A hamis vezetők munkarendeket illető hozzáállása és megnyilvánulásai

Az előbbiekben arról beszélgettünk, hogy a munkarendekkel kapcsolatban mik a vezetők és dolgozók felelősségei. Most arról fogunk beszélgetni, hogy milyen megnyilvánulásai vannak a hamis vezetőknek. Azok közül a hamis vezetők közül, akikkel ti találkoztatok, kinek milyen a hozzáállása a munkarendekhez? Milyen cselekedeteket és megnyilvánulásokat mutatnak? A hamis vezetők általában megértik a munkarendek szavaiból, hogy mit kell tenni, mik a Fennvaló konkrét követelményei, és mik a konkrét munkaprojektek, de ezt csak doktrinális szinten értik meg. Még mindig nem értik és nem látják át alaposan a munkarendek megvalósításának konkrét alapelveit, normáit és gyakorlási útjait. Miután megkapták a munkarendeket, ők is csak a formaságokat teljesítik, beszélgetnek arról, hogyan kell elvégezni a munkát, és hogyan kell kiadni és megvalósítani a munkarendeket. Azonban bármennyit is beszélgetnek, az csak a munkarendek szó szerinti, doktrinális megértése. Ami pedig azt illeti, hogy hogyan kell konkrétan megvalósítani a munkarendeket, és milyen eredményeket lehet elérni, valamint hogy milyen hatékony lesz a megvalósítás, ha bizonyos embereket választanak ki a munka elvégzésére, vagy egy bizonyos tervet választanak megvalósításra, vagy hogy teljesülnek-e a munkarendek által megkövetelt célok és eredmények – ezekről a szempontokról nincs tudomásuk és nem is világosak számukra. Amikor a hamis vezetők munkarendeket valósítanak meg, általában csak egy összejövetelt tartanak, hogy néhány szót és doktrínát prédikáljanak, kiosztják a munkát, megemlítenek néhányat Isten követelményei közül, majd mindenkitől elvárják, hogy kifejezze elszántságát. Ezt tekintik munkájuk végzésének. Úgy vélik, hogy amennyiben kiosztották a munkát, kineveztek valakit felelősnek, és megemlítették azokat az eredményeket, amelyeket Isten háza megkövetel, eleget tettek a felelősségüknek. Ezután teljesen nyugodtnak érzik magukat, mintha a munka el lenne végezve. Fogalmuk sincs arról, hogy mikor kell ellenőrizni a munkát, milyen problémák és nehézségek merülhetnek fel a munkában, és mely problémákat tudnak és melyeket nem tudnak megoldani az alattuk lévők. Azt sem tudják, mely fontos feladatokat kell nyomon követni és útmutatással ellátni. Például olyan fontos lépések, mint a felügyelet, az ösztönzés és az ellenőrzés, soha nem jutnak eszükbe a hamis vezetőknek. A kissé jobb hamis vezetők, akiknek viszonylag van némi lelkiismeretük, és nem akarnak ingyen enni, úgy vélik, hogy kellene némi munkát végezniük. Meglátogatják a gyülekezetet, és megkérdezik a testvéreket, hogy van-e valamilyen problémájuk. Valaki azt mondja nekik: „Mi, testvérek gyakran vitatkozunk, amikor együtt vagyunk. Ha eltér a véleményünk, vég nélkül vitatkozunk, és forrófejűséget mutatunk.” A hamis vezetők azt mondják: „Ezt könnyű megoldani”, majd összejövetelt tartanak, ahol így beszélnek: „Az embereknek meg kell tanulniuk a türelmességet és a hosszútűrést; az embereknek meg kell tanulniuk alázatosnak lenni, nem pedig arrogánsnak, és meg kell tanulniuk az alávetettséget. Ez Isten szándéka. Aki romlott beállítottságot fed fel, annak el kell gondolkodnia önmagán és el kell fogadnia a metszést, nem pedig romlott beállítottsága szerint élnie.” Miután minderről a doktrínáról beszéltek, azt mondják: „A fennmaradó kérdéseket ti magatok is kezelhetitek. Én nem vagyok túl jártas a technikai kérdésekben. Mindenesetre megtartottam ezt az összejövetelt nektek; csak végezzétek a munkát, ahogy jónak látjátok. A kulcsfontosságú és lényeges dolog az, hogy hűségesek legyetek kötelességeitek végzésében, és ne ragaszkodjatok saját elgondolásaitokhoz.” Miután meghallgatták, az emberek elgondolkodnak, és ezt mondják: „A problémánk nemcsak a romlottság, a forrófejűség és az önző vágyak feltárása, hanem az is, hogy bizonytalanok