Észszerű elosztás

Isten házának anyagi javai esetében a védelmükön kívül van még egy fontos munka: azok észszerű elosztása. Mindezek a javak az emberek használatára szolgálnak – ezek mind hasznos dolgok –, így a fő cél a védelmükkel az, hogy észszerűen lehessen használni őket. Mielőtt ezek a javak észszerű használatba kerülnének, a vezetők és a dolgozók feladata, hogy észszerűen osszák el őket. Mi az észszerű elosztás? Isten házának alapelvei és szabályai vannak arra vonatkozóan, hogy kinek kell ezeket a javakat használatra adni. Akár a testvérek ajánlják fel, akár Isten háza vásárolja meg ezeket a javakat, a fő céljuk nem az, hogy segélyezésre vagy jótékonysági munkára adományként halmozzák fel őket; hanem hogy használja azokat minden testvér, aki teljes munkaidőben végzi a kötelességeit. Tehát az, hogy hogyan kell elosztani őket – milyen alapelvek vonatkoznak az elosztásukra – egy másik felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük Isten háza különböző anyagi javainak kezelése során. Említettük itt az észszerű elosztást; ebben az esetben az „észszerűség” Isten háza által megkövetelt alapelv.

I. Az Isten szavait tartalmazó könyvek észszerű elosztása

Az Isten szavait tartalmazó könyvekkel fogjuk kezdeni. Minden alkalommal, amikor új könyveket adnak ki, Isten házának az alapelvek tekintetében követelményei és szabályai vannak arra vonatkozóan, hogy kiknek kell kiadni ezeket a könyveket. A gyülekezetben vannak olyanok, akik olvassák Isten szavait, és olyanok, akik nem, vannak olyanok, akik szeretik az igazságot, és olyanok, akik nem, és vannak olyanok, akik kötelességeket végeznek, és olyanok, akik nem – különbséget kell tenni az ilyen típusú emberek között. A tankönyvek kategóriájába tartozik néhány speciális könyv is – nyelvtankönyvek, szótárak és más ilyen jellegű segédkönyvek. Mindezeket szigorúan az alapelveknek megfelelően kell kiosztani. Azoknak kell odaadni, akiknek szükségük van rájuk, és nem azoknak, akiknek nincs. Aztán vannak olyan segédkönyvek, amelyeket viszonylag kis példányszámban nyomtatnak – ha ezeket kiadják valakinek, mit követelnek meg az illetőtől? Elolvashatod őket, de ne rongáld meg; ne hagyd őket szanaszét, és ne tépj ki belőlük lapot önkényesen. Amikor pedig befejezted az olvasást, vissza kell tenni őket az eredeti helyükre. Az Istenben való hitről szóló könyveket a vezetőknek és a dolgozóknak szigorúan Isten házának munkarendjével összhangban kell kiosztaniuk, és hagyniuk kell, hogy Isten választott népe is megértse az alapelveket, és azok szerint cselekedjen.

II. A különféle felszerelések észszerű elosztása

A következőkben a különféle felszerelések elosztási módja következik. Ez egy viszonylag lényeges feladat. A különféle felszerelések elosztása némileg szigorúbb. Az ilyen felszerelések közé tartozik az elektronika, valamint a különböző szakmákhoz szükséges eszközök. Amikor a vezetők és a dolgozók ezeket kiosztják, arra vonatkozóan is kell, hogy legyenek alapelvek. Azoknak, akiknek kiadják, olyan embereknek kell lenniük, akik képesek jártassággal kezelni, és helyesen, észszerűen használni az ilyen felszereléseket. Ha valaki kezdő, vagy egyszerűen nem tudja, hogyan kell használni azt, akkor nem szabad kiadni neki. Ez különösen igaz a jó minőségű, csúcskategóriás elektronikai eszközökre, mint például a csúcskategóriás kamerák és a drágább számítógépek, valamint a hangrögzítő- és fényképészeti felszerelések, vagy a videós utómunkálatokhoz szükséges felszerelések – a károk megelőzése érdekében az ilyen felszereléseket még kevésbé szabad kiadni ilyen személynek. A vezetőknek és a dolgozóknak biztosítaniuk kell, hogy azok, akik ilyen felszereléseket használnak, egyrészt képesek legyenek megbecsülni a berendezést, másrészt pedig képesek legyenek helyesen használni és karbantartani azt. Például van olyan gép, amelynek a rá vonatkozó előírások szerint két óra használat után tíz percig pihennie kell, hogy lehűljön. Ha nem hűl le, az károsítja a gépet, és lerövidíti annak hasznos élettartamát. Azok, akik megbecsülik a gépet, szigorúan a karbantartására vonatkozó óvintézkedéseknek megfelelően fogják használni; saját maguktól követni fogják azokat, anélkül, hogy erre utasítanád őket, és még szigorúbbak és pontosabbak lesznek, ha még biztatod is őket. Az ilyen emberek alkalmasak a gépek használatára; alkalmasak a csúcskategóriás dolgok használatára, mert meg tudják becsülni a gépeket, és komolyan veszik a karbantartásukra és javításukra vonatkozó óvintézkedéseket. Az ilyen emberek, akik képesek megbecsülni a gépeket és normálisan használni azokat, a legalkalmasabbak a kiváló minőségű gépek elosztására és kiosztására. A vezetőknek és a dolgozóknak e tekintetben megfelelő átvilágítást kell végezniük. Ha van egy csúcskategóriás számítógép, és azt bárkinek kiadják használatra, aki csak jelentkezik, és jelzi, hogy szüksége van rá, akkor vajon helyes-e itt az alapelv? (Nem.) Mi a baj vele? A vezetőknek és a dolgozóknak az ilyen javakat egyrészt a munkával megbízott személy szakmai kompetenciája alapján kell kiosztaniuk és elosztaniuk, másrészt pedig az alapján, hogy az adott személy mennyire tartja becsben a gépeket, van-e emberi mivolta, értékeli-e a gépeket, amikor használja őket. Ha az illető nem