellátmányokat sem tudod helyesen kezelni és használni, akkor probléma az, hogy képes vagy-e megérteni az igazságot és belépni az igazságvalóságba – ez megkérdőjeleződik. Tehát, amikor arról van szó, hogy miként bánsz ezekkel a javakkal, jogod van használni azokat, és természetesen felelősséggel is tartozol a javításukért, karbantartásukért és azért, hogy vigyázzál rájuk. Komolyan kell venned ezeket a javakat. Ha te, akárcsak a nem hívők, azt mondod: „Úgysem az enyém. Nem én vettem a saját pénzemből. Ha egy köztulajdonban lévő dolog elromlik, akkor elromlik – csak vegyünk egy újat, vagy legrosszabb esetben javítsuk meg. Ez mégsem olyan, mintha engem ért volna veszteség.” Ha így gondolkodsz, az baj – veszélyben vagy. Nem rendelkezel egyenes jellemmel, és a szíved nincs a helyén. Ha a saját dolgaidat takarékosan használod, de Isten házának dolgaival úgy bánsz, mintha azok jelentéktelenek lennének, nem törődsz azzal, hogy megbecsüld őket – nem olyasvalaki vagy-e, akinek nincs helyén a szíve? Vajon szereti Isten azokat, akiknek nincs helyén a szíve? (Nem.) Mondd csak, Isten átvizsgálja-e azokat, akiknek nincs helyén a szíve? (Igen, átvizsgálja.) Isten egyaránt átvizsgálja azokat, akiknek helyén van a szíve, és azokat is, akiknek nincs. Ha elfogadod Isten átvizsgálását, mi a teendő, ha rájössz, hogy így gondolkodsz? Nem törődsz vele? Ellenőrizetlenül hagyod? Nem érdekel? „Hogy én mit gondolok, az az én dolgom. Ki vagy te, hogy beleavatkozz ebbe? Ha megengeded, hogy használjak valamit, akkor jogom van használni – és semmi esetre sem lesz baj, hacsak össze nem töröm a gépet. Miért támasztasz ilyen magas és ilyen sok követelést?” Vajon jó gondolkodásmód ez? (Nem.) Ez az „emberi mivolt hiánya”. Ha ilyen gondolataid vannak, el kell fogadnod Isten átvizsgálását, és azt kell mondanod: „Istenem, romlott beállítottságom van, és szegényes az emberi mivoltom. Eddig azt hittem, hogy eléggé nemes és becsületes vagyok, hogy van méltóságom; nem gondoltam volna, hogy ez a kis dolog felfedne engem. Önző vágyaim vannak; nincs helyén a szívem; saját kis céljaim vannak. Hajlandó vagyok elfogadni a Te átvizsgálásodat és a Te fegyelmezésedet, és hajlandó vagyok megváltozni.” Imádkoznod kell, és bűnbánatot kell tartanod Isten előtt, és hagynod kell, hogy Ő átvizsgáljon téged. Hogyan kellene megváltoznod, ha elfogadtad az Ő átvizsgálását? Azt mondod majd: „Erkölcstelen volt úgy gondolkodni, ahogyan egykor gondolkodtam – ez a nem hívők, az álhívők gondolkodásmódja. Többé nem gondolkodhatok így. Nem szabad ezen az úton járnom. Én Istenben hívő vagyok; emberi mivolttal és méltósággal rendelkező embernek kell lennem, Istennek tetsző dolgokat kell tennem. Mostantól változtatnom kell azon, ahogyan az eszközöket és a gépeket használom. Hagynom kell őket pihenni, amikor pihenniük kell, szükség szerint meg kell javítanom, és szükség szerint karban kell tartanom őket. Gyakran kell tisztítanom őket, és rendszeresen ellenőriznem kell a különböző alkatrészeiket, hogy biztosítsam a normális használatukat. Ha pedig végeztem velük, azonnal megtakarítom majd őket, és visszaviszem megőrzésre, nehogy illetéktelenek babráljanak velük.” Ezután majd különösen óvatos és figyelmes leszel, amikor a jövőben újra gépeket használsz. Szemléletmódod folyamatosan változni fog, a módszereid pedig javulni fognak, a korábbi önző, aljas gondolataidtól és cselekedeteidtől