vagyunk és nem világos számunkra néhány technikai kérdés, és nem tudjuk, hogyan cselekedjünk az alapelvekkel összhangban. Ez a probléma nem oldódott meg!” A hamis vezetők így válaszolnak: „Olvassatok többet Isten szavaiból. Amint a romlott beállítottságok, amelyeket felfedtek, feloldódnak, ezek a kérdések is megoldódnak.” Az a munka, amelyhez a hamis vezetők leginkább értenek, a doktrínák szajkózása és a jelszavak kiabálása. Nem számítanak a munkában gyakran felmerülő problémákra. Amikor valaki felvet egy kérdést, csak egyetlen megoldásuk van, ami az, hogy néhány szóval és doktrínával magyarázatot adnak, majd némi buzdítást vagy tanácsot kínálnak, és ezzel elintézettnek tekintik a dolgot. Nem tudnak semmilyen konkrét tervvel előállni, és nem tudnak helyes útmutatást és segítséget nyújtani. Nem egyszerű és könnyű a hamis vezetők munkája? Bárhová mennek, csak prédikálnak, elsősorban doktrínák hangoztatására és jelszavak kiabálására összpontosítva. Ez a helyzet meglehetősen gyakori a vezetők és dolgozók körében, nem igaz? Képtelenek konkrét munkát megvalósítani, és nem tudják, hogyan kell a kiadott munkarendeket végrehajtani, megvalósítani, illetve nyomon követni. Nem tudják, mik a munkaköri felelősségeik, illetve milyen feladatokat kellene ellátniuk. Amikor konkrét munkavégzésre kérik őket, csak jelszavakat kiabálnak. Amikor valaki felvet egy problémát, azt lehetőségként használják fel a prédikálás megkezdésére. Ha olyan kulcsfontosságú probléma merül fel, amelyet nem tudnak megoldani, a metszéshez és a feddéshez folyamodnak. Nincsenek más megoldásaik, és egyáltalán nem képesek megoldani a munkában felmerülő problémákat és eltéréseket. Ez a hamis vezetők egyik fő jellemzője. Vannak olyan hamis vezetők is, akiket arra kérnek, hogy valósítsanak meg egy munkarendet, és ellenőrizzék, milyen nehézségek merülnek fel a munka elvégzése során – ha meg tudják oldani a nehézségeket, akkor ezt haladéktalanul meg kell tenniük; ha nem, akkor összegyűjthetnek néhány kérdést és felfelé fordulhatnak segítségért, és a Fennvaló megoldja azokat. Ehhez képest az történik, hogy amikor kimennek a helyszínre, hogy részt vegyenek ebben a munkában, egész napra összehívják az embereket gyűlésekre, és azon kívül, hogy felfedezik, kinek kivel van konfliktusa, ki kivel vitatkozik mindig, kinek nem túl jó az emberi mivolta, kinek torz a felfogása, ki az, aki arrogáns és mindig ragaszkodik a saját elképzeléseihez, ki falánk és lusta, ki hasonlít az álhívőkhöz, és kik a gonosz emberek, nem tudnak azonosítani semmilyen problémát vagy nehézséget, amely a munka megvalósítása során felmerül, és nem is látják ezeket a kérdéseket. Gondoljátok, hogy az ilyen vezetők és dolgozók el tudják végezni a munkájukat? (Nem.) Hol rejlik a probléma? (A képességük túl gyenge, nincs tisztánlátási képességük, és nem tudják azonosítani a problémákat.) Hány ilyen vezető van körülöttetek? A ti vezetőitek képesek azonosítani a problémákat? Ha kiadnak egy munkarendet, a vezetők és dolgozók pedig csak jelszavakat kiabálnak és prédikálnak anélkül, hogy konkrét terveik vagy lépéseik lennének a munkarend megvalósítására, és nem tudják, hogyan végezzék el a munkát, akkor a munka nem valósítható meg. Gyakorlatilag meghiúsul. Az, hogy egy munkarendet mennyire jól valósítanak meg a gyülekezetben, és milyen hatékony, azon múlik, hogy a vezetők és a dolgozók képesek-e valódi munkát végezni. Ha a vezetőknek és a dolgozóknak jó a képességük, munkaképességük és hűségük, akkor a munkarendet jól fogják megvalósítani. Ha a vezetőknek és a dolgozóknak gyenge a képességük, zavarodottak és nincs munkaképességük, akkor függetlenül attól, hogy a gyülekezetben van-e valaki tehetséges a munka területén, vagy mennyire hajlandóak a testvérek tenni a saját dolgukat, a munkarendet nem lehet megvalósítani, nem is beszélve arról, hogy bármilyen eredményt elérnének.

