Beszélgetés a munkarendek megvalósításának módjáról egy példán keresztül

Ami azt illeti, hogy miként kell megvalósítani a Fennvalótól kapott munkarendeket, vegyünk egy konkrét példát. Például tegyük fel, hogy a munkarend azt követeli meg az emberektől, hogy tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írjanak. Ez egy konkrét feladat, amely sokféle szempontot érint, és hosszú távú, folyamatos feladat, nem pedig ideiglenes munkarend. Miután tehát ezt a munkarendet kiadták, mit kell először tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak? A vezetők és dolgozók kilencedik felelősségi köre szerint, amely útmutatás, felügyelet és ösztönzés nyújtását, valamint a munkarendek megvalósulási állapotának ellenőrzését és nyomon követését írja elő számukra, az első dolog, amit a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kell, az az, hogy beszélgetnek a csoportvezetőkkel és felügyelőkkel arról, hogyan kell ezt a feladatot konkrétan, megfelelően és úgy végrehajtani, hogy az eredményeket hozzon, biztosítva, hogy mindenki rendelkezzen követendő úttal és alapelvekkel ehhez a munkához. Csak ilyen mértékű beszélgetéssel lehet jól elvégezni a munkát. Először győződj meg arról, hogy mindenki érti a Fennvaló által a bizonyságtételi cikkek írására vonatkozóan megkövetelt normákat és azt, hogy milyen bizonyságtételi cikkekre van szükség. Először határozd meg e cikkek konkrét tartalmát, alapelveit és hatókörét, és gondoskodj arról, hogy minden vezető és dolgozó tisztában legyen ezzel. Ezenkívül nyújts konkrét közlést és útmutatást a cikkek hosszáról, formátumáról, témájáról és nyelvi stílusáról – például tudasd velük, hogy a cikkeket lehet elbeszélés, napló, személyes beszámoló, prózavers stb. formájában írni. Ugye ez az útmutatás nyújtása? (Igen.) Az útmutatás nyújtását követően mindenki ismerni fogja a megírandó bizonyságtételi cikkek konkrét fogalmát és meghatározását. Ezt követően állapítsd meg, kinek van meg a képessége és tapasztalata tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásához, és ki az, aki híján van a mély tapasztalatnak, és csak átlagos bizonyságtételi cikkek írásában tud gyakorlatot szerezni. A gyülekezetvezetőknek pontosan tisztában kell lenniük ezekkel a helyzetekkel. Miután a cikkek elkészültek, tekintsd át őket, hogy ellenőrizd, hitelesek és építőek-e. Ha megfelelő színvonalúak, mintacikkekként használhatók azoknak a testvéreknek, akik még nem írtak, illetve nem tudják, hogyan írjanak cikkeket, hogy elolvassák és referenciaként használják ezeket. Ha bárkinek van tapasztalata, és hajlandó bizonyságtételi cikkeket írni, az alapelveket és követelményeket kell követnie, meg kell osztania szívének tartalmát, és gyakorlatias szavakat kell szólnia, hogy azok építsék az olvasókat. Ha egyesek nem jók a cikkírásban, és csak egyszerű beszámolót tudnak írni az eseményekről, mit kell tenni velük? Még ha a cikkeik nem is felelnek meg a mércéknek, akkor is gyakorolniuk kell. Cikkeket kell írniuk valódi megértésükről és értékelésükről, amelyet Isten szavainak megtapasztalásából nyertek. E cikkek szerkesztése és áttekintése után, ha a tartalom megfelel a bizonyságtételi cikkek mércéinek, akkor az ilyen cikkek érvényesek. Tekintet nélkül a cikk stílusára és tekintet nélkül a formájára – hogy elbeszélésként, vagy éppen naplóként íródott –, amíg az olvasók számára hasznos és építő, addig megírható. Vannak olyan alacsony iskolai végzettségű emberek is, akik rendelkeznek némi tapasztalati bizonysággal, de nem tudják, hogyan írjanak bizonyságtételi cikkeket. Mi a teendő ilyen esetekben? Elmesélhetik szóban a tapasztalataikat, és valaki műveltebb segíthet nekik rögzíteni a tapasztalataikat, majd pontosan kifejezni azokat az