a felelősségérzet, a dolgokról való gondoskodás és a felelősségvállalás felé fordulva. A gondolkodásmódodban bekövetkező változás a kezdete annak, hogy valóban megváltozz. Akkor lesz változás a szokásaidban, amikor a gondolkodásmódodat és a gondolataidat átülteted a gyakorlatodba. Amikor ez eléri azt a szintet, hogy Isten látja, hogy valóban megváltozol és bűnbánatot tartasz; ezek a fordulatok és változások, amelyeket végrehajtasz, valóban elfogadhatóak lesznek Isten számára. Ez az igazság gyakorlása. Mi a legalapvetőbb dolog, amivel valakinek rendelkeznie kell az igazság gyakorlásához? A lelkiismeret és a józan ész, amellyel az embereknek rendelkezniük kellene. És egy önző, aljas embernek van-e lelkiismerete és józan esze? (Nincs.) Lehet, hogy doktrínaként tudod, hogy Isten házának tárgyait nem hagyhatod szanaszét, nem rongálhatod meg, és nem pazarolhatod el, nem bánhatsz felelőtlenül velük – de milyen a hozzáállásod a szívedben és a gondolataidban? „Mi értelme törődni ezekkel a dolgokkal? Még csak nem is az enyémek.” Ez a gondolkodásmód fogja irányítani a viselkedésedet, és vajon az általad ismert doktrínának lesz-e bármi haszna akkor? Nem – az csak egy doktrína lesz, amely egyáltalán nem segít. Csak akkor kezd majd megváltozni a viselkedésed és a gyakorlati cselekedeteid, ha a gondolkodás- és szemléletmódod irányt vált, és valóban megváltoztál, valamint bűnbánatot tartottál Isten előtt. Ekkor kezd emberi mivoltot ölteni az, amit megélsz; ekkor kezdesz el belépni az igazságvalóságba. Egy ilyen apróság felfedi az ember emberi mivoltát, valamint azt, hogy az illető valóban szereti-e az igazságot.

Isten háza különféle anyagi javainak kezelése olyan felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak kell eleget tenniük, és Isten választott népe minden egyes tagjának együttesen kell felügyelnie, segítenie és a lehető legjobban együttműködnie. Ez mindenki felelőssége. Isten választott népének példaként kell szolgálnia. Magukkal kell kezdeniük – csak ha ők maguk jó munkát végeznek, akkor alkalmasak arra, hogy másokat felügyeljenek, és hogy értékeljék, hogy amit mások tesznek, az megfelelő-e és összhangban van-e az alapelvekkel. Ez a kérdés mindenkit érint, ez az apró dolog felfedi az emberek emberi mivoltát, valamint az igazsághoz való hozzáállásukat is. A vezetőknek és a dolgozóknak jól és rendkívül erélyesen, Isten házának alapelvei szerint kell végezniük ezt a munkát, illetve minden egyszerű testvérnek is szigorral és elővigyázatosan kell kezelnie ezt a kérdést. Gyakran meg kell vizsgálnod magad, meg kell vizsgálnod, hogy vannak-e problémák az emberi mivoltodban és a gondolkodásodban, és hogy milyen a hozzáállásod. Ha rájössz, hogy gond van a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal, azonnal imádkoznod kell, és meg kell változnod – amikor pedig Isten házának javait kezeled, illetve használod, törekedned kell egyrészt arra, hogy ne vádoljon a lelkiismereted, és ne legyenek hiányosságaid Isten előtt, másrészt pedig arra, hogy mások csodálják és elismerjék, amit teszel, és azt mondják, hogy van emberi mivoltod, ami mindenki számára látható. A legfontosabb, hogy az emberek tartsák be az alapelveket, amikor ezt teszik. Ez az a kötelezettség, amelynek az embereknek eleget kell tenniük, amit Isten háza minden tagjának el kell érnie. Ez nem csak a vezetők és a dolgozók felelőssége.