A hamis vezetők munkája arra korlátozódik, amit az emberek a felszínen látnak. Még amikor megvalósítanak is munkarendeket, az is csak formaság, bármilyen utólagos nyomon követés vagy ellenőrzés nélkül. Munkájuk megmarad a látszattevékenység szintjén; nincs mögötte valódi erő, és nem ér el semmilyen eredményt. Például a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkájával kapcsolatban, miután egy hamis vezető megkapja ezt a munkarendet, összehívja az embereket beszélgetésre, és foglalkozik a munkarenddel kapcsolatos különféle kérdéseikkel, amelyeket nem értenek. Miután befejezte a doktrínák prédikálását, és az emberek látszólag megértették, a hamis vezető ezt gondolja: „A munkát kiosztották, tehát mit kellene tennem? Mivel Isten háza tapasztalati bizonyságtételi cikkek írását követeli meg, nekem is írnom kell. Ha nem írok, nem lesznek az emberek rossz véleménnyel rólam mint vezetőről?” Otthon azon töpreng, hogy mit írjon, és egy nap elteltével még mindig nem írt semmit. Ezt gondolja: „Egy cikk megírása elég nagy kihívás. Általában úgy érzem, vannak tapasztalataim, de miért tűnnek el, amikor elkezdek írni? Hová lettek azok a tapasztalatok? Nem, vannak tapasztalataim, csak az írásmód okoz gondot. Túl sokat jártam emberek közé és érintkeztem másokkal, ami elvonja a figyelmemet, és megnehezíti a koncentrációt. Nem beszélgethetek a munkáról és nem vitathatom meg azt mindig az emberekkel; különben az elmém folyamatosan elkalandozik, és nem fogom tudni megírni a cikket. Szükségem van egy kis csendes időre, hogy alaposan átgondoljam, hogyan írjam meg rendesen, mielőtt írhatnék.” A cikkírást tette fő feladatává, a vezető, illetve dolgozó által végzendő munkát pedig mellékfeladatként kezeli. Egész nap otthon ír cikkeket, nem fordít figyelmet a munka megvalósítására, és nem tájékozódik arról, illetve nem fogja fel, hogy a különböző gyülekezetekben hány ember tud cikket írni, vagy hogy vannak-e megfelelő emberek a munka irányítására és szűrésére – ezekről fogalma sincs. Eltelik egy hónap, és nemcsak hogy ő maga nem írt cikket, de azt sem tudja, hogyan halad ez a munka a gyülekezetben. Mi itt a probléma? A munkarend kiadása után néhány gyenge képességű gyülekezeti vezető nem tudja, hogyan végezzen valódi munkát. Ehhez az egyénhez hasonlóan ők is csak néhány szót és doktrínát prédikálnak, szlogeneket kiabálnak, és ennyi. Az, hogy a testvérek hajlandóak-e írni vagy sem, nem számít nekik; a vezetők nem ösztönzik őket és nem nyújtanak nekik útmutatást, még kevésbé javítják ki őket. És a hamis vezető nem törődik az ilyen vezetőkkel és dolgozókkal. Egyes testvérek egyfajta cikket írnak, mások másfajtát, de nincs senki, aki szűrné, hogy amit írnak, az gyakorlatias-e és megfelel-e az alapelveknek. A testvérek nem értik az alapelveket, és nem tudják, kitől kérdezzenek; egyszerűen csak írnak, mert azt mondták nekik, engedelmeskednek Isten háza elrendezéseinek. Vannak olyanok is, akiknek vannak tapasztalataik, de hiányzik a műveltségük; ezeknek az embereknek senki sem segít a cikkeik szerkesztésében, és senki sem intézkedik ebben az ügyben. Mindenféle probléma felmerül, és hol vannak a vezetők és a dolgozók? Mit csinálnak? „Elvonultságban” cikkeket írnak! A hamis vezetők nem tudják, mivel kellene elfoglalniuk magukat, vagy milyen feladatokat kellene elvégezniük. A munkarendeket a gyülekezetben sokféleképpen valósítják meg, különböző megközelítéseket alkalmazva, és ők egyáltalán nem érdeklődnek felőle. Amikor a