A tapasztalati bizonyságtételi cikkírás munkájának megvalósítása magában foglal egy fontos ellenőrzési lépést, amely attól függ, hogy a vezetők és a dolgozók rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Amellett, hogy ellenőrzöd a viszonylag rosszabb képességű és viszonylag gyenge vezetőket és dolgozókat, meg kell kérdezned és meg kell értened az átlagos képességűeket is. Ha a környezet nem megfelelő, küldhetsz valakit, hogy érdeklődjön és megértse a helyzetet, és részletes feljegyzéseket készítsen. Ha a környezet megengedi, a legjobb személyesen elmenni és kapcsolatba lépni ennek a munkának a felügyelőjével; tegyél fel kérdéseket, érdeklődj, értsd meg ennek a munkának a konkrét helyzetét, és nézd meg, milyen minőségben valósul meg a munka. Összefoglalva, amint kiadják a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írására vonatkozó munkarendet, az nem olyasmi, amit egy-két hónap alatt le lehet zárni. Ez nem ideiglenes feladat, hanem hosszú távú munka. Nem szabad, hogy a vezetők és a dolgozók csupán az első egy-két hónapban nyújtsanak útmutatást, felügyeletet, ösztönzést és ellenőrzést a munkarend kiadása után, és ezzel elintézettnek tekintsék a dolgot. Ehelyett folyamatosan, hosszú távon nyomon kell követniük ezt a munkát. A gyengébb gyülekezetvezetőkhöz el kell menniük és személyes útmutatást kell nyújtaniuk. Azoknak a gyülekezetvezetőknek, akik önállóan meg tudják valósítani a munkarendeket, szintén gyakorolniuk kell a rendszeres ellenőrzéseket, hogy megértsék a munka előrehaladását és megoldják a felmerülő problémákat. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége. Ezért egy dolog biztos a munkát végző vezetőkkel és dolgozókkal kapcsolatban: soha nincs idejük tétlenkedni. Néhány vezető és dolgozó mindig azt gondolja: „A munkarendeket kiadták, és beszéltem arról, hogyan kell megvalósítani. Befejeztem a munkámat, nincs más dolgom. Tehát elvégzek néhány megfelelő házimunkát, például segítek a főzésben és a vendéglátásban, vagy veszek néhány napi szükségleti cikket, amiben a testvérek hiányt szenvednek.” A munkarendek kiadása után tétlenné válnak, és úgy érzik, befejezték a munkájukat, és nincs több dolguk. Ez azt mutatja, hogy nem tudják, hogyan kell végezni a munkát, vagy hogyan kell konkrét feladatokat kézbe venni. Valójában, amint Isten házának különféle munkarendjeit kiadják, amíg a Fennvaló nem szólít fel a leállításra, a munkának folytatódnia kell, és nem állítható le félúton. Itt van például a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkája – a Fennvaló felszólított ennek leállítására? Volt bármilyen értesítés arról, hogy ezt a munkát le kell állítani? (Nem.) Tehát hogyan kell a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük ezt a munkát? Ne csak rövid életű lelkesedés motiváljon téged. Amikor a munkarendet először kiadják, nagyon lelkes, kezdeményező vagy, és alig várod, hogy végrehajtsd ezt a munkát. Egy idő után azonban, ha a Fennvaló nem ösztönöz, nem ad ki új utasításokat, vagy nem ad további irányelveket ehhez a munkarendhez, azt gondolhatod, hogy mivel a Fennvaló nem rendezett el semmi újat, figyelmen kívül hagyhatod ezt a munkát. Ez nem elfogadható; ez felelősségmulasztás. Nem számít, mennyi ideje valósul meg ez a munka, és függetlenül attól, hogy a Fennvaló ez idő alatt érdeklődött-e, ösztönzött-e vagy hangsúlyozta-e ezt a munkát, amíg ezt a munkát rád van bízva, vállalnod és folyamatosan végezned kell, jól kell végrehajtanod. Mit