Most már többé-kevésbé tisztában vagy-e a vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételével? Miután megértették az alapelveket, az embereknek figyelmesebbnek és pedánsabbnak kell lenniük e munka elvégzésében, és többet kell fáradozniuk érte, nem szabad lustálkodniuk – így alapvetően képesek lesznek csökkenteni Isten háza anyagi javainak károsodását és pazarlását, és megakadályozhatják, hogy azok gonosz emberek birtokába kerüljenek. Ennek megvalósíthatónak kell lennie. Miért mondom, hogy ezt könnyű megvalósítani? Ezek olyan dolgok, amelyek mindenkinek érinthetik a mindennapi otthoni életét. A saját otthonod javainak kezelésére könnyű odafigyelni, tehát ha úgy vigyázol Isten házának javaira, mintha a sajátjaid lennének, az Ő házának követelményei szerint, észszerűen osztod el őket, valamint eléred, hogy csökkentsd a kárt és a pazarlást, és nem engeded, hogy gonosz emberek birtokba vegyék azokat, akkor eleget teszel a vezetők és a dolgozók felelősségének. Ez a munka a természetéből adódóan általános ügyekkel kapcsolatos feladatnak tűnik. Miért nevezzük ezt általános ügyekkel kapcsolatos feladatnak? Mert magába foglalja az anyagi javak kezelését. Ha jól kezeled és osztod el őket, akkor eleget teszel a felelősségednek. Ennek a munkának az alapelve is elég egyszerű – csak egyetlen alapelvről van szó, és nem tartalmaz bonyolult igazságokat. Amennyiben az ember terhet visel és jók a szándékai, képes jól végezni ezt a munkát anélkül, hogy túl sok igazságot kellene megértenie, és anélkül, hogy túl sok igazságot kellene közölni vele. Tehát ez a munka egyetlen feladat, éspedig egy általános ügyekkel kapcsolatos feladat. Olyan munka, amelyet a vezetők és a dolgozók könnyen elvégezhetnek. Amennyiben egy kicsit szorgalmasabb vagy, több kérdést teszel fel, többet érdeklődsz, többet foglalkozol magaddal és jók a szándékaid, akkor képes vagy azt elvégezni. Egyáltalán nem bonyolult. Befejeztük a vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételéről való beszélgetésünket. Ez ilyen egyszerű.

A hamis vezetők Isten házának anyagi javait illető hozzáállása és megnyilvánulásai

Most, hogy megértettétek a vezetők és a dolgozók felelősségét ezzel kapcsolatban, a továbbiakban azt fogjuk boncolgatni, hogy milyen megnyilvánulásokat mutatnak a hamis vezetők, amikor ezt a munkát végzik, és mit tesznek, ami miatt hamis vezetőként jellemezhetők. Először is, ha hamis vezetők végzik ezt a munkát, azok nem képesek megfelelően védelmezni a különböző javakat. A védelem a fontos munka első eleme, amikor mindenféle anyagi javakról van szó. A hamis vezetők mindenben zűrzavarosak, amit csak tesznek; amellett, hogy az igazság és az azzal kapcsolatos különböző alapelvek tekintetében is egy mocsárban vergődnek, hasonlóképpen zűrzavarosak, amikor Isten háza különböző anyagi javainak védelméről van szó. Nem tudják, hogy milyen embereket keressenek a kezelésükhöz, illetve hogy milyen módon kellene