tudja, hogyan kell gondoskodni a gépekről, illetve nem jártas a szakmai ismeretekben, és csak kíváncsiságból akar játszani a géppel, akkor korlátozni kell, és meg kell tiltani, hogy használja azt. Nem alkalmas arra, hogy kiváló minőségű gépeket használjon és gondjukat viselje. A hétköznapi feladatokat végzőknek elég az, ha hétköznapi gépeket adnak. Akik értenek egy szakmához, jó az emberi mivoltuk, és tudják, hogyan kell használni, karbantartani és megbecsülni a gépeket, azok használhatnak magasabb minőségű dolgokat, mert jártasak a szakmában, és képesek a kiváló minőségű gépeket használni. Ha egy zavaros fejű vagy durva embernek valami kiváló minőségű gépet adsz, hogy használja, akkor csupán néhány nap alatt tönkre fogja tenni azt. Mások nem fogják tudni használni, és nem lesz könnyű megjavítani. Ez nemcsak a gyülekezet munkáját akadályozza, hanem Isten házának egy anyagi javát is elpazarolja. Mi következik ebből? Hogy az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy jó gépeket használjanak. A jó gépeket azoknak kell használatba adni, akiknek van emberi mivoltuk, akik értenek a szakmájukhoz. Akik nem értenek egy szakmához, és akiknek silány az emberi mivoltuk, azoknak elég jó az, ha hétköznapi dolgokat használnak. Észszerű-e a dolgoknak ez a fajta elosztása? (Igen.)

A különböző emberek különbözőképpen bánnak mindenféle anyagi javakkal. Vannak, akik vesznek egy csúcskategóriás számítógépet, és az két év használat után még mindig újnak tűnik; a képernyőn soha nem látszik egy ujjlenyomat sem, és a billentyűzet mindig olyan tiszta, egy porszem sincs rajta. Az asztal is szép és rendezett, a számítógépen tárolt adatok pedig szervezettek és áttekinthetőek. Ha valaki azt mondja nekik, hogy nem tesz jót a képernyőnek, ha huzamosabb ideig használják, rögtön megkérdezik, hogyan lehet a legjobban védeni a képernyőt – amelyik módszer a legjobb, azt követik. Ha valaki azt mondja nekik, hogy a számítógépnek huzamosabb használat után pihennie kell, hogy rosszabbul fog működni, ha túlmelegszik, ami befolyásolja a gép élettartamát, akkor, amikor észreveszik, hogy több mint két órája használják a számítógépet, azonnal leállítják, hogy hagyják lehűlni. Ha lassan hűl le, mert az időjárás túl meleg, beállítanak egy ventilátort, hogy fújja. Olyan különleges gondoskodással bánnak a géppel, mintha a gyermekük lenne. Különösen figyelmesek és óvatosak, amikor a táskájába teszik, amikor pedig az asztalra helyezik, le kell tisztítaniuk annak a felületét, és megfelelően kell elhelyezniük a gépet. Hát nem ez az egyik erősségük? (De igen.) Az ilyen emberek nemcsak hogy maguk megbecsülik a gépeket – nehezen viselik el azt, ha látják, hogy mások tönkreteszik és megrongálják a gépeket. Az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy jó gépeket használjanak. Vannak olyan pénzes emberek is, akik csúcskategóriás számítógépeket vásárolnak, amelyeket egyáltalán nem becsülnek meg, miután hazavitték őket. Bármennyi por is telepszik rájuk, nem tisztítják meg, és eléggé összekoszolják őket. Mások két évig használnak egy gépet, és még mindig újnak tűnik; ezek az emberek két hónapig használják, és úgy néz ki, mintha tíz évet használták volna. Szólj nekik, hogy a gépeket karban kell tartani, és azt fogják mondani: „Mi értelme karbantartani azt a dolgot? A gépek szolgálatot végeznek az embereknek, az emberek szolgálatában állnak. Ha tönkremennek, csak vegyél egy újat!” Következésképpen a gép a nem megfelelő használat miatt kevesebb mint hat hónap alatt tönkremegy. Mit gondolsz ezekről az emberekről? Alkalmasak-e arra, hogy kiváló minőségű gépeket használjanak? (Nem.) Bármilyen szép számítógépeket vásárolnak is, nem gondolnak arra, hogy megbecsüljék, hanem hajigálják és hanyagul helyezik el azokat. Némelyikük megkarcolódik, némelyiküket víz rongálja meg, némelyek a földre esnek és összetörnek. Nagyon durván használják őket. Valami hiányzik az ilyen emberek emberi mivoltából. Hajlandóak vagytok-e jó gépeket kiosztani az ilyen emberek használatára? (Nem.) Vannak, akik szemüveget hordanak, és a lencsék mindig nagyon tisztára vannak törölve, míg másoknak a lencséi piszkosak, koszosak, ujjlenyomatok és hasonlók vannak rajtuk. Hogyan tudják egyáltalán használni így? Azok, akik vigyáznának a szemüvegükre, különösen odafigyelnek, amikor leteszik azt; semmiképpen sem hagyják, hogy a lencsék hozzáérjenek az asztallaphoz vagy bármilyen tárgyhoz, és azt sem hagyják, hogy a lencsék megkarcolódjanak, vagy bármilyen horzsolás keletkezzen rajtuk. Különösen a rövidlátók számára nagyon fontos a szemüveg – hogyan fogod használni, ha megkarcolod a lencsét? Vannak, akik durván bánnak a szemüvegükkel, és a lencsék már rövid viselés után is homályosak. Semmit sem látnak tisztán, amikor viselik – jobban járnának, ha nem lenne rajtuk. Mégis úgy gondolják, hogy rendben van, ha továbbra is úgy hordják, ahogy van, mintha édes mindegy volna. Ez zavarba hoz Engem. Vajon nem az a céljuk a szemüveg viselésével, hogy tisztábban lássanak? Mit látnak tisztán, ha a lencséje csupa kopás? Hát nem durva emberek ezek? Valóban durvák! A túlságosan durva emberek emberi mivoltából hiányzik valami – nem tudják, hogyan kell vigyázni a dolgokra, még kevésbé gondolnak arra, hogy megbecsüljék azokat.