testvérek különféle problémákkal találkoznak kötelességeik végzése közben, és jelentik nekik ezeket a problémákat, ők nem oldják meg azokat. Ennek eredményeként sok probléma és nehézség halmozódik fel, és mindenféle tapasztalati bizonyságtételi cikk is összegyűlik anélkül, hogy bárki szerkesztené, felülvizsgálná vagy szűrné őket. A hamis vezetők mégsem követik nyomon és nem ellenőrzik ezeket a kérdéseket, a testvérek pedig nem találják őket, amikor problémáik vannak. A hamis vezetők nem ismerik fel, hogy ez a munka az ő felelősségük, és hogy nekik kellene nyomon követniük ezt a munkát. Hát nem hulladékok ők? (De.)

Az, hogy egy vezető vagy dolgozó hogyan valósítja meg a munkát, valamint munkájának hatékonysága és eredményei megmutatják, hogy megfelelő színvonalú-e. Ez egyúttal próbára teszi az emberi mivoltát, képességét és munkaképességét, valamint azt, hogy van-e teherérzete. Amikor a hamis vezetők munkarendet kapnak, azt elvégzettnek is tekintik, miután beszéltek róla. Nem vesznek részt a megvalósításában, nem felügyelik, nem ösztönzik, nem ellenőrzik, és nem is követik nyomon. Nem értik, hogy ezek a feladatok azok, amelyeket nekik kellene végezniük; nem értik, hogy ezek a feladatok az ő felelősségük vezetőként és dolgozóként. Úgy vélik, hogy vezetőnek vagy dolgozónak lenni csupán annyit tesz, hogy képesnek kell lenni prédikálni. Hát nem tökfejek? Lehetnek tökfejek megfelelő színvonalúak vezetőként és dolgozóként? (Nem.) Nem lehetnek megfelelő színvonalúak vezetőként és dolgozóként, mégis azt hiszik, hogy elég jók, és úgy vélik, hogy el tudják végezni a munkát. Nincs nekik elgurulva a gyógyszerük? Még egy olyan egyszerű feladatot sem tudnak megvalósítani, mint a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írása. Ez az egyik legkönnyebb feladat – csak mozgósítani kell azokat, akiknek jó a képességük és élettapasztalatuk, hogy bizonyságtételi cikkeket írjanak, majd nyomon kell őket követni és iránymutatást kell nekik adni. Néhány vezetőnek és dolgozónak átlagos a képessége és alacsony az iskolai végzettsége, és nem jók a szövegalapú munkában, de ki tudnak jelölni megfelelő embereket felelősnek. Így még mindig tudnak némi valódi munkát végezni. Ha még azt sem tudják, milyen embereket jelöljenek ki felelősnek és szűrés végzésére, akkor nem tudják elvégezni a munkát, és hamis vezetők. Vannak, akik azt mondják: „Egy hamis vezető talán nem képes szövegalapú munkát végezni gyenge képessége és alacsony iskolázottsága miatt, de más munkát el kellene tudnia végezni.” Megállja ez az állítás a helyét? (Nem.) Miért nem állja meg? (A tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkája egyszerű. Ha nem tudja világosan elmagyarázni vagy megvalósítani a munkát, akkor bizonyosan nem tud más feladatokat sem kezelni. Nem tudja, hogyan kell elvégezni vagy nyomon követni a munkát.) Ez azt mutatja, hogy a képessége túl gyenge. Tökfej. Azt hiszi, hogy vezetőnek vagy dolgozónak lenni olyan, mint a nagy vörös sárkány tisztviselőjének lenni: amennyiben megtanul hízelegni, nagyokat mondani, jelszavakat kiabálni és csalásban részt venni, megtévesztve a feletteseit és eltitkolva dolgokat az alatta lévők elől, akkor meg tudja vetni a lábát és állami fizetést tehet zsebre. Nem érti, hogy a vezetői, illetve dolgozói lét legfontosabb aspektusa a valódi munka végzésének megtanulása. Nagyon egyszerűnek képzeli a vezetők és a dolgozók munkáját. Ennek eredményeként nem végez valódi munkát, és hamis vezetővé válik.

