A kritérium annak vizsgálatához, hogy a vezetők és a dolgozók megfelelnek-e a színvonalnak

Mai közlésünk nyomán világosabban látjátok-e a vezetők, a dolgozók és a felügyelők által betöltendő felelősségeket? Jobban el tudjátok-e képzelni az elmétekben? Pontosabb-e a megértésetek a vezetők és a dolgozók szerepéről? (Igen.) Egyrészt a vezetők és a dolgozók szereztek némi megértést arról, mely feladatokat kell elvégezniük; másrészt mindenki más most már rendelkezik néhány támponttal arra vonatkozóan, hogyan lehet felismerni, hogy egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú-e. A vezetők és a dolgozók kilencedik felelősségének követelményei szerint a legtöbb vezető és dolgozó megfelelő színvonalú-e? (Nem.) Akkor hát mely vezetők és dolgozók érhetik el a megfelelő színvonalat, és melyek nem? Akiknek a képessége megfelelő színvonalú, van némi gyakorlati tapasztalatuk, bizonyos elvek szerint kezelik a dolgokat, és terhet éreznek a gyülekezeti munkát illetően, azok egy képzési időszak után képesek a megfelelő színvonalat elérni vezetőként és dolgozóként. Azonban akiknek gyenge a képességük és nincs felfogóképességük, akik nem tudják felfogni az alapelveket, bármennyi igazságot közölnek is velük, azok nem érhetik el a megfelelő színvonalat vezetőként és dolgozóként, és csak kiiktatni lehet őket. Ezért, ha olyan vezetővé vagy dolgozóvá akarsz válni, aki megfelelő színvonalú, és azt akarod, hogy mások vezetőnek vagy dolgozónak válasszanak, először fel kell mérned, hogy elegendő-e a képességed. Hogyan tudod ezt értékelni? Annak alapján, hogy képes vagy-e megvalósítani a munkarendeket. Vegyél elő egy friss munkarendet, olvasd át, és teszteld magad, hogy megvannak-e a megvalósításához szükséges lépéseid és terveid. Ha vannak ötleteid és terveid, és tudod, hogyan kell megvalósítani, akkor becsületbeli kötelességednek kell tekintened a munka elvállalását, amikor a testvérek téged választanak. Ha azonban a munkarend elolvasása után üres a fejed, egyáltalán nem látod át, ki lenne a legalkalmasabb a munka vezetésére, és még kevésbé látod át, hogyan kell konkrétan megvalósítani a gyülekezeti munka különféle elemeit, és azt sem tudod, hogyan kell beszélgetni, felügyelni, ellenőrizni és nyomon követni, valamint nincsenek a fejedben megvalósítási lépések vagy tervek, de néhány testvér tévesen azt gondolja, hogy nagyon tehetséges vagy és alkalmas vagy vezetőnek vagy dolgozónak, milyen hozzáállást kellene tanúsítanod? Ezt kellene mondanod: „Köszönöm a dicséretet, de valójában nincs sok tehetségem. Nincs meg bennem, ami ehhez kell – rosszul ítéltetek meg. Ha engem választotok vezetőnek, az késleltetni fogja a gyülekezet munkáját. Ismerem a saját érettségemet; még azt sem tudom, hogy egy egyszerű munkarendet hogyan kell megvalósítani – fogalmam sincs, hol kezdjem, és nincsenek támpontjaim. Az igazság megértése nélkül a gyülekezet munkáját nem lehet jól végezni. Még ha a Fennvaló kinevezne, akkor sem lennék képes rá. Valóban nem erre a szerepre termettem.” Mit gondoltok erről a fajta beismerésről? Ez a megközelítés észszerűséget mutat; akik ezt mondják, sokkal észszerűbbek, mint a hamis vezetők. A hamis vezetők soha nem tudnának ennyi észszerűséggel szólni. A hamis vezetők így gondolkodnak: „Engem választottak, tehát nekem kell lennem a vezetőnek. Miért ne lennék? Tehetséges vagyok, tehát megérdemlem. Az, hogy nem tudok munkarendeket megvalósítani, talán probléma? Ki születik úgy, hogy tudja, hogyan kell csinálni? Nem olyasmi ez, amit meg lehet tanulni? Amíg prédikálni tudok, az elég. Van lelki megértésem, ismerem és értem Isten szavait, képes vagyok beszélni, és meg tudom találni a gyakorlás útját Isten szavaiban. Ügyesen oldom meg az emberek romlott beállítottságait és különféle állapotait. Isten háza munkarendjeinek megvalósítása nem nagy ügy. Csupán adminisztratív