illető valódi gondolatai szerint, és megfelelő színvonalú bizonyságtételi cikké szerkesztheti. Az ilyen cikkek is érvényesek. E munka megkezdéséhez először beszélni kell arról, hogy mi a bizonyságtételi cikk és mi a formátuma. Ezután konkrét követelményeket és intézkedéseket kell hozni a különböző iskolai végzettségű, különböző korcsoportokba tartozó, valamint eltérő tapasztalatokkal és érettséggel rendelkező emberek számára. Először a tapasztalatokkal rendelkezőkkel írass néhány cikket. Eközben azonosíts olyan személyeket a gyülekezetben, akik alkalmasak arra, hogy útmutatást nyújtsanak a testvéreknek a cikkírásban, és akik alkalmasak a cikkek szerkesztésére és lektorálására, hogy elvégezzék ezeket a konkrét feladatokat. Ez adja meg a kezdeti elrendezését ennek a munkának. Vajon ha így rendezzük el a dolgokat, az azt jelenti, hogy a munka ezzel teljes mértékben megvalósult, és magára hagyhatjuk? Nem, ez csupán konkrét irányítást, segítséget és megvalósítási terveket biztosít a munkarend követelményei alapján. Mit kell ezután tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak? Felügyelniük kell a munkát. Kell-e, hogy ennek a felügyeletnek legyen célpontja? A felügyelet nem véletlenszerű ellenőrzés; kell, hogy legyen elsődleges célpontja. Világosan kell értened, kit kell felügyelni, és melyik munkafázis igényel felügyeletet. Például ha egy bizonyos nővér gyülekezetvezető, aki általában nem komoly a munkájában, szeret dicsekedni, nagyra törő, ámde alkalmatlan, hajlamos megtéveszteni a feletteseit és eltitkolni dolgokat az alatta lévőktől, különösen kellemesen hangzó módon beszél, és hajlamos felületes lenni a munkájában, akkor elengedhetetlen, hogy felügyeljék őt a munkájában. Nem bízhatsz meg benne teljesen. Az első lépés tehát az, hogy ellenőrzöd a munkáját, és megnézed, hogyan halad a munkarendek megvalósításával. Ez csak az emberek önkényes módon való felügyelete? (Nem.) Ez a munka érdekében szükséges, mert ez a munka túl fontos, és azoknak, akik ezt a fajta munkát végzik, megbízhatónak kell lenniük. Ha nem végeznek konkrét feladatokat, és nem megbízhatóak, akkor ha vakon bízol bennük, az késlelteti a gyülekezet munkáját, és te is hanyag leszel a felelősségedben. Ilyen emberek esetében nem befolyásolhat az, hogy milyen szépen hangzanak a szavaik, vagy milyen erősen nyilvánítják ki elkötelezettségüket; valójában csak jól beszélnek, de a színfalak mögött semmi lényegeset nem tesznek. Pontosan az ilyen emberek a felügyelet célpontjai. A felügyelet révén figyeld meg, hogy megtértek-e. Ha nem, azonnal bocsásd el őket, és ne vesztegess rájuk több energiát. Valójában a legtöbb vezető és dolgozó esetében gyakorolnod kell a nyomon követést, a felügyeletet és iránymutatást. Azok esetében, akik valódi munkát tudnak végezni és van felelősségérzetük, ha olyan munkáról van szó, amit ismernek, nincs szükség felügyeletre. Új vagy fontos munka esetén azonban a nyomon követés, a felügyelet és az irányítás továbbra is szükséges. Mondhatni, hogy a munka ilyen módon történő felügyelete és nyomon követése a vezetők és a dolgozók feladata. A nyomon követés, a felügyelet és az iránymutatás nem a bizalmatlanságról szól, hanem a munka zökkenőmentes előrehaladásának biztosításáról. Mivel az embereknek különféle hiányosságaik vannak, és ezenfelül különféle romlott beállítottságaik is, az efféle gyakorlás nélkül lehetetlen garantálni, hogy a munka jól legyen elvégezve. Azoknak, akiket épp most léptettek elő a munkára, még több nyomon követésre, felügyeletre és irányításra van szükségük. Ez egy konkrét feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. Ha nem gyakorolod a nyomon követést, a felügyeletet és az iránymutatást, sok feladatot nem lehet