védelmezni azokat. Nincsenek pontos céljaik, sem konkrét terveik, még kevésbé részletes lépéseik, hogy elvégezzék ezt a munkát. Ha van valaki, aki hajlandó venni a fáradságot, akkor ezeket a javakat meg lehet védeni; ha nincs, akkor a hamis vezető hagyja ezeket a javakat hanyagul félrerakni. Nem talál megfelelő embert a védelmükre, sem megfelelő helyet a tárolásukra, és még kevésbé beszél a védelmükre vonatkozó konkrét alapelvekről. Ugyanakkor nem intézkedik ezen anyagi javak későbbi elhelyezéséről, javításáról és karbantartásáról sem. Egyes hamis vezetők még azt sem tudják, hogy Isten házának milyen javai vannak – nem törődnek azokkal, és nem érdeklődnek utánuk. Mondjuk például, hogy Isten háza új, Isten szavait tartalmazó könyveket nyomtatott. Hány könyv maradt meg a kiosztás után, ki intézi a könyvek tárolását, hogyan tárolják, és a megfelelő helyen tárolják-e őket – a hamis vezető semmit sem fog tudni ezekről a dolgokról, és nem is fog érdeklődni vagy kérdezősködni róluk. Vajon miért nem kérdezősködik? Azt gondolja, hogy Isten háza anyagi javainak védelme jelentéktelen dolog, hogy ő vezető, olyasvalaki, aki fontos dolgokat tesz, aki kizárólag csak prédikál. Egyáltalán nem törődik ezekkel a „jelentéktelen dolgokkal”, hanem átadja azokat olyan embereknek, akik nem értenek semmihez, és nem érdekli őket, hogy jól vagy rosszul csinálják-e. Tehát egyáltalán nem veszi komolyan az Isten háza anyagi javainak védelmével kapcsolatos munkát. Ez az egyik ok. A másik az, hogy egyes hamis vezetők zavaros fejűek – az elméjük kusza. Nincs normális gondolkodásuk és tudatosságuk a javak védelméről, valamint nincs eljárásmódjuk vagy módszerük arra, hogy hogyan védelmezzék Isten házának javait. Így nem tudják, hogy ezek közül a dolgok közül hány sérült meg, és azt sem tudják, hogy vannak-e olyan esetek, amikor pazarlás történt. Amikor gonosz emberek elvesznek bizonyos dolgokat, a hamis vezető azt mondja: „Hagyjuk csak – úgyis minden Isten kezében van.” Néhány fontos dolgot egyesek anélkül használnak, hogy bárki is jóváhagyta volna; ezek az emberek elveszik ezeket a dolgokat, így mások nem tudják használni a munkájukban, és senki sem meri elkérni őket. A hamis vezető azt mondja: „Nem nagy ügy. Csak vegyél egy újat. Ők vették el azt a dolgot, hadd használják ők először. Ez csak egy dolog – mindegy, hogy ki használja. Ha nem használják észszerűen, az csak rájuk és Istenre tartozik. Nincs szükség arra, hogy beleszóljunk.” Nézzétek, hogyan hirdetnek egy „nagyszerű doktrínát”, hogy „kezeljék” a problémát, a nagy problémákat kicsivé, a kicsiket pedig semmiséggé változtatva. A hamis vezetők nem tesznek eleget egyik felelősségüknek sem, amikor Isten háza különböző javainak védelméről van szó. Nem törődnek vele, nem érdeklődnek utána, és nem oldanak meg, illetve nem kezelnek semmilyen problémát. Még ha a Fennvaló utána is néz a munkájuknak, csak kitérően beszélnek, hogy elhessegessék, és ennyi.