irányítási munka, nem igaz? Korábban tanultam adminisztratív irányítást, így Isten házának ez a kis munkája nem jelent nekem problémát!” Hát nincs veszélyben az ilyen ember? (De igen.) Hol rejlik a veszély? Átlátjátok ezt az ügyet? (Nem tudja elvégezni a munkát, és akadályozni és zavarni fogja Isten házának munkáját, amivel nemcsak önmagának és a testvéreknek árt, hanem Isten házának munkáját is késlelteti.) Csak kárról van szó? Ehhez vezet ez végül? Ha csak ennyiről lenne szó, az még orvosolható lenne. A kulcsfontosságú probléma az, hogy ha egy hamis vezető hosszú ideig a szerepében marad, akkor az antikrisztusok útját fogja követni, és végül antikrisztussá válik. Azt hiszed, hogy ilyen egyszerű vezetőnek vagy dolgozónak lenni? A státusszal kísértés jár, a kísértéssel pedig veszély. Mi ez a veszély? Az antikrisztusok útja követésének lehetősége. A legrosszabb következménye annak, ha valaki az antikrisztusok útját követi, az, hogy antikrisztussá válik.

Egyesek azt mondják: „Néhány hamis vezető csak valamelyest gyenge képességű, de az emberi mivoltuk nem rossz. Követhetik ők az antikrisztusok útját?” Ki mondta, hogy ha valakinek nem rossz az emberi mivolta, az azt jelenti, hogy nem fogja az antikrisztusok útját követni? Mennyire kell rossznak lenniük ahhoz, hogy antikrisztusnak tekintsék őket? Átlátod ezt? Ha egy hamis vezető hosszú ideig a szerepében marad, már elindult az antikrisztusok útján. Van különbség az antikrisztusok útjának követése és az antikrisztussá válás között? (Nincs.) Gondoljatok vissza: milyen utat követnek a hamis vezetők? A hamis vezetők nem végeznek konkrét munkát, és nem is képesek konkrét munkát végezni, mégis magas pozíciókban akarnak állni, hogy másokat kioktassanak, és elérjék, hogy az emberek hallgassanak rájuk és engedelmeskedjenek nekik. Ez az antikrisztusok útjának követése? Mi a következménye annak, ha valaki az antikrisztusok útját követi? (Természetesen antikrisztussá válik.) Bár a hamis vezetők eredendően nem antikrisztusok vagy gonosz emberek, de ha hosszú ideig követik az antikrisztusok útját anélkül, hogy felügyelnék őket, vagy bárki jelentené és elbocsátaná őket, megragadhatják-e a hatalmat és létrehozhatnak-e független királyságokat? (Igen.) Akkorra nem váltak-e már antikrisztusokká? Tehát látjátok, nem veszélyes-e a hamis vezető szerepe? (De igen.) Hamis vezetőnek lenni már önmagában is nagyon veszélyes. Bár jelenleg a hamis vezetőket boncolgatjuk, és nem érintjük az antikrisztusokat, e kettő lényege között kapcsolat van. Valójában a hamis vezetők az antikrisztusok útját követik. Ennek az útnak a követése természetesen oda vezeti őket, hogy antikrisztusokká váljanak, amit a természetlényegük határoz meg. Ezen a ponton már nem szükséges az emberi mivoltuk lényegét vizsgálni; egyedül az útjuk dönti el, hogy antikrisztusok-e. Gondoljatok azokra a hamis vezetőkre, akiket elbocsátottak. Ha nem bocsátották volna el őket időben, akkor – a lényegüket a hivatali idejük alatti viselkedésük és megnyilvánulásaik alapján megítélve – végül az antikrisztusok útját követték volna? Antikrisztusokká váltak volna? Valójában néhány ember már mutatta ennek jeleit, és Isten háza volt az, amely azonnal elbocsátotta őket. Ha nem bocsátották volna el őket, elkezdtek volna a gyülekezetből élni és félrevezetni az embereket. Elkezdtek volna magas pozíciókban lévő tisztviselőkként vagy urakként viselkedni, parancsolgatni az embereknek és utasításokat adni, elérve, hogy mások úgy engedelmeskedjenek nekik, mintha Isten lennének. Még azt is állították volna, hogy Isten tökéletesítette őket, és hogy ők Isten által használt emberek. Hát nem aggasztó ez? Akkor hogyan tekintsük és jellemezzük az ilyen hamis vezetők állapotait és megnyilvánulásait? Előzetesen jellemezhetők képmutatókként, a gyülekezetből élőkként, farizeusokként. És mi történik, ha