jelent a „folyamatosan”? Azt jelenti, hogy amíg a Fennvaló nem szólít fel a leállításra, a vezetőknek és a dolgozóknak megszakítás nélküli és folyamatos útmutatást, felügyeletet, ösztönzést, ellenőrzést és nyomon követést kell nyújtaniuk ebben a munkában. Hacsak le nem mondasz vagy el nem bocsátanak, amíg pozícióban vagy, ezt a munkát vezetőként vagy dolgozóként jól kell végezned. Ez egy olyan feladat is, amelyet folyamatosan meg kell valósítanod és nyomon kell követned. Hogyan kell ezt gyakorolni? Minden alkalommal, amikor meglátogatsz egy gyülekezetet, meg kell kérdezned a helyi vezetőket és ennek a munkának a felügyelőjét: „Hogy haladtak a bizonyságtételi cikkek ebben az időszakban? Vannak-e jó, viszonylag megindító bizonyságtételi cikkek? Vannak-e különleges tapasztalatokról szóló cikkek?” Ha azt mondják, hogy vannak, át kell nézned ezeket a cikkeket. Ha valóban gyakorlati tapasztalatokat tartalmaznak és valóban építik az embereket, gyorsan be kell küldeni őket. Minden alkalommal, amikor meglátogatsz egy gyülekezetet, először erről az ügyről kell kérdezned. Ez egy konkrét feladat, amelyet meg kell valósítanod, egy kötelezettség, amely alól nem bújhatsz ki – ez a te felelősséged. Függetlenül attól, hogy a Fennvaló ösztönöz-e vagy érdeklődik-e erről az ügyről, ez a feladat beletartozik abba, amit tenned kell. Ha a testvérek elfoglaltak a kötelességeik végzésével, és nincs idejük bizonyságtételi cikkeket írni, ösztönöznöd kell őket, mondván: „A jó bizonyságtételi cikkek írása nagyon előnyös Isten választott népének életbe való belépése szempontjából, és ez egy fontos kötelesség is.” Néhány vezető azonban azt mondja: „A testvérek úgy érzik, hogy minden tapasztalatukat leírták, és nincs több írnivalójuk.” Helyes ez a kijelentés? Valójában sok részletes tapasztalatot nem vesznek észre az emberek, és figyelmen kívül hagyják őket. Csak amikor mások által írt tapasztalati bizonyságtételeket olvasnak, jut eszükbe, hogy nekik is voltak hasonló tapasztalataik. Ezért a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írása gondos átgondolást és elmélkedést igényel. Sok olyan tapasztalati megértés van, amelyet érdemes leírni. Az, hogy nincs idő írni, érvényes ok? Ez egy olyan kötelesség, amelyet az embereknek el kell végezniük. Nem számít, mennyire elfoglaltak, időt kell szakítaniuk az írásra. Ha nem tudnak bizonyságtételi cikkeket írni, diktálják le valaki másnak, aki elvégzi a szöveggondozást, így jó cikket hozva létre. Ily módon a te ösztönzésed és utasításaid révén egy újabb jó tapasztalati bizonyságtételi cikk születik. Tudod, hány embert építhet ez a cikk? Hány ember kaphat segítséget és húzhat hasznot belőle? Ha nem felügyeled, ha nem adsz utasításokat, és a helyi gyülekezetvezetők sem hajlandóak terhet vállalni, azt gondolva, hogy a testvérek minden tapasztalati bizonyságtételüket leírták már, és nincs több írni való cikk, akkor ez a jó tapasztalati bizonyságtételi cikk nem fog létrejönni. Néha, amikor meglátogatsz egy gyülekezetet, néhány testvér beszélget veled, és valaki azt mondja: „Mindenféle nehézséget elszenvedtem az életemben. Miután Istenben kezdtem hinni, sokat üldöztek is. Minden lépésnél Isten vezetett engem. Láttam Isten csodálatos cselekedeteit, és rájöttem, hogy mindent Isten rendel el, és hogy Isten valóban mindenek felett szuverenitást gyakorol – ez teljesen igaz!” Miután elmondja neked a tapasztalatait, megkérdezed, hogy leírta-e cikként, és erre azt mondja: „Nem, alacsony