jól elvégezni, és egyes munkák akár félre is sikerülhetnek, vagy leállhatnak. Ez egy túlságosan is gyakori jelenség. Különösen azok a vezetők és dolgozók igényelnek még több felügyeletet, akik nem törekszenek az igazságra. Mások esetében a munkát egészen megbízhatóan meg lehet valósítani, az ilyen embereknél azonban bizonytalan, hogy a munka megvalósítható-e, vagy milyen jól fogják megvalósítani, az pedig, hogy a munkarend szerint fogják-e megvalósítani, még nehezebben megmondható. Az ilyen emberek nem túl megbízhatóak a munkájukban. Ha bízol bennük anélkül, hogy felügyelnéd a munkájukat, az lényegében felületesség és felelőtlenség a munkával szemben. Az ilyen embereket nyomon kell követned és felügyelned kell, és részt kell venned a gyülekezetük munkájában. Ha nem hajlandók beengedni téged, vagy nem fogadnak szívesen, mit tegyél? Mondhatod azt, hogy „egyszerűen lenyelem a büszkeségemet, és akkor is megyek”. Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Ez nem az ő személyes területük; ez egy gyülekezet, és a te felelősségi körödbe tartozik. Nem azért maradsz sokáig a házukban, hogy élősködj; te egy gyülekezetbe mész dolgozni. Ez nem arról szól, hogy lenyeled a büszkeségedet. Bár ő vezető, Isten választott népe nem az övé. Mivel felelőtlen és hűtlen a munkájában, ezért nyomon kell követned és felügyelned kell a munkáját. Szóval mit kell tenned, amikor odamész? Először kérdezd meg tőle, kinek van a gyülekezetben élettapasztalata, és ki tud tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni, ki összpontosít viszonylag jobban az igazságra való törekvésre, ki összpontosít viszonylag jobban a naplók és a lelki áhítatos jegyzetek írására, ki összpontosít a tapasztalatainak megosztására az összejöveteleken, és kinek van a legtöbb tapasztalati bizonysága. Először hadd mutassa be ezeket az embereket. Ha több testvért is bemutat, mondván, hogy ők azok, akik viszonylag nagyobb hangsúlyt fektetnek Isten szavainak olvasására, rendelkeznek a Szentlélek megvilágosításával és megvilágításával, gyakran írnak lelki áhítatos jegyzeteket, a helyzetekkel való találkozáskor az igazság gyakorlására összpontosítanak, és gyakran osztanak meg tapasztalati bizonyságokat, amelyeket mások szívesen hallgatnak, akkor találkozz ezekkel a testvérekkel és beszélgess velük. Ezenkívül biztosan vannak olyanok a gyülekezetben, akik alacsony iskolai végzettségűek és nem tudnak cikkeket írni, de van gyakorlati tapasztalatuk. Ezeknek az embereknek útmutatásra és képzésre van szükségük, és megbízhatsz olyanokat, akik tudnak cikkeket írni, hogy segítsenek nekik egy ideig. Ugyanakkor válassz ki egy személyt, aki felelős az Isten választott népe tapasztalati bizonyságtételi cikkeinek írásával kapcsolatos konkrét munka megvalósításáért. Ez a személy lesz felelős a beérkezett cikkek összegyűjtéséért, szerkesztéséért, áttekintéséért, majd leadásáért. És mit tegyen a gyülekezetvezető? Felügyelje és kövesse nyomon ezeket a feladatokat. Vannak, akik azt mondhatják: „Ha egyszer van gyülekezetvezető, miért kellene kijelölnünk valakit felelősnek? Nem felesleges ez?” Felesleges? (Nem.) Miért nem? Azért, mert ez a gyülekezetvezető nem végez valódi munkát és túlságosan megbízhatatlan, ezért kell kiválasztanod egy másik személyt, aki kifejezetten felelős ezért a munkáért. Ha a gyülekezetvezető megbízható lenne, képes lenne folyamatosan végezni a munkát, miután megkapta a munkarendet, és neked nem kellene így felügyelned őt. A felelős személy kiválasztása nem a gyülekezetvezető mellőzéséről szól, hanem a jobb munkavégzési eredmények eléréséről. Ha nem választod ki ezt a személyt, a munka meghiúsulhat, és bizonytalanná válhat, hogy mikor fejeződik be, illetve hoz-e eredményeket.