ez továbbfejlődik? Bár a hamis vezetők talán nem olyan ádázak vagy elvetemültek, mint az antikrisztusok, és bár a felszínen képesnek tűnhetnek a nehézségek elviselésére és a kemény munkára, minden lépésnél segítve másokat, és képesnek tűnhetnek türelmesnek és toleránsnak lenni az emberekkel, éppúgy, mint a farizeusok, akik bejárták a tengert és a szárazföldet, hogy prédikáljanak és dolgozzanak, végül is mit számít ez? Ha egyetlen feladatot sem tudnak megvalósítani, miben különböznek cselekedeteik és viselkedésük a farizeusokéitól? Tetteik együttműködésben vannak-e Isten munkájával, vagy szembeszállnak Isten munkájával és zavarják? Világos, hogy ellenállnak Isten munkájának, és akadályozzák a gyülekezeti munka különféle elemeinek normális előrehaladását. Nem ugyanolyan ez, mint a farizeusok és a vallásos világ pásztorainak és véneinek viselkedése? A hamis vezetők épp olyanok, mint ők. Akkor hogyan jellemezzük őket? Mi fog történni, ha a hamis vezetők továbbra is így működnek? Nemcsak hogy nem fogják megvalósítani Isten házának munkarendjeit, hanem el is kezdik majd ezeket az intézkedéseket elítélni, kritizálni, megítélni, kárhoztatni és más hasonlókat tenni velük – antikrisztusi viselkedésformák egész sora fog megjelenni. Nemcsak hogy nem valósítják meg a munkarendeket, hanem különféle kifogásokat is találnak, hogy ellenálljanak és akadályozzák azok megvalósítását. Ez nem együttműködés Isten munkájával, hanem Isten háza munkájának akadályozása és megzavarása. Ez az, amikor saját elképzeléseiket és képzelődéseiket, valamint az Isten háza által nekik adott hatalmat és státuszt használják arra, hogy akadályozzák Isten háza munkarendjeinek megvalósítását. Hát nem ez a probléma lényege? (De igen.) A hamis vezetők nem végeznek valódi munkát, és nem tudják megvalósítani a Fennvaló által elrendelt különféle feladatokat, mégis ragaszkodnak a státuszukhoz, hogy prédikáljanak az embereknek, úgy érezve, hogy ők Isten választott népének fejei, kapitányai. Ez már antikrisztusokká teszi őket – valódi antikrisztusokká. Pontos jellemzése ez az ilyen embereknek? Rendkívül pontos, hiba nélküli! Ez nem logikai következtetés, hanem a lényegükön alapuló jellemzés. Akik nem képesek megvalósítani Isten házának munkarendjeit, azok hamis vezetők, és akik nem valósítják meg Isten házának munkarendjeit, azok szintén hamis vezetők. Mielőtt feltárulna, hogy ők farizeusok, hamis vezetőkként jellemezhetők. Azonban attól a pillanattól kezdve, hogy farizeusokká válnak és a gyülekezetből élnek, a „múltbeli érdemeikre” támaszkodnak, és pozíciókat foglalnak el anélkül, hogy munkarendeket valósítanának meg vagy konkrét feladatokat végeznének, Isten háza munkájának buktatóivá válva, az ilyen embereket antikrisztusokként kell jellemezni. Hogyan határozzátok meg, hogy valaki hamis vezető vagy antikrisztus? A hamis vezető az alapján jellemezhető, hogy képes-e munkarendeket megvalósítani és valódi munkát végezni. Akik nem valósítanak meg munkarendeket és nem végeznek valódi munkát, azok hamis vezetők. Ha azonban tudják magukról, hogy nem tudnak valódi munkát végezni, és nem tudják megvalósítani a Fennvaló munkarendjeit, mégis ragaszkodnak a státuszukhoz, hogy prédikáljanak és jelszavakat kiabáljanak az emberek szívének megnyerése érdekében, figyelmen kívül hagyják Isten házának munkarendjeit, és elvárják Isten házától – tekintettel arra, hogy sok éve hisznek Istenben és sok éven át szenvedtek a gyülekezet munkájáért –, hogy megtartsa őket, hogy a gyülekezetből élhessenek és Isten házát idősek otthonaként használhassák ki, továbbra is félrevezetve a testvéreket, sőt, még a diskurzus alakításának és a döntéshozatalnak a hatalmára is törekedve, akkor az ilyen emberek antikrisztusok. Így határozzátok meg, hogy valaki hamis vezető vagy antikrisztus. Világos ez a jellemzési alapelv és mérce? (Igen.)