az iskolai végzettségem, és nem tudok írni. Emellett mások azt mondják, hogy ez a tapasztalat nem értékes.” „Hogy lehetne egy ilyen csodálatos tapasztalat érték nélküli?” – mondod neki. „Tapasztalatod minden lépése után mélyen érezted Isten szuverenitását, Isten vezetését és Isten elrendelését. Milyen tapasztalat lehetne értékesebb ennél? Az ilyen tapasztalatokat le kell írni, és nem szabad kihagyni.” Aztán gyorsan elintézed, hogy műveltebb testvérek segítsenek neki a szöveggondozásban. Három napon belül egy jó, sőt kiváló bizonyságtételi cikk íródik, majd tapasztalati bizonyságtételi videó készül belőle. Mindenki, aki megnézi, azt mondja: „A főszereplő tapasztalata fantasztikus! Nagyon építő nézni! Valóban megmutatja, hogy Isten mindenek felett szuverén – pontosan így van! Ez most még nagyobb mértékben megerősítést nyert, és megnőtt az Istenbe vetett hitünk.” Mások azt mondják: „Ez a tapasztalati bizonyságtételi cikk nagyon gyakorlatiasan van megírva és nagyon megindító. Még jobb lenne, ha filmet készítenének belőle!” Sok testvér alig várja, hogy gyorsan film készüljön belőle. Tehát, mivel a vezetők és a dolgozók felelősséggel és hűséggel kezelték a gyülekezet munkáját, egy hétköznapi beszélgetés jó cikkhez és jó filmanyaghoz vezethetett. Ez a legjobb bizonyságtétel és a legjobb téma az Isten szuverenitásáról és elrendeléséről való bizonyságtételhez. Az ilyen történetek oly sok ember hitét növelhetik, és sokakat építhetnek is! Mit gondolsz az így munkálkodó vezetőkről és dolgozókról? Munkájukban nem ragaszkodnak semmilyen formasághoz. Bárhová mennek, kérdeznek, érdeklődnek, és kapcsolatba lépnek a testvérekkel, közéjük vegyülnek anélkül, hogy fennhéjáznának. Nemcsak terhet hajlandóak vállalni a szívükben, hanem erős felelősségérzettel is rendelkeznek. Ezt következetesen téve természetesen eredményeket érnek el. Ugye, hogy Isten meg fogja ezt jegyezni? Ezek jó cselekedetek, nemde? Mondd, megerőltető elvégezni ezt a kis munkát? Szenvedést igényel? Kardhegyen táncot vagy tűztengerbe ugrást követel? Nem. Nem nehéz. Csak szívvel-lélekkel kell csinálni. Ezzel a munkával a szívedben, bárhová mész, kérdezel és érdeklődsz: „Hogy halad a munka? Voltak-e jó bizonyságtételi cikkek ebben az időszakban? Ami azokat a testvéreket illeti, akiknek vannak tapasztalataik, de még nem írtak cikkeket, tudjátok-e, hogyan vezessétek őket tapasztalataik elbeszélésére? Tudjátok, hogyan segítsétek őket az önkifejezésben, és hogyan nyújtsatok útmutatást nekik azok leírására?” Bárhová mész, mindig erről az ügyről kell beszélned, ezzel a munkával kapcsolatos dolgokat kell tenned, és ezzel a munkával kapcsolatos szavakat kell mondanod. Nem teszi-e ez a gyakorlat a vezetők és a dolgozók munkáját bőségesebbé? Lehet-e olyan helyzet, hogy tétlen vagy, és nincs munkád? (Nem.) Az így dolgozó vezetők és dolgozók belefáradhatnak-e vagy belehalhatnak-e a kimerültségbe? (Nem.) Nem fognak belefáradni és belehalni a kimerültségbe, a munkának eredménye lesz, és Isten megjegyzi azt. Ha így dolgozol, sokan épülnek majd, és a testvérek úgy fogják érezni, hogy a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írása értékes és jelentőségteljes. Korábban azt hitték, hogy a tapasztalataiknak nincs értékük, de a te útmutatásod révén megértették, hogyan kell tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni. Ez az ő életbe való belépésüket is elősegíti. Csak akkor teszel eleget a vezetők és dolgozók felelősségének, ha így dolgozol.