Néhány testvér felszerelést, ruhát és gyógyszert vásárol Isten házának használatára, és amikor a hamis vezető meglátja azokat, átválogatja őket, és a jó ruhákat, cipőket és táskákat elveszi magának, másoknak pedig csak a maradékot engedi elvenni, amire neki magának nincs szüksége. Amikor az általa vezetett tökfejek ezt látják, azt mondják: „A vezetőnk kiválasztotta, amit akart – most rajtunk a sor. Ha végeztünk, a megmaradt értéktelen cuccokat odadobjuk az alattunk lévő testvéreknek.” Akinek a kezébe kerülnek ezek a dolgok, annak a tulajdonai lesznek, a maradékot pedig, ami senkinek sem tetszik, félredobják, és senki sem őrzi azt. És így Isten háza különböző anyagi javainak elvileg megvan a helyük, ahol védelmezik őket, de valójában egyáltalán nem védelmezik – ezek a helyek szemétdombok, nincs senki, aki kezelné őket. Csak úgy ledobják a dolgokat egy helyre, és hagyják, hogy felhalmozódjanak. Vannak ott ruhák, cipők és zoknik, gyógyszerek és elektronikai eszközök, valamint használati tárgyak és konyhai felszerelések is – összevisszaság, mindenféle kacat van benne, sőt, még az embereknek és a kutyáknak szánt ételek is összekeverednek. Ha megkérdezed, hogy ki kezeli ezeket a dolgokat, és hogy szétválogatja-e őket; vagy vannak-e utasítások azokra vonatkozóan, és hogyan kell védelmezni azokat; vagy, ha Isten házának munkájához nincs szükség ezekre a dolgokra, a testvéreknek szükségük van-e rájuk – senki sem tudja a választ. Teljesen normális, ha a testvérek nem tudják, de a vezetőknek és a dolgozóknak sincs válaszuk egyik kérdésre sem – végképp kibújnak a felelősség alól ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és vagy azt mondják, „Nem tudom”, vagy azt, hogy „Valaki gondoskodik róla”, ezzel elhajtva téged és becsapva Isten házát. Ennek eredményeként ezek a problémák megoldatlanok maradnak. Ugye, nem bonyolult a vezetőknek és a dolgozóknak megfelelő embert találni Isten háza különféle anyagi javainak kezelésére? A hamis vezetők még azt az egyszerű munkát sem végzik el, hogy keressenek egy hűséges embert, aki megfelelően védelmezi ezeket a dolgokat, hogy pontos nyilvántartást vezessen és rendben tartsa azokat. Akkor mit csinálnak? Ha a testvérek ruhákat vagy napi használati cikkeket ajánlanak fel Isten házának, és a hamis vezetők meglátják ezeket a dolgokat, úgy hemzsegnek körülöttük, mint egy falka éhes farkas, akik közösen falják fel a húst. Újra meg újra felpróbálják a nekik tetsző ruhákat, és vég nélkül válogatnak maguknak. Amikor Isten háza különböző fontos és drága gépeket és felszereléseket vásárol, akkor rohannak, hogy először kiválasszák a jókat maguknak. Miért választják ki a jókat? Úgy gondolják, hogy vezetőként vagy dolgozóként kiváltságos használati joguk van Isten házának javai felett. Bármit is adjon ki Isten háza, mindig a legjobb dolgokat választják ki először. Így bánnak Isten házának javaival. Vajon ez munkavégzés? Nem a hamis vezetők megnyilvánulása ez? Ha olyan dolgokról van szó, amelyeknek lejárati ideje van – például élelmiszerek és gyógyszerek –, a hamis vezetők egyszerűen nem törődnek velük. Nem keresnek megfelelő személyzetet a kezelésükhöz, és nem is mondják el a személyzetnek, hogy „Néhány dolognak szavatossági ideje van, ezért azonnal készítsetek róluk nyilvántartást. Igyekezzetek elosztani azokat a testvéreknek még a lejárati idejük előtt, hogy észszerűen használják fel – ne várjátok meg, amíg lejárnak; ne hagyjátok, hogy kárba vesszenek.” A hamis vezetők soha nem teszik meg ezeket a dolgokat. Ha valami lejár, egyszerűen csak kidobják. Amikor a vezetők és a dolgozók munkát végeznek Isten házában, akkor tulajdonképpen Isten házának sáfárai kell, hogy legyenek. Az első dolog, amit meg kell tenniük, az, hogy Isten házának javait észszerűen jól védelmezzék, szigorúan