Vajon mi a vezetők és a dolgozók felelőssége, amikor Isten házának fontos felszereléseiről és eszközeiről van szó? Az ilyen felszerelések elosztásakor azokat megfelelő embereknek kell adniuk. Akik ilyen fontos, kiváló minőségű felszereléseket használnak, azoknak feltétlenül olyanoknak kell lenniük, akik tudják, hogyan kell megbecsülni a dolgokat. Becsülni fogják, vigyázni fognak rá, és karbantartják; ha az ő birtokukban van, biztos lehetsz abban, hogy soha nem fogják szándékosan vagy saját maguk által okozott tényezők következtében tönkretenni vagy megrongálni, hacsak nem egy pillanatnyi figyelmetlenség vagy az általános ismeretek valamely elemének hiánya miatt. Az ilyen emberek használhatják ezt a felszerelést; kiváló minőségű, jó felszerelést lehet számukra kiosztani. Azoknak, akik természetüknél fogva durván bánnak a dolgokkal, elég, ha csak hétköznapi tárgyakat adnak használatra. Továbbá az ilyen felszerelések és szerszámok gondnokai felelősek azért is, hogy nyilvántartást vezessenek azok használatáról: ki mit vitt el, és mennyi ideig használta azt, illetve melyik tárgy az, amelyet kizárólagosan csak egyvalaki használhat, kinek kell az értékének megfelelően kártérítést fizetnie, ha megrongálódik. Mindkét félnek alá kell írnia ezeket, hogy a dolgok mindenki számára tisztességesek és észszerűek legyenek. A gépekre és felszerelésekre jól kell vigyázni, akár rövid, akár hosszú távú a használatuk; a felhasználónak meg kell tanulnia helyesen használni őket, és ha meghibásodnak, azonnal meg kell javítani azokat. Minél pedánsabban végzik ezt a munkát, annál jobb. Ha olyan helyzet áll elő, amikor a Sátán rendszere embereket tartóztat le, akkor a vezetők és a dolgozók legfontosabb felelőssége az, hogy a pontos felszereléseket és eszközöket megbízható, becsületes embereknek osszák ki. Miután eljuttatták, adniuk kell néhány tanácsot az illetőnek, mondván: „Ezek Isten házából származó dolgok, a kötelességed végzésére használd őket. Nem arra valók, hogy játsszál velük. Észszerűen kell használnod őket, és jól kell vigyáznod rájuk. Ne tegyél kárt bennük. Mivel ezek a felszerelések és eszközök szükségesek a kötelesség végrehajtásához, ha megrongálódnak, az értéküknek megfelelő kártérítést kell fizetni. Ha a munka a megrongálódott felszerelések miatt késik, az már komolyabb természetű probléma, ami azt jelenti, hogy valamilyen zavar és rombolás történt. Tudnod kell tehát, hogy a kötelességek végzése során hogyan használj helyesen mindenféle felszerelést és eszközt – semmiképpen sem szabad kárt tenned Isten házának tulajdonában. Ne feledkezz meg ezekről az alapelvekről: észszerű használat, rendszeres ellenőrzés, javítás és karbantartás – ha valami meghibásodik, azonnal jelentsd, és kérj javítást!” Ahhoz, hogy ezt a munkát jól végezzék, a vezetőknek és a dolgozóknak egyrészt ismerniük kell az elosztás és a használat alapelveit, másrészt pedig tudatniuk kell a felhasználókkal, hogy hogyan végezzék a karbantartást és a fenntartást, ha pedig meghibásodás történik, hogyan végezzék a javítást stb. Ez alapismeret, amelyet az embereknek meg kell érteniük és birtokolniuk kell, amikor mindenféle felszerelésről és eszközről való gondoskodásról és azok használatáról van szó.