A vezetők és a dolgozók gyülekezeti munkában való részvételének célja az, hogy Isten választott népét Isten munkájának gyakorlati megtapasztalására vezessék. Nemcsak a saját kötelességüket kell jól végezniük, hanem Isten választott népét is segíteniük és vezetniük kell, hogy a gyülekezet minden munkáját a munkarendek által megkövetelt normák szerint végezzék. Csak az ilyen vezetők és dolgozók vannak összhangban Isten szándékaival. De ha te nem veszel részt konkrétan a munkában, és nem gyakorolod a valódi munkát nem végző vezetők és dolgozók felügyeletét, akkor ezeknek a gyülekezeti feladatoknak az eredményei semmivé válhatnak, mert a hamis vezetők tönkreteszik azokat. Ha te világosan érted egy bizonyos gyülekezet helyzetét, és a szívedben tudod, hogy ennek a gyülekezetnek a vezetői felelőtlenek, de nem követed nyomon és nem adsz időben utasítást, az nem felelősségmulasztás? Ennél a fajta munkánál, ha konkrétan nyomon követted és részt vettél benne, és beosztottad a felügyelőt és az embereket is a munka elvégzésére, akkor azonnal távozhatsz-e? (Nem.) A legjobb egy ideig nyomon követni. A nyomon követés során egyrészt ösztönözheted a gyülekezetvezetőket és útmutatást adhatsz nekik, hogy aktívan dolgozzanak ezen a feladaton. Továbbá pontos megértést nyerhetsz az általad beosztott emberek munkájának helyzetéről, és ugyanakkor bármikor időben helyreigazítást és segítséget nyújthatsz a felmerülő problémáikhoz. Ha túl korán távozol, majd amikor problémák merülnek fel, visszatérsz, hogy kezeld és megoldd azokat, az késleltetni fogja a munkát. Összefoglalva, ennél a konkrét munkánál amellett, hogy részt veszel a személyzet és a felügyelő beosztásában, legjobb, ha egy ideig nyomon is követed, hogy lásd, milyen problémák merülnek fel a munkájuk során. Egyrészt felügyeld, hogy a gyülekezetvezetők eleget tesznek-e a felelősségüknek; másrészt nézd meg, hogyan végzi a személyzet a munkát. Mivel a legtöbb ember még nem végzett ilyen munkát, és az esetlegesen felmerülő problémák ismeretlenek, az ebben a munkában való részvétel során folyamatosan ismeretlen problémákat fogsz felfedezni. Természetesen a legjobb, ha ezekre időben megoldásokat is nyújtasz. A helyszínen maradni, felügyelni és nyomon követni – ezek a legjobb gyakorlatok. Ne csak felületesen és tessék-lássék végezd a dolgodat, és ne tekintsd ezzel elintézettnek. Ez egy különleges helyzetre vonatkozóan elvégzett munka, amely némi segítséget és útmutatást nyújt. A problémák megoldása után egy ideig kövesd nyomon a munkájukat. Látod, hogy már íródott néhány cikk, és sokféle cikk létezik, amelyek különféle problémákkal foglalkoznak és különböző témákat fednek le – egyesek a KKP általi üldöztetés tapasztalatairól szólnak, mások a családi üldöztetés tapasztalatairól, megint mások arról, hogy az emberek miként értik meg az általuk feltárt romlott beállítottságokat, vagy hogyan oldódnak meg a különféle romlott állapotok, amelyeket az emberek a kötelességük végzése közben mutatnak, és így tovább. Ezeket a bizonyságtételi cikkeket jóváhagyás és videókká alakítás előtt mind át kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljenek a tényeknek és valóban építsék az embereket. Amikor a munka eléri ezt a szintet, már látni fogod az eredményeket. Ez azt bizonyítja, hogy előzetesen szólva az általad e munkára beosztott személyzet és felügyelő viszonylag alkalmasak. Ezután, ha egyedül is be tudják fejezni ezt a munkát, akkor helyénvaló, ha visszavonulsz. Vajon az így dolgozó vezetők és dolgozók is részesülnek épülésben? Ez vajon kifizetődőbb, mint egész nap csak elméletekről fecsegni és időt pazarolni? (Igen.) Ennek a fajta munkának nagy jutalma van. Egyrészt megtanulsz tényleges problémákat megoldani. Másrészt eleget teszel a vezetők és dolgozók felelősségeinek. Továbbá az igazságról alkotott megértésed nem áll meg a szavak és doktrínák szintjén, hanem többet alkalmazod az igazságot a való életben. Ily módon az emberek gyakorlati tapasztalatot szereznek, és az igazságról alkotott megértésük konkrétabbá és gyakorlatiasabbá válik.

Miután egy gyülekezet kísérleti munkaprojektjéhez eddig a pontig útmutatást nyújtottál, és kezdeti eredményeket sikerült elérni, milyen munkát végezzenek ezután a vezetők és a dolgozók? Befejeződött a munkád, amint egy kísérleti projekt lezárult? Van még több munkád? Még annyi munka van! Miután ennek a gyülekezetnek a munkájához útmutatást nyújtottál, nézd meg, melyik másik gyülekezet munkája szorul célzott útmutatásra, majd menj abba a gyülekezetbe, és nyújts a továbbiakban is útmutatást. Mivel te már rendelkezel némi munkatapasztalattal, és felfogtál néhány igazságalapelvet, sokkal könnyebb lesz újra útmutatást nyújtó munkát végezned. Természetesen a korábban megvitatott munkalépések szerint először ellenőrizned kell, hogy a kiválasztott személyzet megfelelő színvonalú-e, hogy alkalmasak-e erre a munkára, és hogy a képességük, emberi mivoltuk, műveltségi szintjük, az igazságra való törekvésük mértéke, a kötelességükhöz való hozzáállásuk és az igazságra vonatkozó megértésük, többek között, viszonylag ideális-e, és hogy viszonylag elsőrangú egyének-e. Egy felügyeleti és munka-ellenőrzési időszak révén lehetőséged lesz felfedezni, hogy egyes vezetők és dolgozók vagy felügyelők nem megfelelő színvonalúak. Például egyeseknek gyenge a képességük, és nem tudják elvégezni a munkát. Másoknak eltorzult a felfogása, helytelenek a nézőpontjaik, hiányzik belőlük a normális gondolkodás, és nincs lelki megértésük. Csak tudományos ismereteik alapján tudnak cikkeket lektorálni, de tudatlanok a konkrét lelki kifejezések helyénvalóságát és Isten szavai idézésének helyénvalóságát illetően; egyáltalán nem képesek átlátni ezeken a dolgokon, ami azt mutatja, hogy nem volt célravezető kiválasztani őket, és haladéktalanul le kell cserélni őket. Megint másokat pedig felügyelőnek választanak, és bár tudnak némi munkát végezni, jobb eredményeket érnek el, ha maguk írnak cikkeket. Amikor felkérik őket, hogy felügyelőként szolgáljanak, nincs idejük írni, amikor elfoglaltakká válnak a munkájukkal, és nem végzik túl jól a felügyelői munkát. Nem jártasak az útmutatás nyújtásában, a munka ellenőrzésében vagy a problémák helyreigazításában, de jobbak egyetlen, konkrét feladat elvégzésében. Tehát