Milyen egyéb konkrét megnyilvánulásai vannak a hamis vezetőknek? Át tudják-e látni és fel tudják-e fogni a hamis vezetők a munkarendekben megkövetelt alapelveket és mércéket? (Nem.) Miért nem tudják? Nem látják át, mik ennek a munkának az alapelvei, és nem tudják azt alaposan átvilágítani. Amikor a munka konkrét megvalósítása során különleges helyzetek adódnak, nem tudják, hogyan oldják meg azokat. Amikor a testvérek megkérdezik tőlük, mit tegyenek egy ilyen helyzetben, összezavarodnak: „Ez nincs megemlítve a munkarendben, honnan tudnám, hogyan kezeljem?” Ha nem tudod, hogyan tudod akkor megvalósítani ezt a munkát? Még csak nem is tudod, mégis másokat kérsz meg a megvalósítására – ez vajon reális? Észszerű? Amikor a hamis vezetők és a hamis dolgozók munkarendeket valósítanak meg, egyfelől fogalmuk sincs a munkarendek megvalósításának lépéseiről és terveiről. Másfelől, amikor problémák merülnek fel, nem tudnak a munkarendek által megkövetelt alapelvek szerint átvilágítást végezni. Ezért, amikor a munkarend megvalósítása során számtalan, mindenféle probléma merül fel, teljesen képtelenek azokat megoldani. Mivel a korai szakaszokban a hamis vezetők nem tudják azonosítani, illetve előre látni a problémákat, és nem tudnak előre közösséget vállalni, a későbbi szakaszokban pedig, amikor problémák merülnek fel, nem tudják azokat megoldani, hanem csak üresen prédikálnak doktrínákat és mereven alkalmaznak szabályokat, a problémák újra és újra felbukkannak és fennmaradnak, egyes munkák megvalósítása késedelmet szenved, más munkákat pedig nem valósítanak meg kellő mértékben. Például, ami Isten házának az emberek kitakarítására és kizárására vonatkozó munkarendjét illeti, amikor a hamis vezetők ezt a munkát végzik, csak a nyilvánvalóan gonosz embereket, antikrisztusokat és gonosz szellemeket takarítják ki, akik bomlasztanak és zavart keltenek, valamint azokat az álhívőket, akiket a testvérek mind visszataszítónak és utálatosnak találnak. Azonban vannak még olyanok, akiket ki kellene takarítani, nevezetesen a rejtőzködő, alattomos, ravasz gonosz emberek és antikrisztusok. A testvérek nem látnak át rajtuk, és a hamis vezetők sem. Valójában Isten házának munkarendjei szerint ezek az emberek már elérték a kitakarítás szintjét. Azonban, mivel a hamis vezetők nem látnak át rajtuk, még mindig jó embereknek tartják őket, sőt előléptetik, művelik és fontos munkára használják őket, lehetővé téve számukra, hogy hatalmat birtokoljanak és fontos munkahelyeket foglaljanak el a gyülekezetben. Vajon akkor megvalósítható-e Isten házának az emberek kitakarítására és kizárására vonatkozó munkarendje? Mélyrehatóan meg lehet-e oldani a különféle problémákat? Normálisan tud-e haladni az evangélium terjesztésének munkája? Világos, hogy Isten házának munkarendjei nem valósíthatók meg mélyrehatóan, és sok fontos munka nem végezhető el jól. Mivel a hamis vezetők által használt emberek egyáltalán nem rendelkeznek igazságvalósággal, és akár gonosztetteket is elkövethetnek, ez megakadályozza a gyülekezeti munka különféle elemeinek megfelelő elvégzését. A hamis vezetők ezeket a gonosz embereket használják, hagyják, hogy fontos kötelességeket végezzenek és fontos munkát vállaljanak a gyülekezetben, sőt, még