Annak megbeszélése révén, hogy a vezetőknek és dolgozóknak hogyan kell ellenőrizniük a munkát, megtanultátok-e, hogyan kell ellenőrizni a munkát? A munka ellenőrzése nem a hibák kereséséről vagy a szőrszálhasogatásról szól, hanem inkább annak megtekintéséről, hogy hogyan végezték el a munkát, hogy megszervezték-e, van-e valaki, aki felelős a munkáért, hogyan halad a munka, milyen a haladás, zökkenőmentesen megy-e, a munka az alapelvek szerint történik-e, hoz-e eredményeket, és így tovább. Ugyanakkor meg kell figyelnetek, felül kell vizsgálnotok és értékelnetek kell a munka hatékonyságát, majd ebből kiindulva jobb és megfelelőbb módszereket kell találnotok a munka megvalósítására. Egy munkarend esetében, mint például a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának elrendezése, mindaddig, amíg a Fennvaló nem rendeli el annak leállítását, ezt a munkát folyamatosan nyomon kell követni és meg kell valósítani, és ez hasznos Isten választott népének az életbe való belépése szempontjából. Ha egyesek úgy érzik, hogy már elegendő tapasztalati bizonyságtétel van, és Isten választott népe nem tudja mindet elolvasni, akkor le lehet állítani ezt a munkát? Nem lehet leállítani. Minél több tapasztalati bizonyságtétel van, annál jobb; minél több van, annál bőségesebbek lesznek – ez az, ami a legjobban segíti Isten választott népét abban, hogy belépjen az igazságvalóságba. Egyes új hívők e tapasztalati bizonyságtételek elolvasása után tudni fogják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját. Miután keresztülmentek egy tapasztalati időszakon és eredményeket értek el, természetesen képesek lesznek tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni. Egyes sekélyesebb tapasztalatokkal rendelkező emberek is épülhetnek azáltal, hogy elolvassák azokat a viszonylag mélyebb tapasztalati bizonyságtételeket, és mélyebb tapasztalatokat érhetnek el, valamint jobb bizonyságtételi cikkeket írhatnak. Ezek a bizonyságtételek hasznára válnak mind a vallásos embereknek, mind Isten választott népének Isten házában. Ezért a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkája soha nem állhat le. A vezetőknek és dolgozóknak folyamatosan nyomon kell követniük ezt a munkát, és semmilyen okból vagy ürüggyel nem szabad leállítaniuk azt. Ez fontos munkaelem a gyülekezetben. A vezetőknek és a dolgozóknak élen kell járniuk a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásában. Ez a gyakorlat fedi fel legjobban, hogy rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Ha nem tudnak tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni, akkor nem megfelelő színvonalú vezetők, illetve dolgozók, és nem tudnak valódi munkát végezni; el kell őket bocsátani és ki kell őket iktatni. Miután jól elvégezték ezt a munkát, a vezetőknek és dolgozóknak folyamatosan fel kell keresniük a különböző gyülekezeteket, hogy érdeklődjenek a munka előrehaladásáról. Kérdéseket tehetnek fel és tájékozódhatnak a munkáról: „A gyülekezetetekben az a néhány testvér, aki viszonylag komolyan törekszik, mind rendelkezik tapasztalatokkal – tudnának-e írni néhány bizonyságtételi cikket?” Meg kell kérdezniük azokat is, akik éppen csak elfogadták az igaz utat, hogy hogyan vizsgálták meg és hogyan jutottak el annak elfogadására, és hogy le tudják-e írni ezzel kapcsolatos benyomásaikat. A vezetőknek és a dolgozóknak nemcsak folyamatosan érdeklődniük és tájékozódniuk kell erről a munkáról, nemcsak nyomon követniük és megvalósítaniuk kell ezt a munkát, hanem