A vezetőknek és a dolgozóknak észszerűen kell elosztaniuk Isten házának különböző felszereléseit. Ha például egy dolgozónak szüksége van egy viszonylag széleskörű funkciókkal rendelkező számítógépre, akkor ki kell osztanod neki egyet. Ha azt mondja, hogy egy nem elég, akkor meg kell kérdezned, hogy miért nem elég, és utána kell járnod, hogy lásd, tényszerű-e, amit mond. Ne csak igazodj az igényléséhez, és adj neki annyi számítógépet, amennyit kér, kettőt adva, ha azt mondja, hogy egy nem elég, hármat adva, ha azt mondja, hogy kettő nem elég. Hát nem úgy osztogatnád akkor a számítógépeket, mintha azok játékok lennének? Nem lenne ez meggondolatlanság? Először meg kell vizsgálnod a helyzetet, és Isten házának alapelvei szerint kell döntést hoznod. Semmiképpen sem szabad önkényesen jóváhagynod mindenféle kérelmet, ha egyesek a kötelesség végzésének ürügyén csak nyakra-főre kérelmeket nyújtanak be. Továbbá előfordulhat, hogy néhány fontos munkát végző embernek kiválóbb minőségű számítógépre van szüksége, de a személyi számítógépe alacsonyabb konfigurációjú. A vezetőknek és a dolgozóknak ezt is azonnal meg kell vizsgálniuk, és észszerűen kell elosztaniuk a felszereléseket. A számítógépekkel való ellátásról az adott személy munkájának jellege és a számítógép kategóriájával szemben támasztott követelmények alapján kell dönteni. Ha valaki csak egy átlagos vezető vagy dolgozó, és nem foglalkozik számítástechnikai vagy videokészítési munkával, és csak olyanokra használja a számítógépet, mint internetezés, információk keresése és híváskezdeményezés, illetve nincs sok igénye a számítógép műszaki jellemzőit illetően, akkor elég lesz neki egy átlagos számítógép. Vannak idősebb emberek, akik csak olyan egyszerű műveleteket tudnak elvégezni, mint a gépelés, az internetezés és a híváskezdeményezés, de amint vezetővé vagy dolgozóvá válnak, igencsak csúcskategóriás számítógépet kapnak. Észszerű ez? Nem törekednek-e különleges kiváltságokra? Nem élvezik-e a státusz előnyeit? (De igen.) Mire kell használni ezt a fajta csúcskategóriás, kiváló minőségű felszerelést? A megfelelő dolgozó személyzetnek és szakmai személyzetnek kell használatba adni. Nem egy személy státuszának kell megfeleltetni. Egyes vezetők és dolgozók tévesen azt hiszik, hogy kiváltságos használati jogot kellene élvezniük Isten házának különböző tárgyai felett. Vajon ez egy szabály Isten házában? Nem. Egyesek, amint vezetőkké és dolgozókká válnak, hamarosan kiváló minőségű számítógépeket, mobiltelefonokat és fejhallgatókat kapnak, mindenféle kiváló minőségű felszereléssel látják el őket. Vajon mi ennek a következménye? Tényleg a munkában elérendő jó eredmények érdekében történik ez? Vajon nem testi élvezetekre vágynak ezek az emberek? Egyáltalán, mire használsz kiváló minőségű számítógépeket? Nem csupán online összejöveteleket tartasz, és szavakat meg doktrínákat prédikálsz? Tudod, hogyan kell videókat feltölteni, illetve képes vagy videókat készíteni? Tudod, hogyan kell fenntartani a hálózati biztonságot, vagy tudsz weboldalakat létrehozni? Értesz ezekhez a szakmákhoz? Ha nem, akkor minek kell neked valami kiváló minőségű számítógép? Hát nem undorító ez? (De igen.) Ha saját pénzzel rendelkezel, senkit sem érdekel, hogy hány számítógépet vásárolsz belőle, és senki sem fog beleszólni, bármilyen kiváló minőségűek is legyenek. Most arról beszélünk, hogyan kell Isten házának anyagi javait észszerűen elosztani. Mit jelent az, hogy „észszerűen”? Amikor a vezetők és a dolgozók Isten házának ezt a kiváló minőségű felszerelését használják, az „észszerű” használatnak számít? (Nem.) Nem értenek a szakmához, és nem tudják, hogyan kell bármit is csinálni. Vajon az, hogy kiváló minőségű számítógéppel rendelkeznek, őket is kiváló minőségűvé teszi? Miért hivalkodnak? Isten házának nincs olyan szabálya, amely a vezetők és a dolgozók számára kiváltságos jogot biztosítana az anyagi javak használatára és elosztására; nincs ilyen különleges kiváltságuk, és ez nem észszerű alapelv Isten háza számára a javak elosztásában – egyáltalán nem észszerű. Ha valaki olyan helyzetben van, hogy megveheti ezeket a dolgokat saját maga, akkor megteheti; ha nincs olyan helyzetben, és szüksége van arra, hogy Isten háza ossza ki számára, akkor elég, ha átlagos dolgokat használ. Ez tisztességes és észszerű. Azok, akik valóban tudják, hogyan kell használni ezt a kiváló minőségű felszerelést, azok ilyen munkában részt vevő szakemberek, ezért Isten házának ilyen felszerelést kell kiosztania nekik. Ez néhány olyan alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük és fel kell fogniuk Isten háza anyagi javainak elosztásával kapcsolatban. Ezen alapelvek szerint ellenőrizd le újra, hogy észszerűtlenül vannak-e elosztva valahol ezek a dolgok. Ha igen, akkor siess és javítsd ki. Egyesek, miután vezetővé vagy dolgozóvá válnak, látják, hogy Isten házában senki sem hízeleg nekik, hogy senki sem ad nekik kiváló minőségű dolgokat, és hogy még mindig a saját, régi ruháikat hordják, még mindig a saját, nagyon hétköznapi kis számítógépüket használják, és hogy Isten háza nem adott nekik egy jót. Ezért elmennek a pénzügyi csapathoz, és számítógép vásárlását kérelmezik. Észszerű ez? (Nem.) Azt mondják: „Ha nem adjátok ki nekem, nem fogom végezni a kötelességemet – keresni fogom az alkalmat, hogy isten házát rávegyem arra, hogy egy kiválóbb minőségű, újabb modellű, gyorsabb számítógépet vásároljon nekem!” Nagyon bátrak – nincs olyan, amit ne mernének megtenni. Miután ezek az emberek vezetővé válnak, Isten házát a sajátjukként kezelik, azt gondolva: „Isten házának pénze az enyém is – úgy fogom elkölteni, ahogy nekem tetszik!” Ez olyasvalami, amire az antikrisztusok képesek.