azt is megengedik ezeknek a gonosz embereknek, hogy felajánlásokat kezeljenek. Vajon ez akadályozni és zavarni fogja a gyülekezet munkáját? Veszteséget okoz-e Isten felajánlásainak? (Igen.) Ez nagyon súlyos következmény. Mivel a hamis vezetők nem látnak át ezeken az embereken, képtelenek kiszűrni őket, és hagyják, hogy ezek a gonosz emberek fontos munkákat vállaljanak, a munka teljesen kudarcba fullad. Kötelességeik végzése során ezek a gonosz emberek mindig felületesen cselekszenek, megtévesztik a feletteseiket és eltitkolnak dolgokat az alattuk lévők elől, és nem végeznek valódi munkát; szándékos meggondolatlansággal cselekszenek, félrevezetik az embereket és mindenféle gonosztettet követnek el. A hamis vezetők azonban nem látnak át rajtuk, és mire észreveszik a problémákat, már nagy csapás következett be. Például a honani lelkipásztori területen néhány gonosz ember, aki vezető lett, különféle aljas eszközöket használt az Istennek tett felajánlások ellopására; hatalmas összegeket loptak el, és ezeket az összegeket soha nem sikerült visszaszerezni. Van ennek köze ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók rossz embereket választottak és használtak? (Igen.) A munkarendek szerint, ha valaki nem tudja átlátni a kiválasztott embereket, először egyszerűbb munkára lehet beosztani őket, majd nyomon lehet követni a munkájukat és egy ideig megfigyelni őket. Azokat az embereket, akiket nem lehet átlátni, egyáltalán nem szabad semmilyen fontos munkára beosztani, különösen, ha az kockázattal jár. Csak hosszú távú megfigyelés és lényegük átlátása után szabad döntéseket hozni arról, hogyan kell bánni velük és kezelni őket. A hamis vezetők nem a munkarendek szerint dolgoznak, és nem tudják felfogni az alapelveket; még kevésbé látnak át az embereken, és rossz embereket használnak. Ez veszteséget okoz mind a gyülekezeti munkának, mind az Istennek tett felajánlásoknak. Ilyen bajt okoznak a hamis vezetők. Az antikrisztusok szándékosan gonosz embereket használnak, míg a hamis vezetők zavaros fejűek, képtelenek átlátni az embereken, és az általuk azonosított problémák lényegét sem értik meg. Csakis az érzéseik alapján használnak és osztanak be embereket. A hamis vezetők által beosztott emberek többsége alkalmatlan; veszteséget okoznak a gyülekezet munkájának, és a következmények azonosak azokkal, amelyeket az antikrisztusok okoznak, akik szándékosan használnak gonosz embereket. A hamis vezetők, akiknek gyenge a képességük és képtelenek munkát végezni, szintén meglehetősen súlyos következményeket hoznak magukkal, nem igaz? (Igen.) Tehát ne gondold, hogy csak az antikrisztusok sértik meg a munkarendeket; a hamis vezetők is megsérthetik a munkarendeket. Még ha nem is szándékos, a dolog természete végső soron akkor is a munkarendek megsértése. A hamis vezetők, mivel nem értik az igazságalapelveket, és nem képesek átlátni az embereken és az ügyeken, végül megsértik a munkarendeket, és képtelenek valódi munkát végezni. Ez késlelteti a gyülekezet munkáját, és árt Isten választott népének. Cselekedeteik természete és következményei ugyanazok, mint az antikrisztusok munkavégzéséé, szintén veszteséget okoznak a gyülekezet munkájának és ártanak a testvérek életbe való belépésének.