egy ilyen egyén felügyelőnek való kiválasztása nem helyénvaló, és másik jelöltet kell választani. Ezért, amikor a vezetők és a dolgozók egy konkrét feladatot ellenőriznek és követnek nyomon, nem elég csak kérdéseket feltenni és érdeklődni, hogy kiderítsék, a felügyelő érti-e az alapelveket. Meg kell figyelned azt is, hogy pontosan milyen az illető emberi mivolta, és hogy a képessége, felfogóképessége és érettsége alkalmas-e ennek a kötelességnek a végzésére. Ha az ellenőrzés során kiderül, hogy a személyzet egyes tagjai nem megfelelő színvonalúak, időben kiigazításokat kell tenni. Ez az, amit a munka ellenőrzése magában foglal.

A bizonyságtételi cikkek írása munkájának megvalósításához a vezetőknek és a dolgozóknak nemcsak azt kell ellenőrizniük, hogy a munka felügyelője alkalmas-e, hanem meg kell tanulniuk a cikkeket is ellenőrizni, valamint néhány utasítást és némi szűrést kell biztosítaniuk a cikkírás munkájához. A konkrétan és gyakorlatiasan megírt cikkek példaként használhatók. Azokat a cikkeket, amelyek üresen és nem gyakorlatiasan íródtak, amelyek értéktelenek és nem építőek az emberek számára, közvetlenül ki kell iktatni. Így a testvérek tudni fogják, mely cikktípusok értékesek és melyek nem, és a jövőben nem fognak értéktelen cikkeket írni, elkerülve ezzel az energia- és időpazarlást. Ily módon a munkád értékes lesz. Amikor a munkát ellenőrzöd, ellenőrizned kell az általuk írt mindenféle tapasztalati bizonyságtételi cikket, hogy lásd, keveredtek-e bele hamisítások vagy valótlanságok, és hogy a cikkek építő jellegűek-e vagy sem. Először ezeket a dolgokat kell kiszűrnöd. Amikor kiszűröd, ugye, hogy tanulsz is közben? (Igen.) Ahogy tanulsz, egyre jobban fogod végezni ezt a munkát. Tegyük fel, hogy nem ellenőrzöd, nem veszed komolyan a dolgokat, felelőtlen vagy, és csak tessék-lássék végzed a dolgodat, csak arra törekedve, hogy a munka elkészüljön, majd jelented a feletteseidnek, hogy kész van, így gondolkodva: „Mindenesetre a gyülekezetünkben sokan tudnak bizonyságtételi cikkeket írni. Miután befejezték az írást, mindet benyújtom. Kit érdekel, hogy megfelelő színvonalúak-e vagy sem? Amíg a felsőbb szintű vezetők tudják, hogy sok munkát végeztem, megvalósítottam a munkarendeket és elfoglalt voltam, az elég!” Felelős hozzáállás ez? (Nem.) Ez felelőtlenség. Ha felelősséget vállalsz, először a saját oldaladon kell szűrni a dolgokat. Minden általad benyújtott cikknek megfelelő színvonalúnak kell lennie; bárki, aki olvassa, mondja azt, hogy építő jellegű, és legyen hajlandó elolvasni. Csak ez jelenti a vezetők és dolgozók felelősségének teljesítését. A munka ellenőrzése nem arról szól, hogy valaki tessék-lássék végzi a dolgát, szlogeneket kiabál, doktrínákat hirdet vagy önkényesen kioktat embereket – hanem a munka hatékonyságának és eredményeinek ellenőrzéséről, annak ellenőrzéséről, hogy az általad végzett munka megfelelő színvonalú-e, eléri-e a munkarendek megvalósításának eredményeit, megfelel-e Isten követelményeinek, mely területek megfelelő színvonalúak és melyek nem – ezeket a dolgokat kell ellenőrizni. Ez konkrét munka végzését foglalja magában, és