III. A különféle napi ellátmányok és ételek észszerű elosztása

Most már túl vagyunk a különböző anyagi javak és felszerelések észszerű elosztásáról szóló beszélgetésen. A következőkben a mindennapi élethez szükséges dolgokról fogunk beszélgetni, mint például a gabonafélékről, a zöldségekről és szárított ételekről, valamint a főzéshez szükséges hozzávalókról, különböző kiegészítő ételekről és így tovább. Ezeket a dolgokat nemcsak hogy észszerűen kell védelmezni, hanem észszerűen kell elosztani is. Nos, hogyan kell ezeket a különböző dolgokat észszerűen elosztani? Isten házának normái vannak az ételeire vonatkozóan, és azoknak, akik ezeket a dolgokat kezelik, észszerűen kell elosztaniuk őket, szigorúan betartva ezeket a normákat. Nem adhatnak a jó ételekből többet a hozzájuk közel állóknak. Például, ha valami finom, jó minőségű rizst szereznek be, vagy ha valamilyen gyümölcsöt vagy húst csak alkalmanként vásárolnak, és abból többet adsz ki annak, akivel jóban vagy, illetve az összes jót neki adod ki, a rosszat pedig másoknak küldöd – ez vajon észszerű elosztásnak számít? (Nem.) Akkor hogyan mérhető itt az „észszerűség”? A dolgok elosztásának milyen módja tekinthető észszerűnek? Az egyenlő elosztás, amely megfelel az alapelveknek és a kötelező normáknak, amelyeket Isten háza az ételekre vonatkozóan meghatározott, annyi ételt kiadva, amennyit ki kell adni. Ha úgy érzed, hogy közel állsz valakihez, nekiadhatod a saját adagodat. Ne légy nagylelkű mások dolgaival, és ne használd Isten házának anyagi javait arra, hogy nagylelkűséget mutass mások felé; ha nagylelkű akarsz lenni, tedd azt a saját dolgaiddal. A nagylelkűség nem alapelv Isten házában – Isten házának alapelve az észszerű elosztás. A mindennapi létszükségletet és a különböző élelmiszereket az Isten háza által meghatározott normáknak megfelelően kell elosztani, nem pedig válogatás nélkül. Természetesen a vezetők és a dolgozók felügyelhetik és megnézhetik, hogy az ilyen javak elosztásáért felelős embereknek helyén van-e a szívük, észszerű-e az elosztásuk, az elosztás Isten házának alapelveivel összhangban történik-e, az emberek többsége hogyan számol be róla, van-e bármi panaszuk, és mindenkiről gondoskodnak-e. Mi a teendő, ha a javak időnként szűkösek? Rendben van-e, ha a vezetők és a dolgozók megtartják őket, hogy saját maguk fogyasszák el? Egyesek talán azt mondják: „A vezetőknek és a dolgozóknak a legmagasabb a státuszuk és a presztízsük, és általában ők azok, akik a legtöbbet beszélnek hozzánk, amitől kiszárad a szájuk. Ha van valami finomság, hagyjuk meg nekik, hogy ők egyék meg.” Rendben van-e így elosztani a dolgokat? (Nincs; a dolgokat meg kell hagyni azoknak, akiknek valóban szükségük van rájuk.) Ha egyes, viszonylag drága egészségügyi termékekből kevés van, hogyan kellene elosztani őket? Azoknak kellene kiosztani, akik sok éven át feláldozták magukat Istenért és adakoztak. Ezek az emberek a koruk miatt rossz egészségi állapotban vannak, de azért még mindig lelkiismeretesen végzik a kötelességeiket, és a testvérek számára nagymértékben hasznosak voltak. Szükségük van arra, hogy kicsit karbantartsák és ápolják a testüket, és az a helyes, hogy ők fogyaszthassák és használhassák az ilyen egészségügyi termékeket. Senkinek sem kellene harcolnia a szűkös ellátmányokért. A vezetőknek és a dolgozóknak így kell elosztaniuk ezeket a dolgokat. Észszerű ez? (Igen.) Akkor az emberek többségének lenne-e kifogása az ilyen elosztás ellen? Van olyan, aki azt mondja: „Lehet, hogy nem vagyok annyira öreg, de rengeteg munkám van – több mint nyolc órát dolgozom nap mint nap. Lehet, hogy a munkám nem túl hatékony, és lehet, hogy nem végzem olyan sok éve, de néha az egészségem sem olyan jó. Miért nem törődik velem senki? Amikor jó dolgok vannak, sosem én vagyok soron, hogy megkapjam azokat, de amikor munka van, mindig engem keresnek meg”? Kell-e adni az ilyen embernek egy adagot? Ha már volt mersze kérni, hagyjatok neki valamit – észszerű ez? Beleegyeznétek? (Nem.) Ha Én lennék, beleegyeznék. Miért kell ennyire aggódni az ilyesmik miatt? Az emberek nem az élvezetért élik az életüket; nem azért élnek, hogy egyenek, igyanak és mulatozzanak. Miért kell ilyen dolgokért harcolni? Ha valaki tényleg harcolni akar értük, és a körülményei valamennyire megfelelőek, akkor hadd élvezze egy kicsit ezeket