ellenőrizniük is kell, hogy mennyire halad jól a megvalósítás: „Ebben az időszakban megszerveztétek-e, hogy végezzék ezt a munkát? Hány tapasztalati bizonyságtételi cikket írtak? Hány megfelelő színvonalú van köztük? Mekkora a megfelelő színvonalú cikkek aránya?” A felügyelő így válaszol: „A legutóbbi beszélgetés után már írtak néhány tapasztalati bizonyságtételi cikket a gyülekezetünkben, és néhány megfelelő színvonalú cikket be is nyújtottak. Folyamatosan végezzük ezt a munkát.” Ez rendben van; ez azt jelenti, hogy megfelelően végezted ezt a feladatot. Ezt szem előtt tartva, van-e közvetlen kapcsolat aközött, hogy egy gyülekezet képes valódi tapasztalati bizonyságtételi cikkeket létrehozni, és a vezetők, valamint a dolgozók szerepe között? Egyrészt folyamatosan beszélned kell a munka ezen aspektusáról; másrészt példát kell mutatnod, folyamatosan érdeklődnöd kell a munka felől, valamint részt kell venned benne és nyomon kell követned azt. Miután egy ideig nyomon követted, majd elhagytad ezt a gyülekezetet, később vissza kell térned, hogy ellenőrizd a megvalósítást. Nem ezt kellene tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak? Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége.

Isten házának minden egyes kiadott munkarendjét komolyan kell kezelniük és komolyan meg kell valósítaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak. Gyakran kell használnod a munkarendeket arra, hogy összehasonlítsd és ellenőrizd az összes elvégzett munkádat. Meg kell vizsgálnod és el kell gondolkodnod azon is, hogy ebben az időszakban mely feladatokat nem végezted jól, vagy nem valósítottad meg megfelelően. Minden olyan feladatot, amelyet a munkarendek kijelöltek és megköveteltek, de te elhanyagoltad, gyorsan pótolnod kell és érdeklődnöd kell felőle. Ha egy konkrét feladattal vagy elfoglalva, és nem tudsz elszabadulni, megbízhatsz másokat a rosszul elvégzett munka ellenőrzésével és nyomon követésével. Ne csak parancsokat adj ki, és ne gondold, hogy a feladat a munka kiosztása és megszervezése után befejeződött, és te tétlenül félreállhatsz. Vezetőként a munka egészéért felelős vagy, nem csupán egy feladatért. Ha úgy látod, hogy egy adott feladat különösen fontos, felügyelheted azt a feladatot, azonban időt kell szakítanod arra is, hogy ellenőrizz, irányíts és nyomon kövess más feladatokat is. Ha megelégszel csupán annyival, hogy jól elvégezz egy feladatot, majd befejezettnek tekinted a dolgokat, a többi feladatot pedig másokra bízod anélkül, hogy törődnél azokkal vagy érdeklődnél felőlük, az felelőtlen viselkedés és a felelősség elhanyagolása. Ha vezető vagy, függetlenül attól, hogy hány feladatért vagy felelős, a te felelősséged, hogy folyamatosan kérdéseket tegyél fel és érdeklődj róluk, egyidejűleg ellenőrizve is azokat, és azonnal megoldva a felmerülő problémákat. Ez a te feladatod. Így tehát, akár regionális vezető, akár kerületi vezető, akár gyülekezetvezető, vagy bármilyen csapatvezető, illetve felügyelő vagy, ha már megismerted a felelősségi körödet, gyakran meg kell vizsgálnod, hogy valódi munkát végzel-e, hogy eleget tettél-e azoknak a felelősségeknek, amelyeknek egy vezetőnek, illetve dolgozónak eleget kell tennie, valamint azt, hogy a rád bízott számos feladat közül melyeket nem végeztél el, melyeket nem akarsz elvégezni, melyek hoztak rossz eredményeket, és melyek alapelveit nem sikerült felfognod. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket gyakran meg kell vizsgálnod. Ugyanakkor meg kell tanulnod beszélgetni más emberekkel és kérdéseket tenni fel nekik, és meg kell tanulnod, hogyan azonosíts egy tervet, az alapelveket és a gyakorlás útját Isten szavaiban és a munkarendekben. Bármilyen munkarenddel kapcsolatban, legyen szó akár adminisztrációról, személyzeti vagy gyülekezeti életről, illetve bármilyen szakmai munkáról, ha az a vezetők és a dolgozók felelősségét érinti, akkor az olyan felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük, valamint a vezetők és a dolgozók felelősségének körébe tartozik – ezek azok a feladatok, amelyekkel foglalkoznod kell. Természetesen a prioritásokat a helyzetnek megfelelően kell meghatározni; semmilyen munka nem maradhat el. Néhány vezető és dolgozó azt mondja: „Nincs három fejem és hat karom. Olyan sok feladat van a munkarendben; egyáltalán nem boldogulok, ha mindegyiket rám bízzák.” Ha vannak olyan feladatok, amelyekben nem tudsz személyesen részt venni, akkor gondoskodtál-e arról, hogy valaki más elvégezze ezeket? Miután ezt elrendezted, nyomon követted-e és érdeklődtél-e? Ellenőrizted-e a munkáját? Arra ugye volt időd, hogy érdeklődj és ellenőrzést végezz? Biztosan volt! Egyes vezetők és dolgozók ezt mondják: „Egyszerre csak egy munkafeladatot tudok elvégezni. Ha arra kérsz, hogy ellenőrzést végezzek, egyszerre csak egy feladatot tudok ellenőrizni; ennél több feladat ellenőrzése kivitelezhetetlen.” Ha ez a helyzet, akkor semmirekellő vagy, a képességed rendkívül gyenge, nincs munkaképességed, alkalmatlan vagy vezetőnek vagy dolgozónak, és le kellene köszönnöd. Végezz csak valami hozzád illő munkát – ne okozz késedelmet a gyülekezet munkájában és Isten választott népének életnövekedésében azért, mert a képességed túl gyenge ahhoz, hogy munkát végezz; ha nincs ennyi józan eszed, akkor önző és hitvány vagy. Ha átlagos képességű vagy, de képes vagy figyelembe venni Isten szándékait, hajlandó vagy a képzésre, és bizonytalan vagy afelől, hogy jól tudod-e végezni a munkát, akkor keresned kell néhány jó képességű embert, akik együttműködnek veled a munkában. Ez jó megközelítés, és észszerűségnek számít. Ha túl gyenge a képességed, és valóban képtelen vagy vállalni ezt a munkát, ám ennek ellenére továbbra is el akarod foglalni ezt a pozíciót és élvezni annak előnyeit, akkor önző és aljas ember vagy. A vezetőknek és dolgozóknak lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkezniük – ez rendkívül fontos. Akiben még ez az emberi mivolt sincs meg, az egyáltalán nem lehet sem vezető, sem dolgozó, és még ha végez is némi munkát, hamis vezető lesz, aki csak kárt okoz Isten választott népének és veszélyezteti a gyülekezet munkáját. A vezetőknek és dolgozóknak figyelembe kell venniük Isten szándékait; egyáltalán nem szabad diktatórikusnak lenniük és mindent magukra vállalniuk, hogy aztán végül egyetlen munkát se végezzenek jól, és késleltessék a gyülekezet összes munkáját, valamint Isten választott népének életbe való belépését. Nem lenne ez nagy vétek? Ezért a túl gyenge képességű emberek egyáltalán nem lehetnek vezetők és dolgozók. Azok, akikből hiányzik az istenfélő szív, és akik nem tudják figyelembe venni Isten szándékait, még kevésbé lehetnek vezetők és dolgozók; semmilyen feladattal nem bízhatók meg. Vezetőként és dolgozóként fontos az öntudat. Ha nem tudsz valódi munkát végezni, de mégis mindent magadra akarsz vállalni, és szereted élvezni a státusz előnyeit, akkor ez pontosan a hamis vezető meghatározása, és el kellene téged bocsátani és ki kellene iktatni.