őrizve azokat, és e tekintetben megfelelő ellenőrzést végezve. Ez is egy alapvető eleme Isten háza munkájának, a hamis vezetők azonban még egy ilyen alapvető munkát sem képesek elvégezni. Vajon zavarodottak, gyenge képességűek és ostobák – vagy nincs a helyén a szívük? Ha ostobák és zavarodottak, hogyan tudják a jó dolgokat kiválasztani maguknak? Miért nem válnak meg a saját dolgaiktól, és miért nem adják csak úgy oda másoknak? A saját dolgaikat miért nem teszik tönkre vagy rongálják meg? És miért ilyen a hozzáállásuk Isten házának dolgaihoz? Nyilvánvaló, hogy hiányzik belőlük az erkölcs, és a szívük sincs a helyén. Amint a vezetők és a dolgozók státuszhoz jutnak, és Isten háza munkájának szélesebb körével kerülnek kapcsolatba, kiváltságos hozzáférést kapnak Isten házának különböző anyagi javaihoz és közvagyonához, és ők a legtájékozottabbak is ezekről a dolgokról. És mégis figyelmen kívül hagyják azokat, nem védelmezik megfelelően, bárkinek hagyják, hogy használja és elvegye őket, bárkinek, aki csak hajlandó rá, hagyják, hogy törődjön azokkal. Ha pedig valaki nem hajlandó törődni és felelőtlen, nem foglalkoznak vele, és még ha meg is tudják, hogy valakinek problémája van, akkor sem oldják meg. Ezek hamis vezetők. Ezen a ponton arra a következtetésre jutottunk, hogy a hamis vezetőknek, azon kívül, hogy gyenge képességűek és nem viselnek terhet, a szívük sincs a helyén, és a jellemük is gyenge. Mivel ezek a vezetők gyenge képességűek és nincs felfogóképességük, érthető, hogy rossz munkát végeznek az igazságot és az életbe való belépést érintő munkában. És mivel gyenge képességűek és nincs munkaképességük, az, hogy rossz munkát végeznek az ügyintézéssel járó munkájukban, szintén tolerálható. De az, hogy még Isten háza különféle javainak kezelését érintő munkára sem képesek – ami a legminimálisabb, legegyszerűbb munka –, még világosabban mutat valamit. Egyes hamis vezetők esetében a probléma nem olyan egyszerű, minthogy gyenge képességűek és nem viselnek terhet, hanem még különösen gyenge jelleműek és silány emberi mivoltúak is. A vezetők és a dolgozók tizedik felelősségéről szóló beszélgetésünkön keresztül a hamis vezetők egy másik megnyilvánulása is feltárult: nemcsak hogy gyenge képességűek, nem viselnek terhet, és átadják magukat a testi kényelemnek – a jellemük is gyenge, és a szívük sincs a helyén. Nem érdeklik őket azok a dolgok, amelyek nem az övéik – még csak nem is védelmezik azokat. Isten házának sáfárává tettek téged, és te mégis beleharapsz a kézbe, amelyik etet, és nem védelmezed Isten házának érdekeit, miközben abból élsz; csak úgy félredobod Isten házának dolgait, mintha azok kívülállóké lennének, és nem védelmezed őket, és azt gondolod, hogy nem nagy ügy. Ez nem a felelősségeidnek való eleget tevés elmulasztása – ez az emberi mivoltoddal kapcsolatos probléma, ez az erkölcs nagyfokú hiánya! Ha rosszul védelmezik azokat a dolgokat, amelyeket védelmezniük kellene, vagy ha nem védelmezik őket, az azt jelzi, hogy a hamis vezetőknek nincs emberi mivoltuk, és hogy a szívük sincs a helyén. Még Isten házának javait sem tudják jól védelmezni, így ha nekik kellene elosztaniuk azokat, vajon tudnák-e észszerűen tenni azt? Még inkább elmaradnak abban, hogy az alapelvek szerint cselekedjenek. Látják, hogy Isten házának dolgait könnyelműen eldobják, megrongálják és elpazarolják, nincs ott senki megfelelő, aki kezelné őket, és a szívük mélyén nagyon is jól tudják, hogy ez nem helyes – de mégsem foglalkoznak vele. Ilyen, ha az embernek nincs helyén a szíve. Vajon azok a söpredékek, akiknek nincs helyén a szívük, képesek-e észszerűen elosztani Isten házának különféle anyagi javait? Erre még kevésbé képesek – ha nekik kell elosztaniuk azokat, akkor még erkölcstelenebb dolgokat fognak tenni.