a dolgokat. Ő valamilyen különleges szívességben részesült, de téged nem ért veszteség emiatt; nem kell ennyire idegeskedni. Nos, tegyük fel, hogy valaki azt kérdezi: „Miért nem adsz nekem is? Az én egészségem sem rózsás; ha tényleg valami jót ehetnék, akkor jobb egészségi állapotomban több munkát tudnék végezni, és többet tudnék fáradozni Isten házáért, a munkám pedig hatékonyabb lenne.” Ha már ezt a kérést megfogalmazta, ne hozd zavarba azzal, hogy elutasítod, osszál ki neki néhányat. Másoknak nem kéne ennyire izgatniuk magukat emiatt – légy egy kicsit nagylelkűbb. Vajon ezek nélkül a dolgok nélkül az életed nem ugyanúgy folytatódna-e, mint eddig? Amit Isten ad az embereknek, az nem szűkös, hanem nagylelkű és bőséges – nem kell harcolni a dolgokért. Ha van valamilyen különleges dolog, és senki sem érzi úgy, hogy szüksége van rá, vagy élveznie kellene azt, akkor annak az embernek kell odaadni, hogy elfogyassza, akit a többség végső soron a legmegfelelőbbnek tart. Hangsúlyozzuk az emberi mivoltot és a dolgok észszerű elosztását. Aki ezeket a dolgokat megkapja, annak el kell fogadnia őket Istentől, és meg kell köszönnie Neki a kegyelmét. Másoknak nem kell harcolniuk azokért. Ha megteszed, akkor oktalan vagy, szándékosan bajt okozol, és túlléped a határt. Így kell kezelni az ilyen különleges körülményeket. A különleges és a hétköznapi körülményekre egyaránt vannak alapelvek; ezeket nem szabad megkülönböztetés nélkül kezelni, még kevésbé az emberi kapcsolatok követelményei alapján. Ha ezek a dolgok észszerűen vannak elosztva, a vezetők és a dolgozók eleget tettek a felelősségüknek.

A napi ellátmányok és ételek elosztásakor a vezetőknek és a dolgozóknak is a valós helyzetek, a valós létszám és a valós szükségletek alapján kell eljárniuk, hogy igazán észszerű módon osszák el azokat, azzal a céllal, hogy ne hagyják, hogy pazarlás történjen vagy veszteségek keletkezzenek. Ez egy olyan felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük. Olykor, amikor nincs megértésük a konkrét körülményekről, előfordulhat, hogy bizonyos dolgokat egy alapvető alapelv szerint osztanak el, és utólag, a többiek visszajelzése és a későbbi ellenőrzés során értesülnek arról, hogy az elosztás nem volt észszerű, hogy egy kissé előíráshoz kötött volt. Ez esetben legközelebb javítaniuk kell, hogy elkerüljék a probléma megismétlődését, valamint mérsékeljék a pazarlást és a veszteséget. Így tesznek eleget a felelősségüknek. Természetesen a kár és a pazarlás elkerülése érdekében egyrészt több konzultációt kell tartaniuk a dolgok elosztásakor; szigorúan be kell tartaniuk az alapelveket is. Ez elengedhetetlen. Ne osszanak ki dolgokat válogatás nélkül, úgy, hogy nem adnak azoknak, akiknek valóban szükségük van rájuk, nem adnak azoknak, akik őszintén végzik a kötelességüket, akik birtokában vannak az igazságvalóságnak, hanem épp azoknak a hízelgőknek adnak, akiknek nincs lelki megértésük. Az alapelvekkel összhangban lévő cselekedet ez? (Nem.) Hát nem felelőtlen meggondolatlanság? Ha az ember nem az alapelvek szerint cselekszik, akkor nem tesz eleget a felelősségeinek. Mire vonatkozik az, hogy eleget tesz a felelősségeinek? Nem arra, hogy végigmegy a formaságokon és betartja az előírásokat, és nem egy meghatározott lépéssorozat megtételével tesz eleget – hanem valóban szigorúan az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint cselekszik, miközben azt is biztosítja, hogy Isten házának egyetlen javát se érje pazarlás vagy kár. Ezt jelenti az, hogy valóban eleget teszel a felelősségednek. Például, ha öt embernek tojást adsz ki, mindegyiküknek egyet kell adnod naponta, és tíznaponta add ki, így pontosan ötvenet kell küldened. Egyrészt azért kell így kiadnod, mert ez kis mennyiség, és könnyű vigyázni rá; továbbá ez pontosan az a megfelelő mennyiség, amit megesznek. Nagyon is helyes így, az Isten háza által megkövetelt normák és előírások szerint gyakorolni – ez az alapelvek szerinti cselekvés. Ha egy vezető vagy egy dolgozó, félve a bonyodalomtól, egyszerre száz napra való tojást adna ki nekik – ötszáz tojást –, az helyénvaló lenne? Mondd csak, ötven tojást könnyebb szállítani és megóvni, vagy ötszázat? (Ötvenet.) Egy kisebb mennyiséget könnyebb szállítani és megóvni. Vannak, akik száz napra valót küldenek, és ennek következtében néhány összetörik