A vezetők és dolgozók kilencedik felelőssége elsősorban a munkarendekkel kapcsolatos. Az, hogy egy vezető vagy dolgozó megvalósítja-e a munkarendeket, annak a mércéje, hogy megfelelő színvonalú-e. A legpontosabb módszer aszerint ítélni meg a vezetők és dolgozók igaz vagy hamis voltát, hogy a gyülekezeti munkát a munkarendek szerint végzik-e. Teljesen igazságos a munkarendekhez való hozzáállásuk alapján ismerni fel és boncolgatni a hamis vezetőket, valamint eszerint dönteni el, hogy hamis vezetők-e vagy antikrisztusok. A vezetők és a dolgozók annak alapján való értékelése, hogy miként valósítják meg a munkarendeket, képesek-e megvalósítani a munkarendeket, valamint hogy megvalósításuk hatékony és alapos-e, igazságos és észszerű minden vezető és dolgozó esetében. Ennek nem az a célja, hogy bárkinek szándékosan nehézséget okozzon. Fel tudjátok-e ismerni, hogy egyes hamis vezetők nem valósítják meg a munkarendeket, és végül antikrisztusokká válnak? Megállja-e a helyét ez az állítás? (Igen.) Miért állja meg a helyét? (Mert a hamis vezetők nem valósítják meg a munkarendeket, és pozícióikat azért foglalják el, hogy saját független királyságokat hozzanak létre. Ez azt jelenti, hogy már elindultak az antikrisztusok útján.) Ez a jelenség – mi a probléma lényege? A munkarendek meg nem valósítása Istennek való ellenállás és Vele való szembeszegülés. Mit jelent Istennel szembeszegülni? Akik az antikrisztusok útját követik, azok szembeszegülnek Istennel, közvetlen ellentétben állnak Vele. Ha valaki csupán hamis vezető, egyszerűen nem tudja, hogyan kell elvégezni a munkát vagy megvalósítani a munkarendeket; nem szándékosan áll ellen Istennek. Azonban az antikrisztusok tulajdonságai természetüknél fogva sokkal súlyosabbak, mint a hamis vezetőkéi. Néhány hamis vezető már régóta az antikrisztusok útját követi. Ezek az egyének azzal kezdik, hogy nem végeznek valódi munkát, és nem valósítják meg a munkarendeket. Miután hosszú ideig vezetők voltak, és képesek néhány szót és doktrínát prédikálni, úgy érzik, hogy pozíciójuk biztos, van tőkéjük, és tekintélyt szereztek az emberek között. Ezután mernek elkezdeni bármit megtenni, amit akarnak, és szembeszegülni Istennel. Mindig túlbecsülik magukat, azt hiszik, hogy tekintélyt szereztek a testvérek között, hogy szavaiknak súlya van, és ezért mindenben, amit tesznek, abszolút véleményformáló erővel és döntéshozatali tekintéllyel kellene rendelkezniük. Azt gondolják, az embereknek hallgatniuk kell rájuk; az embereknek – ahogy Isten házának is – menteniük kellene az ő presztízsüket, ha kínos helyzetbe kerülnek valami közben, vagy elvétik a szavakat. Isten házának egyeztetnie kellene velük minden felmerülő kérdésben, és részesítenie kellene őket a jó dolgokból, valamint jobb juttatásokat és nagyobb dicséretet kellene kapniuk, mint másoknak. Azt gondolják, Istennek is másképp kellene tekintenie rájuk. Tekintettel ezekre az általuk vélt előnyökre és felsőbbrendűségre, úgy vélik, Isten háza nem metszheti meg őket könnyen, nem leplezheti le romlott beállítottságukat mások előtt, és még kevésbé bocsáthatja el őket anélkül, hogy