Az egyik tanyasi gyülekezetben, ahol kutyákat tartanak, a kutyatartásért felelős személy nagyon sokat foglalkozik az újszülött kölykökkel. Attól tartott, hogy a kölykök nem kapják meg a szükséges táplálékot, ezért biotojást igényelt a kutyák számára. Az ottani hamis vezető egyből aláírta a kérést; nem gondolt arra, hogy milyen kevés a biotojás. Még az embereknek sem elég, akkor miért adnának a kutyáknak? Hát nem abszurd módja ez az ügy kezelésének? Milyen természetű a hamis vezetőnek ez a viselkedése? Hogyan lehet jellemezni? Hát nem abszurd ennek a hamis vezetőnek ez a gyakorlata? Ez a hamis vezető valahányszor kinyitja a száját, egyfolytában az emberek ízlésének megfelelő doktrínákat hangoztat, de valójában egyáltalán nem érti az igazságalapelveket, így amikor valami történik, akkor emberi képzelődések, preferenciák és szubjektív kívánságok szerint közelíti meg és kezeli azt – végül pedig olyan undorító dolgot tesz, mint a biotojás etetése a kutyákkal. Lehet-e észszerűnek tekinteni Isten háza javainak e hamis vezető általi ilyen elosztását? (Nem.) Miért nem tud észszerű elosztást megvalósítani? Látszólag úgy tűnik, hogy a hamis vezető még ebbe a nagyon apró ügybe is beleavatkozott, foglalkozott vele és nyomon követte, és hogy bőséges oka és alapja volt arra, hogy támogassa ezt a kérelmet – de vajon az alapelvekkel összhangban cselekedett? Az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint cselekedett-e? Nem. Tehát, ha a cselekedete természetét nézzük, akkor ez jó vagy gonosz cselekedet? Eleget tesz-e a felelősségének vagy mulasztást követ el? Ez mulasztás – ez alapelv nélküli, meggondolatlan rossz cselekedet! Ezen ügy tükrében milyennek látod e hamis vezető emberi mivoltának lényegét? Vajon nem eltorzult felfogás és az előírások vak alkalmazása ez? Amit minden egyes lélegzetvétellel kimond, az helyes doktrína, és úgy hangzik, mintha egyetlen helytelen mondat sem lenne benne, valójában mégis eltorzult. Az ilyen emberek hamisan spirituálisak és eltorzult a felfogásuk – söpredékek, akiknek nincs lelki megértésük. Az imént említettük, hogy a hamis vezetők emberi mivolta abban áll, hogy gyenge jelleműek, és nincs helyén a szívük. Amikor eljön az idő, hogy Isten házának javait elosszák, nincsenek alapelveik, és vakon osztják el azokat, ami felfedi, hogy a hamis vezetők felfogása eltorzult, vakon alkalmazzák az előírásokat, és a cselekedeteikben nincsenek alapelvek – csak vakon és véletlenszerűen cselekszenek. A hamis vezetők kívülről olyan jóindulatúnak és kedvesnek tűnnek, pedig ez valójában hamis jóindulat és hamis kedvesség. Amikor például egy nőstény kutyának kölykei születtek, a kutyatartó azt mondta, hogy oda kell adniuk a kutyáknak az embereknek szánt új takarót. Akkor valaki azt mondta: „Kár lenne új takarót adni a kutyáknak – jobb lenne, ha inkább a testvéreknek adnánk azt, és a lecserélt régi