összefügg az emberek képességével, azzal, hogy van-e lelki megértésük, mennyi igazságot értenek, mennyi igazságvalósággal rendelkeznek, és milyen képességük van a dolgok szemlélésére. Ha tudod, hogyan kell ellenőrizni a munkát, és miközben ellenőrzöd a munkát, fel tudod fedezni a problémákat, fel tudod fogni a problémák lényegét, rá tudsz tapintani a problémák lényegére és meg tudod oldani a problémákat, mielőtt pedig leadod a bizonyságtételi cikkeket, az alapelvek szerint megszűröd őket, garantálva, hogy az általad benyújtott cikkek mind megfelelő színvonalúak és építőek azok számára, akik olvassák őket, akkor vezetőként vagy dolgozóként megfelelő színvonalú vagy, és megfelelően végezted a munkádat.

A legtöbb ember el tudja végezni az útmutatás, felügyelet és ösztönzés munkáját. Amikor azonban ellenőrzésre és szűrésre van szükség, az próbára teszi a vezetők és a dolgozók képességét és azt, hogy rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Egyesek tudnak útmutatást nyújtani, felügyelni a munkát, megmetszeni vagy elbocsátani és kezelni az alkalmatlan személyzetet, de nem tudják, hogyan értékeljék az általuk elrendezett munka hatékonyságát és eredményeit, hogy az igazodik-e a munkarendekhez, és hogyan oldják meg, ha nem. A legtöbb vezető és dolgozó legfeljebb útmutatást, felügyeletet és ösztönzést tud nyújtani, ám amikor a munka ellenőrzésére kerül sor, nem tudják, mit tegyenek, nincsenek alapelveik, és tanácstalanok. Azt gondolják: „A munkarendek meg lettek valósítva, mit kell hát ellenőrizni? Mindenki dolgozik, senki sem tétlenkedik, azokkal az emberekkel, akik bomlasztanak és zavarokat okoznak, foglalkoztak, és azokat, akiket el kellett bocsátani vagy ki kellett takarítani, ennek megfelelően kezelték. Mit kell még ellenőrizni?” Egyszerűen tájékozatlanok. A munka ellenőrzése szűrést igényel. Mit jelent a szűrés? Azt jelenti, hogy következtetést kell levonnod. Például a tapasztalati bizonyságtételi cikkírás munkájának felügyelője hoz neked egy cikket, mondván, hogy az írásmódja egészen jó, a nyelvezete gördülékeny, és mind a nyelvi stílus, mind a cikk témája jó. Úgy érzi azonban, hogy mintha híján lenne a gyakorlati tartalomnak és nem lenne képes építeni az embereket, hogy ki kellene egészíteni és javítani kellene rajta, de maga nem látja át ezt az ügyet, ezért megkér téged, hogy vess rá egy pillantást. Mit jelent az, hogy arra kér téged, hogy vess rá egy pillantást? Azt jelenti, hogy szüksége van rá, hogy te megszűrd. Az, hogy hogyan szűröd meg és hogy jól szűröd-e meg, próbára teszi a te tényleges érettségedet. Mit jelent a tényleges érettség? Azt jelenti, hogy érted-e az igazságalapelveket. Ha a felügyelő nem érti a bizonyságtételi cikkek írásának alapelveit, nem tudja felmérni, hogy egy cikk gyakorlatias és őszinte-e, és nem tudja, hogyan hozzon ítéletet, és te ugyanígy képtelen vagy ítéletet vagy döntést hozni, ez egy dolgot bizonyít: a te képességed nagyjából megegyezik az övével, és képtelen vagy szűrni a cikkeket. Nem így van? Az általad értett igazság nagyjából megegyezik az övével, és nem látod át azokat a problémákat, amelyeket ő sem lát át – ez