útközben, néhány pedig akkor, amikor a rendeltetési helyre viszik őket. Egy kis törés a másik után, így egy adag károsodik. Ehhez hozzáadódik még az, hogy amikor az emberek látják, hogy sok tojás van kiadva, akkor csak úgy elpazarolják őket, és így a következő szállítmány napjáig nem lesz mit enniük. Nos, ha ezek a tojások összetörnek és károsodnak, nem a vezetők és a dolgozók hanyagsága okozza azt? (De igen.) Ha kérnek még, adhatsz-e nekik? Az alapelvek szerint a kijelölt időpont előtt nem adhatsz nekik többet, de ők megsértődnek, ha nincs mit enniük. Mit lehet itt tenni? Ez észszerű elosztást kíván. Ezeknek a dolgoknak az elosztásakor a vezetőknek és a dolgozóknak feltétlenül be kell tartaniuk az észszerű elosztás alapelvét és az Isten háza által megkövetelt normát, idejében és rendszeresen adva ki azokat. Ezenkívül azonnal fel kell ismerniük, hogy volt-e pazarlás, voltak-e újbóli kérelmek vagy kérések olyan dolgokra, amelyekből a pazarlás miatt kevés van, és volt-e pazarlás olyan kiadott dolgokkal, amelyeket nem szerettek az emberek. A húsokat és a zöldségeket például egyaránt kiadják, a legtöbb ember pedig a húst részesíti előnyben, így lehet, hogy azt négy-öt nap alatt elfogyasztja, a zöldségek pedig megmaradnak. A zöldségek nem állnak el jól; némelyikük egy idő után megromlik és megrohad, így elfogynak, mielőtt a következő adagot kiadnák. Lehet, hogy valaki ezután újra jelentkezik, és még kér. Ilyen esetben kell-e adni még? Észszerű-e adni még neki? (Nem.) Mások sunyi módon felfalják a húst és a tojást, és megeszik az összes olyan zöldséget, amit szeretnek, miközben mindenféle okot és kifogást hoznak fel, hogy ne egyék meg azt, amit nem szeretnek. Ha a zöldségek megsárgulnak és megromlanak, azt mondják, hogy ehetetlenek, és végül a disznókkal és a tyúkokkal etetik meg, vagy egyszerűen kidobják azokat, majd kérnek még. Amikor a vezetők és a dolgozók ilyen esettel találkoznak, hogyan kezeljék azt? Ha azt mondják, hogy „legközelebb többet adok majd nektek, ha úgy látom, hogy nem elég – többet fogok juttatni nektek, mivelhogy sokat esztek”, akkor megfelelő módja-e ez a helyzet kezelésének? Hát nem vak? (De igen.) Hogy lehet, hogy vakok? (Nem értik meg, hogy mi történik valójában: A fő ok, amiért az általuk kiadott élelmiszer nem volt elég, az, hogy elpazarolták.) Elhamarkodottan következtetéseket vonnak le anélkül, hogy megértenék, mi is történik valójában. A legtöbb helyen van elegendő ennivaló, amelyet Isten házának előírásai szerint adnak ki. Miért csak azon az egy helyen nem elegendő soha? Vajon ez nem igényel különleges kivizsgálást? El kell menniük a helyszínre, körültekintően és részletesen érdeklődniük kell a helyzetről, hogy lássák, mi történik. Végül a kivizsgálásuk és megértésük révén rájönnek, hogy az ottani szakács rossz és erkölcstelen, aki az embereknek szánt ételt a tyúkokkal etette meg, szándékosan elpazarolva Isten házának ételét. Elég válogatós abban, hogy mit eszik, és csak finom ételeket szeret enni. Nem eszi meg a zöldséget, ha nincs hús, ha pedig van, akkor még a tofut sem eszi meg. Ha tojást kap, minden étkezéskor azt eszik. Kizárólag ízletes ételeket választ ki, és nem eszik meg semmilyen közönséges zöldséget, az sem érdekli őt, ha azok megromlanak. A megértésből kiderült, hogy a szakács rossz ember – akkor következő alkalommal, amikor a dolgokat kiadják, vajon megnövelt juttatást kellene kapnia? (Nem.) Nem csupán arról van szó, hogy nem kell többet adni neki? Hogyan kell kezelni ezt a problémát, ha már ráakadtak? Azonnal váltsd le őt; cseréld ki olyasvalakire, akinek van egy kis emberi mivolta, hogy elvállalja a kötelességet. Fedezd fel és oldd meg azonnal a problémát, és iktasd ki az ilyen gonosz embereket, az ilyen rohadt almákat. Lehet, hogy egyesek azt kérdezik: „Mivel többé már nem fog főzni, az rendben lenne, ha ő etetné a tyúkokat?” (Nem.) Ha ő eteti a tyúkokat, a tyúkok nem tojnak; ha ő eteti a disznókat, a disznók soványak lesznek. Nem lesz jó, ha bármit is ő etet. Az ilyen embereket el kell küldeni – alkalmatlanok arra, hogy kötelességet végezzenek Isten házában. Ha bármilyen más probléma merül fel Isten háza anyagi javainak elosztása során, azt is azonnal meg kell oldani. Mi a célja e problémák megoldásának? Az, hogy mérséklődjön az Isten házának anyagi javaiban keletkezett pazarlás és romlás. Egyesek