takarót adnánk az állatoknak.” Mit szóltok ehhez a javaslathoz? Az új dolgokat az embereknek, a régi dolgokat pedig az állatoknak elosztani nagyon is észszerű. Ez az alapelv; ez az észszerű elosztás. Hogyan kezelik a hamis vezetők az ilyen dolgokat, amikor szembesülnek velük? Miután ezt meghallotta, az ottani hamis vezető elgondolkodott: „Az állatok soha nem használhatnak új dolgokat. Mindig régi, koszos dolgokat használnak. Mi emberek mindig új dolgokat használhatunk. Isten szavai azt mondták, hogy néha még annyira sem vagyunk jók, mint a disznók vagy a kutyák. Ne harcoljatok tehát a disznókkal és a kutyákkal a dolgok felett. Ez az emberi mivolt hiánya.” Így aztán az új takarót végül ezeknek az állatoknak adták. Az ottani emberek talán nem vesztettek azzal, hogy régi takarót használtak, de az, ahogyan ezt a dolgot kezelték, nagyon jól szemlélteti a problémát. Milyen szerepet játszott ebben az ügyben a hamis vezető? Szerintetek a normális emberek képesek lennének ilyesmire? (Nem.) Akkor miféle emberek engednék meg, hogy a dolgok idáig fajuljanak, miközben ezzel az üggyel foglalkoznak? (Az abszurd típusúak, akik híján vannak a normális ember józan eszének, illetve gondolkodásmódjának.) Ezek mind helyes válaszok – ezek az emberek semmit sem érnek. Ha a normális emberek ilyesmivel szembesülnek, tudják, hogyan kezeljék azt észszerűen, az eltorzult felfogású, hamisan spirituális hamis vezetők azonban nem tudják, hogyan kezeljék. Úgy tűnik, hogy az ő kezelési módjuknak is van alapja, és úgy tűnik, hogy az összhangban is van Isten házának alapelveivel, valamint hogy bőséges, észszerű érvekkel van alátámasztva – mégis, ennek hallatán az emberek úgy távoznak, hogy nem tudják, nevessenek-e vagy sírjanak, annyira groteszk. Hogy lehet, hogy még egy ilyen egyszerű, nyilvánvaló logikát sem képesek megérteni? Hogy jutottak oda, hogy ilyen eltorzult módon kezelik ezt? Ez visszataszító. Ha rájuk bízzátok, hogy sáfárokként működjenek, akkor a kutyák fognak majd egeret, a macskák őrzik a házat, a disznók pedig az ágyban lesznek – minden zavaros lesz. Képesek-e a hamis vezetők észszerűen elosztani Isten házának különféle anyagi javait? (Nem.) Ők másfélék, abszurd típusú, zavaros emberek. Eltekintve azoktól a hamis vezetőktől, akiknek különösen eltorzult a felfogásuk és nincs helyén a szívük, a hamis vezetők többsége, még ha rendelkezik is némi képességgel, és a felfogása sincs eltorzulva, akkor is rendetlenül és összevissza végzi ezt a fajta munkát. Még a legminimálisabb felelősségeknek sem tudnak eleget tenni, amelyeknek eleget kellene tenniük. Ezért amikor erről a munkáról kérdezed őket, mindig ugyanaz a válaszuk: „X. Y. foglalkozik vele. X. Y. tudja. Ha valamilyen kérdésed van, akkor meg kell kérdeznem X. Y.-t.” És ez az utolsó, amit hallasz róla. Ez az a megnyilvánulás, amit a hamis vezetők tanúsítanak, amikor ezt a munkát végzik.