figyelembe venné az érzéseiket. Az ilyen emberek veszélyben vannak. A „múltbeli érdemeikre” támaszkodnak. Farizeusok, és már antikrisztusokká váltak. Nem a természetlényegük határozza ezt meg? Ha valaki az igazságra törekszik és rendelkezik az igazságvalósággal, támasztana-e ilyen észszerűtlen követeléseket Isten házával és Istennel szemben? (Nem.) Van egyfajta ember, aki miután hosszú ideig munkálkodott, úgy érzi, státuszt és tőkét szerzett, és így ilyen gondolatok és ilyen felsőbbrendűségi érzés alakul ki benne. Milyen ember ez? Olyan, akinek antikrisztusi a lényege. Mivel nem törekszik az igazságra és az antikrisztusok útját követi, arrogáns és önelégült, mindenféle észszerűtlen követelést támaszt Istennel és Isten házával szemben. A „múltbeli érdemeire” támaszkodik, a gyülekezetből él, ragaszkodik a státuszához, és végül antikrisztussá válik. Ez egy tipikus antikrisztus. Vannak ilyen emberek a gyülekezetben? Bárki, aki büszke arra, hogy szellemi ember, ilyen típusú. Nyilvánvalóan értéktelenek, és nem tudnak semmilyen konkrét munkát végezni, mégis szellemi embernek tartják magukat; olyan embereknek tartják magukat, akiket Isten jó szemmel néz, és akik az Ő tökéletesítésének célpontjai. Azt hiszik, ők Isten szeretett fiai, a győztesek. Milyen utat követnek az ilyen emberek? Olyan emberek ők, akik az igazságra törekszenek? Olyan emberek ők, akik alávetik magukat az igazságnak? Olyan emberek ők, akik alávetik magukat Isten vezényléseinek és elrendezéseinek? Egyáltalán nem, száz százalékig nem. Ők olyan emberek, akik státuszra, hírnévre és áldásokra törekszenek, és az antikrisztusok útján járnak. Amikor az ilyen emberek hosszú ideig pozíciót töltenek be, hosszú ideig hamis vezetőkként szolgálnak, elkerülhetetlenül antikrisztusokká válnak. Az antikrisztusok akadályozzák Isten házának munkáját. Képtelenek a munkarendek szerint munkálkodni, és képtelenek Isten akaratát követni vagy Isten követelményei szerint cselekedni; még kevésbé képesek feladni státuszukat, hírnevüket és érdekeiket, hogy a gyülekezet munkáját végezzék, mert ők antikrisztusok.

A vezetők és a dolgozók kilencedik felelősségéről szóló közlés elsősorban a munkarendek megvalósításáról szól. Az, hogy egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú-e és eleget tesz-e felelősségének, elsősorban attól függ, hogyan valósítja meg a munkarendeket, és ezen megvalósítások eredményeitől. Természetesen ezt a mércét használják a hamis vezetők és az általuk követett utak leleplezésére is, valamint azokra a következményekre, amelyeket Isten házának munkájára és Isten választott népének életbe való belépésére nézve magukkal hoznak. Mindezek a megállapítások, ítéletek és végső jellemzések a hamis vezetők munkarend-megvalósításán alapulnak. A munkarendek megvalósítása elsődleges feladat, ezért annak, hogy egy vezető vagy egy dolgozó megfelelő színvonalú-e, a munkarendek megvalósítása alapján való megállapítása nagyon is valószerű és rendkívül alapvető. Továbbá minden vezetőt és dolgozót ehhez a mércéhez mérni tökéletesen észszerű és igazságos, mindenféle tisztátalanság nélkül.

2021. április 24.