problémát jelez. Ha átlátod azokat a problémákat, amelyeket ő nem lát át, és az ellenőrzés során fel tudsz fedezni olyan problémákat, amelyeket ő nem tud, az azt bizonyítja, hogy tudsz cikkeket szűrni. Például ő a legtöbb cikket megfelelő színvonalúnak és jelentős problémáktól mentesnek tartja, de te az ellenőrzés és a szűrés révén találsz egy kis részt, amely nem megfelelő színvonalú. Te boncolgatáson és beszélgetésen keresztül elmagyarázod az ezekben a cikkekben található problémákat; mindenki egyetért azzal, hogy a szempontjaid észszerűek, igazodnak az alapelvekhez, és nem szőrszálhasogatásról, hanem tényleg valós problémákról van szó, és hogy ezeket ki kell javítani. Egyes cikkek üresek és híján vannak a gyakorlati tapasztalati megértésnek; egyes cikkekben van gyakorlati tapasztalati megértés, de nincsenek elég konkrétan kifejezve; egyes cikkek helytelenül idézik Isten szavait, nem Isten szavainak megfelelőbb passzusait választva, ami rosszabb eredményekhez vezet; egyes cikkek helytelen nézőpontokat tartalmaznak, eltorzult felfogással, és hiányzik belőlük az igazság megértéséről szóló közlés, így az olvasókat nem építik, és könnyen negativitást és félreértéseket kelthetnek bennük; és így tovább. Te képes vagy észlelni és átlátni mindezeket a problémákat. A közléseden keresztül segítesz nekik felfogni az alapelveket, lehetővé téve azok számára, akiknek van tapasztalatuk, hogy hiteles tapasztalati bizonyságtételeket írjanak. Kiválasztod azokat a cikkeket, amelyek építőek és értékesek az emberek számára, mint megfelelő színvonalú tapasztalati bizonyságtételeket, hogy amikor Isten választott népe olvassa őket, épüljön általuk. Eközben azokat a cikkeket, amelyekből hiányzik a valódi tapasztalati megértés, vagy amelyek eltorzult felfogást tartalmaznak, kiiktatod. Ha ezt teszed, nem szűrsz? Ha rendelkezel az ügyek ilyen érzékelésének és a munka elvégzésének képességével, nem elegendő a képességed? Nem teszel eleget a vezetők és dolgozók felelősségeinek? (De igen.) Ha ők úgy gondolják, hogy a legtöbb cikk elfogadható, és hozzád viszik őket szűrésre, és te is úgy gondolod, hogy a legtöbb jó, miközben valójában némelyikük problémás és további válogatást, szöveggondozást és problémakorrekciót igényel, de te nem látod át őket – amikor leadod azokat a Fennvalónak, és a Fennvaló úgy találja, hogy egyes cikkek nem megfelelő színvonalúak, és kiiktatja őket – nem azt jelenti ez, hogy nem szűrtél megfelelően? A munka ellenőrzése egyrészt próbára teszi a vezetők és a dolgozók képességét, másrészt pedig az igazságról alkotott megértésük mértékét. Egyesek azért nem tudnak szűrni, mert a képességük gyenge és ezért ez megakadályozza őket ebben, nem értik az igazságot ezen a területen, és nem látják át a problémákat. Az ellenőrzéseik csak rutinszerűek, nem tudják, mit ellenőrizzenek. Egyeseknek elegendő a képességük, de mivel az igazságról alkotott megértésük sekélyes, észre tudják venni a problémákat, nem tudják azonban, hogyan oldják meg őket. Ezeknek az embereknek még van hová fejlődniük. Ha azonban az emberek még a problémákat sem tudják észrevenni, akkor nincs módjuk a fejlődésre.