Miután beszélgettünk arról, hogy a vezetőknek és dolgozóknak milyen felelősségeknek kell eleget tenniük Isten háza munkarendjeivel kapcsolatban, van-e most utatok arra, hogy a vezetőknek és dolgozóknak hogyan kell kezelniük és megvalósítaniuk a munkarendeket? (Igen.) Vannak-e nehézségek? A vezetők és a dolgozók felelősségi körébe tartozó különféle feladatok közül, amelyekről beszéltünk, egyesek talán csak egy vagy két szempontra összpontosítanak, míg mások talán még egy vagy két szempontot sem tudnak teljesíteni. Azok a vezetők és dolgozók, akik a munkának egy vagy két aspektusára tudnak összpontosítani, ha elegendő képességgel rendelkeznek, és meg tudják tanulni a munka egyéb aspektusainak nyomon követését is, akkor alapvetően megfelelő színvonalúak. Ha azonban csak a doktrínák prédikálásának és az összejövetelek tartásának szintjén maradnak, de nem tudnak konkrét munkát végezni, és amikor felkérik őket, hogy vegyenek részt konkrét feladatok ellenőrzésében és nyomon követésében, aggódni kezdenek, nincsenek terveik, lépéseik vagy követendő útjaik, nem tudják, mit tegyenek, az gyenge képességre utal. Képesek-e gyenge képességű emberek megvalósítani a munkarendeket? (Nem.) Az ilyen vezetők és dolgozók nem megfelelő színvonalúak. Hogyan kell bánnotok az ilyen vezetőkkel és dolgozókkal? Mondjátok meg nekik: „A munkarendeket kiadták, és világosan értjük, milyen feladatokat kell elvégezni és milyen alapelveket kell betartani, de te nem tudod, mit tegyél, és nincs követendő utad. És mégis van képed közösséget vállalni velünk és prédikációkat tartani nekünk. Azonnal le kellene mondanod! Nem vagy alkalmas arra, hogy vezető vagy dolgozó légy, nem tudsz eleget tenni ennek a felelősségnek. Gyorsan add át valaki hozzáértőnek! Ne kiabálj itt szlogeneket, senki sem akarja hallgatni!” Megfelelő módja ez a helyzet kezelésének? (Igen.) Ha nem tudod elvégezni a munkát, mi értelme vakon szlogeneket kiabálni? Mindenki el tudja olvasni a munkarendekben lévő szavakat; mindenki tud doktrínákat mondani – minden azon múlik, hogy ténylegesen hogyan csinálod. Ha nem tudod megcsinálni, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy vezető vagy dolgozó légy. Egyetlen feladat sem olyan egyszerű, mint hogy egy meg egy az kettő. Minden feladat megköveteli a vezetőktől és a dolgozóktól, hogy a konkrét helyzet alapján az alapelvek keretein belül konkrét megvalósítási terveket dolgozzanak ki. Ugyanakkor tudniuk kell felügyelni, ellenőrizni és nyomon követni, amíg a munkát megfelelően meg nem valósítják, teljes mértékben megfelelve a munkarendek követelményeinek, gyümölcsöt hozva és eredményeket produkálva. Csak akkor tettek eleget a vezetők és a dolgozók felelősségeinek; csak akkor megfelelő színvonalú vezetők és dolgozók.