A hamis vezetők, amikor munkát végeznek és munkarendeket valósítanak meg, csupán a látszat kedvéért teszik a dolgukat, és teljes zűrzavart okoznak. Meglehetősen önelégültek, soha nem keresnek válaszokat és nem beszélgetnek, ostobán azt gondolva, hogy jó képességűek; mernek cselekedni és ékesen tudnak szólni. Mivel a testvérek megválasztják őket, vagy Isten háza ideiglenesen előlépteti és műveli őket, azt gondolják, hogy vezetőként megfelelő színvonalúak, és képesek eleget tenni felelősségeiknek. Mit sem tudnak arról, hogy valójában senkik, és semmiféle vezetői, illetve dolgozói felelősségnek nem tudnak eleget tenni. Nem tudják felmérni saját hiányosságaikat; csak szégyentelenül mernek cselekedni. Ennek eredményeként, miután különböző munkarendek kerülnek kiadásra, egyiket sem tudják a Fennvaló által megkövetelt módon megvalósítani. Minden általuk kezelt munkarend teljes felfordulásba és káoszba torkollik. Az adminisztratív munka megvalósítása gyenge; nincsenek tisztában azzal, hogy hány új hívőt nyertek az evangélium hirdetése által, hogyan kell gyülekezeteket alapítani, vezetőket és diakónusokat választani, és hogyan kell gyülekezeti életet folytatni. Ami azt illeti, hogy ki a leghatékonyabb az evangelizációs munka irányításában, ki tesz a leghatékonyabban bizonyságot, ki a legalkalmasabb a gyülekezet öntözésére, mely csapatvezetők számára kijelölt kötelességeket kell kiigazítani vagy elbocsátani őket felelőtlenségük miatt, és hogyan kell megoldani a munka bizonyos területein felmerülő problémákat – a hamis vezetők mindezekkel a konkrét feladatokkal nincsenek tisztában, és munkájukat teljes zűrzavar jellemzi. A gyülekezetben a magasabb szintű szakértelmet igénylő különféle szakmai feladatokat illetően a hamis vezetők szintén teljes felfordulást okoznak. Fogalmuk sincs, hogyan kell ezeket a feladatokat konkrétan végrehajtani. Még ha érdeklődni is akarnának felőlük, nem tudják, hogyan tegyék. Meg akarják kérdezni a Fennvalót, hogyan kezdjenek hozzá ezekhez a feladatokhoz, de még azt sem tudják, hogyan fogalmazzák meg a kérdéseiket. Ennek eredményeként a munka nem végezhető el. Még a munkarendek által megkövetelt egyszerű vagyongazdálkodási feladatot – megfelelő emberek kijelölését a vagyon őrzésére és elosztására, valamint különféle rendszerek létrehozását – sem tudják a hamis vezetők kezelni. Teljes felfordulást okoznak benne. A hamis vezetők fejében minden általuk kezelt feladattal kapcsolatban teljes zűrzavar van. Amikor megkérdezik tőlük, hogy megvalósították-e a munkarendet, büszkék és magabiztosan azt mondják: „Igen, megtettem. Mindenkinek van egy példánya a munkarendekből, és mindenki tudja, milyen munkát követel meg Isten háza.” Ha megkérdezed tőlük, hogyan csinálták, hogy magyarázzák el a munkafolyamatok konkrét lépéseit, hogy mely feladatokat végezték el viszonylag rosszul, mely feladatokat végezték el gördülékenyebben, hogy minden feladatot megfelelően elvégeztek-e, mely feladatok igényelnek folyamatos nyomon követést és ellenőrzést, és hogy találtak-e problémákat az ellenőrzés után – mindezeknek nincsenek tudatában. Egyes hamis vezetők, mióta vezetőkké váltak, még azt sem tudják, milyen feladatokat kell elvégezniük, vagy mi a felelősségi körük. Hát nem még aggasztóbb ez? Fennáll-e jelenleg ez a probléma különböző mértékben a legtöbb vezetőnél és dolgozónál? (Igen.)