talán azt kérdezik: „Ahhoz, hogy megoldjuk ezeket a problémákat, a konyhát kell megvizsgálni. Nem Te mondtad, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad bemenniük a konyhába? Most miért szabad nekik bemenni?” Ez két különböző dolog. Nem azt mondtam, hogy nem szabad bemenniük – az annak boncolgatása volt, hogy a vezetők és a dolgozók nem tudják, hogyan kell dolgozni, és tétlenül lézengenek és sétálgatnak, elmerülve a státusz előnyeiben, és folyton a konyhába mennek, hogy finomságokat egyenek. Jelen esetben azért mennek a konyhába, hogy problémákat oldjanak meg, nem pedig azért, hogy finomságokat egyenek. Menj, amikor menned kell, és ne menj, amikor nem kell menned. A vezetőknek és a dolgozóknak sok munkájuk van, és ez az egyik feladatuk, amelynek sajátos problémáit csak akkor ismerhetik meg, ha behatolnak a konyha mélyére, és megértést nyernek a részletekről. Ha egy szakácsról kiderül, hogy nem megfelelő, azonnal el kell bocsátani, és megfelelő valakivel kell helyettesíteni. Ez biztosítja, hogy az Isten háza által kiadott dolgok ne vesszenek kárba és ne romoljanak el. Akárhogyan is fogalmazok, a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben az a követelmény, hogy tegyenek eleget a felelősségüknek – ha a tiéd az, hogy aggódj miatta és tegyél, akkor feltétlenül aggódnod kell és tenned kell érte. Meg kell figyelned a szemeddel, és a füleddel figyelmesen hallgatnod kell, hogy mit mondanak a különböző emberek – és persze a szíved mélyén meg kell tanulnod, hogy mindenféléről legyen véleményed, gondolatod és felismerésed; egy másik fontos dolog az, hogy megszívleld azokat az alapelveket, amelyeknek betartását Isten háza megköveteli, és soha ne térj el azoktól. Bármilyen munkát is végzel, először meg kell értened, hogy mik azok az alapelvek és szabályok, amelyeket Isten háza megkövetel; mielőtt munkához látnál, még egy párszor fel kell tenned magadnak az alábbiakhoz hasonló kérdéseket: Tisztában vagyok-e az Isten háza által megkövetelt alapelvekkel? Hogyan kell ezt csinálni, ha Isten házának alapelvei szerint kell csinálni? Hogyan kell azt az alapelvek szerint csinálni különleges körülmények között? Hogyan kell azt kezelni hétköznapi körülmények között? Feltétlenül több ilyen és hasonló kérdést kell feltenned magadnak, mielőtt munkához látnál, és többet kell imádkoznod Isten előtt. Ennek egy része önvizsgálat, a másik része pedig Isten átvizsgálásának elfogadása. Ez segít a vezetőknek és a dolgozóknak abban, hogy kevesebb hibát kövessenek el és kevésbé térjenek el munkájuk során, csökkentve Isten háza anyagi javainak pazarlását, és csökkentve az Ő házának okozott veszteségeket. Ami még fontosabb, az az, hogy ezáltal a vezetők és a dolgozók fenntartják a felelősségüket és eleget tesznek annak. Ez az, amit a vezetőknek és a dolgozóknak valóban tenniük kellene. Ez a vezetőkkel és a dolgozókkal szembeni követelmény. Isten háza különféle anyagi javainak védelme és elosztása nem bonyolult feladat. Egyrészt arról van szó, hogy a vezetők és a dolgozók maguk is ismerjék az alapelveket; másrészt pedig arról, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak többet kell beszélniük ezekről az alapelvekről a különféle anyagi javak kezeléséért felelős embereknek, jobban nyomon kell követniük a dolgokat, meg kell próbálniuk jobban megérteni a dolgokat, és jobban meg kell vizsgálniuk a gazdálkodás helyzetét, mindeközben többet kell beszélgetniük az Isten háza különféle anyagi javainak elosztásáért felelős felügyelőkkel, hogy azok alaposabban felfogják ezeket az alapelveket. Természetesen a vezetőknek és a dolgozóknak is folyamatosan érdeklődniük és kérdezősködniük kell arról, hogy ezek az emberek hogyan osztják el és adják ki a javakat, és hogy vannak-e különleges körülmények – például, hogy a felügyelők az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint osztják-e el a javakat a különböző évszakokban, különböző időpontokban, valamint olyan esetekben is, amikor a különböző típusú embereknek más-más igényeik vannak. Ennek célja az, hogy Isten házának különböző javai hatékonyan láthassák el a funkciójukat, és a lehető legnagyobb mértékben észszerűen legyenek használva, valamint a lehető legjobb gondoskodással, a lehető legjobb karbantartással legyenek védelmezve. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége.